Kommunizmus ideológiája és a sztálinizmus

1) Kommunizmus ideológiája
Szélsőbaloldali irányzat, melynek alapja a marxizmus-leninizmus, melyet Lenin fejlesztette to-
vább kiáltványában. Ebben a kiáltványában leírta, hogyan képzeli el a szocializmust, az egyenlő-
ség társadalmát. Szerinte a szocializmusban megszűnik az emberek kizsákmányolása, termelő-
eszközök köztulajdonba kerülnek, megszűnik a tőkének a munka feletti uralma, a kapitalista mun-
kamegosztás, eltűnik a bérmunka, vagyis az emberi alkotó tevékenységre külső kényszerként ható
minden tényező, azaz igazságos társadalmi rend jön létre. A munka felszabadításával a kom-
munizmus hívei szerint nem csökken, sőt, minőségben és mennyiségben is olyan mértékben nö-
vekszik a társadalom gazdasági produktivitása, hogy lehetővé válik a szükségletek teljes kielégí-
tése.
A bolsevik/kommunista ideológia célul tűzte ki a szocialista embertípus megteremtését: ideoló-
giailag képzett, hű a párthoz, munkaszerető, családcentrikus és hisz a szocializmusban.
A bolsevikok hatalomra kerülésük (1917-es forradalom) után azonban nem az álomképet kellett
megvalósítaniuk, hanem a realitásokhoz igazodva kellett cselekedniük. Mivel nem volt konkrét
cselekvési programjuk, ezért rögtönzött lépésekkel bevezették a proletárdiktatúrát:
– az állam szerepét abszolutizálták, erőszakot alkalmaztak, ez egyenlőség felé vezető úton
számos lépést tettek (8 órás munkaidő, fizetett szabadság bevezetése, polgári házasság
megteremtése, rangok és előjogok eltörlése, ingyenes orvosi vizsgálat megteremtése, nők
egyenjogúsítás)
– iparban és a kereskedelemben államosítottak, a földkérdést illetően törekedtek termőföl-
dek magántulajdonának megszüntetésére, szövetkezetek létrehozására, de taktikai okok-
ból (parasztság megnyerése érdekében) végrehajtották a földosztást, de szigorú beszolgál-
tatási rendszert vezettek be
– párton belül demokratikus centralizmust vezettek be, ami azt jelentette, hogy a megoldásra
kerülő kérdéseket megvitathatták, de a megszületett döntéseket minden párttagnak el kel-
lett fogadnia
Bolsevikok magukat a világforradalom első képviselőinek tekintették, s azon voltak, hogy ez a
világméretű forradalom be is következzen. De 1919-20-ra elhaltak a forradalmi kezdeményezések
(Magyar Tanácsköztársaság, Bajor Tanácsköztársaság, Szlovák Tanácsköztársaság), ezért Lenin
kialakította a „szocializmus egy országban” koncepciót, azaz az ideiglenes együttélést a kapita-
lista külvilággal.

2) Bolsevikok gazdaságpolitikája – Szovjetunió megalakulása

Bolsevikok intézkedései polgárháborút robbantott ki, s a bolsevikok polgárháborús győzelmé-
ben az általuk bevezetett hadikommunizmus is szerepet játszott.
A hadikommunizmus során az állam tulajdonosi, irányítói és elosztói szerepének növekedése
valósult meg:
 – Államosították az ipari üzemeket, parasztoknak a gabonafölösleget rögzített (alacsony)
áron be kellett szolgáltatni, az élelmiszerek árusítása állami monopólium lett, a városok-
ban bevezették az általános munkakényszert és jegyrendszert, az inflálódó pénz kiiktatá-
sával áttértek a közvetlen árucserére,
Ezek az intézkedések a hadsereg érdekeit szolgálták, de 1920-ra az ország az összeomlás szélére
került, a közlekedés és szállítás teljesen szétzilálódott, virágzott a feketekereskedelem és gazda-
ság, a parasztok nem termeltek, általánossá vált az éhínség (Ukrajna), a városokban sztrájkok
kezdődtek, lázadásokra került sor (1921: Kronstadti lázadás – felkelés jelentősége, hogy
Kronstadt bolsevik fellegvár, s a felkelők célja kommunisták nélküli szovjetek létrehozása).
A felkelés leverése után radikális irányváltásra került sor, s ennek eredményeképpen vezették
be a NEP-et (novaja ekonomicseszkaja polityika). Ezt az új gazdaságpolitikát Lenin dolgozta ki,
melynek keretében részlegesen visszaállították a piaci viszonyokat, a kisüzemeket visszaadták
eredeti tulajdonosaiknak, a kötelező beszolgáltatást eltörölték s helyette terményadót vezettek be,
engedélyezték a külföldi tőke megjelenését (faipar, bányászat). Az új gazdaságpolitikának kö-
szönhetően látványosan javultak a mezőgazdasági eredmények, az ipari termelés is növekedett.
Ennek ellenére jelentős bírálat érte Lenint, hogy a kapitalizmusnak enged teret, bírálatok abból
fakadtak, hogy a NEP gazdaságilag sikeres volt, de politikailag bomlasztó hatású volt, mivel meg-
jelent a magángazdaság, a munkanélküliség, gazdagodás, korrupció.
A NEP bevezetésével egy időben jött létre a Szovjetunió. Ennek gondolata már a polgárháború
során felmerült, de a nemzeti önrendelkezés elvét - hamarosan világossá tették a többi nemzeti-
ségek számára – hogy igen sajátosan értelmezik. SZU létrehozása érdekében több elképzelés lá-
tott napvilágot: az egyik a sztálini (nemzetiségügyi népbiztos) – birodalmon belüli autonómia
megadásával kívánta létrehozni a SZU-t, míg a másik lenini, mely független államok szövetség-
ének létrehozásában gondolkodott. Az egység megteremtéséhez a Vörös Hadsereget használták
fel, s ennek révén a helyi kommunistákat segítették hatalomra, illetve az egyesülés ellen fellépő
köztársaságok önállósodási törekvéseit nyomták el, pl.: Grúzia. 1922. december 30. Szovjetunió
(Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége – Coюэ Coвétсқиҳ Социалстичесқиҳ
Республиқ), melynek alkotmányát 1924-ben fogadták el. Ez az alkotmány biztosította a népek
egyenrangúságát, kimondta, hogy a SZU a népek egyenjogú és önkéntes szövetségeként jött létre,
így biztosította a kivállás jogát, nem határozott meg kötelező államnyelvet azaz biztosította
valamennyi polgár számára szabad nyelvhasználatot, s ezáltal lehetőség nyílott arra, a
nemzetiségek saját nyelvüket és kultúrájukat ápolhassák. Ezek a jogok csak papíron maradtak
meg

3) Sztálin hatalomra kerülése – és a sztálini gazdaságpolitika

Lenin 1922-ben súlyosan megbetegedett (agyvérzést kapott), s emiatt időszerűvé váltak az utód-
lási viták. Lenin 1924-es halála után a hatalmi harcban végül Sztálin győzedelmeskedett a nagy
rivális, Trockij felett. A győzelmet követően Sztálin minden jelentős posztra saját embereit állí-
totta, amivel egyrészt saját befolyását biztosította, másrészt igyekezett a hatalomból kiszorítani
azokat, akik valamilyen értelemben korlátot jelentettek számára.
1926 után megtorpant a gazdasági fejlődés. A megtorpanásban szerepe volt, hogy nőtt a külpo-
litikai veszélyérzet (pl.: megromlott a szovjet-kínai), növekedtek a belső társadalmi feszültségek:

2
a NEP-nek köszönhetően gazdagodni kezdtek a parasztok (kulákok), felemelkedett egy szűk vá-
rosi réteg is (nepmanok – kereskedők). Így Sztálin úgy döntött, hogy fel kell gyorsítani a szocia-
lizmus építését, meg kell erősíteni az országot, nem szabad hagyni, hogy a társadalmi különbsé-
gek fokozódjanak.
1928-29-től kezdetét vette a mezőgazdaság kollektivizálása és az iparosítás. Az új gazdaság-
politika bevezetése érdekében átvette Preobrezsenszkíj eredeti szocialista tőkefelhalmozás tételét
(szocialista iparosításhoz szükséges tőkét a mezőgazdaságból kell kivonni. A kollektivizálás so-
rán a parasztokat kolhozokba és szovhozokba kényszerítették. A kolhoz termelőszövetkezet, a
föld és a termelőeszközök elvben a tagság tulajdona volt, és vezetőjét ők maguk választották,
valójában álcázott állami tulajdon volt és az elnököt is központilag nevezték ki. A szovhoz az
állam tulajdonában lévő nagybirtok. A kollektivizálás eszköze: hatalmas adók kivetése, s a fizetni
nem tudókat vagy nem akarókat családostul hurcolták el. A mezőgazdaság átalakítás együtt járt a
kuláktalanítással (kulák – gazdagparaszt), mivel milliószám telepítettek ki a kulákokat Szibériába,
Közép-Ázsiába. Az erőltetett kollektivizálás a parasztság elkeseredett ellenállásába ütközött
(gabonarejtegetés, állatok levágása), emiatt a mezőgazdasági teljesítmény jelentősen visszaesett.
1930 tavaszán átmenetileg megengedték a szövetkezetekből való kilépést, de 1931-től
visszavonhatatlanul folyt tovább a kollektivizálás. Eredménye: termelés 1933-ban 20 %-kal volt
alacsonyabb a termelés, mint 1928-ban, ez egyrészt az éhínség újbóli megjelenését eredményezte
(5-6 millió ember hallt meg), másrészt a SZU gabonaexportőrből gabona importőr lett.
Az iparosítás a kollektivizálással párhuzamosan indult el. . Az iparosítás keretében vezették be
a tervutasításos rendszert. Az első ilyen ötéves terv (1928-32). Az iparosítás során rendkívüli
gazdasági növekedést irányoztak elő pl.: a széntermelést 35-ről 75 millió tonnára kellett emelni;
a terv nem teljesítése esetén bűnösöket kerestek és találtak (kártevők, szabotőrök perei). A beru-
házások döntő részét nehézipar kapta, amely igen jelentős fejlődést produkált: új iparágak (gép-
ipar, vegyipar), új iparvidékek (Urali iparvidék) jelentek meg. Az iparosítás során gyakran irreális
célokat fogalmaztak meg; a központi szervek nem voltak képesek a gazdaság egészét figyelemmel
kísérni, a nem látható helyi sajátosságokkal számolni, így gyakran hamis adatokat közöltek a helyi
vezetők, hogy a felelősség vállalás alól megmeneküljenek. Miközben mennyiségi növekedést
irányzott elő az iparosítás, a minőség másodlagossá vált, így egyszerre valósult meg a pazarlás és
hiány. Ugyanakkor a fogyasztási cikkeket előállító ipar alig termelt, így kialakult és állandósult
az áruhiány. Az emberek életminősége alig javult (a párt és állami vezetők ugyanakkor jól éltek),
viszont mindennapjaikhoz hozzátartozott a félelem.
A második ötéves terv (1933-37) már nagyobb hangsúlyt fektetett a fogyasztási cikkek gyártá-
sára. Az ötéves tervek eredményeképpen az ipari össztermelésben (legalábbis a statisztikai adatok
szintjén) a SZU megelőzte Németországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, de a fejlettségi mu-
tatókban (1 főre jutó termék) még mindig messze maradt.
Az iparosítás eredményei azonban a hamisított statisztikák mellett is valóban jelentősek voltak:
a szovjet ipar alkalmassá vált egy erős hadsereg ellátására, ami képes volt a II. világháború
idején a német támadások megállítására.

3
4) Terror és hatása a mindennapokra
A terror már az 1920-as években kezdetét vette: polgári szakembereket vádoltak szabotázzsal
(szabotázs: munka megakasztása tudatos károkozással)
A terror az 1934-es párt kongresszus (XVII.) után erősödött fel: a kongresszuson a Sztálinnal
elégedetlenkedők Szergej Kirovot főtitkárnak jelölték, s a választáson 3 ellenszavazatot kapott,
míg Sztálin 292-t – mindez Sztálin hatalmának a végét jelentette volna, de Sztálin hívei hamisított
eredményt tettek közzé. A kongresszust követően a szavazatszámláló bizottság tagjai és a
küldöttek nagy része eltünt.
1935-1938 között Sztálin sorra leszámolt politikai ellenfeleivel. Ehhez a leszámoláshoz ürügyül
a Kirov gyilkosságot használta fel (1934). A leszámolás eszközei:
– koncepciós perek: ennek keretében a párt és állam legfontosabb vezetőit, Lenin harcos-
társait ítélték el és végezték ki; hamis vádakon alapultak (kémek, trockijisták, fegyveres
összeesküvés), a vádlottak egy része nyilvános tárgyaláson vallotta be a vádakat - magya-
rázata (családtagok bántalmazásától való félelem; párttal való együttműködési készség –
mivel sokan úgy gondolták, hogy ezzel a párt és a forradalom ügyét szolgálják)
– koncepciós perek kivégzésekkel értek véget – bírói ítélet nélkül hajtották végre; foglyok
fizikai kínzása
– múlt átírása: kivégzettek nyomait kitörölték a könyvekből (vagy új kiadás vagy lesatíro-
zással), képek átfestése, kiretusálása
A terror megtizedelte a központi államapparátust, a tudományos és kulturális életet, a nemzet-
közi kommunista mozgalmat, lefejezte a hadsereget (5 marsallból 3-at, 822 ezredesből 717-et,
Mihail Tuhacsevszkij kivégzése). A hadsereg elleni fellépés oka: hogy a tisztek javarésze még a
régi bolsevik volt, Lenin idején léptek be a pártba. Ennek a lépésnek katasztrofális következmé-
nyei lettek a második világháború első éveiben, ám létrejött egy új, Sztálinhoz feltétlen hű fiatal
vezérkar.
Érintette legközelebbi munkatársait, az NKVD vezetőjét, Jagodát: „négyéves lemaradásban
volt” a terror során; vagy Buharin kivégzése – 1936-os alkotmány kidolgozója.
1938-39-ben az értelmiség ellen lép fel, sok tudóst végeznek ki. Mindennek eredményeként
Sztálinnak sikerül felszámolnia ellenzékét, de több millió ártatlan ember életét is kioltotta a ki-
végzések során vagy a börtönökben.
„Az ellenség köztünk van”, vagy „az, aki nincs velünk, az ellenünk van” jelszavak a szüntelen
éberségre hívták fel a figyelmet, a külső és a belső "ellenségek" felkutatására és megsemmisíté-
séhez kérték és várták a lakosság együttműködését (megfélemlítés, besúgó rendszer, letartóztatá-
sok).
Mesterségesen gerjesztett hisztérikus légkörben a terror fenyegetése elől senki sem menekülhe-
tett. Egyéni bosszú, ellenszenv, személyes konfliktus esetén bárkitől meglehetett szabadulni, elég
volt ha feljelentette. A terror légkörét jellemzte, ha valaki nem jelentett felmásokat, vagy
védelmébe vett letartóztattottakat számíthatott ra, hogy gyanússá vált, így más emberek vádlása
önvédelem eszköze lett.
1934-es törvény családtagok feleltek egymás bűneiért: akik tudtak hozzátartozójuk tetteiről 2-5
lágerre, akik nem tudtak 5 év száműzetés, a törvényt 12 éves korig kiterjesztették
4
 A terror során a helyi vezetők sokszor és durván túlteljesítették a felső előírásokat s ez lehetővé
tette Sztálin számára, hogy fellépjen a túlkapások ellen – milliók hitték azt, hogy Sztálin tudomása
nélkül és akarata ellenére sújtják őket igazságtalanságok.
GULAG: Táborok Állami Igazgatósága (Goszudarsztvennoje Upravlényije Lágerej). Koncent-
rációs táborok voltak, ahol legalább 3 millió ember, de egyesek ezt 8 millió ember vesztette életét.
Táborok egy része speciális tábor volt, ahol szakembereket őriztek a tudományos kutatás céljából.
A táborokat nyomorúságos helyzet, nehéz fizikai munka (fakitermelés, bányászat, csatornaépítés)
jellemezte.

5) Személyi kultusz
A félelemben élő országban megkezdődött Sztálin visszataszító tömjénezése, személyi kultu-
sza. A vezér képe, szobrai elárasztották az országot, beszédeit ütemes taps kísérte, behízelgő ver-
sek és cikkek jelentek meg róla.