Politológia

Dr. Ferencz Zoltán József

ferencz.zoltan.jozsef@kre.hu

Fogadóóra: szerda 11.30 – 13.30

T/22
 A politikatudomány
• Politikai tudás és politikatudomány
– A politikatudomány tárgya a politika.
• Vizsgálható-e tudományos módszerekkel?
– Értékmentesség (pozitivista)
– A kutató nem mellőzheti értékeit (Weber), de nem ítélkezhet
– Mely célok legitimek, igazságosak? (Strauss) a hatalom kiszolgálója
• A politikatudomány természete
– Ősi tudományos tevékenység vagy a modern kor szülötte?
– Szaktudományos specializáció eredménye
– Elfogadottság, presztízs
• A modern, pozitivista politikatudomány a demokrácia tudománya
• Az információhiány mint kockázati tényező
• A politikatudomány helyzete, témái függnek a politikai közösség
szükségleteitől, céljaitól
• A politikának nem feltétele a politikatudomány léte
• A józan ész beavatkozása – a politikatudomány fogalomkészletének
hétköznapi használata
 A politikatudomány
• A modern társadalomtudományokkal közösen használt
fogalmak
– Szociológia: aggregátum, asszimiláció, elit, tömegtársadalom,
szocializáció
– Pszichológia: elidegenedés, attitűd, viselkedés, empátia,
sztereotípia
– Közgazdaságtan: források elosztása, csökkenő hozamok, GDP,
fejlettség
– Filozófia: anarchizmus, arisztokrácia, konszenzus, zsarnokság,
monarchia
– Antropológia: affinitás, patriarchális, kaszt
– Teológia: karizmatikus, anómia
• Újságírók, politikusok által használt fogalmak:
– imperializmus, jobb- és baloldal, lobbizás, propaganda
 A politikatudomány

• A politikatudomány létalapja
– Ismeretelméleti nyitottság – egyetlen álláspont sem tarthat
igényt a végleges igazság címre. Minden elmélet
felülvizsgálható (Popper) – a tudomány sejtéseken és
cáfolatokon keresztül halad előre
– A megismerés folyamatát külső, uralmi korlátok nem
befolyásolhatják
– Igazság – tárgyilagosság
 A politikatudomány
• A politikatudomány elméleteinek főbb irányai
és módszerei
A főbb elméleti irányok:
Normatív-ontológiai: az értékek és normák
hangsúlyozása. A politikai célja a jó rend, a jó élet, az
erényes polgár és államférfi eszményének
megvalósítása.
Empirikus-analitikus: pozitivista megközelítés;
módszertani individualizmus
Dialektikus-kritikai: Hegel és Marx társadalomkritikáján
alapul
 A politikatudomány
• A politikatudomány öt módszere (Beyme)
Történeti módszer
Intézményközpontú megközelítés
Behaviorista megközelítés
Funkcionalista, strukturalista módszer
Összehasonlító módszer
• Megközelítések és vizsgálati területek a
politikatudományban
– Az institucionalista és behaviorista irányzat ciklikus versengése
– 1960-as évektől a közpolitikai (public policy) és szakpolitikai
irányzatok (policy sciences) megjelenése és megerősödése
A ”politológiai háromszög”

Politics
Csoportküzdelmek

Policy Polity
Szakpolitikai Intézményes
döntéshozatal keretek
 Politika felfogások

• normatív (döntéshozatali folyamat, melynek célja a

közjó előmozdítása)
• konfliktus orientált (csoportok küzdelme a
hatalomért)
• guvarnamentális (az állami döntéshozatal
befolyásolása)
 A politikatudomány
• A politika elméleti diszciplinák
– Politológia, politikaelmélet
– Politikai filozófia
– Politikatörténet
– Politikai eszmék története
– Politikai pszichológia
– Politikai szociológia
– A nemzetközi politikai viszonyok elmélete
– Államelmélet
– Alkotmánytan
– Közigazgatás-tudomány
– Összehasonlító állam- és politikaelmélet
 A politikatudomány
• A magyar politikatudomány
– A vélemények, a publicisztika dominanciája
– A társadalomtudományokon belül is alacsony
presztízsű
– Kevés kutató – szakmai-kritikai közösség hiánya
– Helye az egyetemi képzésben
 A politika fogalmának értelmezése
• Mai köznapi (fő) jelentései:
– a politika az, amit a hivatásos politikusok csinálnak,
és ami nyomon követhető a média segítségével. Ebben
az állampolgároknak nincs befolyásuk.
– a politika a közügyek optimális eldöntésére irányuló
ésszerű tevékenység. Ebben részt venni minden
választójoggal rendelkező állampolgár demokratikus
lehetősége és egyben kötelessége is.
A két végpont között számtalan árnyalat létezik.
A politikatudomány fogalomkészlete

• Alapkérdések:
– kié a hatalom?, ki irányít?
– hogyan születnek meg a döntések?
– milyen törvények vannak életben?
→ a válaszok érintik a politikatudomány
alapfogalmait: hatalom, törvény, legitimitás,
autoritás, stb.
A politikát gyakran a hatalomért folyó harcként
jelenítik meg.
A politikatudomány fogalomkészlete
Pozitivista fordulat előtt – a jog, a történettudomány és a
filozófia közös fogalomrendszere
Politika (polisz); állam (status), államforma, szuverenitás
Pozitivista fordulat után két hatás különíthető el
1. A modern társadalomtudományok hatása
A pszichológiával, közgazdaságtannal, szociológiával közös fogalmak és
módszerek
2. A modern demokrácia térhódítása
Képviseleti demokrácia, választójog, hatalommegosztás, parlamenti ciklus,
alkotmánybíróság, stb.
Analitikus megközelítés
Egy adott politikai fogalom jelentését, annak változását vizsgálja
 A politika fogalmának értelmezése
A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység
a politikai tevékenység célja – a hatalom megszerzésén túl –
valamely osztály, réteg, csoport érdekeinek érvényesítése mások
érdekeivel szemben
A POLITIKA érdekeken nyugvó akarati tevékenység,
amely hatalomra, vagy annak befolyásolására törekszik
Közélet és magánvilág megkülönböztetése (római közjog és
magánjog)
Közösségi célok
A közhatalom megszervezése
Az állam és intézményei közösségi pénzen való fenntartása
A közösség fizikai biztonságának megőrzése
A rendelkezésre álló javak rendszeres felosztása
 A politika fogalmának értelmezése

A politika redukált és konstitutív fogalma

redukált: ha a társadalom rendelkezik önkorrigáló
mechanizmusokkal, törvényszerűségekkel, automatizmusokkal,
amellyel a politika funkcióját (a társadalmi egyensúly közösségi
vonatkozását) helyettesítheti (klasszikus liberális felfogás,
marxizmus)
konstitutív: a társadalom nem képes önmaga egyensúlyát
biztosítani, ezért attól viszonylag elhatárolt cselekvésre,
intézményrendszerre van szükség az egyensúly biztosítására. Ez
mással nem helyettesíthetően a politika feladata
 A politika fogalmának értelmezése

A modern politika tengelye: az érdek – hatalom – akarat

reláció
Machiavelli és a modern politika hatalom-központúsága
1. Az érdek fogalma: az egyén diszpozíciója (beállítottsága,
hajlama stb.), ami szükségleteivel és igényeivel, valamint
a társadalom számára biztosított lehetőségeivel függ
össze;
a modern társadalom szabad teret biztosít az „önzésnek”
intézményes keretek között: motorja a fejlődésnek;
kulturális vonatkozásai: szubjektív és objektív elemek
az értelmezésben; az anyagi kultúra szekularizálódása;
 A politika fogalmának értelmezése
2. érdekartikuláció
a társadalmi érdekstruktúra jelentősége a modern társadalomban (a szükségletek
és igények társadalmi –testületi és politikai - döntésig juttatása és
érvényesítése, aminek ellentéte a „politikai névtelenség”, az
érdekérvényesítésre való képtelenség)
3. érdek-aggregáció
a helyzetük alapján különböző érdekeket képviselő testületi-korporatív gazdasági
és politikai csoportok struktúrájának kialakulása történelmileg és aktuálisan;
a munkamegosztási-tulajdonosi viszonyok alapján:
az egyéni érdektől a korporatív, illetve politikai érdekekig; legjelentősebb
szervezetei: szakszervezetek, munkaadók szervezete (gyáriparosok szövetsége)
más, részben az előbbi viszonyokat keresztező artikulációk:
etnikai, szexuális stb. különösségek alapján
 A hatalom értelmezése
A hatalom legfőbb intézményi megjelenítője az állam
Max Weber: „a hatalom az az esély, hogy akaratunkat mások
ellenállásával szemben is érvényesíteni tudjuk, bármin
nyugodjon is ez az esély”.
→ a hatalom soha nem abszolút, ellenállásra is számíthat.
A hatalom értelmezésének 4 modellje:
1. Voluntarista
2. Hermeneutikai
3. Strukturalista
4. Posztmodern

1. A voluntarista modell az akaratot helyezi előtérbe, az egyénből

indul ki. Egyik csoport befolyásolni tud egy másikat, akár
akarata ellenére is. (Hobbes)
„A” politikai tényező mindaddig nem tesz semmit, amíg „B”
mozgásba nem hozza. A mozgásba hozás képessége a hatalom.
 A hatalom értelmezése
Hatalom valaminek a megtételére (következmény hatalom) – képes
valamilyen következményt előidézni
Hatalom valami vagy valaki fölött (társadalmi hatalom) –
társadalmi viszonyt feltételezünk a szereplők között
2. A hermeneutikai modell
Minden társadalmi cselekedet legjellemzőbb vonása a
kommunikáció. A hatalom lényege az emberek által elfogadott
közös jelentésen alapuló közös cselekvés.
„A hatalom egyeztetett cselekvés” (H. Arendt)
3. Strukturalista modell
A hatalom különböző társadalmi csoportok közötti kapcsolatban
létezik.
4. Posztmodern modell
A politika fogalmainak értelmezésekor a hagyományos fogalmak
nem használhatók. A hatalom társadalmilag konstruált.
 A hatalom forrásai és eszközei
1. Akcióhatalom: kényszeren alapul
- totális diktatúrák jellemzője
- külsődleges, félelemvezérelt behódolást érnek el vele
- állandó kontrollt igényel
- erő demonstrálása (nyers erőszaktól a pszichikai nyomásig terjedően)
2. Preferáló hatalom: anyagi-szellemi javak valamilyen preferencia
szerint történő elosztása
- jutalmazás-lojalitás-elfogadás
- nepotizmus jelensége: jó elvtárs – beosztás jár neki
- paternalista rendszerek jellemzője (pl. kádárizmus)
- korábban udvaronc/kegyenc jutalmazása
3. Szimbolikus hatalom: presztízs-tekintély (autoritás)-alapú hatalom a
másik szellemi tekintélyének önkéntes tiszteletén alapul
- demokratikus rendszerek jellemzője
- kiemelkedő szellemi képesség, tudás, erős jellem --- önkéntelen tiszteletet ébreszt
és külső hatalmi eszköz nélkül is követésre késztet
- belső azonosulás (internalizáció) értékazonosságot jelent a politikai hatalom és a
társadalom között.
(Jellemzi: politikai nyilvánosság, társadalmi igazságosság, tolerancia – előírásait
kontroll nélkül is teljesítik.)
 A hatalom forrásai és eszközei
4. Információs hatalom: információ birtoklása, visszatartása, kezelése.
Az információ termelése/elosztása nagymértékben korlátozhatja az
alárendeltek mozgását, szabadságát.

5. Instrumentális hatalom: technikai fölény, fejlettebb technikai eszközök

feletti rendelkezés.
A politikai hatalom összefoglaló magyarázata
A hatalom társadalmi viszony, társadalmi relációkban működik és
nyilvánul meg.
A politikai hatalom társadalmi alapja és célja
– a javak elosztási rendjének meghatározása a javak elosztása során
keletkező konfliktusok megoldása
– a társadalom irányításának megvalósítása
A politikai hatalom
• akarati tartalmú viszony, mivel résztvevői érdekek által
meghatározottak, akik akaratukat akarják érvényesíteni
• döntések formájában jelenik meg.
• irányított befolyásolás, meghatározott cél elérésére irányul,
szankció kilátásba helyezésével
• lényege érdek és akarat érvényesítő képesség a döntések
birtoklása révén
 Az uralom
Hatalom – uralom – autoritás – befolyás.
Az uralom a hatalom tartós intézményesülését jelenti,
szervezeti és kulturális eszközök révén.
Az autoritás tekintélyt jelent, a törvényes, legitim
hatalmat.
A befolyás és a hatalom közötti különbségek (A.
Prittwitz 1994):
– a befolyás nem jelenti az akarat teljes
érvényesítését
– általában eszköz, míg a hatalom lehet öncél is
– mindig realitásként kell kezelni, csak ténylegesen
létezik
 Az uralom Max Webernél
Max Weber elkülöníti a két fogalmat:
A hatalom elsősorban befolyás, befolyásoló képesség – a birtoklás ténye, azaz tudatos
akaratérvényesítő képesség (potencialitás) mások ellenállásának legyőzésén
keresztül.
Uralom. A hatalom megvalósulása, gyakorlása – ami sajátos intézményi rendszeren
keresztül valósul meg. Konszolidált rendszert tételez fel, mert csak ott lehet
stabilan kormányozni. A megvalósulást szolgálja:
- bürokrácia (eljárás ésszerűségét biztosító hivatal intézményi rendszere)
- technokrácia (gazdaságosságra és hatékonyságra ügyelő termelői szféra
intézményrendszere)
- logokrácia (hosszabb távra tekintő tudományos tanácsadás, strat.tervezés
rendszere)
- demokrácia (az érintettek – polgárok – befolyása, a többségi döntés
intézményrendszere)
Az uralom tartóssá válásához gyakorlásának szervezett rendjére van szükség. A
hatalomgyakorlás súrlódásmentességének feltétele: létrehozni az ellenőrzést
támogató intézményeket, külön apparátus a rendfenntartás, a fegyveres erők,
igazságszolgáltatás területén.
Az uralom konkrétan a társadalom szervezetéhez kapcsolódik (pl. tulajdonosi
rendelkezési jogokhoz),
- spontán módon érvényesülő vállfaja az uralomnak a gazdasági monopólium
- hatalom konkretizálása: csak meghatározott személy adhat parancsot, nem
minden vonatkozásban.
 A legitimitás fogalma
A politikai hatalmat meg kell indokolni, amennyiben ez
nincs, cselekvésképtelen.
– a történelem folyamán mindig igazolták
Kezdetben: a hatalmat az isteni (transzcendens) akarattal
igazolták.
Az újkortól: általános igazolását a népakaratból
(népszuverenitás) származtatták.
Jogpozitivista felfogás: a hatalom akkor legitim, ha
ténylegesen (de facto) létezik (Hans Kelsen).
Nemzetközi jogi megközelítés, miszerint akkor legitim,
ha a nemzetközi rend részének ismerik el. Nem kötik
erkölcsi megfontolások.
 Max Weber hármas legitimitás tézise
A legitimitás az uralom elfogadottságát, a polgárok általi
támogatottságát jelenti.
A legitimitás három ideáltípusa:
• A tradicionális uralom: a hagyomány és a szokás
szentségén, az uralkodó iránti lojalitáson nyugszik.
• A karizmatikus uralom: a vezér rendkívüli
képességeibe vetett hitre alapoz (lehet próféta, hős
vezér, stb.).
• A legális-racionális uralom: a racionális szabályok
szerint működő tényleges/érvényes törvénykezésen
alapul.
 A legitimitás fogalma
Habermas: a legitimitás bizonyos eljárások eredményeként
jön létre – modern demokráciaelméletek fontos része
(procedurális legitimáció)
Az autoritás (tekintély fogalma) a rendszerek
működőképességét biztosítja. A tekintély azért szükséges,
hogy az állampolgárok önként engedelmeskedjenek a
törvényeknek. (a szabálykövetés kikényszerítője)
Tekintély nélkül a hatalom állami erőszakká válhat.
tekintély ≠ hatalom; hatalom ≠ erőszak
DE: léteznek tekintélyelvű autoriter rendszerek, amelyek
viszont nem legitimek!!
 A legitimitás fogalom kritikája
Offe: a legitimitás helyett tömeglojalitás
A hatalom és a legitimáció egységes manipulációs rendszerré
olvadt össze, amelyben a tömegkommunikáció segítségével
tetszés szerint tudja a hatalom előállítani a tömegek követni-
készségét. Kimutatja a manipulálás határait is.
A tömeglojalitás a működő politikai hatalom mechanizmusai által
létrehozott „termék”.
Ezek a mechanizmusok:
Szelekció – a fönnálló rendszerrel összeegyeztethetetlen igényeket kizárja
Tömegkommunikációs eszközök sorát használja
Az egyén szocializációjába „nyúl bele”.
 A szuverenitás fogalma
Mai értelmezések – a nemzetközi kapcsolatokból
Egy állam szuverenitása (határainak sérthetetlensége)
Nemzetközi jogi környezetben meglévő függetlenség
A szuverenitás egyesíti a hatalom és a tekintély fogalmait
Olyan felségjogot jelent, amely a legfőbb hatalom gyakorlását
fejezi ki. Addig terjed, ameddig a hatalom képes az autoritást
fenntartani, érvényesíteni. Ezért nem csak a nemzetállam
sajátossága, hanem minden politikai közösségé, amely képes a
törvényes rend fenntartására.
Kinek van joga meghozni a végső döntést az adott politikai
közösségben?
Hatalom és szuverenitás nem esik mindig egybe.
 A szuverenitás fogalma
A szuverenitás
– A legfőbb hatalmat jelenti
– Midig övé a végső döntés
– Kiterjed a közösségen belüli minden cselekedetre
– A hatalom független minden más hatalmi közegtől
– Nem kötődik egyetlen államformához sem
A szuverén meghatározása
– Milyen az államforma?
– Ki gyakorolja a hatalmat?
– Kinek kellene a hatalmat gyakorolnia?
Külső és belső szuverenitás
 Az állam fogalmi összetevői

népesség
meghatározott földrajzi terület
egy erőszakszervezet központilag érvényesülő uralma
(„Az állam mint a legális erőszak monopóliumát
birtokló szervezet” – Max Weber)
 Állam és állampolgárság
Állam
a legfőbb közhatalmi szervek és testületek összessége, a
főhatalom birtokosa
ÁLLAM ≠ KORMÁNY!!!!
Az államforma
az állam alapját képező végső politikai alapelvekre utal
(köztársaság, monarchia, stb.); a különböző társadalmi
csoportok viszonyát fejezi ki a legfőbb hatalomhoz
Az államformák (köztársaság, monarchia, stb.) egy-egy ország
végső politikai alapelveire utalnak, míg a kormányforma a
tényleges működés intézményes berendezkedését jelenti.
 Állam és állampolgárság
Az állam keletkezése
Az ókori államokban nem különült el a közhatalom az uralkodó
személyétől, nem épült ki az állam vertikális apparátusa –
állam??
A modern államban
A közhatalom független a hatalom aktuális gyakorlójától
Bürokrácia, amelynek hatalma a szakértelmen alapul
A népakarat az állam cselekedeteinek végső megtestesítője
Konzervatív felfogás
Az állam fokozatosan alakult ki, „misztérium”
Liberális felfogás
Az állam szerződés révén keletkezett, amely módosítható, ellenőrzés alatt áll.
 Az állam funkciói
• a társadalom alávetett tagjai kizsákmányolásának
biztosítása (Karl Marx)
• a társadalom munkaszervezetének működtetése
• a belső rend fenntartása és a magántulajdon védelme
• az állam lakosságának védelme a külső támadásoktól
 Államforma

• Államforma: az államfői poszt betöltésének útja

– ha örökléssel akkor az államforma monarchia
– ha választás útján akkor köztársaság
• A demokrácia és a diktatúra nem államformák!!!
Demokráciáknak és dikatúráknak egyaránt van
államformájuk!
 Államforma
Diktatúra Demokrácia

Monarchia Abszolút Parlamentáris monarchiák

monarchiák

Teokratikus
monarchiák
Köztársaság Katonai diktatúrák Köztársasági demokráciák
Szocialista parlamentáris, elnöki vagy
népköztársaságok félelnöki kormányformával
Elnöki diktatúrák
Teokratikus köztársaság
 Állam és állampolgárság
Az állam típusai
1. Demokratikus
2. Autokratikus
3. Totális
4. Fundamentalista
1. Demokratikus
Minimális feltétel:
• a szabad választások rendszeres megtartása,
• a pártok közötti tisztességes verseny a politikai szabadságjogokkal
rendelkező állampolgárok szavazataiért
2. Autokaratikus
A hatalom centralizált (egyszemélyes vagy oligarchikus)
Ha vannak is választások, a valós politikai alternatíva hiányzik
3. Totális
Nyílt és nyers erőszakon alapuló társadalomszervezési elveket valósít meg.
Egy vezető személy
 Állam és állampolgárság
4. A fundamentalista államban a vallási előírásokból
vezetik le az állam működésének szabályait.
Az állampolgárság
Jogi megközelítés: ki lehet egy adott politikai közösség
tagja? – törvények szabályozzák
A teljes jogú állampolgárok alkották a politikai közösséget.
Normatív megközelítés (a demokratikus állampolgárból
kiindulva): „milyen a jó állampolgár?”, „milyen jogai és
kötelezettségei vannak az állampolgárnak?”
Ez a megközelítés nem a napi gyakorlatra koncentrál, hanem annak
lehetőségét vizsgáljam hogy milyen lehetőségei vannak a
politikailag tudatos, felelősségteljes állampolgárnak.
 Nincs hatalommegosztás

• Abszolút monarchiák (pl. Szaúd-Arábia)

• Szocialista népköztársaságok (pl. Kína. Kuba), van
hatalommegosztás, ugyanakkor minden hatalmi
ágban rögzítve a kommunista párt vezető szerepe
• Katonai kormányzás (pl. Mianmar), a civil
kormányzás felfüggesztve, általában „ideiglenes”
jelleggel, ami viszont évtizedekig is tarthat
• Teokratikus köztársaság (pl. Iráni Iszlám
Köztársaság)
 Alkotmányos monarchiák

• Az uralkodó hatalma nem abszolút, létezik

alkotmány, a törvényhozás a parlament
feladata, ugyanakkor a kormány az
uralkodónak felelős, tehát nincs
parlamentarizmus! A kormány nem a
parlamentnek felel! (pl. Jordánia,
Liechtenstein, Monaco)
 Hatalommegosztás területi alapon

• Unitárius államok
• Föderációk (szövetségi államok: a szuverenitás a
szövetségi szinté, de bizonyos hatásköröket átenged a
tagállamoknak)
• Konföderációk (államszövetségek: a szuverenitás a
tagállamoké, ők engednek át hatásköröket a
szövetségi szintnek)
 Kormányformák
Típusai a törvényhozó és végrehajtó hatalom viszonya
és a kormány belső szerkezete alapján különíthetők el
– Elnöki (prezidenciális)
– Parlamentáris
– Kancellári (miniszterelnöki)
– Vegyes (félelnöki)
A prezidenciális rendszer
Az elnök állam- és kormányfő, közvetlenül választják, széles
jogkörrel, erős vétójoggal és legitimációval bír, DE
politikai felelőssége nincs. (közjogi van – impeachment)
A minisztériumokat államtitkárok vezetik, akik csak az
elnöknek tartoznak felelősséggel. Fékek és ellensúlyok
rendszere. Föderalizmus. Független igazságszolgáltatás.
Gyenge választási pártok
USA
 Kormányformák
A parlamentáris kormányforma
A parlament primátusa, politikailag felelős kormány, az állam és
kormányfő személyének elkülönülése.
A kormányfő politikai felelőssége – parlamenti ellenőrzés, bizalmatlanság
Államfő politikailag felelősség nélkül – függetlenül legitimációjától
A törvényhozói és végrehajtói hatalom szétválasztásának hiánya, a jogi
elkülönülés ellenére
Kormány – ellenzék erős szembenállása
A kancellári kormányforma
Célja a kormányzati stabilitás biztosítása. A miniszterelnök kiemelésével
együtt korlátozza a miniszterek parlamenti ellenőrzését. DE létezik a
konstruktív bizalmatlanság. A kormányt a miniszterelnök állítja össze,
de személyükről a képviselők nem szavaznak és bizalmatlanság csak a
miniszterelnökkel szemben nyújtható be.
A politikai korlát – a párton és koalíción belüli erőviszonyok
 Kormányformák
A félelnöki kormányforma
Az elnöki és a parlamentáris rendszer ötvözete – erős elnök, felelős
kormány
Közvetlenül választott államfő, aki a külügy és hadügyek vezetője; széles
kinevezési jogkörrel bír. Nem felelős a parlamentnek, DE vétójoga van
és feloszlathatja a parlamentet.
Franciaország
Követelmények:
Stabilitás vs. elmozdíthatóság
A politikai rendszerek demokratikusságának legfőbb ismérve az
alkotmányosság. Ennek kritériumai: népképviselet; hatalommegosztás;
törvények uralma (jogállamiság); jogegyenlőség (törvény előtti
egyenlőség); a kisebbségi jogok biztosítása és intézményes védelme.
 Ideológiák
Ideológia fogalma
Az eszmék olyan rendszere, amelyet arra használnak, hogy
bemutassák elmagyarázzák és igazolják egy szervezett
társadalmi cselekvés céljait és eszközeit. Célja a társadalmi
cselekvésre ösztönzés. Egy eszme akkor talál követőkre, ha
van benne igazság.
Fontos, hogy miként mutatják be az eszméket és értékeket és
azok mekkora vonzással bírnak. Az ideológiák a társadalmi
világra racionális magyarázatot kívánnak adni. Nem elég
azonban, hogy koherens legyen az ideológia, hitelesnek is kell
lennie.
Ideológia vs.vallás
Az egyes ideológiák követői is „hisznek” abban, hogy az általuk
képviselt eszme a a legjobb útmutatás a közösség számára.
Minden ideológia rendelkezik emberképpel, magyarázatot kínál
múltra és jelenre és vonzó jövőképet próbál felrajzolni. Arra
törekszik, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeire hasson
és motiválja is őket.
 Ideológiák
Az ideológia fogalmának változásai
XVIII. század vége – kommunikációs forradalom is – információ
robbanás, fontosság válik a tömegek meggyőzése
Antoine Destutt de Tracy használta először az ideológia fogalmat.
idea + logosz – az eszmék tudománya
Felvilágosult nézeteket képvisel, ami Napoleon ellenszenvét is
kiváltotta.
Marxnál központi kategória az ideológia, ami a társadalmi
felépítmény része, ily módon a burzsoázia érdekviszonyait
jeleníti meg. Az ideológia célja a valóságos társadalmi
viszonyok elfedése. A proletariátus nem ellenideológiát
fogalmaz meg, hanem általános emberi érdekeket, ami
leleplezi a burzsoá ideológiát, a hamis tudatot.
A proletariátus eszméje nem ideológia, hanem tudományos
forradalmi eszmerendszer, ami az egész társadalom érdekeit
kifejezi.
 Ideológiák
Az ideológia fogalmának változásai a XX. században
Lenin: az ideológia nem hamis tudat, a munkásosztálynak is lehet
ideológiája,amit viszont egy forradalmi elit dolgoz ki. Az ideológiát
kívülről kell a tömegek tudatába bevinni. Az ideológia a politika
részévé, hatásos és felhasználandó eszközévé válik.
Mannheim tett kísérletet az ideológiák átfogó elméletének
megalkotására. (Ideológia és utópia)
Ideológia az az érv- és gondolatrendszer, amelyik a fennálló rendet védelmezi és
a múltra hivatkozik. Az utópia pedig a jövőbe tekint és a létező rend
fennállásának jogosságát kérdőjelezi meg.
A II. világháború után az ideológiák háttérbe szorultak.
A prosperáló ,jóléti kapitalizmusnak nem volt alternatívája. Az ideológiákat
okolták a totális rendszerek kialakulásáért. Az anyagi jólét növekedése és a
társadalmak modernizációja eltünteti az ideológiákat, a konfliktusok racionális
vitákban oldódnak fel. „az ideológiák vége”
Marcuse – az tömegfogyasztás az emberek elidegenedését okozza –
egydimenziós ember (a kritikai gondolkodás feloldódik a fogyasztásban)
 Ideológiák
Az ideológia fogalmának változásai a XX. században
1960-as évektől megjelentek az új baloldali mozgalmak – az
életminőség kérdéseit feszegette. A meghatározó politikai
közbeszédből kiszorult irányzatokat fogta össze. Ifjúsági és
diákmozgalmak – a nők, a kisebbségek, a kiszolgáltatott társadalmi
csoportok és a környezetvédelem kérdéseit tematizálják élesen.
Válasz erre a 70-80-as évek neokonzervativizmusa az USA-ban és
Nagy-Britanniában.
A kelet-európai rendszerváltások ismét felvetették az ideológiák végét
(Fukuyama)
Habermas szerint viszont csak korrigálták a korábbi kisiklást.
Huntington szerint a jövőben nem az ideológiák fogják meghatározni a
globális politikát, hanem a civilizációkkal, kultúrákkal összefüggő
identitások.
 A politikai ideológiák típusa
A jobb- és baloldaliság
• A Francia Forradalom időszakából ered – parlamenti ülésrend
• Viszonyfogalmak (országonként és történeti időszakonként
változó ideológiai tartalommal bírnak)
Baloldal jellemzői
Társadalmi egyenlőség
A társadalmi viszonyokba való beavatkozás igénye
Természetjogi, racionalista alapok
Az állam gazdasági beavatkozása
Jóléti állam
Torzulásai:
Ideológiai elkötelezettség alapján diszkrimináció
A vezető párthoz tartozás adhat előjogokat
 A politikai ideológiák típusa

Jobboldal jellemzői
Lassú, szerves változások
Hagyományok tisztelete
Történeti, vallási alapon nyugvó társadalom felfogás
Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése
Szabadpiac, verseny
Nagyobb társadalmi különbségek elfogadása
Torzulásai:
Faji, vallási, nemzeti-etnikai alapú diszkrimináció
A születés, a rang, a nemzethez tartozás jelent kiváltságot.
A gazdaság és kultúrpolitikai bal-jobb dimenziói
Gazdasági jobb
(minimális állam)

Liberálisok Konzervatívok

Kulturális bal Kulturális jobb

(haladás) (hagyomány)

Szociáldemokraták Kereszténydemokraták
Kommunisták Fasiszták
Újbaloldal Nemzeti szocialisták

Gazdasági bal
(állami beavatkozás)
 A liberalizmus
A szabadság eszméje. Az emberek szabadságát ne
korlátozzák azok a velük született vagy kialakított
különbségek, amelyek jellemzik őket. E szabadságot
mindenki számára garantálni kell.
A felvilágosodás társadalomfilozófiája
új emberkép
individualizmus
A feudális társadalmi rend kritikája
származási kiváltságok eltörlése
kapitalista – szabadpiaci viszonyok igenlése
gyakorta antiklerikalizmus
Forradalmi radikalizmus (mechanikus társadalomkép)
A polgárság eszméi – alkotmányosság (Voltaire, Condorcet,
T. Jefferson)
A szabadpiac működésébe vetett hit (Smith, Ricardo)
 A liberalizmus
A negatív szabadság eszméje – valamitől (leginkább az
állami beavatkozástól) való szabadság
A szabadsággal egyenlő fontosságú a tulajdon.
Spencer – szociáldarwinizmus
Tocqueville – a liberalizmus és a demokrácia konfliktusa
Mill – általános, de nem egyenlő választójog
A XIX. század végére változások – reagálnak a gazdasági,
társadalmi változásokra. (nem lehet mindenki tulajdonos,
egyes társadalmi különbségek hosszan fennmaradnak)
Szociálliberalizmus (új liberalizmus)
Szükség van az állam korlátozott beavatkozására
Monopólium ellenes piacvédelemre van szükség
A közjó szabadsága
Jóléti állam
Liberális demokrácia
Pozitív szabadság
 A konzervativizmus
Modern eszmeáramlat, ami a francia forradalomra és a
jakobinizmusra adott válaszként született.
Jellemzői:
tradicionális keresztény világkép
antropológiai pesszimizmus – az emberi tökéletlenség elfogadása (az
ember nem csak racionális lény, hanem érzelmek, gondolatok és
akár egymásnak ellentmondó motivációk is vezérlik)
organikus társadalomfelfogás – bármely (!)intézmény elfogadható, ha
természetesen jön létre, külső beavatkozás nélkül – politikai
konzervativizmus alapja
a forradalmi radikalizmus elvetése
lassú evolutív fejlődés, ellenzik a forradalmakat
reformok igenlése (és nem a változások ellenzése általában!)
Múlt és jelen; történelem és tradíció
A már létező dolgok önmagukban is értékesek, az új dolgoknak nincs
önértékük
Hagyományos közösségek
 A konzervativizmus
Konzervativizmus tipusok (O’Sullivan)
1. Mérsékelt
Korlátozott állam; közösségek; piac nagyobb szabadsága – Nagy-Britannia,
USA
2. Reakciós
Organikus állam és intézmények (egyház) - Franciaország
3. Forradalmi (ellentmondás?)
A modernitás, a kapitalizmus, a világháború okozta káosz elvetése. A rend
utáni vágy a totális államot hívta életre - Németország
4. Neokonzervativizmus
Gazdasági liberalizmus + konzervatív társadalompolitika (1980-as évek
Nagy-Britannia, USA)
Közép-európai konzervativizmusok
 A szocializmus
A felvilágosodás, az iparosodás terméke, de egyben kritikusa is.
Utópikus szocialisták (pl. falanszter)
Megvalósult formái állampártiak. Az állam korrigálja a piacot és
képviseli az össztársadalmi értéket.
Kettősség: legtöbbször modernizációs ideológia, de van, amikor
szembefordul a modernizációval (forradalom)
Állandó fogalmi elemei:
– Egyenlőség – társadalmi egyenlőtlenségek elvetése
– Optimista emberkép – igazságosabb rendszer
– Racionalizmus – megvalósítható egy jobb társadalom
– Liberalizmus – emancipáció, felszabadítás
Célja a szabadság és egyenlőség mellett a testvériség, a
szolidaritás hangsúlyozása; az alkotmányos- demokratikus
rendszerek kiterjesztése (XIX. század)
Előzmények: Morus Tamás, Campanella
Owen, Fourier, Saint-Simon
 A szocializmus
Marx – tudományos szocializmus
A kommunizmushoz képest, polgári, kispolgári eszme. A
proletariátus felszabadítása csakis a proletárok feladata lehet.
Marx társadalomelmélete
„Az emberiség története osztályharcok története”
Kapitalista társadalom: tőkekoncentráció, a tőkések és a
proletariátus antagonisztikus szembenállása
Szükségszerű végkifejlet: a proletariátus forradalma, de csak a
legfejlettebb kapitalista társadalmakban!
Lenin, Mao-Ce Tung stb.: a kapitalista társadalomfejlődési
szakasz átugorható!
Neomarxisták: a kapitalizmus globális szinten termelte újra
önmagát
Szocialista munkásmozgalom eredményei
Általános választójog (demokratikus követelések)
Jóléti állam modellje a II. vh. után (jelenleg válságban)
 A szocializmus
A szociáldemokrácia a XX. század meghatározó
baloldali mozgalma
Az osztályharc keretei a parlamentarizmus, a demokrácia.
A II. vh. után feladják a forradalmi végcélt és a kapitalizmus
keretei között maradva a munkásság baloldali reformpártja
lesznek.
A kommunizmus a szocializmus forradalmi-
voluntarista, antidemokratikus tradíciója
 Anarchizmus
Az egyéni felelősségtudatot állítja előtérbe, bármiféle uralmi renddel
szemben.
Az uralmi intézmények léte nem az emberi természetből következik,
hanem kényszerűségből. Ha ezektől megszabadítják az
emberiséget, akkor létrejön a szabad emberek szabad társadalma.
Az uralom nélküli társadalom, melynek célja az állam eltörlése. Nem
politikai, hanem társadalmi forradalmat akarnak.
Az anarchia nem káosz, zűrzavar, hanem önszabályozó, spontán rend,
amely az egyének együttműködésén alapul.
Típusai:
1. Kollektivista anarchizmus
Az anarchizmus fő árama. Tulajdonellenes, antiklerikális és antikapitalista –
erőszakos kollektív mozgalmak. A gyár a felszabadító mozgalom fő
terepe - sztrájk
2. Individualista anarchizmus
Az ellenőrzött társadalomból való egyéni kivonulás. A társadalmi harmóniát a
piac analógiájára képzeli el.
3. Vallásos-misztikus
Az őskereszténységhez és más tekintélyellenes vallási elvekhez fordul
segítségül.
 A nacionalizmus
Feltételezése: állam természetes és legmegfelelőbb kerete a nemzet.
Több mint pusztán politikai ideológia
Kialakulásában szerepet játszó tényezők
Modern központosított területi államok kialakulása (pl. abszolút
monarchiák)
Kapitalizálódás
Szekularizáció, az egyetemes egyház felbomlása
Nemzeti mozgalmak
Nemzetállamok létrejötte, dinasztikus birodalmak (pl. Habsburg)
felbomlása
Áthatja az összes többi politikai ideológiát
Célja, hogy a nemzet és az állam a lehető leginkább átfedje egymást.
Nemzetépítés a nemzetállam eszközeivel.
Politikai doktrína, amelyben a nemzeti tudat összekapcsolódik a saját
államiság megteremtésével, megőrzésével. Történelmi
ellentmondások (baszk, belga, szovjet)
Patriotizmus: lelki beállítottság, kapcsolódás a közösséghez
 A nacionalizmus
Alaptételei:
1. A világot nemzetek alkotják
2. Minden politikai hatalom forrása a nemzet
3. A nemzet iránti lojalitás minden fölött áll
4. A valódi szabadság csak a nemzettel való azonosuláson keresztül
lehetséges
5. A világbéke és szabadság csak a nemzetállamok közösségében valósulhat
meg
6. A nemzetek csak saját szuverén államukban lehetnek szabadok
A nacionalizmus agresszív formája a sovinizmus.
A nacionalizmus kettős felfogása
Nyugati (polgári)
A nemzethez kapcsolódás egybeesik az állampolgári hovatartozással (citizenship)
Asszimiláció
Keleti (etnikai)
A nemzethez tartozás etnikai alapú
Kirekesztés
 A fasizmus
Az akarat és a tett aktivizmusa. A fasiszta embereszmény az
ösztönösen, veszélyesen élő ember, aki a létezést a gondolkodás
elé; az akarat kultuszát az ész kultusza elé helyezi. Az
önmegvalósítás lehetséges formája az erőszak.
Általános jellemzői:
– Felfokozott nacionalizmus,
– az erős állam iránti hódolat,
– Kollektivizmus
– Korporativizmus
– Erőszakos szociáldarwinizmus
– Vezérelvűség
Az olasz fasizmus modernista képződmény volt. Az állam fontosabb a
nemzetnél. Korporációk.
Náci fajelmélet, élettér elmélet. Az állam háttérbe szorul a faj és a párt
mögé.
 Más ideológiák
Populizmus
Ideológia, politikai stílus és beszédmód is lehet.
A törésvonal vertikális (elit vs. tömeg) – képviseleti paradoxon
A nép vélelmezett akarata minden más jognál, törvénynél vagy morális
szabálynál előbbre való.
Diktatúrában a vezérelvet erősíti.
Demokráciában a tömegeket mozgósítja.
Gyakran antiintellktuális; célja a politika érzelmi alapú perszonalizálása.
Osztályközpontú (Peron); társadalmi mozgalom; a testvériség értékeit a
szabadság fölé emeli, a modernizáció jelensége
Feminizmus
A nők társadalmi felszabadításáért, jogi és társadalmi egyenlőségük
megvalósításáért küzd. Liberális szakasz – 1920-ig, az
egyenjogúságért. Szocialista szakasz – a kizsákmányolás
megszüntetése; 1960- radikális szakasz
A nemek közötti különbségek feloldása vagy a férfiuralom elleni
küzdelem - válaszút