Latin- Amerika az 1960-as években

„Latin- Amerikában a felvilágosodás kora óta a politikai gondolkodást meghatározó

alaphelyzet az az élmény, hogy a szubkontinens rádöbbent: országaik elmaradtak Európa és
az USA fejlődésétől.”1A XIX.- XX. század ezen tényezőnek megfelelően három szakaszra
bontható. Az első a másolás időszaka, amikor az elmaradottságot felismerve igyekeznek más,
főként európai országok modelljét átvenni. A második szakaszban (adaptación) az oktatás
fontosságát hangsúlyozzák, míg a harmadik szakaszban (autoctonismo) az antiimperializmus
eszméi fogalmazódtak meg. Az 1960-as évek eleje optimista időszakként jellemezhető,
amikor várják az amerikai álom beteljesülését. Az elnök, a fiatal John F. Kennedy a
szegénység és a diszkrimináció ellen lépett fel. Az 1960-as évek végére viszont nagy változás
állt be Latin- Amerika történetében, ugyanis belpolitikai és nemzetközi válság ütötte fel a
fejét. Ez azt jelentette, hogy a társadalom kulturálisan és politikailag is megosztott volt és az
egész területet az elégedetlenség jellemezte. Sokan attól tartottak, hogy Amerika szétesik, és
ezáltal elveszti társadalmi összetartó erejét is.

John F Kennedy elnöksége (1961- 1963)

Élénk intelligencia, nagyvárosi elegáns fellépés és önirónikus humorérzék jellemezte.
Kiváló szónok, szellemes, karizmatikus személyiség volt. Eleinte még sokan támadták
katolikussága miatt, de ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően, megválasztása idején a
népszerűsége egyre nőtt, még akkor is, ha a kongresszus támogatását nem mindenben sikerült
elnyernie. Rövid elnöksége alatt programjának 1/3- át sem tudta végrehajtani. Az egyik ilyen
ígérete az volt, hogy „újra mozgásba hozza Amerikát” 2, de megvalósítása kudarcba fulladt,
mert lassult a gazdasági fejlődés, csökkent a növekedési ráta, 6%-os volt a munkanélküliség,
valamint kereskedelmi deficit volt jellemző. A probléma megoldása érdekében serkentette a
gazdaságot a polgári és katonai kiadások növelésével, az infláció féken tartására ár- bér
irányelveket adott ki, az acélgyártókkal pedig visszavonatta a tervezett áremelést. A
kongresszus ezen intézkedéseit elfogadta, a szociális javaslatokat viszont leszavazta. Az
elfogadott javaslatok a következők voltak:
 adóhitel- beruházások,
 alkalmazottak átképzése,
 társadalombiztosítási előnyök fejlesztése,
 űrkutatási program,

1
Anderle Á. 2002. 9. old.
2
Sellers- May- McMillen 368. old.

2
  kereskedelemfejlesztés (1962)3.
A konzervatívok elvetették továbbá:
 a munkanélküli fiatalok és vándormunkások támogatását,
 új városügyi minisztérium tervét,
 a munkanélküli segély kiterjesztését,
 az idősek orvosi segélyezését,
 az oktatásügy szövetségi támogatását,
 az adócsökkentést.
A feketék egyenlőtlen helyzetének megoldását sem támogatták, de ennek ellenére egyre több
feketét helyeztek ki hivatalokba, nyomást gyakoroltak a faji elkülönítés felszámolására, és
megtiltották a diszkriminációt az állami lakások osztásánál. 1962 végére megszűnt a faji
elkülönítés a tömegközlekedésben is, majd 1963. júniusában kijelenti, hogy a nemzet erkölcsi
válságban van és ezért megtiltja a faji elkülönítést a nyilvános intézményekben is.

Kennedy külpolitikája
Külpolitikáját a „rugalmas reagálás” jellemezte. Az 1960-as évekre a szövetségi
rendszerek gyengülnek, a Szovjetunió- Kína konfliktus, valamint a Szovjetunió belső
problémái kedveznek Amerikának. A Truman és Eisenhower által létrehozott Nyugati
szövetségi rendszer sem volt szilárdabb, mint a Szovjetunióé, ugyanis Franciaország nem
támogatta az „európai gazdasági- és katonai egységtörekvéseket” 4, mert saját nukleáris
fegyverzetet akart. Ugyanakkor Anglia és Japán hű maradt az Amerikai Egyesült
Államokhoz. Kennedy a Dulles- féle súlyos megtorlás helyett, egyenletesen fejlesztette a
nukleáris, a hagyományos és a gerillaháborúban bevethető haderőket. Ennek köszönhetően
Amerika előnye a Szovjetunióval szemben fokozatosan nőtt: ötször több volt az amerikai
rakéták száma, valamint űrhajózási sikereket is elkönyvelhettek.
Kennedy fontos intézkedése a Békehadtest felállítása volt, amit az elszegényedett
harmadik világ megsegítésére hozott létre. Ehhez hasonlóan Latin- Amerikában is létrehozott
egy új egységet 1961. március 13.-án, „Szövetség a haladásért” néven, aminek feladata a
különbözőség elfogadása és a semlegesség terjesztése volt, valamint céljai közt szerepelt az
adó-, föld-, és egyéb társadalmi-, és gazdasági reformok bevezetése. Kuba a többi országgal
ellentétben nem fogadta jól ezt az intézkedést. További szervezeteket is létrehozott,
nevezetesen az Élelem a békéért és a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség nevűeket is.
3
Kereskedelemfejlesztés: kölcsönös vámegyezmények megkötésével fejlesztik a kereskedelmet.
4
Sellers- May- McMillen 370. old.

3
 1961-ben Kennedy találkozik Hruscsovval Bécsben, ahol bejelenti Hruscsov, hogy
Kelet- Németországban szeretné felszámolni a nyugati szövetségesek megszállási jogait, de
ezt Kennedy nem támogatja, sőt még nukleáris háborúra is hajlandó lenne, hogy
megakadályozza ezt. 1961 augusztusában a válság tetőzik, ugyanis a kelet- német kormány
lezárta Nyugat- Berlin határát és betonfal építésébe kezdett. Valamint meghatározó volt az a
tény is, hogy a Szovjetunió felrobbantotta a legnagyobb rakétáját, ami nem maradt válasz
nélkül, mert az USA is fellőtte a sajátját. A szovjet- amerikai konfliktus Kubára is átterjedt
1962. augusztusában, amikor a Szovjetunió olyan rakétakilövő bázisokat kezdett építeni
Kubában, amiről nukleáris csapást lehetett volna mérni az Egyesült Államokra. Ezt gyakran a
hidegháború felmelegedéseként szokták említeni. Kennedy támadással fenyegetett Kubában,
amitől csak akkor hajlandó elállni, ha Hruscsov felszámolja a bázisokat. Az oroszok
elfogadták a feltételt, ami egyben Hruscsov vereségét is jelentette. A kelet- nyugat
feszültségének enyhülésével forródrótot létesítettek Washington és Moszkva között, valamint
megkezdték a fegyverzet csökkentését és a tárgyalásokat.
1963-ban szerződés születik a légi atomkísérletek megszüntetéséről, amit többek
között aláírt az USA, Szovjetunió és Nagy- Britannia, de Franciaország és Kína elutasította.
Kennedy elnöksége 1963-ban váratlanul véget ért, ugyanis november 22.-én Lee Harvey
Oswald meggyilkolja. A halálos lövés Dallasban, az autójában érte egy tankönyvraktár előtt. 5

Lyndon Johnson elnöksége (1963- 1969)

Tősgyökeres texasi, aki egy elszigetelt, műveletlen, szegény, vidéki közösségben
született. Szülei nem tudták egyetemre küldeni. Származásának köszönhetően egész életében
törekedett a hátrányos helyzetű csoportok támogatására, ezt segítette többek között a
polgárjogi- és oktatási törvényeivel. Kennedyvel szemben ő nagyravágyó, kemény, hangos és
harcias politikus volt, de ugyanakkor éles ész és jó emlékezőképesség jellemezte.
Kennedy az 1960-as választáson alelnökének jelölte ki, így akarta megnyerni a déli
demokraták támogatását. Ebben az időszakban részt vett a döntéshozatalban és ő tartotta a
kapcsolatot a kongresszussal. Az elnök halála után az Air Force One fedélzetén tette le az
elnöki esküt Jacqueline Kennedy mellett.6 Az 1964-es elnökválasztáson sikerült legyőznie a
republikánusok jelöltjét, Barry Goldwatert. Elnökként hadat üzent a szegénységnek,
egészségbiztosítási, polgárjogi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi törvényeket ígért.
Ígéretet tett egy nagy társadalom felépítésére is.

5
Hahner P. 273. old.
6
Hahner P. 278. old.

4
 1964-ben többek között
 csökkentette az adókat,
 szakképzési lehetőséget biztosított a hátrányos helyzetű fiataloknak,
 létrehozta a gazdasági lehetőségek hivatalát,
 a munka-tanulás programmal segítette pénzhez a szegényebb fiatalokat,
 valamint támogatást biztosított a szegényebb családfőknek,
 és választójogot biztosított azoknak a szegényeknek is, akik nem tudtak adót fizetni.
Még ebben az évben elfogadtatja Kennedy polgárjogi törvényeit a feketék szavazati jogairól,
oktatási, munkavállalási lehetőségeiről, és megtiltja a diszkriminációt a munkahelyeken,
éttermekben és más nyilvános intézményekben. Fontos megemlíteni az 1965-ös szavazati
jogok törvényét, ami lehetővé tette a kisebbségek számára a politikai jogok gyakorlását. Ő
nevezett ki először feketét a kabinetbe és ő iktatott be fekete bírót a Legfelsőbb bíróság tagjai
közé. A Medicare program egészségügyi biztosítást nyújtott a 65 évnél idősebbek számára,
míg a Medicaid nevű program orvosi ellátásban részesítette a szegényeket. Rendeleteket
hozott továbbá a vízminőség és a víztisztaság helyreállítására, a környezet védelmére, a
bevándorlás megreformálására.

Külpolitikája
Külpolitikai tapasztalatlansága miatt Kennedy tanácsadói segítették. 1964. augusztus
1.-jén és 4.-én a Tonkini- öbölben lezajlott haditengerészeti incidensnek köszönhetően
sikerült elérnie, hogy a kongresszus felhatalmazza őt minden szükséges intézkedésre, arra az
esetre, ha az USA haderejét fegyveres támadás érné. Ez az intézkedés lehetővé tette, hogy
hadüzenet nélkül küldjön Johnson katonákat Vietnámba. Még 1964-ben folytatódott a szovjet-
amerikai közeledés, s végül Hruscsov utódja, Leonyid Brezsnyev és Johnson megegyeztek,
hogy nem küldenek több nukleáris rakétát az űrbe, és új, kulturális csereegyezményekre is sor
került. 1965-ben a hadsereget küldte a Dominikai Köztársaságba a jobboldali katonai
kormányzat támogatására, ugyanis így akart elkerülni egy újabb castróista forradalmat, s vele
együtt a kommunista hatalomátvételt. A dominikai eseményekbe való beavatkozás ellent
mondott az AÁSZ alapokmányának, mely kimondta, hogy az USA nem avatkozhat be az
Amerika közi ügyekbe. Ez volt a Johnson- doktrína.7

7
Magyarics T. 354. old.

5
 Johnson népszerűsége a vietnámi háborúnak köszönhetően jelentősen csökkent, s
végezetül bejelentette, hogy nem indul az 1968-as választásokon. Mielőtt visszavonult volna,
még aláírta 1968. július 1.-jén az atomsorompó egyezményt, mellyel igyekezett
megakadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését. 1969. januárjában visszavonult a politikai
élettől, majd négy év múlva Texasban elhunyt. Az új elnök Robert F. Kennedy lesz, akit John
F. Kennedyhez hasonlóan meggyilkolnak, majd ezt követően Nixon lesz az Egyesült Államok
elnöke.8

Kuba
Kuba a XX. Századra az Egyesült Államok neocolonia-ja 9 lett. Ez azt jelentette, hogy
a gazdaság 90%-át Észak- amerikai monopóliumok, a politikát pedig az USA kormánya
ellenőrizte. Az országban a cukor- monokultúra jellemző, ami azt jelenti, hogy 6-7 millió
tonna cukrot állítanak elő egy év alatt. Ennek a cukornak az Egyesült államok a fő piaca és az
élelmiszer import is innen érkezik. A vasérc- és színesfémbányászat, valamint az olaj- és
energiaipar is északi cégek kezében volt. Kubára általánosan jellemző a magas
munkanélküliség és a korrupció. A politikai események radikalizálódtak a fél évszázados
agrárválságnak és Fulgencio Batista 1952-től jelen levő kegyetlen diktatúrájának
köszönhetően. Az első sikertelen kísérletet a Santiago de Cuba- i Moncada laktanya ellen
Fidel Castro vezette 1953. július 26.-án. 1956-tól pedig Castro által kibontakozik a
gerillaháború.
„Fidel Castro „5 forradalmi törvénye” az 1940-es demokratikus alkotmány
visszaállítását és agrárreformot, több szocialista rendelkezést, a tisztességtelenül szerzett
javak bírósági úton történő elkobzását tervezte és deklarálta: Kuba szolidáris lesz Latin-
Amerika népeivel.”10Ehhez kapcsolódtak a Forradalmi direktórium diákcsoportjai is, és 1959.
január 1.-jén bevonultak Havannába. Batista elmenekült, Castro pedig visszaállította az 1940-
es alkotmányt. Megalakult a földreform intézet és megszervezték a „Tisztességtelenül szerzett
javak felosztásának Minisztériumát”. Továbbá csökkentették a lakbéreket 50%-kal,
mérsékelték a gyógyszerek árát, valamint a telefon és áramszolgáltatás díját. Megkezdődött a
lakásépítési terv kezdeményezése.
1959. május 17.-én földreformot hirdettek a nagybirtokok ellen és az USA ellen.
Ennek értelmében a felső birtokhatárt 400 hektárban állapították meg és az elkobzott
földekből szövetkezetek alakultak, amik 1962-től állami gazdaságok lettek. Ezt az USA
8
Hahner P. 281. old.
9
Neocolonia: újgyarmat.
10
Anderle Á. 1998. 150. old.

6
ellenezte, amire válaszul Castro a kormány radikalizálását rendelte el, vagyis nacionalizálták a
külföldi cégeket és kisajátították a hazai tőkés vállalkozásokat. Ezt a lépést az Egyesült
Államok nem hagyta válasz nélkül, és felfüggesztette a kubai cukor vásárlását. Ennek
következtében Kuba elfogadta a Szovjetunió segítségét a kőolajszállításban és a cukor
átvételében, valamint minden USA tulajdont kisajátított. Észak- Amerika következő lépése
egy hatalmas Kuba ellenes kampány volt, majd ezt követte egy sikertelen katonai intervenciós
kísérlet a Disznó- öbölnél 1961. április 17.-én. A kudarcnak többek között három fő oka volt:
 a CIA tévesen mérte fel a kubaiak Castrohoz való viszonyát, illetve a rendszerrel
szembeni elégedetlenségüket,
 a partraszállás helye a kubai katonáknak kedvezett,
 az amerikaiak nem vették figyelembe az időeltolódást, így a légi segítség egy órával
később érkezett a kelleténél.
Fordulat következett be a kubai forradalomban és ugyanakkor Kuba végleg a Szovjetunió felé
fordult. Ennek hatására született meg amerikai oldalról a Kennedy- doktrína, melynek
lényege, hogy az Egyesült Államok „nem tűr el még egy Kubát, mert az több kár lenne, mint
haszon”11, helyette növelték a fegyverexportot. Megkezdődtek a kivándorlások, a szovjet
rakétatelepítési kísérletek. Ezt az időszakot a kubai rakétaválság időszakának is szokták
nevezni, mert feszültté vált Moszkva és Havanna viszonya.
1965-ben a Július 26.-a Mozgalomból, a Forradalmi Direktóriumból és a Népi
Szocialista Pártból megalakul a Kommunista Párt Kubában. Célja a sajátos hadikommunista
gazdálkodás kialakítása, valamint a kapcsolatépítés az el nem kötelezett országokkal. Az
1965. szeptember 30.- október 3.-a közötti tanácskozáson bejelentették, hogy Ernesto Che
Guevara eltávozott Kubából. Ekkor válsztották ki a párt élére a száztagú Központi
Bizottságot, valamint újjáválasztották a Politikai Bizottságot és a titkárságot is. 1966. január
3.-a és 10.-e között Havannában rendezték meg a Trikontinentális konferenciát, amin 82
ország küldöttsége vett részt. Szóltak többek között a békés egymás mellett élésről, a
társadalombiztosításról, az egészségügyről, valamint határozat született a Trikontinentális
erők szervezetének létrehozásáról, melynek Havannában lesz a központja. 1967-re hívták
össze a latin- amerikai Szolidaritási Szervezet értekezletét, a következő évben pedig a
Havannai Kulturális Kongresszus ült össze.

11
Magyarics T. 351. old.

7
Gerillaháborúk
Az 1960-as évek gyakori jelenségei voltak a gerillaháborúk. A gerillakísérletek közös
jellemzője az, hogy a latin- amerikai forradalmat kontinentális jellegűnek képzelték és a
forradalom szocialista célját fogalmazták meg. Fontos megemlíteni az erős elhivatottság-
tudatot. A békés egymás mellett élést elvetették, helyette a fegyveres harcot helyezték
előtérbe. Legfőbb bázisát a paraszti tömeg képezte. A latin- amerikai gerillamozgalmak
kialakulásában nagy szerepe volt a kubai forradalomnak. A legjelentősebb gerillaháborúk
főleg Venezuelában, Kolumbiában, Dominikán, Peruban és Guatemalán dúltak. A gerilla
társadalmak paternalisták, így nem vonzották a tömeget. A mozgalmak először vidéken voltak
jellemzőek, majd később fokozatosan jelentek meg a városokban is. A városi mozgalom
jelentős példái Brazíliában Carlos Marighella Nemzeti Felszabadítás Hadserege,
Argentínában a monteros, míg Uruguayban a Tupamaro- mozgalom voltak.
A „hagyományos” gerillamozgalmak sorából csak Mexikó maradt ki, ugyanis itt a
fegyveres parasztmozgalmak voltak a jellemzőek, vagyis a parasztok a földjüket védték, vagy
a fölszerzésért fogtak fegyvert. A mexikói vezetők között sok volt a falusi tanító, míg a többi
mozgalom esetében a vezetők a szellemi, társadalmi elitből származtak. A gerilla mozgalmak
második hulláma Közép- Amerikában bontakozott ki, főként Guatemalában, El Salvadorban
és Nicaraguában. Nemzetközi jelentősége csak a nicaraguai eseményeknek volt, ahol Somoza
bukása után koalíciós kormány alakult.12

12
Anderla Á. 1998. 156. old.