A politika fogalmáról.

A politikatudományok helye,
politikaelméleti irányzatok.
 Az állammal kapcsolatos kutatások legfontosabb adottsága, hogy a vizsgálatok hosszú időn át
főként a jogi és politikatudományi vonatkozások feltárására irányultak.
 Tudománytörténeti tradíció
o Az állam vizsgálatának a jogtudományba integrálása elsősorban a német (és nagyrészt
kontinentális) felfogás része
o Angolszász (főként észak-amerikai) tudomány rendszerében az állam elemzése
alapvetően a politikatudomány felségterületén történik
 A politikatudományokat (és a társadalomtudományokat) döntően az észak-amerikai
politikatudomány értelmezési és fogalmi keretei befolyásolják
 Amerikai politikatudomány
o 1.szakasza (1880-1920)
 Állam szuverenitása a középpontban
 Normatív közjogi, közigazgatási és intézményközpontú (institucionalista)
szemléletmód
o 2.szakasz (1900-1940)
 Demokráciaelméleti megközelítések
 Statisztika, pszichológia módszerei
 1920: chicagói iskola: behaviorista, viselkedés-központú irányzat
o 3.szakasz (1940-1965)
 Viselkedés-központú (behaviorista) megközelítés elterjedése (50-re uralkodó
irányzat)
 Csoportalapú (pluralista) felfogás
 Politikai szociológia
 Kérdőíves kutatásokra alapozott attitűdvizsgálatok
 II. VH után: az "állam" vizsgálata kibővül az átfogó politikai rendszer vizsgálatára
 Politikatudomány, mint demokrácia tudománya
 50-60-as években politikatudomány oktatása az egyetemeken (Európában is)
Európában a korábbi államtudományok is megmaradtak
 "Társadalmi mérnökség": komplex, értékmentes és gyakorlatias tudomány, mely
alkalmas a nagy, átfogó hazai és nemzetközi struktúrák elemzésére, illetve a
fejlődést elősegítő politikai döntések támogatására
o 1980-as évek
 Intézményközpontú (neoinstitucionalista) megközelítés
 az intézmények már nem pusztán formális-jogi szereplők, hanem olyan
közösségek, amelyek egyszerre képesek alakítani, befolyásolni és korlátozni a
különböző társadalmi csoportok magatartását
 Intitucionalista
o Intézményközpontú vizsgálat (polity)
o Ókortól kezdve
o 19.sz végén és 20.sz elején élte virágkorát
o Értéksemleges és akkurátus megismerési tevékenységként művelték
o Témája: az állami szervek rendszere és működése, a parlament, a kormány, az államfő, az
alkotmánybíróság
 Beaviorista
o Viselkedés-központú
o 1920-tól
o 2.VH után meghatározó irányvonal
 o Empirikus (politics)
o Tényszerű sajátosságok rendszerezett megfigyelése, valamint leíró jellegű, szigorúan
"értékmentes" és "objektív"
o Összefüggések (ok-okozati viszonyok) feltárása
o Adatok elemzése, számszerűsítése
 Pluralista
o Csoportközpontú
o Közös érdekeik által összekötött egyének eltérő nagyságú, eltérő pozíciójú, eltérő
érdekérvényesítési képességű csoportokat alkotnak (a politics és policy közti
összefüggésekre és kapcsolódási pontokra koncentrál)
 Ezek között vetélkedés
o Politikai vezetés legfőbb feladata: az érdekcsoportok közti közvetítés és
egyensúlyteremtés
o Állami hatalom az aktuálisan elért befolyás, a megszerzett pozíciók, az elnyert tisztségek
arányában megoszlik a főbb csoportok között
o Elméleti megközelítés
 Rendszer központú
o Elméletalkotó jelleg
o Politika újszerű, átfogó, elvont leírása
o 60-as években divatos nagy elméletté vált
o Egymással szorosan összefüggő elemekből álló, környezetüktől elkülönülő, ám azokkal
továbbra is kapcsolatban, sőt kölcsönös függésen lévő egységek, azaz rendszerek
jönnek létre benne.
 Bizonyos feladatok ellátására kisebb egységek/ alrendszerek különülnek el
 Racionális választáselmélet
o Stratégiai- és észszerűség-központú megközelítés (politics)
o 80-as évektől befolyásos
o Nem az elvek és értékek, nem az intézmények, csoportok vagy struktúrák, hanem a
társadalmat alkotó egyének cselekvései a lényegesek
o Politika tényleges szereplői ugyanis végső soron maguk az egyes emberek, az egyéni
cselekvés az alapja, modellje a közösségek, szervezetek, államok viselkedésének
o Saját érdekeiket felismerve és követve a számukra leghasznosabb kimenetelek elérésére
törekedve cselekszenek
o A politikai szereplők stratégiáit igyekszik feltárni és matematikai eljárások segítségével
modellezni
 
Fogalmak
 Ókor
o Polisz: városállam, a városállam politikai közössége
o Polites, politikon: a poliszok polgára
o Zoón politikon: városállam-alkotó emberi lény
o Politika: Arisztotelész nyolc könyvből álló műve
o Politea: Arisztotelésznél az egyik ideális uralmi berendezkedést jelöli, amelyben a
többség (a vagyonnal rendelkező középrétegek) uralkodnak, a törvények és az erkölcsi
szabályok szigorú betartása mellett.
 Középkor
o Civitas societas: politikai jogokkal rendelkező polgárok társadalma
o Status: a szervezett hatalom, az államhatalom jelölésére szolgál
 o Corpus politicum: politikai test, ez a kifejezés egyre inkább megkülönböztette a politika
és az államelmélet világát a civil társadalomtól, a gazdasági életet is magába foglaló
magánszférától
 Újkor
1. Politics: a politizáló tevékenységet, a politizálást, a politizálás konfliktusos
folyamatát jelöli
o Társadalmi erők között folyamatos harc az erőforrásokért, az érdekek és az értékek
érvényesítéséért.
o Konfliktusos küzdelem a döntések befolyásolásáért, az ehhez szükséges pozíciók
megszerzéséért
o Témái: pártok, pártrendszerek, választások, választási rendszerek, választói magatartás,
érdekszervezetek és funkciók
2. Polity: a kormányzati tevékenység (government) megnevezése
o a politikai hatalmi rendszer és szervezetek eljárását, azaz az intézményes politikai
tevékenységet foglalja magába
o A politika lényegének a nemzeti keretek között kialakult intézményrendszerét tekinti,
amely a társadalmi hatalom korlátok közötti alkalmazását jelenti
o A korlátok az intézmények, melyek a cselekvés normatív keretei, előírják a helyes és
eredményes viselkedés normáit, teret adnak a politikai harc megvívásra, szabályozzák
annak lefolyását, a politikai célok lehetséges útjait
o Ezek az állam és intézményei: a parlament, az államfő, a kormány, alkotmány,
alkotmánybíróság, bírói hatalom, önkormányzatok, a politikai rendszer típusai,
kormányzati rendszerek, államformák
3. Policy (policies): a politizálás tartalmára szak- vagy ágazati politikák utalnak
o Közügyek intézése a politikai célok és programok elfogadása és megvalósítása
érdekében széles társadalmi részvétel mellett
o Közcélok megvalósításának stratégiája
o Közpolitika szereplői: választott politikusok, a közigazgatás centralizált tagolt szervezete
(makropolitika), az érdekképviseletek (mezopolitika), civilszervezetek (mikropolitika),
szakértő intézmények
 Politika fogalmi összetevői
o A politika közösségi tevékenység és viszony
o A politika a hatalom megszerzésére és befolyásolására irányuló tevékenység
o A politika konfliktusos viszony, tartalom és tevékenység
o A politika érdekek, ideológiák által meghatározott, célkitűző (teleológikus) és
akaratlagos (voluntarista) tevékenység, amely hatalomra tör
o Funkcionalizmus: a politika olyan társadalomirányító tevékenység, amely a társadalom
funkcionálisan elkülönült alrendszerében, a politikai rendszerben integrálódik és saját
belső (sui generis) értékek és törvényszerűségek által meghatározottan működik
 
Emberképek
Közgazdaságtan emberképe
 Homo oeconomikus
 A haszon határozza meg az ember gondolkodását, döntését, cselekvését
 Racionális önérdekkövető cselekvők
 XVIII.sz végén önállósult a közgazdaságtan
 Ha az állam nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon az egyes emberek önérdeket
követő viselkedése optimális gazdasági eredményekhez vezet
 Személyes haszon növeli az állam hasznát is
 "láthatatlan kéz"
Szociológia emberképe
  Homo sociologicus
 Az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák
hátterében értékek állnak
 Társadalom tagjainak többsége egyetért ezekkel a normákkal
o Gyermekkori szocializáció alatt internalizálják
 Az emberek gazdasági tevékenységében nemcsak a racionális megfontolások, hanem a
normakövetés is szerepet játszik
Politikatudomány emberképe
 Homo politicus
 A közjó iránt elkötelezett, a kollektív racionalitás logikája szerint cselekvő politikai aktor
 Arisztoteliánus-kommunikatív elméleti alapra épül
 Az ember alapvetően közösségi, másokkal kapcsolatban álló és kommunikáló lény
 Az egyén prediszponálva van a közösség érdekében való cselekvésre, amely az adott
szituációban, interszubjektív, kommunikatív módon konstruálódik meg
 Legitimitás kialakulása után a közjó valamilyen felfogását ütközteti a politikai gyakorlattal
 
A politika alanyai
Politikai névtelenek: saját érdekeik felismerésére és megfogalmazására is képtelenek
 A politikai életben sem, mint érdekhordozók, sem, mint célakarók nem jelennek meg
 Tárgyai a politikának, nem alanyai
 Érdekeik mégis felszínre kerülnek, mert azokat a szociális, karitatív csoportok felvállalják
helyettük
Elforduló passzívok: tudatos távolmaradók
 Csalódtak a politikában
 Van véleményük, de nem cselekednek
 Közömbös passzívak: időszakosan részt vesznek, de nem tudatosan alakítják a politikát
 Hedonista passzívak: politika örömtelen, sikertelen világ, életörömeiket másol keresik
Politikailag aktívak: elkötelezettséget éreznek a köz iránt, bekapcsolódnak a köz életébe
 Véleményt nyilvánítanak
 Nem jelent párt kötöttséget
Hivatásos politikusok: nem feltétlenül párt-tagok/vezérek.
 Felsőoktatásban készülnek fel a politikusi életre
Politológusok, elemzők, szakértők: tudatosan készülnek foglakozásként, felsőoktatásban
célirányos szakválasztás
 
Politikaelmélet történeti szakaszai
 Gyakran filozófiai rendszer részeként
 Középkor, reneszánsz és reformáció: elválaszthatatlanok a vallási nézetektől
 Polgári politikatudomány: összefonódik a szociológia, pszichológia és az államtudományok
történetével
 
Poltikatudományok
Helye
 Társadalomtudományokon belül különülnek el
 Egymástól markánsan eltérő szemléletű tudományok (elméleti, szociológiai, pszichológiai) ->
politikai tudományok
 A politikai-hatalmi viszonyok általános összefüggéseit vizsgálják
 Integratív szaktudománya a politikaelmélet, azaz a politológia (Általában rendszerszemléletű
megközelítéssel, a politikai folyamatok és intézmények rendszerszerű strukturális
kapcsolatait és funkcionálását vizsgálja)
Szaktudományai
 Politikai filozófia:
 Legkorábbi
 Részben integrálta, részben elkülönítve vizsgálta a filozófia tudományán belül a politika
törvényszerűségeit
 Standardizált témakörök
o politikai filozófia története
o politikai értékek elmélete
o politikai hatalom megszerveződése, elidegenülése
Politikatörténet
 Az egyetemes és nemzeti politikatörténetek történeti szemlélete
Politikai eszmék története
 Egyetemes és nemzeti eszmetörténetek
 Koherensen rendezett politikai eszmék történeti elemzése, politikai nézetek, politikai
gondolkodás
 Történeti alakulás, társadalomtörténeti beágyazódás
Politikai pszichológia
 A folyamatok törvényszerűségeit pszichológiai szemlélettel vizsgálja
Politikai szociológia
 Empirikus
 Határozottan érvényesül az általános szociológiai és politikaelméleti szemlélet
Nemzetközi politikai viszonyok elmélete és a külpolitikatudomány
 Diplomáciatörténet, nemzetközi jog, nemzetközi katonai viszonyok
Összehasonlító állam- és politikaelmélet
 Történeti összehasonlítások, egyidejű külső és belső intézmények, rendszerek, struktúrák
összehasonlítása
Közpolitikák/ágazati politikák
 Az adott területen érvényesülő elosztási és elvonási viszonyok, politikai érdekek, hatalmi és
interperszonális viszonyok elemzése
 
Társadalmi alrendszerek kialakulása, funkcionalizmus
Konszenzus-elmélet
Niklas Luhmann
 Társadalomelméletnek az a feladata, hogy lehetővé tegye a rendkívül komplex társadalmi
valóság komplex megragadását, egyúttal áttekinthetővé tételét, események tömegének
kizárását a hatást gyakorlók közül (a komplexitás redukcióját)
o biológiai rendszerekről (organizmus) - anyagi életfolyamatok
o pszichikai rendszerekről (tudat) - gondolatok
o szociális rendszerekről - kommunikáció; tovább tagolható interakciós, szervezeti és
társadalmi rendszerszintekre, ráadásul ez utóbbin belül található a gazdaság, a
tudomány, a jog, a művészet, a politika, a vallás stb. funkciórendszere
 Valamennyi autopoietikus, ami annyit tesz, hogy a saját műveletei hálózatából, azok révén
termeli újra önmagát.
 Modern társadalomban minden egyre komplexebb, de ennek az értékelőrendszernek a révén
egyre átláthatóbbá, egyszerűbbé válik
o Alrendszerekben működés
o Bináris kódok
 
Max Weber: társadalom cselekvéstípusai
Célracionális
  A cselekvést valamilyen cél irányítja, igazodik az igénybe vett eszközökhöz és a mellékes
következményekhez, és ezeket mérlegelően egybeveti.
Értékracionális
 Mellékkövetkezmények minden mérlegelése nélkül a cselekvő azt teszi, amit egy irányító
eszme (szépség, méltóság, egy "ügy") megkövetel
Affektív vagy érzelmi cselekvés
 Indulatok határozzák meg a cselekvést
Tradicionális
 Szilárd szokások, szabályok határozzák meg a cselekvés jellegét, irányát
 Funkcionálisan differenciálódott tevékenységszférák célracionális szerveződését modern
társadalmakban pontos fogalmakkal és nagy történeti összehasonlító anyagon mutatja be
 Miben különbözik a professzionális tudós, művész stb. és az ezeket szervező elkülönült
mechanizmusok így miben térnek el egymástól
Talcott Parsons
 Modern társadalmak
o Egyén személyiségeinek szerveződése különböző szerepekre bomlik
o Az egyének személyiségüket háttérbe szorítva, egy-egy szerepben vesznek részt
o Funkcionálisan differenciálódó
o Társadalmi alrendszerekre bomlik
 Ezeken belül meghatározó cselekvési típusok válnak dominálóvá
 Össztársadalom sikeres integrációja teszi lehetővé a szerepekre differenciálódott
egyes egyének személyiségének harmonikus reprodukcióját
 A Marx által középpontba állított embercsoport-küzdelmek eltűnnek a társadalom
szerveződésének megértéséből
Alfred Schütz
 Társadalmi világ értelmi megformáltságát helyezte középpontba
 Szubjektív megfogalmazás fontossága
Peter Berger és Thomas Luckman
 Működő társadalmi mechanizmusok mindennapi szituációkban való megformáltsága
 A társadalmi realitást résztvevők értelmezései hozzák létre
 
Az elméletitől az empirikus rendszerekig
 Parsons:
o A társadalom alapfunkcióira szakosodó társadalmi alrendszereket csak analitikai éllel
fogta fel
o Csak a tudományos vizsgálódás különíti el ezeket "elméletileg", így jobban előtűnnek a fő
folyamatok
o Pénz, mint a gazdaság "cseremédiuma"- koncepció
 Luhmann
o Elvetette az analitikai rendszerelméletet
o Konkrétan-empirikusan létező rendszerekből indult ki
o A társadalom rendszerszintjének differenciálódása révén szervezeti szint nem
meghatározó
o A társadalom rendszerszintjét külön választotta a szervezeti rendszerek szintjétől
o Nem meghatározóak a szervezeti rendszerszinten való elkülönülések
o A társadalmi alrendszer elkülönülése csak akkor, ha ÖNÁLLÓ LOGIKÁT tud az alrendszer
kialakítani
o Minden alrendszernek van egy szimbolikusan generalizált médium: szervezi az
alrendszeren belüli és az alrendszerek közötti kapcsolatokat
  A pénz, mint a gazdasági alrendszer médiuma minden gazdasági cselekvést
meghatároz egy piacgazdálkodásban: rentábilis/nem rentábilis
 Az egyes szimbolikus médiumok mögé bináris kódokat (érték duálokat)
 BINÁRIS KÓDOK
- Már értékelési rendszerek vannak érvényben a kül. alrendszerekben -bináris kód
- Aki ezt teljesíti az bent marad
- Aki ezt nem tudja teljesíteni az arra kényszerül, hogy kiessen az alrendszerből
- A bináris kódok bizonyos (eltérő) szerepeket alakítanak ki
- Értékelő - jutalmazó funkciót a bináris kód látja el
Bizonyos cselekvéseket kiemel, előrehoz
Másokat elnyom
Modern társ. fejlődésének lényege
o Különböző szerepeket töltünk be a különböző alrendszerekben
o Különböző alrendszerekben elért cél nincs hatással egy másik alrendszerre
 
Társadalmi alrendszerek empirikus határmegvonása
 Szerepdifferenciálódások
 Bináris kódok elkülönülnek -> specializálódnak szerepek, melyek a bináris kód szerint
orientálódnak
o Ez alapján értékeli-jutalmazza a tevékenységet a rendszer
 Komplex, mégis rugalmas, hatékony társadalmak létrejöttéhez vezetett
 Bináris kód köré való szerveződés tud elhatárolni
o Bináris értékduál szerinti szelektálás a domináló
 
SZOCIÁLIS ENTRÓPIA LEÉPÜLÉSE
Entrópia: rendezetlen állapot - kapcsolatok rendezettségére utal
 Újrakezdés korlátozása: "nem lehet mindig mindent újrakezdeni", de alkalmanként igen
 Rendszer entrópikus: kieső elemei pótlásakor, minden következő elem egyenlő
valószínűséggel jön számításba. Ha konszolidáltan nem változtathatóak az egyes kialakult
döntési premisszák.
Hosszú szelekciós láncok
 Egy-egy alrendszer specifikus értékduálja mentén a mindennapi gondolkodás kognitív és
döntési potenciálját messze meghaladja
 Politikai pártok programja
Szociális entrópia leépülése
 Entrópia csökkenése = Rendezett állapot kialakulása
 Politikai alrendszerben: állami-politikai döntési folyamatok
o Szűkülnek a jövendő törvény döntési alternatívái
o Többszörös szelekciók után (szelekciós lánc) a parlamentekben már csak a fennmaradt
részletkérdések fölött folyik a döntési szelekció
o A mindent újrakezdeni kívánó pártoknak nincs befolyásuk - önmagukat rekesztik ki a
döntés befolyásolásából
 A kormánypárt programját nagyobb eséllyel valósítják meg
o Az állami-politikai struktúrák koningensek. A kormánypártváltástól eltekintve megtiltják,
nehezítik az újrakezdést
Szociális entrópia a modern tudományokban
 A modern tudományok egyre inkább felbontják a kialakult fogalmakat: szerep, cselekvés,
kommunikáció
o Specializálódást kényszerít ki
o A tudomány értékelési mechanizmusai korlátozzák a tetszés szerinti új terminológiák
bevezetését
 o Épületek ledöntését csak cáfolás mellett engedik meg
o Amíg nem cáfoljuk: el nem kell fogadni, de ismerni kell

MINDENNAPI ÉLET ÉS TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNYRENDSZER

Professzionális intézményrendszer
 Szűkíteni kell a társadalmi alrendszerek strukturális elkülönüléseit a professzionális
intézményrendszerek szintjére
o Fenntartó társadalmi struktúrák feltárása
 A mindennapi élet kommunikációs struktúrája az interakción formálódik
 Professzionális intézményrendszer: fontos a szervezet rendszerképződése
o Rektrutálási – szocializálódási – értékelési - jutalmazási és az ezek által formált szervezeti
mechanizmusok

A POLITIKAI RENDSZER BINÁRIS KÓDJA

Politikai alrendszer kialakulása -versengő politikai rendszerek
 Bináris kódja:
o Kormány-Ellenzék
 A kormánypártok és politikusok szavazataik maximalizálására törekszenek
-> olyan programot valósítanak meg, olyan döntéseket hoznak, olyan
politikusokat tesznek előtérbe, akik még több szavazatot tudnak szerezni
-> Hogyan tudnának még több szavazatot szerezni? Hogyan tudnának még
tovább hatalmon maradni?
 Ellenzék: hogyan tudna olyan politikai programot a társadalom elé tárni, hogy
még több szavazatot kapjanak?
->Kormányra szeretne kerülni
o Médium/Közvetítő közeg: hatalom, ekörül szerveződnek a cselekvések
o A kormánypárt vezérei, képviselői, sajtója, hozzá közel álló szervezetek vezetői előtt úgy
merülnek fel a mindennapi döntések alternatívái fölötti állásfoglalások, reagálások
alternatívái stb., hogy kormányon maradnak-e a jövőben, ezt vagy azt az alternatívát
támogatják, növeli vagy csökkenti választásokon elérhető szavazatok számát.
o Ellenzéki pártok vezetői, sajtója stb. "továbbra is csak ellenzékben maradni vagy
kormányra kerülni" bináris kód
 Gazdasági kérdésekben is a politikailag optimális döntést hozzák meg, nem gazdaságilag
nézik
 Nyilvános versengés kényszerítő erővel hat
 
A POLITIKA ÉS A KÖZIGAZGATÁS ELKÜLÖNÜLÉSE
 A politikai alrendszerbe csak azok a területek kerülhetnek be, ahol dominánsan meghatározó
a kormány-ellenzék szerinti szelekció
 Közigazgatási alrendszer: jogos-jogtalan
 Közigazgatás az állami szervezet része, de jogilag szabályozott közigazgatás kialakulásával
egyre inkább elszakad a direkt politikai szempontokat szem előtt tartó politikai alrendszertől
 A politikai prioritásokat és ezek változásait így fő szabály szerint csak jogszabállyá formálva
tudja átvinni a mindenkori kormánypárt
 A politika és a közigazgatás közé: joganyag, jogalkotási szféra, és csak ezen keresztül
közlekedik a két szféra
o Politikai cél a meghatározó, de meg kell felelni jogos-jogtalannak
 (hagyományos átfogó helyett) Szűkebben felfogott politikai alrendszerről és a jogi-
közigazgatási alrendszerről beszélhetünk
 o 2 alrendszeren belül az állam, mint szervezeti szintű rendszerképződés
 különválasztja:
o Állam-politikai grémium: a jogalkotás (közigazgatás, bírói kar is) fölötti
rendelkezés -KORMÁNYPÁRT
o Döntési folyamatokból ideiglenesen kizárt politikai pártok - ELLENZÉKI
PÁRTOK
 Jogalkotási szféra: köztes terület, mint szervezetileg konstruált rendszer a 2 alrendszer
között közvetít. Biztosítja a politikai prioritások bevitelét a joganyagba. Ennek
megfelelően a jogalkotási szférában résztvevők döntési szelekciójában néhány ponton
erősebben érvényesül a politika kódja.
 Max Weber: állam kettészakadása – politikus hivatalnokok és szakhivatalnokok
o Politikus hivatalnokok
o Államszervezet részei, de a politikai szférába tartoznak
o Kormányváltás esetén távozó rész "lecsapható fej" (eltávolítható anélkül, hogy
megrokkanna az államgépezet)
o Szakhivatalnok
o Nem mozdítható el
o Horizonton felfüggesztve
o Várakozó politikai programok és politikusok fontos feladatokat látnak el
o Nem rendelkeznek minisztériumi, közigazgatási apparátusok felett
o Parlament állandó/vizsgáló bizottságaiban figyelhetik meg a minisztériumon
belüli tevékenységet
o "beugrásra érett" árnyékkormányokká
o Preventív kontroll eszközei - visszariasztják a kormányt az alkotmányos renddel
való visszaéléstől
 csak akkor jön létre a "kettészakítottan stabilizált" államhatalom, ha a közigazgatásnak a
depolitizáltsága és a jogi átprogramozhatósága egy szintet el tud érni
 
A KOMPETITÍV LOGIKA HATÁSA A POLITIKAI PÁRTOK KAPCSOLÓDÁSAIRA
A kormány-ellenzék értékduál és a pártok fejlődése
 Néppárttá válás
o Történelmi okok mögött meghúzódik a kompetitív pártrendszer belső összefüggéseinek
kényszertő ereje. Azok a pártok szelektálódnak ki domináns pártokká az 50-es években,
amelyek jobban engedelmeskednek a kompetíció diktálta szükségszerűségeknek, azaz a
formális szavazatszerzés szerint kezdtek orientálódni, és az ezt akadályozó, kontúrosabb
osztályprogramokat sikeresen tudták eltolni
o A társadalom valamennyi rétegéhez, nem csak egy csoporthoz
 Ideológia lazul
 Többé-kevésbé független sajtó
 Média hatalma erősödik
 Patrónás párt, frakciós párt
o Laza szervezet
o Értelmiségiek, középnemesek
o Bizonyos pozíciók megszerzését segíti elő - képviselők
 Tömegpárt
o XIX.sz. vége
o Osztály alapú párt
 Tőke-munka problematika,
 Szegénység-gazdagság problematika mentén
 Gazdasági szempont
  Termelési eszközökhöz való azonos viszony - szavazó csoport
o Baloldali - szocialista -munkásosztály
o Jobboldali -vagyonosabbak
o Tömegdemokrácia időszakában
o Erős ideológikus töltet
o Saját sajtó (pártsajtó)
o Több szavazat- Átnyúlni a másik párt szavazótáborába - lazul az ideológia
 Médiapárt: a pártversengés egyre inkább abba az irányba tolta a pártokat, hogy elsősorban a
tömegmédiumokon keresztüli tömeghatásokra, szavazatszerzésre építsék át működésüket.
Pár hivatásos politikusainak rekrutációja szempontjából fontos egy bizonyos nagyságú tagság
o Kisebb pártok
o Egy téma körül
o Nincs jelentős párttagságuk, szervezeti felépítésük
A népszavazások és a kormány-ellenzék kód
 Jól lokalizált problémák fölött történnek, amelyekre a fontosabb alternatívák vitatása és
társadalmi kihordása a tömegsajtó útján megy végbe, mire a szavazásokra kerül sor, így a
populáció politikailag aktívabb része ténylegesen is dönteni tud az alternatívák között
o A néppárt óvatos párt
 Nem akarja elveszteni az eredeti szavazóit
 Nem ők hozzák fel a kényes témákat
 Népszavazás
Közvéleménykutatás
 Igyekszik elbújni, nem elmondani a véleményét --> vesztene szavazókat
 Leveszi a döntési terhet a politikai pártokról, másrészt, mint az egyik legfontosabb
jelzőrendszer működik a pártok számára a népszavazások mindenkori végeredménye
A társadalmi mozgalmak
 Társadalmi mozgalmak ≠ pártok
o Felkarolnak egy témát (pl. zöldpártok)
o Később lesznek pártok csak
 Sokszor a népszavazások kikényszerítése, illetve ezek befolyásolása által tudják a céljaikat
elérni
 80-as évek
o Pl. párizsi diáklázadás
 Zöldpártok indulása
 Kompetitív pártrendszer nem képes rezonálni olyan új témákra, alternatívákra, ezek által
jelzett politikai feszültségekre, amelyek egy bizonyos "érettséget" nem értek el, azaz politikai
kihordásuk még nem valósult meg
 Jelző funkció a nagypártok számára
o A nagypárt nem akarja bevinni, mert szavazót vesztene
o Figyelik ahogy a kispártok gondozzák a problémát
 A támogatottságuk eléri az 5-7%-os szintet, akkor beépítik a saját programjukba az
adott témát - fontos az embereknek
 A társadalom szavazattömbökre való bomlását jelenti a probléma megoldásának alternatívái
mentén
 Az új társadalmi mozgalmak alapvetően ezt az "érlelési" funkciót látják. Különösen így van ez
az "egypontos" mozgalmaknál, de az átfogóbb platformon szerveződő alternatív társadalmi
mozgalmak esetében is
A tudomány és kormány-ellenzék kód
 Tudományos tevékenység a tudás határai körül szerveződik, ami cáfolhatóságot,
rendszertelenséget és a tudományos vélemények/állítások pluralitását jelenti. Emiatt csak
transzformációkon keresztül képes használható ismereteket adni a pártok számára. Ennek
 során a cseppfolyós, hipotetikus, plurális tudományos állításokból a kormány-ellenzék
értékduál szerinti szelekcióval meghatározott irányokban rögzíti, rendszerezi,
hipotetikusságát eltünteti, és ezzel a politika számára befogadhatóvá teszi.
 Tudományos bináris kód
o Tudományosan igaz vagy hamis
 Pártok nem ezen logika alapján, hanem közvetítők által - a tudomány logikájából
átrakják a politika logikájába, azokat az eredményeket, amelyek a párt
támogatottságát növelheti
o A politikai intézményrendszer felé a szakértők transzformációja közvetíti a tudomány
eredményeit, elsősorban a társadalomtudományi jellegű ismereteket, növelve a
szavazatszám optimalizálását.
 
Társadalmi alrendszerek működése, A gazdaság kettős
jelentése
A SZOCIALITÁS KONTINGENCIÁJA: az időbeni differenciálódás
 Az össztársadalmi szintű óriási komplexitás a rendszerszerű elkülönülések révén az egyes
alrendszerek számára nem okoz szelektálási problémát, mivel az alrendszereken túl
környezetté süllyesztik le
o Egyre nagyobb mértékű össztársadalmi szintű komplexitás, de egyszerre ennek a
redukciója is (egyszerűsítése)
 A saját tevékenység jutalmazása, a nem megfelelő kiszorítása
o Mindegyik csak a saját értékduálja szerint szelektál
 
 Autopolitikus alrendszerek
o Folyamatosan újraépítik magukat
 Nem hagyja, hogy más kiűzze, fölül írja
 Választások
 Elemek összekapcsolásának megváltoztatása az, ami a rendszerek fentmaradását,
újraépítését biztosítja
 Időben elnyúlnak bizonyos láncoltok, majd újraalakulnak
o Temporalizált rendszer
o Minden alrendszerben a meglévő kapcsolatok újrarendezhetők
 Magas nyugati szint oka
o Feltétel a versengő pártrendszerek
 Politikai rendszerek temporalizáltsága: periodikusan visszatérő választások
o Ellenzék
o Állami politikákká váljanak
 Jog rendszer
o Akármikor hatályon kívül helyezhetik az éppen hatályos szabályokat
 Tudományos rendszer
o Minden állítás és tétel mellett alternatív verziók léteznek
o Paradigmák versengenek a tudomány világában egymással
 Paradigmák: szemléletrendszer és módszertan
 Többé-kevésbé egységes
 Tudós közösségek követnek
 Többféle van, és ezek versengenek
 Mindig van egy domináns, kiemelkedő paradigma
 Amíg választ tud adni a felmerülő problémákra, addig domináns marad
  ha nem tud: kiválnak tudósok- más szemléletet valósítanak meg --> egy idő után
egy új paradigma kerül előtérbe
 
A GAZDASÁGI ALRENDSZER PROBLEMATIKÁJA
A gazdaság kettős jelentése
 Polányi Károly külön kell választani:
o materiális (anyagi) javak termelését
o a formális gazdálkodás összefüggéseit
 Csak az árucsere logikája által szervezett termelés esetén létezik
 A formális gazdálkodás logikája, a rentábilis/nem rentábilis értékduál nemcsak a termelés
területén érvényesül
o Egy sor más terület is részben a piac racionalitása szerint szerveződik
o A termelési szféra óriásivá, komplexszé bővült, és egy fok fölé csak a piac racionalitásán
alapulva volt képes fejlődni.
 Sokszor a piaci szerveződés és az adott professzionális intézményrendszer saját
értékelési mechanizmusainak együttműködése biztosítja a gazdaságot.
 Az anyagi termelés saját értékelési-jutalmazási mechanizmusa a használati értéken alapszik
o Magas/ alacsony használati érték értékduál
o A reklámszféra révén megjelentek a presztízshierarchiák
 Ezzel szemben a piaci logika, azaz a rentábilis/nem rentábilis értékduál a csereértéken
alapuló piaci összefüggések kiemelését biztosítja.
 Az alrendszerek szintjét meg kell bontani, és formális értelemben vett gazdaságot, mint a
több intézményrendszert átfogó rendszert kell megfogalmazni, amely jó néhány
intézményrendszer belső aspektusait fogja össze egy rendszerbe.
o Ezt az intézmények saját értékelési mechanizmusaival együttműködve a rentábilis/nem
rentábilis bináris kód teszi lehetővé ezek nagy komplexitásának stabilizálását
 
KETTŐS RACIONALITÁS EGYES ALRENDSZEREKBEN
 Az egyetemi - tudományos alrendszer
 Tudományosan igaz/hamis értékelési szempontra szűkült
o Zártabb tudományos körökön belül specifikálódott, hogy mit lehet igaznak tekinteni, és
ezt milyen feszességű bizonyítás, logikai érvelés esetén fogadja el az adott tudományos
kör, mint igazságot
 XIX.sz.: Intézményrendszerré kezdett a modern tudomány formálódni, egy szilárd belső
értékelési-jutalmazási mechanizmus kialakulása volt megfigyelhető.
 A tudós számára pályatársai értékelése és elismerése vált meghatározóvá
o Az elismerésekből tudományos reputáció keletkezik, és egy-egy korszak reputáció-
rangsora tudományos címekben, rangokban, idézettségi mutatókban jelenik meg.
o A magas reputációval rendelkező folyóiratok felé özönlő tanulmányok szelekciójával
további mechanizmust kap az igaz/hamis szerinti értékelés.
 Német egyetemi modell:
o XIX. századtól megteremtette a tudományos kutatást befogadni képes egyetemeket
 Amerikai egyetemi modell:
o Fokozták az egyetem és a tudományos kutatás kapcsolatát.
o Az egyetemi oktatás utolsó fázisaként az oktatás tartalma egyre inkább átnő a
tudományos kutatásba való belevonásba.
o Vizsgarendszerek, disszertáció-elbírálások a tudományos kvalitások szerint igyekeznek
szelektálni a jövendő tudósokat, eközben tudományos etika szocializációjára is sor kerül
o Az egyetemek fenntartása döntően a jelentkező hallgatók számától függ: magas tandíjaik
és a hallgatói létszám arányában fizetett állami támogatás
 o Az egyetemek vezetői elsősorban az egyetemi piac logikájának nyomása alatt állnak,
igyekeznek a nagy tudományos reputációval rendelkező tudósokat megnyerni
egyetemükre professzornak.
o Európában az állami finanszírozás révén azonban megszűnt
 Értékelési mechanizmus: tudományos reputáció melyet kiegészít az egyetemi piac gazdasági
racionalitása
o Ha az utóbbi megszűnik, a tudományos reputáció értékelése is torzul
o Adódhatnak problémák piaci logikával is, pénzmechanizmusokra létrejön a ráfonódás zárt
embercsoportok részéről, melyekkel politikai célokat tudnak érvényesíteni -> megtöri a
tudomány logikájának érvényesülését
 
Művészeti alrendszer
 A sajátlagos értékelést művészi szép/csúnya szerinti elbírálást esztétikák, művészeti kritikák,
művészeti lektorálások, zsűrizések, irodalmi folyóiratok szelekciói intézményesítik.
 Művésztársadalmon belül, reputációrangsorokban, művészeti ágakon belül díjak
rangsorában, nézettségi mutatókban jelenik meg.
 Elsősorban a popularizáló művészeti termékeket értékelik magasakra
o A piac racionalitása ezt viszi be a művészeti szelekciókba, ezt torzítja
 
Sport alrendszerben
 A győzni/kiesni dichotómia érvényesül
o Ezt a belső értékelést a sportpiac rentabilitás szerinti értékelése csak fokozni tudja.
 Közvetlen állami beavatkozások csökkentik a tényleges sportteljesítményeken alapuló
sportreputáció-rangsor szervező erejét.
o Az értékelési mechanizmus is a teljesítményen túli értékszempontok szerint torzulhat el.
 
Jog rendszerében
 jogos/jogtalan szempont dominál
o a fellebbezési eljárások, törvényességi felügyeletek, alkotmánybírósági felülvizsgálatok
mind azt célozzák, hogy az egyes bíró, jogalkalmazó szubjektivitásától letisztítsák ennek a
sajátlagos értékduálnak a működését
 A jogszolgáltatás finanszírozási módja érdemben nem érinti a jogos/jogtalan értékduál
működését.
 
Politikai rendszerben
 A politikai rendszereken belül sem vetődik fel a finanszírozási kérdés megoldása
 Kormány/ellenzék értékduál alakult ki, amely egyre tisztábban érvényesül.
 Etikai-morálismegfontolások, igazságossági elképzelések vagy gazdaságpolitikai jellegű
döntéseknél a gazdaságosságirentabilitási szempontok e kód prizmáján megtörve hatnak.
Közigazgatásban
 Jogos/jogtalan dominál, mint értékelési mechanizmus
 A finanszírozás módja nem hoz létre ettől független, önálló értékdimenziót.
 
PIACOSODÁS KETTŐS HATÁSA
 Egyes funkcionális alrendszerek kettős racionalitása
o A piaci racionalitást és ennek mechanizmusait
 Megjelenése általában jótékony hatású
o Két értékelési mechanizmus együtt szervezi az adott alrendszer tevékenységét
 A társadalmi tevékenységek hatalmi erőforrásokat is jelentenek
  Az össztársadalmilag domináns embercsoportok - hatalmuk biztosítására és az
alárendeltségbe szorított többi embercsoport helyben tartására – igyekeznek befolyást
szerezni az egyes alrendszerek tevékenysége felett.
 A legátfogóbb és legkonvertálhatóbb társadalmi erőforrás a pénz és az efeletti ellenőrzés
o A pénz és mechanizmusai az össztársadalom egyik átfogó integrációs mechanizmusát
jelentik, míg a másikat az állam általi tevékenység-szervezés adja.
o Pénzen keresztül egy alrendszer belső funkcionális értékelését még egy pótlólagos
értékelés alá lehet vetni
o A pénzhatalom felett rendelkező embercsoporthoz alkalmazkodó tudósok, művészek stb.
révén az általuk biztosított erőforrások - a tudáshatalom, művészeti-szellemi hatalom,
médiahatalom, jogi hatalom stb. - is a pénzhatalom erőforrásait bővíti.
 Fontos, hogy a pénzbeli hatalom mellett ezek az erőforrások is tartósan biztosítva
legyenek uralmuk alátámasztására.
o A pénzhatalom hordozói még alacsony profit, vagy kifejezett veszteség esetén is
igyekeznek megjelenni, hogy a különböző területek alkalmazkodjanak a pénzhatalom
embercsoportjainak érdekeihez.
o Egyes alrendszerek funkcionális teljesítményeit a saját hatalmi szempontjaik szerint
szelektálva előtérbe állítják, a szembenállókat elnyomják

Sport alrendszer
 Minden új küzdelemben elölről kezdés a rekordok körüli szerveződéssel szűnt meg
 Görögök nem mérték azt, hogy hány méterre dobnak, csak azt, hogy ki dobja a legmesszebb
 Korábban felállított rekord megdöntése másfél évszázaddal ezelőtt jelent meg
o Egyre inkább kizárja azt, hogy az utcáról bejőve valaki eredményt érjen el
o Formalizált fogások, módszerek, speciális műfogások, készségfejlesztések hosszú évei
kellenek ahhoz, hogy bárki s rekordok közelébe jusson
 Kemény edzések permanens sorozata
 Minden alrendszerben elválik a laikus, amatőr tevékenység a professzionális
tevékenységektől
 A legmagasabb értékelést a mindenkori utolsó fok túlszárnyalásához tűzi ki a győzni/veszíteni
bináris kód mentén
 A sportoknál észrevehetjük, hogy nincs visszafordulási pont, amely a politikában, jogban,
tudományban jelen van. A rekordokat nem lehet megcáfolni, csak túlszárnyalni.
Egészségügyi alrendszer
 Nehéz bináris kódot találni
 A betegségek legyőzésére irányuló értékduál, amely a teljesítményt az egyes szervezeten
(kórház, klinika) túl az egész szféra keretében generalizáltan összehasonlíthatóvá tenné,
eddig nem alakult ki.
 
 Professzió, és a professzionális intézményrendszer
 Luhmann elmélete
o Elszakad a társadalmi képződmények embercsoportokra alapozásától,
o Koncentrálódik a társadalmi képződmények rendszerként működéséből következő
hatásokra
 Marx-i paradigma
o Embercsoportok középpontba helyezése, ahol privilégiumokra törő és azokat védő zárt
foglakozási csoportokat fogalmaznak meg
 Egy-egy intézményrendszer kialakulása nem egy homogén közösség létrejöttét jelenti,
hanem…
o egy önálló értékelési dimenzió fokozatos kibomlását
 o középpontjában egy univerzális értékduál áll
o társadalmi realitás feldolgozására sajátos disztinkciók, tipológiák, fogalmi készletek
alakulnak ki
 Hangsúly a homogenizált értékelési összefüggések rendszerén
o Egy társadalmi alapfunkció ellátására irányuló tevékenységmezőben domináló helyzetbe
kerül
o Ahhoz, hogy ez megtörténjen a feudális korporációkra jellemző zártságok feloldódása és
eltűnése szükséges.

EVOLÚCIÓS MECHANIZMUSOK ÉS TUDOMÁNY

Evolúciós mechanizmusok
 A modern társadalmak adaptívak, megújuló képesek
o társadalmi evolúció pedig azokban a folyamatokban ragadható meg, amelyekben létre
jönnek ezek a megújuló képességet biztosító mechanizmusok
 A variáció, a szelekció és a kiszelektáltak stabilizálásai jelentik az alapvető evolúciós
mechanizmusokat
o Természetes szelektálás: a nem odavaló elveszik
o Ezek a mechanizmusok azonban a szocialitás sajátos anyagában az értelmi struktúrákban
szerveződnek.
 Szocialitás: nyelv révén és társadalmi struktúráknak értelmi struktúrákként való rögzítése
o Nem csak faktuálisan létező struktúrák közül tud választani - (mint a biológiai
rendszerszint)
o Hanem a nyelvileg-szellemileg rögzített lehető struktúrák közül is
 Leetővé teszi a variációk radikális bővülését
 Lerövidíti az evolúció időigényességét
o Variációk lehetőségként termelése
 Csökkentik a különböző régiókban megvalósult alternatívákból való szelektálás
fontosságát
 Szellemileg, lehetőségként tervezett alternatíva
 Komplex társadalom kialakulása egyes alrendszereken belül
o Feltételezte a variáció-termelés, szelektálás és a kiszelektáltak stabilizálásának
megteremtődését
o Mindegyik alrendszerbe variációk termelése, tömkelege zajlik --> egyesek kiemelkednek
 vannak lebegő elképzelések, melyek arra várnak, hogy beengedjék őket
o Jogrendszer
 Variációk termelése: jogalkotás folyamatos gépezete
 Jogi szaklapokban az alternatív jogi rendelkezések százai rekednek és őrződnek
meg - variety pool
 Szelekció: az állami-politikai testületek szelektálják ki a mindenkori hatályos jogot
o Politikai rendszer
 Alternatív politikai pártprogramokból kiszelektált állami politikák - folyamatos
evolúciókéesség
 Variáció termelés: szabad pártalakítás biztosítja
 Szelekció: periódikusan visszatérő parlamenti választások
o Modern tudomány
 Plurális tudományos igazságok egymás mellett élése
  Időszakosan előkerülnek domináns elméletek - egy-egy alternatíva kerül előtérbe
 Variációk termelése: versengési elméleti verziók léte
 Szelektálás: tudományos közvélemény konszenzusai
 Nem történik meg, illetve nem szükséges, hogy végbemenjen a variációk egyike
melletti stabilabb rögzítődés
 
Modern Tudomány
 Mindig hipotetikus marad
 A tudományos igazságok, állítások akkor válnak abszolút igazzá, amikor átkerülnek az
ideológiába, politikába, jogba és általában a mindennapi gondolkodásba.
 társadalmi alrendszer a tudományos állítások egy részét saját értékduálja által szelektálva,
transzformálva átveszi, és ezekből szelektálja ki az általa működésre ajánlott döntési
alternatívát (jogi rendelkezést, pártprogramot, ideológiai tételt, oktatási ismeretet,
technológiát).
o A komplex társadalom fő variáció-termelőjévé így egyre inkább a tudomány válik.
 Minden működő társadalmi mechanizmust kutatva, variációk és alternatív működési módok
tömegét tárja fel
 Az államvezetésnek megkérdőjelezhetetlennek, az igazságoknak cáfolhatatlanoknak, a
hiteknek magától értetődőnek kellett lenniük a legtöbb eddigi társadalmakban ahhoz, hogy
stabilan működni tudjanak.
o A nyugat-európai modernizációs modell volt eddig az egyetlen, amely magas
komplexitást tudott stabilizálni.
o A keleti-európai társadalmakban látatuk milyen nehéz ismét megteremteni a variáció, a
szelekció és a stabilizálás evolúciós mechanizmusait.
 
Karl Popper
 Racionális magatartás = kritikai magatartás
o Úgy tartja, hogy amikor megoldást javaslunk, akkor a lehető legkönyörtelenebbül meg
kell ingatni a megoldást ahelyett, hogy megvédenénk.
 Másoktól megkapjuk azt a kritikát, amelyet magunk elmulasztunk gyakorolni
o Kérdések pontos feltevése
 Cél: mindig pontosabb kérdések feltevése
 
  Tömegkommunikációs alrendszer
A DEMOKRÁCIA MŰKÖDÉSÉNEK ELŐFELTÉTELEI
 
 Mindenkinek egy és azonos választójoga van
o egyenlően oszlik el a politikai véleményalkotás
o Formáljogilag egyenlő választójog alatt az összes állampolgár - egyesületek, klubok,
pártok által szervezve …
o Többé kevésbé egyenlően tudják befolyásolni a parlamentarizmus intézményeit a
választásokon
o Torzulás, sérülés: ha valamilyen csoport eltéríti a választásokon a hangsúlyt (nem a
parlamentáris elemeken lesz a hangsúly). Egy szűk réteg személyileg, pénzügyileg és
esetleg szervezetileg összefűzve privilegizált összeköttetéshez jut a politika
meghatározásában
 Az állampolgárok a világos és közértető nyelv birtokában önállóan ki tudják alakítani
politikai véleményüket, és ezeket vitákban közvéleménnyé tudják formálni
o Torzulás: szűk csoport a nyelv politikai célzatú formálására és átformálására
specializálódva mintegy kihúzzák a talajt a demokrácia alól
  Célzatos politikai nyelvi átdefiniálásokkal "preformálják" a közvélemény alakulását
 Tömegkommunikációban - XX. század végi demokráciákban a sajtó és a
tömegkommunikációs médiumok több-kevesebb fokú politikai neutralitása,
kiegyensúlyozott képviselete
o Torzulás: szűk társadalmi réteg uralja a közbeszédet, a nyelvet, a tömegkommunikációs
szférában
 Ki tudják húzni a talajt a demokrácia alól
 Sérül a lehetőség a demokratikus kommunikációhoz való hozzáférésnek
 A mindenkori választások végeredményét überelni tudja
 Zavarni tudja a parlamentáris kormányzás normális menetét
 Összegezve
o Egyenlő választójogon túl a lényeges politika-befolyásolási esélyek egyenlőségének fenn
kell állnia ahhoz, hogy a parlamentarizmus jól működjön
 
NYELVPOLITIKA
Nyelvpolitikai küzdőtér
 logikája a szavazatszerzés körül
 Napi politikai érvelések alatt hosszabb léptékű idődimenzióban folyó nyelvpolitikai küzdelem
is észlelhető
 Rendszerváltástól:
előtte egypártrendszer, államszocialista berendezkedés
 Politikai nyelvbe egy olyan tényező, mely az MSZMP-t osztotta meg: reformerekre és
konzervatívokra, 1980
 Konzervatív senki nem akart lenni
 Reformerek: ez a jobb - változás
 Kommunista: a két tábor együtt (konzervatívok, reformerek)
 A kommunisták és a társadalom
 Nyelvileg verték meg az előző pártrendszert
o 90-es évek elején
 Az ellentétes politikai erők alapszinten demokratikus viszonyok között, érveléssel és
vitával lépnek föl
 Pufajkás - az államszocialista rendszerben aktív szerepet vállalók; az MSZMP tagjain
kívül a rendszer aktív támogatói voltak =karhatalmista
 De a nyelvi küzdelem úgy folyik, hogy pozitív címkét magunknak, a másikat a negatív
címkével felaggatni nyelvileg (nem érvek mentén)
o érvelés nélküli legyőzés azonban normális esetben csak csekély jelentőségű lehet,
az egyik rendelkezik a tömeges nyelvi átdefiniálás végrehajtásához szükséges
tömegmédiumok felett.
o hamar elakad egy tudatosan terjesztett szócsere, így folyamatosan egyik
politikai erő sem áll rá arra a taktikára, hogy ily módon juttassa érvényre
törekvéseit, illetve szorítsa ki ellenfele célkitűzéseit a politika színpadáról.
o Ha az ilyen túlsúly már létrejött és a nyelvpolitikai átértelmezések már
tömegessé váltak az egyik politikai erő érdekében, akkor a hátrányba került
pozícióban levő parlamenti pártpolitikusok rövid távon nem sokat tudnak
ellene tenni.
o Ennek ellenére nyelvpolitikai küzdelmek minden demokratikus országban
folynak, de ezek inkább csak a hosszabb távú politikai célok és értékek
szintjén, ahol nem ennyire szembetűnő egy-egy nyelvi kifejezés használatának
politikai célzatossága.
 o Küzdelem lényege: ellentétes politikai erő törekvése ellen nem érveléssel
lépnek fel, hanem egy olyan kifejezést ragasztanak, amely ellenszenves a
tömegek számára, és ezt a közvéleményben elterjesztik
o Bolondnak kell lenni, vagy hősnek annak, aki lelkesen kiáll e törekvés mellett
ezután, de a tömegek szavazatán alapuló demokráciában az ilyen törekvés veszett
dologgá válik hamar
o Az emberek meggyőzéséhez nem elég érvelni, és az ellenfél pozíciójának
negatív oldalait feltárni. A mélyebb nyelvi rétegekben húzzák ki a politikai
ellenerők kulcsszavai alól a talajt, és ezek helyett sikeresen tudnak elterjeszteni új
kifejezéseket.
o A konkrét választási küzdelmek ekkor már csak a részleteken változtathatnak.
o A pártviszonyok alapjait a közvéleményben elterjedt kulcsszavak, alapvető
megkülönböztetések már megvonják. Lényeges változtatást a felületi
párterőviszonyokon csak akkor lehet elérni, ha sikerül a nyelvi mélyrétegekben is
átdefiniálni a napi politikai harcok kulcskifejezéseit és ezek által új táborokra
oszlást sikerül kikényszeríteni.
o Kulcsszavak napjainkban
 Bankár kormány
 Bróker kormány
 Vörös polip
 Zöld báró
 civil

A politika és a jog nyelve

 politika egy rétege: nyelvpolitika
o minden társadalmi alrendszeren belül használják
o jogi alrendszernél elkülönül a jog világán belül használt fogalmak, kategóriák
formálására irányuló tevékenység
 Jogdogmatika: a törvényszövegekbe foglalt kulcskategóriák és fogalmak definiálása,
értelmük egymásra vonatkoztatott meghatározása az egyetemi jogtudósok és a
felsőbíróságok tevékenységében
 A modern parlamentek megkapták a tvk szövege fölötti végső döntés jogát, de a jog
mélyebb nyelvi rétege nem tudott átkerülni a kezükbe.
 Az egyes jogi fogalmak rendszeres összekötése úgy, hogy ellentmondásmentes
maradjon egy-egy jogterület szabályanyaga, csak élethivatásszerűen erre szakosodott
jogtudósok által lehetséges
 A politika is a mindennapi nyelvi kifejezések sokértelműségéből indul ki, és a
komplex helyzetek aspektusainak feltárása, megvitatása és eldöntése itt is kényszerűvé
teszi a nyelvi kifejezések pontosítását, egymással összekapcsolását - vagyis a
mindennapi nyelv specifikálását a politikai döntési helyzetek szempontjából
A politikai nyelve
 Napi küzdelem alatt egy folyamatos nyelvpolitikai küzdelem is mindig végbemegy rövidebb-
hosszabb időszakaszra, domináns definícióvá válik egy-egy kulcskifejezés - fölénybe juttatva
egy-egy politikai törekvést, mint láttuk, esetleg radikálisan átszabva a napi politikai harcok
teljes erőmegoszlását
Magyar nyelvpolitikai hordozói
 társadalomtudományi, filozófiai stb. intézetekben, egyetemi tanszékeken
tevékenykedők közül, akik egy-egy politikai tábor mellett többé-kevésbé erősen
elkötelezték magukat, és noha napi politikai harcokban nem vesznek részt, de a
politikai táboruk szemszögéből figyelik az elméleti írásokat, fogalmakat
  újságírók, írók
o Politikai elkötelezettség
o A politizálásba sok szálon belefonódott tömegmédiában vívják meg csatáikat
Ideológia és a nyelvpolitika
 Ideológiák: átfogóbb és rendszerezettebb tételrendszerek
o Egy-egy társadalomtudományos elmélet transzformációja útján jönnek létre
o Megmarad a gondolati tartalom rendezettsége
 Ideológiai szféra és nyelvpolitikai szféra között csak laza összefüggés!
 A tömegkommunikáció kibomlásával az ideológiák és a politika között egyre inkább
az egyszerűbb nyelvpolitikai küzdelmek alkotják a döntő részt a korábbi ideológiai
dominancia helyett.
 Az ideologikus osztálypártok néppárttá válása + ideológiák bizonyos fokú térvesztése,
egybeesik a lazább gondolati szövésű és a publicisztikai területekre alapozódott
nyelvpolitikai szféra kibomlásával. Az ideológiai megalapozottság csak tartósabb célra
szolgáló politikai írásokban figyelhetők meg.
Nyugati országok
 A tömegkommunikáció itt az elmúlt évtizedekben jobban le tudott szakadni a közvetlen
politizálástól
o objektívebb hírérték körül szerveződnek információ szelekciójuknál, és általában
nem pártosan elfogultak
o Torzulás: bizonyos csatornákon nem feltétlenül az objektív hírközlés a domináns
 értelmiségnél sem az a helyzet, mint az Közép-Európában = réteg professzionális
széttagolódása tudósközösségekre, művészközösségekre, professzionális zsurnaliszták
csoportjaira itt már végbement, és ez a széttagozódás csökkentette a politikába való
közvetlen értelmiségi bekapcsolódás lehetőségét
 A szakújságírás az egyes politikai vitákról a tudósítást nem az átfogóbb fogalmak
fényében transzformálja át, hanem a felmerülő szakkérdések alternatíváit is bemutatja,
mint ahogy a professzionális politikusok az egyes szakkérdések részleteit is
megvitatják, és nem kényszerülnek rögtön átfogó világnézeti kérdésekké
transzformálni a politikai vitákat a parlamentekben.
 Enyhébben azonban a fejlettebb demokráciákban is fennmaradt a nyelvpolitikai
küzdelem. Az értelmiség reprezentánsai, politizáló kedvű írók, filozófusok,
társadalomtudósok itt is bekapcsolódnak a politika kulcsfogalmainak átdefiniálásába.
 A széttagozódott tömegkommunikáció, a politika, a társadalomtudományok és
szépirodalom különálló kommunikációs körei azonban nem teszik lehetővé, hogy
koncentrált nyelvpolitikai átdefiniálással hónapok alatt átrendezzék a
párterőviszonyokat.
Világkép és Tömegkommunikáció
o A modern ember tudatában egyre inkább kiszélesedve jelenik meg a világ, csak
kisebb részben nyugszik saját érzéki tapasztalatain és információszerzésén, sokkal
inkább a nyomtatott sajtó, a rádió vagy újabban még inkább a televízió által
szelektált és elrendezett információkon alapszik.
o A ténylegesen érzékileg megélt világkép és az összvilágkép közötti szakadékot
alapvetően a tömegkommunikációs eszközök töltik be. De magának a világképnek
ezt a kitágulását is döntően e média tömeges elterjedése hozta létre.
o A naponta zajló események áradatából így szelekciót kell a tömegmédiáknak
végrehajtani  számunkra kitágult világ a TV képernyőjén, az újság híreiben egy
sokszorosan szelektált-redukált és megszerkesztett világ képét jelenti.
 o A jog, a tudomány, a művészet alrendszerein belül homogenizált tevékenységeket
és ezeket alakító speciális nyelvezetet, értékelési-jutalmazási mechanizmusokat
találhatunk.
 Tömegmédiák: eltérő típusú tevékenységek és erre specializálódott stábok
 
Tömegkommunikációs alrendszer
 Heterogén tevékenységek
o Központi hely: hírtevékenység, újságírók stábja
 Tömegmédiák funkcionális differenciálódása: kereskedelmi TV csatornák, rádióadók
és a nem kereskedelmi típusú televíziós és rádiós szervezetek
 hírtevékenységre leszűkült alrendszer
 élethivatásszerűen csak a hírtevékenységre specializálódott újságírók tevékenykednek
a tömegkommunikációs alrendszerben. Szocializációs, értékelési-jutalmazási
mechanizmusaik így más alrendszerekben épültek ki.
 Tartalmilag: tömeginformációs alrendszert kéne használni
o Bevett szóhasználat: tömegkommunikációs alrendszer
o Csak a hírtevékenységre leszűkült alrendszerre gondolunk
 Értékduál
o A professzionális újságíró a tömegkommunikációs alrendszer főalakja
o a világ eseményeinek szelekciójánál a professzionális újságírót a hírérték vezeti
o Bináris kód: a hírérték léte/hiánya
 Hírérték szerinti szelekció
o Sajátosságai
 Események aktualitása és meglepő ereje
 Bevett tematikai kereten belüli könnyű elhelyezhetőségük
 Eseményben résztvevők ismertsége és befolyása
 Az esemény által okozott konfliktus, kár vagy normasértés foka
 Geográfiai és kulturális közelségük
o Az események hírértéke tehát elsősorban a változások frissességében és meglepő
erejében fogható meg
o Ha egy új információt nem lehet egy már ismertetett eseményben vagy felmerült
problémában felfedezni, a hírérték léte/hiánya körüli szerveződés miatt eltűnik az
érdeklődés iránta. Ha az ilyen esemény továbbra is egy-egy újság oldalain marad,
ott egy politikai nyomást vagy vmelyik alrendszer képviselői lobbijának
működését lehet gyanítani.
o társadalmi problémák politikai megvitatására és széles közvéleményben
kihordására alkalmatlanná váltak a tömegmédiák
o A hírérték eltűnése még nem jelenti egy társadalmi probléma megoldásának
létrejöttét, így az ilyen problémáknak a "politika piacán" való tartós megjelenítése
politikai mozgalmak nélkül nem képzelhető el.
 
A hírérték szerinti működés korrekciós mechanizmusai
 A hírérték értékduál csökkentette a korábbi politikai vélemény-artikuláló funkció ellátását
1. A politikai hirdetések növekvő fontossága
 Fizetett politikai hirdetések
2. Közvélemény-kutatások növekvő szerepe
 Véleményváltozásokat, mint eseményt formálják meg, akkor már van írértéke
o tömeges véleményeltolódások írré formálva
 Torzítás: elhallgatási spirál
o Közvélemény-kutatások hitelessége
  Torzítás: Egy álláspont intenzívebben van képviselve a tömegmédiákban
o Az ellenállásponton lévők oldalán elhallgatási tendencia erősödik fel
 Véleményük nyilvános hangoztatásának visszafogása
o Egy álláspont abszolút képviselete a közvéleményben
o Meglepő eredményeket produkálnak a tényleges szavazati arányok
3. A politikai mozgalmak/pártok látványos akciói
 Tartósan bevinni egy új problémát a politikai piacra
 Politikai mozgalmak által
o Tömegeket megmozgató ellegük
o És erre épülő szervezeti formáik -> a tömegmédiák figyelme nélkül is tudnak hatást
kifejteni
o Nagy jelentőségre csak akkor tudnak jutni, ha akcióik látványossággal meghökkentő új
akcióformákkal magukra tudják irányítani a tömegmédiák figyelmét
 
Tömegkommunikáció és pártok 
 Központi értékduál: hírérték léte/ hiánya emelhető ki a tömegkommunikációs
alrendszerben
 A honoráciorpártok korszakában:
o nemcsak ők voltak beágyazódva az átfogóbb értelmiségi kommunikációba,
hanem az újságírás is
o A nyilvánosság előtt fellépni ugyanazt az etikai-politikai értékelést tette
dominálóvá a politikus számára, mint az újságíró számára is, személyileg is
egybeestek.
 A tömegpártok kialakulásával párhuzamosan ment végbe a tömegsajtó megjelenése,
o tömegek jelentős része felé centralizáltan vezetett pártújságok szelektálták és
értékelték ettől kezdve az eseményeket
o A pártújságok újságírói "pártosan" formálták és értékelték a világ
eseményeinek hírekbe öntését.
o Az újságolvasóvá vált tömegek kitágult világlátása egy-egy nagy párt
ideológiáján és politikai szempontjain keresztül alakult.
o A pártújságok olvasása megvalósította a társadalmi problémák politikai
kihordását = "pártosan" elfogult és nem az objektív hírérték szerint szelektált
világészleléseket kaptak.
 A kompetitív néppártok korszakában jött létre a sajtó és a politikai alrendszer
értékelési mechanizmusainak elkülönülése a ny-európai társadalmakban
o néppártok tagsága radikálisan csökkent, és ha meg is maradtak a nagy pártok
újságai, ezek példányszáma elenyészővé vált
 A médiapártok korszakában (1980-as évektől) pedig miközben a tömegmédiumok
szférájának önálló logikája kialakul, a pártok nyilvánossághoz hozzájutása egyre
inkább a tömegmédiumokon keresztül
 
Az újságírás és a politizálás történeti elkülönülése 
USA
 1950-es évek tömegmédiáinál
o középpontba: professzionális újságíró
o politizáló véleményalkotás helyett agresszív hírkutató beállítódás
o Műveltségi szint növekedése -> pártújságok fölöslegessé váltak
 Elmúlt évtizedek - repolitizálódás
o Banki-pénz hatalom dominanciájának felerősödésével
o Politikai küzdelmek áttevődtek a szellemi szektorok együttes terepére
  Emberjogi küzdelmek, Perlési politizálás - ez erősebben bevonja ismét a
tömegmédiumokat, de ez most rejtettebben meg végbe
 , amelyek konkurenciája jótékony kiegyensúlyozó lesz. Ha nem akar egy újság kiesni
hosszabb idő alatt a versenyből, nem engedheti meg magának a nyilvánvalóan
egyoldalú hírszelekciót. • Hasonló a helyzet az angol újságírás gyakorlatában is, de itt
a duális pártszerkezet (munkáspárti/konzervatív) szilárdsága még jobban rajta hagyta
bélyegét a sajtóorgánumok közötti tábormegoszláson. • Ezzel szemben a francia
tömegkommunikációs szférában még a legnagyobb újságoknál is megfigyelhető a
"hithű és harcos" politikai meggyőződés melletti nyílt kiállás. • A hírérték támpontot
adott a ki
Ny-Európa
 XX.század: kevésbé különült el a tömegmédiumok és a politika
o banki-pénzhatalom nem tudta az eddigiekben még oly mértékben háttérbe szorítani
az állami politikai demokráciával összefonódó más tőkéscsoportok dominanciáját,
mint az USA-ban, így itt a politikai küzdelem terepe továbbra is szigorúbban
megmarad a törvényhozásban és a körülötte szerveződő pártcsatározásokban
 Német: nagy példányszámú lapok tucatját hozta létre ha nem akar egy újság kiesni a
versenyből, akkor nem engedheti meg magának az egyoldalú hírszelekciót
 Angol: duális pártszerkezet szilárdságának nyoma rajta van a sajtó tábormegoszlásán
 Francia: "hitű és harcos" politikai meggyőződés melletti nyílt kiállás
 
Marx Társadalom és Politikaelmélete
 TERMELŐERŐK, TERMELÉSI VISZONYOK
 A termelés alapjai
 Végső, biztos tény az emberi cselekvés, tevékenység, amely által megérthető a történelem
o A történelmet a gazdaság erői határozzák meg
 Homo sapiens akkor különbözteti meg magát az állattól, amikortól termelni, előállítani kezdi
létfenntartási eszközeit és kialakul a közösségi együttműködés
 Minden társadalomnak a munka képezi az alapját
 Termelőeszközök: munkaeszközök és gépek
 Termelőerők: termelőeszközök és munkaerő (magába foglalja a munkamegosztást,
technikai-műszaki ismereteket)
 Termelési viszonyok: a gazdasági kapcsolatok összessége - társadalmak gazdasági alapja
o Erre épül a felépítmény: uralmi-jogi állapot: tulajdonnal való rendelkezés, abból való
kizárás
 Termelési mód: termelőerők és termelési viszonyok konkrét történti összekapcsolódása,
termelési kultúra, fejlődési ok
 
Forradalom: termelőerők és termelési viszonyok
 Egy társadalomalakulat addig nem tűnik le, amíg ki nem fejlődnek benne az új termelőerők
 Fejlődő termelőerők ellentmondásba a termelési viszonyokkal
o Termelési viszonyok béklyóivá válnak a termelőerők fejlődésének --> társadalmi
forradalom
 Forradalom:
o újrarendezi a termelési viszonyokat (tulajdonviszonyokat)
o Átalakítja a felépítményt
 Amikor az emberek a konfliktusok tudatára jutnak, végigharcolják, azaz
megváltoztatják a felépítményt
 
Munkamegosztás
  Anyagi javak termelése -> életmód termelése
o Társadalmi viszonyokat is előállítanak
 Társadalomtudománynak a közösségből kell kiindulnia
 Munkamegosztás:
o Ahogy az emberek megoldják, szervezik az egyes munkafolyamatokat
o A nemzetek között és belül tükrözi a termelési eszközök fejlettségét,
o Egy közösség külső-belső érintkezését, tagolódását tükrözi
 Az emberek megítélése a kapitalizmusban felhasználatóságuk alapján dől el
 
AZ ELIDEGENEDÉS PROBLÉMÁJA
A munkában
 Az elidegenedés közvetlen oka:
o Munkamegosztás/tulajdon
o A munka terméke idegenné válik a munkás számára - elidegenedik az emberi lényegtől
 A munkás elidegenedik a többi embertől
 Elidegenednek az emberi viszonyok, intézmények
 Növekszik azon dolgok száma, melyekben nem ismer magára
 Két formája:
o Személyi függési viszonyok (kapitalizmus előtt)
o Dologi függési viszonyok (tőkés társadalomban)
 Itt a munkás nem csak a tőkéstől, de a tőkétől is függ
 
A közösségtől, az önmegvalósítás hiánya
 A munkás csak a munkán kívül érzi magát magánál lévőnek
o Csak állati funkcióiban érzi magát szabadon tevékenynek
o A munkás a munka tárgyává, szolgájává válik
 Az elidegenült viszonyok idegen hatalommá válnak
o A nő is alávetetté válhat
 Megszűnik az alkotó-teremtő önmegvalósítás
o A munka pusztán pénzkereseti tevékenységgé válik
 
Az áru fétissé válása
 Emberi munka terméke: áru
o Érzékfeletti dologgá válik
o Az áru saját munkájuk társadalmi jellegét adja vissza, az egyéni munka összmunkához
való viszonyát
o Ami a munkatermékekhez hozzátapad, ez az áru fetisizmus.
 Egyoldalú függésből és hiányzó műveltségből eredő életre szóló munkamegosztás ellen lép
fel Marx
 Testi gyötrelmek nélküli munkát, önkiteljesítő társadalmi aktivitást szeretne
 
Eredeti tőkefelalmozás
 Anglia: gyapjú iránti kereslet megnövekedése
o Nagyipar tudta kielégíteni -technikai forradalom miatt
 Mezőgazdaság kapitalista átalakulása
o Feudális földbirtok elrablása, átalakítása modern kapitalista magán földbirtokká
o Volt falusi jobbágyok -> városi proletárok
 
KAPITALIZMUS ÉS OSZTÁLYELMÉLET
Kapitalizmus elmélet
  Árutermelő társadalom
 Minden áruvá válik
 A kapitalista vállalkozó célja nem önmaga szükséglete
 Hangsúly a csereértéken van, nem a használati értéken
 „A pénz, mint idegen lény uralkodik az emberen, és az ember ezt imádja”
 A munkaerő nagyobb értéket termel a tőkés hasznára, mint amennyit a tőkés a munkásnak
kifizet munkabérként
 A munkabér nem alapozza meg a munkás munkaerejének egyszerű újratermelését
o Ezt a munkás a munkaideje egy része alatt teljesíti
 Fennmaradó idő: a tőkés hasznára termel, azaz profitot állít elő
 Kritikájának fókuszában: az áruk, mint egyenértékek cseréjének legitimációs elve állnak
 A munkaérték-elmélet szétrombolta a szabadság látszatát, kimutatta, hogy a szabad
szerződés jogi intézménye felismerhetetlenné teszi a bérmunka-viszony alapját adó
erőszakon alapuló szociális viszonyt
 Kizsákmányolás, igazságtalanság társadalmi méretű
 Munka eredményének magánjellegű elsajátítása
 

Történelmi materializmus
 Társadalmi források legfontosabb forrása: gazdasági tényezők
 Osztályok közötti ellentétek - történelem motorja
o "Mindeddigi társadalom története az osztályarcok története"
 Gazdaság ellentmondásai miatt néha fokozatos, néha forradalmi átmenet egyik termelési
módról a másikra
 
Osztályelmélet
 Alapvető osztályképző tényező a tulajdon léte vagy hiánya
o Tulajdonosok: tőke tulajdonosai és földtulajdonosok
o Tulajdonnélküliek: munkaerő tulajdonosai
 Kommunista Kiáltvány
o Az elnyomók és az elnyomottak, azaz a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztály örök,
mindig más keretek között zajló harca
o A tulajdon formái a munkamegosztás különböző típusaira vezethetők vissza
 Agrár, ipar, kereskedelem, majd ezeken belüli munkamegosztás
 A munkamegosztás a tulajdon különböző formája, a munkamegosztás ezért is
meghatározza az egyének egymáshoz való viszonyát
 Osztálykoncepció: a termelőeszközök tulajdona alapján két alapvető osztályt különböztet
meg:
o Burzsoázia
o Proletariátus
 A termelőerők és termelési viszonyok ellentétje új osztályt hoz létre
 Osztály fogalma több dimenziós
o Tulajdon szerepe: tulajdonnal rendelkezők és tulajdonnélküliek
o Produktív és nem produktív osztályok
o Politikai hovatartozás
 Politikai önérdek érvényesítési szándék megjelenítése:
 48-as forradalom:
- Burzsoá tömeg: royalista
- Földtulajdonosok egy része: legitimista
- Másik része (pénzarisztokrácia, nagyiparosok): orléans-ista
  18.sz. vége: osztály kifejezés felváltotta a földbirtok, rang és rend alapú hierarchikus
besorolást
 Osztályfelfogása nem egyoldalúan ökonómiai jellegű, hanem a társadalmi totalitás
megragadására irányuló törekvést fejez ki
 Osztályképző a politikai állásfoglalás, az érdek kifejezése is
 
Társadalmi fejlődés okai
 Formációelmélet
 Törzsi közösségek után gazdasági társadalomalakulat progresszív korszakai az ázsiai
(megjelennek az osztályok csírái)
 Antik vagy rabszolgatartó, katonailag szervezett (ókor)
 Germán vagy feudális
 Modern polgári vagy kapitalista társadalomalakulat
 Jövőbeni szocialista, kommunista termelési mód: a munka nem jár gyötrelmes fáradtsággal -
önmegvalósítás
Termelés mozzanatai
 Többlettermék kisajátítása
 Termelés elemei
o Termelés: természeti tárgyak elsajátítása
 Ez mozgatja a többi elemet
 Ez állítja elő a szükségleteket
o Elosztás: az egyéneknek juttatott részek
 Termelési eszközök és a munkamegosztás eloszlása -> ennek eredménye a javak
elosztása
o Csere: átváltás
o Fogyasztás: a termékek a fogyasztás tárgyai
 
A TUDAT TERMELÉSE
 Életmód termelése
 Társadalmi tagozódás erre a való alapra épül
 Munkamegosztás által elválik anyagi és szellemi munka, a tudat emancipálódat, elképzelhet
olyat, ami nem valóságos
 Ideológusok, ideológia: a viszonyokat eltorzítva jelenítik meg
 Tudat termelése - tudásszociológia kezdetei
o Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban uralkodó gondolatok
o Az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind az uralkodó
szellemi hatalma is
o Uralkodó osztály két részre:
 Anyagi javak uralkodói
 Szellemi javak uralkodói
 Lehetnek ellentétek, de ha maga az osztály hatalma kerül veszélybe akkor az
uralkodó osztály összezár a szellemiekben is

Marx politikaelmélete
 Cél: elidegenedés és kizsákmányolás megszüntetése
o Két előfeltétel:
1. A fennálló berendezkedések elviselhetetlen hatalommá váljék - tulajdonnélküliek tömegeit hozza
létre
2. A termelőerők fejlődése szükségszerű, kialakul az emberek egyetemes (globális) érintkezése
 o A kommunizmus az emberek feje fölött létre hozott feltételrendszereket a szabad és
tudatos tevékenység tárgyává teszi, "visszaveszi" az elidegenedést a magántulajdon
megszüntetésével
 Cél: a polgári társadalmak forradalmi átalakítása
o Parlamenti demokráciát megveti a választójog magántulajdon elismerése miatt
o Politikai emancipáció, hiányzik az emberi emancipáció
o A kommunizmus a világon csak egyszerre lehetséges
o A kommunista tudat tömeges kialakulásához az emberek tömeges megváltoztatása kell
-forradalommal mehet végbe
o A forradalmak két irányúak lehetnek:
 Progresszívek
 Eltakarító társadalmi robbanások
 A forradalom ügyét vivő csoportok elerőtlenednek és átadják helyüket a
radikálisabb célokat követőknek
 Regresszívek
 Mindegyik párt hátra rúg a továbbhajtó párt felé, elöl pedig visszanyomó pártra
támaszkodik
 A munkásosztály hatalmát azonosítja a demokráciával, amely minden tőkét elragad a
polgárságtól, fejleszti a termelőerőket és az új jogrendszer ennek érdekében elnyomó és
igazságtalan lesz
o Meg kell változtatni a munkásság tudatát, az erkölcs, a vallás és egyéb előítéletek
elvetésében
o A munkások forradalmának célja:
o magántulajdon + kizsákmányolás megszüntetése
o proletariátus uralkodó osztállyá emelése + demokrácia kivívása
 
A politikai pártok történeti típusai és szervezeti
jellemzőik
A párt felfogás változása
 Machiavelli 16.sz: "…legalább arra kell törekednie az uralkodónak, hogy ne keletkezzenek
különböző pártok."
 Gramsci 20.sz. első harmada:
o "A modern párt, mint szervezet és kollektív politikai erő, a politika leghatékonyabb és
legsikeresebb szereplője, a modern társadalom új fejedelme"
o "Az új fejedelem, a fejedelem mint mítosz nem lehet valóságos személy, konkrét egyén;
csak szervezet lehet;….ez a szervezet a politikai párt."
o A párt pozitív szerepet csak akkor tölt be, ha "szerves centralizmus" alapján működik
 Nyitott az aluról, oldalról jövő nyomások iránt
 Ha nyitottsága megszűnik -> bürokratikus centralizmus
 Legtorzabb forma: totalitárius párt
 Monopolizálja a hatalmat, kiiktatja az ellenfeleket a politikai életből ->
megszűnnek a párt politikai funkciói
 Technika-szervező propaganda és "rendőri funkció" előtérbe kerülése
- Erkölcsi alapú propaganda
- Messianisztikus jövőkép
 
PÁRTOK SZEREPE ÉS PÁRTSZOCIOLÓGIA
Pártok szerepe
 Pars pro toto: a párt a társadalom egy részét képviseli, de az egészre kíván hatni
 o "A pártoknak a társadalom minden fontos területére vonatkozóan kell, hogy legyenek
programszerű célkitűzései…"
 20.sz. előtt
o Moisei Ostrogorski XIX:sz. eleje: állandóan működő "szervezett pártok" betiltásának
javaslata
 Pártoligarchia uralja a szervezett pártokat, választókat manipulálják, pártgépezet
bürokratizálódik
 A pártba való belépéssel az egyén elveszti individualitását
 Negatív hatások veszélyeztetik a demokráciát és korlátozzák az egyén szabadságát
 Csak ad hoc jellegű választási pártok vagy egy célra szerveződött pártok lehessenek
 20.sz: az állampolgárok és az állam között szerepet játszó pártok
o Az elnyert politikai hatalmat a köz érdekében gyakorolják
o Kifejezésre juttatják a társadalmi vélemény(különbség)ekkel kapcsolatos követeléseket
o Összekötő szerep a politika intézményei és viselkedési szempontjai között
o "politikai élet egyik legizgalmasabb, valamint legmodernebb intézményei" Blondel 1968
 
Pártszociológia
 Robert Michels német baloldali pártokat vizsgálta 20.sz. elején
o A demokrácia működtetéséhez pártra van szükség
o "Aki pártot mond, oligarchiát mond"
o A párton belül érvényesül az oligarchia kialakulásának vastörvénye, ami megszünteti a
demokráciát
o A párt a demokrácia érvényesítése érdekében kialakítja hivatásos apparátusát, ami
viszont ellehetetleníti a demokráciát
o Egyesek elszakadnak a tagságtól sajátos pártoligarchiát kialakítva
 Max Weber
o Párt: szabad csatlakozáson alapuló társulás, amelyekben a cél, hogy a vezetőket egy
szervezeten belül hatalomhoz juttassa, és ezáltal az aktív tagoknak kedvező
lehetőségeket biztosítson céljaik megvalósításához vagy személyes előnyök elérésez
o Időleges vagy tartós társulások
o Karizmatikus vezetés kísérete, tradicionális szolgasereg vagy egy eszményhez racionálisan
(cél- vagy értékracionálisan) kapcsolódva
 Az eszme ("világnézet") híveinek csoportja
o A pártok minden eszközt igénybe vezetnek
 Legális pártok
o Ahol a vezetést -formálisan- szabadon választják
o Szabályalkotás, szabályok beiktatása szavazással
o Cél: elsődlegesen a választók szavazatainak megnyerése
 Ha megkapják a várt szavazatokat: legális pártok lesznek
o Elvileg önkéntességen alapulnak
 A politikában érdekek működnek (egyelőre ideológiai érdekről beszélünk csak)
 A politika irányítása
o A pártvezetők és a pártvezérkar kezébe van
o Az aktív párttagok, akiknek szerepe többnyire csak a helyeslésre korlátozódik
 Ellenőrzést gyakorolhatnak
 Vitafórumként működhetnek
 Kifogást emeletnek
 Határozati joguk lehet
o Nem aktív tömegek csupán a választási időszakok vagy szavazatgyűjtő körutak
propagandájának alanyai
 Passzív útitársak
  Ha a harc a hatalomért folyik az ő szavazatukból derül ki, hogy kikre kell irányítani
a propagandát
o A pártok anyagi támogatói
 Tömegektől kis támogatások
 Mecénások
 Az érdekeltek megvásárolják
 Megadóztatja tagjait, ellenfeleit
 
PÁRTTÍPUSOK  
Modern pártok előzményei
 Honoráciorpártok
o Rendi pártok
o Szektásodott vallási-politikai pártok
o Értelmiségi szellemi elitpártok
 Proto- és honoráciorpártok
o Hivatásos politikusok pártjaként megjelenő honoráciorpárt egyfajta hivatali igényt
kielégítő szervezetként működött
o Patronázs reményében támogatták egymást
o "többnyire laikus politikusokból állt, akik nem a politikából éltek", hanem a "politikáért
éltek"
 Képviselők pártja
o Feudalizmus felbomlása, kapitalizmus kezdetén működnek
o Mo: A már megválasztott képviselők kezdték magukat Felirati Pártnak/Határozati
Pártnak nevezni
o OGY alakuló ülése előtt jegyeztették be magukat a "parlamenti pártok" egyikébe
o Pártfrakciók
 A képviselők csoportjának szervezete
 Szabályzata, programja sem volt
Modern pártok
 Szervezett pártok
o XIX.sz. vége
o Modern pártok első igazi formája
o Állandó szervezettel rendelkező, országos érhálózatot kiépítő, apparátusát állandósító
pártok
o "szervezeti fegyver" alkalmazása
 Elsősorban baloldali-szocialista, szociáldemokrata mozgalmak erejét növelte
o Modern politikai élet "új fejedelme"
 Tömegpártok
o XX.sz elejétől 1950-es évek végéig
o Világnézeti azonosság
o Apparátusa élteti
o Széles érdekképviseletre és tömegekre tekintettel politizál
o Racionális, hierarchikus szervezet
o "karizmatikus vezérrel rendelkező demokrácia-gépezet" vagy "hivatásos politikusok
uralma" alatt, demokratikus gépezet (M. Weber)
o Munkásosztály, parasztság tagjai
o Osztálypártok, világnézeti vagy ideológiai pártok
o Erős ideológiai töltet
o Erős pártsajtó
 Versengő (kompetitív) néppártok, a "catch all" vagy gyűjtőpártok
 o 1950-60-as évek
o Társadalom osztály és rétegstruktúrájának átalakulása
o Lehetőleg minden réteg megszólítása
o Párttagság, a tömegpárt jelentősége háttérbe szorult
o Cél: választók megnyerése
o Catch all: a modern pártok legtöbbje átalakult versengő néppárttá
 Oldódik az ideológiai kötöttség
 Politikai program rendkívül általános, tartózkodik az ideológiára, világnézeti elvekre
hivatkozástól
o Fogyasztói logika
 A párt a brókerez hasonlít, és próbálja eladni a fogyasztóknak termékeket
 Kartellpártok
o 1970-es évek vagy a bipoláris világrend összeomlásakor
o Nagy pártok: konkurenciát elkerülendő elzárkózó rendszer
o Tevékenységében az államhoz kötődik, finanszírozása állami költségvetési támogatás
o Megőrizték a tömegbázist
o Tevékenységük nem értékek képviseletére, hanem a politika professzionális
működtetésére irányul
o Menedzseri képességek
o Tagságot nem társadalmi rétegek, hanem egyének jelenítik meg
o Pártok és állam korábbinál szorosabb kapcsolódásban
o Pártok egymáshoz való viszonyát nem csak a versengés, hanem az összejátszás és
együttműködés határozza meg
 
PÁRTOK FUNKCIÓI ÉS SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÜK 
Pártok funkciói
 Nyilvános és szabályozott versengés a hatalomért
o LEGFONTOSABB
o Kiszámíthatóvá és ellenőrizhetővé teszi a hatalmi versengést
o Megakadályozza, hogy valamelyik párt kizárólagos hatalomra jusson 
 Politikai vezetők toborzása, kiválasztása, felkészítése, képviselőjelöltek állítása
o Szervezeti, intézményes keretek
o Szelekciós mechanizmus -> leendő kormányzati és állami vezetők 

1. Az érdekek integrálása és képviselete

o Politikai programja, konkrét követelései, döntési javaslatai
fejezik ki érdekeiket
o Érdekintegrációs, érdekartikulációs és képviseleti tevékenység

1. Közvetítő funkció
o Minden társadalmi alrendszerrel kapcsolatban
 Közvetítő szerep ezek felé, és ezek felől
o Megismerve, felszínre hozva, képviselve az egyes alrendszerek
konfliktusait, problémáit

1. Kormányzati funkció
o Sajátos és közvetett kormányzati hatalma az ellenzéki
pártoknak is van

1. Politikai döntési funkció

 o Kormányzó párt, parlament, parlamenti bizottságok is
hozhatnak és fogadhatnak el döntéseket

1. Választási funkció
o Jelöltek állítása, versenyeztetése
o Választási programok

1. Közvéleményt befolyásoló és politikai információ funkció

o Nem függ közvetlenül választási eredményeiktől és
kormányzati vagy ellenzéki pozíciójuktól
o Gyakran az ellenzék közvélemény befolyásoló szerepe
eredményesebb

1. Politikai szocializációs funkciója

o Politikai kultúra alkotói, terjesztői, átadói
o Egyes pártok hatnak egymásra
o Pártok, pártrendszert a társadalom politikai kultúrájára is
 
1. Pártok nemzetközi funkciói
o Nemzetközi szervezetek
 Nem fölérendelt szervezetek az ország
pártszervezeteinek
 Jelentősen befolyásolja a nemzeti pártok
tevékenységét
 
Pártok szervezeti felépítése
 
 Honoráciorpártok:
o Zártkörű működés
o Bekerülni: pénz, presztízs, befolyás alapán
o Laza szövetség
o Flexibilis működés
o Kampányok idején, bázisa társadalmilag kötetlen
 Tömegpárt
o Cél: tagság maximalizálása
o Erős, jól kiépült szervezeti hatalom
o Párt és bázisa között kapcsolat erős, megjelenik a párttal való
azonosulás
o Ideológia, identitás határozza meg a pártválasztást
 Néppárt
o Minden társadalmi csoporthoz
o Cél: szavazatok maximalizálása
o Párt és bázis kapcsolata gyenge
o Tömegkommunikációs eszközökre való építés
 Kartellpárt
o A pártok állam részei
o Állam teremti meg a pénzügyi-működési hátteret
o Kampány állam által meghatározott módon, közszolgálati
kommunikációs csatornákon folytatva
o Hivatalorientáltság
o Erőforrásokon való osztozkodás