A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon

Térbeli, időbeli elhelyezés:

A felvilágosult abszolutizmus a 18. században jelentkező kormányzási mód. A Magyar Királyság és az Erdélyi
(Nagy)Fejedelemség ekkor a Habsburg Birodalom része.

A rendi dualizmus helyreállítása a szatmári béke után:

 A szatmári béke (1711) szavatolta a rendi jogokat és a vallásszabadságot. Az 1712-15-ös pozsonyi
országgyűlés szabályozta az intézményrendszer működését, az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio pedig
az örökösödés rendjét. Ez egyben azt is kimondta, hogy a Magyar Királyság úgy része a Birodalomnak, hogy a
saját törvényei szerint kell kormányozni.
 A rendek és az uralkodó közti jó viszony alapja a békés fejlődés és a még mindig fenyegető török veszély
miatti egymásra utaltság volt. Ezen még az sem rontott, hogy III. Károly a Carolina Resolutióban (1730)
korlátozta a protestánsok jogait.

Mária Terézia és a rendek viszonya:

 Mária Teréziának (1740-80) uralkodása elején szembe kellett néznie az osztrák örökösödési háború (1740-
48) nehézségeivel. Szorult helyzetéből a magyar rendek segítették ki (1741, Pozsony, „Életünket és
vérünket!”) 40 ezer újonc kiállítását megszavazva, amit a királynő soha nem felejtett el. Ettől kezdve különös
gondot fordított a magyarságra (pl. a nemesi testőrség megalapítása, Szent István-rend, Regnum Marianum-
kultusz).
 A háború után azonban mélyreható reformok bevezetésébe kezdett kameralista tanácsadói segítségével. A
változtatások célja a birodalom modernizálása, a jövedelmek emelése, a nagyhatalmi státusz megtartása és a
Poroszországnak való visszavágás előkészítése volt. Az örökös tartományokban ez nem okozott gondot (pl. az
osztrák nemesség adóztatása), a magyar rendek viszont jogaik csorbítását látták az intézkedésekben, ezért az
1751-es országgyűlésen nem is szavazták meg azokat.
 Az udvar ezért a rendeleti kormányzás eszközéhez folyamodott. 1754-ben bocsátották ki a kettős
vámrendeletet, mely a Birodalom köré magas ipari védővámot vetett ki, ezzel védve az örökös tartományok
manufaktúráit (merkantilista vámpolitika). Ugyanakkor a Magyar Királyság és a Birodalom többi része közé is
vámhatárt húzott. Az intézkedés arra késztette a magyarokat, hogy mezőgazdasági termékeiket az osztrák és
cseh piacon adják el, és meg is vámolta őket, így pótolva a hiányzó adóbevételeket. A rendelet egyfajta
munkamegosztást, cserét hozott létre a Birodalomban, a magyar nyersanyag és az osztrák-cseh késztermék
között. A korabeli nemesség sérelmezte ezt, ma már nem egyértelműen negatív a megítélése.
 A hétéves háború (1756-63) után került sor a jobbágyi szolgáltatások rendezésére. A konjunktúra miatt a
földesurak sok helyen növelték a majorságot és ezzel együtt a robot mennyiségét, ez azonban a jobbágy
adózóképességét veszélyeztette. Mivel az 1764-es rendi gyűlés nem döntött az ügyben, az Urbáriumot is
rendelet formájában adták ki (1767). Ez meghatározta a jobbágytelek nagyságát, rögzítette a robot
mennyiségét, és elrendelte a közös területek elkülönítését.
 1777-ben adták ki a Ratio Educationist, mely egységesítette a birodalmi tanügyet. Meghatározta a három
fokozatú iskolarendszert (népiskolák, gimnáziumok, akadémiák-egyetemek), előírta a tananyagot,
megszervezte a tanfelügyeletet, és kötelezővé tette az iskolába járást 6-12 éves kor között (ahol lehetséges). A
rendelet alapja az a felvilágosult gondolat volt, hogy a művelt alattvaló hasznosabb, mint a műveletlen.
 A határőrség rendszerének átszervezése okozta 1764-ben a székelyek tiltakozását, mely a madéfalvi
veszedelemhez (Siculicidium), és sok székely család Bukovinába településéhez vezetett.
 Összességében azonban Mária Terézia óvatosan élt a rendek háttérbe szorításának eszközeivel, uralma alatt
nem is keletkezett komolyabb konfliktus a magyar rendek és az uralkodó között.

II. József felvilágosult abszolutizmusa:

 II. József (1780-90) ugyan 1765-től német-római császárként és társuralkodóként részt vett a
kormányzásban, de édesanyja – és Kaunitz – mellett nem kapott igazi feladatokat. Idejét a Birodalom
megismerésével és a modern államelméletek tanulmányozásával töltötte. Ennek következtében amikor trónra
lépett, nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezett. Célja egy centralizált, erős állam kialakítása volt. Úgy
vélte, hogy a rendi állam elavult, a népjólétet csak abszolutisztikus eszközökkel lehet megvalósítani („Mindent a
népért, semmit a nép által.”)
 Hogy a rendi jogok ne korlátozzák, nem koronáztatta meg magát („kalapos király”), sőt, a koronát mint
múzeumi tárgyat Bécsbe vitette. Az országgyűlést nem hívta össze, rendeletekkel kormányzott, melyeket a
kormányszékek (Kancellária, Kamara, Helytartótanács stb.) hajtottak végre. Az alsó fokú közigazgatást is
átszervezte (1785), a vármegyék felett kerületeket (a Magyar Királyságban 10-et) alakított ki, amiket az ő általa
kinevezett (néha alacsony származású szakember) hivatalnokok irányítottak. Ráadásul a megyék élére is a király
nevezte ki az alispánokat, így a megyei önkormányzat megszűnt.
 Uralkodása alatt kb. 6000 rendeletet adott ki, figyelme mindenre kiterjedt. Pl. támogatta a hazai ipar
(manufaktúrák) és mezőgazdaság (új növények, eljárások) fejlődését vagy eltörölte a halálbüntetést.
 1783 és 1785-ben jelent meg jobbágyrendelete. Betiltotta a jobbágy elnevezést, szabaddá tette a költözést és
a gyermekek taníttatását. Ezzel nagy lépést tett a jobbágyfelszabadítás felé.
 Egyházpolitikája felvilágosult szellemiségű, felfogása szerint a vallás mindenkinek magánügye, ezért adta ki
1781-ben türelmi rendeletét, mely lehetővé tette a protestánsok hivatalviselését. Megszüntette viszont azokat a
szerzetesrendeket, amelyek nem folytattak társadalmilag hasznos tevékenységet (oktatás, gyógyítás). Emiatt
összeütközésbe került a pápával is (1782 „fordított Canossa-járás” VI. Pius).
 Német nyelvrendelete a modernizáció és a birodalmi egység jegyében készült. Az elavult latint
helyettesítette volna, de a magyarok a németesítéstől tartva ellenálltak.
 Népszámlálást rendelt el (1784), és megkezdte a földesúri földek felméretését. Mindkét intézkedés célja a
hatékonyabb és pontosabb nyilvántartás és adóztatás előkészítése volt.
 1788-90-ben háborút indított a törökök ellen, ez azonban elhúzódott, és nagyon megterhelte az államkincstárt
és a lakosságot. II. József népszerűtlensége a tetőfokára hágott.
 Népszerűtlensége a birodalom rendjei között volt igen nagy, különösen Magyarországon, a lengyel
területeken és Osztrák Németalföldön, ahol szabályos felkelés bontakozott ki ellene.
 Támogatói a felvilágosult nemesi-polgári rétegből kerültek ki. Magyarországon jozefinistáknak hívták őket.
Közéjük tartozott pl. gróf Széchenyi Ferenc, a kisnemes Kazinczy Ferenc és a jobbágyfiból alispánná lett
Hajnóczy József.
 A török fronton megbetegedett császár a halálos ágyán belátta politikájának kudarcát, és – a türelmi és a
jobbágy kivételével – összes rendeletét visszavonta („a nevezetes tollvonás”). A gazdasági válság, a rendek
lázadása és a francia forradalom eseményei egyaránt hozzájárulhattak döntéséhez.

Értékelés:
A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon is elindította a modernizáció folyamatát. Ezzel párhuzamosan
bontakozott ki a nemzeti felvilágosodás mozgalma is. A magyar rendek ellenállását elsősorban a türelmetlen, nem
elég körültekintően bevezetett reformok és a hagyományok megsértése váltotta ki, ezért kellett elbuknia II. József
politikájának. A korszak mérlege így nem egyértelmű.