Professional Documents
Culture Documents
1. Tétel
Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
Középkori mezőgazdaság, az uradalom:
uradalom: középkor gazdasági és katonai alapegysége, önellátó nagybírtok (földekkel legelőkkel,
nem feltétlen összefüggő terület, akár falvak tucatjait is felölelte
o naturális/ természetes gazdálkodás, azaz önellátó
o mindennapi élethez szükséges eszközöket saját műhelyben állítják elő, saját kézművesek
o kizárólag helyben nem előállítható termékek beszerzése érdekében kereskedett pl. só, fémek,
(luxuscikkek)
o nem egyszerű nagybírtok, elsősorban hatalmi szervezet (igazgatás, bíráskodás)
o 3 részből állt:
jobbágyok parcellái: kötelezettségek fejében magának művelte a paraszt (termény-,
pénz-, munkajáradék)
két részre tagolódott: belső telek (ház + kert), külső telek (szántó)
majorság: földesúr saját kezelésű birtoka, parasztok művelték (robot)
közös használatú területek: erdők, mezők, kaszálók, folyók, tavak
Földművelés új módszerei: intenzív fejlődés
o vad-talajváltó vagy legelőváltó rendszer: ókorban uralkodó művelési mód,
erdőírtással nyert földet kimerülésig (6-30 év) művelték, majd elhagyták
o 8. századtól főként nagyobb kolostorok áttértek a nyomásos földművelése (csapadékszegény
D-Európa), oka a népességnövekedés
kétnyomásos: szántó + ugar (legeltettek, a természetes trágyázás érdekében) évente
cserélve
háromnyomásos: őszi szántó + tavaszi szántó + ugar, évente forgatva
o Nyugat-Európában 10-11. századra általános lett a háromnyomásos gazdálkodás, hospesek
terjesztették
o Dél-Európában megmaradt a kétnyomásos gazdálkodás
o megszűnt a vándorlási kényszer, egy adott földterületet erőteljesebb kihasználása, utánpótlást
a trágyázás biztosította
o egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termelni,
o lehetővé vált a zabtermelés (szántó két részre bontásával), elősegítette a ló szélesebb körű
elterjedését, használatát
Földművelés új eszközei 9-10. század
o germánok által fejlesztett, csoroszlyás, kormánylemezes, vasból készült nehéz fordítóeke
mélyen megforgatta a talajt
mozgatása 6-8 ökröt igényelt, de időt takarított meg
o borona: szántás után fellazította fel a földet, vetés hatékonyságát növelte
Szijj Anina Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium
o igaerő nagyállattartást igényelt
o nyakhám helyett szügyhám: nem fojtogatta munka közben
o lehetővé tette: jobb táplálkozást, terményfelesleg: piacra lehetett vinni
Földművelés új rendszere
o uradalom szántóföldjeit részterületekre, dűlőkre osztották: adottság és talajminőség szerint
o évente sorsolással osztották parcellákra a jobbágyok között
o nyomáskényszer: minden dűlőre ugyanazt a nyomást kellett alkalmazni
különböző nyomás zavarta volna a termelést
így tudták hatékonyan megszervezni a szántóföldi munkát
jobbágyok összefogását is megkönnyítette (egy nehézekéhez 4-6 ökör kellett, egy
jobbágy ritkán tudott ennyit tartani)
új módszerek mellet a mezőgazdasági termelés növekedésében jelentős szerepet játszott a művelésbe
vont területek megsokszorozódása (extenzív fejlődés)
o erdőket irtottak ki
o füves területeket törtek fel
o mocsarakat csapoltak le
Középkori pari termelés, céhek:
céh: azonos szakmát űző érdekvédelmi szervezetek, szigorúan szabályozott zárt csoport
a középkorra az önellátó gazdaság volt jellemző, a parasztok eszközeiknek nagy részét maguknak
állították elő, kézművesipar piaca szűk volt
voltak szakmák, akik nem tömörültek céhekbe pl. szénégetők, pénzverők, bányászok (király alá
tartoztak, szétszórtan dolgoztak)
a céhek a 13. századra kiharcolták, hogy tisztségviselőiket maguk választhassák, és hogy részt
vehessenek a város irányításában
szabályozták a piacot, korlátozták a szabadversenyt: céljuk a külső és belső verseny kizárása volt,
hogy állandó mennyiségű és jó minőségű áruval lássák el a szűk piacot
szigorú szabályok mellett dolgoztak: céhszabályok:
o minőségi és mennyiségi rendelkezések
o árak maximalizálása
o inasok legények számának szabályzása, fizetett bér maximalizálása
o munkaidő meghatározása: éjszakai munka és reklám tiltása
o város körüli falvakban az iparűzés tiltása
meghatározták a mesterek számát és mesterré válás feltételeit:
o csak annyi mester dolgozhatott, amennyi meg tudott élni
o mesterré válás stádiumai: 2-10 év inaskodás egy mester mellett, vándorút (másik városban
másik mester mellett kellett legénykedni, végül mestermű
Szijj Anina Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium
o akkor válhatott valaki mesterré, ha elegendő pénze volt saját műhely megnyitására
o mesterek fiai, vejei átvették a céhet
kontárok: céhen kívüli iparosok, céhek üldözték őket, megpróbálták kiszorítani a városból
védelmet és segítséget biztosítottak tagjaiknak
fontos szerepet játszottak a városi életben
o városfalak egy-egy szakaszának védelmét, éjjeli őrjárat
o vallási szervezetnek is számítottak, közös templom, oltár, közös pénztár
o szociális feladatok pl. árvák, özvegyek támogatása
o tagjai általában egy városrészben, utcában laktak
o céhesmester bíráskodott a céhtagok felett
munkaidő hajnaltól napnyugtáig tartott, de ünnepnapokon nem dolgoztak
műhelyben dolgoztak:
o mester családtagjai
o inasok (csak szállást és ellátást kaptak)
o legények (ők bért is kaptak)
egyetlen ember végezete el egy adott munkadarabon az összes munkafolyamatot, azaz nem volt
munkamegosztás
Középkori kereskedelem: 10. század
kereskedelem: árucsere
fajtái:
o szárazföldi: lassú, kevesebb árú, támadásveszély, árumegállító jog
o folyami: biztonságosabb, gyorsabb, kalózok, áradás
o tengeri: leggyorsabb, legbiztonságosabb, gyors, nagy mennyiségű árú
vásár és piactartás a városok joga volt
egyes városok (szabad királyi városok) rendelkeztek árumegállító joggal (az áthaladó kereskedőket
kényszerítették a városba való betérésre, árujuk meghatározott ideig való árusítására)
bizonyos dolgokkal csak az uralkodó megbízottjai kereskedhettek (monopólium), számos
árucikknek szabott ára volt, és előírták, hogy mikor és mit szabad árusítani
kétféle vásár: országos és heti piac
vásárok menetrendje:
o első héten csak felsorakoztatták az árut, de eladni és venni nem lehetett
o piaci felügyelő adta meg az engedélyt az árúsítás megkezdésére, később ő felügyelte a rendet
o a vitás kérdéseket a piaci bíróság döntötte el
o „vásár békéje” a piacon nem lehetett elfogni senkit
Szijj Anina Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium
távolsági kereskedelem: 2 jellegzetessége van, a közlekedési viszonyok fejletlensége következtében
o elsősorban luxusárukkal kereskedtek
o elsősorban vízi úton történt a szállítás
levantei (Földközi-tenger keleti partvidéke) kereskedelem:
o Kínából, Iránból selyem
o Indiából gyapot
o Indonéz szigetvilágból fűszerek
o célpontjai a szárazföldi karavánutak: Bizánc, Antiochia, Alexandria, majd innen vitték őket
tovább a tengeren
o cserébe nemesfém, nyersanyag, később iparcikkeket vittek Ázsiába
o urai: 7. századtól arab hajók, 9. század Bizánc, 11. század, főleg a keresztes háborúk idejétől,
itáliai kereskedőállamok, (Genova, Velence, Pisa)
Északi-tenger és Balti- tenger
o keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagot
o nyugatról: Flandriából iparcikkeket (posztó, fegyverek)
o délről beszerzett keleti árukat szállítottak
o urai: Skandináv népek (vikingek), később észak-német városok (Rostock, Lübeck,
Hamburg, Bréma), flandriai városok (Brügge, Gent) váltak fő kereskedőkké (nagy
teherbírású hajóik: kogge)
Hanza:
o távolsági kereskedelem nagy befektetést igényelt, és nagyon veszélyes volt ezért a
kereskedők összefogtak egy-egy vállalkozás erejéig
o kereskedő társulatokat nevezzük hanzának
o 1161-ben az Északi-tenger és Balti-tenger kereskedői szövetkeztek, létrejött a nagy
kereskedői hanza
o 14. században alakult meg a nagy északi kereskedelmi városszövetség, amit Hanzának
nevezünk
Szárazföldi kereskedelem:
o arab, normann és magyar támadások lecsengésével nyílott lehetőség
o kezdeményezői az itáliai kereskedővárosok: húsra, borra, gabonára volt szükségük
o flandriai posztóvárosok: felvevő piacra volt szükségük Európa szerte
o szárazföldi kereskedelem első útvonalai a folyamok voltak
o később a folyamvölgyekben pl. Duna, illetve zarándokutakhoz (Franciaországból Rómába,
illetve Santiago de Compostelába)
o észak-déli kereskedelem központja Franciaországban Champagne grófság volt: bor, pezsgő
(Párizs): igen hosszan tartottak a vásárok 48 nap, viszonylag biztonságosak voltak, jelentős
volt a pénzváltás intézménye is, később hitelszervezetek működtek
Szijj Anina Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium