1.

A szociológia mint tudomány (megfogalmazása, tárgya, módszere, személete, történelmi

kialakulása, társadalomtudományok emberképe, mire jó a szociológia, a szociológus szerepei,
kutatások objektivitása)
Szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány;
Nem pontosabban, hanem más módszerekkel tárja fel a valóságot;
Lényege az elméletnek a valósággal való összevetése;
A szociológia tárgya: a társadalom egészét vizsgáló tudomány;
módszere: empirikus adatgyűjtést;
szemlélete: az ember helye a társadalmi szerkezetben
A társadalomtudományok történeti kialakulása:
 Történetírás
 Demográfia
 Politikatudomány
 Szociológia
 Szociálpszichológia
 Társadalom néprajz
A társadalomtudományok emberképe:
 homo oeconomicus -
 homo sociologicus
 homo psychologicus
 homo politicus
Mire jó a szociológia?
 jobban megérti a társadalmat;
 képes előre jelezni;
 segítséget nyújthat a politikának;
 középszintű törvényszerűségek kutatására használható;
A szociológus szerepei:
 Az uralkodó tanácsadója
 A nép orvosa
 A tudomány főpapja
A szociológiai kutatások objektivitása
o Minden tudós munkásságát befolyásolja a társadalmi helyzete, politikai állásfoglalása;
o Arra kell törekednie, hogy kutatásait minél kevésbé befolyásolják a saját értékei, minél inkább az
objektív igazság, a valóság feltárást szolgálja;
o Figyelembe kell vennie, hogy a tudományos megállapításait milyen célra, milyen ügyek
alátámasztására lehet felhasználni.
 2. A kutatás menete, módszerek (Kutatási terv alapelemei, Elemzési egységek, Idődimenzió,
Konceptualizálás/operacionalizálás, Adatgyűjtési módszerek, Kvantitatív/kvalitatív mérési eszköz)
Kutatási terv alapelemei:
1. A probléma, cél meghatározása
2. Szakirodalmi áttekintés 7. Rögzítés
3. A vizsgálat alanyai 8. Elemzés
4. Konceptualizálás/operacionalizálás 9. Határidők:
5. Adatgyűjtési módszerek 10. Költségvetés
6. Gyűjtés
Elemzési egységek
 Egyének: leggyakoribb elemzési egység
 Csoportok – azok, melyeket egységes entitás jellemez.
 Szervezetek – formális t/mi intézmények
 Társadalom produktumok – az emberek mint t/mi lények, vagy az ő viselkedésük cselekedeteik
terméke
Idődimenzió
• Keresztmetszeti vizsgálat
• Longitudinális vizsgálat
• Trendvizsgálat
• Kohorszvizsgálat
• Panelvizsgálat
Konceptualizálás/operacionalizálás
 Melyek a kutatás legfontosabb változói?
 Konceptualizálása ezeknek a változóknak
 Operacionalizálás – azon konkrét lépések meghatározása, amelyeket egy bizonyos fogalom mérésére
használni fogunk
 Konceptualizálás – azt a folyamatot nevezzük, amikor pontosan meghatározzuk, h. egyes kifejezéseken
mit fogunk érteni. Elméleti szinten tisztázzuk a dimenziókat. (valamely fogalom meghatározására
vonatkozása, oldala, nézőpontja (pl. együttérzés, de kérdés, h. állatok vagy emberek irányába?))
 Operacionalizálás – A konkrét eljárások kialakítása, amelyek eredményeként a fogalmakat megjelenítő
empirikus megfigyelésekhez jutunk. A konceptualizálás az elvont fogalmak közelebbi meghatározására
szolgál, amire épít az operacionalizálás.
A lehető legvilágosabban adja meg a fogalom jelentését a kutatás kontextusában: mit fogunk figyelni,
hogyan fogjuk csinálni, milyen értelmezést rendelünk hozzá a megfigyeléshez
Képzetalkotás: ASZTAL(kép)
Folyamat a fogalom pontatlan megközelítésétől a kutatás méréséig: Konceptualizálás → Nominális definíció
→Opercionális definíció →Mérések a valóságban
Adatgyűjtési módszerek
 Lesz-e terepkutatás? Vagy csak másodlagos elemzéssel foglalkozik?
 Milyen kutatási módszert használunk (kvantitatív/ kvalitatív). A két módszernek megvannak az
előnyei és hátrányai – ki kell választani, hogy melyik vizsgálja mélyebben a megjelölt témát.
 Az a legjobb, ha egyszerre több kutatási módszert is alkalmazunk
 Ajánlatos próbakérdezést/vizsgálatot végezni. Itt derülnek ki azok a hiányosságok, melyek a készített
mérési eszközünk buktatói lehetnek esetleg.
KVANTITATÍV - számszerűsíthető, mennyiségi eredmények. Kérdőívek: ugyanazok a kérdések,
ugyanabban a sorrendben ugyanaz a válaszlehetőségek az összes megkérdezett számára.
Deduktív (dedukció) elméletalkotás – általánostól halad a specifikus felé: logikailag/elméletileg felfedezett
összefüggéstől halad a megfigyelések felé. Nomotetikus magyarázat – helyzetek v események osztályaira
keresi a magyarázatot, nem egyetlen esetre. Kvatitatív kutatásoknál.
KVALITATÍV – nem számszerűsíthető. Ugyanolyan fontos része az elemzési egységek, vagyis a minta
kialakítása Induktív (indukció) elméletalkotás – a sajátostól halad az általános felé. Egy
megfigyeléssorozattól egy olyan összefüggés feltételezése felé, amely bizonyos fokig rendet teremt az adott
esetek között. Idiografikus magyarázat – egyetlen magyarázatra korlátozódik: egy konkrét eset teljes körű
megmagyarázása – Kvalitatív kutatásoknál.
 3. A szociológia története (előfutárok, alapító atyák, klasszikusok kortársaik, a II. v.h. után,
neopozitivizmus, frankfurti és chicagói iskola, Pierre Bourdieu, magyar szociológia története)
Előfutárok :
Claude Henri Saint-Simon: aki törvényszerűségeket keresett a társadalomban
► Megszokás ereje
► Újításra való hajlam
Három társadalmi típust különböztet meg: ► teológiai,
► katonai,
► ipari.
Auguste Comte: Tőle származik a szociológia elnevezés.
► Pozitivizmus (a természettudományhoz közeli álláspont)
► Azóta is vita: a természettudományokhoz hasonló módszerekkel kell e eljárni
► Pozitivistákkal ellentétes álláspont (pld. Frankfurti Iskola)
Három korszakot különböztet meg:
► Teológiai korszak – isteni lényeg beavatkozásával magyarázzák a jelenségeket;
► Metafizikai – elvont gondolatokkal magyarázzák;
► Pozitív – természettudományos módszerrel kimutatott törvényekkel magyarázzák.
Alexis de Tocqueville:
►Középpontjában a demokrácia állt.
►A demokrácia Amerikában c. műve (1983)
Az egyenlőség = megszűnnek a rendek és osztályok közötti jogi különbségek. Az egyenlőség megvalósítása a
szabadság elnyomásával járhat
Az alapítóatyák: Karl Marx, Friedrich Engels
Tevékenységük jellemzői
►Formációelmélet – a fejlődés a kommunista társadalomban csúcsosodik ki, a történelem itt ér véget;
►Az osztály fogalmának összekapcsolása termelőeszközzel
►a kapitalista rendszer elemzése a szocializmus megálmodása;
A modern gazdaság kialakulása függ az adott társadalom vallási nézeteit ől.
► Marx követ ők: a vallás lényegtelen jelenség
► Weber: a vallás lényeges jelenség A „varázstalanítás” következtében a vallás szerepe gyengül Weber
tudományfelfogása • A „megért ő szociológia” fogalma • Megismerni és megérteni két fokozat Pl. Nem elég
megismerni, hogy a tőkés kizsákmányolásra törekszik azt is meg kell érteni, miért törekszik arra.
Émile Durkheim: A társadalmi integráció feltétele a „kollektív tudat”, közös hiedelmek, érzések, szolidaritás. Fajtái:
► Mechanikus
► Szerves
Anómia: a társadalmi normák meggyengülése. Ha a normákban való egyetértés meggyengül, a társadalmi problémák
megnőnek.
A szociológiában ma is a legtöbbet használt fogalom Öngyilkosságok vizsgálata az iparosodás után. Típusok: •egoista
•altuista •anómiás
Max Weber
Négydimenziós társadalomszerkezet:
► gazdaság, ► hatalom, ► életmód, ► megbecsültség.
A társadalmi cselekvés négy típusa:
- tradicionális (hagyományokat követő)
- érzelmileg motivált
- értékracionális (igazságosság)
- célracionális (meghatározott célt elérni)
A modern társadalmakban a célracionális viselkedés válik uralkodóvá A társadalomban nem determinisztikus, hanem
valószínűségi jellegű törvényszerűségek uralkodnak A politikában szétválasztotta az uralmat a hatalomtól. Bürokrácia:
a szervezetek az ügyeket meghatározott szabályok szerint intézik. Pontos munkamegosztás, kiszámítható működés.
Vallás: a protestáns etika és a kapitalista szellem.

A klasszikusok és kortársaik:
Herbert Spencer: Darwini társadalomelmélet. Az állami beavatkozás nélküli tőkés fejlődés híve volt.
Vilfredo Pareto: A hatalmi elméletek egyik első képviselője: a hatalmi elitek körforgása A racionális megfontolások
mellett az emberi cselekedeteket irracionális ideológiák is vezetik. Irracionális cselekedetek igazoló ideológiák
léteznek.
Georg Simmel: ► A szociológia a társadalomtudományok geometriája.
 ► A formális szociológia előfutára. Az emberek közötti kapcsolatok közös formái: konfliktus, alá és
fölérendeltség, intimitás, távolságtartás stb.
► A pénz filozófiája c. (1973) műve - a pénz elterjedése nagymértékben megváltoztatja az emberek
közötti interakciót
Ferdinand Tönnies: a társadalomban egyre inkább háttérbe szorulnak a személyes kapcsolatokon alapuló közösségek,
és a szerződéseken és személytelen kapcsolatokon alapuló közösségek veszik át a szerepet.
Irányzatok a II: világháború után
Fő tendenciák: 1) Szakmává vált a szociológia
2) Szakszociológiai ágazatokra vált szét Öregedés szociológiája, pszichiátriai problémák szociológiája
stb.)
3) Az empirikus szociológia előtérbe került az elméletalkotáshoz képest
► Elfogadták Merton javaslatát: középszintű elméleteket kell alkotni, s azokat empirikusan igazolni. Középen
helyezkedik el a társadalomelméleti kutatások és a mindennapi kutatásban használt munkahipotézisek között
Neopozitivizmus:
Paul Lazarsfeld: a választásokkor a demokrata és republikánus elnökjelöltekre adott szavazatokat, befolyásoló
tényezőket vizsgálta.
Karl Popper: az irányzat tudományfilozófiai megalapozója. Eljárás: ha felmerül egy olyan probléma, amit addig nem
vizsgáltak vagy nem ismernek, illetve nincs rá magyarázat, a szociológia úgy jár el, hogy megfogalmaz egy új elméleti
hipotézist, s azt mérés és vizsgálat alapján ellenőrzi. A tudományos elmélet kritériuma a megcáfolhatóság
(igazolhatóság).
Frankfurti Iskola
1920-as évektől Frankfurt
► Max Horkheimer ( 1895-1973)
► Theodor W. Adorno ( 1903-1969)
► Jürgen Habermas ( 1929- )
Induláskor két forrás: marxizmus és pszichoanalízis Empirikus szociológia ellenesség (Amerikában adatfelvétel az
antiszemitizmus gyökereiről) Az antiszemitizmus gyökereit a tekitélyelvű személyiségben látták.
Pierre Bourdieu: Weber, Marx, Durkheim strukturalizmusa keveredik felfogásában
Oktatásszociológia: az oktatási rendszer a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó és igazoló szerepet játszik Később
kiterjeszttet érdeklődését a kultúra egészére.
Háromféle tőke: ► Vagyon tőke ► Kulturális tőke ► Szociális és kapcsolati tőke
A kulturális kapcsolati tőke növekvő szerepe, amit a családban, baráti körben lehet elsajátítani.
A magyar szociológia rövid története:
1900-as évek után ►Huszadik Század (1900) folyóirat és köre – Társadalomtudományi Társaság (1901) Első
generáció: Gratz Gusztáv (főszerkesztő), Pulszky Ágost (a társaság elnöke) 1918 felbomlik a társaság (oka:
világháború) Második generáció: Jászi Oszkár, Szabó Ervin Első kérdőíves vizsgálat: Braun Róbert: A falu lélektana
(1913)
Falukutatók (szocigráfiai mozgalom) 1930-tól Központi kérdés a parasztok nincstelensége
Az írások típusai: ► Irodalmi. Illyés Gyula: Pusták Népe ► Publicisztikai. Féja Géza: Viharsarok ►
Szaktudományos. Veres Péter: Az alföld parasztsága, Kovács Imre: Néma forradalom, Erdei Ferenc: Futó homok. ►
Politikai tevékenység (Erdei, Veres, Kovács) Nemzeti Parasztpárt
Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség) ►Ifjúsági szervezet Balaton Szárszón ►1942-ben már nem csak vallásos
témák ►1943-ban Erdei Ferenc és Németh László tart előadásokat ►600 fiatal jött össze
1945 után ►Szalai Sándor ►Bibó István ►60-as évektől új lendület: megalakulnak a szociológiai kutatás
intézményei; ►70-es évek: Magyar Szociológiai Társaság, a TÁRKI, megindult a szociológusképzés 1989 után
►Megszűntek a tabutémák, megnyíltak a nemzetközi kapcsolatok. ►Csökkentek a kutatásra fordítható erőforrások,
egyes intézmények megszűntek. ►A publikációs lehetőségek beszűkültek, sok szociológus elhagyta a pályát. A jövő
► Rendszerváltozás beható szociológiai vizsgálata. ► 1918 és 1945 utáni időszakok (át)értékelése, társadalmi-
gazdasági károk feltárása. ► Szociológiai elméletekkel való viszony tisztázása, eredeti marxizmus „rehabilitálása”. ►
Módszertani igényesség az adatfelvételekben, feldolgozásban, közzétételben.
 4. Társadalmi szerkezet és rétegződés (alapfogalmak, rétegződésrendszerek, Marx és Engels
rétegződéselmélete, többdimenziós elméletek, nemzetközi és M.o-i tendenciák, a „két-háromszög”
modell lényege, osztályok a mai nyugati társadalomban)
Társadalmi szerkezet - a társadalmon belüli különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat
értjük. A társadalmi szerkezet elmélete néhány kategóriába foglalja össze a különböző pozíciókat (pl. gazdasági
vezető, munkás, paraszt). Ezek a kategóriák különböznek egymástól társadalmai munkamegosztásban stb.
Társadalmi rétegződés:
 A szociológusok a társadalmi egyenlőtlenségek leírására a társadalmi rétegződés fogalmát használják.
 Egyenlőtlenség minden társadalomban van – mint a foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely.
 Ezen ismérvek alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az
életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban.
 A társadalmi szerkezet alapvető jellemzői a társadalmi rétegződésben tükröződnek.
A rétegződés 4 alapvető rendszere
1. Rabszolgaság
2. Kasztrendszer (2 fontos része van:  - varna: a társadalmi megbecsültség  - dzsáti: helyileg meghatározott
csoportokat jelent: itt érvényesülnek a kasztkülönbségek.  Legfelsőbb réteg a brahma)
3. Rendi tagozódás (Rétegei: 1. arisztokrácia, nemesség 2. papság – némi kiváltásággal rendelkezett 3. közemberek –
jobbágyok, szabad parasztok, kereskedők és kézművesek)
4. Osztálytagozódás (a népesség olyan nagyobb csoportja, amelynek tagjai a rendelkezésükre álló gazdasági
erőforrások tekintetében azonos pozíciót töltenek be. Lényege:  az osztályok jogi vagy vallási szempontból nem
öröklődnek  az osztályok közötti határt nem lehet meghúzni – nagyon képlékeny rendszer  az egyén – részben –
saját teljesítménye révén kerül be egy adott osztályba  alapját a gazdasági különbségek alkotják)
Marx és Engels - csak a termelőeszközhöz való viszony alapján különböztették meg az osztályokat – egydimenziós
szemlélet.
Munkásosztály
 (termelési eszközökkel nem, csak saját munkaerejükkel rendelkeznek, ezt adják el a termelőeszköz tulajdonosoknak,
a tőkéseknek. A munkaerő ára a bér, a munkabér amit kapnak a munkaerejük használatáért legfeljebb fizikai létük
fenntartását teszi lehetővé, felhalmozást nem, ezért a munkás mindig rákényszerül munkaerejének áruba bocsátására.
Tőkések, földbirtokosok osztálya
 olyan mértékben birtokolják a termelési eszközöket, hogy azokat már saját maguk nem tudják működtetni, ezért
bérmunkásokat foglalkoztatnak. Az ő általuk termelt többletből – értéktöbbletből – hatalmas vagyont, tőkét
halmoznak fel.
Önállóak, kispolgárok
 (kiskereskedők, kisiparosok) csak annyi termelési eszközzel rendelkeznek, amennyit maguk is működtetni tudnak,
így idegen munkaerőt nem alkalmaznak, legfeljebb családtagot vonnak be a munkába. Mivel idegen munkát nem
sajátítanak el, nem is tudnak a termelés bővítéséhez szükséges tőkét felhalmozni, sőt a piaci versenyben rendre
alulmaradnak a tőkés vállalkozásokkal szemben, ezért sok kistermelő tönkre megy, proletarizálódik.
Többdimenziós elméletek
Max Weber
A társadalmi szerkezetben három lényeges meghatározó dimenziót nevez meg.
 Gazdasági dimenzió: ebben a termelőeszközökhöz való viszony + a munkaerő-piaci helyzetet látja differenciáló
tényezőnek.
 Hatalom: Weber szerint a politikai hatalom nem szükségképpen függ össze a tőketulajdonnal.
 Rend, státusz: Ennek lényege a megbecsültség, tekintély, presztízs.
Módszerek
 Survey-módszer: Adatot gyűjtenek össze a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről,
életkörülményeiről, életmódjáról, gondolkodásáról.
 Önbesorolásos-módszer:  esetében a megkérdezik, hogy milyen osztályba vagy rétegbe sorolják magukat.
 Presztízsvizsgálat: (Amerikában elterjedt) Ebben a megkérdezetteket arra kérik fel, hogy pontosan megnevezett
foglalkozások „presztízsét” nevezzék meg. Sorba rendezik a foglalkozásokat valamilyen szempont szerint: presztízs,
megbecsültség, jövedelem, befolyás stb.
Hogyan befolyásolja a társadalmi szerkezetben elfoglalt pozíció, osztályhoz, réteghez tartozás egyes
emberek életét?
 az egyén az élete folyamán magas vagy alacsony jövedelemhez jut;  milyen iskolai végzettséget szerez; 
várható élettartama hogyan alakul;  az egyén kivel házasodik és kikkel barátkozik;  milyen politikai erőt
támogat.
Magyarország osztálytagozódása
 munkásosztály
 termelőszövetkezeti parasztság (Erdei a Parasztok (1938) c. művében fejti ki, hogy őket
kirekesztették a társadalmi rendszerből: az életmódjuk, vagyonuk, iskolázottságuk terén nem kapják
meg azt, ami alanyi jogon járna nekik)
 Egy réteget, az értelmiség vagy szellemi réteg.
Egyéb kategóriák: kisiparosok, egyéni gazdálkodó parasztság
Ferge Zsuzsa (1968) – munkajellegcsoport
 vezető és értelmiségi  középszintű szellemi (pl. technikus)
 irodai
 szakmunkás
 betanított munkás
 segédmunkás
 mezőgazdasági fizikai munkás/paraszt
 nyugdíjas
Szelényi Iván (1972-)
 kimutatta, hogy Magyarországon egymás mellett két lakáshoz jutási rendszer él: a magántulajdonú lakások
vásárlásának és építésének piaca és az állami lakáskiutalás.
 A szocialista rendszerben tehát számos rejtett mechanizmus működött, amely a privilegizált rétegeket még
privilegizáltabbakká tette, a hátrányos helyzetűek hátrányait pedig növelte
„Két-háromszög” modell

Osztályok a mai nyugati társadalmakban

Felső osztály: viszonylag kis létszám, státuszbeli különbségek a tradicionális gazdagok és az újgazdagok
között.
Középosztály: számtalan foglalkozási csoport tagjait foglalja magába.
 régi középosztály: kisvállalkozók, boltosok, small farmerek (munkaképes lakosság jelentős hányada)
 felső középosztály: menedzserek, szakértelmiségiek. (felsőfokú végzettség)
 alsó középosztály: hivatali alkalmazottak, tanárok, ápolók, ügynökök
Munkásosztály: képzettségi szint az elkülönítő tényező
 felső munkásosztály (munkásarisztokrácia) a szakképzettek rétege
 alsó munkásosztály: a szakképzetlenek (bizonytalanabb munkakörülmények)
 marginális osztály: a munkásosztály alsó rétege, etnikai megkülönböztetés alapján
 5. Társadalmi mobilitás (vertikális mobilitás fajtái, nyitott és zárt társadalom, meritokrácia fogalma)
Társadalmi mobilitás:
Az egyének és csoportok mozgása a különböző társadalmi-gazdasági pozíciók között. A vertikális mobilitás
fel- és lefelé irányuló mozgást jelent a társadalmi-gazdasági hierarchiában. A társadalmi mobilitás
2féleképpen vizsgálható:
 nemzedéken belüli (intraregenráció) mobilitásnak nevezzük.
 nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás.
Nyitott és zárt társadalom
 A mobilitás vizsgálatában szokás a nyitott és zárt társadalom fogalompárt használni.
 Ezeket a fogalmakat különböző keppén értelmezik. Legajánlatosabb azt a definíciót használni, amely
szerint:
 annál nyitottabb valamely társadalom, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók
mobilitási esélyei, arányszámai közt.
 Nyitottabb pl. Ahol a vezetők és értelmiségiek fiainak 46%-a a munkások fiainak 9%-a a parasztok
fiainak 5%-a lett vezető értelmiségi zártabb ahol a vezetők 55%-a, a munkások 2%-a és a paraszt fiatalok
1%-a lesz vezető, vagy értelmiségi.
Meritokrácia:
 A meritokrácia egy olyan társadalmi forma, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem a társadalmi
származásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ.
 A szó eredete: "meritum" (lat.) tett, teljesítmény, "kratosz" (gör.), uralom vagy erő.
Goldthorpe meritokratikus elméletekkel szembeni szisztematikus kritikája (1996)
 Szerinte nem feltétlenül a hatékonyság mûködteti a munkaerõ allokálást: az iskolázottság egyfajta
életstílust, kulturális hátteret is jelent, gyakran ezért és nem a tényleges tudásért keresnek a munkaadók
diplomás alkalmazottat.
 A posztindusztriális, tudás-alapú gazdaságban ugyanakkor nem is feltétlenül a kognitív képességek
kerülnek elõtérbe: olyan, tipikusan expanzióban levõ posztindusztriális területeken, mint a kereskedelem, PR
vagy a promóció inkább a megjelenés, a beszédstílus kap nagy szerepet. Ezek viszont a családból
öröklõdnek, s nem az iskolán keresztül szerezhetõk meg.
A modern társadalmakban ugyancsak erõsödõ kis- és középvállalkozói szektorban hasonló a helyzet: a
szülõk nem csak a tárgyi javakat örökíthetik át utódaikra, hanem a szintén szükséges vállalkozói kultúrát,
individualisztikus munkaerkölcsöt is.
A család szerepe
 a társadalom történeti fejlődésével együtt változik, ami megmutatkozik az egyes családi funkciók
jelentőségének alakulásában is. A család funkcióinak osztályozása számos módon lehetséges. Egyik
lehetséges osztályozás a következő:
 6. A társadalom térbeli rétegződése (alapfogalmak, urbanizációhoz köthető elméletek, társadalmi
mobilitás – vándorlás, a város és a falu társadalmi különbségei)
Tér, mint lakókörnyezet:
A társadalmak térben és időben léteznek.
• A tér fontos feltétele a társadalmak fejlődésének, hiszen a természeti környezet egyik lényeges jellemzője a térbeli
kiterjedés, a lakóhelyek, a települések elhelyezkedése, a környezet állapota, a földrajzi adottságok.
• Az emberek számára nem közömbös, hogy hol laknak, találnake lakóhelyükön megfelelő munkát, jó iskolákat
gyermekeik számára, kielégítő egészségügyi ellátást, hivatalos ügyek intézése lehetséges-e helyben, vagy csak más
településen, hozzájutnak-e megfelelő lakáshoz és milyen a levegő minősége, a lakókörnyezet tisztasága, de az sem
mindegy, hogy milyenek, a szomszédok.
• A térbeli adottságok meghatározzák az emberek mindennapi életkörülményeit, befolyásolják a társadalmak,
országok, régiók fejlődési esélyeit. A tér mint a természeti környezet (vagy az átalakított természet, az épített
környezet) egyik fontos jellemzője nem korlátlan bőséggel áll az emberek, a társadalom rendelkezésére.
• Hány ember él a Földön?
Város
Azok a települések, amelyeknek városi államigazgatási rangjuk van. Az a település, amelynek
• lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciót lát el. Ezek a települések többnyire
környékük államigazgatási központja is.
• A városok lakossága minden szempontból heterogén (foglalkozás, műveltség, életszínvonal, gondolkodás)
• A város koncentrálja a társadalom gazdaságát, az információkat, a tudást, a hatalmat és természetesen az embereket
is, akik e sokféle társadalmi funkciót ellátják.
Várostípusok
• Egymilliónál nagyobb lakosságú települések = metropolis
• 100 ezren felüli népességűek = nagyvárosok
• 20-100ezer lakosúak = középvárosok
• 5000-nél kisebb népességű települések = kisváros, község
A globális város
3 város tartozik ide: New York, London, Tokió. Ezek a városok már hosszú ideje a nemzetközi kereskedelem
központjai. Jellegzetességei:
• „vezetői pozícióba” kerültek, azaz olyan központokká váltak, ahonnan irányítják a világgazdaság főbb folyamatait
• otthont adnak azoknak a pénzintézeteknek és specializált szolgáltatói vállalatoknak, amelyek ma már jelentősebb
hatást gyakorolnak a gazdasági fejlődésre
• helyenként szolgálnak ezen újonnan megerősödött iparágakban folyó termelés és kutatás számára
• ezek a városok jelentik azt a piacot, ahol a pénzügyi és szolgáltatói iparágak „termékeit” adják-veszik, vagy más
formában értékesítik
Község
• Község vagy falu az, amelynek rangja községi. A társadalmi kapcsolatok szorosabb volta, a hagyományosabb
gondolkodás, a társadalmi normákhoz való nagyobb fokú alkalmazkodás, általában a nyugodtabb életmód jellemzi.
Tanya:
• A falvak és városok zárt beépítésű részén kívül fekvő, egyedül álló vagy csak kevés lakóépületből álló településeket
és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket, amelyeknek lakói mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.
Urbanizációhoz köthető elméletek
Arnold Toynbee elmélete
• a fejlett országok népességének túlnyomó többsége néhány nagy „megapoliszban”, sokmilliós városok övezetében
fog élni.
• A munkahelyek decentralizálódnak, fejlődik a távközlekedés, így lakosság kisebb településeken fog szétszóródni.
Társadalmi mobilitás: vándorlás
A migráció olyan lakóhely-változtatás, amely a településhatár átlépésével jár, az egy településen belüli lakóhely-
változtatás nem számít vándorlásnak. A demográfia tudomány kutatási körébe tartozik. Egyéni és társadalmi okai és
következményei a szociológia érdeklődéi körébe is bele tartozik, főként az „őslakosság” és a bevándorlók vizsgálata.
A város és a falu társadalmi különbségei (M.o.)
• népesedésben is jelentkeznek: – felgyorsult a falvak népességvesztése; – folytatódott a falvak elöregedésének
tendenciája, így a falvakban ma már a természetes fogyás nagyobb mértékű, mint a városokban
• házasságok kötése és felbomlása kisebb gyakorisággal történik falvakban;
• iskolai végzetség: a falvakban a közép és felsőfokú végzettség aránya rosszabb, illetve a falvakban az elemi
végzettség magasabb.
• szellemi foglalkozás: falvak elmaradnak a városoktól a szellemi foglalkozásúak arányában
• nyugdíjasok száma falvakban több
• lakások: a falvakban nagyobb lakásokkal rendelkeznek az önerőből építkezés folytán, viszont kevésbé komfortosak
mint a városi lakások, bár már közeledni látszik egymáshoz
 7. A társadalom mikrostruktúrája (a csoport fogalma, csoport szerkezete, a család típusai és
társadalmi funkciói, a család szerkezete)
A csoport fogalma – az egyének olyan együttesei, ahol:
 a tagok együttműködnek valamilyen cél elérése érdekében,
 együttes tevékenységük, személyes érintkezésük során közöttük kapcsolatok alakulnak ki.
 a csoportcél elérésén való közös tevékenység során a csoport tagjai strukturálódnak, státuszokba
rendeződnek, az egyes státuszokhoz eltérő elvárások fűződnek,
 a csoport tagjai befolyásolják egymás szükségletkielégítését, önmegvalósítását, ez alapján szimpátia és
antipátia kapcsolatok alakulnak ki közöttük,
 a csoport tagjait összefűzi a közös érdek, közös normákkal, értékekkel, szokásokkal és hagyományokkal
(csoportkultúrával) rendelkeznek, elkülönítik és megkülönböztetik magukat más csoportoktól („MI” és
„MIÉNK” tudat.)
 A csoportot az különbözteti meg az ad hoc jelleggel összeállt tömegtől, hogy a csoportcél tartósan jelen
van
A társadalom csoportszerkezete
 közvetítik az egyén felé a társadalmi hatásokat;
 csoportok adnak keretet az egyéni aktivitás, magatartás megnyilvánulásainak;
 Itt történik meg a nagy átalakulás: az individuálisból szociális, a szociálisból individuális
A csoport szerkezete
 Alapstruktúra - a csoport alapvető tevékenysége során jön létre, a csoport működése, funkcionálása során
jön létre, ezért funkcionális struktúrának nevezzük – a csoporton belüli munkamegosztáson alapul. A közös
tevékenységet megszervezni képes vezető vagy vezetők (irányítók, hangadók) kiválasztódását
 Érzelmi struktúra – a csoport tagjai között létrejövő rokonszenv- és ellenszenv kapcsolatok. Az egyén
önmagát mint személyiséget, mint társadalmi lényt a csoportbeli közös tevékenység révén valósíthatja meg.
 Közlési struktúra – a csoport számára szükséges információkat kik továbbítják és kiknek.
 Hatalmi és döntési struktúra – kik képesek mások tevékenységét, magatartását befolyásolni, kik hozzák a
döntéseket.
A család típusai:
 házaspári család
 házaspár gyermekkel
 egy szülő gyermekkel
 több generációs család
 együttesen gazdálkodó családok együttélése
 lakáshiány okozta kényszerű együttélés
 idős szülők gondozása miatt szükséges együttélés.
 A családtípusok gyakoriságára a háztartások adataiból következtethetünk
 „Háztartások azoknak az együttlakó személyeknek a köre, akik közös lakásban, vagy annak egy részében
laknak, a létfenntartási költségeket részben vagy egészben közösen viselik és a hét egy vagy több napján
rendszerint közösen étkeznek.”
- termelési funkció
- fogyasztás
- kultúra
- szexuális – reprodukciós funkció
A család szerkezete
 A család funkcionális struktúráját is a státuszok és szerepek adják.
 A hagyományos, patriarchális családban az apa a családfenntartó, a külvilág felé ő képviseli a családot. Az
anya szerepe befelé fordulást, a család összefogását követeli meg.
 Demokratikus családmodell: a családtagok képesek-e a vitákat és a viták mögött levő érdekkülönbségeket
kezelni és a viták ellenére is kielégítően funkcionál-e a család, tudja-e biztosítani a családtagok létfenntartási
és érzelmi szükségleteinek kielégítését
 Anarchikus (bomló család), amelyben a szerepek kevésbé határozottan különülnek el és állandóan jelen
vannak a családtagok döntéseivel kapcsolatos napi viták.
A „DIKTÁTOR CSALÁDJA” Oroszlánvégtagokban végződő koronás fotelben terpeszkedve olvas az apa.
Leghűségesebb alattvalója, a felesége tálcán kínálja a király kedvenc italát, a korsó sört. A trónus mellett
gyermekeik térdelnek, láthatóan apahiánytól szenvedve lesik minden szavát. Szerencsére a feminista
vadászok ezt a fajtát csaknem kiirtották, de azért rejtekhelyeken itt-ott ma is fellelhető, nagyon szívós fajta.
Létét az önzés tartja fenn.
„AZ ANYAKIRÁLYNŐ” Az ingatag birodalmat az anyakirálynő és családja váltja fel. Az anya büszkén,
egyenes derékkal, koronával a fején és fakanállal a kezében ül a tűzhely tetején. Nem túl kényelmes trónus,
de arról árulkodik, hogy az uralkodó okosabb, mint az előző, mert tudja, hogy a családi életet a konyhából a
legkönnyebb irányítani. Lábainál megsemmisülten hever a korábbi zsarnok, míg a többi alattvaló, a
gyerekek iskolai füzettel a kezükben várnak kihallgatásra.
” Minden döntések asszonya” A korábbi királynő nehéz helyzetbe került, az anya megtörten vonszolja a
nehéz bevásárlókosarat, a kisebbik gyerek húzatja magát, a nagyobbik úgy tesz, mintha emelné a szatyrot,
de a legtöbb baj az anya hátán csüngő szakállassal, a férjjel van. Ebben a családban a döntések terhe is az
anyára nehezedik. „Anyukám, hova írassuk a gyereket, mit vásároljunk...?" – fogalmaz a férj.
„Egymást túlüvöltve” Újabb életszerű modell: üvöltve veszekedő házaspár. Háború, ahol a szavakba rejtett
bombák egyet jelentenek: pusztulj. A rángatózó köldökzsinóron lógó gyerekek szüleik között vergődve az
asztal alatt reszketnek. Az igazi kommunikáció, amely építi a kapcsolatot, a szeretetközlés. Ebben a
modellben azonban mindenki csak a magáét mondja, s nem érzékeny arra az üzenetre, amely a másik felől
jön. A bizonytalansággal elvész a gyerekek harmonikus személyiségfejlődésének minden esélye.
„Egyenlők káosza” A modern család, az egyenlősdi, ahol mindkét szülőnek van mosogatóköténye, fakanala,
vagyis joga különbözőképpen gondolkodni. Tudják, hogy kellenek szabályok az élethez, ám ebben az
esetben kétféle is akad, és bár a szülők elégedettek, a gyerekek hol az egyikhez, hol a másikhoz igazodnak.
Pedig életük kezdetén szükségük lenne határozott iránymutatásra, egyszerű hasonlattal élve, sínre, amely bár
utat mutat, száguldani is hagyja a vonatot. Bosszantó arra várni,hogy a lámpa zöldre váltson, és ha egyszer
elromlik, eluralkodik a káosz.
„A csonka család” Az egyik szülő elment, válás vagy tragédia miatt. A másik fél szerepkörét is vállalnia
kell annak, aki a gyerekekkel egyedül maradt. Ebben a helyzetben könnyen kialakulhat, hogy az anya
megszűnik nőnek lenni, és az apa nem férfi.
„Kapcsolat nélkül” Az apa munkájába merülve ül az aktáktól roskadozó íróasztalnál, az anya a konyhában
főz, vagy a gyerek leckéjét kérdezi ki. A kettejük között hullámzó vízen ring a gyerekek hajója. Ám hiába
vannak odakötve mindegyik parthoz, nincs valóságos kapcsolat közöttük, a szülők páros magányban élnek.
„A gyerekbálvány” A szülők törődésük és figyelmük helyett játékokból épített torony tetejére ültetett
gyereket bálványoznak. Ebben a családban minden a gyerekért van, pedig ez az, ami a gyerek érdekét a
legkevésbé szolgálja.
„Anyós pajtás a főnök” A szülőket marionett bábokként mozgatja a mester, az anyós, aki segített megvenni
a fiataloknak az első kocsit, vagy az első lakást. Nem baj, ha valamelyik fél édesanyja segít; segítsen,
amennyit tud. De a férj és feleség testi-lelki egységét könnyen megzavarhatja az érzelmi zsarnokság.
 8. A társadalom makrostuktúrája (szervezet és a társadalom, fogalma, struktúrája)
A szervezet és a társadalom
 A szervezetek egymásra is hatást gyakorolnak, versengenek vagy együttműködnek,
munkamegosztásra lépnek egymással.
 Az egymáshoz valamilyen módon kapcsolódó szervezetek szervezet-rendszereket alkotnak. A
társadalom olyan alrendszerei, mint az egészségügy, az oktatás vagy a gazdaság szervezet-
rendszerekből épül fel. (Parsons funkcionalista elmélete alapján)
 Az oktatási rendszer szervezeteinek, az általános iskolától az egyetemekig össze kell egyeztetniük
tevékenységüket mind az általuk közvetített ismeretek körét, mind pedig követelményeiket illetően.
 A szervezetek akkor működnek megfelelően, ha ellátják a társadalmi munkamegosztásban kijelölt
feladatukat, amelyet rögzítenek a szervezet alapszabályában. E szervezeti célnak meg kell valósulnia
a szervezet működésében, az ehhez vezető tevékenységeknek meg kell jelennie a szervezet tagjainak
magatartásában. (Manifeszt - funkció) (Merton).
 A szervezeti cél elérését biztosító tevékenység mellett egyéb tevékenységek is folynak a
szervezetben, ami egy rejtett (nem tervezett, nem szándékolt) működéshez vezet. Ezek jó része nem
akadályozza a fő funkció ellátását (látens - funkció). Pl. az egyetemeken a hallgatók nem csak
tanulnak, hanem kulturális és szabadidős tevékenységet is folytatnak, társas összejöveteleket
tartanak. Amennyiben e tevékenységeket nem a tanulás helyett, hanem mellett végzik, nem
akadályozzák a fő funkció megvalósulását, sőt elősegítik azt.
 Amennyiben olyan nem szándékolt eredményt produkál a szervezet, amely akadályozza a fő cél, a
manifeszt funkció megvalósulását, azt diszfunkciónak nevezzük. (Diszfunkcionális lehet pl. az
osztályozás, ha az nem a tanulók, a hallgatók teljesítményét ösztönzi, mert a tanár vagy
teljesíthetetlen követelményeket támaszt vagy nem igazságosan osztályoz).
A szervezet fogalma
 az olyan másodlagos csoport, amelyet valamilyen társadalmilag elfogadott cél elérése véget tudatosan és
államilag jóváhagyott módon hoznak létre a társadalmi környezettől egyértelműen elhatárolt, hierarchizált és
formalizált struktúrákba rendezett tagsággal azért, hogy a szervezeti célban meghatározott feladatot
hatékonyan (a legkisebb ráfordítással és a lehető legrövidebb idő alatt) oldják meg.
 9. Oktatás (emberi beruházás, az iskola szerepe, kulturális örökség, genetikai öröklés, meritokratikus
társadalom, nemzetközi tendencia)
Oktatás
 Általánosságban a társadalomban felnőttkorban betöltendő szerepekhez szükséges ismeretek átadását a
gyermekeknek és fiataloknak.
Emberi beruházás
 a közgazdaság irányzatai közé tartozik: annak tekintenek mindazt a ráfordítást, amit az egyén munkájának
termékenységét közvetlenül emelik. Ide sorolják főként az oktatási és egészségügyi ráfordításokat.
Az iskola szerepe
 A preindusztriális társadalomban bár voltak iskolák, a felnőttkori szerepeket, a szűkebb társadalmi
környezet normáit, az eredményes munkavégzéshez szükséges ismereteket a családban, rokonságban,
faluközösségben sajátították el.
 Az iparosodás utána ezeket a szerepeket szinte teljesen átvette az iskola. Minél előrehaladottabb a
gazdasági fejlődés, annál inkább nő az iskolának ez a szerepe.
 A posztindusztriális korszakban még fontosabbá válik az iskolai oktatás, mert a tudás válik a gazdasági és
társadalmi fejlődés fő hajtóerejévé. A magas szintű ismeretekkel rendelkező népesség képes újításokat,
innovációkat létrehozni, a változó gazdasági feltételekhez gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni.
 A szülők egyre kevésbé tudnak segíteni a tudás elsajátításában, mivel az általuk a saját gyermekkorukban
megtanult ismeretek idejétmúltak.
 Elterjedt az egész életen át történő tanulás gondolata, a felnőttképzés.
Kulturális örökség (kulturális tőke – P. Bourdieu)
 a szülői házban és baráti csoportokban elsajátított kultúra. Ennek változtatására az iskola nem képes, mivel
befolyásolja a gyermek iskolai teljesítményét a nyelvhasználat, a magasabb műveltséggel való érintkezés a
családban – a családi könyvtár, kulturális intézmények látogatása, különórák, a családon belüli
beszélgetések témái stb. (+Berstein)
Genetikai öröklés
 a családból hozott hátrányok kiegyenlítésének eredménytelenségét az magyarázza, hogy a hátrányosabb
helyzetű családok gyermekei genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciájúak, ezeket a
hátrányokat pedig lehetetlen kiegyenlíteni. Mérőszáma az intelligenciahányados. Vita, hogy az öröklött vagy
a környezeti hatások befolyásolják. Legfőbb ága a fajok közötti állítólagos örökölt intelligenciakülönbségek.
Amerikában a feketék és mexikóiak alacsonyabb intelligencia szintjét öröklődéssel magyarázzák (A.
Jensen).
Meritokratikus társadalom
 a társadalmi hierarchiában való elhelyezkedés teljes mértékben a tudástól és munkateljesítménytől
függene, nem befolyásolná a társadalmi származás, a vagyon vagy más teljesítménytől független tényező
Tendenciák: ?
 A szakképzetlen munkások, az alacsony iskolai végzettségűek, a vendégmunkások, a kisebbségek tagjai
között az átlagosnál lényegesen nagyobb a munkanélküliség.
 Egyes országokban igen magas a fiatal felnőttek, pályakezdők munkanélkülisége.
 10.Gazdaság (Informális, második, szürke és fekete gazdaság, vizsgálatok munkaerőpiac
szegmentációja)
Informális gazdaság
 nevezik azokat a többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenységeket, amelyek nem jelennek
meg a nemzetijövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét. Pl: törpegazdaságokban, háztáji
kertekben előállított mezőgazdasági termékek, amelyet a háztartások maguk fogyasztanak el vagy a piacon
értékesítenek, a kis javítási munkák, tágabb értelemben a háztartási munka, kölcsönös segítség
(betegápolás). Szokták második gazdaságnak is nevezni
Szürke gazdaság
 azok a gazdasági tevékenységek, melyek kifejezetten tiltottak, de a személyi jövedelemadó alól való
kibújás miatt nem is teljesen legálisak. Értéket termelnek, a társadalom tagjainak jólétét növelik.
Pl: 1 személy jövedelme Összeg 1 Adóbevallásnál nyilatkozik róla; Összeg 2 Adóbevallásnál elfelejti
bevallani.
Fekete gazdaság
 a jólétet nem növelő, kifejezetten illegális, bűnözés jellegű haszon szerző tevékenységek.
A munkaerőpiac erősen szegmentált:
 külön munkaerőpiaca van a férfiaknak és nőknek (szexista);
 elkülönül a hazai munkaerő iránti kereslet és külföldi, vendégmunkások és részben illegálisan az
országban tartózkodó és ott munkát vállaló külföldiek iránti kereslet
 Munkanélküliség: a munkanélkülivé váltak és családjaik nehéz anyagi helyzete mellett további súlyos
következményei is vannak a munkanélküliségnek:
 elveszítik azt a tevékenységet, amely életük közvetlen célja, értelme,
 ezáltal leveszítik önbecsülésük, családon belüli helyzetük is megrendül.
 A tartós munkanélküliség következtében súlyosan elszegényednek, illetve
 ki is szakadnak a társadalomból és reményvesztettekké válhatnak.
 11.Egyenlőtlenség, szegénység (alapfogalmak, módszerek, elméletek az egyenlőtlenségek
elfogadhatóságával kapcsolatban, szegénységfajták, életciklus jelenség, M.o-i helyzet, alompolitika –
jóléti állam, viták ezzel kapcsolatban)
Társadalmi egyenlőtlenség:
 az egyén és családok helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenségek számos definícióját
lehet megkülönböztetni. Ilyenek:
 a jövedelem,
 a vagyon,
 a munkakörülmények,
 a lakásviszonyok,
 a műveltség,
 az egészségügyi állapot stb.
 A felsoroltak mind a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségek. Lehet azonban a társadalmi pozíciókba való
bejutás egyenlőtlenségeiről beszélni. Ezt szokás esélyegyenlőtlenségnek nevezni.
Méltányosság:  Ez azt jelenti, hogy a társadalom tagjai akkora jövedelemben, megbecsülésben stb. részesülnek a
társadalom részéről, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal, a közjóhoz való hozzájárulásukkal.
Azt az elképzelt társadalmat, ahol ez megvalósul, szokták meritokráciának nevezni.
Szegénység:  A hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére és az alacsony jövedelem és ebből adódó
egyéb hátrányok, mint pl. a nem megfelelő táplálkozás, rossz lakásviszonyok stb. megjelölésére szokták használni. A
depriváció szó szerint „valamitől való megfosztottságot” jelent. Nemcsak a szegénység megjelölésére, hanem pl. a
gyermekeknek a „szülői szeretettől való megfosztottságára” is használjuk.
 Hátrányos helyzet: A depriváció magyar fordításaként értelmezhetjük, tehát relatív lemaradást jelent, és nemcsak
jövedelmi, hanem egyéb hátrányokra is vonatkozik.
 A többszörösen hátrányos helyzet: az olyan családokra és személyekre utal, akiknél egynél több hátrány (pl.
alacsony jövedelem és rossz egészségi állapot) jelentkezik.
Létminimum  Ha az egész népességre kiterjedő jövedelemvizsgálat alapján a szegénységet akarjuk elemezni, meg
kell vonnunk azt a határt, az ún. szegénységi küszöböt, amely alatt szegényeknek tekintjük a háztartásokat és
személyeket. A szegénységi küszöb meghatározásának egyik lehetséges módja a létminimum kiszámítása.
Elméletek
I. Az elfogadható egyenlőtlenség mértéke:
1. Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak. Kívánatos, hogy a legrátermettebb emberek, minél
sikeresebbek legyenek és így mintegy természetesen kiválasztódjanak. Ennek az álláspontnak ma 3-féle indoklása
létezik:
 A társadalomban szűk elitek állnak szemben a tömegekkel, ezek az elitek az átlagnál tehetségesebbek,
intelligensebbek, ők viszik előre a gazdaság, a társadalom, a kultúra fejlődését, ezért magas jövedelmeket érdemelnek.
Ezt nevezhetjük elitista álláspontnak.
 Minden társadalmi beavatkozás a fennálló jövedelemelosztásba a szegényebbek érdekében sérti a gazdagok
szabadságjogait, így végső soron szolgasághoz, diktatúrához vezet. Ezt nevezhetjük libertariánus álláspontnak.
 A fennálló jövedelem-eloszlás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be
a társadalom számára. Ez a funkcionalista szociológiai iskola álláspontja.
2. Mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyelőek. Eszerint méltányos jövedelemkülönbségek
elfogadhatóak, amennyiben azok a társadalomnak nyújtott szolgálatok különbségét tükrözik. Az egyenlőtlenség
azonban csak addig a határig fogadható el, amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését azáltal, hogy a
társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzi. Az igazságos társadalom 2 fő elve:
 A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig,
ameddig összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló körű szabadságával.
 A társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét is
javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen a kedvező pozíciókba való bejutásra.
3. A fentiekkel ellentétben a teljes egyenlőség kívánatos. Ezt nevezzük egalitárius álláspontnak.

Szegénység fajták
 Hagyományos szegénység - ez az, amelyet a szocialista korszakban már elég jól ismertünk. A szocialista korszakban
két tényezőt ismertünk, amely lényeges jövedelmi hátrányokat okozott és ezért a szegénység előfordulásának az
átlagosnál lényegesen nagyobb veszélyével járt: a szakképzetlen munkás és mezőgazdasági fizikai réteghez tartozást
és az ezzel járó alacsony iskolai végzettséget; továbbá a községi lakóhelyet. Mindkét tényező ma is a szegénység nagy
kockázatával jár, mindkét társadalmi és lakóhelyi réteg lényegesen elszegényedett
 Új szegénység - a rendszerváltás óta jelent meg. Teljesen „új” szegények a rendszerváltás óta a munkanélküliek. Ide
kell sorolnunk azonban a rokkantnyugdíjasokat, az özvegyi nyugdíjasokat, a háztartásbelieket és az egyéb felnőtt
eltartottakat is, tehát mindazokat, akiknek nincs rendszeres keresetet biztosító munkahelyük vagy nem részesülnek egy
többé-kevésbé teljes foglalkozási életpálya után fizetett nyugdíjból. Ezek az „új szegények” az átlagosnál sokkal
nagyobb arányban kerülnek ki a „hagyományos szegény” rétegekből, mert az alacsony iskolai végzettségűek,
szakképzetlen munkások és parasztok, valamint a községi lakosok körében az átlagosnál sokkal magasabb a
munkanélküliség és e rétegek tagjai az átlagosnál nagyobb arányban mennek rokkantnyugdíjba. Továbbá nem
rendelkeznek saját jogú nyugdíjjal, ill. e rétegekbe tartozó családokban fordul elő viszonylag gyakran, hogy a feleség
nem végez kereső munkát és hogy más felnőttek is eltartottak.
 Demográfiai szegénység - az idős emberek, különösen a 60-69 évesek körében nem különösen magas a szegények
aránya. Ennek valószínű oka, hogy az idős népesség többsége viszonylag magas nyugdíjra szerzett jogot. Nem jelenti
azonban ez azt, hogy nincsenek az idős korú népességen belül olyan csoportok, amelyek igen súlyos szegénységben
élnek. Ilyenek a már említett özvegyi és rokkantnyugdíjasok, az utóbbi években korhatár előtt nyugdíjba vonulók,
továbbá ilyenek lehetnek az egyedül élő idős emberek. Ez utóbbiak nagy része idős özvegyasszony. Végül ide
tartoznak a legidősebbek, akiknek nyugdíja már a nyugdíjminimum közelébe süllyedt, és akik egészségi állapotuk
miatt nem képesek minimális mellékjövedelemhez sem jutni.  A gyermekek szegénysége a mai Magyarországon
feltűnő. A gyermekek jelentős része gyermekkorának legalább egy részében szegény körülmények között nevelkedik
fel. Ez a táplálkozásuktól az iskolai előmenetelükig életük legkülönfélébb oldalait befolyásolhatja rendkívül károsan.
 Etnikai szegénység - korábban is tudtuk, hogy a roma etnikumhoz tartozó, jelenleg félmillióra becsülhető
népességnek az átlagosnál jóval nagyobb része szegény. Tény, hogy a roma etnikumban messze a legmagasabb a
szegények „felülreprezentációja” minden szegénységi küszöb esetén, arra hívja fel a figyelmet, hogy ők alkotják a
magyar társadalomnak a szegénység által leginkább veszélyeztetett részét és egyben minden bizonnyal ők a
rendszerváltás legnagyobb vesztesei.
Életciklus-jelenség:
 Angliai vizsgálatok azt találták, hogy a századfordulón a munkáscsaládok először a házasságkötés után, a
gyermekek megszületését követően válnak szegényekké, majd, amikor a gyermekek már felnőnek, és keresőkké
válnak, kiemelkednek a szegénységből. A gyermek családalapítása és eltávozása, valamint a szülők megöregedése
után azonban egy újabb szegénységszakasz következik az utóbbiak számára. Más vizsgálatok kimutatták, hogy
különféle demográfiai események is – özvegyülés, válás, az átlagosnál több gyermek születése stb. – a szegénységi
küszöb alá süllyedést okozhatnak.
A jóléti állam kiépülése:
A jóléti állam felépítésének alapját T. H. Marshall fogalmazta meg. Szerinte az állampolgárrá válásnak három
lépcsőfoka van: először a magánpolgári szabadságjogokat (egyesülési szabadság, vallásszabadság) vívják ki a
polgárok, majd a politikai jogokat (szavazati jog stb.) végül a gazdasági és szociális jogokat. A teljes jogú
állampolgárnak a fejlett társadalmakban mindháromfajta jogokkal kell rendelkeznie. 9 A jóléti állam azt jelenti, hogy
az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében:  nyugdíjat biztosít,  családi támogatásokat ad, 
betegségi, baleseti, munkanélküliségi támogatást nyújt,  továbbá ingyenes egészségügyi ellátást biztosít.  Némely
országban az ingyenes oktatás is a jóléti állam része.  Ezek a jóléti programok eltérő időpontban és eltérő mértékben
majdnem minden fejlett országban kiépültek a II. vh után.  Az egyes országok között azonban elég lényeges
eltéréseket lehet megállapítani. Ezért szokás a jóléti államokat vagy jóléti rendszereket különböző típusokba sorolni.
Viták a jóléti államról
 Az 1970-es évek második felétől kezdve olyan helyzet alakult ki, amely a jóléti állam további kiépítését gátolta.
Úgy látszott, hogy a jóléti szolgáltatások elérték megvalósítható felső határukat. Ennek 3 okát említhetjük:
1. A kapitalista gazdaságoknak a II. vh-t követő nagy fellendülési korszaka véget ért, a gazdasági növekedési ütem a
fejlett piacgazdaságokban lelassult; a nehezebb növekvő összegeket jóléti szolgáltatásokra kihasítani.
2. A gazdasági növekedés lelassulásával és a korábbinál mélyebb gazdasági depressziók jelentkezésével megnőtt a
munkanélküliség. A munkanélküliek támogatása jelentős többletmegterhelést jelent a jóléti rendszerek számára.
3. A fejlett országok népessége öregedni kezdett, az idős korú, nyugdíjjogosult népesség aránya megnőtt, a
munkaképes korú kereső és ezáltal jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot fizető népesség növekedése
viszont lelassult, néhol megállt, s a közeljövőben is csökkeni fog. Ezáltal kevesebb állampolgár járulékaiból kell
növekvő számú állampolgár juttatásait kifizetni. „A demokrácia megszűnik létezni, ha elveszel azoktól, akik dolgozni
akarnak, és odaadod azoknak, akik nem akarnak.” - Thomas Jefferson Bár majdnem minden nyugat-európai ország
rákényszerült a jóléti programok korlátozására, a jóléti állam egészének leépítésére eddig sehol sem került sor.
 12.Politika (alapfogalmak, Politikai rendszerek típusai)
POLITIKA:
A társadalom működését szolgáló döntéseket meghozzák, és ezeknek a döntéseknek a végrehajtását
biztosítják, szükség esetén kikényszerítik. Ez az alrendszer a politika, s a döntések végrehajtásáról a modern
társadalmakban az állam gondoskodik.
Állam - az a politikai intézmény, amely egy pontosan körülhatárolt területen egyedül alkalmazhat kényszert.
Az állam vethet ki adókat, börtönözhet be bűnözőket, üzenhet hadat más államoknak stb.
Kormányzat - azokból az egyénekből áll, akiknek joguk van állami hivataluk folytán erőszakot alkalmazni.
A különbség, hogy az állam fennmarad, míg a kormányzatban résztvevő személyek előbb-utóbb
kicserélődnek.
Politika - a társadalom tagjainak és csoportjainak arra irányuló tevékenysége, hogy az állami döntések
meghozatalára feljogosító pozícióba jussanak, ezeket a pozíciókat megtartsák, vagy legalábbis ezeket a
döntéseket befolyásolhassák, vagyis hatalomhoz jussanak, illetve a hatalmat megtarthassák.
Hatalom - olyan VISZONY, amelynek keretében a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a
hatalmának alávetett személyeket arra bírja, hogy szándékainak megfelelően viselkedjenek, akár
egyetértenek ezen szándékkal, akár nem.
Uralom - a hatalom birtokosa és hatalmának alávetett személyek elfogadják azt, hogy azt a szándékot, amit
képvisel, szolgálniuk kell, a hatalmat birtoklónak az utasításait végre kell hajtani, vagyis nem kényszerrel
történik a véghezvitel. (=legitim hatalom)
Politikai rendszerek típusai, amelyeknek különböző altípusai is vannak:
 Demokrácia: ha a társadalom tagjai, az állampolgárok erőszak nélkül leválthatják, kicserélhetik az
uralmon lévőket, ha többségük nincs velük megelégedve. Akkor válik szilárddá, ha a kormánypárti és az
ellenzéki szerep a pártok között időnként felcserélődik.
 Totalitárius: nem tűri a nyílt politikai ellenzéki tevékenységet, és ezen túlmenően az állampolgárok
magánéletébe is bele kíván szólni, gondolkodásukat is ellenőrizni és szabályozni kívánja. Egypártrendszer és
hivatalos ideológia jellemzi. A kommunikációs csatornákat uralma alatt tartja, a politikai rendőrségen
keresztül terrorizálja a társadalmat (perek, bebörtönzések, kivégzések) (pl: Sztálini Szovjetunió)
 Autoritárius: A totalitárius és az autoritárius politikai rendszerek között nincs éles határ. Nem tűri a nyílt
ellenzéket, de az állampolgárok magánéletébe és gondolkodásába nem szól bele (mivel tölti szabad idejét,
milyen vallású stb.) (Kádár-rendszer 63 után)
Párt - olyan szervezett csoport, amelynek kifejezett célja a politikai hatalom, illetve annak megtartása.
Nyomást kifejtő csoport
 célja nem a politikai hatalomra jutás, hanem politikai döntések befolyásolása, saját érdekeinek
megfelelően.
Mozgalom
 kevésbé szervezett társulás, amelynek megszületése nem valamilyen részcsoport érdeke, hanem a
társadalom valamilyen súlyosnak tartott problémájának felismerése és ennek orvoslására, legtöbbször a
társadalom alapvető megváltoztatására való törekvés.
 E három társulás valamilyen módszerrel próbálkozhat a politikai döntéseket befolyásolására.
Civil társadalom
 ide tartoznak a társadalomnak azok az autonóm szervezetei (egyesületek, körök, egyházak,
magánvállalatok), amelyek nem függnek az államtól; az a magatartás, amikor az állampolgárok részt
vesznek a közügyekben; udvariasság, tolerancia a közösség többi tagjával szemben
 13.Kultúra, értékek és normák, szocializáció (alapfogalmak, normák típusai, normák változása,
megítélése, gyermekkori szocializáció, az élet minősége, beállítódás (attitűd), a közvélemény,
módszerek, nemzeti és etnikai csoportok, multikulturális társadalom)
Kultúra - fogalmába nemcsak az irodalmi, művészeti, zenei alkotások, azok ismerete és élvezete tartozik bele, hanem
egyrészről az emberek alkotta tárgyak (pl. épületek, bútorok), másrészről a társadalom viselkedési szabályai, normái,
az azokat alátámasztó értékek, hiedelmek, a vallás, továbbá a hétköznapi és tudományos ismeretek és végül maga a
nyelv.
Szubkultúra - a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra.
Kulturális pluralizmus - több kultúrának egy társadalmon belüli együttélése. Az ilyen társadalmat multikulturális
társadalomnak nevezik.
Normák - ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az egész emberiséget átfogó
világtársadalom működőképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat. A norma
megszegését mindig valamilyen szankció bünteti.
A társadalomban nagyon sokféle norma érvényesül egymás mellett:
 jogi normák: megtartásáról az állam végső esetben kényszerrel gondoskodik, ill. amelynek megszegését
kényszereszközökkel torolja meg.
 erkölcsi szabályok: megszegését a társadalom többi tagja többé-kevésbé egyöntetű és erős rosszallással, megvetéssel
bünteti.
 valláserkölcsi normák: ennél a szankció nemcsak a többi ember ítélete, hanem vmilyen természetfeletti, esetleg halál
utáni életben bekövetkező negatív következmény is.
 Szokások, illemszabályok, divatszabályok: ezek megszegésének büntetése a társadalom többi tagja részéről
megnyilvánuló erősebb-gyengébb helytelenítés.
A normákkal kapcsolatban öt nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet:
1. Az adott társadalomban is ellentmondásban lehetnek a normák. Előfordul pl., hogy a büntetőjog büntet olyan
cselekményt, amelyeket a népesség többsége nem helytelenít erkölcsileg. Továbbá ellentétbe kerülhetnek a különböző
osztályok és más (pl. vallási vagy etnikai) csoportok által elfogadott normák.
2. A normák a társadalmak történeti fejlődése során változnak. Pl. a homoszexualitás büntetőjogi és erkölcsi
megítélésének változása az európai társadalmakban.
3. A különböző társadalmakban egymástól eltérő normákat fogadnak el. Pl. a vérbosszú, amelyet egyes
társadalmakban kötelezőnek tartanak vagy tartottak, más társadalmakban viszont a legsúlyosabban büntetnek.
4. Az a tény, hogy valamilyen normát egy társadalomban elfogadnak, nem jelenti azt, hogy ez a norma feltétlenül
előnyös az adott társadalom fennmaradása és fejlődése szempontjából. Pl. a tehenek levágásának tilalma a hindu
vallásban.
5. A társadalmi fejlődés egyik fontos összetevője az, hogy a normák változnak. Ezért a szociológusnak mindig
óvakodnia kell attól, hogy minden további nélkül negatívan értékeljen valamilyen jelenséget vagy viselkedést csak
azért, mert az adott társadalom normáival ellentétes vagy egyszerűen azért, mert a büntetőjog szabályaiba ütközik.
Gyermekkori szocializáció
Bár a gyermekkor vitathatatlanul döntő a szocializáció szempontjából, sok pszichológus és szociológus rámutatott
arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik. Beszélnek arról is, hogy felnőttkorban reszocializáció
következhet be, a gyermekkorban elsajátított normák és értékek helyére a felnőttkori szocializáció során más értékek
és normák léphetnek vagy a gyermekkorban nem kellőképpen elsajátított normák megerősítést kaphatnak a
felnőttkorban.
Az élet minősége
 Az anyagi szükségletek kielégítettségének magas szintje még nem jelenti szükségképpen, hogy a társadalom tagjai
„jól élnek”, a javakkal való ellátottság tekintetében is jól érzik magukat. Ehhez kapcsolódik a „jólét” és a „jóllét”
megkülönböztetése.
 A jóléten általában az anyagi javakkal való ellátottságot értik, míg a jólléten azt, hogy a társadalom tagjai nemcsak
az anyagi javak tekintetében, hanem a különböző szellemi – pénzben nem mérhető – javakkal való ellátottság
tekintetében is jól érzik magukat.
 A jólléthez hasonló a boldogság fogalma.
Attitűd – Szociálpszichológia tárgykörébe tartozik
 Beállítódás: Az értékek, amelyeket az emberek elsajátítanak, amelyekkel azonosulnak, meghatározzák azt a módot,
ahogy az egyének érzékelik környezetüket és ahogy reagálnak a környezetből érkező hatásokra.
 A beállítódás mint reakciókészség nagymértékben stabil, konzervatív jellegű, könnyen nem változtatható meg, mert
negatív vagy pozitív tapasztalásokra, egy hosszabb folyamat eredményeképpen a tudatba beépült, megszilárdult
értékekre valamint a tapasztaláshoz kötődő érzelmekre épül. (Érzelmi beágyazottság)
 A negatív beállítódás (mi a rossz) negatív tapasztalatokon és ezen kialakult negatív érzelmeken alapszik.  Pozitívvá
csak pozitív tapasztalatokkal tehető az attitűd, hosszabb időt igényel a reagálást kedvezővé tevő pozitív érzelmek
kialakulása.
 Pl: A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz vissza szerezni. Nemzeti gyűlölködést terrorcselekményekkel könnyű
kiváltani, de nemzetek közötti megbékélést nehéz elérni
 Az attitűd tárgya: bármi lehet, ami megkülönböztethető és értékelhető. Vannak: absztrakt attitűdtárgyak (pl.
liberalizmus) és konkrétak (pl. egy szék, egy cipő)
 Az attitűd kiterjedése: elképzelhető, hogy különböző személyek ugyan egyetértenek valamiben, mégis eltérő
mértékben ragaszkodnak a véleményükhöz.
Nemzeti és etnikai csoportok
 A kisebbségek ma az emberi jogok ellen elkövetett sérelmek leggyakoribb áldozatai. A probléma lényege,
hogy a társadalom többsége kirekeszti a kisebbséget.
Faj, rassz
 az emberek olyan csoportját, amelyet biológiailag összeköt testi jellemzők, első sorban a bőrszín alapján
különítenek el. A magyar szóhasználat egybe veszi a két egymástól eltérő fogalmat: species – biológiai faj;
race – rassznak vagy fajtának fordítva.
 Az ember és a csimpánz különböző fajok, de minden ember ugyanannak a fajnak a tagja, az emberi fajon
belül megkülönböztetünk rasszokat.
Nemzet
 azokból áll, akik egy nemzet tagjának tartják magukat, s akiknek közös a nemzeti identitásuk. Az identitás
magába foglalja a közös nyelvet, kultúrát, szokásokat, társadalmi elméleteket, lakóterületet vagy létezik egy
állam, ami annak a nemzetnek az állama.
 A szociológus tényekből indul ki, és az a lényeg, hogy az adott ember melyik nemzet tagjaként definiálja
magát.
Nemzeti kisebbség
 egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel identifikálódik, hanem egy
másik nemzettel, aminek van állama, vagy ha nincs, egy állam létrehozására törekszenek.
Etnikai csoportok
 az adott társadalmon belül azok csoportját, akik olyan közös kulturális identitás tudatával rendelkeznek,
amely elkülöníti őket a többségtől vagy a többi etnikai csoporttól.
Rasszizmus
 az a felfogás, ami szerint az a faj, amelyhez az adott ember tartozik vagy amihez tartozónak tartja magát,
magasabb rendű mint a többi rassz. Pl. intelligensebb, erkölcsösebb.
Etnocentrizmus
 a saját etnikai csoport vagy nemzet magasabb rendű, mint a többiek.
Nemzettudat
 a nemzet tagjai közötti „csoporton belüliség” érzése, nemzeti összetartozás, patriotizmus. A védekező
nemzettudat könnyen átcsap agresszív nacionalizmusba.
 14.Életmód (alapfogalmak, módszerek, tendenciák, devianciák)
ÉLETMÓD
A jelenségnek nincs egységes elnevezése a szociológiában. Ide tartozik: életstílus, életvitel, életvilág. A
szabadidő szociológia kutatásaiból vonnak le tanulságokat.
Életmód - a szükségletek kielégítésében végzett tevékenységek rendszere. Ide tartozik a munka, a
művelődés, a társas együttélés, a fogyasztás.
Társadalmi miliő - az életmód és értékek alapján meghatározott társadalmi kategóriák.
Életstílus, életvitel - az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott
tevékenységek.
Életvilág - a mindennapi életnek az elemei, amelyeket a társadalomban élő emberek adottnak vesz: az
embertársak, azokkal való kapcsolat létesítése, a környezet tárgyai.
Módszerek:
 Időmérleg: a megkérdezett személyek naplót vezetnek egy adott napról vagy hétről, hogy a nap különböző
szakaszaiban milyen tevékenységet végeznek. Tevékenységek, melyeket eszerint elkülönítenek: fiziológiai
szükséglete (alvás, étkezés, testi higiénia, öltözködés, pihenés), munkával töltött idő, a szabadon
megválasztható tevékenységek időtartama (hobbi, testedzés stb.).
 Háztartás Háztartás-statisztika: statisztika: naplószerűen követik a háztartás összes jövedelmét és kiadását.
 Megfigyelés: a mindennapi élet szociálpszichológiája, azaz hogyan viselkednek az emberek a mindennapi
életben, hogyan próbálnak viselkedésükkel társaikra hatást gyakorolni.
 Élettörténeti modell: kötetlen beszélgetés életének változásáról. Közel áll a néprajz és kulturális
antropológia kutatásaihoz.
Tendenciák:
 A 60-as évek után jellemző volt a jövedelem az évek után jellemző volt a jövedelemkiegészítő munkák: a
munkavégzés előtt, reggel, és utána, este végezte főként, illetve hétvégenként, munkaszüneti napokon;
jellemző volt továbbá a kalákákban történő lakásépítés; a személygépkocsit javítása, karbantartása.
 A 80-as évek környékén csökkent a társas az évek környékén csökkent a társas együttlétekre,
összejövetelekre fordított idő, illetve csökkent a sportolásra, kirándulásra, testedzésre fordított idő; az
olvasási szokás háttérbe szorulása;
Újabb tendenciák:
 A főfoglalkozásban végzett munka idejének erőteljes csökkenése; a foglalkoztatott népesség jelentős része
nyugdíjba vonult;
 Lecsökkent a háztájinak nevezett gazdálkodásra fordított idő – a ráfordítás árai drágábbakká váltak. a
ráfordítás árai drágábbakká váltak.
 Az egyének és a családok jólétének megteremtésében lényeges szerepet játszik és sok időt vesz igénybe a
háztartási munka. Bár a háztartások gépesítése rövidíti a háztartási munka idejét, viszont a lakások
alapterülete növekedett és az összkomfotoság igényeinek növekedése miatt egyre több időt fordítunk
lakókörnyezetünk újítására.
 A posztindusztriális társadalomra jellemző az önmagunkat kiszolgáló társadalom: egyre több szolgáltatási
munkát a háztartások tagjai maguk végeznek el: a lakáskörüli karbantartás, tartós eszközök javítása stb.
 Lassan nő a szabadidő mennyisége, ennek felhasználása nem szükségképpen változatos és igényes: nőtt a
televízió igényes: nőtt a televízió-nézés a fejlett országokban; nézés a fejlett országokban;
 Elindult a belső és külföldi turizmus növekedése;
 Közlekedési feltételek javultak, ezzel párhuzamosan növekszik a munkahely és a lakóhely közötti távolság
(az ingázás sok időt elvesz az ember életéből);
 Emelkedett a férfiak részvétele a háztartási munkában és a gyermekek gondozásában
A deviancia fogalma
Eltérés, elhajlás a társadalomban érvényes normáktól, viselkedési szabályoktól. Szinonímái Szinonímái:
abnormális
Dürkheim Dürkheim-nél: patologikus, patológiás. A társadalom működésében zavarokat okoznak
Szűken értelmezve rendszeres normaszegő viselkedés, ami káros az egyén és a társadalom számára.
„Ha átlagos vagy, elvesztél!” ?
 A deviancia össztársadalmi megítélése negatív, de pozitív oldalt is hordoz, például ide sorolják a
társadalmi reformereket, vallási újítókat, tudósokat, művészeket, új divatokat; bizonyos értelemben az
újítások kiindulópontja is lehet
Társadalmanként változik, relatív, hogy mit tekintenek devianciának, mivel deviancia nélkül nincs fejlődés.
Problémát a deviancia túltengése jelent.
A deviáns viselkedés fajtái: bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás, nem organikus
eredetű mentális betegségek, prostitúció
A deviáns viselkedések közös sajátosságai:
mindegyik mögött megfigyelhető
 a társadalom válsága
 a kultúra, az értékek és normák válsága, pusztulása, vagy ezek elbizonytalanodása (dezorganizáció); a
viselkedészavarok pedig ennek a tünetei, jelzései
Különböző elméletek születtek ennek magyarázatára
 elméletek, melyek makrotársadalmi szinten keresik ennek okát (társadalmi anómia)
 elméletek, melyek mikrotársadalmi szinten (az egyén, a család és más elsődleges csoportok szintjén
keresik az okot)
A deviancia létrejöttének okait vizsgáló elméletek:
 a deviancia oka az egyén pszicho a deviancia oka az egyén pszicho-szomatikus adottságaiban, szomatikus
adottságaiban, végső soron génstruktúrájában keresendő. A múlt században a „született bűnöző” (Lombroso
elmélete vagy „bűnözői alkat” volt a kulcs szó, napjainkban a hibás génekre hivatkozva, gyakran
meggyőzőnek tűnő kutatási eredményeket produkál ez az irányzat.
 az egyén szocializációjának zavaraira vezeti vissza a deviancia létrejöttét.
 a társadalmi szerkezettel összefüggő változásokkal, illetve ennek nyomán a társadalom tudatában,
értékrendszerében végbemenő fejleményekkel, a normahiányos állapot, az anómia kialakulásával hozza
kapcsolatba a deviancia kialakulását. (  E. Durkheim Durkheim (az öngyilkosság és az (az öngyilkosság és
az anómia kapcsolata) kapcsolata)  Robert K. Robert K. Merton az amerikai társadalom strukturális
viszonyait az amerikai társadalom strukturális viszonyait elemezve rámutat arra, hogy a deviancia alapvető
oka az, hogy a társadalom elé állított cél (az anyagi siker) az emberek jelentős hányada számára nem érhető
el legitimnek tartott módon. Ezért megrendül a normák érvényességébe vetett hit, normahiányos állapot,
normák érvényességébe vetett hit, normahiányos állapot, anómia alakul.
 15.Vallás (alapfogalmak, tendenciák)
Vallásnak tekintünk minden olyan eszmerendszert, amely az emberi és társadalmi élet végső kérdéseire, az
élet értelmére és céljára vonatkozó válaszokat fogalmaz meg (akkor is, ha nem hivatkozik Istenre), akkor azt
mondhatjuk, hogy minden emberi társadalomban volt vallás. A vallás szerepét, fontosságát a társadalomban
mutatja a szociológiának elkülönült ága a vallásszociológia.
A vallásosságnak több dimenziója van:
1. hit bizonyos vallási tételekben;
2. bizonyos rituálék gyakorlása, bennük való részvétel (istentisztelet, imádság stb.)
3. vallási ismeretek (pl. Biblia ismerete)
4. Vallási élmények (Istennel való „személyes” kapcsolat)
5. a vallás által előírt erkölcsi normák megtartása
Egyház - nagyobb létszámú társadalmi szervezet, a tagság nagyrészt beleszületik, elkülönült és képzett
papsága van, továbbá az egyház tanítást, az intellektuális elemeket hangsúlyozzák. Illetve az adott
társadalom teljes vagy majdnem teljes népessége hozzátartozik, és ezáltal az egyház összekapcsolódik az
állammal.
Szekta - kisebb létszámú, a tagsághoz egyszeri felnőttkori csatalakozás, megtérés szükséges, többnyire nincs
specializál papsága, az érzelmi elemeket, a vallásos élményeket hangsúlyozza. Más egyházak tagjait nem
tartják vallásosnak, hívőnek, ezért azok megtérítésére törekszik (a szekták vagy eltűnnek vagy felekezetté
alakulnak, tehát közelednek az egyházi szervezethez)
Felekezet - fél úton van az egyház és a szekta között. A felekezet olyan egyház, amely elfogadta, hogy
többvallású társadalomban él, toleráns a többi felekezettel szemben.
Kultusz - olyan formátlan vallási vagy nem vallási csoportosulást jelent, amely valamely hit vagy rituálé
körül alakul ki (pl. satanizmus, boszorkányhit).
Új vallási mozgalmak - a közelmúltban megjelent szekta és kultusz jellegű mozgalmak.
Fundamentalizmus - azok a vallási mozgalmak, csoportok, közösségek, amelyek erősen ragaszkodnak
néhány hittételhez, és ezeket a tételeket hajlamosak ráerőszakolni a tágabb társadalmi környezetükre, a
tételektől való eltérést a hitetlenség megnyilvánulásának, eretnekségnek tekintik. A vallás hatása a
társadalomra és egyben a gazdaságra releváns tényező, főként a gazdasági rendszerek kialakulásánál:
némely vallások hátráltatták, mások elősegítették a modern (kapitalista) gazdaság felé irányuló fejlődését.
Pl. a protestantizmus hatása a kapitalizmus kifejelődésére, ugyanis a protestáns etikának tulajdonítható, hogy
egyes nyugat-európai társadalmakban és az amerikai társadalomban a tisztán nyereségre, pénzszerzésre mint
öncélra irányuló tevékenység.
Szekularizáció - a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a racionális gondolkodás elterjedésével párhuzamosan
a vallás fokozatosan elveszti fontosságát, szerepe a társadalom tagjainak mindennapi életében gyengül.
Nemzetközi tendencia:
A rendszeres templomlátogatók aránya mindenütt jóval kisebb, mint az Istenben hívők aránya – az Egyesült
Államokban a legmagasabb ez az arány. Ez mindegy előrejelzi azokat a tendenciákat, amelyek a
későbbiekben a többi fejlett országban is érvényesülni fognak.
Csökkent a magukat vallásosnak mondók, a különböző hittételeket elfogadók, a valláserkölcsi normákat
szigorúan követők és a rendszeresen templomba járók aránya.
Az új vallási mozgalmak látványos tevékenysége, térítései és néhány drámai végkifejlet következményei
arra enged következtetni, hogy egy általános kulturális vagy értékválságban szenved a társadalom, vagy a
modern társadalmakra jellemző gyökértelenedés, elmagányosodás következménye.
 16.A racionális döntéselmélet (RDE)
• a 80-as évek vezető elméleti irányzata
• a közgazdaságtudomány területén alakult ki, a szociológia elsősorban a módszertanát vette át. De hatással
volt rá a szervezetelmélet, a pszichológia és a mesterséges intelligencia-kutatás is
• Az amerikai szociológusok a közgazdaságtudomány imperializmusának megnyilvánulását látták benne,
valamint az individualizmuson alapuló módszertana miatt. Ez a megközelítés ellentétes a korábbi
szociológiai gondolkodás legerősebb áramlataival (pl. funkcionalizmus, Durkheim, Marx, Mead)
• figyelembe kell venni a társadalmi történések egyedi szintjét is
• az RDE arra tesz kísérletet a szociológiában, hogy helyreállítsa az egyéni és a társadalmi szint közötti
kapcsolatot.
Az RDE két célja:
1. kísérletet tesz a társadalmi cselekvés, vagyis az egyén más egyéneket magába foglaló cselekvésének
elméleti kidolgozására;
2. a társadalmi cselekvés elméletének segítségével a társadalmi cselekvések összegzése során rekonstruálja a
makroszintű társadalmi jelenségeket
A társadalmi cselekvés elmélete tehát a racionalitáson alapszik
• A normatív értelemben vett racionalitás: az adott körülmények között a kívánt cél elérése érdekében
lehetséges cselekvési stratégiák legjobbikának meghatározására irányul
• A racionalitás leíró felfogása a társadalmi cselekvés létező struktúrájának megértésére törekszik.
A társadalmi cselekvés elmélete tehát a racionalitáson alapszik
• Az RDE kizárja, hogy minden cselekvés eleve racionális. Ami racionális, az nem a társadalmi cselekvés,
hanem az általunk hozzáfűzött magyarázat.
• Ezt elkerülendő az RDE meghatároz szigorú a priori kritériumokat, melyek alapján az egyéni cselekvők és
cselekedeteik értékelhetők. Ennek alapján az egyén akkor cselekszik racionálisan, ha: – cselekedete a
számára elérhető információk maximális hasznosításával a számára a legkívánatosabb cél vagy célegyüttes
eléréséhez szükséges legmegfelelőbb eszközök meghatározásán alapszik.
Az elmélet fő képviselője: Gary Becker
• A racionális társadalmi cselekvésben a várható hasznosság elve érvényesül: az egyén a kínálkozó
alternatívák közül azt választja, amelyik várhatóan a legnagyobb haszonnal jár, és a racionális cselekvők
kerülik az olyan stratégiákat, amelyek valószínű, hogy kis haszonnal vagy nagy veszteséggel járnak.
Az RDE változatai:
1. hasznosságelmélet - a racionális cselekvés elméletében szereplő egyén cselekedeteiben önző, hedonista,
asszociáló, racionális és célszerű.
2. döntéselmélet - ha az egyén érzelmeire hagyatkozva dönt, az az elmélet szerint irracionális (vagy
társadalmilag előírt) választás.
3. játékelmélet - a racionális választást követő egyén figyelmét cselekedete során egyetlen lényeges közlés
sem kerüli el – ez egyáltalán nem biztos.
4. csereelmélet - a racionális cselekvő rákényszerül arra, hogy együttműködjék másokkal
Játékelmélet a közgazdaságban
• A gazdasági szereplők stratégiai egymásrahatása nagyon változatos módon történhet, és ezek közül sokat a
játékelmélet eszköztárával tanulmányozunk.
• A játékelmélet racionális döntéshozó egyének (mikroökonómiában: cégek) kölcsönhatásait vizsgálja. Két
vagy több vállalat (játékos) szerepel bennük. Mindegyik vállalat tisztában van azzal, hogy más vállalatok
lépései hatással lehetnek a profitjára.
• A gazdasági életben ésszerű feltételezni, hogy minden játékos a lehető legnagyobb nyereség elérésére és a
veszteség kockázatának minimalizálására törekszik. Ezt nagyon sokféle módon lehet elérni. – Van, akinek
az a fő célja, hogy rövid időn belül szerezzen profitot, van, aki viszont hosszú távon akar profitot termelni. –
Az is lehet, hogy valakinek a profit a végső célja, de közvetlen célja az, hogy minél nagyobb piaci
részesedést szerezzen, vagy az, hogy az általa termelt márka neve legyen a legismertebb, és elérje azt, hogy
mindenki tudja, milyen magas színvonalú az a vállalat. Egy adott játék esetén egy játékos célja a győzelem,
de néha nem olyan egyszerű meghatározni, hogy mit is jelent ez. Gyakran célunk az, hogy például egy adott
terméket hamarabb dobjunk a piacra, vagy jobb minőségben, mint a konkurencia.
• A játékelmélet jelentősége a közgazdaságtanban az, hogy felhasználásával lehetővé vált bizonytalan
gazdasági szituációk elemzése, a gazdasági szereplők racionális, várható magatartásának felismerése.
•A vállalatok részéről egyre inkább megfogalmazódik az igény, hogy stratégiai és üzleti döntéseik
alátámasztására, a kockázatok modellezésére matematikai eszközöket is alkalmazzanak, kapcsolatot
teremtve ezáltal a döntések és a döntések várható következményei között. Valamennyi szolgáltató legfőbb
célja az elérhető profit maximalizálása. Mindezt olyan piaci környezetben szeretnék elérni, ahol
versenytársak is jelen vannak, akik szintén a saját hasznukat kívánják növelni.
• A fenti cél eléréséhez szükséges, hogy a vállalatok üzleti tervezési folyamatukban feltárják és értékeljék a
versenytársak várható stratégiáját is.
• Az üzleti tervezés lényege, hogy jövőbeli eseményekkel kapcsolatban feltételezésekkel élünk, és ezekre
reagálva eldöntjük, mit tesszünk.
• Minél biztosabbak a feltételezéseink, annál jobb döntéseket hozunk. Erre kiválóan alkalmas eszköz a
játékelméleti modellezés, mely képes a versenytársak várható magatartását is figyelembe véve az optimális
döntés megalapozására.
A játékelmélet lényege abban van,
• hogy minden játékosnak megvan lehetséges stratégiáinak a halmaza. Ezek közül önállóan választ,
miközben törekszik az optimális stratégia kiválasztására.
• Amennyiben mindegyik játékosnak van egy optimális stratégiaválasztása, attól függetlenül, hogy mit
játszik a másik játékos, domináns stratégiáról van szó.
• Ha valamilyen játékban mindegyik játékosnak van domináns stratégiája, akkor előre meg tudjuk jósolni a
játék egyensúlyi kimenetelét.
• Ez azért van így, mert a domináns stratégia az a stratégia, amelyik a legjobb, attól függetlenül, hogy a
másik játékos mit játszik. Ez azonban ritkán következik be, mivel az eredmény sokszor függ a többiek
választásától is.
Fogoly-dilemma
• A játékelmélet kapcsán a leggyakrabban idézett példa a fogolydilemma. Jellemzően olyan gazdasági
szituációban fordul elő, ahol két termelő vállalat osztozik a piacon (duopólium).
• A játék eredeti kiindulóhelyzete az, hogy két börtönbeli rabot, akik társak voltak egy bűntényben,
egymástól elszigetelve hallgatnak ki. Mindkét fogoly választhatja azt, hogy bevallja a bűntényt, ezzel a
társát is vádolva, vagy választhatja a bűntényben való részvétel tagadását. A két elkövetőt semmiféle érzelmi
szál nem köti egymáshoz, társulásuk teljesen alkalmi volt. Mindkettőnek az egyetlen célja, hogy az ügyet a
lehető legolcsóbban megússza. Mi számukra ebben a helyzetben a logikus: vallani vagy nem vallani?
• A rendőrség a következő ajánlatot teszi egyenként mindkét fogolynak, akiket külön cellában helyezett el: –
"Ha beismerő vallomást teszel, amelynek alapján tisztázni tudjuk az ügyet, szabadon engedünk. Ebben az
esetben a társad 10 év börtönt kap, és a dolog ezzel végleg lezárul. Ha viszont ő is vall, akkor nem ér ilyen
sokat a te vallomásod, hiszen anélkül is megtudunk mindent. Ebben az esetben mindketten 5 évet kaptok. Ha
egyikőtök sem tesz vallomást, akkor nagyon szigorúan fogjuk megítélni azt a csúnya, életeket veszélyeztető
száguldozást, amely során elfogtunk benneteket, és mindkettőtöket 1-1 évre lecsukunk. Végül tájékoztatlak,
hogy társadnak pontosan ugyanezt az ajánlatot tettem." Foglaljuk össze a helyzetet egy táblázat segítségével:
A táblázat egyes celláiban levő elemek a különböző büntetésekhez tartozó hasznosságokat jelölik az egyes
szereplők szempontjából. Mivel tíz évet ülni rosszabb, mint ötöt, az évek mennyiségét negatív
"eredménynek" kell tekintenünk. Az adott esetben az elképzelhető legjobb érték a nulla.
• Képzeljük magunkat az egyik tettestárs helyébe, és próbáljunk meg logikusan gondolkodni az ő fejével. Ha
a társam vall, akkor két eset lehet: ha én is vallok, öt évet kapok, ha nem vallok, tízet. Tehát, ha a társam
vall, jobb, ha én is vallok. Ha a társam nem vall, akkor szintén két eset lehet: ha én vallok, holnaptól szabad
leszek, ha nem vallok, kapok egy évet. Tehát, ha a társam nem vall, akkor is jobb, ha én vallok. Akár vall a
társam, akár nem, én akkor járok jobban, ha vallok. Harmadik eset nincs, hiszen a társamnak is csak ez a két
választása lehet. A logika tehát azt parancsolja, hogy valljak. A logika ugyanezt parancsolja a másik
fogolynak is.
• Tehát, mindketten - logikus lények lévén - vallani fognak. Ezután mindketten kapnak öt-öt évet, holott ha
egyikük sem vallott volna, egy-egy évvel megúszhatták volna!
• Ennek a játéknak tehát egyetlen Nash-egyensúlyi megoldása az, ha mindketten vallanak.
Nash-egyensúly
• Egy stratégiapáros Nash-egyensúlyt alkot, ha B adott választása mellet A döntése optimális, és A adott
választása esetén B döntése optimális. Amikor a saját stratégiájára vonatkozó döntést meghozza, egyik
személy sem tudja, hogy a másik mit fog dönteni. Mindegyik játékosnak van azonban valamilyen
elképzelése a másik döntéséről. A Nash-egyensúly úgy értelmezhető, mint a másik játékosra vonatkozó
kölcsönös elvárás.
• Valóban, mindkét játékos vallomása nemcsak Nashegyensúly, hanem domináns stratégián alapuló
egyensúly is, mivel mindkét játékosnak ugyanaz az optimális döntése, a másik játékostól függetlenül. Ha
mindketten biztosak lehetnének abban, hogy a másik kitart, és mindketten megegyeznének a hallgatásban,
akkor mindketten jobban járnának. A tagadás-tagadás stratégia Pareto-hatékony – nincs egy másik olyan
választás, amivel mindketten jobban járnának -, míg a vallomásvallomás stratégia nem Pareto-hatékony. A
probléma az, hogy a foglyoknak nincs lehetőségük cselekedeteik összehangolására.
• Szinte nincs a társadalmi életnek egyetlen olyan területe sem, ahol a fogolydilemma ne jelentkezne, így a
közgazdaságban is jelen van. Ennek egy jó példája a vállalatok döntése a termelés mennyiségéről. A
“vallomás” most a “többet termelni, mint a kibocsátási kvótád” lesz, a “tagadás” pedig a “megmaradni az
eredeti kvótánál”. Ha úgy gondoljuk, hogy a másik vállalat ragaszkodni fog a kvótához, kifizetődőbb lesz
számunkra a kvótánál többet termelni. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy a másik vállalat többet fog termelni,
akkor természetesen mi is ezt tesszük.
• A fogoly dilemmája egy csomó ellentmondást vet fel arra vonatkozóan, hogy mi a helyes játékmód,
pontosabban szólva arról, hogy mi a lejátszás ésszerű módja. Ha a játék csak egyszer zajlik le, akkor a
cserbenhagyási stratégia – példámban a vallomás – célravezetőnek látszik. A másik fél akármit csinálhat, mi
jobban járunk, és nincs lehetőségünk a másik személy magatartásának befolyásolására.
További játékelméletek, szituációk:
• A kartell érvényre jutása
• Szekvenciális játékok
• Játék belépési veszéllyel
• Ismételt játékok
• Zérus-összegű játék
• A stratégia
• Domináns stratégia
Az RDE alkalmazásával járó előnyök:
• nem csak az adott empirikus problémák megértéséhez járulnak hozzá ezek a kutatások, hanem gyarapítják
a kalkulatív módon fejlődő szociológiai ismeretanyagot is. Metodológiai hozadékai is vannak, így az
empirikus elemzés javulását hozhatja. Eszközt biztosít a makroszociológiai problémák széles körének
vizsgálatára. Ezen túl az RDE a társadalomtudományok különböző ágainak összekapcsolását is
megkönnyíti.
• Az RDE-n nyugvó magyarázatok korlátai: az emberi viselkedésre vonatkozó előfeltevések
valóságidegensége. nem vették figyelembe azokat az összefüggéseket, amelyeket nem tudtak modellezni.
Továbbá a strukturális korlátok úgy hatnak az egyéni viselkedésre, hogy meghatározzák annak az objektív
valószínűségét, hogy egy adott egyén legkívánatosabb célja megvalósulhasson.
az RDE két jellegzetes vonása: •
1. Ezen elméletek megalkotói nagyobb figyelmet szentelnek az egyéneknek, mint más szociológiai
elméletek képviselői.
2. Az egyének a cselekvési alternatívák közül történő választásaik során gyakran önérdeküket fogják
követni, ami nem egyenértékű azzal az állítással, hogy az egyéneknek így is kell cselekedniük