13.

téma
Az Európai Unió kialakulása és működése

Előzmények (1945-1950)
Az európai integráció megteremtésének reális feltételei a második világháború
lezárása (1945) után teremtődtek meg. Politikai okaira rávilágít Churchill 1946-ban elhangzott
fultoni beszéde, amelyben felhívta a figyelmet a szovjet előre törésre, valamint az Európát és
a világot kettéosztó „vasfüggönyre”, mindez a hidegháború nyitányát is jelentette. Zürichi
előadásában pedig már felvetette a szovjet veszély elhárítására az „Európai Egyesült
Államok” létrehozásának gondolatát is.
Az gazdasági okok között említhetjük, hogy az USA a világgazdaság központjává vált,
valamint új nagyhatalmak jelentek meg, így a további térvesztés megakadályozása az
integráció irányába mutatott.
1947-ben hirdette meg George Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett
gazdasági segélyprogramot, amelyben 16 európai állam vett részt. A terv célja az európai
országok gazdaságának talpra állítása és fellendítése, ezzel is gátat szabva a kommunista
pártok térnyerésének. A fejlesztések összehangolására és a források szétosztására közös
szervezetet hoztak létre.
1949-ben nemzetközi szervezetként létre jött az Európa Tanács, célkitűzése egy
egységesebb Európa megtemetése, a gazdasági-, kulturális- és politikai integráció
megvalósítása, valamint az emberi jogok védelme lett.

Az Európai Unió kialakulása (1950-1993)

1950-ben Jean Monnet (francia közgazdász, „Európa atyja”) elképzelését
felhasználva Robert Schuman (francia külügyminiszter) felvázolta a „Schuman-tervet”, amely
a francia-német szén- és acéltermelést egy közös főhatóság alá kívánta helyezi, lehetővé téve,
hogy ehhez további országok is csatlakozhassanak. Ezzel lerakta az Európai Unió alapkövét, a
bejelentés dátuma pedig Európa-nappá (május 9.) vált.
1951-ben a tervezet értelmében megalakult az Európai Szén- és Acélközösség
(Montánunió), aláírói a „hatok” (Benelux államok, Francia- és Olaszország, NSZK), célja a
szén- és acél közös piacának megteremtése a tagállamok között.
1957-ben születtek meg a római szerződések az Európai Gazdasági Közösség (Közös
Piac) létrehozásáról, a szervezet rendeltetése az átfogó gazdasági integráció, valamint a
személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke piacon belüli szabad mozgásának
megvalósítása. Ugyancsak ebben állapodtak meg az Európai Atomenergia Közösség

1
(EURATOM) felállításáról is, hogy megvalósítsák az atomenergia felhasználásához szükséges
feltételeket (kutatás, oktatás, elosztás, biztonság stb.).
1967-ben létesült az Európai Közösségek (EK), amelyen az Európai Gazdasági
Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség, valamint az Európai Atomenergia Közösség
összevont nevét kell érteni. A szervezetek megőrizték különállásukat, csupán intézményi
hátterüket olvasztották egybe.
1973-ban társult a Közösségekhez az Egyesült Királyság, Dánia és Írország, 1981-ben
Görögország, majd 1986-ban Spanyolország és Portugália.
1992-ben a maastrichti szerződéssel az Európai Közösségekből 12 tagállam
részvétrelével megalapításra került az Európai Unió (1993. november 1-jétől), más néven
Európai Közösség.

Az Európai Unió kibontakozása (1993-)

Az Európai Unió az Európai Közösségeken (első pillér) alapul, amelyhez kapcsolódik
a közös kül- és biztonságpolitika (második pillér), illetve az együttműködés az igazság- és a
belügyek terén (harmadik pillér).
1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is a Közösség teljes jogú tagja lett.
Ugyanekkor lépett hatályba a schengeni egyezmény, ennek következtében az unió tagállamai
közös határaikon fokozatosan megszüntették a személyek ellenőrzését.
A 2000-ben zajlott nizzai értekezleten fontos intézményi reformokról (új csatlakozók
beillesztése, konszenzusos helyett többségi döntéshozatal) született döntés, valamint
elfogadták az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amely rögzíti az Unió alapvető értékeit, és az
európai polgárok jogait.
2002-ben a tagállamok közül 12 megszüntette saját nemzeti valutáját, és helyette
bevezette az eurót, mint közös fizetőeszközt.
2004-ben tíz új tagállam (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia) társulására került sor. 2007-ben ez a
kör Bulgáriával és Romániával bővült.
2009-ben lépett életbe az újabb intézményi reformokat elfogadó lisszaboni szerződés
(minősített többségi szavazások (55%) számának növelése az EU Tanácsában, az Európai
Parlament megnövelt szerepe a döntéshozatalban, a pillérrendszer megszüntetése, új
tisztségek létrehozása, az Alapjogi Charta kötelezővé tétele).
2013-ban Horvátország is az Unió tagja lett.
2016-ban az Egyesült Királyság népszavazással döntött kilépési szándékáról a
közösségből (brexit), amely hosszú tárgyalásokat követően 2020-ban valósult meg.

2
Az Európai Unió intézményeinek működése
Az Európai Tanács a tagállamok kormány- illetve államfőiből áll. Feladata a szervezet
működésével kapcsolatos stratégiai döntések meghozatala, és általános irányelvek elfogadása.
Üléseit a Tanács soros elnökségét adó tagállamában tartja.
Az Európai Unió Tanácsa a tagországok szakminisztereiből tevődik össze,
megbeszéléseit Brüsszelben tartja, és az Unió legfontosabb döntéshozó és jogszabályalkotó
szerve. Az általános kérdéseket a külügyminiszterek tárgyalják, a speciálisakat (költségvetés,
gazdaság, közlekedés) pedig a szakminiszterek. Az Európai Tanács által hozott döntések
gyakorlati kivitelezésére felügyel.
Az Európai Parlament a tagországok képviselőiből álló, jelenleg 705 főt számláló
intézmény, amely Strasbourgban (esetenként Brüsszelben) tanácskozik. A képviselőket a
tagállamok lakosságszámuk arányában (Magyarország 21-et), közvetlenül választják meg öt
évre. A képviselők nem országok, hanem pártállás szerinti politikai csoportokba (frakciókba)
tömörülve képviselik érdekeiket. A Tanács mellett részt vesz a jogalkotási munkában, illetve
az uniós költségvetésről szóló döntéshozatalban. Emellett felügyeli a Bizottság és más uniós
szervek munkáját, együttműködik a tagállamok nemzeti parlamentjeivel, kikérve azok
véleményét.
Az Európai Bizottság az unió egyik legfontosabb, „végrehajtó hatalmat” gyakorló
szerve, székhelye Brüsszel. Minden tagország egy-egy biztost delegál a testületbe. Új
jogszabályjavaslatokat dolgoz ki, és érvényt szerez a már elfogadottaknak, illetve végrehajtja
az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által hozott döntéseket.
Az Európai Unió Bírósága a közösségi jog értelmezésére és alkalmazására felügyel,
központja Luxembourg. Természetes személyek, intézmények, testületek, és a tagországok
kormányai is fordulhatnak hozzá.
Az Európai Számvevőszék ellenőrzi, hogy az uniós pénzforrások beszedése és
felhasználása során nem történt-e szabálytalanság, és segíti, valamint ellenőrzi az uniós
szervek pénzgazdálkodását.
Az Európai Központi Bank az eurózóna közös valutájának, az eurónak a központi
bankja, székhelye Majna-Frankfurt. Kapcsolatot tart fenn a tagállamok nemzeti bankjaival.
Meghatározza és végrehajtja az Unió gazdasági és monetáris politikáját, továbbá fenntartja az
euró árstabilitását és vásárló erejét.

Tankönyv: Száray: Történelem 12., 27. lecke

Herber: Történelem 6., . 321-323. oldal
Történelmi atlasz: 70. oldal