A magyar polgárosodás társadalmi, gazdasági

jellegzetességei
Magyarországon a polgári átalakulás a 19. század közepén gyors ütemben, de két lépésben
valósult meg. Az 1848-as április törvényekben eltörölték a rendi kiváltságokat, a kiegyezés
felgyorsította a polgárosodást: biztosította a tulajdon szabadságát és polgári egyenlőséget.
Ez vidéken lassabban bontakozott ki, így egymás mellett élt a régi, rendi jegyeket tükröző
mezőgazdasági és az új ipari, tőkés jellegű társadalom.
A torlódó társadalom a perifériára jellemző. A periférián az ipari forradalom később
bontakozott ki. E térségben nem bomlott fel a hagyományos társadalom, többséget alkotott
a parasztság. Az ún. torlódó társadalmakban éles társadalmi ellentétek voltak. Leginkább a
földbirtokosok, parasztok, mezőgazdasági munkások között, de a hatalomban nem részesülő
polgárság, földbirtokosság és a munkások között is. A torlódó társadalmak szűk vezető
csoportja féltette kiváltságát, és hajlott a tekintély elvű kormányzásra.
Az agrártársadalom élén a főnemesi eredetű nagybirtokos arisztokraták, másrészt a nemesi
nagybirtokosok alkották. Országgyűlési képviselőként, miniszterként ők voltak a politika
irányítói. Gyakran töltöttek be rt.-nél, bankoknál igazgatótanácsi állásokat, így a bankok és
nagyvállalatok komoly jövedelmet biztosítottak maguknak. Ez a nagybirtok és a
pénzarisztokrácia összefonódását eredményezte.
Az egykori középbirtokos nemességből néhány család felemelkedett az arisztokrácia
szintjére. A dzsentrik azonban anyagi nehézségekkel küzdöttek. A tőkehiány miatt nem
tudták gazdaságukat modernizálni. Így eladósodtak, és egyre többen vesztették el földjeiket.
A birtokaikat elvesztő dzsentrik egyre nagyobb számban jelentek meg az értelmiségi
pályákon1, és összeolvadtak a feltörekvő polgári származású értelmiséggel. A dzsentrik
jelentősen befolyásolták a kialakuló magyar középosztály szellemiségét.
A társadalom legnépesebb csoportját a parasztság alkotta. A telkes jobbágyok teljes jogú
tulajdonosaivá váltak úrbéres földjeiknek, sőt az egykori zsellérek 2 közül is sokan földhöz
jutottak.
A falu társadalma élén a gazdagparasztság állt. Földjeiken napszámosok dolgoztak, de maguk
is részt vettek a munkában. A közép- és szegényparasztság a maga ura volt, de az utóbbi ált.-
ban bérmunka vállalására is rákényszerült. A földnélküliek mezőgazdasági bérmunkából,
földmunkákból, vagy építkezéseken vállalt munkákból éltek. A paraszti társadalom sajátos
rétegét képezték az uradalmi cselédek, akik családjukkal együtt az uradalmakban éltek és
dolgoztak.
Az ipari, polgári társadalom élén a nagypolgárok (pénzarisztokraták) álltak, akik bankok,
gyárak, bányavállalatok tulajdonosai vagy nagykereskedők voltak. Társadalmi
felemelkedésük összefüggött az ipar és a kereskedelem fellendülésével. Ők voltak a
gazdasági élet irányítói, kapcsolataik révén befolyásolhatták a politikai döntéseket, mégis
kevés politikus került ki közülük. Ennek hátterében az állt, hogy többségük zsidó vagy német
1
ügyvéd, tanár, orvos
2
olyan jobbágy, akinek nem volt telke
származású volt. Az előkelő körökbe való beilleszkedés érdekében a nagypolgári családok
egy része birtokot vett, bárói címet szerzett, de életformájában nem követte a nemesi
mintákat.
A polgári középosztály létszáma is növekedett. Ide tagozódott be az egykori német polgárság,
az értelmiségi pályákra lépő polgárosuló nemesség, a feltörekvő parasztság és a zsidóság. A
középosztály mentalitása, így nem volt egységes: keveredtek benne a rendi és polgári
értékek. A kispolgársághoz soroljuk a kisiparosokat és a kiskereskedőket, akik maguk is
dolgoztak, és csak néhány alkalmazottat tartottak.
A kialakuló munkásság összetételét az ipar határozta meg. Jellemző volt a nehézipar és a
nagyvállalati forma, ezért magas volt a szakmunkások aránya. Magas bérezésben részesültek
és kispolgári szinten élhettek. A városi munkásság körében az asszimiláció 3 a századfordulón
felgyorsult.
A betanított és segédmunkások létszáma is magas volt, és jórészt ezt a réteget gyarapították
a mezőgazdaságból az iparba áramlók. Létszámuk miatt bérük alacsony volt. (A női
munkaerő alkalmazása csak a 20. század elején kezdett növekedni a könnyűipar fejlődésének
megindulásával.)

3
beolvadás