Népek, nemzetiségek szerepe a modernizációban

A modernizáció, a polgárosodás egyik alapfeltétele a tőke. Ezzel rendelkezett az évszázadok

óta Magyarországon élő németség, illetve a napóleoni háborúktól a gabonakereskedelembe
bekapcsolódó zsidó kereskedő családok. Mind a német, mind a zsidó polgárság jelentős
szerepet játszott a magyarországi bank- és hitelrendszer megteremtésében, így hitelekkel
segítették a mezőgazdaság modernizációját, a meginduló iparosodást, a gépipar létrejöttét.
Németek
A már évszázadok óta itt élőkhöz sok 19. századi betelepülő csatlakozott, akik a gyáripar
születése után kialakult munkaerőhiány nyomán érkezett a Monarchia és Németország
területéről. 1870 körül az ipari dolgozók negyede, a kereskedelemben dolgozók 16%-a
külföldi volt, főleg német. A sörfőzők, kőművesek, vasmunkások között nagyon magas volt
az arányuk. Nagy szerepük volt a németségnek a gyárak, vállalatok, kereskedőtársaságok
alapításában.
A német, vagy már asszimilálódott német származású tudósok, művészek is jelentősen
hozzájárultak a korszak eredményeihez: Liszt Ferenc, Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek
Frigyes, Hunfalvy Pál nyelvtudós, Hunfalvy János földrajztudós.
Zsidók
Lélekszámuk a 19. században nőtt meg jelentősen az országban. 1840-ig tilos volt a földvétel
és a szabad iparűzés számukra ezért kizárólag más, a magyarok által lenézett ágazatokban
találhattak megélhetést: kereskedelem, pénzügyletek. Nagyra becsülték a tanulást,
iskolázottságot, és az ezekhez kapcsolódó értelmiségi pályákon helyezkedtek el: ügyvédek,
orvosok, művészek. Ez nemcsak megélhetést, de társadalmi felemelkedést is jelenthetett
nekik. Az egykori zsidó gabona-, dohány- és gyapjúkereskedőcsaládok felhalmozott
tőkéjüket pénzügyi, vasúti és ipari vállalkozásokba fektették: pl. Chorin Ferenc a bankvilág,
Weiss Manfréd az iparvilág meghatározó alakja lett.
A zömmel városokban élő vagy letelepedő. a modernizációban nagy szerepet vállaló
nemzetiségiek nagy része gyorsan asszimilálódott, magyar nyelvűvé és érzelművé vált – pl.
Erkel Ferenc, Munkácsy Mihály is német származású.
A társadalom szerkezete
Nemcsak az állami berendezkedés duális, a társadalom is sajátos kettősséget mutat. Egymás
mellett, ugyanazon keretek között létezik a feudális rendi és a polgári társadalom.
A polgári társadalom nem váltja fel a feudális társadalmat, hanem vele párhuzamosan
fejlődik → differenciált, sokarcú társadalom, melyet tovább színesítenek a nemzetiségi és
vallási különbségek. Ezt a társadalmi modellt nevezzük torlódó társadalomnak.
A társadalmi elit
Nagybirtokosok
- nagyobb mint 1000 hold földbirtok
- kb. 2000 család: Az ország földterületének 20 %-át birtokolták.
Arisztokrácia
- nemzetek feletti monarchiai arisztokraták
- magyar főnemesek
- erdélyi arisztokraták
- jelentős a politikai szerepük
- gazdasági szerepük: bankok és nagyvállalatok igazgató tanácsában
- kasztszerűen elkülönülő életmód: estélyek, Nemzeti Kaszinó
Vagyonos középnemesség
- jelentős a politikai szerepük
- összekötő kapocs az arisztokrácia és a dzsentri között
Nagypolgárság
- kb. 800-1000 család Történetileg 3 rétegből tevődött össze:
- régi magyar vagy német patrícius és kereskedő családok leszármazottai;
- külföldről betelepült vállalkozók
- régebben vagy a XIX. sz.ban bevándorolt zsidóság.
- Elkülönült társadalmi életet éltek
A liberális korszellem hatására az arisztokrácia elfogadta az asszimilálódni kívánó új
elitréteget, de a két réteg társadalmi összeolvadása nem következett be. A politikai
liberalizmus hatására az arisztokrácia egy része is bekapcsolódott az üzleti életbe és ez
szorosabb kapcsolatot eredményezett a nagypolgársággal, a dualizmus korában jelentős
gazdasági fejlődés, társadalmi átalakulás bontakozott ki, s ebben az arisztokrácia inkább az
agrárgazdaság, a nagypolgárság pedig inkább az ipar fejlesztésében volt érdekelt.
Polgárarisztokrata családok
- Weiss, Goldberger, Deutsch, Chorin, Ullmann, Kornfeld famíliák
- hatalmas gazdasági erő: bankok, iparvállalatok tulajdonosai
- Az uralkodótól bárói rangot kaptak, birtokokat vásároltak, és beházasodtak a nagybirtokos
famíliákba.
Középrétegek
Történelmi középosztály
Polgárosodó nemesi középbirtokosok: korszerűsitették birtokaikat.
Dzsentrik: elszegényedő középbirtokosok, akik
- államigazgatásban;
- hadsereg tisztikarában;
- vidéki szakértelmiségként uradalmakban, közigazgatásban;
- egyházi pályán helyezkedtek el.
Birtokos parasztság
- gazdag paraszt: Nem kellett fizikai munkát végeznie.
- közép és kisparasztság: Birtokukból tisztességesen meg tudtak élni.
- törpebirtokosok: Sokszor bérmunkásként dolgoztak, gyakran lecsúsznak az alsó rétegbe.
Polgári középosztály
Városi középpoigárság: kereskedők, üzem és háztulajdonosok.
Gyárak. bankok. kereskedések szakemberei:
- jelentős volt közöttük a német és a zsidó elem aránya;
- jellemző az asszimiláció, a dzsentri életmód majmolása.
Szabad pályás értelmiségiek
Kispolgárság
- kisiparos
- kiskereskedő
- szolgáltatók
- altisztek
Alsó rétegek
Szegényparasztság-agrárproletárok
- summások
- napszámosok
- kubikusok;
Ipari munkásság
-szakmunkások: - A munkásság legképzettebb, legműveltebb és legjobban megfizetett
rétege;
szakegyleteket, szakszervezeteket működtettek; szakmai hierarchiájukban az élen a
nyomdászok, lakatosok álltak.
- betanított és segédmunkások
Nagy uradalmak és gazdag parasztok cselédei, városi házicselédek
Nemzetiségek a dualizmus korában
Kimondják a zsidóság egyenjogúságát, az izraelita vallást a bevett vallások sorába emelik; a
zsidóság a kereskedelem mellett az értelmiségi pályákon is megjelenik
1868: nemzetiségi törvény:
Európában a korszak egyik legliberálisabb törvénye, de az egy politikai nemzet koncepcióján
alapult. A nemzetiségek ezért nem fogadták el, mivelhogy kollektív autonómiát szerettek
volna kapni. Nem teljesen érvényesült a gyakorlatban. A magyar politikai elit az
asszimilációt, magyarosítást erőltetné a korszak második felében.

Nemzetiségi arányok

• Nem igen voltak csak egy nemzetiség által lakott területek, annál inkább olyanok, ahol
több is élt egyszerre.
• A magyarok inkább a Kárpát-medence közepén, míg a nemzetiségek a peremterületeken
éltek.
• A magyarok aránya a Horvátország nélküli területen: 1850-ben 41,5%; 1880-ban 46,6%;
1900-ban 51,4%; 1910-ben 54,5%. A magyarok aránya növekedésének okai:
• a magyaroknak a nemzetiségeknél nagyobb volt a természetes szaporodása;
• a kivándorlóknak csak a 33%-a volt magyar;
• asszimiláció, amelynek forrásai:
- természetes beolvadás;
- erőszakos asszimiláció.
• 1849-1914 között kb. 2 millió fő magyarosodott el: ennek egyharmada zsidó, negyede
német, ötöde szlovák volt.
• A városokban volt erőteljes az asszimiláció, itt a magyarok aránya meghaladta a 75%-ot.
A nemzetiségek sokáig passzív ellenállást folytatnak, nem vesznek részt az országgyűlés
munkájában; a 90-es évektől fokozottabban szállnak síkra jogaik bővítése érdekében,
melyekre egyre nagyobb hatást gyakorol a független Szerbia és Románia politikája.
Demográfia
Magyarország lakossága 1850-ben 13 millió, 1869-ben 15,4 millió, 1910-ben 20,9 millió:
gyors népességnövekedés, visszaszorultak a nagy járványok; ugyanakkor a
népességnövekedést fékezte a nagy XIX. század végi kivándorlás: kb. másfél millió ember
hagyta el véglegesen Magyarországot, és ment elsősorban Amerikába.
A foglalkozási szerkezet változása 1867-1910 között:
Csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, de még így is az agrárium volt a vezető
ágazat. Növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya, ez elmarad a nyugat-európaitól, de
jobb, mint a kelet-európai.