Professional Documents
Culture Documents
pdf
pdf
A kötet
a Történészcéh Egyesület
támogatásával készült
Kiadó:
Kronosz Kiadó (Virágmandula Kft.)
Pécs,átdolgozott
Harmadik javított, 2012 kiadás (2012)
3. javított, átdolgozott kiadás
ISBN: 978-963-89482-0-5
Tartalom
Elŋszó............................................................................................................................................ 9
Bevezetés.....................................................................................................................................11
Források ....................................................................................................................................611
Irodalom....................................................................................................................................615
Elŋszó
Benda Kálmán, Hanák Péter, Kolossa Tibor, Puskás Julianna, Sarlós Béla, Varga János,
Vörös Antal és Vörös Károly – az MTA Történettudományi Intézetében egykori
kollégáim és barátaim – emlékének ajánlom ezt a könyvet, akiknek tanulmá-
nyai, könyvei és a velük való beszélgetések nélkül nem születhetett volna meg.
Ugyancsak sokat köszönhet ez a könyv annak a jóval több, mint száz szakdol-
gozatnak, amelynek a Pécsi Tudományegyetemen az elmúlt 30 év folyamán a
szerzŋ volt a témavezetŋje. Ezekbŋl a dolgozatokból világosság derült ennek a
két évszázadnak számos fontos részproblémájára. Nem készülhetett volna el ez
a könyv Nagy Mariann, Gŋzsy Zoltán, Csibi Norbert és Schwarzwölder Ádám közre-
mťködése nélkül, akik többször átolvasták, javították és megjegyzésekkel kísér-
ték a 3. átdolgozott kiadás kéziratát is. Köszönet illeti Lengyel Gábort, aki számí-
tógépen szerkesztette a 3. kiadás szövegét.
Végül, de nem utolsó sorban, nem íródhatott volna meg a könyv Feleségem
megértŋ türelme nélkül.
Katus László
A modern Magyarország születése 11
Bevezetés
1 Hahner Péter: A régi rend alkonya. Egyetemes történet 1648–1815. Budapest 2006. 15-16.
12 Bevezetés
Ettŋl kezdve a modernizáció a kialakulóban lévŋ polgári struktúra keretei között gyors
ütemben kibontakozott.
A reformerek célkitťzése az egész korszakon át az elmaradottság felszámolása, s az európai
centrum színvonalához való felzárkózás, vagy legalábbis annak megközelítése volt. Ezen a
téren a 18. század eleje hosszú távú fordulatot hozott: megszťnt a fokozódó elmaradás,
amely az elŋzŋ 2–3 században érvényesült, s elŋbb lassan, majd a 19. században egyre in-
kább gyorsuló ütemben kibontakozott a felzárkózás tendenciája.
Ugyancsak sikeresnek minŋsíthetjük a korszakban hosszú távon érvényesülŋ másik törek-
vést is. A magyar korona országai 1711-ben az oszmán uralom alól felszabadult teljes terüle-
tükkel betagozódtak az akkoriban átalakuló Habsburg Monarchia keretei közé. Ettŋl kezdve
állandóan jelen van az a probléma, amelyet nagyapáink és dédapáink „közjogi” kérdésnek
neveztek: ti. hogy milyen Magyarország helyzete a birodalomban. A magyar politikai vezetŋréteg
elfogadta, sŋt szükségesnek is látta a szélesebb birodalmi keretbe való beilleszkedést. A 18.
században a török fenyegetés miatt, amelyet a 19. században felváltott az „éjszaki kolosz-
szus”, a cári Oroszország terjeszkedésétŋl való félelem. Ez utóbbit fokozták az ország la-
kosságának többségét alkotó nemzeti kisebbségek erŋsödŋ mozgalmai, önrendelkezési tö-
rekvései, amelyek a történeti államkeret felbomlasztásával fenyegettek. A birodalomba való
betagolódás elfogadásának azonban az volt a feltétele, hogy Magyarország megŋrizze tör-
vényhozási és kormányzati önállóságát, különállását. Ennek a viszonylagos, korlátozott
önrendelkezésnek a megŋrzése, fenntartása, s ha lehetséges kiterjesztése, kibŋvítése volt e
két évszázadban a magyar politika legfŋbb törekvése. Hosszú távon ez is sikerrel járt: az erŋs
magyar rendiség és a magyar nemzet ellenállás minden esetben meghátrálásra kényszerítette
a bécsi abszolutista törekvéseket, s 1867-ben a Habsburg Monarchiát a magyar igények
szerint, az egyenjogú dualizmus alapján szervezték át. Magyarország – csaknem 4 évszázad
után – belügyeiben és gazdaságilag önállóvá vált.
A Habsburg uralkodók ismételten kísérletet tettek arra, hogy a magyar korona or-
szágaiban is abszolút módon uralkodjanak (1729–1740, 1765–1790, 1812–1825), ezek azon-
ban nem jártak tartós eredménnyel. E kísérletek közül az 1765–1790 közötti idŋszak, a „felvi-
lágosult abszolutizmus”, jelentŋs hatást gyakorolt a magyar fejlŋdésre, s nagymértékben elŋ-
mozdította a magyar gazdaság, társadalom, kultúra és az állam modernizálását. A Rákóczi
szabadságharc és a magyar rendek ellenállása minden alkalommal meghátrálásra késztette a
bécsi önkényuralmi törekvéseket. Ebbŋl a szempontból a Rákóczi szabadságharc is – a kato-
nai vereség ellenére – sikeresnek minŋsíthetŋ. A magyar rendiség (az országgyťlés és fŋleg a
nemesi vármegye) – Európa egyéb országaihoz viszonyítva – 1848-ig megŋrizte erejét.
„1848–49-ben a forradalom gyŋzött, de a szabadságharc, az ország függetlenségéért
vívott küzdelem vereséget szenvedett” – szoktuk mondani. A forradalom legfontosabb társa-
dalmi és politikai vívmányai – a jobbágyfelszabadítás, a törvény elŋtti egyenlŋség és a közte-
herviselés – megmaradtak. Ezeknek az érvényét 1849-ben az Osztrák Császárság alkotmánya
és az önkényuralom is elismerte. A szabadságharc sem volt hiábavaló, mert Magyarország
népe ekkor megmutatta, hogy erŋs és életképes nemzet. 18 év múlva kiegyezésben értek meg
ennek gyümölcsei. Szabadságharc nélkül a kiegyezés sem lett volna lehetséges. A szabadság-
harc veresége után 18 évvel, 1867-ben létre jött az Osztrák–Magyar Monarchia. A dualista
Monarchia keretében megvalósult a magyar politikusok régi vágya, az Ausztriával egyenjogú,
önálló magyar állam. A „magyar korona országai” – csaknem négy évszázad után – belügyei-
ben és gazdaságilag önállóvá és az „örökös tartományokkal” egyenrangúvá váltak. Befejezŋd-
hetett az ország 18. század elején megkezdett modernizálása.
A modern Magyarország születése 13