A Kádár-korszak

A rendszer kialakulása (1956-61):

1956. november 4.-e a forradalom bukása. Kádár János enap alakít kormányt szovjet segítséggel. A
Kárád-rendszer 1956 tagadásából jön létre. 1957 és 61, visszatértek az egypártrendszerhez,
megerősítették a diktatúrát, a forradalom alatt létrejött MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) lesz a
politikai élet mehatározója.

A közvélemény nem fogadja el Kádár kormányát, így passzív ellenállás folyik, ami miatt kemény
fellépéssel tudja azt megerősíteni. 61-ig megtorlások jellemezték a rendszert, visszaidézve a Rákosi-
korszakot. Tömeges letartóztatások, kivégzések miatt rengetegen emigráltak az országból. 1957-ben
megalakul a Munkásőrség, akiknek feladata a párt, és a kommunista berendezkedés védelme. Az új
karhatalmi szervezet tagjai zömmel a Rákosi-féle keménydiktatúra hívei, volt ÁVH-sok, "pufajkások". A
megtorlás részeként Nagy Imrét és társait 1958. 06. 16-án kivégezték.

Ezekben az években lezajlik a teljes kollektivizálás a mezőgazdaságban, a földek majdnem 100%-a

állami tulajdonba kerül, ami arra kényszeríti a parasztokat, hogy belépjenek a termelőszövetkezetekbe.
1960-as évekre a rendszer megszilárdul, megvalósul a kondszolidáció.

Jellemzői a rendszernek:

A hatalom stabilizálásával csökken a megfélemlítés, közismert jelszava lesz a rendszernek az "aki nincs
ellenünk, az velünk van", vagyis aki elfogadja a kialakult viszonyokat, azt az állam nem háborgatja,
viszontmég így sem tűrik az ellenzéki gondolkozást. A diktatúra maradt, de sokat finomodott, ezért is
szokás "puha diktatúrának" nevezni. Enyhulését jelezte is az amnesztiarendelet, amely során több ezer
politikai elitélt szabadult a börtönökből.

Kádár tanult Rákosi hibáiból, kevésbé erőszakosan kollektivizált, kisebb engedményekkel, hamar sikerült
megvalosítani. Ami annó negatívum volt (pl. kötelező beszolgáltatás) az megszűnt, ráadásul komoly
engedmény volt a háztáji gazdálkodás engedélyezése (a parasztoknak volt egy kis földjük, amin azt
termeltek amit akartak, és nem kellett beszolgáltatni az államnak). Az önálló gazdálkodás részleges
megmaradását jelentette.

Nem tartotta fent a személyi kultuszt sem, egyszerű, a köznépből való embernek adta magát. Szándékosan
törekedett az "egyszerű vezető" képének sugallására.

A rendszer alapelemévé vált az életkörülmények javítása, a jóléti intézkedések, és a biztos megélhetés

stabilizálták legjobban a rendszert, az elfogadásánask legfőbb oka. Kiszélesítették a szociálpolitikai
ellátásokat (gyes, nyugdíj, családi pótlék stb.), az emberek felvehettek hitelt, amit alacsony kamattal
kellett scak visszafizetni, illetve az állam mindenkinek biztosított munkát, a teljes foglalkoztatottságra
törekedett, akár börtön járt a munkakerülésért, "Aki dolgozik, az boldogul.". Megindultak a
panelépítkezések, amikkel munkát tudtak biztosítani. A városokban panelokat, vidéken az ún. kádár-
kockákat építették. Ezeket olcsón meg tudták vásárolni. Gyorsan meg lehetett őket építeni és rengeteg
lakást biztosított a lakosság számára.

Több szabadságot biztosított az állam a lakosság számára, tágabbak voltak az utazási lehetőségek
külföldre. A kék és piros útlevél 1972-ben lépett életbe, nyugatra a kékkel, pirossal pedig a más
szocialista országokba lehetett utazni szigorú korlátok között. Kultúra révén is megengedőbb volt a
rendszer, Aczél György nevéhez fűződő "3T" elvét követve, "Tiltott, tűrt, és támogatott" kategóriába
sorolta a művészeti alkotásokat, művészeket. Ennek köszönhetően olyan nyugati alkotásokat ismerhetett
meg a magyar özösség, amelyeket nem ítéltek veszélyesnek az állam szempontjából.

A jóléti intézkedések következtében Magyarország a legélhetőbb ország képét mutatta a szocialista

táborban, "a legvidámabb barakk". Megváltozott Magyarország nemzetközi helyzete is, bővöltek a
nyugati kapcsolatok, az USA visszaszolgáltatta 1970-es években a Szent Koronát.

Életmód a Kádár-korszakban:

Szokás gulyáskommunizmusnak, vagy fridzsiderszocializmusnak is jellemezni a korszakot a jólét miatt. A

nyugati fgogyasztói társadalom jelenségeit mutatta, javult az élelmiszer- és áruellátás, elterjedtekké váltak
a háztartási cikkek (pl. mosógép. porszívó, TV). Sok munkával elérhető volt a személyautó, nyaraló, és a
rendszeres üdülés is. Az öltözködés a nyugati mintát követték, átalakultak a vásárlási szokások is.

Árnyoldalai a rendszernek:

A nagyobb szabadság nem jelentett teljes szabadságot. A párttól független közösségi cselekvést,
szerveződsét nem támogatták. Ez meghatározta az emberek közösségi szellemét, negatív eredménye lett
az elzárkózás, stb.

megmaradt az éberség beidegződése, továbbra is külön csoport foglalkozott bizonyos személyek,

csoportok állandó megfigyelésével (III/III-as ügyosztály).

Az életszínvonal emelése miatt elhanyagoltak más, kevésbé fontosnak vélt területet, mint a oktatás,
egészségügy, úthálózat, vagy távközlés. Ezeken a területeken Magyarország egyre inkább elmaradt a
nyugati országokhoz képest.

A gazdaság alapvető jellemzői is megmaradtak, a merev állami irányítású tervgazdálkodás, az extenzív

fejlesztések, állami szabályozások. Ezeknek, megvoltak a maga hasznuk, az új beruházások
munkahelyeket teremtettek, az árakat alacsony szinten tartották mesterségesen, így azok könnyen
megvásárolhatóak voltaak, de a gazdaság fejlődése az 1960-as évek végére lassulni kezdett.

Ezt a tendenciát figyelembe véve 1968-ban így indult meg az új gazdasági mechanizmus. A reform
lényege az extenzív fejlesztésről az intenzív fejlesztésre való áttérés, tehát a mennyiségi szemlélet helyett
a minőség és a hatékonyság volt a cél. Lazítottak a tervgazdálkodás szabályain, már csak keretszámokat
írtak elő, a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, ezzel akarták ösztönözni a hatékonyabb termelést.
Nem érte ek célját a reform, olyan fékeket építettek bele, amelyek eleve kétségessé tették a sikert. A
hatósági szabályozás kizárta a versenyképességet, a teljes fogalkoztatottság fentartása, a felesleges
munkaerő befolyásolta a bérezést, es rossz hatással volt a munkamorálra. Sikeréhez politikai és ideológiai
változásra is volt suzükség, ami nem történt meg, Kádár nem kockáztatta meg, hogy jelentősebb
változásokat tegyen, ezért leállította a reformt.

A gazdaság hanyatlása folytatódott, a gazdasági problémákból eredő hiányt hitelfelvételekkel próbálták

orvosolni. 1980-as évekre az állam adósságcsapdába került, a meglévő hitelek törlesztésére újabb
hiteleket vett fel.

Megkezdődőtt a társadalom hanyatlása is. Az emberek nagy része önkizsákmányoló munkát végzett,
főállás mellé másod, akár harmadállást is végeztek a megélhetés érdekében. A túlhajszoltság miatt a
felnőtt lakosság élettartama csökkent, a középkorú férfiak halálozási rátája növekedett. Nőttek a deviáns
jelenségek száma, egyre többen lettek önygilkosok, alkoholisták. Csökkentek a családok, egy maximum
kétgyerekes családmodell terjedt el, mert a több gyermek eltartása problémás lehetett, emellett egyre
többen váltak el. A lakosság elszegényedett, megjelent amunkanéküliség, az életkörülmények miatt egyre
többen fordultak el a rendszertől.