Óvodapedagógia tárgy (3.

félév)

1. Az óvoda a köznevelés rendszerében

Az óvodáztatás jelentősége:

 Gazdasági-társadalmi összefüggések
 Egyenlőtlenségek csökkentése, esélyegyenlőség biztosítása
 Gazdasági és társadalmi versenyképesség
Humánerőforrás-fejlesztés szempontjából az óvoda:

 első intézményes szocializációs színtér

 megalapozza a kisgyerekeknek a közoktatási rendszeren keresztül történő társadalmi
integrációját
 nem elsősorban az iskolai tanulásra, hanem a szociális kompetenciák megalapozására készít
fel
 a családokkal való szoros együttműködés
 közvetlen kapcsolat a társadalom két fontos szocializációs ágense között: család és az oktatási
intézmények között
 helyi közszolgáltatás fontos része a térség fiatal, aktív felnőtt társadalma számára
 telepítési vagy népességmegtartó tényező
 betelepülők részére vonzerő
Az óvoda társadalmi integrációs szerepének érvényesülése:

 kedvezőtlen társadalmi hátterű családok kisgyerekei közül minél többen részesei

 a társadalmi integráció szempontjából kedvezőtlen lehet: a halmozott, családi, kulturális és
társadalmi hátrányok
 csökkentésére a hosszabb ideig tartó óvodáztatás több lehetőséget nyújt

Az óvodáztatásban való részvétel elmaradásának okai:

 Gazdasági helyzet
 Kulturális hagyományok
 Munkaerőhiány
 Női foglalkoztatottság csökkenése
 Otthoni kisgyermekgondozás
 Térítésköteles ellátás igénybevételének mellőzése
Az óvoda (ONAP):

 A köznevelési rendszer szakmailag önálló, nevelési intézménye

 „A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő,
esetenként hátránycsökkentő szerepet játszanak.”
Az óvodai nevelés alapelvei (ONAP):

 a) a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;

 b) a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni
készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;
 c) az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell
igazodniuk
Az óvodai ellátás:
A köznevelés része, kötelező szolgáltatás

 Fenntartó lehet: állam, települési vagy nemzetiségi önkormányzat, egyházi jogi személy,
vallási tevékenységet végző szervezet, magán személy (EV), civil szervezet.
 A 2011. évi Nemzeti Köznevelésről szóló törvény szabályozza

Kettős szabályozás
Központi szabályozás Helyi szabályozás

Törvényi szabályozás: Törvényi szabályozás:

A Nemzeti Köznevelésről szóló Fenntartói rendeletek, rendelkezések
2011. évi CXC. törvény

Tartalmi szabályozás: Tartalmi szabályozás:

Az óvodai nevelés országos Pedagógiai program
alapprogramja – ONAP
Szervezeti és Működési Szabályzat
Jelenleg érvényben: 363/2012. /SZMSZ/
Korm. rendelet
Házirend

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény

1. Óvodakötelezettség:
8. § (1) Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő
intézmény. Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől
számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen, fővárosi kerületben, vagy
ha a felvételi körzet több településen található, az érintett településeken lakóhellyel, ennek
hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai
felvételi kérelme teljesíthető.
8. § (2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét
betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz
részt.
Felmentés: Szülői kérelemre, csak 1 évre!
2020. január 1-jével a felmentést engedélyező szerv a fővárosi és megyei kormányhivatal
általános illetékességgel eljáró járási hivatala.

2. Tankötelezettség:
45§ (2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti,
legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik.
Felmentés:
2020. január 1-jétől a tankötelezettség kezdete elsődlegesen egy objektív feltételhez kötődik,
ez a jogszabályban meghatározott életkor, azaz a hatodik életév betöltése.
A köznevelésről szóló törvény továbbra is biztosítja a tankötelezettség hatéves korban történő
megkezdése alóli felmentés lehetőségét.
A felmentést a szülőnek kérelmeznie kell, a döntéshozó állami szerv: az Oktatási Hivatal.
A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik.
A kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti,
hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.
 2. Az óvodai nevelés törvényi és tartalmi szabályozása

 A különböző történelmi korszakok - eltérő elképzelések az óvodai nevelés tartalmáról.

XX. sz. második felében:
 Miniszteri rendeletekkel kiadott, központi, kötelező érvényű programok (1953, 1954, 1957, 1971
és 1989)
1953.: Óvodai foglalkozások
1957.: Nevelőmunka az óvodában (kézikönyv)
1971.: Az óvodai nevelés programja (ONP) című alapdokumentum
1989. „továbbfejleszett” ONP
 A felügyelet ellenőrzött és számon kért
 Alapja: központi tartalmi szabályozók
 Uralkodó állami ideológia, erkölcsi előírások, melyek merevsége megfelelt a stabil társadalmi
struktúrának
 Államilag előírt személyiségfejlesztés: „Mindenkinek ugyanannyit, ugyanúgy, ugyanazt”
 1980-as évek közepétől: gyarapodott az egyedi megoldások alapján dolgozó óvodák száma
 Módszertani szabadság (1989. ONP)
 Minisztériumi engedéllyel a programtól eltérő sajátos nevelési elképzelések megvalósítása
 (Aranykapu Gyakorló Óvoda Freinet csoport)
 Speciális szolgáltatások megvalósítása (pl. idegen nyelvi nevelés, balett, játékos torna stb.)
 Szülői igények - tanfolyam jellegű szolgáltatások (pl. karate, úszás)
Társadalmi demokratikus változások - 1989.:
 Diktatórikus uralom megkérdőjelezése
 Politikai rendszer megváltozása
 Új pedagógiai tartalmi szabályozók iránti igény, melyek a pluralizmust szolgálják
 Tartalmi megújulás a gyakorlatban is!

Elvek:
 joga van a gyermeknek az életkori sajátosságainak megfelelő nevelésben részesülni
 a gyermek erkölcsi neveléséért nem az állam, hanem a család a felelős
 az óvoda-, az iskolaválasztás joga a családé
 az önkormányzatok feladata: ellátási kötelezettség

Az intézmények között jelentős mértékű differenciálódás - Négy jellemző típus:

1.Az óvodavezetés önálló, kezdeményező szerepével sajátos arculat (pályázatokkal, alapítványok

létesítésével felszerelés korszerűsítése)
A sikeres óvodai kísérletek körül: pedagógiai műhelyek, érdeklődők az ország minden részéből.

2. Nem törődve a változtatás lehetőségeivel, a megszokott, hagyományos módon, az 1989-es

Óvodai nevelési program konzervatív elemeit szem előtt tartva.

3. Magárahagyatottság pozitív vagy negatív érzésével: „azt csinálunk, amit akarunk” elv
 A társadalmi igények differenciálódása,
 Kínálat és a kereslet törvénye
 Következmény: óvodák önmegszüntetése
 „nem nyújtanak az igényeknek megfelelő nevelést”
4. Az óvoda megmentése vagy a társadalmi igény kielégítése érdekében:
 a gyermekek életkorának nem megfelelő fejlesztés
 óvodai szolgáltatás negatív értelmezése
 tanfolyam jellegű szolgáltatások túlsúlya (Idegen nyelvi nevelés, sportfoglalkozások,
kézműves tevékenységek stb.)
 túl korai fejlesztés, túlterhelés, szakmailag nem megfelelő foglalkoztatás módszerei!

Tartalmi megújulás következménye: kétszintű tartalmi szabályozás:

Első szint: a központi szabályozó, Az óvodai nevelés országos alapprogramja (keretjelleg!)
Második szint: a helyi tartalmi szabályozó, az óvoda saját pedagógiai programja.

Az ONAP fejezetei:
 I. Bevezető
 II. Gyermekkép, óvodakép
 III. Az óvodai nevelés feladatai
 IV. Az óvodai élet megszervezésének elvei
 V. Az óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai
 VI. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére
Meghatározza a magyarországi óvodákban folyó pedagógiai munka alapelveit:
 a) a gyermeket – mint fejlődő személyiséget – szeretetteljes gondoskodás és különleges
védelem illeti meg;
 b) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák
kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be;
 c) az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell
irányulnia,
 az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával;
 hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.

A pedagógiai program:
 Az óvoda nevelőtestülete elkészíti pedagógiai programját:
o vagy átvesz és adaptál egy kész pedagógiai programot,
o vagy saját pedagógiai programot készít, amelynek meg kell felelnie az
Alapprogramban foglaltaknak.
 Az intézményvezető hagyja jóvá (2011. Nkt., 20/2012 EMMI rendelet)
 Fenntartói egyetértés csak a fenntartóra háruló többletkiadások vonatkozásában van!
 Az óvodai pedagógiai program elkészítésekor az Alapprogram mellett figyelembe kell
venni:
o a) a Nemzetiség óvodai nevelésének irányelvét is, ha az óvoda nemzetiségi nevelést
végez;
o b) a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét is, ha az
óvoda sajátos nevelési igényű gyermeket nevel.

Összefoglaló táblázat:
 Az óvodai nevelés programja ONP  módszertani beszabályozottság
(1971; 1989)  szervezeti megkötöttség
 Óvodai nevelés országos
 egy nevelési elv
alapprogramja (1996)
 óvodaközpontú
 egységesen köt meg, irányít  pluralizmus
  gyermekközpontú  módszertani szabadság
 csak a gyermek érdekében köt  szervezeti sokszínűség
meg
Mindkettő nevelésközpontú!

3. Az ONAP gyermekképe, óvodaképe és az óvodai nevelés általános

feladatai
Gyermekszemlélet:
• Gyűjtőfogalom
• Egy adott történeti kor, kultúrkör, társadalmi csoport gyermekséggel, gyermekkorral
kapcsolatos nézetei, attitűdjei, elvárásai melyek, összetett elméleti konstrukcióvá
szerveződnek az idők folyamán.
• A gyermekszemlélet legalább két egymással párhuzamos síkra tagolható: gyermekkép és
gyermekfelfogás.
Gyermekkép:
• Önmagában is komplex fogalom
• Benne a gyermekkel kapcsolatos gondolatok, vélemények, elvont ideák formájában
öltenek testet
• A gyermek ezen a síkon eszményített alakban jelenik meg az adott korszak és a
társadalom magas kultúrájában (irodalom, művészet, nevelésről elmélkedők műveiben)
• Azt mutatja be amilyennek látni szerették volna, alakítani kívánták a felnőttek a
gyerekeket
Gyermekfelfogás:
• Ezzel szemben, ezer szállal kötődik a gyermeknevelés hétköznapi gyakorlatához
• Olyan elméletek, vélekedések, gondolati konstrukciójának gyűjtőfogalma, amelyek a
köznapi tudat szintjén jelennek meg (családi és az iskolai nevelőmunka gyakorlatából
származik)
• Nélkülözik az idealizálást
Az eszményített gyermekkép + a praktikus gyermekfelfogás összessége alkotja az adott kultúrkör, az
adott korszak gyermekszemléletét.
Bevezetés: A gyermekkor és a gyermekek megítélése az egyes korokban eltérően alakult.
1. Ókor: görög filozófusok felfigyeltek a gyerekkor fontosságára, minőségileg más, mint a
felnőttkor (Spárta/Athén)
2. Kora kereszténység: Szent Ágoston: a gyerek eredendően rosszra törekvő, a nevelőnek jó
irányba kell fordítania.
3. Középkor: Philippe Aries: gyerekek kicsinyített felnőttek. 12. Századig nincsenek is
gyermekábrázolások.
4. Reneszánsz: Erasmus: Gyerekkor fontos, egyéni sajátosságai vannak. A gyermek lelke még
erkölcsileg kialakulatlan, óvni kel a káros hatásoktól. Alaktalanság korszaka.
5. Reformáció: Luther: „nincs szentebb tevékenység a gyereknevelésnél”. „Aki a vesszőt
kíméli, gyermekét gyűlöli”
Ma: Az óvodás gyermek más, mint a felnőtt. Az óvodás gyermek nem tökéletlen felnőtt! Az óvodás
gyermek tökéletes gyermek.
Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának gyermekképe: 363/2012. (XII. 17.) Korm.
rendelet
 1. Az Alapprogram az emberi személyiségből indul ki: az ember mással nem helyettesíthető,
szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre.
2. A gyermek fejlődő személyiség: fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos
törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen
határozzák meg. A személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és
tárgyi környezet szerepe meghatározó. E tényezők együttes hatásának következtében a
gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és
lelki szükségletei vannak.

Konklúzió: Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki

személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy
egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben, meglévő hátrányai csökkenjenek.
(szociális hátrány kompenzálása; pedagógiai többletszolgáltatás nyújtása) Nem ad helyet semmiféle
előítélet kibontakozásának.
Az ONAP óvodaképe: Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család. Az óvoda
a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője,
esetenként hátránycsökkentő. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő.
Az óvodai nevelés alapelvei:
• a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi
• a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni
készségeinek és képességeinek kibontakoztatását
• az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell
igazodniuk
Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik:
• a gyermeki szükségletek kielégítéséről
• az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről
• a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról
• a gyermeki közösségben végezhető sokszínű tevékenységekről, különös tekintettel a mással
nem helyettesíthető JÁTÉKRÓL (a gyermek elemi-pszichikus szükséglete)
• e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó
műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről
• a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi
környezetről
A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell:
• az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését,
• és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.
A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani
kell: az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.
Az óvodai nevelés általános feladatai:
Az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése! Ezen belül: 1.) Egészséges életmód
kialakítása (higiénia szokások kialkítása, mozgás, étkezés...) 2.) Az érzelmi, az erkölcsi és az
értékorientált közösségi nevelés, 3.) Az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.
1. Az egészséges életmód kialakítása:
• a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
• a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
• a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;
 • a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;
• az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a
betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
• a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos
környezet biztosítása;
• a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a
környezettudatos magatartás megalapozása;
• megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal
együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési
feladatok ellátása.

2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés:

• a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs,
kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül.
• Szükséges, hogy:
– a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék;
– az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai
alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze;
– az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének
fejlődését, éntudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek;
– az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek
különböznek egymástól.

3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása:

Valamennyi tevékenységi forma keretében lehetőséget kell biztosítani:
• Az anyanyelv megismerésére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a
gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására,
ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a
válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.
• Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára – mint életkori
sajátosságra –, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire
építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül
további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi
környezetről.
Az értelmi nevelés további feladatai:
• a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése,
bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása,
• Másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet,
gondolkodás – alkotóképesség – fejlesztése.
• Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő
ösztönző környezet biztosítása.
 4. Az óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai

Játék
A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés
leghatékonyabb eszköze. A játék a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap
visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.

A kisgyermek első valódi játszótársa a felnőtt - a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus

utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult,
bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az
óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játék
folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék
kibontakozását.

A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható anyagokra, eszközökre, játékszerekre van

szükség. Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és
élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz. Az óvodában előtérbe kell
helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését.

Verselés, mesélés
A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a
gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez és a ritmusukkal, a mozdulatok és szavak
egységével érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak. A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi
fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese feltárja a gyermek előtt a külvilág és az
emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges és megfelelő viselkedésformákat.

A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására.

Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is
megelevenítő, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, ráébreszt a mélyebb
értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre.

A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek érzelmi biztonságban érzi magát, s belső
képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A gyermek
saját vers- és mesealkotása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés a kisgyermek
mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában a 3-7 éves gyermekek életkori
sajátosságaihoz igazodóan a népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a
magyarság történelmét feldolgozó mondavilág meséi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek
egyaránt helye van.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az
éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei
érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei
tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés
örömét.
A népdalok éneklése, hallgatása, a gyermek-, néptáncok és népi játékok, a hagyományok
megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes
megvalósítása megalapozza a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok fontos eszközül
szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (az egyenletes lüktetés, ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és
zenei kreativitásának alakításában.
A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus figyelembe veszi a nemzetiségi nevelés
esetében a gyermekek nemzetiségi hovatartozását is. Az éneklés, zenélés a gyermek mindennapi
tevékenységének részévé válik a felnőtt minta spontán utánzásával.

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka

Fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek
gazdagítására épül. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való bemutatására és
a tehetségek bátorítására. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán
teret, változatos eszközöket biztosít. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény
kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai
élmények befogadására.
Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai
kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki
élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín
képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti
nyitottságuk, igényességük alakítását.

Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző

anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és
eljárásaival.

Mozgás
A testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a
pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az
óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató- és finommotoros mozgáskészségek tanulásának,
valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és
örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel
biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása.

A mozgásos játékok rendszeres alkalmazása kedvezően az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek

befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a
helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és
egészséges életmódra nevelés hatásait.

A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított

mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe
is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének - a pozitív énkép, önkontroll,
érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció,
problémamegoldó gondolkodás - fejlődésére.

A spontán megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai

nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek
számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív
mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.

A külső világ tevékeny megismerése

A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-
emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív
érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek
megőrzését.
A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek életkorának
megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő
emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a közösséghez való
tartozás élményét, a nemzeti, családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét.
A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is
birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és
téri viszonyokat.

Az óvodapedagógus feladata, hogy ezt lehetővé tegye. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet,
eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a
biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési
képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható
fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására,
alakítására.

Munka jellegű tevékenységek

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban
azonosságot mutató munka és munka jellegű játékos tevékenység - az önkiszolgálás, a segítés az
óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló
tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a
környezet-, a növény- és állatgondozás.
A gyermek munka jellegű tevékenysége:
- örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység;
- a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és
képességek, készségek, tulajdonságok, mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság
alakításának fontos lehetősége;
- a közösségi kapcsolatok a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére
nevelés egyik formája.

A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való

együttműködést és a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység,
amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az
egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben,
kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és
időkeretekben valósul meg.

Elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése.

Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes
élményeire, tapasztalataira, ismereteire. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen,
sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának
erősítése.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

- az utánzásos minta és viselkedéstanulás, szokások alakítása,
- a spontán játékos tapasztalatszerzés;
- a játékos, cselekvéses tanulás;
- a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés;
- az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés;
- a gyakorlati problémamegoldás.
Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a
gyermek személyiségének kibontakozását.
5. Az óvodapedagógus személyisége, képességek, tudás, reflexió
Milyen a jó pedagógus?
• A pedagógus, a pedagógia folyamat meghatározó kulcsszereplője
• Számos külföldi + hazai kutatás vizsgálja azon tényezőket, amelyek meghatározzák a
pedagógus munkájának hatékonyságát.
• Mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős különbségek vannak a pedagógusok
között!
Miért?
1. „Pedagógusnak születni kell?”
(Egyes velünk született tulajdonságaink predesztinálnak. Nem szükséges felkészültség,
szakmai tudás-› érzéke van hozzá. Csupán ki kéne választanunk ezeket az embereket, akik
született pedagógusok! Azonban sokkal többre van szükségünk.)
2. Képzés, szaktudományi felkészültség teszi hatékonnyá a pedagógust?
(Feltétele a hatékonyságnak, de nem elégséges ahhoz! Érti, de nem képes elmagyarázni,
átadni)
3. A megfelelő pszichológiai + pedagógiai ismeretekre van szükség a hatékonysághoz?
(Sikeresen vizsgázó hallgató, sikertelen a gyakorlatban ( nem képes a gyakorlatba átültetni).
Nemzetközi vizsgálatok: nincs szoros összefüggés, korreláció a pszichológiai és pedagógiai
ismeretek és a pedagógiai eredményesség között)
A pedagóguskutatásban különböző irányzatokat lelhetünk fel, amelyek más és más tényezőkben
keresik az eredményesség okát:
1. Az eredményes pedagógusra jellemző tulajdonságok feltárása
2. Az alapvető személyiségvonások, az alapkészségek meghatározása
3. A pedagógiai képességek feltárása
4. Az eredményességet befolyásoló tudás meghatározása
5. A gyakorlati készségek összegyűjtése
6. A pedagógiai gondolkodás, a pedagógiai döntések jellemzőinek, sajátosságainak feltárása
7. A reflektivitás definiálása
Az irányzatok inkább kiegészítik egymást, mint kizárják!

A kedvelt, eredményes pedagógusra jellemző tulajdonságok:

• Hart 1930-as kutatása során 10.000 tanuló

Kedvelt, eredményesnek ítélt tanárokat: tanítási készség, vidámság, türelem, barátságosság,
megértés, elfogulatlan magatartás, igazságos osztályzás jellemzi.
• Későbbi nemzetközi vizsgálatok: megértő, együttdolgozó, demokratikus, kedves, jó,
türelmes, igazságos, segítőkész, van humorérzéke
• Magyarország: szakmai és az általános műveltség, a gyermekszeretet, a lelkiismeretesség, a
hivatástudat, igényesség, példamutató magatartás, pedagógiai érzék, derű (Ballér, 1983)

Alapképességek:

A pedagógus személyiségének, alapvető személyiségvonásainak mindig nagy jelentőséget

tulajdonítottak. Rogers és Gordon nevéhez fűződő három alapképesség:
1.) Feltétel nélküli elfogadás képessége:
Pozitív érzelmi viszonyulás a másik ember felé, amely nem a tulajdonságoknak, a
viselkedésnek szól, hanem a személynek, aki önmagában érték és tiszteletre méltó. Nem
 feltétele a viszonosság! Többnyire nonverbális csatornákon érvényesül (tekintet, hangszín
testhelyzet, hanghordozás)

2.) Empátia:
Mások érzéseinek megértése és visszajelzése.
3.) Kongruencia:
Értékeinkben való bizonyosság (hiteles): azt mondja, amit gondol.

Pedagógiai képességek (Sallai, 1994):

1. Kommunikációs ügyesség: a kommunikációs modell mindkét szerepében (üzenő, befogadó)
hatékony. A lehető legpontosabban tudja megfogalmazni a gondolatait és kódolni az
üzeneteket. Kapcsolatteremtés a gyermekkel, szülővel.
2. Gazdag és rugalmas viselkedés-repertoár: minél több viselkedési mód közül választja ki azt
az eljárást, amelyet a leghatékonyabbnak ítél.
3. Gyors helyzetfelismerés, a konstruktív helykialakítás: át kell látni a helyzetet, a lehetséges
változtatási módokat és ezek következményeit.
4. Erőszakmentes, kreatív konfliktuskezelés: (T. Gordon)
Három konfliktus-megoldási mód: tekintélyhangsúlyos, gyermekhangsúlyos, liberális
5. A szülőkkel, a gyermekekkel, a kollégákkal való együttműködés igénye és képessége: Fontos
összetevője a mások véleményének elfogadása, a kompromisszumra való készség
6. A pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzésének képessége : értékelés, önfejlődés eszköze
7. Mentális egészség: pl: kiégés prevenció

A pedagógiai tudás jellege:

A pedagógusok gondolkodásában három sok szempontból elkülöníthető, eltérő tulajdonságokkal
rendelkező képződmény lelhető fel: elméleti tudás, gyakorlati tudás, nézetek
1. Elméleti tudás:
• Elméleti fejtegetések és empirikus kutatási eredmények alkotják, melyre tankönyvekből,
szakirodalmakból, előadásokból tesznek szert
• Gyakorta feltételezik, hogy az elméleti tudás kevéssé járul hozzá az eredményes
pedagógiai munkához, hiszen nem közvetlenül segítik a gyakorlati problémák
megoldását
• Empririkus kutatások: Az elméleti ismeretek elsajátítását követően a pedagógus jelöltek
sokkal több tényezőre figyeltek fel + több hasznos megoldási javaslatuk volt.
• A hatására bekövetkező kognitív változások esetenként néhány évvel később hatnak
• Deklaratív tudás: tények, fogalmak, „valaminek a tudása”
• Procedurális tudás: Készségeket foglalja magában, a „hogyan tudása”
2. Gyakorlati tudás:
• A tudás azon fajtája, amely a gyakorlatot irányítja, abban közvetlenül érvényesül.
• Az elméleti tudásnak is hatása van a gyakorlatra, de nem közvetlen.
• A gyakorlati tudás emellett gyakorlati tapasztalatok elemzéséből származik.
• Lényeges ismérve, hogy cselekvésben kipróbált, tapasztalatok által megerősített, a
tevékenység végrehajtásának pillanatában nem tudatosul.
• Ennek okán gyakran nevezik a gyakorlati tudást, szituatív, események köré strukturált,
személyes, cselekvésben megnyilvánuló, mesterségbeli tudásnak.
3. Nézetek:
 • A pszichikus konstrukciók sorában, melyek leírják a pedagógus cselekvéseit mozgató
állapotok tartalmát, a gyakorlati tudás mellett kiemelt szerepe van a nézeteknek.
• „Olyan feltételezések, feltevések a világról, amelyeket igaznak vélünk, s amelyek befolyásolják
ítéleteinket, mások megítélését, s amelyeket felhasználunk döntéseink során". (Richardson)
• Befolyásolják a gyakorlati tevékenységüket + Segítik őket a pedagógiai jelenségek
strukturálásában

Mi a különbség a gyakorlati tudás és a nézetek között?

Mind a kettőre igaz, hogy személyes tapasztalat alapján alakul ki. A nézetek az ember egész
élettörténete során alakulnak ki, nehezen módosulnak. Gyakorlati tudás könnyebben formálódik,
konkrét tapasztalat.

A reflektív pedagógus:
Tudatosság, melynek során a pedagógus cselekvéseinek okait és következményeit is számba veszi.
A gyakorlati tevékenység során különböző helyzetekkel kerül szembe a pedagógus.
Problémát nem jelentő helyzet -› A tevékenység rutinszerű, gondolkodás implicit módon valósul
meg (knowing in action)
Problémával megjelenése esetén:
1.) Típus: a helyzetet tudatosan elemezzük, döntéseket hozunk, anélkül, hogy a cselekvést leállítanánk
(reflection in action)
2.) Típus: a cselekvés után alaposabban elemezzük a helyzetet, számba vegyük a lehetséges megoldási
módokat (reflection on action)
 6. A pedagógus szerepek és elvárások.
Pályaszocializáció: a kezdő és tapasztalt pedagógus

A pedagógus szerep:
Szerep: A társadalomban elfoglalt helyzet által megkövetelt és kulturálisan előírt viselkedés
A pedagógusszerep = szerepegyüttes
Relációk szerint a pedagógus szerepeit a következő képpen csoportosíthatjuk:
1. Pedagógus – gyermek viszony: pedagógiai szerep
2. Pedagógus – nevelőtestület: kollégaszerep
3. Az államnak való alárendelődés: hivatalnokszerep
4. Nevelő – szülő: partnerszerep
5. Nevelő – társadalom: nyilvános szerep

Szerepkrízis:
Változóban vannak a pedagógussal szemben támasztott elvárások!
1. Növekvő társadalmi elvárások: A nevelés, a hátránykompenzálás egyre inkább az
intézmények feladata.
2. Szülői elvárások: A legjobb ellátás, ingyen
3. Fenntartó elvárása: Feladatkör ellátásának kötelezettségei, legkevesebb ráfordítással
4. Új kompetencia- elvárások: Tudás alapú társadalom: digitális kompetenciák, life-long
learning, minősítés
Következmények:
• Identitáskrízis, szerepkonfliktus
• Szabadság helyett szabadosság
• Értékválság
• Társadalmi presztízs csökkenés, pedagógus, mint szolgáltató
• Középkorúak „menekülés előre”
• Elöregedő szakma (OECD: Magyaroszágon a pedagógugusok átlagéletkora 48 év. Pedagógiai
szakszervezet: Jelenleg dolgozó óvodapedagógusok átlagéletkora kb. 55. év.)
• Pedagógus szereppel járó stabilitás elvesztése, a bizonytalanság növekedése
• Alacsony kereset---› külföld
• Negatív szelekció – színvonal csökken – alkalmasság?
• Pályaelhagyás (A Pedagógusok Szakszervezete szerint jelenleg körülbelül 12 ezer főállású
pedagógus hiányzik a közoktatásból. A pályakezdők harmada az első 4-5 évben elhagyja a
pályát.)
• Kiégés: Krónikus érzelmi megterhelés és stressz nyomán fizikai, mentális és emocionális
kimerülés. Jelei: közöny, reménytelenség, inkompetencia érzése, munkára és másokra
vonatkozó negatív attitűdök, hivatástól való eltávolodás.
A pedagógusok minden más professziónál hajlamosabbak a kiégésre!

A pályakezdő pedagógus:
A kezdő pedagógus többnyire úgy érzi magát első munkahelyén, mint az idegen egy ismeretlen
földön. Erős bizonytalanság időszaka.

Kezdő pedagógusok nehézségeit csoportosítva (6db):

1. A gyermekek eltérő személyiségével, képességeivel kapcsolatos tervezési, szervezési,
módszertani problémák
2. Fegyelmezéssel, szervezéssel kapcsolatos kérdések
 3. Módszertani felkészültség, adaptációs készség hiánya
4. Beilleszkedés a nevelőtestületbe
5. Túlterhelés
6. Tanácskérés- tanácsadás, reális ön-és tevékenységértékelés

A kezdő és a tapasztalt pedagógusok tevékenységében, gondolkodásában felfedezhető

alapvető különbségek:
1. Tervezés:
Tapasztalt: hosszú távú tervezés és nevelési cél, több szempontú
Kezdő: rövid távú célok, problémák az időbeosztással, kevesebb szempont figyelembe vétele

2. Észlelés-információfeldolgozás:
Tapasztalt: Több történést észlel egyszerre, kidolgozott kognitív sémákkal azonnal szelektál,
azonnali adekvát reagálás
Kezdő: Lassú információfeldolgozás, az információkat egyenként mérlegeli

3. Interaktív tevékenység:
Tapasztalt: A gyermeki visszajelzések figyelése, jelzések azonosítása, erre alapuló stratégia
Kezdő: A gyermekek diagnosztikus ismeretének hiánya, saját állandó kontroll,
konfliktuskezelés hiányosságai

4. Döntési folyamatok, kognitív struktúrák terén:

Tapasztalt: A döntések preaktív, interaktív és posztaktív szakaszai szoros kapcsolatban, jól
működő visszacsatolási és értékelési mechanizmusok, következetesség
Kezdő: Az adott interaktív szakaszra koncentrál

5. A nevelői attitűd:
Tapasztalt: Általában konzervatív
Kezdő: Demokratikus, idealisztikus elvek és attitűdök, sok esetben nyomasztóan erős
felelősségtudat
 7. Az óvodai tervezés és a projekt módszer
Pedagógiai tervezés az óvodában:
 Napi - foglalkozástervek
 Heti tervek – például projektek…
 Havi/tematikus tervek (4-6 hét)
 Éves tervek (nevelési terv, heti, havi témákból)

KIEGÉSZÍTŐ ÚTMUTATÓ az Oktatási Hivatal által kidolgozott Útmutató a pedagógusok

minősítési rendszeréhez felhasználói dokumentáció értelmezéséhez. Óvodai nevelés, negyedik,
javított kiadás
https://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/pem/ovoda_negyedik.pdf
Napi foglalkozásterv:
Heti terv (pl. projekt):

Tematikus terv:

Nevelési terv:
Az egészséges életmód alakítása
 Egészséges és biztonságos környezetet
 Testápolás, egészségmegőrzés
 Öltözködés, szokáskialakítás
 Táplálkozás
 Mozgás, testedzés
 Alvás, pihenés, szokáskialakítás
 Gyermekek egészségének védelme, betegségmegelőzés egészségmegőrzés
 Környezettudatos magatartás kialakítása
Az érzelmi, az erkölcsi és közösségi nevelés
 Érzelmi biztonság
 Az érzelmi stabilitás
 Éntudat, szociális érzékenység
 Erkölcsi érzelmek
 Szociális, esztétikai érzelmek
 Empátiás készség
 Szociális érzékenységük, tolerancia
 Barátságok
 Az önállóság
 A természeti és emberi környezet megbecsülése
 A nehezen szocializálható gyermekek
Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása
 Anyanyelvi fejlesztés
 Pozitív beszélő környezet
 Beszédkedv fenntartása
 A kommunikáció különböző formáinak alakítása
 A gyermek érdeklődésére épített változatos tevékenységek biztosítása
 Spontán szerzett tapasztalatok rendszerezése, bővítése
Játék
 A szabad játék szerepe
 A feltételek biztosítása
 A játékfajták tartalmának, minőségének gazdagítása
 Óvodapedagógusiszerep
 Szociális hátrányok csökkentése játéktevékenységbe ágyazottan
 Differenciálási lehetőségek
Munka jellegű tevékenységek
 Megismerési színterek
 Jellemző jegyek a csoportra vonatkoztatva
 Közösségért végzett munka
 Óvodapedagógusi feladatok, kapcsolat a gyermekekkel
 A gyermeki munka értékelése
A tevékenységekben megvalósuló tanulás
 A szervezett és spontán tanulás
 Az énkép, önismeret, önértékelés megalapozása
 A szociális tanulás lehetőségei
 Különböző készségek, képességek fejlesztése
 A mozgás és a játékosság előtérbe helyezése
 Megvalósulási formák
 Feltételek
 Óvodapedagógusiszerep

A projektmódszer:
 egyedi, komplex, konkrét rendszer
 élet- és élményközeli problémákból indít
 lehetővé teszi, hogy ki-ki a maga korábbi élményei, tapasztalatai, motiváltsága, tehetsége és
ambíciói birtokában válasszon részfeladatokat, melyek pillanatnyi kondícióinak megfelelnek
 a kooperativitás, a szociális tanulás terepe
 megtanulható az együttműködés, alkalmazkodás, tolerancia, empátia
 a pedagógus: a gyerekekkel, tanulókkal facilitátorként együttműködő, másoktól tanulni tud és
akar

A projektmódszer keletkezése:
 19-20. sz. fordulója: a "zárt iskolák" kritikája
 az előre elkészített tanterv, pontosan meghatározott tanmenet, kész tananyag
 nehéz, elmozdíthatatlan padokkal felszerelt osztálytermek
 a gyermekeket mozdulatlanságra, hallgatásra, puszta befogadásra kényszeríti
 katedráról letekintő, pálcával és egyéb eszközökkel csendet parancsoló tanítók
Helyette:
 új iskola – „New School” - mozgalom
 nevelésfelfogásuk a pragmatizmus
 Pragma=cselekvés
 amerikai filozófiai irányzat
 egyik legjelentősebb reprezentánsa John Dewey
 hitvallása: „az iskola maga az élet.”

 A gyermek a társadalmi viszonyok része

 A nevelés: felkészítés a jövő társadalmára
 Az iskola: a társadalom számára nyitott intézmény
Nélkülözhetetlen kölcsönhatás:
 Részt vállal a környezet kulturális, tudományos és gazdasági életében
 A társadalom (vagy annak egyes rétegei) pedig részt vesznek az iskolai tevékenységekben

A projektmódszer elterjedése:
 William H. Kilpatrick (1871-1965): The Project Method - A projektmódszer - a
reformpedagógia egyik legforradalmibb írása 1918-ban
 Koncepció Dewey elméletére
 Hagyományos tanterv helyett: a gyermek érdeklődésén alapuló, életszerű feladategységek
 Elsajátítás önállóan, az egyes tanulók fejlődési sajátosságainak, egyéni fejlődési ütemének
megfelelően
 Ennek alapján definiált projekt: „szívből jövő” (egyéni indítékú), szándékos (tanulói
motiváción alapuló) cselekvés

 Hortobágyi Katalin definíciója:

„A projekt egy sajátos tanulási egység, amelynek a középpontjában egy probléma áll. A feladat nem
egyszerűen a probléma megoldása vagy megválaszolása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásnak és
összefüggésnek a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik."
A projekt szakaszai:
 témaválasztás,
 tervkészítés,
 adatgyűjtés,
 a téma feldolgozása,
 a termék, produktum összeállítása,
 a projekt értékelése,
 a termék, produktum bemutatása

Projekt az óvodában:
 Gyermek érdeklődésén alapul, abból fakad, abból építkezik tovább
 Pszichológiai-életkori sajátosságaira alapoz
 Természetes módon szolgálja az egyéni haladás ütemét, (differenciált fejlesztés, kreativitás)
 Természetes komplexségükben kínálják a tennivalókat, tudnivalókat
 Összekapcsolódnak bennük a műveltségi területek, tartalmak
 8. Az óvoda kapcsolatrendszere és az óvodai dokumentumok
Az óvoda kapcsolatrendszerének tagjai:
 Család
 Bölcsőde
 Iskola
 Fenntartó
 Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény
 Pedagógiai - Szakmai Szolgáltatás
 Civil szervezetek
 Szülők, gyermekek és a családok kiemelt jelentőségűek!
Szempontok az együttműködéshez:
 a szülő, a gyermek feltétel nélküli elfogadása
 őszinte, nyílt viselkedés
 segítség a problémák okainak feltárásában, ha szükséges, szakember bevonásával
1. CSALÁD:
A kapcsolattartás formái és tartalmai: Első találkozás a gyermekkel, szülőkkel – mikor? Hogyan?
 Beszoktatás/befogadás:
o Folyamatos, fokozatos, „anyás”, a gyermek szükségleteit követő
o Szülői elképzelések figyelembe vétele (?)
o Várható nehézségek a befogadás során
 Családlátogatás:
o Környezettanulmány a gyermek elsődleges szocializációs közegéről
o Családi miliő, gyermek családban elfoglalt pozíciója, esetleges devianciák
o Érvek pro és kontra
o Mikor? Milyen gyakran? Milyen formában?
o Tapasztalatok feljegyzése (szempontok?)
 Fogadóóra:
o szülőkkel való beszélgetés kötetlen formában vagy előre meghatározott céllal,
témában
o Lehetőséget ad az egyéni problémák feltárására
o Gyakorisága: rendszeres v. alkalomszerű
o Kezdeményezheti: pedagógus v. szülő (akár egyik szülő is)
o Bizalom, etikai szabályok betartása
 Szülői értekezletek:
o Szervezett, hivatalos kapcsolattartási forma
o Rendszeres (évente kb. 4 alkalommal: május eleje, okt. közepe, január vége, május
vége)
o Formális
o Tematikus
o Kevésbé bizalmas légkör
o Egyéni problémák kiemelése mellőzendő!
o Szülői munkaközösség - választott képviselők által
 Egyéb formák:
o Játék- és munkadélutánok
 o Ünnepek, rendezvények
o „Szülők Akadémiája”
o Van-e rá igény? Milyen jellegű?
o Aktív szülői részvétel, kezdeményező szerep
o Szakmai megosztottság : Gyermek érdeke? Eltérő szülői igények, elvárások?
o Visszajelzések, tapasztalatok alapján alakíthatók
2. A PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLATOK:
 a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás, fejlesztő nevelés,
 szakértői bizottsági tevékenység, nevelési tanácsadás, logopédiai ellátás,
 a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás,
 a konduktív pedagógiai ellátás, gyógytestnevelés,
 az iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás,
 a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása.
3. PEDAGÓGIAI - SZAKMAI SZOLGÁLTATÁS (POK):
 a) pedagógiai értékelés,
 b) a szaktanácsadás, tantárgygondozás,
 c) a pedagógiai tájékoztatás, tanügy-igazgatási szolgáltatás,
 e) a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése,
 f) a tanulmányi, sport- és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása,
 g) tanulótájékoztató, -tanácsadó szolgálat,
 h) a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó korai jelző- és
pedagógiai támogató rendszer működtetése

4. CIVIL SZERVEZETEK:
 Pl. alapítványok
 Mit támogat: innovációt, pályázatokat, rendezvényeket, eszközbővítést?
 A kapcsolat formái: eseti, folyamatos – rendszeres, hagyományhoz kapcsolódó, tartalmai?
 Szülők vagy egyéb szponzorok is támogatják-e az óvodát? (1%-ok)
Az óvodai dokumentáció:
 2011. évi CXC. tv a Nemzeti köznevelésről és a 20/2012-es (VIII.31.) EMMI rendelet:
 Munkaterv
 Szervezeti és Működési Szabályzat
 Házirend
 Pedagógiai Program
  Egyéb kötelező nyomtatványok

A munkaterv:
 Meghatározza az óvodai nevelési év helyi rendjét
 Elkészítéséhez az intézményvezető kikéri:
o a fenntartó
o az óvodaszék, a szülői szervezetek
o a gyakorlati képzés folytatójának véleményét is.

Az óvodai nevelési év helyi rendjében meghatározni:

 az óvodai nevelés nélküli munkanapok, az iskolai tanítás nélküli munkanapok időpontját,

felhasználását
 a szünetek időtartamát
 az óvodai élethez kapcsolódó ünnepek megünneplésének időpontját,
 az előre tervezhető nevelőtestületi értekezletek, szülői értekezletek, fogadóórák időpontját,
 az intézmény bemutatkozását szolgáló pedagógiai célú óvodai nyílt nap tervezett időpontját
A Szervezeti és Működési Szabályzat:
Tartalmazza az általános működés rendjét, pl.:

 a gyermekeknek, az alkalmazottaknak és a vezetőknek a nevelési-oktatási intézményben való

benntartózkodásának rendjét,
 a pedagógiai munka belső ellenőrzésének rendjét,
 a vezetők és a szervezeti egységek, külső kapcsolati partnerek, szülői szervezetek közötti
kapcsolattartás rendjét, formáját, a vezetők közötti feladatmegosztást
 az ünnepélyek, megemlékezések rendjét, a hagyományok ápolásával kapcsolatos
feladatokat,
 annak meghatározását, hogy hol, milyen időpontban lehet tájékoztatást kérni a pedagógiai
programról.

A házirend:

 Az óvoda nyitva tartása

 Az óvodai felvételre vonatkozó szabályok
 A gyermeket megillető jogok
 A gyermekeket óvó-védő szabályok
 A beiskolázás szabályai
 Az étkezéssel kapcsolatos tudnivalók
 Hiányzás igazolása, egészségvédelmi szabályok
 Szülői jogok és kötelességek
 Adatkezelés, ügyintézés, panaszkezelés

A pedagógiai program:
Meghatározza:
 az óvoda helyi nevelési alapelveit, értékeit, célkitűzéseit,
 nevelési feladatokat, amelyek biztosítják a gyermek személyiségének fejlődését, közösségi
életre történő felkészítését,
 a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek egyéni fejlesztését, segítését,
  a szociális hátrányok enyhítésével, az esélyegyenlőség biztosításával és a gyermekvédelemmel
összefüggő tevékenységeket,
 a szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formáit,
 a nemzetiség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatokat,
 az egészségnevelési és környezeti nevelési elveket.

Az óvoda által használt nyomtatványok:

 a felvételi előjegyzési napló,
 a felvételi és mulasztási napló,
 az óvodai csoportnapló,
 az óvodai törzskönyv,
 a tankötelezettség megállapításához szükséges szakvélemény (a továbbiakban: óvodai
szakvélemény),
 a gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció.
(Részletesebben a 20/2012-es EMMI rendeletben!)

A csoportnaplóban fel kell tüntetni:

 az óvoda nevét, OM azonosítóját és címét,
 a nevelési évet, a csoport megnevezését, a csoport óvodapedagógusait,
 a megnyitás és lezárás helyét és időpontját,
 az óvodavezető aláírását,
 a pedagógiai program nevét.
Az óvodai csoportnapló tartalmazza:
 a gyermekek nevét és óvodai jelét,
 a fiúk és lányok számának összesített adatait (a három év alatti, a három-négyéves, a
négy-ötéves, az öt-hatéves a hat-hétéves gyermekek számát, az SNI-s és a bölcsődés
gyermekek számát)
 a nevelési évben tankötelessé váló gyermekek nevét,
 a napirendet, a napirend szerinti tevékenységek időtartamát és a tevékenységeket,
 a hetente ismétlődő közös tevékenységeket tartalmazó hetirendet napi bontásban,
 nevelési éven belüli időszakonként a nevelési-szervezési feladatokat, a tervezett
programokat
 a hivatalos csoportlátogatásokat, a látogatás célját, időpontját, a látogató nevét és
beosztását, a látogatás szempontrendszerét, az eredményt,
 a feljegyzést a csoport életéről.

A gyermeki fejlődés nyomonkövetése: Szükség szerint, de legalább félévenként – rögzítik.

A dokumentáció tartalmazza:
 a gyermek anamnézisét,
 a gyermek fejlődésének mutatóit (érzelmi-szociális, értelmi, beszéd-, mozgásfejlődés),
valamint az óvoda pedagógiai programjában meghatározott tevékenységekkel
kapcsolatos egyéb megfigyeléseket,
 a gyermek fejlődését segítő megállapításokat, intézkedéseket, az elért eredményt,
 amennyiben a gyermeket szakértői bizottság vizsgálta, a vizsgálat megállapításait, a
fejlesztést végző pedagógus fejlődést szolgáló intézkedésre tett javaslatait,
 a szakértői bizottság felülvizsgálatának megállapításait,
 a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzéseket.
 Az óvodás gyermek fejlődéséről a szülőt folyamatosan tájékoztatni kell.
 9. Fejlődés jellemzői az óvodáskor végére, az iskolaérettség
A belső érés, a családi nevelés és az óvodai nevelés eredménye képpen az óvodáskor végére a
gyerekek többsége eléri az iskolai munkához szükséges fejlettségi szintet.
ONAP: Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges:
Testi+lelki+szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek az eredményes iskolai munkához.
Testi-fizikális jellemzők: Tipikusan fejlődő, testileg egészségesen fejlődő gyermek:

 Hatéves kor körül bekövetkezik az első alakváltozás

 Megváltoznak a test arányai, teherbírása
 Megkezdődik a fogváltás
 Mozgás összerendezettebb, harmonikusabb
 Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika
 Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes
Lelki-pszichés jellemzők: A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek:

 Nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre

 A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek
 Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik
(téri észlelés, vizuális akusztikus differenciáció, téri tájékozottság, a térbeli
mozgásfejlettség, a testséma kialakulása)
 Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett szándékos bevésés és felidézés
(szavakat, mondatokat mondok, mondd vissza!)
 Nő a megőrzés időtartama
 Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem
 Fokozatosan növekszik tartalma, terjedelme
 Könnyebbé válik a megosztása, átvitele
 A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett kialakulóban az elemi fogalmi
gondolkodás
 Érthető kommunikáció, beszéd
 Elemi ismeretek önmagáról és környezetéről
Szociális érettség: A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek:

 Készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására

 Képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és
gyermektársaival
 Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni
 Késleltetni tudja szükségletei kielégítését
 Feladattudata kialakulóban
(feladat megértése, feladattartás, a feladatok egyre eredményesebb elvégzése)
 Alakul kitartása, munkatempója, önállósága, önfegyelme

Az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség

harmonikus fejlődésének elősegítése!

 A neurológiai és egyéb hátránnyal küzdő gyermekeknél folyamatos, speciális szakemberek

segítségével végzett korrekció mellett érhető el a fentiekben leírt fejlettségi szint! (alanyi
joga!)
 Kapcsolattartás a gyermeket ellátó különböző szakemberekkel.
Az iskolába lépés lélektana:

 Az iskolába lépés legtöbbször feszültségekkel, konfliktusokkal, kompromisszumokkal

átszőtt időszak
 Szülők, az óvodapedagógus és tanító számára is
 Leginkább a gyermek számára!
 A gyermek az, akinek a legkevesebb élménye van az iskoláról, ő a „legtájékozatlanabb”
 A gyermek az, akitől várja az összes többi „szereplő” vágyaik, igényeik, elképzeléseik
megvalósulását

Zökkenőmentesebb az átmenet, ha:

 minden felnőtt figyelembe veszi, mire van szüksége adott fejlődési időszakában az óvodából
iskolába lépő gyermeknek
 minden felnőtt a gyermek mindenek felett álló érdekeit előnybe részesíti, szolgálja
 ha minden felnőtt valóban képes arra, hogy olyan pedagógiai hatást és olyan pszichés
klímát biztosít a gyermek számára, melyben biztonságban érezheti magát.

Az óvodapedagógus kulcsfontosságú szerepe:

 A közoktatásban betöltött szerepe
 A gyermek és a családi közeg több évi ismerete
 Szakértői vizsgálat során véleményt ír a gyermekről
 A három év során a tevékenységekkel, játékosan felkészíti a gyermeket az iskolára
(készségek, kognitív és motoros képességek fejlesztése, melyek szükségesek a sikeres
tanuláshoz)
 Jelzés, ha a fejlődésében eltérést tapasztal (intézményvezető, gyógyped, szülő)
 A legszakszerűbben koordinálhatja a szülő tennivalóit, a gyermek tájékoztatását az
iskolai életről
 A legérzékletesebben hozhatja közel az iskolai életet, a tanító személyét, a tanulási közeget, és
az iskola tárgyi környezetét, a gyermek számára--› híd a szülő és a tanító között
 Az adott gyermek ismeretében a számára legmegfelelőbb bánásmódot biztosítja
 A leghozzáértőbben hat az átmenetben közreműködő felnőttekre, figyelembe véve a gyermek
mindenek felett álló érdekét

A tanító:
 A gyermek mindenek felett álló érdekének érvenyítése, figyelembevétele
 Minden egyes gyermeket úgy fogad, ahogy azt az egyes gyermekek igényli
 Partnerkapcsolatot alakít ki a szülőkkel
 Nyugalom és a szeretet, a természetes elfogadás
 Nem sürgeti a gyermeket és nem fontos az uniformizált szokások bevezetése
 Fontos számára, hogy a gyermek minél előbb jól érezze magát az iskolában!
 Törekszik arra, hogy kellemes érzéseket keltsen a gyermekben az iskolai élet iránt
 Nem stigmatizál, von le elhamarkodott következtetéseket a gyermekről!

A szülők:
 Ők ismerik legjobban, legrégebben, fejlődésüket követve gyermekeiket
 Tudatosan koncentrálhatnak a gyermekük hajlamaira, érdeklődésére, igényeire,
 A gyermek igényeit szem előtt kell tartaniuk: gyermek számára leginkább megfelelő
iskolaválasztás
 Elsődleges a gyermek önmegvalósításának támogatása (nem a saját szülői vágyak
megvalósítása!)
„Mit tudjon a gyermek?”:
 Egészséges, megfelelően ingergazdag, a gyermekre figyelő környezetben
 A gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent
 Nincs szükség tanítására, képzésére
 Nagyok az egyéni eltérések, jelentős a gyermekek közötti különbség (ált. lányok előnyben)
 DIFFERENCIÁLÁS! --› nem csak az atipikusan fejlődő gyerekeknél!
 Amennyiben a fizikai-pszichés alkalmasság megfelelő, a többi ismeretet a gyermek gyorsan
megtanulja

Várható nehézségek:
 A fejlődés kb. a 7-8. életév tájékán teszi képessé a gyereket az írás fokozatos, nagy
formákból induló elsajátítására (finommotorika, szem-kéz koordináció)
 A hagyományos iskolákban az elsősök már szeptemberben vonalazott füzetet kapnak (a
fokozatosság csorbát szenved)
 Szűk sorközökbe való beletalálás kínzó és sokszor megoldhatatlan (radírkorszak)
 Kialakulhat: diszgráfia, súlyos önértékelési zavar, kudarc
 A 7-8. életév: a külvilágra irányuló kíváncsiság korszaka
 A gyerek sok mindent meg akar tudni a világról
 Már jóval előbb megerőszakoljuk őket a tudnivalókkal, mert a tantervet teljesíteni kell! --›
Az óvodások várják az iskolát!
 Fizikális fáradtság, megváltozott életritmus, „biológiai óra” Kiábrándulás
 Iskolai túlterhelés: első osztályban 5. ill. 6 óra!
 Következmény: kimerültség, negatív érzelmek az iskola iránt
 Hangsúly a szóbeli intelligencia fejlesztésén
(ebben az életkorban a cselekvéses intelligencia fejlesztése fontosabb!)
 Óraközi szünetek, tanítás nélküli munkanapok, testnevelés, művészeti órák rovására
(Fejlesztések: ebédszünetben, udvari játék helyett, 7. és 8. órában)
 Sajátos nevelési igényűek, különleges bánásmódot igénylők, hátrányos helyzetűek,
tehetséges gyerekek problematikája (2011. CXC. Köznevelésről sz. törv.)
 Fegyelmezés a középpontban--› Nem képes 45 perc fókuszált figyelemre!
 Oka: a kisgyermeknek 4-5 óra aktív mozgás szükséges a szabad levegőn
 Agya szinte már felnőtt, tüdeje ötször kisebb
 Az agy a leginkább oxigénigényes szerv és mivel a kisgyerek agya még fejlődésben van, ezért
ez fokozottabban érvényesül
 Elegendő mennyiségű oxigén - ötször gyorsabban kell keringtetnie vérét
 Orvosok: egynapi iskolai testi ártalom 1-1,5 órai speciális gyógytornával volna
ellensúlyozható!
 Pszichoszomatikus betegségek (lányoknál gyakrabban)

Tankötelezettség:
 Hazánkban 2019. évi LXX. törvény elfogadásával módosításra került a Nemzeti köznevelésről
szóló 2011. évi CXC. törvény, amely az gyermekek tankötelezettségét is érinti.
 Az új változtatásban bár megmaradt a 6. életévhez kötött tankötelesség, az ez alól való
felmentést a korábbi gyakorlattal szemben, ahol az óvoda és a szülő döntött, már kizárólag a
szülő kezdeményezheti az Oktatási Hivatalnál.
 Abban az esetben, ha az Oktatási Hivatal úgy véli, a megalapozott szakmai döntéshez szakértői
bizottsági vizsgálatra van szükség, elrendeli a gyermek területileg illetékes szakértői bizottságánál
a vizsgálatot, melynek eredményét a vizsgálatot követően továbbítják az Oktatási Hivatalba.
 A törvénymódosítás elsődleges célja az életkort tekintve minél homogénebb osztályok
létrehozása
 Felmerülnek esetleges negatív hozadékai: az óvoda presztízsvesztése, a szakértői bizottság
túlterhelése, csak elektronikusan lehet igényelni

10. A pedagógus előmeneteli rendszer – A gyakornoki fokozat

Vonatkozó jogszabályok:
• 2011. évi CXC törvény a Nemzeti köznevelésről
• 326/2013. (VIII. 30.) Korm. Rendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről
• A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési
intézményekben történő végrehajtásról (Kjt.)
• 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a
köznevelési intézmények névhasználatáról
Fokozatok:
• Gyakornok
• Pedagógus I.
• Pedagógus II.
• Mesterpedagógus
• Kutatótanár
Minősítés lépésről lépésre:
• Felkészülés/portfólió elkészítése
• Jelentkezés, E-portfólió feltöltése
• Óra/foglalkozás megtartása
• Felkészülés az e-portfólióvédésre
• E-portfólió védése, a pedagógus értékelése
• Magasabb fokozatba lépés
A gyakornoki szakaszról:
A 326/2013. Kormányrendelet hatálya fenntartótól függetlenül kiterjed a nemzeti köznevelésről
szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 7. § (1) bekezdésében meghatározott
köznevelési intézményekben közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban (a továbbiakban
együtt: foglalkoztatási jogviszony) foglalkoztatottakra.
• A köznevelési intézményben a munkakör betöltéséhez előírt végzettséggel és
szakképzettséggel, valamint két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkező
pedagógus-munkakörben foglalkoztatottat (a továbbiakban: pedagógus) Gyakornok fokozatba
kell besorolni.
• A gyakornok számára a foglalkoztatási jogviszony létesítésekor gyakornoki idő kikötése
kötelező.
• A két év gyakornoki időbe a foglalkoztatási jogviszony létesítése előtt megszerzett szakmai
gyakorlat idejét be kell számítani
• Gyakornoki időként a foglalkoztatási jogviszony létesítésének időpontjától számított
kétéves időszakot kell a kinevezésben, illetve a munkaszerződésben rögzíteni.
• A gyakornok
o a gyakornoki idő lejártának hónapjában, vagy
o ha a gyakornoki idő a tanítási évet követő nyári szünet alatt jár le, a tanítási év
május hónapjában tesz minősítő vizsgát.
• A minősítő vizsgán megfelelt minősítést kapott gyakornokot a Pedagógus I. fokozatba kell
besorolni.
• Az átsorolás a sikeres vizsgát követő én január 1-jétől!
 • A gyakornoki idő a vizsga napját követő nappal kezdődően két évvel meghosszabbodik, ha a
minősítő vizsgán a gyakornok „nem felelt meg” minősítést kapott. A gyakornoki idő egyéb
esetben nem hosszabbítható meg.
• A gyakornok a két évvel meghosszabbított gyakornoki idő lejártának hónapjában, vagy
amennyiben a gyakornoki idő nem a tanítási év közben jár le, a tanítási év utolsó hónapjában
megismételt minősítő vizsgát tesz.
• A vizsgán „megfelelt” vagy „nem felelt meg” minősítés adható.
A minősítő vizsga és a minősítési eljárás tartalma:
A pedagóguskompetenciákhoz kapcsolódó indikátorok alapján minősítő bizottság értékeli a
pedagógus tevékenységét.
A pedagóguskompetenciák (9 db):
• szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás,
• pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó
önreflexiók,
• a tanulás támogatása,
• a tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos
helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő
gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához
szükséges megfelelő módszertani felkészültség,
• a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság a
különböző társadalmi-kulturális sokféleségre és a fenntarthatóság szempontjaira, integrációs
tevékenység, osztályfőnöki tevékenység,
• a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése,
elemzése,
• a környezeti nevelésben mutatott jártasság, a fenntarthatóság értékrendjének hiteles
képviselete és a környezettudatossághoz kapcsolódó attitűdök átadásának módja,
• kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás
• elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.

A minősítő vizsga és a minősítési eljárás részei:

• a portfólió feltöltése,
• a portfólió előzetes vizsgálata,
• foglalkozás megtartása
• felkészülés a portfólióvédés lebonyolítására (a feltöltött portfólió alapján megfogalmazott
kérdésekre adott válaszok!)
• a portfólióvédés 3 tagú bizottság előtt
A gyakornok minősítő vizsgája esetében a foglalkozás látogatásán és megbeszélésén a mentor is részt
vehet.
A minősítő vizsgát és a minősítési eljárást legalább három főből álló minősítő bizottság folytatja le.
• Elnöke az OH által delegált, Mesterpedagógus fokozatba sorolt, az Országos szakértői
névjegyzéken pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) és pedagógusminősítés
szakterületen szereplő köznevelési szakértő.
• Tagjai:
a) az OH által delegált, az Országos szakértői névjegyzéken pedagógiai-szakmai ellenőrzés
(tanfelügyelet) és pedagógusminősítés szakterületen szereplő köznevelési szakértő,
b) a pedagógust alkalmazó köznevelési intézmény vezetője vagy az általa megbízott
vezetői, magasabb vezetői megbízással rendelkező vagy ilyen munkakörben foglalkoztatott
alkalmazott.
Értékelés:
• A portfólióvédés időpontjától számított tizenöt napon belül összegző értékelés
• A minősítő vizsga, a minősítési eljárás sikeres, ha az értékelés során a pedagógus-
kompetenciák értékelésénél:
a) a gyakornok legalább hatvan,
b) a Pedagógus II. fokozat elérését célzó minősítő eljárásban a pedagógus legalább
hetvenöt, vagy
c) a Mesterpedagógus vagy Kutatótanár fokozat elérését célzó minősítő eljárásban a
pedagógus legalább nyolcvanöt százalékot ért el.

A mentor és a mentorálás:
• A mentorálás célja, hogy a gyakornokot felkészítse a pedagógus életpálya feladataira.
• A mentort az intézményvezető jelöli ki a gyakornokkal azonos munkakörben, tanár esetén -
ha lehetséges - azonos tantárgy tanítására foglalkoztatott pedagógusok közül.
• A mentor segíti a gyakornokot a köznevelési intézményi szervezetbe történő
beilleszkedésben és a pedagógiai-módszertani feladatok gyakorlati megvalósításában.
• Támogatja a gyakornokot:
o az óvoda pedagógiai programjában a munkaköri feladataira vonatkozó előírások
értelmezésében és szakszerű alkalmazásában,
o a tanítási (foglalkozási) órák felépítésének, az alkalmazott pedagógiai módszereknek,
tanításhoz alkalmazott segédleteknek, tankönyveknek, taneszközöknek (foglalkozási
eszközöknek) a célszerű megválasztásában
o a tanítási (foglalkozási) órák, a foglalkozási egységek előkészítésével, megtervezésével
és eredményes megtartásával, megvalósításával kapcsolatos írásbeli teendők ellátásában,
o a minősítő vizsgára való felkészülésében.
• A mentor szükség szerint, de negyedévenként legalább egy, legfeljebb négy alkalommal
látogatja a gyakornok tanítási (foglalkozási) óráját és ezt követően óramegbeszélést tart,
továbbá, ha a gyakornok igényli, hetente konzultációs lehetőséget biztosít számára.
• A mentor legalább félévente írásban értékeli a gyakornok tevékenységét,
pedagóguskompetenciáinak fejlődését, és az értékelést átadja az intézményvezetőnek és a
gyakornoknak.
• A mentor a gyakornoki idő lezárulta előtt összefoglaló értékelést készít a gyakornoki
időszak tapasztalatairól.
A portfólió tartalmazza:
• a szakmai önéletrajzot
• eredetiségnyilatkozatot,
• a nevelő-oktató munka alapdokumentumait,
• a nevelő-oktató munka szabadon választott dokumentumait,
• a pedagógust foglalkoztató intézmény intézményi környezetének rövid bemutatását, valamint
• a szakmai életút értékelését.
Ezek közül nem mindegyiket értékelik pontszámokkal!

A nevelő-oktató munka dokumentumai:

• legfeljebb 2 csoportprofil;
• a csoportprofilhoz illeszkedő, adott csoportra vonatkozó, pedagógusok által meghatározott
időszakra szóló (javasolt a féléves időszak) nevelési terv;
• a csoportprofil(ok)hoz kapcsolódó legfeljebb 2 tematikus terv;
• a tematikus tervhez/tervekhez kapcsolódó 4 tevékenység-/foglalkozásterv;
 • hospitálási napló és esetleírás.
A többi feltöltendő dokumentum szabadon választott (min. 2, legfeljebb 5 db).
A dokumentumokhoz kötelező reflexiót is készíteni, kivéve: csoportprofil, nevelési terv, esetleírás.