OKTATÁSI STRATÉGIÁK, MÓDSZEREK, SZERVEZÉSI FORMÁK

OKTATÁSI STRATÉGIÁK
Az oktatási stratégiák Falus szerint sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök,
szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapon nyugszik,
a végrehajtandó lépések sajátos sorozatával rendelkezik, jellegzetes tanulási környezetben
nyilvánul meg. Igen változatosak lehetnek, többféleségük lehetővé teszi az oktatási folyamatnak
legmegfelelőbb stratégia kiválasztását. Falus Iván 2 fő csoportra osztja a stratégiákat:
I. Célközpontú stratégiák: a stratégia általános felépítésében a cél játssza a központi
szerepet
1. Információ tanítása bemutatás segítségével: inf. megszerzésére, tárolására és felidézésére
irányul. Lényege, hogy feltárjuk az elsajátítandó anyag szerkezetét, megismerjük a tanuló
gondolati struktúráját, ezt előhívjuk az operatív memóriába, s megfelelő kapcsolatot teremtsünk
a meglévő és a kialakítandó struktúra között. Ennek megfelelően az tanórai tevékenység az
alábbi lépésekből áll:
a. az oktatás céljának közlése, a tanulók készenléti állapotának megteremtése
b. a strukturáló elvek bemutatása
c. a tananyag logikus, világos, strukturált közlése
d. a tanulók gondolkodásának elősegítése
Ennél a stratégiánál a tanár és a tanuló is aktív. A tartalomtudás elsajátítására szolgál.
2. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével: tanári dominanciájú
Ebben az esetben a tanár fő tevékenységei a következők:
a. a fogalommal kapcsolatos előismeretek felidézése
b. az előismeretek függvényében választhatunk:
- direkt bemutatás (a tanár megnevezi, definiálja a fogalmat, példákat hoz)
- fogalomelsajátítás (akkor alkalmazható, ha a tanuló rendelkezik előismeretekkel, a tanulók
maguk jutnak el a fogalom meghatározásáig)
c. ellenőrzés: példák és ellenpéldák nyújtása, amiből a tanulóknak kell kiválasztaniuk, hogy mi
tartozik a fogalomhoz
d. elemzés, értékelés: a tanulók saját maguk értékelik és elemzik gondolkodási tevékenységüket
3. Készségtanítás direkt oktatás segítségével: az alapvető készségek és az elemi ismeretek
elsajátítására alkalmazzák. Elméleti alapjául Bandura szociális tanuláselmélete, a
rendszerelemzés, a munkapszichológia és a tanári hatékonyságra vonatkozó kutatások
szolgálnak. A direkt oktatás alapelve az, hogy akkor sajátítják el a tanulók az alapvető
ismereteket és készségeket, ha határozott, de nem autokratív tanári irányítással végigvezetjük a
tanulókat az elsajátítás menetén. A tanári tevékenység a köv. lépésekből áll:
a. célok bemutatása, előismeretek felidézése
b. az elsajátítandó ismeretek bemutatása
c. irányított gyakorlási lehetőség
d. a megértés ellenőrzése
e. további gyakorlási lehetőségek biztosítása
A tanulást a tanár határozottan irányítja. Jelentős szerepe van a magyarázatnak, a szemléltetésnek
és a gyakoroltatásnak.
4. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítésével: a tanulók kölcsönös
függőségi viszonyban vannak és közösen motiválják a cél elérésére. Ennek hatására fejlődik a
kommunikációs készség, baráti kapcsolatok alakulnak ki. A tanár feladatai:
a. óra céljának bemutatása
b. alapvető ismeretek közlése szóban vagy írásban
c. csoportok létrehozása
d. csoportok munkájának segítése
e. a produktumok értékelése, bemutatása
f. csoportos és egyéni teljesítmények értékelése
5. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével: célja a tanulók gondolkodtatása,
jelenségek felfedeztetése. Lényege, hogy a tanár nem készen nyújtja az ismereteket, hanem a
tanulók felfedező tevékenységét váltja ki. A tanár irányítása indirekt. A vita, a projekt, az
irányított kísérletezés jól alkalmazható. A tanár feladatai:
a. célok ismertetése
b. kiinduló kérdések megfogalmazása, a felfedezés, a vita szabályainak kialakítása, megbeszélése
c. a megbeszélés, vita nyomonkövetése
d. a következtetések megfogalmazásának elősegítése
e. a végrehajtott gondolkodási műveletek tudatosítása
II. Szabályozáselméleti stratégiák: nem kötődnek egyetlen oktatási célhoz
1. Nyílt oktatás: gyökerei Fröbel nevéhez fűződnek, aki a tanulóban rejlő képességek felszínre
hozását tekinti fő feladatának. 7 fő jellemzője van: a tanulóknak aktív szerepük van, változatos
anyagok alkalmazása, kül. életkorú gyerekek együttes oktatása, individualizált tanulási
lehetőségek biztosítása, tanári teamek irányítják a tanulást, terek és bútorok rugalmas, célokhoz
igazítható alakítása.
2. Adaptív oktatás: kidolgozói: Cronbach, Glaser és Snow
Az oktatás során fel kell tárni a tanuló általános és speciális kognitív képességeit,
személyiségvonásait, motivációs jellemzőit stb. és ezeknek megfelelően kell megszerveznie az
oktatást.
3. Programozott oktatás: a tanulók tevékenységének szabályozásában látja az eredményes
tanulás feltételeit. Az alábbi alapelveket kell követni:
a. az oktatás céljának meghatározása
b. a tanulók induló szintjének pontos meghatározása
c. a tananyag lépésekre tagolása
d. a tanulók aktív tevékenységének kiváltása
e. a tanulók válaszainak rendszeres ellenőrzése, megerősítése
f. az egyéni ütem biztosítása
A programozott oktatásnak 3 változata van:
a. Lineáris programozás (a tananyag egészen kis részekre van felbontva, minden lépés
megerősítést kap. Lehetővé teszi az egyéni ütemben történő tanulást)
b. Crowder elágazásos programja (a tanuló feleletétől függően más-más utat jelöl ki)
c. Adaptív programozási stratégia (számítógépes megoldást feltételez)
4. Az optimális elsajátítás stratégiája
Kidolgozója Benjamin Bloom, aki Carroll elméletére alapozva megfogalmazta, hogy ha a
tanulást megfelelően szervezzük, azaz minden egyes tanuló számára biztosítjuk a számára
szükséges tanítási időt, a megfelelő motivációt s a korrekciókhoz szükséges segítséget, akkor a
teljesítmények görbéje az iskolákban megfogalmazott követelmények, kritériumok
maximumának irányában fog dőlni a haranggörbe. Lényege, hogy csak akkor térjünk rá a
következő anyagrészre, ha a megelőzőt optimális szinten elsajátították.
 Nagy Sándor szerint beszélhetünk még: empirikus, deduktív, infromáció-átvevő és –
átadó, interiorizációs, problémamegoldó, programozást alkalmazó, megtanítási, asszociációs,
algoritmusokra építő, kondicionálást alkalmazó. Napjainkban ezek a stratégiák kiegészülnek,
például a projektoktatással, a kooperatív tanulással stb.

Oktatási módszerek
A módszer fogalmát először Comenius használta olyan értelemben, amely az oktatás
általános módját jelenti. A fogalom később fokozatosan szűkült és speciális tartalommal
telítődött. = az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a pedagógus és tanuló
tevékenységének részei, amelyek különböző célok (az oktatás feladatai) megvalósítása érdekében
eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. A módszer azt az utat jelöli, amely a
kitűzött célok megvalósítását teszi lehetővé.

Az eljárás nem csupán a módszerek változatos alkotóelemei, hanem az adott módszerből

kiszakítva, önállósítva maguk is átalakulnak módszerekké. A módszer fogalma sokkal átfogóbb
és szélesebb körű, mint az eljárásé, ugyanis minden oktatási módszer különböző és változatos
didaktikai eljárásokból tevődik össze. A módszer-eljárás viszonyában a módszer alapvetően a
didaktikai feladat megvalósítását szolgálja, az eljárás pedig az, amelyik segít az alkalmazott
módszer kivitelezésében és hatékonyabbá tételében.

A módszerek csoportosítása több szempont szerint történhet:

1. Nagy Sándor az oktatásban betöltött szerepük szerint elkülönít:
 új ismeretek tanításának-tanulásának,
 a képességek tanításának és tanulásának
 az alkalmazásnak
 a rendszerezésnek és rögzítésnek a módszereit
2. Cerghit szerint megkülönböztetjük:
 az ismeretek közlésének és elsajátításának módszereit
 felfedezést alkalmazó módszereket
 cselekvésre alapozó módszereket
  programozott oktatást
3. Ferenczi-Fodor szerint annak függvényében, hogy minek a szolgálatában áll,
beszélhetünk:
 a tanulói teljesítmény kialakításában közrejátszó módszerekről
 a tanulói teljesítmény felmérésének és értékelésének módszereiről
4. Falus Iván több szerző szempontjait összesítve még a következőket említi:
Az inf. forrása szerint:
 verbális (szóbeli vagy írásbeli)
 szemléltetés
 gyakorlati módszerek
A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint:
 receptív
 reproduktív
 részben felfedező, heurisztikus
 kutató jellegű
Az oktatás logikai iránya szerint:
 induktív
 deduktív
A tanulás irányításának szempontja szerint:
 tanári dominanciájú
 közös tanári-tanulói
 tanulói dominanciájú

I. Gyakran alkalmazott módszerek

1. Az előadás: olyan szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylag
hosszabb idejű kifejtésére szolgál. Eljárásként általában magába ötvözi az elbeszélés, leírás,
magyarázat elemeit is. Előnyei: jól tervezhető, rendszerezett ismereteket közöl, időtakarékos,
nincs eszközigénye. Hátrányai: kevés a tanulói részvétel, rövid ideig képes a figyelmet és az
érdeklődést fenntartani, nem képes figyelembe venni az egyéni különbségeket, inkább nagyobb
életkorba alkalmazható.
Az előadás részei:
a. bevezetés: kapcsolat kialakítása, figyelem felkeltése, cél közlése, ismeretek felidézése
b. kifejtés: anyag közlése, bemutatása (legyen strukturált, áttekinthető, hierarchikus
felépítésű, példákat hozzon fel stb).
c. következtetés (összefoglalás, kérdésekre válaszolás)
2. A magyarázat: monologikus tanári közlési forma, amely a törvényszerűségek, szabályok,
tételek, fogalmak és a közöttük levő összefüggések megértését teszi lehetővé. Az ok-okozati
összefüggések bemutatását, megértését, a gondolkodás fejlesztését kívánja elérni. A hatékony
magyarázat logikus, világos, érdekes, tömör, egyszerű és szenvedélyes, érzelmekkel kísért. A
magyarázat eredményességére vonatkozó eljárások:
- célok megfogalmazása
- tanulók előzetes ismeretek számbavétele
- példák kiválasztása és bemutatása
- magyarázat logikus felépítése
- szabatos megfogalmazás, ismert szavak használata
- kérdések feltétele
- audiovizuális és demonstrációs eszközök alkalmazása
- részösszefoglalások, ismétlések beiktatása
Fajtái:
a. értelmező: fogalmak, terminusok értelmét teszi világossá, a mi? mit? kérdésre ad választ.
b. leíró: folyamat, struktúra bemutatására szolgál, kérdőszava a hogyan?
c. okfeltáró: jelenségek okainak kiderítésére szolgál, kérdőszavak a miért?
3. Az elbeszélés: monologikus szóbeli közlési forma, amely egy esemény, történés, jelenség,
személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. Rövidebb, mint az előadás. Az
elbeszélés, a leírás konkrét információk átadására szolgál, főként a tanulók képzeletét, érzelmeit
mozgósítja. Kiemelt jelentősége az alsó tagozatban van.
4. A megbeszélés: az a dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a
pedagógus kérdéseire válaszolva, ill. kérdéseket megfogalmazva dolgozzák fel a tananyagot.
Népszerűsége annak köszönhető, hogy a tanulók és a pedagógus közötti állandó kommunikáció.
És kontaktus révén a pedagógus rendszeres visszajelzést kap a tanulókról, és így igényeik szerint
tud haladni.
 Történetei kialakulását tekintve 2 válfaja van:
- katechétikus beszélgetés: zárt, a kérdések kizárólagosan csak egy megadott
feleletet tesznek lehetővé
- heurisztikus beszélgetés: Szókrátész nevéhez fűződik. A pedagógus által feltett
kérdésekre több helyes válasz is érkezhet.
A megbeszélés módszerének 3 alkotóeleme van:
1. strukturálás: magába foglalja a téma megfelelő szerkezeti felépítését, azaz a célok
megfogalmazását, a fontos gondolatok kiemelését, az egyes részek összefoglalását, az egyes
részek közti átmenetek világos jelzését, a gondolatok összegzését.
2. kérdezés: a jó kérdés fő jellemzői Falus szerint:
- legyen pontos, világos, rövid és egyértelmű
- feleljen meg a tanuló értelmi színvonalának
- igényeljék a tanulók kül. gondolkodási műveleteit
- adjunk időt a gondolkodásra
- a kérdést az egész osztálynak tegyük fel
- szólítsunk fel több tanulót
- kezeljük differenciáltan a tanulók válaszait
A tanulók válaszai: a feltett kérdésre kell vonatkozzanak, nyelvtanilag legyen pontos, helyes,
teljes és érthető, tartalma tekintetében legyen egyértelmű, tükrözzenek önálló megfogalmazást
3. visszacsatolás: egyértelmű visszajelzések, a helyes válaszokra megerősítést kell alkalmazni.
Részben jó vagy helytelen válaszok esetében differenciált értékelésre kell törekedni, melyben a
pozitívumok elismerése mellett felhívjuk a figyelmet a fogyatékosságokra.
5. A szemléltetés: az az oktatói módszer, amelynek során a valós vagy ezeket helyettesítő
tárgyakat, jelenségeket, folyamatokat bemutatjuk és elemezzük annak érdekében, hogy a
tanuláshoz konkrét szenzoriális alapot teremthessünk.
A szemléltetés funkciói: képzetek kialakítása, a feldolgozáshoz szükséges műveletek
kiváltása, a képszerű-szemléletes gondolkodás fejlesztése, a tanult ismeretek rendszerezése, az
érdeklődés felkeltése. A szemléltetésnek szelektív jelleget kell biztosítani, ami azt jelenti, hogy a
bemutatott tárgyak, jelenségek magukon hordozzák azokat a faji jegyeket, amelyek a helyes
képzetek, ill. fogalmak kialakulásához szükségesek.
 A szemléltetés folyamata: bemutatás → megfigyelés → verbalizálás, lényegesítés →
műveleti feldolgozás.
A szemléltetés formái:
- megismerés szempontjából: közvetett (a valóság tárgyait helyettesítő eszközök)
közvetlen (a valóság tárgyai, jelenségei segítségével)
- taneszközök jellege szerint: statikus (pl. rajzok, képek)
dinamikus (audiovizuális eszközök)
A szemléltetés szabályszerűségei:
-amikor lehetséges a tárgyat, jelenséget a keletkezésében, fejlődésében kell bemutatni
-megelőzi egy betájoló jellegű beszélgetés
-ne legyen öncélú
-a bemutatott tárgy legyen valóságos
-a szemléltetés legyen sokoldalú
6. A tanulók kiselőadása: az összefüggő közlés a diáktól származik; felsőbb osztályokba
alkalmazhatóbb. Hasznos a tanuló számára, mert: élményszerű ismeretszerzési forma
(kutatómunka), keresési technikák elsajátítása, szóbeli kifejezőkészség fejlesztése.
7. A munkáltató módszer: a tanulók tárgyakkal vagy eszközökkel manipulatív tevékenységet
végeznek, egyénileg, párban vagy kis csoportokban tanári felügyelet alatt. A tanulás a tanuló
aktív cselekvése során valósul meg. Gyakorlati készségek kialakítására, ismeretek alkalmazására
ill. begyakorlására, továbbfejlesztésére alkalmas.
8. A problematizálás: lényege, hogy a tananyagot vonzó és érdeklődést felkeltő problémák
formájában tárjuk a tanulók elé. A kérdésre a választ nem tudja megadni, mert nem rendelkezik
kellő ismeretekkel, megoldásokkal, de mivel meg akarja oldani, ezért átalakul problémává.
A problémamegoldás szakaszai:
- a problémakérdés megfogalmazása
- a problémamegoldás tervének elkészítése
- új problémák körülhatárolása
A problémamegoldás során a tanulók tudják: megtalálni az összefüggéseket, az új ismereteket
beépíteni a tanult anyagba, részproblémákat felvetni, problémamegoldási jártasságok elsajátítása,
inf. szerzése
A problematizálás előnye: lehetővé teszi az aktivizálást, fejleszti a divergens gondolkodást,
biztosítja az ismeretek problémarendszerekbe való beépítését, ötvözi az oktatás összes
mozzanatát stb.
9. A tankönyvhasználat módszere: a tankönyv alapvető eszköz, de használatát didaktikai
módszerré lehet alakítani, ha nem csupán közvetlen inf.forrásnak tekintjük, hanem az
ismeretszerzés megtanulás eszközének is. Akkor hatékony, ha lehetővé teszi az aktív olvasást, az
ok-okozati összefüggések meglátását. Annak megfelelően, hogy ki használja a tankönyvet,
megkülönböztetjük:
a. irányított (magyarázó) olvasás: a tankönyvet a pedagógus használja, követelményei
sajátosak annak megfelelően, h szépirodalmi vagy ismeretterjesztő szövegtípussal dolgozunk:
- szépirodalmi szöveg esetében az olvasás szakaszai: ráhangolás→bemutató
olvasás→szöveghatás→a szöveg értelmének megragadása→cím és műfaj megbeszélése→fontos
szövegrészek újraolvasása→összefoglalás
- ismeretterjesztő szöveg esetében az olvasás szakaszai: ráhangolás→bemutató olvasás→
spontán reakciók megbeszélése→szöveg részekre tagolása→szó és kifejezés
értelmezése→makroszerkezeti egységek→mikroszerkezeti egységek→lényeges inf.
kiemelése→szövegszerkezet→összefoglalás
b. önálló olvasás: a tanuló az, aki önállóan dolgozik. Segíteni kell a tanulót: lényeges elemek
kiemelésében, szöveg egységekre tagolásában, önálló vázlatkészítésben.
10. A begyakorlás módszere: már megtanult ismeretek felhasználását és alkalmazását biztosító
módszer. Funkciója: ismétlés, rendszerezés, jártasság és készségfejlesztés.
A gyakorlatok szolgálhatják a cselekvések és műveletek megismerését, ezek begyakorlását, a
már kialakult készségek megszilárdulását. A módszer hatékony alkalmazásának követelményei:
a tanító ismerje a gyakorlatok szerkezetét, biztosítja a gyakorlatok ismétlését, a tanulók előzetes
tudásrendszerére építsen, begyakorlást változatos helyzetekbe biztosítsa, állandó ellenőrzés és
önellenőrzés biztosítása, cselekvések optimális ritmikussága.
11. A házi feladat módszere: a tanulók önálló, a tanítási órák között végzett tevékenységén
alapuló oktatási módszer. A pedagógus feladatai: a házi feladat kijelölése, a tanulóknak a házi
feladat megoldására való felkészítés és a házi feladat értékelése.
A házi feladat megoldásának hatékonyságát növelhetjük:
  A házi feladatot gondosan kell kijelölni, éreztetni kell, hogy jelentőséget
tulajdonít neki a pedagógus
 Sikeresen megoldhatónak kell lennie
 A házi feladat kapcsolódjon az órai munkához
 Az órán elsajátított ismeretek gyakorlására vagy a következő órai anyag
előkészítésére szolgáljon
 A feladatok nehézsége feleljen meg a tanulók képességének
Rendszeresen adjunk rövid feladatokat, ne ritkán sokat!

II. Alternatív módszerek

1. Projekt: tervet, tervezést, egy probléma kifejtését jelenti annak optimális megoldásáig. Nem a
tananyaghoz rendeli hozza a gyermeket, hanem a gyermek rendeli önmagához a tananyagot.
Komplex feladatok, amelyeknek középpontjában egy gyakorlati természetű probléma áll. A
témát széles körű összefüggésekben dolgozzák fel. Sajátos tanulási egység, egyszeri, komplex,
szisztematikus, amely a pedagógus és a diák közötti bensőséges, partneri együttműködésen
alapszik. Olyan tanulási-tanítási stratégia, a tanulók által kiválasztott téma feldolgozása, amely
egyénileg, de gyakrabban csoportban történik, feloldva a hagyományos osztály-és
tanórakereteket. A végeredmény minden esetben bemutatható szellemi vagy anyagi alkotás,
produktum. Szakaszai:
a. témaválasztás
b. tervkészítés
c. szervezés
d. adatgyűjtés
e. téma feldolgozása
f. a produktum összeállítása bemutatható formába
g. a projekt értékelése, korrigálása
h. a produktum bemutatása
i. a produktum bemutatása, nyilvánossá tétele
j. a projekt lezárása
A projekt mindig olyan probléma köré szerveződik, melyek megoldása többféle tevékenységet
igényel. Jellemzői:
- „valóságos” produktum létrehozásának valóságos vagy szimulált folyamata
- komplex
- tanárok és diákok partneri együttműködése
- differenciálás eszköze
Típusai:
A projekttevékenység jellege szerint:
-folyamatorientált p.: a munka lényegi részét a folyamat teszi ki, az eredmény nem látható előre
-eredményorientált p.: kezdetekkor definiáljuk a célt
Irányultságok szerint:
-fókuszált p.: tudáselemek vagy készségek elsajátítására összpontosít
-kontextus-vezérelt p.: nem előre látható a kimenetel, m sokféle megoldás lehetséges
Frey szerint:
-kisprojekt: 2-6 óráig tart
-közpes projekt: 1-2 napig tart
-nagyprojekt: min. 1 hét
Tartalom alapján:
-tanagyaghoz, műveltségi területhez kapcsolódó projekt pl. ősz
-tankönyvhöz, tananyaghoz csak részben kapcsolódó pl. hagyományaink
-tananyaghoz nem kapcsolódó pl. UFO
2. A kooperatív oktatási módszer: a tanulók kis csoportokban végzett tevékenységén alapul.
Kiemelt szerepe van a szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában. A tanulók
együttes munkát végeznek, ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint sajátjukért.
Kagan a legmegfelelőbbnek a négy fős csoportokat tartotta. Számos változata közül 4
legelterjedtebb:
1. A csoportos tanulás – egyéni teljesítmény: 4 fős heterogén csoport munkája a tanár általa
tartott bevezető után. A beszámolóba mind a 4 tanuló részt vesz és egyéni teljesítményükhöz
mérik eredményeiket. Az ily módon kapott pontszám összege jelöli a csoport teljesítményét. A
pontos definiált, egy helyes megoldást igényelő feladatok megoldásakor eredményes a módszer.
2. A csoportos tanulás – egyéni vetélkedő: csak az értékelés módjába tér el az előzőtől. A munka
után 1-1 tag vetélkedik egymással. A tagok helyezésük alapján pontszámot kapnak, ezek
összessége adja majd a csoport pontszámát. A csoportnak el kell érnie egy biz. pontszámot, ami
nem azt jelenti, h más csoporttal vetélkedik.
3. Mozaiktanulás: Aroson dolgozta ki. Hatfős csoport tagjai felosszák a feladatokat hat részre,
majd a csoportok azonos részt kapó tagja összeülnek megbeszélésre. Ezután visszamennek a
csoportjukba es megtanítsák azt a részt a többieknek.
4. Csoportkutatás: a csoport 2-6 fős tagjai közös kutatást, tervezést folyatatnak. Az egész osztály
által feldolgozott anyag egy részét választja ki a csoport, s ezt tovább bontva egyéni feldolgozás
következik. Majd összeállítják a beszámolót és bemutatják az osztálynak. PUZZLE?
3. A szerepjáték, szimuláció, játék módszere: valaki egy másik személy szerepét vagy
funkcióját játszódja el. Ez időben és térben távoli jelenségeket hoz közelebb, motiválja a
tanulókat, tartós tudást biztosít, fejleszti az empátiát. Eltérő nézetek összeegyeztetésénél is
használható. Időigényessége miatt csak alkalmanként érdemes beiktatni.
A szimuláció: a valóság absztrakciói, leegyszerűsítései, megkülönböztetünk gép-ember és
ember-ember szimulációt. Az első esetben a szimulált valóságot a gép közvetíti (pl.: repülőgép).
Ember-ember szimuláció pl.: a mikrotanítás a pedagógusképzésben: a hallgatók egy csoportja
diákok a tanórán és 1 hallgató tanítja őket.
A játék: olyan vetélkedő, amelyben bizonyos előre meghatározott szabályok betartásával a
győzelmet ügyesség, erő vagy szerencse segítségével lehet megszerezni. A játékok igényelhetnek
előre elkészített eszközöket, motiválják a gyerekeket.
4. A vita módszere: dialogikus szóbeli közlési módszer, melynek az ismeretek elsajátításán túl,
célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A tanulók önállóak. Eredményes
alkalmazásának feltételei: a tanulók felkészítése, a vita előkészítése, a vita vezetése (cél, szabály,
időtartam ismertetése, exponálása, lezárása és összegzése).

A módszerek kiválasztásának kritériumai:

1. Tevékenységi tényezők:
- az oktatás törvényszerűségei
- az oktatás célja és feladata
- a tananyag konkrét tartalma
- az oktatási folyamat szakasza
- módszerek előnyei, hátrányai, alkalmazhatóságuk
2. A tanulók jellemzői:
- életkor
- fejlettségi szint
- tanulócsoport sajátosságai
- a tanulók egyéni jellemzői
3. Külső tárgy feltételek
4. A pedagógus személyisége, adottságai, felkészültsége, módszertani kultúrája

Az oktatás eszközei
=az oktatás folyamatában felhasználható, az iskolai oktatást, céljainak elérését megkönnyítő
anyagi vagy technikai eszközök. Információhordozó oktatási segédeszköz, az oktatás céljainak
elérésére szolgál.
Attól függően, h milyen oktatási célt szolgálnak:
1. Infromatív szemléltetőeszközök:
-természetes szemléltető eszközök (valóságos természeti vagy technikai tárgyak)
-didaktikai célzattal előállított tárgyak (modellek, makettek, földgömb stb.)
-ábrák (kétdimenziós: festmények, képek)
-szimbólumok (grafikonok, matematikai képletek)
2. A készségek kialakításának eszközei: technikai és alkotó játékok, hangszerek, testnevelési
szerek
3. A tanulás eredményeit felmérő eszközök: szövegek, feladatlapok
4. Más eszközök: sablonok, audiovizuális eszközök
Legelterjedtebb felosztása (Tompa Klára szerint):
1. Háromdimenziós:
a. tanári demonstrációs eszközök: gyűjtemények, természeti anyagok, preparátumok,
mérőeszközök, metszetek stb.
b. tanulókísérleti és munkaeszközök: modellek, mérőeszközök, laboratóriumi készletek
2. Nyomtatott:
a. tanári segédletek: tanári kézikönyvek, szakkönyvek, vázlatok, segédkönyvek, tantárgytesztek,
faliképek, térképek
b. tanulói segédletek: tankönyvek, munkafüzetek, feladatlapok, atlaszok, szótárak,
szöveggyűjtemények
3. Oktatástechnikai (anyagok és eszközök):
a. auditív: hanglemezek, audio CD, szoftverek, lejátszók, számítópék
b. vizuális: képek, filmek, diagrammák, vetítők, televízió, számítógép
Az oktatás szervezése
Az oktatásszervezés a személyi, tárgyi, térbeli és időbeli feltételek számbavétele és
összehangolása oly módon, hogy biztosítani lehessen a tevékenység optimális hatékonyságát.
Szociális alakzat, amely bizonyos számú tanulók hosszas együttlétét feltételezi azonos
helyiségben, azonos tevékenység, tanulás jellemzi.
Alapvető szervezési formák:
1. Osztályrendszer – osztályon alapuló szervezési forma
Comenius nevéhez fűződik. Azonos életkorú tanulók közössége, akiket majdnem azonos
pszichofizikai sajátosságok jellemeznek, és felkészültségük szintje is hasonló egymáshoz.
Sajátosságai:
- az oktatás-nevelés folyamata gyermekcsoportokban valósul meg
- a tanulók életkoruk, értelmi fejlettségük és képzettségük alapján osztályokba
sorolhatók
- az osztály összetétele többé-kevésbé változatlan a tanév folyamán
- a tanulók egy adott osztályból egy magasabb osztályba lépése évente történik, az
elért iskolai eredmények alapján
- az oktatás tartalma tanévekre tagolódik
- az oktatás tanítási órán kívül más tevékenységi formák keretében is megvalósul,
általában az osztály összes tanulójával
Az oktatási szervezésnek számos más formáit is alkalmazták az idők során: pl. érdeklődési
központok létrehozása, nagyobb-kisebb csoportok létrehozása, értelmi fejlettség szerinti
csoportosítás egy életkori kategórián beül (Dánia, Svédország, Franciaország), tantárgyszintű
csoportok.
Az osztály viszonylag homogén csoport, de a tanulók egyéni sajátosságai alapján
különböznek egymástól, melyek befolyásolják az iskolai teljesítményt. Ezért fontos a
differenciálás. A differenciált oktatást a következő szempontok betartása biztosítja:
- az egész osztállyal végzett tevékenységet sajátos képzési formában valósítani meg
egy bizonyos tanulócsoporttal
- közvetlenül és egyénileg foglalkozhassunk egyes tanulókkal, de az osztállyal
végzett frontális tevékenység keretein belül
 - a tanítás tartalmát mennyiségi és nehézségi fok szerint megkülönböztetetten
osztjuk be, különösen a házi feladat esetében
Összevont tanulócsoport: kis településen alkalmazzák, ahol kevés az azonos életkorú
gyerekek száma. Két vagy több osztályt egy csoportba összevonva tanít egy pedagógus. A
pedagógus az osztály egyik részét közvetlenül irányítja, miközben a másik önállóan dolgozik
(direkt és indirekt tevékenység váltakoztatják egymást).
2. Tantárgyrendszer
3. Tanórarendszer
Tanóra – az oktatási tevékenység alapvető egységének tekinthető, a tanuló és tanító közös
tevékenysége bizonyos meghatározott oktató-nevelői célok megvalósítása érdekében. Keretein
belül a tanító segíti a tananyag megtanulását, szervezi és irányítja a tanulók tevékenységét.
Sajátosságai:
- a tantervi anyag irányított feldolgozása történik
- valamely órarendszer láncszemeként jelenik meg
- a többi órával összhangban van
- biztosítja a tananyag alapos elsajátítását, a készségek és jártasságok fejlesztését, a
tanulók személyiségvonásait
Típusai:
- új ismereteket feldolgozó óra (fontos az előzetes ismeretek felidézése, rendszerbe
építése)
- jártasság és készségképző óra (fontos az alkalmazásra kerülő ismeretek
felelevenítése)
- alkalmazó-begyakorló óra (tulajdonképpeni gyakorlás)
- felmérő-értékelő óra (ismétlés, kiegészítő magyarázatok, ismeretek közötti
kapcsolatok meglátása)
- vegyes óra (leggyakoribb, keretében több didaktikai feladatra is vállalkozik a
pedagógus)
Minden óratípusnak megvannak a maga mozzanatai.
Alkalomszerű szervezési formák:
1. tanulmányi séták, kirándulás: a tanítási órát helyettesítő, előkészítő vagy kiegészítő
jellegű tanulmányi munka. Lehetőséget ad arra, hogy a tanulók a valóság tárgyait,
jelenségeit természetes mivoltukban, környezetükben és azzal való összefüggésben
ismerjük meg.
2. szakkörök: célja a tanulók speciális, tantervi anyagon túlmenő érdeklődésének
kielégítése, képességek fejlesztése. Lehetőséget ad a tanulói önállóság és aktivitás
kibontakoztatására.
3. korrepetálás: a tanulásban lemaradtak hiányainak pótlása történik nevelői segítséggel
4. napközi otthon: azoknak a tanulóknak hozzák létre, akiknek családi körülményeik miatt
nincs otthon lehetőségük tanulni

Szervezési módok (munkaformák)

A munkaforma megjelölését jelenti, a célnak kell megfeleljen. A szervezési módok
megkülönböztetése a különböző szempontok alapján történik:
- az oktatási folyamatban való részvétel szociális jellege: önállóság-együttműködés
- az irányítás dominanciája: direkt-indirekt
- a tartalom egységes vagy differenciált volta
SZOCIÁLIS JELLEG IRÁNYÍTÁS DOMINANCIÁJA A TARTALOM JELLEGE
Frontális munka Direkt vezérlés Egységes
Csoportmunka Indirekt vezérlés Egységes, eltérő vagy differenciált
Páros munka Indirekt vezérlés Egységes, eltérő vagy differenciált
Önálló munka:
Egyedül végezett Indirekt vezérlés Egységes
Rétegmunka Indirekt vezérlés Differenciált
Egyéni munkás Indirekt vezérlés Differenciált
Individualizált Indirekt vezérlés Differenciált

1. Frontális munka: az együtt tanított gyerekek tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy

időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös célok elérése érdekében. Leggyakrabban
alkalmazott, mert: a tömegoktatás a legolcsóbb, a leggyorsabb tanítást teszi lehetővé, nagy
létszámnál jól alkalmazható, megadja az együtthaladás illúzióját, a pedagógusnak erre vannak
mintái, a tanulók egymástól is tanulnak. Központja tartalmilag és formailag a pedagógus.
Hátránya, h megjelenik az unatkozás, nem biztosít differenciált foglalkozást.
A reformpedagógiai irányzatok elvetették.. Legnagyobb hatékonysága a homogén csoportokban
van.
2. Egyéni/önálló munka: a gyerekek külön-külön önállóan megoldandó egyéni feladatokat.
Gyakori változatai az egyedül végzett munka (nem vagyunk tekintettel az egyéni fejlettségi
szintre, a motivációra), a rétegmunka (a tanulókat képességeik alapján csoportokba soroljuk,
eszerint kapnak feladatot, de egyedül dolgoznak), a teljesen egyénre szabott munka.
Individualizált munka: az optimális tanulás feltételeit úgy próbálják megteremteni, h kilépnek az
osztály- és órakeretből, és csak akkor adnak helyet az együttes tanulásnak, ha az egyéni tanulást
segíti.
Az egyéni munkába fontos a pedagógus direkt segítése és a tanulási segédletek. A
tanulási stílus és technika kialakításának alapvető módozata.
3. Párba folyó munka: két tanuló működik együtt a feladat megoldása érdekében. Két változata
van:
- azonos szinten lévő tanulók oldják a feladatokat
- különböző szinten lévő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat
Csak akkor szabad közös feladatokat adni, ha jól tudnak együttműködni és mindketten akarják.
Fejleszti az együttműködési készséget.
4. Csoportmunka: 3-6 tanuló közös munkát old. A tagok között kölcsönös függőségi,
felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre. Csoportalkotás szempontjai: pl. azonos
érdeklődés, tanulmányi szint, speciális képességek, társas kapcsolatrendszer. Alkalmazásának
szakaszai:
- a csoportmunka tartalmi és hangulati előkészítése
- feladatok kiosztása
- idő meghatározása
- egymás közötti konzultáció a pedagógus irányításával
- munka befejezése
- beszámolás, kiegészítés
- értékelés
 Stratégiák
I. Célközpontú stratégiák:
1. Információ tanítása bemutatás segítségével
2. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével
3. Készségtanítás direkt oktatás segítségével
4. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítésével
5. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével

II. Szabályozáselméleti stratégiák

1. Nyílt oktatás
2. Adaptív oktatás
3. Programozott oktatás
4. Az optimális elsajátítás stratégiája

Módszerek
Hagyományos, gyakran alkalmazott módszerek:
1. Az előadás
2. A magyarázat
3. Az elbeszélés
4. A megbeszélés
5. A szemléltetés
6. A tanulók kiselőadása
7. A munkáltató módszer
8. A problematizálás
9. A tankönyvhasználat módszere
10. A begyakorlás módszere
11. A házi feladat módszere

Altenatív módszerek:
1. Projektmódszer
2. A kooperatív oktatási módszer:
 a. A csoportos tanulás – egyéni teljesítmény
b. A csoportos tanulás – egyéni vetélkedő
c. Mozaiktanulás
d. Csoportkutatás
3. A szerepjáték, szimuláció, játék módszere
4. A vita módszere
Módszerek funkciói:
1. kognitív: ismeretátadás
2. formatív: jártasságok, készségek kialakítása
3. eszköz: kivitelezés módja
4. motivációs: kíváncsiságot felkeltő és fenntartó forrás
5. normatív: megmutatja miként kell eljárni

Oktatási eszközök
Attól függően, h milyen oktatási célt szolgálnak:
1. Infromatív szemléltetőeszközök:
-természetes szemléltető eszközök
-didaktikai célzattal előállított
-ábrák
-szimbólumok
2. A készségek kialakításának eszközei
3. A tanulás eredményeit felmérő eszközök
4. Más eszközök

Legelterjedtebb felosztása (Tompa Klára szerint):

1. Háromdimenziós:
a. tanári demonstrációs eszközök
b. tanulókísérleti és munkaeszközök
2. Nyomtatott:
a. tanári segédletek
b. tanulói segédletek
3. Oktatástechnikai (anyagok és eszközök):
a. auditív
b. vizuális

Szervezési módok
1. Frontális munka
2. Egyéni/önálló munka
a. egyedül végzett munka
b. rétegmunka
c. teljesen egyénre szabott munka.
3. Párba folyó munka
4. Csoportmunka