A monoteista vallások

Zsidó vallás:
Az ókori Palesztina / Kánaán területén alakult ki a Kr.e I. Évezredben, központja
Jeruzsálem. A zsidó állam, Izrael virágkorát a Kr. e X. században élte, Salamon
uralkodása alatt. Salamon halála után kettészakadt az ország: a déli Júdeára és az
északi Izraelre. Ebben az időben jött létre az ősi héber betűírás, a főniciai írás átvétele
révén. Salamon templomot építtetett Jeruzsálemben, mely templomot először
Nabukanodozor, az Újbabiloni Birodalom uralkodója romboltatta le, mikor elfoglalta
Jeruzsálemet a Kr. e. VI. század elején. A VI. század 2. felében a perzsa király
meghódította az Újbabiloni Birodalmat, s Palesztina is a Perzsa Birodalom része lett..
Ekkor a lerombolt templomot helyreállították. A templomot 70-ben Titus római császár
újra leromboltatta. Ezután már nem építették újjá. A salamoni templom romjainak tartott
Siratófal a mai napig a legfontosabb zsidó zarándok-és imahely.
 monoteista vallás; a zsidó egyistenhit az ún. ,,babiloni fogság” idején alakult ki a
Kr.e. 6. században. (Az Újbabiloni Birodalom uralkodója, Nabukanodozor
elfoglalta Jeruzsálemet, a zsidók nagy részét a birodalomba hurcolta)
 istenük Jahve, a teremtő isten, a világ teremtője (Kr. e 3761→a zsidó
időszámítás kezdete)
 istenük neve és ábrázolása tabu
 Jahve befolyásolhatatlanul irányítja a történelem menetét
 fő prófétája: Mózes, a vallásalapító
 Mózes azt tanította, hogy Jahve szövetséget kötött a zsidókkal, a zsidókat
választott néppé tette és külön parancsokat rótt ki rájuk→ 2 kőtáblára vésett 10
parancsolat
 szent könyvük az Ószövetség, a héber Biblia
 a bibliai/ ószövetségi hagyomány szerint a zsidók kettős eredetűek:
↙ ↘
Keletről (ábrahámi) Nyugatról (mózesi)
 A Babilonból való hazatérés után az isteni tanításokat egyetlen szent könyvbe
gyűjtötték össze, az ún. Tanítás könyvébe (héberül Tóra, Mózes 5 könyve)
 A Kr.e I. század közepén Palesztina római fennhatóság alá kerül, a Római
Birodalom provinciája lesz.
 a zsidó templom→zsinagóga
 zsidó papok→rabbik
 zsidó vallás szimbólumai: Dávid csillag(hatágú) ( Dávid király Saul utódja volt a
11. század végén, ő hódította meg Jeruzsálemet, mely szakrális és politikai
főváros lett.)
 menóra (hétágú gyertyatartó)
Kereszténység:
1) Előzménye:
A zsidó vallás és kultúra:
- A kereszténység közvetlen előzményét a zsidó vallás jelenti.
- Az időszámításunk kezdete körüli Palesztinában társadalmi, politikai, vallási
feszültségek voltak.
- A politikai feszültségek főleg a római uralomból adódtak.
- Vallási téren szintén nagy volt a nyugtalanság, különböző szekták alakultak ki.
- E körülmények között felerősödött az egyistenhívő zsidóság körében a Megváltó
(Messiás; görögül =Krisztus)váró hangulat.
- Igehirdetők léptek fel, mint Keresztelő Szent János, aki a Jordán vizében keresztelt, s
a Megváltó közeli eljöveteléről tanított; bűnbánatra intette a népet. A nép hallgatott rá,
ezért veszélyessé vált a hatalom számára. → Galilea (Rómától függő terület)
uralkodója, Heródes Antipasz kivégeztette.

2) A kereszténység kialakulása és kezdete:

A kereszténység alapítója a názáreti Jézus, 30 éves kora körül lépett a nyilvánosság elé
a tanaival. Tanítványokat (apostolokat) gyűjtött maga köré és hirdette a szeretetet, a
megbocsátást, valamint Isten országának a közeli eljövetelét. Ostorozta a kapzsiságot,
a gyűlöletet, az erőszakot. Mivel azt állítota magáról, hogy ő a Megváltó (Messiás),
Isten fia, ezért a zsidó főpapok vádjai alapján a római helytartó Pontius Pilátus (Júdea
helytartója) keresztre feszíttette. Hívei szerint harmadnapra feltámadt, majd később a
Mennybe ment.
Jézus Krisztus kereszthalálával tanításai nem haltak meg. Az életére vonatkozó
adatokat halála után jegyezték le, s gyűjtötték össze az evangéliumokban (=örömhír),
melyek közül négyet (Márk, Máté, Lukács és János evangéliumát) az egyház később
hitelesnek ismerte el, s bevett az Újszövetségbe, ez a része Jézus életét tárgyalja.
A Kr. u. II-III. században komoly mértéket öltő keresztényüldözések ellenére a
keresztények csak saját isteneiket tisztelhették, ezért visszautasították a
császárkultuszt. Róma ellenségeinek számítottak, az államhatalom üldözte őket.
Az új vallás az egész Birodalomban elterjedt, míg végül→
Kr. u. 313-ban Nagy Konstantin császár a hivatalosan elismert vallások közé emelte.
Kr.u. 391-ben Theodosius császár elrendeli, hogy csak az lehet a Birodalom polgára,
aki felveszi a kereszténységet. Ekkor válik kizárólagos államvallássá a kereszténység.
3) A keresztény egyházszervezet kiépülése
Kezdetben a keresztény közösségekben nem volt papság, csak ún.presbiterek, őket
választották, a gyülekezet idősebb, köztiszteletben álló tagjai voltak a közösség vezetői.
A későbbiekben létrejött egy hivatásos papság is, és megjelentek a püspökségek is. A
nagyobb városok püspökei között vetélkedés alakult ki a vezető szerepért. Végül az
elsőbbség Szent Péter utódaié, Róma püspökeié lett.
Kr. u. 325-ben az első egyetemes zsinaton /Niceában/ lefektették az alapvető
hittételeket = dogmákat →pl. Szentháromság tana: A keresztény vallásban az Atya, a
Fiú és a Szentlélek egy személy.

4) Pál apostol tevékenysége / páli fordulat:

Kezdetben a kereszténység csak a zsidó valláson belüli szekta volt. Jézus
tanítványaiból Péter vezetésével Jeruzsálemben kis közösség alakult ki. Az új hitet
vallók-akik majd csak később nevezik magukat keresztényeknek (=Krisztus követők)-
tovább folytatták mesterük munkáját.
A fordulatot Pál apostol működése hozta el → az új vallás megerősödése és elterjedése
jelentős részben az ő nevéhez kötődik. Saul néven keresztényüldöző volt. Tarsus
városában született, mint római polgár. Jézus és látomása hatására a zsidó Saulusból
keresztény Paulussá vált, keresztényűzőből a kereszténység apostolává vált.
Hirdette:
- A megváltás már Krisztus kereszthalálával megtörtént.
- Aki hisz Jézusban, üdvözül (Mennybe jut) → nem kell a sors ellen lázadni.
- Isten nem csak a zsidók megváltója, hanem mindenkié, aki hisz benne.
- A gazdagok is üdvözülhetnek, nem csak a szegények.
Az új vallás megbékült az államhatalommal, a társadalmi különbségekkel és a
kereszténység szakított a zsidó vallással.
Az iszlám vallás
Az iszlám a nagy világvallások egyike, hívei a muszlimok. Az Arab-félszigeten alakult
ki, napjainkban fő elterjedési területe Észak-Afrika, Közép-Ázsia, a Közel-Kelet,
valamint Malajzia és Indonézia, de más térségekben is megtalálható.
Az iszlám szó jelentése: belenyugvás Allah akaratába. Szent könyve a Korán, melyben
Mohamed – Allah által kinyilatkoztatott és Gábriel arkangyal által közvetített –
tanításai olvashatók. Ezeket tilos megváltoztatni.
Monoteista vallás, elismeri a zsidó és a keresztény hagyományok több elemét. Pl.:
szent könyvének tekinti az Ószövetséget is, elismeri a zsidó vallás prófétáit (pl.
Ábrahámot, Mózest) és Jézussal együtt Mohamed előfutárának tekinti őket.

1. A vallás kialakulása
Az arabok egy része kereskedelemmel foglalkozott. A karavánutak mentén kialakult
nagyobb városok egyike volt Mekka.
Az arabok másik része félnomád állattenyésztő volt, ők jelentős katonai erőt
képviseltek, hiszen az állatok és a legelők/víz birtoklása miatt gyakran törtek ki közöttük
háborúk.
Mohamed tevehajcsárként majd kereskedőként utazva ismerte meg a zsidó, a
keresztény és a pogány arab vallást és 610 körül új tanokkal lépett fel. Követői
elsősorban a szegények voltak, mert ellenezte az uzsorát, támogatta az elesettek
gyámolítását.
Tanításai miatt összeütközésbe került a gazdag kereskedőkkel, ezért híveivel együtt
622-ben Mekkából Medinába vonult (hidzsra). Ez a mohamedán időszámítás
kezdetévé.

2. A vallás legfőbb tanításai

Minden muszlim hisz az alábbi hat alaptételben:
o hit Istenben, annak egyedüliségében, és csak ő méltó imádatra;
o hit a Prófétákban és a Küldöttekben;
o hit az Isten által leküldött könyvekben, kinyilatkoztatásokban;
o hit az angyalokban;
o hit a Végítéletben;
o hit az elrendeltetésben.
Emellett létezik az iszlám öt alappillére, ami az iszlám hitűek legfőbb kötelességeit
foglalja össze:
- Hitvallás, miszerint egyetlen Isten van, Allah és Mohamed, az ő prófétája.
- Naponta ötszöri kötelező ima Mekka felé fordulva.
- Alamizsnaadás (zakát) a szegények számára.
- A reggeltől estig kötelező egy hónapig tartó böjt, azaz a Ramadán.
- Zarándoklás Mekkába (haddzs) a Kába-kőhöz, minden muszlimnak életében
legalább egyszer.
Az öt fő előírás mellett további kötelességek pl:
 a sertéshús és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma
 a többnejűség korlátozása (csak annyi felesége lehet, amennyit el tud tartani)
A dzsihád (szent háború a hit terjesztéséért) minden iszlám hitű számára feladat. Ez
jelentheti az emberben magában vívott küzdelmet a világi lét sokféle csábítása ellen, de
a fegyveres harcot is. Aki a hitért vívott harcokban halt meg, az azonnal a
Paradicsomba jut.
Az iszlám tiltja Allah és Mohamed ábrázolását, s általában véve az emberábrázolást
a szent helyeken, ezért a mecsetekben a növényi ornamentikát vagy geometrikus
formákat idéző díszítések láthatók.
A Korán mellett a szunna (a szokások hagyománya) jelenti a vallás alapját. Ehhez való
viszony alapján különülnek el az iszlám fő irányzatai:
 Síiták: (10-14%) csak Mohamedet és leszármazottait (imámokat) ismerik el
prófétaként.
 Szunniták: (85-87%) Mohamed halála után nem a leszármazottait, hanem az
uralkodó kalifákat is elfogadták imámnak, szerintük a szunna nem zárult le
Mohamed halálával.
Mohamed halála után a kalifák vették át az irányítást, despotikus uralkodókká váltak. A
kalifa (a próféta utóda) hadvezér, bíró és a Korán első értelmezője egy személyben.
Mivel az arab birodalmakban igen sokféle származású és nyelvű nép élt, a vallásnak és
a kötelező Korán olvasásnak a központosítást segítő szerepe volt.
Az arab kultúra az iszlám tanítások mellett a korábbi pogány kultúrát és a helyi
szokásokat is magába foglalta, ezért jelentős eltérések alakulhattak ki, amit a vallás
toleránsan kezel, ha a hatalom létjogosultságát nem kérdőjelezi meg.