A Kádár-rendszer

Fogalom: Az 1956 és 1989 közötti évek elnevezése. Nevét Kádár Jánosról (eredetileg
Csermanek János) kapta.
Két nagy szakaszra oszlik: I. Kemény diktatúra: a konszolidáció 1956 után (1957-63)
II. Puha diktatúra: (1963-1989)
I. Kemény diktatúra:
I.1 Politikai konszolidáció
1. A pártállam fenntartásának legfőbb biztosítéka a szovjet hadsereg
magyarországi jelenléte.
2. A legfontosabb feladat az MSZMP tekintélyének erősítése
 ezért Rákosi követőit kiszorította a hatalomból.
 Óvakodtak a személyi kultusztól,
 a durva törvénytelenségektől,
 1963: Amnesztia: 56-os leítéltek zömét szabadon engedik nemzetközi
nyomásra
I.2 Tömegbázis kialakítása
 .Nem volt szükség a rendszerrel való egyetértés állandó demonstrálására. Kádár új
politikájának lényege: „Aki nincs ellenünk, az velünk van!”
 .A hatalom igyekezett rendezni viszonyát az értelmiséggel is. 1958-ban rögzítették,
hogy a népi írók mozgalmával szemben milyen fenntartásaik vannak, azonban
kinyilvánították, hogy munkásságukat értéknek tekintik, és alkotómunkájukhoz
minden segítséget megadnak.
 A fiatalság politikai nevelését a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől, az úttörő- és a
kisdobos mozgalomtól várták el.
 A hitélet ellenőrzését ismét az Állami Egyházügyi Hivatal vette a kezébe (1959),
beavatkozás helyett az együttműködés kialakítására törekedtek. Megegyezés történt a
pápával is, ennek értelmében az Elnöki Tanács lemondott a főkegyúri jog
gyakorlásáról, a pápa cserébe hozzájárult, hogy a papok letegyék az esküt az államra
és az alkotmányra. Ezzel a Vatikán is elismerte a Kádár-rendszert (1964).
1.3 állam irányítása:
 Az állami életet a pártszervek szinte közvetlenül irányították ("kézi vezérlés"),
 Az országgyűlés működése formális volt, kb. 8-10 napot ülésezett és 3-4 törvényt
hozott egy évben.
 A rendszert rendeletekkel működtették.
 A helyi döntéseket a "vállalati négyszög" hozta: az intézmény vezetője, a párttitkár, a
KISZ-titkár és a szakszervezeti bizalmi részvételével.
Gazdasági konszolidáció
 Cél: A mindennapi megélhetés javítása, hogy az emberek ne forduljanak a
politikai rendszer ellen. Csökkentették a beruházásokat, de a nehézipar továbbra
meghatározó maradt.
 A termelőszövetkezetek szervezése fontos volt, hiszen az önálló földtulajdonnal
rendelkező parasztság kevéssé függött volna a hatalomtól. (megnyerés eszközei:
agitátorok, társadalombiztosítás kiterjesztése a TSZ-parasztokra, gépesítés)
 A parasztoknak engedélyezték a háztáji gazdaságokat. Ennek köszönhető, hogy
Magyarországon nem volt élelmiszerhiány a többi szocialista országgal ellentétben
 A puha diktatúra (1963-1989)
1. A hatvanas az MSZMP vezetői olyan politikát folytattak, amelyek a szocializmus
életképességét igyekeztek bizonyítani. A Kádár- rendszer vezetői biztosították az
életszínvonal lassú emelkedését, cserébe elvárták, hogy az emberek ellenzéki
fellépések nélkül végezzék a munkájukat. Ez a hatalom és nép közötti kimondatlan
egyezség hozta létre a szocializmus sajátos, magyar modelljét, melyet Európa-
szerte „gulyáskommunizmusnak” neveztek.
2. 1968: Új gazdasági reform bevezetése, melynek eredményeként csökkentek a
központi gazdasági kötöttségek, a vállalatok a bérekről szabadon dönthettek. Az árak
kialakításban nagyobb teret kapott a piacszabályozó szerepe. Mindössze a termékek
egyötödért forgalmazták szigorúan rögzített áron.
3. A magánszféra további erősödését jelentette a hétvégi telkek megszerzésének lehetősége. A
városi ember hétvégéit telkének művelésére fordította. Ezzel nem csak a nagyvárosi
betondzsungelnek fordított hátat, de a társadalomból is kivonulhatott. Ehhez autóra is
szüksége volt, s mivel az átlagfizetések nem tették lehetővé ezeknek a javaknak az elérését, a
legtöbb ember túlórázott, a "második gazdaságban" (fusizás, maszekolás) A nyugati
fogyasztói szokásokhoz való közeledés itthon csak hihetetlen erőfeszítések árán volt
lehetséges. Ennek a feszített élettempónak a népegészség romlása lett a következménye.
Nőtt az öngyilkosságok, a válások száma. Alkoholfogyasztásban, keringési betegségekben
Európa élvonalába kerültünk.
4. Jövedelmek eloszlását torzulás jellemezte . A jó szakmunkás többet keresett,
mint egy értelmiségi. A kisüzlet tulajdonosok, a maszekok mindkettőt
lekörözték. A párt-és állami vezetők életszínvonalát az ingyenes jutt atások
tömege emelte arisztokratikus magasságokba.( ingyenes üdülés és
autóhasználat,kedvezményes luxuslakás, VIP) = Pártarisztokrácia

5. Infrastruktúra: Elkészült a Balatonhoz vezető autópálya (M7). megépült a budapesti metró

M2 szakasza, közúthálózat fejlesztése, hírközlésben sereghajtók voltunk, csak a budapesti
lakások egyharmadában van telefon. A települések villamosítása a hatvanas évek
közepére fejeződött be.
6. A rendszer fő vívmánya a teljes foglalkoztatottság, vagyis nem létezett
munkanélküliség. A vállalatok rákényszerültek, hogy sokkal több embert
foglakoztassanak, kint amennyire szükség volt. Ezt nevezzük „gyárkapun belüli
munkanélküliségnek”.
7. Lakáskérdés: 1960 és 1980 között 1,5 millió lakás épült, ezek panellakások voltak. A
vidéki házak kalákában épültek. A magyar falu a hetvenes években érte el a XX.
század szintjét.
8. Életszínvonal javul: hús és cukorfogyasztás megkétszereződik, az éhezés ismeretlen
fogalom volt,. Míg a hatvanas éveket gulyáskommunizmusnak nevezzük, a hetvenes
éveket a háztartások gépesítése miatt frizsider- szocializmusnak .
 Az 1970-es évek olajválságának következménye:
Végzetesen romlottak a külkereskedelmi cserearányok Pl:Olajválság előtt ugyanannyi olaj
a Szu-nak 500 ikarusz busz. Olajválság után uyanannyi olaj a Szu-nak = 4000 Ikarusz
busz)
Veszélybe került az életszínvonal emelkedése. Az MSZMP nem vállalta a megszorító
intézkedéseket, a gazdasági reformokat, helyette hitelekhez folyamodott. Következmény:
Az ország eladósodásafelélte az ország a tartalékait és a jövőjét, A kölcsönök jelentős
részét az életszínvonal megtartására fordították.
Kulturális élet:
A gazdasági élet nehézségei, a politikai feszültségek a kultúra területén is éreztették
hatásukat. Aczél György megfogalmazta a „három T” elméletét, azaz támogatjuk, tűrjük,
tiltjuk” elméletét. A magyarországi művészek abból a szempontból voltak szerencsésebb
helyzetben, hogy a tűrjük kategória nálunk szélesebb volt. Tiltott téma maradt 1956, a
határon túli magyarok helyzete, a szovjet-magyar kapcsolat. Fejes Endre, Sánta Ferenc,
Örkény István, Illyés Gyula alkotásai megjelenhettek. A hetvenes évek végén jelentek meg a
szamizdatok, azaz engedély nélküli házilag sokszorosított művek.
A korszak kiemelkedő rendezője Jancsó Miklós.( Szegénylegények, Fényes Szelek, Még kér
a nép, Csillagosok katonák,) és Szabó István ( Mephisto, Redl ezredes, A napfény íze),
Bacsó Péter ( Tanú) , Várkonyi Zoltán ( Kőszívű ember fiai, Egri Csillagok, Fekete
gyémántok)