A földrajzi felfedezések a XV-XVII.

Században

A nagy földrajzi felfedezések korát a XV. századtól XVII. századig tekintjük. Ezt az
időszakot azért nevezzük így, mert eredményként a nyugat-európai civilizáció a XV.
századtól tengeri utakon érte el, majd vette hatalma alá Európa, Közel-Kelet és selyemúton
kívüli területeit.
A földrajzi felfedezésnek több oka volt, de főként a pénzhiány volt, mert a népesség
folyamatosan nőtt és az európai kereskedelem is egyre többet igényelt. Az Oszmánok
adókat/vámokat vetettek ki amiatt új kereskedelmi útvonalakra is szükség volt. Okaként
vehetjük azt is még, hogy nemesfémhiány lépett fel.
Gazdagodó polgárok igényei nőttek a levantei áruk (rizs, cukor), keleti fűszerek (bors,
sáfrány) és luxuscikkek (selyem, illatszer) iránt, viszont a selyemút ezt nem tudta kielégíteni.
Levantei áruk oszmán adók miatt drágultak. Ezeknek köszönhetően új találmányok jelentek
meg, mint például az iránytű, szögmérő és kormánylapát, emellett pontosabb térképek is
készültek már.
Caravella (háromárbocos nagy hajótérrel rendelkező hajótípus) és karakk hajókat fejlesztettek
ki a portugálok az Atlanti-óceán hajózásához. Ugyanúgy náluk a 15. század első felében
hajósiskolát alapított Tengerész Henrik herceg és expedíciós felszerelést biztosított.
Toscanelli térképe (az Atlanti-óceánról) is elkészült, emellett megváltozik a világkép: a Földet
gömb alakúnak képzelik (Ptolemaiosz nyomán) és így nyugat felé is el lehet jutni a Távol-
Keletre.
A földrajzi felfedezések a spanyolok és portugálok Atlanti-óceán útjával kezdődött. Hozzájuk
a 15. század végén csatlakoztak az angolok, majd később a hollandok és a franciák is. E
korszak alatt számos olyan területet fedeztek fel, amelyek korábban ismeretlenek voltak az
európaiak számára, bár a legtöbb lakott volt.
Nem európai nézőpontból értelmezve a felfedezések kora a hódítók és a betolakodók
érkezését jelenti. A felfedezések elindítói a portugálok voltak. Államuk a XI-XII. században
jött létre, fellendülése pedig annak volt köszönhető, hogy közvetítő szerepet töltött be a Balti-
tenger és a Földközi tenger közötti kereskedésben.
Első jelentősebb szervezőjük Tengerész Henrik volt, akinek 1471-ben tanítványai elérik az
Egyenlítőt. 1487-ben Bartolomeo Diaz elérte Afrika déli csücskét, a Jóreménység fokát.
1498-ban Vasco da Gama ugyanezen az útvonalon, Afrikát megkerülve elérte India partjait. A
portugálok gyarmatokat hoztak létre Indiában, és kereskedelmi telepeket Afrikában.
Új útvonalakat hoztak létre, de nagyobb területeket nem hódítottak meg. Legfontosabb
termékek az indiai bors, fahéj, gyapot és a cukornád. De szállítottak innen különböző
nemesfémeket és drágaköveket is. A spanyolok később kezdik a felfedezéseiket. 1492-ben
Kolumbusz Kristóf Toscanelli térképe alapján (aki úgy gondolta a Föld gömb alakú) elindult,
hogy eljusson Indiába.
Ezáltal felfedezte Amerikát. A közép-amerikai szigetvilágban ért partot, de ő azt hitte, hogy
Indiában van, ezért az ott lakókat elnevezte indiánoknak. 1519-1522 között Magellán körbe
hajózta a Földet, ezzel bebizonyosodott, hogy a Föld gömb alakú és nagy részét az óceánok
teszik ki.
Amerigo Vespucci jött rá, hogy nem Indiába jutott, hanem egy új földrészre, ezért róla kapta a
nevét Amerika. Az újonnan felfedezett területek birtoklásáért megindult a verseny a két
ország között. 1494-ben megkötötték a Tordesillasi egyezmény, amiben az újonnan
felfedezett területeket az Atlanti óceántól nyugatra váló felosztását foglalta magába. Spanyol
és portugál konkvisztádorok a meggazdagodás reményében igázták le az indiánokat és
fosztották ki a kontinenst, ahol az aztékokat, majákat és inkákat kiirtották. A spanyol
gyarmatok az európai szükségletek kielégítésére termeltek: nemesfémbányákat vettek át és
újakat nyitottak meg, mezőgazdasági ültetvényeket hoztak létre (cukornád, kávé, gyapot,
kakaó). Átkerültek Európába új élelmiszerek: burgonya, tök, paradicsom, kukorica-élelmezés,
paprika-fűszer, dohány, kakaó-élvezeti cikk. Az Európából behurcolt betegségek óriási
pusztítást végeztek az indiánok körében, ezért munkaerőhiány lépett fel és pótlásként
megindult a rabszolga kereskedelem Afrikából.
Gazdasági hatásként a világkereskedelem útvonalai áthelyeződtek a Atlanti-óceánra, így a
levantei és Hanza útvonal jelentősége csökkent. Atlanti-óceán partvidékén új kereskedelmi
központok: portugál-Lisszabon, spanyol-Sevilla, németalföldi Antwerpen és Amsterdam,
angol-London. Nemesfémek és nyersanyagok áramlottak Európába és Amerikába meg
iparcikkek, késztermékek.
Árforradalom tört ki, mert a nemesfémek értéke csökkent a hatalmas szállítmányok miatt,
ezért ugrásszerű infláció lett. A céhek nem tudták kielégíteni az igényeket, ezért a vállalkozó
réteg a pénzét (=tőkéjét) az iparba fektette. Létrejöttek a manufaktúrák, ami növelte a
termelékenységet, emellett a kereslet-kínálatot kiegyenlítette. Angliában a 16. században nőtt
a nyersanyagigény. Nemesség egy része, a vállalkozó gentryk juhtenyésztésbe kezdtek.
Bekerítéseket elkezdték közös földek és szántók elkerítésével. Elűzött parasztokból lettek a
bérmunkások a manufaktúrákban. Nyugat-európai népességnövekedések köszönhetően a
kelet-közép-európai birtokosok csatlakoztak az árutermelésbe és nyugaton értékesítettek.
Keleten nem érte meg iparokba fektetni a mezőgazdasági profit miatt, ezért Nyugat és Kelet-
Európa között létrejött a kontinentális munkamegosztás: Nyugat: ipar, Kelet: mezőgazdaság