A politikatudomány, politológia

A politika sajátos közügyi szervezett tevékenység, amely lehetővé teszi a

kormányzást. A politika tárgya a társadalom. A politológia a politika
tudománya. A politológia tárgya a politika. A politikatudomány, a
politikainak vélt események tárgyalása, leírása, elemzése, értelmezése,
és bizonyos álltalánosítások megfogalmazása.

Milyen területek tartoznak ehhez?

A hatalmi intézmények szerkezetének és működésének elemzése
Az emberi magatartások feltárása, és magatartási modelek rögzítése
A politika tartalmának sajátos módszerekkel való tanulmányozása.
E hármas felosztás többé-kevésbé megfelel a politikai háromszög
hármas felosztásával
Ennek fényében a következő tudományterületek fontosak egy politológus
számára: jog és államtudomány, a szociálpsihológia, közgazdaságtan,
matematika, statisztika
Empírikus: tapasztalati elemzés
Politikaelmélet: elméleti és erkölcsi problémákat próbál megoldani

A politikai háromszög
Polity: a politika szerkezeti világa, intlézménys kerete. Ez a politika
jelenségeinek mozgástere. Az intézményes játékszabályok halmaza,
mely lehetővé teszi a politikai versenygések. illetve a hatalom
gyakorlásának lehetősége.
politics: A olitika elemi jelenségeit, a politikai szereplők közötti
konfiliktusos folyamatot jelképezi. Első pillantásra empirikus világ, látható
leírható jelenség.
Kik a politikai szereplők: egyének, politikai csoportulások,
érdekszervezetek, politikai pártok
Policy: Szakpolitika. A politika tartalmi oldala. A politika alapvtő feladata:
védelem, jólét, és biztonság megteremtése. E teljesítmények nélkül a
politikai hatalom nem legitimálható (nem lehet elismert és elfogadott).
A hatalomért folyó küzdelem szervesen összekapcsolódik a teljesítmény
kényszerével. A jólét és biztonság megteremtése társadalmi elvárás, és
a jólét és a biztonság tartalma lehet fizikai anyagi szellemi és kultúrális.
Ezek a teljesítmények nem teljesülnek maguktól. A politika alapvető
feladata felvállalni. E négy terület között meg kell teremteni egyfajta
egyensúlyt. Ki kell építeni egy társadalmi infrastruktúrát. És az anyagi
szellemi, kultúrális feladatok ellátására szükség van a külömböző
területek szakembereire.Ezáltal juthatunk el gazdaság politikához,
egészségpolitikához, biztonságpolitikához. A közpolitika a politikai
tartalma, mely a kormányzat és a társadoalom kölcsönhatásában
fejeződik ki. A közpolitika a kormányzat tevékenység társadalmi
hatásában érzékelhető és mérhető.
A politizálódás folyamatában meg kell említenúnk az eredményességet
és hatékonyságot.
Eredményessőg: Egy adott egység, szervezet milyen mértékben érte el
a kitűzött célt.
Hatékonyság: Azt mutatja meg hogy egységnyi ráfordítással mekkora
eedményt sikerül elérni.
Eredményesség nem más mint a céőkitűzés és az elárt eredmény
aránya. A hatékonyságnak a képlete a befektetett ráfordítás és elért
eredmény mértéke.

A voluntarista megközeljtésben, a szándékkal, az akarattal kapcsolatban

áll a hatalom pszihcológiai vonzata. A kérdés hogy miért akarja X
személya hatalmat?
ambíció, sikerérzés, a dominélés érzete, biztonság érzet, a javak
gyarapítása
Az akaratérvényesítéssel kapcsolatban áll hogy milyen eszközei, forrási
lehetnek a hatalomnak.
Milyen következtetés vonhatók le az eddigiekből?
1. A hatalom cselekvésen alapul.
2. A hatalom mindig két fél sajátos viszonyában nyilvánul meg
 3. A hatalom soha nem, töbnyire nem abszolút.

A hatalom alapvető forrásai

befolyás: a befolyás hatással lenni, rávenni, meggyőzni másokat, hogy
saját akaratunkal összhangben cselekedjen céljaink elérésében.
Eszközei érvelés, érzelmi befolyásolás, megvesztegetés, manipuláció: a
manipuláció olyan meggyőzés amelynek során a befogadó fél nincs
tudatában vagy a valós célnak vagy a meggyőzésre használt
eszközöknek. A befolyásolás esetén a meggyőzüttek azt hitték szabad
akaratukból cselekedtek, hoszen szabad akaratukból egyeztek bele.
Kevésbé vannak tudatában annak hogy szabadságuk korlátozva van.
kényszer: Ebben az esetben rékényszerítkük akaratunkat másokra. A
legalapvetőbb eszközei megfélemlítés, eröszak. A kényszerítés a
kormányok monopóliuma. Egylnek, átlag polgárok, nem használhatják az
erőszak semelyik formáját sem. A kényszerítés egyik lényegi
külömbsége a befolyással szemben hogy a kényszerített fél mindig
tudatában van hogy őt kényszerítik. A kényszerítésre szükség van a
szabad társadalomban, hiszen az erőszak lehet rendfenntartó erő. Az
erőszak funkciója ez esetben hogy biztosítsa a polgári rendet és belső
békét. Azt hogy a békés együttélést ne zavarják meg azok akik
egyépként ártanának a közösségnek. A kényszerítés hatékony és erős
hatalmi eszköz, de egyetlen kormány sem támaszkothat hosszútávon
erőszakra ha azt akarja hogy hatékony és működőképes társagalom
legyen. Ennek magyarázate egyfelől hogy a kényszerítő apparátus
fenntartása tulzottan költséges. A kényszer mégtöbb kényszert szül,
ugyanis bármikor felállhat hogy a kényszerítettek nagyobb ellenállást
fejtenek ki.
autorutás: Egyfelől tekintély, másfelől tekintély alapú uralom. Az autoritás
az a tulajdonság amellyel képesek vagyunk mások egyetértését
kiváltani, de nem hosszan tartó meggyőzés vagy kényszerítés útjén, a
beleegyezés kiváltása a tekintállyeé rendelkező személy tiszteletén
alapul. Tipusai a hagyományos tekintély, racionális-legális, karizmatikus.
A hagyományos tekintély az öröklés útján szerzett hatalom. A tekintély
abbol a hagyománybol ered hogy a király első szülött fia/gyeremeke
örökli a trónt. A hagyomány a szokás szentsége, annak prsztizse, a
hagyomány tisztelete adja az alapját a tekintélynek. A racionális-legális
tekintély
Államforma- Kormányforma

Az államforma az államfőhöz kapcsolódik. Az államfő legitimációja

honnan származik. Lehet történeti, azaz valamien tradicionális
legitimáció vagy választólagos. Az államforma monarchikus vagy
köztársaság lehet. Tipikusan monarchiárol beszélünk ha az államfői
tiztségét olyan személy tölti be ha öröklés utján szerzi meg, örökletes,
örökös monerchia. Az adott országok szabályozzák a monarchius vezető
választást. Tipikusan a köztársaságról akkor bezélhetünk ahol a
választók vagy egykijelölt szerv választja az államfőt.

A kormányforma azt határozza meg hogy az államszervezet hogy épül

fel, hogyan működik. Milyen kapcsolat van ezek a szervek közötti
viszonyát határozza meg. Attol függ hogy melyik állami szerv áll a
közáppontban.
parlamentáris rendszer: a parlament, a törvényhozó hatalom áll a
központban, egy országgyűlési képviselőválasztáson a kialakuló többség
tud kormányt alakítani. A kormány lesz a végrehajtó hatalom. Az
államfőnek speciális hatalma (sui generis) van, nem részese se a
törvényhozó se a végrehajtó hatalomnak.
prezidenciális (elnöki rendszer):
Szemiprezidenciális rendszer (félelnöki rendszer)
speciális rendszerű államok

Prezidenciális kormányforma

Az elnök áll a központjában. Az USA-ban jött létre. A prezidenciális

rendszerre jellemző a fékek és ellensúlyok. Az ilyen tipusú rendszer nem
hatalommegosztásról van szó, a hatalmiágak szétválasztásáról van szó.
A törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltató hatalmak teljes
szétválasztása. A legfelsőbb bjróság nincs szétválasztva
alkotmánybíróságra és normál bíróságra.
Az elnök a törvényhozó, a kongresszus a végrehajtó hatalom. A
kongresszus a képviselőházból és a szenátusból áll.
Az elnököt a polgárok választják elektorokon keresztül 4 évente, a
képviselőházat 3 évente, a szenátust 2 évente választják. A törvényhozó
hatalomnak nincs annyi ráhatása a végrehajtó hatalomra.
A végrehajtó hatalom feje az elnök.
A külögyminiszter az secretary of state,
a hadügyminisztérium neve védelmiosztály
Az elnök egyben kormányfő, mivel nincs külön kormány
Az elnök személyes irányítása alá: CIA, NSA, FBI, DIA, DEA...
Az elnök nem felelős a kongresszusnak, funkció és személyi elkülönül a
hatalmi ágak. Ezt ellensúlyozza hogy nem oszlathatja fel a kongresszust.
Félelnöki rendszer

Franciaország, Share Degall, 1958

Egy elnök amit közvetlenül választották 7 évre, 2002-től kétszer 5 évre
lehet megválasztani. Az elnök kinevezi a miniszterelnököt. Az elnöknek
van komoly végrehajtó hatalma. A politikai élet irányítása a feladata az
elnöknek. Az elnök feloszlathatja a törvényhozást. Az elnök nem lehet
képviselő, a miniszterelnök igen. Az lnöknek van törvényjavaslati joga.
Hatalommegosztás

Montesqieu: hazalommegosztás elmélete

A hatalommegosztásra azért van szükség mert a politikai és polgári
szabadság alapja. Nélküle a zsarnoki módon alkotott törvényeket
zsarnoki módon fogják alkalmazni.
,,Hatalommal szemben hatalmat’’
A politikai hatalmat megosztjuk, és ezek a hatalmak ellenörzik egymást
kiegészítik.
Törvényhozó végrehajtó, igazságszolgáltató
Legális autoritás

A racionális legális jellegű tekintély esetében a rendbe a törvény

érvényességébe vetett hitről beszélünk. A törvénybe vetett hit alapja
arend megteremtése. Ennek alapfeltétele hogy a törvény a társadalom
minden egyes tagját kötelezi.

A hatalom gyakorlására előre rögzített szabályok szerint jelölünk ki

személyeket, őket nevezzük képviselőknek, akik meghozzák a
törvényeket. Néhány képviselőkből lesz a kormány, akik végrehajtják a
törvényt. Ha ezek a képviselők törvény által meghatározott eljárással
lettek képviselők, akkor a törvényhozó testület hatalma legális. Ebben az
esetben a társadalom tagjai ésszerűen fogadják és ismerik el a
hazalmat. Ilyen értelemben a testület által meghozott törvénynek
tekintélye van, azaz hatalommal bír.

A tradicionális autoritásról a racionális autoritásra a modern politikai

gondolkodás vezérfonalát képezi.

Karizmatikus autoritásnál nem a hagyomány és nem a törvény tekintélye

játsza a főszerepet, hanem egy egy személy kimagasló tulajdonságaira,
rendkívüli képezségeibe vetett hit.

Az autoritás nem egy önmagában létező valami, hanem csakis egy

társadalmi voszony. A két fél között tekintélyen alapul és ebből
következik az engedelmesség. Egyik oldalon tehát ott van a tekintélynek
örülő fél, aki elvárja az engedelmességet, a másik oldalon pedig ott van
az engedelmeskedő fél aki elismeri, elfogadja és támogatja a tekintéllyel
rendelkezőt hiszen ugy itéli meg hogy őt megilleti a hatalom birtoklása. A
hatalom elismerése, elfogadása és támogatása, mint a tekintély
legitimálása. Az autoritás igy jogos hatalomgyakorlás, A legitimálás
pedig a jogos hatalomgyakorlásba vetett hit. Az engedelmesség és
kötelességtudat. A legitimitás tehát az ami lehetővé teszi az autoritást.
Az autoritás viszont az ami biztosítja egy politikai rendszer működését.
Ha a tekintély létezik, ha beszélhetünk tekintély alapú vtársadalmot, ez
azt jelenti hogy az emberek tulnyomó többsége önként
engedelmeskedik.

Politikai alapfogalmak

Hatalom: képes lenni megtenni, ugy tűnik hogy a hatalom, valamilyen

erőt tartalmaz, de az erő nem jelent hatalmat. Képes lenni valami
megtételére, még nem hatalom. Pl: gy asztal elmozdjtása fizikai erő,
nem hatalom. Egy matematika feladat megoldásának képessége, ez
szellemi erő.
Akér hatalom, akár erő, legalább két aspektus jellemzi. Az egyik a
szándék, akarat. A második az érvényesítés esélye. A hatalom az
akarat érvényességi képesség.
Az akarati, voluntarista hatalomelméletet fogjuk vizsgálni.
egyén-egyén
egyén-közösség
közösség-közösség
csoport-csoport
A hatalom az a sajátos képesség (esély) hogy rábírunk másokat saját
akaratunk megcselekvésére, illetve hogy érvényesítve tudjuk
akaratunkat mások ellenállásával szemben is.

Politizálódás folyamata

Társadalom:
- igények szükségletek elvárások
- problémák
l
l
V
Szűrés:
l
l
v
Törvényhozás:
- Vita
- javaslat, törvényhozás jogalkotás
l
l
v
Kormány
l
l
v
Következmény, kihatás

A kimenet, ujjabb problémákat, kérdéseket hoz fel. Nem mindem

probléma és kérdés került a törvényhozás elé.

Mi a politika?
A politika, idő, hely és téma függő. A politika lényegét tekintve
változtatásra való törekedés csoportérdekek mentén. Ha nem
akarnánk változtatást, a hagyományok és a szokások teljes
megörzése lenne a cél, akkor nem kellene vitázni az új problémákrl és
megoldásokról, és akkor nincs szükség a politikára. De ennek az ára
a fejlődésrők való lemondás. Mai világunkban a változás a fejlődés
dinamizmusa, olyan álltalános versengést eredményez, amely
elképzelhetetlen lenne változtatás nélkül.
A politika meghatározása nagymértékben attól függ, hogy mit
helyezünk a középpontba.
1. hatalom: a politika a hatalomért folytatott szüntelen versengés
folyamata. Törekvés a hatalomra való részesedésre.
 2. normatív értékek: A politika a helyes rendért folytatott harc.A
politika a béke és a rend kialakítására való tevékenység.
3. konfliktus: A politika a társadalmi konfliktusok megoldásáa,
orvoslására való tevékenység. A politika a társadalmi
megosztottság és egység egyensúlyban tartásának művészete.
4. elosztás: A javak méltányos elosztására
irányuló tevékenység.

Laswell
Szuverenitás

super latin szóbol származik, jelentése valami fölött áll.

A politika világában a fogalom a hatalom rangsorolására utal. A szuverén
hatalom a rangsor tetején álló hatalom. A mi esetünkben a szuverén
hatalom, az állami fő hatalom. A szuverén hatalom a történelem
folyamán lehet személyi hatalom (királyság). Testületi vagy parlamentális
hatalom (19. századi Nagy-Britannia). Illetve a népszuverenitás.

A szuverén állam azt jelenti hogy az állami hatalom kizárólagos hatalmat

gyakorol a társadalom és a társadalom csoportjai felett saját határain
belül. Ez a belső szuverenitás. Amikor az ország állami függetlenségéről
beszélünk, ami azt jelenti hogy az adott ország nincs alávetve a
nemzetközi porondon külső ellenőrzésnek, akkor külső szuverenitásról
beszélünk. A külső szuverenitást mérsékelt formában kell értelmeznünk,
ugyanis korlátlan szuverenitás, függetlenség, aligha létezik a mai
világban.

Az állam tartós képződmény melynek három alapvető ismérve van.

Államról akkor beszélhetünk ha a szuverén hatalom irányít egy népet
egy meghatározott területen.
Az állam szerepei védelmezni a társadalmat a belső szétfeszítő erőtől, a
külső veszélyektől, alapvető szolgáltatásokat.

Népszuverenitás
A közhatalom forrása a nép. A nép szervezett közösség. A szuverenitás
klasszikus értelem szerint korlátlan és korlátozhatatlan autoritás. Az
alaptörvényben a népszuverenitás mellett a hatalommegosztás elve is
szerepel, ami ellentéte egymással.
Hobs: A közösség felhatalmaz valakit hogy alkosson normát a
közösségnek. A felhatalmazás nem más mint akaratnyilvánítás aminek
van eljárási rendje. Fontos tisztázni hogy ki a közösség tagja, és hogy
kinek van joga felhatalmazást adni.
A népszuverenitás egy fikció, mítosz amit azért találtunk ki hogy
legitimáljuk a hatalmat.

Törésvonalak
Törésvonalak

A törésvonal bizonyos érdekek és vagy értékek mentén történő csoport

tagolódás, másságokat jelent A törésvonal lehet társadalmi és politikai
törésvonal. A társadalmi törésvonal a társadalomban tapasztalható
tagolódások. E tagolódások súja, jelentőssége és szerepe eltérő lehet.
Politikai törésvonalak amelyek tulajdonképpen a társadalom politikailag
jelentős törésvonalainak kifejeződése. A politikai törésvonal a társadalmi
törésvonalak elmélyült formálya, azaz olyan törésvonalak amelyek
mentén a politikai erők felsorakozhatnak. A politikai törésvonalkra
jellemző:
tartósan fennállnak
megosztják a politikai szereplőket
evonalak mentén a pártok mobilizálni tudják a társadalmat
A politikai törésvonalak esetében arról van szó hogy a társadalmi
törésvonalak nem rekednek meg a társadalmak szintjén hanem
átpolitizálódnak. Azaz politikai konfliktusokban jelennek meg és
mélyülnek el.
Milyen társadalmi törésvonalak alakulnak vagy alakulhatnak politikai
törésvonallá?

Klasszikus törésvonalak
Állam-nemzet:
centrum-periféria: domináns kissebségek és etnikai nemzetek
konfliktusa, a hódító, terjeszkedő, nacionalista erők és a függetlenségér,
az elszakadásért küzdő erők összecsapása
állam-egyház: a világi állam és az egyház versengése
Ipari kapitalizmus:
város-vidék, az urbánus-rulrális törésvonal:
ipar-mezőgazdaság
Munkaadó-munkaválaló

Pluralizmus
A pluralizmus többféleséget jelent. Az ember és a társadalom szintjén
jelentkező külömbségek, másságok, természetes határa.
A pluralizmus lényege a külömbségek egyszerre létezéségének
lehetősége és természetessége.
Honnan ered a pliralizmus?
Az emberek nem egyformák. Szellemi, fizikai, lelki és természetbeli
külömbségek, nyelvi, faji, etnikai, nemzeti hovatartozás, vagy alár
területi, régió szerinti tagozódás jellemzi az embereket. Ezek a tényezők,
alapvetően meghatározzák az emberek egymástól eltérő vágyait,
szándékait, elvárásait, melyek mentén külömböző értékek, erdekek,
nézetek, törekvések jelennek meg, formálódnak meg.
Ha az emberek sokfélesége természetes akkor az emberek alkotta
közösségek is a sokféleség természetes.Ha természetes akkor
védelmezése kivánatos. Az ember többnyire ugy érzi hogy joga van
önazonosságához, a maga egyediségéhez, személyiségének
kibontakoztatásához. Ugy tűnik ennek védelmezése nagyobb
elégedettséget az ember számára mint a külömbözőségek
uniformizálása.
A sokféleségek harmonizálása a fontos nem uniformizálása.
A társadalmi egységen belüli sokféleség védelmezése.

társadalmi prularizmus: az ember és a társadalmi csoportok közötti

külömbözőségek, és az ebből fakadó értékek, érdekek, életformák,
szokások,.
vallási prularizmus: több vallás egyszerre létezése, elfogadása,
megtűrése.
ideológiai prularizmus: emberről, társadalomról, közösségekről,
hatalomról alkotott külömböző vélemények és nézetek sokfélesége. A
külömböző ideológiák sokfélesége. Az egyes ideológiákon belüli
sokfélesége.
Igen komoly feszültség alakulhat ki ha létezik egyetlen kitüntetett
ideológia, mely a többi ideológia elfojtására törekszik.

Kulturális prularizmus

Ez az etnikai, nyelvi sokféleségek, hagyományok, szokások, életviteli

normák plurális voltára utal. Ezzel elkerülhető az asszimiláció.

Politikai prularizmus

A demokratikus politikai rendszer egyik és alap tulajdonsága, a

társadalmi sokféleségnek az egyik terméke, hiszen a külömböző értékek,
érdekek, külömböző politikai célok törekvések egyszerre és egymás
mellett létezését jelenti.
A külömböző nézetek, ideológiák, pártok és intézmények egymással
történő versengésére utal.
A politikai pluralizmus a társadalom természetes tagoltságát, és a
politikai hatalom ennek megfelelő megosztását jelenti.
A hatlomnak és a befolyásnak számos forrása lehet, származás, vagyon,
presztizs, státusz. Ez jelzi a hatalmi erőforrások sokféleségét. Ilyen
értelemben a hatalom nem sűrít egyetlen pontban, hanem szétszort.
Nam egyetlen személy, vagy testület rendelkezik az összes hatalmi
forrással.
A külömböző érdekek politikai sokfélesége
Külömböző témák területek sokfélesége
A többszörös hovatartozás
A politikai prularizmus szoros kapcsolatban álla társadalmi
prularizmussal. Az integráció, azaz az egységen belüli sokféleség
védelmezése.

Konfliktus-konszenzus

Egy szabad társadalomban a külömbözúségek léte természetes,

társadalmi és személyi külömbözőségeink léte, önazonosságunk,
identitásunk kifejeződésének alapfeltétele. Ez a feltétel szabadságot
igényel és azt jelent. A külömbözőségek szabadságának azomban ára
van. Ennek az ára a konfliktus. A konfliktus-konszenzus fogalompár az
együttműködés kettősét juttatja eszünkbe.
A konfliktus olyan társadalmi ellentét, amely egymást kizáró társadalmi
törekvésekhez kapcsol. A konfliktusok behálózzák a társadalmat. De ha
egy vagy két nagy téma köré sűrűsödnek, az mélyen megoszthatja a
társadalmat. A konfliktusokat sokáig társadalombomlasztó, kártékony
dolognak tartották, de kiderült hogy a konfliktus a társadalom
működésének folyamatos velejárója. A konfliktusmentes társadalom
csak képzelgés. Vagy akkor lehetséges ha az egyéni szabadság erősen
korlátozott és a konfliktusokat elnyomják. De még az elfolytott
társadalmakban is ott vannak a konfliktusok, lappangva. Aztán ezek
robbanásszerűen törnek felszinre. A konfliktusokat elnyomó
társadalmakban elfojtódik a dinamizmus is, gátolva ezzel a fejlődést. A
könfliktus elfojtása romboló lehet a társadalomra. A konfliktusokat
intézményes keretek közé kell szorítani.
A konfliktus ellenpárja a konszenzus.

A konszenzus fogalma legalább két jelentéssel ír, egyfelől a beleegyezés

valamibe. A másik az a megegyezés, ami két fél között jön létre. A kőt
fogalom egymásra vonatkoztatra, a konszenzus és a konfliktus
egymásra vonatkoztatva közelíthető meg mint kategória. Egyetlen
társadalomra sem jellemző csak a konfliktus vagy csak a konszenzus.
Minden társadalomban létezik a magától érthetődő konszenzusok köre
amelyben nincs vita de szépszámmal léteznek olyan kérdések a
társadalomban amelyek megosztják. A politika egyik nagy kihívó kérdése
hogy hol húzzuk meg a határt konfliktus és konszenzus között? A
demokratikus társadalmakban meghatározzák az alapvető konszenzus
körét ami már nem képezi vita tárgyát. Ebben a széles körü
konszenzusos mezőben meg lehet vívni a konfliktusokat.
A konszenzus meghatározza a politikai rend alapvető intézményeit, az
alkotmányos döntéshozatali eljárásokat, valamint az alapvető emberi és
polgári jogokat. Az ilyen alapkonszenzus nélkül a pártok egymás
szembeni harca szétverné a demokratikus kereteket. E konszenzus
keretein belül meg lehet vívni az érdekek küzdelmét. Ahol nincs alapvető
konszenzus, ott állandó politikai bizonytalanság fenyeget. Ahol pedig
nincs kijelölt és szabályozott keret a konfliktusra ott a rendet többnyire
antidemokratikus eszközökkel lehet csak fenntartani.

Politikai kultúra

A politikai kultúra szerves része az általánosságban vett kultúrának. Az

általánosságban vett kultúra nem más mint az életvitel sajátosan
kialakult rendje. Az összkultúrának azt a részét amely az emberek
politikai magatartására és jártasságára vonatkozik, politikai kultúrának
nevezzük. A politikai kultúra tehát a politikára vonatkozó közösségi
viselkedési kultúra. A politikához viszonyulásunk legalább három szinten
nyilvánulhat meg.
A politikai rendszerrel kapcsolatos állampolgári magatartás

A politikai folyamatokkal kapcsolatos állampolgári magatartás: Itt arra

vagyunk kíváncsiak hogy az egyének milyen hajlamokkal rendelkeznek,
abban a tekintetben hogy részt vegyenek a politikai folyamatokban. Ilyen
szempontból három alapvető magatartást különböztethetünk meg:
parókiális: általában írástudatlanok, elzárt területen élők, vagy idős
embereknél tapasztalható akik csaknem kizárólag családjuknak vagy
szűkebb közösségeiknek élnek. Ez a réteg valósággal elesik a politikával
való tudatos érintkezés lehetőségétől. Aligha vannak tudatával a politikai
folyamatoknak, és igazán nincs is elvárásuk a hatalomtól.
alattvalói: Azok tartoznak ide akik tudatával vannak a politika létével, a
kormánnyal, és annak is hogy a hatalom szerepet játszik az életükben.
De passzívan engedelmeskednek a törvényeknek, távol tartják magukat
a politikából, vagy érdektelenségből, vagy azért mert nem érzik magukat
beavatottnak.
részvételi: Az ide tartozók ténylegesen részt vesznek a politikai
folyamatokban, ismeretekkel rendelkeznek, igényeik, követeléseik
vannak a politikától vagy a hatalomtól, és reménnyel fordulnak a politika
felé.
E három politikai magatartás keveréke az úgynevezett állampolgári
magatartás. E három magatartás rendszertől, személytől, témakörtől
függően eltérő arányban keveredhet egymással.
Az egyes közügyi döntéssel és végrehajtással kapcsolatos magatartás
A jártasság szerinti politikai kultúra
’’Rossz,, politikai kultúra

Rossz politikai kultúrárol ott beszélünk, ahol a közösség irreálisan

szemléli magát, áltatja önmagát, sorsdöntő pillanatokban közönyt mutat.
Passzívan belenyugszik a rossz döntésekbe. Hajlamos, végletes,
szélsőséges döntések meghozatalára. Intoleráns a másságokkal
szemben. Mitöbb hajlamos a kirekesztésre. Rossz politikai kultúrához
tartozik a demagógia. A demagógia hazug igérgetése, tudatos ámítás.
Politikai szocializáció

A szocializáció általánosságban véve az a folyamat amely bevezeti a

közösség tagjait a társadalom értékeinek és magatartásformáinak
világába. A szocializáció tulajdonképpen a társadalom kultúrájának
elsajátítása.
A szocializációnak az a része amelyik a politikai magatartások
formálását és elsajátítását tűzi célul, politikai szocializációnak nevezzük.
A politikai szocializáció a politikai kultúrába való bevezetés, a politikai
kultúra elsajátítása. A politikai szocializáció során a társadalom tagjai
internalizálják az adott társadalom politikai kultúráját. Amelynek
következtében kialakul az egyén alapvető politikai identitása. A túl korai
vagy a túl szélsőséges internalizálási folyamatot (politikai nevelés)
indoktrinációnak nevezzük.

A politikai szocializáció legfontosabb színterei:

család: a család hatása erős és tartós, itt szembesülünk első ízben a
tekintéllyel, egy idő után a kollektív döntéssel, a kötelességgel, illetve az
identitás formálásához szükséges tényezőkkel, nyelv, etnikai
hovatartozás, vallási hovatartozás stb
iskola: az iskola szerepe is elsődleges fontosságú, az iskola során bővül
a közösség, az egyén vele egykorú de főleg egyenlő státuszú
emberekkel alkot közösséget, itt megtanulja a közösségi tagság
szerepét, meg kell tanulnia a közösség iránti kötelezettségeket, itt
találkozik először közös nemzeti szimbólumokkal, itt sajátítja el azokat az
alapvető ismereteket amelyek formálják identitását
kortárs csoportok: egyenlő rangú egyenlő státuszú emberek csoportja.
Az ilyen csoportban az emberek elfogadják egymást, befolyásolják
egymás véleményét, tisztelik egymást, olykor utánozzák egymást,
ösztönzik egymást hogy elfogadják és alkalmazkodjanak a csoport
normáihoz, viselkedés mintáihoz
munkahely: az a sajátos közeg, ahol első ízben tapasztaljuk meg a
munkaadó munkavállaló, főnök-beosztott, ugyancsak a munkahelyen
tapasztalható meg a társadalmi szervezkedést, tüntetések, sztrájkok,
tüntetések, az egyén felismerheti ezek társadalmi jelentősségét
 média: napilapok, folyóiratok, rádió, televízió, internet, mindezek fontos
szerepet játszanak a politikai nézeteink, magatartás formáink,
értékítéleteink alakulásában, a médiából közvetlen információkat kapunk
melyek tájékoztató jellegűek és értékformálóak. A média különleges
szerepe és jelentősége miatt fontos politikai eszköz minden hatalomnak.
A mindenkori hatalom a médián keresztül formálják leginkább a polgárok
meggyőződését
politikai pártok: Tudatos és fontos szerepet játszanak a politikai
szocializációban, aktívvá teszik a különböző álláspontokat, ideológiákat,
felhívják a társadalom figyelmét új problémákra, lényeges feladatok
megoldására

A politikai szocializáció egy soha véget nem érő folyamat. Ennek

legalább két oka van:
1. Az állandó változásokkal együtt újabb és újabb kérdések és
problémák, politikai témák kerülnek felszínre, amelyeket állandóan
internalizálni kell.
2. Állandóan új és új generációk nőnek fel. Ezeknek a
nemzedékeknek folyamatosan át kell adni nekik pedig elsajátítani a
társadalom politikai kultúráját. Azt a folyamatot hogy egy generáció
átadja a rákövetkező nemzedékre a politikai kultúráját azt politikai
szocializációs transzmissziónak nevezzük.

Politikai értékek

Mi az érték?
Az érték a társadalomtudományokba több részterületként közelíthető
meg. A gazdaságtanban pl az érték egy adott tárgy, vagy egy adott
dolog célszerűsége, funkciója. Melynek forrása a multban van, a
befktetett idő, költségek, tudás, energia stb az alapja. A gazdasági érték
tehát zömmel a multból jön, és a jelenbn bontakozik ki.
Filozófiai érték: valamilyen hiányból, ami jelenleg nincs, de meg akarjuk
valósítani. Mivel cél, szándék, perspektíva jellemzi. A perspektívai érték
a jelenből indul és a jövőben teljesedik ki. Ez az érték nem maga a
valóság leírása, hanem azzal van szembenállítva. Nem a van-ra, haniem
a kell-re válaszol.
A van-ból a kell felé való haladás, természetesen emberi beavatkozást,
tevékemységet igényel. Az érték felhívó jellegű, a jövő felé irányul, és
orientációs jellege van.
Az értékek két nagy csoportját külömböztetjük meg:
Formális jellegű: ’’jó-rossz,, ’’igaz-hamis,, ’’helyes-helytelen,,
Tartalmi jellegű: egyenlőség, szabadság, közjó

A politika világában ezeknek a formális és tartalmi értékeknek a

megvalósítását a pártok válalják fel. Ezeket az értékeket tehát a pártok
használják, többek között saját politikai identitásuk meghatározásában.
Az ideológiák elemi szinten hierarhizálják, rangsorolják az alapvető
értékeket.

Ideológiák definíciója:
1. Az ideológia többé kevésbé koherens eszmerendszer, amely
kifejezi nagy társadalmi csoportok érdekeit, és ezek társadalomról,
politikáról, hatalmi intézményekről alkotott sajátos nézeteik. Az
ideológia két szóbol áll. idea: eszme, logosz: tudomány
2. Tényként, vagy igasságként elfogadott hitrendszer, amely a
társadalom szintjén jelentkezik.
3. Eszmék együttese amely politikai cselekvés alapjául szolgál.
Az ideplógiáknál kijelenthetjük hogy a fennálló rend leírása és a
jövőbelo cél kitűzése szerves része.

Az ideológiák hatása
1. csoportképző, integráló
2. identitásalkotó, fokozó
3. orientáló, magatartásformáló
4. az értékek hierarhizálója
5. az ideológia értelmezi a multat, elemzi a jelent, képet alkot a
jövőről
 6. Az ideológia támogatja, vagy élesen bírálja a fennálló hatalmat

Az ideológiák elkülönülési szempontjai

1. emberi természet
a: az ember alapvetően jó, a bajok, a problémák, a háborúból, a
politikai rendszerből, a hatalom természetéről vezethető le.
(anarchizmus)
b: Az ember tökéletlen, határozott állami hatalomra van szükség
c. Az ember természete révén kooperációra, testvériségre
hajlamos. (szocializmus)
d: Az ember önző, és inkább versengésre hajlamos.(liberalizmus)
2. Egyén közösség viszonya
a: Az egyén elsődleges a közösséghez képest. A közérdek nem
más , mint az egyéni érdekek összessége
b: A közösség elsődleges az egyénhez képest. Ugyanis a
közösség már létezik amikor már az egyén születik. Tehát a
közösség befogadja az egyént. A közösség elsődlegességét vallók
szerint több mint az egyének érdekeinek puszta összege

3. egyenlőség: olyan kérdések merülnek fel, hogy egyenlőek-e az

emberek természetüknél fogva? Egyenlőknek kell e lenniük? Ha
igen, milyen egyenlőségről beszélük? jogi, politikai, gazdasági. Ha
nemtán a társadalom természeténél fogva egyenlőtlen, akkor az
egyenlősítésre való törekvés nem fog erőszakhoz vezetni?
4.
szabadság: csak szabályos keretek közötti szabadság. Negatív és
pozitív szabadság. A negatív szabadság azt jelenti hogy
kényszerítéstől mentes vagyok. A pozitív szabadság, hogy meg
legyenek a lehetőségek a célok elérésében.
5.
igazságosság: Vannak akik szerint a piac mindenkit érdeme
szerint jutalmaz. Az érdemek szerinti jutalmazás szükségszerűen
vezet egyenlőtlenséghez hiszen az emberek természetükből
szellemileg és fizikailag nem egyenlőek.
 b: Mások szerint a piacgazdaságban túl nagy szerepe van az
esetleges elemeknek, netán a származásnak, és ha figyelembe
vesszük az egyenlőség nem tűnik igazságosnak.

c: Nem az érdem a tényező, hanem a szükségletek egyenlő

kielégítése igazságos.

d: A szükségletek ilyen kielégítés nem csak igazságtalan, hanem

kérdés az is hogy ki határozza meg az elosztás során

Konzervativizmus

A konzervativizmus kiinduló jelentése a mindennapi szóhasználatban, a

fennálló, a meglévő megőrzése, tartósítása. A konzervatív magatartás
lényege hogy ha nem szükséges változtatni, akkor szükséges
nemváltoztatni. A konzervativizmus egyik alapvető jellemzője hogy
előnyben részesíti az ismerőst az ismeretlennek, a kipróbáltat, az újjal
szemben.
Alapvető elvei:
1. tradicionalizmus: meglévő szokások és intézmények tisztelete. Ez
a konzervatívok szerint a hagyományok, a szokások, már kipróbált
dolgok, és ezek tulajdonképpen a történelem, és a korábbi
nemzedékek bölcsességének eredményei. Valahol nem véletlen
hogy ezek alakulnak ki, és ezek maradtak fenn. Ezek hosszú idő
alatt formálódtak. Ezek a szokások, intézmények, jobban
szolgálják a közösséget, mint az elvont képzelgések és a logika.
Erre azt mondhatjuk hogy a konzervatívok tisztelettel vannak a
szokások iránt, elfogadják a mérsékelt változásokat, de elutasítják
a radikális, forradalmi változásokat
2. A szervesség elve: (organizmus) Ennek lényege hogy a
konzervatívok szerint a társadalom, olyan, mint egy szerves egész.
A társadalom egy bonyolult szerves egész. Amelyet nem lehet
csak ugy gyökerestül felfordítani. A változás nem elutasított, de
csakis a megfontolt és a társadalom teljes változása fogadható el.
3. A politikai szkepticizmus: A politikai bölcsesség nem az elméleti
spekulációban van, hanem a történetileg felhalmozott tudásban. A
 konzervatívok felismerik a politika korlátait, de elismerik azt hogy
szükség van rá.
4. Az egyenlőtlenség elfogadása: Az emberek természetüknél fogva
egyenlőtlenek, éppen ezért, a társadalmi egyenlőtlensége
természetes. Ennek kiküszöbölése természetellenes, olyannyira,
hogy erőszakhoz is vezethet. Ilyen értelemben a társadalmi
hierarchia egy szükségszerű következmény.

Liberalizmus

A 19. századi formája hit a piac önszabályozó jellegében: ,,Lesae fare’’

A hagyományos liberalizmus alapelvei: Egyéni szabadság. Mert az

egyén elsődleges a közösséghez képest. A közjó fikció, az
intézményeknek az egyén érdekeit kell szolgálnia. Az egyén alapvető
jogai és magánszférája sérthetetlen, ebben az államnak nincs, vagy csak
minimális beleszólása lehet. szólásszabadság, vallásszabadság,
gyülekezés szabadság, magántulajdonhoz való jog, munkához való jog,
szavazati jog
A racionalizmus: az egyén ésszerű lény , és engedni kell hogy szabadon
gondolkodhasson és szabadon dönthessen
Hatalom korlátozása:
1. A hatalommegoszlás kapcsán alapvetően irányadó az alkotmány. Az
alkotmány rögzíti a hatalmiágak szétválasztását. törvényhozó,
végrehajtó, bjrói hatalmak szétválasztását. Az alkotmány meghatározza
a hatalommegosztás elvét
2.: Az alkotmány rögzíti az alapvető emberi jogokat, és azok
3.: a ciklikus és szabad választás.
4.: tolerancia: a másság megtűrése. a másságok elfogadása nélkül nincs
garantálva a liberálisok által hirdetett egyéni szabadság. Nem
érvényesek az alkotmányban szereplő alapvető jogok.