Professional Documents
Culture Documents
Jean Piaget: A módszert az értelmi fejlődés jellegzetességeinek a feltárására alkalmazta. Azt vizsgálta,
hogy hogyan fejlődik a gyerekek világról való felfogása. A gyerekek feladathelyzetben vizsgálta,
hogyan jutnak el a feladathoz, milyen hibát vétenek, egyénre és helyzetre szabott kérdezési stratégiát
kell kidolgozni: olyan kérdés kell, ami a gyereket érdekli, mert különben nincs értelmes válasz. Nem
csak a megoldás érdekes, hanem az oda vezető út, a sajátos hibák is.
Dialógus egy gyerekkel (Piaget) 7 éves:
P: Tudod, hogy mi a gondolkodás? Gy: Igen.
P: Akkor gondolj a házatokra. Mivel goldolkodsz? Gy: A számmal.
P: Tudsz csukott szájjal gondolkozni? Gy: Nem.
P: Csukott szemmel? Gy: Igen.
P: Akkor most csukd be a szádat, és gondolj a házatokra. Rágondoltál? Gy: Igen.
P: Mivel gondolkodsz? Gy: A számmal.
Az ehhez hasonló interjúi során két életkori mintát tárt fel a gyermeki gondolkodásban.
- A fiatalabb gyerekek számára a gondolkodás testi folyamat (a beszéd aktusa, amit látok, ami
megtörténik)
- Az idősebbek számára a gondolkodás egy láthatatlan, megfigyelhetetlen dolog (mentális folyamat)
Ezzel érvelt azon elmélete mellett, hogy a gyerekeknek a világról való felfogásában létezik egy
szakaszjellegű fejlődéshatár, amit ő 10-11 éves korra tett.
Alexandr Romanovics Lurija (1902-1977, orosz pszichológus): kimutatta, hogy a klinikai interjú
módszer a különböző kultúrák gondolkodásbeli különbségeinek feltárására is alkalmas. Úgy vélte,
hogy a gondolkodás (osztályozás, következtetés) összefügg a társadalmi környezettel és
iskolázottsággal. A nem iparosodott társadalmakban (ahol nincs v. alig van írásbeliség, iskolai
oktatás), ott az emberek aszerint osztályozzák a dolgokat, ahogyan azokat a mindennapi életben
használják.
Iskolázatlan személyek az elvont kritériumokat, illetve összefüggéseket nem veszik figyelembe.
Tehát a premisszákból, az előzetes tudásanyagból képesek voltak egy logikai következtetésre.
Példa 1.: Tehénpásztornak kérdés: Kalapács, fűrész, farönk, fejsze – Melyik a kakukktojás?
Két kritérium alapján gondolkodunk általában:
- ami a tüzifa szerzéséhez kell – akkor a kalapács a kakukktojás
- vagy eszközök – amikor a farönk a kakukktojás
Lurija páciensei többnyire azt mondták, hogy nincs kakukktojás, mert mindegyik kell a farönkhöz, mind együtt dolgoznak.
Példa 2.: Milyen színűek egy északon fekvő, ismeretlen nevű szigeten a medvék?
- Iskolázatlan ember: Honnan tudjam, nem jártam még ott?!
- Iskolázott: Fehér (a sziget északon van, északon fehérek a medvék, akkor ott is fehérek lehetnek)
MEGFIGYELÉS
• Tudatosan tervezett módszer: A kutatási célból történő megfigyelés során előre meghatározott
szempontok szerint, körülmények között és módon folyik a megfigyelés, konkrét a cél. Folyamatosan,
rendszeresen végzett és vmilyen módon dokumentált (kódolás nélkül: feljegyzés, napló, jegyzőkönyv; kódolással:
becslési skála, jel- v. kategóriarendszer) Fontos a következetesség, objektivitás és a pontos feljegyzések.
• Irányultsága szerint:
→ introspekció (önmegfigyelés),
retrospekció (amikor saját élményeinket utólag, visszatekintve elemezzük)
→ extrospekció (mások megfigyelése, ami objektívebb, kontrollálhatóbb)
• A megfigyelés lebonyolítása:
→ a megfigyelő, mint tárgyilagos rögzítő
retrospekció (amikor saját élményeinket utólag, visszatekintve elemezzük)
→ a megfigyelő, mint bevont elemző
Lisa Serbin, 1973: előmozdítja-e az óvónők viselkedése a fiúk agresszivitását és a lányok függő
viselkedését?
-- a fiúk gyakrabban kaptak nyilvános fenyítést, mint a lányok
-- lányok esetében a függőségi megnyilvánulásokat (pl. közel ülés az óvónénihez) több figyelemmel
jutalmazták; a fiúknak szentelt figyelem független volt az ülésrendtől.
→ Más mintákat érdemes javasolni a nevelőknek?
Előnye:
- a viselkedést és annak ökológiáját teljes összetettségében tárja fel
Korlátok:
- nehéz az oksági összefüggések megállapítása
- a megfigyelők a saját elvárásai alapján szelektálja a megfigyeléseit
- nem írhat le mindent, így az információveszteség elkerülhetetlen
- a részletek gyakran elvesznek azoknál a jegyzőkönyveknél is, ahol terv van arra, h. mit kell
megfigyelni
- az emberek viselkedése megváltozik, ha tudják, h. figyelik őket
-René Descartes által képviselt nativista felfogás szerint a tudás velünk születik, öröklött, a környezet
befolyása pedig nem jelentős.
-John Locke azonban empirista nézeteket vallva alkotta meg híres „tabula rasa” - üres lap kifejezését.
Ő úgy gondolta a tudást a környezeti ingerekből szerezzük, születésünkkor olyanok vagyunk, mint egy
üres lap.
Nem ennyire fekete-fehér a kép: Vannak öröklött és tanult képességek.
Példák:
- A nyelv elsajátítása. Van benne örökletes és tanult elem is.
Vita két tudós közt:
Noam Chomsky: szerinte a nyelvtan öröklött. Létezik egy univerzális nyelvtani képesség, mely által
megtanulhatjuk a nyelvünk nyelvtanát.
Michael Tomasello: szerinte a nyelv és a nyelvtan egy kulturális termék. Szabályok szerint tanuljuk a
nyelvet, tudatosan.
- A színlátás öröklött: genetikailag programozott érés eredménye
- A beszédhangok megkülönböztetése nagyrészt tanult. Képesek vagyunk fonológiailag
megkülönböztetni, de a beszédhangok megkülönböztetése tanult képesség. Kultúra és nyelv
függő. Ilyen értelemben beszélünk korai tanulásról(automatikus) és genetikailag
programozott érésről.
- Intelligencia: Genetikai meghatározottság vizsgálat: 1 petéjű ikreknél kísérleteztek azonos
génállomány mellett. Különböző családban nőnek fel. Arra kíváncsiak, mennyiben
befolyásolja ez az intelligenciájukat.
- többféle összetett együttműködés: a szülők génjeik mellett a környezetet is adják
gyermeküknek, kulturális különbségek
Viselkedéslélektan:
- nem tagadják, hogy a biológiai tényezők alapozzák meg a fejlődést, de a fejlődési változások
fő okai a túlnyomóan exogének, azaz a környezetből, elősorban azoktól a felnőttektől
erednek, akik jutalmazzák, büntetik a gyerekek cselekedeteit. Az embert érő ingerek és az
erre adott válaszok az érdekesek.
- A fejlődés fő oka a tanulás (a folyamat, amely során a viselkedés a tapasztalat által módosul
- J. B. Watson (1878-1958), B. F. Skinner – „az operáns kondicionálás (vagyis a jutalmak és
büntetések által létrehozott tanulás) úgy alakítja a viselkedést, mint a szobrász az agyagot”
Összevetés:
- A behaviorizmus szerint a felnőtt, érett viselkedés is magyarázható kondicionálási elvekkel ( erről
később kiderült, hogy nem igaz, sőt épp ez a felvetés vezetett az elmélet kudarcához)
- Piaget szerint viszont annak ellenére, hogy a fejlődés viszonylag egyszerű tanulási elvekből indul ki,
ezekből az évek során nagyon bonyolult belső sémák, fogalmak, műveletek rendszere alakul ki. A
nyelv, a matematika, a logokai következtetés. A kiinduló állapot egyszerű, de a végállapot (a felnőtt
gondolkodás) az nagyon összetett.
Egy mentális modul egy meglehetősen specifikus mentális képesség, amely csak meghatározott
környezeti hatásra képes aktiválódni. Fejlődésükhöz nincs szükség speciális tanításra. A mentális
modulok már a „kezdetekkor” jelen vannak az emberi genomban. Ez a gondolkodási irányzat
modularista elmélet néven ismert. Az egyes mentális modulok műveleteit irányító pszichológiai
alapelvek veleszületettek, azaz génekben kódoltak, fejlődésükhöz nincs szükség speciális tanításra. A
különféle modulok nincsenek közvetlen interakcióban. Mindegyik egy különálló mentális területet
képvisel, amely csak laza kapcsolatban áll a többi területtel egy „központi feldolgozó” révén, amely
egyesíti a különálló modulok információit.
pl. a nyelv egy különálló, autonóm mentális modult képez - A nyelv és a gondolkodás független
egymástól, bár a gondolatokat gyakran a nyelv közvetíti. Pl. értelmi fogyatékos gyerekek jó nyelvi
képességekkel. A rajznyelv, a képi kifejezés vagy a szobrász látásmód haptikus/mintázós fejlődése
szintén lassú modularizációs folyamat.
Egy fontos különbségtétel: a freudi tudattalan NEM implicit tudás; bizonyos feltételek esetén (pl.
pszichoterápia hatására) a tudatba idézhetők a tartalmai, melyek (ti. a traumatikus élmények)
epizodikus (szemantikus), tehát jellegzetesen explicit formában kódolódnak az emlékezetben. BÁR, a
konszolidációjukat érintheti az őket kísérő erős negatív érzelem.
Explicit tudás:
- lassabb, figyelmet, tervezést magukban foglaló, és így az új helyzetekhez jobban alkalmazkodó
belső folyamatok hozzák létre viselkedésünket
- az explicit tudás fogalmakon alapul.
- Tudatos, vagy a használat során azzá váló ismeret
Pl. "Mikor születtél?"
- Ténytudás: Tudom, hogy ma 2021 szeptember 30-a van. A tényszerű tudás tudatos, explicit:
be tudunk róla számolni, gondolkozni tudunk róla, stb.
DE! Akár ugyanaz a fajta viselkedés is lehet egyszer automatikus, máskor figyelmet igénylő:
(1) sétálás az aszfalton, illetve lépkedés egy sziklás hegyi ösvényen
(2) problémák megoldása jól bevált módszerekkel, illetve akkor, ha a bevált receptjeink nem
működnek
(3) automatikus szófelidézés beszéd közben, illetve szavak keresése gondolataink kifejezéséhez
(4) Néha a kettő együttműködik (pl. igen bonyolult tanult mozgások kivitelezése tudatos
figyelemmel kísérést is igényel)
Piaget nem különböztette meg a kompetenciát és a performanciát. Úgy gondolta, hogy az értelmi
fejlődés teljes egészében terület általános alapképességekből jön létre. Nyelv, matematika, logika,
tudományos fogalmak.
Piaget konstruktivista felfogása annyiban több mint a behaviorista felfogás, hogy nem gondolta azt
hogy az a felnőttkori gondolkodás az kondicionálási folyamatokkal leírható.
Nagyon bonyolult gondolkodási struktúrákat tételezett fel, de ezek elképzelése szerint viszonylag
egyszerű alapfolyamatokból alakulnak ki.
Piaget utáni pszichológusok nem értenek egyet és azt mondják, hogy ennyire egyszerű
alapfolyamatokból, hogy a asszimiláció akkomodáció, nem tudjuk megérteni hogy hogyan lesz
kvantumfizika, törtszám vagy épp pszichodiagnosztika.
Nem tudjuk a fejlődésmenetet ezekkel a nagyon általános fogalmakkal rekonstruálni pontosan.
Nem mutatja meg, hogy mi történik az elmében, amikor ilyen bonyolult fogalmakat tanulunk meg.
Egyensúly= Kognitív egyensúly állapota
Kb. 2, 2 és fél éves gyerekek felismerése.
Érzékeli, hogy nem teljesen madár – nem csapkod a szárnyával, nincsenek tollai…
Az újra szervezés során a repülő dolgok halmazát két részhalmazra osztja, jelen esetben a
repülőgépekre és madarakra, ami azt jelenti hogy hierarchikus szerveződés váltja fel az eredetileg
egyszintű kategóriát 🡪 a sémáit egy komplexebb struktúrába szervezi.
(14) Mi a referencia?
A ma leghasználhatóbbnak ítélt elmélet szerint a mentális reprezentációknak két alapvető szerepe,
funkciója van: referencia és tudás tárolás.
Referencia:
A fogalom – az elménkben vagy agyunkban lévő mentális reprezentáció – kapcsolódik a tárgyához,
elér a világhoz.
intencionalitás – mentális reprezentációk valamiről szólnak a világban, kapcsolatot létesítenek az
elménk és a világ között.
Referencia: Ok-okozati kapcsolat: indexikus viszony - oksági viszony fogalmak és tárgyak között,
észlelésen és viselkedésen keresztül.
semmi konvenciót nem tételez fel – nem kell, hogy más megegyezzen más emberekkel.
Társas tényező: egy szociális háló is segíthet felismerni a fogalmainkhoz tartozó tárgyakat
- én nem értek hozzá, szakemberhez fordulok
Pl.: mi nem tudjuk kiválasztani gyűrű közül, hogy melyik réz és melyik arany, de egy szakember,
akinek nagyobb tudása van róla, felismeri és kiválasztja.
Extenzió:
Fogalmainknak extenziója van:
- az a fogalom halmaz, amire alkalmazva igaz állítást kapunk, a kategória tagjai:
- Itt van egy kutya/aranygyűrű. –Bizonyos tárgyakra vonatkoztatva igaz, más tárgyakra hamis állítás.
Eszerint létezik egyfajta belső jel, amit fel tudunk idézni az emlékezetünkben, amihez tartozik egy
nyelvi jel is, amit tudunk használni és ehhez a mentális szimbólumhoz kapcsolódik a tudás tároló
egység. Ez a mentális mappa. Ez tárolja az észlelési prototípust, aminek segítségével az észlelés által
ismerjük fel a fogalmaink tárgyait. Utána ezekből absztrakt ismereteket szűrhetünk le
Észlelési tapasztalatainkat átkódolhatjuk nyelvi absztrakt formába.
Elképzelhető, hogy nagyon sokat olvasnunk bizonyos dolgokon még sose láttunk és ennek alapján
elképzeljük ezeket a dolgokat, és megalkotjuk magunkban a mentális képet vagy észlelési prototípus
amit később akár felismerésre is használhatunk.
Az első kísérletek annak megismerésére, hogy hogyan is fejlődik a mentalizáció már a 80-as években
elindultak. A tesztelés során a gyermekeknek meg kell jósolniuk a másik személy viselkedését az illető
személy hamis vélekedése alapján, miközben saját helyes vélekedésüket figyelmen kívül kell
hagyniuk. Ebben a klasszikus kísérletben a résztvevő egy rövid történetet lát, amelyben a főhős egy
darab csokoládét tesz egy szekrénybe, majd távollétében az édesanyja ezt áthelyezi. A gyermekeknek
azt a kérdést kell megválaszolniuk, hogy amikor a főhős visszatér, az első vagy a második helyen
fogja-e keresni a csokoládét. A hároméveseknek a hamisvélekedés-tesztet nem sikerül helyesen
megoldaniuk, de 4–6 éves társaiknak már igen, azaz ezek a gyermekek már képesek hamis vélekedést
tulajdonítani a főhősnek. 4 éves koruk előtt a gyermekek többsége azért nem tudja teljesíteni a
feladatot, mert a saját nézőpontjából kiindulva válaszol, a későbbi életkorokban a gyermekek
rájönnek, hogy a főhős nem rendelkezik azzal a tudással, amivel ők igen.
Ha a szülő sokszor beszél mások mentális állapotairól, az is segíti a gyermeket megérteni a másik
személy perspektíváját.
„Tudományosabban”:
Hamis vélekedés: Annak a megértése, hogy más emberek nem igazat is gondolhatnak. A gyerekek kb.
4-5 éves korukra értik meg a gyerekek. Viszont azt, hogy másoknak más vágyaik lehetnek, mint nekik
már 2 évesen is tudják. A két dolog között időbeli eltérés van. Pedig hasonlóak.
Mentális realizmus: amikor valaki nem igazán tudja elkülöníteni a mentális állapotokat a valóságtól.
(arrafelé hóvihar van- az értelmező azt gondolja h a másik gondolatai a valóság egy darabjai.
Ott repül egy turulmadár- ez egy hamis állítás, az értelmező olyan gondolatot tulajdonít a
személynek, aminek bár van értelme, de mégis hamis itt már elkülönül a mentális reprezentáció
tartalma a valóságtól, a mentális realizmus ezt már nem tudja megmagyarázni.
3. Csiba-Southgate (2009): 17-18 hónapos babák szobában ülnek a két oldalán függöny, jobb és
bal oldalon doboz, amibe bele lehet tenni dolgokat. A függöny mögül bejön egy asszisztens,
teszi a macit a dobozba és szája elé teszi a mutatóujját. Mindezt jobb oldalról. Bejön balról az
asszisztens átteszi a bal oldalra, ő is gesztikulál a babának. Visszajön az első személy,
magyarázza, hogy azzal akar játszani, ahol eredetileg tette a macit. A csecsemő odamegy a
bal oldali dobozhoz, kiveszi a macit és odaadja.
Ezek arra utalnak, hogy a releváns kompetencia már megvan ekkor is a hamis vélekedés
tulajdonítására.
(19) Igaz-e, hogy a mintha-játék lényegét tekintve a késleltetett utánzás egy formája?
NEM IGAZ.
Leslie (1987) késleltetett utánzás: amikor a modell már nincs jelen és egy korábban látott akcióját
ismétli meg a baba. A mintha-játék mitől több? Leslie szerint a késleltetett utánzásnál is
komplexebb:
A megértés és a produkció egyszerre jelenik meg (úgy tesz, mintha a banán telefon lenne,
ha az anyukája is így tesz, nem lepődik meg, telefonálnak egymással)
Kettős igazságkritérium: Ha a gyermek a babáinak játékkancsóból játékteát tölt – nincs
valós folyadék- figyel arra, hogy kinek töltött, kinek nem. Ha megszomjazik, igazi innivalót
kér: meg tudja különböztetni, hogy mi az igaz, mi nem.
Kreatív jelleg: Nem pontosan ugyanazt játsszák, amit láttak, új, kreatív elemeket visznek
bele.
Később egyre szociálisabbá válik a játék: nő a résztvevők száma.
A mintha-játék felnőttként sem tűnik el: pl. a színház ennek egy kifinomult változata.
Naiv elméletek Gergely György és Csibra Gergely (CEU): csecsemő biz. naiv pszichológiai
képességekkel rendelkezik. 9-12 hónapos csecsemők célt tulajdonítanak egy számítógépen
bemutatott köröcskének akkor, ha racionális viselkedést feltételezhetnek róla (mentális állapotok
tulajdonítása)
A célok és hozzájuk vezető viselkedések szétválasztása: A babák rájönnek, hogy egyazon célt
többféle viselkedéssel lehet elérni. Ez a cél tulajdonítás alapja.
Piaget: 1 éves kor körül rájönnek, hogy egy cél több módon érhető el.
Csibra- Gergely kísérlet (1995): Diszhabituációs kísérlet, ilyeneket még Piaget nem végzett. Lényege,
hogy egyszerű válaszokat tesz lehetővé. A gyerek meglehetősen közvetlenül képes arra, hogy a
saját kompetenciáját megmutassa.
A kísérletben egy animációt láttak a gyerekek: A képernyő közepén volt egy akadály, az egyik
oldalon egy kis golyó, a másikon egy nagy golyó. A kis golyó elindult az akadályhoz és kétszer
odagurult, majd harmadjára átugrotta. Majd hozzáért a nagy golyóhoz, majd ketten közös mozgást
végeztek. A babáknak egy darabig érdekes, majd létrejön a habituáció. A habituáció létrejötte után
két csoportra bontották a babákat: az egyik csoport a következőt látta: eltűnik az akadály, a kis
golyó mégis ugrik egyet és megy a nagy golyóhoz, a másik esetben viszont az új akció az, hogy a kis
golyó egyenesen (ugrás nélkül) megy a nagy golyóhoz. Melyik lepi meg jobban a csecsemőket? Az
elsőn jobban meglepődnek a babák (mikor ugrik is a kis golyó) Akadály nélkül miért ugrik ekkorát?
A babák meglepődését nem a fizikai változás mértéke befolyásolja, úgy tűnik a babák célokat
tulajdonítanak már 9-10 hónapos korban.
Célok és eszközök:
Meltzoff és Tomasello kísérlet: Már 14 hónapos csecsemők egy hét késleltetéssel meg tudnak
ismételi szokatlan, új cselekvéseket. (néni ül az asztalnál és a homlokával felgyújtja a lámpát. Egy
héttel később jön a baba: nincs sehol a néni, felmászik a székre és a gyerekek nagy része megkísérli
a homlokával felgyújtani a lámpát.)
Csibra és Gergely (2002): megismétlik a vizsgálatot: az egyik verzióban eltakarja a kezeit és a
homlokával gyújtja fel a lámpát. A másik verzióban mellette van a keze, szabadon.
Az A helyzetben (kezek elfoglalva): a gyerekek 80 százaléka a kezét használja
A B helyzetben (kezek szabadon): a gyerekek 70 százaléka használja a fejét, 30 százalék a kezét A
gyerekek úgy vélik, hogy az A esetben azért nem tudja felgyújtani a néni a kezével, mert neki a
keze el van foglalva, de neki nincs. A másik esetben viszont, a „természetes pedagógia” fogalma
érvényesül: a gyerekek érzékenyek arra, ha valamit nekik tanítani akarnak. Elfogadják, hogy van
egy modell, aki megmutatja, hogy kell csinálni még akkor is, ha ez irracionális viselkedés.
Az összes gyerek, aki a fejét használta, előtte finoman megérintette a lámpát: tudatában voltak az
alternatíváknak. Ebben az életkorban célokat tulajdonítanak, megértik, hogy egy cél elérésére többút
során van lehetőség. A hamis vélekedésre viszont ellentmondásos evidenciák vannak ebben a
korban.
„Parszimónia- elv”: a céltulajdonítás kevesebbet feltételez, mint a mentális állapot tulajdonítás.
Lisa Feigenson kísérlete: Van egy 10-11 hónapos baba, előtte 2 magas vödör, amibe nem lát bele,
csak a kezével tud belenyúlni. A vizsgálatvezető az egyik vödörbe 1 db, a másikba 3 db kekszet rak. A
baba látta, hogy melyikbe mennyit raknak. Szabadon választhatja ki, hogy melyik vödörhöz szeretne
mászni. A végeredmény: a baba a nagyobb számot preferálja. (ez 3 elemig biztosan működik)
Másik kísérlet: a baba látja, hogy egy vödörbe raktak 2 tárgyat. A baba belenyúl (nem lát bele), kiveszi
az egyiket, majd utána újra belenyúl és külön kiveszi a másodikat. A nyúlások számából lehet arra
következtetni, hogy a babának elképzelése van arról, hogy hány db tárgy van a vödörben.
Trükkös helyzet: 2 db autót tettek bele, de titokban kivették és helyette egy nagy autót raktak bele. A
baba annyiszor nyúl bele, ahány autót látott belekerülni a vödörbe, a méretváltozás nem számít. A
hosszú keresési időből következtethetünk arra, hogy számított a második autóra is.
1:1-hez hozzárendelés korai változata történik: ahány kekszet raknak bele, annyiszor nyúl érte (3
elemig)
5 elem fölött: csak egyet vagy kettőt keresnek, azzal elégedettek, nem tudnak átkapcsolni a babák az
analóg nagyságbecslésre. A felnőtt rézuszmajmok meg tudják oldani, odamennek a 5 elemet
tartalmazó vödörhöz! Csecsemőknél 3 (4) fölött romlik a teljesítmény!