A KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ GYERMEKEK

INTEGRÁCIÓ - INKLÚZIÓ

Minden gyermek egyedi, különleges és megismételhetetlen. A gyermekek között ezért

különbségek vannak, amelyek óriásiak lehetnek, egyesek alulteljesítenek, mások messze
meghaladják bizonyos területen társaikat. Vannak olyan gyerekek, akiknek állandó vagy
átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális
okok miatt egyéni, sajátos nevelési-oktatási szükségleteik vannak, ezért a speciális nevelési-
oktatási szükségletekhez, sajátosságokhoz egyénenként igazodó bánásmódot igényelnek az
iskolában. Őket nevezzük különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek.
Pedagógiai szempontból akkor alakul ki speciális oktatási-nevelési szükséglet, ha a
gyermek akadályozott olyan dolgok megtanulásában, amelyre a kortársai képesek. A
tanulásban akadályokat képezhetnek különböző biológiai állapotváltozások (pl. látássérülés),
a személyiség jellemzői (pl. szorongó gyermek), a környezet sajátosságai (pl. etnikai
kisebbség), és adódhatnak a gyermek és környezetének kapcsolatából.
A speciális nevelési-oktatási szükségletet előidéző akadályok és következményei igen
kül. fokúak (enyhe-súlyos) és időtartamúak (időszakos-állandó) lehetnek. E két dimenzió
szerint szükséges értelmezni a gyermek speciális nevelési-oktatási szükségletét. Azonos
sérülések kül. egyéneknél, ill. kül. körülmények között, kül. fokú vagy időtartamú speciális
szükségleteket okozhatnak. Pl. időszakos-enyhe: nagyszülő elvesztése, törött kar; időszakos-
súlyos: szülő elvesztése, mirigygyulladás; állandó-enyhe: hallási sérülés, agyi sérülés;
állandó-súlyos: gerincsérülés, súlyos emocionális zavarok, súlyos agyi sérülés.
A különleges bánásmódot igénylő gyermekek típusai
1. Fogyatékossággal rendelkező tanulók: fejlesztésük a gyógypedagógia területe. Kül.
elnevezésekben használják: fogyatékosok, akadályozottak, sérültek, nem épek, biológiailag
károsodottak, sajátos nevelési szükségletűek.
a. értelmileg akadályozottak: enyhe, mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb fokban értelmi
fogyatékosok
b. beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók
c. látássérültek: vakok, gyengénlátók
d. hallássérültek: nagyothallok, siketek
e. mozgáskorlátozottak: mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek
f. viselkedés- és teljesítményzavarral küzdők: nehezen nevelhetők, inadaptáltak
 g. autista gyermekek: szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének
zavara, amely a személyiség fejlődésének egészére hatással van
2. Tanulási problémákkal küzdő tanulók:
a. tanulási nehézséggel küzdők: a tanulási nehézség általában csak egyes tanulási
helyzetekben, egyes területeken, időszakosan jelentkező, gyakori tanulási probléma. Belső
okai lehetnek: szorongás, hiányos vagy nem reális önismeret, betegség, nem megfelelő
tanulási módszer. Külső okai: családi problémák, szociális-, kulturális-, nyelvi hátrányok
b. tanulási zavarok küzdők: tanulási zavarról akkor beszélünk, ha a tanulónál egyes
képességterületek működésében jelentkezik súlyos és tartós probléma, amely elsősorban az
olvasás, az írás, a helyesírás és a matematika tantárgyakban, a tanulás alapképességeinek
kialakításánál okoz gondot.
Fajtái:
- neurogén tanulási zavar: központi idegrendszer működésének zavara,
részfunkciózavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszfónia, diszgrammatizmus,
diszfázia, diszpraxia, figyelem zavarai, emlékezet zavarai)
- pszichogén tanulási zavar: elsősorban a korai életszakaszban elszenvedett környezeti
ártalmak hatására alakulnak ki (motiválatlanság, szorongás, kudarcorientált
viselkedés)
- poszttraumás tanulási zavarok: a gyermekkorban történt agykárosodás következtében
kialakult állapot, a neurogén tanulási zavarokhoz hasonló jellegű
c. tanulási akadályozottság: a tanulás minden területén jelentkező, átfogó, súlyos és tartós
tanulási probléma, amelynek következtében az iskolai teljesítmény gyenge vagy elégtelen. A
kül. képességek lelassult fejlődése, zavara.
3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók: azok a viselkedésmódok, amelyek miatt a
tanulók nem tudnak beilleszkedni a szűkebb-tágabb szociális környezetükbe, és/vagy
amelyekkel megsértik az együttélés, együtt tanulás szociális normáit. A zavarok
kialakulásának biológiai, pszichés és szociális okai lehetnek.
Kósáné Ormai Vera a magatartászavaros tanulók két típusát különíti el:
a. visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes,
szorongó, visszahúzódó, csavargó stb.)
b. ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő,
támadó, hiperaktív)
Ismert a beilleszkedni nem tudó, aszociális és a közösség ellen forduló antiszociális
kategorizálás is.
4. Kivételes képességű tanulók, tehetségesek
= különleges, átlagon felüli potenciállal rendelkező, kiemelkedő szellemi teljesítmények
elérésére képes tanulók
= velünk született, adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által
kibontakoztatott képesség, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagosat
messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni
A tehetség meghatározására vonatkozó modellek:
a. vonásorientált (képesség) modellek: a tehetség a kultúrától és a környezettől független,
viszonylag stabil örökletes vonás, tulajdonság
b. kognitív modellek: a tehetség ismeretelsajátítási és problémamegoldási képességek
területén kimagasló, az inf.feldolgozás minőségében tér el az átlagostól (Sternberg, Rüppel)
c. teljesítményorientált modellek: a tehetség eredménye a teljesítmény, amelyhez az egyénben
rejlő tehetség és környezeti feltételek szükségesek. Az irányzat különbséget tesz potenciális
és realizált tehetség között (Renzulli)
d. szociokulturális-pzichoszociális modellek: a tehetség az adott kor és társd. függvénye, az
dönti el, h milyen tehetségre van szükség. A tehetség teljesen tanult viselkedés. (Tannenbaun,
Feldman)
A tehetség összetevőiről a kutatók kül. képpen vélekednek. Vannak, akik egytényezős
fogalomnak tekintik: egyesek az intelligenciát veszik alapul (Terman), míg mások a
kreativitást. Ezt a két tényezőt nehezen tudták egymástól elválasztani, ezért kialakult a
többtényezős értelmezés:
Pl. Renzulli-modell: a tehetség 3 összetevője az átlagon felüli intelligencia, a feladat iránti
elkötelezettség és a kreativítás.
Czeizel Endre Renzulli modelljét egészítette ki, nevéhez fűződik a 4x2+1 faktoros
tálentummodell: 1. specifikus mentális adottságok, 2. általános értelmesség adottság,
motivációs adottság, kreativitás adottság. Ezeket befolyásolja a társd, a család, az iskola, a
kortárscsoport és a sorsfaktor (=feltételek együttese, amely lehetővé teszi azt, h a potenciál
tehetségből realizált legyen).
A tehetség örökletes adottságokra épülő képességek, de minden képesség csak neki
megfelelő tevékenység során alakul ki. Geffert Éva és Herskovits Mária következőképpen
értelmezik az örökletes összetevőket:
1. Képességek = a legkülönbözőbb tevékenységek sikeres végrehajtását döntő módon
meghatározó komplex tanulás révén szerzett funkcionális, részint motorikus cselekvésre,
részint belső mentális műveletekre vonatkozó pszichikus struktúra
a. intellektuális képességek: ált. mentális képességek, amelyek minden szellemi és a legtöbb
fizikai tevékenységhez szükségesek. A tehetség irányát a speciális mentális képességek
határozzák meg.
b. művészeti képességek (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői)
c. pszichomotoros képességek (sport, tánc, kézügyesség)
d. szociális képességek (vezetői, szervezői, empátiás, kommunikációs)
2. Kreativitás = alkotóképesség, az önálló, új produktumok létrehozásához szükséges
feltételek együttese, az intelligencia kiegészítője. Az alábbi jegyekben nyilvánul meg:
absztrakt módon közelít a problémához, kíváncsi és sokat kérdez, szokatlan válaszokat ad,
fantáziadús, eredeti módon oldja meg a problémát, meg tudja állapítani, h mi fontos és mi
jelentéktelen, összefüggéseket fedez fel egymástól távol álló dolgok között vagyis jellemző:
- flexibilitás (rugalmasság): változó ingerekhez való alkalmazkodás
- originalitás (eredetiség): új asszociációs kapcsolatok létrehozása, elszakadva az adott
szituációtól
- fluencia (gondolkodás folyékonysága): szótalálás-, asszociáció-, spontán átváltás
gyorsagása
- redefiniálás (újrafogalmazás): megszokott eljárásokat felülvizsgáljuk és átalakítjuk
- elaboárció (ötletek kidolgozása): mennyire tudja a felmerülő ötleteket megvalósítani
- szenzitivitás (problémaérzékenység): problémák észrevétele, megfogalmazása
3. Feladatelkötelezettség, motiváció: energetizáló, dinamizáló tényezők (kíváncsiság,
szorgalom, kitartás, becsvágy, teljesítménymotiváció).
A tehetség többféle szempontból osztályozható. Beszélhetünk általános és
specifikus tehetségről. Tehetségek képességterületek szerint:
1. intellektuális tehetség
2. művészi tehetség
3. pszichomotoros tehetség
4. szociális tehetség
A tehetség jellemzői (Van Tassel-Baska):
1. Kognitív jellemzők:
- szimbólumok és szimbólumrendszerek használata
- koncentrációs kapacitás
- szokatlanul jó memória
- fejlődési előnyök (lelki fejlődés gyorsabb, mint a biológiai)
- korai érdeklődés a beszéd iránt, korai nyelvfejlődés
- kíváncsiság és tudásvágy
- önálló tanulásra való hajlam
- sokrétű érdeklődés
- kreativitás
2. Affektív jellemzők:
- fejlett igazságérzet
- humorérzék
- érzelmi intenzitás
- maximalizmus
- sok energia
- kötődés (szakmai tevékenységükhöz is erősen kötődnek)

A tehetségfejlesztés
Stratégiái:
- gyorsítás, léptetés: a tanulmányoknak a szokásosnál rövidebb idő alatt történő elvégzése.
Formái: korai felvétel az iskolába, osztályugrás (1 év alatt 2 év), teleszkopizálás (2 év alatt 3
év).
- gazdagítás, dúsítás: a tantervi anyagot meghaladóan kap képzést. Formái: differenciált
foglalkozás, szakkör, táborok.
A gazdagítás fajtái: mélységben történő gazdagítás (több lehetőséget kínálunk a tudásuk
alkalmazására), tartalmi gazdagítás (tudását érdeklődési körében bővítjük), feldolgozási
képességek gazdagítása (kreatív és kritikus gondolkodás fejlesztése), tempóban történő
gazdagítás (átlagosnál gyorsabb munka).
- elkülönítés: külön iskola, külön osztály
Fontos a szakemberek iskolán belüli megléte a tehetséggondozásban: tehetséggondozó-
koordinátorok, mentor, tehetség-tanácsadó szakember, szaktanárok (továbbképzett tanárok)
Életkor és tehetségfejlesztés:
Óvodáskor: a tehetség már ekkor megjelenhet, s ezek programszerű fejlesztése már ekkor
fontos, de vigyázni kell arra, hogy a gyerek továbbra is tudjon játszani, azt érezze, hogy
törődünk vele. Nem szabad elkülöníteni.
Kisiskoláskor: alapozó korszaknak tekinthető. A tehetség általános képességeihez tartozó
elemeket kell fejleszteni. Korai még a speciális osztályok létrehozása. Ha felbukkan a
tehetség, egyéni programmal lehet fejleszteni (osztályon belül).
Felső tagozat (gimnázium): itt már többnyire megjelennek a speciális képességek. Az iskola
feladata a tehetséges gyermekek felderítése és azok speciális szervezeti keretek közötti
továbbfejlesztése.
Középiskoláskor: teret ad az igazán hatékony speciális tehetségfejlesztésnek. Sokféle
formában lehetséges: fakultáció, tagozatok, speciális osztályok stb. Rugalmas, sokféle
képességterületet átfogó programokra van szükség. A középiskola végére találják meg a
gyerek igazi értékeit.
Felsőoktatás: itt teljesedik ki a tehetségfejlesztés. Túl kell lépni az egyoldalú szakmai
fejlesztésen, és az egész ember fejlődését kell segíteni.
Iskola és család együttműködése a tehetségfejlesztésben: fontos a szülőkkel való
folyamatos kapcsolattartás, információcsere, együttműködés:
- célok tisztázása, azonos követelményrendszer kialakítása
- a tanuló megismerése, tehetségének felismerése
- fejlődés közös értékelése
- pedagógus tanácsa, módszertani segítségnyújtása
- gyerek érzelmi támogatása, elfogadása, odafigyelés
- közös programok szervezése
- pályaválasztás irányítása
Ezek a következő formákban valósulhatnak meg: szülői értekezlet, szülők akadémiája, egyéni
konzultáció, családlátogatás, tanácsadás.

A speciális nevelési szükségletű gyermekek integrált-inkluzív

nevelése
A történelem során a sérült emberekhez való viszonyulás eléggé egyértelműen negatív
volt. Az ókorban például a sérülten született gyerekeket nem tartották életképesnek, ezért
megölték őket. Később a sérült gyermekeket és felnőtteket egy erre a célra alapított
intézményben nevelték, általában a külvilágtól elzárva, rossz körülmények között. A SNI
gyerekek integrált oktatásának és nevelésének gondolata több irányból érkezett, de főleg
észak – európai és amerikai eredetű. Ezek az új nézőpontok váltották ki a SNI gyerekek
oktatásának átgondolását, újraértékelését, olyan értelemben is, hogy a tanulás nem csak az
ismeretek elsajátítását jelenti, hanem a másság elfogadásának megtanulását is.
Integrált nevelés = A szó eredete a latin „integrare” ige, jelentése: egységesülés,
beilleszkedés, egyes részek egésszé összegződése. A pedagógiában eleinte a „szociális
integráció” értelmezés terjedt el, később alkalmazták a fogyatékos gyerekekre vonatkozóan
is. Mai szóhasználatban az integrált oktatás, integráló iskoláztatás pedagógiai irányzatot
jelöl, olyan nevelésszervezési forma, amely a SNI gyermekek számára lehetővé teszi, hogy
lakóhelyűken a saját korosztályukba tartozó ép, normális gyermekekkel együtt vehessenek
részt az intézményes nevelésben.
Az integráció pedagógiai jelentése: minden gyermek és tanuló (meglevő
akadályozottságának módja, súlyossági foka miatti kirekesztés nélkül), egymással
együttműködve, a mindenkori fejlettségi szintjén egy közös tárggyal és tárgyon
(projekt/terv/tartalom/téma) játszik, tanul és dolgozik. Az SNI gyermekek, tanulók integráló
iskoláztatásánál a szelekciós mechanizmusok, az orvosi, diagnosztikai szempontok
jelentősége csökken, inkább azokra a fejlesztési lehetőségekre helyeződik a hangsúly,
amelyek alkalmazkodnak az eltérő nevelési szükségletekhez. Az integrált oktatás optimális
esetben előkészített – mind a pedagógust, mind a tanulót gyógypedagógus készíti fel, aki
segítőként a továbbiakban is rendelkezésükre áll. Az integrációnak a következő formáit
különbözetjük meg:
Formája szerint az integráció lehet:
1. lokális integráció: a sérült és ép gyerekek csak azonos épületet használnak,
egymással csak szünetben találkoznak
2. szociális integráció: tanórán kívül kerülnek kapcsolatba egymással pl. együtt
töltött szabadidő, közös étkezés, játszás
3. funkcionális integráció: fogyatékos gyermek a tanórák és egyéb foglalkozások
többségén az iskolában osztálytársaival együtt vesz részt.
Típusa szerint az integráció lehet:
1. teljes integráció: olyan szervezési forma, amelyben a sérült gyermekek a nevelés,
oktatás teljes időtartamában normális gyerekekkel vannak együtt. Fejlődésüket
speciális szakemberek is figyelemmel kísérik, és szükség szerint segítő
tevékenységekkel biztosítják azt.
2. részleges integráció: gyermekek az intézményben tartózkodás egy részidejében
egyenként vagy kisebb csoportként kapcsolódnak be a közös tevékenységi formákba.
A lokális és szociális formáját valósítja meg.
 3. spontán vagy hideg integráció: együttnevelést jelent, nem veszi figyelembe a speciális
igényeket, hiányzik a gyógypedagógiai segítő kapcsolat
Az integráció szintjében bekövetkező minőségi különbségek a fogadás (integráció) és a
befogadás (inklúzió) kifejezésekkel értelmezhetőek.
Az integráció alatt egyszerű fogadást értünk, a tanítási módszerek és az óravezetés nem
változik, különleges igényeit nem veszik figyelembe, beilleszkedését és tanulását nem segítik
adekvát módon. A gondokért maga a gyermek felelős és a gyógypedagógusra hárul minden
probléma megoldása. Tehát az integráció során a sérült és ép gyerekek együtt tanulnak, de a
sérült gyereknek nincsenek speciális feltételek biztosítva. Az inklúzió az integrált nevelés
továbbfejlesztett formája, befogadást jelent, az intézmény és a pedagógus is felkészül a
fogyatékos gyermek fogadására, úgy alakítja a feltételeket, hogy azok a sérült gyermek
szükségleteinek megfeleljenek. Nem egyedül a gyógypedagógusra hárul a probléma
megoldása, hanem a pedagógussal együttműködve oldják meg azt. Egyéni differenciálásra
fektetik a hangsúlyt. Az inklúziónál újra átgondolják a tanterv megvalósításának szervezeti
kereteit és azokat a feltételeket, amelyekkel valamennyi tanuló haladását biztosítani tudják.
Az integráció gondolata azokban az országokban terjedt el leginkább, ahol az
integráció nem csak elméletben, hanem jogi törvények szintjén is megfogalmazódott. Fontos
viszont az adott ország mentalitása is az integrációval szemben. A jogi kereteken kívül az
anyagi háttérnek is fontos szerepe van, ugyanis hiába jogi keret, ha nincs rá anyagi fedezet.
Ebben az esetben a formális integráció veszélye áll fenn.
Az integráció feltételei:
Nemzeti szinten:
- jogi háttér biztosítása
- tantervek kidolgozása
Iskola szinten:
- objektív feltételek biztosítása: az intézmények tárgyi feltételei, akadálymentesítés
- együttműködés háttérintézményekkel
- család és iskola együttműködése
Osztály szinten:
- specialisták (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus) munkájának megszervezése a
többségi pedagógusok bevonásával
- a pedagógusok megfelelő gyógypedagógiai tudása, kompetenciái
- osztálytársak megfelelő viszonyulása a „más” tanulókhoz
- differenciálás: egyéni fejlesztési terv
- megfelelő tevékenységi formák
- az osztály környezetének alkalmassá tétele
- szülőkkel való együttműködés
Személyi szinten:
- az integrálható gyermek sajátosságai
- szőlők, gyerek életkörülményei
- pedagógus szakmai fejlődése