Pszichológia

1. A megismerő folyamatok működése: érzékelés, észlelés, figyelem. Az

érzékelés és észlelés folyamata, jellemzői. A figyelem folyamata, jellemzői,
típusai+fejlesztési lehetőségei

Megismerő folyamatok:
A szervezetbe érkező ingerek feldolgozása. Az érzékelést és az észlelést a pszichológia külön
folyamatként vizsgálja.
Először Thomas Reidskót filozófus különítette el a két fogalmat, bár egymásra épülnek.

Érzékelés:
Érzékszerveinkben található receptorok segítségével ingereket veszünk fel, ezeket ingerületté
alakítjuk.
- Elemző jellegű folyamat
- Külső és belső receptorok - érzékelő sejtek
- Ingerek lehetnek:
o hőingerek (thermo), kémiai ingerek (kemo), fényingerek (foto) és nyomásingerek
(mechano)
- Folyamata:
o környezeti hatások ingerlik a receptorokat – a receptorok az agyba közvetítik az
ingereket – az agy pedig a végrehajtó szervbe küldi az adatokat.
- Érzékszervek:
o szem: látás
o fül: hallás, egyensúly
o orr: szaglás
o bőr: tapintás
o nyelv: ízlelés
Észlelés:
Magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez. Észlelés útján ismerjük fel, szervezzük és jelentéssel
ruházzuk fel az ingereket, észleleteket. Befolyásolják a tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi
hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, kultúránk. Általában valamilyen cselekvést von maga
után.
Az észlelőrendszerek genetikailag meghatározottak, de fejlődésükhöz tapasztalatok kellenek.
Folyamata:
o a receptor az ingerületet az agy specifikus érzőközpontjába viszi: pl.: látás – látóideg
– látóközpont
o az információ az elsődleges érzőközpontból átkerül a másodlagos/harmadlagos
érzőközpontba, és ott összevetjük a korábbi észleletek emléknyomaival

Jellemzői, feladatai:
o lokalizáció – a tárgyak helyzetének észlelése
 o alakfelismerés – formaészlelés: méret és alak
o észlelési állandóságok (perceptuális konstanciák): a tárgyak ugyanazok, még ha az
észlelésük változik is helyzettől függően.
 pl. perspektíva, más fényben más színű
o tárgyak észlelése:
 figura – háttér: a figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek
látszik, mint a háttér, és úgy, mintha az előtt lenne. Ez nem mindig
egyértelmű (serleg – arc)
o perceptuális szerveződés:
 a háttérből kiemelkedő figurákat különböző elvek szerint csoportosítjuk:
 hasonlóság elve: az egymáshoz hasonló dolgokat egy csoportba
észleljük
 közelség elve: az egymáshoz közel lévő dolgokat egy csoportba
észleljük
 jó folytatás elve: hajlam, hogy egy adott forma körvonalába eső
elemeket csoportosítjuk
 zártság elve: hajlam, egy adott alakzat hiányzó részeit, réseit kitöltjük
o arcfelismerés:
 Folyamata: fizikai struktúra elemzése, arckifejezés elemzése, ismerősség
megállapítása, személyazonosságra vonatkozó információk, név előhívása az
emlékezetből
o beszédészlelés:
 Folyamata: elsődleges hallási elemzés, beszédhangok azonosítása, fonológiai
szint, megértés, értelmezés
 a megértést a szövegkörnyezet segíti
 beszédhang, szöveg, hangok, szavak, mondatok felismerése
o mozgásészlelés:
 valódi mozgás
 látszólagos mozgás – film: képek gyors egymásutánban, mozgásnak
érzékeljük
 indukált mozgás – a nagyobb tárgyat látjuk mozdulatlannak – pl.: a hold és a
felhők
o illúzió:
 olyan észlelés, mely eltér a tárgy valódi jellemzőitől
 torzulások, kétértelmű ábrák, paradox ábrák, fikciók
Figyelem:
Folyamata:
A figyelem az ingerek közötti szelektálás. A külső világból folyamatosan ingerek érnek minket, azt,
hogy ezekből mit észlelünk, a figyelem határozza meg. A figyelem működése kb. olyan, mint egy
reflektor. A figyelem kiemeli, pontosabbá, élesebbé teszi észlelésünket, optimális feltételeket
teremtve ezzel az információk felfogásához és feldolgozásához.
Kapacitásmodell (Kahnemann): a figyelem korlátozott kapacitással rendelkezik, ez oszlik meg a
különböző csatornák között. Ez hajlamainktól, szükségleteinktől, érdeklődésünktől függ.
Típusai:
- Szándékos figyelem:
o tudatos, mentális erőfeszítés jellemzi
o feladattudatból táplálkozik – pl.: egy unalmas órán való erőltetett odafigyelés
- Spontán figyelem:
o hirtelen, önkéntelen
o kiválthatja pl. erős fény, zaj, hang, szokatlan dolgok, mozgás
- Automatikus figyelem:
o nem igényel tudatosságot, erőfeszítést
o gyakorlás révén alakulhat ki
o lehetővé teszi, hogy párhuzamosan egyszerre több dologra is oda tudjunk figyelni
- Kitartó figyelem – éberség:
o hosszú ideig fennálló nagy mértékű mentális erőfeszítést igényel
o pl.: egy problémakör feltárásához, megértéséhez
o az idő múlásával jelentősen csökken
o befolyásolja: motivációnk, érdeklődésünk, elvárásaink, előzetes ismereteink

Tulajdonságai, jellemzői:
Terjedelem: hány tárgyat, hányféle ingert tudunk egyszerre a figyelmünkkel megragadni
Tartósság: mennyi ideig tudjuk a figyelmünket egy tárgyra, jelenségre fókuszálni
Megosztottság: egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni
Átvitel: hogyan tudjuk a figyelmünket az egyik dologról a másikra irányítani (könnyen/nehezen)
szándékos és spontán átvitel!

Figyelem szűrő modellek:

Dichotikus hallás kísérlet – Cherry, 1953
- koktélparti
- inger: fülhallgató: a két oldalon két különböző szöveg.
- feladat: az egyik szöveg megfigyelése, folyamatos visszamondása
- eredmény: a nem megfigyelt szövegből szinte semmit nem észleltek a kísérleti alanyok,
általában csak annyit, hogy férfi vagy női hang. (másik nyelvre váltás, visszafelé beszélés)
Megosztott emlékezet terjedelem vizsgálata – Broadbent, 1958
- inger: számpárok, melyek egyik tagja az egyik, a másik a másik fülbe érkezett
- feladat: tetszőleges sorrendben kellett őket visszamondani
- eredmény: a számpárok helyett először az egyik, aztán a másik fülbe érkező ingereket
mondták vissza, de lényegesen kevesebb számot tudtak visszamondani arról az oldalról,
amelyiket később kezdték visszamondani.
- következtetés: a nem figyelt ingerek nem vesznek el, ideiglenesen megőrződnek agyunk
tároló rendszerében (puffer emlékezet)
Stroop hatás–a feladat reakcióidejének bizonyítása
- ha egy szín nevét más színnel írják, mint amit jelent (piros szót kék színnel), a szó színét
hosszabb időbe telik azonosítani, és több a hiba, mint amikor megegyezik a jelentés és a szín.
- a stroop hatás népszerű neuropszichológiai tesztté vált
A figyelem fejlesztése

A figyelem fejlesztése elősegíti, hogy az irányított helyzetek mellett egyre erősödjék a belső, saját
szándékú figyelemmozgatás is. A figyelemfejlesztés első időszakában a gyermekek spontán
figyelmének, érdeklődési irányainak megismerése hozzájárul a figyelemfejlesztés területeinek
kiválasztásához

A tartós figyelem fejlesztése az iskolai élet egyik sarkalatos pontja, hiszen az iskolát kezdő
gyermekek figyelme bizonyosan nem tart ki 45 percig. Ehhez az új helyzethez fokozatosan tudnak
csak alkalmazkodni, ebben pedig a pedagógus segítségére van szükségük. Nagyon fontos a
megfelelően motivált tanulási helyzet kialakítása, az optimális nehézségű feladat és a pihenők
beiktatása.

Az intenzív figyelem fejlesztése a tanulás motiváltsága mellett a zavaró hatásoktól mentes

tanulási körülmények megteremtésére irányul. Célja, hogy a gyermek figyelme kevésbé legyen
elterelhető, ill. képes legyen az önellenőrzésre és az önértékelésre.

A szelektív figyelem nem a megfigyelhető jelenség teljes egészére irányul, hanem annak

kiválasztott elemeire. Fejleszthető minden olyan feladattal, amelyben válogatást, elkülönítést,
lényegkiemelést, szempontválasztást és –váltást végeznek a gyermekek.

A megosztott figyelem fejlesztése esetében feladatként adhatók a több szempontú

rendezések, az összetett feladatok, a szerepváltásos dramatikus játékok. A megosztott figyelem
gyakorlásának időtartama nem lehet hosszú, de egyetlen tanítási napon többször is alkalmazható.
2. A megismerő folyamatok működése: tanulás. Az emlékezet folyamata,
jellemzői, típusai és fejlesztésének lehetőségei

A tanulás:
Az a folyamat, melynek során tapasztalatok szerzése folyamán a viselkedésben tartós változás jön
létre.

Elemi formái:
Habituáció:
- Ismétlődő ingerekhez való hozzászokás
- Az ingereket figyelmen kívül hagyjuk, mert nincs komoly következményük
- Pl.: óra ketyegése
Szenzitizáció:
- adott ingerre való érzékennyé válás
- úgy érzékeljük, hogy az inger fontos, jelentőséggel bír, veszélyt jelez
- a habituációellentéte
- pl.: sötétben megreccsenő faág
Imprinting:
- korai bevésődés
- egy kritikus korban meghatározott ingerre meghatározott magatartás jön létre, mely tartós
- pl.: kiskacsák anyaválasztása – első két órában egy mozgó lényt keresnek
Kondicionálás:
- Asszociációk kialakítása – annak megtanulása, hogy bizonyos dolgok együtt járnak

Klasszikus kondicionálás:
Annak megtanulása, hogy egy bizonyos eseményt egy másik is követ – a kettő összekapcsolása
Pl.: Pavlov kutyakísérlete.

Feltétlenreflex: velünk született, akaratunktól független, automatikus (ingerspecifikus) – kutya

nyáladzása az ételre
Feltételes reflex: akaratunktól függően működik, tanulás révén alakul ki – kutya nyáladzása a
fényjelzésre (előtte összekötötte a kettőt)

Kapcsolódó fogalmak:
- Generalizáció: a feltételes ingerhez hasonló ingerek is kiváltják a reakciót
- Diszkrimináció: csak egy körülhatárolt feltételes inger vált ki reakciót. A generalizáció
ellentéte.
pl.: valakit megharap egy kutya, az összes kutyától félni fog (generalizáció). Aztán
megtanítják, hogy csak a bizonyos viselkedést tanúsító kutyáktól kell félni (diszkrimináció).
- Másodrendű kondicionálás: több lépésű klasszikus kondicionálás. Pl.: először arra
kondicionálunk egy kutyát, hogy a fényre jön a táplálék, majd arra, hogy a hangra jön a fény.
Ha sikerül, a hangra is úgy reagál, mintha jönne a táplálék.
Operáns kondicionálás:
Annak megtanulása, hogy egy adott reakció egy adott következménnyel jár. Ha egy bizonyos
viselkedés befolyásolja a környezetünket, akkor ezt megtanuljuk.
Pl.: Skinner: patkány lenyomja a billentyűt és kap enni, csecsemők jutalmazása a gügyögésért –
gyakrabban fogják csinálni.

Feltételei:
Idő: minél gyorsabban jön a megerősítés, annál nagyobb a hatás
Befolyásolhatóság: a válasz csak akkor kondicionálódik, ha az alany úgy érzi, a megerősítés tőle függ
Tanulttehetetlenség: ha egy negatív élmény elkerülhető egy reakcióval, az alany megtanulja, de ha
mindenképp büntetést kap, azt tanulja meg, hogy nem tehet semmit, hogy elkerülje, így nem is fog.
Biológiai korlátok: a genetikailag kódolt, ösztönös viselkedés behatárolja, hogy mit tudunk
megtanulni. Pl.: galamb gyorsabban tanul, ha az ételre az elvárt reakció a csipegetés és nem mondjuk
szárnycsapkodás – menekülés esetén fordítva.

Kapcsolódó fogalmak:
- Megerősítés: lehet pozitív (jutalmazás) és negatív (büntetés)
- Formálás: a célzott reakciót kis lépésekben érjük el. Nem csak a végeredményt jutalmazzuk,
hanem az ahhoz vezető kis lépéseket is, továbblépés esetén az előző lépéseket kioltjuk, így a
végén csak az elvárt viselkedést jutalmazzuk.
- Kioltás: ha nincs reakció a viselkedésre – pl. hisztis gyerek: nem figyelünk oda rá (figyelem =
megerősítés)

Látens tanulás:
Más néven lappangó tanulás – a tanulási folyamatot nem kíséri megerősítés.
A környezettel való ismerkedés során az alanyok kognitív térképet alakítanak ki, ezeket később
hasonló helyzetekben felhasználják – így gyorsabban tanulnak/reagálnak.
Tolmanpatkánykísérlete:
Patkányokat tett egy labirintusba, hogy szabadon kószáljanak. Ezután cél volt, hogy megtalálják a
kiutat, és sokkal hamarabb tették ezt, mint azok a patkányok, akik előtte nem kószálhattak.

Verbális tanulás:
Beszéd általi tanulás. Csak az emberre jellemző tanulási forma.
A folyamat feltételezi egy absztrakt szabályrendszer – a nyelv – ismeretét.
Több teljes tanulási folyamat előzi meg a verbális tanulást. (beszéd, nyelv tanulása)
Pl.: egy mondóka megtanulása.

Szociális tanuláselmélet:
Mások megfigyelésének révén tanulás. A viselkedésünket aszerint alakítjuk, hogy a megfigyelt
személy büntetve vagy jutalmazva van.
- Utánzás, modellkövetés: érzelmi indítékai vannak
- Leghatékonyabbak azok a modellek, akik feltűnőek, vonzóak, hatalmuk van
- Utánzásra hajlamosító tulajdonságok: alacsony önértékelés, alárendeltség érzés
 - Bandura kísérlete:
o agresszív viselkedés felmérése: bobo baba verése modell által, gyerekeknek
frusztrációt okoztak (nem játszhat), másik szoba: bobo baba – verni kezdik (élőben,
tv-ben, rajzfilmen és egyáltalán nem mutatták nekik).

Belátásos tanulás:
Értelmes tanulás, problémamegoldás. Cél és eszköz hirtelen összekapcsolásával jön létre, az „aha”
élmény kíséri.
- Köhler csimpánz kísérlete:
o ketrecen kívül egy banán, ketrecen belül majom és bot. Próbálkozik, de nem megy,
majd a botra néz, rájön, és annak segítségével behúzza a banánt.
- Egyszer már megoldott problémát könnyebben oldjuk meg újra
- A megtanultakat könnyen visszük át új szituációkra
- Mentális próba-szerencse folyamat

Az emlékezet:
Egy szervezet azon képessége, hogy eltároljon, megőrizzen és előhívjon információkat és élményeket.
Komplex folyamat, mely nem csak az agy egy területére korlátozódik.

Jellemzői:
- rögzítés, megőrzés, felidézés
- múlt és jelen tapasztalatai között teremtünk vele kapcsolatot
- az érzékelésre és észlelésre épül – biztosítja a megismert információk tárolását

Folyamata, szakaszai:
Információfeldolgozási szempontból három részre osztható az emlékezés folyamata:
Az emlékezés folyamatának e három szintje különböző feladatokat lát el, azonban szorosan
összefüggenek egymással. A kódolás milyensége befolyásolja az információ eltárolását, a tárolás
módja pedig a későbbi előhívás sikerességét.

Kódolás – azaz az információ befogadása, feldolgozása és kombinálása

o a beérkező ingerek formálása – hogy az agy be tudja fogadni, ezáltal bevésődik az
emlékezetbe
o ez lehet vizuális – képi és akusztikus – hang formájában
o a bevésés folyamatát több tényező befolyásolja:
 szervezetünk és idegrendszerünk állapota
 az ismétlések száma
 előzetes ismereteink
 személyes sajátosságaink

Tárolás– a kódolt információ tartós regisztrálása

o feladata a bevésett információ tárolása, megőrzése.
o csak azokat az információkat tudjuk előhívni, amelyeket tároltunk
 Előhívás – a tárolt információ felidézése valamilyen inger hatására
Két formája van:
o Felismerés:
 gyakran csak az ismerősség érzésére korlátozódik, nem mindig tudjuk, hol
vagy mikor láttuk, hallottuk azt, amit felismertünk
o Felidézés:
 bevésődött és megőrzött emlékképeink előhívása

Az emlékezet típusai:
Többféle szempont szerint osztályozzuk.

A tárolt információk időtartama szerint: Rövid és hosszútávú emlékezet

RTM – rövid távú memória
- jelen idejű
- az anyagokat másodpercekig őrzi meg, az előhívás erőfeszítésmentes
- munkamemóriának vagy jelen idejű memóriának is nevezzük
- nagyon pontosan, nagyon rövid ideig őrzi az információkat – max. 30 másodpercig
- korlátozott kapacitású: növelni lehetséges az információk tömbökbe szervezésével
- az információ innen gyakorlás és ismétlés során kerül be a hosszú távú memóriába
HTM – hosszú távú memória
- pszichológiai múltnak felel meg
- a bevésett információk tartós megőrzése
- korlátlan mennyiségű információ tárolására és annak korlátlan ideig történő megőrzésére
képes
- általában szemantikusan – jelentés, értelem szerint kódolja az információkat

A tárolt információk felidézése alapján: implicit és explicit felidézés

Implicit:
- önkéntelen, spontán felidézés
- személyes élmények, tapasztalatok – epizódikus emlékezet
- erős alapérzelmek kísérik
Explicit:
- szándékos, tudatos felidézés
- ismeretek, tények felidézése
- a világról való általános tudásunk tárháza
- másodlagos érzelmek kísérik

A tárolt információkkal végzett műveletek alapján:

Motorikus emlékezés:
- szokások és mozgási készségek képződése
Vizuális emlékezés (képszerű):
- az érzéki benyomásokon alapul
- pl.: egy ember arcvonásainak megjegyzésére, felidézésére tesz képessé
Auditív emlékezés (hallási):
- az akusztikus információkat rögzíti és idézi fel
Értelmi-logikai emlékezés:
- logikai összefüggések
Emocionális emlékezés:
- érzelmek felidézése

(Felejtés)
HTM-ben:
- az emléknyomok nem vesznek el, csak nem hozzáférhetőek – előhívási probléma
- ez az állandó memória elmélet
Lehet:
Nyomfüggő felejtés:
o az emléknyom vész el –ellentétben az állandó memória elmélettel
Jelzőinger függő felejtés:
o az emléknyom megvan, csak az előhíváshoz szükséges támpontok felejtődnek el
RTM-ben:
- tárolási probléma

Érzelmek és felejtés:
- Freud elfojtási hipotézise: azokra a dolgokra jobban emlékszünk, amihez pozitív érzések
kapcsolódnak, mint amikhez negatív érzések – a traumák a tudattalanba kerülnek, mert a
tudat nem tudja őket elviselni
- Freud szerint azért nem emlékszünk az első három évünkre (gyerekkori amnézia), mert olyan
traumatikus volt számunkra
- a felejtés szerinte tehát nem előhívási hiba, hanem az emlékekhez való hozzáférés gátlása

Fejlesztésének lehetőségei:
 Vizuális emlékezet: memória játék, mi változott
 Auditív emlékezet: tárgyak, sorozatok, nevek visszamondása, mondókák,
énekek,
 Komplex emlékezet: Ismert tárgyak, állatképek, fényképek bemutatása után a
kapcsolódó hang felismerése
3. A megismerő folyamatok működése: A motiváció és érzelem. A motiváció
folyamata, szintjei. A tanulás motivációi+értékelés. Az érzelmek összetevői,
érzelemelméletek

Latin eredetű: mozgat, kimozdít, aktivitásra, cselekvésre késztet

Motivált viselkedés – célirányos viselkedés
Viselkedésünk energetizálásáért és irányításáért felelős tényezők összessége
A viselkedésünk miértjére keresi a választ a motivációkutatás

A motiváció alapfogalmai:
Szükséglet:
- nagyon erős belső késztetést váltanak ki
- ilyenek pl.: az egészséget vagy az életet fenyegető hiányok:
o oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány
- a motivált viselkedés ezeknek hiánya váltja ki
Homeosztázis:
- belső egyensúly állapota – a szervezet belső környezetének állandóságára való törekvése
- ha a szervezetünk homeosztatikus egyensúlya megborul, szükséglet lép fel
- ez a szükséglet váltja ki a motivációt
Drive/késztetés:
- a szükséglet pszichológiai megfelelője
- a viselkedés hajtóereje – maga a motiváció
- nem mutatja meg a szervezetnek, h mit csináljon, csak hajtóerőt ad
Motívumok csoportosítása:
Motívum – indítóok, indíték

Elsődleges (primer) motívumok – fiziológiai motívumok:

- ön- és fajfenntartás:
o éhség, szomjúság, hőszabályozás, szexualitás, alvás, ürítés, védekezés, kíváncsiság
- velünk születettek
- időszakosan lépnek fel – ha több egyszerre, az erősebb felülírja a másikat
- a létfenntartáshoz biológiai értelemben szükségesek
- ösztönösek – meglétük független a szocializációs hatásoktól

Másodlagos (szekunder) motívumok – szociális/pszichogén motívumok, humánspecifikus

motívumok:
- tanulással sajátítjuk el őket a szocializáció során
- a primer motívumokhoz kapcsolódnak, de később önállóan is jelen lehetnek
- pl.: majmok – ételszerzéshez egy automatába érméket dobtak be, így az érméknek értéke lett
számukra, és megtettek mindent, hogy megszerezzék őket.
A motiváció szintjei:
Extrinzik és intrinzik motiváció – magasabb rendű humánspecifikus motívumok
Extrinzik motiváció:
Eszköz jellegű
Valamilyen cél elérése vagy egy külső tényező játszik szerepet
4 szintje van (Ryan és Deci):
- A motiváció kívülről való szabályozása – az önállóság legalacsonyabb szintje
o a legfőbb motiváló erő a külső jutalom elérése vagy büntetés elkerülése
- Az introjektált szabályozás
o a cselekvést az önértékelés növelése vagy a szégyen elkerülése motiválja
- Szabályozás az azonosuláson keresztül
o az egyén a cselekvés fontosságát értékeli, és fontosnak tartja
- Az integrált szabályozás
o a cselekvés itt az egyén része
Intrinzik motiváció:
Önjutalmazó
A cselekvés motivációja maga a cselekvés élvezete
3 szintje van (Vallerand):
- A tudásra irányuló intrinzik motiváció
o kíváncsisággal van összefüggésben
o a megértés örömét adja
- A fejlődésre, alkotásra irányuló intrinzik motiváció
o hatékonyság, haladás érzés
o a hangsúly a folyamaton, nem az eredményen van
o kreatív tevékenységek, önmagunk meghaladása
- AZ ingerlés és élmények átélésére vonatkozó intrinzik motiváció
o kellemes élmények, érzések keresése
o általában érzékszervi vagy esztétikai élmények

Elméletek:
Csíkszentmihályi Mihály – Flow-élmény (áramlás)
- A tökéletes élmény alapja
- Az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül
- Maga az élmény olyan élvezetes, hogy folytatni akarjuk a tevékenységet pusztán saját
magáért
- Kizökkenés ebből: pánik, szorongás, unalom

Murray – szükségletek rendszere

- Hat témakör:
o ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státusz védelme, hatalom, társakkal való viszony,
információcsere
- ezek köré szerveződik 27 szükséglet
- ezek nyíltan vagy burkoltan jelenhetnek meg
Maslow– szükségletek piramisa
- hierarchikus rendszerben foglalta össze a motívumokat
- alapvetőek: a piramis alján – ezek a legsürgetőbbek és legerősebbek
o első szint: fiziológiai szükségletek
o második szint: biztonsági szükségletek
o harmadik szint: szeretet, gondoskodás
o negyedik szint: megbecsülés, elismerés
o ötödik szint: kognitív szükségletek – a világ megértése
o hatodik szint: esztétikai szükségletek
o hetedik szint: önmegvalósítás

A tanulás motivációi:
Jutalom, díjazás, megerősítés:
- a teljesítményt látványosan növelik
- monoton, hosszabb koncentrációt igénylő feladatoknál alkalmazzák
- viszont az intrinzik (belső) motivációra rossz hatással vannak
- ezért örömmel végzett, belső érdeklődésből fakadó tevékenységeknél nem alkalmazzák!

Visszajelzés, értékelés:
- információt ad a munkavégzés pontosságáról – „ezt nagyon jól csináltad”
- haladás, alkalmasság érzését adja
- siker esetén: jó képességek, megfelelő felkészülés megjelölése okként
- kudarc esetén: változtatható okokra mutasson rá: pl.: több gyakorlással jobban ment volna

A teljesítményt és motivációt befolyásoló tényezők:

- Tesztszorongás – teljesítményhelyzetben megjelenő feszültség
- Flow állapot – szorongásmentes ideális állapot, teljes belefeledkezés
- Szorongás minimalizálása – kudarc kezelésének tanulásával érhetjük el
- Versengés és motiváció – nem mindenkinek jó (eltérő motivációs rendszerrel rendelkezünk)
- Iskola, tanárok, társak szerepe – megfelelő környezet, légkör: szeressen iskolába járni a
gyerek, tanár-diák kapcsolat, elfogadó közösség
- Tanulási stratégiák – ma: mechanikus tanulás, ehelyett: értelmező tanulás, kritikai
gondolkodás lenne fontos!!!

Érzelem:
A környezetünk változására adott reakció, mely a további viselkedést határozza meg. Az érzelem
mentális állapot.

Forrása szerint kétféle lehet:

Alapérzelem
Magasabb rendű érzelem
Az érzelmi folyamat összetevői:
- Fiziológiai változások – a vegetatív idegrendszer reakciói
- Kognitív kiértékelés – által létrejövő vélekedés: felmérjük, hogy az adott esemény az adott
pillanatban számunkra milyen jelentést hordoz (fontos/nem fontos)
- Az érzelemre adott válasz – reakció az adott érzelemre és helyzetre
- Arckifejezések

Az érzelmek osztályozása:
Polaritás szerint:
- Kellemes vagy pozitív érzések
- Kellemetlen vagy negatív érzések

Egyetemes, alapérzelmek: jellemzőjük, hogy minden kultúrában megtalálhatók és felismerhetők.

- 6 alapérzelem – Paul Ekman
- Harag, undor, félelem, meglepődés, szomorúság, öröm

Tárgyuk szerint – az alapján, hogy mire irányul az érzelem:

- Alapérzelmek:
o kisgyerekkorban alakulnak ki
o pl.: szeretet
- Specifikus érzelmek:
o szocializálódás során alakulnak ki
o pl.: hazaszeretet
- Intellektuális érzelmek:
o a gondolkodással állnak kapcsolatban
- Erkölcsi vagy morális érzelmek:
o társadalomhoz és önmagunkhoz való viszony
o pl.: kötelesség, igazságérzet, meggyőződés
- Esztétikai érzelmek:
o harmónia, romantika, szép iránti vágy

Erősség és időtartam szerint:

- Indulat:
o erős, hirtelen alakul ki, magas szintet ér el, lassan nyugszik, nincs kontroll
o nagyon intenzív, rövid ideig áll fenn
- Szenvedély:
o tartós érzelmi állapot, akár életünk végéig fennáll
o nagyon intenzív
- Hangulat:
o tartós pszichés állapot
o kevésbé intenzív
Érzelemelméletek
Klasszikus érzelemelméletek
Charles Darwin műve (The Expressions of Emotion in Man and the Animals,
1872/1998) Egyrészt felvetette az alapérzelmek koncepcióját az érzelmi arckifejezések és
gesztusok univerzális jegyei alapján, másrészt az evolúciós, fejlődéslélektani és interkulturális
megközelítések fontosságára hívta fel a figyelmet.
William James (1894) és Carl Lange (1885) elmélete szerint a külvilágból származó
ingerek közvetlenül váltják ki a vegetatív és motoros reakciókat, és a továbbiakban e testi
tünetek, az arousal megváltozásának észlelése eredményezi az érzelmek tudatos átélését.
Modern érzelemelméletek (Duffy, Forgas)
Alapvető állításuk, hogy a pozitív érzelmek megközelítő tendenciái és a negatív
érzelmi állapotok elkerülő tendenciái közötti funkcionális különbségek képezik a
neuropszichológiai alapját az érzelmek megkülönböztetésének. A fókuszban rendszerint a
szubjektív érzés áll, nem fektetnek hangsúlyt az érzelmek többi komponensére (pl. kognitív
folyamatok, cselekvéskészség).
Az értékelés (appraisal) és az újraértékelés (reappraisal) elméletei
Az értékelés (appraisal) teóriák (pl. Arnold, 1960; Lazarus, 1968; Ortony és mtsai,
1988; Smith és Lazarus, 1993; Lazarus 1991; Scherer 1987, 2001) központi állítása, hogy az
érzelmek kiváltásáért és megkülönböztetéséért egy adott esemény (részben kognitív)
értékelése felelős, mely értékelés bizonyos kritériumok vagy dimenziók mentén megy végbe.
Az értékelési rendszerek nem csupán a kiváltó inger jellemzőin, hanem az inger és az értékelő
személy pillanatnyi kontextuális viszonyán (pl. célrelevancia, megküzdési képesség) is
alapszanak.
4. A megismerő folyamatok működése: kreativitás és gondolkodás. A
gondolkodás fogalma, típusai. Kreativitás és a típusai. Az intelligencia fogalma
és jellemzése

Kreativitás:
Alkotóképességet, teremtőképességet jelent.
KREATIVITÁS ÉS INTELLIGENCIA NEM FELTÉTLENÜL JÁRNAK EGYÜTT!!! NEM IGAZOLT!

Kreatív képességek:
- Fluencia – gondolkodás könnyedsége
- Flexibilitás – rugalmassága
- Originalitás – szokatlan megoldások
- Szenzibilitás – érzékenység
- Elaboráció – részletek kitöltése
- Redefiníció
Feltételei:
- lelki biztonság
- lelki szabadság
- környezet támogatása
- nyitottság
Szintjei:
- Kifejező
- Újító
- Produktív
- Feltalálói
- Teremtő
A kreatív személyiség:
- mentálisan egészséges
- hatékony
- független gondolkodásban, vélekedésben
- magabiztos, pozitív az énképe
- önmegvalósításra törekszik
- lázadó, tiltakozik a korlátok ellen
- a személyiség szabadsága számára nagyon fontos

Torrance – 6 gátló tényező:

- sikerorientáltság – félnek produktumot létrehozni, ha az negatív élményt hozhat
- a kortársakhoz való igazodás – elfojtja a benne rejlő kreativitást
- ha órán, iskolában nem szabad kérdeznie – a világot így nem ismerheti meg jól
- a nemi szerepek hangsúlyozása – a fiúk félnek a lányos, a lányok a fiús cselekvésektől
- a társadalom – a kreatív gyerekeket furcsának, bolondnak tartja
- a pedagógus viselkedése – az „intelligens” gyerek előnyben részesítése a „kreatív” gyerekkel
szemben – elfojtást szül
-
A gondolkodás:
- A legösszetettebb megismerési folyamat
- magvát korábbi tapasztalataink, élményeink adják
- oksági viszonyok, összefüggések feltárására irányul
- szoros kapcsolatban áll a cselekvéssel és a nyelvvel

Alapműveletei:
- analízis-szintézis:
o részekre bontás majd összerakás
- összehasonlítás:
o a dolgok különbözőségét és hasonlóságát állapítja meg
- absztrahálás:
o elvonatkoztatás
- általánosítás:
o az elvonatkoztatást több tárgyon elvégezzük – ezután kapcsolatot teremtünk köztük
- rendezés
- összefüggések feltárása

A gondolkodás fajtái:
- Propozicionális gondolkodás
o propozíció: kijelentés
o fogalmak alkotása
o lelki fülünkkel hallott mondatok, belső beszéd
- Vizuális gondolkodás
o képzeleti gondolkodás
o lelki szemeinkkel látott belső képek
- Motoros gondolkodás
o mentális mozdulatok
- Problémamegoldó gondolkodás
o ismert célhoz vezető ismeretlen út megtalálása
o lépései:
 a probléma megfogalmazása
 terv készítése
 terv végrehajtása
 ellenőrzés, értékelés
- Asszociatív gondolkodás
o gondolatok, élmények cél nélküli egymáshoz kapcsolása
- Megértés
o a dolgok lényegének és kapcsolatainak feltárása
Intelligencia:
Általában egy személy általános megértési és értelmi képességét értik alatta.

AZ intelligencia vizsgálata:
- IQ – intelligenciahányados
- A mentális életkor és a valódi életkor százalékban kifejezett hányadosa. (a mentális életkort
tesztekkel mérjük)
- 8 és 18 év között lineáris a görbe – pl.: egy 4 éves gyerek, aki egy 6 éves szellemi szintjén van,
150-es IQ-val rendelkezik
- NEM SZABAD csak kognitív intelligenciát mérni!
- Fejleszteni lehetséges, de valamennyi velünk született

Howard Garner – többszörös intelligencia elmélete:

o az intelligencia nem egységes értelmi képesség
o Hétféle, egymástól független intelligenciát különböztet meg:
 nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztiás és kétféle személyes
intelligenciát
 standard intelligenciatesztek: az első hármat mérik.

Nemek közti különbségek:

- nők általában a verbális képességeket mérő tesztekben érnek el jobb eredményeket
- férfiak általában a matematikai és vizuális-téri képességekben jobbak
Ezek a határok kezdenek elmosódni:
A taníttatás és társadalmi elvárások miatt lehettek!

Genetikai és környezeti tényezők:

- táplálkozás
- egészségi állapot
- az egyént érő ingerek
- emocionális környezet
- visszajelzések
5. A gyermek testi-lelki fejlődése egy éves korig. A születés előtti időszak. Az
újszülött képességei. A csecsemő szomatikus -mentális jellemzői. Korai kötődés
sajátosságai és szerepea személyiségfejlődés alakulásában.

A születés előtti időszak:

A méhen belüli fejlődés éppen olyan meghatározó az ember fejlődésére nézve, mint bármelyik
későbbi szakasz.
Meghatározó lehet az is, hogyan készülnek a fogadására.
Ezen kívül az anya előélete, motiváltsága, életkora lehet befolyásoló tényező.
- betegségek
- korábbi terhesség v nőgyógyászati beavatkozás
- előző terhesség óta eltelt rövid idő
- terhesség alatti életmód – táplálkozás, rendszeresség, fizikai terheltség
- az anya és a magzat RH faktorának összeférhetetlensége
- testi tünetek megélése – stressz, érzelmek feldolgozása
- környezeti tényezők – partner támogatása, környezet szennyezettsége
Rizikófaktorok:
- Dohányzás – koraszülés esélye 28%-kal nő
- Alkoholfogyasztás – agyfejlődést gátolja, arc deformálódás, figyelem- és mozgászavar,
intelligenciahiány
- Éhezés – megváltoztatja a DNS összetételét, szívbetegség, skizofrénia, glükóz-érzékenység
alakulhat ki

Magzati fejlődés:
Két alapvető sajátosság:
- Fej-hát elv: a fejlődés a fejtől indul a perifériák felé (ezért olyan nagy az embriók feje)
- Közel-távolelv: a fejlődés a test tengelyéhez közelebbi részeken indul, így halad kifelé

 Fogamzás
 Csíraszakasz - 0-2 hét
o kritikus időszak
o a fogamzástól a beágyazódásig tart
 Embrionális szakasz – 2-8/9 hét
o 3 csíralemez jön létre, melyekből meghatározott szervrendszerek alakulnak ki
o kialakulnak a nemi szervek
o dobogni kezd a szív
 Magzati szakasz – 3-9 hónap
o kialakul az arc, a szőrzet, a csontok
o alvás és ébrenlét különválasztható
o a 9. hónap végére a fejlődés lelassul
 Szülés
o születés – sokk?
 o olyan hormon termelődik, mely éber, felhangolt állapotba hozza a babát – ezért
elégedett az arca, nem elgyötört
o születés után: egyfajta relaxációs szakasz (aranyóra?)

Az újszülött képességei:
- Az anya arcára érzékenyen reagálnak, hangjára odafordulnak
- Reflex-jellegűek a képességeik
o szopóreflex – 4 hónapos korig
o fogóreflex – 4 hónapos korig
o lépegető reflex – 6 hetes korig
o vegetatív reflexek – hányás, nyelés, köhögés
o gerincvelői reflex – ha végigsimítjuk a gerincét, kiegyenesedik a mozdulat irányába (6
hónapos korig – utána súlyos elváltozásra utalhat)
o úszó reflex – 6 hónapos korig nem lélegzi be a vizet
o pupillareflex, csuklás, tüsszentés
- A látótérből kikerült tárgyak nem léteznek számukra

Testi jellemzők:
- Fej túl nagy a test többi részéhez képest
- a végtagok kicsik és görbék
- szemük minden esetben kék
- hőszabályozás még nem kialakult – érzékenyek a hőingadozásra
- táplálék és folyadék tartalékaik hamar kimerülnek – súlyos állapotba kerülhetnek
- sokat alszanak
- érzékszervek nem egyformán fejlettek: a szem és a fül a legaktívabb
- látás: kezdetben foltszerű
- ízlelés: nagyon fejlett, érzi a keserű és édes közti különbséget
- szaglás: az erős szagokra reagál, fintorog
- tapintás: kialakul a szándékos fogás, nyúlás
- 2-3 hónap: felemeli és tartja a fejét, gügyög, rikkant, kuncog
- 4-5 hónap: kúszik, mászik, odafordul
- 6-7 hónap: száj helyett a kéz domináns, hasról hátra fordul, látás és fogás összehangolása
javul
- 8-9 hónap: fel tud ülni, csimpaszkodik, összerendeződik a látás és a fogás
- 10-12 hónap: feláll, járni kezd, kézmanipuláció a legerősebb, mozdulatokat, gesztusokat,
hangokat utánoz, incselkedő viselkedés kialakulása (teasing)

Lelki fejlődés:
- Korai érzelmek: empátia – ha egy másik baba sír, ő is sírni kezd.
- Elemi érzelmek: öröm, fájdalom
- Mosoly: 5-6 hetesen automatikusan mosolyog az emberi hang hallatán
- Sírás: éhségsírás, haragos sírás, fájdalomsírás – ezzel hívja fel környezete figyelmét
- Érzékeny az anya reakcióira
- 6-7 hónap: társas lénnyé válik: fél, várakozik stb.
 - 8-9 hónap: fél az idegenektől
- 1 év környékén: fizikai függés csökken, de az érzelmi függés nő gondozója irányába
- Fontos az odaadó felnőtt az életében!

Freud pszichoszexuális szakasz elmélete:

- Orális szakasz – születéstől kb. 1,5 éves korig tart
- Két szakasz:
o 0-6 hónap – orális bekebelezés fázisa
o 6-18 hónap – orálszadisztikus szakasz, leválás az anyamellről – harapás
- A külvilággal való interakció a szájon keresztül valósul meg
- A szakasz vége felé arra kényszerül, hogy leváljon az anyáról

Piagetszakaszelmélete:
- Szenzomotoros szakasz – születéstől kb. 2 éves korig tart
- Cselekvéses gondolkodás
- Mozgáskoordináció kialakulása
- Önmaga és a külvilág elkülönítése
- Saját testének mozgásával kísérletezik
- TÁRGYÁLLANDÓSÁG kialakulása:
o a tárgyak akkor is léteznek, ha ő nem érzékeli őket (eltűnnek a szeme elől)
o 8 hónaposan még nem, 10 hónaposan már keresni kezdi az eltűnt.
Piaget:
Szenzomotoros érzékszervi szakasz – születéstől 1,5-2 éves korig
- Önmaga és a külvilág elválasztása
- Folyamatos kísérletezés a testével, mozgásaival
- Egyre összetettebb műveleteket alakít ki
- A reflexei gyakorlásra tökéletesednek

A mozgásfejlődés hatása az értelmi fejlődésre:

- Számára a világ a helyváltoztatás és manipuláció révén válik ismertté (mozgás!)
- A kisgyerek helyhiánya, mozgásterének szűkítése, aktivitásigényének korlátozása rossz
hatással van az értelmi fejlődésre
- Agresszivitást válthat ki
- Hagyni kell szabadon mozogni, mászni, felkapaszkodni, kúszni, megfogni dolgokat – ezeken
keresztül ismeri meg a környezetét!
- Önértékelés és önbizalom is ebből következik
- Realizálja, hogy különálló személyiség, de önmagáról még egyes szám harmadik személyben
beszél
- A csecsemőkori mozgásminták gyakorlása fontos része az értelmi fejlődésnek – az egyik nincs
a másik nélkül, kölcsönhatásban állnak
- HA bármelyik mozgásfejlődési lépcsőfok kimarad, az hatással van az értelmi fejlődésre is
Kötődés:
- kb. fél éves korra szoros kommunikációs és lelki kötődés alakul ki az anya és a közvetlen
környezete között (hozzátartozók)
- A korai és az elsődleges kötődés hiánya később hátráltathatja a fejlődést
o zavarok: értelmi-érzelmi életben, szobatisztaságban
o járás nehezebben megy, fizikai fejlődés lassabb
- 6-7 hónap: ez az a határ, ami után már zavar áll be a fejlődésben, ha a kisgyereknek nincs
személyes gondozója

Kötődés elméletek:
John Bowly:
4 szakaszt különített el:
- Kötődés előtti szakasz (0-6 hét)
o a gyerek nem csak gondozójára reagál – majdnem minden szociális ingerre
o nem ijed meg, ha más gondozza
o különösen preferálja az emberi arc látványát
- Kötődés keletkezésének szakasza (2-6 hónap)
o elkezdni megkülönböztetni az anyját és családtagjait másoktól (környezetét)
o ismeretlen emberekre – félelemmel kezd reagálni
- Tiszta kötődés szakasza (7 hónaptól 1 éves korig)
o az elsődleges gondozó felé aktívan kötődik
o közelség, kontaktuskeresés, biztonságérzet
o szeparációs szorongás: ha az anyja kimegy a szobából, feldúlt lesz
o ebben a korban már mondhatjuk a gyerekre, hogy kötődik
- Kölcsönös kapcsolatok szakasza (1 év- 3 év)
o mozgékonyabb lesz, egyre több időt tölt az anyjától távol
o az anyja vágyait, terveit is érteni, látni kezdi (nyelv tanulása)
o figyelembe is veszi ezeket

Konrad Lorenz:
Imprinting – korai bevésődés
- kiskacsa – azonnal keres valakit, akit követhet, pedig semmilyen visszajelzést nem kap (étel)
- születés utáni szenzitív periódus
o ha ez nincs meg, az anyával való kapcsolat nem megfelelő, sérülékenyebb lesz
o kötődés kialakulása mint az anya, mint a baba részéről
o FONTOS: születés után fizikai kapcsolatba lépni (aranyóra)

Harlow:
Szőranya és drótanya
- a testi érintkezés fontossága:
 o 4-4 majomkölyök – egyik csapat egy drótból készült táplálékforrást kapott, a másik
szőrből készült táplálékforrást. Ugyanúgy kapták az ételt, de a szőröset előnyben
részesítették a kismajmok.
o ezután megállapította, hogy a szőranyás kismajmok se fejlődtek úgy, mintha igazi
anyjuk mellett lettek volna
- A kötődés nem megfelelő kialakulása később bizonytalansághoz, zavarokhoz vezet!!!

Mary Answorth:
Idegen helyzet kísérlet:
- Azt vizsgálta, hogyan reagálnak a gyerekek arra, ha idegenekkel találkoznak háromféle
helyzetben: HA az anyjukkal vannak, ha az anyjuk kimegy a szobából, illetve, ha visszajön.
Háromféle kötődés:
- Biztonságos kötődés háttere:
o keresi az anya kapcsolatát, nyugodt a jelenlétében
o amikor elmegy, nyugtalan lesz
o de ahogy visszatér, azonnal megnyugszik
o az anya érzékenyen figyeli a gyerek jelzéseit, összhangban vannak
- Bizonytalan kötődés háttere:
o a gyereket alig érdekli, hogy az anyja jelen van-e vagy sem
o nem keresi a közelségét, elfogadja, de megtartani nem akarja
o anya újból megjelenésére elkerüléssel reagál
o az anya rosszul értelmezi a gyerek jelzéseit, nincsenek összhangban
- Ambivalens:
o az anya távozására kétségbeeséssel reagál
o az idegen személy kapcsolatkeresését nem fogadja
o újratalálkozásnál: egyszerre keresik a kontaktust és fejezik ki dühüket az anya felé
o a szülő kötődése is bizonytalan – szeparációval fenyeget, ezzel próbál nevelni

Freud:
- szükségletek kielégítése elsődleges – érdekszeretet, önszeretet: a csecsemő csak a táplálék
miatt kötődik az anyjához
- a szeretet másodlagos
- a korai kötődés ösztönös
Pszichoszexuális szakaszelmélet:
- Orális szakasz – 0-2 éves kor
- A külvilággal való interakció a szájon keresztül megy végbe
- A szakasz végén elválasztás – szoptatás vége, leszakadás az anyáról

Konklúzió:
 az anya-gyermek kapcsolat korai szakaszában meghatározó a fizikai kapcsolat – érintés
 ennek a kötődésnek kölcsönösnek kell lenni
 a genetika és a terhesség is hatással van a gyerek fejlődésére, fizikai és lelki alakulására
 ÖRÖKLÉS ÉS KÖRNYEZET együttesen alakítják az ember személyiségét
6. Fejlődés kisgyermekkorban. Az 1-3 éves gyermekek szomatikus-mentális
jellemzői. Az önszabályozás alakulása, beszéd-és mozgásfejlődés. A
gondolkodás fejlődésének alapjai: szenzomotoros szakasz.

Szomatikus (testi) jellemzők:

- A növekedés üteme lassul, egyenletesebbé válik
- A test arányosabb lesz
- évente: kb. 10 cm-t nőnek, kb. 3 kilót híznak
- 2,5 éves korra kinő az összes foguk
- szobatiszták lesznek
- képességeinek határait feszegeti
- összehangoltabb lesz a mozgás – járás biztonságosabb
- gyakorló, ismétlő játék szakasza
- formaészlelés – 1 éves kor körül
- regenerálódó képesség rendkívüli
- az egyéni különbségek nagyok lehetnek – testfelépítés, magasság
- nemi identitás kialakulóban van
- 1,5 éves korra alakul ki az énkép – önfelismerés
- mozgásigényük egyre nagyobb, 3 évesen már futnak, váltott lábbal lépcsőznek
- nem látják a környezetben leselkedő veszélyeket: nem félnek a víztől, leeséstől, eleséstől
- kézhasználat látványosan fejlődik
o építés, szerelés, rajzolás (firka-korszak, fej-láb ember rajz megjelenése), másolás,
utánzás – finommotorika
- labdadobás, gurítás, rúgás – elkapás még nem

Mentális/kognitív jellemzők:
- Piaget: művelet előtti szakasz:
o a kisgyerek szimbólumokban látja a világot
o érzékletek uralta gondolkodás
o egy probléma esetén csak egy szempontot képes figyelembe venni:
o megmaradási elv – még nem kialakult: ha egy nagy pohárból átöntünk egy kicsibe
vizet, azt hiszi, hogy kevesebb lett
- Önállóbbá válik gondolkodásban is
- A vele egykorúak társaságát élvezi, fejlődik a környezetéhez való alkalmazkodása
- A megfelelő környezettel lehet a legoptimálisabb fejlődést biztosítani, direkt tanítás még nem
lehetséges – nekik kell felfedezni a körülöttük lévő világot
- PRÓBÁLKOZÁSOK – kísérletezések
- A különbségeket könnyebben észreveszi, mint a hasonlóságokat
- Figyelme fokozatosan kitartóbbá válik
- Beszélni kezd – első szavak, saját nyelv megjelenése
- Emlékezet – a tényszerűség és az élményszerűség még ugyanazt jelenti számára
o fejleszthető: szülők általi emlékezés elbeszéléssel
 o különlegesebb eseményekre jobban emlékszik – pl.: egy kirándulásra
- Folyamatos figyelem, észrevételek, kíváncsiság, kérdezés, tapasztalatgyűjtés
- Érzelmek:
o felismeri, hogy az érzelmek összefüggenek az akarattal – ha pl. nem teljesül, amit
akar
o szégyenlősség, huncutkodás, óvatosság, szégyen, büntetés, biztonságérzet (pl. saját
takaró, plüss állat)
o fontosak a kulturális, környezeti hatások: nem szabad mindent elnézni, megengedni
nekik, mert ezzel nem fejlődik eléggé az önkontroll
o félelem érzet: konkrét helyzetekhez kapcsolódó – pl. hangos kutyaugatás, gépek
hangja, filmek, ahol állatok veszélybe kerülnek stb.
 eleinte még nem tűnik el, de fokozatosan eltűnhet
- Engedelmesség – szófogadatlanság aránya: 60%-40%
o fokozatosan nő a szófogadatlanság
o ELŐSZÖR: figyelmen kívül hagyja a szülő beszédét
o KÉSŐBB: verbálisan is visszaszól – vitatkozik
A gyerek igényli ezeket az ütközeteket, jobban alkalmazkodik majd, és az
önszabályozásban is nagy szerepük van.

Beszédfejlődés:
Dajkanyelv:
- lelassított, tagolt beszéd – hogy könnyebben megértsék
- tartalma szóljon a gyerekről javarészt
- kérdések feltevése – hogy megtanuljon mondatokban válaszolni
- ismételgetés, sok magyarázat
- direkt utasítás, tiltás ROSSZ
A kisgyerek nyelvhasználata:
- folyamatosan bővül a szókincse
- eleinte táviratszerűen beszél – nem rendel a szavakhoz toldalékot (szép-ség)
- kreativitás – új szavakat talál ki, saját szabályokat alkot
- az utánzásnak nagy szerepe van a szavak tanulásában
o olyan szavakat is képesek utánozni, használni, amelyeknek a jelentését nem értik
- először az alannyal kezdődő mondatokat értik meg
- a kijelentő mód hamarabb megvan, mint az óhajtó (csinálom! szeretném helyett)
- olyan szavakat kapcsolnak össze, melyek szoros kapcsolatban állnak:
o kutya-ugat, macska-nyávog…
- 1-3 éves korukban a legalkalmasabbak a nyelvtani szerkezetek elsajátítására – ilyenkor a
legkönnyebb új nyelvet tanulni

Freud:
Pszichoszexuális szakaszelmélete:
- Anális szakasz – 2-4 éves kor
- bili használata vagy székletvisszatartás/visszautasítás
 - visszatartó: a toalett minden formáját visszautasítja
- visszautasító: hevesen reagál, azt jelzi, hogy oda teszi a székletét, ahova akarja

Piaget:
Szenzomotorosérzékszerviszakasz–születéstől1,5-2éveskorig
Önmagaésakülvilágelválasztása
Folyamatoskísérletezésatestével,mozgásaival
Egyreösszetettebbműveleteketalakítki
Areflexeigyakorlásratökéletesednek

Mozgásfejlődés
A mozgásvégrehajtás jellemzője a térdelésben történő mászás, állás, állásból leereszkedés,
térdelés, lépcsőn mászás, ritmusra mozgás, páros lábon ugrálás, járás. Biztonságosan szalad,
lassítani, irányt változtatni azonban még nem tud.

Ennek az időszaknak az elején a gyermek valószínűleg már segítséggel jár. Egyre

magabiztosabb, kialakulnak azok az idegrendszerei feltételek, melyek segítségével 3 éves
koráig a közlekedéssel, önálló tevékenységgel kapcsolatosan egyre biztonságosabban,
koordináltabban fedezi fel a környezetét. Állandóan mozgásban van, nem kis feladat elé
állítva ezzel a szülőket. Javuló mozgásbiztonságát élvezi, akaratlagosan képes ritmusra
mozogni, amit környezete nem kis örömmel vesz tudomásul. E területen rendszerint a
vendégek előtt be kell mutatni „tudományát”. Olyan mértékben nő a mozgás eredményezte
„szabadsága”, hogy ebben az időszakban állandó kontroll alatt kell tartani. Mindent kipróbál,
mindenbe belekapaszkodik. Leereszkedik, feláll, páros lábon szökdel. Lefékezni, irányt
változtatni azonban még nemigen tud.
 7. Fejlődés óvodáskorban

Az óvodás korú gyermek szomatikus-mentális jellemzői

Testi fejlődés: A fejlődés ütemének lassúbbodása jellemzi.
Súlygyarapodás: 2,0-3,0 kg/év. Korszak végére általában megkétszerezi az egy éves súlyát. 6 évesen
az átlagsúlya 17-23 kg közt van.
Hossznövekedés: 6-8 cm/ év. Születési hosszát általában a 4. éve folyamán kétszerezi meg (~ 1 m-s
magasság), 6 évesek átlagos hossza: 110-120 cm. Az egyéni különbségek igen nagyok lehetnek.
Testarányok: A hossznövekedés viszonylag gyorsabb, mint a súlygyarapodás, ezért nyúlánkabb,
karcsúbb, az alakjuk. Megszűnik a test hengeres formája, a váll szélesebb lesz a csípőnél, jelentősen
fejlődik az izomzat, a vázizmok tömege nő. Fiúk és lányok alakja és fejlődése még nem tér el
egymástól. Kialakul a gerinc végleges formája, íve. Eltűnik a talppárna és kialakul a lábboltozat. Az
arckoponya térfogata tovább nő.
Fogváltás kezdete, mely kb. 6 év alatt zajlik majd le.

Mozgásfejlődés - nagymozgások
3 éves: *fut *váltott lábú lépcsőzés fel*ugrál *jár, de lépései még egyenlőtlenek, rövidek
*egyensúlyérzéke fokozatosan fejlődik
4 éves: *váltott lábú lépcsőzés le *krétával húzott vonalon több métert tud megtenni anélkül, hogy
lelépne róla *egyre ügyesebben kapja el a labdát.
4-5 éves: Egy lábon rövid ideig megáll, csökken az ügyetlen esések száma, megtanulja, hogyan lehet
azt elkerülni. Egyre biztonságosabban mozognak a mászókán.
5. év: Egy lábon ugrál. Mozdulatai gazdaságosabbak, könnyebbek, kisebbek. Lépései járás, szaladás
közben hosszabbak.
6 éves: Egyenletes séta közben nagyobb teljesítményre képes. Járása már teljesen biztos és egyenletes.
Fél órás séta a teherbírásának a maximuma.

Mozgásfejlődés–finom mozgások
3 éves: 9-10 kockából tornyot épít. Kört másol, keresztet rajzol. Emberi fejet kezd rajzolni. Önállóan
eszik kanállal.
3-4 éves: Megtanulja, hogy a rajzoláshoz jelentés is tartozik. A „fej-láb” emberke ábrázolás szakasza.
A fej-törzs alapformából két hosszú láb nyúlik ki, majd megjelenik a két kar is.
4 éves: Utánozza az általunk lerajzolt mintát (kör, egyenes). Egyenes mentén már szabályosan vág.
4-5 éves: Villával eszik. Konstruktív játékot kezd játszani (Lego)
4-6 éves: Teljes emberfigura kialakulása a rajzban.
5-6 éves: Építményei egyre fejlettebbek.
6 éves: Elvont dolgokat is lerajzol. Emberrajza egyre kidolgozottabb. Kéz kisizmai eljutnak a fejlődés
olyan fokára, amely az írástanulást lehetővé teszi.

Értelmi fejlődés
A megismerő folyamatok közül kiemelkedő szerepe van a képzeletnek, a fantáziának, melyek
segítségével számára ismeretlen dolgokra próbál magyarázatot adni. Érzelmeivel és fantáziájával függ
össze felfokozott meseszeretete is.
Az óvodás elsősorban arra tud figyelni és emlékezni, ami érzelmileg megragadja őt, és érdeklődését
felkeltette. Főként a nagyon pozitív, vagy nagyon negatív érzelmi töltetű dolgokra fog emlékezni.
Jellegzetes sajátossága az önkéntelen figyelem és az emlékezés. Fontos szerepe van az óvodáskorú
gyermek tevékenységében a motiválásnak.

Fő tevékenységi formája a játék, amelynek során előszeretettel utánozza a felnőtteket, játékában arra
törekszik, hogy önállóan vegyen részt az életükben és tevékenységükben, megpróbálja átélni azokat az
élményeket, amelyek vonzóak számára a felnőttek viselkedésében.

Problémamegoldás:
3 éves: Ismeretei jelentős részét a tárgyakkal való közvetlen kapcsolat útján, elsősorban játék közben
szerzik (elméleti úton a problémát még nem tudja megoldani).
5-6 éves: Csak kis részük tudja nyelvi síkon megoldani a feladatot. Azaz elmondani, hogy mit fog
csinálni.

Felfogás/figyelem:
3 éves: Állandóan figyel, észrevesz minden érdekeset. Kérdez, tapasztalatokat gyűjt. „Miért?” Hosszú
percekig eljátszik pillanatnyi félretekintés nélkül. Megérti a napi rutint. Örül a különleges
eseményeknek, pl. születésnap.
4-5 éves: Jó megfigyelő, felnőtt felszólításra fel tudja sorolni egy-egy tárgy külső jegyeit.
5-6 éves: Tudja nevét, címét. Nemi szerepeket felfog. Tudja, hogy a gyerek is felnőtt lesz.
6 éves: Kialakul a jobb és bal fogalma.

Beszéd
3 éves: Összetett mondatokat is mond, kötőszavakat helyesen használ (ha, akkor, azért, mert). Szereti
a mondókákat, kis dalokat. Egyeseket megjegyez, előad.
„Helyzetbeszéd”: általában úgy mesél el valamit, mintha a hallgatója pontosan ismerné a helyzetet,
amiben az esemény lejátszódott. Lényeges részeket kihagy, egyes mondatrészeket mutatószócskákkal
és helyhatározókkal (.és. Ott. volt. abban), valamint gesztusokkal helyettesít. Az évek során csökken a
jelentősége, bár 6 évesen sem tűnik el teljesen.
3-4 éves: Kezd kialakulni a „monológszerű, azaz egocentrikus” beszéd. A gyermek játéka,
tevékenysége közben beszél, anélkül, hogy a másiktól feleletet vagy bármilyen reakciót várna.
Szókincse gyarapszik. Igen nagyok az egyéni különbségek. Nagy a különbség a passzív és aktív
szókincs között.
4-5 éves: megjelennek a mellékmondatok. Személyes névmások helyes használata.
5-6 éves: „Élménybeszéd” megjelenése. Élmény gazdagon, érzelmi átéléssel, élénk gesztusokkal
mondja el mondanivalóját. Sokat beszél, de nem annyira a közlés vágyával, hanem belső élményeinek
enged utat. Rengeteget kérdeznek. Tényszerűen, tárgyilagosan nem tudnak még tapasztalataikról
beszámolni. A nyelvtani szabályokat spontán alkalmazzák, mondatszerkesztésük laza.

Érzelmi fejlődés
3-6 éves gyermek elsősorban érzelmi lény, érdeklődését, figyelmét is elsősorban érzelmei irányítják.
Érzelmei gyorsan változnak. Az anya szeretetét általában magától érthetőnek érzi. E korszak végére
ébred fel a „viszonzás” vágya. Az anyához fűződő érzés magyarázza a jelentős féltékenységét pl.
kistestvérrel szemben. Ugyanarra a személyre ellentétes érzelmek irányulnak: a szeretet hirtelen vélt
vagy igazi megbántásra vad gyűlöletbe csap át. Némely gyermeknél meghatározott helyzetben az
agresszivitás könnyen kiváltható. Pl.: féltékenység, a másik támadása, dacreakciók stb. Igazságérzete
kezd megmutatkozni. Hajlamosak a félelemre, legjobban az egyedülléttől, a sötétségtől fél, de az
ismeretlentől, zajoktól, állatoktól is. Megjelenhet a halálfélelem is.
Megjelennek az „öntudatos” érzelmek: a büszkeség, a szégyen és a bűntudat. A bűntudat keletkezését
a pszichoanalízis az Ödipusz-konfliktus, az ellenkező nemű szülő iránti nemi vágy keletkezésével
kapcsolja össze.
Egyre inkább megtanulja megítélni, hogy viselkedése megfelel-e a szociális elvárásoknak.
3 év: Negatív érzelmei kezdenek tudatossá válni: harag, elégedetlenség, félelem, düh stb. Ha
egészséges, ha a napirendje megfelelő és jó a kapcsolata a felnőttekkel, akkor továbbra is a jókedv az
elsődleges, de fokozottabban ingerlékeny, érzelmei hullámzóak.
Szobatisztaság: 4 éves korig el kell érniük a szobatisztaságot!
5-6 éves: Általában már uralkodni tud az érzelmein.
6 éves: Erkölcsi érzelmei kezdenek kialakulni. Pl. felelősségtudat. Az irreális félelem csak azoknál
marad meg, ahol azt a környezet helytelen magatartása erősíti.
Undor: a nem ízlik, reakciótól csak 4 éves kortól különül el az undor, létrejötte kulturális közvetítést
igényel, amit alátámaszt, hogy a természeti népek körében ez szinte ismeretlen.

Pszichoszociális fejlődés
Az egész életére nézve döntő folyamat megy végbe: beilleszkedik a társadalomba. Kapcsolatba kell
lépnie más felnőttekkel és be kell illeszkednie a gyermekek közösségébe. Ennek előfeltétele az én
tudat kifejlődése és megerősödése.
3 éves: testi én tudat kialakulása, felismeri egyes testrészeit.

Miben nyilvánul meg az én tudat?

*saját tulajdon kiemelése *tárgyak tudatos választása *a gyerek élvezi és követeli az önállóságot
*kialakul a dacosság: érvényesíteni igyekszik az akaratát.
3-3,5 éves gyermek egészséges fejlődése megkívánja a közösséget. Megismerik a közösségi élet
szabályait, ezzel együtt lerakják a későbbi társadalmi együttlét alapjait. Az együttlét által nyújtott
örömforrások első helyén a játék áll.
3 éves: Megosztják a játékokat, szétosztják a játékban a szerepeket. Kezdenek összebarátkozni.
Szerepjáték kezdeti formája megjelenik. Gyakorlójátékokkal (autó tologatása, labda gurítása, stb.)
órákig eljátszhat. Kis csoportban már képesek együtt játszani.
3-6 éves: Tevékenységi körük kitágul: kétkerekű biciklizés, ugrálás, rajzolás. A gyakorlójátékok
szerepe fokozatosan csökken, ezzel együtt nő a szerepjátékok jelentősége.
5-6 éves: Előre elképzelt játékhoz keres magának eszközöket. Több gyermek együttműködésével
folyik a játék. A szerepeket megosztva csinálják. Majd előre megszervezik a játékot. Kialakul a „mi”
érzése.

Megjelenik a munka:
3-4 éves: törülget, segít a mosogatásnál.
4,5-5 éves: boldog örömmel éli át, hogy részt vehet a felnőttek munkájába.
5-6 éves: Tudatára ébred, hogy munkája a közösségért történik, felelősséget érezhet. Önállóan
megterít, megöntözi a növényeket.
Kialakul a közvélemény és határozott ítéletet alkotnak a társaikról. Mikor cselekszik helyesen és
mikor nem.
3 éves: Önállóan levetkőzik, a felöltözés sokkal nehezebben megy. A teljes önállóságot ezen a
területen nem teljesen érik el. Megtanulja a cipőfűzést.
4 éves: begombolja a ruháit, megkötik a cipőzsinórt.

Kisgyermekkori értelmi fejlődés elmélete

Piaget
A kisgyermekkor átmenet a csecsemőkor és az iskoláskor között.
Kezdetben a gondolkodás szenzomotoros sémákra épül (tárgyak fizikai észlelése), addig az iskoláskori
gondolkodás szimbólumok manipulációján és a belsővé tett (mentális) cselekvéseken alapul. 7-8 év
körül képessé válnak mentális műveletek végzésére, azaz információkat logikai úton összekapcsoló,
elválasztó és átalakító mentális cselekvésekre. => Műveletek előtti szakasz (3-5 éves kor), amikor erre
még nem képesek.
Az óvodások nem képesek centrálni, vagyis figyelmüket egyetlen dologra összpontosítani. A műveleti
gondolkodás szakaszába csak akkor lépnek át, ha ezt legyőzték, és képessé válnak két szempont
párhuzamos figyelembevételére.
2 kísérlet – gyerekek előtt végezték
1. 2 egyforma pohár, azonos vízmennyiséggel. Az egyiket átöntik egy harmadik (szűkebb)
pohárba => megnő a víz magassága, amit a 3-4 évesek úgy értelmeznek, hogy több lett benne
a víz. Piaget szerint a gyerekek azért hibáznak, mert csak egy szempontra figyeltek a víz
magasságára, de nem vették figyelembe a poharat, mint változót.
2. Egy kupac fagyöngy, melyben több a barna, mint a fehér. A kérdésre, hogy melyikből van
több – a barna gyöngyből vagy a gyöngyből azt a választ adják, hogy a barnából. Piaget
szerint azért válaszolnak hibásan, mert csak egy szinten tudnak osztályozni. Felfogják, hogy a
gyöngyöknek két alosztálya van (barna és fehér), és azt is felfogják, hogy a gyöngyök egy
közös osztályt alkalmaznak, de ezt a két szintet nem tudják összevetni.

Piaget két szempont egyidejű fenntartásának problémájában látta a kisgyermekkori gondolkodás

három lényeges jellemzőjének:
1. az egocentrizmusnak
(valaki a világot kizárólag a saját nézőpontjából veszi figyelembe, Piaget szerint az óvodás
nem képes a decentrálásra)
2. a látszat és valóság összekeverésének
(kizárólag a tárgyak legfeltűnőbb, felszíni sajátosságaira összpontosítanak)
3. a nem logikus gondolkodásnak az alapját.
(transzduktív módon gondolkodnak – egyik esetből következtetnek, a másikra
pl. kislánynak kimarad a délutáni alvás = nem volt ma alvás, így nincs is délután
prekauzális: a transzduktív gondolkodást megelőzi a valódi oksági gondolkodást)

Az erkölcsi fejlődés 5 szakasza:

1. amorális – csecsemőkor
*hedonizmus (örömszerzés), egocentrizmus (ösztönök kielégítése)
- *szuperego teljesen fejletlen
2. célszerűség – kisgyermekkor
*felismerik a társak igényeit
*tekintély kontroll – erős külső kontroll
3. konformálódó erkölcs - kisiskoláskor
*a csoport normáihoz kell igazodni
 *nem követ el erkölcstelen viselkedést, hogy bennmaradhasson a csoportban
*„konvenciók rabja” – ezt kell csinálni, mert így szokás

4. irracionális tudatos – korai serdülőkor

*gyenge az ego – megrendül az autonómiája
*merev alkalmazkodás a szabályokhoz
5. racionális, altruista – késő serdülőkor, felnőttkor
*optimális helyzet: erős ego, szuperego
*méltányosságra törekszik, igazságosság

A pszichoanalízis elmélete
Freud: az ember erkölcsi magatartását a szuperego képviseli. Ez „az internalizált szabályozás
hipotetikus rendszere, amely az elfogadhatatlan (pl. szexualitással vagy agresszióval kapcsolatos)
impulzusokat ellenőrzi.” A személyiség morális összetevője.
Korai műveiben az énideál fogalmát használja: szeretet alapú, analitikus identifikáció eredménye.
Azóta felmerült, hogy az énideál inkább előírásokat, a felettes én pedig tilalmakat tartalmaz. Az én és
az énideál viszonya: ha nem válik külön az emberben: narcisztikus személyiség, ha a szakadék túl
nagy: önértékelési zavarok.
A szuperego az azonosulás eredményeként a szülői autoritás külső tilalmait, szabályait belső
tilalmakká és viselkedési szabályokká teszi. A gyerek elsősorban azokkal a szabályokkal, tilalmakkal
azonosul, amelyeket a szülő, mint igényeket vele szemben támaszt, és nem azokkal, amelyek a szülői
viselkedés meghatározói! A szülő legtöbbször a társadalom által elismert normákat és értékeket
közvetíti gyermeke felé, de korántsem bizonyos, hogy ezeknek megfelelően él. (pl. hazudni tilos) A
gyerek így a szülői szuperegóval azonosul, amely az adott kultúra értékeit tartalmazza. Freud a
szuperego és a viselkedés kapcsolatát a szuperego beépülésének és integrációjának mértékében látja.
Ha a szuperego egyáltalán nem épül be a személyiségbe, ez a lelkiismeret teljes hiányát jelenti, az
ilyen embert csak a külső autoritás (pl. rendőrség) képes visszatartani az antiszociális cselekedetektől.
A gyengén internalizált felettes énnek meghatározott jelei vannak a viselkedésben: szociális szorongás
(mit gondolhatnak az emberek), a függőség. – meghatározott helyzetekben az id és az ego elnyomja
(csábításnak való ellenállás kérdése) A szuperego és az ego integrációja is fontos, azt határozza meg,
hogy az ego mennyire vállalja a felettes én utasításait. Az erősen internalizált, de nem integrált
szuperego neurotikus tünetképződéshez vezet. (pl. kényszercselekvés)
A szülői tilalmak beépülésével létrejönnek az egyén moralitásának keretei. A szuperegot azok a
személyek is formálják, akik a szülők helyébe lépnek, pl. a pedagógus.

A klasszikus azonosulás elmélet - Freud

Elsődleges identifikáció: a gyermek azonosulása anyjával. Az ID energiájával megszállja az anyát
(tárgymegszállás), ami a két személy teljes egységét (duálunióját) eredményezi. A gyermek később a
szocializáció folyamatában lassanként leválik anyjáról, fokozatosan felismeri, hogy anyja és önmaga
két külön személy. Ez a szakítás készteti a gyermeket arra, hogy anyját önmagában teremtse meg, azaz
azonosuljon vele. Ez a felderengő én egyedülléttől való félelmének a következménye.
Másodlagos identifikáció: (Anna Freud: identifikáció az agresszorral)
3-6 éves korban, a fallikus periódusban.
o Fiúknál: Ödipális-komplexus, a gyerek anyja felé irányuló vonzalmában apjával rivalizál és a
riválistól való félelme (kasztrációs félelem) egyre erősödik. Megoldásként apjával
(agresszorral) azonosul, hiszen „akivel azonos vagyok, az nem bánthat engem.” Az azonosulás
eredménye a felettes én (szuperego).
 o Lányok: Elektra-komplexus, 6 éves korban, a kislány azonosulni igyekszik apjával, ám ez a
folyamat befejezetlen marad. => a felettes én maszkulin kategória, a fiú azonosulásának
eredménye apjával. A nők morális életvezetésének alacsonyabb szintjét egyetlen pszichológiai
vizsgálat sem volt képes alátámasztani.
Az identifikáció tehát mintegy kényszeríti a gyereket, hogy bizonyos helyzetekben a szülő érzéseivel
érezzen, az ő cselekedeteivel cselekedjék anélkül, hogy az azonosság akár a gyerekben, akár a
szülőben világossá válna.

Pszichoszexuális fejlődés
A pszichoszexuális fejlődés: a felnőttes, partnerorientált szexualitás alakul ki, azáltal, hogy a biológiai
érési folyamat pszichológiai érési jegyekkel szövődik össze.
Folyamata:
1. nemi azonosságtudat kialakulása
A pszichoszexuális fejlődés folyamata összefonódik az ÉN fejlődésével, az identitás kialakulásával.
Másfél-két évesen megnevezi már a gyermek nemét, de nem éli át.
6 évesen tudja, hogy biológiai neme végleges és megváltoztathatatlan. Azonosul biológiai nemével.
A nemi identitás annak a tudása, hogy melyik nemhez tartozunk.
2. Nemi szerepek elsajátítása
A nemi szerep a nemi identitás publikus kifejezése. Mások számára jelezze, milyen mértékben tartja
saját magát férfinak vagy nőnek.
3 éves kortól megjelennek a viselkedésben a klasszikus lányos és fiús magatartásminták.
Ranschburg két karakterisztikumra hívja fel a figyelmet a világ megismerésében: fiúknál az “ütközés”,
lányoknál a verbalitás ennek a jellemző formája.
3. első erotikus élmények és fantáziák
Freud a 3-6 éves időszakot nevezi fallikus periódusnak, hiszen a genitáliák szerepe ekkor jelenik meg
a pszichoszexuális fejlődésben a korábbi orális, anális fázis után. A genitáliák ettől az életkortól
kezdve erotikus örömforrássá válnak – maszturbáció általános jelenség ebben az életkorban.
Később a serdülőkor idején lesz nagy szerepe az erotikus fantáziáknak, különösen azoknak, amelyek a
maszturbációt kísérik.

Gyermekrajz és gyermekjáték az érzelmi és társas fejlődés tükrében

vonalas firka (1-2) év körkörös firka (1-3) – terület foglalási szakasz

megnevezett firka (2-3) alakos firka (3-4)

alakábrázolás (4-9) - megjelenik az ember és tárgy ábrázolás, történethez kapcsolható,

megszűnik a transzparencia
élmények megjelenése mesék megjelenése

Cole: A rajzolás több kognitív összetevőt igénylő tevékenység, egyes nézetek szerint egy különálló
kognitív terület (pl. autista gyerekek 3-4 éves koruk környékén fantasztikus képességekre „tesznek
szert”, és mindennemű tanulás nélkül komoly alkotásokra képesek.
Piaget (konstruktivista megközelítés): a gyerekek rajzolásának fejlődésében szakaszok figyelhetők
meg, melyen minden gyermek végigmegy. A rajzolási készség változása összefüggésben lehet azzal
is, hogy egy gyermek egyre több részletet tud megfigyelni, és gondolataiban tartani. ↔ Gardner
(1982) olyan gyerekekről számolt be, akiktől gyerekkorukban megvonták a rajzolás lehetőségét, és
később mikor mégis rajzolhattak, akkor átugrották a kezdeti szakaszokat. Ez ellentmondásban áll
Piaget elméletével, mely szerint a szakaszoknak változatlan sorrendben kell egymást követniük.

Moduralista szemlélet: azok a gyerekek, akik mentális vagy társas fejlődésükben elmaradtak, magas
szintű rajzolási készséggel rendelkeznek.

Kulturális megközelítés: a rajzolás képességének megszerzése függ a gyakorlás mértékétől. Azzal,

hogy a felnőtt megkérdezi, hogy mit rajzol, már feltételezi, hogy alkot valamit, melyhez aztán történet
is társul. Ha a nevelő csak a beazonosítható dolgokat fogadja el (pl. kör, de a függőleges vonalakat
nem fogadja el hegynek), akkor a fogalomtársításból is tanul.
3 éves kor környékén ismerik fel, hogy amit rajzolnak azok jelentést képviselnek. Minél részletesebb a
rajz, annál több sztereotip elemet tartalmaz.
3-4 év környékén azt rajzolják le, amit a tárgyakról tudnak, és nem csak azt, amit látnak. 6-12 kor
között egyre inkább a valóságot ábrázolják, és megjelenik a perspektíva is. Végül emberek és tárgyak
együttesen szerepelnek, amikor az átélt élményeiket kezdik ábrázolni.
Információfeldolgozási megközelítés szerint a finomotorikus készség fejlődésének köszönhető a
rajzok fejlődése, bővülnek ismereteik a rajzolás aspektusairól, a különböző részletek észben tartása is
javul.

A gyermekjáték
A játék a kisgyermek elsődleges tevékenysége, szabadon választott, külső céltól mentes, önmagáért a
tevékenységért folytatott, örömszerzéssel kísért cselekvéssor.
Óvodáskort megelőzően a gyerekek már hosszabb – rövidebb ideig foglalkoznak egymással, de
hosszabb közös tevékenység csak játékszer miatt alakulhat ki. Eleinte a játék teremti meg a
kapcsolatfelvétel alapját. Kétéves kor tájékán jelennek meg az együttmozgások, egy harmadik fél
bekapcsolódása még zavart okoz. Az óvodában fokozatosan alakul ki a gyerekek közötti
együttműködés a szociális kompetencia fejlődésével. Az egymással való játéknak is vannak szakaszai,
Parten öt módját írta le a csoporton belüli játéknak:
1. Magányos játék: A gyerek a többiektől függetlenül egyedül játszik, nem avatkozik be a
többiek játékába.
2. Bámészkodó játék: A gyerek a többiek játékát figyeli, kérdez, javaslatokat tesz, de nem vesz
részt a közös játéktevékenységben.
3. Parallel játék: A gyerekek ugyanazzal a játékkal játszanak, de egymástól függetlenül, egymás
mellett és nem egymással játszanak.
4. Asszociatív játék: A gyerekek megbeszélik, mit tegyenek, játékot adnak oda egymásnak és
kérnek el, de magukban, közös cél nélkül játszanak.
5. Kooperatív játék: Együtt játsszák a játékot, a szerepeket és a tennivalókat felosztják, kitűzik a
közös célt.

A gondolkodás műveleti szintje: műveletek előtti szakasz

Az első két év során fejlődésében eljut odáig, hogy felismeri a cselekvések egymásutániságát, vagyis
egyszerű ok-okozati összefüggéseket. Képes lesz elvonatkoztatni saját testétől, ezt Piaget
kopernikuszi fordulatnak nevezi. Az anyanyelv elsajátítása révén képes fogalmak kialakítására,
gondolkodása absztraktabbá válik. Ekkor ún. előfogalmak alakulnak ki, amelyek perceptuális alapon
léteznek, szerveződnek. Ezek átmeneti, képlékeny „kísérleti” kategóriák, állandó elméletileg igazolt
koncepció nélkül.
 Műveletek előtti szakasz (2-6 éves korig): ezt a szakaszt a szemléletes gondolkodás
időszakának is nevezik, hiszen erősen kötődik a látható, megérinthető, tárgyi világhoz,
bár a tárgyaknak és az eseményeknek már nem feltétlenül kell jelen lenniük ahhoz, hogy
a gyermekek gondolni tudjanak rájuk. Azonban gyakran még nem képesek saját
nézőpontjukat másokétól megkülönböztetni, könnyen áldozatául esnek felszíni látszatnak, és
sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Erre a korra erőteljesen jellemző az
egocentrizmus, amely azt jelenti, hogy a helyzetek megítélésében igen szubjektív, leginkább
csak saját nézőpontját képes figyelembe venni. (A nézőpontot jelen esetben konkrétan is
érthetjük: ha valamit nem lát onnan, ahol ő van, az nem is létezik; illetve átvitt értelemben is:
saját vágyait helyezi előtérbe.) Gondolkodásukat az intuíció (ösztönös megérzés,
felismerés) jellemzi: nem elemzik a helyzetet, nem indokolnak.

Óvoda –iskola átmenet és iskolakészültség

A fejlődés új fázisba érkezik, mind a testi, mind a gondolkodásmód területén megjelennek a
felnőttkori tulajdonságok, növekszik a gyerek önállósága, megkezdődik a szülőktől, családtól való
függetlenedés folyamata is. Énfejlődésüknek és értelmi fejlődésüknek olyan stádiumában vannak,
amikor más időszakokhoz viszonyítva nagyobb a hajlandóságuk a szabályok elfogadására és a felnőtti
kívánságokhoz való alkalmazkodásra

Az iskolaérettség kritériumai
Iskolaérettség fogalma: egyidejűleg megkívánja a biológiai, az intellektuális és a szociális érettséget
Általános irányelvek az iskolaérettséggel kapcsolatban:
Az idegrendszer fejlődésére (neorobiológiai) építve egy új iskolaérettségi rendszert dolgozott ki,
melynek középpontjában az önszabályozás áll. A fokozott emocionalitás és gyenge önszabályozás
várhatóan kockázatot jelent az iskolai készenlétre, ami az otthoni-óvodai stressz csökkentésével, az
érzelmi kompetencia kialakításával, a figyelem és az önszabályozás alakulásának elősegítésével
ellensúlyozható.
Biológiai alkalmasság
Megfelelő testi és jó egészségi állapotot jelent. Megkezdődik a fogváltás. a szervezet teherbírása
megnövekedik, csökkennek a betegségek. Megnő a keringés és a tüdő kapacitása.
Testsúly: min. 15 kg., Testmagasság: min. 105 cm, Megítélése: orvos, védőnő feladata

Értelmi fejlődés
Figyelem: 6 éves: ~15 percig figyel
Tanulás: Az óvodás nem céltudatosan, tervszerűen tanul, hanem állandó tevékenysége közben.

Iskolaérettség szempontjából:
Figyelem
*képes a tartós figyelemre *konkrét figyelme 6-7 tárgyra irányulhat *képes 5-6 különbség
észlelésére
*a felkínált minta alapján önállóan hajtja végre a feladatokat •Dolgokat párosít, egyszerre 4-5
párt hozhat össze
Emlékezet:
*1-2 perc leforgása alatt 6-8 rajzot/ábrát memorizál *néhány verset tud kívülről
*a felolvasott szöveg tartalmát közel visszamondja
Gondolkodás
*nyomon követi az események menetét, minimum 9 részből álló képet képes összerakni
*felismeri, majd megmagyarázza a különbségeket a tárgyak és jelenségek között
Mennyiségfogalom
*képes 10-ig számolni (pálcikák segítségével) *összehasonlítja a nagyobb és kisebb
számjegyeket
Verbális készség
*helyesen ejti a hangokat *többnyire lassan, tagoltan és kifejezően beszél
*5-6 mondatban elemzi a felmutatott képet
Motoros készség
*képes a ceruza nyomásának erejét és irányát akaratlagosan irányítani / változtatni a megadott
mintának megfelelően
*néhány egyszerűbb tárgyat, formát már lerajzol
*az ábrázoláshoz a lap teljes terjedelmét használja
*képes a megadott vonal mentén haladni •A megadott kontúron belül képes a színezésre
Környezetről szerzett ismeretek
*megmondja vezetéknevét, keresztnevét *megnevezi családtagjait, települését, szülőhelye
fővárosát *ismeri az alapvető szakmák elnevezéseit *megnevezi, ki mit csinál a szakmán belül
*csoportosítja a fákat, gyümölcsöket, zöldségeket, házi- és vadállatokat *ismeri az évszakokat,
napszakokat *megnevezi a hét napjait, a hónapokat
Pszichoszociális fejlődés
Már parancsolni tud magának, uralkodik az érzelmein. Kialakul a közösséghez tartozás élménye, a
„mi” élménye.
6-7 éves korban a társas kapcsolatok fejlődésében nagy változás áll be. Már szívesebben van a
gyerekek közt, mint a felnőttek közt. Sőt unatkozik közöttük. Az első labilis barátságok és a csapathoz
tartozás kialakulásának időszaka ez.
 8. Fejlődés kisiskoláskorban

A kisiskolás korú gyermek szomatikus-mentális jellemzői

Teljesítményhez való viszonyulás és az érzelmi-társas készségek
A gondolkodás műveleti szintje: konkrét műveletek szakasza
Az erkölcsi fejlődés alakulása kisiskoláskorban

A kisiskoláskorú gyermek szomatikus-mentális jellemzői

I. Szomatikus (testi) jellemzők
− megszűnnek a „babás” jellegzetességek
− a változások közül a legfeltűnőbb a testarányok változása: a fej-törzs arány közelít a
felnőttkori 1:8 arányhoz, a fej most kb. 1/6-a az egész testhossznak
− magasak és vékonyak a gyerekek
− magasságban és súlyban is nagy különbségek vannak egy osztályon belül
− fogváltás
− az agy mérete a felnőttkori agy 90%-a
− a tudatos, racionális gondolkodás, a szándékos figyelem kialakítása
− mozgásfejlődés: bármilyen mozgásos tevékenységet képesek elsajátítani, javul az
egyensúlyérzék és az izmok koordinációjának képessége
− mozgásigényük igen nagy
− nagyon szeretnek szaladgálni, de már nemcsak a mozgás öröméért, hanem meghatározott
célért
− a fiúk testi erő és a labda kezelése szempontjából megelőzik a lányokat
− hat éves korra stabilizálódik az oldaliság (végtagokon és a szemen is)
− az írás finom mozdulatait kb. egy év alatt sajátítják el

II. A kisiskolás mentális (pszichés) jellemzői

Értelmi (kognitív) fejlődés
− én központú világ átalakul, egyre inkább érvényesülnek tárgyi tapasztalatai a világról alkotott
képében
− ismeretszerzés:
- első két osztály: ismeretek alapjai (írás, olvasás, számolás)
- harmadik osztálytól: fentieket alkalmazza, ill. új ismeretekkel bővíti tudását
− beszédfejlődés: szókincs
- pontosabb mondatszerkesztés, de még nem tudatosan használja a nyelvtani szabályokat
− rajzkészsége fokozatosan fejlődik
− tanulás (direkt)
- 7-9 év: mechanikus tanulás: még nem értelemszerűen jegyzi meg az anyagot, csak visszamondja
- 9-10 év: értelmes tanulás megjelenik: az elvégzendő műveleteket először gondolatban oldja meg,
azután kivitelezi őket

Figyelem
− ilyenkor válnak képessé a rendszeres és alapos megfigyelésre
− a figyelem fokozatosan tudatosabbá és irányíthatóbbá válik
− terjedelme és időtartama egyre inkább alkalmazkodik a feladathoz és a külső elvárásokhoz

Emlékezet
− képes bánni a rövid távú memóriájával
− a rendszeres iskolai tanulás hozzájárul a memória fejlődéséhez
Teljesítményhez való viszonyulás és az érzelmi-társas készségek
Problémamegoldás: 8-9 éves kor után képesek hatékonyan ellenőrizni saját teljesítményüket
1. Érzelmi fejlődés
− nagy előrehaladás saját érzelmeik szabályozásában
− már nem szorong a szülők távollétében, elkezdődik a szülőktől való függetlenedés
− megjelenik a hála és a becsvágy érzése
− a játék örömét felváltja az ismeretszerzés öröme
2. Az énkép és a személyiség fejlődése
− újszerű fejlemény a tudatos önreflexió
− láthatóvá válnak a személyiség körvonalai
− tovább fejlődik az én-tudat
− tudatában van annak, hogy ő különbözik másoktól, rendelkezik élettörténeti emlékezettel
− képes az önkritikus gondolkodásra
− személyiségük azonban ekkor még nagy mértékben formálható
− nagyon sok minden függ az életkörülményektől, kulturális, gazdasági feltételektől

Érzelmi fejlődés

− nagy előrehaladás saját érzelmeik szabályozásában

− már parancsolni tud magának, uralkodik az érzelmein
− különösen nagy a fejlődés az érzelmi kifejezőkészség terén, ill. annak felismerésében, hogy az
érzelmek fontos szerepet játszanak a szociális kapcsolatokban
− az erkölcsi érzelmek kezdenek megerősödni
− a negatív érzelmek lecsendesednek, a nagy és heves félelmek elmúlnak
− a fiúk túlzott vakmerősége, a lányok túlzott jósága, ill. mindkét nemnél a nyílt agresszió
szorongásról árulkodik

Az énkép és a személyiség fejlődése

− újszerű fejlemény a tudatos önreflexió

− láthatóvá válnak a személyiség körvonalai
− tovább fejlődik az én-tudat
− tudatában van annak, hogy ő különbözik másoktól, rendelkezik élettörténeti emlékezettel
− képes az önkritikus gondolkodásra
− képes törekedni rá, hogy változtasson önmagán
 − 9-10 éves kor táján megjelenik a társas összehasonlítás önmaguk jellemzésében (Pl. Én tudok
az osztályban leggyorsabban futni)

− Pszichoszociális fejlődés
− 6-7 éves korban a társas kapcsolatok fejlődésében nagy változás áll be
− 9-10 éves kortól a barátságok egyre tartósabbá válnak (életre szóló barátságok kialakulásának
kezdete)
− 6-9 évesen mind jobban bevonhatók a felnőttek mindennapi tevékenységébe, de még nem
kitartóak
− 9 év felett kialakul a felelősségérzet, ekkor már elvárható a rendszeres segítés a háztartásban

A gondolkodás műveleti szintje: konkrét műveletek szakasza

Gondolkodás
− a korszak kezdetén még jóval fontosabb a spontán motiváció, mint motiváló erő, mivel még nem
érti a tanulás, tudás általános értékét
− a megtanulandó ismeret kontextusa és a gyerek motivációja fontos a feladat megoldásában
Piaget kognitív fejlődés szakasza szerint:

Konkrét műveleti szakasz (6-12 éves korig): Iskoláskorba lépvén a gyerekek mentális műveletek
elvégzésére válnak képessé, amik tulajdonképpen logikai rendszerbe illeszkedő, belsővé tett
cselekvések. A műveleti gondolkodás lehetővé teszi, hogy a gyerekek tárgyakat és cselekvéseket
fejben összerakjanak, szétválasszanak, sorba rendezzenek és átalakítsanak. Ezek a műveletek azért
konkrétak, mert a bennük részt vevő tárgyak és események jelenlétében hajtódnak végre. Ezen életkori
szakasz további jellemzői:
● Az egocentrizmus csökkentése: a gyerekek képesek hatékonyabban kommunikálni olyan
tárgyakról, amelyeket a hallgató nem láthat. El tudják képzelni, milyennek látják őket mások
(szociális nézőpontváltás) és megértik, hogy egy személy érzései és cselekedetei nem
feltétlenül vannak összhangban.
● A társas viszonyok konkrét műveleti gondolkodásnak köszönhető változásai: a gyerekek
szabályok segítségével képesek interakciókat vezérelni és elkezdenek szabályjátékokat
játszani. A „jó” és „rossz” viselkedés megítélésekor figyelembe veszik a szándékokat
(autonóm moralitás), és úgy vélik, hogy a büntetésnek a bűnnel arányosnak kell lennie.

● A gondolkodást konkrét műveletek irányítják, melyek ismérvei:

o A decentrálás: a gyerekek a tárgynak egyszerre egynél több tulajdonságát is képesek figyelembe
venni, és többszörös kritériumok alapján képesek kategóriákat képezni.
o A konzerváció: a gyerekek megértik, hogy a tárgyak bizonyos tulajdonságai akkor is változatlanok,
maradnak, ha egyes külső jellemzőik megváltoznak. Tudják például, hogy a folyadék mennyisége
nem változik, ha egy magas, kis keresztmetszetű edény tartalmát egy alacsony, nagy
keresztmetszetű edénybe töltik át.
o A logikai szükségszerűség: a gyerekek megértik, hogy bizonyos tulajdonságok megőrződése
logikailag szükségszerű a látszat megváltozása ellenére is. A változatlanul hagyás: a gyerekek
felfogják, hogy ha semmit sem vesznek el, és nem is adnak hozzá, a mennyiség azonos marad.
o A kiegyenlítés: a gyerekek képesek fejben a probléma két vonatkozását összevetni, hogy
megítéljék, kiegyenlítik-e azok egymást vagy sem.
o A megfordíthatóság: a gyerekek rájönnek, hogy egyes műveletek megfordíthatják vagy
megsemmisíthetik mások hatását.

Az erkölcsi fejlődés alakulása kisiskoláskorban

− a felnőttnek még tekintélye van (a korszak végéig, amikor elkezdik kritizálni a felnőttet)
− erkölcsi mérlegelés új szakasza:ítéleteik már kevésbé függnek a felnőttek véleményétől
− fontos számukra a törvények, szabályok betartása, melyeket rugalmatlanul értékelnek
− örömet okoz nekik, ha a szabályok betartásáért megdicsérik őket
− más erkölcsi elveket alkalmaznak a kortársakkal és a felnőttekkel való érintkezésben

Piaget (1980) azt állítja, hogy kéttípusú erkölcsöt lehet felfedezni:

1. a heteronom erkölcs ami a szülők erkölcsi nyomásának hatására jön létre, amelyben a
szabály betartása az azt kinyilatkoztató tekintélyétől függ. Jónak lenni, jót tenni ez esetben
azt jelenti, hogy teljesíteni kell a felnőtt akaratát. Az igazmondás, a lopás tiltása olyan
kötelességek, amelyek a felnőttől erednek és az ő autoritása vagy szeretete kedvéért kell
betartani.

2. autonóm erkölcs szakasza követi, amiben a gyermek maga értelmezi, alakítja, esetleg maga
dolgozza ki a számára érvényes és betartandó szabályokat.
Kohlberg elmélete
Ő az erkölcsi fejlődésben 6 szakaszt különített el (gyerekkortól a felnőttkorig)
Hipotézisei a következők voltak:
● erkölcsi ítéletalkotás minősége abban nyilvánul meg, ahogy az egyén a környezetéhez viszonyul.
● erkölcsi megítélés fejlődése a heteronom gondolkodástól (amely a büntetés elkerülésére és az
engedelmességre épül, külső tekintélytől függ) az autonóm gondolkodás felé halad
● a különböző kultúrákban élő emberek rendelkeznek bizonyos univerzális erkölcsi elvekkel
● ezek között az egyetemes elvek között is legfontosabb az igazság és az igazságosság megítélés

9. Fejlődés serdülőkorban
-A serdülőkorú fiatal szomatikus-mentális jellemzői
-Az identitás alakulása és krízisei, az erkölcsi fejlődés srdülőkorban
 -A gondolkodás műveleti szintje: formális műveletek szakasza

I.A serdülőkorú fiatal szomatikus-mentális jellemzői

- Átmenet a gyermekkor és a felnőttkor között biológiai, pszichológiai, társadalmi vonatkozásban.
Freud a serdülőkort genitális szakasznak nevezte el, mert ez az a korszak, amely alatt a szexuális
érintkezés válik a viselkedés fő mozgatórugójává. Freud szerint a serdülőkor az id, az ego és a
szuperego között dúló harc tetőpontja
A hipotalamusz aktiválja a
 agyalapi mirigyet ez gyors fizikai növekedést okoz, mely legkorábban 8-9 éves, gyakrabban
10-12 éves korban kezdődik el, és az ivarérettség bekövetkeztéig tart. A fizikai fejlődés kb. 18
éves korra fejeződik be. Látható testalkati különbség van fiúk és lányok között. Fiúk
erősebbek.
 nemi hormonok termelését ezek az ivarmirigyekre hatnak. Nőknél: a petefészket ösztrogén
és progreszteronhormon termelésre serkentik (peteérés)
Férfiaknál: a herék és mellékherék által termelt tesztoszteron kiválasztódását serkentik, ezzel
spermium termelést eredményezve.
 Elsődleges nemi jelleg: szaporodó szervek növekedése, érése
Fiúk: Éjszakai magömlés
Lányok: menstruáció

Másodlagos nemi jelleg: külső változások: mellek, szőrzet, hang fiúknál mélyül.
Gondolkodásbeli változások a kisiskolásokhoz képest:

 gondolkodás a lehetőségekről: a serdülők hipotéziseket állítanak fel, majd megvizsgálják azok

érvényességét (Lány az ismeretlen fiúról: elmenjek-e vele bulizni? Mi lesz ha kötekedni fog? „Majd
megkérek valakit, hogy akkor hozzon haza…. de akkor meg azt fogják gondolni, hogy elrontom a
bulit.”
 előre gondolkodás: serdülőkorban arról kezdenek el gondolkodni, hogy mit fognak csinálni a
jövőben. pl Azon gondolkodik, hogy elmehetne a barátaival lógni, lazulni, vagy inkább maradjon
otthon, és javítsa ki az algebra kettesét, mert az nem fog jól mutatni a főiskolai jelentkezésében.

Életkor (év) Szakasz Jellemzés

6-12 Konkrét műveleti Iskoláskorba lépve mentális műveletekre lesznek képesek a
gyerekek. A műveleti gondolkodás lehetővé teszi, hogy a
gyerekek tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjanak,
szétválasszanak, sorba rendezzenek és alakítsanak.
12-19 Formális műveletek Egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen
végiggondol. Lelkesen érdeklődnek a gondolkodás folyamatai
iránt.

- Kortárscsoport szerveződése és a szexuális kapcsolatok kialakulása

A legtöbb tizenéves fiút, állításuk szerint, az első szexuális élményéhez a kíváncsiság vezette, és csak
másodsorban a partnerük iránt érzett szerelem. Ezzel szemben a lányok a partnerük iránti szeretetet
jelölték meg, a kíváncsiság csak a második helyre került.

-A serdülő-szülő konfliktus tartalma és mélysége:

A serdülők és szüleik közti konfliktusok gyakorisága a serdülőkor elején a legmagasabbak, utána
csökken. A szülő követelése a függetlenség és felelősség összhangja (takarítsa ki a szobáját, mossa ki
a zokniját, ne költekezzen). A szülők kritizálása segíti a serdülőket a leválásban.

Freud: identifikáció(azonosulás), amely a gyermek és az azonos nemű szülője között zajlik le. A
folyamat elsődleges célja a nemi identitás megalapozása, az elsődleges genitális-szexuális orientáció
kialakulása. A gyermek szinte szerelmesen ragaszkodik az ellentétes nemű szülőhöz, ugyanakkor az
azonos nemű szülővel szemben negatív érzelmeket táplál.

A felnőttkorba vezető bio-szocio-pszichológiai átmenet

Biológiai vonatkozások
A biológiai szaporodás képessége
A másodlagos nemi jellemzők kialakulása
A felnőtt méret elérése
Viselkedéses vonatkozások
Formális műveleti (módszeres gondolkodás) bizonyos területeken
Identitásképzés
Társas vonatkozásban
Szexuális kapcsolatok
A saját magukért vállalt felelősség irányába való elmozdulás
A következő generációért vállalt felelősség kezdete

Kortárscsoport szerveződése és a szexuális kapcsolatok kialakulása:

1. szakasz (korai serdülőkor): a bandák kialakulása előtti stádium, azonos neműek alkotta
különálló klikkek
2. szakasz: banda kialakulásának kezdete, interakciók az azonos neműekből álló klikkek
között
3. szakasz: magasabb pozíciójú klikktagok heteroszexuális klikkeket hoznak létre
4. szakasz: kialakult banda, a heteroszexuális klikkek szoros kapcsolatban vannak egymással
5. szakasz (késői serdülőkor): banda bomlásának kezdete. Párokból álló, lazán szerveződő
csoportok

II. Az identitás alakulása és krízisei, az erkölcsi fejlődés serdülőkorban

1. Az erkölcsi fejlődés, az identitás

- Identitás: A serdülőkor fontos fordulópont a személyiség fejlődése szempontjából. A serdülők már

rendelkeznek tárgyiasult énnel, részben kialakult érdeklődésük, erkölcsi felfogásuk és mindennek a
tudatában vannak. an foglalja, hogy mások miként ítélnek meg azok alapján a jellemzők alapján,
amiket a nemi identitásról tudnak, és amiket ennek tulajdonítanak (öltözködést, viselkedést, hajformát
tekintve). A nemi identitás kialakulására hatással lehet az etnikai csoport, a munkahelyi státusz, a
vallásosság és a család.

- Erikson elmélete alapján a serdülőkori identitás kialakulását a tizenévek kezdetén bekövetkező testi-
lelki változások hatására átmeneti zavar előzi meg.

James Marcia: az identitás szintjei:

Az identitás elérése: Azon fiatalok ki- és megküzdött identitás állapota, akik már átestek az
önmeghatározás korszakán, túl vannak a szociális szerepvállaláson, pályát választottak, elkötelezték
magukat valamilyen eszme mellett.

Moratórium:A serdülőkori a haladék időszaka, éppen megélik az identitáskrízist, keresik a

válaszokat, kritikusan értékelik a felnőttek rájuk vonatkozó terveit. Ha a moratórium elmarad, akkor
beszélünk korai zárásról. Ha túl hosszúra nyúlik, ideje meghatározatlanná válik, az az
identitásdiffúzió.

Korai zárás: Ki nem küzdött én-azonosság, amelyben a fiatalok elkötelezték magukat eszme és
foglalkozás mellett, de nem mentek át a krízisen. Kérdések, kérdőjelek nélkül fogadták el a család
vallási, politikai meggyőződését. Külső hatásra választottak szakmát, hivatást, az én-képből sok
minden kiszorult.

Identitásdiffúzió = identitáskonfúzió: Sem krízis, sem elköteleződés nincs, de nincs kialakult én-kép
sem. A szerepek állandó cseréje lehetetlenné teszi az elköteleződést. A serdülőkor eme hosszú időre
kitolt periódusa állandó életformává lesz. Talán egyik szakaszban sem látszik annyira világosnak az
“identitáskrízis” kifejezés értelme, mint ebben a szakaszban. A krízis azonban nem válság, Erikson az
önmagunkban való kételkedést az egészséges pszichoszociális fejlődés szerves részeként értelmezi.
Ennek megfelelően a serdülőkorban számos hiedelem, szerep és viselkedésmód fel- és kipróbálható,
módosítható, illetve elvethető az integrált énfogalom – identitás – keresése során. Az identitáskrízis
ideális esetben a húszas életévek elejére vagy közepére megoldódik, s az egyén továbbhaladhat más
életfeladatok felé.
A család a legalkalmasabb arra, hogy elősegítése az identitás elérését, mert biztonságos, támogató, de
bátorítja a serdülőt az identitáskeresésre.
A serdülők aktívan gyűjtik az információkat önmaguk meghatározásához. 11-13 éves korban intenzív
képzeleti munka, ábrándszövés, a jövőről és önmagáról való álmodozás vezet be.
Pozitívabb énkép forrása, hogy a serdülők már maguk választják ki szociális partnereiket, igyekeznek
olyan barátokat választani, akik megerősítik őket önmagukkal kapcsolatos elképzeléseikben.
Önértékelés szempontjából a lányok bizonytalanabbakká válnak saját értékeiket illetően, mint a fiúk.
A lányokat mélyebben érinti a párkapcsolatok terén tapasztalt siker vagy kudarc. A külsejükről
alkotott képük nagyobb szerepet játszik önértékelésükben, mint a fiúkéban.

Erkölcsi fejlődés: erkölcsi döntésről akkor beszélünk, ha az egyén több lehetőség közül tudatosan
választ. Piaget úgy vélekedett, hogy a gyermekek „kétféle erkölccsel” rendelkeznek. Az egyiket a
felnőttekkel kapcsolatban alkalmazzák, míg a másikat a saját csoportjaikban aktívan alakított
szabályok élménye volna az autonóm döntés alapja.

2.Identitáskrízis

Három alapvető feladata van a serdülőkornak, a kamasz fiatalnak.

Elsőként a szülőről való folyamatos érzelmi leválás, az elszakadás.
Másodikként a szexuális szerep személyiségbe való beépítése. Az identitás újjászervezése és
stabilizálása.
Harmadikként a jövendő társadalmi szerepre való szocializáció (pályaválasztás, társadalmi normák
beépítése a személyiségébe).

Identitáskrízis= Ki vagyok én?

A serdülőkor az önismereti kíváncsiság időszaka. Erikson (1968) szerint a serdülőkori identitás

kialakításának folyamata attól függ, hogy a serdülőt hogyan ítélik meg mások, ő maga hogyan ítél meg
másokat, hogyan vélekednek mások az ő ítéleteiről és mennyire képes figyelembe venni a társadalmi
rendet, az adott társadalom jellemzőit.

Ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek látnak mások? Milyen akarok lenni? A kérdésekre adható
válaszok megtalálásának módja a vágyak összhangba kerülése a felnőtt
normákkal. Marcia (1980) Erikson modelljére alapozva vizsgálta a serdülők identitás-státuszát. Két
dimenziót különített el, az elköteleződés és a krízis (keresés, küzdés, próbálkozás) dimenziókat. Az
elköteleződés azt jelenti, hogy a serdülő saját maga tapasztalja meg azokat az értékeket, amelyeket
elfogad, majd magáévá tesz. A krízis pedig arra a folyamatra utal, amelynek során a serdülő aktívan
vizsgálja lehetőségeit, újraértékeli szülei választását, alternatívákat keres. Négy lehetséges kimenetelt
határozott meg; amennyiben volt keresés és megtörtént az elköteleződés, akkor megvalósult
az identitás, az eriksoni fejlődési modell ezen szakasza sikeres kimenetellel zárult. Amennyiben sem
keresés, sem elköteleződés nem történt, a kialakult értékrend csupán esetleges, akkor beszélhetünk
az identitásdiffúzióról. Marcia köztes állapotokat is feltárt, így határozta meg a moratórium fogalmát,
amikor a szerep, identitás próbálgatásának fázisa még nem zárult le, nincs elköteleződés; valamint a
korai zárás fogalmát, amikor is a kamasznál keresés nélkül történt elköteleződés.

Az identitás tehát egy összetett jelenség, a keresés, önmeghatározás folyamatában elakadt serdülő

komolyan sérülhet. Önértékelése labilissá válhat, megroppanhat, szorongása fokozódik. Ezért az
identitás elérését nagyon fontosnak tekintjük a serdülők normális fejlődéséhez, amelyben nagy
szerepet játszik a család, a kortársak, az iskolai környezet.

III.A gondolkodás műveleti szintje

Piaget kognitív fejldődési szakaszai szerint, ez a

Formális műveleti szakasz (12-19 éves korig): a serdülőkorban a fejlődő egyén azt a képességet
sajátítja el, hogy egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen végiggondoljon.
A serdülők lelkes érdeklődést mutatnak az elvont eszmék és magának a gondolkodásnak a
folyamatai iránt. Ezen a szinten a gondolkodást Piagethipotetikus-deduktív (deduktív: az általánosból
az egyesre való következtetés) gondolkodásnak nevezi, mert meghatározott feltételek teljesüléséből
logikai úton jutunk el a következményekhez, és a meghatározott feltételeknek sem kell már
konkrétnak lenniük (ha a háromszögeinek összegére vonatkozó tételt bizonyítjuk, akkor nem egy
konkrét háromszögről beszélünk).
A személyes identitásképzésben a serdülők figyelembe veszik, hogy miként ítélnek másokról, hogy
mások hogyan ítélik meg őket, hogy milyennek tartják mások ítéleteit, és hogy mindezek miként
felelnek meg a társadalom kategóriáinak

10. Diszpozicionális és tanuláselméleti személyiségelméletek

Típustanok és vonáselméletek:

A típustanok a személyiség alkotóelemeit igyekeznek megragadni. A tipológiák körébe tartozó

elképzelések az emberi megnyilvánulások, tulajdonságok végtelen sokféleségét vezetik vissza néhány
lényeges alaptényezőre, közös tulajdonságra. Abból indulnak ki, hogy az egyének állandó sajátosságai
alapján az emberek típusokba sorolhatók, és a típusok ismeretében a személyek további tulajdonságára
is következtethetünk.

A típusalkotás alapja lehet a testalkat (Kretchmer, Sheldon), az arcvonások (fiziognómia), a

temperamentum (Hippokratész-Galenus), a koponya formája (frenológia), a lelki működés (Jung) vagy
az idegrendszeri folyamatok sajátosságai (Pavlov, Eysenck).

Hippokratész és Galenus a kor nézetei szerint a négy őselemnek (levegő, föld, víz és tűz) megfelelő
négyféle testnedvet tételeztek fel az emberi szervezetben (vér, fekete epe, sárga epe, nyálka). A
viselkedés különbözőségét a testnedvek túlsúlya szerint osztályozták.

Temperamentum Nedv Elem Jellemzők

bizakodó, életvidám, kedélyes, közlékeny, barátságos, egészséges
arcszín, gyors mozgás és felfogás, „szalmaláng” típus: hirtelen
Szangvinikus Vér Levegő fellépő, heves, de felületes és labilis érzelmek (könnyen felindul,
de hamar lecsillapodik)

lobbanékony, tetterős, nyílt tekintet, határozott testtartás, tartósabb,

Fekete
Kolerikus Tűz de gyors érzelmi reakciók, az indulatok sokszor elragadják
epe

lehangolt, gondterhelt arckifejezés, törékeny külső, élénkség

Sárga hiánya, érzelmei lassan és nehezen fejlődnek ki, de negatív érzései

Melankolikus Föld tartósak, szomorú hangulatra való hajlam, ingadozó, nehezen dönt
epe

közönyös, megjelenése és beszéde kifejezéstelen, jellegtelen,

Flegmatikus Nyál Víz lomha mozgású, egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott, nyugodt,
nehezen hozható ki a sodrából
A XX. század elején vált népszerűvé az alkati tipológiák kutatása, melyek közül a legismertebb
Ernst Kretschmer (1888-1964) német pszichiáter rendszere. Érdeklődésének középpontjában a
testfelépítés, a személyiségjegyek és a lelki zavarok összefüggése állt.

Típus neve Testalkat Jellemzők Lelki zavar

Piknikus Nagy terjedelmű, labilis érzelemvilág, könnyű ingerelhetőség, kedélybetegség
zömök termet, kedélyhullámzás, alacsony gátlásszint, gyenge (mániás
gyenge izomzattal kontroll az érzelmek felett, hajlamos a depresszió)
bőbeszédűségre, tempója hangulatától függ,
társaságkedvelő
 változatos lelki élet, érzelmi és mentális téren
Karcsú, magas inkább tapad, nehezen állítódik át; nehezen
indulati
termet, fejlett, befolyásolható, ún. szívós ember, aki nem
Atletikus betegségek
kidomborodó könnyen fárad el; munkamódja szabályos;
(epilepszia)
izomzattal száraz, néha fantáziátlan gondolkodás

Magas sovány termet, érzelmi életét kettősség jellemzi, ezért nehezen

Leptoszom lapos mellkas, hosszú kiszámítható; zárt típus, mély belső érzelmi
szkizofrénia
(aszténiás) vékony kezek és élettel; kifelé mást mutat, mint amit érez; erős
lábak önfegyelem, állandó kontroll
Legismertebb alkattant Sheldon dolgozta ki, tudományosan ellenőrzött megfigyelésekre alapozva. A
testi jellemzők alapján három szomatotípust különböztetett meg, melyek valamelyik szervrendszer
túlsúlyának hatására jönnek létre. Az endomorf az emésztőrendszer, a mezomorf a vázizomzat, az
ektomorf típus pedig az idegrendszer fejlettségével függ össze.

Jung nevéhez fűződik, aki a külső, fizikai tényezők helyett az ember és a külvilág viszonyát helyezte a
középpontba.
A pszichológiai beállítódás a libidó, az érdeklődés kifelé vagy befelé irányulását és a tárgyakhoz való
pozitív vagy negatív viszonyt jelenti, amely alapján az extravertált és introvertált típus jön létre.

Az extravertált egyén motivációja külső tárgyakhoz kapcsolódik, vagyis figyelmét a külső tárgyak
(személyek) irányítják, melyek között magabiztosan mozog, nem fél tőlük, a környezethez való gyors
alkalmazkodás és vállalkozó kedv jellemzi.
Az introvertált személy befelé figyelő, töprengő, elgondolkodó, a külvilággal szemben félénkség
jellemzi, minden újdonságot bizalmatlanul fogad, a külső befolyásnak többször ellenáll, mert nem
akarja magát alávetni idegen szabályoknak, és inkább saját szubjektív világában keres biztonságot.

A vonáselméletek dimenziókban gondolkodnak az egyénről. Azt feltételezik, hogy az emberek

néhány alapvető személyiségvonás mentén jellemezhetőek, ami azt jelenti, hogy ezek mindenkiben
megtalálhatóak, csak eltérő mértékben. A vonáselméletek közös jellemzője, hogy a
személyiségvonások elrendeződését hierarchikus szerkezetben képzelik el, vagyis vannak bizonyos
magasabb rendű vagy alapdimenziók, melyek alá további tulajdonságok sorolhatók.
Hans Eysenck (1916-1997) német-angol pszichológus a Hippokratész-Galenus-féle tipológiát
elevenítette fel, és feltételezte, hogy az emberi temperamentumok kevés számú vonással leírhatók. Két
alapdimenziót (szupervonást) különböztetett meg: 1. extraverzió-introverzió és 2. érzelmi stabilitás-
labilitás (neuroticizmus)
Az extravertált emberekre jellemző, hogy érdeklődésük a külvilág felé irányul, kedvelik a
társaságot, sokat beszélnek, harsányak, és élvezik, ha befolyással vannak másokra, ezzel szemben az
introvertált személyek inkább visszahúzódóak, a magányos tevékenységeket kedvelik, saját belső
világukra fókuszálnak, kevés barátjuk van, és ritkán járnak társaságba.

A stabilitás-labilitás dimenzió egyik végpontján olyan emberek állnak, akikre a higgadtság, érzelmi
kiegyensúlyozottság, fegyelmezettség a jellemző, a másik végponton elhelyezkedő személyek viszont
kiegyensúlyozatlanok, érzelmeik változékonyak és gyakran élnek át szorongást.

Behaviorista tanuláselméletek:

A behaviorizmus a pszichológia egy elméleti irányzata, amely a viselkedést tekinti az objektív

megfigyelés egyetlen lehetséges tárgyának.

A behaviorista megközelítés a megfigyelhető viselkedést bontotta le inger-válasz egységekre. A

tanulási folyamatok esetében is az ingerre adott válasz kialakulásának a jellegzetességeit, az
asszociációképzés sajátosságait vizsgálták. A behaviorista nézőpont két fontos elmélete a klasszikus és
operáns kondicionálás.

A klasszikus kondicionálás a természetes ingerekre reagálva jelentkezik klasszikus példája Pavlov

kutyás kísérlete. Az étel illata természetes reakciót, nyáltermelődést vált ki, ami később mér az étel
látványára is jelentkezik. Az operáns kondicionálása akkor történik meg, amikor egy ingerre adott
válasz kívülről megerősítést nyer. Ennek klasszikus példája a Skinner doboz, ahol a patkányok
megtanulták megnyomni a kart, ezzel ételhez jutva pozitív megerősítést nyert a tevékenységük. A
pozitív megerősítés egy egyszerű példáját láthatjuk az általános iskolában. Sokszor a diákot
“jutalmazzák” a pozitív magatartásért. A cél az, hogy erősítse a “jó” viselkedést az iskolában. Érdekes
példák még a System 80 tanító gép, és a Project Pigeon, a galambvezérelt rakéta terve.
Ezt a tanulási formát instrumentális tanulásnak, vagy próba-szerencse tanulásnak is nevezik.
Thorndike effektustörvénye azt mondja, hogy a jutalmazott viselkedés a következő alkalommal
nagyobb valószínűséggel jelenik meg, míg a büntetett viselkedés megjelenésének valószínűsége
csökken. Így több próba után, lassan alakul ki a megerősített viselkedés. A kellemetlen ingerek
(büntetés) esetében a megerősítés negatív jellegű, vagyis a viselkedést az inger elkerülése jellemzi.
Pozitív megerősítés (jutalmazás) esetében lassabban alakul ki a viselkedés, de tartósabban megmarad a
megerősítés elmaradása után, mint a negatív megerősítés esetében. Skinner formálásnak nevezte azt a
folyamatot, amikor a bonyolult viselkedéseket apró, elemi egymásra épülő lépésekre bontott le, és
minden jó irányba mutató lépést megjutalmazott.

Szociális tanuláselmélet: Miller és Dollard elmélete szerint egy új viselkedés elsajátításához nem
feltétlenül szükséges a spontán viselkedés megerősítése, a gyermek úgy is tud tanulni, hogy másokat
megfigyel viselkedés közben. Az utánzás segítségével sajátítja el a gyerek a viselkedési modell
nyújtotta magatartásformákat, cselekvési módokat, normákat, értékeket. A modellkövetés magasabb
szintje az azonosulás.

A kognitivizmus egy olyan tanuláselmélet, amely az elme belső tevékenységére és mentális

folyamataira koncentrál. Richey, Klein és Tracey szerint “Az, hogy a tanulók hogyan dolgozzák fel és
alkalmazzák az információkat, megváltoztatja gondolkodásukat és belső mentális struktúrájukat “.
A kognitív tanulás elmélet: Az is tanulásnak számít, ami a mentális folyamatokban tesz változást –
komplex tanulási formák. Wolfgang Köhler –belátásos tanulás (gestalt pszichológia)

Mischel kognitív-szociális tanuláselmélete: a személyiség öt változó mentén alakul a személy

kompetenciái (készségek, problémamegoldó stratégiák) kódolási stratégiák, személyes konstrukciók
(világ egyedi értelmezése) elvárások szubjektív értékek (incentív ösztönerők) önszabályozó
rendszerek (célok,tervek) Cantor és Kihlstrom szociális intelligencia elmélete : a szociális
tapasztalatokon alapuló készségekre helyezi a hangsúlyt (helyzetek értelmezése, helyzetkezelési
stratégiák)

11. Pszichodinamikus személyiségeléletek

Pszichoanalitikus személyiségelmélet:
A vonáselméletek legnagyobb hibája, hogy szinte semmit nem mondanak arról, hogyan
működik a személyiség, hogyan befolyásolja a viselkedést, hogy jut el a személy a vonástól a
cselekvésig.
Létezik egy olyan személyiségfelfogás, amely szerint vagy tudatosan cselekszünk, vagy olyan
belső erők határozzák meg, amelyek kívül esnek a tudatos ellenőrzés körén. A
személyiségnek ezt a megközelítését nevezzük pszichoanalítikus elméletnek, melynek
kidolgozása Sigmund Freud nevéhez kapcsolódik. Freud sokat foglalkozott a szimbolikával,
analógiával és ez rányomja a bélyegét munkásságára. Szerinte az emberi viselkedés is
nagymértékben szimbolikus, cselekedeteink rejtett minőségeket jelképeznek. Ez a módszer
nem választható el a terápiás módszertől és a folyamatos személyiségmérő eljárásoktól.
Munkásságára nagy hatást gyakorolt Kopernikusz és Darwin, aki szerint minden élőlényt a faj
és túlélési ösztönök irányítanak. Ezek az ösztönök fogalmilag azonosak Freud szexuális
ösztön és életösztön fogalmaival.

Topografikus modellje a lélek szerveződését mutatja be. A léleknek két tartománya van: az
egyik a tudatos élményeket tartalmazza (tudatos), a másik olyan emlékeket, amelyek
aktuálisan kívül esnek a tudatosságnak, de a tudatba hívhatóak, tehát emlékek
(tudatelőttes). Freud egy harmadikat csatolt ehhez a kettőhöz, ez pedig a tudattalan. Ezek
azok a lelki területek, amelyek közvetlenül nem hozzáférhetőek a tudatosság számára, és a
szorongások, konfliktusok, fájdalmakkal asszociált vágyak, érzések, gondolatok gyűjtőtere, és
akaratlagosan már nem tudatosítható, mert bizonyos pszichés erők nem engedik a felszínre
hozatalt. Ami ide kerül, az nem tűnik el, folyamatos hatást gyakorol a viselkedésre, a
személyiség igazán fontos működései itt zajlanak. Jéghegy hasonlatában a csúcs felel meg a
tudatosnak, a víz alatti terület pedig a tudattalannak. Az a rész, ami még látszik a vízből a
tudatelőttes.

Freud kidolgozta a személyiség strukturális modelljét is, mely kiegészíti a topografikus

modellt. Szerinte a személyiség három összetevőből áll, melyek nem a test fizikai jegyei,
hanem működésének három vetületét jelölik: az összetevőket ösztönénnek, énnek és
felettes énnek nevezi. Az ösztönén a személyiség ősi része, amely születéstől fogva adott.
Öröklött, ösztönös és primitív cselekvések, melyek egésze tudattalan és kapcsolódik az
ösztönös biológiai folyamatokhoz (pl. éhség). Minden energia innen származik, ezért ez a
személyiség motorja (pl. éhség). Az ösztönén örömelvként működik, a szükségleteket
elégítjük ki általa. A kielégületlen szükségletek kellemetlen feszültségi állapotot hoz létre,
ami az azonnali kielégítésre késztet és elsődleges folyamatnak nevezzük, ami megalkotja az
illető képzeleti képét. Az ilyen képalkotás élményét nevezzük vágyteljesítésnek. (A probléma
ezzel mindössze annyi, hogy nem veszi figyelembe ez az elmélet a szociális környezetet, a
világot. Az elsődleges folyamat által létrehozott feszültségcsökkentés nem tud különbséget
tenni a mentális és valós tárgy között, tehát csak rövid távú feszültségredukációra képes, pl.
ha az éhes csecsemő csak képzeli, hogy szopik, nem lesz sokáig elégedett.)

Mivel az ösztönén nem képes megküzdeni az objektív valósággal, a pszichés funkciók másik
készlete is kifejlődik, melyet énnek vagy egónak nevezünk. Az egó az ösztönénből származik,
és energiáinak egy részét saját céljaira használja fel. Az egofolyamatok arra összpontosulnak,
hogy az ösztönén impulzusai hatékonyan, a külvilágot figyelembe véve fejeződjenek ki, tehát
a cselekvés előtt számításba vegyük a különböző megoldásokhoz kapcsolódó kockázatokat. A
legtöbb egofunkció a tudatban és a tudatelőttesben helyezkedik el, de bizonyos részei
tudattalanul is működnek. Az ego fő feladata, hogy a vágyak kielégítését későbbi időpontra
halassza (nem erkölcsi megfontolások alapján). A kielégülés késleltetése az érett személyiség
jellemzője, a szocializáció fontos célja. Késleltetéskor tulajdonképpen az én becsapja az
ösztönént azzal, hogy valami mással foglalja le. Az ego a másodlagos folyamaton keresztül
próbálja meg egyeztetni a feszültségcsökkentő tárgy képzetét és a külvilági tárgy valóságos
észleletét. Amíg nem talál ilyen tárgyat, addig ellenőrzés alatt tartja a feszültséget. Az
intellektuális feladatok és a problémamegoldás helye. A reális gondolkodás képessége teszi
lehetővé az én számára, hogy olyan cselekvéseket tervezzen, amelyek kielégítik
szükségleteit, majd ellenőrizze működésüket. Ez a folyamat a valóságpróba.

Természetesen az örömelv és a realitáselv sokszor konfliktusba kerül egymással a

személyiségen belül. (Ló és lovas hasonlat)

Az egyén morális érzéke a személyiség harmadik része. Ez a felettes én (szuperego), ami

akkor fejlődik ki, amikor a személy a fejlődése során egy bizonyos konfliktust megold. A
szuperego a szülői és társadalmi értékeket foglalja magában, így értékrendje a család és
társadalom értékrendjétől függ. Azt dönti el, hogy mi helyes vagy helytelen. A gyermek a
szülői szeretet elnyeréséért vagy a büntetés elkerüléséért kezd úgy viselkedni, ahogyan
elvárják. Ezt az értékrendátvételt nevezzük introjekciónak.

A felettes én további két alrendszerre osztható: az egyik az énideál, amely a megfelelő

viselkedés szabályait tartalmazza, illetve a lelkiismeret, amely a helytelen viselkedést
meghatározó szabályokat tartalmazza. Ha helytelenül viselkedünk, bűntudatunk lesz. Három
egymással összefüggő feladata van. Először arra törekszik, hogy teljesen legátolja az
ösztönén impulzusait, melyet a szülők rosszallanának, másodszor megpróbálja rávenni az
ént, hogy morális, ne pedig racionális megfontolások alapján cselekedjenek, harmadszor,
igyekszik a személyt az abszolút tökéletesség felé irányítani. Működhet a tudatosság és a
tudattalan szintjén is. Amikor a szuperego folyamatai tudatosak, akkor tisztában vagyunk
érzéseinkkel és azok származásával. Ha tudattalanul működik, bűnösnek érezzük magunkat
de nem tudjuk miért. Az énerő az egónak azt a képességét jelöli, hogy mennyire hatékonyan
tud működni az összeütköző erők követelményei között. Freud a három összetevő
egyensúlyát tartotta fontosnak, hiszen az egészséges személyiségben a három összetevő
hatása kiegyensúlyozott.

Freud úgy gondolta, hogy az emberek komplex energiarendszereknek tekinthetők,

amelyekben a pszichológiai folyamatok biológiai folyamatokon keresztül jutnak energiához.
Ezeket a biológiai folyamatokat, melyek az ösztönénen keresztül fejeződnek ki,
ösztöntörekvéseknek (drive) nevezte. A drive-nak két egymással összefüggő eleme van: a
biológiai szükségállapot és annak veleszületett pszichés reprezentációja, a vágy. Ha az
ösztöntörekvés nem juthat kifejezésre, nyomása folyamatosan fokozódik. A motívumoknak
ezt a szemléletét hidraulikus modellnek nevezzük. Freud úgy gondolta, hogy a pszichés
energia ugyan folyamatosan termelődik, mennyisége mégis korlátozott. Ha több energiát
fordítunk valaminek a kontrollálására, akkor kevesebb marad másra. A személyiség három
alrendszere verseng ezért az energiáért, és bármelyik is kerül fölénybe, a másik kettő
rovására történik.
Az élet korai szakaszában természetesen az ösztönén ellenőriz minden pszichés energiát.
Amikor energiát fektetünk egy cselevésbe vagy egy képzetbe, megszállás történik. Az
ösztönén nem tesz különbséget valóság és képzelet között. Számára a képzet megszállása
éppolyan megfelelő, mint a tárgy megszállása. Az ösztönén ezen korlátai teszik lehetővé az
ego számára, hogy az ösztönén energiájának egy részét saját hasznára fordítsa. Mivel a valós
tárgyak jobban kielégítik a szükségleteket, mint a képzetek, az én fokozatosan egyre több
energiát von ellenőrzése alá. Az idővel és a tapasztalattal az ego elég energiához jut ahhoz,
hogy az ösztönén vágyainak teljesítése után energiafeleslege maradjon. Az ego ezt a
felesleget arra fordítja, hogy az intellektuális funkciókat magasabb szintre emelje és önmagát
megszállja. Az énmegszállások olyan tárgyakra, cselekvésekre vonatkoznak, amelyek
hozzákapcsolódnak a szükségletek kielégítéséhez. Az ego arra is felhasználja energiáit, hogy
az ösztönén irracionális és erkölcstelen megnyilvánulásait korlátozza. Ezt a folyamatot
ellenmegszállásnak nevezzük, mert a megszállás kifejeződését akadályozza meg. Az
ellenmegszállás legkifejezettebb formája az elfojtás, mely során energiát fektetünk abba,
hogy egy zavaró, kellemetlen dolgot a tudattalanunkban tartsunk. Ha túl sok ellenmegszállás
van folyamatban, a korlátozott mennyiségű pszichés energia miatt az egonak kevés energiája
marad másra. Az ilyen erőforráshiányos viselkedés rugalmatlanná, kevésbé alkalmazkodóvá
válik.
A felettes én szintén az ösztönénből nyeri az energiáit, az identifikáció folyamatán keresztül:
kezdetben a gyerek szükségletkielégítése a szülőktől függ, ami ahhoz vezet, hogy
ösztönénalapú megszállás alakul ki a szülők felé. Ahogyan a szülők kialakítják a magatartási
szabályokat (büntetés-jutalmazás), a gyerek rájön, hogy mely viselkedések maximalizálják
szükségleteinek kielégítését. A szülei iránt érzett szeretete készteti arra, hogy úgy
viselkedjen, hogy azt a szülei értékeljék és ezeket az értékeket magáévá is tegye. Így a
megszállt szülői ideálok a gyermek énideáljának, a megszállt tiltások a lelkiismeretének
részévé válnak.

Freud arra jutott, hogy az összes alapösztön két osztályba sorolható: életösztön és szexuális
ösztön (erosz, mely azon késztetések összessége, amelyek a túléléssel, szaporodással és
gyönyörrel kapcsolatosak). Az életösztönök által létrehozott pszichés energia összessége a
libidó. Szerinte nem egy, hanem több szexuális ösztön létezik. Mindegyik a test valamely
részéhez kapcsolódik, amelyet erogén zónának nevetett, ilyen a száj, végbélnyílás, nemi
szervek, amik potenciális feszültségforások. Ezen területek ingerlése feszültséglevezető,
örömszerző. Az ösztönök másik osztálya a halálösztön (vágyunk a halálra), melyet ellenőrzés
alatt tart az életösztön. Szerinte az agresszivitás is a halálösztön akadályoztatásából fakad.
Ha a szexuális és agresszív energia egymás mellett létezik (nem elkülönülve egymástól)
ambivalencia jelentkezik. Ha a kétféle energia összekapcsolódik szadizmus lép fel.
Az élet és halálösztönök sokféle viselkedésért felelősek. Két tényező van, ami a motivációs
erők kifejezésre jutását befolyásolja: az eltolódás (máson vezetjük le a dühünket) és
szublimáció (a szociálisan el nem fogadott tárgyról egy társadalmilag megfelelőbb
cselekvésre tolódik a düh: újságban megírom a felháborodásom tárgyát).

Freud úgy tekintette a személyiségfejlődést, mint amely több életkori szakaszon halad előre
és minden szakasz egy-egy testtájék fontos szerepén keresztül jut el a libidó vagy szexuális
energia felszabadulásában. Ezeket pszichoszexuális szakaszoknak nevezte. Szerinte a
gyermek az első három szakasz mindegyikében valamilyen konfliktussal kerül szembe. Ha a
konfliktus nem oldódik meg a megfelelő szakaszban, akkor túl sok libidót kell később az adott
szakasz fennmaradó konfliktusának kezelésére befektetni. Ez a folyamat a fixáció, mely
következtében a későbbi szakaszokban felmerülő konfliktusok kezelésére kevesebb energia
marad.
Orális szakasz 0-1 ½ éves korig: a száj a feszültségcsökentés és örömszerzés forrása,
konfliktusa az elválasztás. Két alszakasza az orális bekebelezés fázisa, ahol pl. a
pesszimizmus-optimizmus, bizalom-bizalmatlanság személyiségjegyei alakulnak ki és az
orális-szadisztikus fázis (fogzáskor), mely a verbális agresszió kialakulásának időszaka. Az
orális karakter szájon át viszonyul a világhoz: jobban érdekli az evés, ivás, dohányzik, körmöt
rág.

Anális szakasz 1 ½-3 év: ebben az időszakban az ánusz a központi erogén zóna, örömforrása
a székletürítés. A szobatisztaság alkalmával meg kell tanulnia, hogy mindennek megvan a
maga helye és ideje. A szülő hozzáállásától függnek az ebben a korban kialakuló
személyiségjegyek. Dicséret esetén, a pozitív élmény megalapozza a felnőttkori kreativitást,
kudarc, szégyenérzet esetén a kegyetlenség, ellenségeskedés, visszatartáskor az anális
visszatartó személyiség, azaz merev, elzárkózó, fösvény, konok, rendmániás.

Fallikus szakasz 3-5 év: a libidinális izgalom a nemi szervekre tolódik, a szexuális élvezet az
öningerlésből fakad és azáltal is elégül ki. A libidó fokozatosan tolódni kezd az ellenkező
nemű szülő felé, ellenségessé válnak az azonos nemű szülővel szemben, mert úgy gondolják
versenyezniük kell vele a másik szülő szeretetéért. A fiúknak azt a vágyát, hogy anyjukat
birtokolják és apjuk helyébe lépjenek Ödipusz-komplexusnak nevezzük, a lányok hasonló
érzéseit Elektra-komplexusnak. Itt a fiúk és lányok fejlődése kettéválik: a fiúk anyjuk iránt
érzett szeretetük erős szexuális vággyá alakul, míg apjuk iránt gyűlöletet éreznek amiért
riválisuk lett. Ám ez a féltékenység bűntudatot ébreszt bennük és a megtorlástól félnek, hogy
apjuk majd kasztrálja őket, hogy megszűnjék a vágy forrása. Ez a kasztrációs szorongás arra
kényszeríti a fiúkat, hogy a tudattalanba temessék anyjuk iránti szexuális vágyukat, és az
apával való azonosulást is magával hozza. Ez az azonosulás az identifikáció, ami megnyitja az
utat a szuperego fejlődéséhez, mivel a fiú introjektálja apja értékeit, ezáltal szimbolikusan az
apján keresztül megkapja az anyját, vágya kielégül.

Lányoknál ez a folyamat akkor indul be, amikor felfedezik, hogy nincs péniszük. Megvonják
szeretetüket anyjuktól, mivel őt vádolják kasztrált állapotukért, és figyelmük az apjuk felé
fordul, azt kívánván, hogy szexuális egyesüléssel ossza meg velük péniszét. Ezt
péniszirigységnek nevezi Freud, ami a kasztrációs szorongás női megfelelője. Az emociónális
konfliktus itt is identifikáción keresztül oldódik fel.

A fallikus szakasz olyan emocionális izgalommal jár, mely magában foglalja a szerelmet,
gyűlöletet, bűntudatot, félelmet és ezen szakasz problémáinak és nehézségeinek megoldása
határozza meg később a szexualitással, interperszonális versengéssel kapcsolatos
attitűdöket.

Látenciaszakasz 6- kamasz korig: lappangási időszak, ahol a testi változások, az ego és a

szuperego megjelenése, amikor a gyermekek a figyelmüket intellektuális és szociális célok
felé fordítják. A szülő mellett más emberekkel való azonosulás is megjelenhet.

Genitális szakasz: kamasz kortól fiatal felnőtt korig. Ebben a szakaszban kialakul a vágy, hogy
a szexuális gyönyört megosszuk valaki mással, kialakul annak képessége, hogy másokkal
szeretetteljes, gondoskodó módon tudjunk együtt lenni. Az ember itt már jobban képes
kontrollálni szexuális és agresszív energiáit, alkalmassá válik arra, hogy ezeket társadalmilag
elfogadott módon vezesse le.

Neoanalitikus teóriák (C.G. Jung, A. Adler, E. Fromm, E.H. Erikson):

Erikson (1902-1994):
A mai elméletek kognitív tudattalanról beszélnek szemben a pszichoanalítikus tudattalannal.
E szerint a tudat olyan munkaterület, ahol információk mérlegelése, ítélet és döntéshozatal,
szándékok megformálása történik. Amikor ezek a folyamatok már automatikussá válnak,
kikerülnek a tudatos ellenőrzés alól (vagy ösztön vagy begyakorolt).

A viszonylag egyoldalú freudi szemléletmódot Erik H. Erikson fejlesztette tovább. Ellentétben

sok más pszichoanalitikussal, ő nem tagadta, és nem is módosította Freud téziseit, hanem
továbbgondolta és kiterjesztette azokat, megpróbálva kapcsolatot teremteni a pszichológiai,
pedagógiai és társadalmi-kulturális jelenségek között. Nyolcszakaszos, a felnőttkort is
magába foglaló fejlődési modelljét, pszichoszociális fejlődés-elméletnek hívjuk.
Népszerűségét annak köszönheti, hogy az embert élete során mindig új és újabb énerőket
kialakító, kreatív lénynek tekinti, aki képes pozitív változásokra, és életének aktív
irányítására. Elfogadja a freudi ösztönfejlődés és a tudattalan elvét, de nem olyan
hangsúlyozottan, mint azt Freud gondolta. Erikson a tudatos folyamatokra helyezi a nagyobb
hangsúlyt. Szerinte minden társadalom alapvető struktúrái abban mutatkoznak meg, ahogy a
gyerekeket természetes környezetükben nevelik. Kiemeli, hogy a társadalom az ösztönökre
építve segíti az egyént a fejlődésében úgy, hogy bevezeti az adott kultúrába, olyan
eszközöket és technikákat biztosítva a számára, melyekkel az a változó körülmények között is
képes alkalmazkodni. Koncepciójának középpontjában az identitás (énazonosság) keresése
áll. Az identitás alakulását egész életen át tartó folyamatnak tartja, vagyis Freud-dal
ellentétben szerinte a fejlődés nem zárul le a serdülőkorral, hanem egész életen át tartó
folyamat, melyben a személyiségfejlődés mozgatórugójának az intrapszichés és szociális
tényezők egymásra hatását, konfliktusait tekinti. A személyiség egyes szakaszokban
megnyilvánuló jellegzetességei, fejlődése formálják az identitást, amelyek egymásra épülő
sorrendben követik egymást. Két fejlődési fázis között ún. fejlődési krízis alakul ki, az újabb
életszakaszok új elvárásokat támasztanak, azaz újabb feladatok megoldását követelik meg,
melyekhez új konfliktusmegoldó stratégiákat kell mozgósítani. Minden életszakasz váltáskor
pszichoszociális krízist, konfliktust élünk meg, melyek adekvát megoldása szükséges a
következő életszakaszba lépéshez. Erikson felosztása az adott korra jellemző krízisek és
elérendő értékek alapján történik.

1. szakasz (0-2 év) az ősbizalom vagy bizalmatlanság szakasza, ami a születéstől két éves
korig tart. Ebben a korban az első évek tapasztalatai alapján, ki kell alakulni a gyermekekben
a bizalomnak a szociális környezet irányába, melyet ebben az időben a szüleik illetve a
gondozóik jelentenek. Ebben a szakaszban az egész életre kitartó attitűd alapozódik meg. Az
ősbizalom az anyai szeretetből fakadó kora gyermekkori biztonságérzetet jelenti. Az anya a
megbízható és elvárt külső jelenségekből belső biztonsággá válik. A krízishelyzetet a bizalom
kialakulása, illetve ki nem alakulása jelenti, ami a felnőtt gondoskodásának függvénye.
Amennyiben a szülő vagy gondozó mindig megjelenik, ahányszor a gyermeknek szüksége van
rá, amikor az éhes, fájdalmai vannak, vagy fél, akkor a gyermekben kialakul a bizalom,
későbbi élete folyamán nyitottabb lesz, megbízik társaiban. Ezzel ellentétes esetben, ha a
gyermek szükségleteinek kielégítése akadályozott, vagy nem akkor elégítik ki, amikor igazán
szüksége van rá, nem alakul ki az ősbizalom és a gyermek később sem fog ragaszkodni, nem
fog tudni bízni embertársaiban.
2. szakasz (2-3 év) az autonómia vagy a szégyen és kétely stádiuma. Jellemző erre a
szakaszra az akaratlagos szabályozás kialakulása, a saját test feletti uralom, az önuralom, és a
környezet utáni kíváncsiság megjelenése. Ebben az életkorban a gyermekek vagy
megtanulják akaraterejüket, önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és
kételkedni kezdenek abban, hogy ők is képesek a kihívásoknak eleget tenni. A gyermek
önállóságának fajtája és foka a szülőktől függ. Túl merev, vagy korai és erős külső kontroll
esetén az önállóság nem tud kialakulni. Megszégyenítés esetén a gyermek elidegenedik a
saját testétől, ami kényszeres cselekedetek kiváltója lehet.

3. szakasz az óvodáskorra (3-6 év) tehető és a kezdeményezés vagy bűntudat dimenzióján

értelmezhetjük. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, független lesz,
rengeteg kezdeményező képességgel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni, önálló
akciókat kezdeményez. Ha nem ütközik akadályokba, és biztosítják számára az önállóan
végzett munka lehetőségét, akkor a későbbiek folyamán a gyermek kezdeményezővé válik,
kreatív lesz, képes lesz örülni teljesítményének. Ellenkező esetben állandó bűntudat kíséri,
mindig szorongani fog attól, hogy valamit nem helyesen cselekszik, kétségei lesznek saját
erőforrásait illetően.
4. szakasz (6-11 éves kor) a kisiskoláskor, a teljesítmény vagy kisebbrendűség szakasza.
Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától. Az eddigi
játék szerepét átveszi a szisztematikus tanulás, melyben már teret kap az állandó minősítés.
Az iskola teljesítménycentrikus intézmény, megkezdődik a kortársak közötti versengés. A
gyermek énképe saját iskolai teljesítménye függvényében alakul, mert  a szülői, rokoni
elismerés, a barátok választása is a jó teljesítményhez kötött. Ha nem sikerül megfelelnie a
követelményeknek, kisebbrendűségérzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pótcselekvésben
próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségeit. Ha ez a társadalom szemében kompetens
tevékenység, sport, művészet stb., akkor kialakulhat a teljesítményérzés, ha nem, akkor
lelkiismeret furdalása, kisebbrendűségi érzései lesznek.

5. szakaszra - a serdülőkorra -, az identitáskeresés jellemző, az identitás alakulása

szempontjából ez a legfontosabb szakasz. Ez az identitás vagy szerepdiffúzió stádiuma. A
serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a
saját helyét a világban. Az alapképességekből kibontakozhat a tehetség, és elkezdődik a
szerepekkel való azonosság. Kiválaszt néhány olyan társadalmi szerepet, melyet
elfogadhatónak tart és ezeket gyakorolja, ezáltal megtalálja helyét a világban. A gyermekkori
azonosításokat integrálja a serdülő identitásban, így egyfajta személyes identitást alakít ki a
társas csoport részeként. Ha ez nem sikerül, ha egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek,
összezavarodik, konfúz lesz, vagyis nem találja a helyét, énképe összetevői között nem talál
kongruenciát, énideálja nagyon eltávolodik énképétől s ez szerep konfúziót eredményez.
Ilyenkor összezavarodva keresi identitását.

6. szakasz az intimitás vagy izoláció, a 20-40 éves kor, az ifjúkor és a fiatal felnőttkor
időszaka. Az érett genitalitás, az én uralkodása a test felett jellemzi ezt a szakaszt. Ebben az
életkorban fejezi be a személy a tanulmányait, megjelenik az intimitás iránti igény és képessé
is válik az intim kapcsolatok felvállalására. Kialakítja saját személyes életterét, baráti
társaságot alakít ki, beilleszkedik egy családba. Amennyiben ez nem sikerül, izolálódik
(elszigetelődik), fokozatosan leválik környezetéről, magányos lesz, ami akár tartós állapottá
is válhat. Elszigetelődés bekövetkezhet olyan esetben is, amikor valaki saját
kezdeményezésére marad távol a többiektől, vagy akkor is, ha intimitását féltve nem enged
közel magához senkit. Munkahelyén fontossá válik az egyre magasabb státusok betöltése, de
ezeket össze kell egyeztetni a családon belül betöltött szerepeivel. A konfliktus legtöbbször
abból adódik, hogy a személy nem tud megfelelni mindkét elvárásnak, és ez is
elszigetelődéshez vezethet.

7. szakasz az alkotóképesség kibontakozásának vagy a stagnálásnak a stádiuma, a 40-60

éves kor, a középső felnőttkor. Ezt a szakaszt Erikson a generativitás illetve a stagnálás
szakaszának tekinti. Ebben az életkorban a személyek még nem érzik öregnek magukat
ahhoz, hogy bizonyos változtatásokat eszközöljenek életükben, legtöbben ekkor érik el
alkotóképességük csúcsát. Érdeklődésüket fokozatosan kiterjesztik, termékenyek a
munkában. Kialakul a szülői felelősségérzet.  Amennyiben ez sikerül, nyugodtan készül az
öregedésre. Ellenkező esetben a tespedtséget kockáztatják, a személy stagnálhat,
beletörődik abba, amit elért, nem akar változtatni, vagy szubjektíven úgy ítéli meg, nincs
lehetősége a változtatásra.
8. szakasz 60 éves kor után zajlik, ez az integritás vagy kétségbeesés stádiuma, a késő
felnőttkor, vagy időskor. Az egyén elfogadja egyszeri és páratlan életútját, elemzi mindazon
eredményeket, teljesítményeket, melyeket élete folyamán elért és elbírálja ezeket.
Amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem élt hiába, hogy hagyott valamit maga után, akkor
nyugodtan készül fel a halálra. Ezt nevezi Erikson énintegritás-érzésnek. Amennyiben a
személy úgy véli, hogy hiába élt, nincs megelégedve azokkal a dolgokkal melyeket megélt,
alkotott, kétségbeesés vesz erőt rajta, mert belátja, hogy most már lehetetlen változtatnia.

Erikson szerint a fejlődés során minden korábban átélt periódus hozzájárul a teljes
személyiség kialakításához, vagyis egész életünkben jelen van. Az egyes szakaszokban
felmerülő konfliktusok a maguk kitüntetett szakaszában a legfontosabbak, de nem zárulnak
le teljesen, lappangó formában egész életünket végigkísérik. Ez az epigenetikus elv, ami
egyrészt azt jelenti, hogy egy adott krízissel való találkozásunkkor magunkkal hozzuk az
összes előző szakasz kimenetelét, másrészt azt, hogy ha egy szakasz fő krízisét megoldjuk,
ezzel egy időben megoldásokat találunk a később következő válságokra is. Erikson
epigenetikus elve szerint a krízisek nem oldhatók meg egyszer s mindenkorra, mert egy
konfliktus megoldása új és új formában visszaköszön későbbi életünkben

C.G. Jung: Saját szakmai tapasztalatai nyomán eljutott ahhoz a ponthoz, hogy a freudi
alaptételt – miszerint a szexualitás az emberi viselkedés legfőbb mozgatórugója – nem tudta
elfogadni. Szerinte bizonyos magasabb rendű (spirituális jellegű kulturális) tényezők sokkal
meghatározóbbak, mint a biológiai ösztönök. Tipológiájába a külső, fizikai tényezők helyett
az ember és a külvilág viszonyát helyezte a középpontba. nyolc lélektani típust
különböztetett meg a pszichológiai beállítódás és a tudatosság funkciói alapján. A Freud-féle
tudattalan szerinte csupán a személyes tudattalan. Úgy vélte, hogy emellett létezik egy ún.
kollektív tudattalan is, amely a legtávolabbi ősök tapasztalatainak sajátos lenyomataként él
mindenkiben veleszületetten. Ennek tartalmait archetípusoknak (ősképeknek), olyan ősi
viselkedés- és élménymintázatoknak képzelte el, amelyek előreprogramozott megoldásokat
kínálhatnak a legtipikusabb, ill. legkritikusabb élethelyzetekre (mint pl. a születés, az anyaság,
a hatalom, stb.). Ezek között legfontosabbnak a minden egyén saját egyediségét hordozó
Selbst (legmélyebb Én) archetípusát tartotta. Úgy vélte ugyanis, hogy a Selbst egyszerre
tartalmazza az egyediség magvát, és az egyetemes ember-lét (az emberi teljesség) magvát is.

A pszichológiai beállítódás a libidó, az érdeklődés kifelé vagy befelé irányulását és a

tárgyakhoz való pozitív vagy negatív viszonyt jelenti, amely alapján az extravertált és
introvertált típus jön létre.

 Az extravertált egyén motivációja külső tárgyakhoz kapcsolódik, vagyis figyelmét a

külső tárgyak (személyek) irányítják, melyek között magabiztosan mozog, nem fél
tőlük, a környezethez való gyors alkalmazkodás és vállalkozó kedv jellemzi.
 Ezzel szemben az introvertált személy befelé figyelő, töprengő, elgondolkodó, a
külvilággal szemben félénkség jellemzi, minden újdonságot bizalmatlanul fogad, a
 külső befolyásnak többször ellenáll, mert nem akarja magát alávetni idegen
szabályoknak, és inkább saját szubjektív világában keres biztonságot.

A tudatosság funkciói az alkalmazkodást, a világban való tájékozódást szolgálják.

A négy funkció:

 gondolkodás (intellektuális megismerés, döntéshozatal),

 érzés (szubjektív értékelés, fontosság),

 érzékelés (a konkrét világ észlelése és felfogása az érzékszervek által),

 intuíció (megsejteni a rejtett lehetőségeket és a helyzet hátterét, tudattalan észlelés).

Jung szerint valamennyi funkciónak egyenlő mértékben együtt kell működnie. Általában
azonban az egyik funkció előtérben áll, fejlettebb a többinél, ezt nevezi Jung főfunkciónak. A
többi ehhez képest részben vagy teljesen elnyomott, differenciálatlanul a háttérben marad.
Az ún. másodlagos vagy segédfunkció segíti az alkalmazkodást, a főfunkció szolgálatában áll
vagy azt kiegészíti, a főfunkcióval ellentétes működést képviselő funkció azonban tudattalan.

Az extraverzió és introverzió valamelyik funkción keresztül jut érvényre, ezek keveredése

alapján jön létre a nyolc lélektani típus (pl. extravertált gondolkodó, extravertált érző,
introvertált érzékelő, introvertált intuitív stb.).

Jung elméletében is megjelenik a személyiség-összetevők topológiai felosztása: tudatos,

személyes tudattalan, kollektív tudattalan. Strukturális értelemben pedig olyan szerkezei
elemeket sorakoztat fel, mint ego, perszóna, árnyék, illetve az archetípusok (köztük
mindenek előtt a Selbst, továbbá az anima, animusz, vagyis a férfiakban a női lélek, nőkben a
férfi lélek jegyei), melyek mindegyikének sajátos fejlődési szerepet tulajdonított. Úgy vélte,
hogy minden kettősség fellelhető mindenkiben, csak egyénenként más az egyes pólusok
dominanciája. Az egyensúly elérése a fejlődés célja. A túlzott egyoldalúság valamelyik funkció
vagy beállítódás javára azonban hosszú távon nem tartható fenn, ezt a tudattalan igyekszik
kompenzálni (az ellentétek kiegyenlítődése elve alapján).
Jung a tudatos és tudattalan pszichikai folyamatok összességét nevezte pszichének,
amelynek szerkezetét és természetét kutatva a következő összetevőket írta le.

Én: a tudatos terület középpontja, ide irányulnak vágyaink és figyelmünk (részei: a

testséma, a létezés tudata és emlékezeti adatok)

 Persona (maszk): szerepszemélyiség, amellyel a nyilvánosság előtt szerepelünk,

ahogyan a külső elvárások hatására szoktunk viselkedni. A környezethez való
alkalmazkodását segítő eszköz, közvetít a külvilág felé.
 Árnyék: a másik vagy “sötét oldalunk”, ősi, ösztönös részünk, amely ellentéte
tudatosan vállalt énünknek, vele párhuzamosan fejlődik. A tudattalan részét képezi,
elfojtás eredményeképpen jön létre, és tartalmazza mindazon tulajdonságokat,
viselkedéseket, értékeket, amelyeket nem akarunk megmutatni, felvállalni a külvilág
előtt.

 Lélek (anima/animus): a belső beállítódást képviseli a tudattalan felé. Az ellentétes

nem képmása. Az Anima a férfiban megjelenő nő képe, az Animus a nőben rejlő férfi
jelleg. A belső viselkedést tükrözi (szemben a personával), közvetítő az Én és a belső
világ között. Lehetővé teszik a másik nem iránti érzelmet. Az anima/animus
formálásában döntő az anyával/apával szerzett tapasztalat.

 Önmaga /Selbst (self, mély-én): a személyiség központja, az egész psziché teljessége,

a tudatos és tudattalan közös középpontja, egyszerre központ és kiterjedés, az élet,
az individuáció (vagyis a személyiségfejlődés) célja és egyben irányítója. Gyakori
szimbóluma geometriai vagy koncentrikus alakzatok, mint a mandala.

Alfred Adler: Adler Junghoz hasonlóan Freud követőjeként kezdte a pályáját. Úgy vélte, hogy
a fő ösztönző tényező nem a szexualitás, hanem az ember fölényre, kompetenciára törekvési
ambíciója. Ez a törekvés a korai években alakul ki, olyan helyzetekben, amikor a gyermek a
saját gyengeségeivel szembesül. Ezek miatt ugyanis kisebbrendűség érzés alakul ki benne,
amit minden áron leküzdeni igyekszik. Olyan megoldásokat keres, amelyekkel a gyengeségeit
kompenzálhatja, és fölény pozícióba juthat. A legkorábbi tapasztalatok ezekről a sikeres
megoldásokról azután életstílussá formálódhatnak, és általános helyzetkezelő stratégiákká
lehetnek. Az így kialakult életstílus lehet a személyiség kibontakozását segítő, de lehet
beszűkítő is. Bár a fölényre törekvés mint alapmotiváció feltételezése látszólag azt sugallja,
mintha az egyén a társak ellenében akarná elérni a boldogulását, Adler ezt egyáltalán nem
így gondolta. Meggyőződéssel vallotta, hogy mivel minden humán lény veleszületett
képessége a társas kapcsolódás, illetve a közösségi érzés, ez annak a lehetőségét is magában
hordja, hogy az ember harmóniában éljen másokkal. Emiatt tartotta különösen fontosnak a
nevelés szerepét, amely szociálisan hasznos célok felé tereli az egyént. Adler elméletének
legfőbb értéke, hogy megjelenik a célok mint hajtóerők (pontosabban húzó-erők) gondolata,
ami nagyon új a freudi ösztöndeterminációs felfogáshoz képest, és figyelemreméltó a
szociális hangsúly, vagyis a társak személyiség-meghatározó szerepének feltételezése is.

Rendszeresen ismertette a személyiségről alkotott elképzeléseit és így fokozatosan fejlődött

ki az individuálpszichológia teóriája és gyógyító-nevelő módszertana. a „neurózis” új
elméletét igyekezett megmagyarázni, bevezetve az individuálpszichológia legjellemzőbb
fogalmait. Úgy gondolta, hogy az ember egy egység és az egyént az eredeti értelme alapján
oszthatatlanként kell értelmezni, innen az Adler által választott név: individuálpszichológia
(lat. individuus = oszthatatlan). Az egyént, mint célorientált, holisztikus és társadalmi lényt
írta le. Elgondolásai teóriájának továbbfejlesztését eredményezték és 1918-19-ben bevezette
a közösségérzés koncepciót, mely révén az individuálpszichológia elsőként adott
társadalomlélektani magyarázatot a személyiség irányulására. Míg a lelkileg beteg ember
örökké önmagával, saját értékének mentésével van elfoglalva, addig az egészséges ezen már
túl van és energiáját a közösségnek szentelheti. Adler számára a mentális rendellenességek
lényegében kapcsolatzavarok. Az elképzelésben az az ideál is benne rejlik, hogy a
közösségérzés fejlesztése révén a háborúk elkerülhetők. Adler gyakorlati szakember volt, az
individuálpszichológiát alkalmazott lélektanná tette. Adler munkásságának kiemelkedő
eredménye volt a nevelési tanácsadó központok létrehozása. Adler alapkoncepciója egy
holisztikusan szemlélt egységes, célorientált, kreatív személyiségről szól, aki egészséges
állapotban pozitív, konstruktív, etikai kapcsolatban van embertársával. Így ez az irányzat egy
értékpszichológiát is képvisel. Az emberi fejlődést meghatározó természeti és társadalmi
hatások mellet a személyiség kreatív önalkotó képességét, és a közösségérzés hatóerejét
hangsúlyozza és a pszichodinamika jelentőségére fókuszál. Alapfogalmai között
megtalálhatók: az emberi viselkedés célirányossága, a fölényre törekvés, a kisebbértékűség-
érzés és kompenzáció, az életstílus, a kreatív ÉN, a családkonstelláció és az életfeladatok.
Adler a „kisebbértékűség-érzés” elnevezésű pszichológiai konstrukciót az elmélet fejlődése
során többféle szempontból és tág dimenziókban szemlélte. Megalkotta a szervi
kisebbértékűség tanát, majd ezt kiegészítette a kisebbértékűségi érzésről és annak
kompenzálásáról szóló elmélettel, végül kidolgozta az ember metapszichikai
kisebbértékűségének elképzelését. A pszichoszomatikus orvoslás alapjait fektette le és a
szervdialektus fogalma is munkájának eredménye. Alapvetően a kisebbértékűség-érzés a
személy önmagáról alkotott szubjektív értékelésén nyugszik, összehasonlítva magát más
emberekkel, a szociális és társadalmi értékekkel, sőt adott esetben a saját
személyiségideáljával. Az életstílusból leolvasható, hogy az ember hogyan viszonyul, az
élethez, saját életéhez, embertársaihoz, hogyan értékeli saját lehetőségeit és képességeit —
felmagasztalja, vagy elégtelennek érzi-e magát, esetleg reálisan szemléli jellemét,
egyenértékűnek, talán tökéletesnek, vagy alacsonyabb rendűnek tartja-e magát. A
kisebbértékűségi érzés, tehát sürgeti a megmentést, ill. az önérték-érzés biztosítását. Adler
ezt kompenzációnak, vagy kompenzációs törekvésnek nevezte, s így vezette be a korábban a
természettudományokban használatos fogalmat a pszichológiába. Az Adler által kidolgozott
individuálpszichológiai elmélet a terápiás gyakorlatból keletkező pszichológiai rendszert állít
elénk, egy olyan integratív pszichoterápiás modellt, ami magába foglalja mind az egészséges
lelki működés jellegzetességeit, mind a pszichopatológiát, a prevenciót és a rehabilitációt is.
Az alapvető adleri elvek az individuálpszichológiai beavatkozási módszerekben: az empátia, a
bátorítás, a kooperáció kialakítása, középpontban a kliens és terapeuta/tanácsadó közötti
kapcsolattal.

E. Fromm: Ő már nemcsak a közvetlen társas kapcsolatok, hanem a társadalmi hatások és az

egyéni felelősség kérdését is feszegeti. Fő üzenete az, hogy az ember sokkal inkább „szabad”,
és ezért a sorsáért felelős, semmint determinált lény. „Az ember minden korban és minden
kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást találnia, hogyan
győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az
egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel. Az emberi faj csecsemőkorában még
egynek érzi magát a természettel. A föld, a növények, az állatok még az ember világa.”
Fromm elmélete napjainkra egyre aktuálisabbá válik, hiszen az emberi szabadság és
magányosság kérdéseit vizsgálja. A szabadság ára mindenesetben a magány, vagy lehet
szabad az ember anélkül is, hogy izolálódna társaitól? Fromm mondanivalójának lényege,
hogy az ember elszakadt természetes környezetétől, és embertársaitól, ezért magányosnak,
elszigeteltnek érzi magát. A történelem során az ember szabadsága egyre növekedett, de ezzel
együtt egyre magányosabbá is vált. A magánytól két úton próbálhat meg menekülni az ember:
– Úgy, hogy a szeretet és a munkamegosztás segítségével egyesül embertársaival. – Úgy,
hogy valami tekintélynek alárendelődik, feladja a szabadságát. Fromm egyértelműen az első
utat tekinti követendőnek az emberek számára. Az emberre sajátos léthelyzet jellemző, mert
az emberi természetnek egyszerre vannak emberi és állati aspektusai. Az ember egyszerre
része is meg nem is a természetnek. Ezt az ellentmondást próbálják a különböző társadalmi
berendezkedések, a feudalizmustól, a szocializmuson át a kapitalizmusig feloldani. Az embert
– előbb említett specifikus létfeltételeiből adódóan - öt alapvető és humánspecifikus igény
jellemzi:

1. Kapcsolatigény: Ez a legfontosabb emberi érték minden más emberrel való kapcsolat

alapja.

2. Transzcendenciaigény: Ez az önkiteljesítésre való igény. Ez saját énünkön túli célokat

jelent, egyfajta igényt arra, hogy az élet nagy kérdéseire választ kapjunk.

3. Valahova tartozás igénye: Ez természetes társas gyökerekre való igényt jelent.

4. Azonosulási igény: Más személlyel vagy csoporttal való azonosulásra való igény, ami segíti
az embert saját identitása, azonosságtudata megteremtésében.
5. Tájékozódási keret iránti igény: Ez a világ felfogásának és megértésének az igénye, arra
való igény, hogy egy olyan tájékozódási kerettel rendelkezzünk, ami ezt lehetővé teszi.
Jegyezzük meg: Fromm szerint az ember szabadsága növekedésével egyszerre egyre
magányosabbá vált, amit a szeretet és a munkamegosztás, vagy valamilyen hatalomnak való
alárendelődéssel próbál oldani. Öt, csak az emberre jellemző tulajdonsága van a
kapcsolódási igény, a transzcendenciaigény, a valahová tartozásigénye, az azonosulás igény
és a tájékozódási keret iránti igény.

12. Humanisztikus személyiségmodell (Maslow, Rogers)

 A személyiség humanisztikus megközelítése
 Személyiség, énkép, énideál, önismeret
 A tehetség és kibontakoztatásának lehetőségei
 1. A személyiséglélektan azzal foglalkozik, hogy milyen szerepet játszanak a külső
és belsőtényezők a személyiség kialakulásában.

Személyiséglélektan főbb elméleti irányvonalai

- Diszpozicionális(stabil hajlamokkal rendelkezünk)
- Pszichoanalitikus(tudattalan erők dinamikája)
- Neoanalitikus(ego + társas kapcsolatok)
- Kognitív (információfeldolgozó rendszer)
- Fenomenológiai (egyediség és fejlődőképesség)
- Tanuláselméleti (tapasztalatok hatása)

A személyiség tehát öröklött és szerzett, az egyéni élet során kialakult tulajdonságok,

vonások sajátos szerveződése, egysége.

Allport:„A személyiség azoknak a pszichofizikai rendszereknek a dinamikus

szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák a személy környezethez való
egyedi alkalmazkodását
illetve a személy jellemző viselkedését és gondolkodását”

A fenomenológiai irányzaton belül alakult ki a humanisztikus pszichológiaCarl Rogers

1902-1987, és Abraham Maslow 1908-1970 irányításával.

Humanisztikus pszichológia:
1. Az érdeklődés központjában az élményeket átélő személy áll. Nem egyszerűen az
emberek a vizsgálódás tárgyai. Saját szubjektív világlátásuk, énészlelésük és önértékelésük
fogalmaival kell leírni és megérteni őket. „Ki vagyok én?"-hangzik a központi kérdés, mellyel
minden ember szembenéz. A pszichológusnak az egyén társává kell válnia, hogy megtudja,
hogyan próbál meg az egyén választ adni erre a kérdésre; társnak kell lennie az egzisztenciális
jelentés keresésében.
2. Az emberi választás, kreativitás és önmegvalósítás jelentik a vizsgálódás elsődleges
témáit
3. A kutatási problémák kiválasztásakor a jelentésteltségnek meg kell előznie az
objektivitást. A humanisztikus pszichológusok úgy gondolják, hogy a pszichológiai
kutatásokat túl gyakran a rendelkezésre álló módszerek határozzák meg, és nem a vizsgálandó
problémák fontossága
4. A személy méltósága a legfőbb érték. Az emberek alapvetően jók. A pszichológia célja
az emberek megértése, nem pedig viselkedésük előrejelzése vagy kontrollálása.

A személyiség humanisztikus megközelítése:

A fenomenológiai nézőpont szerint az emberi természetet és gondolkodásmódot akkor
ismerhetjük meg reálisan, ha abból indulunk ki, hogy az egyén számára milyen információkat
hordoz az őt körülvevő világ. Ez a nézőpont a szubjektív tapasztalatokat állítja a vizsgálódás
középpontjába, és a személy által átélt, egyedi élményeket kívánja megragadni.
Fenomenológiai nézőpont:
Hogyan észleli az őt körülvevő világot, hogyan gondolkodik róla
- Rogers: kliensközpontú terápia (feltétel nélküli elfogadás)
- Maslow: az ember önmegvalósításra törekszik (humanisztikus emberkép)
Humanisztikusok:
 Maslow - motivációs piramis. A fejlődés, gyarapodás szükséglete motiválja az emberi
viselkedést.
 Murray: 6 témakör köré szerveződő 27 szükségletet azonosított; témakörök: az ambíció, a
tárgyakhoz való kötődés, a státus védelme, a hatalom, a társakkal való viszony és az
információcsere; a motívumok megjelenhetnek nyílt módon és burkoltan egyaránt.
 Rogers: egy motívumot feltételező elmélete (az önmegvalósítás szükséglete)

2. Személyiség, énkép, énideál, önismeret:

A személyiség eredete: persona latin eredetű szóból származik, ami maszkot jelent. Mai értelmében
Goethe használta először. A személyiség legelső pszichológiai kutatója Wilhelm Stern volt. Stern
óta a személyiség alapvető kritériumának az „én” felismerését, vagyis azt a képességét tekintjük,
amivel az egyén el tudja határolni magát a környezetétől. Személyisége csak az embernek van.
Stern szerint a személyiség többalakú, vagy sokoldalú dinamikus egység. Lényege: a külvilágtól
önmagát elhatárolni képes sokoldalú egység, amelyre jellemző e sokféleség organizációja,
egységbefoglalása.

Carl Rogers
Carl Rogers akárcsak Freud, a pácienseken végzett munkájára alapozta klinikai elméletét
nagy hatást gyakorolt rá az a tapasztalata, amit úgy fogalmazott meg, hogy az ember
veleszületett tendenciával rendelkezik a személyes fejlődésre, az éretté válásra és a pozitív
változásra. Úgy vélte, hogy az emberi szervezet alapvető motiváló ereje az önmegvalósítás
- egy késztetés a szervezet minden potenciális képességének kiteljesítésére.
 Rogersnek az önmegvalósítás elsőbbségébe vetett hite képezi úgynevezett „nem direktív"
vagy kliensközpontú terápiájának alapját.
 Rogers személyiségelméletének központi fogalma az énfogalom (self vagy self-concept).
Az énfogalom tartalmazza mindazokat az elképzeléseket, észleleteket és értékeket,
amelyek az „én"-t jellemzik: annak tudata, hogy „mi vagyok én", és „mit tehetek".
 Rogers szerint az ember minden tapasztalatát énfogalma mentén értékeli. Az emberek úgy
szeretnének viselkedni, hogy az összeegyeztethető legyen énképükkel.
 Rogers elméletének másik fontos tényezője az énideál. Mindannyiunknak van elképzelése
arról, hogy milyenek szeretnénk lenni. Minél közelebb van az énideálunk reális
énképünkhöz, annál kiteljesedettebbek és boldogabbak leszünk
 Rogers úgy vélte, hogy az emberek valószínűleg akkor egészségesebbek, ha feltétel
nélküli pozitív elfogadásban részesülnek. Ez azt jelenti, hogy úgy érzik, szüleik és
mások még akkor is értékelik őket, amikor érzéseik, attitűdjeik és viselkedésük az
ideálistól elmarad.
Abraham Maslow
A motívumok hierarchiája
Az önaktualizáció pszichológusa. Elméletének kiinduló pontját az ember tudatos élményei
és tapasztalatai adják. Az ember nemcsak testi, hanem lelki értelmében is fejlődőképes. Az
emberi lét alapmotivációja az egységre és teljességre való törekvés. Az ember másik
törekvése az autonómiájának és szabadságának a kivívása.
A hierarchia:
 tisztelet és teljesítmény szükséglete
 presztízs, hírnév, becsvágy (kognitív)
 valahová tartozás és szeretet szükséglete
 szociális interakciók
 biztonság szükséglete
 fizikai védettség, biztonság
 Alapvető szükségletek fiziológiai szükségletek
 élelem, ital, oxigén, hőmérséklet stb.

Ha a személyiségfejlődésbe a fejlődés során hiba csúszik, torzítási állapotok jöhetnek létre:

 sebezhetőség,
 szorongás az el-nemfogadástól,
 védekezés

A humanisztikus szerzők többsége feltételezi, hogy az ember szabad akarattal

rendelkezik. Ez nagyon nehezen ellenőrízhető feltételezés, de az biztos, hogy az emberek úgy
viselkednek, mintha lenne szabad akaratuk.
Maslow az önmegvalósítás gondolatát a fizikai szükségletektől az
önmegvalósításig terjedő motivációs hierarchia felvázolásával bontotta tovább. Az
alapvető szükségletek sürgetőbbek, mint a magasabb rendűek, melyek lényegében csak az
alacsonyabb rendű szükségletek kielégítése után érvényesülhetnek.

3. A tehetség és kibontakoztatásának lehetőségei

Nincs mindenki által egységesen elfogadott tehetség-fogalom, de több elmélet,
modellszületett:
1. Joseph Renzulli ‘háromkörös’ tehetségkoncepciója: A tehetség olyan
viselkedésformákból áll, amik az emberi vonások három alapcsoportjának
interakcióját tükrözik. Ez a három alapcsoport az átlagon felüli általános és/vagy
specifikus képességek, magasfokú feladat iránti elkötelezettség és kreativitás. A
tehetséges viselkedést felmutató embereket azok, akik ezekkel a jegyekkel
rendelkeznek, vagy ki tudják őket fejleszteni, és azokat az emberi teljesítmény
bármilyen potenciálisan értékes területén hasznosítják.
2. Robert Sternberg WICS-modellje: Sternberg teljesen új megközelítésben értelmezte
a tehetséget, elsősorban a tehetségesek tulajdonságainak feltárása céljából. A WICS
modell egy lehetséges közös alap a tehetséges egyének azonosítására. A WICS
mozaikszó, a következők rövidítéséből adódik: 1. Bölcsesség (Wisdom – W) 2.
Intelligencia (Intelligence – I) 3. Kreativitás (Creativity – C) 4. Szintetizálás
(Synthesized – S)
3. Gardner modelljében a speciális képességek fontos jelzései a tehetség
megjelenésének, mely egymástól független intellektuális képességben nyilvánul meg.
 Ezek a következőek: logikai – matematikai; nyelvészeti; testi – kinesztetikus; térbeli;
zenei; interperszonális; intraperszonális.
Véleménye szerint az egyének különbsége abban van, hogy a fenti képességek között hogyan
oszlik meg intelligenciájuk, illetve hogyan használják a problémák megoldásában. Fontosnak
tartotta még a speciális képességeket, valamint az érzelmi intelligencia szerepét a tehetség
megmutatkozásában.
Az előzőekben leírt tehetség-összetevőket nem készen kapjuk születésünk által, ezek hosszas
fejlesztő munka eredményeként formálódhatnak. A tehetség fejlesztésének folyamata, s a
képességeken kívül nem kevés elemnek kell megérnie, fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó
tehetségből teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki. Az iskolának, a
pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van a tehetségek felkutatásában és
kibontakoztatásában.
A fejlesztő munka egyik kritikus pontja, hogy milyen életkorban kezdjük el a speciális
tehetségfejlesztést. Az is gondot okozhat, ha túl korán kezdjük ezt a munkát, de az is, ha
elszalasztjuk a szenzitív korszakot a speciális képességterületeken.

13. Személyközi kapcsolatok

- Személyészlelés és benyomásszerveződés
A személyészlelés témaköre azzal foglalkozik, hogy az emberek miként alakítanak ki
véleményt másokról, hogyan tartják meg és változtatják benyomásaikat embertársaikról. Egy
pár perces megfigyelés után is képesek az emberek egészen pontos leírást adni idegenekről,
ám van, hogy a felszínes feldolgozás nem elegendő és részletesebb benyomást kell
kialakítanunk másokról.

Az emberek jellemvonásaira, másokhoz fűződő kapcsolataira vonatkozó tudásunk a kognitív

reprezentáció, ez olyan tudás, amit az egyén a memóriájában tárol.

Az első benyomás kialakítása: jelek, értelmezések és következtetések

1.Fizikai megjelenés:

- Az első benyomásnál az emberek észlelése a látható jelek észrevételével kezdődik:

megjelenés, viselkedés, kommunikáció. A jó kinézetű emberek inkább keltenek bizalmat
másokban, mint a kevésbé jó kinézetűek. Nagyon fontos a fizikai megjelenés is.

2.A nemverbális kommunikáció:

- pl a kézfogás, szemkontaktus és a testbeszéd (őszinteség, egyenesség) , is fontos az első

benyomás alakításánál. Egy szomorú arckifejezést, egy nevetést vagy egy mosolyt hasonlóan
ítélünk meg a különböző kultúrákban

Megtévesztés során árulkodó jel lehet a remegő hang, magasabb hangszín, kéz-láb remegés.
A megtévesztés kiszűrésére az igazságszolgáltatásban poligráfos vizsgálatot végeznek, mely
méri az illető légzését, szívverését és az izzadását.

A viselkedésből eredő benyomások: gyakran a cselekedeteik alapján ítélik meg a másik

embert nem a megjelenésük alapján. (pl: ha ingyenkonyhán dolgozik -gondoskodó; ha lop-
becstelen).

3.A kiugró jelleg:

- átlagtól eltérő jellemvonások, melyek bizonyos helyzetben felkeltik a figyelmet, más

helyzetekben pedig teljesen természetesek. pl: egy nagyon magas ember egy kávézóban –
de ez nem feltűnő a kosárlabdapályán.

A jelek értelmezése: a jeleknek önmagukban nincs jelentésük. A jelek értelmezésekor azt a

tárolt tudást használjuk fel, ami a jelhez kapcsolódik.

Az asszociációk szerepe az értelmezésben: pl: ha valaki lop, akkor bennünk asszociálódik,

hogy az illető becstelen, ezáltal a lopásról alkotott fogalmunk asszociálódik és
hozzákapcsolódik a becstelenség jellemvonásához. Ezután, ha a lopásra gondolunk, akkor a
becstelenséget is hozzákapcsoljuk és így aktiválódik bennünk. Tehát egyik jellemvonás maga
után hozza a másik jellemvonást.
A hozzáférhetőőség szerepe az értelmezésben: Ha valaki megmutatja a dolgozatát a
társának, az jelenthet számunkra segítőkészséget vagy becstelenséget is. Az ismeretek
hozzáférhetősége az, - ahogyan ezek az információk eszünkbe jutnak és felhasználjuk őket, -
befolyást gyakorol minden más jel értelmezésére is. Minél hozzáférhetőbb egy ismeret,
annál hamarabb jut eszünkbe. pl: ha az osztálytárs szeméből nézzük: segítőkészség, ha a
tanár szeméből: becstelenség.

1. Elvárások: ha várjuk valaminek a bekövetkeztét, az nagy valószínűséggel be is

igazolódik. pl: ha valakiről azt halljuk, hogy mogorva, akkor a megismerkedés során
valószínűleg mi is annak fogjuk látni, és fordítva.
2. Motívumok: van, hogy nemcsak azt látjuk amire számítunk, hanem azt is amit látni
akarunk. pl: ha együtt akarunk valakivel működni, akkor azt hisszük, hogy a másik is
azt akarja.
3. Hangulatok: a pozitív vagy negatív hangulat hatással van a másik emberre, és így a
reakciójára is. A negatív hangulat hatása nem olyan erős, mint a pozitív hatásé.
4. Kontextus: néha a szituáció, amelyben kétértelmű viselkedéssel találkozunk, segít azt
értelmezni. pl: ha valaki sír, és egy temetésen van, akkor valószínűleg nem örömében
sír.
5. Új keletű előhívás: Egy kognitív reprezentáció előhívását, hogy növekedjék
hozzáférhetősége és ezáltal felhasználásának eredménye előhangolásnak hívjuk.
Ennek hatása hosszantartó és szubtilis , lehet 24 óra is. (szubtilis: gyengéd, törékeny).
pl: ha valaki tudatosan képtelen meghatározni egy szót, az ingerrel való találkozás
akkor is hozzáférhetővé tehet kognitív reprezentációkat és befolyásolhatja annak
későbbi értelmezését.
6. Gyakori előhívás, tartós hozzáférhetőség: Egy kognitív reprezentáció gyakori
használata tartósan hozzáférhetővé tesz.
Minél gyakrabban használunk bizonyos fogalmakat, annál valószínűbb, hogy újra eszünkbe
jutnak. Azok a személyek, akik számára bizonyos vonások tartósan hozzáférhetők, azoknál
nagy az esély, hogy csak egy szemszögből lássák a világot, ami nem biztos , hogy jó. Ezt a
tulajdonságot le kell küzdeni, hogy az embereket és cselekedeteiket ne előítéletekkel kezelje.

A cselekvő személy jellemzése: megfelelési következtetés:

Az emberek gyakran hoznak megfelelési (korrespondáló) következtetéseket, amikor azt

hiszik, hogy mások olyan belső tulajdonságokkal rendelkeznek ,amelyek megfelelnek
megfigyelhető viselkedésüknek. pl: egy fenyegető pillantásról azt hiszik, hogy az illető
veszélyes.

Megfeleltetési torzítás: amikor az ember még akkor is korrespondáló következtetést hoz,

amikor a viselkedés ténylegesen a körülmények számlájára írható, tehát a cselekvő
személyes jellemvonásaira következtetünk a megfigyelt viselkedésből még akkor is, ha a
következtetés nem igazolt, mivel a viselkedés magyarázatára más lehetséges okok is vannak.

- Attribúció és az önbeteljesítő jóslat

Oksági attribúcókat alkotunk, amikor megpróbáljuk megfejteni, hogy milyen is a másik
ember valójában. Mások megértése annak ismeretétől függ, hogy miért viselkednek az adott
módon.

-attribúció: viselkedés okának keresése

oksági attribúció: egy viselkedés vagy egy esemény okával kapcsolatos ítélet.

Mások mélyebb megértése során nem kapcsoljuk össze a viselkedést a vonásokkal. hanem a
viselkedés és ennek lehetséges okai között felmerülő kapcsolatokkal foglalkozunk. Minél
hozzáférhetőbb, vagy minél jobban felkelti a figyelmet egy lehetséges ok annál valószínűbb,
hogy felhasználjuk a viselkedés magyarázatához. Még az átgondoltan kialakított benyomás
sem mindig teljesen pontos: az attribúcós gondolkodás elvezethet a kezdeti
következtetéseink felülvizsgálásához,

Az első benyomás módosítása: - egyre kevésbé leszünk biztosak abban, hogy a cselekvő
belső jellemzői felelősek a viselkedéséért. Amikor úgy tűnik, hogy a viselkedést külső
hatások okozták, akkor megkísérelhetjük a cselekvő jellemzőire vonatkozó eredeti
következtetések módosítását. Mivel ez időt vesz igénybe, ezért sokszor ragaszkodunk az első
benyomásainkhoz. A másikról alakított benyomás gyakran különböző jellemzőket foglal
magába. A másik emberről alkotott tudásunk vagy megfigyelésünk alapján annak további
vonásaira következtetünk. Ha tudjuk egy ismerősünkről, hogy nagylelkű, ez egyben arra is
következtethetünk, hogy melegszívű is. Ez a következtetés az egyik vonásról a másikra.
Ezeket a kapcsolatokat implikált személyiségelméleteknek nevezzük.

Ha különböző viselkedések mögött hasonló vonások állnak, akkor ezek összetartoznak,

ezeket a viselkedésmódokat kapcsolatba állítjuk egymással – egységbe szervezzük. Még az
átgondolt vonások sem pontosak mindig. Ahhoz, hogy valakit megismerjünk, információkat
gyűjtünk róla. Néha , ha összehasonlítjuk megfigyeléseinket másokéval, azt vesszük észre,
hogy szemléletünk lehet, hogy torzított, ilyenkor módosíthatjuk benyomásainkat.

A benyomások hatásai: alkalmazások, védekezés és a benyomások módosítása:

Egy kialakított benyomás a viselkedések és az ítéletek alapjává válik. Van amikor az ítéletek
az egyszerű felületes/felszínes feldolgozásra támaszkodnak, máskor pedig megkíséreljük
valamennyi információt egységbe ötvözni, ezért szisztematikus/alapos feldolgozást végzünk
a lényeges információk figyelembevételére.

Ha a benyomások ellenállnak a változásnak, az részben azért van, mert az első benyomás

módosíthatja a későbbi információk értelmezését. ennek eredményeképpen a benyomásaink
akkor is fennmaradhatnak, ha az alapjukat képező információ hitele megromlott. De
nemcsak az ítéletek, hanem a benyomások is átalakítják az interakciókat, és gyakran arra
vezetik az embereket, hogy megkeressék a konzisztens (következetes, tömör) információt,
mellyel olyan viselkedésre késztetnek másokat, amely megerősíti ítéleteiket – ezt nevezik
önbeteljesítő jóslatnak.
Pygmalion-hatás: - ‚önmagát beteljesítő jóslat- ’: Rosenthal: egy tanárnővel elhitette, hogy
az osztály egyik fele jobb képességű, mint a másik  a jobb képességűnek vélt gyerekek
végül tényleg jobban teljesítettek.

Az önbeteljesítő jóslatok mindenhol működnek: otthon, iskolában, munkahelyen… Az

önbeteljesítő jóslat korlátját a saját magunkról kialakított vélekedésünk jelenti.

Az önbeteljesítő jóslatot meghíusító körülmény ha tudatában vagyunk mások

elvárásainak.pl: ha naivnak hisznek minket nem biztos hogy annak akarjuk mutatni
magunkat.

Néha szembetaláljuk magunkat olyan információkkal amelyek nem felelnek meg az első
benyomásainknak. Ilyenkor kísérletet tehetünk ezek „kimagyarázására”, ha pedig mégis
figyelembe vesszük, akkor feltételezhessük, hogy a másik személy megváltozott. Legtöbbször
viszont mégis arra a következtetésre jutunk, hogy az emberek nem változnak, tulajdonságaik
állandóak és tartósak.

- Társas kölcsönhatás és befolyásolás

Az emberek között inden interakció tartalmaz valamilyen mértékű befolyásolást, legyen az

bármilyen csekély, vagy nagymértékű. Ha a kapcsolatban csak két ember vesz részt, ezt
diádikus interakciónak nevezzük. Ha több ember vesz részt, akkor azt csoportnak nevezzük.

Tudósok, többek között Travis (1925) kísérlete alapján kiderült, hogy ha társak puszta
jelenléte megnöveli a teljesítményt, ha a feladat ismert volt, még akkor is, ha csak jelen
vannak, tőle független módon. Ha több ember van együtt, akkor és közösen jobb eredményt
érnek el, azt társas serkentésnek nevezzük. De nem minden esetben teljesítünk jobban
csoportosan- társas gátlás. pl: ha matek feladatot oldunk meg, ilyenkor általában zavarjuk
egymást.

Lazsálás: az egyének kisebb erőfeszitest fejtenek ki munkájukban, ha tudják, hogy egyéni

hozzájárulásukat egy csoportfeladathoz nem lehet megbízhatóan megállapítani, ilyenkor a
személyes motiváció és a felelősség látja kárát.

Konformitás: Különböző emberek miként képesek csoportban élni?, Mennyire képesek velük
azonosulni? – ennek alapja az alkalmazkodás, mások elfogadása, normákhoz való
alkalmazkodás. A konformitás legalapvetőbb mozzanata, hogy az emberek csoportjai közös,
mindenki által jóváhagyott, automatikusan érvényesülő viselkedésmódokat es
világszemleletet alakítanak ki akkor is, ha semmilyen okuk nincs arra, hogy igy tegyenek.
Kísérlet alapján egy csoport tagjai annyira befolyásolták egymást, hogy ha öt emberből egy
ember tudta a helyes választ, még ő is a többi helytelen megoldását fogadta el. De ha
egyedül tőle kérdezték meg a kérdést, akkor teljesen helyesen válaszolt rá.
Társas fertőzés: néha csak az is elég a más viselkedéshez, ha egyszerűen csak csoportban
vagyunk. Néha a társas fertőzési hatásnak veszélyes következményei lehetnek .pl: ha
öngyilkos lesz egy híres ember, akkor valószínűleg a követői is megteszik.

Engedelmesség: A társas befolyásolás legfőbb formája, ahol a csoporttagok befolyásolnak

egyéneket. Engedelmesség, ha azt tesszük, amit mondanak, parancsolnak. Ide tartozik
valamennyi társadalmi szervezet: rendőrség, tűzoltóság…

Engedelmesség: kísérlet folyamán a kísérletvezető bármit kért, a résztvevők mindent

teljesítettek. A kísérletekben többnyire az engedelmesség jól meghatározott tekintélyi
viszonyokra korlátozódik. Sajnos a legtöbb esetben képesek ártani is másoknak,
engedelmesség címen.

Vezetés: Az engedelmeskedés magában foglalja, hogy elfogadjuk az illető személy tekintélyét

és vezetését. A vezetés a társas élet nagyon fontos tényezője, nagy jelentősége van a
gazdasági életben is. A potenciális vezetőnek bizonyos tekintélyre és pozícióra kell szert
tennie.

A különböző vezetőknek gyakran nagyon eltérő vezetői stílusuk van. (demokratikus,

autokratikus és laissez faire.)

A kommunikáció fogalma, csatornái, a hatékony tanár-diák kommunikáció (Th. Gordon )

A kommunikáció szó szerint tájékoztatást, közlést jelent. Információ átvitele a közlő és a

hallgató között, olyan interakció az emberek között, melynek tartalma az információ cseréje.

A kommunikáció alapvető szociális jelenség; nélküle a társadalmi élet nem képzelhető el. Az
emberek társadalmi kapcsolatai és viszonylatai a kommunikáció révén realizálódnak.
Az információ jel formájában különböző kommunikációs eszközök közvetítik.
Az ember legfőbb kommunikációs eszköze a hangképző szerve, amely a beszédet lehetővé
teszi.
A kommunikációs folyamat mindig legalább 2 ember között zajlik. Az egyik személy a közlő,
a másik személy a befogadó (ez meg is fordulhat).

A kommunikáció csatornái:

A résztvevők száma szerint: - Interperszonális: kétszemélyes kommunikáció,

- csoportkommunikáció: egy ember és egy csoport közötti

- tömegkommunikáció: A hallgatóság tagjai egymástól és az üzenet tüdőjétől térben és
időben elkülönűlten fogadják az üzenetet
A résztvevők közelsége szerint:

- Közvetlen: szemtől szembe zajló kommunikáció

- Közvetett: A résztvevők időben vagy térben távol vannak és valamilyen eszköz
segítségével kommunikálnak.
Az alkalmazott kódrendszer szerint:

- verbális kommunikáció: , amely a szavakkal, mint digitális kóddal kifejezhető emberi

beszédet és írást jelenti
- nem verbális/nonverbális kommunikáció: amely magában foglal minden olyan üzenetet,
amely analógiás kóddal fejezhető ki (vizuális jelek, testbeszéd).
A közlő szándéka szerint:

- szándékos: az üzenetet küldő az üzenetet tudatosan bocsátja ki

- nem szándékos: az üzenetet a közlő szándékolatlanul, sőt időnként szándékai ellenére
bocsátja ki
Kölcsönösség szerint:

- egyirányú: az üzenet fogadói nem küldenek visszajelzést a kibocsátó felé

- Kölcsönös: a kommunikáció oda-vissza ható folyamat, a fogadók válaszolnak, és ezzel
üzenetküldővé válnak
A résztvevők viszonya, pozíciója szerint:

- Egyenrangú: a résztvevők egyenrangú félként vesznek részt, azonos kommunikációs

jogokkal rendelkeznek
- nem egyenrangú: a résztvevők eltérő kommunikációs jogokkal rendelkeznek
A hatékony tanár-diák kommunikáció:

1- A passzív hallgatás: bátorítja a diákokat, hogy folytassák a megkezdett beszédet, de soha

nem tudhatják, hogy a tanár valóban figyel-e rájuk. A csend nem közvetít sem empátiát,
sem melegséget.
2- Megerősítő reagálások: a közbevetett megerősítő reagálások már jobban jelzik, hogy a
tanár tényleg figyel rájuk. Ez már némi empátiát is kifejez. Közvetít egy kis odafigyelést,
de még mindig nem bizonyítja a diákoknak, hogy a tanár valóban megérti őket.
3- „Ajtónyitó”segítő kérdések, beszélgetésindítók: azt bizonyítja a tanár a diákok számára,
hogy a tanár meg akarja hallgatni őket, és időt szán rájuk. Ez nagyon hasznos a
beszélgetések elején, amikor a diák elakad. Segíti őket, ha elakadnak. De ez a módszer
sem alkalmas az elfogadás és a megértés kifejezésére.
4- Aktív hallgatás: a tanár azt éreztet, hogy tiszteletben tartja érzéseiket, gondolataikat,
megérti és elfogadja. Segíti a beszélgetés folytatását. Oldja a feszültséget,
megkönnyebbülést hoz. Beindítja a problémamegoldó folyamatot, de hagyja, hogy a
diákok maguk oldják meg a problémát.
A jó tanár-diák kapcsolatban megtalálható a nyíltság és az átláthatóság, mindketten
egyenesek és őszinték egymással. Fontos a törődés, a másik fél értékelése, és fontos az
egymástól való kölcsönös függés is. Ugyanakkor fontos még az elkülönülés – hagyják a
másikat fejlődni; és a jó tanár-diák kapcsolathoz még alap a kölcsönös igények kielégítése –
amikor egyik sem a másik rovására elégíti ki igényeit.
 14-es tétel Attitűd
Az attitűd fogalma:

Az attitűd az aptus (latin) szóból származik, melynek jelentése: valamire való alkalmasság
vagy megfelelés. Az aptitude (latin) jelentése: aktivitásra való készültség szubjektív vagy
mentális állapota. Az attitűd valamely személlyel, emberek csoportjával, tárgyakkal,
jelenségekkel, szituációkkal kapcsolatos értékelő beállítódás, olyan viszonyítási (vonatkozási)
keret, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, értékel.

Az általános lélektani kutatásokban a beállítódás az önmegfigyelések kapcsán keltette fel a

figyelmet. A beállítódás lényege az inger és reakció közötti kapcsolat tudattalan
szerveződése (D. N. Uznadze, 1886-1950).

Az attitűd fogalma a szociológiában is előkerült. A kultúra áthagyományozásának folyamatait

elemezve Thomas és Znaniecki fogalmazta meg a szociális attitűdök fogalmát, melyeket a
szociális értékekkel együtt elemeztek. Az attitűdök e szerint az egyén gyors, azonnali
reagálásai, melyek során értékeket vesz alapul. A szociológiában általában attitűdöknek
nevezik a társadalmi mezben értelmezendő lelki folyamatokat, amelyek meghatározzák az
egyének viselkedését a társadalomban.

A szociálpszichológiai attitűd fogalom G. W. Allport (1935) megfogalmazásában a

következő (Allport, 1979):

„Az attitűd a tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, amely
irányító vagy dinamikus hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és
helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik.”

Az attitűdök kialakulása, az attitűdök funkciói

A szociálpszichológusok kutatásai alapján azt mondhatjuk, hogy az attitűdöknek néhány fő

funkcionális alapja van. Ezek a funkciók pedig működtetik, mozgatják az attitűdöket, vagyis
motivációs természetűek. (D. Katz, 1960)

Az én-védő funkció lényege, hogy attitűdjeink megvédenek minket saját magunkkal, vagy
csoportunkkal kapcsolatos negatív érzésektől, gondolatoktól. Például saját szakmai
sikertelenségének érzésétől fenyegetett emberek gyakran negatív érzéseket fogalmaznak meg
karrierjükben sikeres emberekről.

 Értékkifejező, én megvalósító funkciója, az attitűdöknek, amikor az ember saját

világnézetének, életfelfogásának, hitének érvényességét erősíti. Például, amikor az
emberi élet értékében hisz valaki, akkor fontosnak tartja hogy fellépjen az eutanázia
ellen, és negatívan minősítse azokat, akik mellette érvelnek.
 Instrumentális, alkalmazkodási jellegű vagy haszonelvű funkció lényege, hogy
azért veszünk át attitűdöket, ill. utasítunk el, mert valamit el akarunk érni, vagy el
akarunk kerülni az attitűdök révén. Például, amikor átvesszük főnökünk pozitív
attitűdjét a hétvégi munkával kapcsolatban, akkor valószínű, hogy ezt azért tesszük,
mert szeretnénk, ha kapcsolatunk erősödne a közös attitűd által.

 Az attitűd ismereti vagy gazdaságossági funkciója az egyik legismertebb funkció.

Lényege, hogy az attitűdök lehetővé teszik, hogy valamivel kapcsolatosan „rögtön”
legyen valamilyen véleményünk, álláspontunk, anélkül, hogy azt a töméntelen
mennyiségű információt, amely egy adott tárggyal kapcsolatos, feldolgoznám. Az
információk mennyisége egyébként is meghaladja az információfeldolgozási
kapacitásunkat, tehát szükségünk van az attitűdök információszervező, strukturáló
 funkciójára. Ez a funkció leginkább a kategorizálásainkban, „skatulyázásainkban”, a
leegyszerűsítéseinkben érhető tetten.

Az attitűdök motivációs funkcióin kívül ismerjük az attitűdök információ feldolgozást

irányító funkcióit is.

Az attitűdök az információfeldolgozást irányítják:

az információ felvételénél: az egyén szelektál, csak az attitűd-releváns információt keresi

aktívan,

 az információ kódolásánál előnyben részesíti az attitűddel releváns információkat,

ezeket észleli,
 végül a felidézésben az attitűd-releváns információkat részesíti előnyben.

Az attitűdök és viselkedés:

A szociálpszichológiában az attitűdök olyan beállítódások, melyeknek kognitív

(megismerő/gondolati), affektív (érzelmi) és konatív (viselkedéses) összetevői vannak. Az
attitűdök mindig e három összetevő együtteseként értelmezendő, azonban ezek az összetevők
különböző hangsúlyokkal lehetnek jelen. Így például a sztereotípia egy olyan attitűdként
fogható fel, amelyben a kognitív összetevő hangsúlyos. Az előítélet, mint attitűd érzelmi
hangsúlyú, a diszkrimináció pedig, viselkedéses. A három összetevő együttesen biztosítja a
személyiség konzisztens (állandó, torzítatlan) viszonyulását a környezeti jelenségekhez.

 A kognitív komponensnek azokat a nézeteket hívjuk, amelyeket az attitűd tárgyról

vallunk. Ilyen nézetek lehetnek például: „A munkanélküliek tehetnek arról, hogy
kitették őket az utcára.” vagy „A munkanélküliek nem képesek összeszedni magukat.”

 Affektív komponensnek nevezzük az attitűdtárgy iránt érzett érzelmeket, melyek

olyan, érzésekre vonatkozó megfogalmazásokban öltenek testet, mint: „A
munkanélküliek feszélyeznek.” „Bosszant, hogy olyan ingyenélők.” „Nem szeretem a
munkanélkülieket.”

 Viselkedéses komponensek pedig, az attitűdtárgy iránti cselekvési tendenciák.

Amikor a saját viselkedésünket fogalmazzuk meg, ezt a komponenst emeljük ki: „Ha
meglátok egy munkanélkülit, messzire elkerülöm.” „Az biztos, hogy nem engedném
be őket a lakásomba, a lányomat meg végképp hozzá nem adnám egy
munkanélkülihez.”

A kognitív disszonancia:

Egy pszichológiai elmélet, mely szerint az egymásnak ellentmondó vélemények feszélyező

érzést keltenek az elmében. Az elmélet szerint a disszonancia, kellemetlen lévén, arra ösztönzi
 az embert, hogy változtasson gondolkodásmódján, véleményén vagy viselkedésén. Az
elméletet elsőként Leon Festinger szociálpszichológus vizsgálta meg alaposabban, és így ír
róla:

„A disszonancia és a konszonancia a gondolatok - úgymint vélemények, hiedelmek, a

külvilágra vonatkozó ismeretek, valamint a saját tetteinkről alkotott kép - egymáshoz való
viszonya. Két vélemény, hit vagy ismeret disszonáns, ha összeegyeztethetetlenek; vagyis ha
inkonzisztensek, vagy - csupán a két gondolatot tekintve - az egyik nem következik a
másikból (Festinger 1956: 25). „

Szerinte az emberek ellentmondásmentes világképre törekszenek. A világkép kognitív elemei

(tudás eleme) kapcsolatba kerülve egymással lehetnek ellentmondásmentesek (konszonancia
állapota) vagy ellentmondásosak ( disszonancia). Disszonancia leginkább olyankor lép fel, ha
döntéshelyzetbe kerül az ember, különösen, ha vonzó alternatívák közt kell választanunk.

Festinger úgy véli, hogy három módja van a kognitív disszonancia leküzdésének, amelyek
azonban nem zárják ki egymást.

 A disszonancia alapját képező hitek, vélemények vagy viselkedésmódok közül egy

vagy több megváltoztatása.
 Olyan új ismeretek szerzése, amelyek megszilárdítják a már meglévő konszonanciát,
és ilyen módon szorítják háttérbe a disszonanciát.
 A disszonanciát okozó gondolatoknak tulajdonított jelentőség csökkentése, akár ezen
gondoltak teljes elfelejtése (Festinger 1956: 25-26).

Kategorizáció, sztereotípia
Kategorizáció

A megismerés egyik legalapvetőbb eljárása, amivel a jelenségeket osztályozzuk, és

rendszerezzük aszerint, hogy bizonyos jegyek előfordulnak-e bennük vagy nem.
Általánosításokat teszünk, melyek révén, Allport szerint, a tudomásunkra jutott ingerek
sokaságát drasztikusan le tudjuk egyszerűsíteni. Ezáltal hipotézisekhez jutunk a körülöttünk
zajló történések természetére nézve. Kategóriáink úgy épülnek fel, hogy a lehető legtöbb
ingert olvasszák magukba, mert ezáltal válik áttekinthetővé, és azonosíthatóvá környezetünk.

A kategóriák a tudatunk elsődleges mintáiként szolgálnak, amik megszabják észlelésünket, és

világlátásunkat. A minták nem velünk születettek, hanem egyrészt a társadalmi
kommunikáció, másrészt tapasztalás során jutnak birtokunkba. Racionalitásukat az határozza
meg, hogy az értelmes cselekvés számára felhasználható ismerethez juttatnak, vagy csupán a
hit vezérli kialakításukat.

A kategorizáció az emberi csoportok észlelésének vizsgálatakor jelentős kiinduló tényező,

mert a közöttük lévő különbségek túlhangsúlyozottabbá válnak. Willis kísérlete az önmagukat
beteljesítő jóslatok, amik az előre látható viselkedést eredményezik. Személyek fényképeit
válogatta szét rokonszenves-ellenszenves csoportokba, majd kettes és hármas csoportokat
alakított ki, és úgy vizsgálta meg, hogyan változnak az egyes személyek ezáltal
ellenszenvesebbé, vagy rokonszenvessé.
Az embercsoportokra vonatkozó kategóriák a valóságban társadalmi kommunikáció útján
alakultak ki. Nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, amelyek társadalmi jelentéssel
bírnak (pl. bőrszín), valamint történelmi-társadalmi csoportosítások sajátosságait (pl. vallás,
nemzet) veszik alapul.

A kategorizáció során a racionális megismerő folyamatból könnyen irracionális,

elfogultsággal teli osztályozás alakulhat ki. Döntő oka, hogy az osztályozást nem csupán
objektív szempontok, hanem érzelmi, szubjektív nézőpontok is befolyásolják.

Sztereotípia

Fogalma: Az emberek egy típusáról, vagy osztályáról alkotott sémák. Olyan másokkal
kapcsolatos sémák, melyeknek messzemenő következményei vannak az emberekről alkotott
benyomásokra nézve. Egyfajta mini elméletek arról, hogy bizonyos tulajdonságok és
viselkedések milyen egyéb tulajdonságokkal járnak.

Jellemzői:
- Általában előzetes tapasztalaton alapszik;
- Alkalmazkodási funkciója van: segít leegyszerűsíteni a világból érkező rengeteg
információt;
- A csoporton belüli különbségeket kicsinyíti; a csoportok közti különbségeket
felnagyítja;
- Bizonyos jellegzetes tulajdonságokat kiemel;
- Időben stabil, ellenáll a változásnak (a csoportban előforduló eltérés „kivételt” jelent).

A sztereotípiát sokszor annyira megtanuljuk, és olyan gyakran használjuk, hogy az előítélet

forrása lehet. Egy csoporttagságra utaló figyelmeztetés automatikusan eszünkbe juttathatja a
sztereotip jellemzőket, tudatosság nélkül is létrehozva az előítéletet.

Sztereotípia kialakulhat népcsoportokra, vallási csoportokra, férfiakra-nőkre, különböző

életkori sajátosságokra vonatkozóan. (pl. úgy gondoljuk, hogy a nők, minden nő, gyenge,
gondoskodásra szorul.)

Sztereotípiák lehetnek tévesek az egyénre nézve (pl. nem minden nő gyenge), és a csoport
átlagra nézve (pl. mennyire gyengék átlagban a nők, viszonyítás kérdése minden).

Kialakulhatnak:

- saját magunkban: emberről, vagy részcsoportról szerzett tapasztalatunkat vetítjük ki az

egész csoportra;
- társadalomtól, környezettől kapott, öröklött, tapasztalt.

Gyökerei:
 - A társas befolyásolás, interakciók befolyásolják, hogyan gondolkodunk és érzünk egy
adott csoporttal kapcsolatban.
- Kognitív tényezők: úgy igazodunk el a világban, hogy egy csoportba soroljuk a
hasonlónak tűnő embereket.
- Konformitásra törekedni vagy engedelmeskedni – szavak hatnak a tettekre, vizuális
média – nők tárgyiasítása.
- Kategorizáláskor egyből értékelést is végzünk (jó vagy rossz).
- Etnikai hovatartozás (negatív tapasztalat segíti a gyorsabb sztereotípia, majd előítélet
kialakulását).

Előítéletes viselkedés, az előítélet leküzdésének módszerei

Előítélet

Előítélet: ellenséges, negatív attitűd, amely téves vagy nem teljes információból származó
általánosításon alapul (Aronson,1995).

Előítélet az is, amikor eleve bizonyos attitűddel rendelkezünk egy csoport minden tagja iránt,
abból kifolyólag, hogy az adott csoporthoz tartoznak. Pl. vallási, bőrszín szerinti negatív
megkülönböztetés. Jellemző lehet, hogy hogyan gondolkodunk azokról a csoportokról,
melyekhez magunk is tartozunk, és azokról, melyekhez nem. A saját csoportunkat jobbnak
látjuk, mint más csoportokat, illetve, mint amilyenek valójában. Sokkal elfogultabbak
lehetünk.

Előítéleteket elősegítő tényezők:

- Tudatlanság (másik ember nem ismerése; előítéletesség jelenségének nem ismerése);

- Konformitás (az egyént körülvevő emberek véleményét saját magáénak is vallja);
- Stressz, frusztráció; bűnbakképzés (másokon vezeti le a dühét, mást hibáztat a gondja
miatt);
- Érdekütközés (más nézeteket vallunk, így a másik fél a rossz);
- Helyzetünk és önmagunk értékelése (ha „rossz nekünk”, jobban érezhetjük magunkat,
ha tudjuk, hogy vannak mások, akiknek „még rosszabb”);
- Előítéletre hajlamos személyiség (az ilyen ember általában zárt, konzervatív,
tekintélytisztelő, gyanakvó, nem tűri a gyengeséget).

Fokozatai (Allport szerinti): szóbeli előítéletesség – elkerülés – hátrányos megkülönböztetés,

elkülönítés – fizikai agresszió – üldöztetés, kiírtás.

Előítélet leküzdésének módszerei

- Megismerés és megértés (személyes találkozás, ismeretség; csoport egészéről szerzett

ismeret; saját önismeret fejlesztése);
- Önállóan megérteni és megítélni dolgokat, embereket és csoportokat; ne befolyásolja
más a véleményünket;
- Pozitív diszkrimináció;
- Kölcsönös függés és együttműködés (egymással szemben előítéletes csoportokat olyan
helyzetbe hozzuk, amit csak együttes, közös erővel tudnak megoldani);
- Elkerülhetetlenség (ha az előítéletes csoportok kénytelenek elviselni egymás
társaságát – megismerik egymást közben);
- Közös identitás, azonosság;
- Direkt oktatás;
- Katartikus élmények szerzése, tapasztalása
 15. tétel- Csoport
- Csoportdinamikai folyamatok jellemzése, szociometria
- Csoportkohézió és csoportközi konfliktusok
- Norma és konformitás
- A csoport fejlődésének folyamata

A csoport fogalma, fajtái és szerepe az egyén életében

- Csoport:
 Pszichológiai egység, amely kettőnél több személyből áll.
 Vannak közös céljai, stabil kapcsolatok jellemzik.
 Fontos kritérium: az egyén a csoport tagjának észleli magát.
- Fajtái:
 A létszám szempontjából:
 kiscsoport (kb. 25 főig)
 nagycsoport (kb. 50 főig)
 tömeg
 A kialakulás körülményei:
 Formális: mesterségesen kialakított.
 Informális: önkéntes érzelmi motiváció alapján alakul ki.
Iskolai osztály: formális csoport, amelyben a baráti kapcsolatok informális csoportot
hoznak létre.
 A csoporttagok érintkezésének gyakorisága és személyessége:
 Elsődleges csoport: intim kapcsolatok, nagyfokú személyesség és összetartás (pl.
család, osztály).
 Másodlagos csoport: formális, személytelenebb kapcsolatok (pl. munkahely,
egyesület).
- Motivációk, amiért egy csoport tagjai szeretnénk lenni:
 bizonyos szükségletek kielégítése
 segítség célok elérésében
 információátadás
 a biztonságigény kielégítése
 hozzásegítés a pozitív szociális identitáshoz
Csoporttagság: mindig valamilyen funkciója van (pl. iskolai csoport: tanulás, biztonság,
szociális szükségletek, a siker igénye). Egy csoport minél több funkciót tud kielégíteni, a
gyerek annál jobban fog ragaszkodni hozzá.
A csoport fejlődésének a fázisai
- A struktúraalakulás fázisai:
 Alakulás (forming):
 A résztvevők figyelik egymást.
 A gyerekek igyekeznek a legjobb tulajdonságaikat mutatni (a tanárok és a vezetők
hasonlóan viselkednek).
 Viharzás (storming):
 Élesebbek az egyéni különbségek, nézeteltérések.
 Megindul a versengés a szerepekért.
 Iskolai csoport: a gyerekek fegyelmezetlenebbé válnak.
 Egy „elit” iskola: a harc inkább intellektuális síkon folyik (jellemzőbb a verbális
agresszió).
  Normaalakulás (norming):
 Az előző szakasz konfliktusai megoldódnak.
 Látszik a csoportszerkezet (pl. kik az informális vezetők).
 Látszik, melyek az elfogadott viselkedési formák.
 Működés (performing): kialakult a struktúra és a kommunikációs rendszer: a csoport
képes együttműködni bizonyos célok elérésében.

- Ezeken a fázisokon minden csoport végigmegy. Az iskolában a viharzás fázisát a

legnehezebb elviselni.

- Ami újabb folyamatokat indukálhat a negyedik fázis után:

 az erőviszonyok megváltozása
 vezetőváltás
 új csoporttag érkezése
- Dinamikus változás:
 a társakhoz való viszony (emocionális: barátság, ellenségeskedés)
 a feladathoz való viszony (harmonikus együttműködés, destruktív versengés)
A csoport pszichológiai jellemzői: normák, szerepek, kohézió, struktúra
- Norma:
 Explicit vagy implicit szabály, amelyet a csoport alakít ki.
 Befolyásolja a csoporttagok viselkedését.
 Fajtái: előíró és tiltó.
 Minden csoporttagra nézve kötelező (a normaszegő viselkedést büntetik).
- A normák kialakulásának lehetséges módjai:
 a vezető határozza meg
 a csoport előtörténete (hagyományok)
 más helyzetekből tevődnek át (családból, előző iskolából)
- A csoport fontos jellemzői:
 csoportnorma
 minden egyénnek megvan a maga funkciója („szerep”)
- A szerepek fajtái:
 feladatorientált (a csoport előtt álló feladat jelöli ki)
 kapcsolatorientált (az egyéni kapcsolati hálóban elfoglalt helyére utal); pl. beszédes,
mókamester, csöndes, sztár
- Két tipikus szerep:
 „Bohóc, mókamester”:
 Általában az a tanuló, aki nem tud intellektuális sikereket elérni.
 Úgy tesz, mintha semmi nem érdekelné.
 Több haszna is van:
 népszerűség
 az esetleges kudarc elkerülése (nem várnak tőle sokat)
 feszültséglevezetés (vicces formában tudja levezetni az ellenérzését)
 Hátránya: nem veszik komolyan, gyakran viccelődnek rajta.
 Veszély: beleragad ebbe a szerepbe, és felnőttként is így fog viselkedni.
 „Bűnbak”:
 Nem választott, hanem kapott.
 Az iskolában gyakori, hogy a rendbontásért egy, vagy néhány gyereket hibáztatnak
(régi „megoldás”: kicsapás – egy igazgató véleménye: a vonat utolsó kocsija
mindig ráz, és ha lekapcsoljuk az utolsót, akkor az utolsó előttiből lesz az utolsó).
  A bűnbakképzés alapmechanizmusa a projekció: a tanár vagy a csoport a saját
nemkívánatos tulajdonságait kivetíti egy gyerekre vagy egy kisebb csoportra.
Probléma: ez a módszer megakadályozza a valódi gond megoldását.
 Előfordulhat: a tanárok egy osztályt tesznek meg bűnbaknak (ilyenkor ez az
osztály lesz „az iskola réme”).
 A folyamat leállítása nem könnyű feladat (ha a tanár a védelmébe veszi, ronthat a
helyzeten).
- Egyéb híres szerepek, amelyek kevésbé veszélyesek, de nem szabad, hogy merev
kategóriákká merevedjenek: „az osztály esze”, „a kis tanár”, „az iskola szépe”.
- Kohézió:
 A csoportösszetartó erő.
 Az erős kohézióval rendelkező csoport jellemzői:
 a tagok kedvelik egymást
 fontos számukra, hogy elérjék a céljukat
 megvan az összetartozás érzése
 Ami növelheti:
 az erőfeszítés mértéke, amelyet a csoportba jutásért kellett tenni
 „közös” ellenség léte
 csoportnagyság (minél kisebb, annál összetartóbb)
 kellemes közös tevékenységek
 Az erős kohézió nem mindig kedvező a nevelés és a csoportközi kapcsolatok
szempontjából:
 a csoportot egy idő után már csak a saját szabályai vezérlik
 a csoport elszigetelődik
 előítéletesen kezd gondolkodni és viselkedni más csoportokkal szemben
- A társas kapcsolatok struktúrája:
 Felszíni (formális struktúra): a formálisan betöltött szerepek határozzák meg (pl.
vezető, titkár).
 Rejtett struktúra: a tagok közötti vonzalmi kapcsolatok (ennek föltérképezése a
szociometria módszerével lehetséges).

A társas kapcsolatok alakulása életkoronként

A gyermekek kortársaikhoz fűződő viszonya a kapcsolatok kialakulásától a serdülőkor végéig
jellemző változásokon megy keresztül. Már az 1 év alatti csecsemők is felélénkülési reakciót
adnak a gyerektársak jelenlétében. Egy éves kor után már interakcióba is lépnek egymással.
Testvérkapcsolatok vizsgálata alapján a gyerekek már egy és kétéves koruk között képesek
társaik érzelmeinek felfogására, másodszülöttek támogatást kérnek idősebb testvérüktől
érzelmileg megterhelt helyzetekben, sőt a kisebb testvérek is képesek néha szociális támogató
viselkedésre. A kortárskapcsolatok fokozatosan nyerik el egyre nagyobb szerepüket a
gyermekek életében. Az óvodáskorra még a felnőttek szerepének dominanciája jellemző,
mind az együttesen eltöltött idő, mind a normatív befolyás szempontjából. A 6-10 éves
korosztály az ideje nagyobbik részét már a kortársak körében tölti, a normatív befolyás
szempontjából azonban még mindig a felnőttek játsszák a meghatározó szerepet. 13- 15 éves
korban teljesedik be a teljes átpártolás. Ettől a kortól kezdődően a kortársak nemcsak
szabadidős partnerek, hanem a társas befolyásolásuk is sok területen nagyobb a felnőttekénél.
A normakövetés szempontjából a szülők szerepe nem minden területen szűnik meg,
jellemzően mindkét vonatkozási csoport befolyása érvényesül, csak másmás területeken fejtik
ki hatásukat. A család és a kortársak hatása nem csupán, mint egymásnak nekifeszülő hatások
érvényesülnek, hanem az eredményes családi szocializáció azt is jelenti, hogy a serdülő a
korcsoport, választásban is érvényesíti az elsajátított családi értékeket.
Az életkor növekedésével a gyermekek barátválasztásnak motivációja változik, és stabilitása
nő.
2-5 éves korban a kortárskapcsolatok esetlegesek, a gyerek azzal játszik, aki mellé kerül. A
kapcsolatok fenntartása felnőtt közreműködésével zajlik. Itt és most jellegűek.
4-8 év között már vannak felnőtt közvetítés nélküli és időben tartósabb barátságok, de ezeket
alapvetően egocentrikus, az egyén számára biztosított előnyök motiválják. A kapcsolatok
gyakran egyirányúak és érdekvezéreltek. A viszonzást még nem érzik szükségesnek.
7-12 éves kor körül kialakul a kölcsönösség és nagyobb intimitás. Igénylik a hosszantartó
kapcsolatokat, és aktívan közreműködnek a barátság fenntartásában. Az együttműködés még
mindig érdekvezérelt. A barátságok jellemzően az azonos neműek között alakul ki.
9-15 év. intimitás, kölcsönösség, hosszú távú elköteleződés és a konfliktusok ellenére a
barátság megtartása jellemző. Őrzik a kétszemélyes kapcsolat intimitását, gyakori a
féltékenység a külső kapcsolatokkal szemben. 12 év felett tovább nő a másik szükségleteinek,
érzéseinek felfogása, a kapcsolat érzelmi töltete. A kapcsolat stabilabb, de már az autonómia
is megengedett, a barátság elbírja a külső kapcsolatokat is. Ellenkező neműekkel is
kialakulhat barátság.

A kortárskapcsolatok jelentősége a szocializációban

A kortárskapcsolatoknak kitüntetett és a felnőttekétől különböző funkciója van a szocializáció
során. Míg a felnőtt-gyerek kapcsolat szükségszerűen asszimmetrikus, és az érzelmi
támogatásban, biztonságigény kielégítésében és a szabályelsajátításban van nagy szerepe,
addig a kortárskapcsolatok az egyenrangú kapcsolatok és a szociális alkalmazkodás
tanulásában jelentősek.
A szimmetrikus kapcsolatból származó előnyök:
• önállóság, függetlenedés a szülőktől
• kölcsönösség, egyenrangú kapcsolat fenntartása
• szociális kompetencia
• felelősségvállalás
• énérvényesítés
A csoport fejlesztő hatásai:
• énkép kialakítása
• érzelmi támogatás, társas helyzet biztosítása
• csoportbeli szerepek
• társas összehasonlítás alapja, teljesítmény értékelése
• társak ösztönző (pl. teljesítményre) szerepe
• versengés és együttműködés tanulása
• ifjúsági szubkultúra elsajátítása

Normák és konformitás, csoportfejlődés fázisai, csoportgondolkodás

Személyes kapcsolatainkon kívül, a csoporthoz tartozás is jelentős szerepet tölt be
mindnyájunk életében. A csoport szociálpszichológiai értelmében, az egymással tartósan
interakcióban lévő személyeket jelenti. A közös cél, az együttes tevékenység, kohézió,
csoportstruktúra jellemzi ezek működését. Különböző csoportoknak vagyunk tagjai. Életünk
különböző szakaszaiban ezek változnak, átalakulnak, számuk bővül vagy akár csökken.
Minden csoportnak fontos, a működését befolyásoló jellemzői vannak. Pl: a családhoz
születésünktől fogva tartozunk. Ez az a csoport, amelynek „normális” esetben egy életen át
tagjai vagyunk. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a párválasztásban egyáltalán
nem közömbös az a csoportlélektani szempont, hogy a párunkkal együtt egy egész csoporttal,
a házastársunk családjával, sőt régi baráti körével, és még számos, általunk nem választott és
sokszor nem kellően ismert csoporttal is kapcsolatba lépünk. A harmadik jellemző a
családtagok közt fennálló kapcsolat informális jellege.

A csoportszerveződés típusai
A csoport nagyon színes fogalom, a csoportszerveződésnek eltérő formái vannak, és ez
hatással van a szerkezetére és a működés jellemzőire. Négy szempontból tehetünk
különbséget a csoportok közt:
• a személyre gyakorolt jelentőég szerint elsődleges és másodlagos csoportról beszélhetünk
A csoporttagok közti érintkezés közvetlensége, gyakorisága és a kapcsolatok érzelmi hőfoka
alapján elsődleges és másodlagos csoportokat különíthetünk el. Az elsődleges csoport tagjai
ismerik egymást, rendszeresen interakcióban vannak, és érzelmi szálak fűzik össze a tagokat.
Tipikus példája az elsődleges csoportnak a család, de egy kis falu zárt közössége, ahol
mindenki mindenkit ismer, és kötelezően törődik a másikkal, vagy egy baráti kör ugyanezt a
védő, támogató funkciót látja el. Nem csak barátság pozitív kapcsolat van, a gyűlölet,
féltékenység éppúgy része ezeknek a kapcsolatoknak, de az elsődleges csoport tagjai sohasem
közömbösek egymás számára. A másodlagos csoport tagjait formális keretek tartják össze, és
az ezzel járó kisebb érzelmi involváltság azt is eredményezi, hogy kevésbé gyakorolnak hatást
a tagjaikra.
• a csoportszervezés típusa alapján formális és informális csoport: a formális kívülről
létrehozott, az informális önkéntes alapon szerveződött csoporttagság
Formális az a csoport, amelyet meghatározott célból hoznak létre mesterségesen. Ezekbe a
csoportokba valamilyen szempont alapján besorolják a tagokat, akik kezdetben gyakran nem
is ismerik egymást. Ilyen csoport egy üzemi részleg munkatársai, az iskolai osztály vagy
iskola tanári kara. Az informális csoport rokonszenv vagy közös érdeklődés alapján
szerveződik, első sorban érzelmi alapon.
• a csoporttagság eredete alapján megkülönböztetünk szervezett és veleszületett
csoporttagságot
A szerzett tagságnak megvan az az előnye a tagok számára, hogy kisebb vagy nagyobb
mértékben beleszólhatnak abba, hogy az adott csoport tagjává váljanak. A családhoz tartozás
általában adott. Azért is jelent biztonságot a gyermeknek, mert ez a hovatartozás
megkérdőjelezhetetlen.
• méret alapján kiscsoportot, nagycsoportot és tömeget különböztethetünk meg.
A csoport működésének jellemzői összefüggnek a méreteivel. A kiscsoport mérete 3-20 fő
között terjed. Tagjai gyakori interakcióban vannak egymással, a résztvevők, kisebb nagyobb
gyakorisággal ugyan, de mindnyájan kapcsolatot tartanak fel egymással. ez a csoportméret
alkalmas az együttes munkavégzésre és az olyan tevékenységekre, ahol a kölcsönös bizalom,
elfogadás, egymás támogatása szükséges. Kb. 50 főig nagycsoportról, e fölött tömegről
beszélhetünk. a nagycsoport tagjai szintén ismerik egymást, de az egyes tagok már nincsenek
közvetlenül kapcsolatban mindenkivel, a csoport általában alcsoportokra tagolódik. A tömeg
tagjai közt már nincs interakció, gyakran nem is ismerik egymást, el is vész a csoporttagokra
gyakorolható hatás nagyon sok formája a tömegben. Sok oktatási gond, fegyelmezetlenség,
tanulói passzivitás esetén érdemes mérlegelni, hogy a választott módszerek alkalmasak-e az
adott csoportméret esetén, és ha nem, mi a célszerűbb: a csoport méretén változtatni, pl:
csoportbontása, vagy módszer váltása.

A csoportfejlődés fázisai: Idő kell ahhoz, amíg egy csoport összeszokik, kialakul a tagokban
a csoporthoz tartozás érzése és a csoport jellegzetes strukturális jellemzői.
• alakulás ( forming)
• viharzás ( storming)
• normaképzés ( norming)
• működés (performing)
• megszűnés szakasza ( ending)

Minden csoport átmegy ezeken a fázisokon a működés szakaszáig.

Az alakulás fázisában a személyek egymás megismerésével és önmaguk bemutatásával
vannak elfoglalva. Még senki sem ismeri a többieket, van, aki határozott lelkesedéssel és
magabiztossággal veti magát bele az ismerkedésbe, mások igyekeznek „nem előadni”
magukat, olyan történeteket előadni magukról, amik jó színben tünteti fel őket, és van, aki
óvatos, meghúzódik a társaság szélén, és kivárja, hogy közeledjenek hozzá. Minél
sokoldalúbb és intenzívebb ez a bemutatkozási fázis, annál nagyobb esélyt ad a csoportoknak
arra, hogy mielőbb közösségé formálódjon.
A viharzás a pozíciókért és a szerepekért vívót harc fázisa. A csoport többi tagjának felmérése
után elindul a rivalizálás, egymás erőinek összemérése, aminek célja a csoporthierarchiában
elfoglalt hely kivívása. Ez sokszor nem tudatos folyamat, a csoportban vezető szerepet kivívó
személy sincs feltétlenül teljesen tudatában az ő helyével, de kívülről szemlélve jól követhető
jelei lehetnek a viharzásnak: vitatkozások, erőfitogtatás, kiskamasz fiúknál nem ritka a testi
erő összemérése sem, akár verekedés formájában is. A csoporttagok közti konfliktusok száma
drasztikusan lecsökken az idő folyamán.
A normaképzés során a csoportra jellemző értékek, viselkedési stílus és csoport által elvárt
szabályok alakulnak ki. Ennek során a csoport tagjai által korábbról hozott normákhoz képest
általában eltolódások következnek be, a csoport által átélt közös élmények és a csoport
történések bizonyos normák kiemelkedését, mások háttérbe szorulását eredményezhetik. Nem
utolsó sorban a csoport hierarchiájában elfoglalt hely is befolyásolja, hogy kinek mekkora
hatás a van a normák kialakításában: a viharzás fázisában pozícióba került csoporttagok
nagyobb eséllyel befolyásolják a csoportnormák kialakulását.
A működés fázisai csak az előző három szakasz lezárulásával következik be. Ezek nélkül a
csoport a feladatok megoldása helyett újra és újra a csoport fejlődés korábbi feladataira tér
vissza, ismerkedik, vagy hatalmi kérdésekben vagy jobb esetben alapelveken mutatkozik, a
helyett hogy megoldaná az előtte álló feladatokat.
A megszűnés fázisai számos okból következik be, és sokszor feszültségterhes időszak a
csoport életében. Az okok:
• a csoport által kitűzött célok megvalósultak, és nincs új cél, ami mozgósítaná a csoportot,
ezért a tagok érdektelenné válnak
• a csoportban a konfliktusok olyan mértékűvé fokozódnak, hogy a tagok ezek elől
kimenekülnek a csoportból
• a csoport meghatározott időre vagy célra alakult- ilyenek az iskolai osztályok, akik
beiratkozáskor előre tudják a ballagás időpontját. Végzős évfolyamoknál néha jól láthatóak
ennek megnyilvánulásai. A csoporttagoknak nehezére esik az elválás, látványos
búcsúszertartásokat végeznek, vagy lazítják a csoporthoz tartozást, és egyre kevésbé
mozgósíthatóak közös programokkal, érdektelenné válnak a csoport iránt.

A csoport célja
A cél szempontjából alapvetően három féle csoportot határozhatunk meg (Griffin 2003.) :
• a kapcsolatokat ápoló
• a közös feladatokat megoldó
• a tagok viselkedését befolyásolni kívánó csoportokat.
Ez a három cél a gyakorlatban nem válik szét ilyen élesen, a meghatározott feladat
megvalósítására létrejövő csoportok tagjai is szeretik jól érezni magukat egymás társaságában
és esetenként megpróbálják meggyőzni egymást számukra fontos kérdésekről, és
kapcsolatápoló csoportok is kitűznek maguknak hosszabb - rövidebb megoldandó feladatot.
Csoporttagok közti konfliktus forrása is lehet, hogy a résztvevők másként határozzák meg a
célokat. A trivális alaphelyzet helyett, amikor a pedagógus számára a tudás átadása, a diákok
számára a társas együttlét a domináns.

Csoportszerkezet feltárása: A szociometria

A csoporton belüli kapcsolatok feltérképezésének általánosan használt módszere a
szociometria. A mérési eljárás kidolgozása Moreno (1934) nevéhez fűződik, aki a
csoporttagok közti érzelmi kapcsolatok, vonzalom és ellenszenv alapján rajzolta meg a
csoport szerkezetét. Az érzelmi viszonyokon túl a csoportban betöltött funkciók és szerepek
területét is bevonták a csoport szerkezetének elemzésébe. Ez az eljárás a több szempontú
szociometria (Mérei). Mindig egy adott csoporton belül vizsgáljuk. Azt méri fel, hogy az
egyént az adott csoport mennyire fogadja, vagy utasítja el, milyen az egyén helyzete a
csoporthierarchiában a csoport többi tagjához képest. A zárt körön kívüli kapcsolatok a
vizsgálatban csak az elköteleződés és befolyásolhatóság mértékének magyarázataként
jelennek meg. Több szempontú szociometria a vizsgálatot névvel kell végezni, hiszen az
egyik alapkérdésünk a rokonszenvi választások egyoldalúsága vagy kölcsönössége. A
vizsgálat megbízhatósága miatt is, fontos különösen az iskolai helyzetekben a válaszolók
támogatásának megnyerése a vizsgálathoz.
A felméréshez használt instrukcióknak tartalmaznia kell:
• a vizsgálat célját, ami általában a csoport jobb megismerés, a csoportlégkör fejlesztése.
Ehhez hasznos szempontok nyerhetőek a vizsgálat alapján.
• az adatok kezelése a másik kiemelkedő szempont. ki, milyen formában kap információt az
eredményekről.
• nagy mértékben növeli az adatok megbízhatóságát, ha a választásnak tétje van: konkrét
szervezési feladatokhoz, például együtt dolgozó csoportok összeállításához vagy kiránduláson
a szobaelosztáshoz használjuk fel az eredményeket.
• a választható személyek körét, vagyis a csoport határait ki kell jelölni.
• célszerű a vizsgálatot az összes csoporttag jelenlétében és ott lebonyolítani, ahol a csoport
él.
• a válaszható személyek számát nem célszerű megkötni, ha csoport feltérképezése a cél, de a
konkrét személyek választása helyett csoportok nem jelölhetőek meg, mint a „ minden fiú”, az
„egész osztály”.
• a kérdőív összeállításánál az életkori sajátosságokra ügyelni kell, és a kérdésekkel a csoport
által reálisan átélhető és konkrét helyzetekre kell rákérdezni. A kérdőív mindig a csoport
sajátosságaihoz és a vizsgálat céljaihoz kell, hogy igazodjon, ezért az életkor szerint is
változik.
A kérdőív általában négy szempontot tartalmaz:
• Rokonszenvi kérdés (együttlét, barátkozás, személyi bizalom)
• Funkció (vezetés, szervezés, döntés, igazságosság)
• Tulajdonság (képességek, intelligencia, művészet, nyelv)
• Népszerűség

A szociometria vizsgálati eljárás és mért mutatói, jól kidolgozottak és számszerűsítettek. Ez

nagy mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a csoporttal kapcsolatos számos kérdés
szisztematikus vizsgálat tárgyát képezte. a vizsgálatok jellemző irányai:
• a csoportszerkezet életkori változásai
• nemek közti különbség
• a népszerűséget meghatározó személyiség- és szociológiai tényezők
• a vezetés csoportszerkezetre gyakorolt hatása
• a szociometria szerkezet, a kommunikációs háló és a csoportlégkör kapcsolata
• vonzalmak és attitűdhasonlóság összefüggése
Életkori alakulás: az életkor növekedésével a csoport szerkezete jellemző fejlődési
tendenciákat mutat. Míg 6-10 éves kor között a csoportbeli szerepek hetek alatt is lényegesen
változhatnak, addig a 15-19 éves korosztálynál a szociometriai viszonyok már lassan
módosulnak. Nemekre jellemző különbségek: Bizonyos életkori határok közt a két nem
elkülönülése megfigyelhető. A saját nemű társ előnybe részesítése már 3 éves kor körül
megkezdődik, és fokozatosan válnak a kortárscsoportok egyre homogénebbekké. 8 éves
korban a szociometriai vizsgálatokban a fiúk 100%-a , a lányok 82%-a azonos nemű társat
választ. A csoportszerkezeti mutatókban is különbségeket tártak fel a vizsgálatok. Nem
koedukált oktatási körülmények között a fiúknál az egy központú, míg a lányoknál a több
központú szerkezet a gyakoribb.
Népszerűséget meghatározó személyiségi tényezők: A szociometriai pozíció és a személyiség
egyes jellemzői közt kimutatható az összefüggés. A csoport pozíciók szempontjából előnyös
tulajdonságok: intelligencia, jó iskolai teljesítmény, felnőttektől való függetlenség, kedvesség,
szociabilitás, bátorság. A jó tanulmányi teljesítmény például nem közvetlenül oka a kedvező
társas helyzetnek, hanem a felelősség teljes magatartás áll a teljesítmény és a népszerűség
hátterében. A fizikai vonzerő szintén fontos szerepet játszik a szociális pozíciók elnyerésében.
a testi fogyatékosság rontja a csoportban az egyén helyzetét. A testi fogyatékosok közt 2x-
szer annyi a perifériákra szorulók aránya.
Népszerűséget meghatározó szociológiai tényezők: A szociológiai jellemzők és a
szociometriai pozíciók közti összefüggéseket több vonatkozásban vizsgálták. A szülők
foglalkozása nemcsak a képzetség színvonala szerint rétegezi a csoportot. A magasabb
szocioökológiai státusz a pozíció javulását eredményezi. Több tényező együttes vizsgálata
alapján ennél azonban lényegesen árnyaltabb kép bontakozik ki. A szülők társadalmi
helyzetét, a tanulmányi eredményt, a közösséghez való hozzáállást, valamint a közösségben
betöltött funkciókat és a népszerűséget vizsgálva azt találjuk, hogy a tanulmányi eredménynek
markáns, meghatározó szerepe van. A közösséghez való hozzáállás szempontjából is a
magasabb szocioökonómiai státuszú és a jobb tanulmányi eredményű tanuló azok, akik
számára fontos a csoport, jól érzik magukat a közösségben, és aktívan tevékenykednek is a
közösségi célok érdekében. A szociometria szerkezet, a kommunikációs háló és a
csoportlégkör kapcsolata: már Moreno kiinduló vizsgálataiban is szempontként szerepelt. A
kölcsönös kapcsolatok egyben a kommunikáció áramlás útjai is a csoportban. A
kommunikációs háló típusai hatással vannak a csoportlégkörre és a csoportban végzett munka
hatékonyságára. A működő csoportokban sok féle kommunikációs kapcsolat van, de ezeket
egyszerű alaptípusokba lehet sorolni:
• centralizált hálózatok egyszerű feladatoknál jobb feladatvégzést tesznek lehetővé, mivel a
centrumban lévő személy minden információval rendelkezik, és gyorsan képes hatékony
döntéseket hozni.
• decentralizált hálózatok jobb csoport légkört és bonyolult döntéseknél hatékonyabb
feladatmegoldást biztosítanak.