Bethlen István és a konszolidáció

Térbeli, időbeli elhelyezés:

Bethlen István 1921-31 között volt miniszterelnök. A kormányzó személye után az időszakot nevezik Horthy-
korszaknak is. A Trianonban megcsonkított Magyar Királyság ekkor köztes-európai független nemzetállam.

Előzmények, Bethlen hatalomra kerülése:

 Az ellenforradalmi rendszer 1919-ben, a világháborús vereséget követő forradalmak után került hatalomra. A
trianoni békeszerződés aláírása után Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált bízta meg az ország stabilizálásával.
Teleki betiltotta a szélsőséges politikai csoportok működését, korlátozott földreformot hajtott végre, és elejét
vette az antiszemita hullámnak (numerus clausus).
 Az ellenforradalmi rendszer teljes konszolidációja a Teleki Pált váltó Bethlen István 1921-31 közti, tízéves
miniszterelnökségéhez köthető. Az új kormány kinevezésére a királypuccsok miatt került sor.

A trianoni béke (1920.06.04) gazdasági hatásai:

 A béke következtében a Magyar Királyság nagyhatalomból egy 7 millió lakosú kisállammá vált, a belső piac
szűkült. Magyarország az új határokkal elvesztette ásványkincseinek (Felvidék, Erdély), erdeinek (Kárpátok) és
termőföldjeinek (Bácska-Bánát) jó részét. Iparvidékeink és nagyvárosaink többsége is az új államokhoz került.
 A magyar nehézipar és faipar nyersanyag, a malomipar megrendelések nélkül maradt, ugyanis az üzemek jó
része Budapesten volt, a nyersanyagbázis azonban az elcsatolt területeken. A mezőgazdaság, főleg a
gabonatermesztés viszont túltermeléssel küzdött a lecsökkent belső piac és a külkereskedelem visszafejlődése
miatt. Az infrastruktúra is sérült, a határok vasútvonalakat vágtak el, a sínek néha a „semmibe” futottak (pl. a
Délvidéken Szabadka) vagy a teljes szárnyvonalat elcsatolták (Arad-Szatmárnémeti).
 Az osztrák-magyar közös piac megszűnése és az új nemzetállamok protekcionista vámpolitikája a magyar
külkereskedelmet hozta nehéz helyzetbe. Az ország élelmiszerfelesleggel rendelkezett, aminek nem volt biztos
piaca, viszont behozatalra szorult nyersanyagokból és késztermékekből. A környező kisantant államok azonban
inkább a nyugattal építettek ki új kapcsolatokat.

A gazdasági konszolidáció:
 A trianoni békeszerződés miatt szerkezetváltásra kényszerült az ország: a nyersanyag- és piachiánnyal
küszködő hagyományos nehézipar helyett más ágazatok fejlesztésére volt szükség. Az ehhez szükséges tőke
viszont hiányzott. Ezért a kormány kezdetben a pénznyomtatással inflációt gerjesztett, de ez a politika hosszú
távon nem volt fenntartható.
 A megoldást a Népszövetség hitele jelentette, de ehhez csak a békeszerződés maradéktalan teljesítése, és a
Népszövetségbe való felvétel (1922) után juthatott Magyarország. Létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot
(1924), ezzel létrejött a kormánytól független pénzkibocsátás. 1927-ben az értéktelenné vált koronát felváltotta a
pengő. Gépesíteni kezdték a mezőgazdaságot, hogy versenyképesebbé tegyék (kedvezményes hitelekkel);
fejleszteni kezdték a textilipart, mivel a Monarchia megszűntével a cseh-osztrák verseny is megszűnt;
fejlesztették a turizmust, pl. új szállodák építésével; modernizálták a közlekedést: ekkor kezdődött meg a vasút
villamosítása. (Ezzel párhuzamosan egyre több településre vezették be a villanyt.)
 A gazdasági eredmények nagyvonalúbb szociálpolitikát tettek lehetővé: felszámolták az elcsatolt területekről
elmenekültek nyomortanyáit (vagonlakók). Kiépült a társadalombiztosítás, egyelőre a munkások körében.
 Szintén a gazdasági eredmények, illetve a békeszerződés katonai korlátozásai tették lehetővé, hogy
Magyarország a korábbinál sokkal többet költsön oktatásra (Klebelsberg Kunó kultúrfölény elve).

A gazdasági válság és következményei:

 A húszas évek második felében már érzékelhetővé vált Magyarországon egy mezőgazdasági válság, kinyílt
az agrárolló. Az 1929-től kialakuló világválság elsősorban a hagyományos iparágainkat érintette, illetve a
bankszektor reagált még érzékenyen. Növekedtek az árak és a munkanélküliség, sok vállalkozás, gazdaság ment
tönkre.
 A Bethlen- és az azt követő Károlyi-kormány takarékossági intézkedésekkel próbálta kezelni a problémát
(elbocsátások, fizetéscsökkentés), illetve bankzárlatot rendeltek el és bevezették a boletta-rendszert. Ezek
azonban nem bizonyultak elégségesnek. A társadalmi elégedetlenség nőtt. Horthy ezért nevezte ki 1932-ben
Gömböst miniszterelnöknek, aki radikálisabb változásokat ígért.