Nagy földrajzi felfedezések

1) Előzményei
A nagy földrajzi felfedezések kora egyben a középkor végét, és az újkor eljövetelét is jelentette,
vagyis egy olyan valóban „újnak” nevezhető gazdasági, társadalmi és ideológiai berendezkedés
alakult ki Európában, mely gyökeresen és alapjaiban változtatta meg a korábbi korszakok min-
dennapjait. A változás történelmi léptékkel nézve gyorsan következett be, ám eljöveteléhez több
tényező együttes hatására volt szükség. A felfedezőutak megtételének igénye valójában három ok
miatt jött létre:
Fellendülő kereskedelem: XV. század közepétől Nyugat-Európa gazdasága (mezőgazdaság,
ipar) fejlődésnek indult, ismét növekedni kezdett a népesség. A fellendülés centruma a posztó-
gyártás és az atlanti kereskedelem központjává váló Flandria volt. A fellendülő kereskedelem
egyre több nemesfémet igényelt (nemesfémből készültek a pénzek)
Fokozódó nemesfémhiány – aranyéhség: Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Eu-
rópából a nemesfémet, mert a növekvő és kiszélesedő kereskedelmi forgalomnak egyre több
pénzre volt szüksége, mivel a Levantén keresztül behozott luxuscikkekért és fűszerekért arannyal
és ezüsttel fizettek. (Az európaiak kedvelték az ázsiai árucikkeket, melyek leginkább nélkülözhető
luxuscikkek voltak, mint a selyem, textil festőszerek, ékszerek, stb). A helyzetet tovább nehezí-
tette, hogy a korszakban kezdtek kimerülni a magyarországi és csehországi nemesfém bányák. A
nemesfémbányák kimerüléséhez a talajvízszint emelkedése is hozzá járult, mivel szivattyúk híján
nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért a termelés jelentősen visszaesett. A növekvő aranyéhséghez
hozzájárult az Oszmán Birodalom felemelkedése. Konstantinápoly elfoglalása (1453) után a török
hatalom ellenőrizte és elvette (vámok révén) a levantei kereskedelem hasznát. A Kelettel folyta-
tott kereskedelem valósággal kiszivattyúzta a nemesfémet Európából.
Tudomány és technika fejlődése: új, a tájékozódást szolgáló eszközök jelentek meg a hajózás
során, mely a pontosabb, és eredményesebb tájékozódást biztosították. Ilyen eszköz volt az aszt-
roládium, amely a Napot használta fel a tájékozódáshoz, valamint az araboktól átvették az
iránytű. A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket a problémák megoldására, ismertté váltak
az antik műveltség elemei pl.: Ptolemaiosz elgondolásai – aki a Földet gömb alakúként ábrázolta
– új térképek születtek, amelyek már ennek megfelelően ábrázolták a Földet, mint pl.: a firenzei
csillagász Toscanelli világtérképe (1474). Ezek a világtérképek azt sugallták, hogy nyugat felé
hajózva is el lehet jutni a mesés Kelet felé.

2) Portugál és spanyol felfedezések

A felfedezőutak ötlete nem volt új, már korábban is történtek kisebb-nagyobb felfedezések: a
XI. század folyamán viking hajók elérik Amerikát; a XIII. században pedig Marco Polo bejárta
és megismerte a szárazföldi utat Európából India és Kína felé. Azonban az első igazán jelentős
felfedező utakat az a két állam kezdte támogatni, melyek katonai erejük, flottájuk, tengerpartjuk,
és legfőképp központosított berendezkedésük folytán a legkedvezőbb helyzetben voltak a hatal-
mas és költséges vállalkozásokhoz. Ez a két állam pedig Portugália és Spanyolország volt.
 A felfedezések politikai feltétele, hogy legyen olyan politikai hatalom, aki hajókat biztosít a
felfedezőknek. A portugál felfedezőknek a támogatással nem volt problémájuk, de a céljuk Afrika
megkerülése volt, így akartak eljutni Indiába.
Az első felfedező utakat portugál hajósok tették meg, arany és fűszerek megszerzésének remé-
nyében, Afrika partjai mentén. Fokozatosan haladtak előre, áthaladtak az egyenlítőn (1471), majd
Bartolomeo Diaz elérte Afrika déli csúcsát, a Jóreménység-fokot (1487). Vasco da Gama 1497.
július 8-án indult nagyszabású felfedező útjára. Próbálkozását siker koronázta, mivel 1498-ra el-
érte India nyugati partját, kikötött Kálikutban, majd kereskedő telepeket hozott létre. Ezzel Por-
tugália előtt újabb távlatok nyíltak meg a kereskedelem és a gyarmatosítás terén egyaránt. A por-
tugálok felfedezését segítette, hogy Tengerész Henrik Portugáliában (Sagres) tengerésziskolát
alapított, ami mellett állítólag még csillagvizsgáló tornyot és fegyvergyárat is építtetett. Az aka-
démián gyűjtötték össze a délről visszatérő hajósok tapasztalatait, s ez alapján térképeket készí-
tettek.
A portugálok szerte Afrika és Ázsia (Japán, Indonézia, Kína) partjain katonai helyőrségekkel
megerősített kereskedelmi lerakatokat hoztak létre, s innen szállították haza a luxuscikkeket, fű-
szereket, rabszolgákat. A főbb termékekkel való kereskedés királyi felségjog volt, amit sok eset-
ben egy-egy kereskedőnek adott bérbe az uralkodó. Ám a sok arany nem innen érkezett.
Spanyolország Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságával 1479-ben lett egységes
állam. Ők biztosítottak három hajót (Nina, Pinta, Santa Maria) és legénységet Kolumbusz Kris-
tófnak, hogy rövidebb utat keressen India felé. 1492 augusztusában indult el és októberben elérte
a Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén fekvő Guanahani-szi-
get. Átnevezte San Salvador-rá (Szent Megváltó). Azt hitte Indiába érkezett, így az ott talált ős-
lakosokat elnevezte indiánoknak. Honfitársa, Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új földrészt
fedeztek fel. Ő a firenzei Medici-bankház megbízottja volt és az Újvilágot is róla nevezték el.
Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon.
A spanyolok a portugálokkal együtt hamarosan felfedezték, meghódították és leigázták Közép-
és Dél-Amerika indián civilizációit, helyükön alkirályságokat, gyarmatokat hozva létre, ahonnan
ismeretlen terményeket és az európaiak számára elképzelhetetlen mennyiségű aranyat szállítottak
az óhazába.
A korszak nagy felfedezője még az olasz tengerész, Fernando Magellán, akinek útja 1519-22-
ig tartott. 3 hajóval indult útnak. Földkörüli utazást hajtott végre, mellyel bebizonyította, hogy a
Föld valóban gömbölyű. 1522-ben már csak Victoria nevű hajója tért vissza, ugyanis őt a Fülöp-
szigeteken a bennszülöttek megölték.

3) Felfedezések következményei
Kolumbusz felfedezése arra késztette a spanyolokat és a portugálokat, hogy egy szerződésben
határozzák meg, hogy kié lesznek a felfedezett területek. Döntőbírónak a pápát kérték fel. 1494-
ben kötötték meg a Tordesillasi szerződést, amely felosztotta a Földet. A felosztás a Zöldfoki-
szigetektől 370 mérföldre, nyugatra fekvő délkör (nyugati hosszúság 48°) mentén történt Meg-
egyeztek, hogy a felfedezett területek nyugatra spanyol, keletre portugál „tulajdonban” lesznek.
Ezt a tordesillasi szerződést egészítette ki az 1529-ben megkötött zaragozai szerződés, mely két
hosszúsági kör mentén osztotta ketté a világot a spanyolok és a portugálok között.
2
 Gyarmatosítás: A felfedezéseket követően vette kezdetét a gyarmatosítás. Amerika kitűnő
lehetőséget nyújtott erre: a hegyek hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet
rejtettek, a trópusi területek pedig alkalmasak voltak ültetvények létesítésére. Emellett a legfej-
lettebb indiánkultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak, így a vas-, és tűzfegyve-
rekkel rendelkező spanyoloknak nem jelentett nehézséget a kő-, és fafegyverekkel védekező in-
diánok leigázása. Egy-két évtized alatt elfoglalták és lerombolták a magasabb szintű indián kul-
túrákat kis létszámú csapataikkal.

 Közép-Amerikában a Yucatán-félszigeten a mayák állama volt: a mayák városállamai egy-

egy helyi főnök vallási és politikai vezetése álltak, az „Újvilág görögjeiként” is tekintették
őket, mivel fejlett kultúrával rendelkeztek: ismerték a húszas számrendszert, nagy pontos-
sággal számították ki a napévet és holdhónapokat.

 Az aztékok a mai Mexikó területén hozták létre államukat (1325). Városaik központja a
templom volt, melyet áldozati célokra használtak, jellemző növényeik a kukorica, a bab,
tök, paradicsom, kakaó, gyapot és a dohány volt.

 Az inkák Dél-Amerika – mai Chile és Peru – területén hozták létre saját államukat. Teraszos
földművelést folytattak, aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak, fejlett matematikai, orvosi és
csillagászati ismeretekkel (Nap járásán alapuló naptár) rendelkeztek.
A fejlett kultúrával rendelkező államokat a konkvisztádorok gyarmatosították (pl.: Cortez az
Azték Birodalmat 1519-ben, Pizarro az Inka Birodalmat 1532-ben). A konkvisztádorok a 16–17.
században Közép- és Dél-Amerikát gyarmatosító spanyol felfedezők és hódítók gyűjtőneve.
Többségük elszegényedett spanyol nemes, ún. hidalgo volt, akiket a bennszülöttek arany- és
ezüstkincsei motiváltak. A területek, amelyeket elfoglaltak, Spanyolország gyarmatai lettek. A
hódításokért különböző jutalmakban részesültek, címeket, feudális kiváltságokat, birtokokat, il-
letve a gyarmatokon vezető pozíciókat kaptak. Az indiánokat kifosztották és tömegesen gyilkol-
ták, kapzsiságuk és kegyetlenségük által vezérelve.
Gyarmatosítást követően bányákat nyitottak, és ültetvényeket létesítettek, ahol őshonos (kuko-
rica, dohány, indigó) vagy Ázsiából áthozott növényeket termesztettek. Az ültetvényeket kezdet-
ben az indiánokkal műveltették, de a kegyetlen bánásmód és az európai, számukra ismeretlen
betegségek hatására számuk rohamosan csökkenni kezdett (száz év alatt a tizedére csökkent, hiába
próbálta segíteni a keresztény hitre tért őslakókat az egyház), így végül Afrikából hoztak be néger
rabszolgákat.
Világkereskedelem kialakulása: A gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termé-
kei, és meghonosodott például a paradicsom, a paprika, a kukorica, a dohány és a burgonya. Ez
utóbbit először csak dísznövényként termesztették, de mikor rájöttek, hogy gumója ehető, töme-
gélelmezési cikké vált, mert megtermett a hűvösebb éghajlatú területeken is, és a földalatti termést
nem károsították úgy a háborúk, mint a gabonaféléket. A burgonya és a kukorica termesztésének
térhódítása segített felszámolni az európai éhínséget.
A növények mellett óriási mennyiségű nemesfém áramlott be Európába, csökkentette a pénz
értékét, elhúzódó inflációhoz és árforradalomhoz (a termékek árának folyamatos növekedésé-
hez) vezetett. Ebben a növekedésben szerepet játszott a bővülő kereslet, ami szintén felverte az
árakat, mivel nőtt a népesség, és a gyarmatokra iparcikkeket (textíliák, szerszámok, fegyverek)

3
 exportáltak. A hosszútávú infláció árforradalomhoz vezetett, amely a teljes gazdaság mellett a
társadalom struktúrájának megváltozását (új társadalmi rétegek) kialakulását eredményezte.
A rabszolga-kereskedelem sajátos körforgást alakított ki: Amerikából cukrot szállítottak Euró-
pába, onnan az ebből észült alkoholt Afrikába, ahol a rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó tör-
zsektől vagy az araboktól alkoholért rabszolgákat vásároltak. Őket átszállították Amerikába, hogy
az ültetvényeken cukrot és egyéb gyarmatárukat termeljenek. Ezzel kialakult a világpiac, a világ-
gazdaság, ami olyan, mint egy háló: az egyes gazdaságok hatással vannak egymásra.
A világkereskedelem révén új kikötővárosok emelkedtek fel az Atlanti-óceán partvidékén
(Lisszabon, Amszterdam, London, Nantes, La Rochelle), a levantei kereskedelem fokozatosan
visszaszorult, a fejlődés centruma nyugatra helyeződött át.
Ezzel kialakult a világpiac, a világgazdaság, ami olyan, mint egy háló: az egyes gazdaságok
hatással vannak egymásra. A különleges termékek ára magasabb lett, ilyen volt például a kávé,
ami ekkor még luxuscikknek számított. Kialakultak a világnyelvek, és elterjedtek a gyarmatokon.
Változott a kereskedelem és a hadiflotta: megjelent a kalózkodás
Kelet-Közép-Európa államai a kialakuló világkereskedelemhez élelmiszerszállítóként csatla-
koztak, mivel Nyugat-Európában megnőtt az élelmiszerek iránti kereslet, és az árak is emelked-
tek. A nyugat-európai országok a mezőgazdasági cikkekért cserébe iparcikkeket szállítottak. Ez
a kontinentális kereskedelem kialakulását eredményezte. E forgalom a korábbi Hanza útvonalon
bonyolódott le. A kontinentális kereskedelem kibontakozása Közép- és Kelet-Európában a job-
bágyság megszilárdulásához (terhek – robot szolgáltatás növekedése) vezetett.
Kereskedelem új formái jelentek meg: ezek a monopoljoggal (egyedárusítási jog) rendelkező
társaságok pl.: Moszkvai társaság, mely az orosz területekkel kereskedett (1554); Brit Kelet-In-
diai Társaság (1600) és a Holland-Kelet-India Társaság (1602), melyek a Távol-Kelettel tartot-
ták fenn a kapcsolatot. A kereskedő társaságok részvénytársasági formában működtek a vállalko-
zások nagytőke igénye és kockázata miatt. Kereskedelem fellendülése új kereskedő dinasztiák
(pl.: Fuggerek) kialakulásához járultak hozzá, melyek pénzüket máshol is befektették, mint pl.:
ipar, mezőgazdaság.

4) Tőkés világgazdaság kialakulása

A világkereskedelem kialakulása mellett kezdetét vette a tőkés világgazdaság kialakulása. Ki-
alakulása: földrajzi felfedezések, majd az ezt követő gyarmatosítás révén arany- és ezüstbányák
létesültek, s az innen rabszolgamunkaerővel kitermelt nemesfémek tonnaszámra áramlottak Eu-
rópába, s ez árforradalmat eredményezett. Az árforradalom kialakulásában szerepet játszott a gaz-
dasági fellendülés és a népesség gyarapodása, hiszen a mezőgazdaság fejlődése nem tudott lépést
tartani a lakosság növekedésével, s ez a mezőgazdasági termékek árának növekedését eredmé-
nyezte. Mindennek köszönhetően árnövekedés következett be, s ennek hatására Kelet-Közép-Eu-
rópa országai nagymértékben növelték mezőgazdasági termelésüket (agrárkonjunktúra), s az ipari
termelésüket pedig háttérbe szorították, így Közép-Kelet Európában iparcikkek területén áruhiány
alakult ki, s a szükséges ipari termékeket ezek az országok Nyugat-Európából importálták →
kontinentális kereskedelem kialakulásához vezetett:
– Nyugat-Európa: ipari termékek exportja Közép-Kelet Európába, s onnan mezőgazdasági
termékeket importált
4
 – Közép-Kelet Európa: mezőgazdasági termékek exportja Nyugat-Európába, s onnan ipari
termékeket importált
A kontinentális kereskedelem révén a céhek a szigorú szabályaik miatt képtelenek voltak a
megnövekedett keresletet kielégíteni ezt a helyzetet használták ki a tőkével rendelkező vállal-
kozók, akik megkerülték a céhszabályokat: falusi lakossággal készítették el a termékeket, s ez-
után a kész termékeket ők értékesítették a piacokon – felvásárlási és kiadási rendszer (Verlag-
rendszer), ezekből a felvásárlási és kiadási rendszerekből alakultak ki a manufaktúrák főleg a
textilipar területén. Az első manufaktúrák Nyugat-Európában alakultak ki a kora újkorban
(XVI-XVII. század), kialakulásuk az eredeti tőkefelhalmozás részeként valósult meg.
Jellemzői: tőkés üzemforma, mivel kereskedők, vállalkozók alapították, s ők gondoskodtak a
nyersanyagról és a termelőeszközökről. A termelőeszközök egy-egy munkafolyamatra specia-
lizálódtak, de még kézi szerszámok voltak, innen a manufaktúra neve (manu facere – kézzel
csinálni). A manufaktúrákban munkamegosztás uralkodott, mivel munkafolyamatokat fázi-
sokra bontották – egy munkás már csak egy-egy munkafázishoz értett, s így a manufaktúrák
nagyobb tömegben, olcsóbban (persze sokszor rosszabb minőségben) állították elő termékeiket,
s ez a kézművesek (céhek) tönkremenését eredményezte. A manufaktúrák számára a munkaerőt
a bekerítések + a céhek tönkremenése biztosította, s a földjüktől megfosztott parasztok és a volt
céhmesterek illetve inasok bérmunkásként dolgoztak.
A „piacon” a gyapjúra nagy volt a kereslet, ezért átálltak a juhtenyésztésre, amihez azonban
legelők kellettek. Ezért kisajátították a jobbágytelkeket, a termőföldeket és juhlegelőket hoztak
létre. A jobbágyokat elűzték (bekerítés). Ennek következtében Anglia útjai megteltek csavar-
gókkal, koldusokkal. (1558-1603) Erzsébet királynő ezért hozta meg az úgynevezett véres
törvényeket, amelyben létrehozatja a dologházakat, ahol a csavargókat kényszermunkára fog-
ták, minimális bérért.
Nyugat-Európában, főleg Angliában a társadalom szerkezete megváltozott. Megszűnt a job-
bágyság, helyette szabad bérlők (freeholder), kistulajdonosok rétege alakult ki. A földbirtoko-
sok egy része tőkés vállalkozóvá gentryvé vált (Anglia, Németalföld). A tőkés vállalkozói réteg
kialakulásában szerepet játszott, hogy a földbirtok árucikké vált, így a városokban felhalmozott
tőke a falvakba áramlott. Ennek hatására a XVI. századi földbirtokosok felsrófolták bevételei-
ket: felmondtak azoknak a bérlőknek, akik nem tudták fizetni az új megemelt béreket, illetve
azoknak is, akiknek birtokai útjában álltak annak, hogy a birtokot jövedelmezőbb juhtenyésztés
érdekében összefüggővé tegyék. Az új fajta földbirtoktípus, a tőkés földbirtok piacra termelt,
érdekeltséget szerzett a kereskedelemben és az iparban.
A falvakban megjelenő tőke változást hozott a mezőgazdaságban: megjelent a vetésforgó, mely
a takarmánynövények termesztését tette lehetővé, s ez a téli takarmányozási problémákat is meg-
oldotta. A parasztok a takarmánynövény termesztés révén egész évben megtarthatta, hizlalhatta
állatállományát. Ez az istállózó állattartás megjelenéséhez járult hozzá, ami lehetővé tette, hogy
a talaj termőképességét fokozottabb trágyázással javítsák. Mindez a mezőgazdaság belterjessé
válását jelentette. Ezek a változások legelőször a mezőgazdaság terén Hollandiában valósultak
meg. A holland belterjes mezőgazdaság ágazatai közül világhírűvé vált a virágkertészet. Hollan-
diában használtak először cséplőgépet, szélkereket, melynek energiájával szivattyúkat hajtottak,
és visszaemelték a gátakon átcsapó vizet a tengerbe. Az országot behálózó csatornák lehetővé
tették az öntözést és a közlekedést.