1.

tétel

A nagy gazdasági világválság és megoldási kísérleteik

A gazdasági világválság előzményei

Az USA pozíciója az I. világháborúnak köszönhetően tovább

erősödött, különösen a pénzügyek és a kereskedelem terén. Az
1917-es forradalmak következtében bekövetkező ideológiai változás
hatása a gazdaságban is jelentkezett, mert a hatalmas orosz térség
kiesett az áruforgalomból, s csak fokozatosan és kis lépésekben
kapcsolódott be ismét a nemzetközi gazdaság rendszerébe. A
gazdasági kapcsolatokat akadályozta a világháború alatt bevezetett
protekcionista, behozatali vámok továbbélése Nagy-Britanniában,
amely előnyöket nyújtott a Brit Nemzetközösség országainak. Az
Osztrák-Magyar Monarchia szétverése is negatív gazdasági
következményekkel járt, felbomlott a birodalom gazdasági egysége,
az újabb határok nehezítették az áru szabad áramlását, s a birodalmi
méretekre tervezett iparágakat megfosztották felvevőpiacuktól.

A válság egyik fő oka az I. világháború megrázkódtatását igazából ki

nem heverő, és a Dawes-terv (1924) megvalósításának módja miatt
ingatag világgazdaság volt. Az USA rövid lejáratú hiteleket
folyósított a háború után a vesztes országoknak. Ezek magas
kamatúak voltak, de az érintett országok viszonylag rövid idő alatt
újjáépítették a gazdaságukat. 1925 és 1929 között gazdasági
fellendülés figyelhető meg Nyugat- és Kelet-Közép-Európában. Ez
jelent egy pénzügyi stabilizációt, amit devalválással és/vagy
pénzcserével értek el, és jelentette a tőzsde szerepének
növekedését, ez lett a gazdaság meghatározója. A stabilizációs
folyamat azonban teljes egészében az Egyesült Államok gazdasági
prosperitásától függött, az amerikai gazdasági helyzet változásai
világméretű következményekkel jártak, hiszen az ország
gazdaságának meghatározó szerepe volt. Az amerikai gazdaságban
igen magas szintet ért el a részvényspekuláció.

A New Yorki tőzsdén a kereslet egyre nőtt, ezért az egyes cégek

részvényeinek árfolyama sokszorosan meghaladta az adott cég
tényleges értékét.
 A gazdasági világválság kitörése

1929 első felében még általános derűlátás uralkodott az Egyesült

Államokban. A konjunktúrát, ill. annak látszatát a világháborúban
résztvevő országok számára folyósított kölcsön, a hatalmas piac és
az értékpapírok árfolyamának megkétszereződése tartotta fenn.
1929 második felében azonban az USA-ban csökkent az építkezések
száma, a tartós fogyasztási cikkek (pl. gépkocsik) eladása. Az
értékesítési problémák miatt a részvények árfolyama megingott, s
ezért mindenki szabadulni akart az értékpapírjaitól mielőtt még
teljesen elértéktelenedtek volna. Miután a kínálat felülmúlta a
keresletet, csökkentek az árak. Az eladási láz hisztérikussá lett,
ennek szimbóluma 1929. október 24, „fekete csütörtök”, illetve
1929. október 29. „fekete kedd”. A tőzsde összeomlása és a
túltermelési válság egymás hatását erősítették. A tőzsdekrachból
(részvénypapírok értékének összeomlása) kifolyólag a bankok
megszüntették a hitelfolyósítást, ezért leállt vagy csökkentett
ütemben folyt a termelés, rövidült a munkaidő, elbocsátották a
munkásokat, tehát nőtt a munkanélküliség és csökkent a kereslet. A
kis- és középüzemek tönkrementek, a nagyvállalatok pedig olcsón
felvásárolták őket, azaz további tőkekoncentráció zajlott le. A
válság betetőzése akkor következett be, amikor a bankok
fizetésképtelenné váltak, mert az emberek féltették a pénzüket, és
megpróbálták kivenni azt a bankból, evvel az egész pénzügyi élet
megbénult.

A gazdasági világválság megoldására tett javaslatok

Az első megoldási kísérletek kudarca után kiderült, hogy nincs

többé visszaút a hagyományos liberális gazdaságpolitikához (az
önszabályozó piachoz és a szabad tőkeforgalomhoz), helyette
természetessé vált az állami beavatkozás pl. az USA-ban,
államosítottak Nagy-Britanniában. Németországban pedig
diktatórikus eszközökkel érte el Hitler a céljait. Nagy-Britannia és
Franciaország számára gyarmataik biztos piacot jelentettek, ezért
itt a válság hatása jóval kisebb, mint az USA-ban vagy
Németországban.

A válság idején már totális diktatúraként működő Olaszországban és

Szovjetunióban az állami gazdaságirányítás megakadályozta a
túltermelést. A Szovjetunióban egyébként is csak nagyon csekély
hatású volt a válság, ami alapvetően a világgazdaságtól való relatív
elszigeteltségnek tudható be.

A válság megoldására új gazdaságpolitikai elmélet született: John

Keynes, brit közgazdász szerint nem igaz, hogy a nagyarányú
munkanélküliség egy természetes állapot, és a problémákat
megoldja a piac „vitalitása" a kereslet-kínálat révén. Szerinte
szükség esetén az államnak be kell avatkoznia a gazdaságba a
válság megfékezése érdekében, fenn kell tartania a keresletet, még
ha borul is az éves költségvetés az állami túlköltekezés miatt. A 2.
világháború után az 1929-33-as gazdasági világválság közvetett
hatására a szabadversenyes piacgazdaság elveszti a szerepét.

A válság hatására minden országban megerősödtek a

szakszervezetek, a munkáspártok akár kormányzati pozíciót is
kaphattak (népfrontkormányok), aminek következtében általánossá
vált a minimálbér rögzítése, a munkásvédelmi törvények elfogadása
(pl. elbocsátások nehezítése) és a társadalombiztosítás
kiterjesztése.

Megoldási kísérletek az USA-ban

1932. novemberében az USA elnöke Franklin Delano Roosevelt

(demokrata parti) politikus lett. Válságmegoldó programja a New
Deal, ami az amerikai társadalom és gazdaság szinte minden
területét érintette. Célja a kereslet-kínálat egyensúlyának
fenntartása lett, amihez a munkavállalóknak fizetőképes
fogyasztóként kellett megjelennie a piacon.

Beiktatásakor meghirdette száz napos programját azzal a céllal,

hogy felmérhesse a gazdaság pillanatnyi állapotát, hiányosságait.
Első intézkedései egyikeként a pénzügyi helyzet stabilizálására négy
napos bankzárlatot rendelt el, ezzel megakadályozva a még működő
bankok csődjét, és csak a biztos anyagi háttérrel rendelkező,
nagyobb bankok nyithattak ki újra. Lehetetlenné tette a bankbetétek
tömeges kivételét, meghatározatlan időre megtiltotta az arany
kivitelét. Létrehozták a mai napig fennálló tőzsde-, és
betétfelügyeleti intézményeket.
A nemzeti ipar és mezőgazdaság helyreállítása érdekében állami
beavatkozással visszafogta a kínálatot, más területeken (főként a
harmadik gazdasági szektorban) viszont új beruházásokat ösztönzött
(út-, autópálya-építés, szakmai szakoktatás stb.). Támogatták a
gazdaság számára fontos gyárakat. Megállapította a tisztességes
verseny szabályait, megszabta az adott szakágban a (belföldre)
termelés mennyiségét, ezáltal enyhült a túlzsúfolt piac.
Meghatározta a munkabérek alsó és felső határát.

Kimondták, hogy a dollár aranyalaphoz kötöttsége megszűnt. Az

inflációs gazdaságpolitika ellenére az állami ellenőrzésnek
(minimális és maximális árak meghatározása) köszönhetően
stabilizálódott a dollár.

A mezőgazdasági túltermelés megszüntetése és az ágazat talpra

állítása érdekében a kormányzat pénzügyi támogatást nyújtott a
farmereknek, hogy csökkentsék a megművelt területeket.

Megalapította a Polgári Tartalék Hadtestet, ahová munkanélküli

fiatalok jelentkezését várta, akik ingyen étkeztetést, szállást
kaptak, és szakemberek koordinálásával produktív közmunkát
végeztek (pl. erdőültetés, út-és hídépítés stb.). Sor került a
Tennessee folyó völgyének helyreállítására, vízerőművek építésére
is. A Hadtest tagjai egyrészt fogyasztóként jelentek meg (elsősorban
élelmiszereket, fogyasztási cikkeket), másrészt a Hadtest
létrehozása csökkentette a munkanélküliséget.

A munkások védelmére is hoztak intézkedéseket: megszabták a

munkaidő felső határát, minimálbért és biztosítási rendszert
vezettek be, garantálták a munkavállalók jogait, munkanélküli-
segélyt és öregségi, rokkantsági, illetve özvegyi nyugdíjat
biztosítottak a rászorulóknak.

A New Deal népszerűsítésére bevezették a Kék Sas-akciót, azaz a

programot támogató cégek rátehették termékeikre a kék sasos
szimbólumot. Fontos tömegpropaganda lépés volt még, hogy az
elnök rádión keresztül az ún. kandalló előtti beszélgetésekben
közérthető módon elmagyarázta intézkedéseinek jelentőségét, az
emberek megértették, miért van szükség az egyes lépésekre, illetve,
mit várhatnak tőlük.

Bár az amerikai alkotmány szerint rendkívüli hatáskörrel bíró

Legfelsőbb Bíróság a New Deal több intézkedését is
alkotmányellenesnek ítélte, és hatályon kívül helyezte, a
válságkezelés hosszabb távon sikeresnek bizonyult.

A gazdasági világválság hatása Németországban

A válság rövid időn belül láncreakcióhoz hasonlóan átterjedt

Európára, hiszen az Egyesült Államokból megszűnt a tőkeexport, sőt
az amerikai bankok felmondták az európai hitelintézeteknek nyújtott
hiteleket, ami miatt például a német és osztrák bankok
fizetésképtelenek lettek. A németországi válságot súlyosbította,
hogy az I. világháborús vereség, a jóvátételi kötelezettségek miatt
sokkal nehezebb gazdasági helyzetből próbált az 1920-as évek
közepétől kijutni.

Megoldási kísérletek Németországban

Németországban a válság mélypontján jutott hatalomra Adolf Hitler

(1933. január 30.), aki az állam irányítása alá vonta a
gazdaságpolitikát (is). A magántulajdon rendszere ugyan
fennmaradt, de államosították a nagyobb üzemeket, és földreformra
is sor került. A szakszervezeteket felszámolták. Hitler
gazdaságpolitikáját a háborús célok határozták meg, és az amerikai
New Deallel ellentétben nem demokratikus, hanem diktatórikus
jellegű volt. A totális háborúra készülő fegyverkezési program és az
infrastruktúra kiépítése segítségével, az általános hadkötelezettség
bevezetésével gyakorlatilag megoldotta a munkanélküliséget,
leszorította az inflációt (háborús konjunktúra).

A Birodalmi Munkaszolgálat keretében dolgozók a katonai szolgálat

előtt állami beruházásokon dolgoztak (pl. útépítés). Létrehozásával a
munkanélküliség csökkentése mellett elsősorban a lakosság
élelmiszerellátását próbálta biztosítani, így teremtette meg egy
önellátó össztársadalmi nemzetgazdaság a kereteit.

A válság megoldása sok lemondással járt, ezért meg kellett nyerni a

közvéleményt: az USA-ban a rádió segítségével a reformokról
közvetített rendszeres, pontos beszámolók a hazaszeretet és
demokráciába vetett hit jelszavaival egészültek ki, míg
Németországban a nemzetiszocializmus és az erős német állam
felépítésének ígéretével.