A nagy földrajzi felfedezések és következményei

A 14. sz.-i válságot követően a ny-európai gazdaság a 15.sz.-ban gyorsan fejlődött.

Európában a XV. század elején jelentősen megnőtt a távol keleti luxuscikkek iránti igény. A
növekvő forgalom nagy mennyiségben igényelte a pénzt, amelyet akkor nemesfémekből
vertek, ezért kimerültek az európai nemesfém bányák, leginkább a cseh és magyar bányák
termelése csökkent. Ezzel együtt a török terjeszkedés elzárta az évszázados levantei
kereskedelmi utakat, ezért drágult a behozott áruk értéke. A nagy nyereség
reményében portugál és spanyol hajósok új útvonalat kerestek India és Kína felé az Atlanti-
óceán irányában. Előkerültek az ókori tudományos ismeretek, pl.: Ptolemaiosz Föld térképe
(gömb alak), fejlődött a csillagászat. A Levante és Hanza közötti tengeri összeköttetés
megteremtette az óceáni hajózás előfeltételeit, ezáltal egy technikai-tudományos fejlődés
ment végbe: új hajótípus jelent meg a karavella, amely magas falú, jól kormányozható és
nagy vitorlájú volt. Elterjedt az iránytű és a kormánylapát használata is. Voltak portugál
felfedezők, akik Tengerész Henrik portugál herceg iskolájában összegyűjtötték hajózási
tapasztalataikat, így egyre délebbre merészkedtek. 1487-ben Bartolomeo Diaz elérte Afrika
déli csúcsát (Jóreménység-foka). 1498-ban Afrika körül hajózásával Vasco da Gama eljutott
Indiába. 1499-1507 között Amerigo Vespucci feltérképezte Amerika partjait. A portugálok
óriási jövedelemre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével megszerzett fűszer-
kereskedelem révén. Voltak spanyol felfedezők is, akik közül a legnevezetesebb Kolumbusz
Kristóf, aki a spanyol királynő támogatásával egy ismeretlenebb úton akart eljutni Indiába.
Ennek az lett az eredménye, hogy 1492-ben felfedezte Amerikát (Bahama szigetek), további
útjai során pedig Kubát és Hispaniolát.1 1519-21 között Magellán expedíciója alatt körbe
hajózta a Földet. Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, ugyanis itt bontakozott ki a
gyarmatosítás. Természetes állapotban és tömegesen fordultak elő nemesfémek. Hatalmas
trópusi ültetvények álltak rendelkezésre. Az elsöprő katonai fölény birtokában a spanyol
konkvisztádorok (hódítok) gyorsan elfoglalták az őslakók birodalmát, ugyanis az indiánok
nem ismerték a fémeket, sem a puskaport. Néhány évtized alatt elpusztították a magas
szintű indián kultúrákat. Ez történt, amikor Cortes 1519-21 körül megdöntötte az aszték
birodalmat, és amikor Pizzaro 1532-ben megdöntötte az inka birodalmat. A felfedezések
következtében a Közép és Dél-Amerikában talált birodalmakat elpusztították. A gyarmatokon
bányákat és ültetvényeket létesítettek, azonban az őslakosság nagy része a járványok és a
nehéz munka hatására kihalt, ezért Afrikából négereket hurcoltak be Amerikába
rabszolgának. Új növényfajták jelentek meg Európában, pl.: kukorica, burgonya, paprika,
paradicsom, napraforgó, dohány, kakaó, vanília, ananász. Amerikában megkezdődött az
ültetvényes gazdálkodás: gyapot, cukornád, dohány. A portugálok és a spanyolok
gyarmatbirodalmat hoztak létre az Újvilágban, melyet az 1494-ben kötött tordesillas-i
szerződésben felosztottak egymás között. Az Újvilág nemesfémbányáiból nagy mennyiségű
nemesfém áramlott Európába, ezért az arany és az ezüst leértékelődött ez pedig,
árforradalomhoz vezetett, mellyel összefüggésben emelkedtek más termékek árai.
Amerikából nemesfémet és gyarmatárut (gyapot, cukor, dohány) szállítottak Európába, míg
Európából a szükséges iparcikkeket vitték vissza (textil, fegyver). Ugyanakkor Európából
1
Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott el, pedig igazából új földrészt fedezett fel. Amerigo
Vespucci ismerte fel ezt.
cukorral készített alkoholt (rumot) és ipari cikkeket exportáltak Afrikába, hogy ezekért
rabszolgákat vásároljanak, és Amerikába szállították őket az ültetvényekre. Ez a körforgás
vált a kibontakozó világkereskedelem alapjává. Ázsiával a korábbi szárazföldön és a Földközi-
tengeren bonyolódó kereskedelem fellendült az új óceáni útvonalakkal, melyek új kikötők
virágzását is elindították. Pl.: Amszterdam, Lisszabon. 1529 zaragozai szerződés- az ázsiai és
az óceáni érdekszférát különítette el. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult a Távol-
Keleti fűszerek helyett, a Közel-Kelet nyersanyagai vándoroltak nyugatra iparcikkekért
cserébe. A Hanza-útvonal (Balti- és Északi tenger) forgalma viszont fellendült és árucikkei
sem változtak: keletről élelmiszert és nyersanyagot szállítottak a nyugati iparcikkekért
cserébe.