Szabó Márton

SZÁZAD
V É G • •
ÚJ FOLYAM 54. SZÁM 2009. 4.
KONTROLL
HERESZTETIKA ÉS JÁTÉKELMÉLET
Körösényi András: Escher lépcsőin. Vezetés, mani-
puláció és demokrácia • 3
Málik József Zoltán: Politikai konfliktusok játékel-
méleti modellezése • 27
ÚJRAÍRÁS
Szabó Márton: A tudás és a hatalom viszonyának
problémái • 49
Gyulai Attila: Kiindulópontok Paul de Man politika-
elméletéhez • 81
SZEMLE
Balogh István: A humanista tradícióval szemben
Niklas Luhmann: Die Moral der Gesellschaft • 101
Horváth Szilvia: Zavart keltő szövegek
Judith Butler: Problémás nem. Feminizmus és az
identitás felforgatása • 131
Bodnár-Király Tibor: A magyar korona jelentésének
színeváltozása a kora újkorban
Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona. Jelentések,
szimbólumok és nemzeti identitás • 149
Szerkesztőségek:
Gyurgyák János • Fellegi Tamás • Gyekiczki András • Kövér László • Kövér Szilárd •
Máté János • Orbán Viktor • Stumpf István • Varga Tamás • Wéber Attila
Pethő Sándor • Bárány Anzelm • Huoranszki Ferenc • Kovács M. Mária • Körösényi

András • Liptay Gabriella • Ruzsa Ágnes • Szilágyi Márton
Spéder Zsolt • Kerékgyártó Béla • Körösényi András • Kövér György • Sághi Gábor •
Stumpf István • Tóth István György
Balázs Zoltán • Bódy Zsombor • Cieger András • Csite András • G. Fodor Gábor •
Kapitány Balázs • Szalai Ákos
G. Fodor Gábor • Demeter Tamás • Mándi Tibor • Szűcs Zoltán Gábor
Olvasószerkesztő: Bánki Judit

Szerkesztőségi titkár: Huszár Orsolya
Kiadó: Századvég Kiadó

Felelős kiadó: Varga Zoltán
A szerkesztőség címe:
Századvég Politikai Iskola Alapítvány, 1037 Budapest, Nagybátonyi utca 8–10.
Telefon: (1)-479-5284 • Fax: (1)-479-5290 • e-mail: kiado@szazadveg.hu
ISSN 0237-5206
Tipográfia és lapterv: Élőfej Bt.

Műszaki szerkesztő: Varga Júlia
Rosental Kft. – Felelős vezető: Rózsavölgyi Sándor
A Századvég folyóirat támogatói:
Nemzeti Kulturális Alap
Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank NyRt.
Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány

Körösényi András
Escher lépcsőin
Vezetés, manipuláció és demokrácia*
a demokrácia úgynevezett elitista elmélete kezdettől összefo-

nódott a demokratikus politika piaci analógiájával. Noha az
elitista elméletben elválnak egymástól a vezetők és az állam-
polgárok, de a periodikusan ismétlődő választások demokra-
tikus visszacsatolást biztosítanak, és így a nép kontrollja megmarad az
elit felett. Az elitdemokrácia persze nem homogén, hanem olyan eltérő
irányzatokat magába foglaló gyűjtőfogalom, amelyek másképpen látják
képviselők és képviseltek, elit és társadalom viszonyát.
A klasszikus elmélet normatív célját leginkább biztosító verziója a
demokrácia mandátumelmélete. Itt a képviselet (és az azt ellátó politi-
kus, illetve párt) nem kormányzást végző, önálló szerepet játszó intéz-
mény, hanem közvetítő a népakarat és a kormányzati politika között.
A kormány a kapott „mandátumnak” megfelelő közpolitikát folytat,
ami egyszerre jelent analitikus összefüggést és normatív követelményt.
A képviselet a népakarat re-prezentációját, visszatükrözését jelenti, ami
a képviselet deskriptív felfogásának felel meg.1 Így elsősorban intéz-
ményi technika, ami nélkülözhetetlen a népgyűlés-demokrácia esz-
méjének, a nép önkormányzatának a modern, nagy létszámú államok
viszonyai között történő intézményesítésében.2 A kormányzás demok-
ratikus és képviseleti jellege annak reszponzivitásában ragadható meg.
Ez ma a demokrácia talán legelterjedtebb felfogása.
* Az alábbi írás az MPTT 2009. július 3–4-én Miskolcon, illetve az IPSA 2009 július
12–16-án Santiagóban megrendezett konferenciáján tartott előadás átdolgozott válto-
zata. A kutatást az OTKA támogatta (K 72656).
1 Pitkin 1967.
2 Erre a tézisre épül Dahl munkája (1989, 83, 97, 106, 226).
4 HERESZTETIKA ÉS JÁTÉKELMÉLET
A mandátumelméletet a demokratikus verseny vonatkozásában a leg-

jobban Anthony Downs mediánszavazó elméletével ragadhatjuk meg.3
Ennek számos erénye van, közöttük az egyensúly, az előre jelezhetőség,
a reszponzivitás és a közjó egyértelmű meghatározása. A fő hátránya,
hogy olyan szűkített előfeltevésekre épít, amelyek empirikus relevan-
ciája kétes, és amelyek a legfontosabb politikai problémák (konfliktus,
vezetés, manipuláció, versenykorlátozás, vezetői kontraszelekció stb.)
megragadását nem teszi lehetővé. A mediánszavazó modellje a demok-
rácia egy olyan ábrázolása, ahol a politikai vezetők és az elitek a nép-
akarat megtestesítői: vezetés és elit szerepe problémátlanul beilleszke-
dik a demokratikus rendbe. Nem beszélhetünk sem hatalmi elitről, de
még csak autonóm elitről sem.4
A klasszikus demokráciaelmélet kívülről történő schumpeteri bírá-
lata jól ismert. Jelen írás egyik célja megmutatni, hogy az aggregatív
demokráciaelmélet belső logikája alapján, azaz „belülről nézve” is
ellentmondásokhoz jutunk, amelyek aláássák az elmélet alapjait. Ebben
a heresztetika William Riker által kidolgozott fogalmára fogok támasz-
kodni. Írásom első részében bemutatom a heresztetika elméletét, majd
azt elemzem, hogy Riker koncepciója miként járul hozzá a politikai
vezetés és a politikai helyzet természetének a megértéséhez.
A második részben – a mediánszavazó modelljével szemben – a
demokratikus verseny egy olyan alternatív modelljét vázolom fel,
amely reflektál a politikai egyensúlytalanság problémájára. A változó
kalkulus modellje megvilágítja a politikai folyamat természetét, és hoz-
zájárul három fogalom, a politikai vezetés, a politikai megismerés és a
politikai helyzet közti összefüggések megértéséhez. Végül, a harmadik
részben az elszámoltathatóság problémájának segítségével azt elem-
zem, hogy a bevezetett új demokráciamodell milyen normatív impli-
kációkat hordoz.
3 Downs 1957.
4 Körösényi 2007.
ESCHER LÉPCSŐIN 5
A politikai manipuláció (heresztetika) rikeri

elmélete
A heresztetika és a mediánszavazó modell
William Riker munkássága sokáig a társadalmi döntések elméletének

(TDE) jellegzetes problémái, a szavazási paradoxonok, az egyensúly
elérésének feltételei körül forgott. Az 1960–70-es évek időszakának
nagy ígérete ugyanis az volt, hogy a közgazdaságtan mintájára a poli-
tikatudomány mint egyensúlytudomány megteremthető. Ez áttétele-
sen a klasszikus demokráciaelmélet tudományos pedigréjének a meg-
erősítését is ígérte. Riker a Liberalism Against Populism című 1982-es
könyvében azonban már szkeptikus következtetésekre jut. Arra, hogy a
politikát (vagy másképpen a közjavak piacát) a gazdasági piaccal szem-
ben nem az egyensúly, hanem az egyensúlytalanság jellemzi. A közja-
vak piacán nincs optimális társadalmi döntés, a közérdek gyakran nem
határozható meg egyértelműen. A valódi egyensúly hiánya viszont teret
nyit a döntési helyzetek, a preferencia-aggregáció manipulálására. Riker
figyelme ezt követően a manipuláció és a vezetők szerepe felé fordul.
Riker kiindulópontja Downshoz hasonlóan a módszertani individua-
lizmus és a társadalmi döntések elmélete. Mindketten az úgynevezett
aggregatív vagy – Robert Dahl terminusával5 élve – populista demokrá-
ciaelméleti modell paradigmájából indulnak ki. Míg azonban a downsi
mediánszavazó elmélet belül marad, a rikeri heresztetika teóriája – ez
írásom egyik tézise – szétfeszíti e paradigma kereteit. Riker elmélete
már kiindulópontjában is számos ponton eltér a mediánszavazó modell-
jének apolitikus és életidegen előfeltevéseitől, amelyek közül elöljáró-
ban hármat emelek ki.6
Először is, Riker számára a politikai folyamatot az egyensúly helyett
a körkörös többség, az egyensúlytalanság jellemzi. A társadalmi dönté-
sek elméletének eredményeire építve Riker szerint az egyéni preferen-
ciákból kiindulva – azok aggregációja révén – a közérdek többnyire nem
határozható meg egyértelműen, miként a ciklikusság problémája ezt
plasztikusan mutatja. Intézményi vagy más korlátok nélkül az egyéni
5 Dahl 1956.
6 Downs mediánszavazó elmélete a TDE által vizsgált aggregációs modellnek egy spe-
ciális esete.
preferenciák bármilyen módszerrel történő társadalmi szintű „összeol-

vasztása” nem feltétlenül eredményez egyensúlyt, illetve stabil többsé-
get. A racionális egyéni döntésen alapuló kollektív döntések irracioná-
lisak lehetnek.7
Másodszor, míg Downs mediánszavazó modelljének feltétele a poli-
tikai tér egydimenziósra korlátozása, Riker két- vagy többdimenziós
politikai mezőben vizsgálja az egyéni preferenciák aggregációjának
problémáit. Ebben a térben már ritka az egyensúly. A közjószágok-
kal kapcsolatos spontán vagy természetes preferenciarendezésekben
semmi sem biztosítja, hogy az egydimenziósság, illetve az egycsúcsúság
feltételei teljesüljenek. A körkörös többség és a többcsúcsú preferencia-
rendezés nem korlátozódik ritka vagy „extrém” politikai szituációk-
hoz. A leghétköznapibb politikai dilemmák, így az elosztási kérdések
vagy másképpen a disztributív politika kérdései is tipikusan körkörös
többséghez vezetnek. Ezt az irodalomban gyakran az „oszd el a dol-
lárt” játékkal mutatják be, vagy olyan gyakorlati példával, mint az
szja-javaslatok közti ciklikusság.8 Ezek egyaránt a kő-papír-olló játék-
hoz hasonlóan működnek, így szükségképpen ciklikussághoz vezetnek.
Tágabb összefüggésben mindez azt jelenti, hogy a politika természe-
tes állapota az egyensúlytalanság.9 Adam Smith gazdaságra vonatkozó
„láthatatlan kéz” tétele a politikában nem érvényes: éppen ellentétes
a helyzet.10 A politikai világ kaotikus. A racionális és autonóm egyé-
nekből álló társadalomban nincsen eleve harmónia, azaz „természetes
egyensúly”, sőt, miként a szavazási paradoxonok jelzik, diszharmónia,
konfliktus jön létre.
A fentiek ellenére valóban igaz, hogy a szavazási paradoxonok és az
egyensúly hiánya a gyakorlati életben nem vagy csak ritkán jelennek
meg nyíltan és vezetnek megoldhatatlan helyzetekhez, ugyanis általá-
ban megtörténik az alternatívák bináris helyzetekre való mesterséges
korlátozása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen módon elfedett
paradoxonok nem léteznek, nincsen következményük, még ha azok
nem is nyilvánvalóak, rejtettek. Az alternatívák korlátozásának egyik
gyakori útja az intézmények – például a választási rendszer – struktu-
7 Arrow 1951; Riker 1982; uő 1983, 47–51; Shepsle–Bonchek 1997.

8 I. m. 56–59, 91; Stiglitz 2000, 186, 190; Körösényi 2005, 84–88.
9 Riker 1980; Csontos 1997.
10 Mancur Olsontól (1965) tudjuk, hogy a kollektív cselekvés sajátosságai a problémá-
kat tovább tetézik. Míg Adam Smith feltételezése szerint az egoista önérdeküket köve-
tő egyének cselekvései a magánjavak piacán kollektív haszonhoz, közjóhoz vezetnek,
addig Olson bebizonyítja, hogy a közjavak piacán gyakran éppen ennek az ellenkezője
történik.
ESCHER LÉPCSŐIN 7
ráló szerepe, ami Rikernél is komoly szerepet kap. A harmadik fontos

eltérés a rikeri elméletben Downshoz képest az, hogy az intézmények
mellett fontos, önálló szerep jut egy másik strukturáló tényezőnek,
nevezetesen a politikusoknak. A körkörösséget és az egyensúlytalansá-
got gyakran a döntési alternatíváknak a politikai vezetők részéről tör-
ténő manipulációja teszi elkerülhetővé. A politikai alternatívák szer-
kezetét manipulálva a választási győzelemre törekvő, illetve azt elérő
vezetők – a TDE szempontjából – mesterséges és ideiglenes egyensúlyt
teremtenek.
Láthatjuk, hogy a TDE paradigmájában az állampolgári preferen-
ciák, illetve a preferencia-aggregáció manipulálására éppen a valódi
egyensúly hiánya nyit teret. Ha a politikai térben valódi egyensúly
létezne, nem lenne szükség politikai vezetőkre. A képviselői és más
választott tisztségekért induló jelöltek szerepe arra korlátozódna, amit
Downs mediánszavazó modellje megenged. Nevezetesen arra, hogy a
választott közhivatalokba a mindenkori közvéleményt mechanikusan
követő, politikai koncepció nélküli, tisztán hivatalorientált technokra-
ták kerülhetnének. A politikai vezetés művészete, a rikeri heresztetika
számára ezzel szemben éppen az nyit teret, hogy a politika tudománya
mint „egyensúlytudomány”, nem létezik.11
Mit is jelent William Riker újítása, a heresztetika fogalma? Riker
több munkájában foglalkozik a heresztetika, a manipuláció jelenségé-
vel.12 Heresztetikának (heresthetic) nevezi a döntési és választási hely-
zeteknek a politikai szereplők, illetve vezetők részéről történő stratégiai
manipulációját, strukturálását a politikai folyamatban.13 A heresztetika
„…a szituáció olyan módon történő felállításának művészete – a poli-
tikai szereplők számára rendelkezésre álló választási alternatívák meg-
fogalmazása révén – hogy még akik nem kívánják, azok is kényszerítve
legyenek a szituáció szerkezete által a manipulátor (heresthetician)
céljainak támogatására”.14 Azaz a heresztetika a politikai manipuláció
művészete. E manipulációs technikák közös vonása, hogy – az állam-
polgári preferenciákat adottnak véve – mindegyik alkalmas lehet az
eredmény megváltoztatására. A heresztetika révén a politikusok olyan
módon próbálják strukturálni a világot (döntési alternatívákat), hogy
nyerhessenek.
11 Riker 1986, 147.

12 Uő 1983; 1986; 1996.
13 Uő 1983; 1986.
14 Uő 1996, 9.
A heresztetikát Riker kezdetben élesen elválasztotta a retorikától.

Míg a retorika a politikailag kívánatos eredményt elsősorban az állam-
polgárok politikai preferenciáinak a megváltoztatása (meggyőzés, befo-
lyásolás) révén, a heresztetika a választási helyzetek strukturálása,
manipulálása révén kívánja elérni anélkül, hogy a preferenciákat meg-
változtatná.15 Azaz az állampolgárok politikai preferenciái – Downs
mediánszavazó elméletéhez hasonlóan – exogén adottságot hordoznak.
A heresztetika típusai
Riker írásaiban a manipuláció öt típusát különbözteti meg: (1) új alter-

natíva bevezetése, (2) a napirend-formálás, (3) a szavazási eljárás mani-
pulálása, (4) a stratégiai szavazás eszköze és végül (5) a megítélés dimen-
ziójának megváltoztatása. Nézzük röviden, mit jellemzi ezeket.
Új alternatíva bevezetéséről egy már adott, a napirenden szereplő
ügyben beszélünk. A célja mindig a döntési esélyek megváltoztatása
egy már létező többség megosztása, illetve ciklikusság létrehozása. Így
megtorpedózható egy kedvezőtlen döntés, és megőrizhető a status quo.
Az új alternatíva bevezetése azonban a politikai folyamat mindennapos
jelensége. A politika leghétköznapibb területén, az elosztási kérdések-
ben mindig fennáll a lehetőség egy adott többség új alternatíva beve-
zetésével történő megosztására. Ennek klasszikus példája Africanus
Dexter konzul (ön)gyilkosságának ifj. Plinius leveleiből ismert esete.16
A heresztetika második típusa a napirendformálás, az új ügy bevitele
a napirendre. Nincsen semmilyen objektív alapja, hogy milyen ügyek
kerül(je)nek egy választási kampány középpontjába, azaz nincs objek-
tív alapja annak sem, hogy milyen dimenzióban (milyen ügyekben)
fogalmazzák meg pozíciójukat a közjóról a jelöltek, a pártok, és ennek
következtében preferenciáikat a választók. Nincs objektív alapja annak
sem, hogy politikailag melyik ügy fontosabb, s melyik kevésbé. Ebből
adódóan a politikai napirend és maguknak a döntési helyzeteknek a
kialakítása is politikai-stratégiai küzdelem eredménye (hiszen az is
politikai kérdés, hogy mi válik politikaivá), ugyanis a rivális szereplők
eltérő ügyek politikai napirendre vételében és eltérő szerkezetű döntési
helyzetek létrejöttében érdekeltek. A napirendformálás annak manipu-
15 A retorika, amely hagyományosan fontos eszköze a politikai preferenciák megvál-

toztatásának és a politikai többség létrehozásának, szintén tartalmaz manipulatív ele-
meket. A retorika nem habermasi vagy rawlsi értelemben vett deliberáció. Röviden:
ékesszólással s nem érveléssel történő meggyőzés (Riker 1983, 59).
16 Riker 1983, 55–56; Farquharson 1994, 9–18; Shepsle–Bonchek 1997, 59.
ESCHER LÉPCSŐIN 9
lációja, hogy milyen ügyek kerüljenek a döntéshozatal vagy általában

a politikai diskurzus napirendjére.17 Minden jelölt, illetve párt olyan
számára előnyös ügyet próbál napirendre vinni, amelyben számíthat a
többség támogatására, illetve amivel megoszthatja riválisának táborát.
Egy új ügy napirendre kerülése egy adott helyzetben többdimenzióssá
teheti a politikai teret, és jelentősen megváltoztathatja a politikai vagy/
és pártpreferenciák eloszlását, azaz egy döntés végeredményét. Például
jól ismert a szenvedélyes kisebbségek koalíciója, amely bizonyos
preferenciaeloszlás esetén lehetővé teszi, hogy a kisebbségek legyőzzék
a többséget. Erre épül a szavazatkereskedelemnek (logrolling) az ameri-
kai törvényhozásból jól ismert jelensége.
A heresztetika harmadik, régóta ismert formája a szavazási eljárás
manipulálása. A TDE irodalmából, de a választási rendszereket össze-
hasonlító politikatudományi irodalomból is ismert, hogy a választók
preferenciáinak egy adott megoszlása mellett a mandátumelosztás
végeredménye jelentősen eltérhet, ha különböző választási (szavazat-
aggregációs) eljárást alkalmazunk.
Az eddigi estekben feltételeztük, hogy a szavazók őszintén nyilvá-
nítják ki preferenciáikat. A negyedik típus a stratégiai szavazás, ahol a
szavazat gyakran jobban hasznosul, mint az őszinte szavazásnál. A sza-
vazók így a preferenciájukhoz közelebbi eredményt érhetnek el.
Az ötödik típus a megítélés dimenziójának megváltoztatása, ami
a rikeri heresztetika legizgalmasabb eszköze. Itt nem új ügy napi-
rendre vételéről, és nem is új döntési alternatíva bevezetéséről van
szó. Hanem új megítélési szempont, új perspektíva bevezetéséről egy
már napirenden szereplő ügyben, ami más, új megvilágításba helyezi
az ügyet, a vele kapcsolatos opciókat, s ilyen módon a döntési prefe-
renciák újrarendezését érheti el. Aki eddig támogatta valamiért, most
új megítélési szempontok alapján ellenzőjévé válhat.18 Ezt a módszert
Riker Warren Magnuson szenátor az ideggáz-szállítás ellen folytatott
harcának példáján mutatja be. Ebben az amerikai szövetségi kormány
Okinavából – Washington államon keresztül – Colorado államba tör-
ténő ideggázszállításhoz kérte a szenátus jóváhagyását, amelyre egy
korábban kötött japán–amerikai nemzetközi egyezmény keretében
került volna sor. Noha a szenátusi jóváhagyást mindenki biztosra vette,
a Washington állambeli Magnuson szenátor egy módosító javaslattal élt,
hogy megakadályozza a szállítást. A csekély támogatást élvező provin-
ciális környezetvédelmi és kockázati szempontok helyett – ami ilyen
17 Lásd például Tóth–Török 2002, 9–44.

18 Riker 1983, 61.
ügyekben a szokásos felvetés – meglepő módon alkotmányossági síkra

helyezte az érvelését. A tervezett szállítás nem pusztán a Pentagonnak
a helyi lakossággal szembeni túlkapása, hanem az elnöknek a japánok-
kal történt megegyezés során a szenátus (előzetes egyetértési) jogait
semmibe vevő magatartása miatt állítandó le. A módosító javaslatot
így – meglepetésre – a szenátus elfogadta.19
A példa megvilágítja a heresztetika e típusának lényegét: az alkotmá-
nyossági szempont bevezetése nem egyszerűen új döntési opciót jelent,
hanem megváltoztatja az egész ügy megítélésének dimenzióját. Egy
lokális környezetvédelmi ügyből nagypolitikai, alkotmányossági kér-
dés válik. Már nem a szállítás környezeti kockázata a kérdés, hanem az,
hogy az elnök túllépi-e hatáskörét, csorbítva ezzel a szenátus alkotmá-
nyos jogait és a hatalommegosztás alkotmányos alapelvét.
A heresztetika természete
Alább a rikeri heresztetika néhány sajátosságát elemzem, és megpróbá-

lok rámutatni azokra a pontokra, ahol az elmélet implikációi aláássák a
kiinduló előfeltevéseket, és túlmutatnak a TDE keretein.
A heresztetikai elmélet tézise, hogy ha egy adott helyzetben exogén
adottságnak tekintjük a szavazók preferenciaeloszlását, a politikai
vezetők képesek lehetnek a döntési helyzetet olyan módon manipulálni
(például a szavazási eljárás, illetve a napirend, a döntési alternatívák
manipulációjával), ami az egyéni preferenciák összegzése során más, az
ő törekvéseiknek megfelelő végeredményt ad. Az aggregálás végeredmé-
nye, azaz a „népakarat”, tehát nem független a politikusi manipulációk-
tól. Ebből a politikai vezetésre nézve fontos következtetést vonhatunk
le. Nevezetesen azt, hogy Riker eredményei alátámasztják Schumpeter
híres manipulációs tézisének „gyengébb” értelmezését. Ezek szerint, ha
nem is közvetlenül az egyéni állampolgári prefrenciákat, de az „össze-
olvasztásuk” módját és ezen keresztül annak eredményét, a társadalmi
döntést lehet manipulálni, s a „népakaratot” ilyen módon előállítani.
Riker elméletéből azonban ennél több is következik. Állításom az,
hogy a heresztetika közvetve a preferenciákat, illetve a preferenciaren-
dezést is manipulálja. Egyrészt azért, mert a politikai napirend és a dön-
tési alternatívák szerkezetének a manipulációja hatással van a preferen-
ciák fontosságára és intenzitására (salience), és ebből adódóan közvetve
19 Uő 1983, 56–57; lásd még bővebben Riker 1986. Riker számos empirikus példát
adott a heresztetika megvilágítására (1986), és szisztematikus empirikus kutatásra is
történtek kísérletek (Riker 1996; Nagel 1993; 1998).
ESCHER LÉPCSŐIN 11
azok tartalma, politikai jelentése is megváltozik.20 Másrészt azért, mert

egy új értékelési dimenzió bevezetése, illetve a dimenzió fontosságának
manipulációja közvetlenül is megváltoztatja a (primer) preferenciák
aktuális politikai jelentését.21 Ha ez így van, akkor a primer állampol-
gári preferenciák exogén mivolta politikai értelemben már nem jelent
olyan megváltoztathatatlan adottságot a szavazatmaximalizáló politi-
kusok számára, amit a siker érdekében feltétlenül követniük kellene.
Azaz a medián pozíció, mint ami exogén (objektív) adottság volna a
politika számára, érvényét veszíti. Miként Warren Magnus szenátor
módosító javaslatának példáján láthattuk, a megítélés dimenziójának
megváltoztatása más megvilágításba helyezhet egy ügyet,22 s ezáltal az
üggyel kapcsolatos opciókat, s ilyen módon a preferenciák újrarendezé-
sét érheti el.
A heresztetika tehát végső soron egyaránt jelenti a szavazási alter-
natívák és az állampolgári preferenciák manipulációját.23 A rikeri
heresztetika így, noha az RDE és a TDE paradigmáján belül fogant, végső
soron aláássa a TDE azon előfeltevését, hogy az egyéni preferenciák ex
ante adottak lennének. Ugyanis bármilyen társadalmi preferenciaren-
dezést is tekintünk adottnak, a politikai vezetők rivalizálásuk során a
manipuláció fentebb tárgyalt eszközeivel azok átalakítását, újrarendezé-
sét érhetik el. Ha azonban az állampolgári preferenciákat (de legalábbis
azok politikai jelentését) maga a politikai folyamat alakítja, azok politi-
kai értelemben nem tekinthetőek többé exogén tényezőknek.24
A fenti érveléssel szemben felhozható, hogy a rikeri heresztetika
felsorolt technikái pusztán a döntés kontextusát igyekeznek átírni, és
nem a résztvevők exogén preferenciáit változtatják meg.25 Csakhogy az
ellenvetés mögött olyan feltételezés húzódik, amit nem fogadhatunk
el. Ezen előfeltevés szerint az állampolgári preferenciák politikai érte-
lemben kontextusmentesek, vagy a prefenciákhoz hasonlóan azok kon-
textusa is egy objektív, ex ante létező, exogén adottság. Ez, a politika
20 Riker 1983, 65.

21 I. m. 57–58.
22 Lásd a „priming” és a „framing” eszközeinek alkalmazását, amelynek kiterjedt
empirikus irodalma van (például Jacobs–Shapiro 2000). A fogalomról bővebben lásd:
Török 2005, 52–55; interpretatív elméleti megközelítésből: Hajer–Laws 2006, 252–59.
23 Riker 1983, 65.
24 Gerry Mackie, Riker legátfogóbb kritikusa, elutasítja a szavazási helyzetek és a
szavazói preferenciák manipulációjának lehetőségét új alternatívák vagy új dimenzi-
ók bevezetésével. Paradox módon viszont úgy véli, hogy az állampolgári preferenciák
deliberáció révén formálhatóak (Mackie 2003, 378–408).
25 Uő 2003; Meszerics 2008.
redukcionista, közgazdasági megközelítéséből következő előfeltevés

azonban téves. Először is, a manipulációs technikák áttekintésekor lát-
hattuk, hogy nincsenek objektív, kontextustól függetlenül érvényesülő
preferenciák, illetve preferenciarendezés, hanem a napirend, az aggre-
gálási eljárás, az értékelés dimenziója, mind hatással van alakulásukra.
Fentebb láttuk azt is, hogy ha a politikai helyzet átértelmezése követ-
keztében egyes állampolgári preferenciák fontossága (salience) a jelen-
téktelenségig csökkenhet, és ezzel az indifferenssé válhat az adott politi-
kai helyzetben, akkor azok exogén jellegéről kialakított előfeltevésünk
megdől. A preferenciák a politikai folyamat természeténél fogva endo-
gén tényezővé válnak. Másodszor, ha elfogadjuk a kontextus létezését,
nem feltételezhetjük annak „objektív” vagy exogén jellegét. A kontex-
tus a politikai folyamat – és annak percepciója, értelmezése – következ-
tében változik. A politikai helyzet (újra)definiálása természetes része a
politikai folyamatnak. A politikai küzdelem legfontosabb kérdése min-
dig az, hogy mit tekintsünk „valódi” politikai kérdésnek, miként értel-
mezzük a politikai helyzetet. A preferenciák és a preferenciarendezések
így nem lehetnek kontextusfüggetlenek, azokban a mindenkori kontex-
tus, a politikai helyzet aktuális értelmezése is kifejeződik.
A politikai helyzet (újra)definiálását a politikai vezetők végzik.
A megfelelő új alternatíva bevezetése „egy új nézőpont megtalálásától
függ”, ami a legmagasabb fokú „művészi kreativitást” kívánja meg.26
A művészet metafora régóta használt a politikai vezetés, a kormány-
zás természetének megragadására. Kifejezi, hogy a politikai tevékeny-
ség alkotó tett, kreativitás, teremtés: valami korábban nem létező lét-
rehozása, megalkotása.27 Olyan, mint a képző- és előadó művészet.
Jellegzetessége az innováció, az egyedi, megismételhetetlen helyzetek-
ben való eligazodás, az „ismeretlen hullámokon való kormányzás”.
A politikáról író szerzők – így például Jacob Burckhardt, Kornis Gyula
vagy Michael Oakeshott – gyakran a politika, az állam, a kormányzás
művészetéről írtak.28 A „művészet” metafora nemcsak a kormányzás
mint cselekvés természetét mutatja meg: hanem azt is, hogy a veze-
tői teljesítmény megítélése a művészethez hasonlóan nagymértékben
szubjektív elemekhez kötött.
Amikor az egymással rivalizáló és programatikus (policy) célokkal
rendelkező politikai vezetők a politikai helyzet (át)értelmezésével,
illetve a megítélés dimenziójának a megváltoztatásával próbálnak szá-
26 Riker 1986, 1, 34.

27 Mannheim 1996, 129–137.
28 Burckhardt 1978, 9; Kornis 1943, 17; Oakeshott 2001, 409–410.
mukra kedvezőbb eredményt, nagyobb támogatást kihozni az adott

állampolgári preferenciaeloszlásból, akkor a heresztetika mellett elke-
rülhetetlenül élnek a retorika eszközével is. A politikai helyzet (át-)
értelmezése nemcsak egy új nézőpont megtalálásától függ, „…hanem
retorikai sikert is kíván a közömbös embereknek az újdonság elfoga-
dásáról történő meggyőzésében”.29 A preferenciák politikai tartalmá-
nak, jelentésének a megváltoztatására irányuló törekvések közben a
hereszetikai és retorikai eszközöket – például „priming”, „framing”,
interpretáció – nem egyszerűen együttesen alkalmazzák, de ezek az
eszközök kibogozhatatlanul összefonódnak. A megítélés dimenziójá-
nak megváltoztatása a heresztetika és retorika együttes alkalmazásával
lehet sikeres.30
A heresztetika, ami a politikai vezetők kreatív szerepét jelenti, a poli-
tika permanens jelenségévé válik. Ez utóbbi részben a demokratikus
politikai versengés, nevezetesen a vesztesek strukturális helyzetének
a következménye. Egy politikus, aki veszít az egyik platformmal vagy
érvkészlettel, megpróbál egy másikat; ha veszít a másodikkal, próbálko-
zik egy harmadikkal, amellyel végül nyer31. A politika dinamikája min-
dig a vesztesek kezében van. Aki nyert, az hajlamos „ülni a babérjain”,
és kevéssé motivált, hogy megváltoztassa a dolgokat. De a vesztesek,
írja Riker, „semmit sem nyertek és nem is nyerhetnek, hacsak nem
folytatják a próbálkozásaikat, hogy egy új politikai szituációt hozzanak
létre.32 Az alapvető heresztetikai eszköz a nyertes többség megosztása
egy új alternatíva segítségével: ha ez sikeres, ezzel egy új többséget lehet
teremteni. A politikai folyamat dinamikája így mindig a vesztesek kre-
ativitásának függvényeként alakul.
29 Riker 1986, 34.

30 Uő 1996.
31 Uő 1983, 58, 62–65.
32 Uő 1983, 62–63.
A változó kalkulus modellje és a politikai

helyzet
A változó kalkulus modellje
A megítélés dimenziójának megváltoztatását, az új alternatíva bevezeté-

sét és a napirendformálást elemezve fontos eredményre jutottunk. Arra,
hogy ha az állampolgári preferenciákat, illetve preferenciarendezést
Riker kiindulópontjának megfelelően exogén adottságnak tekintjük is,
azok politikai jelentése a politikai helyzet függvényében változik. Riker
elemzése implicit módon arra az eredményre jut, hogy az a dimenzió,
amiben az állampolgárok értékelik a választásokon egymással versengő
politikusokat, pártokat, nem exogén adottság, hanem az egymással
rivalizáló politikai szereplők manipulációs törekvéseinek eredménye-
ként alakul, változik. A pártok közti verseny és a szavazói viselkedés
magyarázatára kialakított mediánszavazó modell így nemcsak egydi-
menziós jellege miatt alkalmatlan a politikai folyamat megragadására,
hanem azért is, mert az állampolgári preferenciák és a politikai kontex-
tus exogén mivoltának feltevésére épít. Ezért a demokratikus verseny
elemzésére egy másik, a fenti következtetésekkel összhangban levő
modellt javasolok, amelyet Susan Stokes fogalmára építve nevezzünk
változó kalkulus modellnek (lásd az 1. táblázatot).33 A mediánszavazó
statikus modelljéhez képest ez alkalmasabb a politikai folyamat dina-
mikájának a megragadására.
A demokratikus verseny mediánszavazó elméletével szemben a vál-
tozó kalkulus modellje feltételezi (1) a két- vagy többdimenziós politi-
kai tér létét és (2) az egyensúly hiányát.34 Mindez nem teljesen új. Dahl
és Downs politikaelméletéből tudjuk,35 hogy egy pluralista társadalom-
ban, ahol többdimenziós politikai tér jön létre, semmilyen többségi
koalíciónak nincsen szilárd vagy „objektív” alapja, azaz nincsen fel-
tétlenül egyensúlyi helyzet. Ennek két fontos következménye van. Az
egyik, hogy a mindenkori többség többnyire kisebbségek koalíciója, és
egy ilyen többség elvileg többféle koalícióval létrehozható vagy levált-
33 Stokes 2001, 124.

34 Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen ügyben nem lehet egyensúly (konszenzus).
Hanem azt, hogy a rivalizáló politikai szereplők más dimenziót (ügyet) keresnek, és
a konszenzusos téma lekerül a napirendről, kikerül a politikai térből (Riker 1996, 10).
35 Dahl 1956; Downs 1957.
ható. A másik, hogy még egy homogén többség is legyőzhető a (szenve-

délyes) kisebbségek koalíciójával. Az egyensúlytalanságból következő
jelenséget Douglas Rae találó metaforája világítja meg, aki a pluralista
politikai folyamatban versengő politikusok helyzetét az Escher lépcső-
házába tévedő gyalogosokéhoz hasonlította. Escher képén bár minden
lépcső felfelé vezet, emberünk mégis újra és újra visszajut a földszint-
re.36 A lépcsőnek ugyanis nincs teteje, hiszen nincsen egyensúlyi pont:
utasunk minden lépcsőfordulóban átlép egy másik (optikai) dimenzi-
óba, perspektívába, s bolyong tovább, le(fel)felé.
De térjünk most rá arra, ami a változó kalkulus modelljében új. A két
előfeltevésnek, valamint a heresztetika előző részben elemzett sajátos-
ságainak fontos következménye van a politikai folyamat természetére,
valamint vezetők és állampolgárok viszonyára nézve, amelyet a plura-
listák és a TDE követői nem vettek számba, s amelyek konzekvenciáit
Riker sem vonta le teljesen. Ezek, valamint empirikus megfontolások
következtében a változó kalkulus modelljét a következő fontos voná-
sok jellemzik.
1. táblázat. A mediánszavazó és a változó kalkulus modell

Mediánszavazó modell Változó kalkulus modell
ELŐFELTEVÉSEK
(i) politikai tér szerkezete egydimenziós többdimenziós
(ii) politikai folyamat egyensúly (prediktív) egyensúlytalanság (körkörösség)
JELLEMZŐK
(1) állampolgári preferenciák exogén tényezők endogén tényezők

(2) politikusok és állampol-
információs szimmetria információs aszimmetria
gárok közötti viszony
Ki közelíti meg jobban a Mi legyen a verseny dimenziója?
(3) verseny fő kérdése
medián pozíciót? a napirend
verseny fő jellemzője policy-konvergencia policy-divergencia
(4) politikusi motiváció hivatalorientáltak policy- és hivatalorientáltak

aktív: formálja az alternatívák
passzív: az állampolgári prefe- szerkezetét; az állampolgári pre-
(5) vezetés renciákat (a medián pozíciót) ferenciákat nem tekintik exogén
követő adottságnak; policy-céljaihoz
támogatást szerez
36 Rae 1980; Miller 1983, 744.

Először, a szavazói preferenciák a politikai folyamat endogén tényezőit

alkotják.37 Az állampolgári preferenciák politikai jelentése ugyanis az
egyensúlyhiányos és többdimenziós politikai térben a politikai vezetők
manipulációs tevékenysége révén alakítható, formálható. Azzal, hogy
a vezetők a preferenciarendezést, illetve a preferenciák intenzitását
(salience) is formálni képesek, és ebben a retorika eszközeit is sikerrel
alkalmazzák – a politikai folyamat belső logikájából következően –, alá-
ássák és érvénytelenítik a (politikai értelemben vett) exogén állampol-
gári preferenciák feltevését.
Másodszor, a változó kalkulus modelljének fontos sajátossága,
hogy figyelembe vesz több olyan empirikus realitást, amelyektől a
mediánszavazó modell eltekintett. Az egyik a politikusok és állampol-
gárok közti információs aszimmetria. Már a heresztetika olyan elemei,
mint a megítélés dimenziójának megváltoztatása és a framing egyaránt
információs aszimmetriát tükröztek. A változó kalkulus modellje ezt
explicitté teszi, és számba veszi implikációit. Az információs aszim-
metria olyan faktor, ami a politikai vezetés mozgásterét nagymérték-
ben bővíti. A másik, ezzel is összefüggő tényező, hogy az állampolgárok
nemcsak egyszerűen informálatlanok, hanem sok politikailag releváns
kérdésben nincs határozott preferenciájuk, vagy egyenesen indifferen-
sek. Azaz empirikus magyarázatunk is van arra, hogy az állampolgári
preferenciákat a politikai folyamat endogén tényezőinek tekintjük.
Harmadszor, mivel a politikai tér többdimenziós, és nincsen egyensú-
lyi pozíció, a jelöltek közti versenynek nincs olyan centripetális hatása,
ami a rivalizáló jelöltek, pártok programját egy mediánszavazó pozíció-
jához közelítené. A verseny fő kérdése a változó kalkulus modelljében
éppen az lesz, hogy mi kerüljön a politikai napirendre, illetve, hogy a
szavazatokért folyatott kampány milyen (értékelési vagy issue-)dimen-
zióban folyjon. A választási verseny így – egyebek mellett – olyan kam-
pányretorika alkalmazásáról szól, amely úgy hangsúlyoz és állít be egy-
egy ügyet, hogy a jelöltnek a választók által érzékelt (térbeli) pozíciója
ebben közelebb legyen az övékéhez, mint az ellenfélé.38 Másképpen, a
kampány egyik fő kérdése a politikai pszichológiából és az empirikus
irodalomból ismert framing, azaz hogy a jelöltek miként tudják a nekik
előnyösebb értelmezési keretbe, dimenzióban láttatni a szavazókkal
saját policy-pozíciójukat.
37 Vö. Maravall 1999, 156.

38 Hammond–Humes 1995, 142.
Negyedszer, politikaorientáltnak tekintjük a politikusokat. A jelöl-

teket nem pusztán a hivatal megszerzése, de a politikai program is
érdekli. Korábban láthattuk, hogy a politikai verseny természete még
akkor is kikényszeríti, hogy a politikusok aktívabb szerepet játszanak a
politikai folyamatban, ha a politikusok – a mediánszavazó modell elő-
feltevéseivel megegyezően – tisztán hivatalorientáltak. A változó kal-
kulus modellben azonban ezt az empirikusan irreális és teoretikusan
tarthatatlan előfeltevést feladva a politikusoknak az állampolgárokénál
erősebb, intenzívebb politikai (policy) preferenciákat tulajdonítunk.
Ötödször, a mediánszavazó modellel szemben önálló értelmet kap a
politikai vezetés fogalma. A politikai folyamatban a politikusok aktív,
a szavazók reaktív szereplők. A politikusok nem a többség (a medián
pozíció) követői, hanem a politikai folyamatot irányító vezetők.
Politikai helyzet, interpretáció és megismerés
A számba vett vonások még jobban aláhúzzák, hogy a változó kalku-

lus modelljében Escher lépcsőházából nincsen kiút. A politikai veze-
tők közti verseny fő kérdése a megítélés dimenziójának meghatáro-
zása, illetve megváltoztatása vagy másképpen: a politikai helyzet, a
kontextus értelmezése lesz. Láthattuk, hogy a kontextus még exogén
állampolgári preferenciákat feltételezve is hat a preferenciákra és a pre-
ferenciarendezésre, míg endogén preferenciák előfeltevése esetén ez a
hatás drámai módon felerősödhet. A változó kalkulus modelljében ezért
kulcsszerepet kap a politikai helyzet értelmezése.
Mit kell értenünk a „politikai helyzet” fogalmán? A politikai hely-
zet természetének a megvilágításához idézzük fel Michael Oakeshott
felfogását. Oakeshott szerint a politikai tevékenység lényege a politikai
helyzetekre adott válaszokban keresendő. A politikai helyzet szerinte
három fontos jellemzővel, illetve alkotóelemmel rendelkezik. Először
is kontingens helyzet, azaz „a dolgok olyan állapotaként határozható
meg, amelyről felismertük, hogy nem természeti szükségszerűség-
ből fakad, hanem az emberi választásokból vagy cselekedetekből, és
amelyre nem csak egyféle módon lehet reagálni”.39 A politikai helyzet
második összetevője a válasz (döntés): azaz olyan helyzetről van szó,
melyre a kormányzatnak vagy más politikai szereplőknek reagálniuk
kell, azaz amiben dönteniük kell. A harmadik jellemző a reflexió, mely
a helyzetre adandó megfelelő válasz kiválasztására irányul. A döntéshez
39 Oakeshott 2001, 175.

mérlegelésre van szükség, mivel szükségszerű válasz a politikai helyze-

tekben nem létezik.
A politikai folyamat azonban nem írható le a helyzet-reflexió-válasz
hármasával. A politikai helyzet ugyanis nem tekinthető objektív, a poli-
tika számára ex ante adott állapotnak, illetve olyan külső tényezőnek,
mely társadalmi folyamatok eredményét tükrözi, amire aztán a politi-
kai szereplők reagálnak. A politikai helyzetek először is a jövőre nézve
különböző, gyakran összeegyeztethetetlen célkitűzésekkel és elképze-
lésekkel rendelkező politikai szereplők tevékenységének spontán, nem
szándékolt következményeként jönnek létre.
De nem objektív a politikai helyzet egy másik értelemben sem, neve-
zetesen abban, hogy az egy – bár nem szándékolt, mégis objektív – min-
denki számára azonos adottságként előálló eredmény, szituáció lenne.
A politikai helyzet reflexió, azaz szubjektív mérlegelés terméke, mégpe-
dig olyan módon, hogy a reflexió megelőzi a helyzetet. Nem egyszerűen
egy – kívülről adott, azaz a cselekvő számára objektív létező – helyzetre
adott válasz, mivel már maga a helyzet megítélése, vagyis annak meg-
ítélése, hogy van-e helyzet, illetve mi is a helyzet valójában, a poli-
tikai szereplő mérlegelésének eredménye. A szereplők helyzetértéke-
lése ezért eltérő lehet, s ez nem kis részben éppen normatív céljaikkal,
politikai törekvéseikkel, akaratukkal függ össze. A politikai helyzet
megismerése, megértése és megítélése egyet jelent a helyzetben levő
lehetőségek feltárásával, ami viszont (normatív) céljaink és akaratunk
prizmáján keresztül történik. Vagyis a politikai helyzet megítélése nem
független akaratunktól, és attól, hogy mit szeretnénk elérni.40
A változó kalkulus modelljéhez visszatérve mindez azt jelenti, hogy
a napirend meghatározásáról, az alternatívák kiválasztásáról és a meg-
ítélés dimenziójának definiálásáról folyó politikai küzdelmek beágya-
zódnak a riválizáló vezetők által kialakított eltérő politikai helyzetér-
tékelésekbe. A „milyen a politikai helyzet” kérdésre adott válaszban
összesűrüsödnek a politikai szereplők normatív és praktikus céljai,
hivatal- és program-orientáltság, stratégia és taktika, szavazatszerzés
és kormányzás. Kibogozhatatlanul összefonódik cél és eszköz: ami az
egyik vonatkozásban cél, a másikban eszköz.
A politikai vezetés mint cselekvés és mint megismerő tevékenység így
elkerülhetetlenül összefonódik, és voluntarisztikus elemeket is magába
foglal. A politikai vezetés cselekvésre, változtatásra irányul: arra, hogy
– Oakoshott megfogalmazásával – a van egybeessen a legyennel. Nem
40 Szerepe van továbbá annak is, hogy a szereplők a cselekvések várható következmé-
nyeiről milyen kauzális hittel rendelkeznek.
követni akarja, a „valóságot”, a vant visszatükrözni, hanem változtatni,

formálni, manipulálni akar. A politikai helyzet természete azt mutatja,
hogy politikai értelemben nincsen céljainktól, akaratunktól és helyzet-
értelmezésünktől független objektív politikai valóság. Az empirikus
ismereteinkhez közelebb eső realistább feltételek figyelembe vétele fel-
erősíti a heresztetika fentebb említett azon implikációját, hogy a politi-
kusok a mandátumelmélet feltevéseitől és normatív követelményeitől
eltérően manipulálni akarják az állampolgári preferenciákat, illetve a
preferenciarendezést, különösen azok politikai jelentését: és képesek is
erre, még ha nem is korlátlanul. A vezetés a politikai folyamat irányí-
tása, befolyásolása; célok meghirdetése, valamint követők toborzása és
támogatók mozgósítása a kitűzött célok megvalósítása érdekében, azaz
a „követni készség” kialakításának képessége. Ezért a heresztetika, a
manipuláció – a változó kalkulus modellben – szükségképpen része a
politikai vezetésnek. (1) Nélküle nincsen megoldás a politika világát
jellemző egyensúlytalanságra és válasz a kontingens politikai helyze-
tekre, nélküle nem hozhatók kollektív döntések. (2) Nincsen a politikai
manipulációtól független demokratikus „népakarat”. (3) Nincsen veze-
tői céloktól, preferenciáktól és akarattól független politikai helyzetér-
telmezés. (4) Kontingens politikai helyzetben a politikai vezetők hatá-
rozzák meg az(oka)t a politikai tere(ke)t, dimenzió(ka)t, amely(ek)ben az
állampolgári preferenciák kialakulnak, vagy politikai jelentést nyernek.
Normatív következmények: az
elszámoltathatóság hanyatlása
Mindez nem marad hatástalan a demokrácia mandátumelméletének
érvényesülésére, valamint a választott politikusok teljesítményének
utólagos elszámoltathatóságára nézve. A változó kalkulus modell poli-
tikai következménye az elszámoltathatóság és a demokratikus kontroll
gyengülése.
Először nézzük meg, mi történik mandátumsértés esetén, ha a kor-
mány hatalomra kerülése után eltér a választásokon kapott mandátum-
tól, és választási ígéreteit „sutba dobva” megváltoztatja a kormánypoli-
tika irányát. A demokratikus verseny mediánszavazó modelljében vagy
tágabban a mandátumelméletében a következő feltételek biztosítják a
kormányon levők számonkérhetőségét: (a) a politikai helyzet és a ver-
seny dimenziója nem változik az egyik választásról a másikra; (b) az
állampolgárok stabil policy-preferenciákkal rendelkeznek; (c) jól infor-
máltak, és nincs bennük kétely az egyes policyk hatásáról, eredményé-
ről.41 A választásokon az állampolgárok informáltságuk és az összemér-

hetőség következtében könnyedén szankcionálják a mandátumsértést
és megbuktathatják a kormányt a következő választásokon (feltéve ha
az ellenzék a kormányhoz képest közelebb kerül a medián pozícióhoz).
Ezért nincs okunk azt feltételezni, hogy a kormányon levők mandá-
tumsértésre törekednének: inkább ellenérdekeltek.42
A változó kalkulus modellben azonban állampolgárok és politikusok
egyaránt más feltételrendszerben mozognak. (A) Itt semmi sem bizto-
sítja, hogy a politikai helyzet, illetve a verseny dimenziója ne változ-
hatna az egyik választásról a másikra, sőt a verseny mechanizmusa
inkább elősegíti ezt a változást. (B) Az állampolgári preferenciák endogén
tényezők, így változhatnak két egymást követő választás közti időszak-
ban. (C) Az állampolgárok bizonytalanok az egyes policyk hatásában, és
az információs aszimmetriának megfelelően kevésbé látják át az egyes
policyk kauzális hatásmechanizmusát, mint a politikusok (technikai
inkompetencia) – de képesek saját helyzetük, illetve az ország állapo-
tának a megítélésére. Ilyen feltételek között (noha nem minden korlát
nélkül) a rivalizáló politikai szereplők formálják a politikai helyzetet,
és alakítják ki az(oka)t a dimenzió(ka)t, amely(ek)ben az állampolgárok
értékelik a jelölteket.43 A jelöltek, illetve a pártok gyakran egymástól
– és két egymást követő választáson egyaránt – eltérő dimenzióban
versenyeznek. Ez aláássa az összemérhetőséget, ami a mediánszavazó
elméletnek és a mandátumsértés hatékony szankcionálhatóságának az
alapja volt. A többdimenziósság, a dimenziók változékonysága, továbbá
az összemérhetőség hiánya következtében nem jön létre szükségképpen
medián pozíció. A napirend, illetve az értékelési dimenzió manipulál-
hatósága ellehetetleníti a mandátumsértés szankcionálását.
Másodszor nézzük meg azt, hogy a napirend, illetve az értékelési
dimenzió manipulálhatósága miként hat a Friedrich-törvény érvénye-
sülésére, azaz a kormány teljesítményének az utólagos elszámoltat-
hatóságára. Mi történik akkor, ha a választók azt tapasztalják, hogy a
kormány a választásokon ígértekhez képest megváltoztatja a politikai
irányvonalát, netalán politikai hátra arcot hajt végre? A változó kalkulus
modell logikája nem ad automatikus és egyértelmű választ arra, hogy
a választóktól milyen reakciót várhatunk: a választók bizonytalanok
a kormány szankcionálását illetően.44 Az elszámoltatáselmélet (tágab-
41 Stokes 2001, 122.

42 I. m. 151–52.
43 Maravall 1999, 157–158.
44 Stokes 2001, 151–153.
ban a képviseleti felfogás) hívei szerint a választóknak jó okuk van az

óvatosságra, hogy mandátumsértés esetén megbüntessék-e a kormányt.
Egy képviseleti kormány ugyanis nem feltétlenül akkor jár el helye-
sen, ha mereven ragaszkodik a választásokon kapott mandátumához,
hanem akkor, ha a választók érdekei szerint kormányoz.45 Mivel a két
kritérium korántsem azonos, előfordulhat, hogy a mandátumsértő poli-
tika éppen a közérdeket szolgálja. A képviseleti kormányzás paradig-
májában a választóknak nem magát a kormánypolitikát (policy) kell
figyelemmel kísérniük, hanem annak eredményét kell mérlegelniük
akkor, amikor szavazatukkal ítéletet mondanak a leköszönő kormány
teljesítménye felett.
A választók – az elszámoltathatóságot is aláásó – bizonytalansá-
gának a megértéséhez végezzük el a következő gondolatkísérletet.
Hasonlítsuk össze állampolgárok és politikusok lehetőségeit és viselke-
dését a két modellben olyan módon, hogy a mediánszavazó modell fent
leírt hármas feltételrendszerét egyenként feloldva, fokozatosan lépünk
át a változó kalkulus modell feltételrendszerébe. Kezdjük a harma-
dikkal. Mi történik kormányzati irányváltás, mandátumsértés esetén
akkor, ha fenntartjuk a mediánszavazó modell első két feltételét, azaz
(a) a politikai helyzetnek és a verseny dimenziójának a változatlansá-
gát, és (b) az állampolgári policy-preferenciák stabilitását, de elfogadjuk,
hogy (c) az állampolgárok bizonytalanok az egyes policyk hatásmecha-
nizmusában (technikai inkompetencia), miközben képesek megítélni,
hogy jobb vagy rosszabb irányba változott-e az ország helyzete? Ilyen
feltételek mellett a választók leváltják a kormányt, ha a kormányzati
irányváltás a helyzet romlásához (recesszió, instabilitás stb.) vezet, de
támogatni fogják a kormányzati irányváltást, ha az eleinte akár nép-
szerűtlen kormánypolitika végül kedvező eredményt hoz. Az állam-
polgárok technikai inkompetenciájuk ellenére is képesek a politikusok
elszámoltatására, ami felelős kormányzásra motiválja a hatalmon lévő-
ket. Működik a Friedrich-törvény, és a képviseleti kormányzás a közér-
deket szolgálja. Ha azonban a második (b) tényező esetén is áttérünk a
változó kalkulus modell előfeltevésére, azaz az állampolgárok preferen-
ciáinak a változékonyságát is figyelembe vesszük, a kormányon levő
politikusok dolga már nehezebb lesz annak anticipálásában, hogy vajon
milyen majdani választói ítélet (mérce, értékelési kritérium) kielégíté-
séhez kellene igazítani a kormánypolitikát. A Friedrich-törvény haté-
kony érvényesülésének ugyanis az egyik előfeltétele, hogy az állam-
polgári ítélkezés mércéje kiszámítható legyen a kormányzat számára.
45 Uő 2001,18; Pitkin 1967.

Ha azonban az kiszámíthatatlanná válik, a kormány újraválasztásának

sikere már nemcsak azon múlik, hogy milyen teljesítményt képes pro-
dukálni, hanem azon is, hogy vajon a ciklus végén mi lesz a megítélés
mércéje. Ez arra ösztönzi az újraválasztására törekvő kormánypolitiku-
sokat, hogy ne csak a kormányzati szakpolitika (policy) teljesítményére
koncentráljanak, hanem arra is, hogy „előállítsák” politikájuk majdani
megítélésének azon mércéjét, ami politikájuk pozitív megítélését és
újraválasztásukat a legnagyobb eséllyel biztosítja. Ha ezek után az első
(a) tényező esetén is áttérünk a változó kalkulus modell előfeltevésére,
ennek már semmilyen korlátja nincsen, hiszen semmi sem biztosítja,
hogy a politikai helyzet, illetve a verseny dimenziója ne változhatna az
egyik választásról a másikra. Így ha a kormánypolitikusoknak sikerül
olyan megítélési dimenziót kialakítani a választási kampány idősza-
kára, amelyben a lezáruló ciklus kormánypolitikája kedvező megítélés
alá esik, akkor a kormány – tényleges szakpolitikai teljesítményétől
függetlenül is – sikeres lehet a választásokon. Mindez azt jelenti, hogy
a változó kalkulus modell működése aláássa a Friedrich-törvény érvé-
nyesülését, azaz a kormány teljesítményének az utólagos elszámoltat-
hatóságát.
Összegzés és konklúziók
Írásommal a demokratikus verseny elitista természetének néhány
vonását kívántam bemutatni. A TDE és különösen William Riker ered-
ményeire építve abból indultam ki, hogy a politika, szemben a piac-
gazdaságról a közgazdaságtan egyensúlyi elmélete által adott képpel, az
egyensúlytalanság világa.46 Először bemutattam, hogy a többdimenziós
politikai tér és a heresztetika miként feszíti szét a legismertebb politi-
katudományi egyensúlymodell, a mediánszavazó elméletének kereteit.
Ezt követően a változó kalkulus modelljével egy alternatív elemzési
keretet kínáltam a politikai helyzetek, a demokratikus verseny, politi-
kusok és szavazók viszonyának elemzésére. Végül röviden kitértem az
alternatív modell egy fontos normatív implikációjára. Az elemzés főbb
eredményei a következők voltak:
46 Láthattuk, hogy az egyensúlytalanságnak nemcsak a TDE által feltárt „mechaniku-

san” előálló ciklikusság az oka, hanem az is, hogy az egymással rivalizáló politikusok
közül a mindenkori vesztesek a rikeri heresztetika eszközeivel képesek a szavazási
alternatívákat (helyzeteket) úgy strukturálni, hogy szavazási ciklusok jöjjenek létre.
1.) A rikeri heresztetika – a konvencionális értelmezéstől eltérően –

nemcsak a szavazási helyzeteket strukturálja, de a megítélés dimen-
ziójának a manipulálásával a szavazók politikai preferenciáit is képes
formálni. A heresztetika aláássa a szavazói preferenciák exogén mivol-
tának előfeltevését.
2.) A politikai folyamatban kulcsszerepe van a politikai helyzet mani-
pulációjának. A konkrét politikai helyzet nem objektív természetű,
hanem egy olyan értelmezés, amelyet a politikusok alakítanak ki és
kínálnak az állampolgárok számára; a primer állampolgári preferenciák
az ilyen értelemben vett politikai helyzetben nyernek politikai jelen-
tést. Az állampolgári preferenciák a politikai folyamat endogén ténye-
zői, amelyek a folyamatosan (át)formált és (át)értelezett politikai kon-
textusban állandó változásban vannak.
3.) A politikai folyamat és a politikai verseny dinamikus világát a
mediánszavazó statikus modellje nem képes megragadni. A cikkemben
javasolt alternatíva a változó kalkulus modellje, amelyben kulcsszere-
pet játszik a heresztetika, azaz a politikai helyzet értelmezése, amit az
egymással rivalizáló politikusok formálnak.
4.) A rikeri heresztetika itt nem pusztán egyike a politikusok eszkö-
zeinek, hanem a politikai vezetés kiiktathatatlan része, annak konsti-
tutív eleme.
5.) A heresztetika a képviseleti kormányzás és a demokrácia szem-
pontjából fontos normatív következményekkel jár, amelyek közül az
elszámoltathatóság kérdését elemeztem. Láthattuk, hogy a napirend,
illetve az értékelési dimenzió manipulációja aláássa a Friedrich-törvény
érvényesülését, azaz a kormány teljesítményének az utólagos elszámol-
tathatóságát. Semmi sem ösztönzi a kormányt arra, hogy a közérdek-
nek megfelelően próbáljon kormányozni.
Irodalom
Arrow, Kenneth 1951. Social Choice and Individual Values. New York, John Wiley
and Sons.
Burckhardt, Jacob 1978. A reneszánsz Itáliában. Fordította Elek Artúr. Budapest,
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.
Csontos László 1997. A politika tanulmányozása és a közgazdaságtan. Közgazdasági
Szemle, 44. évfolyam, július–augusztus, 557–568.
Dahl, Robert 1956. A Preface to Democratic Theory. Chicago–London, The University
of Chicago Press.
Dahl, Robert 1989. Democracy and its Critics. New Haven–London, Yale University
Press.
Downs, Anthony 1957. An Economic Theory of Democracy. New York, Harper.
Edinger, Lewis J. 1993. A Preface to Studies in Political Leadership. In Gabriel, Sheffer

(szerk.): Innovative Leaders in International Politics. State University of New York
Press, Albany. 3–20.
Farquharson, Robin 1994. A szavazás elmélete. Fordította Nyírő András. Budapest,
Aula Kiadó, BKE.
Gardner, John W. 1990. On Leadership. The Free Press.
Hajer, Maarten – Laws, David 2006. Ordering through Discourse. In Moran, Michael –
Rein, Martin – Goodin, Robert E. (szerk.): The Oxford Handbook of Public Policy.
Oxford, Oxford University Press. 251–268.
Hammond, Thomas H. – Humes, Brian D. 1995. What This campaign Is all about
is… A Rational Choice Alternative to the Downsian Spatial Model of Elections. In
Grofman, Bernard (szerk.): Information, Participation, and Choice. An Economic
Theory of Democracy in Perspective. Michigen, The University of Michigen Press.
141–160.
Jacobs, R. Lawrence – Shapiro, J. Robert 2000. Politicians Don’t Pander. Political Mani-
pulation and the Loss of Democratic Responsiveness. Chicago–London, The Uni-
versity of Chicago Press.
Kornis, Gyula 1943. Az államférfi. I–II. kötet. Második kiadás. Budapest, Franklin
Társulat.
Körösényi András 2005. Vezér és demokrácia. Politikaelméleti tanulmányok. Buda-
pest, L’Harmattan.
Körösényi András 2007. A demokratikus elitizmus konszenzusán túl. Politikatudo-
mányi Szemle, 4. szám, 7–28.
Mackie, Gerry 2003. Democracy Defended. Cambridge, Cambridge University Press.
Mannheim, Karl 1996. Ideológia és utópia. Fordította Mezei I. György. Budapest,
Atlantisz.
Maravall, José Maria 1999. Accountability and Manipulation. In Przeworski, Adam –
Stokes, Susan – Manin, Bernard (szerk.): Democracy, Accountability and Represen-
tation. Cambridge, Cambridge University Press. 154–196.
Mészáros József 2003. Játékelmélet. Budapest, Gondolat.
Meszerics Tamás 2008. Demokratikus-e a felhatalmazáselmélet? Megjegyzések
Körösényi András tanulmányához. Politikatudományi Szemle, 4. szám, 147–160.
Miller, Nicholas R. 1983. Pluralism and Social Choice. APSR, 77. évfolyam, 3. szám,
734–747.
Nagel, Jack H. 1993. Populism, Heresthetics and Politial Stability. British Journal of
Political Science, 23. évfolyam, 2. szám, 139–75.
Nagel, Jack H. 1998. Social Choice is a Pluralitarian Democracy: The Politics of market
Liberalization in New Zeland. BJPS, 28. évfolyam, 223–265.
Oakeshott, Michael 2001. Politikai racionalizmus. Szerkesztette Molnár Attila Károly,
fordította Kállai Tibor, Szentmiklósi Tamás. Budapest, Új Mandátum.
Olson, Mancur 1965. The Logic of Collecvtive Action. Johns Hopkins University Press.
Pitkin, Hanna 1967. The Concept of Representation. Berkeley–Los Angeles–London,
University of California Press.
Rae, Dougles 1980. An Altimer for mr. Escher’s Stairway. A comment on William
Riker’s Implications from the Disequilibrium of Majority Rule for the Study of
Institutions. APSR, 74. évfolyam, 2. szám, 451–455.
Riker, H. William 1980. Implications from the Disequilibrium of Majority Rule for the
Study of Institutions. APSR, 74. évfolyam, 2. szám, június, 432–446.
Riker, H. William 1982. Liberalism Against Populism. W. H. Freeman and Company.
Riker, H. William 1983. Political Theory and the Art of Heresthetics. In Finifter, Ada
W. (szerk.): Political Science. The State of the Discipline. The American Political
Science Association, Washington, 47–67.
Riker, H. William 1986. The Art of Political Manipulation. New Haven–London, Yale
University Press.
Riker, H. William 1996. The Strategy of Rhetoric. New Haven, Yale University Press.
Shepsle, Kenneth A. – Bonchek, Mark S. 1997. Analyzing Politics. Rationality, Behavior,
and Institutions. New York–London, W. W. Norton & Company.
Stiglitz, Joseph E. 2000. A kormányzati szektor gazdaságtana. Fordította Mezei
György. Budapest, KJK-Kerszöv.
Stokes, Susan 2001. Mandates and Democracy. Neoliberalism by Surprise in Latin-
America. Cambridge, Cambridge University Press.
Tóth Csaba – Török Gábor 2002. Politka és kommunikáció. A magyar politikai napi-
rend témái a 2002-es választások előtt. Budapest, Századvég.
Török Gábor 2005. A politikai napirend. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Tucker, Robert C. 1995. Politics as Leadership. Columbia, University of Missouri
Press.
Összegzés
A tanulmány a demokratikus verseny elitista természetének néhány
vonását kívánja bemutatni. A társadalmi döntések elméletére és külö-
nösen William Riker eredményeire építve abból indul ki, hogy a poli-
tika, szemben a piacgazdaságról a közgazdaságtan egyensúlyi elmélete
által adott képpel, az egyensúlytalanság világa. A többdimenziós poli-
tikai tér és a heresztetika szétfeszíti a legismertebb politikatudományi
egyensúlymodell, a mediánszavazó elméletének kereteit. A változó kal-
kulus modellje alternatív elemzési keretet kínál a politikai helyzetek,
a demokratikus verseny, politikusok és szavazók viszonyának elem-
zésére. A rikeri heresztetika nemcsak a szavazási helyzeteket struk-
turálja, hanem a megítélés dimenziójának manipulálásával a szavazók
politikai preferenciáit is képes formálni. A heresztetika aláássa a sza-
vazói preferenciák exogén mivoltának előfeltevését. A heresztetika itt
nem pusztán egyike a politikusok eszközeinek, hanem a politikai veze-
tés kiiktathatatlan része, konstitutív eleme. A képviseleti kormányzás
és a demokrácia szempontjából fontos normatív következményeként
aláássa a kormány teljesítményének utólagos elszámoltathatóságát:
semmi sem ösztönzi a kormányt arra, hogy a közérdeknek megfelelően
próbáljon kormányozni.
Szerzőink figyelmébe
5^[hØXaPcd]Z ZXiÆaØ[PV cP]d[\Æ]h^ZPc eP[P\X]c aÛeXS Îb TbbiÎYT[[TVà
aTRT]iXØZPcZÛiÛ[
0 cP]d[\Æ]h^Z Îb Pi TbbiÎaTRT]iXØZ W^bbiP ]T WP[PSYP \TV Pi Òe
cTaYTST[\Tc # TiTa [TácÎb [ÆQYTVhiTcTZZT[ Îb biØZÛiÛZZT[ 4Vh Òe]Î[
W^bbiPQQÒaÆb^ZPcRbPZZá[Û]ÛbT]X]S^Z^[cTbTcQT]ZÛi[á]Z0aÛeXSaT
RT]iXØZcTaYTST[\T TiTa[TácÎb[TWTc
0ZÎiXaPc^ZPcZXiÆaØ[PVT[TZca^]XZdbP]<BFâSUâ\Æcd\QP]ZÎa
YáZPbiTaZTbicÚZWÛiT[YdccPc]XPZXPS^/biPiPSeTVWdRÒ\aT
0 cP]d[\Æ]h^ZPc P cÎiXb Îb P ZP_Rb^[ØSØ V^]S^[Pc\T]Tc ' bâ^b
ÛbbiTU^V[P[ØYÆeP[TVháccZÎaYáZQT]hßYcP]X4iPi^]QP]]T\biÆ\ÒcQT[T
PUT]cXcTaYTST[\XZâ[ÆcQP
:ÎaYáZPYTVhiTcTZTc[ÆQYTVhiTcTZQT]WT[hTiiÎZT[]TeÎVYTVhiTcQT]
ÎbTiTZbiÆ\ÆcXbZâ[ÆcîiÆZPbiáZbÎVTb\X]X\d\aP
0WXePcZîÆb^ZPcPbiÛeTVQT]ZÎaYáZT[WT[hTi]X4iTZUâ\ÆYP)5T[ZPX
!%$!$
0QXQ[X^VaÆ
ÆcPcP]d[\Æ]heÎVÎ]WT[hTiiÎZT[8ccPZÛeTcZTiÚUâ\Æc
ZÎaYáZWPbi]Æ[]X)
:Û]heTZ) 5dZdhP\P 5aP]RXb !% 0\TaXZP eÆ[Pbißc^] 3T\^ZaÆRXP
WPcP[^\Îb]T^Z^]iTaePcÒeÛaÛZbÎV5âSÒc^ccPC^\âX6ÆQâ1dSP_Tbc
BiÆiPSeÎV:XPSØ
:Û]heUTYTiTc ZÛ]heaÎbi[Tc) 4XV]Ta ?TcTa !( 3Ta qBXTVWPacXb\db}
AdS^[U BXTVWPac d]S SXT ETa`dXRZd]V e^] FXacbRWPUc d]S ?^[XcXZ 8]
7P[\^b:Æa^[hTcP[biTaZ0UT[WP[\îÆb\ÒeTCP]d[\Æ]h^Z:ÛeÎa
6hÛaVhcXbicT[TcÎaT1dSP_TbcBiÆiPSeÎV:XPSØ#$!#%!
CP]d[\Æ]hU^[hØXaPcQP])BRW[Tcc8bceÆ]! 0\PVhPacÛacÎ]T[T\PWd
biPSXZbiÆiPSX_^[XcXZPXV^]S^[Z^SÆbQP]BiÆiPSeÎVßYU^[hP\!biÆ\
"(%$
0WÆa^\bâ]Æ[W^bbiPQQXSÎiTcTZTcZÎaYáZQTWßiÆbbP[ZXT\T[]XÎbZá
[Û]QTZTiSÎbQT]T[WT[hTi]X
0ZXT\T[ÎbcPbiÛeTVQT]ZdaiXeÆ[ePZÎaYáZYT[Ti]XPePbcPVÒcÆbcU^[hØXaP
cd]Z]T\WPbi]Æ[YP
0biTaZTbicÚbÎV
Málik József Zoltán
Politikai konfliktusok
játékelméleti modellezése
e
bben a tanulmányban a játékelmélet segítségével néhány poli-
tikai konfliktus stratégiai elemzését végezzük el. A játékelmé-
let tágabb értelemben nem más, mint stratégiai gondolkodás,
amelynek célja, hogy túltegyünk ellenfelünkön, vagy megegyez-
zünk vele, miközben tudjuk, hogy ő is ugyanerre törekszik velünk
szemben. Konfliktus akkor keletkezik, amikor egymást kizáró célok
vezérlik a feleket, és az egyik csak a másik károsítása révén győzhet,
vagy legalábbis az egyik fél jobb kimenetelt érhet el, mint a másik.
A játékelméletben az egyes résztvevők szempontja szerinti eredmé-
nyét, azaz nyereségét vagy veszteségét kifizetésnek nevezik, amely a
játék kimeneteleit rangsorolja. Minél magasabb helyen van egy stra-
tégia a saját preferenciarendszerükben, azt annál nagyobb kifizetéssel
rangsorolják a játékosok. Nyilvánvalónak tűnik, hogy minden egyes
szereplő elsődleges céljának kell lenni, hogy minél nagyobb kifizetést
biztosítson magának, az ellenérdekű szereplők erőfeszítései ellenére.
Ugyanakkor a játékelmélet megalkotója, a magyar származású mate-
matikus, Neumann János megmutatta, hogy a helyes viselkedés nem
pusztán a nyereség maximalizálása, hanem az önző érdekek óvatos
követése. Ez magában foglalja a veszteségek minimalizálását és a vélet-
len (hazárd) tényezők értékelését is.1 Később, a Nobel-díjjal kitüntetett
John Nash bizonyította be azt a matematikai tételt, hogy minden több-
szereplős interakcióban, amelyben a felek nem is hajlandók együttmű-
ködni (úgynevezett nem kooperatív helyzet), létezik olyan egyensúlyi
pont, amit a racionális játékosnak követni kell, ha nem akar pórul jár-
1 Neumann 1965, 121.

ni.2 Összegezve: az utilitarista, nyereségmaximalizáló viselkedéshez

képest a játékelmélet mérsékeltebb viselkedést, az egyensúlyi stratégia
követését ajánlja a szereplőknek.
A játékelméletben a legtöbb konfliktus kiindulási pontja a következő
helyzet: adva van két szereplő, két játékos (A és B), akik két stratégiá-
val rendelkeznek, egy kooperatívval (C) és egy dezertőr (D) stratégiával.
A szituációnak négy lehetséges kimenetele van mindkét játékos szá-
mára: kölcsönös kooperáció (CC), kölcsönös dezertáció (DD), az „A”
szereplő dezertál és ellenfele kooperál (DC), az „A” kooperál miközben
ellenfele dezertál (CD).
1. ábra. A játékelmélet kétszereplős kiindulási pontja kifizetési mát-

rixszal
B
C D
C CC CD
A
D DC DD
A kifizetéseknek nem a konkrét értéke fontos, csupán az, hogy ezek az

értékek hűen és egyértelműen kifejezzék a játékosok preferenciáit. Ha
mármost a preferenciákat egy négyfokozatú, –2, –1, 1, 2 értékű prefe-
renciaskálán rangsoroljuk, akkor a különböző preferencia-sorrendek
egy olyan játékot írnak le, amelyben a játékosok a két különböző straté-
gia megjátszásával más-más helyzetben találják magukat.
Intenzív konfliktusok: zérusösszegű játékok
A zérusösszegű játékok a kiélezett konfliktusok modelljei, amikor az

egyik játékos nyeresége pontosan a másik kárára történik: ilyenkor a sze-
replők preferenciái egymás fordítottjai. Ilyen helyzet állt elő 1914 júni-
usában a Monarchia és Oroszország között, amelyek éles versenyt foly-
tattak a balkáni befolyásért, hatalmi harcukban pedig a Szerb Királyság
került középpontba. Szerbia kétségbe vonta a Monarchia fennhatóságát
az Adriától keletre eső térségben. Felbujtotta a szláv nacionalistákat a
Monarchiához 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovinában, 1912-ben
2 Nash 1950.
POLITIKAI KONFLIKTUSOK JÁTÉKELMÉLETI MODELLEZÉSE 29
kirobbantotta a Balkán-háborút a törökök ellen, és győzelme után jogot

formált Albánia nagy részére is.
Ezután Oroszország szövetségeseként visszautasította az osztrák ulti-
mátumot, amely többek között azt követelte, hogy a Monarchia vizsgála-
tot folytathasson Szerbiában a Habsburg trónörököst meggyilkoló szerb
nacionalisták összeesküvésének ügyében. Így a Kettős Szövetségnek,
vagyis a Monarchiának és az őt támogató Németországnak el kellett
dönteni, hogy kompromisszumra kényszerítik-e Szerbiát (C stratégia),
vagy beváltják fenyegetésüket, és erőszakkal felszámolják a szerb naci-
onalista mozgalmat (D stratégia). Oroszországnak és támogatójának,
Franciaországnak pedig arról kellett dönteni, hogy az oroszok megszeg-
jék-e a Szerbia támogatására tett ígéretüket (C stratégia a kettős szövet-
séggel szemben), vagy mozgósítsák katonai erejüket, így demonstrálva,
hogy szándékukban áll kitartani Szerbia mellett (D stratégia ellenük).
2. ábra. A Monarchia és Oroszország konfliktusának kifizetési mátri-

xa és az egyensúly3
Oroszok
(és a Franciák)
D C
(és a Néme-
Monarchia
D P T
tek)
C S R
P: Mindkét fél dezertőr stratégiát játszva, háborút robbant ki (mint

tudjuk ez történt, így vette kezdetét az I. világháború);
S: Szerbia megmenekül, a szerb agitáció tovább folytatódik, és a
Monarchia meggyengül, az Orosz befolyás növekszik a Balkánon;
T: A Monarchia átveszi az ellenőrzést Szerbia felett, és megerősíti a
birodalmat. Az oroszok presztízsveszteséget szenvednek, amit az 1905-
ben Japántól elszenvedett vereség után, a cári Oroszország nem enged-
hetett meg magának;
R: A Monarchia kompromisszuma Szerbiával, az Oroszok szerbiai és
balkáni befolyása megerősödik.
Racionálisan mérlegelve, vagyis a saját érdeküket szem előtt tartva, a
kimenetelek fölött a Kettős Szövetség preferenciája: T > P > R > S, míg
az oroszoké és franciáké: S > R > P > T. A két fél preferenciái ellenté-
tesek egymással, a szituáció játékelméleti szempontból zérusösszegű.
3 Zagare 2006.
Könnyen látható, hogy a Kettős Szövetség részéről a D stratégia domi-

nálja a C stratégiát, hiszen mind T és P kimenetel dominálja az R és S
kimeneteleket. Így orosz és francia részről csak a T és P kimenetelek
mérlegelése marad, amiből számukra a P kimenetel preferált. A felek
részéről tehát a háború kirobbantása egyensúlyi helyzetnek bizonyul.
Szimmetrikus dilemmák
Kevésbé intenzív, de komoly konfliktusok állhatnak elő nem zérus-
összegű játékok esetén akkor is, ha a felek helyzete hasonló, de két
különböző stratégiát használva, más-más helyzetben találják magu-
kat. Ezeket a helyzeteket szimmetrikus dilemmáknak nevezzük. Két
különböző szempont alapján, hat szimmetrikus (nem triviális) 2x2-es
dilemmát különböztethetünk meg.4
1. táblázat. A szimmetrikus dilemmák archetípusai

Preferenciális skálaértéko 2 > 1 > –1 > –2
1. Nemek harca DC CD DD CC
2. Vezérürü DC CD CC DD
3. Gyáva nyúl DC CC CD DD
4. Fogolydilemma DC CC DD CD
5. Holtpont DC DD CC CD
6. Biztosítási dilemma CC DC DD CD
Az egyik szempont a maximin-elv:5 a természetes kimenetel az, ami-

kor a szereplők legóvatosabb stratégiáik megjátszásával, a biztosan meg-
szerezhető kifizetéshez jutnak hozzá, azonban a pszichológiai nyomás,
ami a helyzetből adódik, ettől eltérítheti őket. Ezek alapján az attitűdök
különböző archetípusait nyerjük:
1. A nemek harca játékban a preferencia rangsorolása mindkét játé-
kos számára: DC > CD > DD > CC, tehát DC jelenti a játékos szá-
mára a legjobb kimenetelt, aminek preferenciaértéke 2, azután CD
1, majd DD –1, végül CC –2 értékkel a legkevésbé preferált a játé-
kosok számára. A nemek harca játék a hős archetípusa: ha az egyik
4 Málik 2006.
5 Rapaport 1966.
játékos eltér, vagyis a dezertőr stratégiáról a kooperatívra vált, a

másik viszont nem, akkor az, amelyik eltér, magát és a másikat
jutalmazza, de a másikat jobban, mint magát.
2. A vezérürü játékban: DC > CD > CC > DD, és ez a játék a vezér
archetípusa: ha az egyik játékos eltér, a kooperatív stratégiáról a
dezertőrre váltva, és a másik nem, akkor magát és a másikat jutal-
mazza, de magát nagyobb mértékben, mint a másikat.
3. A gyáva nyúl játékban: DC > CC > CD > DD, és az a játékos, aki
eltér, magát jutalmazza, a másikat viszont bünteti. Tehát a koope-
ratív stratégiáról a dezertőrre váltó kizsákmányolja ellenfelét.
4. A fogolydilemma játékban: DC > CC > DD > CD, és egyik játé-
kos sem motivált, hogy eltérjen dezertőr stratégiájától, mivel ez
domináns és egyensúlyhoz vezet. Ha az egyik játékos mégis eltér,
dezertőr stratégiáról kooperálóra váltva, akkor lemondó magatar-
tása mártírrá teszi.
A másik szempont a preferenciákra állít fel olyan feltételrendszert,
amely alapján a dilemma konfliktusait stratégiai szempontból jellemez-
hetjük:6
i) jobban járunk, ha ellenfelünk kooperál, mintha dezertálna. Ez a
konjunktív feltételek mögött álló gondolat:
1.) CC > CD 2.) DC > DD
ii) általában jobban járunk, ha mi dezertálunk, és a másik kooperál.
Ez a diszjunktív feltételek mögött álló gondolat:
3.) DC > CC 4.) DD > CD
Ebbe a tipológiai osztályba is négy dilemmát sorolunk, és könnyen
ellenőrizhető, hogy a fogolydilemma és a holtpont az 1.)–4.) feltétele-
ket, a gyáva nyúl az 1.)–3.) feltételeket, végül a biztosítási dilemma az
1.), 2.) és a 4.) feltételt teljesíti.
Liberálisok kontra fundamentalista hitvédők: példa a „nemek

harca” játékra
Azért, hogy szemléltessük a fentebb elmondottakat, egy klasszikus és

ma is igen aktuális konfliktust fogunk először megvizsgálni. Milyen
emberi érdekek méltók az alapvető jogok védelmére? Például: hol húz-
zuk meg a határt szólásszabadság és hitvédelem között? A társadalom
megosztott ezekben a kérdésekben, sőt nemzetközi konfliktusok forrása
is lehet, ahogy azt a dán Mohamed-karikatúrák miatt 2006-ban kirob-
6 Málik 2006.
bant európai–muzulmán konfliktus példázta. Vajon ebben a helyzetben

a liberálisnak mutatkozó Európa tartson-e ki a maximális szólásszabad-
ság mellett, vagy a személyiségi jog és a méltóságvédelem szellemében
adja-e fel azt? A hitvédőként fellépő muzulmán világ pedig tartson-e ki
fundamentalista álláspontjánál, vagy engedjen a szekularizáció kitelje-
sedésének?
A helyzet a nemek harcaként értelmezhető, ahol a liberálisok állnak
szemben a fundamentalista hitvédőkkel. A liberálisok lehetséges straté-
giái: a maximális szólásszabadság és szekularizáció (ez a D, azaz dezer-
tőr stratégiájuk), vagy a személyiségi jog és méltóságvédelem címén
korlátozni a szólásszabadságot (ami a kooperatív C stratégiájuk), ezek
állnak szemben a hitvédők fundamentalista álláspontjával (D), illetve a
szekularizáció nyomásának engedő (C) stratégiával szemben.
3. ábra. A hitvédők és liberálisok közötti „nemek harca” konfliktus

kifizetési mátrixa és a természetes kimenetelből való elmozdulások
az egyensúlyok felé
Hitvédők
D C
D –1, –1 2, 1
Liberálisok
C 1, 2 –2, –2
A maximin-elv szerinti természetes kimenetel: a DD, vagyis a köl-

csönös küzdelem vállalása olyan szomorú kísérőjelenségekkel, mint
szegregáció és terrorizmus.
4. ábra. A szimmetrikus dilemmában mindkét fél preferenciája meg-

egyezik
DC > CD > DD > CC
nem demokratikus egyensúlyok ? nem egyensúly
Ha a felek preferenciáját felírjuk akkor azt találjuk, hogy a kölcsönös

engedmények tétele (CC) ebben a helyzetben a „tolerancia csődje”,
nem egyensúlyi pont: ez a kimenetel a liberálisok részéről a szemé-
lyi autonómia korlátozását, a hitvédőktől pedig a normák és értékek
relativizálását és kiüresítését kívánná meg, ezért a felek számára ez
rosszabb kimenetel, mint DD. Ezzel szemben a fennmaradó két kime-
netel, a DC vagy a CD a játék egyensúlyát adnák. Ezek azonban egyol-
dalú engedményeket kívánnak meg az egyik fél részéről, amik súlyos

morális dilemmát vetnek fel. Ha, mondjuk, a liberálisok a személyiségi
jog vagy a kollektív méltóságvédelem nevében tompítani igyekeznek a
szólásszabadságot, a médiától pedig öncenzúrát követelnek meg, akkor
ez nem vezet-e el a szekularizáció visszametszésében oda, hogy a hit-
védők a törzsi-vallási szokásaikat normákká teszik, és az érzékenység
alapján ezeket tilos lenne bírálni?
Ugyanakkor – ahogy azt az alábbiakban megmutatjuk – ezek az
egyensúlyi kimenetelek a demokrácia próbáját sem állják ki. Tegyük
fel, hogy csak egyetlen példány létezik D. H. Lawrence Lady Chatterly
szeretője című művéből, és csak annyi idő áll rendelkezésre, hogy
egy személy elolvassa azt. Adott két személy: a prűd (P) és a buja (B).
A lehetséges cselekvési alternatívák a következők: dP: a prűd olvassa el
a könyvet, dB: a buja olvassa el a könyvet, d0: egyikük sem olvassa el a
könyvet. A buja törekvése, hogy a prüdériát felszámolja a viktoriánus
Angliában, akár a prűd megbotránkoztatása árán is (ezért dP és dB közül
dP-t választja), szöges ellentétben áll a prűd törekvésével. A személyi
autonómia szellemében, mindkét személy szabadon dönthet arról, hogy
nem olvassa el a könyvet, illetve, hogy elolvassa azt, ha a másik nem
olvassa el. A prűd tehát döntéshozatali helyzetben van a dP és d0, illetve
a buja dB és d0-t illetően.
Nézzük meg, mi lesz egy olyan választási helyzet kimenetele, amely-
ben az alábbi preferenciák érvényesek:
Prűd: d0 > dP > dB,

Buja: dP > dB > d0.
– Ha mármost a dP és d0 alternatíva között merül fel a választás, akkor

a személyes szabadság tiszteletben tartása azt követeli meg, hogy a
prűd preferenciája számítson, mivel ő az, aki nem akarja elolvasni a
könyvet, és erre nem szabad kényszeríteni. A társadalomnak tehát
d0-t kellene választani.
– Ha a választás dB és d0 között merül fel, akkor a buja személy prefe-
renciája lesz a döntő, mivel ő el akarja olvasni a könyvet, és ebben
nem szabad megakadályozni. Társadalmi szinten tehát dB-t kellene
preferálni d0-al szemben.
A társadalmi szintű preferencia tehát a következőképpen alakul:
dB, d0, dP, ami azt jelenti, hogy a buja személy olvasná el a könyvet.
Paradox módon azonban dB inferoriori kimenetel, hiszen ha megnézzük
a két személy eredeti preferenciáit, nyilvánvaló, hogy mindkettejők dP-t
részesíti előnyben dB-vel szemben.
A példában nem nehéz azonosítani a hitvédőket és a liberálisokat,

ez a játékelméleti probléma döntéselméleti átfogalmazása. A példában
rejlő bonyodalmakat az okozza, hogy mindkét szereplő a másik szemé-
lyes szférájába szeretne beavatkozni. Ezt a jelenséget a döntéselmélet-
ben tolakodó preferenciáknak nevezik. A neves Nobel-díjas közgazdász,
Amartya Sen egy tételben megmutatta,7 hogy lehetetlen a szabadság
iránti igény minimális formáját kielégíteni, ha a tolakodó preferenciá-
kat nem küszöböljük ki. Ennek módja jogkörátruházás lehet, amelynek
előfeltétele, hogy vagy kizárunk bizonyos embereket a döntés érintett-
jei közül (autokratikus döntés), vagy ráveszünk bizonyos embereket,
hogy preferenciáikat megváltoztassák (motivációs rendszer). A gazda-
sági szférában mindkét változat jelen van és elfogadható, de társadalmi
szinten, úgy tűnik, ezt nem lehet demokratikus úton megvalósítani.
E modell következtetése, hogy ezen esetben ésszerű, ha a nyugati
világban vállaljuk a szegregációval és a terrorizmussal való együttélést.
Ugyanakkor, különösen a szélsőséges politikai erők részéről jelent-
kező rasszista és antiszemita megnyilvánulások miatt, ami az előzőhöz
hasonló konfliktust eredményezett, többen vélik azt Európában, hogy
határt kell szabni a szólásszabadságnak. A „jó házasság” titka, hogy
egyoldalú engedményeket teszünk kölcsönösen, de ez csak addig spon-
tán közösségfenntartó gyakorlat, amíg az egyik fél nem követel intole-
ránsan egyoldalú toleranciát a másiktól, amíg nem épülnek fel tabuk.
Sajnos, társadalmunk nem ezt a gyakorlatot követi, és szemben a házas-
sággal, itt még a válás lehetősége sem adott számunkra.
A Müncheni Egyezmény
Történelmi tanulmányainkból ismert, hogy a Müncheni Egyezmény

1938. szeptember 29-én Münchenben létrejött többoldalú nemzetközi
megállapodás Németország (Hitler), Nagy-Britannia (Chamberlain),
Franciaország (Daladier) és Olaszország (Mussolini) között, amelynek
eredménye Csehszlovákia felosztása lett. Hitler az egyezmény létreho-
zásánál a Németországon kívüli német kisebbség, a Csehszlovákiában
élő, szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként. Emlékezetes
Chamberlain angol miniszterelnöknek hazatérésekor a hestoni repülőté-
ren mondott híres beszéde is, amelyben kijelentette, hogy Németország
és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra.
7 Sen 1970.
Az egyezményt most kettős viszonyban vizsgáljuk játékelméleti

szempontból.8 Csehszlovákia és szövetségesei (Franciaország és Nagy-
Britannia) részéről a vezér, Németország és a szövetségesek részéről a
hős problémájaként. A vezér dilemmájában a „gyengébb” féltől a szö-
vetségesek áldozatot várnak el, hogy a kialakult helyzeten javítsanak.
Ennek hátterében az áll, hogy a szövetségesek egy harmadik féllel
nemek harca játékban vannak, ahol is a szövetségesek a gyengébb féltől
szerzett áldozattal elégítik ki ellenfelüket. Így a gyengébb féllel szem-
ben a vezér, a harmadik féllel szemben a hős szerepét játsszák, és úgy
oldják fel a konfliktust, hogy mindkét esetben a maguk és az ellenfél
helyzetét is javítják, de a vezérszerepben ők, a hős szerepben az ellenfél
(esetünkben Hitler) jár jobban.
5. ábra. A kifizetési mátrixok és a természetes kimenetelekből való

átmenetek az egyensúlyokba
Csehszlovákia Csehszlovákia
C D D C
Nagy-Britannia C –1, –1 1, 2 Nagy-Britannia D –1, –1 2, 1

és Franciaország D 2,1 –2, –2 és Franciaország C 1, 2 –2, –2
Csehszlovákia stratégiái, hogy átengedi a szudéta területeket a néme-

teknek (D), illetve az, hogy nem egyezkedik (C), míg a szövetségesei
stratégiái az, hogy támogatják (C) vagy sem (D) Csehszlovákiát egy
német agresszió esetén. Csehszlovákia preferenciái a lehetséges kime-
netelek fölött a következők:
DC: a legjobb lehetőség, mert a szövetségesek támogatását élvezve,
visszautasíthatja Hitler követeléseit;
CD: a cserbenhagyás következtében enged, de elkerüli a teljes össze-
omlást;
CC: ez a kimenetel a történelmi helyzet ismeretében kivitelezhetet-
len, hiszen ez azt jelenti, hogy miközben a szövetségesek támogatják,
átengedi a területeket a németeknek;
DD: ez a legrosszabb kimenetel, a szövetségesek támogatása nélkül,
ellenállni a németeknek. Ez a teljes összeomlás mellett Hitler bosszúját
is kiválthatja.
8 Valójában a helyzetben van egy harmadik viszony is, a német–csehszlovák, amely

egy később tárgyalt aszimmetrikus dilemma, a nagy zsarnok helyzet.
Az egyensúlyi helyzet a csehszlovákok részéről CD, vagyis a terü-

letek átengedése, ami második helyen áll preferenciájukban, szorult
helyzetüknek tulajdoníthatóan. A másik viszonyban, bár a nemzetközi
jog és Hitler erőszakos politikája miatt, a természetes kimenetel DD
volna, azaz a szövetségesek háborúja a németekkel, Chamberlain béke-
politikájának szellemében, a DD-ből a CD egyensúlyi helyzetbe történt
átmenet, az ismert történelmi következménnyel.
A fogolydilemma helyzetek
A fogolydilemma helyzetek a potyautas magatartás játékelméleti

modelljei, amelyekkel a mindennapi életünkben gyakran találkozunk.
Az ilyen szituációk alapszerkezetét a következő példán szemléltetjük.
Az állam bizonyos közfeladatai ellátásából származó költségeket adó
formájában fedezi. Ezért mindenkinek adót kell fizetni, bár sokan úgy
érzik, hogy jobban járnának, ha nem fizetnének. Képzeljünk most el egy
olyan társadalmat, ahol az állam mindenkinek a saját belátására bízza,
hogy befizeti-e adóját vagy sem. Vegyünk példának egy reprezentatív
állampolgárt (ÉN) és vele szemben a társadalom többi tagját (TÖBBIEK).
Ekkor négy kimenetel lehetséges: csak ÉN fizetek adót (CD), senki sem
fizet adót (DD), mindenki fizet adót (CC), és csak ÉN nem fizetek adót
(DC).
Nyilván az egyén jobban jár, ha ő nem fizet, és mindenki más fizet
(DC), mintha ő is fizetne (CC), hiszen élvezi a közös javakat anélkül,
hogy hozzájárulna annak költségeihez. Ha a TÖBBIEK nem fizetnek, akkor
az egyén balek lenne, ha fizetne (CD), vagyis a dezertőr, nem fizetés
stratégiája dominálja a kooperatív, fizető stratégiát. Ha az önérdeket
követve felírjuk a preferenciákat: DC > CC > DD > CD, akkor látható,
hogy a fenti ábrán ismertetett fogolydilemma helyzet preferencia-sor-
rendjéhez jutunk. S az individuális és kollektív érdek összeütközését
találjuk: mivel mindenki ugyanebben a helyzetben van, tehát bárkit
behelyettesíthetünk a reprezentatív ÉN szerepébe, ezért senki nem haj-
landó adót fizetni (DD). Ez viszont oda vezet, hogy az állam nem fogja
tudni a közfeladatát elvégezni, ami mindenkinek rossz. Ezért, ameny-
nyire csak lehet, a fogolydilemma-jelenségekkel szemben az élet min-
den területén fellépnek, a blicceléstől, a korrupción át, a környezet-
szennyezésig.
A nemzetközi konfliktusok jó része is fogolydilemma típusú hely-
zet. A 20. század második felében a konfliktuskutatásban a legnagyobb
figyelmet a hidegháború két szuperhatalmának fegyverkezési verse-
nye kapta. A magyar származású fizikus, Szilárd Leó aggódva figyelte
a hidegháború kibontakozását a világháború után, mert attól tartott,

hogy egy helyi konfliktus két olyan állam között, amelyek a két szu-
perhatalom, a Szovjetunió (SZU) és az USA érdekszférájába tartoznak,
egy globális háború veszélyét hordozza magában, ahogy annak idején ez
a peloponnészoszi háború esetében történt az ókorban. Szilárd félelmeit
Thuküdidésznek a Peloponnészoszi háborúról írt könyvének olvasása
táplálta.
A Kr. e. 5. században, a legfejlettebb görög városállamok gazdasági fej-
lődése csak agresszív külpolitikai lépésekkel volt fenntartható. A per-
zsa háborúk után (Kr. e. 479) Athén gazdasági ereje, politikai tekintélye
megnőtt. A déloszi szövetséget, ami több mint 200 poliszt tömörített,
Athén egyre inkább a maga gazdasági érdekeinek rendelte alá. (Például a
szövetség pénztárát is Déloszról az athéni Parthenón-szentélybe vitette,
és sajátjaként kezelte.) A belül demokratikus Athén a többi polisz felett
nagyhatalmi politikát folytatott, a szövetségeseiből alárendelt poli-
szok lettek. Különösen megromlott a viszony Athén és Spárta között.
Spárta létrehozta a saját szövetségi rendszerét, a peloponnészoszi szö-
vetséget, amelyre Spárta belső viszonyaiból következően, kevésbé eről-
tette rá akaratát, gazdasági érdekeit. Spárta szövetségeseivel ütköztek
Athén érdekei, és egy lokális konfliktus a két szövetség érdekszférá-
jába eső állam között egy potenciális háború lehetőségét foglalta magá-
ban Athén és Spárta között. Thuküdidész megérezte ezt, félt a hatalmi
egyensúly felborulásától, amiből tudta, hogy nagy háború robbanhat ki,
a későbbi peloponnészoszi háború. Saját bevallása szerint már a háború
kitörésekor belekezdett az események feljegyzésébe, és arra a követ-
keztetésre jutott, hogy a háború kirobbanásának Athén könyörtelen és
mértéktelen hatalmaskodása volt az oka. Az említett lokális konfliktus
Korinthosz és Kerküra között tört ki, akik között egyrészt a nyugati
kereskedelem ellenőrzése, másrészt a közös alapítású gyarmatváros,
Epidamnosz miatt feszültség alakult ki. Athén Kerküra oldalán beavat-
kozott a harcokba, ezért Korinthosz bevádolta Athént Spártánál a görög
poliszok között Kr. e. 445-ben létrejött békeszerződés felrúgásával.
Mármost a hidegháborúban a Szovjetunió és az USA közötti fegyver-
kezési verseny fogolydilemmaként modellálható. Mivel vagy fegyver-
keznek (D), vagy nem („leszerelés”) (C), így négy kimenetel lehetséges:
a legjobb kimenetelhez az egyoldalú fegyverkezés (DC) tartozik, majd a
kölcsönös leszerelés (CC) és a kölcsönös fegyverkezés (DD) következik,
végül a legrosszabbnak az egyoldalú leszerelést (CD) tekintik. Tehát
a felek preferenciái: DC > CC > DD > CD. A szemben álló hatalmak
egyidejűleg, de egymástól függetlenül hozzák a döntéseiket, és a fegy-
verkezés a domináns stratégia. Az egyéni érdek alapján a fegyverkező
stratégiát kell követnie mindkét félnek, ezért a kölcsönös fegyverkezés

lesz a játék egyensúlya.
Szilárd mint az atombomba egyik atyja 1947 januárjában előadást tar-
tott az amerikai Külpolitikai Társaság cincinnati ülésén, ahol kijelen-
tette, hogy nem érzi bűnösnek magát, hogy részt vett az atombomba
létrehozásában, és sürgette, hogy tudósok bevonásával racionálisan
gondolják végig, milyen legyen a követendő külpolitika az atomkor-
ban.9 Végül is 1947 márciusában Gromiko elutasította az amerikai
javaslatot az ENSZ-ben, hogy az atomenergiát helyezzék nemzetközi
ellenőrzés alá. Erre válaszul – a modern Görögországban zajló krízisre is
tekintettel (görög polgárháború) – az amerikai Kongresszus meghirdette
a Truman-doktrínát, amely kimondta, hogy az USA támogatást nyújt
szövetségeseinek a szovjet agresszióval szemben. Ma már tudjuk, sze-
rencsére a történelem nem ismételte önmagát.
Gyáva nyúl dilemma
A gyáva nyúl dilemmának tudománytörténeti jelentősége van. A hideg-

háború egyik legfeszültebb konfliktusa, a kubai rakétaválság idején,
1962-ben Kennedy válságstábot hívott össze, ami hat napon keresztül
titokban ülésezett. Megoldásként több alternatívát vettek fontolóra, de
végül kettő maradt az asztalon, amit a szakértők játékelméleti mód-
szerekkel elemeztek, és kimutatták a konfliktus gyáva nyúl jellegét.
Kennedy világossá tette a szovjeteknek, hogy nem hajlandó kompro-
misszumra, és a fegyverrendszer azonnali kivonását követelte Kubából,
miközben blokád alá vette a szigetet. A leszerelésért cserébe biztosí-
totta Hruscsovot, hogy azonnal megszüntetik a blokádot, és biztosíté-
kot adnak, hogy nem támadják meg Kubát. A történelem azt mutatja,
hogy Kennedynek sikerült meggyőzni Hruscsovot és a szovjeteket arról,
hogy hajthatatlan, nem retten vissza a nukleáris háborútól sem, mivel a
szovjetek végül is kivonták a rakétáikat.
Mi itt egy közelmúltbeli (2006–2009 között zajlott) magyar politikai
fejleményt fogunk elemezni: a Gyurcsány-féle balatonőszödi beszédet
és ennek tovagyűrűző hatását, amely kiélezett politikai konfliktust
okozott a két nagy parlamenti erő és vezetőik között, amely konfliktus
logikájában emlékeztet az előbb ismertetett helyzetre.
Idézzük fel röviden a 2006-ban kirobbant konfliktus hátterét:
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hónappal a választási győzelem
9 Lanouette 1992.
után, 2006 májusában, záróbeszédet mondott a Magyar Szocialista Párt

parlamenti frakciójának zárt ülésén, Balatonőszödön, amelyben az új
parlamenti ciklusban bevezetendő reformok mellett érvelt. A záróbeszéd
részletei kiszivárogtak a magyar médiába szeptemberben, s a hangfelvé-
teleken hallható kijelentések (például: „Nyilvánvalóan végighazudtuk
az utolsó másfél-két évet.”) és azok sokszor trágár fogalmazásmódja,
sokakban felháborodást keltett. A 2006 október elején tartott önkor-
mányzati választásokon elsöprő ellenzéki siker született. A kormány-
oldal népszerűségvesztését kihasználva, a legnagyobb ellenzéki párt
vezetője, Orbán Viktor az önkormányzati választásokat a kormányról
szóló népszavazásnak beállítva, 72 órás ultimátumot adott a kormány-
főnek, hogy lemondjon. Ehelyett a miniszterelnök bizalmi szavazást
kért maga ellen az Országgyűlésben, ahol a kormánypárti képviselők
egyhangúlag álltak ki a parlamenti választások során az Orbánt legyőző
Gyurcsány mellett.
Most megmutatjuk, hogy a Gyurcsány és Orbán között kialakult
konfliktus egy gyáva nyúl játék volt. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem
utólagos (ex post) elemzésről van szó, mivel a helyzet gyáva nyúl jel-
legéről Mérő László az önkormányzati választások után, pár héttel a
2006. október 23-i fejlemények előtt beszámolt már az Origó internetes
portálon. Ebből a cikkből fogunk idézni.
„Ami jelenleg Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között zajlik, az

megfelel egy játékelméleti modellnek, amit úgy hívnak: a gyáva nyúl
játék […] tulajdonképpen egy olyan helyzet leírása, mint amikor két
autó elindul egymással szemben, és az a kérdés, hogy mi történik:
teljes erővel egymásba ütköznek, valamelyik fél elkapja a kormányt,
vagy mindketten kitérnek. […] A jelenlegi politikai helyzetben is az a
legrosszabb alternatíva, ha egyik oldal sem enged, és így teljes erővel
egymásnak ütköznek, ami magukra nézve is pusztulást jelent. Ilyen
lenne például az, ha mind a két politikus kitart, a két oldal szimpa-
tizánsai utcára vonulnak, és végül összecsapnak, vagyis – persze itt
fontos hangsúlyozni, hogy elméletileg – akár a polgárháborús helyzet
is benne rejlik a most folyó politikai játszmában. A másik lehetséges
forgatókönyv – tisztán az elmélet síkján – az, ha valamelyik fél nem
bírja tovább a nyomást, és félrekapja a kormányt, vagyis ő lesz a gyáva
nyúl. Orbán esetében az jelentené azt, ha feladná az ultimátumot és
hazaküldené a kormányváltás mellett tüntető embereket az utcákról,
Gyurcsány pedig akkor engedne, ha lemondana. Végül az utolsó eset
az, ha az egymás felé száguldó két autó vezetői mindketten félrekapják
a kormányt, és így kerülik el az ütközést. A napirenden lévő alternatí-

vák közül például ez volna a szakértői kormány felállítása […].”10
Ma már tudjuk, miképp alakult ez a jóslatnak is betudható forga-

tókönyv. Az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján,
2006. október 23-án Budapesten be nem jelentett tüntetések kezdődtek,
amelyek a délutáni óráktól összecsapásokba torkollottak a rendőrség
és többek között a regnáló miniszterelnök lemondását követelő tünte-
tők között. Budapest belvárosában, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz
külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést, amelynek végeztével az
onnan hazafelé igyekvők összekeveredtek a tüntetőkkel, s a rendőrség
a két tömeget egyként kezelve kezdett az oszlatásukba. Az oszlatásban
tapasztalatlan rendőrség által alkalmazott erőszak, a letartóztatások és
a fogvatartás során elkövetett további bántalmazások számtalan jogi,
erkölcsi és egyéb vitát robbantottak ki Magyarországon. Gyurcsány
miniszterelnök hatalomban maradt, de 2009. március 21-én bejelen-
tette, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvány útján távozni kíván
a miniszterelnöki pozícióból. 2009. április 14-én az Országgyűlés elfo-
gadta a bizalmatlansági indítványt, utódja a miniszterelnöki pozícióban
Bajnai Gordon lett, aki deklarálta, válságkezelői kormány fejeként, a
következő parlamenti választásokig vállalja a feladatot.
A 2009 júniusában tartott európai parlamenti választásokon egyér-
telműen bebizonyosodott, hogy a Gyurcsány–Orbán párharcnak lett
egy további nyertese is: a Jobbik nevű párt. Az Orbán-féle versengést (D
stratégia) kihasználva, és meglovagolva a súlyos gazdasági válságon és
a kormányzat politikájával szembeni elégedetlenségen alapuló közhan-
gulatot, radikális politikai programot meghirdetve, a Jobbik „másiknak
kikapart gesztenye” aszimmetrikus játékát játszotta a Fidesszel szem-
ben. A játék lényege, hogy miközben az Orbán vezette Fidesz a maga
érdekeit figyelembe véve verseng a baloldali kormánnyal szemben,
egyúttal a Jobbik érdekét is megvalósítja úgy, hogy ez utóbbi párt mind-
két előbb említett szereplővel szemben versengésbe kezd (D stratégia).
6. ábra. A kifizetési mátrix és az egyensúly a Fidesz–Jobbik aszimmet-

rikus játékban
Jobbik
D C
C –2, –2 –1, –1
Fidesz
D 1, 2 2, 1
10 Mérő 2006.
A Jobbik ezzel a preferenciája legmagasabb helyén álló kimenetelt

tudja produkálni, s ez összességében a Fidesznek sem jó, mert a Jobbik a
maga érdekét partnere rovására tudja megvalósítani: ez egy, a Fidesszel
szemben megjelenő politikai rivális megerősödését okozza a jobbolda-
lon. Az a jövő talánya, ennek milyen következményei lesznek a magyar
politikai rendszerben.
Aszimmetrikus dilemmák
A szimmetrikus dilemmákban a játékosok nemcsak azonos helyzetben
vannak, de a preferenciáik is megegyeznek. Aszimmetrikus dilemmák-
ban azonban ugyanabban a helyzetben a játékosok preferenciái eltérőek.
Percepcionális dilemma
Erre a helyzetre első példánk ismét a hidegháború lesz. Plous 1985-ben

felmérést készített, hogy igazolja: a bizalmatlanság is fenntarthatja a
fegyverkezési versenyt.11 Harminckét amerikai szenátort kért fel, hogy
egy –10-től 10-ig tartó skálán értékeljék a négy alapvető kimenetelt az
USA és a Szovjetunió szempontjából. Meglepő eredmény született (2.
táblázat).
2. táblázat. A szenátorok értékpontjainak átlaga és leképezése négyfo-

kozatú preferencia-skálára
USA értékrendje SZU vélt értékrendje
Mindketten leszerelnek (CC) 7,97 (2) 5,88 (1)
Az USA fegyverkezik, a SZU leszerel (DC) 0,97 (1) –7,31 (–2)
Mindketten fegyverkeznek (DD) –5,31 (–1) –0,91 (–1)
A USA leszerel, a SZU fegyverkezik (CD) –6,66 (–2) 6,92 (2)
Ha tehát az átlagértékeket a négyfokozatú skálán rangsoroljuk, mint a

szenátorok lehetséges preferenciáit, akkor az USA preferenciája így ala-
kul: CC > DC > DD > CD, míg a SZU vélt preferencia sorrendje: DC >
CC > DD > CD. A szenátorok tehát a saját oldalukról felértékelik a köl-
csönös kooperációt, és a konfliktust biztosítási dilemmaként kezelik.
11 Plous 1985.
Azonban a rivális nagyhatalom értékrendjét fogolydilemmaként érzé-

kelik, amiből a bizalmatlanságot érezhetjük ki (Reagan akkori amerikai
elnök szállóigévé lett mondata ezt erősíti meg: „a Szovjetunió a gonosz
birodalma”). Úgy vélekednek, hogy a Szovjetunió számára kedvezőbb a
fegyverkezés, mint a kölcsönös leszerelés. Éppen ezért bár a CC és DD
is egyensúlya volna a biztosítási dilemmának, azonban a bizalmatlanság
következtében a szenátorok úgy vélekednek, hogy az USA a kölcsönös
dezertációban, vagyis a fegyverkezési verseny fenntartásában érdekelt.
Ez tipikus példa az aszimmetrikus dilemmára. Ha a SZU vélt érdeke
valós lenne, akkor a két játékos preferenciái máris eltérők: az USA szá-
mára a játék egy biztosítási dilemma, míg a SZU számára egy fogoly-
dilemma. Ezt nevezik percepcionális dilemmának, amikor az egyik fél
magasabban értékeli ugyan a kooperatív viselkedést, azonban mivel
ennek realizációját nem tekinti lehetségesnek, feladja, és a rosszabb
dezertőr viselkedés mellett dönt. A játék kifizetési mátrixa és tiszta
egyensúlya (DD, azaz kölcsönös dezertáció) a 7. ábrán látható.
7. ábra. A hidegháború mint percepcionális dilemma kifizetési mátri-

xa és az egyensúly
SZU
C D
USA
C 2; 1 –2; 2
D 1; –2 –1; –1
Egy másik struktúrájú percepcionális dilemmára példa Perl Harbor.

1940 májusában az Egyesült Államok haditengerészete csendes-óceáni
támaszpontját áthelyezte a nyugati partjáról Pearl Harborra, a Hawaii-
szigetekre. Ez Japán számára fenyegetést jelentett. Japán a Birodalmi
Konferencián úgy döntött, hogy az USA-val való háború lehetősége nem
fogja eltántorítani az ázsiai expanzív politikájától, amire az Egyesült
Államok a Japánnal kötött kereskedelmi szerződés felbontásával vála-
szolt. Az amerikai cégek Japánba irányuló nyersvas- és acélszállítását
Roosevelt betiltotta, amely addig a japán szükségletek közel háromne-
gyedét fedezte. Japán időközben, a kezdeti vonakodása után az európai
konfliktusoktól, belépett a világháborúba (Háromhatalmi Egyezmény).
Az 1941 márciusában kibocsátott „Land-lease” törvény értelmében az
Egyesült Államok segítséget nyújtott a hitleri megszállók ellen küz-
dőknek. A törvény kimondta, hogy az amerikai kormánynak jogában
áll harci eszközöket kölcsönözni azoknak az államoknak, amelyek
védelme szükségesnek bizonyult az Egyesült Államok biztonsága szem-
pontjából. Ezzel a törvénnyel az USA feladta az európai eseményekkel
szembeni izolációs politikáját. Japánt aggasztotta a tény, hogy az indo-

néziai szigetek elleni támadás kiteszi a japán csapatokat egy amerikai
támadás veszélyének Pearl Harbor irányából, ezért 1941. december 7-én
elsöprő légitámadást indított az amerikai támaszpont ellen.
Vizsgáljuk meg a helyzetet stratégiai szempontból! Az USA két straté-
giai helyzetet mérlegel: működtetni a „Land-lease”-t, de kívül maradni
a konfliktusból (C) vagy – a kereskedelmi embargó fenntartása mellett
– belépni a háborúba (D). Japán részéről a két lehetséges stratégia: foly-
tatni az inváziót, de tekintettel az amerikai érdekszférára (C), illetve
vállalni a konfliktust az USA-val, lerombolni a csendes-óceáni amerikai
támaszpontot, ezzel stratégiai előnyt szerezni és katonai fennhatóságra
szert tenni a régióban.
8. ábra. A Pearl Harbor-konfliktus kifizetési mátrixai, a kimenetelek

feletti preferenciák és az egyensúlyok
Holtponti helyzet Biztosítási dilemma
Japán Japán
D C C D
D 1, 1 2, –2 C 2, 2 –2, 1
USA USA
C –2, 2 –1, –1 D 1, –2 –1, –1
DC DD CC CD CC DC DD CD
Percepcionális dilemma
Japán
D C
D –1, 1 1, –2
USA
C –2, 2 2, –1
Preferenciák:
USA: CC DC DD CD (Biztosítási dilemma)
Japán: DC DD CC CD (Holtpont)
Japán szempontjából a helyzet holtponti jellegű, amelyben Japán meg-

lehetően eltökélt, az USA részéről viszont biztosítási dilemma, ami
magában foglalja azt a tényt is, hogy egy japán támadás meglepetésként
éri (CD), bár előzetes figyelmeztetésekre tekintettel, a konfliktusra
készen kellene állni. Ebben a szituációban, ami ismét percepcionális
dilemma, az egyensúly: DD.
Felvett kesztyű dilemma
Ez a helyzet az egyik játékos számára (A) fogolydilemma, a másik szá-

mára (B) gyáva nyúl játék. A dilemma elnevezése abból a tényből szár-
mazik, hogy az A szemszögéből a rivális fenyegetése, hogy dezertálni
fog, csak blöff, így A nyugodtan elfogadhatja a kihívást, vagyis „felve-
heti a kesztyűt”. Ugyanakkor A játékosnak óvatosnak kell lenni, mert a
konfliktus magában rejti azt a veszélyt, hogy A azt hiszi, felvett kesztyű
szituációban vannak B-vel, azonban B véletlenül bekövetkező kölcsö-
nös dezertálással, a helyzetet fogolydilemmává teheti.
9. ábra. A felvett kesztyű dilemma kifizetési mátrixa és az egyensúly

B
C D
C 1; 1 –2; 2
A
D 2; –1 –1; –2
A játék tiszta egyensúlya: DC, azonban ha B kellemetlenkedni akar és

dezertál, akkor a gyenge DD eredmény alakul ki, amely B számára a
kedvezőtlenebb. Ezért A nyugodtan játszhatja a D stratégiáját, mivel
ellenfele végül is a gyáva nyúl játékban kooperálni fog.
A Bibliában, a Királyok első könyve harmadik részében szerepel az
a történet, hogy bölcs Salamon királynak egyszer a következő helyzet-
ben kellett döntenie: két nő is azt állította, hogy egy gyermeknek ő az
anyja. Nyilván az egyik az igazi anya (B játékos), a másik a csaló (A játé-
kos). Salamon megparancsolta, hogy hozzák a kardját, s közölte, hogy
igazságosan elosztják a gyermeket: kardjával kettévágják. Az egyik nő
erre azonnal kijelentette, hogy nem ő a gyermek anyja. A király ezután
neki ítélte a gyermeket. A salamoni döntés valójában azon alapul, hogy
Salamon király felvett kesztyű játékba kényszerítette a két asszonyt,
hogy ezzel kiszűrje a csaló anya személyét, akinek a helyzet fogoly-
dilemma: akár dezertálni is kész, hogy igazát bizonyítsa, még ha ez a
gyermek életébe is kerül („Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté”).
Az igazi anya ebben a helyzetben kooperálni fog, hogy gyermeke életét
megmentse.
A játéknak az a sajátos logikája, hogy a fogolydilemmát játszó félnek
nagyobb az esélye kivárni, amíg partnere nem bírja tovább a kölcsönös
versengéssel (a D stratégia megjátszása) járó fenyegetést. A fogolydilem-
mát játszónak nagyobb esélye van a kitartásra, mert számára nem DD
a legrosszabb kimenetel, hanem a kapituláció (CD), míg partnere, aki a
szituációt gyáva nyúl játékként értelmezi, el szeretné kerülni az össze-
ütközést (DD) mint a legrosszabbat, ezért valamikor feladja a fenyege-

tőzést.
Glenn Snyder és Paul Diesing blöffjátéknak (called bluff) nevezték el
a helyzetet,12 és a kubai rakétaválságot ilyen módon értelmezik, ahol
az USA számára a helyzet fogolydilemma, míg a SZU számára gyáva
nyúl játék. A mi általunk használt elnevezés szerint ez az a szituáció,
amikor az a fél, aki gyáva nyúlként értelmezi helyzetét (a kubai raké-
taválságban a SZU), nem veszi fel a kesztyűt és kapitulál. A magyar
történelemben is találhatunk ilyen típusú helyzetet, például a világosi
fegyverletétel modellezhető ilyen módon, ahol Görgey a magyar sereg
helyzetét ítélte gyáva nyúl dilemmaként.
Most mutatunk egy példát arra az esetre is, amikor az egyik fél félre-
értelmezi a helyzetet, és miközben azt hiszi, partnere gyáva nyúl hely-
zetben van, az átfordítja a szituációt fogolydilemmába, vagyis „felveszi
a kesztyűt”. Ez történt Argentína és Nagy-Britannia között 1982-ben
a Falkland-szigeteki háborúban. A nyolcvanas évek elején, a gazdasági
válság közepette, Galtieri az argentin katonai junta vezetője, a nemzeti
érzéseket felmelegítve (Falkland 1833 óta brit kézen volt) vissza kívánta
foglalni a szigeteket. Úgy vélte, hogy a háborút a regnáló Thatcher-
kormány nem fogja vállalni, mert a brit kormányzat által meghirdetett
liberális reformprogram miatt, ami heves vitákat és sztrájkokat váltott
ki Angliában, inkább kompromisszumra fog törekedni. Argentin szem-
pontból a kimenetelek a következőképpen értelmezhetők:
DC: Falkland lerohanása, gyors győzelem, minimális veszteség
(a brit belpolitikai válság és a logisztikai problémák miatt); CC: Nagy-
Britannia diplomáciai eszközökkel kezeli majd a konfliktust, a közvéle-
mény a Thatcher-kormányt gyengének ítéli meg, ez kormányválsághoz
vezet, ami magában hordja a területi rendezés lehetőségét; DD: háború
a két ország között; CD: visszavonulás és katonai vereség.
Argentína szándéka szerint fogolydilemmát állít fel, DC > CC > DD
> CD preferenciával, a britek számára pedig a szituáció gyáva nyúl jel-
legű: DC > CC > CD > DD. A „Vaslady” azonban felvette a kesztyűt
(például Nagy-Britannia a légi hadviselés történetében először vetett be
8000 tengeri mérföld hatótávolságú rakétákat), és fogolydilemmává ala-
kította a helyzetet, amelyben az egyensúly a háború, azaz DD.
12 Snyder–Diesing 1977.
Zsarnok szituációk
A zsarnok szituációban az A játékos számára a harmadik legjobb kime-

netel B játékos választásától függetlenül biztosítva van, zsarnokoskod-
hat, és B-t büntetlenül fenyegetheti: kényszerítheti arra, hogy kapitu-
láljon, kooperáljon az ő domináns, erőszakos, dezertőr viselkedésével
szemben. Ezzel A elérheti a maximális hasznot garantáló egyensúlyi
kimenetelt: DC-t.
10. ábra. A zsarnok helyzet kifizetési mátrixa és az egyensúly

B
C D
C –1; 1 –2; 2
A
D 2; –1 1; –2
Észak-Korea (KNDK) kommunista rezsimje rendszeresen zsarolja az

USA-t, hogy amennyiben nem biztosít a rendszer gazdasági nehézsé-
geit kisegítő csomagokat, akkor atomhatalomként, agresszív politikát
fog folytatni. A kommunista rezsim ezzel kényelmesen fenntarthatja
hatalmát, mindezt egy olyan ország „pénzén”, amely bukását a legin-
kább óhajtaná, de amely hajlandó a követelést teljesíteni a konfliktus
eszkalálódásának elkerülése miatt.
A nagy zsarnok szituáció pusztán abban különbözik az előző konflik-
tustól, hogy itt a kölcsönös dezertálás jelenti A számára a legjobb ered-
ményt. A játék egyensúlya ismét DC. Azonban A játékos nem hajlandó
kompromisszumra, még csak azt sem akarja, hogy B kapituláljon, mert
riválisával szemben támasztott követelései csak ürügyet szolgáltatnak
az erőszak alkalmazására.
11. ábra. A nagy zsarnok helyzet kifizetési mátrixa és az egyensúly

B
C D
C –1; 1 –2; 2
A
D 1; –1 2; –2
A cikkben már említettünk két konfliktust, amelyben kimutatható

nagy zsarnok helyzet. Nagy zsarnok volt 1914-ben az Osztrák–Magyar
Monarchia Szerbiával, illetve 1938-ban Németország Csehszlovákiával
szemben. A megalázó fenyegetések következtében a megzsarolt B fél
hajlik arra, hogy becsületét mentve, a gyengébb kimenetelt preferálja,

vagy vállalja a vesztes küzdelem megvívását, ami az A fél valódi célja,
hiszen a legjobb eredményt valójában ez garantálja számára.
Záró megjegyzések
Cikkünk célja az volt, hogy példákon keresztül bemutassuk, miképp
lehet a társadalomban vagy a nemzetközi viszonyokban felbukkanó
konfliktusokat a játékelmélet segítségével modellálni. Csak egyszerűbb
modelleket mutattunk itt be, és nem törekedtünk teljességre, mivel
célunk a modellek magyarázó erejének bemutatása volt, a mélyebb tech-
nikai apparátus ismertetése nélkül. Ezért bizonyos esetekben magát a
magyarázatot is meghatározta ez az erőfeszítés, és az egyensúlyokhoz
más módon is eljuthattunk volna. S persze vannak olyan összetettebb szi-
tuációk, amelyekhez elengedhetetlen a technikai apparátus használata.
Befejezésül szeretnénk még egy módszertani kérdésről szólni, ami
bizonyára felvetődött az Olvasóban. A játékelmélet önmagában olyan
matematikai elmélet, amely lehetőséget ad számunkra, hogy a játék
struktúrája alapján megmondjuk, a játékosok, érdekeiket érvényesítve,
milyen stratégiát fognak választani. A játékelméleti érvelés szigorú
logikai úton halad, „ha…, akkor” típusú érvelést használ. Azonban,
amikor konfliktusokat modellezünk, „visszafelé” járunk el, és jutunk
ide. Miután felmértük a játékosok lehetséges stratégiáit, a különböző
stratégiákhoz keressük a játékok olyan halmazát, amely halmazban az
egyes lehetséges stratégiák egyensúlyiak. Ezt a szakirodalomban játék-
tervezésnek (game engineering) nevezik.
A játéktervezés menete már nem épülhet szigorú „ha…, akkor” típusú
érvekre, hiszen amikor a szituációban a felek stratégiáihoz modelláló
játékot keresünk, ez esetlegességet hordoz magában. Tehát az érvelés
itt sokkal inkább „ha…, akkor bizonyára/esetleg/lehet, hogy…” alakú.
Ez az oka annak, hogy a tanulmányban említett kubai rakétaválságnak
vagy a hidegháborúnak egy szimmetrikus és aszimmetrikus modelljét
is megadhattuk. Ahogy arra a cikkben is példát mutattunk, a játékel-
méleti elemzés használható ex ante és ex post módon is, így a játék-
elméleten alapuló konfliktusvizsgálat érdekes lehet a történészeknek
csakúgy, mint a politikai vagy stratégiai elemzőknek. Ugyanakkor a
záró megjegyzéssel arra kívánunk utalni, hogy ennek a vizsgálatnak
a legnagyobb körültekintéssel kell történnie, az elemzésben kitűnnek
a felek vélt vagy valós preferenciái, és kirajzolódik a konfliktus sajátos
logikája, aminek azonban nem csak „egyetlen” formája lehetséges.
Irodalom
Lanouette, William 1992. Genius in the Shadows. Chicago, Chicago University Press.
Málik József Zoltán 2006. Analitikus társadalomelmélet. Budapest, Szerzői kiadás.
Mérő László 2006. Gyáva nyulas játékot űz Gyurcsány és Orbán. Forrás: www.origo.
hu/itthon/ 20061005gyava.html (2006. október 5.).
Nash, John 1950. Equilibrium points in n-person games. Proceedings of National
Academy of Sciences, 36. évfolyam, 1. szám, 48–49.
Neumann János 1965. Válogatott előadások és tanulmányok. Budapest, Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó.
Plous, Scott 1985. Perceptual illusions and military realities: A social psyhological
analysis of the nuclear arms race. Journal of Conflict Resolution, 31. évfolyam, 5–33.
Rapaport, Anatol 1966. Two-person Game Theory. Ann Arbor, University of Michigan
Press.
Sen, Amartya 1970. The Impossibility of a Paretian Liberal. Journal of Political Eco-
nomy, 78. évfolyam, 1. szám, 152–157.
Snyder, Glenn H. – Diesing, Paul 1977. Conflict Among Nations. Princeton, Princeton
University Press.
Zagare, Frank C. 2006. Játékelmélet: fogalmak és alkalmazások. Fordította Hidi János.
Budapest, Helikon Kiadó.
Összegzés
Már megalkotása idején világosan felismerték, hogy a játékelmé-
let alkalmas lehet gazdasági és társadalmi szituációk modellezésére.
A játékelmélet atyja, Neumann János már az első ilyen tárgyú, egyéb-
ként a társasjátékok elméletét tárgyaló, 1926-ban tartott matematikai
előadásában hangsúlyozza: „stratégiai helyzetben minden egyes játékos
sorsa saját cselekvésén kívül még játékostársai cselekedeteitől is függ”,
ekkor a kérdés: „hogyan kell a játékosok egyikének játszania, hogy a
lehető legkedvezőbb eredményt érje el? […] aligha van a mindennapi
életnek olyan kérdése, amelyben ez a probléma ne szerepelne”. A tanul-
mány célja, hogy példákon keresztül bemutassa, miképp lehet a társa-
dalomban vagy a nemzetközi viszonyokban felbukkanó konfliktusokat
a játékelmélet segítségével modellálni. Terítékre kerül az irodalomban
hagyományosnak számító konfliktusok mellett (hidegháború, kubai
rakétaválság) új konfliktusok (a Falkland-szigeteki háború, az észak-
koreai probléma, a Mohamedről készült karikatúrák miatti 2006-os
arab–európai konfliktus vagy a balatonőszödi beszéd utáni magyar poli-
tikai helyzet) játékelméleti elemzése is.
Szabó Márton
A tudás és a hatalom
viszonyának dilemmái*
a
politikáról való gondolkodás egyik alapdilemmája a tudomány
és a politka ellentéte: az a közkeletű nézet, hogy az ember vagy
az igazat mondja, vagy a hatalmat szolgálja. Merthogy a tudo-
mány, ha a politikáról szól is, az igazságot keresi, a politikában
gondolkodó s cselekvő ember viszont nem igaz tudásra, hanem hasznos
ismeretre törekszik. A két terület ellentéte saját működésük természe-
téből adódik. A dilemma számtalan alakban megfogalmazódott már,
hiszen hosszú idő óta foglalkoztatja a politikáról beszélő embert, legyen
tudós, politikus, művelt laikus vagy közember: kontempláció vagy cse-
lekvés, elmélet vagy gyakorlat, „tiszta” szemlélődés vagy „piszkos”
cselekvés, igazság vagy hatalom, pártosság vagy objektivitás, aktivista
vagy akadémiai-egyetemi politológia. Legáltalánosabban szólva, a haté-
kony hatalom és az igaz tudás egymás ellentétei.
A dichotómiákban kifejezett probléma elvileg minden lehetséges fel-
oldását átgondolták már a téma tárgyalásának hosszú története során.
Ezek száma vagy típusa, tekintettel az egymással szembeállított két
pólusból adódó logikai lehetőségekre, nem túl sok: a hatalom aláren-
delése a tudásnak (Platón), a tudás alárendelése a hatalomnak (Hobbes),
a kettő közötti közvetítés keresése (Kant), a megismerési és a politikai
tevékenység radikális elválasztása (Max Weber), s végül a kettő közötti
érdemi különbség eliminálása (Hyden White). A következőkben rész-
letesebben megvizsgálom a jelzett szerzők felfogását és érveiket, az
áttekintések után pedig, mintegy zárásként, kísérletet teszek a prob-
léma további, differerenciált értelmezésére, néhány ponton reflektálva
* Részlet a szerző Politikai episztemológia című, készülő monográfiájából.

50 ÚJRAÍRÁS
az idézett nézetekre is. Fontos azonban emlékezetünkbe idézni, hogy

szerzőink a szóban forgó nézeteknek nem egyedüli, hanem tipikus és
paradigmatikus képviselői.
Platón: a hatalom alárendelése a tudásnak

A dilemma első feloldása az alárendelés eszméje. Konkrétabban és
imperatívuszként fogalmazva; a hatalom alárendelendő a tudásnak, az
államérdek az értelmezésnek, a törvényadó a megítélésnek, a politi-
kus a tudósnak, az érdeknek, az igazságnak. A megoldás klasszikusá-
nak Platón számít, aki a Politeia (Állam) című munkájában amellett
érvelt, hogy az állam irányítását filozófusokra kellene bízni, mert csak
ők képesek a dolgok változatlan-örök lényegét megismerni, és az isteni
rendnek megfelelő államformát létrehozni, vagyis csak a filozófus böl-
csessége tudja a romboló egyéni törekvéséket egy mindenki által köve-
tett közjóvá formálni. Szerinte a tökéletes tudás megvalósítása jó álla-
mot fog eredményezni.
Platón konstrukciójához a kiindulópont az állami működés általa
tapasztalt problematikus természete, amit hozzákötött az emberi ter-
mészet és a viselkedés negatív vonásaihoz. Egyrészt, írta, „minden
állam nem egy állam, de kettő: a szegényeké és a gazdagoké, akik, bár
ugyanott laknak, lesik: hogyan ártsanak egymásnak”.1 Másrészt, azt is
tapasztalhatjuk, írta, hogy ebben az államban mindenki a saját megíté-
lése szerint elgondolt egyéni javát keresi, nem pedig azt, hogy mi a jó az
állampolgárok összességének. Mindennek az oka – vélekedett Platón – a
tudatlanság. Sok ember azért van híján az igazságosság eszményének,
mert nem képes meglátni a dolgokban lévő változatlan és örök lénye-
get, ők csak a maguk esetlegességében megjelenő egyszeri és az egyedi
dolgot látják. Az esetleges tudásra azonban nem alapozható államveze-
tés. „Aki sokféle szépséget lát, szemlél, de magát a szépet nem látja, és
mást sem képes követni, aki rávezethetné; aki sokféle igazságos tényt
szemlél, de magát az igazságosságot nem fogja fel, és így tovább – az
szerintünk mindezt csak véli, de amit vél, abból nem ismer semmit.”2
Erre a felismerésre csak a filozófus képes, véli Platón, méghozzá az
igaz filozófus, mert közülük is sokan tévelyegnek saját egyéni érdekeik
követése miatt vagy a tömegek nyomására. Ezért Platón nem egysze-
1 Platón 2008: 313.

2 I. m. 222.
A TUDÁS ÉS A HATALOM VISZONYÁNAK DILEMMÁI 51
rűen csak a filozófusokra bízná az állam vezetését, hanem olyan filo-

zófusokra, akik megfelelnek a filozófus szó fogalmának, ami szerinte a
legkiválóbb jellemű és eszű férfiakat jelenti.
A filozófus először is bölcs. A bölcsesség pedig elsősorban a „jó elhatá-
rozás képessége”,3 ami „nyilván valami tudomány, hiszen az ember nem
tudatlansággal, hanem tudománnyal jut jó elhatározásra”.4 Tartalmilag
a bölcsesség tudása pedig azt jelenti, hogy a bölcs ember „az egész állam
érdekében dönt afelől, miképpen jár el leghelyesebben saját polgáraival
és más államokkal szemben”.5 Mindez nem könnyű feladata, hiszen
az államban sokféle egyéni érdeket szolgáló tudomány van jelen, írja
Platón: például a fabútorkészítők, a fémmegmunkálók, a földművesek,
a költők tudása. Velük szemben a bölcsesség birtokosai kevesen van-
nak: „természettől fogva ők a legkisebb csoport, és csak őket illeti meg,
hogy ama tudományban részesüljenek, amely pedig valamennyi többi
tudomány közül egyedül nevezhető bölcsnek.”6
Mi jellemezi ezt a tudományt? Avagy miért bölcs a filozófus, miért
képes minden polgár érdekében eljárni? Nos azért, mert a tudása olyan
természetű, hogy erre képessé teszi. Mert az igaz filozófusok azok, akik
nem saját magukat, hanem „az igazság szemléletét szeretik”, akik nem
külön-külön tudásra, hanem „a teljes bölcsességre” vágynak, és akik
képesek „megragadni az örök változatlan létezőt”.7 Ennek következté-
ben meg tudják feleltetni az állam gyakorlatát az állam ideális fogalmá-
nak, az állam örök és változatlan lényegének.
A filozófus másodszor jellemes ember. Tehát nemcsak bölcs és okos,
hanem olyan ember is, akinek a jelleme megfelel eszének. Vagyis a
filozófus „soha sem hazudik […] és csak az igazságot szereti”.8 Nem
érdeklik a test gyönyörei, „zabolázza magát, s nem hajszolja a pénzt”,
továbbá mértékletes, nyájas, nagyvonalú, „tisztességes, […] szabad szel-
lemű, nem fennhéjázó, nem gyáva ember”.9 És még a halált is megveti,
ha az igazságról és a bölcsességről van szó. Ráadásul „e felsorolt köve-
telmények mind szükségszerűek, és egymásból következnek”.10 Vagyis
a filozófusok bölcsek, mert képesek a dolgokban az örök és változatlan
lényeget felismerni, amiben a jellemük sem akadályozza őket, s mind-
3 I. m. 148.
4 Uo.
5 I. m. 149.
6 Uo.
7 I. m. 214, 223.
8 I. m. 225
9 I. m. 225, 226.
10 I. m. 227.
52 ÚJRAÍRÁS
ezen tudást másoknak is képesek elmagyarázni és velük elfogadtatni.

Ezért kell – ajánlja Platón – az állam vezetését a legokosabb, legjelle-
mesebb és a legbölcsebb emberekre, azaz a filozófusokra (ma talán így
mondanánk: a tudósokra) bízni. Ugyanis „amíg a mai államokban nem
lesz a királyság a filozófusoké, vagy a mostani úgynevezett királyok
nem szoknak rá becsülettel és megfelelően a filozófiára, addig nem esik
egybe hatalom, politika és filozófia”.11
Platón a fenti érveléssel igyekszik megalapozni a filozófusok állam-
vezetését és a bölcsesség uralmát, bízva abban, hogy a „filozófusok
királysága” az igazságosság megvalósulását jelenti, amit az emberek
is be fognak látni. Ez azonban csak az egyik része annak az államnak,
amelyben megszűnik a hatalom és a tudás ellentéte. A másik eleme
egy mindenki által akceptált társadalmi hierarchia – véli. Igaz ugyan,
írja, hogy az emberiség ősállapota a harc, de az államon belüli ellen-
tétek megszüntethetők, ha a polgárok belátják, hogy mindenki csak
az őt megillető helyet foglalhatja el közösségben. Az illő társadalmi
helyet pedig az emberi természet alapozza meg, vélte. Platón szerint
ugyanis az emberben három alapvető „lélekrész” van: az érzelem, az
akarat és a tudás, s ezek a tulajdonságok különböző embereknél eltérő
mértékben vannak jelen. A társadalmi különbségeket és hierarchiát
ezért az határozza meg, hogy kiben milyen tulajdonság a meghatározó.
Akikben dominál az epithümétekon, vagyis vágyakozó, sóvárgó lélek,
ők alkotják a dolgozó rétegeket. Akikben a thümoeides, vagyis az aka-
raterő, ők lesznek a társadalom védelmezői, az őrök. Akikben viszont
a logisztikon, vagyis a tudás és a megismerés képessége van jelen, ők
a filozófusok, a bölcsesség kedvelői és gyakorlói, ezért rájuk az állam
vezetése bízandó.
Platón egy naiv metaforikát is elővezet mindennek az igazolására.
Híres sorai szerint: „ti mind, akik egy államban éltek, édestestvérek
vagytok […], csakhogy teremtőtök közületek a vezetésre alkalmasokba
születésükkor aranyat kevert, lévén ők a legértékesebbek; az őrökbe
és segédeikbe ezüstöt, míg a földművesekbe és a kézművesekbe vasat,
illetve bronzot.”12 Jóllehet gyerekeiknél ez már keveredhet és változhat,
de mindenkit abba a rétegbe kell sorolni, ahová vérének „fémtartalma”
szerint leginkább való; „minden egyes személyt arra a munkára rendel-
jünk, amelyre rátermett”.13 Az államon belül ez esetben nincs egymás
elleni küzdelem és harc, hiszen mindenki született lelki tulajdonságai
11 I. m. 212.
12 I. m. 131.
13 I. m. 141.
és képességei szerint való helyén van, és elvégzi az ennek megfelelő

munkát.
Ez egyben a társadalmi igazságosság megvalósulása. Egyrészt min-
denki az őt megillető helyet foglalja el a társadalmi rendben, másrészt
a „lélekrészének” megfelelő tulajdonságai szerint él, és nem avatkozik
bele a többiek dolgába. Azaz, ha a közösségben érvényesülnek a társada-
lom legfőbb erényei, nevezetesen a dolgozó szabadoknál a józanság, az
őröknél a bátorság, a filozófusoknál a bölcsesség. Az állam akkor igaz-
ságos, ha a természettől benne lakozó három rend mindegyike „a maga
munkáját végzi”.14
Ennek megvalósítása azonban nem egyszerű, hiszen tudható, hogy
„a gyakorlatban mindig kevesebb az igazság, mint az elgondolásban”
Ennek ellenére lehetséges az igazságos állam, mert a filozófusok képe-
sek megfeleltetni az államot a saját fogalmának. A filozófusok a hata-
lom birtokában ugyanis a következőképpen cselekszenek, mondja
Platón. Először is mindent megtesznek, hogy a lényegre irányuló egye-
temes tudás és a tudomány kifejlődését semmi se akadályozza, mert
ez a fejlődés az állam számára a legfőbb jót, a közboldogságot hozza
el. Másodszor a filozófusoknak az igaz tudás elfogadtatásáért meg kell
küzdeniük a polgárokkal, akik vélekednek, nem pedig tudnak. A véle-
kedés vagy vélemény ugyanis a tudásnál alacsonyabb rendű ismeret:
„a vélemény a tudásnál ködösebb, a nem tudásnál világosabb”, vala-
milyen bizonytalan tartalmú ismeret, se tudás, se nem tudás, szemben
a tudással, amely „a létezőre irányul, annak megismerésére, hogy az
milyen”.15 Ugyanez dialógusban: „És akik az örök változatlan létezőket
szemlélik? Ugye azok ismernek és nem vélekednek? Szükségképpen”.16
Kérdés azonban, hogy a nép miként fogadja el a filozófusok által kép-
viselt közjót, és hogyan valósítja meg az igazságosság eszméjét? Platón
szerint ennek két eszköze van, a példaadás és a nevelés. Ugyanis ebben
az államban nincs erőszak és önkény. Ha ugyanis egy vezető létre-
hozza az állam fogalmának megfelelő törvényeket és funkciókat, akkor
lehetetlen, hogy a nép nem követi őt – véli Platón. Egyrészt a filozófu-
sok elmagyarázzák nekik az állam egészének és részeinek a fogalmát,
mert erre eredendően képesek, másrészt az emberek megtapasztalják,
hogy olyan társadalomban élhetnek, amit a bölcsesség és a méltányos-
ság igazgat, s önként alávetik magukat vezetőiknek. Vagyis a filozó-
fusok „államszervezési” eszköze a nevelés és az ésszerű meggyőzés.
14 I. m. 158.
15 I. m. 220, 219.
16 I. m. 222.
54 ÚJRAÍRÁS
Természetesen nincs könnyű dolguk, hiszen az emberek meg vannak

rontva, gyakran még maguk a filozófusok is. Ezért aztán a filozófusok
a következőképpen cselekszenek: először is „az államot és az emberi
szokásokat kezükbe veszik, mint egy írótáblát […] tisztára törlik”, majd
„isteni példakép szerint” átformálják, amely képnek csak ők a tudói és
megvalósítói.17 Erre azért is szükség van, állítja Platón, mert „egyetlen
mostani államszervezet sem méltó a filozófustermészethez”.18
Thomas Hobbes: a tudás alárendelése

a hatalomnak
Az alárendelés irányát azonban meg is lehet fordítani. A hatalom és a
tudás, avagy a tudós és a politikus, a megismerő és a cselekvő ember
ellentéte úgy is megszüntethető, ha nem a tudós igénye, hanem a
hatalmi érdek diadalmaskodik. A felfogás paradigmatikus alakja Tho-
mas Hobbes, aki szerint az igazság és a hatalom konfliktusa esetén az
igazság alárendelendő a hatalomnak, pontosabban a szuverén uralkodó
akaratának és törvényértelmezésének.
Thomas Hobbes a probléma értelmezéséhez két előfeltételt fogalmaz
meg. Az egyik előfeltétel annak belátása, hogy az államot kétféle tör-
vény integrálja. Egyrészt a magától értetődő íratlan természeti törvény,
amin ő a szokást és a morált érti, másrészt az uralkodó által hozott írott
jogi törvény. A másik előfeltétel annak tudása, hogy mind a természeti
törvények, mind az állam törvényei homályosak, vagyis többfélekép-
pen lehet őket érteni. „A természet íratlan törvényét ugyan mindenki
könnyen megértheti” – írja – ezzel szemben „az írott törvények, ha
rövidek, egy-két többértelmű szó miatt könnyen félreérthetők, ha pedig
hosszúak, a sok többértelmű szó miatt még homályosabbá válnak.”19
Következtetése ugyanott: az együttélés (az állam) törvényei folyamato-
san értelmezésre szorulnak, azaz „minden írott és íratlan törvény értel-
mezést követel.” Méghozzá, ahogy fogalmaz, „rátermett” értelmezőkre
van szükség, hogy mindenki előtt világos legyen mind a szokások, mind
a jog tényleges jelentése.
A kulcskérdés Hobbes szerint az értelmezői rátermettség, hiszen minél
homályosabb valami, annál inkább igényli az értő értelmezést, ezért is a
17 I. m. 246.
18 I. m. 241.
19 Hobbes 2001, 287.
leghomályosabb törvénynek „van szüksége a legrátermettebb értelme-

zőre.”20 Figyelemre méltó, hogy Platónhoz hasonlóan ő is listába szedi
azokat az emberi tulajdonságokat, amelyek jó „iránymutató” értelme-
zővé tesznek valakit. Ezek egyik része észbeli, a másik része jellembeli.
Hobbes szavai szerint: „Először is az a képesség, hogy helyes fogalmat
tud alkotni magának arról az alapvető természeti törvényről, amelyet
méltányosságnak nevezünk. Mivel pedig ez nem mások műveinek az
olvasásán, hanem az illető személy jó természetes eszén és elmélkedő
képességén múlik, ezért feltételezhető, hogy ezzel elsősorban az olyan
emberek rendelkeznek, akiknek az elmélkedésre a legtöbb szabadidejük
és hajlamuk van. Másodszor: a felesleges vagyon és az előjogok megve-
tése. Harmadszor: az a képesség, hogy ítéleteit ne befolyásolja a félelem,
harag, gyűlölet, szeretet és szánalom. Negyedszer és utoljára: a türelem
és feszült figyelem mások meghallgatásában, az emlékezőképesség a
hallottak megőrzésére, megemésztésére és alkalmazására.”21 Az észbeli
tulajdonságok tehát Hobbes szerint a következők: természetes észjárás,
képesség (és lehetőség) az elmélkedésre, a megismert dolgok emléke-
zetben tartása, képesség a konkrét helyzetek megértésére. A jellembeli
vonások pedig: a világi javak elutasítása, az érzelmi befolyásoltságtól
való mentesség, figyelmesség mások meghallgatásában.
Az értelmezői rátermettség azonban csak egy fontos kiindulópont.
A törvények megfelelő működéséhez tudnunk kell azt is, hogy mit
jelent a törvény helyes értelmezése. Hobbes a problémát külön-külön
megvizsgálja az írott és az íratlan törvény vonatkozásában.
Írott törvények esetében, mondja a törvény puszta kommentálása
még nem értelmezés, mert a kommentátor szavait tovább lehet kom-
mentálni, „így aztán az ilyen értelmezésnek se vége, se hossza.”22 Az a
személy értelmez helyesen – írja – aki fel tudja mutatni a törvény végső
értelmét és meghozatalának indítékát. Ezt elvileg egy rátermett értel-
mező is megteheti, ám nem kétséges, hogy „e végső indítékok ismerője
a törvényhozó. Számára tehát a törvényben nem lehet semmi kibogoz-
hatatlan csomó, mert vagy megtalálja a végeit, s akkor kioldja, vagy
pedig (amint ezt Nagy Sándor a gordiuszi csomó esetében a kardjával
tette) a törvényhozói hatalom birtokában ott vág véget, ahol akar. Ezt
pedig egyetlen más értelmező sem teheti meg.”23 Ergo: az értelmezés
alá van rendelve a törvényhozó szuverén akaratának.
20 Uo.
21 I. m. 293.
22 I. m. 290.
23 I. m. 287.
56 ÚJRAÍRÁS
Az íratlan szabályok, azaz a szokások és a morál esetében pedig

Hobbes szerint a következő a helyzet. Ezeknek van egy általános éssze-
rűsége, amit sokan ismernek és követnek is. De áthághatatlan törvény-
nyé ezeket csak az uralkodói akarat teszi, ezért annak megítélése, hogy
mi erkölcsös és méltányos, úgy lehetséges, ha az értelmező személy
ismét csak az uralkodó akarata szerint jár el. Ez például a bírói ítélke-
zésben a következőt jelenti. „Az igazságszolgáltatás aktusában a bíró
[…] nem tesz egyebet, mint megvizsgálja, hogy a peres fél követelése
összhangban van-e a természetes ésszel és a méltányossággal, s ezért az
általa hozott ítélet a természeti törvény értelmezése. Ez az értelmezés
pedig hiteles […], mert az ítéletet az uralkodó felhatalmazásából hozza,
s így ítélete az uralkodó ítéletévé válik, amely abban az időpontban a
peres felek számára törvény”, ennek ellenére „nem akad se alárendelt,
se szuverén bíró, aki a méltányosság megítélésében ne tévedhetne”.24
Bár a „természeti törvény” is a mindenkori uralkodó akarata révén állt
elő, így az ő nevében értelmezik és magyarázzák, de a morál és a szo-
kás örök és változatlan értelmét mindenki csak megközelítő helyesség-
gel tudja megragadni. „Fejedelmek követik egymást, egyik bíró jön, a
másik megy, sőt még az ég és föld elmúlik, de a természeti törvényből
egy szemernyi sem veszítheti el érvényét. Ezért a valaha létezett bírák
összes ítélete együttesen se tehet törvénnyé valamit, ami ellenkezik a
természetes méltányossággal.”25
Hobbes azonban nemcsak az arra hivatott és rátermett értelmezők
státusát és tevékenységét elemzi, hanem azokét is, akik nincsenek
megbízva ezzel a feladattal. Az állampolgárok értelmezői igyekezetéről
azonban nincs jó véleménnyel. A Leviathán 29. fejezetében felsorolja
azt a hat dolgot, amely gyengíti és veszélyezteti az államot. Közülük
a második foglakozik a bennünket érdeklő problémával. Azt írja:
„Második helyen említeném az államnak azokat a betegségeit, amelye-
ket a lázító elméletek mérge okoz. Ilyen például az az elmélet, amely
szerint minden magánember megítélheti, mi a jó s mi a rossz cseleke-
det.”26
Az állampolgári okosság határainak kijelölése érdekében Hobbes a
következőképpen érvel az előbbi helyen: „történetileg” létezik a sza-
bályok nélküli természetes-természeti állapot, ahol mindenki maga
az ítélő és az értelmező, ezért hallgathat a lelkiismeretére, és hozhat
egyéni ítéleteket. A polgári társadalomban azonban már állami törvé-
24 I. m. 288, 208.
25 I. m. 288.
26 I. m. 329.
nyek vannak. Ez azt jelenti, hogy az egyén „kötelezettséget vállalt, hogy

a törvénytől, tehát a közösség lelkiismeretétől hagyja vezérelni magát.”
Vagyis az állami törvényeket nem lehet egyénileg megítélni, ezért hiba,
ha „az emberek egymás között vitatják és bírálják az állam parancsait, s
azután aszerint engedelmeskednek vagy nem engedelmeskednek nekik,
hogy mit tartanak helyesnek.”27 Ismételten a szuverén akaratnak a köz-
ponti szerepe derül ki, és az, hogy a laikusok törvényértelmezése elha-
nyagolható tényező.
Hobbes gondolatmenetének és érvelésének nyilvánvalóan két köz-
ponti eleme van: egyrészt a társadalmiság olyan állapota, amelyet a fel-
tétlenül érvényes erkölcsi és jogi törvények szabályoznak, s egyben ki
is merítenek, másrészt egy olyan szuverén uralkodói akarat létezése,
amely státusánál fogva a törvények értelmének letéteményese és meg-
valósításuk szavatolója. A tudás vagy tudomány egy ilyen társadalom-
ban nemcsak alárendelendő a szuverén uralkodónak, hanem indifferens
is, hiszen minden társadalmi-politikai tudás a normatív törvényekben
testesül meg, ennek végső értelmét pedig a szuverén hatalom birtokolja.
Mindezt világosan kifejezi a „hozzáértő értelmezés” hobbesi leírása,
amely azoknak a képességeknek és helyzeteknek a megadása, melyek
révén a törvények értelmezője közel kerülhet a szuverén hatalom által
birtokolt értelemhez. Tudni ezért itt annyi, mint tudni, hogy a szuverén
akarat mit akarhat, mi az értelme az általa hozott és megerősített jogi
és erkölcsi normáknak. A társadalmat az elfogadott tekintély kormá-
nyozza a tudás szempontjából is, s ebben a társadalomban egyetlen dif-
ferenciáló tényező van; az uralkodó és az alattvalók különbsége, illetve
az, hogy ki tud és képes az uralkodó nyílt vagy rejtett intenciói és törvé-
nyei szerint eljárni, és ki nem.28
27 Uo. Habermas, elemezvén a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozását, idézi II.

Frigyes egyik 1784-ből származó leiratát: „Egy magánszemély nincs arra feljogosítva,
hogy az uralkodók és udvarok tárgyalásairól, törvényeiről, rendszabályairól és rendel-
kezéseiről, hivatalnokairól, kollégiumairól és bíróságairól nyilvános, sőt helytelenítő
ítéletet alkosson […]. A magánszemély egyáltalán nem is képes ennek megítélésére,
mivel híján van a körülmények és motívumok tökéletes ismeretének” (Habermas
1971: 42).
28 Vlagyimir Iljics (Uljanov) Lenin orosz-szovjet politikus más kor szülötte, és alap-
vetően más problémák foglalkoztatják, ennek ellenére ebben a kérdéskörben feltűnő a
hasonlóság a hobbesi és a lenini érvelésmód között. Ennek alapja az lehet, hogy Lenin
is „egyközpontú” hatalomban gondolkodott, és ennek a megvalósításán fáradozott.
Továbbá ugyanúgy hitt a „központi hatalom” tévedhetetlenségében, mint Hobbes, va-
lamint egy olyan homogén társadalom lehetőségében, amelyben mindenki egyet gon-
dol és egyet akar. Ennek következtében az omnipotens hatalom ellentéte csak önma-
gán kívül van, vélte Lenin, miközben a saját (kommunista) társadalma az összes létező
58 ÚJRAÍRÁS
Immanuel Kant: közvetítés tudás és

hatalom között
Az objektivitás és az elkötelezettség, az igazság és a politikai használ-
hatóság között azonban lehetséges kapcsolat és közvetítés is; nincs az
eleve elrendelve, hogy a két terület csak egymás ellenében létezhet és
működhet. Ebből adódóan elvileg lehetséges olyan tudományos ismeret
a politikáról, amely egyben a hatalom javára van. A kettő konfliktusát
mindez nem szünteti meg, de a felfogás követője nem feszíti az ellen-
tétet a másik bekebelezéséig vagy ignorálásig, mint tette ezt Platón és
Hobbes, inkább az egymásra vonatkozásokat keresi, nem tagadva köz-
ben a lehetséges ellentéteket sem.
Kant a Fakultások vitája három szakaszban című tanulmánysoroza-
tában (1794–1798) tekintette át a problémát,29 ahogy a cím is mutatja,
azt vizsgálva, hogy a korabeli egyetemi karok milyen szerepet töltenek
be a tudomány művelésében, valamint hogyan viszonyulnak egymás-
hoz és a kormányzáshoz. A terjedelmes írás a következőképpen vázolja
fel a korabeli egyetemi struktúrát. Van három magasabbnak nevezett
fakultás (teológiai, jogi, orvosi) és egy alacsonyabb (a filozófiai), amely
történelmet és „tiszta ész” tant oktat.30 Mind a négy fakultás, funkció-
ját tekintve, alá van rendelve valaminek; a magasabbak a kormányzás
igényeinek, az alsóbbak az igazság feltétlen keresésének.
A teológia, a jogi és az orvosi karok felett a kormányzás gyakorol
cenzurális jogokat, s feladatul azt szabja számukra, hogy – a kormány-
és egyben kibékíthetetlen ellentétet képes feloldani, azaz a proletárállamban a tudás és

a hatalom egybeesik. Ennek megfelelően a kommunisták nézeteit nem is az érdekmen-
tesség álságos hangoztatása különbözteti meg a polgári és burzsoá felfogástól, hanem
egyrészt az, hogy képviselője nyíltan vállalja saját elkötelezettségét a proletariátus
ügye mellett, másrészt az, hogy ez a pártos elkötelezettség egyben az objektív igazság
diadala is, hiszen a kommunista tan a filozófia és a tudomány örök igazságaira és cá-
folhatatlan tételeire épül. Az eredmény nem lehet kétséges: „Marx tanítása minden-
ható erejű, mert igaz” (Lenin 1967: 52). Szerinte a pártosság csak „világméretekben”
szűnhet meg, amikor is végérvényesen és egyetemesen felszámolódnak a társadalmi
különbségek és antagonizmusok.
29 Kant 1997.
30 Talán azért volt ez az elnevezés, mert a magasabbnak nevezett fakultások álltak
közelebb a hatalomhoz vagy a hatalom csúcsaihoz. Mindenesetre Kant furcsállja, hogy
nem fordítva nevezik őket, és egy „pszichologizáló” megjegyzést fűz ehhez az alsóbb-
nak mondott filozófia fakultás kapcsán: „Hogy azonban e fakultást, feledvén (a szabad-
ság) fölényét, mégis alsóbbnak mondják, annak oka az emberi természetben föllelhető:
hogy tudniillik aki parancsol, még ha valaki másnak alázatos szolgája is, előkelőbbnek
képzeli magát annál, aki, bár szabad, nem parancsolhat senkinek” (Kant 1997, 350).
zathoz hasonlóan – ők is a közjó előmozdításán munkálkodjanak, ezért

azt kell tanítaniuk, ami egyrészt a közösség számára közvetlenül is
hasznos, másrészt aminek a használata által a kormányzat képes befo-
lyásolni a nép vágyait és gondolkodását. Az alsóbb fakultás, azaz a filo-
zófiai kar feladata viszont az igazság feltétlen keresése, felmutatása és
szolgálata, ezzel együtt a téves nézetek kritikája, a felsőbb fakultások
tudását illetően is, hiszen – véli Kant – az igaz ismeretek végső soron a
kormányzatnak is hasznára vannak.
Kant tehát nem kívánja sem a tudást a hatalomnak, sem a hatalmat
a tudásnak alárendelni. Szerinte ugyanis az igaz és a hasznos isme-
ret konfliktusa elvileg kibékíthető, ha közöttük megfelelő közvetítő
mechanizmusok működnek. De vajon hogyan lehetséges ez? Mik lehet-
nek ezek a közvetítő mechanizmusok?
Ennek megértéséhez Kant először is vázolja a tanult személyek három
csoportját. A céhbeli tudósok – írja – az egyetemeken működnek, amely
karokra tagolódik. A tudósok munkamegosztásban dolgoznak, külön-
féle címeik vannak, az oktatásnak és a vizsgáztatásnak pedig rendje és
szigorú szabályai vannak. Vagyis az egész gyárszerűen működik, véli
Kant. „Korántsem volt ostoba ötlet attól, akiben először fogamzott meg
a gondolat – s azt nyilvánosan kivitelre ajánlotta –, hogy a tudományos-
ság egész foglalata (voltaképpen a tudományosságnak szentelt elmék
összessége) a munkákat megosztva, mint egy gyárszerűleg volna keze-
lendő.”31
Okos vagy tudós elmék azonban dolgoznak a „céhen kívül is”. Ez a
második csoport. Ők további két nagy csoportot alkotnak; a szabadok
és a tisztviselők csoportját. A tudománnyal szabadon foglalatoskodók
mindegyike „a maga szakállára s a nyilvános előírásokat és szabályo-
kat nélkülözve a tudomány kedvelőjeként foglalatoskodik annak gya-
rapításával és terjesztésével”,32 esetleg különféle társaságokat alakítva
szólnak hozzá a tudomány és a közösség ügyeihez. Őket talán ma értel-
miségieknek neveznénk.
A harmadik csoport természetét és működését taglalja Kant legrész-
letesebben az előbb idézett helyen. Ők azok, akiket „a tudományos-
ság hivatalnokainak vagy iparosainak nevezhetnénk.” Három nagy
csoportjuk van: az egyházi személyek, az igazságügyi hivatalnokok
és az orvosok csoportja, ami megfelel a három felsőbb fakultásnak.
Tanulmányaikat az egyetemeken végzik és fejezik be, de tudásukat nem
a tudományos eredmények gyarapítására és javára használják, hanem
31 I. m. 347.
32 I. m. 348.
60 ÚJRAÍRÁS
kormányzati instrumentumként dolgoznak különféle kormányzati

célok megvalósításán. Éppen ezért az egyetemen tanultakból „alkalma-
sint sok mindent bátran elfeledhettek (az elméletet illetően)”, amire
viszont feltétlen szükségük van, az „hivataluk stallumainak empirikus
ismerete (ami a gyakorlatra tartozik tehát)”. Mindezt hivatali pozíciók
birtokosaiként teszik, azaz különféle polgári hivatalt látnak el, mint „a
literátorok (a tanult emberek)” nagy csoportjának tagjai.33 Azaz „tör-
vény biztosította befolyásuk van a közönségre”, bár „törvényhozói
hatalmuk nincs, csak részleges végrehajtói hatalmuk”. Ez a hatalom és
befolyás azonban kötelezettségekkel és kötelmekkel jár. Egyrészt tanult
tudományuk nyilvános használata korlátozott: „nem áll szabadságuk-
ban, hogy a nyilvánosság előtt saját belátásuk szerint gyakorolják tudo-
mányukat”, s ha mégis a tudományt akarják művelni és gyarapítani,
akkor ezt ők is „csak a tudós fakultások cenzúrája alatt cselekedhetik”.
Túl ezen, kötelmük elsőrendűen az, hogy „a kormány eszközeiként”
kormányzati célok megvalósításán dolgozzanak.34
A kormányzat tehát elsőrendűen érdekelt a felsőbb fakultások konk-
rét munkájában, de nem a teológiai, a jogi vagy az orvosi tudományok
általános állása érdekli, mert számára a tudomány mindenekelőtt
kormányzati instrumentum. Ennek megfelelően a kormányzatot két
körülmény érdekli – véli Kant – egyrészt az, hogy adott tudományos
tanok előadhatók-e nyilvánosan, azaz nem veszélyesek-e az állam
működésére nézve, másrészt milyen módon lehet segítségükkel a nép
fölött befolyásra szert tenni és sorsukat kedvezően alakítani. Ennek
megfelelően „fenntartja magának a jogot, hogy saját kezűleg szentesítse
a magasabb fakultások tanait”, azaz „a kormányzat nem tanít, csu-
pán parancsol azoknak, akik tanítanak (álljon bármiképpen a dolog az
igazsággal)”. Ráadásul a kormányzat iránti engedelmességben semmi
rendkívüli vagy felháborító nincs, hiszen a hivatalt vállaló tanult egyé-
nek „hivataluk elfoglalásakor a kormányzattal szerződvén erre ráállot-
tak.”35 Azért sem lehet mindez problematikus, mert a kormányzatnak
és a fakultásoknak közösek az alapvető céljaik: „mindenkinek tulajdon
33 Uo. A literátor elnevezés itt nyilvánvalóan nem irodalmárt jelent, hanem író em-
bert, bármit is ír az illető. Márpedig a hivatalok működése elsőrendűen „írásos anya-
gok” termelése: beszámoló, tervezet, jelentés, törvény stb. „A kormányzat által gond-
jaira bízott tanokat mindhárom magasabb fakultás valamilyen írásra alapozza, […]
hiszen írás híján nem volna maradandó, mindenki számára hozzáférhető szabvány
[Norm], melyhez a nép igazodhatnék.” (I. m. 352.)
34 I. m. 348.
35 I. m. 349.
örök üdvössége, […] a polgári jólét a társadalom tagjaié, és végül a testi

jólét (hogy sokáig és egészségben éljünk)”.36
Ebből is következik, hogy a teológia, a jog és az orvoslás tudománya a
tapasztalatokból építkezik, és célját tekintve gyakorlati jellegű, azaz jól
használható működőképes tudást jelent. Kant kissé tekervényes megfo-
galmazása szerint az előbb idézett helyen: kormányzatról szóló észesz-
mének „a tapasztalat valaminő tárgyában (amilyen a tudományosság
egész érintett köre itt) gyakorlatilag kell igazolódnia”. Márpedig a gya-
korlatilag megvalósuló hasznos tudás nem bízható az igaz ismeret sza-
bad és önkéntes elfogadására, hanem kormányzati intézkedések révén
kell neki érvényt szerezni, vagy ahogyan Kant írja, elsősorban elrende-
lésekben valósul meg. Ezért a magasabb fakultás tudását nem a filozó-
fiai igazságokból kell levezetni, hanem a kormányzati elrendeléseket
tartalmazó különféle írásokból. „A biblikus teológus (magasabb fakul-
táshoz tartozván) ilyenformán tanait nem az észből, hanem a Bibliából
meríti, a jogtanár nem a természetjogból, hanem az országos jogból, az
orvostudós pedig közhasznú gyógymetódusát nem az emberi természet
fizikájából, hanem a gyógytani rendtartásból.”37
Vajon mi szavatolja ennek a tudásnak és ezeknek a könyveknek a
tekintélyét, ha nem az ész és az igazság? Kant nem hagy kétséget afelől,
hogy szerinte erre a hatalom önmagában is képes és ez elegendő: „Hogy
az ilyesfajta írásnak (vagy könyvnek) rendeléseket kell tartalmaznia,
azaz valamely felsőbb hatalom önkényéből fakadt (magukban véve nem
az észből eredt) tanokat, az magától értetődik”.38 Sőt, ha „e fakultások
valamelyike a dolgába bármi észtől kölcsönzöttet vegyítene, az általa
rendelkező kormányzat tekintélyét csorbítaná ezzel, s a filozófiai kor-
mányzás tilosába tévedne”.39
Az alsóbb, azaz a filozófiai fakultás ugyanis nem kormányzati eszköz,
ezért nem is ítélhető meg a kormányzási hasznosság szempontjából. Ez
a szabad és nem az alkalmazott okoskodás területe, ezért nem a gya-
korlati alkalmazásról szól: „tanai, amellyel foglalatoskodik, nem hasz-
náltatnak zsinórmértékül valamely felsőbbség parancsára”.40 Ennek a
fakultásnak a tanai az észre és nem a hatalmi tekintélyre alapozódnak.
A fakultást ezért „szabadnak és csupán az ész, nem pedig a kormányzat
törvényhozása alá tartozónak kell elgondolnunk.” Hiszen „az ész ama
36 I. m. 351.
37 I. m. 353.
38 I. m. 352.
39 I. m. 353.
40 I. m. 358.
62 ÚJRAÍRÁS
tehetségünk, hogy autonóm mód, azaz szabadon (az egyáltalában vett

gondolkodás elvei szerint) ítélhetünk.”41
Mi szükség van vajon az ilyenféle tudásra, tudósra és fakultásra?
Kívánatos, írja Kant, hogy legyen egy olyan fakultás is „melynek – tana-
iban a kormányzattól független lévén – szabadságában áll nem ugyan
a parancsolás, ám hogy mindent megítéljen, aminek csak a tudomány,
azaz az igazság érdekéhez köze van; mert ilyen fakultás híján az igazság
(kárára a kormányzatnak is) soha nem kerülne napvilágra”.42 Vagyis köz-
vetett hasznot tulajdonít az észismeretre alapozott tudásnak, amelyre
még a kormányzatnak is szüksége lehet.
A Kant által vázolt szereplők között azonban viták is lehetségesek.
Az alsóbb fakultásnak joga van bírálni a felsőbb fakultások tanait, sőt
ez az egyik legfontosabb feladata. Mindennek következtében „a filozó-
fiai fakultás […] bármely tan igazságát vizsgálatnak vetheti alá. A kor-
mányzat nem sújthatja tilalommal anélkül, hogy saját igazi, lényegi
célzata ellen ne vétene ezzel, a magasabb fakultásoknak pedig el kell
tűrniük nyilvánosan előtárt ellenvetéseit és kételyeit, tartsák ezt bár
mégoly terhesnek is.”43 A filozófiai fakultás, amelynek tanait tehát a
kormányzat, szemben a felsőbb fakultások tanaival, „a tudós gyüleke-
zet önnön eszére bízza”,44 lényege és fogalma szerint „csak az igazságot
kutatja minden tudomány javára, s azt a felsőbb fakultásoknak azzal
nyújtja át, használják tetszésük szerint.”45
Vita azonban a magasabb fakultások tagjai között is lehet. Mi a hely-
zet ebben az esetben? – kérdezi Kant. Úgy látja, hogy a kritika itt is
megengedett, de bizonyos korlátokkal. A magasabb fakultások tanárai
nemcsak egymást, hanem a kormányzatot is bírálhatják, amennyiben
ezeket a vitákat egymás között folytatják le, nem pedig nyilvánosan,
a nép előtt. Aki tehát tudósként a kormányzás támogatására szerző-
dött – márpedig a magasabb fakultások tanárai esetén ez a helyzet –, az
nyilvánosan nem kritizálhatja sem a kormányt, sem a másik magasabb
fakultásbeli tudóst, mert a nép előtt folyó viták ártanak a kormányzás-
nak. Ugyanis a nép alkalmatlan a fontos kormányzati ügyek megérté-
sére és megítélésére: „A nép arra vágyik, hogy vezessék, azaz (ahogy a
demagógok értik a dolgukat), hogy becsapják”.46
41 I. m. 359.
42 I. m. 349.
43 I. m. 360.
44 I. m. 349.
45 I. m. 359.
46 I. m. 363.
Max Weber: tudás és hatalom elválasztása

Max Weber a tudományos objektivitás és az értékelő pártosság dilem-
máját a kettő radikális szétválasztásával látja megoldhatónak, amiben
vélhetően erősen motiválták a kortársi tapasztalatok. Eddigi szerzőink
kiindulópontja az volt, hogy van egy homogén és egységes főhatalom,
amely egyedül, riválisok nélkül képes a köz javára működni, és ehhez
a hasznos társadalmi feladathoz a tudás és a tudomány is hozzá teheti
a magáét, amennyiben differenciáltan, belső tagoltsággal viszonyul
hozzá. A 20. század elejétől azonban megváltozott a helyzet. A főhata-
lom megszerzése egyre inkább pártversengés és parlamenti választások
révén dőlt el, ami azt jelentette, hogy megszűnt a közjó és a kormányzás
egységes értelme és vitathatatlan hasznossága. A hatalom differenciáló-
dásával nem az lett a kérdés, hogy a tudomány szolgálja-e a hatalmat,
hanem az, hogy ha ezt teszi, akkor melyik „részét”, azaz pártját segíti
és szolgálja éppen, hiszen az egyik párt vagy kormányzat segítése és
szolgálata óhatatlanul is egy másik párt és kormányzat mellőzését vagy
kritikáját jelentette. Mindez a kibontakozó társadalomtudományt is új
helyzet elé állította.
A felmerülő probléma megoldása érdekében Weber azt proponálta,
hogy a tudomány semmilyen politikát és hatalmat ne szolgáljon és
támogasson. Miközben mások, főleg a politikusok, azt várták el, hogy a
tudomány a jó politikát segítse, amely persze mindig az, amit éppen ők
képviselnek. A problémáról legrészletesebben Weber A tudomány mint
hivatás című terjedelmes tanulmányában értekezik, s itt konkrétan
az egyetemi oktató státusát vizsgálja. A műben Weber azt az állítását
igyekszik bizonyítani, hogy a politizálás és a pártoskodás nem való az
egyetem falai közé, és hogy a tanárnak miért és mi módon kell s lehet
elkerülni a pártos állásfoglalásokat.
Érvelésének két fontos előfeltevése van, az egyik tudományelméleti
a másik megismerési belátás. A tudományelméleti kiindulópont sze-
rint egy szekularizált világban, amelyről a tudomány is szól, a végső
erkölcsi-világnézeti-politikai álláspontokat és dilemmákat nem lehet
tudományos alapon eldönteni. A tudomány természetesen adhat segít-
séget az alapvető vagy végső kérdések eldöntéséhez, de a választás maga
nem objektív tudományos feladat, hanem világnézeti, erkölcsi és poli-
tikai jellegű személyes döntés kérdése. A tudománynak más a szerepe:
„ma a tudomány szakszerűen űzött hivatás az önfelismerésnek és a
ténybeli összefüggések felismerésének szolgálatában, nem pedig látók-
nak és prófétáknak üdvösségét és kinyilatkoztatását nyújtó kegyelmi
adománya, sem pedig azoknak az elmélkedéseknek a tartozéka, ame-
64 ÚJRAÍRÁS
lyekben bölcsek és filozófusok a világ értelmét firtatják”.47 Más szóval a

kibontakozó empirikus tudománnyal lehet ugyan kutatni a társadalom
s az emberi létezés végső értelemét, de súlyosan félreértjük a szerepét
és lehetőségét, ha azt prófétáljuk, hogy a tudomány ennek egyik vagy
másik módját cáfolhatatlanul be fogja bizonyítani. A tudomány nem
hitpótló eszközrendszer, nem is az erkölcsi és politikai döntés felelős-
ségét átvállaló instancia. A tudomány „csupán” eszköz az egyéni és tár-
sadalmi önismeret és „a ténybeli összefüggések felismerésének szolgá-
latában.”48 Ergo, a tudomány nem tudja eldönteni, melyik politika a jó
politika.
Weber megismerési előfeltevése pedig az a nézet, mely szerint a leírás
és az értékelés egymástól független, „két tökéletesen heterogén prob-
léma”. Mármint „egyfelől a tények megállapítása, a matematikai vagy
logikai tényállások rögzítése vagy kulturális javak belső struktúrájá-
nak feltárása, és másfelől annak a tisztázása, mi az értéke a kultúra
egyes tartalmainak, és hogyan kell ennek megfelelően cselekedni a
kultúra közösségén és a politikai szövetségeken belül.”49 Vagyis annak
rögzítése, hogy vannak leíró és értékelő kijelentéseink, s az értékelő
megállapítások ugyan kapcsolódhatnak – és gyakran kapcsolódnak is
– a leíró állításokhoz, de két tökéletesen különböző probléma egyrészt
valaminek a tényszerű rögzítése, másrészt annak megállapítása, hogy
mi ennek az értéke vagy haszna, és miként kell vagy kellene mármost
cselekedni ezen ismeret birtokában.
Ezen explicitté tett két előfeltevés alapján fogalmazza meg Weber
A tudomány mint hivatásban a politizálás és a tudományos tevékeny-
ség viszonyát, amely szerinte két különböző dolog, ezért vegyítésük
súlyos tévedés. „Azt mondják, és alá is írom, hogy a politika nem való
az egyetemi előadó terembe. Nem való oda a hallgatók részéről. […]
Mindenesetre azonban a docens részéről sem való ide a politika. Éppen
akkor nem, és akkor a legkevésbé, ha tudományosan politikával fog-
lalkozik. Mert a gyakorlati-politikai állásfoglalás és a politikai képződ-
mények és pártviszonyok tudományos tanulmányozása két különböző
dolog.”50 A politikatudomány felől nézve különösen figyelemre mél-
tóak Weber sorai. Nemcsak azt írja, hogy a politikai képződmények-
viszonyok tanulmányozása és a gyakorlati politikai állásfoglalás két
különböző dolog, tehát nem lehet keverni, egymással helyettesíteni
47 Weber 1970, 152.

48 I. m. 147.
49 I. m. 145.
50 I. m. 144.
vagy felcserélni őket. Hanem azt is állítja, hogy különösen „nem való”
módon cselekszik az a személy, aki egyetemi vagy tudományos pozíci-
óból teszi ezt, s legkevésbé akkor szabadna ezt tennie, ha „tudományo-
san politikával foglalkozik”, mai kifejezéssel élve, ha az illető személy
political scientist. Vagyis Weber különösen erősen tiltja a politizálástól
a politológust.
De vajon miért gondolja ezt, hogyan érvel állítása mellett? Nézzük
példaként – írja – a demokráciáról való beszéd két esetét, az egyik
beszéd a népgyűlésen, a másik az egyetemi katedrán hangzik el, s mind-
kettő gyakran előforduló esemény. Ha valaki egy népgyűlésen beszél a
demokráciáról, akkor kötelessége, hogy „pártot álljon”,51 mert politikai
toborzást végez, híveket akar szerezni saját pártja számára. Akkor végzi
jól a dolgát, ha szavai pallosok és lövedékek az ellenféllel szemben, saját
híveit pedig megerősítik nézeteikben. Ez pedig csak akkor lehet sikeres,
ha az illető maga is hisz a hirdetett eszmékben, s elkötelezettségét min-
denki számára nyilvánvalóvá teszi.
Ha viszont valaki az egyetemi katedrán beszél a demokráciáról, akkor
hivatása szerint másként jár el, vagy másként kell eljárnia. Szemügyre
veszi a demokratikus működés formáit, megvizsgálja történetét és
a politikai rend más formáihoz való viszonyát, elemzi a demokrácia
működését, megállapítja ezen működésmódok konzekvenciáit a poli-
tikai élet egészére nézve. Mindehhez nem szükséges a személyes poli-
tikai állásfoglalás. Bár a tanárnak lehet politikai meggyőződése, de ezt
nem hangoztathatja, és még kevésbé oktrojálhatja a diákjaira. Ebben az
összefüggésben nem lehet más dolga, mit segíteni a hallgatókat abban,
hogy önállóan, saját maguk alakítsák ki nézeteiket. „A valódi oktató
[…] nagyon óvakodni fog attól, írja Weber, hogy a katedráról ráerősza-
koljon akár nyíltan, akár szuggeszcióval valamilyen állásfoglalást a
hallgatókra”. Ha ugyanis a tanár ekként viselkedik, akkor „formálni
próbálja őket személyes politikai felfogásának megfelelően, ahelyett,
hogy feladata szerint hasznukra lenne ismereteivel és tudományos
tapasztalataival.” Ergo: „a próféta és a demagóg nem való az előadóte-
rem katedrájára.”52 Márcsak azért sem, mert a hallgatóknak kötelessé-
gük részt venni a kurzuson, hallgatniuk kell az előadásokat és vizsgáz-
niuk is kell, tehát kiszolgáltatottak a tanárának. Ha tehát a „docens”
politikai próféta vagy pártkatona módjára viselkedik, akkor nemcsak a
tudomány szerepét és lehetőségeit érti félre, hanem súlyos pedagógiai
és morális hibát is vét.
51 Uo.
52 I. m. 145.
66 ÚJRAÍRÁS
Weber természetesen jól tudja, hogy sok „docens” elköveti ezt a vét-
séget, következő kérdése ezért az, hogy vajon mi módon gyakorolják a
katedrán az efféle szereptévesztéseket. Figyelemre méltó, hogy nem a
gátlástalan egyetemi pártszónokok érdeklik, mert az ő esetükben nyil-
vánvaló a mélyen erkölcstelen cselekedet és a hallgatók megalázása,
éppen ezért az elsőrendűen az egyetem vezetésére tartozik a politológia
helyett művelt „bunkológia” és „politológiai pedofília” (ezek nem Weber
kifejezései) kiiktatása az oktatásból. Őt az érdekli, hogy mi módon lehet
valaki indirekt módon „próféta és demagóg”, azaz tudományos eszkö-
zök felhasználásával. Egyrészt a tények kultusza által. Ugyanis, írja,
„az a legillojálisabb eljárás, amikor »engedik, hogy a tények magukért
beszéljenek«.”53 A társadalmi tények nem eleve meglévő formálatlan
adottságok, hanem a megismerés eredményeként előálló összetettebb
értelmek, amelyek elvileg mindig vitathatóak. Márpedig a politikai
szónok saját tényeit mindig vitathatatlan tényeknek tekinti, ezért egy
sótlan „docens” is demagóg lesz, ha csak a cáfolhatatlan tények pre-
zentálásával foglalkozik. Az indirekt politizálás másik egyetemi tudo-
mányos eszköze az előfeltevések elrejtése. A probléma megértéséhez
Weber különbséget tesz szubjektív álláspont és előfeltevés között. „A
szubjektív állásfoglalást a tudomány érdekei szempontjából […] eluta-
sítom” – olvashatjuk a verdiktjét,54 de ez nem azt jelenti – írja –, hogy
a tudomány emberének nincs előfeltevése, azaz olyan nem vitatott fel-
fogása, amelyre a tények értelmezését és a következtetéseket alapozza.
Ha ezt valaki nem képes meglátni, szükség esetén maga felmutatni,
akkor nemcsak dogmatikusan műveli a tudományt, hanem igen köny-
nyen válik a demagógok és próféták áldozatává, esetleg mindenféle sze-
mélyes előnyök miatt már maga is egy politikai párt szolgálatában ügy-
ködik, elhitetvén magával, hogy a jó politikát vagy hatalmat szolgálja, a
rossz politika ellenében.
Ha azonban egy tudósféle ember sem direkt, sem indirekt módon
nem politizál, akkor vajon mi módon lehet a diákok és laikusok hasz-
nára, akik esetleg nem tudnak elmélyülni a tudományban, mert sem
idejük, sem tehetségük nincs ehhez? Weber egy példa kapcsán igyekszik
megvilágítani az esetet. Tételezzük fel, írja, hogy egy egyetemi kollé-
gium a vallás történetét tárgyalja. Hogyan lehet hasznára az oktató egy-
szerre egy hívő és egy nem hívő hallgatónak, kérdezi, hiszen ők a val-
lási kérdéseket illetően ellenkező állásponton vannak? Ugyanis „a hívő
katolikus a kereszténység keletkezésével kapcsolatban a kialakulás
53 Uo.
54 I. m. 146.
tényeiről soha sem fogja a magáévá tenni azokat a nézeteket, amelyeket

az ő dogmatikus nézeteitől mentes oktató kifejt. Nyilván! A különb-
ség azonban a következő: a vallásos kötöttség elutasítása értelmében az
»előfeltétel nélküli« tudomány a maga részéről csakugyan nem ismeri
a »csodát és a »kinyilatkoztatást«. Ezzel hűtlenné válna saját »előfelté-
teleivel« szemben. A hívő mindkettőt ismeri. S amaz »előfeltétel nél-
küli« tudomány nem kevesebbet – de egyben nem is többet – kíván tőle,
mint annak elismerését, hogy ha a kialakulását ezeknek az empirikus
magyarázathoz okozati mozzanatként tekintetbe nem vehető termé-
szetfeletti beavatkozások nélkül kellene magyarázni, akkor az általa
javasolt magyarázat a helyes. Ezt azonban a hívő elismerheti anélkül,
hogy hitéhez hűtlenné válnék.”55 Tehát a hívő ember úgy véli, hogy a
vallása természetfeletti beavatkozás révén született. Ám ha feltételez-
zük, hogy nem, akkor vélhetően úgy jöhetett létre, ahogy a valláskutató
mondja. Ezért egy tisztességes valláskutató nem mondja, hogy állításai
érvénytelenítik a csoda révén való keletkezést, csupán azt mondja, hogy
a vallásos hit létrejöttének megvoltak a történeti-társadalmi feltételei,
és ha nem csoda révén jött létre a hit, akkor az általa prezentált módon
is keletkezhetett. Azaz előadásában nem mutat be cáfolhatatlan szük-
ségszerűségeket, hanem „ha akkor” összefüggéseket.
Weber természetesen tisztában van azzal, hogy az alapvető nézete-
inkkel nem egyező tudás akceptálása több mint ismeretgyarapítás és
intellektuális teljesítmény, ez „erkölcsi teljesítmény” is.56 Éppen ezért
a tudomány egyik hivatását látja abban, hogy segítse a dolgokhoz való
ilyetén viszony kialakítását. A tudomány ugyanis nemcsak ismere-
teket szállít a valóság természetéről, hanem művelője magatartást is
prezentál. Ha művelője szakmája szabályai szerint jár el, akkor figyel-
mesen meghallgat másokat, igyekszik tárgyilagos lenni, és önmérsék-
letet tanúsít önön preferenciái tekintetében. Mindennek legeklatán-
sabb esete az, amikor az ember képes elismerni ránézve kényelmetlen
tényeket. Ezért aztán az „oktató legelső feladat megtanítani tanítvá-
nyait arra, hogy elismerjenek kényelmetlen tényeket, úgy értem olya-
nokat, amelyek kényelmetlenek a pártállás szempontjából: és minden
pártállás – így például az enyém – számára is vannak ilyen rendkívül
kellemetlen tények.”57 Vagy egy híres hasonlata szerint: „Hogyha meg
akarjuk érteni az ördögöt, akkor előle sem menekülni nem kell, mint
55 Uo.
56 I. m. 147.
57 I. m. 146.
68 ÚJRAÍRÁS
az ma oly gyakran történik, hanem alaposan végig kell tekinteni útját,

hogy láthassuk hatalmát és korlátait.”58
Az explicitté tett előfeltevések alapján történő különböző lehető-
ségek tárgyilagos vázolása és az evidensnek tetsző tények önkritikus
szemlélete azonban egyáltalán nem merítette ki a témában rejlő „rop-
pant életproblémát”.59 A kérdés ugyanis az, hogy ha egyszer a tudomány
közvetlenül nem oldja meg az „életproblémákat”, ha nem válaszol a
mit tegyek alapvető kérdésére, akkor vajon „miféle pozitívumot nyújt
a tudomány a gyakorlati és a személyes »életnek«?”60 Más szavakkal:
mi a tudomány haszna egyáltalán az egyének és közösségek számára, ha
elutasítjuk a politikai-világnézeti elköteleződés megerősítésének igen
hasznosnak vélelmezett okát, és azt sem állítjuk, hogy közvetlen élet-
vezetési tennivalókat tartalmazna. Weber a „tudományos tudomány”
hasznának három fontos ismérvére mutat rá.
Az első a tudomány eszközként, technikai tudásként való használata,
kezünk és eszünk „működésének” a segítése. Ugyanis a tudomány „ter-
mészetesen ismereteket nyújt arról a technikáról, amelynek segítségé-
vel számítás révén uralmunk alá hajtjuk az életet, a külső dolgokat csak
úgy, mint az emberek cselekvését.” „Másodszor […] rendelkezésünkre
bocsátja a gondolkodás módszereit, a gondolkodás szerszámait és isko-
láját.”61 Egyszerűbben szólva, a tudomány révén gépeket, eszközöket és
eljárásokat tudunk előállítani és követni, amelyek megkönnyítik és ala-
kíthatóvá teszik az életünket, továbbá a tudomány megtanít bennünket
a helyes és a logikus gondolkodásra.
A második: a tudomány felvilágosíthat bennünket cselekedeteink
természetéről, közegéről, feltételeiről és következményeiről, még a
végső választásokra vonatkozó tettek tekintetében is. „Világossá tehet-
jük Önök számára, írja, hogy a mindenkor szóban forgó értékproblé-
mával kapcsolatban […] gyakorlatilag ilyen és ilyen módon lehet állást
foglalni. Ha így és így foglalunk állást, akkor a tudomány tapasztalatai
szerint ezeket az eszközöket kell alkalmazni a gyakorlati kivitelezés-
hez.”62 Továbbá: „ha ezt és ezt a célt akarják, számításba kell venniük
ezt és ezt a mellékhatást, amely a tapasztalat értelmében bekövetke-
zik.”63 Azaz a tudomány meg tudja mutatni, hogy egy-egy célhoz milyen
58 I. m. 152.
59 I. m. 148.
60 I. m. 150.
61 Uo.
62 I. m. 150–151.
63 I. m. 151.
adekvát eszközök tartoznak, és a cél megvalósítása milyen eredmény-

nyel és esetleges mellékhatásokkal jár.
A harmadik: a tudomány fel tudja tárni a végső választások, politikai
állásfoglalások feltételeit, sajátosságait és konzekvenciáit. Azaz a tudo-
mány meg tudja mutatni, hogy „ezt és ezt a gyakorlati állásfoglalást
lehet belső következetességgel, tehát becsületességgel levezetni a dolog
belső értelme szerint ebből és ebből a végső világnézeti alapállásból –
esetleg csak egyből, de lehet, hogy többől is –, ebből és ebből, illetőleg
ezekből és ezekből viszont nem. Képekben szólva, ha ezt az állásfog-
lalást választod, akkor ezt az istent szolgálod, és megsérted ezt és ezt
a többit. […] Ezt a tudomány, legalábbis elvileg, meg tudja tenni. […]
Ilyen módon, ha értjük a dolgunkat (amit most természetesen feltéte-
lezünk), kényszeríteni tudjuk, vagy legalább is hozzá tudjuk segíteni az
egyént, hogy számot adjon magának cselekvésének végső értelméről”.64
Magyarán, a tudomány minden eszközét az egyén rendelkezésére tudja
bocsátani ahhoz, hogy cselekvése akár végső értelmét is megtalálja, de
a döntéseket őneki magának kell meghoznia arról, hogy mit, miért és
milyen céllal tesz. Az empirikus társadalomtudomány, ha becsületesen
és okosan használják, nem mondhatja meg, hogy végső soron mi a jó és
az igaz, csak azt, hogy milyen okosságok és jóságok vannak, ezeknek
mi a természetük, és az ezek alapján cselekvő ember mire számíthat.
Ugyanis a leírásból nem következik értékelés, a tudomány és a politika
egymással nem keverhető.
Hyden White: Tudás és hatalom ellentétének

eliminálása
Hyden White, a történelem megismerésének és elméleti értelmezé-
sének egyik sokat idézett alakja, azt javasolta egy 1987-ben írt tanul-
mányában, hogy a tudás és a hatalom összekuszálódott problémájának
tisztázása érdekében tegyünk különbséget a politika értelmezése és
az értelmezés politikája között. „Az értelmezés politikáját, írta, nem
szabad összekeverni azokkal az értelmező tevékenységekkel, amelyek
érdeklődésének különös tárgya maga a politika: politikaelmélet, politi-
kai kommentár, politikai intézmények, pártok, konfliktusok története
és így tovább.”65 Azaz, szerinte egy dolog a politikai szférát vizsgáló,
64 Uo.
65 White 1997, 205.
70 ÚJRAÍRÁS
értelmező tevékenység, vagyis a politikatudomány, más dolog viszont

a valóságot általánosan leíró, értelmező tevékenység esetleges politikai
jellege.
White az evidens megkülöböztetést arra használja, hogy rámutasson:
nemcsak a politikáról szóló tudományos beszéd lehet politikai ideológi-
áktól, értékektől és pártérdekektől befolyásolt, hanem az is, amelynek
tárgya nem maga a politika, sőt önértelmezése szerint értékmentes-
ségre törekvő, igazságkereső attitűd jellemzi, például a múlt tudomá-
nyos leírása. „Az értelmezés politikája […] – írja – azokban az értelmező
tevékenységekben jelenik meg, amelyek első pillanatra nagyon is távol
állnak a politikai érdekektől, olyan dolgok természetét vizsgálják, ame-
lyeknek látszólag semmi közük a politikához, s amelyeket az igazság
tiszta és érdekmenetes kutatásának égisze alatt folytatnak.”66
A White által bevezetett kifejezés, az „értelmezés politikája” nem
a pártpolitikához vagy a hatalmi politikához kapcsolódik, és nem arra
vonatkozik, hogy a hatalommal foglalkozó tudomány miként szolgálja
a kormányzatot, mint Kantnál láttuk, de nem is arra, hogy a tudás
hogyan lesz egyes pártok hatalomba segítője és hatalomban tartója, a
tudós pedig miként válik pártideológussá, ami ellen Weber olyan erőtel-
jesen tiltakozott. „Ennek a politikának ahhoz a tekintélyhez van köze,
amelyre az értelmező tart igényt, egyrészt társadalmának bevett politi-
kai tekintélyeivel szemben, másrészt tudományának és kutatásterüle-
tének más értelmezőivel szemben, és amely alapja azoknak a jogoknak,
amelyeket birtokolni gondol, és azoknak a kötelességeknek, amelyeket
az igazság hivatásos kutatójaként eleget kíván tenni.”67 Vagyis White a
tisztán tudományosnak tűnő megismerésben is politikai tevékenységet
lát, mégpedig az ismeretszerzés támogatásához szükséges pozíció és az
eredmények elfogadtatása szempontjából fontos tekintély biztosítását.
White úgy oldja fel tehát a hatalom és a tudás ellentétét, hogy a
tudásteremtést és használatot eleve hatalmi-politikai tevékenységnek
tekinti. Ezért ellentétük szerinte látszólagos; maga a tudástermelés és
tudáshasználat, tárgyától függetlenül, politikai tevékenység is, amely
közvetlenül szolgálja a tudás termelőinek és a használónak a javát és
érdekét. Nem olyan módon, hogy mindez a tudománytermelői üzem
munkásait – mint Platón képzelte – a társadalom fölé emelné, hanem
olyan módon, hogy az „igazság iparosai” elsősorban egymással állnak
szembe, egyik tudományos „ipartestület” a másik ellen hadakozik, és
ehhez a kiszorítós küzdelemhez, amely együtt jár az általuk képviselt
66 Uo.
67 Uo.
igazság egyedüli igazságként való elismertetésével, minden további nél-

kül igénybe veszik egyrészt a hatalmi üzem embereit, másrészt az itt
használt eszközöket.
Konkrétabban a hatalmi rivalizálásról van szó, a tudomány területén
is. Mert, írja White, a tudományra jellemző igazságkeresés egyben min-
dig az értelmezés kizárólagosságára való törekvés is, küzdelem a tudo-
mányos tekintélyért és befolyásért, elsősorban a rivális tudományos és
nem tudományos felfogások ellenében. Ezt a tényt White nem tartja sem
hibának, sem kivételes esetnek. Azt állítja, hogy ennek következtében
maga a tudomány is politikai tevékenység, amely már azáltal megvaló-
sul, hogy valaki belép például a történelem tudományos értelmezésé-
nek terepére, hiszen ott riválisai vannak, akiket le kell győznie, hogy
neki legyen igaza. „Ezt az értelmezési viták felett álló politikát nehéz
azonosítani, mert – a mi kultúránkban legalábbis – hagyományosan azt
gondolják, hogy az értelmezés csak addig működik helyesen, amíg az
értelmező nem folyamodik ahhoz az eszközhöz, amelyet a politikus
hivatásszerűen (per vocationem) és rendszeresen használ a gyakorlat-
ban, azaz nem folyamodik erőhöz a viták és a konfliktusok feloldása
érdekében.”68 Erőt és hatalmat azonban a tudományos értelmezésben
is használnak.
A tudomány és politika, a tudás és a hatalom tehát nem kizárja,
hanem kölcsönösen feltételezi egymást: „ugyanúgy, ahogyan az elmél-
kedés előfeltételezi a cselekvést, az elmélet pedig a gyakorlatot, az
értelmezés mint társadalmi tevékenység is előfeltételezi a politikát.
A »tiszta« értelmezés eszméje, valaminek az érdekmentes vizsgálata
nem képzelhető el annak a tevékenységnek a feltételezése nélkül, amit
a politika képvisel. Az értelmezés tisztasága csak azzal mérhető, hogy
mennyiben sikerült elnyomni minden késztetést, hogy politikai tekin-
télyekre hivatkozzon érdeklődése tárgyának megértésében és magyará-
zatában.”69
Hyden White mindezt a történettudomány szaktudománnyá válá-
sában igyekszik megmutatni, amely folyamat a 18. század végén kez-
dődött. Szerinte a történelem értelmezésében voltak ugyan olyan
törekvések a 18. század vége előtt is, amelyek a múlt tárgyilagos értel-
mezésére törekedtek különféle források felhasználása révén, de nem ez
volt a domináns. Amit ekkor a múltról elmondtak „az vagy a keresz-
tény mítosz, vagy annak világi, felvilágosodott párja, a haladás mítoszá-
nak kategóriájába tartozott, vagy a hibák, a kétszínűség, a csalás, az áru-
68 I. m. 205–206.
69 I. m. 207.
72 ÚJRAÍRÁS
lás és az ostobaság színjátékaként tárja szemünk elé” a múltról beszélő

ember.70 Olyan kor volt ez, amelyben „számos politikai álláspont kép-
viselője vitatkozott egymással, amely álláspontok mindegyikéhez tar-
tozott egy »történetfilozófia« vagy a történeti folyamat egy narratívája,
amely megalapozta az illető irányzat igényét a »realizmusra«”.71
Egy ilyen korban, véli White, „különösen sok értelme van megal-
kotni egy sajátosan történeti szaktudományt. Egy ilyen szaktudomány
célja egyszerűen a történelmi »tények« megállapítása lenne, hogy fel
lehessen becsülni a különböző politikai programok alapjául szolgáló
történetfilozófiák tárgyszerűségét, valósághűségét, »realizmusát«”.72
Ezt az igényt a szaktudománnyá váló történettudomány töltötte be
anno: „a hivatásos történészek által előállított történeti tudás vált a
realizmus mértékévé az általában vett politikai gondolkodásban és cse-
lekvésben.”73 Vagyis, megszületett a tudományosan igazolt társadalmi
tények politikai ideológiája. S ezt ő, sokakkal ellentétben, nem tartja
hibának. A politika ugyanis, véli, hasznos is lehet a tudomány műkö-
désében: hozzásegítheti a tudományt ahhoz, hogy legyenek eszközei a
kutatáshoz és eredményeinek terjesztéséhez.
A támogatást azonban a tudomány nem kapja meg hozomra. Egy
(szak)tudománynak ehhez bizonyítania kell társadalmi hasznosságát,
nem elégséges pusztán azt hangoztatni, hogy igaz megállapításokat tesz.
A történettudomány esetén ezt a realizmus ideológiája valósította meg.
Az új felfogás az állította önmagáról, hogy szakított a meseszerű, miti-
kus, utópikus és filozofikus történetfelfogással, ehelyett a realizmust
és a tényszerűséget állította vizsgálata és megállapításai centrumába.
Erre az államhatalomnak nagy szüksége volt, mert a rivalizáló történet-
értelmezések akadályozták működését. S miután a történetértelmezés
művelői egyre inkább a szakszerű tudomány művelése felé fordultak, az
államhatalom részéről megteremtették a történettudomány mint empi-
rikus diszciplína művelésének és terjesztésének anyagi és intézményes
feltételeit. A szakszerű történelemismeretet tehát nem a múlt elfogu-
latlan megismerésének igénye és az igaság feltétlen keresésének vágya
teremtette meg, hanem az államhatalom igényei. Ezért volt ez ereden-
dően politikai ismeret. „A történeti gondolkodás átpolitizálódása a
hivatássá válás feltétele volt, alapja annak, hogy a szaktudomány rang-
jára léphessen elő, és méltó legyen arra, hogy egyetemen taníthassák,
70 I. m. 219.
71 I. m. 212.
72 Uo.
73 I. m. 213.
előfeltétele minden »építő« társadalmi funkciónak, amelyet a történeti

tudás hitük szerint szolgálhatott.”74
Milyen jellegű és természetű gondolkodás tudta betölteni ezt a sze-
repe? Hyden White válasza, hogy a történelem olyan értelmezése,
amely saját célját a történetfilozófiával szemben határozta meg. Azaz
igaz történetek elbeszélésére törekedett, vagyis nem gyártott próféci-
ákat, és ellenállt annak a kísértésnek is, hogy történetfeletti, grandi-
ózus elméleteket alkosson. De nem törekedett arra sem, hogy a létre-
hozott történeti tudás birtokában minősítse a jelent. Úgy látja, hogy
a „történetfilozófusok” voltak azok, akik éppen nem akceptálták sem
a szaktudomány, sem az aktuális politika igényeit. „A pozitivisták és
a marxisták természetesen azt állították, hogy túlléptek a történelmi
és az utópikus gondolkodás ellentétén azáltal, hogy sikerült egy igazán
tudományos történelemkutatást megalapozniuk, amely képes felfedni a
történeti folyamat törvényeit.” Ám ez csak azt bizonyította, írja White,
hogy „a pozitivizmusban és a marxizmusban jelen van az a történetfilo-
zófia, amely ellen a megfelelően szabályozott történeti tudatnak véde-
keznie kell.”75
White tehát a politikai felhasználás szempontjából „a szabályozott
történelmi ismeretek” erős jelenlétét hangsúlyozza magában a politikai
tevékenységben. Úgy véli, hogy a probléma ebből a szempontból nem a
történetfilozófusokkal vagy a politikusokkal van, akik nyíltan képvisel-
nek politikai nézeteket, „hanem a történeti vizsgálódások fogalmával,
amely politika felett állónak tartja magát”.76 De vajon „milyen politika
rejlik egy kutatási terület szaktudománnyá válásában, amelyet kimon-
dottan azzal a céllal kezdeményeztek, hogy a kutatás tárgyát megtisz-
títsák a politikai ideológiáktól általában.”77
White arra mutat rá, hogy ebben még önmagában nincs politika. „Az
értelmezési tevékenység akkor válik politikaivá, ha egy adott értelmező
tekintélyre tart igényt a rivális értelmezők felett. Amíg ezt az igényt
nem támogatja az állam hatalmára való hivatkozás, hogy a hit vagy a
meggyőződés egységét kikényszerítse, addig csak metaforikus értelem-
ben politikai. […] Pontosabban az értelmezés akkor válik politikaivá,
hogyha eredményei a törvény megszegésére látszanak vezetni, vagy
bizonyos törvények melletti vagy elleni fellépésben végződnek.”78 Ez
74 I. m. 214–215. (Kiemelés: Sz. M.)

75 I. m. 215.
76 I. m. 216.
77 I. m. 217.
78 I. m. 206.
74 ÚJRAÍRÁS
viszont látensen benne van minden értelmezési aktusban, a történelem

és a politika értelmezésében is.
A nyitottság és a lehetőség inkorporálása

A felmerült problémák kritikai összegzéseként három tényezőre hívom
fel a figyelmet.
Az első: az idézett gondolkodók a pártos és politikus, a tárgyilagos és
tudományos megismerés dilemmáját többnyire kiélezett ellentétként
fogták fel. Platón, Hobbes és Weber a két terület radikális különbségét
alárendeléssel vagy elválasztással kívánta megoldani. Úgy vélték, hogy
a tökéletes tudós (a filozófus), illetve a tökéletes (teljhatalmú) szuverén
uralkodó uralma alatt az ellenkező oldal elvei és értékei is megvaló-
sulnak, hiszen a „bekebelező” rész tökéletessége erre garanciát nyújt.
Max Weber viszont nem hitt ebben. Egyrészt mert a tudományt mint
a lehetőségeket feltáró instanciát fogta fel, másrészt belső természete
szerint már osztott és kritizált hatalmi működést látott maga körül a
20. században. Ezért azt proponálta, hogy a két területet radikálisan szét
kell választani, és a tudomány műhelyeitől távol kell tartani a pártos
nézeteket, mert ezek ártanak az igazságra törekvésnek, és csak a szószó-
lójuk személyes érdekeit szolgálják. Figyelemre méltó tény az is, hogy
a közvetítést kereső gondolkodók a tudományos tudás összetettségét
hangsúlyozták. Kant igazságkereső és kormányzást szolgáló tudást (és
fakultást) különböztetett meg, Hyden White pedig az igazságra törő és a
tényeket pontosan számba vevő tudás hatalmi jellegét emelte ki, mond-
ván, az igaz ismeretek is rivalizálnak egymással, és kimunkálásukhoz
működő intézményekre és anyagi eszközökre van szükség.
A második: gondolkodóink a hatalmat és a politikát (a kormányzást
és a pártosságot, a gyakorlatot és a közösségi használhatóságot) diffe-
renciálatlanul, már-már monolit egységként fogták fel, amelyet az spe-
cifikál, hogy központi elve nem az igaz ismeret feltétlen keresése vagy
szolgálata. Platón szerint ez az állam eszméje, Hobbes szerint a szu-
verén hatalom akarata, Weber szerint a végső elvek értékízlés szerinti
megválasztása, s ez minden pártelköteleződés sajátossága, Kant szerint
a kormányzat működtetése a nép javára, Hyden White szerint pedig a
másikat legyőzni és kiszorítani igyekvő megismerés. Vagyis a hatalom
és a kormányzás vagy tökéletes és jó, vagy tökéletlen és rossz, de sem-
miképpen nem összetett és differenciált természetű.
A harmadik: paradigmatikus gondolkodóink időtlenítették a tudás
és a hatalom dilemmáját, miközben feltűnő módon nyitottak voltak
az empirikus tapasztalatokra. Azaz stabil sajátosságokkal rendelkező

dolgoknak írták le őket, és a viszonyukba nem építik bele a változást,
az átalakulást. Felfogásukban bonyolult adottságok vannak, a status
quónak megfelelő állapotok, amelyeknek igyekeznek megtalálni az
összefüggéseit, és az ellentétek feloldásának módozatait. De értelmezé-
seikben nincs helye a lehetőségnek és az átalakulásnak, a dolgok törté-
netének. Niklas Luhmann egy fontos tanulmányban hívta fel a figyel-
met arra, hogy még az igazságkeresés nemes szenvedélyét is milyen
erősen beárnyékolja a statikus szemlélet,79 Reinhart Koselleck pedig
éppen témánkat tárgyalva ír arról, hogy a probléma adekvátabb értelme-
zéséhez szükség lenne a lehetőség kategória bevonására az elemzésbe.80
Mindennek kapcsán két összefüggést kell kiemelnünk. Az első a poli-
tikai és a tudományos gondolkodás viszonyában munkálkodó ember
elköteleződésének összetettsége és ennek változása, a politikai és a
tudományos praxis által érintett személyek differenciált szemlélete.
A politikára vonatkozó leíró-értelmező tudás és részvétel összetettsége
elemzett gondolkodóinknál is felmerült. Kant például nem vitatta el a
kormányzást segítő gondolkodás tudományosságát, de felhívta a figyel-
met arra, hogy más funkciót teljesít, mint az igazságkereső tudomány.
Weber szerint a tudományoknak vannak olyan területei is, amelyek
segítik a gyakorlati életet és a döntéseket. De még Platón is írt arról,
hogy van jól és rosszul gondolkodó filozófus, és Hobbes pedig arról,
hogy a szokás és a morál törvényeit az uralkodó sem tudja eleve helye-
sen értelmezni, ő is tévedhet. Nem mindenki minden vonatkozásban
állította tehát egymással radikálisan szembe az igaz tudást és elkötele-
zett hatalmat, az objektivitást és a pártosságot. Ezek azonban eseti és
periférikus megjegyzések voltak.
Csak a jelzés igényével említhetem, hogy a tudományos igényű poli-
tikai ismeret a politikai praxishoz való viszonyában rendkívül széles
skálán helyezkedik el. Egyik végpontján található a politikai filozófia
és politikai elmélet, amely egy bő kétezer éves európai tradícióból táp-
lálkozik, és egyrészről a politikáról való gondolkodás általános kultúrá-
ját, színvonalát képes elsősorban emelni, másrészről a politikaformálás
lehetőségszféráját tudja tágítani olyan értelemben, hogy tudást szállít a
„másképpen is lehetséges” attitűdhöz. A másik végpontján a politikai
menedzsment és az úgynevezett háttéremberek „know-how” jellegű
ismeretei vannak, amelyek pedig a lokális kötöttségű gyakorlati politi-
zálási feladatok rendszerezései és specifikálásai, ennek következtében
79 Luhmann 1999.
80 Koselleck 2003.
76 ÚJRAÍRÁS
a „mit tegyünk, hogy eredményesek és sikeresek legyünk?” kérdésére

adják meg a választ, jelölik ki a konkrét politikai tennivalókat. A skála
két végpontja között pedig számtalan átmenet van, gondoljunk például
az igazgatástudományokra vagy az úgynevezett középszintű elméle-
tekre. Ezek mindegyike a politika megismerése és alakítása, természe-
tesen a „maga módján”, azaz nézőpontja és feladata függvényében. Az
nem értékmérő, különösképpen nem a „tudományos tisztaság” vagy a
„politikai piszkosság” jelzője, hogy a megismerés tárgya az éppen zajló
vagy egy rég elfeledett politika, elméleti igényű vagy gyakorlati hasz-
nálhatóságú tudás. Sajátos nehézségek és megismerési veszélyek min-
denhol vannak, ráadásul mindez még specifikus politológusi szerepeket
is kialakít, s mindegyik területet lehet eltérő színvonalon művelni.
De összetett a politikai elköteleződés is, úgy is mondhatjuk, hogy a
gyakorlati tennivalók jellege és a politikától való érintettség sem egy-
nemű. Nem mindegy például, hogy valaki a tudományával valamelyik
pártot akarja hatalomba segíteni, illetve onnan egy másikat kilökni,
vagy közössége-régiója általános problémáinak a megoldásával foglal-
kozik. Az sem, hogy valaki új „tudományos ideológiát” gründol éppen,
vagy a politika elméleti kérdéseit szeretné megválaszolni. Ezzel együtt
sem tehetünk úgy, hogy a hely, ahol lakunk, s a kor, amelyben élünk,
nem érint meg bennünket, hogy képesek lennénk más nyelven gondol-
kodni, mint politikai közösségünk tagjai, mint Jürgen Habermas ész-
revételezte,81 de ettől még a politológus nem lesz tudománytalan vagy
gátlástalan pártkatona, bár ennek is vannak „szép példái”.
Perelman írja, hogy az objektív állítás ezért sem valamilyen külső
nézőpontból megfogalmazott vélemény, amelyben a személyes érintett-
ség pozícióját a szenvtelen elemző külső és objektív nézőpontja váltotta
fel. „Gyakran hallja az ember a kérdést – olvashatjuk az Új retoriká-
ban –, hogy egy olyan vitában, amelyben a pártok baltával törik-zúzzák
egymás érveit, miért nem fordulnak a vitázók egy harmadik félhez, aki
majd elrendezi a nézeteltérést objektív kritériumok alapján.”82 Ez azért
nem működik, véli Perelman, mert a politikai vitákban az objektivitás
tartalma nehezen értelmezhető. Ugyanis ezek a viták, meggyőzések és
rábeszélési akciók a résztvevők és az érintettek szempontjából fontos
kérdésekről szólnak, továbbá cselekvésekhez és döntésekhez kapcso-
lódnak. Ezért „egy érdektelen megfigyelői lét nem jogosít fel senkit a
vitában való részvételre és a döntés befolyásolására.” Az objektivitás
szó is legfeljebb akkor helyénvaló itt, ha ezen „az ember egy széles cso-
81 Habermas 1994, 313.

82 Perelman–Olbrechts-Tyteca 1971, 14. §.
port nézőpontját érti, ami átfogja az ellenfelek és a »semlegesek« néze-

teit is.”83
Perelman a pártatlanságot tartja olyan kategóriának, amely a helyze-
tet pontosan kifejezi. A pártatlan ugyanis nem objektív és nem is semle-
ges. Egy olyan retorikai közösséghez való tartozást jelöl, amelynek tag-
jai nem döntötték el előre, hogy a rivalizáló csoportok közül melyikhez
tartoznak, hogy a rivalizáló nézetek közül melyik a helyes. A pártatlan-
ság lehet megfigyelői és résztvevői is. A pártatlan megfigyelő nem vitá-
zik és nem cselekszik, hanem számba vesz, leír, elemez és következtet.
A pártatlan résztvevő pedig megpróbálja maximálisan számításba venni
a különböző pártosságokat (érdekek, értékek, törekvések, vágyak stb.);
nem részrehajló, figyelmét egyelően osztja meg a különböző nézetek
között; és nem az egyik fél győzelméért küzd, hanem az erők kiegyen-
súlyozására törekszik.
A másik összefüggés, amelyre a politikai ismeret és elköteleződés
összetettsége után felhívom a figyelmet, a lehetőség megjelenése tudás
és hatalom viszonyában. A kérdés tehát az, hogy milyen szerepet játszik
a lehetőségprobléma a tudás és a hatalom, a pártosság és a tudományos-
ság régi dilemmáinak adekvát megragadásában? A válaszhoz Reinhart
Koselleck megállapítását fogom megvizsgálni, aki úgy vélte, hogy a
kutatási gyakorlatnak két fontos terminológiája van, a tény és az íté-
let, amelyek episztemológiai megfelelője az objektivitás és a pártosság.
Koselleck azonban érdekes módon azt gondolta, hogy az objektivitási
és a pártossági pozíciók a praxisban nem szemben állnak egymással,
hanem átmennek egymásba.
A problémát a tények státusa révén fejti ki. Tömör állítása szerint
„maguk a tények is megítélésfüggők”.84 Tehát nem maguknak a tények-
nek a létezése vitatható, hanem a tények értelmezése. „A történeti meg-
állapítások pontossági fokáról legtöbbször végérvényes döntés hozható.
Az »objektivitás« körüli vita olyankor lángol fel igazán, amikor egy
adott »tény« bekerül a történeti ítéletalkotás kontextusába.” Mégpedig
azért, mert a „megismerés során mindig többről van szó, mint ami a
forrásokban írva van.”85 A források és adatok lehetnek töredékesek, hiá-
nyozhatnak is, de nem ez a probléma: „Minden egyes forrás, pontosab-
ban minden egyes nyom, melyet csak a mi kérdéseink avatnak forrássá,
olyan történelemre utal, amely több vagy éppen kevesebb, de legalábbis
valami más, mint maga ez a nyom. Egy történet soha sem azonos a
83 Uo.
84 Koselleck 2003, 233.
85 I. m. 234.
78 ÚJRAÍRÁS
róla tanúskodó forrással. Ha így lenne, minden tisztán áradó forrás már
maga lenne a történelem, amelynek megismerésére törekszünk.”86
Ha mondjuk, írja, kitör egy gazdasági válság vagy egy háború, akkor
mindig azt kérdezzük, hogy vajon miért történt mindez. Isten büntetése?
Hibás hatalmi kalkuláció? Lelki folyamatok? Ilyen, és ehhez hasonló
magyarázatok születnek, s ez pedig a tények és források szintjén eldönt-
hetetlen. „Annak eldöntése, hogy mely tényezők jönnek számításba és
melyek nem, elsődlegesen a lehetséges történelem feltételeit meghatá-
rozó elmélet hatáskörébe tartozik.”87 A források és az adatok csak azu-
tán kezdenek beszélni, hogy elméletileg meghoztuk a döntést. „Szigorú
értelemben a források soha sem adhatják szánkba a mondanivalót. Az
olyan állítások elé mindenesetre gátat emelnek, amelyeket nem szabad
kimondanunk. Ebben áll a források vétójoga. […] Hibás adatok, hibás
számsorok, téves indoklások, hamis tudatelemzések: az ilyesmiről a
forráskritika könnyen lerántja a leplet. A források megóvnak bennün-
ket a tévedéstől, ám azt nem írják elő, mit kell mondanunk.”88
A tényekből tehát csak az következik, hogy mit nem mondunk vagy
mondhatnánk, tudományosan sem, természetesen a jelenre nézve sem.
De az már nem következik belőlük, hogy mi is pontosan az a tény vagy
adat, amellyel szembesültünk. A tény értelmének a megadása nyitott,
s ez egyben azt is jelenti, hogy nem az objektív fennállás, hanem az
objektív lehetőség a döntő összefüggés. A lehetőség viszont azt jelenti,
hogy az értelmezést kinyitottuk a közvetlenül nem érzékelt adatok és
tények világán túl azokra a dolgokra is, amelyek lehetnének, de nincse-
nek, megtörténhettek volna, de nem történtek meg. Ettől a pozíciótól
az egész elemzett valóság megmozdul, története lesz, amely többféle-
képpen is alakulhat. A lehetetlen nem esik meg, de hogy pontosan mi
történik, azt nem egyszerűen empirikus vizsgálat dönti el, hanem az
értelmezési keret, amelyben a vizsgálatot folytatjuk. Az értelmezési
keret pedig nézőpontot nyújt, márpedig több nézőpont van, s egy tudo-
mányos nézőpontnak is vannak riválisai. Ez is választás és ízlés kér-
dése, nem pedig, mint gyakran proponálják, egy absztrakt idea absztrakt
módszerének megvalósítása. Ettől még nem lesz „politikai” a politika
elemzése, már ha ezen elfogultságot és egyoldalúságot értünk, elkötele-
zett viszont lesz, hiszen fontos ismeretek feltárását ambicionálja. Éppen
ezért törekszik pártatlanságra és objektivitásra.
86 I. m. 235.
87 I. m. 236.
88 Uo.
Irodalom
Habermas, Jürgen 1962/1971. A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Fordí-

totta Endreffy Zoltán. Budapest, Gondolat Kiadó.
Habermas, Jürgen 1994. A társadalomtudományok logikája. Fordította Adamik Lajos
et al. Budapest, Atlantisz Kiadó.
Hobbes, Thomas 1651/2001. Leviathán. Fordította Vámosi Pál. Kolozsvár, Polis
Könyvkiadó.
Kant, Immanuel 1794–1798/1997. A fakultások vitája három szakaszban. Fordította
Mesterházi Miklós. In Kant, Immanuel: Történetfilozófiai írások. Budapest, Ictus
Kiadó. 335–507.
Koselleck, Reinhart 2003. Nézőpontfüggőség és időbeliség. Fordította Hidas Zoltán.
In Reinhart Koselleck: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Budapest,
Atlantisz Kiadó. 201–237.
Lenin, Vlagyimir, Iljics 1913/1967. A marxizmus három forrása és három alkotóré-
sze. [Anonim fordítás]. In Lenin válogatott művei. Első kötet. Budapest, Kossuth
Könyvkiadó. 52–56.
Luhmann, Niklas 1970/1999. Igazság és ideológia. Fordította Kiss Lajos András. In
Niklas Luhmann: Látom azt, amit te nem látsz. Budapest: Osiris–Gondolat. 7–31.
Perelman, Chaïm – Olbrechts-Tyteca, Lucie 1971. The New Rhetoric: A Treatise of
Argumentation. Notre Dame–London, University of Notre Dame Press. Franciából
fordította: John Wilkinson – Purcell Weawer. A mű eredeti címe és kiadása: La
Nouvelle Rhétorique. Traité de l’Argumentation. Párizs, Presses Universitaires de
France. 1958.
Platón 2008. Az állam. (327a–621d) Fordította Jánossy István. Budapest, Cartaphilus
Kiadó.
Weber, Max 1919/1970. A tudomány mint hivatás. Fordította Józsa Péter. In Weber,
Max: Állam, politika, tudomány. Tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó. 126–156.
White, Hayden 1987/1997. A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás
és a fenséges kiszorítása. Fordította John Éva. In Hayden White: A történelem terhe.
Budapest, Osiris Kiadó. 205–250.
Összegzés
A tanulmány azt vizsgálja, hogy a politikai valóság egyik alapdilemájáról,
a tudomány és a politka ellentétéről hogyan gondolkodtak az európai
tudományos kultúrában az elmúlt évszázadok során. Kiindulópontja
szerint a probléma vizsgálatában mindig az volt az általános előfelte-
vés, hogy a hatékony hatalom és az igaz tudás egymás ellentétei, ezért
az értelmezések a hatalmi-kormányzati elköteleződés és a tudományos
igazság dichotómiájának felodására tett kísérletként értékelhetőek.
A dolgozat a szerteágazó problémakör vizsgálata során bemutatja az
80 ÚJRAÍRÁS
ellentét felodására született öt lehetséges pradigmatikus megoldást,

illetve ezek tipikus képviselőinek gondolatmenetét és érvelését. A hata-
lom alárendelését a tudásnak (Platón), a tudás alárendelését a hatalom-
nak (Thomas Hobbes), a kettő közötti közvetítés keresését (Immanuel
Kant), a megismerési és a politikai tevékenység radikális elválasztását
(Max Weber) és végül a kettő közötti érdemi különbség eliminálását
(Hyden White). Zárásként a dolgozat írója kísérletet tesz a probléma
további, differerenciált értelmezésére, néhány ponton reflektálva az idé-
zett nézetekre is.
Gyulai Attila
Kiindulópontok Paul de Man

politikaelméletéhez
Nyelvi-retorikai problémák – politikai

problémák
a
ligha lehetséges Paul de Man írásainak politikai szempontjait
kimerítően és főleg lezárhatóan vizsgálni egyetlen rövid tanul-
mány keretei között. Egy olyannyira meghatározó és jelentős,
részben ellentétes értelmezésekben megjelenő életművet, mint
de Mané azonban nemcsak a térben szűk keretek miatt, hanem a vele
kapcsolatban kialakított politikai viszonyt tekintve is nehéz – akár
alkalmas időben – tárgyalni. Mégsem emiatt beszél a dolgozat címe kiin-
dulópontokról, a célom valóban csupán azoknak a csomópontoknak a
megtalálása, melyek Paul de Man műveinek politikai-politikaelméleti
olvasatát lehetővé teszik; politikaelmélet alatt a politikával kapcsola-
tos tudás feltételeire való rákérdezést értve. Nem pusztán a politika
megismeréséről, hanem ennek a megismerésnek is politikai jellegéről
van szó. A kiindulópontok felvázolásához segítséget nyújt majd de Man
és Carl Schmitt gondolatainak összevetése, amelyet azonban nem köz-
vetlen utalások tesznek indokolttá előbbi írásaiban, mint inkább azok
hiánya.
Paul de Man irodalomtudósként ismert, és nem pusztán ezért, inkább
annak ellenére magyarázatot igényelhet politikához való viszonyának
vizsgálata, hogy a műveivel kapcsolatos vitákban meglehetősen gyak-
ran tűnnek fel politikai szempontok. Az olvasás allegóriái című kötet
Rousseau-fejezeteiben ugyanakkor a politikai tematika nyilvánvaló,
még ha de Man nem is ott vonja meg a politikai értelmezés lehetséges
82 ÚJRAÍRÁS
határait, ahol az szerinte az irodalomra és politikára bomló „szakoso-

dás” következtében húzódott.1
Utolsó írásait összegyűjtő könyve pedig az esztétikait elsősorban
mint – Kant és Hegel követőinek értelmezései által rögzülő – ideoló-
giát vizsgálja.2 Halála után lassan három évtizeddel ugyanakkor vilá-
gosan látszik, hogy a politikai értelmezéseket elsősorban „háborús
írásai”, vagyis a szülőhazájában, a náci Németország által megszállt
Belgiumban a negyvenes évek elejének kollaboráns sajtójában megje-
lent cikkei határozzák meg, terjedelmes vitát generálva. Közel sem mel-
lékes, hogy e vitát nem is annyira az önmagukban vett cikkek olykor
nemzetiszocialista, illetve antiszemita diskurzusokkal érintkező kije-
lentései nem engedik lezáródni, mint az, hogy minderről de Man élete
végéig hallgatott, az írásokat csak halála után fedezték fel. A legélesebb
vita így nem annyira konkrét kijelentésekről, hanem arról folyt, hogy
de Man későbbi – már az Egyesült Államokban irodalomtudósként, töb-
bek között a Yale elismert oktatójaként írt – munkái mennyiben szól-
nak maguk is az elhallgatott múltról.
De Man saját múltjához való viszonya így abból a szempontból is
meghatározóvá vált, hogy hogyan szakaszolható az életmű, az egyes
részek között milyen viszony jöhet létre. Az eltérések közöttük nem
maguktól értetődőek, hiszen hiába tűnik nyilvánvalónak például a reto-
rika kitüntetett szerepe A temporalitás retorikája című tanulmánytól
kezdve, ha ugyanakkor például a – retorikával egyébként szoros kap-
csolatban álló – történetiség korábban és később is alapvetően fontos.3
Azt, hogy a szakaszhatárok kijelölése, a periodizáció a legkevésbé sem
semleges folyamat, de Man nem csupán ott teszi láthatóvá, ahol erre
kifejezetten felhívja a figyelmet. Amikor ugyanis de Man saját magával
kapcsolatban hoz létre egy kifejezetten fontosnak tekintett szakaszo-
lást, világossá válik, hogy az ebben az (ön)tudatosnak tekintett esetben
sem zárható le véglegesen.
De Man 1983 elején – halála előtt néhány hónappal – egy interjú-
ban készülő könyvéről, a később Esztétikai ideológia címen kiadott,
ám befejezetlenül maradt kötetről beszélt. A beszélgetőpartner, Stefano
Rosso a készülő, tanulmányok, előadások formájában már részben
ismert szövegekkel kapcsolatban a „politika” és „ideológia” szavak
gyakoribbá váló felbukkanásáról kérdez, a válasz azonban az így látni
1 De Man 2006, 159.

2 De Man 1996; uő 2000.
3 Kulcsár-Szabó 2007.
KIINDULÓPONTOK PAUL DE MAN POLITIKAELMÉLETÉHEZ 83
vélt szakaszhatárt, valamiféle politikai fordulatot meglehetősen képlé-

kennyé teszi:
„Nem hiszem, hogy valaha is távol lettem volna ezektől a problé-

máktól, mindig is gondolkodásom legelején álltak. Mindig fenntar-
tottam, hogy az ideológia, tágabban a politika problémái csak kriti-
kai-nyelvi elemzés útján közelíthetőek meg, saját szabályai, a nyelv
médiumán keresztül […]”4
Hogy a politika kérdései alapvetően nyelvi kérdések, nem számít

újdonságnak a hazai politikatudományban, és a de Man-értelmezésekben
sem. A mondat folytatásában azonban olyan állítás jelenik meg, amely
éppen ezt az alapvetőnek tekintett kiindulópontot bolygatja meg:
„[…] úgy éreztem, csak úgy közelíthetem meg e problémákat, ha

már szert tettem bizonyos kontrollra e kérdések felett. Elbizakodott
állításnak tűnhet, de nem ez a helyzet. Úgy érzem, hogy valamennyire
sikerült kontrollt szereznem a nyelv technikai problémái, különösen a
retorika problémái felett […] Úgy érzem, birtokomban van egy szótár
és egy fogalmi apparátus, amely ezt kezelni képes.”5
Felesleges lenne most elmerülni abban, hogy a nyelv technikai prob-

lémái, a retorika, a szótár és a fogalmak feletti kontroll mennyiben vetik
fel a határteremtés, a különbségtevés és a politika logikáját, de a saját
életműre kivetített határok nem ebben a tematikus, hanem politikael-
méleti értelemben válnak igazán érdekessé. De Man ugyanis – összeol-
vasva a kettébontott idézetet – azt állítja, hogy az ideológiai-politikai
kérdések csak akkor vizsgálhatók, ha a vizsgálat feltétele – a nyelvi,
retorikai tudás – már rendelkezésre áll. Látható lesz azonban, hogy ez
a különbségtevés meglepő, figyelembe véve a nyelv politikai természe-
tére vonatkozó de Man korábbi írásaiban is gyakran megjelenő állításo-
kat. Nem az válik kérdésessé, hogy van-e politika a nyelv előtt, illetve
a nyelven túl, hanem a fordítottja, hogy a nyelv megközelíthető-e egy
politikaelőtti szempontból. Miközben a kiindulópont az, hogy sikerül-e
„kontrollt” szerezni a nyelv felett, ezzel rögtön az a kérdés is felmerül,
hogy ez a kontroll a politikától elválasztottan jött-e létre. Azt kísérlem
tehát megmutatni, hogy de Man állításával szemben ez a két dimen-
zió nem bontható ketté, az általa korábban vizsgált nyelvi és retorikai
4 De Man 1986a, 121.

5 De Man 1986a, 121.
84 ÚJRAÍRÁS
kérdések nem előzik meg a politikai problémákat, mert a nyelvi-reto-

rikai problémák már mindig politikai problémák, és – ami a legfonto-
sabb – erre éppen Paul de Man munkái mutatnak rá. Mindazonáltal
nem kijavítani szándékozom (pláne nem dekonstruálni6) Paul de Man
egy interjúban tett kijelentését, szembesítve saját korábbi állításaival,
nem hibáról vagy tévedésről van szó ugyanis egy lehetséges tökéletes
leíráshoz képest, hanem a politikát konstituáló különbségről.
A művek politikaelméleti megközelítése

Paul de Man írásainak politikaelméleti megközelítése középpontjában
a jelentésekkel kapcsolatban, a jelentések között kialakuló eltérések,
konfliktusok állnak. Túlságosan is közvetlennek tűnik azonban az
átmenet nyelv és politika között, ha nem vizsgáljuk meg, miként jön-
nek létre ezek az eltérések, hogyan stabilizálódnak, hogyan oldódnak
fel. De Man szövegeiből éppen azért nem lehet politológiai módszer-
tan, mert egyrészről folytonosan rákérdez ennek a módszertannak az
alapjaira, másrészt ezt úgy teszi, hogy az abban megjelenő bizonytalan-
ságokra, lezárhatatlanságokra azokban a tematikus szövegekben mutat
rá, melyeket pedig a módszertannak kellene keretek között tartania. Ez
a másodlagos, magára az olvasásra vonatkozó kikerülhetetlen kérdés
az, ami maga is retorikus vagy figurális viszonyt teremt mind tárgyával,
mind alanyával, mind pedig a kettő közötti viszonnyal.
Paul de Man irodalomelméletét számos címke szerint lehetséges
besorolni, osztályozni, metodológiailag vagy politikailag definiálni,
abban azonban általában nincs vita, hogy a retorika szerepe nehezen
6 De Man több helyen felhívta a figyelmet arra, hogy a dekonstrukció – amelynek meg-
teremtőihez őt sorolni szokás – nem olyasmi, amit végre lehetne hajtani egy amúgy
előzetesen létező szövegen (vagy politikán). A Szemiológia és retorikában úgy fogal-
maz, hogy a dekonstrukció „nem olyasmi, amit mi adunk hozzá a szöveghez, hanem
eleve ez alkotja magát a szöveget” (de Man 2006, 29). Máshol ezt írja: „A minden
szövegre érvényes paradigma egy alakzatból (vagy alakzatok rendszeréből) és annak
dekonstrukciójából áll.” De itt sem szövegről az egyik oldalon, illetve annak felbon-
tásáról van szó a másikon, hanem arról az allegóriáról, amely rárakódásként ennek az
olvashatatlanságát beszéli el (i. m. 239). Az említett 1983-as interjúban pedig a Jacques
Derrida és közte lévő különbséget a dekonstrukcióhoz való eltérő viszonyban ábrázol-
ja, hangsúlyozva, hogy a dekonstrukció nem egy szövegen kívüli filozófiai beavatkozás
következménye (és főleg nem eszköze), hanem magában a szövegben történik (de Man
1986a, 118). Mindez persze alapjaiban kérdőjelezi meg a dekonstrukció politikai hasz-
nálhatóságával és hatékonyságával kapcsolatos reményeket és vádakat egyaránt.
lenne megkerülhető nála. Látható lesz azonban, hogy de Man számára

a retorika nem pusztán technikai értelemben fontos, nem pusztán mint
a leírás-elemzés külső eszköze vagy belső témája, hanem a nyelvi meg-
ismerés alapvető módja.
Nietzsche – akinek retorikaelmélete de Man szempontjából alapve-
tően fontos – így vezeti be retorikáról szóló előadásait: „Ez tehát lénye-
gileg köztársasági művészet: meg kell szoknunk, hogy elviseljük a leg-
idegenebb véleményeket és nézeteket, sőt hogy bizonyos élvezetet is
találjunk összecsapásukban” (kiemelés az eredetiben).7 Nem Nietzsche
persze az első, aki a retorikára nem pusztán – a politikát kísérő, lénye-
gét hatékonyságában és meggyőző erejében láttató – eszközként tekint.
Retorika és politika kapcsolata mindig is összetettebb volt ennél, akár
Platón és a szofisták vitájára, Arisztotelészre vagy Ciceróra és a republi-
kánus hagyományra gondolunk. Nietzsche retorika-előadásaival, illetve
az igazság retorikai eszközök seregeként való meghatározásával vagy
akár azzal, hogy az embert ígéretek megfogalmazására képes állatként
határozza és kérdőjelezi meg az Adalék a morál genealógiájához című
könyvében,8 olyan szempontok nyílnak meg, amelyek egyszerre isme-
retelméletiek és politikaiak, méghozzá egymást feltételező módon.
A világtörténelem legelbizakodottabb pillanata volt – mondja Nietz-
sche A nem morálisan fölfogott igazságról és hazugságról című írásá-
ban –, amikor a világmindenség egyik szegletében bizonyos okos állatok
kitalálták a megismerést. Ilyen önhittség mellett – kérdezi Nietzsche
– miként támadhatott igény az igazság iránt? A „szükségből és unalom-
ból” kialakuló társadalmak által feltételül támasztott békekötés az első
lépés az igazságösztön kialakulásában.9
A szövegek közös pontja ezek után annak levezetése, hogy a társa-
dalmiság milyen módon alapul a nyelven, és ez a nyelv milyen módon
hivatkozik a szó szerinti, közvetlen megismerésre, miközben maga
felszámolhatatlanul retorikus. Nietzsche Retorikájában két tényező
válik fontossá de Man számára. Egyrészt az, hogy „eltávolítja a retorika
tanulmányozását az ékesszólás és a meggyőzés technikáitól, e techni-
kákat ugyanis a trópusok vagy retorikai alakzatok előzetes elméletétől
teszi függővé”, másrészt, amit ennél is alapvetőbbnek nevez, az, hogy
7 Nietzsche 1997, 6.
8 „Olyan állatot kitenyészteni, amely képes ígérni – vajon nem ezt a paradox célt tűz-
te-e maga elé a természet az embert illetően?” (Nietzsche 1996, 59.) Az ígéret retori-
kája Rousseau Társadalmi szerződésével kapcsolatban is fontos lesz de Man számára:
a szerződés performativitásának, időbeli létmódjának megfelelően, mint ígéret nem
képes másra vonatkozni, mint saját nyelvének igazságára (de Man 2006, 322).
9 Nietzsche 1992.
86 ÚJRAÍRÁS
a trópusok Nietzsche számára nem esztétikai értelemben vett ékítmé-

nyek, de nem is olyan szemantikailag végül lezárható figuratív jelen-
tések, amelyek a szó szerinti megnevezésből származnak.10 Nietzsche
elméletét összegezve de Man azt hangsúlyozza, hogy a retorika mögött
nincsen egy másik, tiszta és tulajdonképpeni nyelv, amelyhez segítsé-
gért lehet fordulni, ha a jelentések bizonytalanná válnak:
„A trópus nem származékos, marginális vagy aberráns formája a

nyelvnek, hanem maga a par excellence nyelvi paradigma. A figura-
tív struktúra nem csupán egyetlen nyelvi működésmód a sok közül,
hanem a nyelvre mint olyanra jellemző.”11
Az ilyen módon jellemzett nyelv tehát konstitutív szerepet kap a tár-

sadalmiságban. Az igazságok illúziók – mondja Nietzsche –, amelyekről
elfelejtettük, hogy metaforák (miközben a nyelv eredendően retorikus).
Ugyanakkor éppen ez a feledékenység az, ami lehetővé teszi az embe-
rek egymás közötti viszonyait, együttélését, hiszen a békekötés alapja a
kötelezően érvényes jelentések elfogadása, ami pedig nem más, mint a
szó szerintiség rögzítése. De miközben ebből egy újabb lépésben az követ-
kezne, hogy a morál végső soron hazugságokból (elfelejtetten figuratív
jelentésekből és ennek a felejtésnek öntudatlan, de következetes hasz-
nálatából) ered, de Man rámutat arra, hogy Nietzsche dekonstrukciója
nem lezárás abban az értelemben, hogy pusztán megfordítja a jó és igaz-
ság, illetve a gonosz és hazugság megszokott viszonyát, és az ámítást
nevezi erkölcsösnek (a társadalom fennmaradása érdekében). De Man
szerint Nietzsche megfordítása nem vezet stabilizálódáshoz:
„Ha ugyanis hiszünk az ámítás erkölcsösségében, akkor hinnünk

kell az igazság gonoszságában is, s amennyiben a társadalmat ámítá-
sok tartják össze, e tény nyílt kimondása lerombolja az erkölcsi ren-
det. Aligha mondhatnánk, további finomítások nélkül, hogy az ilyes-
fajta szövegek társadalmilag vagy erkölcsileg felemelőek. Az ellenté-
tek megfordítása tehát itt sem vezetett a szó szerinti igazság helyreál-
lításához – mely ez esetben annak kijelentése volna, hogy az erkölcsi
nevelésnek ügyesebbé kellene tennie bennünket a hazudozásban –,
hanem csak még mélyebben belesodort minket a retorikai csalárdság
10 De Man 2006, 126.

11 I. m. 126–127.
bonyodalmaiba. A retorikai működésmódot ugyan lehet, hogy módo-

sítottuk, a retorikától azonban korántsem menekültünk meg.”12
Annál sokkal többről van itt szó, minthogy de Man „menekülni” pró-
bálna azoktól a tiltakozásoktól és vádaktól, amelyek egy Nietzschére
támaszkodó, dekonstrukciót emlegető értelmezőt erre a pillanatra már
nyilvánvalóan elértek. De Man és a politikaelmélet nem azon az alapon
kapcsolható össze, hogy az irodalomtudós valamiféle olyan nyelvelmé-
letet propagál, amely korlátlanul szabaddá teszi az átjárást igazság és
hazugság között. Ami itt az igazán lényeges, az az, hogy de Man egy
ilyen megfordítás kétségességére is rámutat, még akkor is, ha ezzel újra
a retorika – immár kitágítottan értelmezett – szerepét hangsúlyozza.
Retorika, grammatika, irodalom

De Man a jelentések stabilizálódása és felbomlása történéseit rendre
konfliktusos eltérésként határozza meg. Az olvasás allegóriái című
kötet (ahonnan az imént ismertetett Nietzsche-értelmezés is szárma-
zik) nyitófejezetében grammatika és retorika feszültségét szemléltető
első példája egy retorikai kérdés, amelynek elemzésében a különbség
tematikusan és szerkezetileg is meghatározó. Egy hetvenes évekbeli
amerikai televíziós sorozatból idézett kérdéssel („Mi a különbség?”)
de Man annak problémáját veti fel és kezdi vizsgálni (a továbbiakban
Nietzsche mellett Rousseau, Rilke és Proust műveivel kapcsolatban),
hogy a szó szerinti és figuratív jelentések milyen módon ássák alá egy-
más stabilitását az olvasás során. Ha a válasz a szó szerint vett kér-
désre a különbség által szétválasztott lehetőségeket igyekszik érthe-
tőbbé tenni, miközben maga a retorikai kérdés értelmében vett kérdés
éppen azt tagadja, hogy van jelentősége a különbségnek, akkor nem más
jelenik meg, mint grammatikai szerkezet és retorika különbsége. De
nem pusztán arról van szó, hogy egyrészről egy szó szerinti, másrész-
ről egy figurális jelentés létezik egymás mellett, hanem arról, hogy a
grammatika – miután nyelvi eszközök segítségével lehetetlen eldön-
teni, hogy melyik az uralkodó jelentés – a de Man által választott pél-
dában retorizálódik.13 Később ugyanakkor de Man megmutatja, hogy
egy másik, a jel és jelentés különbségére vonatkozó retorikai kérdés
12 I. m. 135.
13 I. m. 21.
88 ÚJRAÍRÁS
grammatikai értelmezése az, ami bonyolultabbá teszi az addig egyértel-

műnek tekintett retorikai viszonyokat. Ha ez a másik retorikai kérdés
(Yeats sora: „How can we know the dancer from the dance?”) valójában
tagadja jel és referens összeférhetetlenségét, akkor a szó szerinti olvasat
az, amely ténylegesen rámutat arra, hogy az olvasatoknak „közvetlen
összeütközésbe kell kerülniük egymással, hiszen éppen arról van szó,
hogy az egyik olvasat tévedésnek ítéli és menthetetlenül érvényteleníti
a másikat”.14 Lehetetlen ugyanakkor érvényes döntést hozni az olvasa-
tok szembenállásáról – írja de Man – abban az értelemben, hogy nem
lehet lezárni a retorika és a grammatika közötti ellentétet, hiába zárják
ki ugyanis egymást, ha ehhez a cselekedethez szükség van a másikra
is. „Nem lehetséges tánc táncos nélkül, sem jel referens nélkül.
Ugyanakkor viszont a grammatikai struktúra által létrehozott jelentés
autoritását teljesen homályba borítja egy olyan alakzat kétszínűsége,
mely éppen az általa elrejtett különbségtételt követeli.”15
Nem a retorikának köszönhető egyértelmű hierarchia létrejöttéről
van tehát szó, melyben a grammatikával szemben minden esetben győ-
zedelmeskedik a figuralitás, hanem arról, hogy éppen ennek a győze-
lemnek a kritériumai válnak retorikailag kérdésessé. De Man éppen
azért beszél felfüggesztett tudatlanságról,16 mert bár látszólag a gram-
matika és retorika közötti különbség stabilizálható a két pólus men-
tén, ezzel kapcsolatban mégis létrejön egy másodlagos diskurzus, amely
felszámolja, de egy következő szinten ismét létrehozza ezt a viszonyt,
hiszen retorikaként nem lehet tudatában annak, hogy az, amire irányul,
valóban grammatikai viszonyban van-e vele. Az olvasás allegóriáiban
de Man a retorika kiterjesztéséről beszél (akár a logika területére is), de
arról is, hogy a retorikailag tudatos olvasás éppen annyira nem lehet
végleges, amennyire nem tudunk határozott jelentéseket rögzíteni a
grammatikai struktúrákhoz. A referenciális eldönthetetlenség ugyanis
nem az utolsó mozzanat ezekben a tanulmányokban, „hiszen a jelen-
tés kényszere és a jelentés megbomlásának kényszere sohasem képesek
kioltani egymást”.17
A retorikaiként leírt jelentéseltéréseket és konfliktusokat, a logika
retorika általi felfüggesztését de Man az irodalommal azonosítja,18 ami
nem csupán irodalomelméletileg lehet fontos. Az irodalmiság azono-
14 I. m. 23.
15 Uo.
16 De Man 2006, 31.
17 I. m. 189.
18 I. m. 21.
sításának és így különbségként való meghatározásának kísérlete az

irodalomelméletben megjelent például irodalmi minőségként az orosz
formalistáknál, vagy irodalmi értékként az angolszász újkritikában is.
Noha magához a különbség tematikájához – például a költészet által a
hétköznapi nyelven elkövetett erőszak lehetőségén (Roman Jakobson),
illetve az ellentétek kiegyenlítésén keresztül – eltérően viszonyultak.
Az irodalmiságnak a köznapi nyelvhez képest differenciálisan, vagy
intenzitásában azt felfokozóan történő meghatározása sem történetileg,
sem tematikusan nem távoli attól, ahogy a politikum elkülönítésére, a
politika specifikumának, sajátszerűségének megkülönböztetésére Carl
Schmitt a politikai (das Politische) fogalmával törekedett. Persze – de
Man eddigi felidézését követve – mindez nem retorikai és politikai
azonosítását, a kettő közötti viszony, irodalmi és politikai rögzítését
jelenti.
Nem pusztán arról van szó, hogy de Man irodalomfogalma, részben
éppen az általa leírt retorikával való azonosítása miatt nem ugyanaz,
mint az orosz formalistáké vagy az újkritikáé. Nem egyszerűen az
irodalmiság és a különbség tematikájáról beszélünk tehát, hanem a
különbség tematikát megbolygató szerepéről is. (Mint később ugyan-
akkor látható lesz: arról is, hogy a tematikai kapcsolódások Schmitt
és de Man között miként teszik ezt ismét a különbséggel.) Az iroda-
lomkritika retorikáját elemző tanulmányainak egyikében, (a Blindness
& Insight kötetben függelékként megjelent Literature and Language:
A Commentary című írásában) de Man az irodalmi nyelv megkülönböz-
tetésével kapcsolatban ismétlődően felbukkanó nehézségekről beszél.
Abból kiindulva, hogy az általa elemzett irodalomkritikusok az iroda-
lomértés fejlődését rendre a korábbi tévedésektől való megszabadulás-
tól teszik függővé, de Man azt írja, „úgy tűnik, a kérdés természetéből
következik, hogy korábbi válaszokkal szemben kell feltenni”.19
De Man nyolc polaritás köré csoportosítja a vizsgált szövegeket (sta-
tikus – dinamikus, univerzális – partikuláris, kivételes – hétköznapi,
belső – külső), de hangsúlyozza, hogy ezek egymástól nem függetlenek,
és ami még fontosabb, elrendeződésük nem mutat semmiféle koheren-
ciát, egyiküknek sincs „döntő autoritása”.20 Az olvasás problémájának
szisztematikus elkerülése nem csupán az adott helyre és korra, a hetve-
19 „All [authors] have to set out against an erroneous conception of lierature that
stands in their way. […] It seems to be in the nature of the question that it has to be
asked against previous answers that first have to be shown to be aberrant before the
proper definition of literary language can be stated” (de Man 1986b, 279, kiemelések
az eredetiben).
20 I. m. 280.
90 ÚJRAÍRÁS
nes évek elejének amerikai irodalomkritikájára jellemző,21 hanem olyan

általános jelenségről van szó, mellyel szemben de Man a félreolvasást
és a félreértelmezést veti fel mint az irodalmi nyelv specifikumát.22 Az
olvasás fogalmában így megjelenő eltérés arra mutat rá, hogy az egyik
kritikai szövegből éppen helyénvalósága folytán bomlik ki a másik, vele
ellentétes értelmezés, hasonlóan Az olvasás allegóriái korábban idézett
közvetlen összeütközéseihez.23 A félreolvasást pedig állandó fenyege-
tésként maga a retorika hordozza magában,24 ami szintén a következő
könyv témáját, a szövegekben fellépő allegorikus viszonyok értelme-
zését idézi fel. Az a határozottság továbbá, amellyel de Man a bármi-
féle stratégia, intencionalitás, szubjektum (szövegét kontroll alatt tartó
szerző) jelenlétére való utalásokat utasítja el, tematikusan a Nietzsche
írásaival foglalkozó szövegben kerül elő, ahol is az a kérdés, hogy az ént
felszámoló retorika hogyan hozza létre ennek az énnek a szöveget még-
iscsak szervező metaforáját. A félreolvasásban megjelenő különbség de
Man szerint azonban nem tematikus, így a nyolc, egymással szemben
polárisan elhelyezkedő szempont sem tartalmi tényezőik mentén válik
kérdésessé: „Az ellentmondások tényleges tartalma kevésbé tűnik fon-
tosnak mint létezésük formális szükségessége.”25
Carl Schmitt és Paul de Man

Akár szétválasztjuk, akár összekötjük őket, a Carl Schmitt és Paul de
Man közötti viszony feltételezésével a politikai jelentésképződést nem
áll módunkban megakadályozni. Írásaiban de Man nem foglalkozott a
német jogi-politikaelméleti gondolkodóval, és de Man értelmezői sem
tulajdonítottak különösebb jelentőséget kapcsolatuknak (vagy kapcso-
latuk hiányának). Éppen ezért ellentmondásos tett egymás felől olvasni
21 I. m. 282.
22 I. m. 280.
23 I. m. 281. Az eredetileg 1950-es, 1960-as évekbeli írásokat tartalmazó, 1971-ben
megjelent Blindness & Inshight című kötet későbbi kiadásába tehát függelékként
került be az irodalmi nyelvet néhány irodalomkritikus példáján vizsgáló tanulmány.
A Literature and Language: A Commentary 1972-ben jelent meg folyóiratban, amikor
már Az olvasás allegóriái című, 1979-ben kiadott kötet fejezetei is részben ismertek
voltak, illetve még készültek.
24 De Man 1986b, 285.
25 „The actual content of the antinomies seems to be less important than the formal
necessity of their existence.” I. m. 280.
a két szerzőt, még akkor is, ha de Man egyes szövegeit követve ugyan-
akkor nehéz nem Schmittre gondolni. A kérdés az, mit kezdhetünk
ezzel a gondolattal. Hibát követhetünk el, ha olyasmit olvasunk bele
de Man szövegeibe, melynek felvetődése pusztán párhuzamos olvasás-
élményeken alapul. A másik hibalehetőség: túlságosan is nyilvánvalóvá
teszünk egy nagyon is konkrét politikai gondolatmenetet életrajzi pár-
huzamosságok, kapcsolódási pontok alapján. Az ugyanis nem tudható,
hogy miután például kiderült, a második világháború után mindketten
vizsgálat alatt álltak nemzetiszocializmus gyanúja miatt, ez az érintke-
zés milyen hatást gyakorol arra a törekvésre, mely nem tematikusan,
pusztán formálisan keresi a közösnek tekinthető, látszólag egymásból
következő meglátásokat.
Tematikus kapcsolódásra lehet példa Lindsay Waters bevezetője
a Paul de Man 1953 és 1978 közötti kritikai írásainak gyűjteményét
tartalmazó kötetben. A fiatal de Man körüli szellemi környezetet ele-
mezve Waters a „háborús írások” szempontjából meghatározónak tartja
a cselekvés és elemzés közötti alapvetően politikai ellentétet, mely a
két világháború közötti időszak gondolkodására rányomta bélyegét. Ezt
az ellentétet leginkább Schmitt élezte ki decizionizmusával, amellyel
kapcsolatban Waters – némileg leegyszerűsítve Schmitt elképzelését a
kivételes állapot (Ausnahmezustand) konstitutív szerepéről a politikát
tekintve26 – a szuverén általában vett döntési helyzetét (és ennek kultu-
szát) emeli ki, azt, hogy a korszakra általánosan jellemző volt a döntés
előnyben részesítése és sürgetése a puszta vitával szemben, ami e néző-
pont felől egyben a parlamentáris demokrácia bukásának kimondását
jelentette.
Schmitt utóbbi témával kapcsolatos írását tekintve első látásra koc-
kázatos lehet a későbbi, világháború utáni de Man emlegetése, hiszen
A parlamentáris demokrácia válságában a különbség eddig hangsúlyo-
zott fogalma antidemokratikus jelentést kap. A demokrácia ugyanis
Schmitt szerint minden értelemben az azonosság fogalmán nyugszik,
amelynek veszélye azonban éppen az, hogy teljes mértékben nem érhető
el, ezért identifikációként folyamatosan saját bukását vetíti előre.27
26 „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt” – szól Schmitt Politikai teológiájának
híressé vált kiinduló tétele, ami azonban korántsem a döntésekre általában, hanem a
politikára, mint határhelyzetekben megmutatkozó jelenségekre vonatkozik (Schmitt
1992, 1). Ahogy Szabó Márton a barát–ellenség Schmitt-nél időben későbbi megkülön-
böztetéséről írja, annak elsősorban „megismerési értéke” van (Szabó 2003, 76), ami a
kivételes állapot fogalmára is igaz.
27 Schmitt 1988, 26–27. A Blindness & Insight nyitótanulmányában de Man kritika és
válság kapcsolatában a válság jelölését tettető szövegről mondja, hogy saját maga okoz-
92 ÚJRAÍRÁS
A demokráciával éppen az a probléma – mondja Schmitt –, hogy elvesz-

tette valódi ellentétességét, nem csupán abban az értelemben, ahogyan
a parlamentarizmust a puszta vita eluralta, de ellenfelétől (a monarchi-
ától), polemikus voltától megszabadulva jelentését is elvesztette.28
Ebben a helyzetben fogalmazódik meg Schmittnél a politikai (das
Politische) mint különbségen alapuló, saját kritériumokkal rendelkező
meghatározás. Schmitt A politikai fogalmában a politika sajátszerűsé-
gét – mint közismertté vált – barát és ellenség megkülönbözetésében
találta meg.29 A sokat idézett mondatokból itt most az lesz az érdekes,
hogy barát és ellenség tematikus definíciója – amely Schmitt szerint
nem kimerítően, a tartalom megjelöléseként működik30 – és a meg-
különböztetés formális kritériuma között lezárhatatlan átjárás nyílik.
Miközben Schmitt ugyanis arról beszél, hogy ez a megkülönböztetés
minden más – a politikával szembeállított – szférától elkülöníti a poli-
tikait, a tartalmi megkülönböztetést maga osztja meg azáltal, hogy for-
málissá teszi, pontosabban magát a formalitást tematizálja. Első látásra
meglepő módon a sokszor decizionizmusára leegyszerűsített Schmitt az
eldönthetetlenségből indul ki:
„Az ellenség éppen a másik, az idegen, és lényegéhez elegendő, hogy

különösen intenzív értelemben egzisztenciálisan valami más és idegen,
úgy hogy szélsőséges esetben konfliktusok lehetségesek vele, melyek
nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív sza-
bályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő«, és ezért »pártat-
lan« harmadik ítéletével.”31
Nem csupán a Schmitt írásaiban számos helyen felbukkanó nyilván-

való nyelvi megközelítés miatt fontos mindez. Amikor ugyanis Schmitt
formalizálja – valamint azonosítja – a nyelvileg kifejeződő, a nyelv cse-
lekvése általi32 különbségtételt, a nyelvnek a politikai fogalma értelmé-
ben sem semleges felfogását vezeti be. Nem metaforákként vagy szim-
bólumokként kell felfogni barát és ellenség fogalmait – írja –, hanem
za a válságot, amire hivatkozik (de Man 1986c, 7). Ezúttal sem a válság fogalmának
tematikus kapcsolódásai érdekesek, hanem a működésében munkálkodó retoricitás.
28 Schmitt 1988, 24.
29 Schmitt 2002, 19.
30 Uo.
31 Uo.
32 „Ám azt, hogy már egy konkrét ellentétességre való hivatkozás is tartalmazza a po-
litikai kapcsolatok lényegét, a nyelv szokásszerű használata még ott is kifejezésre jut-
tatja, ahol teljesen veszendőbe ment a »rendkívüli helyzet« tudata” (Schmitt 2002, 21).
konkrét, egzisztenciális értelmükben,33 továbbá éppen azáltal nyerik

el „reális értelmüket, hogy kiváltképp a fizikai ölés reális lehetőségére
vonatkoznak és e vonatkozást meg is őrzik”.34 A Schmitt által téte-
lezett retorikai alakzatok (tagadása), valamint a megkülönböztetésnek
valami ahhoz képesti vonatkozása, mely hozzá képest, éppen a vonat-
kozás miatt megtartaná külsődlegességét, pontosan arról beszélnek,
hogy a megkülönböztetés, bár tartamilag abszolúttá válik, formálisan
azonban éppen emiatt nem jelentheti a politikai végleges lezárását.
Barát és ellenség tartalmi megkülönböztetésének formálissá emelése
– pontosan az átvitel aktusában – lehetetlenné teszi a tökéletesen záródó
formalizálást. A tematikus és a formális közötti különbségtevés a kog-
nitív és performatív közötti lezárhatatlan kapcsolat Paul de Man általi
felvetését „ismétli meg”. Ennek értelmében nem az egyik vagy másik
pólus az, ami politikai a másikhoz képest, hanem a két pólus közötti
mozgás – amelyet de Man egyirányúnak, a kognitív értelemben vett
trópustól a performatív felé vezetőnek és visszafordíthatatlannak téte-
lez35 – az, ami politikaiként működik. De Man valójában Carl Schmitt
értelmezője, mivel Schmitt megkülönböztetésének tartalmát lebontva
(ahogy egyébként ezt maga Schmitt is bejelenti), azt is világossá teszi,
hogy a lebontás nem történhet meg. Az eredeti megkülönböztetéssel
kapcsolatos vita – hogy mennyiben determinálja azt Schmitt barát–
ellenség kiindulópontja – nem zárható le, mert az attól való ellépésben
ismét a tematikus jelentkezik.
A temporalitás retorikája című de Man-tanulmányt idézve mondhat-
nánk: persze, Schmitt világosan fogalmaz, barát és ellenség nem szim-
bólumok, nem metaforák abban az értelemben, hogy nyelvileg fejezné-
nek ki azonosságot, közvetlen megragadhatóságot, de nem is tudnak
nyelvileg, nyelvtől zártak lenni, mert allegóriák abban az értelemben,
33 I. m. 20.
34 Schmitt 2002, 23.
35 Legélesebben de Man ezt talán a halála után kiadott Esztétikai ideológia Kant
és Schiller című (előadás formájában megjelent) szövegében fogalmazza meg: „The
model for that, the linguistic model for the process I am describing, and which is
irreversible, is the model of the passage from trope, which is a cognitive model, to the
performative, for example. Not the performative in itself – because the performative in
itself exists independently of tropes and exists independently of a critical examination
or of an epistemological examination of tropes – but the transition, the passage from a
conception of language as a system, perhaps a closed system, of tropes, that totalizes
itself as a series of transformations which can be reduced to tropological systems, and
then the fact that you pass from that conception of language to another conception
of language in which language is no longer cognitive but in which language is
performative” (de Man 1996a, 132).
94 ÚJRAÍRÁS
ahogyan a retorikai eszközök közötti különbség egyben a kifejezésre

vonatkozó politikai különbséget is létrehoz, és egy következő szinten
mégis ennek megkérdőjelezéséről beszél: „Míg a szimbólum egy iden-
titás vagy identifikáció lehetőségét posztulálja, az allegória elsődlege-
sen a saját eredetéhez képesti távolságot jelöli, és, tagadva az egybeesés
iránti nosztalgiát és vágyat, nyelvét e temporális különbség ürességében
hozza létre.”36
A romantika vizsgálata
Aligha lehetne tehát a politikai felbukkanása nélkül megállapítani,
hogy a Schmitt és de Man közötti kapcsolat milyen retorika szerint
formálódik. Semmiképpen sem lehet azt kijelenteni, hogy – de Man
Arisztotelészre utaló megfogalmazásában – tulajdonságok hasonlóságok
alapján történő felcserélhetőségéről, vagyis metaforikus37 kapcsolatról
lenne szó. Amúgy is az a veszély fenyeget, hogy a vele ellentétbe állí-
tott, érintkezésen alapuló, metonimikus kapcsolat a konkrét történeti
érintkezések felidézésével hozzáadódva a metaforikushoz, végül úgyis
megkérdőjelezi annak teljességét és lezártságát. Még mielőtt azonban a
tematikus és formai megkülönböztetés elválasztását Schmitt és de Man
alapján a romantikához való viszonyukban közelítenénk meg, röviden
érdemes utalni rájuk úgy is, mint Walter Benjamin értelmezőire.
Carl Schmitt és Walter Benjamin között látszólag nem nehéz megta-
lálni a kapcsolatot. A Hamletről írott tanulmányában Schmitt kifeje-
zetten hivatkozik a német szomorújáték és a tragédia közötti, Benjamin
könyvében (A német szomorújáték eredete) megjelenő megkülönbözte-
tésre, miközben a politikait igyekszik megtalálni vallásháborúk angol
kontextusából kiindulva.38 Schmitt az időnek a játékba való betörését
keresi, ami az allegória által megnyitott – de Man számára is alapve-
tően fontos – időbeliséget idézi, noha Schmitt történetiséghez való
viszonya sokkal közelebb van ahhoz, amit de Man genetikusnak nevez.
36 De Man 1986d, 207.

37 De Man 2006, 171.
38 Az 1956-os Hamlet oder Hekuba. Der Einbruch der Zeit in das Spiel című könyv
egyik függeléke ezen túl vitába is bocsátkozik Benjamin, rá hivatkozó, 1928-as köny-
vével. Schmitt szerint Benjamin félreértette a szuverenitásról a Politikai teológiában
adott definícióját, amiből az következik, hogy az angol színházról és a 17. századi né-
metországi barokk szomorújátékról szóló értelmezése valójában nem képes figyelembe
venni a politikai eltéréseit (Schmitt 2009, 59–65).
Amellett, hogy nyilvánvaló, de Man sokat köszönhet Benjamin allegó-

ria-fogalmának, a három szerző közötti kapcsolat a továbblépés lehető-
ségét is láthatóvá teszi. A politikai fogalma egyik fejezetében Schmitt
az emberi létezés változó középpontját vizsgálja: „Négy nagy, egyszerű
és világias lépésről van szó. Ez megfelel a négy évszázadnak és a teoló-
giaitól a metafizikaihoz, onnan a humanitárius-erkölcsihez és végül a
gazdaságihoz vezet.”39
A középpont áthelyeződéseivel kapcsolatban Schmitt annak ellenére
beszél a semlegesítődés fokozatairól, hogy igyekszik távol kerülni min-
den történelemfilozófiai törvény szabályszerűségétől.40 Ez a törekvés
akár találkozhat is de Man felfogásával, aki azonban A műfordító fel-
adata című Benjamin-tanulmányt értelmezve a modernitás fogalmában
megjelenő, valójában azt lehetővé tévő messianisztikus megközelítést
a politikai fogalmával állítja szembe. A modernitás – a megelőző kor-
szak naivitásának kritikai meghaladását célul kitűzve – dialektikus
és teologikus fogalom, genetikus történetisége tehát mind a poétikai,
mind a politikai fogalmát, mind pedig ezeknek a de Man által éppen
vizsgált szövegben való felcserélhetőségét kizárja.41 A Schmitt által
leírt áthelyeződések fokozatai azonban egymáshoz való viszonyukban
nem teljesen semlegesek, különösen látványosan azokon a pontokon
nem, ahol az egyes fokozatok közötti átlépést lehetővé tévő közeg lép
működésbe. Az amúgy pluralisztikusan egymás mellett létező központi
fogalmak nem határolhatóak vagy zárhatóak le egymáshoz képest, ha
Schmitt szerint „a metafizikaitól és erkölcsitől a gazdaságihoz vezető
út keresztülhalad az esztétikain”, vagyis nála betöltött szerepe szerint
„a szellemi továbbfejlődésben a romantikus esztéticizmus a gazdaságit
szolgálja és tipikus kísérőjelenségnek számít”.42
39 Schmitt 2002, 57.

40 „…az áthelyeződést, hogy ezt nyomatékosan megismételjük, itt nem szabad sem
kultúr- és szellemtörténeti »dominancia-elméletként«, sem pedig a három-stádium-
törvény vagy más hasonló konstrukciók értelmében történelemfilozófiai törvényként
felfogni.” Ami fontosabb, ehhez hozzáteszi: „A változó központi területek fokozatos-
sága ezért nem gondolható el sem a »haladás« felfelé irányuló folytonos vonalaként,
sem pedig ennek ellentéteként, és az már más kérdés, hogy itt a felülről lefelé vagy az
alulról felfelé vezető fokozatosságot, a felemelkedést vagy a hanyatlást akarják-e fel-
tételezni” (I. m. 57). Ugyancsak a változás irányának meghatározhatatlansága, ellent-
mondásossága a kérdése de Man elemzésének Rousseau tökéletesíthetőség-fogalmával
kapcsolatban, amelyről kimutatja, hogy valójában nyelvi hanyatlásként határozza meg
a megismerést: „a tökéletesíthetőség éppannyira progresszív, mint amennyire regresz-
szív” (de Man 2006, 165).
41 De Man 1986e, 93.
42 Schmitt 2002, 59.
96 ÚJRAÍRÁS
Paul De Man egy 1966-os tanulmányát olvasva ez az értelmezés pár-

huzamos azokkal, amelyekből kiindulva ő a romantika szisztematikus-
nak tűnő elkerülését vizsgálja. Schmitt azonban nem egyszerűen nem
beszél a romantikáról, nem elrejteni igyekszik, hanem vele szemben
megfogalmazni saját elképzeléseit. Sőt, tekintve, hogy későbbi jelentős
könyvei mind ezután következnek, Schmitt mintha egyenesen belőle
indulna ki, miután 1919-ben megjelent politikai romantikáról szóló
könyve, és mint látható volt, közel egy évtizeddel később is visszatér
hozzá a politikai fogalmával, pontosabban a semlegesítődések fokozata-
ival összefüggésben. Schmitt szerint nem is az az elsődleges probléma
a romantikában, hogy minden cselekvéssel szemben pusztán végtelen
beszélgetés, hanem az, ami szerinte ezt a szembeállítást is megelőzi.
Az 1924-es előszóban – tehát ugyanabban az évben, amikor Arthur
O. Lovejoy elhagyni javasolta a romantika fogalmát, mondván, nincs
meghatározható jelentése – Schmitt arról beszél, hogy a romantika nem
azonosítható sem a forradalmi, sem konzervatív vagy reakciós törek-
vésekkel, mégpedig végső soron éppen azért, mert a romantika olyan
esztétikát képvisel, amely magát a politikai cselekvést zárja ki. Vagy,
ahogyan a könyv konklúziójában szerepel: „Ahol a politikai aktivitás
kezdődik, ott ér véget a politikai romanticizmus”.43
Ez az a pont, ahol az eddigiekben többször jelzett tematikus és formá-
lis közötti kapcsolat (más szempontok szerint: politikai és politikael-
méleti) újra kérdésessé válik. Schmitt azonban – saját későbbi szövegeit,
de akár a romantikakönyvben is megjelenő politikafelfogást tekintve –
végül is mégiscsak eltávolítja a romantikát, a megkülönböztetésnek
túlsó pólusába helyezi, amellyel szemben saját maga cselekvésként fel-
fogott politikai fogalma áll. „Minden politikai cselekvés konfliktusba
kerül a romantikus lényegileg esztétikai természetével”.44 Miközben
azonban politikailag cselekvőképtelennek nyilvánítja a romantikát,
képtelenné válik arra, hogy valójában szembeforduljon vele. Sem a
polaritások tartalmi élessége, sem a pólusok intenzitásának felfoko-
zása nem képes elhelyezni a romantikát, amely így, ha önmagában nem
rendelkezik belső politikai különbségtevésekkel, kifelé sem lesz képes
megkülönböztető viszonyokba lépni.
A romantika elkerülésével kapcsolatos, már említett de Man-szöveg
pontosan ezt a cselekvésre való képességet „adja vissza” a romanti-
kának, de éppen nem abban az értelemben, hogy a fogalom ezzel visz-
szaíródhatna a Schmitt által végül felfüggesztett megkülönböztetésbe.
43 Schmitt 1986, 158.

44 Uo.
A „Wordsworth and Hölderlin” című tanulmányban Paul de Man arról

beszél, hogy a romantika tanulmányozása sajátos értelmezői pozíciót
jelent, ami alapvetően eltér a középkor vagy az ókori Görögország vizsgá-
latától. A romantika értelmezése eszerint egy olyan időszak temporális
perspektívájában valósulhat meg, amelyet mi magunk is átéltünk.
Az esemény közelsége – mondja de Man – nem teszi lehetővé, hogy
az emlékezet olyan megtisztított formájában tekintsünk rá, ahogyan
Görögország megjelenik számunkra: „Magunkban hordozzuk, mint egy
cselekedet tapasztalatát, amelyben, bizonyos mértékben mi magunk is
részt vettünk.” E tapasztalat tartalma pedig talán kevésbé fontos, mint
az, hogy elmúlásában tapasztaltuk, és ezzel egy cselekvés formájában,
közvetlenül hozzájárult saját időtudatunkhoz. Pontosan a cselekedet és
értelmezése közötti temporális viszony tapasztalata a romantikus köl-
tészet egyik legfontosabb témája (kiemelés az eredetiben).45
Bár az imént idézett részletek előrevetítik az esztétikaiban rejlő ide-
ológiai mozzanat vizsgálatát de Man utolsó szövegeiben, vagy akár
materialitás-fogalmát is (mint történés, beíródás), ennél most csupán
egy látszólag kisebb jelentőségű szempontra szükséges felhívni a figyel-
met. A formális jelentéskonfliktusokról tematikusan áttérve a roman-
tika vizsgálatának területére az ugyanis mindenképpen láthatóvá vált,
hogy ebben a mozzanatban nem csupán saját megfordításának lehető-
sége jelenik meg előzetesen rögzített pólusok között, de annak a meg-
különböztetésnek a módosulása is, amelyből de Man értelmezésekor
kiindultunk a nyelvi (irodalmi és retorikai) és a politikai vizsgálatával
kapcsolatban. Kiindulópontként annyi meghatározható, hogy nem a
megkülönböztetés megszűnéséről, bezáródásáról van tehát szó, mint
inkább újabb megjelenéséről politikai és politikaelméleti között, amely
történésben talán az irodalmi végleges helyét is elhamarkodott lenne
rögzíteni.
Irodalom
De Man, Paul 1984. Wordsworth and Hölderlin. In uő The Rhetoric of Romanticism.

New York, Columbia University Press.
De Man, Paul 1986a. An Interview with Paul de Man. (Stefano Rosso interjúja.) In uő
The Resistance to Theory. Minneapolis–London, University of Minnesota Press.
De Man, Paul 1986b. Literature and Language: A Commentary. In uő Blindness &
Insisght. Essays in the Rhetoric of Contemporary Criticism. London, Routledge.
45 De Man 1984, 50–51.

98 ÚJRAÍRÁS
De Man, Paul 1986c. Criticism and Crisis. In uő: Blindness & Insisght. Essays in the
Rhetoric of Contemporary Criticism. London, Routledge.
De Man, Paul 1986d. The Rhetoric of Temporality. In uő Blindness & Insisght. Essays
in the Rhetoric of Contemporary Criticism. London, Routledge.
De Man, Paul 1986e. „Conclusions”: Walter Benjamin’s „The Task of the Translator”.
In uő The Resistance to Theory. Minneapolis–London, University of Minnesota
Press.
De Man, Paul 1989. Critical Writings 1953–1978. Szerkesztette Lindsay Waters.
Minneapolis, University of Minnesota Press.
De Man, Paul 1996a. Kant and Schiller. In uő Aesthetic Ideology. Minneapolis–London,
University of Minnesota Press.
De Man, Paul 1996b. A temporalitás retorikája. Fordította Beck András. In Thomka
Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei I. Pécs, Jelenkor Kiadó.
De Man, Paul 2000. Esztétikai ideológia. Fordította Katona Gábor. Budapest, Janus–
Osiris.
De Man, Paul 2006. Az olvasás allegóriái. Fordította Fogarasi György. Budapest, Mag-
vető Kiadó.
Kulcsár-Szabó Zoltán 2007. A „történelem” fogalma Paul de Mannál. In uő Tetten ér-
hetetlen szavak. Nyelv és történelem Paul de Mannál. Budapest, Ráció Kiadó.
Nietzsche, Friedrich 1992. A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról.
Fordította Tatár Sándor. Budapest, Athenaeum. 1992/3.
Nietzsche, Friedrich 1996. Adalék a morál genealógiájához. Fordította Romhányi
Török Gábor. Budapest, Holnap Kiadó.
Nietzsche, Friedrich 1997. Retorika. Fordította Farkas Zsolt. In Thomka Beáta (szerk.):
Az irodalom elmeletei IV. Pécs, Jelenkor.
Schmitt, Carl 1986. Political Romanticism. Fordította Guy Oakes. Cambridge–
London, The MIT Press.
Schmitt, Carl 1988. The Crisis of Parliamentary Democracy. Fordította Ellen Kennedy.
Cambridge–London, The MIT Press.
Schmitt, Carl 1992. Politikai teológia. Fordította Paczolay Péter. Budapest, ELTE
Állam- és Jogtudományi Kar.
Schmitt, Carl 2002. A politikai fogalma. Fordította Cs. Kiss Lajos. Budapest, Osiris–
Pallas Stúdió–Attraktor.
Schmitt, Carl 2009. Hamlet or Hecuba. The Irruption of Time into Play. Fordította
David Pan, Jennifer R. Rust. New York, Telos Press Publishing.
Szabó Márton 2003. A diszkurzív politikatudomány alapjai. Elméletek és elemzések.
Budapest, L’Harmattan.
Összegzés
Paul de Man Belgiumban született, de az Egyesült Államokban vált az iro-
dalomelmélet és a romantikakutatás meghatározó alakjává. Bár rendre
feltűnik nála a politika témája, írásaiból kiolvasható politikaelméleté-
nek irányai alig kerülnek szóba vele kapcsolatban. Politikaelmélet alatt
a politikával kapcsolatos tudás feltételeire, valamint e megismerésnek
is politikai jellegére való rákérdezést értve, a tanulmány a kiinduló-
pontok felvázolására vállalkozik. A de Man retoricitásfogalmában meg-
jelenő jelentéseltérés, jelentéskonfliktus lehetővé teszi a Carl Schmitt
írásaival való összevetést, amelynek során mind a politikai meghatároz-
hatóságának formális, mind pedig a romantikával való szembesülés tar-
talmi kérdései fontossá válnak, de csupán annak figyelembevételével,
hogy a két szempont csakis egymásra támaszkodva, egyúttal egymást
megkérdőjelezve érvényesülhet.
Nemzeti Érdek
WiUVDGDORP JD]GDViJ VWUDWpJLD
@Yj[kYAkln~f
A közbizalom megszerzése – kihívások a
magyar statisztika előtt
D&KaegfD~krd
A magyar kultúrafinanszírozás stratégiai
kérdései
Þf_q~fBrk]^
Az új, „nép-párti” államalapítás agrár-
környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési
programvázlata
FY_q:~dafl
Szárazodás – a globális klímaváltozás
magyarországi hatásai és a lehetséges reakciók
B~jgka?qj_q
A helyreállítás energiapolitikája
?]ddfE~jlgf
Tipikus kormányzati kontrollmechanizmusok
Magyarországon
KrdYlfqa?qj_q
Küzdelem a szocializmus romjain – magyar
diák- és ifjúsági sport a rendszerváltás óta
L zD
,,,pYIRO\DPV]iP
Balogh István
A „humanista tradícióval”
szemben
Niklas Luhmann: Die Moral der Gesellschaft
m
ajdnem napra pontosan tíz évvel a szerző halála után
jelent meg Niklas Luhmann erkölcselméleti kötete, mely
jellegét tekintve inkább a Soziologische Aufklärung tanul-
mányköteteihez, mintsem a későbbi összefoglaló művek-
hez hasonlítható. A luhmanni hagyatékból ugyanis mindeddig nem
kerültek elő egységes kötetté szerkeszthető átfogó erkölcselméleti kéz-
iratok. Ezek hiányában Detlef Horster szerkesztő nem is tehetett egye-
bet, minthogy Luhmann több mint 35 évet átfogó munkássága során
megjelentetett erkölcselméleti tanulmányait gyűjtötte össze, és tette
újból közzé.
Ezek a tanulmányok igen vegyesek: van közöttük elemző könyvelő-
szó, más szerzőkkel együtt kiadott tematikus kötetek számára készült
önálló írás, tisztázó célzatú munka. Ez nem véletlen: az erkölcs prob-
lémája az, amelynek koncepcionális megközelítésében és kifejtésében
a legkevésbé láthatunk előrehaladó tisztázódást vagy akár változást
Luhmann elméleti fejlődése során. Még a Soziale Systeme sem bizonyul
Luhmann erkölcs-felfogásában lényeges és igazán periodizációs határnak.
Az erkölcsprobléma folyamatos jelenléte és megoldatlansága Luh-
mann változó rendszerelméleti munkásságában nyomós okokkal
magyarázható. Egyrészt az erkölcs – Luhmann által is akceptált – ama
sajátossága, hogy nem tárgyalható önálló, elkülönülő (rész- vagy al)
rendszernek, különös nehézségek forrása az autopoietikus rendszer-
elmélet számára. Másrészt, korántsem függetlenül az előbbiektől, az
erkölcsprobléma rendszerelméleti megoldása nélkül nem teljesíthető
az a luhmanni program, hogy alternatívát dolgozzon ki az általa „huma-
nista tradíciónak” nevezett elméleti-filozófiai hagyománnyal szemben.
Ily módon az erkölcselméleti probléma a luhmanni autopoietikus rend-
102 SZEMLE
szerelmélet „botránya”, mely az elmélet kiteljesedésének menetében

szüntelenül visszatér, s amely így a most megjelent kötet tanulmánya-
inak is központi gondolatát adja. Ha tehát ebből a szempontból közelí-
tünk a kötet tanulmányaihoz a luhmanni elméleti műhely alapkérdé-
seibe ütközünk. Mivel nincs módunk ezek teljes körű áttekintésére, az
alábbiakban néhány kérdéskört emelünk ki.
Először, az erkölcs és az etika közötti fogalmi differenciálás luhmanni
felfogását kell egy kissé részletesebben bemutatnunk. Ezt követően
térhetünk át annak megtárgyalására, hogy az erkölcsprobléma milyen
szerepet tölt be a „humanista tradíció” luhmanni kritikájában, illetve
e tradíció elvetésében. Majd a Luhmann által elmélettörténeti jelentő-
ségű fordulatként értékelt módszertani elvet, a relacionalizálást tárgyal-
juk. A relacionalizálás ugyanis Luhmann szerint a humanista tradíció
meghatározó elemének, az antropológia kiiktatásának eszközéül szol-
gál. Végül vázlatosan jelöljük a relacionalizálási elv további alkalma-
zási lehetőségeit, és ennek következményeit Luhmnan erkölcselméleti
koncepciójára.
Erkölcs és etika
Luhmann meghatározása szerint az erkölcs a kommunikáció sajátos
módja, az etika pedig az erkölcs reflexiós elmélete. A kifejlett erkölcs
(eine voll entwickelte Moral) a szociális koordináció meglehetősen
komplex mechanizmusa, nem pedig ésszerűen megalapozható szabá-
lyok alkalmazása.1 Míg korábban (a szegmentáris és stratifikációs diffe-
renciálódás mentén tagolódó társadalmakban) az erkölcs az integráció
funkcióját látja el, s az átmeneti időszakban a science de mœurs – a val-
lási és a humanista emberkép követelményeivel szembekerülve – ket-
tős kommunikációs formát vesz fel, addig a modern, funkcionális dif-
ferenciálódás időszakában a társadalomnak le kell mondania az erkölcs
integrációs funkciójáról. Tudatosítania kell, hogy a kommunikáció-
rendszerben az erkölcs funkciója immár a tisztelet/megvetés kódjának
kondicionálásává (feltételeinek meghatározójává) alakul át, illetve erre
korlátozódik: az erkölcs a tisztelet/megvetés kód „bekapcsolásának”
feltételeiről ad felvilágosítást. Ez egyben lehetőséget ad arra, hogy az
erkölcs modern (szociológiai) tudománya az erkölcs tényét erkölcsi
és normákat kifejező kategóriák nélkül – egyfajta „magasabb szintű
1 Luhmann 1997, 1: 245.

A „HUMANISTA TRADÍCIÓVAL” SZEMBEN 103
amoralitás” fogalomrendszerében – írja le.2 Az erkölcsprobléma törté-

neti-szemantikai változásának elemzésében Luhmann két, egyaránt
fordulatot jelentő változást tekint kiemelkedő fontosságúnak, anélkül
azonban, hogy közöttük összefüggést keresne.
Az egyik az erkölcsöt és a társadalomstruktúrát érintő változás,
nevezetesen az erkölcs integrációs funkciójának imént említett leépü-
lése, mely a jó és rossz erkölcsi kettősségét kiüresíti, merthogy nem
áll fenn konszenzus kritériumaikra nézve. Ennek magyarázata abban
keresendő, hogy a modern viszonyok kizárják az előzetes konszenzus
megteremtésének lehetőségét, azaz a modernség polikontextuális vilá-
gában a hagyományos értelemben vett erkölcsi kommunikáció sem
az egyetértés jegyében zajlik. Ez azonban nem valamiféle negatívum
vagy degradáció. Ellentétben ama felfogással, mely szerint az erkölcs az
európai embernek a modernség oltárán hozott áldozata,3 Luhmann az
erkölcsi referencia individualizálódását tekinti a történeti-szemantikai
változás meghatározó tendenciájának, ami ugyan a normatív elvekkel
összekapcsolt hagyományos erkölcsfelfogást túlhaladottá teszi, de meg-
nyitja az utat egy új erkölcsfelfogás előtt.
Luhmann elemzésének másik vonala az erkölcsi kommunikáció
érték- és normamentes szociológiai leírása (megfigyelése), melyet a
maga részéről elmélettörténeti fordulatnak tekint, és az elmélet fejlődé-
seként fog fel. A nyitva hagyott kérdés az, hogy vajon van-e összefüggés
vagy legalábbis kovariáció a két folyamat – egyfelől tehát a funkcióvesz-
tés, másfelől az elméleti fejlődés – fordulata között?
Az erkölcselmélet funkciója Luhmnan szerint azoknak a feltételek-
nek a megadása (Konditionierung), amelyek az „emberek” – akikre a
megkülönböztetés nem egyes tulajdonságaik és megnyilvánulásaik
alapján érvényes, hanem mint személyekre vonatkozik – tiszteletét
és megvetését váltják ki. De maga a tisztelet és a megvetés normatív
tartalma nem tárgya a rendszerelméleti alapokon álló elemzésnek.
„Valamely szociális rendszer erkölcse azoknak a feltételeknek vagy
körülményeknek a kialakítását jelenti, amelyek alapján a tisztelet és
megvetés ügyében a rendszeren belüli döntések történnek. [Az] erkölcs
fogalma nem előfeltételez konszenzust, habár természetesen az elérhető
konszenzus mértéke az erkölcs funkcióképességének fontos momen-
tuma. Az erkölcs olyan szimbolikus generalizáció, amely az ego/alter
kettős kontingenciájának reflexív komplexitását a tisztelet kifejezése-
ire redukálja, és e generalizáció révén (1) a kondicionálás számára terü-
2 Luhmann 2008, 97, 259–260.

3 Vö. Höffe 1995.
104 SZEMLE
letet biztosít, (2) a komplexitás rekonstrukciójának lehetőségét pedig a

tisztelet/megvetés bináris sematizmusa alapján nyitja meg”.4
Röviden: Luhmann a pluralizmus csaknem minden elemző által
megfigyelt tényét empirikus megállapításnak tekintve, ugyancsak
empirikus tényként kezeli, hogy a pluralizmus kiteljesedésének mégis
van egy határkijelölő módozata, amely a tisztelet és a megvetés kódja
mentén (tehát valamiféle háttér-egységesség mentén) differenciál. Ez a
differenciálás erkölcsi kommunikációként definiálható. A jó/rossz, jó/
gonosz meghatározásának lehetetlensége így nem jelenti az erkölcs szo-
ciológiai elemzésének lehetetlenségét is. A luhmanni szociológiai tár-
sadalomelmélet művelőjének feladata, hogy megvizsgálja, ténylegesen
milyen feltételek között történik a tisztelet/megvetés megkülönbözte-
tése, de nem feladata annak elemzése, hogy a tisztelet és megvetés meg-
különböztetése milyen normákra és elvekre vagy az érintett személy
milyen kvalitásaira épül.
Az autopoietikus szociológiai társadalomelmélet művelője tehát
egészen másként fogja fel feladatát, mint a „moralisták”,5 akik – mint
például Höffe, Münch, Habermas, Rawls vagy Dworkin – azon fáradoz-
nak, hogy meghatározzák azokat a normákat és elveket vagy procedú-
rákat, amelyek alapján az egymással össze nem egyeztethető, plurális
életmódok, életfeltételek és felfogások ellenére is egység, egyetértés, de
legalábbis kiegyezés (konszenzus) jöhet létre a nézetek és életmódok
pluralizmusának körülményei között. Luhmann szerint a szociológiai
erkölcselmélet megelégszik annak rögzítésével, hogy a tisztelet/megve-
tés alapján erkölcsi megkülönböztetés történik.
Mármost az erkölcs norma- és princípiummentes szociológiai elmé-
lete közvetlenül és alapjaiban érinti az etikai tradíciót. A filozófiai ala-
pokon álló és az erkölcsi elveket imperatívuszok formájában megfo-
galmazó, cselekvési és magatartási parancsokat a társadalom és tagjai
számára előíró etika helyét Luhmannál az erkölcs reflexiós elmélete-
ként definiált etika foglalja el.
Az etika új (Luhmann általi) definícióját és funkciójának meghatáro-
zását azonban éppenséggel nem megkönnyíti, hanem megnehezíti és
sajátos bonyodalmak forrása az a körülmény, hogy a bírált humanista
etikai tradíció szintén „bináris sematizmus” mentén tagol: jó és rossz,
jó és gonosz, helyes és helytelen, erény és bűn kettőssége az etikai állás-
foglalás alaphelyzete és kiindulópontja. Ez némi nehézséget okozhat
4 Luhmann 1987, 319–320.

5 Luhmann értelmezésében ez nem pejoratív szándékú minősítés, hanem egy elméleti
program tárgyilagos megjelölése.
annak megértésében, hogy a luhmanni elmélet szempontjából az etika

nem az erkölcs jó oldalával vállalt szolidaritás, hanem maga a meg-
különböztetés. Luhmnan tisztában van azzal, hogy ha az etikát nem
tisztítjuk meg radikálisan a normatív kérdésfeltevésektől, akkor visz-
szatérne a kérdés: mikor jó az, és mikor rossz, ha a megkülönböztetést
alkalmazzuk?6
Az erkölcsi kommunikáció – mondja Luhmann – a társadalomnak
a tisztelet/megvetés bináris kódja szerinti leírása. De nem értékelése!
Ámde maga a társadalom – Luhmann paradigmatikus elméleti állás-
pontja szerint – nem egyéb mint kommunikáció. Következésképpen az
erkölcsi kommunikáció úgy fogható fel, mint a társadalom önleírása,
vagy meghatározott szempontú önmegfigyelése. Kérdés tehát, hogy
miképpen lehetséges, és miről is szól ekkor az etika mint az erkölcs
reflexiós elmélete?
Mint utaltunk rá, az etika hagyományos, azaz értékelő, normatív,
imperatív tradíciója és meghatározhatósága értelemszerűen elesik,
hiszen a reflexiós elmélet sajátossága, hogy önmagát is kötnie kell ref-
lexiós alapjához. Ha tehát az alap nem normatív, akkor a reflexió is
normamentes lehet. Amennyiben nem élne ezzel a lehetőséggel, akkor
a normatív elveket megfogalmazó (azaz a hagyományos) etika vissza-
vezetné (re-entry) a normativitást az alapjába, az erkölcsbe. Mindebből
most már az következik, hogy az etikának mint az erkölcs reflexiós
elméletének a reflexió egy sajátos formáját – vagy oldalát – kell kiala-
kítania.
Az etika tehát az erkölcs (reflexív) szuperelmélete, mely (1) tárgymeg-
határozó kritériumokat és (2) tárgykonstitutív kritériumokat együttesen
képes kezelni, és a kritériumok közötti feszültségeket – egyfajta cirkulá-
ris logikát követve – az önreferencia fogalmával oldja fel. „A[z erkölcsi]
szuperelmélet a kontrollprobléma megoldásának új formáját kínálja.
Úgy határozza meg a tárgyát, hogy őt magát a tárgy részeként lehes-
sen felfogni”.7 Az etika ekkor mint az erkölcs modern (önreferenciális)
elmélete határozható meg, mely eligazítást ad arra nézve, hogy milyen
feltételek mellett indokolt az erkölcs tisztelet/megvetés, vagy a jó és
rossz kódjának alkalmazása. Ezzel olyan funkciót lát el, amely minded-
dig rejtve maradt az etikai elméletek előtt: mintegy megadja az erkölcsi
kód ki- és bekapcsolásának feltételeit, olyképpen, hogy egy „harmadik
értékhez” (külön instanciához) folyamodik.
6 Luhmann 2008, 266–267.

7 I. m. 59–60.
106 SZEMLE
„Ez a harmadik érték az erkölcsöt a társadalomhoz kapcsolja, és mivel

a hagyományos etika [a hagyományos etikának a társadalmi-szociális
feltételektől elszakított purizmusáról van szó – B. I.] erre a kapcsolásra
nem képes, ezt a feladatot a szociológiának [a szociológiai szempontú
etikának – B. I.] kell átvállalnia”.8 Ezzel az etika válaszút elé kerül: vagy
vállalja a kettős funkciót (hogy tudniillik egyfelől az erkölcs szószólója
legyen a társadalomban, pontosabban a szociális rendszerekkel kap-
csolatban, másfelől pedig a társadalom speciális igényeit közvetítse az
erkölcshöz) vagy nem. Az új etika ezért paradox szellemi teljesítmény:
egyrészt korlátozza az erkölcs alkalmazási területét, másrészt felvál-
lalja, hogy „óva intsen bennünket az erkölcstől”.9 Az első esetben (kor-
látozás) a paradoxon belső, a második esetben (eltanácsolás az erkölcs-
től) külső oldaláról van ugyan szó, de mindenképpen az erkölcs saját
feleslegességének vagy legalábbis az erős korlátozás szükségességének
a beláttatása a tartalma. Ebben a kettős funkciójában az etika kapcsoló-
dik a szociológiai elmélethez, de szűkebb a problémaköre. Míg a szocio-
lógia társadalomelméleti igényeket támaszt önmagával szemben, addig
az etika továbbra is az erkölcsi értékelés kódjának (tisztelet/megvetés,
jó/rossz) működését figyeli meg. Önmaga tárgyára (az erkölcsre) vonat-
kozó paradox következtetése azonban kétségessé teszi perspektíváját.
Ámde paradoxon nélkül nincs haladás – mondja Luhmann –, s a para-
doxon a jelen esetben elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy vajon egyáltalán
lehetséges-e olyan etika, amely figyelembe veszi a modern társadalmi
viszonyokat (a kérdés ebben az esetben az erkölcs társadalomelméleti
meglapozhatósága), és saját magát jónak minősíti (azaz belső oldalát
tekintve) visszatér az erkölcsi elvek normatívitásának elismeréséhez.
Jóllehet Luhmann erős kételyének ad hangot mindkét perspektívával
szemben, állásfoglalása mégsem egyértelműen tagadó.
Az erkölcs – az egymástól elkülönülő szociális rendszerekként defini-
álható – kommunikáció sajátos módja. Különössége nem a bináris kód
sematizmusa alapján határozható meg: a tisztelet/megvetés – ugyanúgy,
mint például a gazdasági rendszer esetében a fizetés/nem-fizetés, illetve
a jog jogos/jogtalan bináris sematizmusa – ugyanannak a logikának a
mentén és ugyanannak az elvnek (az önreferencia elvének) megfelelően
működik. Azonban az erkölcs bináris sematizmusa kevésbé merev,
mint a szociális alrendszereké. Ennél is lényegesebb különbség azon-
ban az, hogy „az erkölcs specifikus funkciója – az interakcióban játszott
szerepéből eredően –, túlságosan is centrális jelentőségű ahhoz, hogy
8 I. m. 186–187.
9 Luhmann 1992, 244–245.
külön rendszerképződés (Sondersystembildung) és operatív technikák

mechanizmusai révén elkülönülően differenciálódó legyen, s ily módon
– minként az más szociális rendszerek esetében történik – önálló szoci-
ális rendszerré szerveződhessen”.10
Az önálló rendszerré szerveződés hiánya a funkcionális specifiká-
ció korlátjaként működik, s ez kettős következményt von maga után.
Egyrészt, az erkölcsi értékelés a társadalom valamennyi szociális rend-
szerére érvényesíthető: rendszerszerű elkülönülés hiányában az erkölcs
szenzibilis, illetve nyitott marad a szociális rendszerek mindegyike,
így például a gazdaság, a politika, a tudomány iránt. Ezzel összefüg-
gésben másrészt, az erkölcs mintegy „cirkulál” a társadalom szociális
rendszerei között, ezzel mégiscsak egyedülálló (jóllehet nem formális-
specifikus) funkciót teljesít: a komplexitás redukciója révén egyszerre
nyitja meg a szociális és az egyéni interpenetráció lehetőségét.11 A nem
közvetlen áthatásként, hanem egyfelől a bináris kódok sematizmusa,
másfelől az erkölcsi megkülönbözetés (a jó és a rossz) kritériumainak
mint erkölcsprogramnak az egymásra vonatkoztatása az erkölcs felől
kiinduló olyan „külső interpenetráció”, amely nem töri át a szociális
rendszerek önreferenciáját, mégis valamelyest lazít a rendszerek és kör-
nyezetük közötti határmegvonás szigorúságán.
A modern társadalom – Luhmann értelmezésében az önreferenciális
szociális rendszerekre tagolódó, vagy inkább e rendszerek szinkron
műveleteiből álló kommunikációk összessége – egyfelől fejlődési folya-
mat eredménye, másfelől viszont kockázatokat felszínre hozó berendez-
kedés. Az önreferenciális-cirkuláris logika az erkölcs és az etika bekap-
csolásával új keletű nehézségek elé kerül, melyeket összefoglalóan így
fogalmazhatunk meg: vajon átláthatók, feldolgozhatók és megoldha-
tók-e azok a problémák – amelyek a szociális rendszerek önreferenciális
működése következtében álltak elő – ugyanazon a logika alapján, mint
10 Luhmann 2008, 116–117.

11 Luhmann 1987, 317. Megjegyzendő: a Luhmann és Münch közötti vita egyik ütkö-
zőpontja az interpenetráció fogalmára, funkciójára, mechanizmusára és működésére
vonatkozó felfogásuk közötti koncepcionális különbség. Münch az erkölcs tisztelet/
megvetés kódjának közvetlen kombinációját nem csupán lehetségesnek, hanem elen-
gedhetetlennek tartja más szociális rendszerek – mindenek előtt a gazdaság fizetés/
nem fizetés – kódjaival a modern társadalom kialakulásának és jelenkori dinamiká-
jának megértéséhez. Ezáltal a rendszerek közötti áthatást (interpenetrációt) az egyes
rendszereken (gazdaság, jog, politika) belüli, hierarchikusan elrendeződő struktúrákat
eredményező egybefonódásként fogja fel. E felfogás szétfeszíti az önreferenciális szer-
veződés koncepciójának kereteit. Luhmann ezzel szemben – kizárva a kódok kombi-
nációjának lehetőségét – az interpenetráció „gyenge” tézisét fejti ki. (A két álláspont
részletes tárgyalására vö. Balogh 2007, 65–136).
108 SZEMLE
amelynek alapján létrejöttek. Luhmann is felfigyel arra, hogy ezekre az

új keletű problémákra – főként, amelyek új kockázatokként, továbbá
ökológiai veszélyeztetettségként és emberjogi sérelmekként jelennek
meg – erkölcsi indíttatású „remoralizáló” kísérletek születnek, még-
pedig az önreferenciális-cirkuláris rendszerlogika korrekciójával, vagy
éppenséggel a rendszerlogika ellenében.
Azon túlmenően, hogy Luhmann az erkölcs és az autopoietikus szoci-
ális rendszerek összekapcsolását logikailag eleve elhibázott kísérletnek
tartja, továbbá visszatérésnek tekinti egy már meghaladott álláspont-
hoz, a különböző problémacsoportokra egymástól eltérő válaszokat
ad. A kockázatokat12 illetően úgy látja, hogy „napjainkban az etikát
hívják segítségül [ámde] itt, csakúgy, mint más tekintetben, az etiká-
nak elfogadható szabályokra kell támaszkodnia. Csakhogy a modern
társadalomban ilyen általánosan elfogadott etikai szabályok egyálta-
lán nincsenek”.13 Ezért a rizikóprobléma megértésének és megoldásá-
nak kulcsa olyan elkerülési szabályok (gag rules) felkutatása, amelyek
révén el lehet távolodni a probléma erkölcsi dimenziójától. Az „elkerü-
lés” esélyét Luhmann a kommunikáció új módozatának, nevezetesen a
jövőre orientált formájának kissé homályos és bizonytalan perspektívá-
jában látja.
Az ökológiai probléma erkölcsi-etikai összefüggései tisztázásának
előfeltétele az autopoiezis alapállásának akceptálása, vagyis hogy nem
a rendszeren és a környezeten (a társadalom és a természet) hanem
a társadalmon belüli problémáról van szó. Ezért az úgynevezett kör-
nyezetetika (Umweltethik) a környezettel szembeni erkölcsi felelős-
ség megalapozására „mint paradoxon-absztinens” etika, nem tartható
fenn. Mégis, ez alkalommal Luhmann – habár továbbra is érvényesnek
tekinti ellenérveit – nem zárja ki teljességgel az erkölcs normatív-eti-
kai megújításának a lehetőségét: „elgondolkodhatunk azon, hogy vajon
éppenséggel a paradoxon elismerése az út, amelyre ráléphetne az etika
ahhoz, hogy az új problémahelyzettel számot vessen”.14
A paradoxonokat önmagába felvenni képes etika lehetőségének
korántsem fenntartás nélküli elismerésénél és homályban hagyott
mibenléténél valamivel konkrétabb – egyúttal ismét más irányba is
elágazó – megfogalmazását adja Luhmann az emberi jogok tárgyalása
során. Mindenekelőtt arra a kettősségre utal, amely egyfelől az emberi
12 „Rizikóról akkor beszélünk, ha a jövőbeli károk a saját döntésre vezethetők vissza.

[Ezzel szemben] a veszélyek kívülről érkező károk”. Luhmann 2008, 350.
13 I. m. 356.
14 Luhmann 1986, 264–265.
jogok egyértelmű és eklatáns megsértésének megállapíthatósága, más-

felől az emberi jogok meghatározása, illetve meghatározhatósága között
áll fenn. Az egyik irányban egyre jobban kiszélesedik az emberi jogok
köre, az egyén védelmén túl az életkörülmények biztosításának egyre
több szféráját fogja át. Ugyanakkor messzemenően tisztázatlan „ennek
alapja, az ember antropológiai koncepciója, amely az embert általában
(tehát a regionális és a kulturális különbségek figyelmen kívül hagyá-
sával) részben anyagi, részben szellemi szükségleteivel és érdekeivel
határozza meg, mindinkább kiterjesztő módon egészen a személyiség
kibontakoztatásához és az önmegvalósításhoz fűződő érdekekig”.15 A
másik irányban nemcsak az emberi jogok védelmének garanciáit, de a
magukat az emberi jogokat illetően is más következtetésekre juthatunk,
ha „a jog világrendszerét (Weltrechtssystem) nem a jogokból, hanem
a kötelességekből kiindulva határozzuk meg”.16 A felelősség azonban
– jogi értelmezése mellett – erkölcsi szempontból telített fogalom, s ha
Luhmann nem is szándékozik explicit módon nyitni ebbe az irányba,
megfogalmazása nem is zárja ki ennek lehetőségét.
Az erkölcs rendszerelmélete versus

„humanista tradíció”
Luhmann önmaga elméleti teljesítményének az erkölccsel kapcsolatos
jelentőségét elmélettörténeti fordulatnak tekinti: az európai gondolko-
dás történetében „nagyon durva összefoglaló terminussal” humanista
tradíciónak nevezett fő áramlatával állítja szembe. Azzal a tradícióval
szemben lép fel, amely programjának középpontjába „a tudomány és
az erkölcs érvényességi alapjának és egységének fenntartását és újbóli
megerősítését állítja”.17 A humanista tradíció és az (önreferenciális)
rendszerelmélet közötti elméleti fordulópontot – jelentőségére való
15 Uő 1993a, 578.
16 I. m. 580.
17 Luhmann 2008, 79. Felmerülhet az a – Luhmann szempontjából korántsem mel-
lékes – kérdés, hogy a tudomány és az erkölcs szóban forgó egységének új alapokra
helyezése vajon nem adhatna-e lehetőséget a visszakanyarodásra az európai tradíció
valamely régebbi vonalára. Mások mellett, de hangsúlyozottan Husserl vizsgálódásá-
ra utalva (1998, különösképpen I, II. fejezet) azonban Luhmann magától értetődőnek
tekinti, hogy az európai tradíció eleve a tudomány és az erkölcs összekapcsolásának
alapján áll. Ismert, hogy Husserl a modern európai tudomány válságát éppen az er-
kölcsi dimenziót magában foglaló életvilág és az ettől elszakadó (természet)tudomány
kettősségére vezeti vissza.
110 SZEMLE
tekintettel – Luhmann meglehetős részletességgel taglalja, egyrészt,

hogy igazolja a magasra srófolt elméleti igény jogosultságát, másrészt,
hogy bizonyítsa a program megvalósíthatóságát.
Az elméleti szembesítés első és alapvető pontja: az ember helye a tár-
sadalomtudományi elemzés kontextusában. Azokkal az elméleti előz-
ményekkel együtt is, amelyek a társadalmat és az egyének valamely
összességét nem tekintik azonosnak,18 a kora-európai (alteuropaische)
és a humanista tradíció legalábbis Arisztotelész emberfelfogásáig (az
ember politikai lény) visszavezethetően egységesnek mutatkozik
abban, hogy idegen számára az a gondolat, hogy az egyén (mint egységes
szubjektum) a társadalomrendszernek nem része és nem alkotó eleme,
hanem a környezete.
A luhmanni rendszerelméletnek eme tézise elsőként tagadja meg
az európai humanista tradíció elméleti örökségét, mégpedig úgy, hogy
a tagadáson túl, alternatívát állít fel vele szemben. Ennek kiinduló-
pontja a fejlődés neodarwinista koncepciójához kapcsolódó rendszer-
elméleti alaptézis, miszerint „az embernek a belső szelekciómecha-
nizmusa (Binnenselektivität), amely őt organikus-pszichikai egységgé
konstituálja, nem azonos a kommunikáció-rendszer szelektivitásával,
és egészen másként működik”.19 Az egyén mint pszichikai rendszer és
a társadalom mint kommunikációrendszer egymással kölcsönösen a
rendszer-környezet viszonyban állnak. Luhmann ezzel radikális meg-
oldását adja a társadalom és az egyén közötti – legalább a 17. századtól
datálható – újabb kori hosszú vitának. A radikális válasszal azonban
Luhmann nem szándékozik kizárni az egyén és a társadalom közötti
összefüggés minden formáját és lehetőségét: az egyén és a társadalom
egymásnak környezeteként egyúttal egymásnak feltételei.
Ámde „mindaz, amitől a rendszer függ, nem tekinthető egyben a
rendszer részének is. Más szavakkal, a rendszerhatárok nem a függés
és a függetlenség vagy a kapcsolódás és a nem kapcsolódás megkülön-
böztetése mentén differenciálnak, hanem olyan szelekcióteljesítmé-
nyek, amelyek lehetővé teszik a függőségek és a függetlenségek foko-
zását”. Következésképpen – folytatja az elemzését, immár közvetlenül
az erkölcsre vonatkozóan Luhmann – „az ember organikus-pszichikai
egysége a társadalomrendszer környezetéhez tartozik, az erkölcs vala-
mennyi elemét viszont ezzel szemben a társadalom önmagán belül
18 Luhmann itt Marxra (a társadalom nem egyénekből áll) és Randall Collinsra hivat-
kozik (a társadalom az egyének aggregációja, nem pedig integrációja). Mindazonáltal
náluk sincs szó a humanista tradíció megtöréséről vagy akár alapjainak revíziójáról.
Luhmann 2008, 82.
19 I. m. 83.
konstituálja. Az erkölcs és a funkció korábbi értelemben vett egysége

differenciált elemzési lehetőségekké szóródik szét”.20
A társadalom és az egyén összekapcsolásának humanista tradíciója
elkerülhetetlenül az antropológiai megalapozás szükségességéhez vezet.
Az antropológia alapelve pedig az, hogy előzetes megállapításokat kell
tenni az ember természetére nézve ahhoz, hogy a társadalom fogalmát,
illetve valamely állapotát, fejlődését meg lehessen határozni. Luhmann
szerint erre a megalapozásra egyfelől az uralom, mint a társadalmi élet
„centrális feltétele” épült, melyből azután „a politika funkcionális pri-
mátusa [illetve] magának a társadalomnak, mint politikai társadalom-
nak a definíciója következett”. Így a differencia formái, mégpedig mind
az uralom birtokosai, mind pedig az uralomnak alávetettek a társada-
lom részeiként jelentek meg, s az „életcélokat tekintve egyaránt az ura-
lomra törekedtek, és ennyiben azonosak voltak”.21
Az antropológia másfelől negatív színezetet kapott, amikor művelői
a társadalmat történetileg szemlélve arra a következtetésre jutottak,
hogy a szabadság és a humanitás kiteljesítését valamiféle jövőre irá-
nyuló programként lehet felfogni, amikor is a humanitás, immár nem
mint negativálható, hanem negáló pozitivitás lép fel. Ámde a (modern)
társadalom immár túl komplex ahhoz, hogy viszonyainak és összefüg-
géseinek az elemzéséhez az emberből kiindulva legyen értelmezhető.
A helyzet fordítottá vált: nem a struktúrák dinamikája és hierarchiája
értelmezhető az ember meghatározása alapján, hanem ellenkezőleg,
a rendszerdifferenciálódás formái alapján lesz értelmezhető a huma-
nizmus fejlődése és elmélettörténeti szerepe. Másképpen fogalmazva:
Luhmann szerint a modern társadalom differenciált rendszerei annyira
tagoltak és komplexitásuk oly mértékű, hogy a rendszerek belső mecha-
nizmusai az embertől független logika és szabályok szerint működnek.
A szociális rendszerek feltételezik ugyan az embert, de maguk a rend-
szerek az ember közreműködése és beavatkozása nélkül határozzák
meg lehetőségeiket, és az ezek közötti választást. Ilyen körülmények
között, még ha nyitva is hagyjuk a kérdést, hogy vajon a történelem
folyamán a humanizmus joggal feltételezte vagy sem, hogy az ember a
maga viszonyait és/vagy a társadalom berendezkedését önmaga hatá-
rozza meg és építi fel, a történelemnek eme korszakai végérvényesen
lezárultak. Immár nincs más elméleti lehetőség, mint a helyzet tudo-
20 I. m. 84.
21 I. m. 85.
112 SZEMLE
másul vétele. És éppen ez az, ami a normatív-kritikai beállítottságú

humanista tradíció fenntartásával nem lehetséges.22
De az elmélettörténeti fordulatot igénylő körülménynek ez csupán a
kevésbé fontos eleme. A humanista tradíció a modern társadalom rend-
szerré szerveződésének folyamatához nem csupán negatív értékelő fogal-
makat – úgymint elidegenedés, elszemélytelenedés, dehumanizálódás
és egyéb efféle „megbélyegzéseket” – csatol. Luhmann úgy véli a tulaj-
donképpeni probléma egyáltalán maga az értékelő megközelítés a leírás
és a megfigyelés helyett. Még ennél is súlyosabb tehertételnek látja,
hogy a humanista tradíció programjába felveszi az eredeti kiinduló
pontként felfogott, majd a történeti fejlődés folyamatában megbomlott
ember-társadalom-rendszer közötti összekapcsolódás és egyensúly (ha
nem éppen harmónia) helyreállítását.
Az előzőekből (is) következik, hogy a humanista tradíció és a rend-
szerelmélet konfrontációjának egyik fókuszában a társadalomtörténet
áll. A humanista tradíció alapján szemlélve a társadalom története egy-
ben az ember fejlődéstörténetévé lép elő, amiből viszont elkerülhetetle-
nül az erkölcs és az ész „temporalizálásának” – akár pozitív akár negatív
következtetésekre vezető – követelménye következik.23 Az a vélekedés,
miszerint a humanista tradíció összhangban áll vagy legalábbis össze-
egyeztethető a történész céljával és általában a történetírással, nem
más, mint merő tévhit: a humanista történelemírás nem egyéb, mint a
humanista tradíció saját története.
Az interszubjektivitás koncepciója (Habermas), mely az erkölcsöt és
az észt közvetlenül elvonja ugyan a szubjektumtól, de csak azért, hogy
22 Még az olyan esetekben, mint Durkheim heroikus kísérlete – arra, hogy a munka-
megosztás differenciáló hatását és az ember fejlődésének ezzel párhuzamos gondolatát
együttesen és egymással összeegyeztethető és egymást erősítő módon mint a szolidari-
tás (erkölcsi) magasabb fokát (organikus szolidaritás) fogja fel – sincs elméleti lehetőség
arra, hogy a rendszer önállóvá válásához vezető „elkerülhetetlen áttörést” elméleti
programmá emelje. Vö. Luhmann: Arbeitsteilung und Moral. Durkheims Theorie.
(2008, 7–14).
23 Abból, hogy Luhmann itt és sok más esetben, mint például az ellentmondás, a rend-
szer feltételei és meghatározottsága közötti megkülönböztetés logikai megközelíté-
sében többször is Hegelre hivatkozik, egyes elemzők messzemenő következtetéseket
vonnak le. Például, hogy „Luhmann furcsa tiszteletet tanúsít Hegel iránt – az irónia
és a respektus keverékét.” Sőt az is felmerült, hogy Luhmann rendszerelmélete volta-
képpen Hegel dialektikájának legújabb kiadása (Bangó 2004, 113). Nem vállaljuk a kér-
dés eldöntését, s azt sem, hogy megítéljük: Luhmann Hegelre hivatkozása, valamint
eszmetörténeti reprodukciója mennyiben bírálható vagy akceptálható. Mindazonáltal
nem hallgathatjuk el a kétségeinket az iránt, hogy Luhmann számos összefüggés elem-
zésénél – például éppen az alaptézis, a rendszer-környezet kapcsolat tárgyalásánál – va-
lamennyire is a hegeli logika vagy dialektika követője lenne.
megőrizhesse, nem az elmélet radikális megújítása, hanem ellenkező-

leg: a humanista tradíció mély krízisét jelzi.24 A rendszerelmélet ezzel
szemben „következetesen elutasítja az egyes funkciók történeti és
aktuális primátusának antropológiai hiposztazálását [valamint], hogy a
szocialitást az ember sajátosságaként kezelje és ebben a formájában nor-
mává emelje”.25 Társadalomtörténeti konzekvenciáit tekintve a rend-
szerelmélet eme alapállása elkerülhetővé teszi – illetve eleve létre sem
hozza – a lét és az alakulás (Sein und Werden), a struktúra és a folyamat
szembeállítását, mégpedig azért mert a rendszerműködést és az evolú-
ciós folyamatot a rendszerképződés különböző szintjein ragadja meg.
A luhmanni rendszerelmélet az önreferencia fogalmát kínálja alter-
natívaként a humanista tradíció reflexiófogalma helyett. Ez utóbbi
– hagyományos értelme szerint – olyan mentális tulajdonság, mely-
nek alapja ama antropológiai feltevés, hogy a megismerési viszony a
megismerő oldalán helyezendő el: szubjektív-emberi teljesítmény. Ez
egyben az ellentmondás elkerülésének tévesnek bizonyuló stratégiáját
foglalja magában, amennyiben felteszi, hogy egyfelől a kiinduló ponton
a tudatos reflexió-adó szubsztancia, másfelől az időben és térben kiter-
jedő szubsztancia közötti feszültség a szubjektum javára feloldható.
E stratégia érvényre juttatását eleve megnehezíti a megismerő erkölcsi
meggyőződése és vallási hite, különösen akkor, ha a szaktudományok
követelményeivel szembesül.
A rendszerelmélet ezzel szemben abból indul ki, hogy az önreferen-
cia olyan tárgyi-dologi struktúra, amelyet a megismerési relációnak
nem a szubjektív, hanem az objektív oldalán kell elhelyezni. „Csak a
megismerési folyamat reflexivitása, csak annak biztosítása, hogy a meg-
ismerést megismerjük, teszi lehetővé, hogy maga a megismerő önre-
ferenciaként jelenhessen meg. [Az] ismeretelmélet tárgyaként [és nem
szubjektumaként – B. I.] lesz a szubjektum valami olyasmi, amihez a
reflexió hozzákapcsolható”.26 A rendszerelméleti kiindulópont köz-
vetlenül két ismeretelméleti, egyben ezen túlmenő eredményre vezet:
egyrészt tágabb elmélettörténeti horizonton világossá válik, hogy miért
lettek egyre problematikusabbá, sőt tarthatatlanná az olyan antropoló-
24 Nem véletlen – írja Luhmann –, hogy Edmund Husserl és Jürgen Habermas az er-
kölcs és az ész emberhez kötött fogalmait az interszubjektivitásra helyezte át, és az
ezzel összekapcsolt életvilág fogalmára támaszkodva a modern tudományos szemlé-
letmódot a szcientizmussal és a kapitalizmus bűneivel kapcsolja össze. „Az ember
mindig válságot lát, amikor a társadalmat a kellés-értéke és a történeti tudat kettős
szemüvegén keresztül szemléli”. Luhmann 2008, 91.
25 I. m. 87–89.
26 I. m. 93.
114 SZEMLE
giai indíttatású fogalmak, mint szubjektum, tudat, szabad akarat, szel-

lem, reflexió és hasonlók. Másrészt a rendszerelméleti koncepcióban a
természet- és szellemtudományok, illetve a természet- és társadalom-
tudományok szembenállása legalábbis elveszíti újabb kori intenzitását.
„A humanista tradíció gondolkodói, történetileg szemlélve, feltéte-
lezték az előzetesen adott fejlett erkölcs meglétét. Az erkölcs tényszerű-
ségére hivatkozva nyílott lehetőség a normák (vagy a normatív módon
felfogott orientációs nézőpontok) és a cselekvés közötti megkülön-
böztetésre, és arra, hogy mindkettőt erkölcsileg minősítsék”.27 Ennek
alapján lehetőség nyílt arra, hogy az erkölcs a cselekvést általánosan
is, mint normák által szabályozott cselekvést ragadják meg, és ehhez
igazítva a külső, valamint a belső oldalát kombinálják és rendezzék. Jól
ismert, hogy az így felfogott erkölcshöz igazodó életvezetés keserves
következményekkel járt. Elkerülhetetlen hát, hogy az erkölcs elmélete
távolabbi perspektívából közelítsen a tárgyához.
Luhmann szerint ez a távolabbi perspektíva a humanista tradíció és
a rendszerelmélet közötti szakítás révén nyílik meg, mely a cselekvés
és a norma tradicionális modelljét két ponton érinti. Egyrészt súlyának
megfelelően kell tudomásul venni, hogy az újkori polgári (bürgerliche)
társadalomban – beleértve a társadalomra vonatkozó felfogást is – az
erkölcsi normák relativizálódtak, illetve az „eljogiasodás” hosszú folya-
matában fokozatosan és szelektív módon pozitivilálódtak. Másrészt
az emberi létstruktúrák, a fizika, a technika, illetve az organikus élet
modelljére támaszkodva, kiváltak (verabstrahiert) a társadalmi erkölcs
kontextusából és önállósodtak.
Luhmann megfogalmazása szerint: a struktúrák „autokatalitikussá”
váltak. A modern erkölcselmélet válságához vezetett, hogy többé nem
igazodhat a norma és a cselekvés fogalmi apparátusához, és nem épülhet
a cselekvés és a norma hermeneutikai felfogásához sem; megújításának
perspektívája csak akkor nyílik meg, ha a szociális rendszerek struktú-
rájaként definiálható.28 A modern erkölcselmélet újrafogalmazása – ha
egyáltalán van perspektívája – tehát csak az erkölcs antropológiai tradí-
cióhoz kapcsolódásának felszámolásával, és a modern rendszerelméle-
ten belül lehetséges.
A rendszerelmélet nem a „humanista tradíció” valamely koncepció-
jával, valamely történeti formájával, hanem a tradíció egészével szakít,
legalábbis annyiban, amennyiben ez a tradíció szerepet játszott vagy
egyáltalán játszhat a társadalomelmélet megalapozásában. De a sza-
27 I. m. 95.
28 I. m. 96–97.
kítás differenciált: ami az antropológiai oldalát illeti, azzal Luhmann

véglegesen leszámol. Az erkölcselmélet perspektívájára nézve azonban
a luhmanni álláspont legalábbis nem egyértelmű. Egyfelől lehetőséget
lát az erkölcs – legalább részleges – rendszerelméleti átírására, vagyis
arra, hogy a szociális rendszerek struktúrájaként újratematizálva legyen
kifejthető, és ebben a megújított kifejtésben fenntartható.
Ebben az összefüggésben némiképpen indokoltnak mondható a most
megjelent kötet megelőlegezett címadása: Die Moral der Gesellschaft.
Másfelől viszont Luhmann az erkölcs reflexiós elméleteként kifejtendő
etikának elsőrendű feladataként az erkölcs korlátozását határozza
meg, ez pedig semmiképpen sem mutat egy új erkölcselmélet lehető-
ségének irányába. Harmadrészt Luhmann úgy látja: legcélszerűbb az,
ha az erkölcs és etika problémakomplexum elméleti kidolgozását egy
békésebb időszak feladataként jelöli meg. Ennyiben viszont „A társa-
dalom erkölcse” nem egy Luhmann által kitűzött, de nem megvalósí-
tott elméleti program egyes elemeinek foglalata, hanem ellentétben áll
a társadalomról készült kötetsorozat alapkoncepciójával. Megmaradva
az elsőként említett opciónál: fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban
sikerült-e Luhmannak a radikális szakítás a „humanista tradícióval”,
s vajon tényleg nem köszön-e vissza valamilyen módon az elméletből
kitessékelt antropológia?
A megalapozás mint relacionalizálás

Luhmann elméleti munkásságának egyik legkockázatosabb mutatvá-
nyára vállalkozott, amikor az erkölcs – és általában a normák – ant-
ropológiai megalapozását elvetve, a rendszerelméleti megalapozást
a relacionalizásra helyezte át. A kockázat abban áll, hogy az egyik
oldalon, az önreferenciális rendszerfelfogás merev kiterjesztésével, az
erkölcs kicsúszhat az elemzés keretei közül, és így meghiúsulhat az
erkölcs rendszerelméleti átírása.
A másik oldalon viszont az erkölcselmélet önálló kifejtése előre lát-
hatólag elég nagy valószínűséggel szétfeszíti a rendszerelmélet egységes
fogalmi és szemléleti kereteit és felépítését. Emiatt azután Luhmannak
a rendszerelméleti paradigma és az azzal legalábbis nehezen összeegyez-
tethető – vagy éppen annak ellentmondó – megfontolások vékony szá-
lán kell egyensúlyoznia. A veszélyeket magukban hordozó és feloldandó
elméleti dilemmák közül ezúttal hármat kell kiemelnünk.
Először: miközben a rendszerelméleti alaptézis szerint a szociális
rendszerek önreferenciálisak, vagyis olyan kommunikációk, amelyek
116 SZEMLE
önmagukat építik fel a bináris kódjaik mentén, addig az erkölcs még

Luhmann által is elismerten nem önreferenciális, habár a tisztelet/meg-
vetés bináris kód szerinti kommunikáció. Ezért az erkölcs nem tekint-
hető szociális rendszernek. Luhmann a dilemmát egy kategoriális for-
dulattal oldja meg: az erkölcs nem szociális rendszer, hanem struktúra,
melyet a rendszer-kommunikáció folytatásának követelménye kény-
szerít ki.29
Másodszor: habár az erkölcs rendszerelméleti átírása a struktúrafo-
galom segítségével megvalósítható, vagyis meghatározott bináris kód
szerinti kommunikációként definiálható, és ennek alapján az antropo-
lógiai tradíciótól független elméleti problémaként kezelhető, a tiszte-
let/megvetés kódja mégsem személytelen, hanem továbbra is szemé-
lyekre vonatkozik. Az erkölcsi kód szempontjából releváns személy
nem egyes funkciói szerinti széttagoltságában definiálható, hanem a
személy egészét tekintve. Ez a definíció viszont nem adható meg immár
a szociális rendszernek a struktúrafogalommal kibővített koncepcióján
belül. Luhmann megoldási kísérlete a dilemmára az, hogy meglehető-
sen homályossá teszi a pszichikai rendszer, a szubjektív rendszer, a sze-
mély közötti definíciót és annak határait.
Harmadszor: miközben az egyes szociális rendszerek számára mindaz
környezet, amit nem a saját maguk által binárisan kódolt kommu-
nikációk szerint építenek fel, azonközben az erkölcs saját bináris kódja
szerint szervezett kommunikáció úgy „cirkulál” a zárt rendszerek
között, hogy legalábbis többükkel kapcsolatba tud lépni. Luhmann
koncepcionális megoldási kísérlete két szinten – egyrészt az interakció,
másrészt a kommunikáció szintjén – mozog, melynek következtében
most már az erkölcsöt osztja ketté: normatív oldalát az interakció szfé-
rájában helyezi el, és a normatív jellegétől megtisztított tisztelet/meg-
vetés kódja mentén tagolódó erkölcsi kommunikációt pedig a szociális
rendszerekhez kapcsolja. Végül pedig e kettősségből eredő feszültséget
oly módon vezeti le, hogy az erkölcsi kommunikációnak különleges
„státuszt” biztosít a szociális rendszerek között: az erkölcsi kommu-
nikációt. A szociális rendszerben struktúraként definiált erkölcs most
újabb – a pszichikai rendszerre jellemző – dimenzióval gazdagodik, s
így egyidejűleg kettős kötődésű, bár nem közvetítő jellegű struktúra-
szerveződésként jelenik meg. Mondhatnánk, az erkölcs, mint struktúra
29 Luhmann 1987, 564–565. Már önmagában az is – legalábbis látszólagos – ellent-

mondás, hogy egyfelől a struktúrák kulcsfontosságúak a rendszerek működése szem-
pontjából, másfelől viszont Luhmann módszertani célkitűzései tulajdonképpen épp
ellentétesek azokkal az elméleti törekvésekkel, melyek a struktúrák jelentőségét
hangsúlyozzák. Vö. Brunczel 2008, 41.
olyan rendszerelméleti státuszra tesz szert, amely egyszerre a rendsze-

ren kívül is és belül is működik.
Luhmann tökéletesen tisztában van azzal, hogy a „humanista tradí-
ció” (ezen belül külön hangsúllyal az antropológiai tradícióra) bármi-
lyen egyértelmű és kategorikus elvetése önmagában nem oldja meg,
hanem inkább kiélezi az erkölcs megalapozásának problémáját. „Az
erkölcs olyan megalapozása, amely a szocialitást (das Soziale) a maga
formájára akarja hozni, beleütközik az önreferencia problémájába, s ez
új kihívásokkal jár, melyek egy új módon [az erkölcs reflexiós elmélete-
ként – B. I.] értelmezendő etika körébe tartoznak”.30
Az erkölcs megalapozásának eme új stratégiáját Luhmann logikai
és történeti szempontból közelíti meg; mindenesetre az előbbi erős
dominanciájával, mely már a probléma gyökerének körvonalazásában
is megjelenik. A megalapozás-probléma megközelítésének kiinduló-
pontja, hogy az ember világban való létének alapvető feltételeként (az
antropológia „primitív” emberképével szemben) a tapasztalásnak és az
információfeldolgozásnak igen szűk lehetőségei állnak rendelkezésére.
A tapasztalás és az információ feldolgozási kapacitás bővítésének tör-
téneti ténye és menete eleve kiiktatja az antropológiai tradícióban elő-
ször magától értetődő előfeltételként kezelt, majd később a kölcsönös
ráutaltság valamely eleméből (például érdek, belátás, szolidaritás) leve-
zetett szocialitás problémáját, azt a kérdést tehát, hogy honnan ered, és
mi tartja fenn az emberi együttműködést.
A tapasztalás és az információ feldolgozás – különösen az elemi szűk
lehetőségek szintjén – az organizmus és a pszichikai felépítés szintjén
definiálható, tehát nem igényli a szociális dimenzió bevonását. Ami a
szociális-közösségi probléma kiesése után marad, az nem más, mint az
emberi élet állandó és folyamatosan növekvő túlterhelése abból faka-
dóan, hogy több lehetőség áll rendelkezésére annál, mint amit megvaló-
sítani képes (komplexitás), továbbá, hogy az egyik lehetőség realizálása
több más lehetőség kizárását jelenti (kontingencia). A folyamatos túl-
terhelés mintegy indítéka az emberi kapcsolatoknak. Az egyedek túl-
terhelésének csökkentését ugyanis „a másik perspektívájának az átvé-
tele, a másik szemlével látás [és] ennek révén a saját élményhorizont
időveszteség nélküli kiterjesztése” nyitja meg.31
A perspektíva-átvételére az elvárások rendszere épül: az elvárások
kölcsönössége, majd reflexivitása, úgymint az elvárások elvárásai, az
elváráselvárások elvárásai, melyek egyúttal a teljesülés (az elvárások
30 Luhmann 2008, 312.

31 I. m. 30.
118 SZEMLE
teljesülésének) fokozottan növekvő kockázatát, a csalódás lehetőségét

is magukban foglalják. Luhmann innen jut el a norma új felfogásának
általános meghatározásához, vagy inkább megalapozásához: a norma
nem egyéb, mint az elvárások fenntartása az egyes szinteken a nem tel-
jesülés esetén is, vagyis kontrafaktuálisan fenntartott elvárás.
Másként fogalmazva: a norma úgy határozható meg, mint nem tanu-
lás a kudarcból. Ezzel szemben a tanulás úgy definiálható, mint kogni-
tív-korrigáló reagálás a kudarcra. Innen nézve az erkölcsnek a huma-
nista tradícióban filozófiai szintre emelt problémája a Sein és a Sollen,
nem más, mint a tanulás és a nem tanulás ontológiailag abszolutizált
kettőssége. Az élet pedig a világ folyamatos (tanulásban és nem tanulás-
ban megvalósított) rekonstrukciója.32
Az elvárások iménti szintjei egyben a reflexivitás szintjei is: a saját
és az idegen elvárások „háromlépcsős reflexivitása gyors és kölcsönös
figyelemmel telített, egyúttal kommunikációmentes megértést tesz
lehetővé, mely nem csupán az elvárásokat, hanem a partnerek elvárása-
inak biztonságát is magában foglalja”.33
Mindazonáltal – mivel most még a megértés kommunikációmen-
tes formájáról van szó – mindez az interakció szintjén zajlik, mint-
egy a táradalom környezetében. Itt a kölcsönös megértés a másik
énazonosságának alapján történik, amikor is „az alter ego, mint másik
én szabadnak mutatkozik abban, hogy viselkedését [saját belátása sze-
rint] variálja, éppen úgy, ahogyan a megélő én önmagát szintén szabad-
nak érzi”.34 Kérdés tehát az, hogyan térhet át az elemzés a kommuniká-
ciók szociális rendszerszintjére.
Figyelemreméltó, hogy Luhmann ezúttal nem lát különös nehéz-
séget az interakció és a kommunikációként meghatározott szociális
rendszerek közötti határ átlépésében. A kölcsönös és reflexív elvárások
(elvárás-elvárások stb.) legmagasabb szintjén megvalósuló elszemélyte-
lenedés (elszemélytelenítés) révén a normák – eltérően a személyközi
kívánságtól, vagy utasítástól – anonim és objektív parancs formáját
öltik. Az elszemélytelenedés egyben segítséget nyújt a személyeknek
abban, hogy az elvárások nem teljesülése által bennük (a pszichikai
rendszerekben) okozott feszültségeket a szociális szféra levezesse.
A tisztelet és megvetés bináris kódja neutralizálja, de nem szünteti
meg az ego és alter közötti megkülönböztetést, hanem továbbvihe-
tővé teszi, hogy az ego és az alter nézőpontjának és önmeghatározá-
32 I. m. 36–37.
33 I. m. 32.
34 I. m. 30
sának kölcsönös átvételében a tisztelet fejeződjön ki. Ettől a ponttól

ez már a kölcsönös tisztelet kommunikációja.35 A tisztelet/megvetés
bináris tagoltságú kommunikációja ezzel megnyitja az utat az eddiginél
(az interakció szintjén lehetségesnél) összetettebb és átláthatatlanabb,
ugyanakkor személytelenített és tényszerű elvárások felépítése előtt.
Összegezve: „a szociális rendszer a tanulás és a nem tanulás közötti
kivételesen fontos döntést nem engedheti át kizárólag a pszichikai
rendszer integrációs mechanizmusának,”36 de ez a funkció-kiterjesz-
tés csak akkor fogható fel teljes jelentőségében, ha a kommunikációt
nem információátvitelként vagy a közvetítés metaforája szerint gondol-
juk el. A kommunikáció meghatározása: a szelekció folyamattá tétele
(Prozessieren). Az erkölcs esetében a tisztelet és a megvetés kódja sze-
rinti szelekció folyamatos fenntartása.
Eddig az erkölcsmegalapozás logikai váza. A folyamat történeti olda-
lát tekintve valamelyest elmosódottabbá válik az elméleti modell képe.
Az elvárások fokozataiban felépülő interakció ugyan elszakad attól,
hogy pontról-pontra igazodjon a környezethez, s ennyiben olyan rend-
szerként fogható fel, amely előnyösen különbözik az állati interakciók-
tól, de még nem alkot társadalmi rendszert.
Társadalomról egy további differenciálás belépése esetén beszélhe-
tünk: „minden társadalom primer szelekció-mechanizmusa, beleértve
a legprimitívebbet is, az interakciórendszere és a társadalomrendszer
közötti differenciálás. [Ámde] az írásnélküli, szegmentáris társadalmak-
ban csak a jelenléttel együtt járó interakció áll a kommunikáció ren-
delkezésére, és a rendszerdifferenciálás szegmentáris formája gondosko-
dik arról, hogy a társadalmon belüli környezetben mindenhol hasonló
viszonyok legyenek feltételezhetők”.37 Kezdetben az interakció feltét-
eleire épülő, majd önmaga szelekciós kódja mentén szerveződő kom-
munikáció teszi lehetővé az interakció és a társadalom közötti határo-
zottabb differenciálódást. Ennek első fejlettebb történeti formájában a
stratifikációs differenciálódás rendszerében válik először problémává a
társadalmi rendszer számára a generalizált erkölcs.38
35 I. m. 100, 102, 273.

36 I. m. 35.
37 I. m. 212; Uő 1997, 1: 478, 498.
38 Uő 2008, 141.
120 SZEMLE
Relációantropológia és rendszerelmélet
Luhmannál a relacionalizálás – mint a humanista tradíció szubsztanciális
emberfelfogásának relációkká bontása – erkölcselméleti fordulópont.
Az erkölcs megalapozását immár nem az ember valamely specifikus
tulajdonságának vagy képességének előzetes felvétele jelenti, hanem
történeti folyamatot generáló relációk. Luhmann koncepciójában e
relációk legfontosabb elemei között szerepelnek az elvárásfokozatok, az
erkölcsi kommunikáció kódja, melyek együttese – Luhmann feltevése
szerint – nem csupán relációkká bontja az antropológiai előfeltevéseket,
hanem az eljárás tulajdonképpeni célja az, hogy a társadalomelméletből
kiiktassa magát az antropológiát.
Ám az eredmény mindaddig kétséges, amíg a személy – akire a tiszte-
let/megvetés bináris erkölcsi kódja, „mint egészre” vonatkozik – iden-
tifikációja elválasztható a rendszerrelációktól. Az antropológiai dimen-
zió teljes kiiktatása tehát további relacionalizálást igényel. Luhmann
ezt a lépést egyrészt a reláció új típusának a strukturális csatolásnak
(Kopplung) a bevezetésével teszi meg,39 másrészt a pszichikai rendszer
és a személy fogalmai közötti pontosabb megkülönböztetést látja szük-
ségesnek. Eszerint „a más pszichikai rendszerek vagy a szociális rend-
szerek által megfigyelt pszichikai rendszereket személyeknek nevez-
zük. A fogalmi megkülönböztetés szükségessége annyiban marad fenn,
amennyiben a személy fogalma kapcsán a megfigyelő erősebb hangsúlyt
kap”.40
Ennek a nem bazális megkülönböztetésnek az alapján Luhmann úgy
látja, hogy immár a zárt önreferenciális rendszer alapfogalmait közvet-
lenül alkalmazhatja a pszichikai rendszerekre, „tehát olyan rendsze-
rekre, amelyek a tudatot a tudat révén reprodukálják [vagyis] amelye-
ket nem külső tudatok tartanak fenn, és nem adnak le kívülre tudatot.
»Tudat« alatt ezúttal nem valamiféle szubsztanciális előzetes értendő,
hanem csupán a pszichikai rendszer specifikus operáció-módozata.
[Mindennek alapján] nem férhet kétség ahhoz, hogy a pszichikai rend-
szerek autopoietikus rendszerek, amelyek nem az élet, hanem a tudat
alapján [állnak]”.41 A még pontosabb meghatározás érdekében mindeh-
hez hozzá kell tenni, hogy a személy (vagy pszichikai rendszer) indi-
vidualitása, melyet az újabb filozófiai tradíció szubjektumnak nevez,
39 Uő 1997, 1: 106–107.
40 Uő 1987, 155.
41 I. m. 355. Egyébként pedig: az élet nem egyéb, mint az autopoieszisz metaforája.
357. A tudat pedig közelebbi meghatározásban nem más, mint az értelemnek a testi
életérzéshez kapcsolt szekvenciája. I. m. 142.
a rendszerrelációba átértelmezve „nem más, mint az önreferenciális

reprodukció cirkuláris zártsága. A reflexióban (mely egyebek mellett
aktualizált tudati folyamat) ez a zártság az önmaga által előfeltételezett
tudatként jelenik meg. Csupán ez által tudja, hogy mi ő,” és erről a
tudásáról tudomása is van.42
A megszüntetett antropológiai tradíció főbb fogalmai rendszerelmé-
leti átírásban, illetve relációvá átértelmezve, fő vonalaiban tehát a követ-
kezők: először, az ember, mégpedig nem mint specifikus tulajdonságok-
kal rendelkező „nembeli lény”, hanem mint „konkrét egyedi ember,
aki a szociális rendszerek szempontjából környezetként jelenik meg”.43
Az egyedi meghatározottságában definiált ember (Einzelmensch) a
pszichikai és az organikus rendszer együttese. Másodszor, a személy
mint interakciók, vagyis kölcsönös és komplex elvárások rendszere.
Harmadszor, az individualitás mint a tudat alapján cirkuláris operáci-
ókban önmagát felépítő, autopoietikus pszichikai rendszer. Ilymódon
a relációk és a relációk relációi első tekintetre kiiktatták az elmélet
antropológiai alaphelyzetet.
Mivel azonban Luhmann maga is érzi, hogy a relációkat alkotó fogal-
mak – elsősorban az individuum, valamint hozzá kapcsolódóan az elvá-
rások és a tudat fogalmai – jelentéshátterében újólag felsejlő antropo-
lógiai dimenzió kiiktatásához további tisztázásokra van szükség, ezért
külön is kitér az individuum rendszerelméleti értelmezésére. Merthogy
a 18. századtól az embert egyidejűleg individuumnak és az általános
emberiség megtestesítőjének tekintik, és ennélfogva az individuum
antropológiai értelmezést foglal magában.44
Luhmann válasza: relációs terminusokban kifejezve az individualitás
olyan zárt rendszer, amely képes önmaga megfigyelésére és önleírására.
Az önleírás pedig olyan folyamat, amely önmagát artikulálja és módo-
sítja, s ehhez olyan szemantikát használ fel, amellyel a rendszer tudato-
san képes műveleteket végezni (operieren kann). Kissé világosabb meg-
fogalmazásban: a pszichikai és a szociális rendszer differenciálódásának
mértéke szabja meg, hogy az individuum saját individualitását önleírá-
sára fel tudja-e használni vagy sem.45 Mindazonáltal az iménti vázlatos
és korántsem teljesnek tekinthető kategóriaelemzés46 azt mutatja, hogy
42 I. m. 357.
43 Luhmann 2008, 82.
44 Uő 1997, 2: 1025.
45 Uő 1987, 361–362.
46 Vázlatos a kategóriaelemzésünk annyiban, hogy csak az alaptézissel összhangban
álló centrális jelentésüket vettük figyelembe, és nem tűztük célul az egyes fogalmak
Luhmann általi meghatározásának az egyes munkákban olykor (mint például a Soziale
122 SZEMLE
a rendszerelméleti átírást követően is egy rejtett vagy maradvány ant-

ropológia marad fenn. Ugyanis az önálló, autopoietikus rendszerként
definiált személy továbbra is magán viseli a modern individuum antro-
pológiai hátterű meghatározottságait.
A kölcsönös elvárások, az ego és az alter, egymástól elkülönülő pszi-
chikai (szubjektív árnyalatú) entitások közötti (interpenetrációs jel-
legű) kapcsolatokban egy sajátos antropológiai háttér rendszerelméleti
átírása sejlik fel. A kérdés most már az, hogy kibontható-e ez a háttérbe
szorított antropológia anélkül, hogy egyúttal veszendőbe mennének
Luhmann rendszerelméleti megfontolásai, vagy pedig valóban az a hely-
zet, hogy (miként Luhmann feltételezi) a rendszerelméleti relációmo-
dell és antropológiai megközelítés egymást kizáró alternatívák.
Röviden: a kérdés az, hogy lehetséges-e antropológiai relacionalizmus.
Ha mármost a relációk Luhmann által kidolgozott modelljét nem tekint-
jük elméleti és történeti kiinduló pontnak, hanem a relacionalizmus
elvének antropológiai értelmezést adunk – tehát a relacionalizálást nem
az antropológia alternatívájaként, hanem az ember általános meghatá-
rozására kiterjeszthető szempontként fogjuk fel –, akkor nem az antro-
Systeme megjelenése előtti és azt követő) jelentősebb eltéréseit. Nem teljes a kategória-
elemzésünk annyiban, hogy figyelmen kívül hagytuk azokat a kategóriákat, amelyek
elemzése a jelenlegi témánk, az erkölcsprobléma vizsgálata szempontjából nagyobb
kitérőt tett volna szükségessé. Mégis – mintegy példaként – meg kell említenünk, hogy
Luhmann elmélete nem ismer közösségeket, és nem ismeri a közösség fogalmát sem,
hanem következetesen a társadalom, a szociális rendszer és ezek környezetére korlá-
tozódik, így a jelen összefüggésben a pszichikai rendszer és a társadalom kettőségét
tételezi, és nem vesz tudomást a közösségi kapcsolatokról. Luhmann kritikusai ezzel
kapcsolatban a rendszerszintek (pszichikai rendszerek, organizációk szociális rendsze-
rek, társadalom) közötti kitöltetlen hézagosságot teszik szóvá, és a csoportnak, vagy
a szociorégiónak a koncepcióba emelése mellett érvelnek (vö. Neidhardt 1983; Bangó
2003). Jelenlegi vizsgálódásunk szempontjából azonban a közösség problémája – illet-
ve ennek Luhmann általi mellőzése – nem konstrukciós probléma, hanem az elmélet
alapjait érinti. Fontossága részben abban áll, hogy a duális tagoltság tézise (társadalom
és egyén) csak a modern társadalomban (a természetes közösségek teljes felbomlásá-
nak körülményei között) tekinthető plauzibilisnek, ezért ennek a dualizmusnak a ki-
terjesztése a Luhmann által „primitívnek”, „egyszerűnek”, „kicsinek”, „lokálisnak”,
„írás nélkülinek” megjelölt együttélési formákra egyértelműen a modern viszonyok
visszavetítését jelenti korábbi történeti korszakokra. A közösségnek mint kritikus el-
méleti problémának a fontossága a luhmanni elmélet szempontjából továbbá abban
mérhető fel, hogy tudomásulvétele legalábbis nehézségeket támasztana vagy inkább
erős érveket szolgáltatna az elvárások szimmetrikus szerkezetének tézisével szemben.
Az erkölcsi normák alapján integrált közösségek interakciói ugyanis semmiképpen
sem tekinthetők szimmetrikusaknak. Végül pedig az ember eredendő közösségi meg-
határozottságának figyelembevétele alapjaiban tenné kérdésessé az organizmus és a
pszichikai rendszer kettősségére alapozott luhmanni kiindulópontot.
pológia maradéktalan felszámolását, hanem relációkká transzformálá-

sát kapjuk eredményül.
A következőkben megvizsgáljuk, hogy miként lehetséges a relacio-
nalizálás luhmanni elvére támaszkodva az antropológiai tradíció átfor-
málása. A relációantropológia lehetőségének gondolata tehát nem rend-
szerelméleti megfontolásokon alapul, mégis lehetővé teszi a „humanista
tradíción” belüli antropológia luhmanni kritikájának akceptálását.
Ennyiben a relacionalizálás módszerére támaszkodik. Luhmannal
szemben viszont annak tudomásulvételét fejezi ki, hogy társadalom-
ról (akár kommunikációként vagy más definíció alapján) szólva, illetve
az embert bármilyen értelemben (akár pszichikai rendszerként vagy
tudatként) magában foglaló gondolati konstrukció esetén, az antropo-
lógiai dimenzió nem iktatható ki maradéktalanul. A relacionalizmus
ebben az esetben tehát nem (miként Luhmannál) az antropológiai tra-
díció kiiktatását szolgálja, hanem az antropológia újraértelmezésének
lehetőségét jelenti. Ezért az antropológia relációs felfogása a luhmanni
elméleti stratégia revízióját foglalja magában.
A relációs meghatározásokra támaszkodó megfontolások alapján az
önálló antropológiai státusz igényével fellépő antropológiai kiinduló-
pont nem lehet valamely olyan önkényes és axiomatikus definíció,
mely (legalábbis érvényességi igényét tekintve) megadhatná az ember-
nek történetileg invariáns, vagyis mindenkor érvényesülő tulajdonságát.
Ebben a tekintetben Luhmann joggal érvel a „humanista tradíció” ant-
ropológiájának szubsztantív irányultsága ellen. Ha viszont a luhmanni
relacionalizmust elválasztjuk a rendszerelméleti kapcsolódásaitól, és
mint az antropológiai alapszerkezet meghatározásának módszerét fog-
juk fel, akkor azokat a sajátos viszonyokat és e viszonyok sajátos össze-
függéseit vehetjük szemügyre, amelyek változása, dinamikája egyben
az emberre jellemző tulajdonságok kialakulására és ezek változására
is rávilágítanak. Eszerint az antropológiai alapszerkezet relációi olyan
elemek összekapcsolódását jelentik, amelyek együttesen és összekap-
csoltságukban mintegy határkijelölő jelentőséggel bírnak az ember és
az állatvilág között. Éppen ennek révén az emberi létezés viszonyla-
gosan megbízható végső állapotát jelzik: viszonylagosak annyiban,
hogy „visszafelé” tovább lehet haladni az elemek jelzett határvonalon
túlra, így például át lehet lépni a fizikai-organikus szerveződések vagy
a szubhumán pszichológia területeire. Megbízhatóan végső relációk
annyiban, hogy az elemek és relációik határain átlépve már elhagytuk
az ember meghatározásának lehetőségét. Az antropológiai alaphelyzet
sajátossága, hogy az elemek maguk is részben relációk, mégpedig azok
a sajátos relációk, melyek csakis az embert jellemzik. Így tekintve az
ember egy biológiailag (is) sajátos faj (species) egyedeinek különös kap-
124 SZEMLE
csolódási rendszere, mely a faj létezésének mikéntjét és alakulásának

forrását egyaránt jelenti. E viszonyrendszer különössége nem inten-
zitásában, rugalmasságában, hanem struktúrájában mutatkozik meg.
E struktúra dimenziói:
Először: az embernek élete természeti előfeltételeihez való sajátos
viszonya, a természeti meghatározottságában vett – különös fajként
meghatározható – ember. Az ember olyan része a természetnek, aki sajá-
tos szükségletei és életmódja által különbözik a természet rajta kívüli
részétől. Következésképpen ebben a relációban az ember külső-termé-
szeti meghatározottságáról „az ember és a természet közötti folyamatos
anyagcseréről” van szó.
Másodszor: a faj egyedeinek egymáshoz való viszonya, az együtt-
élés egy sajátos módjában, azaz közösségi életformában meghatározott
ember. Ez a belső meghatározottság egyfelől az egyes egyedek egymás-
hoz, másrészt az egyesnek a többiekhez mint a vele együtt élőkhöz való
kölcsönös viszonyát foglalja magában. Ebben a relációban a közösségről
és a közösségben élő egyedekről van szó.
Harmadszor: az embernek önmagához való viszonya – mint önmeg-
határozás –, mégpedig mind az előbbi két kapcsolatában (a természet-
hez, és a többiekhez vett önmeghatározásként), mind pedig a közös-
ségnek önmagához és az egyénnek önmagához való reflexív viszony
eredményeként felfogott önmeghatározás. Önmeghatározásában mint
reflexiós viszonyban az ember mintegy kinyújtózik az időben: stabili-
zálja magát.
Alapvető jelentőségűnek tekintjük, hogy e hármas viszony együtte-
sen és egymáshoz kapcsolódóan jellemzi az embert, ezért és ennyiben
tekinthető antropológiai alapszerkezetnek. A hármas viszonyrendszer
az alapszerkezet elemeiként egymástól megkülönböztethető, egymásra
nem visszavezethető, ugyanakkor egymással szoros kapcsolatban álló
és az embere vonatkoztatva egymást feltételező dimenziók. Egymást
feltételező összekapcsoltságuknál fogva e relációk kölcsönösen, a relá-
ciók relációjaként, egy második szintű viszonyrendszerben – történeti-
társadalmi szerveződési formaként – az alaprelációk egymáshoz képest
változó egyensúlyát, dominanciáját és feszültségeit foglalják maguk-
ban. Ennyiben az antropológiai alapszerkezet a történeti-társadalmi
szerveződési formák társadalomelméleti elemzésének kiindulópontja-
ként tekinthető.47 Az ember és természet, a közösség és egyes ember, a
47 Megjegyzendő, hogy egyes társadalomelméleti koncepciók – e viszonyok különböző

oldalait egymástól elválasztva és függetlenítve, gyakorta pedig részlegesen – korábban
már több megközelítésben is jellemezték az antropológiai alapstruktúrát, illetve ennek
egyes viszonyait. Korántsem az ide kapcsolható kategóriák és tagolások áttekintésé-
közös és egyéni önreflexió egyrészt kölcsönös és egymást meghatározó

viszonyok, másrészt egymással ellentmondásban álló meghatározások.
Ebből a nézőpontból adódik az egyes történelmi korokra és önreflexió-
ikra való társadalomelméleti rálátás.
De az egyes relációk is feszültséget hordoznak magukban. Így az ere-
deti természeti létfeltételei közül kiemelkedő-kiszakadó ember csak
ugyanezen természeti feltételeit és meghatározottságait reprodukálva
képes fennmaradni. Ennél fogva a megbontott eredeti természeti kap-
csolódásait a relációk második szintjén valamilyen módon helyre is kell
állítania. Az ellentmondás abban áll, hogy egyfelől az ember csak a ter-
mészet többi részétől megkülönböztetetten nyilvánul meg emberként,
másfelől, mint életének feltételeihez szorosan és megszüntethetetle-
nül kötődik a természethez. Ennek a kettőségnek az ellentmondását
az azonos fajhoz tartozó egyedek természeti közösségeként hozza létre
(család, törzs), nyilvánítja ki (nyelvek és szimbólumrendszerek) és oldja
fel (totem, rítusok), majd hozza ismét létre (reprodukció). Csak így, az
együttes cselekvésnek a három alapviszony dimenzióiban való kibonta-
kozása, valamint folyamatossága esetén valósul meg a sajátosan emberi
létezési forma, az emberi életnek a legszélesebb és legáltalánosabb érte-
lemben vett reprodukciója.
Az ember-természet relációban kialakuló legeredetibb és legősibb
reprodukcióban az alapviszonyok együttese által alkotott struktúrát a
meg nem szüntethető, de ismételten és időlegesen feloldható feszültség
jellemzi. A feszültség egyrészt az embernek a természettel szembeni
normatív „igazsága”, másrészt a „békekötés” gyakorlati szükségessége
között áll fenn. Miközben az együtt élők csoportja (család, törzs) maga
is a természet részének tekinti önmagát, azonközben ugyanennek a
közösségnek a természet erői fölé kell kerülnie.
Mivel Luhmann számára nem létezik explicit antropológiai kérdés az
elméletből kitessékelt antropológia visszatérésének kényszerű elisme-
réseként az antropológiai alaprelációkat kerülő úton – mint a szociális
rendszer dimenziót – fogalmazza újjá. Luhmann szerint a világ artikulá-
cióiként a tárgyi, a szociális és az idődimenziót határozhatjuk meg. Az
antropológiai megalapozás nélküli dimenziók azonban most az elmé-
leti konstrukció elemeiként szerepelnek, melyeket Luhmann részletes
érvelés nélkül, többé-kevésbé önkényesen emel be az elméletbe.48
nek igényével megjegyezzük, hogy a hármas viszonyrendszer már felsejlik bizonyos

antropológiai elemzésekben is, így például Eder 1994, 101–118. Ugyancsak ennek a
struktúrának a körvonalai ismerhetők fel egyes mítosztipológiákban, vö. Kirk 1993.
48 Az antropológiai megalapozás nélküli konstrukció bizonytalansága teszi érthetővé
és indokolttá azt a kérdést, hogy vajon miért tekinti Luhmann kiemelt fontosságúnak
126 SZEMLE
Eszerint (1) a tárgyi dimenzió esetében, az értelemmel bíró intenciók

tárgyairól, illetve az értelemmel bíró kommunikáció témáiról van szó.
Luhmann szerint az értelem (Sinn) tárgyi artikulációja két nem ismert
(dolog) megkülönböztetése, mint „ez”, illetve „az”, amelyeket később
majd külsőként és belsőként tudunk megkülönböztetni.49 A természet-
ember viszonynak luhmanni modellje szembetűnően redukciós jellegű.
Egyrészt a természetnek tárgyak felosztásává redukálása értelmében,
másrészt a kettős konstitutív viszony (úgymint a természet megváltoz-
tatásának és az ember kiteljesedésének) statikussá rögzítése tekinteté-
ben. A szociális dimenzióban (2) az ember a vele azonos értelemmel
bíró lény, mint alter ego jelenik meg és „az elfogadottság relevanci-
áját a világ-tapasztalás és értelemrögzítés artikulálja”. Az értelem – a
szociális dimenziójában – nem valamely objektívhez kötöttséget foglal
magában, hanem az értelmi megragadás lehetőségének megkettőzését
jelenti.50 Az értelemmel bíró ego és alter kapcsolatára redukált szoci-
ális dimenzió az egymástól független és ebben az értelemben szabad
egyének világa, melyre nézve még az a kérdés sem merülhet fel, hogy az
autonóm egyéneket milyen indítékok vezetik társas kapcsolatok léte-
sítésére. Luhmannál nyoma sincs annak, hogy az emberi szocialitás a
közösséggel, és az értelmes együttműködéssel kezdődik. Végül (3) az
idő dimenzió a „múlt és a jövő irányában meghosszabbított esemény”
horizontját nyitja meg, mely a közvetlen tapasztalás és élmény kitágítá-
sát teszi lehetővé.51 A realitásnak a múlt és a jövő differenciája szerinti”
tagolása neutralizálja a jelenlét és a távollét szerinti differenciálódást,
s az el nem érhetőt jelöli meg, ezzel egyben a jelen értelmező interp-
retációjának alapját teremti meg. Ilymódon a történelem – mint az idő
különleges értelemdimenziója – nem események láncolata, hanem az
eseményekhez a múlt, illetve a jövő értelméhez kapcsolt szabad hoz-
záférés.52 Az idődimenzió (múlt és jövő) történeti alakulását Luhmann
több alkalommal is meglehetősen részletesen tárgyalja. Ám az „idő sze-
mantikájának” változásainak leírása – így a régi és a modern európai
a tárgyi, szociális és idődimenziót a lehetséges más dimenziókkal, mint például az

operatív vagy a kognitív dimenzióval szemben. Vö. Willke 1993.
49 Luhmann 1987, 114–115. Korábban: a tárgyi dimenzióban történik a társadalom
egyre erőteljesebb feloldásának és rekombinációjának folyamata. Luhmann 1993b, 1:
37. Később, világosabb értelmezésben: a tárgyi dimenzió „rendszerelméleti értelme-
zésben a rendszer és környezetét jelenti”. Uő 1997, 2: 1136.
50 Luhmann I. m. 118–119. Az evolúció szempontjából: a szociáldimenzió a szabadsá-
gok kölcsönös megengedése. Uő 1993b, 1: 38.
51 Uő 1987, 116.
52 I. m. 118.
időfelfogás közötti különbség bemutatása – értelmező magyarázat nél-

kül marad.
Ha most már a tárgyi, a szociális és az idő dimenzió kategóriáit visz-
szaértelmezzük az antropológiai alaprelációkba – oda tehát ahonnan
Luhmann valójában elvonatkoztatta, és rendszerelméleti koncepcióba
áthelyezte őket – akkor az eredeti luhmanni leírásnál sokkal világosabb
képet kapunk. Kirajzolódnak előttünk az alaprelációknak a történeti
sorrendjük szerinti ellentmondásformái eredményeként lerakodó réte-
gek: az alaprelációknak a történeti időben létrejött, egyúttal pedig a min-
denkori jelenben együttesen rendelkezésre álló struktúrái. Ily módon
először a Luhmann által tárgyi dimenzióként megjelölt összefüggésben:
(a) a természetben készen talált anyagokhoz és tárgyakhoz, jelenségek-
hez való közvetlen viszony, melynek alapja az eredeti ember-természet
reláció; (b) az emberi közreműködéssel átalakított tárgyakhoz, anyagok-
hoz való viszony. Vagyis a már létrehozott, „második” természethez
kapcsolódás; (c) a szimbolikus „tárgyakhoz” való viszony. Másodszor a
szociális dimenzióban (a) a közösen végzett emberi tevékenység, mint
cselekvés viszonyai; (b) az egyesnek a közösséghez való viszonya mint
viselkedés és magatartás; (c) az egyes emberek egymás közötti viszonya
mint interakció. Harmadszor az idő dimenziójában (a) az embernek,
az eltelt emberi időhöz való viszonya – mint tradíció; (b) az embernek
az idő folyamatosságában való kinyújtózkodása – mint történelem; (c)
az embernek önmagához való időbeli viszonya és megérkezése – mint
önmeghatározás.
A relációantropológiai nézőpontból az, amit Luhmann a társadalom-
rendszer komplexitásának nevez, nem egyéb, mint képletes-elvont kife-
jezése annak a körülménynek, hogy valamely társadalmi jelenség, folya-
mat keletkezésében és működésében egyidejűleg valamennyi dimenzió
és a dimenziók valamennyi rétege egyszerre vesz részt. A komplexi-
tás redukciója pedig nem más, mint annak elvont megfogalmazása,
hogy egyfelől a jelenségek, a történések és keletkezések létrejöttében e
dimenziók és rétegeik nem egyenlő szerepet játszanak. A komplexitás
redukció luhmanni tézise ugyancsak elvont megjelölése annak, hogy
a társadalomrendszer történeti és aktuális valóságának megismerése
során elkerülhetetlen, hogy a dimenziók és elemeik együtteséből az
elemző a saját nézőpontja szerint maga is súlyozásra, szelekcióra kény-
szerül.
Az imént nagy vonalakban felvázolt transzformáció eredményéből
Luhmann elméleti konstrukciójára visszatekintve tesznek szert jelentő-
ségre a kommunikáció fogalmi kiszélesítésére utaló – a szociális dimen-
zióhoz kapcsolódó, ámde a rendszerelméleti keretek közé legalábbis
nehezen illeszthető és többnyire félbeszakított – luhmanni gondolat-
128 SZEMLE
menetek. Közöttük legjellemzőbbnek tekinthetjük a „világ–univerzális

relevancia” fogalmát, a konszenzus és a disszenzus „orientációdimen-
ziójának” értelmezhetőségét, ez utóbbi a tárgyi dimenzióhoz kapcso-
lódásának elemzését, a mindennapi élet és ennek erkölcsi relevanciá-
ját.53 Ha most már a Luhmann által függőben hagyott fogalmi-elméleti
problémákat és a mind gyakrabban felbukkanó elméleti paradoxono-
kat vizsgáljuk (ezek közül mostani témánkkal összefüggésben a „nem
megfigyelhető megfigyelő” paradoxont emeltük ki), akkor a luhmanni
elmélet sajátos kettőssége tűnik elő. Olyan kettősség, amelynek jel-
lemző vonásait ő maga sokoldalúan és körültekintő elemzéssel mutatja
be a 16 és a 18. századi szemantikák elemzése során. Eszerint az átme-
net szemantikája egyidejűleg fenntart egy elméleti tradíciót, de egyben
túl is lép rajta egy olyan kétesélyes történelmi folyamatban, amelynek
kimenetele nem ismert a kortársak előtt, hanem csak a későbbi nem-
zedékek számára az alternatívák közötti „választás” véglegessé válását
követően világítható át. Átmeneti időszak szemantikájaként a luhmanni
erkölcselmélet (ezúttal megengedjük magunknak azt a feltevést, hogy
Luhmann elméletének összességében is ez a mondandója): tisztázandó
alternatívák provokatívan éles bemutatása. Az elméleti alternatívát,
mint vagy a szociológiai-társadalomelméleti tradíció továbbfolytatását,
vagy egy új megalapozottságú társadalomelmélet lehetőségét fogalmaz-
hatjuk meg. Ebben Luhmann állásfoglalása egyértelmű: az organikus-
rendszerelméleti kiindulópont alapján a szociológiai tradíció elméleti
válságából a személytelen szociális rendszer automatizmusainak elem-
zésével kereste a kiutat. Ennek következményeként nem hagyott más
lehetőséget a maga számára, mint az erkölcs minimalizálása.
Az elméleti probléma mögött azonban egy további, gyakorlati alter-
natíva, a modernség elágazó perspektívái sejlenek fel. Luhmann termi-
nológiájában megfogalmazva: vagy az önmagát felépítő és működtető
szociális rendszer (melynek környezetként feltétele, de nem alakítója
a pszichikai rendszer), vagy a pszichikai rendszerré nem redukálható
személyiség (szubjektum, egyén) szerzi meg dominanciáját a tőle mind-
inkább függetlenedő szociális-társadalmi viszonyai felett. Luhmannál
rejtve jelen vannak, de felszínre hozhatók, valamint ki is bonthatók
azok a lehetőségek, amelyek egy még nem létező, de lehetséges struk-
túra szemantikájának forrásaként tekinthetők.
(Frankfurt/M., Suhrkamp, 2008.)
53 I. m. 119–122.
Irodalom
Balogh István 2007. Igazságosság és politika. Budapest, L’Harmattan.

Bangó Jenő 2003. Theorie der Sozioregion. Berlin, Logos.
Bangó Jenő 2004. A luhmanni életmű panorámája. Budapest, Rejtjel.
Brunczel Balázs 2008. Niklas Luhmann társadalomelméletének felépítése és az elmé-
let politikatudományos és politikafilozófiai vonatkozásai. Kézirat.
Eder, Klaus 1994. Die Vergesellschaftung der menschlichen Natur. Ab wann gibt es
menschlichen Gesellschaften? In Kamper, Dietmar – Wulf, Christoph (szerk.):
Anthropologie nach dem Tode des Menschen. Frankfurt/M., Suhrkamp. 101–118.
Höffe, Otfried 1995. Moral als Preis der Moderne. Frankfurt/M., Suhrkamp.
Husserl, Edmund 1998. Az európai tudományok válsága I–II. Fordította Berényi Gábor
et al. Budapest, Atlantisz.
Kirk, Geoffrey Stephen: 1993. A mítosz. Fordította Steiger Kornél. Budapest, Holnap
Kiadó.
Luhmann, Niklas 1986. Ökologische Kommunikation, Kann die moderne Gersellschaft
sich auf ökologische Gefährdungen einstellen? Opladen, Westdeutscher Verlag.
Luhmann, Niklas 1987. Soziale Systeme, Frankfurt/M., Suhrkamp.
Luhmann, Niklas 1989. Gesellschaftsstruktur und Semantik. 3. kötet, Frankfurt/M.,
Suhrkamp.
Luhmann, Niklas 1992. Látom azt, amit te nem látsz. Fordította Kis Lajos András.
Szerkesztette Karácsony András. Budapest, Osiris, 244–245.
Luhmann, Niklas 1993a. Das Recht der Gesellschaft. Frankfurt/M. Suhrkamp.
Luhmann, Niklas 1993b. Gesellschaftsstruktur und Semantik. 1–2. kötet, Frank-
furt/M., Suhrkamp.
Luhmann, Niklas 1997. Die Gesellschaft der Gesellschaft. 1–2. kötet, Frankfurt/M.,
Suhrkamp.
Luhmann, Niklas 2000. Die Moral der Gesellschaft. Szerkesztette Detlef Horster.
Frankfurt/M., Suhrkamp.
Münch, Richard 1998. Globale Dynamik, lokale Lebenswelten. Frankfurt/M., Suhrkamp.
Neidhardt, Friedhelm 1983. Gruppensoziologie. Opladen, Westdeutscher Verlag.
Schimank, Uwe 2003. Evolution. Bemerkungen zu einer Theorie von Niklas Luhmann.
In Giegel, Hans-Joachim – Schimank, Uwe (szerk.): Beobachter der Moderne.
Frankfurt/M., Suhrkamp. 117–153.
Takács Péter 2002. Nehéz jogi esetek. Budapest, Napvilág Kiadó.
Willke, Helmut 1993. Systemtheorie. Stuttgart–Jena, Gustav Fischer Verlag.
Willke, Helmut 2001. Atopia. Frankfurt/M., Suhrkamp.
Horváth Szilvia
Zavart keltő szövegek

Judith Butler: Problémás nem. Feminizmus és az identitás
felforgatása
s
zülethet-e bármiféle progresszív gondolat egy olyan kísérletből,
amely a posztstrukturalizmus és egy egészen konkrét terület,
nevezetesen egy sajátos, kritikai feminizmus összeházasításából
indul ki, s eközben lényegében – kritikái szerint – éppen a poli-
tikai cselekvés, de legalábbis az univerzalista alapokon nyugvó érve-
lés kereteit számolja fel?1 A válasz, húsz év távlatából talán az lehet,
hogy inkább alaposan felforgatja azokat a kereteket, amelyeken belül a
hagyományos feminista témák elgondolhatóak, így mindenekelőtt azt,
hogy mi a nő. Azaz, hogy lehet-e és milyen következményekkel lehet
beszélni egy ilyen átfogó kategóriára alapozva, annak nevében és érde-
kében?
Habár Butler szövege alapvető hivatkozott irodalom lett 1990-es meg-
jelenését követően, nem csupán a feminizmuson belül, de számos egyéb
posztmodern iskola hívei és ellenfelei körében is, itt mégsem azzal fog-
lalkozom, hogy mit jelent(ett) a feminizmus(ok) számára a Problémás
nem című kötet.2 Inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy jelenthet-e vala-
mit a politológiának, s ha igen, hogyan. Ez pedig szinte elkerülhetet-
lenül félreolvasáshoz vezet, még akkor is, ha nem mondunk le arról
az igényről, hogy olvasatunkkal utat nyerjünk az eredeti szöveghez.
Mindenesetre a továbbiakban úgy kísérelek meg közelíteni a Problémás
nemhez, mint egy élő szöveghez, valamihez, ami mozgásban van vagy
mozgásba hozható – több kontextusban is. Ez a mozgásba hozás meg-
felel a Butler-féle szubverzió politikai gyakorlatának, ami elsősorban
1 Butler 2006, 9–10.

2 I. m.
132 SZEMLE
azt célozza, hogy megjeleníthetőek, formálhatóak és élhetőek legyenek

az egyébként kimondhatatlannak, megfogalmazhatatlannak vagy illegi-
timnek tartott tapasztalatok és életformák.
A feminizmus kontextusában, a posztstrukturalizmus és a kulturá-
lis baloldal metszéspontjában keletkezett szöveget először nyelvének
bonyolultsága, a kulturális érthetőség felől fogom megközelíteni. Ez
elsősorban a kulturális és politikai fordítás, valamint általában min-
den nem egyetemesnek, sőt gyakran periférikusnak minősülő élet-
forma vagy identitás intellektuális elérhetőségének problémáit veti fel.
A tanulmány második részében azokat a logikákat veszem górcső alá,
amelyek az aszimmetrikus hatalmi viszonyok okainak minősülnek,
valamint azt a keretet, amelyen belül a Butler-féle politikai gyakorlat
megérthető. A szöveg harmadik része e butleri írásmód s általában a
feminizmus hordozta potenciális vagy tényleges politikaiságra mutat rá.
Ezen a ponton az is látható lesz, hogy miképpen fordítható le a butleri
problémakör egy olyan baloldali gondolkodásmód kritikájára, amely a
cselekvő egységességének keretében gondolkodik, például azért, mert
a politikai cselekvőképességhez ezt feltétlenül szükségesnek tartja.
Utóbbi a cselekvőt öntudattal, vagy legalábbis a magára ismerés vala-
miféle szándékával – s az ehhez kötődő értelemmel, értelmességgel –
ruházza fel ez a kritika. Kiindulópontjává pedig az eredendő társadalmi
aszimmetriát teszi, legyen az férfi és nő, társadalmi osztályok (és így
tovább) közötti, és miközben az általa konstruált entitásnak meghatá-
rozó szerepet tulajdonít, egyúttal abszolút akarattal is felruházza.
Nyelv és kifejezés
Először is érdemes rögtön azt a kérdést feltenni, hogy miért is olyan
érthetetlen a Problémás nem. Miért nehéz szerző Butler, általában véve
is, már-már legendásan – amely dilemmát egy másik kötetének lek-
tora rögtön kezdő soraiban ki is fejtette.3 Nos, elképzelhető, hogy tény-
leg rossz író. Bár ahhoz képest igen hatásos. Mi van akkor, ha ennek a
súlyosságnak mélyebb okai vannak? Az egyik ok lehet az, hogy a Butler
által immanens kritika alá vett intellektuális kontextus egész egysze-
3 „Judith Butler szövegeit általában nehéz fordítani. Olvasni sem könnyű (az angol
nyelvű tudomány berkeiben, ahol igen nagy súlya van nevének, az egyik leghírhedteb-
ben rossz írónak tartják)” – A. Tímár 2005, 7.
ZAVART KELTŐ SZÖVEGEK 133
rűen hiányzik a magyar olvasó és különösen a politológusok világából.4

A másik, ehhez kötődő ok az eredendő – feminista – probléma markáns
hiánya a (mondjuk így) tapasztalati világból, tehát például a politikai
vagy akadémiai közbeszédből.
Butler szövegének eredendő nehézsége talán a kifejezés nehézségéből
fakad. A kifejezés persze előfeltételez valamilyen előzetes tapasztalati-
ságot, és ez részben jelen is van Butler szövegében. Ha azt mondanám,
hogy a szövegben (utólagosan) megkonstruált tapasztalat a személyes
szenvedésen, számkivetettségen, valamint az ezt létrehozó társadalmi
rend és kulturális normák elleni lázadáson nyugszik, talán nem len-
nék messze az igazságtól. Ugyanakkor, a helyzet mégsem ennyire egy-
szerű, mert a Butler által idézett szerzőket, akik hasonló tapasztalatra
apellálnak, szintén kritika alá vonja. A tapasztalat ugyanis átfogó, dif-
fúz és meghatározó valami, alapvetően túl a nyelven és a kifejezésen.
Márpedig Butler számára elfogadhatatlan a diszkurzív artikulációk egy-
szerű visszavezetése valamilyen eredeti tapasztalatra, vagyis az, hogy a
tapasztalat mögött egyetemes lényeg rejlik. Más szóval, számára maga
a tapasztalat is problematikus, s ha óvatlanul bekerülünk a tapaszta-
lat nyelvezetébe, egy olyan problémakörbe záródunk, ahonnan nehéz
kijutni. Éppen ezért Butler gondolkodásában tapasztalat alatt már eleve
valamilyen nyelvit érdemes érteni, valamit, ami egy olyan feltételrend-
szer kontextusában jön létre, amely egyszerre teremt és korlátoz is,
végül pedig lehetővé teszi az elmozdulást is.
Ez pedig több mint pusztán a nyelvi kifejezés nehézsége. Bizonyos
fajta élet(ek)et rendkívül nehéz élni egy adott rend keretein belül, s ez
Butler értelmezésében felhívást jelent, hogy rákérdezzünk arra, miként
jön létre és termelődik újjá ez a rend (azaz mitől lesz renddé, valami-
féle hatalmi mintázattá). És ha sikerült láthatóvá tenni az adott rend
működését, akkor arra is mód nyílik, hogy alternatív módon legyenek
elgondolhatóak belső kapcsolatai. Ehhez viszont – nagyon úgy fest – ki
kell lépni a rendelkezésre álló nyelvből, vagy be kell vezetni a határok
átlépésének stratégiáit. S meglehet, ez maga nem annyira új tartalom
lesz, új dualizmusokkal, hanem másfajta viszonyulási mód.
Mindenesetre az elmozdulások egy már adott, rendelkezésre álló
kereten vagy nyelven belül történnek meg – Camus azt mondta: „láza-
dok, tehát vagyunk”. Azért is, mert ezek relevánsak, és azért is, mert
az ex nihilo teremtés nem emberi képesség. Butler számára a kiinduló-
4 Politológusi oldalról is mód lenne valamilyen mértékű intellektuális elérésre (a

posztstrukturalizmus és a dekonstrukció irányában); ezt a lehetőséget talán az essexi
politikai diskurzuselmélet tartogatná, az alapító anya és apa Chantal Mouffe és Ernesto
Laclau, valamint az őket követő generációk munkáin keresztül.
134 SZEMLE
pont, ahonnan el kíván távolodni, explicit módon a feminista diskurzus,

amelynek előfeltevéseivel mélységesen elégedetlen. Nagyon sarkosan
szólva, amennyiben egy olyan univerzális alanyra alapoz egy diskurzus
(akár mozgalmi politikai, akár elméleti-kritikai szempontból), ami egy
kalap alá veszi a nőket, például azzal, hogy elsősorban egy férfi–nő diffe-
renciát tesz meg a társadalomban az egyenlőséget megtörő igazságtalan-
ság alapjának, akkor szükségszerűen kimaradnak belőle azok a formák,
amelyek már a nőn belüli differenciálódást mutatják. Vagy amelyeket
illetően igazából az is kérdéses lehet, hogy oda tartoznak-e egyáltalán.
Például, mit kezdjünk a leszbikusokkal, melegekkel, transzvesztiták-
kal, valamint a tovább proliferálódó identitásformákkal vagy éppen a
fekete nők identitásával?
Általánosabban fogalmazva, az ember univerzális kategóriáján túl szá-
mos olyan történeti és kortárs alakuló forma van, amely puszta létével
is megkérdőjelezi annak lehetőségét, hogy valaki egy univerzális ember
nevében beszélhessen. Utóbbi ugyanis megalapozhat egy jogi jellegű
érvelést, de legalább akkora erővel nehezíti is meg, hogy a létező alter-
natív életformák artikulálódjanak. Vagy, azt is mondhatjuk, nem csak
az lehet a politika tárgya vagy politikai cél, hogy egy mozgalom milyen
sikerességgel tudja megjeleníteni – egyben képviselni – tagjait, valamint
a számára releváns értékeket és már kifejtett célokat a politika irányá-
ban. (Ez esetben a politika elsősorban policyként értendő, lényegében a
reláció mindkét oldalán, mivel a mozgalom oldaláról is megköveteli egy
világos cél, ahogyan egy tárgyalóképes egység létét, pontosabban fikció-
ját is.) A butleri koncepcióból azonban az következik, hogy az is fontos
politikai kérdés lehetne, hogy milyen az az élet, ami élhető, ami zajlik
és ami egyúttal meg is valósul az írás, a kritika és a nyelvi kifejezés for-
máiban – ami egyúttal egy jóval tágabb politikafelfogást feltételez.
Az, hogy az univerzális alany koncepciója problémákkal terhes, nehe-
zen tehető érthetővé az univerzalitás nyelvén belül. Nem is lehet talán
mást tenni, mint szembeszegülni az univerzalitásigénnyel; s ha Butler
könyvét nézzük, akkor éppen egy ilyen törekvés nyomait fedezhetjük
fel: a filozófiai természetű szöveg, amely használja e diskurzus eszkö-
zeit, egyúttal meg is töri annak logikáját, többek között azzal az állí-
tással, hogy egy konkrét partikuláris tartalomról szól, és azzal a straté-
giával, amivel sorozatosan nem csupán megsérti e nyelv ökonómiáját,
de kilép az olyan egyetemesség-kategóriák világából is, mint az Ember,
a Másik (hogy az identitás szempontjából releváns elemeket említsük)
azáltal, hogy következetesen tagadja ezek problémamentes univerzali-
tását és megalapozó természetét. Butler reflektál is erre az előre adott
keretekből folytonosan kilépő és azokat újrarendszerező karakterre,
amit szerinte nem szabad puszta inkonzisztenciaként látnunk, hanem
meg kell értenünk, hogy ez a szöveg konstitutív mozzanatát képezi. Bár

azért meg kell jegyeznünk, hogy csupán zárójelbe illesztve teszi ezt:
„(»én« rendszerezem a nyelvtant, amely irányítja a filozófiai konklú-

zió műfaját, de vegyük észre, hogy a nyelvtan maga az, ami rendszerezi
és lehetővé teszi ezt az »ént«, még akkor is, amikor az ’én’, aki itt most
állítja önmagát, ismétel, újrarendszerezi, és – ahogy majd a kritikusok
eldöntik – versenyre kel a filozófiai nyelvtannal, azzal a nyelvtannal,
ami egyszerre lehetővé teszi és korlátozza).”5
Butler érvelése szerint a nyelv(tan) és a szövegen át közvetítődő „én”

kölcsönösen egymásba fonódik. Az a valaki, aki megtöri a „normális”
nyelv folyamatosságát, pontosan egy ilyen nyelven keresztül válik lát-
hatóvá (vagy éppen átláthatatlanná). Jelen van tehát az én, de a gram-
matika teremtményeként. A nyelv az, amin keresztül a konkrét beszélő
egyáltalán megszólalhat, méghozzá alanyként. S ez azt jelenti, hogy a
nyelvből mint olyanból nem lehet kilépni. A nyelv egyszerre a közve-
títés közege, és az a közeg is, ami meghaladhatatlan. Ezért írja Butler,
hogy a posztstrukturalizmus „felhívja a figyelmet arra, hogy az »én«
számára rendelkezésre álló nyelven keresztül mennyire nehéz az önki-
fejezés”,6 miközben ez a nyelv nyújt keretet az értelmes – tehát társa-
dalmi, kulturális, politikai vagy általában a közösségi – létezés számára.
Mindennek a tapasztalat kapcsán jelentősége van. Ahogy Butler sze-
mélyes hangjának megszólaltatásakor írja, „talán egyfajta vigaszérzést
nyújt az olvasónak, hogy van itt valaki (egy pillanatra eltekintve attól
a problémától, hogy ez a valaki a nyelv által adott)”,7 majd nem sokkal
később visszatér erre a kérdésre, amikor ezt írja:
„Nem vagyok kívül a nyelven, amely strukturál, de nem is vagyok

a nyelv által meghatározott, amely lehetővé teszi ezt az »ént«. Ez az
önkifejezés béklyója, ahogyan én értelmezem. Ez azt jelenti, hogy soha
nem fogadhatnak be grammatika nélkül, amely az Önök számára lehe-
tővé teszi az elérhetőségemet. Amennyiben ezt a nyelvtant áttetszőnek
tekintem, akkor a nyelvnek pontosan arra a területére nem tudom fel-
hívni a figyelmet, amely megalapozza és megvonja az érthetőséget, és
ez pontosan saját célomnak az itt leírtak szerinti meghiúsítása lenne.
5 Butler 2006, 246.

6 I. m. 27.
7 I. m. 19.
136 SZEMLE
Nem próbálok érthetetlen lenni, de szeretném felhívni a figyelmet a

nehézségre, amely nélkül semmilyen »én« nem jelenhet meg.”8
A megértés nehézsége tehát abból a nyelvi közvetítettségből szárma-

zik, amely egyszerre jeleníti meg az alanyt, az ént, és teszi is átláthatat-
lanná. Ennek egyszerre lehangoló és reménykeltő politikai jelentősége is
van. A nyelv ugyanis nem determinál, nem megszüntet, de mindenkép-
pen erők viszonya által meghatározott. Jelen van benne az erősebb és a
gyengébb viszonya is, a kimondható és a legitim lététől megfosztott, az
univerzális és a derivált, a racionális és az érthetetlen vagy némaságra
kárhoztatott. S teszi ezt úgy, hogy a benne lévő eredendő aszimmetriát
eltünteti, jellemző módon egy naturalizáló stratégiával.
A hatalomgyakorlás igazi, legerősebb formái talán nem is a látható
aszimmetrikus viszonyok, hanem a nyelvnek az a tulajdonsága, hogy
az aszimmetrikus viszonyokat természetesként képes fenntartani.
Általánosabban fogalmazva, képes annak konstruált karakterét elrej-
teni. A naturális elmozdítása, a konstruáltság láthatóvá tétele ezért
lesz a butleri koncepcióban eminensen politikai tett, mivel egy rendkí-
vül erős határ (vagy éppen maga a kifejezetten politikai határ) átlépését
jelenti.
A nyelv – az én, a másik, a mi nyelvének – ürügyén érdemes lehet
elgondolkodni néhány dolgon. Butler gondolkodásában a nyelv elvesz-
tésétől való félelem egzisztenciális félelem, ahogy az érthetetlenségtől
való félelem is, mivel a nyelv az, amin keresztül, amiben és ami által a
különös emberi létezés értelmet nyer. Ezért aztán a zavart keltő straté-
giák a „lét házát” bizonytalanítják el, és ebben az elbizonytalanításban
új artikulációs lehetőségek feltárulását teszik lehetővé. Másként szólva,
egy kritikai, szubverzív aktus(sorozat) nem csak felforgat, hanem lehe-
tőséget is teremt, méghozzá egy olyan létezés számára, amely addig
sohasem volt kívül a nyelv és a kulturális normák szabályozó kere-
tein, legalábbis abban az értelemben, hogy mindig ilyen keretek között
definiálták másként, idegenként, érthetetlenként vagy illegitimként.
Amennyiben a lehetőségek teremtését – amit Butler maga is leszögez
célként a kilenc évvel később írt Előszóban9 – a kortárs politikaértés
8 I. m. 27.
9 „A lényeg az volt, hogy ne írjunk elő egy újabb, a társadalmi nemen alapuló megkü-
lönböztetéssel járó életformát, amely aztán modellként szolgálhat a szöveg olvasóinak
– írja Butler. – A szöveg célja ehelyett az volt, hogy a társadalmi nem értelmezésének
újabb lehetőségeit tárja fel anélkül, hogy meghatározná, melyek azok, amelyeket meg
kell valósítani. Talán akad, aki elgondolkodik, hogy végül is mi célt szolgál a »lehető-
ségek feltárása«, de valószínűleg senki nem fog ilyet kérdezni, aki megértette, mit je-
jellemző motívumának tekintjük, akkor vizsgált szövegünk esetében

egyértelműen az élet, életforma és a politika(i) kapcsolatánál, méghozzá
szerves kapcsolatánál találjuk magunkat. Az ilyen, meglehetősen tág
értelemben felfogott politika, kétségtelenül, nem tünteti el olyan terüle-
tek és ambíciók fontosságát – különösen valamilyen politikai cselekvés
érdekében – mint az „állam”,10 a törvényhozás és jogi szabályozások.11
Kulcsszerepet tulajdonít azonban annak, hogy az értelmes (értelmezett)
emberi létezés egészében véve hatalmi viszonyok között zajlik, és hogy
e létezés szempontjából legalább olyan fontos a politika(i), mint ahogy
nehéz, ha nem lehetetlen eltekinteni attól, hogy a politika is az emberi
létezés keretein belül találja meg az értelmét.12
Aszimmetria és az alany
Hiába szeretnénk, hogy az emberek egyenlők legyenek, de nem azok.
Ha ez így van, vagy úgy látjuk, hogy ez így van, akkor egy emberek
közötti különbség léte olyan alapviszonnyá válik, amelynek mindig az
elemzés vagy elméletalkotás kiindulópontját kell képeznie. Többféle
ilyen alapviszonyt lehet találni, kulturális kontextustól, értékektől
lent »lehetetlen«, leírhatatlan, megvalósíthatatlan, nem valóságos és illegitim módon

élni a társadalomban.” I. m. 8.
10 „A feminista irodalomban mind ez idáig nagy hangsúlyt kapott a nők formális aré-
nán kívüli politikai aktivitása, különösen a különböző társadalmi mozgalmakban való
részvételük a fejlett és fejlődő világban egyaránt. Ezzel egyidejűleg viszont kevés elem-
zés született az államról” – írja Georgina Waylen a Társadalmi nem, politika és az
állam című kötet elején; Waylen 2003, 15.
11 Nagl-Docekal például megkülönbözteti a „feminista politika” tágabb és szűkebb fo-
galmát, az előbbi alatt azt értve, ami „az egész gyakorlati szférára vonatkozik”, utóbbi
pedig „kizárólag az állami törvényhozás és a gazdasági döntéshozatal területén vég-
bemenő változtatásokra irányuló, nyilvános diskurzusokban koordinált törekvéseket
jelenti” – Nagl-Docekal 2006, 175. Úgy tűnik, hogy az általa kultivált szűkebb politi-
kafogalom megalapozására kifejezetten kézenfekvő, sőt egész egyszerűen alkalmasabb
egy univerzalista érvelés. De lényegében saját maga mutat rá annak határaira, amikor
elkülöníti az „egész gyakorlati szférától”. Ez a politikafogalom a történetileg felmerült
variációkhoz képest is rendkívül szűk, habár a politikatudomány céljainak megfelel.
12 Másként szólva, a politika a conditio humana része; Kari Palonen elemzésére hi-
vatkozva, a politika mint olyan nem térbeli elkülönülésen alapul, vagyis például a
weberi uralom a „társadalom” belső viszonyait is érinti. Ez viszont továbbvihető, s
tendenciáját illetően tovább is vivődött a politika értelmezésére, feloldva a területi
elkülönültség mozzanatát, és a cselekvést állítva a politikaértés középpontjába, ahol
az iménti lehetőség is megfogalmazhatóvá vált. Lásd Palonen 2009.
138 SZEMLE
és diszkurzív előzményektől függően; ilyen volt vagy lehet az osztály,

ilyen a – magyarul rosszul hangzó – „faj” vagy a társadalmi nem. Jelen
esetben a társadalmi élet belsejében lévő alapvető megkülönböztetés a
férfi és nő megkülönböztetése. Utóbbi aszimmetrikus megkülönbözte-
tés, vagyis a két elem, valamint a hozzájuk kapcsolódó kulturális kon-
cepciók nem szimmetrikusak, és egymással hierarchikus viszonyban
vannak. A viszony azonban megváltoztathatónak tűnik, illetve akként
kell megteremteni vagy elgondolni, mert a tét az élet, amit meg kell
próbálni élhetővé tenni.
Úgy tűnik azonban, hogy korántsem olyan könnyű a változtatás lehe-
tőségét ténylegesen elfogadtatni, mivel a megváltoztathatóság a viszo-
nyok és viszonyulások módosított elgondolását igényelné. A gyakorlat-
ban azonban általában az történik, hogy a férfi és nő kategóriái, illetve
azok esszenciális, lényegiesített és zárt kategóriákká való merevítése,
még egy feminista érvelésben is – miközben emancipatórikus célt szol-
gálnak – tulajdonképpen megismétlik az eredeti viszonyt az aszimmet-
rikus fogalompár tagjai között. Legalábbis Butler szerint ez válik látha-
tóvá egy olyan partikuláris perspektívából vagy identitásformából, ami
nem illeszthető egyértelműen a fenti bináris oppozíció egyik elemébe
sem.
Butler írása talán a kulturálisan elérhető legperiférikusabb mozzana-
tot hozza be a képletbe. Ennyiben azok között a gondolkodók között is
elhelyezhető, akik a kivételest megvilágítóbbnak tartják, mint az úgy-
nevezett normálist; azzal a különbséggel, hogy itt nem csak a megisme-
rés a tét – ahogyan az látható lesz –, és nála a normalitásra vonatkozó
koncepciók maguk is megkérdőjeleződnek.
Vegyük először a homoszexualitás példáját! Butler szerint a férfi és
a nő közötti viszony olyan, természetesnek elgondolt vágyon alapul,
aminek mégis kulturálisan fixált iránya van.13 Ez a nyelvileg előre
kódolt viszonyrendszer nem is teszi legitim módon vagy természetes-
ként értelmezhetővé azokat a variációkat, amelyek nem azonos irány-
ban haladnak az utóbbival. Ez azt jelenti, hogy míg a nők társadalmi
nemére, szerepeire vonatkozó sztereotípiák és elvárások természetes-
nek tűnnek, addig a homoszexualitás a férfi–nő relációhoz képest éppen
a természetes tagadásának tűnik. Természetesen mind a kettő súlyos
13 Butler Foucault Herculine Barbin-elemzését idézi, amiben láthatóvá válik, hogy a

vágy mint olyan már eleve valamire irányuló, társadalmi mintázattal terhelt, s ezáltal
mint abszolút benső vagy bensőként megélt, lényegében külső mintázattal és előírás-
rendszerrel bír. Foucault arra „használja” Herculine Barbin/Alexina B. esetét (vö. ezt a
megjegyzést is: Butler i. m. 74), hogy a társadalmi előírásokkal terhelt vággyal szembe-
állítsa a test indetermináltságát.
következményekkel jár az érintettekre nézve. Ismeretelméletileg pedig

az identitás butleri felbontása visszavezethető az eredeti, jelzőtlen femi-
nista projektre. Ami a butleri koncepció politikai következményeként
azt jelenti, hogy nem tartható fenn tovább a nő egyetemes, megalapozó
kategóriája, amennyiben a társadalomban való élés „lehetetlen, leírha-
tatlan, megvalósíthatatlan, nem valóságos és illegitim” formái is e poli-
tika részét képezik.
A megismerés fókuszának eltolása a butleri gondolatmenetben, úgy
vélem, jól látható. Megkérdőjelezi az univerzális relációk érvényessé-
gét, s egy radikális partikularizálódás felé mutat, vagyis, nagyon egy-
szerűen szólva, magába záródik. Ez, ha nem is fenyeget szélsőséges
esszencializálódással, ellenségeskedéssel és a közösség felbomlásá-
val (ez lényegében minden politikai pozíció belső lehetősége, tehát ez
a mozzanat vagy ez a félelem elsősorban a politikaitól való félelem,
a politika természetétől és a politizálódástól való félelem), de fennáll a
veszélye, hogy felszámol minden, a megértéshez szükséges közös ala-
pot. Hogy ez súlyos egzisztenciális teher Butler számára, az egyértelmű,
és azt is feltehetjük, hogy minden, a határátlépésen alapuló politizáló-
dásból megkerülhetetlenül következik ilyen tehertétel.14
Van azért ennek ellenszere is Butlernél. A természetes hatalmi viszo-
nyok kiforgatása megmutatja azok esetlegességét. Az eredeti imitálása
elbizonytalanítja az eredetire vonatkozó természetes tudást, s ezzel
lényegében azt is megkérdőjelezi, hogy volt-e valaha egyáltalán erede-
ti.15 Hogyan tehető lehetségessé tehát az eredeti viszonyok közepette a
lehetetlen élet?
Az eredeti léte és az ismétlés kérdése külön figyelmet érdemel. Úgy
vélem, itt azt az elképzelést érdemes kiemelni, amely szerint az ismét-
lés nem igényel az ismételhetőség feltételeként valamilyen eredeti
belső lényeget. Butler ezt a gondolatot egyértelműen konkrét kontex-
tusban értelmezi. Hadd idézzem őt a homoszexualitásról:
„A heteroszexuális kitalációk nem heteroszexuális keretek közötti

másolása kihangsúlyozza az úgynevezett heteroszexuális eredeti tel-
jes egészében konstruált státusát. Ezért a meleg a heteróhoz nem úgy
viszonyul, mint másolat az eredetihez, hanem mint másolat a máso-
14 Butler fogalmi kerete természetesen más; de talán nem véletlen, hogy egy szerző
szerint e művének implicit egzisztencialista vonásai vannak. Vö. Crowell 2004.
15 Ezt az érvelést tartalmazza Butler leírása a dragről, az ezután következőkre lásd kü-
lönösen Butler i. m. 86, 233–236 vagy –240, illetve az összefoglaló fejezetet, 241–250,
valamint a Bevezetőt, különösen 25–27.
140 SZEMLE
lathoz. »Az eredeti« parodisztikus reprezentációja (…) feltárja, hogy az

eredeti nem más, mint a természetes és eredeti paródiájának ideája.”16
Ebből, ahogyan később kifejti, az fakad, hogy maguk a társadalmi

(nemi) identitások is képlékenyek, és „nyitottak az újrajelölésre és
újrakontextualizálásra.”17 Általában tehát minden identitás nyitott, leg-
alábbis abban az értelemben, hogy „leheletfinoman teremtődött meg az
idők folyamán, külső térben intézményesült, mégpedig a tevékenységek
stilizált ismétlésén keresztül.”18 Igaz, az ismétlés mégis körbezár vala-
mit, amit ismételni kell. De valami megismétléséhez mégsincs szükség
a lényeg fogalmára, hiszen minden ismétlés már az elmozdulás lehe-
tőségét hordozza vagy valósítja meg. Egy szöveg újrakontextualizálása,
jelentésének módosítása is egyben. Erre jelen tanulmány is jó példa.
Míg Butlernél a benső vagy lélek, psziché problémája különösen fontos
szerepet játszik, ideértve Freud, Lacan és egy sor szerző a témához kap-
csolódó gondolatmenetét, illetve kiemelten kezeli a meleg identitáso-
kat és életformákat, addig én azokat a lehetőségeket kerestem, amelyek
minden identitásra, a kritikára és a politikaiságra jelentenek értelmező
keretet.
Az ismétlés, pontosabban ismételhetőség arra is rámutathat, hogy
Butler számára valójában az eredet el sem képzelhető törés, megsza-
kítottság nélkül,19 mert az identitás nem az abszolút azonosságon ala-
pul, még ha közben kulturálisan stabilizálható, és egy személy számára
valóban az állandóság képzetét nyújtja is. Ez Butler válasza az identi-
16 I. m. 86., kiemelések az eredetiben.

17 I. m. 235.
18 I. m. 238., kiemelés az eredetiben.
19 Butler fordítói az iterability ismételhetőség-fordítása helyett az ismétlődhetőséget
választották, mivel meglátásuk szerint az ismételhetőség feltételezi a háttérben azt
az alanyt, aki azt cselekvésként végrehajtja, míg az ismétlődhetőség ezt a komponenst
legalábbis tompítja (vö. A. Tímár i. m. 9). Én itt viszont nem annyira az ismételhe-
tőség alanyhoz való viszonyára utalnék. Az ismételhetőség derridai kategóriaként
bukkan fel például az essexieknél, szubsztanciát „megkerülő” értelemben: „A dön-
tő itt az ismételhetőség eszméje, amely vonatkozik mind a megismétlésre mind az
eltérésre. Segítségével érthetővé tehetjük az identitást anélkül, hogy feltételeznénk
egy olyan belső lényeget, amely az identitást mint olyat megalapozná. Derrida szerint
az ismételhetőség feltételez valamilyen minimális maradékot, ami nem redukálható
egy szinguláris lényegiségre, inkább olyan ismételhető valami ez, ami lehetővé teszi a
stabilitás megtörténését. Ám ez az elem mindig homályos, jelentése soha sem teljesen
komplett, megengedi a változást, amikor átkerül egy új kontextusba.” – Norval 2000,
219–236. (Szabó Márton fordítása.) Derrida etimologizálása is árulkodó: azt írja, hogy
az iterabilitás gyöke valószínűleg a szanszkrit iter, ami azt jelenti, hogy más. Lásd
Derrida 1988, 7.
tás mint azonosság és/vagy változatlanság klasszikus problémájára. Az

identitás butleri fogalma, amennyiben valamilyen gyakorlatként vagy
cselekvésként értelmeződik, kiutat jelent az „azonosság retorikájának”
csapdájából vagy uralmából,20 amely nemcsak veszedelmesnek tün-
tetett fel bármilyen különbséget, de tulajdonképpen értelmezni sem
tudta, és mindent, ami más, szükségszerűen némaságra kárhoztatott.
Amiről itt szó van, az talán különbözik attól, hogy egyébiránt a „más”
elismerése iránti igény mégiscsak abban az univerzális koncepcióban
gyökerezik, hogy az emberek egyenlőek, magyarul minden „partikula-
rizmus” kénytelen magát egy ilyen retorika mentén érvényre juttatni,
és éppen ezért, hogy politikai érvelése konzisztens legyen, el kell fogad-
nia az egyetemes emberit, vagyis az imént dekonstruált univerzális ala-
nyiságot.21 Mégis, mindenképpen megfontolandó, s lényegében nem is
vitatható, hogy az univerzálisra alapozás – minden ember egyenlő, min-
den embernek joga van… – jótékony politikai stratégia. Butler ezt maga
is elismerte majd egy évtizeddel később, amikor az egyetemességre való
hivatkozásnak stratégiai jelentőséget tulajdonított egy, a melegek és
leszbikusok jogait képviselő nemzetközi szervezet munkája kapcsán:
„A könyvben hajlok arra, hogy az »egyetemesség« igényéről való

elgondolásokat kizárólagosan negatív és kirekesztő fogalmakként
értelmezzem. Ugyanakkor ráébredtem arra, hogy ennek a fogalomnak
fontos stratégiai alkalmazásai lehetnek, mint nem szubsztanciális,
nyitott kategóriának (…) megértettem, hogy az univerzális állítása
proleptikus és performatív lehet, és előidézhet egy olyan valóságot,
amely még nem létezik, és fenntarthatja a lehetőséget a még nem talál-
kozott kulturális horizontok összeérésére.”22
Ahogyan látható, az univerzális elismerése arra is lehetőséget teremt-

het, hogy érthetővé, sőt talán elfogadhatóvá is váljon az, aminek szü-
letési „helye” valami partikuláris. Nem hiszem azonban, hogy a „fia-
tal Butler” ugyanazt mondja, mint az „idősebb Butler”, s én szeretném
kicsit védelmembe venni a fiatal gondolkodó elméleti radikalitását
20 Ez viszont megint csak nem Butler nyelvének része, hanem egy „cselekvéselmé-
leti” politikafelfogásé (lásd Palonen i. m.). Ugyanakkor az iménti szerző szándékosan
megáll az 1960-as évek végénél, másra hagyva annak a politikafogalomnak az értelme-
zését, ami éppen az életforma-alapú mozgalmakkal alakult tovább (lásd i. m. 9. fejezet).
21 Ezt tárgyalja Nagl-Docekal i. m. 164–167, kimutatva, hogy Butler heves antiesszen-
cializmusa, illetve univerzalizmuskritikája lényegében univerzalista előfeltevéseken,
másként fogalmazva „normatív” alapokon nyugszik.
22 Butler 2006, 20.
142 SZEMLE
idősebb önmagával szemben.23 Szeretnék visszautalni a nyelv, kifejezés

és tapasztalatok, tehát a partikularitás problémájára. Vagyis arra, hogy
habár az egyenlőségre hivatkozás konzisztens érvelést tesz lehetővé, de
az eredeti probléma mégis csak valahogy úgy vázolható, hogy miként
lehet élni, méghozzá sokféleképp vagy „másként” (tehát valamihez
képest másként). Az, hogy itt nem áll fenn a szimmetria, éppen az érve-
lés politikai mozgatója; még ha a logikája univerzalista mozzanatokat
is tartalmaz. Talán az a hely, ahol a kulturális találkozás végbemehet,
egyúttal annak az egyenlőségre vonatkozó várakozásnak is a helye, ami
elmondhatóvá, megérthetővé s esetleg elfogadhatóvá teszi azokat az
életforma-variációkat, amik eredendően különböző forrásból erednek.
Cselekvés és politika(i)
A fentiekben volt szó arról, hogy mit jelent a lehetetlent kifejezni, arról
is, hogy az eredeti megszólítható, kihívható és módosítható. Volt szó
az egyetemes és megalapozó alanyról és azokról a formákról, amelyek
mindig csak ehhez képestiek. Rá lehet kérdezni azonban épp az erre
való rákérdezés természetére is, tehát arra, hogy mit tesz egy olyan gon-
dolkodás, amely „felforgatja az identitást”.
Úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenekelőtt beavatkozik, meg-
szakít, és valóban, talán fel is forgat. Nem mondható, hogy elválás volna
politikai gyakorlat és tudás között, s ez általában érvényes, nem csak
Butlerre. A klasszikus filozófiai dualizmus – test, érzelem valamint szel-
lem, értelem, sőt diskurzus és intelligibilitás –, amelyben a duális párok
elválnak és hierarchikus rendbe illeszkednek, referálva a „szimboliku-
san” nőire és férfira, nem természetesek. Közelebbről vizsgálva rögtön
feltárul e dualizmus belső aszimmetrikussága, a természetes nemek
dualizmusával való asszociatív kapcsolatok rendszere is (a fontos szö-
vegek perifériáin, a metaforákban és példákban).24 Másként szólva, az a
23 Egy ilyen lehetőségre lásd az alábbi értelmezést: Bowland 2007, 105–122. A szerző
azt próbálja megmutatni, hogy Butler identitáskritikája lényegében egy énkonstitúciós
metódus, ami jóval általánosabb annál, mint hogy csak Butler szövegére lehetne re-
dukálni; a kritika a modern én létrehozásának fontos mozzanata. Itt idézi Butlert egy
interjúból, ahol Butler némi iróniával elutasítja korábbi „önmagát” (i. m. 112–113). Ez
viszont megint csak ahhoz a nagyon egyszerű, ám néha annál nehezebben megérthető
tényhez vezet, hogy az identitás – beleértve ebbe a szerzőséget is – nem statikus és
állandó. Nemcsak mások, hanem saját maga értelmezésének is ki van téve.
24 Vö. James 2000, 29–31.
gyakorlat, amely feltárja ezt a viszonyrendszert, a hétköznapi, nem csak

filozófiai vagy tudományos nyelv implicit és elrejtett egyensúlytalansá-
gát és egyenlőtlenségét mutatja meg. Vagy, általánosabban fogalmazva,
rámutat arra, hogy az egység (unity) és a maszkulinitás közötti kap-
csolat milyen szoros.25 Ha még tágabban szeretnék fogalmazni, akkor
azt mondanám, arról van szó, hogy az azonosság retorikája nem hagy
helyet azoknak a látószögeknek, amelyek különböznek logikájukban
tőle.26 Egy kifejezhetetlen álláspont kifejezésének kísérlete, miáltal az
eredeti azonosságot, egységet és alanyiságot próbálja megtörni, minden-
képpen politikai. Sőt, „az identitás bensőséges módon politikai, míg a
konstrukció és a dekonstrukció (érdemes megjegyezni, hogy ezek nem
állnak szemben egymással) a cselekvés szükségszerű – valójában egyet-
len – színhelye.”27
Ezen a ponton levonhatunk néhány olyan következtetést, amely
leginkább politikaelméletinek minősíthető. Többek között amiatt is,
mivel ez a dekonstrukciós olvasási-írási praxis bensőséges módon poli-
tikai, ezért a tudás, azaz politológia és a politikai gyakorlat határvi-
szonya felől válik feltehetővé mind a politika, mind a tudomány vagy
elmélet státusára és természetére vonatkozó kérdés. Ugyanakkor az,
hogy a butleri politika cselekvésforma, elkülöníthetővé teszi azoktól
a tradicionálisabb megközelítésektől, amelyek a politikát elsősorban a
területi lehatároltság logikája mentén értik, mint a policy vagy a cselek-
vőképes egység fogalmai esetében.
Másként szólva a politika Butlernél nem korlátozódik csak a haté-
kony, instrumentális cselekvésre valamely autoritás irányában és vala-
mely előre definiált cél érdekében, habár ezeket minden bizonnyal
többnyire hozzáértjük a politizálás fogalmához. Butlernél azonban poli-
tikaivá válik egy sor „nem politikai”, hanem „társadalmi”, sőt „filo-
zófiai” vagy „tudományon belüli” viszony is, ami erősen relativizálja
a politika területi értelmének érvényességét. Ezért is érdemes hangsú-
lyozni, hogy ebben az esetben a szöveg vagy írás által megvalósított cse-
lekvésről lehet beszélni, ami viszont politikainak minősíthető; ámde ez
a politika eredeti értelmén való módosítással jár. Az eredeti Butlernél
már nem az igazság és a hitelesség kritériuma, hanem inkább hely, olyan
születési hely, ami a politikát megalapozó politikaiságot – pontosabban
annak aszimmetrikus, hegemón formáját – tárja fel.
25 I. m. 31.
26 Megint csak nem Butler terminológiája, de mindenesetre elgondolkodtató az azo-
nosság (identitás) retorikájaként (esetleg ökonómiai körforgásaként) elgondolni mind-
azt, amit érvelésében Lacan elméletéről mond. Különösen Butler i. m. 103–111.
27 Salih 2002, 67–68.
144 SZEMLE
Jól látható azonban, hogy a feminizmus eredendő politikaisága,

mivel egy alapvető egyenlőtlenségen és annak megváltoztathatóságá-
nak vágyán nyugszik, ismeretelméleti apóriákkal terhelt. Legalábbis a
semleges, objektív, távolságtartó tekintet ideáján nyugvó tudományfel-
fogás szempontjából. Mindamellett, hogy feltárható e tudományfelfogás
kizáró vagy a tudomány általános férficentrikus jellege, a politológiában
a politikával való határviszony egyáltalán nem minősíthető kivételes
kérdésnek; sőt elgondolható úgy is, mint a politikatudomány/politika-
elmélet konstitutív mozzanata.28 Az egyik változat az, amelyik elkü-
lönít, egy másik pedig politikaiságot lát saját gyakorlata és mások gya-
korlata viszonylatában is. A politikának ez a módja nem lokalizálható
pontosan, nem tömörül egyetlen centrumba, ugyanakkor feltehető az
a kérdés is, hogy van-e a politikaivá válásnak határa. Tulajdonképpen
bárhol lehetséges politika, a politikaiság a határátlépés maga; a politika
paradigmatikus formája a politizálás vagy politikai cselekvés. Ez azon-
ban nem mások cselekvése.
Fontos azt is látni, hogy ami politikaivá tevődött vagy tehető, az
rákérdezhetővé is válik, s ezáltal autoritása megtörik, vagy legalábbis
igazolásra szorul. Inkább a politika(i gyakorlatok) proliferálódásáról van
szó, mint egy eredeti értelem áthelyeződéséről egy eredeti helyről egy
másikba; vagyis „a politika” eredeti autoritása és értelme sem ismét-
lődik meg e másik helyen; vagyis úgy lehetne mondani, hogy mindaz,
ami akár a butleri szövegben történik, akár mondjuk egy még nem
létező feminista gyakorlatban, az mind a politizálás, mind a politika-
értés módozataira hatással van vagy lehet. S habár (ön)ellentmondá-
sokkal telinek minősíthető az éles határvonások elutasítása, a tudás
és a politika összekapcsolódása, én úgy vélem, hogy ez igen jelentős
ismeretelméleti értékkel bírhat általában is. Például azzal, hogy mind a
politikai ismeretelméleti határviszonyok, mind egy partikularitás her-
meneutikája, mind pedig a közvetítések és kapcsolatok (mások, szö-
vetségesek és ellenfelek, valamint az univerzális kategóriák irányában)
problematizálhatók.
A fentiekben tehát egyrészt arról volt szó, hogy mind az általános
alany („ember”), mind a feminizmus alanya („nő”) problematikus. Nem
lehet anélkül létrehozni egy univerzális szubjektumot, hogy az ne hor-
dozná a kizárás mozzanatát, illetve a már létező univerzális szubjektum
olyannyira kulturális beleírásokkal terhes, hogy nem csupán csak kizár,
hanem az általa nyújtott nyelven kifejezhetetlenné is teszi ezt a kizá-
28 Ehhez hasonló kísérlet található itt: Vincent 1997, 1–20.

rást. E nyelv egysége és azonossága azonban megbontható, s ez az aktus

beleilleszthető egy tágabb politikai gyakorlatba és politikafelfogásba.
Másrészről a felfogás, ami a sokféleséget, az eredet megbomlását vagy
megbontását állítja, maga sem univerzális, hanem a kortárs, illetve
az elmúlt évtizedek kulturális baloldalának gyakorlatába illeszthető.
A textuális gyakorlat és politikai cselekvés fentebb analizált kapcsolata
szintén betehető ebbe a dobozba, különösen, ha abból a marxi tételből
tekintjük, miszerint a filozófusoknak nemcsak az a dolguk, hogy értel-
mezzék, hanem, hogy meg is változtassák a világot.29 Látható a butleri
műben az emberek közötti viszonyok nem semleges, aszimmetrikus és
a hatalmi viszonyok hol rejtett, hol nyilvánvaló jellege is, ami kiinduló
tapasztalatként jelenik meg benne, és felépíti azt a politikai horizontot,
amelyen belül a sajátságos artikulálhatóvá és megjeleníthetővé válik.
A butleri gondolatmenetet, ennyiben a kulturális baloldal laza ernyőfo-
galma alá illeszthetjük. Feltéve, ha az ilyen kategorizálásnak van értel-
me.30
Érdemes viszont kiemelni még két dolgot. Az egyik, hogy habár a
struktúra vagy nem személyes, nem interperszonális kapcsolatok fon-
tosnak minősülnek ebben a gondolkodásban,31 a posztstrukturalista
szerzők számára különösen fontos Althussert épp amiatt utasították
el, mert a szubjektumot lényegében a struktúra puszta lenyomatá-
nak tekintette.32 Egyszóval ez a személyen túli aspektus fontos vonás
29 Marx 11. Feuerbach-tézise. In Marx 1977, 73.

30 Van is, meg nincs is; Salih ezt írja Butlerről: „Butler nem freudiánus, nem
foucaultiánus, de nem is marxista, feminista vagy posztstrukturalista; ehelyett inkább
azt mondhatjuk, hogy rokoni kapcsolatban áll ezekkel az elméletekkel és azok politi-
kai projektjeivel, nem identifikálva magát külön egyikőjükkel sem; inkább felvonultat
egy sor elméleti paradigmát ott, ahol az szükséges, többféle, néha váratlan kombináció
formájában.” Salih i. m. 6.
31 Csak szemezgetve, Lukács éppen a személyközi viszonyok primátusa ellen kelt ki
(lásd ezt a passzust Marx-magyarázatában, Lukács 1957, 98–99). Ez a rész azért is ér-
dekes lehet, mert azon túl, hogy antiindividualista vagy „antiatomista”, lényegében
olyan jelenségeket jelöl benne, amelyeket manapság az identitás fogalmával fednénk
le. Ez amúgy talán nem meglepő, hiszen Lukács/Marx az osztályból indul ki mint
politikailag potens cselekvőből, s azt jelöli különösnek, másként szólva partikuláris-
nak. Ezt írja például: „mindenütt az embert mint egyént akarják megérteni [a polgári
filozófiák, beleértve a „modern amerikai szemantikát” is], kikapcsolva exisztenciája
társadalmiságának minden közvetítését, eltávolítva minden közvetítő különösséget.”
(I. m. 99.) Ez felveti azt a kérdést, hogy a társadalmiság vagy különösség bekapcsolása
a képletbe mennyire determinista, tehát hogy az ember identitását hogyan és meny-
nyire határozza meg társadalmi helyzete vagy, esetünkben, társadalmi neme. Ahogy
Butlernél láthattuk, éppen hogy a determinizmus ellentétéről van szó.
32 Lásd Howarth–Stavrakakis 2000, 12.
146 SZEMLE
ugyan, de azt a kérdést teteti fel, hogy miként lehetséges egyáltalán a

cselekvés. Elképzelhető a lázadó, struktúrát megtörő cselekvőt feltéte-
lezni, de ez – Butlernél legalábbis – éppen a problematizált teljes, öntu-
datos, magamagát választó, voluntarisztikus alany. Másodrészről ezen
a ponton felvethető az univerzális és a partikuláris egy sajátos, bár talán
nem egyedi problémája. Mi történik akkor, ha a partikuláris projekteket
szükségszerűen univerzalizálni kell annak érdekében, hogy politikailag
legitimek legyenek? És különösen akkor, ha ez magának az alany(iság)
nak a kérdése? Ebben az esetben eltűnik a különbség a partikuláris és
az univerzális között, de úgy, hogy a partikuláris univerzálisként tűnik
fel.33 Ez pedig ugyanúgy az univerzális alany logikai megismétlődése,
politikai következményekkel. A különbségnek, az egység és azonosság
hiányának – az identitás kapcsán – lehet innen is értelmet adni.
Összefoglalva: az írás, a feminista vagy annak körébe sorolt írás határ-
átlépéseken alapuló politikaisága vagy egyszerűen csak politikaisága
maga az, ami zavart keltő. Ennek a zavarnak, legyen az „zavart kel-
tés”, „zavarba jövés” vagy netán „zavarosság”, ahol az utóbbi minősítés
talán nem független az előbbi – „nem racionális” – állapottól, politikai
szerepe mellett politikaelméleti jelentőséget lehet juttatni. Lehetőséges
a politikaértés nem esszenciális identitáskategóriákon alapuló, cselek-
vésközpontú elmélyítése egy olyan ismeretelméleti mezőn keresztül,
ami magát partikulárisnak tételezi.
(Fordította Berán Eszter, Vándor Judit. Budapest, Balassi Kiadó, 2006.)
Irodalom
A. Tímár Eszter 2005. Néhány szó a magyar fordítás elé. In Judith Butler: Jelentős tes-
tek. A „szexus” diszkurzív korlátairól. Budapest, Új Mandátum Kiadó. 7–9.
Bowland, Tom 2007. Critique as a technique of self: a Butlerian analysis of Judith
Butler’s prefaces. History of the Human Sciences, 20. évfolyam, 3. szám, 105–122.
Crowell, Steven 2004. Existentialism. In Zalta, Edward N. (szerk.): The Stanford En-
cyclopedia of Philosophy. Forrás: plato.stanford.edu; a letöltés ideje 2008. augusz-
tus 9.
Derrida, Jacques 1988. Signature Event Context. In Jacques Derrida: Limited Inc.
Evanston, Northwestern University Press. 1–23.
Howarth, David – Stavrakakis, Yannis 2000. Introducing discourse theory and
political analysis. In Howarth, David – Norval, Aletta J. – Yannis Stavrakakis
33 Például a proletariátus érdeke az emberiség érdekeként. Lásd Torfing Laclau-elem-

zését, Torfing 1999, 170.
(szerk.): Discourse Theory and Political Analyis: Identities, Hegemonies and Social
Changes. Manchester–New York, Manchester University Press. 1–23.
James, Susan 2000. Feminism in philosophy of mind. The question of personal identity.
In Fricker, Miranda – Hornsby, Jennifer (szerk.): The Cambridge Companion to
Feminism in Philosophy. Cambridge–New York, Cambridge University Press. 29–48.
Lukács György 1957. A különösség mint esztétikai kategória. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
Marx, Karl 1977. Tézisek Feuerbachról. In Marx és Engels válogatott művei. Első kö-
tet. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 70–73.
Nagl-Docekal, Herta 2006. Feminista filozófia. Eredmények, problémák, perspektí-
vák. Fordította Hell Judit. Budapest, Áron Kiadó.
Norval, Aletta J. 2000. Trajectories of future research in discourse theory. In Howarth,
David – Norval, Aletta J. – Stavrakaki, Yannis (szerk.): Discourse theory and poli-
tical analysis. Identities, hegemonies and social change. Manchester–New York,
Manchester University Press. 219–236.
Palonen, Kari 2009. Küzdelem az idővel. A cselekvő politika fogalomtörténete. For-
dította Vincze Hanna Orsolya. Budapest, L’Harmattan.
Salih, Sarah 2002. Judith Butler. London–New York, Routledge.
Torfing, Jacob 1999. New Theories of Discourse. Laclau, Mouffe and Zizek. Oxford–
Malden, Blackwell Publishers.
Vincent, Andrew 1997. Introduction. In Vincent, Andrew (szerk.): Political Theory:
Tradition and Diversity. Cambridge–New York–Melbourne, Cambridge University
Press, 1–20.
Waylen, Georgina 2003. Társadalmi nem, feminizmus és az állam. In Randall, Vicky
– Waylen, Georgina (szerk.): Társadalmi nem, politika és az állam. Feminista társa-
dalomtudományi tanulmányok. Fordította Csanádi Andrea, Kiss Anna. Budapest,
Jószöveg. 13–34.
Pro

Minoritate
2009 TÉL
Kisebbségi médiatörténet
Papp Z. Attila: A kisebbségi sajtó értelmezési keretei
Ambrus Attila: Lapok az erdélyi magyar sajtó történetéből
Neszméri Csilla: A két világháború közötti szlovenszkói sajtó története
Thomas Von Ahn: „Új szellem Szlovenszkón”. Betekintések Szvatkó Pál
csehszlovákiai magyar „kultúrpolitikai szemlé”-jébe (1937–1938)
Németh Ferenc: Az Ifjúság című lap Symposion melléklete és a Symposion
első nemzedéke (1961–1964)
Borászat a határon túl

Csávossy György: Erdélyi-hegyalja, a borok hazája
Borbély Zsolt Attila: Magyar borászat az elcsatolt területeken
Lelet
Virág György: Kiegyensúlyozás
Szemle
Tóth Norbert: A jó bornak is kell a cégér! Glosszák (Borbély Gábor: Szőlő és
bor az Érmelléken. Partiumi füzetek 57. szám)
Bakó Boglárka: „…a zsincsi az egy vicces hely…”, azaz csip-csup történetek
egy zsidó közösség életéből (Papp Richárd: Miért kell Kohn bácsinak négy
hűtőszekrény? – Élő humor egy budapesti zsidó közösségben)
Szerkesztőség: 1055 Budapest, Falk Miksa utca 6.

Tel.: +36-1-445-0473, fax: +36-1445-0479
Internetcím: www.prominoritate.hu, e-mail: promino.lap@mail.datanet.hu
Bodnár-Király Tibor
A magyar korona
jelentésének színeváltozása
a kora újkorban
Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona. Jelentések,
szimbólumok és nemzeti identitás
Előzmények
t
anulságos és izgalmas kötetet tart kezében, aki a magyar szár-
mazású Kees Teszelszky Az ismeretlen korona című munkáját
olvassa. A holland szerző monográfiája ugyanis olyan téma fel-
dolgozására vállalkozik, ami nemcsak a kora újkori Magyarország
eseményeivel foglalkozó szaktörténészek számára jelent tartalmas
elmélyülést, hanem a korszak iránt érdeklődő laikus publikum igé-
nyeit is kielégíti. Ez a téma nem más, mint a magyar korona jelen-
tésének kora újkori megváltozása. Az R. Várkonyi Ágnes által írt
bevezetővel egyetértve, a szerző munkájának érdeme nem csak ebben
állapítható meg. Teszelszky könyve ugyanis túllép a kevéssé kutatott
téma ismeretterjesztésének didaktikus szerepén, ezáltal a felvetett kér-
dések nemcsak át-, hanem továbbgondolására is késztetik az olvasót. A
politológus végzettségű holland kutató történeti munkája így egyszerre
erős impulzus a magyar történetírásban, valamint igényes, magas szín-
vonalú elméleti reflexió, kritika is, ami nem rest kérdéseket feltenni,
vitatkozni az itthon és külföldön folytatott kora újkori kutatások mód-
szereivel, szemléleteivel. Mint minden munkának, ennek is megvan-
nak a maga előzményei.
A most megjelent könyv annak a doktori disszertációnak a kibőví-
tett változata, amit a szerző 2006. június 29-én védett meg a groningeni
egyetem dísztermében. Kees Teszelszky nevével azonban nem most
találkozhattunk először a magyar szakirodalomban. A szerző 2006-tól
fogva ugyanis folyamatosan publikál, elsősorban tanulmánykötetek-
150 SZEMLE
ben.1 Az itt megjelent tanulmányok mondanivalója bár töredékesen, de

mind nyomon követhető Az ismeretlen koronában, összeolvasva őket
mégis egy érdekes nézőponttal előlegezhetik meg a fő mű olvasását.
Ez a nézőpont pedig nem más, mint a kora újkori Magyarország politi-
kai eseményeinek nemzetközi összefüggésekben (holland–magyar relá-
cióban) való megértésének igénye. Ennek hangsúlyozása azért fontos,
mert nemcsak a könyv fő téziseivel kapcsolatban szolgálhat hasznos
adalékul, hanem magáról a szerző gondolkodásáról, érdeklődési köréről
is sokat elárul. A tanulmányok rövid tartalmi áttekintése csak tovább
árnyalhatja ezt a képet, miközben a köztük lévő logikai összefüggések
is egyre inkább felszínre kerülnek. Most a teljesség és az alapos ismer-
tetés igénye nélkül térek ki röviden egy ilyen kapcsolatra.
Kees Teszelszky az egri várvédők 1552-es diadalának 250. évfordulója
alkalmából megjelent Magyarország védelme – Európa védelme című
konferenciakötetben publikált (lásd a lábjegyzetben) rövid tanulmá-
nyában Bocskai (török koronával történt) koronázásának körülményeit
az utókor által sokáig ellentmondásosnak tartott Bocatius-leírás kon-
textusában próbálja értelmezni. Írásának végkövetkezetése, miszerint
a humanista műveltségű Bocatius beszámolója egy a nyugati közvéle-
mény számára készült röpiratok közül, egybevág azzal a tanulmánnyal,
amit egy évvel később a Portré és imázs című kötetben jelentetett meg
„Üzenet az utazótáskában…” címmel. Ez a tanulmány azonban a röp-
irat ürügyén már nemcsak Bocskai politikájának nyugati orientációiról
beszél, hanem meg is nevezi ezeket az orientációkat. Eszerint Bocskai
Bocatius útján nemcsak Európa Habsburg-ellenes tömörüléseivel tar-
tott fent kapcsolatokat, hanem követe által párbeszédet folytatott a
korabeli protestáns, kálvinista politika legfontosabb központjának szá-
mító németalföldi köztársasággal is, mint lehetséges szövetségessel.
Az ebben a kapcsolatban holland részről kulcsszerepet játszó Pieter
Cornelisz Brederodéról a kötet bibliográfiájában található egy megjele-
nés előtt álló tanulmány.
1 A Bocskay-korona mítosza; a koronázás körülményeinek leírása a fikció és a valóság

tükrében. Petrecsák–Berecz 2006, 239–246; Révay Péter és Justus Lipsius eszméi a tör-
ténelemről és a nemzeti identitásról. Bitskey–Fazakas 2007, 106–113; Üzenet az uta-
zótáskában. Diplomáciai kapcsolatok Németalföld és Magyarország között a Bocskai-
felkelés alatt. G. Etényi–Horn 2008, 127–147.
A MAGYAR KORONA JELENTÉSÉNEK SZÍNEVÁLTOZÁSA 151
Elmélet és tézis
Az ismeretlen korona című munka hat nagyobb fejezetre tagolódik,
ezek közül is az első kettő foglalkozik a téma tudományos, szemléleti
kereteinek elhelyezésével, míg a hátralévő négyet a tartalmi mondani-
valók töltik ki. Külön kiemelendő a szerző alapossága, amit a hatodik,
záró szakaszt követő rész is jól jelez. Ugyanis itt, a Függelékben illesz-
kednek a könyvhöz a szerző által közölni kívánt források, majd már
a Segédletek között a bibliográfiát, személynévmutatót, rövidítéseket,
summát követően azoknak a képeknek a jegyzéke, amik a koronaábrá-
zolások ikonográfiai anyagát szolgáltatják.
Mint azt már megemlítettük, Kees Teszelszky tudományos szemlé-
lete erősen kötődik a politikai kontextusok kultúrák közötti relációk-
ban való megértéséhez, ez a nézőpont azonban számunkra sem lehet
teljesen ismeretlen. Elég, ha csak felfrissítjük emlékeinket a nálunk
is meghonosodott komparatív szemléletű kollektív identitásokat,
nemzeti diskurzusokat vizsgáló új eszmetörténeti kutatásokkal kap-
csolatban.2 A felidézés azonban nem helyettesítheti a könyv elméleti
kereteinek felvázolását, ezért a továbbiakban legelőször erről lesz szó.
Teszelszky nézőpontját a könyv első két fejezetében további két fontos
szempont árnyalja. Az első a közelmúltban elhunyt brit–magyar törté-
nész, Péter László kutatásainak továbbgondolása,3 a másik a naciona-
lizmuselméletek konstruktivista iskolája (Tom de Meester, Veronique
Lambert) által teoretizált alapvetések elfogadása.
Péter László esetében valójában egy olyan tudományos diskurzus
problémáinak újrafogalmazásáról, folytatásáról van szó, aminek fő
célpontja a Werbőczy István Tripartitumát historizáló nacionalista
ideológia kritikája. Péter László szerint a 19. század végének jogtörté-
nész generációja (Hajnik Imre és Timon Ákos) hozza létre azt a Szent
Korona-tant – mint „mesterséges hagyományt” –, aminek továbbélése
a mai napig nyomon követhető a magyar politikai gondolkodásban.
Péter fejtegetései ebben a viszonylatban folytatása Eckhart Ferenc
klasszikus munkájának,4 amiben a szerző elsőként hívta fel a figyelmet
arra, hogy a tan jogfolytonosságát hangoztató megállapításokat valójá-
ban semmiféle történeti érv nem támasztja alá. Teszelszky munkája
ilyen szemszögből nemcsak folytatása ennek a vitának, hanem magá-
nak a vitának az átértékelése is. A szerző ugyanis – miután számot
2 Trencsényi 2006
3 Péter 2003.
4 Eckhart 2003.
152 SZEMLE
vet Eckhart és Péter munkásságával – három fontos pontban jelöli meg

az általuk nem kutatott területeket. Az első értelmében bár mindkét
szerző elvetette Werbőczy elméletének historizáló jogfolytonosságát,
mégsem tulajdonítottak jelentőséget a koronaeszme 1517–1790 között
végbement jelentésváltozásainak, ezen belül is Révay Péter szerepének.
Ezzel összefüggésben egyikük sem járt utána, hogyan változhatott meg
a korabeli metszetek, koronaábrázolások tükrében a korona szerepe,
végül harmadik fehér foltként Teszelszky kiemeli, hogy amennyiben
létezett a kora újkorban a koronaeszme, akkor érdemes lehet annak is
utánajárni, hogy milyen minőségben járult hozzá a kora újkori nemzeti
identitás kialakulásához.
Teszelszky a nacionalizmuselméletek történeti gyökerein való gyors
átlépés után különbséget tesz az emberiség kezdeteitől létező nem-
zetfelfogások hirdetőinek (primordialisták) véleménye és a hatvanas
években velük szemben megfogalmazódó modernista válaszkísérletek
között, majd Eric Hobsbawm elméletét felhasználva hozza be a nem-
zet mint mesterséges hagyomány (invented tradition) terminusát.
Hobsbawm elmélete Teszelszky számára azonban csak ugródeszka,
hogy rátérjen azokra az szerzőkre, akik szerint a nacionalizmus gyö-
kerei mégiscsak a kora újkorig vezethetők vissza. Benedict Anderson
nagy hatású könyvét tekinti irányadónak,5 majd ennek folyománya-
ként hozza szóba a kultúra, mítoszok, szimbólumok nemzetkonstru-
áló funkciójára építő „etnoszimbolistákat”.6 Azonban ennek megem-
lítése is elsősorban a kritika oldaláról fontos, mivel a szerzőt a smithi
kutatások megalapozatlanságára reagáló konstruktivista iskola érdekli.
A Tom de Meester történész elméletével zászlót bontó irányzat szerint
szükséges elkülöníteni a nemzeti identitás létezését a nemzeteszme
megjelenésétől, mivel a kulturális tényezők csak az előbbi kialakulásá-
ban játszhatnak központi szerepet.7 A nemzet fogalma így továbbra is
megtartja az andersoni elmélet „tényekre vissza nem vezethető, mes-
terséges közösség” formáját. A szerző szerint a nemzeti identitás válto-
zása így a közösségről kialakult kép változásában ragadható meg. Ezt az
elméletet egészíti ki a szerző Veronique Lambert kutatási javaslataival,
amiben hangsúlyos szerepet kapnak a kora újkori históriákban meg-
fogalmazódó eredetmítoszok vizsgálatai.8 Ide tartoznak: az uralkodó
által megrendelt, a neki ajánlott és a saját kezdeményezésből szüle-
5 Anderson 1994.
6 Smith 1991, 1999.
7 Meester 1997.
8 Lambert 2001.
tett munkák egyaránt. Ezek alapján ugyanis a kutató egyszerre kaphat

képet a sokidentitású közösségek kulturális és politikai viszonyairól,
amik bizonyos esetben a közösség önállóságát is biztosíthatták.
Teszelszky ezt a kiegészített elméleti keretet alkalmazza a magyar
korona témájának megragadására. Tézise szerint ugyanis a kora újkori
szétszabdalt Magyarország történetében a Werbőczy által aktualizált
koronahagyomány fokozatos térnyerése, alakváltozása, majd Révay
Péter művén keresztül való politikaelméletté formálódása teremthette
meg azt a kulturális-politikai alapot, ami a 18. század legvégén – más
eszmékkel társulva – kiemelt szerepet játszhatott a magyar nemzeti
identitás kialakulásában. A szerző ennek az ívnek azonban csak az
1526 és 1664 közé eső szakaszát kívánja szemléltetni, amit a kor politi-
kai életében legfontosabb szerepet betöltő rendi nemzet (nemesi natio)
fogalmán keresztül ragad meg.
Teszelszky szerint a korona jelentésének fokozatos átlényegülése
egyértelműen az ország politikai helyzetének gyökeres megváltozá-
sában keresendő. A kutató szerint figyelemreméltó, hogy míg a köz-
nemesség érdekeit megfogalmazó Tripartitumban a korona csak egy
helyütt, és ott is csak a nemességre vonatkozóan kerül elő, addig a szá-
zadfordulón már a korona kegytárgyi jelentése is halványodni látszik.
Ennek magyarázatát a szerző érvelésében abban találjuk, hogy a korona
jelentőségének felértékelődése csak azokban az időszakokban volt
megfigyelhető, amikor a korona vagy az országon kívülre került, vagy a
királyi hatalom meggyengülése miatt kérdésessé vált a trónutódlás. Az
átlényegülés politikai implikációi a könyv teljes terjedelmében hang-
súlyos érvként szolgálnak, ami egyben azt is jelenti, hogy Teszelszky
értelmezésében a koronaeszme – mint identitásképző elmélet – a kora
újkori politikai kontextusokban születik meg.
Ezeknek a kontextusoknak az árnyalt bemutatására a szerző mind
a négy tartalmi részben nagy hangsúlyt fektet, külön kitérve a külön-
böző szövegek esetén előkerülő filológiai, szöveg- és forráskezelési,
valamint kutatási problémákra. Ez a gyakorlatban azonban csak úgy
valósulhat meg, ha a szerző folyamatos reflektált viszonyt tart fent
témájával. Az állandó kontextualizálás így nem a tudományos érte-
kezés velejárója, hanem a szerző narrációjának szerves része. Ennek
a narrációnak a leghangsúlyosabb pontja Révay Péter Szent Koronáról
szóló munkájának 1613-as megjelenése (Révay Péter koronatörténete).
Az ezt logikailag előkészítő két fejezetben (A korona szerepe a Bocskai-
felkelésben, II. Mátyás, a korona és a magyar rendek) fogalmazódnak
meg a korona jelentésváltozásának fokozatai, miközben a szerző mind
az Illésházy-per, mind a Bocskai-felkelés közvetlen előzményének
tekinthető rudolfi politika, illetve az ehhez képest már csak következ-
154 SZEMLE
ménynek tekinthető II. Mátyás trónrakerülésének ügyében is állást

foglal.
Bocskai esetében a már említett Bocatius-leírás és az 1605-ös sze-
rencsi kiáltvány rokon vonásaiból bontja ki azt a koronaértelmezést,
amelyben a koronázás legitimációs funkciója – kiegészülve olyan esz-
mékkel, mint a magyarság isteni küldetése – valójában csak az udvar
tárgyalóasztalhoz kényszerítését szolgálta. A II. Mátyás-kép megraj-
zolásánál a szerző ahhoz a pozitív szemlélethez csatlakozik, ami az
uralkodó politikáját a korábbi németalföldi gyakorlatok tükrében meg-
világítva II. Mátyást a Habsburg uralom magyarországi megmentője-
ként mutatja be.9 A koronaeszme formálódásával kapcsolatban azon-
ban legalább annyira fontos annak a humanista tudós-politikusok által
működtetett szellemi környezetnek a feltárása, aminek feladata mind
Bocskai, mind II. Mátyás udvarában a politikai célok elméleti érvekkel
való alátámasztása. Ebbe a körbe tartozott a már emlegetett Illésházy,
Bocatius, valamint Pázmány, Rimay, a történetírás által eddig alábe-
csült Berger Illés, illetve maga Révay Péter is. Berger Illés munkássá-
gának bemutatása különösen fontos a szerző számára, mivel az eddig
inkább alábecsült udvari történetíró a szerzője annak az 1608-as koro-
nahistóriának is (lásd a kötetben a forrásoknál), ahol először fogalma-
zódik meg a későbbiekben Révaytól ismert „bujdosó” toposza. Berger
és Révay párhuzamának feltárása azonban nemcsak a Szent Korona-
eszmével kapcsolatos eddigi kutatásokat terelheti új mederbe, hanem
átgondolásra késztetheti azokat a rögzült előítéleteket is, amelyek sze-
rint a magyar politikai gondolkodás történetéből hiányoznak a magas
intellektuális színvonalat képviselő szerzők munkái.
Reflexió
Révay művének utóéletéről a hatodik fejezetben esik szó, ahol legelő-
ször általános képet kaphatunk arról, hogyan játszhatott fontos sze-
repet Révay könyve az illír nemzeti identitás megkonstruálásában,
majd a 18. századi megjelenéseket taglalva a szerző felhívja a figyel-
met arra a problémára, hogy a sorozatos újranyomtatásokkal az ilyen
munkák is kiegészülhettek. Erre hozza fel példaként az általa vizsgált
korszak végén születő 1652-es második kiadást, amihez már hozzákap-
csolták azt a Szilveszter-bullát, aminek „eredetiségével” kapcsolatban
9 Koenigsberger 2001.
még a 18. századi históriákban is éles kirohanásokat lehet olvasni.10

Teszelszky munkája azonban egy fontos kérdésre nem ad választ, és
ez a kora újkori rendi natio nemzeti identitásának létezése. Vagyis
nem derül ki pontosan, hogy a Révay művében megfogalmazódó poli-
tikaelmélet elterjedése mennyiben előlegezi meg a 18. század végének
nemzeti identitását, illetve, mennyire kezelhető a kora újkori nemesi
natio identitásának magvaként. Ennek tárgyalása azonban nem lehet
egy recenzió, csak egy a mélyebb megértést szolgáló tudományos pár-
beszéd, vita feladata.
(Fordította Trostovszky Gabriella. Pannonhalma, Bencés Kiadó, 2009.)
Irodalom
Anderson, Benedict 1994. Imagined Communities. Reflections of the Origin and

Spread of Nationalism. London, Verso.
Bitskey István – Fazakas Gergely Tamás (szerk.) 2007. Humanizmus, religio, identitás-
tudat. Tanulmányok a kora újkori Magyarország művelődéstörténetéről. Debrecen,
Studia litteraria, XLV.
Decsy Sámuel 1792/2008. A’ magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak
históriája. Budapest, Kossuth Kiadó.
Eckhart Ferenc 2003. A szentkorona-eszme története. Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor
Kiadó.
G. Etényi Nóra – Horn Ildikó (szerk.) 2008. Portré és imázs. Politikai propaganda és
reprezentáció a koraújkorban. Budapest, L’ Harmattan Kiadó.
Koenigsberger, Helmut Georg 2001. Monarchies, States, Generals and Parliaments.
The Netherlands in the Fifteenth and Sixteenth Centuries. Cambridge, Cambridge
University Press.
Lambert, Véronique 2001. Methodologische beschouwingen bij het onderzoek naar de
concepten ‘natie’, ‘nationalisme’, en ‘nationale identiteit’ in de Middeleeuwen. In
van Bavel, Bas J. P. et al. (szerk.): Jaarboek voor middeleeuwse geschiedenis. 4. Hil-
versum, Verloren. 66–85.
Meester, de Tom 1997. De exclusieve natiestaat. Pleidooi vor een contructivistische
benadering van nationalisme en nationale identiteit. Belgisch teijdschrift voor de
nieuwste geschiedenis. Belgisch Tijdschrift voor Nieuwste Geschiedenis – Revue
belge d’histoire contemporaine, 3–4. szám, 473–547.
Péter, László 2003. The Holy Crown Of Hungary, Visible and Invisible. The Slavonic
and East European Review, 3. szám, 421–510.
Petrecsák Tivadar – Berecz Mátyás (szerk.) 2006. Magyarország védelme – Európa vé-
delme. Eger, Dobó István Vármúzeum.
Smith, Anthony D. 1991. National Identity. London, Penguin Books.
10 Decsy 2008.
156 SZEMLE
Smith, Anthony D. 1999. Myths and Memories of the Nations. New York, Oxford
University Press.
Trencsényi Balázs 2006. A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok. Budapest,
Argumentum Kiadó.
.25$//
7É56$'$/207g57e1(7,)2/<Ð,5$7

pYIRO\DP²GHFHPEHU
$0DJ\DU.LUiO\ViJHXUySDLV]HPPHO
&VXNRYLWV(QLNŏ
)RUUiVRNPŞIDMRNOHKHWŏVpJHNDN|]pSNRUL0DJ\DURUV]iJNpSHOHPHL
.|UPHQGL7DPiV
$PDJ\DUViJiEUi]ROiVDDQ\XJDWLHXUySDLHOEHV]pOŏIRUUiVRNEDQDV]i]DGYpJpLJ
5DGHN7QGH
$N|]pSNRULQpPHWQ\HOYŞKLVWRULRJUiÀDPDJ\DUViJNpSpUŏOHJ\LPDJROyJLDLNXWDWiV
Q\RPiQ²
1DJ\%DOi]V
$N|]pSNRULPDJ\DUYiURVRNDNOI|OGLXWD]yNOHtUiVDLEDQ
5HHG3DSS=VX]VDQQD
0DJ\DURUV]iJHJ\HOIHOHGHWWIRUUiVWtSXVEDQWDUWRPiQ\OLVWiNDN|]pSNRUL$QJOLiEDQ
*(WpQ\L1yUD
7RSRV]RNpV~MtWiVRNDNRUD~MNRUL0DJ\DURUV]iJNpSEHQV]i]DGLQpPHWQ\RPWDWYiQ\RN
WNUpEHQ
$QGUHD6HLGOHU
h]OHWL~WRQDV]tQLJD]JDWy&KULVWRSK6HLSSV]i]DGL~WOHtUiVD0DJ\DURUV]iJUyO
$.RUDOO6]HUNHV]WŏVpJHOpUKHWŏVpJHL
WHUMHV]WHV#NRUDOORUJNRUDOO#NRUDOORUJZZZNRUDOORUJ
%XGDSHVW9DONyLX
$HVpYIRO\DPUDYiUMXND]HOŏÀ]HWpVHNHW.pUMNMHOH]]HV]iQGpNiWD6]HUNHV]WŏVpJQpOpV
YDODPHQQ\LM|YŏpYLV]iPXQNDWSRVWi]]XNgQQHN$]pYHVHOŏÀ]HWpViUD)W
$.25$//6]HUNHV]WŏVpJHEHQDN|YHWNH]ŏWHPDWLNXVV]iPRNDWNtYiQMDPHJMHOHQWHWQL
.|QQ\Ş]HQHpVWiUVDGDORP
/DNiVYLV]RQ\RNpVODNiVSROLWLNDDV]i]DGEDQ
7|UWpQHOHPpVHPOpNH]HW
+LYDWiVSURIHVV]LRQDOL]iFLy
1RQSURÀWV]HUYH]HWNpQWOHKHWŏVpJQNYDQD]DGyEHYDOOiVRNRVIHODMiQOiVDLQDNIRJDGiViUD
.pUMNKD~J\tWpOLWLV]WHOMHQPHJPLQNHWWiPRJDWiViYDO
$GyV]iPXQN1HYQN.25$//7É56$'$/207g57e1(7,(*<(6h/(7
B U D A P E S T I K Ö N Y V S Z E M L E
KRITIKAI ÍRÁSOK
A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK
KÖRÉBÔL
LEVELEZÉS
BÍRÁLAT
PETE PÉTER – SZENTES TAMÁ
T SRÓL
GYÔRFI T
TAMÁS –T
– ÓTH GÁBOR ATTILÁRÓL
A
BOGNÁR BULCSU – NIKLAS LUHMANNRÓL
MAROSÁN BENCE – OLAY CSABÁRÓL
TOMSICS EMÔKE – BÁN ANDRÁSRÓL
PROBLÉMA
KOCZISZKY ÉVA
K A – RÉGÉSZET ÉS KÉPZELÔERÔ
SALAT LEVENTE – MAGYAR–ROMÁN KAPCSOLATOK
SZEMLE
MI A PÁLY
LYA?
RENDSZERVÁLTÓK
NÔK A TUDOMÁNYBAN
BIBLIOGRÁFIA
FONTOS KÖNYVEK
A BUKSZ
Z ELSÔ HÚSZ ÉVÉNEK SZERZÔI
M E G J E L E N I K 2009. TÉL N E G Y E D É V E N T E
.,6(%%6 *
.87$76
MINORITIES STUDIES AND REVIEWS
TANULMÁNYOK
A MOLDVAI CSÁNGÓK KULTÚRÁJA
Hoppa Enikő: Magyar nyelvhasználat a moldvai csángóknál
Peti Lehel: Krízishelyzeteket artikuláló vallásos tartalmú álmok egy moldvai csángó településen
MŰHELY
Cseke Péter: Az Erdélyi Fiatalok történelemszemlélete
Belényesi Pál: A nemzeti kisebbségek médiareprezentációjának problémája és a vonatkozó szabályozás Európában
KRITIKA
Laczházi Aranka: Litván identitáskeresés a XX. században (Putinaitė, N.: Šiaurės Atėnų tremtiniai. Lietuviškos tapatybės paieškos ir
Europos vizijos XX a)
SZEMLE
NEMZETI TUDAT, NEMZETI ÉS ETNIKAI FOLYAMATOK
Penn, E. M.: Állampolgárság vagy etnicitás: az állami intézmények szerepe az identitás megválasztásában (Dézsi Timea)
S. Leoussi, A. – Grosby, S.(szerk.): Nemzet és etnoszimbolizmus – Könyv a történelem, a kultúra és az etnicitás szerepéről a nemzetek
kialakulásában (Dézsi Timea)
Euskirchen, M. – Lebuhn, H. – Ray, G.: Határvonalból határvidék – A változó európai határviszonyok (Dézsi Timea)
Auer, S.: Kelet-Európa, a nacionalizmus és az Európai Unió: Félelemre semmi ok! (Komáromi Sándor)
Ritzenhofen, M.: Európa mint „nyugat” – transzatlanti szövetségben Amerikával (Komáromi Sándor)
Chatty, D.: Vándorló népek és a környezet megőrzése (A. Gergely András)
Vlachová, K. – Reháková, B.: Egy nem magától értetődő nemzet: a cseh nemzeti identitás. Csehszlovákia felbomlása és az európai
uniós csatlakozás között (Dézsi Timea)
Zlepko, D.: Törökország és Ukrajna – különböző utakon egy azon cél: az EU felé? (Komáromi Sándor)
Sapper, M. – Weichsel, V. (szerk.): Történet tanulsággal? – Új „furcsa” háború a Kaukázus vidékén (Komáromi Sándor)
Carlson, A.: Egy meghasonlott perspektíva: a kínai nacionalizmus-kutatás veleszületett korlátai (Dézsi Timea)
NEMZETI ÉS NEMZETISÉGI IRODALMAK

Sienerth, S.: A temesvári írói körre emlékezve Horst Samsonnal (Komáromi Sándor)
KISEBBSÉGEK KULTÚRÁJA
Binder, A. – Blair-Loy, M. – Evans, J. et al. (szerk.): A változatos kulturális szociológia – A The Annals of the American Academy of
Political and Social Science különkiadása (Dézsi Timea)
Connemann, G.: Németország és német nyelve, avagy a politika és a nyelv összefüggése (Komáromi Sándor)
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI NÉPEK ÉS ORSZÁGOK KAPCSOLATAI

Bachmann, K.: Jéghidegre hűlt szomszédi viszony (Komáromi Sándor)
KISEBBSÉGI POLITIKA
Samerski, S.: Az ördög és a tömjénfüst: II. János Pál pápa szerepe a kommunizmus lebomlásában (Komáromi Sándor)
Gabanyi, A. U.: Román parlamenti választások 2008 (Komáromi Sándor)
Mulaj, K.: Ellenállni az elnyomásnak: a Koszovói Felszabadítási Hadsereg esete (Dézsi Timea)
Zasipkin, A.: Biztonságpolitika a Perzsa-öböl térségében (Szatmári Zsuzsanna)
KISEBBSÉGI JOG
Rayko, G.: Az emberi jogok nevében – Beszélgetés Rama Yade-dal (Kakasy Judit)
NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK TÖRTÉNETE

Ragauskienė, R.: Magyarok a Litván Nagyfejedelemségben a Jagellók és Báthory István korában (Laczházi Aranka)
Simoân, R. H.: Baltikum: a háború előtti évek emlékezete (Kolyvek Léna)

Szabó Márton

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szabó Márton

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZÁZAD

Pethő Sándor • Bárány Anzelm • Huoranszki Ferenc • Kovács M. Mária • Körösényi

G. Fodor Gábor • Demeter Tamás • Mándi Tibor • Szűcs Zoltán Gábor

Olvasószerkesztő: Bánki Judit

Kiadó: Századvég Kiadó

Tipográﬁa és lapterv: Élőfej Bt.

A Századvég folyóirat támogatói:

Nemzeti Kulturális Alap

Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank NyRt.

Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány

a demokrácia úgynevezett elitista elmélete kezdettől összefo-

A mandátumelméletet a demokratikus verseny vonatkozásában a leg-

A politikai manipuláció (heresztetika) rikeri

A heresztetika és a mediánszavazó modell

William Riker munkássága sokáig a társadalmi döntések elméletének

preferenciák bármilyen módszerrel történő társadalmi szintű „összeol-

7 Arrow 1951; Riker 1982; uő 1983, 47–51; Shepsle–Bonchek 1997.

ráló szerepe, ami Rikernél is komoly szerepet kap. A harmadik fontos

11 Riker 1986, 147.

A heresztetikát Riker kezdetben élesen elválasztotta a retorikától.

Riker írásaiban a manipuláció öt típusát különbözteti meg: (1) új alter-

15 A retorika, amely hagyományosan fontos eszköze a politikai preferenciák megvál-

lációja, hogy milyen ügyek kerüljenek a döntéshozatal vagy általában

17 Lásd például Tóth–Török 2002, 9–44.

ügyekben a szokásos felvetés – meglepő módon alkotmányossági síkra

Alább a rikeri heresztetika néhány sajátosságát elemzem, és megpróbá-

azok tartalma, politikai jelentése is megváltozik.20 Másrészt azért, mert

20 Riker 1983, 65.

redukcionista, közgazdasági megközelítéséből következő előfeltevés

26 Riker 1986, 1, 34.

mukra kedvezőbb eredményt, nagyobb támogatást kihozni az adott

29 Riker 1986, 34.

A változó kalkulus modellje és a politikai

A változó kalkulus modellje

A megítélés dimenziójának megváltoztatását, az új alternatíva bevezeté-

33 Stokes 2001, 124.

ható. A másik, hogy még egy homogén többség is legyőzhető a (szenve-

1. táblázat. A mediánszavazó és a változó kalkulus modell

(i) politikai tér szerkezete egydimenziós többdimenziós

(ii) politikai folyamat egyensúly (prediktív) egyensúlytalanság (körkörösség)

(1) állampolgári preferenciák exogén tényezők endogén tényezők

(4) politikusi motiváció hivatalorientáltak policy- és hivatalorientáltak

36 Rae 1980; Miller 1983, 744.

Először, a szavazói preferenciák a politikai folyamat endogén tényezőit

37 Vö. Maravall 1999, 156.

Negyedszer, politikaorientáltnak tekintjük a politikusokat. A jelöl-

Politikai helyzet, interpretáció és megismerés

A számba vett vonások még jobban aláhúzzák, hogy a változó kalku-

39 Oakeshott 2001, 175.

mérlegelésre van szükség, mivel szükségszerű válasz a politikai helyze-

követni akarja, a „valóságot”, a vant visszatükrözni, hanem változtatni,

ről.41 A választásokon az állampolgárok informáltságuk és az összemér-

41 Stokes 2001, 122.

ban a képviseleti felfogás) hívei szerint a választóknak jó okuk van az

45 Uő 2001,18; Pitkin 1967.

Ha azonban az kiszámíthatatlanná válik, a kormány újraválasztásának

46 Láthattuk, hogy az egyensúlytalanságnak nemcsak a TDE által feltárt „mechaniku-

1.) A rikeri heresztetika – a konvencionális értelmezéstől eltérően –

Edinger, Lewis J. 1993. A Preface to Studies in Political Leadership. In Gabriel, Sheffer

1 Neumann 1965, 121.

ni.2 Összegezve: az utilitarista, nyereségmaximalizáló viselkedéshez

1. ábra. A játékelmélet kétszereplős kiindulási pontja kiﬁzetési mát-

A kiﬁzetéseknek nem a konkrét értéke fontos, csupán az, hogy ezek az

Intenzív konﬂiktusok: zérusösszegű játékok