Altalanos Es Gazdasagszociologia - Óravázlat

Forrás: http://www.doksi.
hu
Általános- és gazdaságszociológia
(Andorka és Giddens alapján)
Tartalomjegyzék
1. A szociológia tudománya .......................................................................................................2

2. A szociológia módszertana ....................................................................................................5
3. Kultúra, értékek és normák, szocializáció, életmód ...............................................................9
4. Család, rokonság, házasság ...............................................................................................14
5. Népesség, népesedés, egészségügyi ellátás ......................................................................18
6. Társadalmi szerkezet és rétegződés, társadalmi mobilitás .................................................25
7. Egyenlőtlenség, szegénység, munkanélküliség ..................................................................32
8. Faj, nemzet, etnikai csoport, kisebbségek ...........................................................................35
9. Város és falu........................................................................................................................38
10. Oktatás, kommunikáció, média ........................................................................................48
11. Gazdaság, gazdasági élet, csoportok és szervezetek .....................................................51
12. Deviáns viselkedés ..........................................................................................................55
1
Forrás: http://www.doksi.hu
1. A szociológia tudománya
A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány.
Tudomány - tudományos módszer – ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor ennek

megpróbálunk valamilyen elméleti magyarázatot adni, amit vagy igazolunk vagy megcáfolunk.
Karl Popper szerint sohasem tudjuk hipotéziseinket végérvényesen igazolni, csak cáfolni, mivel
a jövőben bármikor kaphatunk olyan empirikus eredményt, amelyek megcáfolják
hipotéziseinket.
Tudományos paradigmaváltás - Kuhn – vita arról, hogy a szociológia úgy fejlődik-e, hogy
folyamatosan a korábbi ismeretekre épül, vagy tudományos forradalmak révén a régi
ismereteinket félredobjuk, s helyette új kérdéseket, új nézőpontokat fogalmazunk meg. A
szociológiában nem dobják teljesen félre a régi ismereteket, azok időnként újra és újra
felbukkannak, új megvilágításba kerülnek, újraértelmezik őket.
Tudományos szociológiáról akkor beszélhetünk, ha a valósággal való összevetésen alapuló

módszereket használunk.
Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem egyszerűen a társadalom tagjainak az

összessége, mivel van struktúrája, vannak intézményei, van kultúrája.
Társadalmi struktúra – a legáltalánosabb értelemben az egyének és társadalmi csoportok

közötti viszonylag tartós viszonyokat értjük.
Társadalmi intézmény – legáltalánosabb értelemben a társadalom tagjainak a többsége által

végzett tevékenységek alapvető módját, mintáját. Az intézményekhez normák és értékek
tartoznak, melyek előírják az intézményesült viselkedést, a megszegést büntetik.
A kultúra – az anyagi javak, normák és értékek együttese.
Az egyéneket egész életük során befolyásolja a társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetük.
Durkheim a társadalmat a bronzhoz hasonlította, melynek tulajdonságai nem vezethetők le az

alkotórészeinek tulajdonságaiból.
Giddens a társadalmi struktúrát, intézményeket, kultúrát egy lakóházhoz hasonlította, amelyet

lakói az évek során átrendeznek, átépítenek.
Egy római egyszer kijelentette: „ a római szenátorok jó emberek, de a szenátus rossz bestia” A
társadalmi csoportok tevékenysége nem az egyének akaratától függ csupán, hanem
befolyásolja a tagjainak egymáshoz való viszonya.
2
A társadalomtudományok történeti kialakulása
A történetíráson kívül a társadalomtudományok a filozófiáról váltak le, amikor az önálló

tudományhoz szükséges ismeretek már elégségesek voltak.
John Grant – XVII. sz. közepén állandósult a demográfia, amikor a londoni halálozási adatokat
kezdte vizsgálni(pestis).
John Locke – XVII. sz. második fele a politikatudomány lekülönülése a filozófiától. A polgárság
le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát.
Adam Smith – egy évszázaddal később- a közgazdaságtan alapjai- szerinte, ha az állam nem
avatkozik bele a gazdasági életbe, akkor a piacon az emberek önérdekkövető viselkedése
optimális gazdasági eredményhez vezet (láthatatlan kéz).
Saint-Simon, Comte és Toqueville a szociológia előfutárai, a szociológia megnevezés Comte-tól

ered
Marx, Durkheim, Weber a szociológia klasszikusai
Szociálpszichológia - a pszichológiából alakult ki a századforduló körül - az a felismerés

vezetett a kialakulásához, hogy az egyén nagyobb társadalmi csoportokban másképpen
viselkedik, mint elszigetelt egyénként (Le Bon- Tömeglélektan).
Társadalomnéprajz- két forrása volt:

a, Európában az a célja, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, folklórt és a tárgyakat,
b, a gyarmatokkal bíró Nyugat- európai országokban és az Egyesült Államokban a gyarmatokon
élő népek gondolkodásának a megértése volt a cél (kulturális és szociológia antropológia).
A szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete
Módszere – tömegesen előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtés, ezen adatok

elemzése.
Alapvető szemlélet – a szociológusok többsége úgy véli, hogy az ember életének minden
jellemzőjét erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyzete. Ez a kapcsolat
viszont nem determinisztikus, hanem sztochasztikus, azaz valószínűségi jellegű, az adott
társadalmi meghatározottságokból ki lehet törni.
A társadalomtudományok emberképe
A szociológia különbözik a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében.
Homo economicus – a hagyományos közgazdaságtan emberképe, aki mindig racionálisan

dönt, cselekszik, a haszna maximalizálására törekszik (összehasonlítja a z adott cél eléréséhez
szükséges ráfordításokat és az elérhető hasznokat).
3
Homo sociologicus – a szociológia emberképe szerint az egyén tevékenysége során a

társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni, melyek hátterében az értékek állnak és
amelyeket a társadalom tagjainak többsége elfogad, gyermekkori szocializációjuk során sajátítja
el és internalizálja.
Homo pszichologicus – az egyént jelentős mértékben befolyásolják a tudat alatti motívumok,

melyek erősebbek lehetnek, mint a haszonmaximalizálás vagy a normakövetés motívuma.
Homo politicus – a politikatudomány emberképe, mely abból indul ki, hogy az embert
alapvetően a hatalomvágy, a hatalom megszerzése és megtartása mozgatja.
Mire jó a szociológia?
A szociológiában jártas egyén jobban megérti a társadalmat, amelyben él, ezért jobban tud
védekezni a manipulációval szemben, képes jobban érvényesíteni saját érdekeit, segíthet
meggátolni a kizsákmányolás, elnyomás, önkényuralom erősödését a társadalomban.
Konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad ezeknek a
problémáknak a jobb megismeréséhez.
Felhasználása az előrejelzésben és a tervezésben vita tárgya. Konkrétan nem tud előrejelezni,

de jelzi az irányvonalakat, támpontot adhat bizonyos társadalompolitikai lépésekhez.
Merton szerint a szociológia középszintű elméleteket fogalmaz meg, melyek egy jól körülírható
és definiálható jelenség előfordulását értelmezik egy adott társadalomban és korszakban.
A szociológus szerepei
Milyen tudományos magatartást kövessen a szociológus? Raymond Aron francia szociológus

szerint háromfajta szociológus van:
1., az uralkodó tanácsadója – a kormányzatnak szakértő tanácsokat, reformjavaslatokat
kidolgozó szociológus.
2., a nép orvosa – a szegények, elnyomottak, kizsákmányoltak problémáit kutató
3., a tudomány főpapja – egyetemeken vagy kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani
problémákkal foglalkozó szociológus
4
2. A szociológia módszertana
A szociológiai vizsgálat lépései
A szociológiai vizsgálat célja valamilyen társadalom vagy társadalmi csoport megismerése,

alapvető jellemzőinek feltárása. A szociológiai vizsgálatok legtöbbször nemcsak leírásra
törekszenek, hanem a probléma megértésére, összefüggések magyarázatára, jelenségek
okainak feltárására. Ezek a lépések:
1., A probléma megfogalmazása – felmerül valamilyen társi probléma, melynek megismerése

és megmagyarázása szükségesnek látszik.
2., Elméleti hipotézisek – elméleti hipotéziseket fogalmaznak meg a vizsgálni kívánt

jelenségről, melyhez felhasználhatók a már meglévő szociológiai irodalom elméletei, de új
elméleteket is i lehet dolgozni.
3., Operacionalizálás – Operacionalizálják, vagyis mérhető formában fogalmazzák meg az

elméleti hipotéziseket, vagyis azt, hogy hogyan és mit mérjenek.
4., Adatgyűjtési módszerek – A szociológia különböző módszerekkel gyűjt adatokat a vizsgált

jelenségekről:
- publikált statisztikai adatok másodelemzése
- egyéni adatok formájában (pl. mágnesszalagon tárolt adatok) másodelemzése
- dokumentumok elemzése (sajtóközlemények, naplók, levelek)
- megfigyelés, két fajtája van:
a., külső megfigyelés – a kutató nem vesz részt a megfigyelt jelenségben
b., részt vevő megfigyelés - a kutató részt vesz a megfigyelt jelenségben
- esettanulmány – egyetlen eset, személy, intézmény vizsgálata
- kísérlet – ahol a kutató maga szabályozza a jelenség bizonyos feltételeit
- mélyinterjú, életrajzi módszer – kötetlen beszélgetés, ahol a kutató kiválasztott
szempontok szerint irányított beszélgetést folytat
- kérdőíves adatfelvétel – survey módszer
5., Elemzés – Elemezzük a gyűjtött adatokat, amelyek alapján következtetéseket fogalmazunk

meg arról, hogy a vizsgált jelenségnek milyen jellemzőit mutattuk ki és, hogy kiinduló
hipotéziseink mennyire igazolódtak be, vagy cáfolódtak meg. Az elemzésnél óvatosan kell
eljárni, az adatok alapján ok-okozati kapcsolatokra próbálunk következtetni. Abból, hogy két
adatsor között korreláció áll fenn, vagy hogy az egyik gyakoribb jelenség, mint a másik még
nem következik, hogy az egyik a másiknak az oka.
6., Az eredmények közzététele – Tanulmányokban vagy könyvekben közzétesszük a kutatás

eredményeit. A pontos és részletes publikálás nagyon fontos része a kutatásnak. Pontosan ki
kell fejteni az alkalmazott hipotéziseket, le kell írni a módszereket, a mintavételt, definiálni kell a
használt fogalmakat, be kell mutatni a használt elemzési módszereket. Hozzáférhetővé kell
tenni az eredményeket.
A szociológia leggyakrabban használt módszere a kérdőíves, vagyis a survey-módszer.
5
Mintavétel
Sok esetben nincs arra lehetőség, hogy a vizsgált személyek teljes körét megkérdezzük. De
erre jól kiválasztott minta esetén nincs is szükség. Megfelelő minta azt jelenti, hogy a vizsgálni
kívánt sokaság minden egyes elemének egyelő esélye van a mintába kerülésre, ezt nevezzük
reprezentatív mintavételnek. Vannak olyan jelenségek, melyeket nem v. csak nagyon nehezen
lehet vizsgálni lakossági minták alapján (ritka jelenség, rejtett populációk). Ilyen mintát az
ezekkel foglalkozó intézmények listájának segítségével lehet készíteni. De lehet megfigyeléssel
is. (hólabda mintavétel).
A mintavételi arány és a minta nagysága alapján meg lehet határozni, hogy az eredmények
milyen hibahatárok között mozognak.
Figyelembe kell venni azt, hogy az adatok szolgáltatása mindenkinek jogában áll, vagy
előfordulhat az is, hogy valakit nem találunk otthon, ez torzíthatja az eredményeket, ezért az
eredmények közlésekor fel kell tüntetni a különböző okok miatt „nem sikerült” megkérdezések
számát.
Kérdőívkészítés
A kérdőívben lévő kérdéseknek két típusa van:

1., zárt (strukturált) – a kérdőíven magán szerepelnek a különböző válaszlehetőségek, így a
megkérdezett csak megjelöli a kiválasztott válaszlehetőséget. Előnye az egyszerű kódolás és
feldolgozás, hátránya, hogy a nyitotthoz képest nagyobb az információvesztés.
2., Nyitott (nem strukturált) – a megkérdezett személy fogalmazza meg a válaszát, ezt vagy ő
vagy a kérdező írja be a kérdőívbe. Előnye, hogy sok olyan információt adhat, amire a kérdező
nem is gondolt, hátránya, hogy nehezebb a kódolás, sokszor csak a válaszok előzetes átnézése
után lehet kialakítani a kódkategóriákat., továbbá előfordulhatnak olyan pontatlan válaszok,
hogy nehéz eldönteni, melyik kategóriába soroljuk.
A kérdéseknek világosnak kell lenniük, zárt kérdéseknél meg kell adni, hogy egy vagy több
válaszlehetőséget várunk-e, továbbá nem ajánlatos olyan kérdéseket feltenni, ami a
megkérdezettet elriaszthatja vagy közreműködését ronthatja. A kérdőív ne legyen túl hosszú,
mert unalmasnak tűnhet, ajánlatos először egy kiscsoportban kipróbálni.
Megkérdezés vagy interjú
Ez történhet személyesen vagy postán kiküldött vagy másképpen átadott kérdőív ún. önkitöltése
alapján. A személyes megkérdezés időigényesebb és ezért költségesebb, de kisebb a pontatlan
kitöltés és az adat megtagadásának lehetősége. A megkérdezés után célszerű átnézni és a
pontatlanságokat kijavítani. Nagyobb adatfelvételnél az ellenőrzést egy külön személy végzi.
6
Vélemények és attitűdök mérése skálákkal
Speciális kérdésekkel lehet attitűdöket mérni. Erre ún. skálatechnikákat alkalmazunk. A skálák
olyan kérdésekből vagy kérdéssorozatokból állnak, melyekre adott válaszok alapján nemcsak
típusokba lehet az attitűdöket sorolni, hanem legalább a sorrendjüket, némely esetben az
attitűdök egymástól való távolságát is meg lehet határozni. A Bogardus-skála esetében a
kérdőívnek olyan állításai vannak, amelyek valamely attitűd erősségének növekvő intenzitási
fokát jelzik, így a velük egyet illetve egyet nem értés kifejezi az attitűd intenzitását a
megkérdezetteknél ( faji előítélet). A Lickert-skála esetén 5 vagy 7 fokozatú skálát használnak.
Kódolás
A begyűjtött információkat számmal ellátott kategóriákba csoportosíthatjuk, vagyis

meghatározzuk, hogy a különféle válaszlehetőségeket milyen főbb típusokba soroljuk, ezeket 0
–tól 9–ig terjedő kódszámokkal látjuk el. Zárt kérdéseknél ez már általában a kérdőívben benne
van. Minden kérdőív kódolása külön kódlapon történik, melyeken fel kell tüntetni az azonosítási
számot. A kódoláshoz kódutasítást kell készíteni, melyben pontosan le kell írni, hogy melyik
kódnégyzetbe és milyen kódszámok szerint kell a kérdőívben szereplő információkat kódolni.
Adatfeldolgozás
Kis (100-200 fős) adatfelvételeket egyszerűen kódlapok alapján is fel lehet dolgozni. Viszont
nagy munkamegtakarítást jelent a mechanikus táblázatkezelő gépek bevezetése. Mind a
kódolást, mind az adatrögzítést célszerű átellenőrizni, ellenőrző utasításokat lehet a gépnek is
adni, így ki lehet szűrni a képtelen vagy a nem kívánt kódokat. Az ellenőrzés fontos, mert ha a
hibás adatok csak az elemzés után derülnek ki, akkor az teljesen haszontalanná teheti az
elvégzett kutatást.
Mérési szintek
Az alkalmazható módszerek attól függenek, hogy a változóinkat milyen mérési szinten tudjuk
kifejezni vagy mérni. Négy mérési szintet különböztetünk meg:
1., Nominális szint – a változó különböző értékei azt fejezik ki, hogy két vagy több különböző
típusról van szó (pl. férfi-nő). A szociológiai felvételek alapján kapott változó többsége ilyen
változó.
2., Ordinális szint – a válaszkategóriák sorba rendezhetők, de a köztük lévő távolságokat nem
lehet összehasonlítani.(pl. egészségi állapot- nagyon jó, meglehetősen jó, közepes,
meglehetősen rossz, nagyon rossz – nem tudjuk a kategóriák közti távolságot egyértelműen
meghatározni).
3., Intervallumszint – itt nemcsak az egymás utáni kategóriák sorrendjét vehetjük ismertnek,
hanem a köztük lévő távolságot is, de nem tudjuk, hogy az egyik hányszorosa a másiknak (pl.
Celsius fok – azt tudjuk, hogy 10 és 20 C között ugyanannyi a távolság mint 20 és 30 C között,
de azt nem állíthatjuk, hogy 20C esetén kétszer olyan meleg van, mint 10C esetén). Nem
tételezhetjük fel egy zérus pont létét a skálán, mivel azokat csak tetszőlegesen tudjuk megadni.
7
4., Aránymérő szint – itt értelme van a zérus szintnek is (pl. jövedelem esetén a 0
jövedelemnek van értelme, a 10000Ft-s jövedelemről pedig állíthatjuk azt, hogy az kétszer
akkora mint az 5000Ft-s jövedelem). A szociológusoknak a mérési szintekre oda kell figyelniük,
nehogy olyan dolgokat mérjenek, és olyan módszereket alkalmazzanak, amelyek nem
alkalmazhatók.
Táblázatok készítése és elemzése
Az adatok elemzésénél első lépés, hogy megnézzük minden változó gyakorisági eloszlását,
tehát azt, hogy a különböző kategóriákba hány megkérdezett személy került. Ezután
végiggondoljuk, mely változópárok kombinációját volna érdemes megvizsgálni és ennek
megfelelően kétdimenziós kereszttáblákat készítünk. Nagy minták esetén 2-3-4 dimenziós
táblákat is kell készíteni. A nominális szinten mért változók esetében az a probléma, hogy
régebbi módszerekkel nem lehet nagyobb számú változó hatását együtt elemezni, ezt
loglineáris elemzés segítségével megoldható, de az eredmények értelmezése azonban
bonyolult feladat.
Egyszerű statisztikai mutatók
Az intervallum és az aránymérő szinten mért változók esetén számíthatunk középértékeket és a

szóródás különféle mutatóit. A középértékek közül a számtani átlagot használják a legtöbbet.
Ha a változó szóródása erősen eltér a normális eloszlástól, akkor célszerű a mediánt is
kiszámítani, vagyis azt, az értéket, amely alatt ugyanannyian helyezkednek el, mint fölötte. A
harmadik középérték, melyet számolni szoktak, a módusz, ez az a kategória, amelybe a
vizsgált populációból a legtöbben tartoznak.
8
3. Kultúra, értékek és normák, szocializáció, életmód
Minden társadalomnak szükségképpen van saját kultúrája, amely meghatározza, hogy a

társadalom tagjai a társadalmi érintkezésben, együttműködésben hogyan kell hogy
viselkedjenek.
A szociológia a kulturális antropológiához hasonlóan a kultúra fogalmába tartozónak tekinti
nemcsak és nem is elsősorban az irodalmi, művészeti, zenei alkotásokat, azok ismeretét és
élvezetét, hanem egyrészről az emberek alkotta tárgyakat, másrészről és főképpen a
társadalom viselkedési szabályait, normáit, az azokat alátámasztó értékeket, a hiedelmeket, a
vallást, továbbá a hétköznapi és tudományos ismereteket, végül magát a nyelvet.
A társadalmakon belül többé-kevésbé különálló szubkultúrák élnek (a társadalom többségének

kultúrájától eltérő kultúra). A legegyszerűbb esetek a különböző anyanyelvű, különféle
etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok szubkultúrái. Egészen
különlegesek a deviáns szubkultúrák (bűnözők, kábítószer-fogyasztók).
Több kultúrának egy társadalmon belüli együttélését kulturális pluralizmusnak nevezik, az

ilyen társadalmakat pedig multikulturális társadalomnak.
Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az egész
emberiséget átfogó világtársadalom működőképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos
viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja
számára kiszámíthatatlanná válik, és ezáltal lehetetlenné válik az együttműködés. A norma
megszegését mindig valamilyen szankció követi.
A társadalomban nagyon sokféle norma érvényesül egymás mellett. Vannak jogi normák,
melyek megszegésé az állam kényszereszközökkel torolja meg. Vannak erkölcsi szabályok,
melyek megszegését a társadalom többi tagja többé-kevésbé egyöntetű és erős rosszallással,
megvetéssel bünteti. Ezen kívül vannak valláserkölcsi normák, melyek megszegése estén a
szankció nemcsak a többi ember ítélete, hanem valamilyen természetfeletti, esetleg halál utáni
életben bekövetkező negatív következmény. Vannak továbbá szokások, illemszabályok,
divatszabályok, ezek megszegésének büntetése a társadalom többi tagja részéről
megnyilvánuló erősebb-gyengébb helytelenítés.
A normákkal kapcsolatban öt nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet:

1. Egy adott társadalomban ellentmondásban lehetnek a normák. Előfordul, hogy a
büntetőjog büntet olyan cselekményeket, melyeket a népesség többsége nem helytelenít
erkölcsileg.
2. A normák a társadalom történeti fejlődése során változnak (pl. a homoszexualitás
megítélése).
3. A különböző társadalmakban egymástól eltérő normákat fogadnak el (pl. vérbosszú).
4. Az a tény, hogy egy társadalomban valamilyen normát elfogadnak, még nem jelenti azt,
hogy ez a norma feltétlenül előnyös a társadalom fejlődése szempontjából (pl. a hindu
vallásban a tehén levágásának tilalma).
5. A társadalmi fejlődés egyik fontos összetevője, hogy a normák változnak.
9
A normakövetés létrejöhet annak következtében, hogy az emberek félnek normaszegésük

következményeitől, de előnyösebb, ha a társadalom tagjai külső ellenőrzés hiányában is
értékesnek tekintik a normákat, s ennek megfelelően élnek. Az értékek olyan kulturális
alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és
fontosnak, jónak és rossznak.
A szocializáció azon az empirikus megfigyelésen alapul, hogy tartós és intenzív emberi

kapcsolatok hiányában a csecsemők és kisgyermekek nem fejlődnek teljes mértékben emberi
személyiségekké és nem képesek felnőtt korukban a társadalmi életben részt venni.
A szocializáció az egyik definíció szerint az a folyamat, amely során az emberi személyiség

kialakul. A másik definíció szerint a szocializáció az a folyamat, amelynek során a gyermekek
megtanulják, hogyan lehetnek a társadalom hasznos tagjai, hogyan kell a társadalomban
élniük. Ebben az értelemben a szocializáció során a gyermek megtanulja a környező
társadalom kultúráját, normáit, értékeit.
A szocializációt úgy is lehet értelmezni, hogy annak során az egyén elsajátítja azokat a
társadalmi szerepeket, amelyeket élete folyamán be kell töltenie. A szerep viselkedési
mintákból, jogokból és kötelességekből áll. Különböző státuszokhoz különböző szerepek
tartoznak. A státusz egy, a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent.
Bár a gyermekkor vitathatatlanul döntő a szocializáció szempontjából, sok pszichológus és

szociológus rámutatott arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik, pl.
szocializálja az egyént a munkahelye vagy a felnőtt családja is.
A szocializáció legfontosabb intézménye a gyermekkori család, de a modern társadalomban

ezt a szerepet kezdi átvenni az iskola, mindemellett jelentős befolyással bírnak a barátok és az
utóbbi évtizedekben a televízió és egyéb tömegkommunikációs eszközök is.
A szocializációval összefüggő fogalom az internalizálás, ami azt a folyamatot jelenti, hogy az

egyén olyan mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is
azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számít külső negatív szankcióra, vagyis, ha valaki
belső meggyőződésből viselkedik a normáknak megfelelően, mert a normakövetést igen
érétkesnek tartja.
Azon a felismerésen, hogy az embernek nemcsak anyagi szükségletei vannak, alapul az élet
minősége fogalmának bevezetése. Ez azt jelenti, hogy az anyagi szükségletek
kielégítettségének magas szintje még nem jelenti szükségképpen, hogy a társadalom tagjai „jól
élnek”, a javakkal való ellátottság tekintetében is jól érzik magukat. Ehhez kapcsolódik a „jólét”
(welfare) és a „jóllét” (wellbeing) megkülönböztetése. A jóléten általában az anyagi javakkal
való ellátottságot értik, míg a jólléten azt, hogy a társadalom tagjai nemcsak az anyagi javak
tekintetében, hanem a különböző szellemi javakkal való ellátottság tekintetében is jól érzik
magukat.
10
Módszerek
A normák, értékek, attitűdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdőíves

vizsgálatban konkréten megfogalmazott kérdéseket tesznek fel ezekre vonatkozóan. A
kérdések megfogalmazásának két elterjedt módja van: felsorolnak különféle értékeket, és
ezeket fontosság szerint sorba rendeztetik, továbbá megfogalmaznak bizonyos kijelentéseket,
amelyek értékeket vagy normákat tartalmaznak, és a kérdezett személyt arra kérik, hogy
menyire ért egyet a kijelentésekkel.
A végső értékek helyett sok esetben attitűdöket vizsgálnak. Attitűdnek nevezik az egyénnek
azt a lelki és szellemi készségét, hogy bizonyos tárgyakra, személyekre, helyzetekre
meghatározott módon reagáljon. Az attitűdök hátterében nyilvánvalóan értékek állnak. A két
fogalom közötti különbség az, hogy az attitűd inkább valamely konkrét helyzetre vonatkozik, az
érték inkább az általános kérdésekre. Értéket vizsgálnak, amikor az emberek közötti alapvető
egyenlőségre kérdeznek rám attitűdöt, amikor azt kérdezik, hogy mit szólna, ah a gyermeke
színes bőrűvel kötne házasságot.
Elméletek
A nevelés dilemmái
A szocializációkutatásoknak a nevelési gyakorlattal szorosan összefüggő fő elméleti kérdése,

hogy milyen tényezők segítik elő a gyermekek sikeres szocializációját, azt, hogy egészséges,
érett személyiséggé váljanak, a társadalomba jól beilleszkedni képes, a társadalom számára
hasznos, értékes emberekké váljanak. Itt egészen konkrét kérdések merülnek fel, mint az, hogy
a szigorú vagy az engedékeny gyermeknevelés a helyesebb.
A szocializációval kapcsolatban merül fel azonban egy teljesen alapvető kérdés, nevezetesen
az, hogy az-e a kívánatos, hogy a társadalom tagjai tökéletesen beilleszkedjenek a
társadalomba, teljesen konformak legyenek minden értékkel és normával szemben. A teljes
konformitás ugyanis a társadalom teljes megmerevedéséhez vezet. A társadalmi változások úgy
következnek be, hogy a társadalom tagjainak egy kisebbsége nem konform módon kezd el
viselkedni, esetleg egyetlen nagy újító kétségbe vonja a társadalom normáit, esetleg értékeit is,
és helyükre más –szerinte magasabb rendű – normákat javasol állítani, új értékeket hirdet. A
társadalom tagjainak azután egyre nagyobb része fogadja el ezeket a normákat és értékeket,
míg azok végül uralkodó normákká és értékekké válnak. A teljes konformitás tehát káros lehet
az adott társadalom számára.
Életmód
Az életmód empirikus kutatásának kezdetei a „szabadidő szociológiájához” nyúlnak vissza. A
szociológiának ez a részterülete az 1960-as években vált divatossá, a szabadidő
megnövekedésével és az életszínvonal emelkedésével összefüggésben, amely lehetővé tette a
szabadidő felhasználásának egyéni megválasztását és a nem jelentéktelen pénznek a
szabadidős tevékenységek keretében való felhasználását.
11
Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát az,

hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket végeznek, hol végzik
ezeket, kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, mit jelentenek számukra ezek.
Életstílus - az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott

tevékenységeket, ezzel kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatainak középpontjába.
Életvilág – a mindennapi élet mindazon elemei, amelyeket a társadalomban élő ember

adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolat
létesítésének lehetőségét, környezetünk tárgyait.
A praxis Bourdieu-nél jelenti a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a

tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a
gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléséket” is.
Habitus – a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető

beállítódások.
Módszerek
Időmérleg
Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál 3 alapvető mutatót szokás kiszámítani.

1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő,
2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya,
3. azoknak az átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek.
Háztartás-statisztika
Nagyobb számú háztartásból (reprezentatív minta) arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb
időn át naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását.
Megfigyelés és élettörténet
Elméletek
Az életmód szerepe Max Webernél
Weber szerint a társadalom tagjai nemcsak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint

rendeződnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk és ennek az életmódnak
következtében kialakuló megbecsültségük szerint is. Aki „finomabb”, „előkelőbb” életmódot
folytat, azt jobban megbecsülik, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme vagy vagyona és
mekkora a hatalma.
12
A hivalkodó fogyasztás
Thostein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében

szintén nagy szerepet játszik az életmód és a fogyasztás. Ezt a gazdag osztály „dologtalan”
osztálynak nevezte el, és azt hangsúlyozta, hogy tagjait a „hivalkodó fogyasztás” (conspicious
consumption) jellemzi, mert nagyon is meg akarják mutatni, hogy megengedhetik maguknak a
fényűzést, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyivel fölötte állnak a dolgozó tömegeknek.
Munkáséletmód és a szegénység kultúrája
Többen vizsgálták a 60-as években az angol munkásosztály életmódját és azt kutatták, hogy
elpolgárosodik-e a viszonylagosan magas jövedelmű és ezért jólétben élő munkásosztály. Azt
találták, hogy az említett modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is
megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőit, tehát nem
polgárosodnak el.
Praxis és habitus Bourdieu-nél
Bourdieu szerint a társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges

életmódjával, különleges szabadidős tevékenységeivel és ízléssel önmagát definiálja és különíti
el más osztályoktól. Azzal, hogy milyen sportot űz, milyen zeneszerzőket kedvel, hogyan
rendezi be lakását, sőt azzal is, hogy mit eszik és hogyan öltözködik, milyen kozmetikumokat
használ, stb., önmagát definiálja, így az egyes ember egy-egy társadalmi osztályhoz, réteghez
való tartozását juttatja kifejezésre.
A mindennapi életmódnak ezeket az elemeit a praxis fogalmában foglalja össze. A praxis,
vagyis a mindennapi gyakorlat- és ízlésválasztások hátterében áll az egész társadalmi élettel
és kultúrával szembeni következetes attitűd, amelyet habitusnak nevez. Ez a habitus jellemzi és
egyben definiálja a társadalmi osztályokat.
Az életmód tehát Bourdieu felfogása szerint nemcsak a társadalmi struktúrában elfoglalt
pozíciót tükrözi, annak mintegy függvénye, hanem meg is határozza, hogy az egyén milyen
társadalmi osztályhoz tartozik, mintegy alakítja, definiálja is a struktúrát.
Ennek következtében Bourdieu nemcsak a hagyományos társadalmi osztályokat különbözteti
meg, hanem azok mellett vagy még inkább azokon belül az életmód alapján definiált osztályokat
is. Az uralkodó osztályokon belül például megkülönbözteti a tőkéseket és az értelmiséginek
nevezett csoportot.
13
4. Család, rokonság, házasság
Az emberi társadalomban mintegy közvetítőként helyezkednek el az emberek között a

társadalmi intézmények – olyan normák és értékek valamilyen egymással összefüggő
tevékenységére vonatkozó elfogadott rendszerét jelenti, melyek a társadalmi életet szervezik
úgy, hogy a társadalom tagjai a társadalom számára szükséges funkciókat ellássák. Ilyenek a
család, az oktatási rendszer, a gazdasági rendszer és kormányzat, politikai intézmények. Az
intézmények státuszokat határoznak meg (anya, gyerek, tanár) és hozzájuk kapcsolódó
szerepelvárásokat definiálnak. Az emberi társadalmi intézmények közül a legfontosabb a
család.
A család a társadalmi kiscsoportok egyike.
Csoport az egyének olyan együttese, melyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek.
Kiscsoport olyan csoport, melynek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen
ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak.
A család olyan emberek csoportja, akiket közvetlen rokonsági kapcsolat fűz össze, s amelynek
felnőtt tagjai vállalják a gyermekek gondozásának felelősségét. A rokonság azon emberek
közötti kapcsolatokat foglalja magában, amelyek házasság vagy leszármazás révén jönnek létre
(apák, anyák, más leszármazottak). A házasság társadalmilag elismert és jóváhagyott
szexuális közösség két felnőtt ember között.
A klán olyan csoport, amelynek minden tagja egy néhány nemzedékkel korábban élt közös
őstől származtatja magát női vagy férfiágon. Önmagukat, s mások is őket, önálló identitással
rendelkező közösségnek tekintik.
A szervezetszociológiában megkülönböztetik a formális és informális csoportot.

Formális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket a szervezeti szabályok
definiálnak. Ilyen pl. a vállalat egy osztálya. Informális csoportnak nevezzük azokat a
csoportokat, amelyeket nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok,
szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze. Ilyen pl. egy baráti csoport vagy klikk
a vállalaton belül.
A kiscsoporttal rokon, de azzal nem teljesen azonos, annál szűkebb fogalom az elsődleges
csoport, mely olyan kiscsoport, amelyben a csoporttagok teljes személyiségükkel (tehát
nemcsak munkatársak vagy szomszédok) vesznek részt, ezért a kapcsolatok sokoldalúak (pl.
nemcsak a munkára, hanem a szabadidő eltöltésére is kiterjednek), továbbá érzelmileg
színezettek, a csoporttagok érzelmi biztonságot, segítséget adnak és kapnak, ezek a
kapcsolatok elősegítik személyiségük fejlődését. Az elsődleges csoportok nyújtanak segítséget
a felnőtt élettel járó feszültségek. Lelki problémák megoldásában. A legfontosabb elsődleges
csoport a család, a tágabb rokonság és a baráti, közöttük a kortársi kiscsoportok.
A család a szociológiában olyan együtt élő kiscsoport, melynek tagjait vagy házassági
kapcsolat vagy leszármazás, vérségi kapcsolat köti össze. A statisztikában csak a szülőket és
a velük élő nem házas gyerekeiket számítják a családhoz: házaspár, házaspár+gyerek, egy
szülő+egy gyerek. Ezeket szokás családmagnak vagy nukleáris családnak nevezni.
A háztartás az együtt élő és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek

csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok.
14
Attól függően, hogy kik élnek együtt a háztartásban, különféle háztartástípusokat

különböztethetünk meg. P Laslett tipológiája a következő:
1. nukleáris családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élnek,
2. kiterjesztett családi háztartások, ezekben egy nukleáris család tagjain kívül más,
ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok (leggyakrabban az özvegy szülő vagy egy
nem házas testvér) élnek együtt,
3. több családmagból álló háztartások, ezekben több családmag él együtt, legtöbbször a
szülők és házas gyermekük háztartásával,
4. olyan háztartások, melyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanahhoz a
családmaghoz, pl. két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy
háztartásban,
5. egyszemélyes háztartás.
Egy család, akár nukleáris, akár kiterjesztett, az egyes ember helyzetét illetően lehet
származási család, illetve nemző család. A származási család az, amelyikbe az ember
beleszületik, a nemző család pedig az, amelyikbe felnőttként lép be, s ebben nő fel a gyerekek
új nemzedéke.
Házasságkötés a szociológiában az a cselekmény, amellyel felnőttek házastársi kapcsolatot

létesítenek egymás között. A statisztikában az a jogi cselekmény, melynek során egy férfi és
egy nő a jogszabálynak megfelelően házastársi kapcsolatot létesítenek. A szociológiában
házasság a jogi cselekmény nélküli tártós együttélés is.
Monogám házasságnak nevezi egy férfi és egy nő együttélését.
Poligám házasságnak nevezik azokat, ahol egy férfinak vagy nőnek több házastársa van.
Poligíniának nevezik azt az esetet, amikor egy férfinak több felesége van, poliandriának pedig
azt, amikor egy nőnek több férje van.
A poliandria olyan helyzetet hoz létre, amely poligínia esetén nem fordulhat elő – a gyerek
biológiai apja általában nem ismert. A poliandria rendkívül szegény társadalmakban fordul elő,
ahol a lány újszülöttek egy részét rendszeresen megölik.
A legtöbb férfinak a poliginikus társadalmakban is csak egy felesége van. A több feleséghez
való jog gyakran a magas rangú férfiakra korlátozódik, ahol pedig nincs ilyen korlátozás, ott a
nemek aránya és a gazdasági tényezők korlátozzák a poligíniát. A poliginikus családokban a
társfeleségek néha egy fedél alatt laknak, de gyakran mindegyiknek megvan a maga külön
háztartása. A poligínia által okozott konfliktust néha enyhíti a feleségek hierarchizálásának
rendszere.
Csoportházasságnak nevezik azt az esetet, amikor több férfi és több nő él együtt közösen
házas kapcsolatban.
Az utóbbi időkben felmerült az a kérdés is, hogy az azonos nemű felnőttek házasságszerű
együttélését is jogilag házasságként kellene elismerni.
Az emberi társadalmak általában meglehetősen szigorúan szabályozták, hogy ki kivel köthet

házasságot, és ki kivel nem. Az egyik legfontosabb tilalom a vérrokonok házassága. A
vérrokonok közti tiltott szexuális kapcsolatot incesztusnak nevezik. A tilalom az egyes
társadalmakban a rokonok eltérő körére terjed ki, valahol csak az első unokatestvérig terjed,
másutt viszont a második unokatestvérek között , vagy még távolabbi rokonok között is tilos.
15
Endogámiának nevezik a csoporton (törzsön, falun, klánon) belüli házasságkötést,

exogámiának a csoporton kívülivel kötött házasságot.
Homogámiának nevezik az egy adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten, etnikumon

belüli házasságkötést, heterogámiának azt az esetet, amikor a vőlegény és a menyasszony
más-más osztály tagja.
A válás a házasság felbontása, a házastársak különválása. Ettől meg kell különböztetni a

tényleges különélést, a különválást. Az elszakadás azt a folyamatot jelenti. amelynek során
felbomlik egy hosszan tartó, intim kapcsolat. Sok esetben a fizikai válást megelőzi a szociális
elkülönülés - legalább a partnerek egyike új életstílust alakít ki, új célok izgatják, új barátokat
talál olyan közegekben, ahol a párja nincs jelen.
A válás során lezajló átmenetek:
1. az érzelmi válás, amely jelzi, hogy a házasság megromlott ,és amely növeli a feszültséget a
házastársak között, s rendszerint elvezet a tényleges váláshoz.
2. a jogi válás arra vonatkozik, hogy milyen alapon ér véget a házasság.
3. a gazdasági válás a vagyon és tulajdon megosztására vonatkozik.
4. a szülői feladatok megosztása a gyermekfelügyelettel kapcsolatos kérdésekre és a láthatási
jogokra terjed ki.
5. a közösségi válás azt jelenti, hogy az elvált ember miképpen rendezi át a baráti körét és
egyéb társadalmi viszonyait.
6. a pszichikai váláson azt értjük, hogy végül az érzelmi függőség szálait is el kell szakítani és
szembe kell nézni az önálló élet követelményeivel.
A házasság megszűnhet az egyik házasfél halála, vagyis özvegyülés következtében is.
A statisztikában négyféle családi állapotot különböztetnek meg: 1., nőtlen/hajadon, 2., házas,
3., elvált, 4., özvegy.
A tényleges helyzet azonban nem mindig egyezik meg a jogi helyzettel, az alaposabb
szociológiai vizsgálatok részletesebb családi kategóriákat használnak:
1. nötlen/hajadon, 1.1. egyedül él, 1.2. élettárssal él,
2. házas, 2.1. együtt él házastársával, 2.2. külön él házastársától, egyedül él, 2.3. külön él
házastársától, élettárssal él,
3. elvált, 3.1. egyedül él, 3.2. élettárssal él,
4. özvegy, 4.1. egyedül él, 4.2. élettárssal él.
A család funkciói:
1. Termelési funkció – korábban lényeges volt, mert a család volt a termelőegység. Ez a
funkció csökkent a termelőszövetkezetek elterjedésével. Jelentős a családban a
házépítés is, „csináld magad” munkák. Ezek lényegesen hozzájárulnak a lakosság
jólétéhez.
2. Fogyasztási funkció – régebben a családban történt. A fejlett társadalmakban a
fogyasztás növekvő része kerül a családon kívülre (pl. munkahelyi étkezés).
3. Reprodukciós funkció – gyermek szülése, a népesség fenntartása nemzedékről
nemzedékre.
4. Felnőttek pszichikai védelme – egyesek szerint a mentálhigiénés és hasonló
intézmények átvették a felnőttek védelmét. A mindennapi feszültségek és kudarcok
16
elviselésére a család nyújtja a legjobb segítséget azáltal, hogy biztos, szerető és

megbecsülő hátteret nyújt. Az idős emberek és betegek gondozása terén nem sikerült a
családot pótló egyenértékű intézményt létesíteni.
5. Gyermek szocializációja – egyesek szerint az iskola vette át ezt a szerepet. Ahol a
család nem tud segíteni ott sokszor az „utcasarki csoportok” negatív hatása érvényesül.
A család szocializációs hiánya veszélyezteti a gyermekek személyiségfejlődését.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nő az első házasságkötési életkor, gyakori a

házasságon kívüli együttélés, eltérő mértékben nő a válások száma, és a házasságon kívül
született gyerekek száma, nő az egyszemélyes háztartások száma, csökken a családok
gyerekszáma.
A család árnyoldalai:
A családi kapcsolatok komoly feszültségek forrásai lehetnek, amelyek kétségbeesésbe
kergetik az embereket, vagy éppen erős szorongással és bűntudattal töltik el őket. A
legsúlyosabb következményekkel azonban a gyerekeken elkövetett vérfertőző nemi erőszak,
azaz a megrontás és a családon belüli erőszak jár. A megrontás korántsem ritka jelenség, és
leggyakrabban családon belül fordul elő. A megrontást a legegyszerűbben olyan nemi aktusként
definiálhatjuk, amelyet felnőttek kezdeményeznek a törvényes kornál fiatalabb gyerekkel. A
vérfertőzés közeli rokonok közötti szexuális kapcsolatot jelent.
Családon belüli erőszaknak azt nevezzük, amikor valamelyik családtag fizikailag bántalmaz egy
másik vagy több családtagot.
A házasság és a család alternatívái
Kommunák – a kommunális életforma legfontosabb mai példái az izraeli kibucok. A kibuc

családok és egyének közössége, amely együttműködik a gyerekek felnevelésében. A legtöbb
kibuc eredetileg kollektív mezőgazdasági vállalkozás volt, amelyek közül ma már sok ipari
termeléssel is foglalkozik.
Együttélés – amikor házasságon kívül egy pár szexuális közösségben él együtt.
Homoszexuális családok – manapság sok homoszexuális nő és férfi él stabil párkapcsolatban,
és néhány ilyen pár formális házasságot is köt, még ha az jogilag nem is érvényes.
17
5. Népesség, népesedés, egészségügyi ellátás

Minden társadalom egy adott népesség tagjaiból áll. A népesség száma és összetétele
befolyásolja a társadalmi folyamatokat, a népesség alakulása függ a társadalmi tényezőktől.
A demográfia a népességszámmal és a népesedési folyamatokkal foglalkozó tudomány.
Születését John Grant 1662-ben megjelent könyvétől számítjuk, amelybe a londoni halálozási
statisztikai adatok alapján a halandóság törvényszerűségeit és más népesedési folyamatokat
vizsgált.
A legismertebb demográfus Robert Malthus egy leegyszerűsített elméleti módszert fogalmazott

meg, mely szerint a népesség gyorsabban képes szaporodni, mint a termelés növekedni. Ez
szükségképpen halandósági katasztrófához vezet (éhínség, járvány). Később felvetette a
születésszám korlátozását (késői házasodás, vagy házasságtól való tartózkodás). Az európai
népességek már az ő korában is megkezdték a születések korlátozását – a termelés
gyorsabban nőtt – életszínvonal emelkedett – nem következett be a megjósolt halandósági
katasztrófa.
A demográfusok inkább a népesedésre vonatkozó adatok gyűjtésével, azok feldolgozásával

foglalkoznak.
A demográfiának hatalmas lendületet adott a II. vh. – utána felgyorsult a világ népességének
növekedése. Rengeteg tudós foglalkozott vele.
Rendszeresen kerül sor tudományos világkonferenciákra és az ENSZ által szervezett

népesedési világkongresszusokra. A demográfusok nemcsak a helyzet felmérésével, hanem
politikai ajánlások kidolgozásával is foglalkoznak.
Később figyelmet fordítanak a fejlett országok alacsony gyermekszámára.
A halálozással szorosan összefügg az egészségi állapot. Ezzel a szociológia külön ágazata az

egészségszociológia foglalkozik (ettől megkülönböztetjük az orvosi szociológiát és a
pszichiátriai szociológiát).
Alapvető demográfiai fogalmak

Termékenység – a születések vizsgálatánál használjuk. Ezen a szülőképes korban lévő női
népességre vagy egyes részeire jutó születések számát értjük.
Halandóság – ezen nem a halálozások számát, hanem valamilyen mutatóját, pl.

korcsoportonkénti valószínűségét vagy még inkább a halandósági tábla mutatóit, elsősorban a
születéskor várható átlagos élettartamot értjük.
Reprodukció – a népesség újratermelődése. Hogyan alakul a népesség száma, összetétele a

halandóság és termékenység együttes hatása alatt.
Morbiditás – a betegségek előfordulásának gyakorisága.

Incidenciamutatók – hányan betegednek meg (pl. 10000 lakosra jutó új tbc-s betegek száma)
18
Pervalenciamutatók – hányan vannak beteg állapotban(pl nyilvántartott tbc-sek száma)

Egészség – a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) szerint az egészség a testi , szellemi és
társadalmi jólét teljes állapota és nemcsak a betegség és rokkantság hiánya.
Nyers élveszületési arányszám – általában az 1000 főre egy évben jutó élveszületések
számát fejezi ki.
A születési arányszámok a nők termékenységét mutatják. A termékenység arra vonatkozik,
hogy egy átlagos nő hány élő gyereket szül. A termékenységi arányszám (fertility rate)
nagyon bonyolult számítás eredménye. Ez azoknak a gyerekeknek a száma, akiket egy átlagos
nő szülne egy adott népességben, ha megéri a szülőképes éveinek a végét, és ugyanolyan ráta
szerint hordja ki a gyermekeit, mint azok, akik az adott időpontban éppen túlléptek a szülőképes
korukon.
A fertilitást megkülönböztetik a biológiai termékenységtől, amely azt jelenti, hogy egy nő
biológiailag hány gyerek kihordására képes.
A nyers halálozási arányszámot a születési arányszámhoz hasonlóan számítják ki, az 1000
főre jutó halálesetek száma egy év során.
A halálozási arányszámoknak általában különösen fontos eleme a csecsemőhalandósági ráta
az 1000 élveszületésre jutó, egy év alatti korban meghalt csecsemők száma egy adott évben.
A csecsemőhalandóság csökkenésének legfontosabb következménye a születéskor várható
átlagos élettartam – vagyis azoknak az éveknek a száma, amit egy átlagember várhatóan
megél a születése pillanatában.
A várható élettartamot meg kell különböztetni az élethossztól, ami az a maximális időtartam,
amit egy faj megélhet. Míg a várható élettartam a világon a legtöbb társadalomban nőtt, addig
az élethossz változatlan maradt.
Módszerek
Népszámlálások, éves népmozgalmi statisztikák, kérdőíves módszer.
Elméletek
Demográfiai átmenet elmélete : Malthus (halandóság javul- nő a népesség)

A demográfusok felismerték, hogy a fejlett országokban a halandóság javulását a termékenység
csökkenése követte (Landry). A halandóság hosszú távú javulását és az azt követő
termékenységcsökkenést nevezzük demográfiai átmenetnek.
1. a halálozási és születési arányszám egyaránt igen magas
2. a halandóság javulni kezd, a termékenység egyelőre változatlanul magas marad, a
népesség gyorsan nőni kezd.
3. a halálozási arányszám tovább csökken, de a születési arányszám is csökkenni kezd , a
népesség növekedése továbbra is gyors
4. a halálozási arányszám csökkenése lelassul, majd megáll, a születési arányszám tovább
csökken, ezért a népesség növekedése lelassul
5. a halálozási és születési arányszám hasonlóan alacsony szinten stabilizálódik, a
népesség növekedése megáll.
A halálozás javulása az életszínvonal emelkedésével, a termékenység csökkenése

gondolkodásmódbeli változással van összefüggésben.
19
A termékenység közgazdaságtani és szociológiai elméletei
Sauvy – egy átfogó keretet fogalmazott meg a termékenység változásainak megértéséhez a

fejlett országokban.
A termékenység közgazdasági elmélet szerint az emberek a gyerekszámról hasonlóan

gondolkodnak mint amikor tartós fogyasztási eszköz megvásárlásáról határoznak. Hasznokat és
örömöket állítanak szembe a gyereknevelés költségeivel, családi jövedelemmel.
Ha a gazdáság fejlődik, nő a család jövedelme, de nőnek a gyereknevelés költségei is ezért
csökkennek a gyerekből várható hasznok.
A nők kereső munkája, az anya lekötöttsége is csökkenti a gyerekszámot.
Easterlin szerint a házaspárok életszínvonalra és gyerekszámra vonatkozó nézetei

nemzedékről nemzedékre változnak.
A termékenység szociológiai elmélete szerint a családok nem gazdasági kalkulációk alapján

döntenek, hanem értékek szerint, olyan viselkedési normák befolyásolják őket, melyeket a
társadalom elfogad.
A normák változásainak okai: a gazdasági prosperitás a jövő kilátásának kedvező megítélése
fölfelé, a jövő pesszimista megítélése lefelé módosítja a társadalomban ideálisnak tartott
gyerekszámot.
A nők egyenjogúságra törekvése, karrierambíciói szintén csökkentik a gyerekszámot.
Egészség és betegség
A népesedési kérdések szoros kapcsolatban állnak az egészség és betegség problémáival. Az,
hogy hány gyerek születik, hogy a gyerekek mekkora hányada éli túl a csecsemőkort, hogy az
emberek hány éves korukig élnek, és az, hogy melyek a fő halálokok, szorosan összefügg az
egészségi állapottal.
Minden kultúrában találhatók bizonyos eszmék a fizikai egészséggel és betegséggel
kapcsolatban,de az, amit ma orvostudományként ismerünk, a nyugati társadalmakban az utolsó
két-három évszázad alatt lezajlott fejlődés eredményeként alakult ki.
A tradicionális kultúrákban közös az, hogy a betegséget az egyén átfogó lelki és szociális
jólétének egyik aspektusaként értelmezik..
A modern orvostudomány a betegség olyan szemléletét alakította ki, amely a betegségek
eredetét tudományos terminusokkal leírható fizikai tényezőkben látja.
Az iparosodott társadalmakon belül nagy különbségek figyelhetők meg a fontosabb betegségek
megoszlásában. A halálesetek körül-belül 70 százaléka négy fő betegségtípusra vezethető
vissza a nyugati országokban. Ezek a rák, a szívbetegségek, az agyvérzés és a légzőszervi
megbetegedések.
A halálozás csökkenésének okai az életszínvonal növekedése, orvostudomány fejlődése.

Az orvostudomány szerint a halandósági és egészségi állapotra ható tényezők közül a
legfontosabbak a biológiai tényezők (az egyén szervezetével összefüggő adottságok,
örököltek).
20
A társadalmi tényezők a következők:

1. A környezetben előforduló egészségkárosító tényezők, emberi tevékenység , ipar.
2. Életmód egészségkárosító elemei (dohányzás, alkohol, kábítószer, mozgásszegény
életmód).
3. Az életmód és az életkörülmények egészségkárosító eleme annak a következménye,
hogy az azok által érintett személyek szegénységük vagy más társadalmi hátrányuk miatt
nem tudnak ezen változtatni.
Demográfiai trendek
Az idősebb embereke társadalmi helyzete a modern társadalmakban sokkal bizonytalanabbá
vált, mint amilyen számos korábbi kultúrában volt, ahol az időskor gyakran együtt járt a
presztízs, a vagyon és a hatalom megnövekedésével.
A nyugdíjba vonulás az egyének és gyakran a háztartások számára is társadalmi, gazdasági és
pszichológiai problémákat okoz, nagy átalakulást jelez még azok esetében is, akik újonnan
felszabadult szabadidejüket lehetőségként tudják kezelni.
Az öregkor gyakran együtt jár a kapcsolatok beszűkülésével. A nyugdíjba vonulás nemcsak
magának a munkának az elveszítését jelenti, hanem a munkatársakkal fennálló kapcsolatok
leépülését is.
Kiemelt demográfiai csoportok: nők, idősek, fiatalok és gyermekek
A régebbi szociológiai tankönyvekben nem foglalkozott külön fejezet a demográfiai

csoportokkal. De a helyzet megváltozott. Különösen érvényes ez a nőkre, kialakult egy feminista
irányzat, de megnövekedett az idő emberek helyzete iránt való szociális érdeklődés is.
A nők és férfiak megkülönböztetésétől eltérően az életkori csoportok pontos definiálása

korántsem egyszerű kérdés.
A 70 vagy 75 évnél idősebbeket szokás „idős öreg”-eknek tekinteni, de általában véve a 60 év

fölöttieket nevezik öregnek.
A nagykorúság életkorát (18) szokták a fiatalság felső határának tekinteni, de az iskolába járás
meghosszabbodása és az aktív keresés eltolódása végett a 30 évnél fiatalabbakat tekintjük
fiatalnak. A gyermekkort és a serdülőkort általában együtt vizsgálják.
Elméletek
A nemek közti különbségek okai
Két elméleti felfogás létezik. Az egyik a biológia, genetikai okokban keresik a magyarázatot, a
mások pedig pszichológiai, szociológiai magyarázatot ad.
Az angolban a „nem „ szónak két megfelelője van, az egyik a „sex”, vagyis a biológiai nemet
értik alatta, a másik a „gender”, ami társadalmi vagy pszichológiai-szociológiai
különbségekkel határozza meg a két nemet.
A genetikai különbség a 23. kromoszómapárból adódik (XX, XY).
21
A szociológiai különbségeket a születésüktől kezdődő eltérő bánásmód határozza meg.

Megkülönböztetik a nemi szerepeket (milyen viselkedést vár el a társadalom a különböző
nemek képviselőitől) és a nem identitást, vagyis, azt hogy az illető melyik nemhez tartozónak
érzi magát.
Margaret Mead kutatott két új-guineai törzset, ahol ara a következtetésre jutott, hogy az arapes
nevű törzsében mindkét nemhez tartozók egyaránt nem agresszív, másokkal törődő
tulajdonságokat mutattak, melyek az európai nőkre jellemző, a mundugumor törzsben viszont a
nőket agresszíveknek, kíméletlennek találta, ami inkább az európai férfiakra jellemző. Margaret
Meadet követően sokan hivatkoztak még az ő kutatásaira.
A férfiak és nők közötti munkamegosztás
A funkcionalista iskola szerint a nemek közötti különbségek azért fordulnak elő a legtöbb
társadalomban, mert a nemek közötti munkamegosztás és a szerepek ebből fakadó eltérései
előnyösek az emberi társadalmak számára.
A férfiakra a fizikai erő, a nőkre a gyerekszülés és nevelés, gondozás jellemző és ez alapján
ítélték meg őket régen, de ma már kevés az a munkakör, ahová fizikai erő szükséges, így a
férfiak és nők hasonló munkakörökben dolgozhatnak, ezért változik a megítélésük is.
A konfliktuselméleti irányzatok a munkamegosztás helyett a férfiak hatalmi pozíciójára
helyezik a hangsúlyt. Eszerint a férfiak dominanciája, a nőknek a férfiak általi elnyomása az
emberiség történetének legáltalánosabb egyenlőtlenségi viszonya, fontosabb és általánosabb,
mint az uralkodó osztályok és az alávetett osztályok közötti konfliktus. A modern
társadalmakban a többi fajta elnyomási viszonyok élessége csökkent, az osztályok közötti
konfliktus is elhalványult, ellenben a férfiaknak a nők fölötti elnyomó uralma fennmaradt, ezért a
modern társadalmakon belüli harc legfontosabb formája a nők harca a felszabadulásért és az
egyenjogúságért.
Az egyének életciklusának szakaszai
1. csecsemőkor, születéstől 1 éves korig

2. gyermekkor, 1 év – 12-ig
3. serdülőkor 12-től – 14-16-ig
4. ifjúság 14-16-tól az iskolai tanulmányok befejezéséig, kereső munkáig
5. felnőttkor, nyugdíjkorhatár eléréséig
6. időskor nyugdíjkorhatár fölött
A modern társadalmakban az ifjúkor és felnőttkor közé kezd beékelődni egy sajátos

életszakasz, melyet posztadoleszcenciának 8utóserdülőkor) neveztek el. A 18 éves nagykorú
fiatalok egyre többen szorulnak szülőkre pl továbbtanulásuk miatt.
P. Laslett azt javasolt , hogy az időskort két szakaszra osszák fel

1. gazdasági aktivitás megszűnése utáni időszak, amikor még testi erőinek és szellemi
képességének tudatában van
2. igazi időskor, amikor a testi és szellemi képességek is hanyatlanak
22
A felnőttkor előtti és utáni életszakaszok elkülönülése és meghosszabbodása
A fejlett társadalmakban jobban elkülönülnek egymástól az egyes életszakaszok, és különösen

meghosszabbodnak a felnőttkor előtti és utáni egyes szakaszok.
A munkaképes és szexuálisan teljesen érett fiatal emberek hosszú ideig egy olyan szakaszban
élnek, amelyben nem állnak előttük nyitva a felnőttkorral járó lehetőségek és nem vállalhatják a
felnőttkorral járó kötelezettségeket.
Az idős emberek régen lassabban és fokozatosan váltak ki a jövedelmet biztosító munkából,

míg ma a nyugdíjba lépéssel egy csapásra véget ér az aktív kereső tevékenységük, ami több
különböző problémát is okozhat amiatt, hogy ezek az emberek új értelmet kell, hogy találjanak
az életükben, ugyanis a várható élettartam meghosszabbodása miatt hosszabb időt töltenek el
ebben az életszakaszban.
A fiatalok és a nők helyzete napjainkban
Az egyik legátfogóbb kutatás a 15- 29 éves fiatalok életéről az Ifjúság 2000 címet viseli.
A 15-29 éves fiatalok többsége tanul, képzi magát, hogy ezáltal is minél jobban
megfeleljen a piacgazdaság kihívásainak. Nagyon nehéz az önállósodás, a leválás a szülőkről.
Többségük szüleivel él „gyerek státuszban”, bár néhányan rendelkeznek önálló lakással,
sokuknak lakásbérléssel vagy „kényszer-együttéléssel” sikerül csak elkerülniük a szülői házból.
Anyagi helyzetüket jellemzi, hogy nem dúskálnak a pénzben, egy részük beosztással jól kijön,
más részük alig jön ki a jövedelméből. Harmaduk rendszeresen dohányzik, a férfiak
kétharmada, a nők fele szokott alkoholt fogyasztani, héttizedük drogokat is kipróbált már (Ifjúság
2000).
Mivel nő az iskolázottság mértéke, egyre több nő tanul tovább, kitolódik a házasodási
életkor. Ennek egyik oka lehet, hogy a közvélemény szerint még mindig az a normális, ha a
fiatalok iskoláik befejezése után kötnek házasságot, másrészt az iskolázottsággal nő a nők
munkaerő - piaci esélye, nőnek a választási lehetőségeik. A házasság halasztásának további
okai lehetnek, hogy akik a rendszerváltás nyerteseinek számítanak, megtehetik, hogy
egyedülállóként éljenek, hiszen rendelkeznek az ehhez szükséges anyagiakkal, másrészt nő a
szegénység, egyre nagyobb méreteket ölt az elszegényedés, a munkanélküliség, így az ebbe a
rétegbe tartozó fiataloknak el kell odázniuk a családalapítást. Mivel az élettársi együttélés egyre
elfogadottabbá válik a társadalomban, ez is hozzájárul a házasság népszerűségének
csökkenéséhez, ráadásul ez a törvényes kötöttségek nélküli életforma jobban meg is felel a
fiatalok igényeinek, mivel ebben a párkapcsolati formában így inkább az egymás iránt érzett
érzelmek játszanak szerepet. Továbbá azok, akik képzetlenek és nehezen tudnak
elhelyezkedni, vagy nagyon bizonytalan a munkájuk szintén kénytelenek a kisebb anyagi és
érzelmi biztonsággal járó élettársi kapcsolatot választani, nemtől függetlenül. A kutatások
említést tesznek egy jól képzett, jól fizetett szakember és vállalkozói csoportról, akik szintén
halasztják a házasságkötést, inkább együtt élnek vagy tartós kapcsolat nélkül élnek.
Megjegyzik, hogy ezt a réteget a valóságosnál nagyobb számúnak tünteti fel a
tömegkommunikáció (Tóth Olga 1997, Bukodi 2002).
Megkülönböztethetünk egy „együtt járó együttélőknek” nevezett csoportot is, akik ugyan
nem vallják magukat élettársaknak, viszont hetenként néhány napra összeköltöznek, így
gyakorlatilag életvitelükben mégis az élettársi kapcsolatot képviselik (Utasi 2002).
23
Csökken a gyermekvállalási hajlandóság, a munkaerő - piaci körülmények nagyban

hozzájárulnak ehhez. Kitolódik a gyermekvállalási életkor is, a nők többsége manapság 25 – 29
éves korban vállal gyermeket. Egyre gyakoribb a házasságon kívüli gyerekszülés. Mindez
azonban nem jelenti azt, hogy a karrier vagy az egyéni ambíciók előnyben részesítése miatt
csökkenne a nők családcentrikus beállítottsága, vagy szándékosan gyermektelenek
szeretnének maradni, arról van szó, hogy anyagi okok miatt, a család megélhetése érdekében
munkát kell vállalniuk, ami helyenként egy időre kitolja és megváltoztatja a gyermekvállalási
szokásokat (Pongrácz, Spéder, S. Molnár, 2002).
A fiatalok értékpreferenciái három típus köré csoportosíthatók. Legfontosabbnak a
„harmonikus, boldog élethez köthető, immateriális értékek mutatkoztak”. Ide sorolták a család
biztonságát, az igaz barátságot, a szerelmet, a békés világot, valamint a belső harmóniát. A
rangsorban a következő csoport az anyagi javakhoz kötődik, ide tartozik a gazdagság, a rend,
az érdekes és változatos élet, a kreativitás. Ezután következik a társadalmi tudatként leírt
nemzeti identitás, a tradíciók jelentősége, a hatalomhoz való viszony. Legkevésbé fontosnak
tartják a hatalmat. A fiatalok egy 0-tól 10-ig terjedő skálán a következő értéksorrendet
alakították ki: 1. család, 2. saját jövő, 3. jövedelem, 4. pénz, 5. munkája jellege, 6. munka,
hivatás, 7. saját műveltsége, 8. magyarság, 9. barátok, 10. szabadidő, kikapcsolódás, 11. hogy
Ön férfi/nő, 12. saját hasznossága, 13. kultúra, 14. vallás, 15. politika.
A fiatalok 90 százalékának van kialakult, konkrét elképzelése saját jövőben céljait
illetően. Leggyakoribb megvalósítandó elképzelésként a tanulás és szakmaszerzés szerepel,
ezt követi a saját lakás, az önálló otthon megszerzése, majd a családalapítás, valamint a
gyermekvállalás következik. Ezután jön az „önálló életvitel megteremtése” és a megfelelő
munkahely megszerzése.
Egy kutatás, mely az erőszakhoz való hozzáállást vizsgálta, azt próbálta feltérképezni,
hogy a fiatalok erőszakhoz való viszonyát milyen szociológiai különbségek befolyásolják. Abból
indultak ki, hogy a fiatalok véleményét és magatartását társadalmi státuszuk nagyban
befolyásolja, ezért különbséget tettek a fiatalok között munkaerő-piaci pozíciójuk szerint, vagyis
tanulókra, dolgozókra és munkanélküliekre osztották őket. A kutatás eredménye azt mutatta,
hogy „a felnőtt világba való integrálódást, az iskolának az életre való felkészítését, a személyes
és az ország jövőjét illetően” legpesszimistábbnak a munkanélküliek bizonyultak, majd őket a
dolgozó fiatalok követik, szintén ők azok, akik leginkább elismerik a fiatalok erőszakhoz való
jogát, és ők csatlakoznának leginkább erőszakos szervezetekhez, ha ettől helyzetük javulását
remélhetnék. Ha iskolatípus szerint vizsgálják a hozzáállást, akkor a szakmunkásképzőbe járók
véleménye közelít leginkább ezekhez a pesszimista véleményekhez (Garami Erika 1997).
A Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet és az ELTE Pszichológiai Intézete
által végzett felmérés szerint a 18 évnél idősebb magyarok 75 százalékának van állandó társa,
partnere. Az állandó társ 75 százalékban férjet/feleséget, 12 százalékban élettársat, 13
százalékban külön-élő társat jelent. A 18-29 éves fiatalok 41 százaléka együtt él, 27 százaléka
külön él, 32 százalékuknak nincs partnere. A férfiak 5 százalékának több állandó jellegű
szexuális kapcsolata is van, míg a nőknél ez az arány 1 százalék. Ami a hűséget illeti, a „felnőtt
magyarok 28 százaléka él nemi életet egynél több partnerrel”. A magyarok átlagosan 17 éves
koruk körül létesítik első szexuális kapcsolatukat, a magyar férfiaknak átlagosan 9, a nőknek 4
szexuális partnerük volt életük során. Egy átlagos magyar 18-29 közti fiatal a felmérést
megelőző 10 napon átlagosan 4,6- szor szeretkezett. Egy átlagos magyar szeretkezés 33
percig tart, ebből 15 perc az előjáték. A kezdeményező szerep inkább a férfiaké, de a férfiak és
nők többsége is azt vallotta, hogy partnerével nagyjából azonos mennyiségben kezdeményezik
a szexuális együttlétet (Marketing Centrum Országos Piackutató Intézete és az ELTE
Pszichológiai Intézete 2002).
24
6. Társadalmi szerkezet és rétegződés, társadalmi mobilitás
Egyenlőtlenségek minden társadalomtípusban léteznek. Az egyenlőtlenségek leírására a

szociológusok a társadalmi rétegződés fogalmát használják.
Társadalmi szerkezeten a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük.

A társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak (az egyén által elfoglalt pozíció), a státuszok
betöltői pedig meghatározott szerepek szerint viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott
viszonyokat írnak elő az őket betöltők számára. Egy személy többféle státuszt is elfoglalhat
(apa, férj, gyerek, tanár).
Társadalmi rétegződés a különböző ismérvek (foglalkozás, beosztás, munkahely, végzettség,

lakóhely) alapján definiált társadalmi kategóriák, helyzetének, életkörülményeinek, életmódjának
különbségei, e rétegek hierarchikus sorrendje különböző dimenziókban.
Társadalmi osztálynak nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony (termelőeszközök

tulajdona vagy ennek hiánya) alapján definiált társadalmi kategóriákat.
Társadalmi rétegnek nevezzük a foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, jövedelem

nagysága, stb, alapján definiált kategóriákat (pl. értelmiségi, szakmunkás).
Státuszcsoport az egyéneknek vagy családoknak azon csoportja, amelynek tagjai a Kolosi

Tamás által megkülönböztetett 7 dimenzióban együttvéve hasonlóan helyezkednek el ( anyagi
színvonal, fogyasztás, életmód, lakás, lakókörnyezet, munka, hatalmi pozíció).
Elit a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis csoport, szociológiában leggyakrabban

hatalmin elitről beszélnek, vagyis a politikai hatalmat kezében tartó szűk csoportról.
A társadalmi rétegződés négy alapvető rendszere: a rabszolgaság, a kasztrendszer, a rendi

tagolódás és az osztálytagozódás.
A rabszolgaság az egyenlőtlenségek olyan szélsőséges formája, amikor egyes embereket

mások a szó szoros értelmében birtokolnak.
A kasztrendszer mindenekelőtt az indiai szubkontinens kultúráihoz kapcsolódik. A
kasztrendszer rendkívül összetett, és területről területre más a szerkezete. A legmagasabb
varnához tartozók, a brahmanák képviselik a tisztaság legmagasabb fokát, és az érinthetetlenek
vannak legalul. A brahmanáknak el kell kerülniük bizonyos típusú érintkezéseket az
érinthetetlenekkel, és csak az érinthetetleneknek szabad fizikailag érintkezniük tisztátalannak
tekintett állatokkal vagy anyagokkal.
A rendi tagolódás az európai feudalizmus részét képezte, de létezett sok már tradicionális
civilizációban is. A feudális rendek eltérő kötelezettségekkel és jogokkal felruházott rétegekből
álltak, s e különbségek egy részét jogilag is szabályozták.
Az osztálytagozódáson alapuló rétegződési rendszerek sok szempontból eltérnek az előbb
említett rendszerektől.
- az egyéb rétegtípusoktól eltérően az osztályok jogi vagy vallási rendelkezések alapján
nem különülnek el, az osztály-hovatartozás jogilag vagy szokásjog alapján nem
öröklődik.
25
- Az egyén részben saját teljesítménye révén kerül egy adott osztályba, nem
születésétől fogva
- Az osztálytagozódás alapját az egyének csoportjai közötti gazdasági különbségek
alkotják
- A más típusú rétegződési rendszerekben az egyenlőtlenségek elsődleges
megjelenési formái a kötelezettségeken alapuló személyes kapcsolatok, az
osztályrendszerek ezzel ellentétben személytelen, átfogó kapcsolatok révén
működnek.
Módszerek
Survey-módszer – adatok gyűjtése a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi

helyzetéről, életkörülményeiről, életmódjáról, gondolkodásáról.
Önbesorolásos módszer – a megkérdezetteket kérdezik meg, hogy ők milyen osztályba vagy

rétegbe sorolják magukat.
Presztízsvizsgálat – a megkérdezetteket arra kérik, hogy pontosan megnevezett foglalkozások

presztízsét, megbecsültségét nevezzék meg, értékeljék.
Társadalmi-gazdasági státusz (SES-socioeconomic status) a foglakozási csoportok átlagos

jövedelme és átlagos iskolai végzettsége alapján kiszámított pontszám. Az ismert presztízsű
foglalkozási csoportok presztízspontszáma és e foglalkozási csoport átlagos jövedelme és
átlagos iskolai végzettsége között kiszámítják a regressziós kapcsolatot, így a nem ismert
presztízsű, de ismert átl. jöv és átl isk végz foglalkozási csoport SES-pontszámát is ki tudják
számítani.
Elméletek
Harmóniaelmélet szerint az emberi társadalmakat alapvetően a tagok együttműködése

jellemzi. Híveit konzervatívoknak nevezik.
Konfliktuselmélet szerint minden emberi társadalmat alapvetően a konfliktus jellemzi, és ez

nem szükségképpen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társadalom fejlődését,
Híveit radikálisoknak is szokták nevezni.
Csereelmélet szerint a társadalom tagjai egymással javakat cserélnek, nemcsak anyagi,

hanem szellemi javakat is.
Kényszerelmélet szerint nem a mindenki számára hasznot hozó csere, hanem a hatalom
birtoklói által az elnyomottakkal szemben gyakorolt kényszer jellemzi a társadalmakat, a javak
átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer fenyegetése alatt történik.
Strukturalista-funkcionalista irányzat szerint a társadalomban különféle funkciók ellátásáról,

munkafeladatok elvégzéséről kell gondoskodni. Ezek a funkciók eltérően fontosak a társadalom
számára (orvos, utcaseprő), továbbá eltérő színvonalú képességek és ismeretek szükségesek
az elvégzésükhöz, ezért ahhoz, hogy a legmegfelelőbb emberek kerüljenek a fontosabb és
nagyobb képzettséget igénylő pozíciókba, azokat jobban meg kell fizetni és becsülni. Ezért a
rétegek közötti jövedelemkülönbségek indokoltak, „funkcionálisak”, a társadalom jó
működéséhez szükségesek.
26
A társadalmi szerkezet változása
1. Nő a szellemi foglalkozásúak és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya.

2. Nő a szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma.
3. Növekszik a munkásosztály belső differenciálódása, különösképpen a szakképzett és a
szakképzetlen munkások közötti távolság.
4. Kialakulni látszik egy „új szegény réteg” a tartósan munkanélküliekből, krónikus
betegekből és rokkantakból, a faji kisebbségek tagjainak és a vendégmunkásoknak egy
részéből.
5. Nő az állam bürokratikus apparátusa.
6. A korábbi várakozásokkal szemben nem tűnik el az ún. kispolgárság, kisiparosok,
kiskereskedők rétege.
7. Nő a társadalmi juttatásokból, elsősorban a nyugdíjakból élők száma.
Ferge Zsuzsa munkajelleg-csoportja:

1. vezető és értelmiségi
2. középszintű szellemi (technikus, stb.)
3. irodai
4. szakmunkás
5. betanított munkás
6. segédmunkás
7. mezőgazdasági fizikai (mindenki, aki mezőgazdasági fizikai munkát végez) vagy
egyszerűbben paraszt
8. nyugdíjas.
Kolosi Tamás (1981-82-ben) szerint nemcsak és nem elsősorban a foglalkozás határozza meg
az egyén vagy egy család társadalmi helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód
nagyobb számú dimenziójában elfoglalt együttes hely:
1. Fogyasztás
2. Kultúra, életmód
3. Érdekérvényesítés
4. Lakás
5. Lakókörnyezet
6. Anyagi színvonal
7. Munkamegosztás
A családok 12 státuszcsoportját különböztette meg:
1. Elit
2. Városias felső réteg
3. Falusias felső réteg
4. Fogyasztói magatartású középréteg
5. Városias jómódú munkások
6. Rossz anyagi helyzetű középcsoport
7. Falusias középcsoport
8. Érdekérvényesítő alsó csoport
9. Jó anyagi helyzetű falusias alsó csoport
10. Városias alsó csoport
11. Enyhén deprivált családok
12. Deprivált helyzetű családok
27
Társadalmi mobilitás és vándorlás
Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család

társadalmi helyzete megváltozik pl. parasztból munkás vagy munkásból értelmiségi – ez
foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgás.
De mobilitásról beszélünk jövedelem, iskolai végzettség, kedvező lakóhely, egyéni
megbecsültség vagy presztízs alapján is.
A társadalmi mobilitást vertikális mobilitásnak is szokták nevezni, ekkor a társadalmi

hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgásra gondolunk. Elvben létezik horizontális
mobilitás is, ami helyváltoztatást jelent pl. gépkocsi-szerelőből gépkocsivezető.
Nemzedékek közötti mobilitás, ha valaki társadalmi helyzete a szüleiéhez képest megváltozik

pl. munkás fia mérnök lesz.
Nemzedéken belüli mobilitás, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe.
3 nagy társadalmi kategória – szellemi, fizikai, mezőgazdasági foglalkozásúakat ill. 7 társadalmi

réteg közötti átlépéseket tekintjük mobilitásnak.
Róbert Péter 4 társadalmi dimenzióban vizsgálta a társad. származást, ill. elért társadalmi
helyzetet. Ezek: foglalkozás, műveltség, anyagi helyzet, lakóhely.
Nyitott és zárt társadalom – annál nyitottabb egy társadalom minél kisebb az eltérés a
különböző rétegekből származók arányszámai között.
Vándorlás – lakóhely-változtatás, amely településhatár átlépésével jár. Így az egy településen

való helyváltoztatás nem számít vándorlásnak.
Állandó és lakónépesség: a be- és kiköltözés az önkormányzati apparátusban benyújtott be- és

kijelentő lapon történik. A települések kétféle népességszámát a népszámlálás adja meg.
Állandó népesség: állandó lakhellyel rendelkező népesség. Lakónépesség: állandó
lakóhellyel rendelkező népesség száma + ideiglenesen bejelentkezett népesség – azok az
állandó lakhellyel rendelkezők, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük van.
Állandó vándorlás – állandó lakóhely-változtatás.
Ideiglenes vándorlás – új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezés.
Ingázás – ha az aktív keresőnek más településen van a lakóhelye és a munkahelye

(településhatárt lép át) – napi ingázás, heti vagy ritkább ingázás – állandó lakhelyére csak
hétvégéken utazik.
Nemzetközi vándorlás – országhatárt átlépő lakóhely-változtatás. Nehéz róla pontos adatokat

szerezni, ugyanis nagyon jelentős az illegális nki vándormozgalom, vagyis az engedély nélküli
bevándorlás.
Vándorlási egyenleg – a településre való bevándorlás és kivándorlás különbsége, nemzetközi

vándorlásban be- és kivándorlás különbsége
28
Módszerek
Az ISA-paradigma
ISA – Nemzetközi Szociológiai Társaság neve, ahol ezt a módszert kidolgozták. A „paradigma”
nemcsak módszer, hanem a jelenség elméleti és módszertani megközelítéséről van szó.
Mobilitási kereszttáblázatokat tartalmaz, 5-10 nagyobb réteget különböztetnek meg. A táblázat
egyik dimenziója az elért társadalmi kategóriát mutatja, a másik a származási kategóriákat.
Minden cellába azok száma kerül, akik megfelelő társadalmi kategóriából indultak, és a
megfelelő kategóriába érkeztek. Százalékos arányokat kapunk, melyek ha azt mutatják, hogy
egy-egy társ-i kategóriából származók közül hányan kerültek különféle társ-i kat-ba, akkor
kilépési mobilitási arányszámról beszélünk. Ha az arányok azt mutatják, hogy egy-egy társ-i
kat-ba tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint, akkor belépési mobilitási
arányszámokról beszélünk.
Az ilyen táblázatokból ki lehet fejezni az összes mobilak arányát, vagyis azok százalékos
arányát, akik a megkérdezettek közül mobilak voltak (akik a táblázatban a nagyátlón kívül
helyezkednek el),.
Az összes mobilitást felosztják strukturális és cirkuláris mobilitásra.
Apa Fiú
Szellemi Munkás Paraszt Összesen
Szellemi 490 200 30 720
Munkás 770 2160 300 3230
Paraszt 440 2540 3070 6050
Összesen 1700 4900 3400 10000
A nagyátlóban lévők száma 490+2160+3070=5720, tehát az összes megkérdezettek közül

immobil volt 57,2 százalék, mobil 42,8 százalék.
A strukturális mobilitáson azoknak az arányát értjük, akik szükségképpen mobilak voltak a

származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt, más szóval azért
kellett, hogy mobillá váljanak, mert az apák nemzedékének összetétele eltér a fiúk
nemzedékének összetételétől. Úgy számítjuk ki, hogy a két száleloszlást egymásból kivonjuk,
és a pozitív különbségek összegét vesszük strukturális mobilitásnak.
apák Fiúk Különbség

720 1700 -980
3230 4900 -1670
6050 3400 +2650
Tehát a strukturális mobilitás 26,5 százalék. Az összes mobilitás és a strukturális mobilitás

különbségét szokták cirkuláris mobilitásnak nevezni. Tehát 42,8%-26,5%=16,3%.
29
Stratifikációs paradigma, útelemzés
Alapvető módszere az úgynevezett útmodellek elemzése. Másképp látja a társ-i szerkezetet

mint az ISA-paradigma, nem 5-10nagyobb osztályt, hanem 50-100 vagy több kis foglalkozási
réteget különböztet meg. Egy százfokozatú skálán minden ilyen kis rétegnek meghatározott
skálapontszámot adnak. Ennek alapja vagy egy presztízsskála, vagy egy SES skála.
Mobilitásnak tekintjük ebben az esetben az elmozdulást ezen a skálán fölfelé vagy lefelé. A
mobilitás ilyen definíciója sokkal nagyobb volumenű mobilitást mutat ki, mint amikor 5-10
kategóriát különböztetnek meg.
A I
AF EF
Loglineáris paradigma
Ez a módszer főképpen összehasonlító elemzésekre alkalmas, mert arra a kérdésre lehet vele
választ adni, hogy két ország vagy időszak mobilitási arányszámainak különbségeit csupán az
eltérő strukturális adottságok okozzák-e, vagy pedig a származás és az elért helyzet közötti
kapcsolat erőssége is különbözik. Konkrétan arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a
gazdasági fejlődés, a társadalom kultúrája, valamint a társadalompolitika képes-e a mobilitási
esélyek alapvető egyenlőtlenségét módosítani, vagy csak a strukturális adottságok
befolyásolják az országok közötti és történeti korszakok közötti különbségeket.
Elméletek
A mobilitás nagyságát és irányát befolyásoló tényezők elméleteit két nagy csoportba

sorolhatjuk, egyik a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer jellegében (kasztrendszer,
rabszolgarendszer, rendi társadalom) keresi a mobilitás okát, másik a struktúrákra, társadalmi-
foglalkozási struktúrákra és annak változásaira, valamint a demográfiai adottságokra helyezik a
súlyt. Gazdaságilag nem fejlődő társadalmakban a társadalmi-foglalkozási struktúra változatlan
marad, ezért nincs lehetőségük a szegényebb rétegeknek, hogy új pozíciókba jussanak. Az
iparosodás után a társadalmi-gazdasági struktúra megváltozott, így a mobilitási tendenciák is
megváltoztak( parasztból munkás lett, szellemi foglalkozásúak rétege is nőtt).
Az amerikai álom – bárki karriert csinálhat.
30
A mobilitási esélyek egyenlőtlensége – lásd egyenlőség-egyenlőtlenség, 8.old
Belső vándorlás átmenetének elmélete szerint a vándorlás a következőképpen alakult a

moderizálódás öt nagy szakaszában:
1. A premodern társadalmakban a vándorlás csekély és cirkulációs jellegű, vagyis az
oda- és elvándorlók kiegyenlítik egymást.
2. A korai átmeneti társadalomban erősen megnő a falvakból a városokba irányuló
vándorlás és a falvakból a gyéren lakott határterületekre irányuló vándorlás.
3. A késői átmeneti társadalomban csökken a falvakból a városokba és a határterületekre
irányuló vándorlás, viszont újra erősödik a cirkulációs vándorlás, tehát az egymással
ellentétes oda- és elvándorlások.
4. A fejlett ipari társadalomban a gazdasági fejlettségi és életszínvonalbeli különbségek
kiegyenlítődése következtében csökken a falvakból a városokba irányuló vándorlás,
viszont megnő a városok közötti cirkulációs vándorlás, mert megfelelő munkahelyet
keresve az emberek könnyebben vándorolnak.
5. A posztindusztriális társadalomban a közlekedés és a hírközlés fejlődésével és a
területileg egyenletesebben elosztott szolgáltatási szektor erős növekedésével
lecsökken a cirkulációs vándorlás is.
Fölévándorlás – a bevándorló népesség az új lakóhely társadalmának legkedvezőbb helyzetű

rétegeibe kerül (tőkés vállalkozók bevándorlása).
Alávándorlás – a bevándorlók az új lakóhely társadalmának legalacsonyabb szintjére kerülnek
(néger rabszolgák).
A nemzetközi vándorlások átmenetének elmélete szerint a demográfiai átmenet elméletének

második és harmadik szakaszában, amikor a születési arányszám a halálozási arányszámnál
lényegesen magasabb, és ezért a népesség gyorsan szaporodik, erős a kivándorlás az adott
országból, a negyedik szakaszban, amikor a két arányszám kiegyenlítődik, és még inkább az
esetleges ötödik szakaszban, amikor a népesség fogyni kezd, erős bevándorlás indul meg az
adott ország felé.
31
7. Egyenlőtlenség, szegénység, munkanélküliség

Egyenlőtlenség – egyenlőség
Társadalmi egyenlőtlenség – az egyének, családok ill. más társi. kategóriák helyzete a

társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenségnek számos dimenzióját
különböztethetjük meg: jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, környezet,
műveltség, stb. Ezek társi. pozíciók közötti egyenlőtlenségek. Lehet különbség a társi
pozíciókba való bejutás alapján is, ezt esélyegyenlőtlenségnek nevezzük (értelmiségbe, magas
poz.ba való jutás).
Az egyenlőség fogalmának is két értelme lehet: 1. aktuális pozíciók egyenlősége vagy 2.,
esélyegyenlőség, amikor mindenkinek egyenlő esélye van társilag kedvező pozíciókba jutni.
Méltányosság, igazságosság
Méltányosság (equity) – a társ. tagjai javadalmazásban, megbecsülésben részesülnek a társ

részéről, amely arányos a társ érdekében végzett szolgálatukkal, közjóhoz való
hozzájárulásukkal. Azt a társ-at, ahol ez megvalósul meritokráciának is szokták nevezni.
Igazságosság (justice) – igazságosak azok az egyenlőtlenségek, jövedelemkülönbségek,

amelyeket egy hipotetikusan kiinduló helyzetben, amikor még senki sem tudja, hogy a jómódúak
vagy a szegények közé fog tartozni, a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.
Szegénység
A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és

inkább az alacsony jövedelem és ebből adódó egyéb hátrányok (nem megfelelő tápl., rossz
lakásviszonyok) szokták használni.
A depriváció szó szerint „valamitől való megfosztottságot” jelent. Nemcsak a szegénységgel

kapcsolatban használhatjuk (szeretettől való megfosztottság), de amikor a szegénységre
vonatkoztatjuk, akkor azt értjük alatta, hogy egy adott személy vagy család nélkülöz valamit,
ami a társadalom nagy többségének a rendelkezésére áll.
A hátrányos helyzet relatív lemaradást jelent, a többszörösen hátrányos helyzet esetén egynél
több hátrány jelentkezik (szegény is meg beteg is).
Abszolút szegénység – ha a család vagy egyén a létminimum alatt él. (A létminimumot

legtöbbször egy főre jutó jövedelemben határozzák meg).
Relatív szegénység – az egyén erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól, pl az

egy főre jutó jövedelem kevesebb mint az átlag 60,50,40 százaléka. Ezt nemcsak a jövedelem
alapján mondhatjuk, hanem pl. isk végzettség szerint is lehet vki relatív értelemben vett
szegény, ha az ált. isk. az elfogadott követelmény, ő viszont ennél alacsonyabb végzettséggel
rendelkezik.
Decilis – pl. az egy főre jutó jövedelem alapján sorba rakott egyének vagy családok alsó 10
százaléka, kvintilis – 20 százaléka lehet relatív szegénynek nevezhető.
32
Módszerek
Háztartásijövedelem-felvételek – a háztartások félszázalékos reprezentatív mintáját kérdezik

meg az összes jövedelméről és fogyasztásáról. Jövedelmet osztják a háztartásban élők
számával, majd 12-vel, így megkapják az egy főre jutó havi jövedelmet.
Háztartáspanel-felvételek – rendszeresen (évente) ugyanazokat a háztartásokat kérdezik meg
Létminimum
Szegénységi küszöb – az a határ, amely alatt szegénynek nevezünk valakit. A szegénységi

küszöb meghatározásának egyik lehetséges módja a létminimum kiszámítása. Ez problémás,
mivel az emberek többsége háztartásokban él, ahol a jövedelmek összeadódnak a költségek
egy része viszont a tagok számával nem arányosan nő, ugyanis vannak olyan ktg-ek,
amelyeket csak egyszer fizetnek ki függetlenül a háztartásban élők számától, ezért azt a
módszert szokták alkalmazni, hogy az egyes háztartástagokat bizonyos súlyokkal szokták
szerepeltetni, életkor szerint vagy a többedik háztartástag kisebb súlyokat kap. Ezeket a
súlyokat nevezik ekvivalencia-skáláknak.
Másik probléma a létminimumhoz szükségek kiadások nagyságának meghatározása.
Legolcsóbb étrend meghatározása, amely kielégíti a minimális kalóriaszükségletet, ennek árát
számítják ki.. Általában ezt az élelmiszer-létminimumot szorozzák be valamilyen
szorzószámmal, feltételezve, hogy a létminimumhoz szükséges kiadások e szorzószám szerint
aránylanak az élelmiszer-kiadáshoz. Másik módszer, hogy ugyanúgy, ahogy az élelmiszer-
létminimumot, kiszámítják a létminimumhoz szükséges egyéb kiadást is, tételenként (szappan,
fehérnemű, ruha, stb.). Vitatott módszerek.
Jövedelmi decilisek
Százalékos részesedések az összes jövedelemből, tehát a személyeket egy főre jutó háztartási
jövedelmük alapján sorba rendezzük, majd kiszámítjuk, hogy az összes jövedelemből mennyit
kapott az első, második… decilis. Jövedelmi kivintilis (egyötöd részek).
Elméletek
1. Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak:

a, szűk elit a tömegekkel szemben, tehetségesebbek az átlagnál, ők viszik előbbre a
társadalmat – elitista álláspont,
b, a beavatkozás a szegények érekében sérti a gazdagok szabadságjogait – libertariánus
álláspont,
c, a fennálló jöveloszlás tükrözi a társ számára végzett hasznos funkciók eloszlását –
funkcionalista szoc. Iskola álláspontja
2. Mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek.

A méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak, amennyiben azok a társadalomnak nyújtott
szolgálatok különbségét tükrözik. Az egyenlőtlenség azonban csak addig a határig fogadható el,
33
amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését azáltal, hogy a társ tagjait nagyobb
erőfeszítésre ösztönzi.
a, A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb
körére addig a határig, amely összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló teljes
körű szabadságjogával.
b, A társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a
legszegényebbek helyzetét is javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye
legyen a kedvező pozíciókba való jutásba.
3. A fentiekkel ellentétben a teljes egyenlőség a kívánatos. Ezt nevezik egalitárius

álláspontnak.
Az egyenlőtlenség és a szegénység okai
- biológiai adottságok
- gazdasági-társadalmi rendszer jellege
- műveltség és iskolai végzettség terén fennálló hátrányok
- rossz testi és lelki egészségi állapot
- csonka családok
- életciklus-jelenségként is felfogható, egyes egyének csak bizonyos életszakaszukban
szegények
Kik a szegények?
1. hagyományos szegénység – szakképzetlen munkás vagy mezőgazdasági fizikai

réteghez tartozás és az ezekkel együtt járó alacsony iskolai végzettség, továbbá a
községi lakóhely játszik fontos szerepet benne
2. új szegénység, amely a rendszerváltás óta jelent meg, vagy csak a rendszerváltás óta
keltette fel a figyelmet – a rendszerváltás óta munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok,
özvegyi nyugdíjasok, háztartásbeliek és egyéb felnőtt eltartottak, akiknek nincs
rendszeres keresetet biztosító munkahelyük. Gyakran a hagyományos szegények közül
kerülnek ki, mivel náluk magasabb a munkanélküliség
3. demográfiai szegénység – az idősebb korosztálytól fokozatosan a gyermekek felé
tolódó szegénység.
4. etnikai szegénység – roma etnikumú népesség körében az átlagosnál jóval nagyobb a
szegénység
A szegénység fogalmával szorosan összefügg a munkanélküliség fogalma. Köztudott, hogy a

munkanélküliek jelentős része szegény vagy többnyire anyagi és megélhetési gondokkal
küszködik. A biztos állás azonban az anyagiakon (pénz) kívül számos olyan fontos dolgot nyújt
a munkavállalónak: aktivitási szint, változatosság, időstruktúra, társas kapcsolatok, személyes
identitás, amelyek jelentősen hozzájárulnak mind a szellemi mind a fizikai jólétéhez.
34
8. Faj, nemzet, etnikai csoport, kisebbségek
Mivel a nemzet problémakörével foglalkozó szociológia az utóbbi évekig meglehetősen fejletlen

állapotban maradt még, az alapfogalmak definíciója sem teljesen tisztázott még.
Fajnak nevezik az emberek olyan csoportját, amelyet biológiailag örökölt vagy biológiailag
örököltnek gondolt, testi jellemzők, elsősorban a bőrszín alapján különítenek el.
Fajnak szokás tekinteni a köznapi szóhasználatban elterjedt feketéket, sárgákat, fehéreket.
A szó elég megtévesztő, mert a magyarban két eltérő fogalom megnevezésére szokták
használni (species- az ember és a csimpánz különböző fajok, de minden ember ugyanannak a
fajnak – species- a tagja, bár vannak az emberi fajon belül rasszok (races).)
A fizikai antropológia nem bőrszín, hanem több jellemző alapján különböztette meg a három
nagy emberi rasszt: a kaukázoid, a mongoloid és a negroid. Ezen belül vannak alrasszok is
pl. kaukázoidban van hordikus, alpesi, hindu.
Bár a fajok megkülönböztetésében fontos a testi eltérés, mégis az adott társadalom definiálja,
hogy ki melyik fajhoz (rasszhoz) tartozik.
Nemzet azokból áll, akik egy nemzet tagjának tarják magukat, és akiknek közös a nemzeti
identitásuk. Ez nem annyira semmitmondó, mert minden, a családnál nagyobb emberi közösség
azokból áll, akik az adott közösség tagjainak vallják magukat, vagy más szemszögből, akiket a
közösség tagjaként elfogad.
Ide tartozik: nyelv, nyelvjárás, kultúra, szokások, közös lakóterület, és közös történelemre
vonatkozó emlékek.
A nemzet fogalmához hozzátartozik, hogy létezik egy állam, ami ennek a nemzetnek az állama.
A szociológusok többsége azt veszi alapul, hogy az adott egyén, melyik nemzet tagjaként
definiálja önmagát, melyik nemzeti identitást vallja.
A nemzeti kisebbség definíciója bizonytalanabb. Úgy lehetne definiálni, mint egy adott
társadalom azon tagjainak csoportját, akik nem a többségi nemzettel identifikálódnak, hanem
vagy egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy egy olyan nemzet tagjainak tartják
magukat, amelynek nincs ugyan állama, de saját állam létrehozására törekszik.
Etnikai csoportnak nevezzük az adott társadalmon belül azoknak a csoportját, akik olyan
közös kulturális identitástudattal rendelkeznek, amely elkülöníti őket a többségtől vagy a többi
etnikai csoporttól. Az etnikai csoport kevésbé különül el a többségtől, mint a nemzeti kisebbség.
Nemcsak nemzeti és etnikai ismérvek alapján különülnek el a kisebbségek, hanem pl. vallási
alapon is elkülönülhet valamely kisebbség a társadalmon belül.
Rasszizmusnak nevezzük azt a felfogást, amely szerint az a faj, amelyhez az adott ember
tartozik (amelyhez tartozónak vallja magát) magasabb rendű, mint a többi faj, pl. intelligensebb,
erkölcsösebb.
Etnocentrizmus az a felfogás, hogy a saját etnikai csoport vagy nemzet magasabb rendű, mint
a többiek.
35
Ritkán használják a nacionalizmus fogalmát, mert ennek nincs elfogadott definíciója, mert a
szerzők különböző attitűdökre gondolnak, amikor erről beszélnek. Érdemes megnézni egy
fogalompárt, in-groups out-groups, amelyek segítségével jellemezhetjük az embert aszerint,
hogy a csoport tagjaihoz és a csoporton kívüliekhez hogyan viszonyul. A legtöbb ember a
csoport tagjaival szimpatizál, szolidaritást érez irántuk, míg a csoporton kívüliekkel szemben
közömbös. A veszély akkor kezdődik, amikor a másik csoporthoz tartozók iránt elkezd
ellenségesen viselkedni és érezni. A nemzettudat fontos, mert enélkül nem tartana össze egy
nemzet, viszont nem szabad, hogy ez más nemzetek, nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok
iránti gyűlöletbe csapjon át.
Előítéletnek nevezik valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulást, amely
azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai. Lehet pozitív előítéletről is beszélni.
A sztereotípia torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések,

előítéletek együttese valamely csoporttal szemben.
A diszkrimináció pedig egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok
valamely meghatározott csoport tagjai.
Pl. a többségi csoport tagjai piszkosnak, erkölcstelennek, megbízhatatlannak tarthatja valamely

kisebbség tagjait (sztereotípia), ezért nem kíván velük érintkezni (előítélet), ennek
következtében nem alkalmazza őket munkásként az irányítása alatt álló munkahelyeken
(diszkrimináció).
Módszerek
Nincsenek standardizált szociológiai módszerek a nemzeti érzés kutatására. Szubjektív jellegű

kérdéseket szoktak feltenni, de ez sok mindentől függ ezért nem lehet belőlük általános
következtetéseket levonni.
Az előítéletet attitűdkérdésekkel szokták vizsgálni. A sztereotípiákat az egyes csoportok
tagjainak pozitív vagy negatív tulajdonságaira vonatkozó nézetek alapján szokás vizsgálni. A
kisebbségekkel szembeni diszkriminációnak vagy egyszerűen csak hátrányainak kutatására a
rétegződéskutatás módszereit lehet felhasználni (mennyi a jövedelme, milyen rossz a
lakásviszonyuk, mennyivel kevesebbnek van főiskolai végzettsége).
36
Elméletek
Az agresszív nacionalizmus kialakulásának okai
Négy szociálpszichológiai elmélet van arról, hogy mi okozza egyéni szinten az előítéletes
gondolkodást és a diszkrimináló viselkedést. Ezek:
1. Az előítélet és a diszkrimináció olyan egyéneknél erősödik meg, akik súlyos
frusztrációkat szenvedtek, sikertelenek voltak, és a sikertelenség okát másokra akarják
hárítani (pl. németek és az antiszemitizmus).
2. Az autoritárius személyiségű emberek hajlamosak előítéletes gondolkodásra és
agresszív viselkedésre más csoportokba tartozókkal szemben. Az autoritárius
személyiségtípus meghatározott nevelési gyakorlatok terméke.
3. Az előítéletek és a diszkrimináció hatalmi és anyagi érdekeket szolgálnak. Azok
hirdetnek negatív előítéleteket és azok követelnek vagy alkalmaznak diszkriminációt a
kisebbségek ellen, akik hatalmukat akarják növelni vagy gazdasági helyzetüket akarják
javítani a kisebbségek elnyomása révén.
4. Az előítéleteket, a sztereotípiákat és a diszkriminációs viselkedéseket a szocializáció
útján sajátítja el az ember. Ezért ezeket tanuljuk, és a társadalom kultúrájától függ, hogy
kivel szemben alkalmazzuk.
37
9. Város és falu
A város és község fogalmának definiálása elsőre egyszerűnek tűnhet, nevezhetjük városnak

aszerint, hogy városi államigazgatási rangjuk van, vagy aszerint, hogy mennyien laknak benne,
ám egyik sem jelent teljesen biztos megoldást, mivel a községek gyakran kapnak városi rangot,
a lakosságszám alapján sem lehet mindig egyértelműen eldönteni, hogy városról vagy faluról
van-e szó.
Általában az 1000 000-nál nagyobb lakosságú településeket metropolisznak, a 100 000
felülieket nagyvárosoknak, a 20–100 000 közöttieket középvárosoknak, 20 000 alatt
kisvárosnak, 5000 alatt pedig községnek nevezhetjük, viszont attól, hogy valamelyik település
5000 főnél többet számlál, még nem biztos, hogy városias jellegű, és egy 5000 alatti
településnek is lehet városias jellege.
A szociológiában ezeknél finomabb egy kicsit másképp meghatározott város- illetve

falufogalmakat használnak.
Az egyik elképzelés szerint városnak nevezhető az a település, amely központi funkciókat lát
el a környező falvak számára, szaküzletekkel, orvosi rendelőkkel, magasabb szintű iskolákkal
rendelkezik, stb.
A másik definíció viszont azt emeli ki, hogy a városok lakossága heterogénebb, az emberi
kapcsolatok személytelenebbek, a szomszédság és a család szerepe is meggyengül, ezért
gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja, gyakoribb a deviáns viselkedés.
Agglomeráció – azokat a községeket és kisebb városokat nevezik így, amelyek lakossága

szoros, mindennapi kapcsolatban áll a nagyvárossal, ahonnan sokan ingáznak naponta a
nagyvárosba.
Tanya – a falvak és városok zárt beépítésű területein kívül eső, kevés épületből álló település,
mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakókkal. Magyarországon ezeket külterületi lakott
helyként tartják nyilván.
A településállomány egészét érintő, annak rendszerében végbemenő átalakulási folyamat

az urbanizáció, ami nem más, mint az általános társadalmi-gazdasági fejlődős térbeli
megnyilvánulási formája. A tér sajátos komplex egysége a település, amely adott
természeti környezet elemeivel szoros kölcsönhatásban élő társadalmi, gazdasági, és
műszaki rendszer.
Az urbanizációnak tehát két megnyilvánulási formája van. A városodás elsősorban a
városok, a városlakó népesség számának, arányának változását fejezi ki; a városiasodás
pedig a városi életforma általánossá válását, az ellátás színvonalnak emelkedését, a
szolgáltatások választékának bővülését jelenti városon és falun egyaránt. Az előbbi inkább
mennyiségi, míg az utóbbi inkább minőségi jellemzője (kísérő jelensége) a folyamatnak.
Az agglomerálódás kifejezés, halmozódást, tömörülést jelent. Kezdetben a termelési

tényezők halmozódása a településen belül zajlik, később azonban a település határai szűknek
bizonyulnak, a vonzóhatás kisugárzik és a környező települések is növekedésnek indulnak.
Felerősödnek a településközi kapcsolatok és megkezdődik a települések összenövési
folyamata, agglomerálódó térségek, település agglomerációk kialakulása.
38
Az agglomerálódó térség két legfontosabb jellemzője a gazdasági tevékenységek, az

ezeket végző emberek és a mindkettőnek teret adó műszaki létesítmények területi
sűrűsödése, valamint a települések közötti kapcsolatok felerősödése a társadalmi gazdasági
élet számos területén.
A koncentrálódási folyamat elvileg addig folytatódik, amíg az ezzel járó gazdasági előnyök
nagyobbak, mint a hátrányok.
Egy ponton túl azonban, a túlzott mértékű koncentrálódással már hátrányok is jelentkeznek.
A gyors növekedéssel párhuzamosan az előnyök először kezdenek csökkenni, majd a
nagyvárosokban egyre dominánsabbá válnak a negatív jelenségek. Nőnek a telekárak,
emelkedik a munkaerő ára, a zsúfoltság miatt nőni kezdenek az egységnyni outputra jutó
költségek. Nő a környezetszennyeződés, a bűnözés, emelkednek a környezetvédelmi,
biztosítási kiadások, a térbeli növekedéssel pedig a szállítási, közlekedési költségek, romlik az
életminőség. Mindez oda vezethet, hogy a növekedési folyamat először lelassul, majd
megfordul és a város hanyatlásnak indul
Egy város hanyatlásának elindítója a tradicionális nagyipar visszaesése. Ha egy üzem bezár,
elhagyott területeket hagy maga után, elavult épületekkel, elavult infrastruktúrával, ipari
hulladékokkal. A folyamat általában együtt jár a visszaeső foglalkozási lehetőségekkel, a romló
lakáshelyzettel, a tehetősebb rétegek elköltözésével.
Minden esetre egyes nagyvárosok hanyatlása felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi
elképzelésektől eltérően az urbanizáció nem jelenti a városlakó népesség számának,
arányának töretlen és folytonos növekedését, hogy a településhálózatban a
koncentrálódással ellentétes tendenciák is érvényesülnek, és hogy a folyamat bizonyos
ciklikusságot mutat, ami alapján eges szakaszok többé-kevésbé jól elkülöníthetők.
A Nyugat-Európából a 18.-19. század fordulóján elindult modern urbanizációs folyamat első

kezdeti szakaszát a népesség erőteljes városba áramlása, a nagyvárosok hihetetlenül gyors
növekedése jellemzi. Ezt az időszakot a szakirodalom az abszolút koncentráció korszakának
(más néven városrobbanásnak) nevezi, ami egyszerre jelenti a népesség, a munkahelyek és
az infrastruktúra térbeli koncentrálódását.
A folyamat elindítója és fő mozgatórugója egyrészt a mezőgazdaság technikai színvonalának
ugrásszerű emelkedése, amely lehetővé tette a mezőgazdaságból tömegesen felszabaduló
munkaerő városba áramlását, másrészt az ipar, a kereskedelem gyors fejlődése a városban,
ami biztosította e szabad munkaerő felszívását, foglalkoztatását.
Mint arról korábban már volt szó, a növekedés nem tart örökké. Részben a város
terjeszkedésének fizikai korlátai miatt, részben a város és környéke közötti infrastrukturális
hálózatok kiépülése következtében a város növekedése lassulni kezd, és - bár eleinte még
mindig a város erős vonzásának köszönhetően - a város körüli gyűrű dinamikusan fejlődni kezd,
megindul a települések összenövési folyamata, az agglomerálódás. Az urbanizációnak ezt a
második szakaszát relatív dekoncentrációnak nevezzük a termelési tényezők korábbinál
kevésbé koncentrált elhelyezkedése miatt. (Ez azonban csak a város vonatkozásában jelent
dekoncentrációt, a településagglomeráció továbbra is sűrűsödési hely marad.)
Új jelenség e cikluson belül, hogy a túlzsúfoltság következtében fellépő negatív tendenciák

erősödése egyes nagyvárosokban a magasabb jövedelműeket, középosztálybelieket a városból
való kiköltözésre késztette. (A jelenséget szuburbanizációnak nevezzük.) Ettől kezdve már
nem csak a népesség falvakból városba áramlásával találkozunk, hanem megindul egy azzal
ellentétes, a városokból kifelé irányuló mozgás is. E folyamatot az ipar hanyatlása indítja el.
39
Amerikában és egyes fejlett európai országokban is, a népességnövekedés súlypontja a vidéki

térségekre tevődött át, vagyis a növekedés üteme gyorsabb volt a falvakban, mint a
városokban. A jelenséget kiváltó okok között egyaránt volt jelen a túlzsúfolt város taszító
hatása, az emberléptékű, természet közeli környezet iránti igény fokozódása, valamint a
civilizált életmódot biztosító infrastruktúra széleskörű elterjedése az egész településhálózatban.
A modern urbanizációs folyamatnak ezt a harmadik szakaszát dezurba-nizációnak vagy
kontraurbanizációnak nevezik.
A városok hanyatlását természetesen nem nézték tétlenül a várospolitikusok, sorra születtek a

fizikailag, társadalmilag leromlott állapotú városok, városközpontok újraélesztését
(revitalizálását) célzó programok (pl. Amsterdam, londoni dokkok), amelyekkel sikerült
megállítani, sőt visszafordítani a folyamatot (WILBRAAD F, JORNA P. 1993.). A szakirodalom a
jelenséget reurbanizációnak nevezi.
A magyar urbanizációs fejlődés késve kezdődött, csupán a 19. sz. utolsó harmadában, majd
amikor a II. világháború után az iparosítással párhuzamosan a városba áramlás felgyorsul, az
infrastruktúra fejlődése nem tud lépést tartani a népességnövekedés ütemével a városokban,
így a városodás és városiasodás között nem volt meg a kellő összhang.
Alapvető különbség az is, hogy Magyarországon nem játszódott le, illetve kimaradt a
dezurbanizálódás szakasza, elsősorban a falu-város között megmaradt szakadék miatt. A falusi
térségek hátránya az itthon is kiéleződő versenyhelyzetben tovább fokozódik, amire a
településpolitikának oda kell figyelnie!
Másik lényeges eltérés, hogy miközben a fejlett országokban a városgazdaság szolgáltató

jellegűvé vált, addig a hazai városok zömében még mindig a termelő funkció dominál.
Szegregáció – egy településen belül különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb.
lakóhelye erősen elkülönül egymástól.
Slum – városok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek

megnevezése.
Invázió – amikor egy településrészbe, városi kerületbe a korábbi népességtől eltérő népesség
költözik be és amikor a korábban megszokott tevékenységfajták mellé újabb tevékenységfajták
települnek be (pl. nagyáruházat építenek a környéken).
Szukcesszió - a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységének összetétele

megváltozik, kicserélődik az invázió és a korábbi lakosság és tevékenységek kiköltözése
következtében.
Filtráció – lakásszociológiában a szukcesszióval rokon fogalom, a lakások lakói kicserélődnek,

szegényebb rétegek költöznek be, a korábbiak pedig nagyobb és jobb minőségű lakásba
költöznek. Jó minőségű lakások építése elősegíti a filtrációt.
40
KÖZPONTI HELYEK ELMÉLETE
Minthogy a települések növekedése szoros összefüggésben van a telephelyválasztással,

a telepítési elméletek a településekkel foglalkozó kutatókra is hatással voltak. Ők
természetesen nem a gazdasági tevékenységek, hanem a központi funkciók telepítése során
figyelembe veendő szempontokat tanulmányozták.
A központi helyek elméletének megalkotása a német Christaller nevéhez fűződik az 1930-as

években.
Az elmélet hátterében az a felfogás áll, hogy a város fontos szerepet játszik a helyi termékek
exportálásában, biztosítja környezete számára azokat a javakat és szolgáltatásokat amelyekre
szüksége van.
A városnak ez a jelentősége nem mérhető népességszámmal, a méret lehet mércéje a
fontosságnak, de nem a központiságnak. A központi funkció azokkal az „árukkal” fejezhető ki,
amelyeket a város kifelé nyújt. A szolgáltatásoknak igen széles választéka van, amelyek közül
egyesek költségesek, ezért általában ritkábban van rájuk szükség, így azok csak nagyobb
népességszám mellett biztosíthatók gazdaságosan. Mások viszont mindennapi szükségleteket
elégítenek ki, ezért alacsonyabb népességszámú településekbe is telepíthetők.
Az előbbiekből következik, hogy minden szolgáltatásnak, központi funkciónak van egy bizonyos
vonzástere, amelynek nagysága függ:
− a szolgáltatás gazdaságosan nyújtható mértékétől,
− a vele szemben megnyilvánuló kereslet gyakoriságától, valamint
− a szállítási, közlekedési költségektől, illetve a szolgáltatás elérhetőségi idejétől.
A fentiek alapján két küszöbérték létezik. A minimum küszöb azt az adott területre vetített
minimális népességszámot jelenti, amely mellett egy szolgáltatás gazdaságosan értékesíthető.
Ha az igények és jövedelmek eloszlása egyenletes lenne, akkor ki lehetne egyszerűen
számolni, hogy adott népességszám ellátásához pl. hány doktorra, mekkora kórházra,
speciális szakrendelő intézetre, stb-re van szükség.
A másik küszöbérték a vonzáskörzet nagyságával függ össze, azt a maximális távolságot

(elérhetőségi időt) jelenti, amelyet az emberek még hajlandóak megtenni azokért a
szolgáltatásokért, amit a központi hely kínál.
A fentiek alapján a szolgáltatások, központi funkciók hierarchikus rendszerbe sorolhatók, s az

ezeknek telephelyet adó központi helyeknek (településeknek) is van egy hierarchiája. Eszerint
minél nagyobb egy település, annál több és annál magasabb szintű funkció ellátására
képes, természetesen az alapfunkciók biztosítása mellett.
41
Felső küszöbérték; a központtól Alsó küszöbérték; az a mi-

mért maximális távolság minimális népesség, amelynek
ellátása az adott szolgáltatás
gazdaságos nyújtásához
szükséges
Forrás: H. CARTER 1994.
Visszatérve Christaller központi hely elméletéhez, a nevével fémjelzett koncepció szerint a

központi helyek ideális esetben rácsszerűen egymáshoz kapcsolódó hatszögek
középpontjaiban helyezkednek el. A nagy hatszögek közepén összpontosulnak a magasabb
szintű, nagyobb vonzásterű városi funkciók, a hatszög csúcsai pedig egy-egy kisebb hatszög
középpontját képezik, természetesen a kisebb vonzásterű funkcióknak helyet adva.
A központi helyek rendszere Christaller elméletében
42
Christaller az általa ideálisnak vélt településrendszer kialakítása során három elvet igyekezett
követni:
− a piaci elvet, ami azt jelenteti, hogy minden területet a lehető legkevesebb központi hely
szolgáljon ki,
− a közlekedési elvet, amely szerint fontos, hogy minél több település helyezkedjen el olyan
főútvonal mentén, amely a központtal összeköti, végül
− a hatékony adminisztráció elvét, amelynek alapfeltétele, hogy adminisztratív szempontból a
vonzáskörzetet ne válasszák szét. (H. CARTER 1994.)
A TELEPÜLÉSEK BELSŐ FUNKCIONÁLIS TAGOZÓDÁSÁVAL KAPCSOLATOS

MODELLEK
Burgess elmélete azon a feltevésen alapszik, hogy a város szerkezetét és terjeszkedését az

ismétlődő bevándorlási hullámok alakítják, és a különböző lakóövezetek létrejöttét, az eltérő
időben letelepedők egymástól való elszigetelődése idézi elő. Az emberek más-más helyről
származnak, nagyon eltérő kulturális háttérrel, fizikai megjelenéssel, ami együtt tartotta őket az
idegen környezetben, ez segítette közös szokásaik megtartását.
Szintén amerikai város példáján dolgozta ki H. Hoyt 1939-ben publikált modelljét, melyben
megmaradtak a koncentrikus körszerű elhelyezkedés elemei, de az ipari és lakóterületek itt
tortaszelethez hasonlóan terjeszkednek a központtól kifelé haladva a fő közlekedési útvonalak
mentén, megszakítva ezzel a körben elhelyezkedő övezetek folytonosságát.
A munkások, ill. magasabb jövedelmű és társadalmi státuszú emberek lakóterületei ebben a

modellben is elkülönülnek egymástól, az előbbiek az ipari területek elhelyezkedését követik,
míg a gazdagabbak a drágább, esztétikailag színvonalasabb városrészekben laknak.
43
A városi földhasználat típusaira kidolgozott alapmodellek
A) Burgess alapmodellje. Chicago példáján 1925.

B) Az előbbi továbbfejlesztett változata a gyors ipari fejlődés nyomán.
C) H. HOYT Szektorelméleten alapuló sémája. Az egyes szektorok: 1. Városközpont 2.
Könnyűipar, nagykereskedelem 3. Alacsony jövedelműek lakóterülete 4., 5. Közép és
felsőbb osztályba tartozik szektora.
D) Az előbbi modell kiegészítve. 6. Nehézipari terület 7. Üzleti negyed (külső) 8. Lakó
szuburbia 9. Ipari szuburbia
44
TELEPÜLÉSMARKETING CÉLJA, SAJÁTOSSÁGAI
A településmarketing nagyon általánosan megfogalmazott célja, hogy javítsa a település

lakóinak életminőségét, olyan települési környezetet hozzon létre, ahol az ott élők valóban
otthon érzik magukat. E cél eléréséhez össze kell hangolni a település által kínált
lehetőségeket a vonzani kívánt vevők (ezek lehetnek befektetők, lakosok, turisták) un.
célcsoportok igényeivel. (G. ASCHWORTH 1990.)
Ebben nagy szerepe van a helyi önkormányzatoknak. Az ő feladatuk, hogy
− magas színvonalon elégítsék ki a lakosság igényeit,
− támogassák a településen már jelenelevő vállalatok fejlődését, segítsék azokat különböző
kedvezményekkel, tanácsadással,
− új vállalkozásokat vonzzanak a településre,
− tegyék vonzóvá a települést az odalátogató turisták számára, emeljék a szolgáltatások
színvonalát, hogy ezzel is több látogatót vonzzanak a térségbe,
− célozzanak meg olyan lakossági csoportokat, amelyek letelepedése előnyös a település
számára és növeli a lakosság elégedettségét. (KOZMA G. 1999.)
A településmarketing nem más, mint a település adottságainak értékesítése. A termék

pedig amit eladni kívánunk, az a település. Ez a termék azonban a hagyományos piaci terméktő
eltérő sajátosságokkal rendelkezik:
− legalapvetőbb különbség, hogy ebben az esetben a termék helyhez kötött, a fogyasztók
pedig térben szétszórtan helyezkednek el,
− a termék nem feltétlenül pénzért cserél gazdát,
− az alkotó elemekből, a település fizikai, gazdasági, társadalmi, természeti, esztétikai
adottságaiból – a használati céltól függően – más-más várostermék állítható elő,
− az alkotó elemek (pl. eges szolgáltatások) külön-külön is eladhatók.
A marketing tevékenység feladata, hogy a terméket a vevő igényeihez igazítsa, meg kell
azonban jegyezni, hogy a település csak lassan, hosszabb távon változtatható, rugalmassági
foka alacsony, vagyis a változó körülményekhez nem képes gyorsan alkalmazkodni.
A marketing stratégia kiinduló pontja a helyzetfelmérés, amelynek három lényeges eleme van:
− a település adottságainak nagyon szigorú számbavétele, különös tekintettel az erős és
gyenge pontokra (önmagunkat nem csaphatjuk be). Ennek eredménye az un. értékaudit,
amely a településről nyújt objektív képet, kifejezi annak innovációs képességét.
− a versenyanalízis, amely nem más, mint a piacon elfoglalt versenypozíció, a potenciális
versenytársak felmérése.
− a piacelemzés, vagyis a szóba jöhető fogyasztók körének feltárása, „telephelyválasztási”
szempontjainak megismerése, elemzése.
A piac szereplőinek, az egyes célcsoportoknak eltérő ugyanis a preferencia rendszere. A

legközvetlenebb célcsoportot a lakosság jelenti, szempontjai között munkahelyi lehetőségek,
lakáshelyzet, a szolgáltatások választéka, a jövedelmi viszonyok játszanak fő szerepet. A
vállalkozó szféra a gazdasági előnyöket, vállalkozást segítő kedvezményeket, a
45
kapcsolattartás lehetőségeit, az információcsere gyorsaságát mérlegeli elsősorban. A turisták a

különleges vonzó tényezőket keresik, de nem közömbös számukra a kiegészítő szolgáltatások
színvonala sem.
Szintén a piac tanulmányozásával kapcsolatos marketing tevékenység a potenciális fogyasztók
szokásainak, viselkedési mintáinak vizsgálata. Ennek keretében nemcsak a cégek, hanem
alkalmazottaik telephelyválasztási szempontjait is elemzik. Ez utóbbi ugyanis például a K+F
(kutatási, fejlesztési) tevékenységek esetében meghatározó lehet.
A helyzetelemzés (melynek leggyakrabban alkalmazott módszere a SWOT analízis) alapján
lehet meghatározni a településfejlesztési politika fő céljait, az azok elérését szolgáló alternatív
stratégiákat. Egyszerűen fogalmazva, dönteni kell arról, hogy kinek (kiknek) akarjuk eladni a
települést és hogyan?
A következő ábra összefoglalja a marketing szemléletű fejlesztési program készítésének,
megvalósításának és ellenőrzésének főbb fázisait.
12. sz. ábra
A városmarketing-program készítésének szakaszai
Helyzetfelmérés
(piac, versenytársak, fogyasztók, saját helyzet)
Lehetséges marketingpolitikák, célok, ált. stratégiák
Pénzügyi tervezés Céldefiniálás, alternatív célok Szervezet
Marketingtervezés:
- célcsoport politika,
- várostermék fejlesztés,
- marketingpolitikai eszközök
Kivitelezés
Ellenőrzés
Forrás: MÉSZÁROS B. 1997.
Azután, hogy döntés születik arról, hogy a település milyen funkciókat, tevékenységeket, milyen
társadalmi csoportokat, stb., kíván megnyerni, az adott csoportokhoz el kell juttatni a számukra
létrehozott speciális várostermékeket, azaz a fogyasztókat informálni kell a település nyújtotta –
őket érdeklő – lehetőségekről. A településmarketingnek egyik nagyon fontos feladata az
imázsépítés, amely a meglévő imázs megismerésén alapszik. Ebből kiindulva törekszik a
negatív imázs eloszlatására, megváltoztatására, a pozitív imázs megőrzésére, ha lehet
erősítésére. Tudni kell azonban, hogy a pozitív imázs nagyon sérülékeny, könnyen
lerombolható, míg felépítése nagyon szívós, kitartó munkát igényel. Ha a településről még nincs
ismerete a későbbi lehetséges fogyasztónak, akkor az imázsépítés első lépése az érdeklődés
felkeltése.
46
A sikeres településmarketing hatékony kommunikációs stratégiát feltételez, ami átfogó

célkitűzés és feladatrendszert jelent. Ezt a stratégiát követve alakítja ki és tervezi meg a
település arculatát, üzenetét, amely PR /public relations/ tevékenységen keresztül jut el a
fogyasztóhoz. A PR, kapcsolatépítés célja, hogy bizalmat építsen ki az önkormányzat és a
környezete között. (ÁTS ZS. 1994.)
A megfelelő színvonalú kommunikációra szükség van szervezeten belül és kívül egyaránt.

Az un. belső PR munka fontos elemei:
− a belső információs hálózat kiépítése és hatékony működtetése,
− továbbképzések, értekezletek tartása,
− belső kiadványok, hírlevél hirdetőtáblák, Internet kapcsolatok amelyek a fontosabb ügyekről
való gyors tájékoztatást szolgálják,
− ötletbörzék tartása, az új gondolatok innovatív elképzelések megismerése és terjesztésének
elősegítése érdekében.
Az alkalmazottak tájékozottsága, elégedettsége a külső kapcsolatok szempontjából is jelentős.

A színvonalas belső PR tevékenység gyakorlatilag megalapozza a külső PR hitelességét.
Többször volt szó arról, hogy a települést nem általában, hanem az egyes piaci célcsoportok
igényéhez igazodva kell értékesíteni. A helyi lakosság felé irányuló kommunikáció célja a
lokálpatriotizmus, a közösséghez való tartozás tudatának erősítése, a lakosság
cselekvőkészségének fokozása. A kapcsolattartás, az informálódás történhet közvetlenül
lakossági összejöveteleken, különböző fórumokon és a médián, nyomtatott elektronikus sajtón
keresztül A kapcsolattartásnak kölcsönösen kell működnie, az önkormányzatnak is ismernie kell
a működésével, a település általános állapotával, a szolgáltatások színvonalával kapcsolatos
lakossági véleményeket.
A külső kommunikáció másik fontos területe a vállalkozók irányába folytatott tevékenység,

amely szükségessé teheti a piac további szegmentálását, mert az irányított információk az
egyes vállalkozói körök speciális igényeit is ki kell elégítsék. Ebben segíthetnek a
szakfolyóiratok, konferenciák, vásárok, szakkiállítások.
Részben hasonló, részben ettől eltérő kommunikációs stratégiára van szükség a jövőbeli –
esetleg településen kívüli – potenciális vállalkozók megnyerésére. Kiemelt jelentősége van e
körben az önkormányzat által alkalmazott – külső tőke letelepedését, a vállalkozás elindítását
segítő – ösztönző eszközöknek.
Minden stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A megvalósítás magában foglalja a
stratégia konkrét intézkedésekre való lebontását. A marketing stratégia sikere, vagy bukása a
stratégia milyenségétől és a megvalósítás módjától egyaránt függ.
Végül a sikeres marketing munka feltétele a tevékenység folyamatos ellenőrzése. A célok és a

tényleges folyamatok ütköztetése alapján állapítható meg, hogy hol és milyen módon kell
beavatkozni, esetleg az eredeti célt módosítani.
47
10. Oktatás, kommunikáció, média

Az iparosodást megelőző évezredekben és évszázadokban az iskolai oktatás kis szerepet
játszott a társadalmakban. A gyermekek és fiatalok családjukban és környezetükben
sajátították el azokat az ismereteket, viselkedési normákat, amelyek szükségesek voltak ahhoz,
hogy felnőtt korukban eredményesen beilleszkedjenek a társadalomba.
Az iparosodás kezdete után az írni-olvasni tudás és az iskolákban elsajátítható ismeretek
egyre fontosabbá váltak. Ezek nélkül, a mezőgazdasági munkákon kívül, nem lehetett
hatékonyan dolgozni. Minél magasabb az egyén végzettsége, minél széleskörűbbek az
ismeretei, annál jobbak az esélyei az elhelyezkedésre és érvényesülésre.
Egyre több gyerek és fiatal egyre hosszabb ideig vesz részt az iskolai oktatásban. Ezért az
oktatási rendszerek és intézmények a modern társadalomban döntő fontosságúvá váltak.
Oktatás - a társadalomban felnőttkorban betöltendő szerepekhez szükséges ismeretek

átadása.
Nevelés – viselkedési normák megtanítása, a mögöttük álló értékek átadása és a személyiség

fejlesztése.
Emberi beruházásnak tekintjük mindazokat a ráfordításokat, amelyek az egyén munkájának

termékenységét közvetlenül emelik (Elsősorban oktatási és egészségügyi ráfordítások).
Módszerek
Iskolai végzettségi arányszámok – az oktatás legegyszerűbb mutatói kifejezik, hogy a

népességnek mekkora része ért el különböző iskolai végzettségi szintet. A megfelelő
végzettségűek arányát célszerű az olyan életkorú népességhez viszonyítani, amely azt a
végzettséget elérhette. Az adatok összehasonlításánál azonban figyelni kell arra, hogy a
különböző országok iskolarendszerei meglehetősen eltérőek.
Beiskolázási arányszámok – az adott évi oktatást jellemzik. Azt fejezik ki, hogy a különféle
szintű és fajtájú iskolákban hányan tanulnak, pontosabban: mekkora a tanulók száma az adott
típusú iskolai oktatásban való részvétel szokásos életkorában lévő összes népesség számához
viszonyítva. Ezeket az arányokat az évi statisztikai adatokból számítják ki.
Elméletek
Az iskola szerepe
Az antik és feudális társadalmakban is voltak iskolák, azonban ezekben a társadalmakban a

család és a rokonság voltak azok a társadalmi intézmények, amelyek megtanították a fiatalokat
a felnőttkori szerepek ellátására. Az iparosodás előrehaladásával azt a funkciót csaknem
teljesen átvette az iskola. Egyre inkább tért hódít az egész életen át történő tanulás
gondolata, a felnőttképzés. A oktatás legfőbb feladata a gazdasági és társadalmi fejlődés
előremozdítása. Ez az elmélet rokon a közgazdaságtan „emberiberuházás-iskolájának”
elméletével, mely szerint a gazdasági növekedés egyre nagyobb fontosságú. A gazdasági
fejlődéshez az szükséges, hogy minél többen, minél magasabb iskolai végzettséget
szerezzenek.
48
Ezt a felfogást kétségbe vonja P. Bourdieu, aki szerint az iskolák csak látszólag végzik a
legtehetségesebb tanulók kiválasztását, mert az azonos szintű oktatási intézmények közötti
differenciálódás rejtetten kijelöli a tanulók helyét a társadalomban – társadalmi egyenlőtlenség
újratermelődése. Ilyen értelemben szokás társadalmi reprodukcióról beszélni.
Ehhez a kritikához közel áll S. M .Miller és P. Roby bírálata, mely szerint bizonyos munkakörök,
beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal
rendelkezni (papírkórság).
Ivan Illich kritikája szerint az iskola, más szolgáltatóintézményekhez hasonlóan aláássák a
személyi, családi és kisközösségi autonómiát, egyes emberek kezdeményezőkészségét
csökevényesítik el.
További vitatott kérdés az oktatás lehetősége és tényleges szerepe a társadalmi
egyenlőtlenségek és a műveltségbeli hátrányok kiegyenlítésében.
Kulturális tőke és nyelvi készségek
A szülői házban és a baráti csoportokban elsajátított kultúrán az iskolai oktatás képtelen

változtatni. Kimutatták, hogy a társadalmi különbségek a gyermekek nyelvhasználatában is
erősen megmutatkoznak, ez pedig lényeges tényezője az iskolai sikernek. A nyelvhasználaton
túl azonban az iskolában oktatott és megkövetelt „magas műveltséggel” való ritkább vagy
gyakoribb érintkezés a családban (a lakásban lévő könyvek, a kulturális intézmények
látogatása, a különórák, sőt a szűk családon belüli beszélgetési témák is) lényegesen
befolyásolják a gyermek iskolai teljesítményét. Ezt a kulturális örökséget Bourdieu kulturális
tőkének nevezte.
B. Bernstein a nyelvi készségeket hangsúlyozta az iskola által újratermelt egyenlőtlenségek
okai között. Különböző társadalmi rétegek gyermekei családjukban eltérő nyelvi készségeket
sajátítanak el, sok tekintetben szinte eltérő nyelven beszélnek.
Öröklés
E szerint az elmélet szerint a hátrányosabb helyzetű családok gyermekei genetikai öröklés

következtében alacsonyabb intelligenciával rendelkeznek, ezeket a genetikai hátrányokat pedig
lehetetlen kielégíteni. Vitatott elmélet.
Az emberi tőke elmélete
Az emberi tőke elméletének feltételezése szerint az emberek oktatás, képzés révén

beruházásokat végeznek saját termelőképességükbe. Ezek a beruházások növelik
termelőképességüket, termékenységüket és így munkájuk piaci értékét. Ezért jövőbeli keresetük
magasabb lesz. A beruházások az emberi tőkébe nem szorítkoznak a formális oktatásra.
Minden olyan befektetés, amely javítja a termelőképességet, az emberitőke-beruházásnak
tekinthető. Pl, amikor pénzért veszünk igénybe egészségügyi szolgáltatásokat, akkor is legalább
részben az emberi tőkébe fektetünk be.
Azért tekintjük beruházásnak, mivel nem a jelenlegi élvezet vezeti őket. Időt és pénzt áldoznak
a jelenben a jövőbeli – pénzbeli és nem pénzbeli – haszon reményében.
A szűrőelmélet
A szűrőelmélet (screening) képviselői azt állítják, hogy a képzésben való részvétel, az iskolázás
során az emberek termelőképessége nem változik, az iskolázás csupán a termelékenység
mérését szolgálja. Az iskolarendszer képességeik szerint szűri az egyéneket. Az oktatás
49
gazdasági szerepe, hogy informálja a munkáltatókat a munkaadók várható

teljesítményéről. A gazdasági élet szereplőinek ugyanis tökéletlen, hiányos információk állnak
a rendelkezésükre. Így a munkáltatóknak is hiányos ismereteik vannak alkalmazottai
termelékenységéről. Mivel a termelékenység mérése költséges, ezért a munkáltatók különböző
jelzéseket használnak fel a válogatásokhoz, többek között az iskolai végzettséget. A
szűrőelmélet képviselői úgy vélik, hogy a munkáltatók nem azért értékelik az iskolázottságot,
mert az iskolázottak valamilyen ismeretre tettek szert, hanem mert az iskolázottabbaknak
olyan tulajdonságaik vannak, mint például pontosság, együttműködési hajlandóság, kitartás,
figyelmesség, teljesítményorientáltság, amelyek termelékenyebbé és képezhetőbbé teszik
őket. A szükséges ismeretek pedig munka közben elsajátíthatók. Az elmélet szerint az egyének
épen ezért vesznek részt tankötelezettségen túli oktatásban, képzésben, hogy a potenciális
munkaadóknak képességeiket bizonyítsák, hogy jelezzék: ők jobb képességűek.
E. Denison kimutatta, hogy az iskolai végzettség emelkedése lényegesen hozzájárult a fejlett

országok gazdasági fejlődéséhez.
Az iskolai végzetség hatása az életpályára – a társadalmi mobilitási felvételek minden fejlett

országban az állapították meg, hogy az elért iskolai végzettség hatása a foglalkozási életpályára
egyre erősebbé válik.
Funkcionális analfabetizmus – a fejlett országokban a gyerekek részt vesznek az alapfokú

oktatásban, de ténylegesen nem képesek olvasni vagy az olvasott szöveget megérteni.
A felsőfokú képzésnek két hátrányára szokás hivatkozni:

1. a felsőfokú képzés igen drága – gazdasági veszteséget jelent, ha a végzettek nem
tudnak diplomájuknak megfelelő munkakörbe jutni
2. azok a felsőfokú végzettségűek, akik nem jutnak értelmiségi munkakörbe, potenciális
társadalmi elégedetlenség forrásai lehetnek
A kommunikáció és a média
A modern világban szükség van a folyamatos kommunikációra, illetve az egymástól távol élő
emberek közötti interakcióra. Ha nem függenénk annyira a távolsági kommunikációtól, a
tömeges iskoláztatás szükségtelen és lehetetlen is volna. A modern kommunikációs eszközök
központi szerepet játszanak életünkben, s számos szükséges információs szolgáltatást
nyújtanak, valamint lehetőséget adnak az önművelésre szórakozásra. Az iskoláztatást az
iparosodással kialakuló tömegkommunikációs rendszerek egyik elemének kell tekintenünk. A
modern politikai rendszereknek jól informált polgárokra van szükségük, gépi nyomtatás és az
elektronikus médiumok – a telefon, a rádió, a televízió és a számítógépek segítségével
közvetített információ - révén a globális és a lokális világ közelebb került egymáshoz.
A tévé és más tömegkommunikációs eszközök életünkre gyakorolt hatása rendkívül erős. A
médiumok nemcsak szórakoztatnak minket, hanem biztosítják és alakítják a mindennapi életünk
során hasznosított információk egy jelentős részét. A médiumok tulajdonlására és a különböző
nézőpontok kifejezésének szabadságára vonatkozó kérdések nagy jelentőséggel bírnak.
50
11. Gazdaság, gazdasági élet, csoportok és szervezetek

A gazdaságszociológia viszonya a közgazdaságtanhoz nem volt mindig problémamentes. A
közgazdaságtan előbb fejlődött önálló tudománnyá, ezért amikor a 19. sz. végén és a 20.sz
elején a szociológia is önálló tudományként jelentkezett, a közgazdászok részéről kialakult egy
olyan nézet, hogy a szociológia ne foglalkozzon gazdasági jelenségekkel. Viszont nehéz lenne
elképzelni, hogy a szociológia úgy vizsgáljon bármely társadalmat, hogy közben ne legyen
tekintettel a gazdaság működésére.
Számos nagy közgazdász és szociológus próbálta egyesíteni a két tudomány nézőpontjait
munkásságában: Adam Smith, Karl Marx, Max Weber, Polányi Károly.
Az említett tudósok munkássága alapján megfogalmazható, hogy a gazdaságot és a
társadalmat nem helyes egymástól elszakítva vizsgálni. A gazdaság működésének
megértéséhez ismerni kell a társadalmi környezetet, a társadalom megértéséhez pedig ismerni
kell a gazdaság működését.
A modern társadalmak gazdasági rendszerének egyik legfontosabb jellegzetessége a rendkívül

összetett és széles körű munkamegosztás. A tradicionális, illetve a modern társadalmakra
jellemző munkamegosztás közti különbség rendkívül jelentős. Még a legnagyobb tradicionális
társadalmakban is legfeljebb 20-30 kézművesszakma létezett kiegészítve néhány speciális
foglalatossággal. A modern társadalmak egyik legfontosabb jellegzetessége ezzel szemben a
kölcsönös gazdasági függőség rendkívüli mértékű növekedése.
Az ipari gazdaságot három szektorra oszthatjuk: primer, szekunder, tercier szektorra. A három
szektorban foglalkoztatott munkaerő aránya az iparosodás előrehaladtával változik.
A „hivatalos” vagy „első” gazdaság mellett az egyes társadalmakban különböző mértékben és

formákban működnek további gazdaságok is.
Informális gazdaság – többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenységek, amelyek

nem jelennek meg a nemzeti jövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét: kis
javítási munkák, háztáji kertekben előállított mezőgazdasági termékek.
Második gazdaság – fogalmát a 80-as években vezették be. Jövedelemkiegészítés céljából

végzett legális melléktevékenységek, amelyek a társadalom jólétét növelik. Ide sorolható a
háztáji, a kisegítő gazdálkodás, a főmunkaidőn kívüli kisipari és szolgáltatási munkák,
magánlakás-építésbe és –karbantartásba fektetett családi, továbbá a vállalati gazdasági
munkaközösségben és más hasonló formákban végzett munka. Nem sorolható ide a
főfoglalkozású magánszektor, a háztartási munka, a borravaló és az illegális tevékenység. A
rendszerváltás után ez a fogalom már nem alkalmazható.
Szürke gazdaság - nem kifejezetten tiltottak, de a személyi jövedelemadó alól való kibújás
miatt nem teljesen legálisak. A nemzeti jövedelemből ezért többnyire kimaradnak. Értéket
termelnek, a társadalom tagjainak jólétét növelik.
Fekete gazdaság – jólétet növelő, kifejezetten illegális, bűnözés jellegű haszonszerző

tevékenység.
Szervezet – személytelen (többé-kevésbé) kapcsolatokra épülő emberek nagyobb csoportja,

amelyet konkrét cél megvalósítására hoznak létre. Van struktúrája, tehát szabályozza tagjai
51
tevékenységét, a feladatok elosztják egymás között, pontosan meghatározott hierarchikus

viszonyok alakulnak ki közöttük. A tagok közötti kapcsolatokat íratlan szabályok, normák
irányítják (informális szervezet). A modern ember életében különféle szervezetekkel találkozik –
kórház, iskola, munkahely.
Intézmény – az emberi tevékenységek bizonyos területére vonatkozó normák és értékek

együttese, amelyek előírják, milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól.
Bürokrácia – olyan szervezet, amelyben az ügyintézés pontosan meghatározott szabályok

szerint történik. A modern társadalmak nagy szervezetei ilyenek.
Módszerek
A gazdasági rendszerek szociológiai vizsgálatának nincs kialakult sajátos módszertana. Mint

minden más társadalmi jelenség vizsgálatánál, használják itt is a survey típusú adatfelvételeket.
Egy-egy nagyobb gazdasági egység vizsgálatára használják a esettanulmány módszerét is.
Szóba jöhet egy kisebb munkahelyen a mélyinterjú és a megfigyelés is. Előfordul az is, hogy a
kutató hosszabb ideig a vizsgált munkahelyen fizikai munkásként dolgozik.
Elméletek
A gazdasági élet szereplőinek motivációi
Aktuális kérdés a szociológiában és egyéb ágainál is, hogy az egyén milyen motivációk alapján
dönt és cselekszik, tehát milyen indítékok és megfontolások alapján dönt és cselekszik a
gazdálkodó ember mint munkavállaló, vállalkozó, fogyasztó. Itt nyilvánul meg a közgazdaságtan
és a szociológia emberképe a „homo oeconomicus” és a „homo sociologicus” közötti különbség.
A homo oeconomicus individualista, csak a saját hasznát keresi, senki mással nem törődik, a
homo sociologicus közösségi ember, mert egyetlen célja, hogy megefeleljen közössége
elvárásainak, normáinak.
Adam Smith elméletének alapja a homo oeconomicus modellje, ám egy jóval korábbi
munkájában erősen hangsúlyozza az erkölcsi törvények – az igazságosság és szeretet –
fontosságát a társadalom és gazdaság jó működéséhez.
A. Sen indiai-amerikai közgazdász és filozófus háromféle indítékot különböztet meg az emberek

viselkedésében: az önzést, szimpátiát (altruizmusnak is nevezhető) – nemcsak saját érdeke
van előtérben, hanem embertársaié is, elkötelezettséget – nincs tekintettel döntései
következményeire saját hasznát illetően (elvek, értékek megvalósítása vezeti).
S. Lindenberg fogalmazta meg a „homo socio-oeconomicus” emberkép hipotézisét. Ez egy

olyan embertípus, amelyik nem kívánja hasznát, nyereségét olyan cselekvésekkel növelni,
amelyek ellentétben állnak a normákkal és értékekkel. Racionálisan választ bizonyos döntési
alternatíva-tartományon belül.
Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az ember bizonyos helyzetekben és bizonyos határok
között homo oeconomicusként viselkedik, más területeken félreteszi individualista racionalitását
és erkölcsi értékek, elsősorban más emberek iránt érzett szolidaritás alapján dönt.
52
Gazdasági mechanizmusok
Milyen mechanizmus alapján működik a gazdaság?
Polányi Károly három ilyen mechanizmust különböztet meg:

1. reciprocitás – kölcsönös adományok, ajándékok
2. redisztribúció – termékek központi begyűjtése és elosztása
3. piac.
Gazdaságintegrációs formák: (A gazd intézményesülési módjának vizsgálatához)

0. oikosz: zárt, önellátó családi gazdaság (óriás háztartás-gazd). Az árucsere előtt és után
másfajta integrációs formák is léteztek / léteznek.
1. reciprocitás:
- ajándékcsere
- primitív társ-ak esetén a szükséglet-kielégítés gazd.integrációs formája
- szimmetrikusan elrendezett csoportosulásokat feltételez
- Malinowski: kula-kereskedelem és rokonsági rendszer (mikor, kinek, mit kell
ajándékozni)
2. redisztribúció:
- javak és / vagy szolg-ok közvetlen fizikai elosztása
- javak feletti rendelkezési jog központi elosztása
- feltételezi a csoporton belüli központosítást
3. árucsere:
- a piacon történő árucsere
- pénz esetleges közbeiktatásával
- az integrációhoz feltételezi az árszabályozó piacok valamilyen rendszerét
A négy integrációs forma egymás mellett létezik, egyszerre több van jelen a gazd-ban. Kialakul
az egyik dominanciája, amely dominancia típusa függ az adott társ szerkezeti, intézményi
feltételeitől.
1. reciprocitás a domináns gazd-integrációs forma:
- az adott társ szimmetrikus, horizontális, mellérendelt csoportokra tagozódik
- törzsi, nemzetiségi elveken szerveződött társ-ak
- alárendelt módszerként képes a redisztribúciót vagy az árucserét alkalmazni
- a nem piaci gazd-ban a reciprocitás és a redisztribúció együtt szokott járni
2. redisztribúció a domináns gazd-integrációs forma:
- a javak elosztása egy kézben összpontosul, az elosztás módját a szokás, a törvény
vagy ad hoc központi döntés szabályozza
- katonai-, vallási-, politikai elveken szerveződnek
- hierarchikus, vertikális, alá- fölérendeltségi viszonyok
3. árucsere a domináns gazd-integrációs forma:
- szükséges az árszabályozó piacok rendszere(csere egy sajátos típusa)
- csak akkor lehet az árucsere a domináns, ha az áruk és szolg-ok és a fiktív áruk
piacán is alkufolyamat működik
piac: a. áruk és szolg-ok piaca
b. fiktív áruk piaca: termelési tényezők (tőke, munka, pénz, föld)
53
A bürokratikus szervezetek
Max Weber szerint a modern fejlődés egyik legfontosabb jellemzője a szervezetek fokozódó
bürokratizálódása. Ez azt jelenti, hogy a szervezetek méretei nőnek, a nagy szervezeteket
egyre inkább bürokratikusan igazgatják, és egyre több ember dolgozik a bürokratikus
szervezetekben, sőt a modern ember életének egyre nagyobb része telik el bürokratikus
szervezetekben.
Mit jelent a bürokrácia?
1. A bürokrácia mindenekelőtt azt jelenti, hogy a munka szakismereteken alapuló
munkamegosztás szerint szerveződik.
2. Másrészt, hogy a bürokratikus szervezetben egyértelmű uralmi hierarchia van, pontos
szabályok mondják meg, hogy ki kinek adhat utasítást, ki kinek tartozik
engedelmességgel.
3. A bürokratikus szervezetben pontos szabályok szerint történik az előrelépés.
4. Az ügyeket pontosan megfogalmazott szabályok szerint intézik.
5. Az ügyintézésről írásos dokumentumok készülnek.
6. A bürokraták teljes munkaidős állásban és kereset fejében dolgoznak.
7. A bürokratikus ügyintézésben a kapcsolatok személytelenek.
Weber látta és azóta szociológiai kutatások is feltárták a bürokrácia hátrányait:
1. A bürokrácia természetében rejlő alapvető tendencia, hogy növekedésre törekszik. Minél
nagyobb a beosztottak száma, annál nagyobb a bürokratikus vezető tekintélye.
2. Az előléptetési szabályok ahhoz a képtelen helyzethez vezethetnek, hogy mindenki addig
emelkedik a hierarchiában, míg olyan szintre nem jut, ahol már nem tud megfelelni a
feladatnak.
3. A bürokrácia a szervezet eredeti célja helyett saját bürokratikus céljait követi, maga a
működés válik céllá.
4. A bürokráciában „benne van” az oligarchizálódási tendencia.
5. Mindezekért a bürokratikus szervezetek merevekké válnak.
A bürokratikus szervezetekkel kapcsolatos további szociológiai probléma, hogy hogyan lehet
a bürokrácia előnyeit biztosítani úgy, hogy a hátrányait elkerüljük.
A tudományos munkaszervezés és az emberi kapcsolatok irányzat
A munkaszociológia egyik központi kérdése, hogy mitől függ a munka termelékenysége, hogyan
lehet azt növelni. A tudományos munkaszervezés módszerét Taylor dolgozta ki. Ennek
lényege, hogy ember és gép együttesét úgy kell kialakítani, hogy a munkásnak minden
tevékenységét tudományosan kell megtervezni: minél kevesebb legyen a felesleges
munkaelem, felesleges mozdulat a tevékenységek közötti üres idő. Másrészt a gépeket és a
szerszámokat úgy kell kialakítani, hogy használatuk a legkönnyebb legyen. Eredménye a
szalagszerű termelés – lényegesen növekedett a termelékenység.
Mayo elmélete szerint nem annyira a tárgyi munkakörülményektől és a munka
megszervezésétől függ a munka termelékenysége, hanem inkább attól, hogy hogyan érzik
magukat a munkások a munkahelyen. Pl. odafigyelnek rájuk, a kívánságaikra, törődnek
velük, ennek következtében erősödik a csoport öntudatuk. Szerinte különösen fontosak a
munkatársak közötti informális csoportkapcsolatok, mert ezekben alakulnak ki a munkavégzésre
vonatkozó normák.
54
12. Deviáns viselkedés

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az
adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden
társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést
nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek.
Tehát deviáns viselkedésnek azokat a viselkedéseket nevezzük, amelyek eltérnek az adott

társadalomban elfogadott normáktól. Ilyenek pl. a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus,
kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek.
Mivel a normák társadalmanként eltérőek lehetnek, társadalmanként változhat az is, hogy mit
tekintenek deviáns viselkedésnek. A deviáns viselkedés nem mindig szükségképpen káros
jelenség, ugyanis egyes esetekben hozzájárulhat a társadalom fejlődéséhez.
Mivel a különböző normák létezése nem teszi mindig egyértelművé, hogy mi is tekinthető
devianciának, általánosságban véve azt a normaszegő viselkedést tekinthetjük deviáns
viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros.
Módszerek
Statisztikai mutatók
Alapvető módszertani probléma a deviáns viselkedések gyakoriságának mérése. Egy részükről

vannak ugyan statisztikai adatok, de ezek nem mindig biztosak, nem feltétlenül a valós
helyzetet mutatják.
Az öngyilkossági arányszámot a statisztikai és a demográfiai évkönyvek évente közlik. A
statisztika alapja a halálozási statisztikai lapon szereplő halálok, viszont előfordulhat, hogy nem
mindig a tényleges okot tüntetik fel. Pl. Marilyn Monroe halála a mai napig vitatott kérdés.
Az öngyilkossági kísérletekről pedig még kevesebb adattal rendelkeznek, mivel többnyire csak
azok kerülnek be a statisztikába, akikről az egészségügyi intézmények tudomást szereztek.
A bűnözésről négyféle statisztikai adatot szoktak közölni:
1. az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma
2. az ismertté vált elkövetők száma
3. a vádlottak száma
4. az elítéltek száma.
Probléma: ezek a számok nem szükségképpen fedik egymást, ráadásul ezeket az adatokat a
rendőrség, ügyészség, bíróság állítja elő, akik saját érdekeiknek megfelelően alakíthatják
azokat.
Viktimológiai felvételek
Némely esetben úgy próbálják a bűnözés elterjedtségét felderíteni, hogy a lakosság

reprezentatív mintáját kérdezik meg, hogy követtek-e el ellene egy meghatározott időn belül
bűncselekményt vagy valamilyen meghatározott fajta bűncselekményt. Ezeket nevezik
viktimológiai felvételeknek. A bűnözés az ilyen adatfelvételek alapján általában magasabbnak
mutatkozik, mint a statisztikai adatok szerint, de a különbség elsősorban a kisebb súlyú
bűncselekményekből pl lopásokból adódik.
55
Az alkoholizmus becslési módszerei
Az alkoholizmus mérésében az első bonyolult probléma az alkoholizmus definíciója.

Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az úgynevezett dependencia
vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán.
A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában,
munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos
problémákat okoz.
Nem lehet megszámlálni, hogy az országban hány alkoholista van. Az alkoholistákkal foglalkozó
intézményekben nyilvántartottak száma, csak töredéke a ténylegesen alkohol okozta
problémákkal küzdők számának, ráadásul sokszor az intézményekben nyilvántartottak
számának növekedése csak az intézetek tevékenységének kiterjedését jelzi.
Szokás viszont reprezentatív mintákon végzett kérdőíves vizsgálatok során olyan kérdéseket
feltenni a fogyasztás mennyiségére és az alkohol okozta problémákra vonatkozóan, a melyek
alapján következtetni lehet arra, hogy a megkérdezett személy alkoholista-e. Ezeket nevezzük
epidemiológiai vizsgálatoknak.
Az alkohológia nemzetközi gyakorlatában két módszert alkalmaznak:
Jellinek-képlet, mely az adott évben májzsugorodásban meghaltak számából indul ki, ennek
60%-át tekinti alkohol okozta májzsugorodásnak. Ezt a számot szorozza meg 144-el, és ezt
tekinti az adott népességcsoportban élő súlyos alkoholisták számának.
Ledermann-módszer az egy főre jutó összes alkoholfogyasztásból indul ki, annak alapján
becsüli, hogy a népesség mekkora része súlyos fogyasztó (tehát nem az alkoholisták, hanem a
súlyos fogyasztók számát becsli).
Epidemiológiai vizsgálatok
A kábítószer-fogyasztók számának becslése még nehezebb, mint az alkoholisták számának

becslése. Alkalmazhatók a lakosság megkérdezésén alapuló epidemiológiai felvételek, de itt
még nagyobb a letagadás valószínűsége, mint az alkoholizmus esetén.
A mentális vagy lelki betegségek mérése szintén nehéz. Az elme- és ideggyógyintézetekben
nyilvántartottak száma szintén csak töredéke a valós számoknak. Epidemiológiai vizsgálatokat
lehet végezni a lakosság megkérdezése útján, ebben az esetben különféle tünetekre szokás
rákérdezni. Ezeknek a tüneteknek az előfordulása alapján skálákat szoktak szerkeszteni, és a
megkérdezett személyt skálapontszáma alapján sorolják be a lelki egészség és betegség
különböző fokozataiba.
Elméletek
A deviancia funkciói és diszfunkciói
A köznapi gondolkodás szerint minden deviancia kisebb vagy nagyobb mértékben károsnak,
vagy diszfunkcionálisnak tekinthető.
A szociológia szemlélete azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis bizonyos fokú deviancia akár
funkcionális is lehet.
Durkheim hoz fel példának egy olyan elképzelt társadalmat, ami csupa szentekből áll, és amely
társadalomban a mi szemünkben bocsánatosnak és lényegtelennek tűnő hibáink is
bűncselekménynek minősülnének. Továbbá Durkheim szerint a bűnözés egyben azt a célt is
szolgálhatja, hogy a közösség a bűnöző elítélésén keresztül a saját viselkedési normáit
megszilárdíthatja és a közösség összetartását erősítheti.
56
A deviancia funkcióját illető legfontosabb szempont azonban az, hogy a teljesen konform
társadalomban, ahol senki nem térne el az elfogadott normáktól, minden változás, minden
fejlődés leállna.
A szociológiai elméletek jellemzői
A szociológiai elméletek ( kulturális elmélet, anómiaelmélet, minősítési elmélet) közös

jellemzője, hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a
deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik, továbbá hogy nem az
egyénben, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni. Az elmélet szerint
nemcsak az egyént kell megváltoztatni, meggyógyítani, hanem a társadalomban kell a túlzott
devianciát csökkenteni.
Biológiai elmélet
C. Lombroso olasz orvos a testi jellemzők, elsősorban a koponyaalkat és a bűnözés között látott
összefüggést. A bűnözők szerinte jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra és az
ősemberekre, mint a mai modern emberre. Ezt az elméletet ma már senki sem fogadja el.
Létezik egy olyan elmélet , mely szerint az erőszakos bűnözés egy speciális kromoszóma-
rendellenességgel van kapcsolatban.
Az elmebetegséget kutatók gyakran okként hozzák fel a betegségek öröklődését, biológiai,

genetikus alapon. Eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani egyik biológiai elméletet sem, de
azt nem lehet teljesen kizárni, hogy genetikai vagy más biológiai adottságok hajlamossá
tesznek meghatározott elmebetegségekre.
Pszichológiai elméletek
A frusztráció-agresszió elmélet szerint a személyi szükségletek kielégítésében való

sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. Az agresszió irányulhat más
személyek ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) vagy önmaga ellen (öngyilkosság) is.
A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés,
elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát. Ezek a kora
gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori
deviancia gyökerét. (orális dependencia –anyamelltől való infantilis függés, lerészegedés –
anyai kényeztetésre vágyás). Egy másik mélypszichológiai elmélet szerint az alkoholizmus
valójában lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy.
E. Fromm destruktív agresszivitás elmélete szerint mélylélektani okai vannak a deviáns
viselkedésnek, példaként Hitler halottak iránti beteges vonzódását és Sztálin nem szexuális
indíttatású szadizmusát hozza fel. Ezek kialakulása részben gyermekkori élményekkel, részben
a társadalmi rendszer jellemzőivel magyarázható.
57
A szocializáció zavarai
Ez az elmélet a szocializáció zavaraiban, hibájában látja a deviáns viselkedés mélyen fekvő

okát. A feszültségek elviseléséhez, megoldásához egészségesen fejlődött, érett személyiség
szükséges. Az egészséges személyiségfejlődéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér
és a kortárscsoportokkal való jó kapcsolatok kívánatosak. Ha ezek hiányoznak, szocializációs
és személyiségfejlődésbeli zavarok léphetnek fel.
A bűnözés magyarázata a racionális választás elmélete alapján
Az elmélet szerint az emberek mérlegelik a cselekményekből várható anyagi nyereséget és a

lebukás kockázatát. Valójában azonban még a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek is
csak a kisebbsége kalkulál teljesen racionálisan, gyakori a kockázat irreális lebecsülése.
Kulturális elméletek
Minden társadalomban más-más normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak

viselkedését. Ez különösképpen érvényes a szeszesital- és a kábítószerfogyasztásra, egyes
kultúrkörökben egyenesen tiltják, másutt engedélyezett, esetleg a szertartások szerves része
vagy néhol még a lerészegedésnek is bizonyos funkciókat tulajdonítanak (íreknél).
A bűnözés tekintetében is eltérő megítélések lehetnek, pl. egyes kultúrákban teljesen
természetes reakció a vérbosszú vagy a férfias viselkedéshez tartozónak tartják az erőszakos
fellépést.
Az öngyilkosság is lehet egyes kultúrákban elvárt cselekedet, pl. a japánoknál a harakiri.
A kulturális elméletek szerint tehát azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns
viselkedésforma, amelyek azt engedélyezik vagy hallgatólagosan elfogadják, eltűrik, kevésbé
szigorúan szabályozzák, korlátozzák.
A chicagói iskola differenciális asszociáció elmélete szerint azok, akik gyakrabban kerülnek
kapcsolatba bűnözőkkel (családjuk, lakókörnyezetük, kiscsoportjuk révén), nagyobb
valószínűséggel válnak bűnözőkké, mint azok, akik ritkán találkoznak bűnözőkkel.
Anómiaelméletek
Durkheim szerint az anómia a társadalmi normák meggyengülésének állapota. Ez többek

között a gyors és nagy társadalmi változások hatására erősödik fel. A nagyobb fokú anómia
pedig az öngyilkosság gyakoribbá válását okozza, mert a világos viselkedési szabályok hiánya
megnöveli az egyes emberek életében előforduló feszültségeket. A gyors társadalmi változások
akut feszültséghelyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, általában
norma –és értékzavart, válságokat okoznak. Ezt nevezhetjük anómiás állapotnak. Ilyen
állapotban a társadalom tagjai nagyobb gyakorisággal reagálnak deviáns viselkedéssel.
Merton Társadalmi struktúra és anómia c. tanulmányában az amerikai társadalmat vizsgálja és

arra próbál választ találni, hogy „miként szorítják bizonyos társadalmi struktúrák a
társadalomban élő egyes egyéneket arra, hogy nonkonformista, ne pedig konformista
magatartást tanúsítsanak”.
Minden társadalmi csoport olyan erkölcsökben vagy intézményekben gyökerező szabályozó
normákat rendel a kulturális célokhoz, melyek nem feltétlenül a technikailag leghatékonyabb
58
eljárásoknak tekinthetők, viszont a társadalom által elfogadottak. Ezek lehetnek szigorúan előírt,
előnyben részesített, megengedett vagy tiltott viselkedésminták.
A kulturális célok és az intézményesített eszközök hangsúlya egymástól függetlenül változik.
Előfordulhat, hogy egy társadalomban nagyra értékelnek bizonyos célokat, viszont ezen célok
eléréséhez szükséges intézményesített eszközökre alig fektetnek hangsúlyt.
Merton úgy találta, hogy az amerikai társadalomban nagyon-nagy szerepet tulajdonítanak a
pénznek. „Önmagáért való értékké avatják”, mivel a pénz nemcsak fogyasztási cikkek
vásárlására alkalmas, a hatalom növelését is szolgálja, kitűnő presztízsszimbólum.
Merton azt vizsgálta hogyan alkalmazkodnak a különböző társadalmi pozícióban lévő

egyének ehhez a társadalomhoz, ezekhez az értékekhez. Ötféle alkalmazkodási módot
különböztetett meg.
Az alkalmazkodás módjai Kulturális célok Intézményes eszközök
1. Konformizmus + +
2. Újítás + -
3. Ritualizmus - +
4. Visszahúzódás - -
5. Lázadás ± ±
A + az „elfogadást“, - az „elutasítást“, ± az „uralkodó értékek elutasítását és új értékekkel való

felcserélését“ jelöli.
Az emberek különböző társadalmi tevékenységeik során váltogathatják az
alkalmazkodás egyes típusait.
Konformizmus - stabil társadalmakra jellemző, ahol elfogadják mind a kulturális célokat mind
a hozzájuk rendelt intézményes eszközöket. Ellenkező esetben nem lehetne biztosítani
a társadalom stabilitását és folyamatosságát.
Újítás - „Mivel a sikercél kulturálisan igen hangsúlyozott, az alkalmazkodásnak ez a fajtája
intézményesen tiltott, de gyakran hatékony eszközökkel próbálja a sikernek – a gazdagságnak
és hatalomnak – legalább csalóka látszatát elérni“. Akkor reagál így az egyén, ha magáévá tette
a kulturális célokat, viszont nem fogadja el azokat a normákat, melyek a célok eléréséhez
vezetnek.
Ritualizmus - „Az egyén elveti a nagy anyagi siker és a gyors társadalmi felemelkedés
magasztos célját, vagy igényeit arra a szintre szállítja le, ahol azok már megvalósíthatók“. Ezt
az alkalmazkodási módot általában nem tekintik deviáns viselkedésnek, mivel az egyén belső
döntésének eredménye. Az egyén azért menekül a rutincselekvésbe és azért csökkenti
igényszintjét, mert ettől azt reméli, hogy mentesül a „kulturális célokért folyó versengés“
kudarcaitól.
Visszahúzódás - Nem fogadják el a kulturálisan előírt célokat és magatartásukban sem követik
a megengedett intézményes normákat. Ez az adaptáció valószínűleg akkor fordul elő amikor „az
egyén maradéktalanul magáévá tette, érzelmekkel átitatta és magasan értékeli a kulturális
célokat és az intézményes gyakorlatot, de az idáig vezető intézményes utak – módok nem
kecsegtetnek sikerrel“. Az egyénben kettős konfliktus alakul ki: elkezdi azt érezni, hogy nyomás
nehezedik rá, ami arra ösztönzi, hogy annak ellenére, hogy belsővé tette mind az intézményes
normákat, mind a kulturális értékeket, törvénytelen eszközökhöz nyúljon, másrészt viszont
korlátozott a lehetősége a tekintetben, hogy a megengedett eszközökkel hatékonyan elérje
céljait. Ha az elfogadott eszközökkel nem ér célt, törvénytelen eszközökhöz pedig nem mer
nyúlni, „bekövetkezik a menekülés folyamata, miközben az egyének továbbra is a sikert tartják
a legfőbb értéknek“. Elveti a kulturális célokat és eszközöket, megszűnik a konfliktus, az egyén
kilép a társadalomból.
59
Lázadás - Amikor a fennálló társadalmi rendet, az uralkodó célokat és mércéket önkényesnek

tartják, létrejöhet a lázadásnak nevezett alkalmazkodási mód, melynek során új társadalmi
struktúra létrehozására törekszenek, megváltoztatják a kulturális sikercélokat, igyekszenek
szorosabbá tenni az összefüggést az erőfeszítés és jutalmazás között.
Az anómiához hasonló fogalom az elidegenedés. E fogalomnak a dimenziói Seeman javaslata

alapján: a hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való
elidegenedés, az önértékelés elvesztése, végül a normanélküliség.
Minősítési elmélet
Becker minősítési elmélete szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak,

valamint egy erre kijelölt társadalmi intézményeknek (rendőrség, bíróságnak, pszichiátriai
intézményeknek stb) válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy
deviánsnak minősül-e.
Fontos eleme ennek az elméletnek, hogy a fenti társadalmi intézmények reakciója
nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől. Leegyszerűsítve:
ugyanazért a cselekményért Amerikában az alsó osztályba tartozó fekete bőrű fiatalt sokkal
nagyobb valószínűsítik bűnözőnek, mint a fehér középosztálybeli fiatalt.
Deviáns karrier:
1. normaszegő viselkedés
2. a normaszegő viselkedés felismerése a környezete (társadalom által)
3. címkézés, megbélyegzés a társadalom tagjai által
4. a címke elfogadása
5. deviáns csoportokhoz való csatlakozás
60

Altalanos Es Gazdasagszociologia - Óravázlat

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Altalanos Es Gazdasagszociologia - Óravázlat

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

1. A szociológia tudománya .......................................................................................................2

Tudomány - tudományos módszer – ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor ennek

Tudományos szociológiáról akkor beszélhetünk, ha a valósággal való összevetésen alapuló

Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem egyszerűen a társadalom tagjainak az

Társadalmi struktúra – a legáltalánosabb értelemben az egyének és társadalmi csoportok

Társadalmi intézmény – legáltalánosabb értelemben a társadalom tagjainak a többsége által

A kultúra – az anyagi javak, normák és értékek együttese.

Az egyéneket egész életük során befolyásolja a társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetük.

Durkheim a társadalmat a bronzhoz hasonlította, melynek tulajdonságai nem vezethetők le az

Giddens a társadalmi struktúrát, intézményeket, kultúrát egy lakóházhoz hasonlította, amelyet

A társadalomtudományok történeti kialakulása

A történetíráson kívül a társadalomtudományok a filozófiáról váltak le, amikor az önálló

Saint-Simon, Comte és Toqueville a szociológia előfutárai, a szociológia megnevezés Comte-tól

Marx, Durkheim, Weber a szociológia klasszikusai

Szociálpszichológia - a pszichológiából alakult ki a századforduló körül - az a felismerés

Társadalomnéprajz- két forrása volt:

A szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete

Módszere – tömegesen előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtés, ezen adatok

A szociológia különbözik a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében.

Homo economicus – a hagyományos közgazdaságtan emberképe, aki mindig racionálisan

Homo sociologicus – a szociológia emberképe szerint az egyén tevékenysége során a

Homo pszichologicus – az egyént jelentős mértékben befolyásolják a tudat alatti motívumok,

Felhasználása az előrejelzésben és a tervezésben vita tárgya. Konkrétan nem tud előrejelezni,

Milyen tudományos magatartást kövessen a szociológus? Raymond Aron francia szociológus

A szociológiai vizsgálat célja valamilyen társadalom vagy társadalmi csoport megismerése,

1., A probléma megfogalmazása – felmerül valamilyen társi probléma, melynek megismerése

2., Elméleti hipotézisek – elméleti hipotéziseket fogalmaznak meg a vizsgálni kívánt

3., Operacionalizálás – Operacionalizálják, vagyis mérhető formában fogalmazzák meg az

4., Adatgyűjtési módszerek – A szociológia különböző módszerekkel gyűjt adatokat a vizsgált

5., Elemzés – Elemezzük a gyűjtött adatokat, amelyek alapján következtetéseket fogalmazunk

6., Az eredmények közzététele – Tanulmányokban vagy könyvekben közzétesszük a kutatás

A kérdőívben lévő kérdéseknek két típusa van:

Megkérdezés vagy interjú

Vélemények és attitűdök mérése skálákkal

A begyűjtött információkat számmal ellátott kategóriákba csoportosíthatjuk, vagyis

Táblázatok készítése és elemzése

Egyszerű statisztikai mutatók

Az intervallum és az aránymérő szinten mért változók esetén számíthatunk középértékeket és a

3. Kultúra, értékek és normák, szocializáció, életmód

Minden társadalomnak szükségképpen van saját kultúrája, amely meghatározza, hogy a

A társadalmakon belül többé-kevésbé különálló szubkultúrák élnek (a társadalom többségének

Több kultúrának egy társadalmon belüli együttélését kulturális pluralizmusnak nevezik, az

A normákkal kapcsolatban öt nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet:

A normakövetés létrejöhet annak következtében, hogy az emberek félnek normaszegésük

A szocializáció azon az empirikus megfigyelésen alapul, hogy tartós és intenzív emberi

A szocializáció az egyik definíció szerint az a folyamat, amely során az emberi személyiség

Bár a gyermekkor vitathatatlanul döntő a szocializáció szempontjából, sok pszichológus és

A szocializáció legfontosabb intézménye a gyermekkori család, de a modern társadalomban

A szocializációval összefüggő fogalom az internalizálás, ami azt a folyamatot jelenti, hogy az

A normák, értékek, attitűdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdőíves

A szocializációkutatásoknak a nevelési gyakorlattal szorosan összefüggő fő elméleti kérdése,

Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát az,

Életstílus - az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott

Életvilág – a mindennapi élet mindazon elemei, amelyeket a társadalomban élő ember

A praxis Bourdieu-nél jelenti a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a

Habitus – a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető

Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál 3 alapvető mutatót szokás kiszámítani.

Az életmód szerepe Max Webernél

Weber szerint a társadalom tagjai nemcsak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint

Thostein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében

Munkáséletmód és a szegénység kultúrája

Praxis és habitus Bourdieu-nél

Bourdieu szerint a társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges