Filmreflexió – Hair

A Hair című musical a 70-es, 80-as évek Amerikáját bemutató film, mely nagyon hűen
ábrázolja az akkori társadalmat, illetve eszméket. Az Egyesült Államok szabadság és
demokrácia eszméjével és ideológiájával szemben állnak az akkori sok-sok háború, a
besorozás, mellyel szembemenően megjelennek az ellen ideológiák, a hippi mozgalom
térnyerése jelentős, akik a békét hirdetik és támogatják, és ezek a fiatalok nem szégyellik
felemelni sem a hangjukat. Maga a film ezeket az eszméket mutatja be, egy baráti társaság
kialakulása és homogenizálódása nyomán. A két főszereplő, Berger és Claude két egymással
ellentétes értéket képviselnek, mégis kialakul köztük egy mély barátság, mely a film végén
megpecsételi sorsukat. Míg Berger a hippi mozgalom tagjaként, szabadságot hirdetve, háborút
elítélve, addig Claude minta polgárként, követve állampolgári kötelezettségeit, naivan
katonának vonul. Ez az ellentét feloldhatatlannak tűnik, de amikor megtörténik a két személy
között a helycsere, és Bergernek kell kivonulnia a harcmezőre Claude helyett az értékeik
felcserélődnek, és Berger válik a hőssé, aki a harcmezőn hal meg, feláldozza magát barátjáért.
A filmben többféle társadalmi probléma is felmerül, kezdve a rendszer
megingathatóságával, az ellenmozgalmak feltűnésével, társadalmi harcok és különbségek
kiéleződésével, valamint a rasszizmus, előítélet térnyerésével. A musicalben sokféle
szembenállásra találhatunk példát, többek között a gazdag – szegény, vagyis az elit – polgár
közti különbség, fehér – fekete emberek megítélése, fiatal – idősebb generáció ellentétei,
háborút magasztalok – békét követelők csoportjai, férfi – nő között.
A gazdag, vagyis az elit képviselője Shiela, és egyben kritizálója is. A lány ebbe a közegbe
született, az ő etikettjüket, szokásaikat, normáikat sajátította el, ám egyben ezeknek a
normáknak, értékeknek az áthágása is vonzó számára. Az elit megveti, elítéli és lenézi a hippi
mozgalom képviselőit, azaz Bergeréket, de Shiela számára a szabadságeszmény, amit
képviselnek nagyban hozzájárul az ő csatlakozásához is a baráti társasághoz. Egy kicsit
magáról a hippi mozgalomról. A filmben nagyon sajátságosan mutatták be őket, színes,
egyedi öltözködésükkel, természetszeretetükkel, béke és szabadságeszméjükkel. A mozgalom
résztvevőinek többsége megbotránkoztató volt abban az időben, deviánsnak gondolták őket.
Nem vetették meg a drogokat, de a monogámiát annál inkább, és nem ítéltek el senkit csupán
a bőrszíne, hazája, anyagi helyzete alapján. A monogámia elvetése számomra ott jelent meg,
amikor a baráti társaság lány tagjának, Jeannie terhessége került szóba, hiszen nem tudhatta ki
az apa a „sok opció” közül. Valamint példa lehet erre Hud, a néger csapattag hozzáállása
gyermeke anyjához, és ahhoz, hogy nem akart velük élni, sem elvenni a nőt.
A rasszizmus is erőteljesen átitatja a film kor és társadalomábrázolását, habár a katona tisztek
között jópár néger tisztet felfedezhetünk, addig az utcákon előítéletekkel kezelik őket, főleg a
nőket.
A fiatal és idősebb generáció ellentéte főként az ideológiákban mutatkozik meg. A hippi
mozgalom tagjai között csak és kizárólag fiatal, haladó szellemű személyek vannak, míg az
idősebbek elítélik a törekvéseik, külsőjük. Ez a fajta ellentét véleményem szerint mindig is
meg fog maradni az emberek, generációk között, így ez napjainkban is fellelhető probléma.
Az idősebb korosztály mindinkább konzervatív, beszűkültebb látókörű, kevésbé nyitott az új
dolgok, eszmék befogadására, persze vannak kivételek. De ez a fajta értékellentét nem
feltétlenül negatív, mert így mind a fiatalok, mind az idősebbek tudnak tanulni egymástól és
egymással.
Normaszegések sora tölti meg a képkockákat a film során, mely főként Bergernek, és a baráti
társaságának az asztala. Ide tartozhat legelőször maga a szereplők öltözködése, külseje, hiszen
maga a hosszú haj is egyfajta önmegvalósítás, illetve lázadás a normák ellen. A különféle
drogok használata, és azok népszerűsítése szintén deviáns normakövetés. Mikor belopództak
Shiela partijára, és az ott történt beszéd, ének, asztalon táncolás mind-mind szembe megy a
társadalom, főleg az elit normáival. Mikor Shiela elcsábította az egyik katonatisztet, hogy
elvegyék tőle a ruháját, valamint az autóját szintén normaszegésnek bizonyult, ahogy az is,
hogy Claude és Berger szerepet cseréltek a katonai bázison, aminek meg is lett a
következménye Berger számára. Ennek szerepcserének nagyon nagy szerepe volt a két
főszereplő személyiségével és értékeivel kapcsolatban. Eleinte felnagyítva láthattuk a vidéki
„jófiú” naiv, köteleségtudó személyét, illetve Bergernek a nagyvárosi, szabadszellemű
személyiségét, és ezek különbségeit. Ezek a személyiségjegyek, a szereplőkkel együtt az idő
előrehaladtával egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg a végén a hasonlóságok kerültek
előtérbe. Mindketten bátor férfiak voltak, akik kiálltak a saját igazuk mellett, és a szeretteiket,
barátaikat sosem hagyták cserben. A két férfi a saját világukban élt, míg a végén rá nem jött
Berger a halálba gyalogolva, hogy saját igaznak hitt eszméi éppolyan álomvilágot hoztak
létre, melyet mindig is megvetett, és végül a világ igazi, kegyetlen arca miatt kell meghalnia.
Így a minden szabályt elutasító és áthágó főhőst végül eléri sorsa, és saját magát áldozza fel a
barátja megmentése érdekében. 
A film fő mondanivalója talán az lehet, hogy mindenkinek amellett az ügy mellett kell
feltétlenül kiállnia és támogatnia, amivel teljes mértékben egyetért, és tud vele azonosulni.
Valamint fontos lecke az is, hogy a tömegnek igenis lehet szava a rendszerrel szemben,
amihez csak összefogás szükséges. Illetve a baráti kötelék, és annak megerősítése is nagyon
fontos szerepet kap a műben, és hangsúlyozza, hogy az igaz barátok mi mindent képesek adni
egymásnak, egymásért.
Számomra a film egészen meglepő volt, valamint a drámai befejezés a szívembe hatolt. Maga
a hippi mozgalom bemutatása gyakorolt rám nagy hatást, hiszen ilyen behatóan nem
foglalkoztam még a témával. A szabadságeszményük, a béke melletti rendíthetetlen kiállásuk
által elnyerték a szimpátiám, ám volt némi olyan deviáns viselkedésforma az életmódjukban,
melyekkel nem igazán tudtam azonosulni. Maguk a szereplők is érdekesek voltak számomra,
mindenki más-más értéket, személyiséget testesített meg, melyek lehettek pozitívak és
negatívak is. Berger személye méltó volt az egyik főszereplő megtestesítéséhez. Ő volt
mindig a leghangosabb, a legbátrabb, vezér egyéniség volt, akire mindig lehetett számítani, és
nem ítélt el senkit semmiért. Viszont ez a vakmerősége és segíteni vágyó, önzetlen
viselkedése vált a vesztévé is. Halála megrázó volt, és talán felesleges is, de ezzel
megmentette barátját, így tudott hőssé emelkedni a film végére.

Készítette: Burkali Liliána

CKZR5C