Reformkor: Magyarországon az 1830-1848.

március 15-e közé eső időszak, amelyik lassú

átalakulással, békés eszközökkel szándékozott a magyarországi gazdaság, társadalom és
politika egészét átalakítani. (Az irodalomban a reformkor 1825-ben, Vörösmarty Mihály:
Zalán futása című eposzával kezdődött és 1948-ig tartott.)

A reformkor fő kérdései:
 a jobbágykérdés: a jobbágyfelszabadítással kapcsolatban két nézet alakult ki,
az önkéntes örökváltság (a robot és egyéb jobbágyszolgáltatások
megszüntetése úgy, hogy a földesurat kár ne érje: tehát felszabadítás, de lassan,
fokozatosan) és a kötelező örökváltság (állami támogatással, a nemes a pénzből
birtokait fejleszthetné, a jobbágy bérért dolgozna).
 a magyar nyelv ügye
 a közteherviselés problémája
 érdekegyesítés: programja azt jelenti, hogy jogkiterjesztéssel („az alkotmány
sáncaiba fogadva”) a nemesség közössége helyett a nemzet közösségét kell
megteremteni
 a nemzetiségi kérdés

A reformkor nagy egyéniségei:

1. gróf Széchenyi István (1791. Nagycenk - 1860. Döbling)

(apja: Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megalapítója (1802); anyja: Festetich Julianna)
Reformprogramját az 1830-as Hitel című művében összefüggően fogalmazta meg:
- felismeri, hogy a magyar nemes szegényebb, mint birtokaihoz képest lennie
kellene
- a mezőgazdaság kapitalista átalakításához pénzre, hitelre van szükség, ezt
akadályozza az ősiség törvénye (1351, Nagy Lajos), ami miatt a nemesi birtokot
sem eladni, sem elárverezni nem lehet, így ezt meg kell szüntetni, hogy hitelt
vehessenek fel (egy bécsi bank őt is elutasította )
- a többi szükséges lépés ebből következik: a nem nemesek birtokbírhatási joga
- a nemesség részleges megadóztatása
- önkéntes örök váltság
- a vezető szerep az átalakulásban az arisztokráciáé; rá akarta venni őket arra, hogy
önként tegyék meg azt, amit a forradalom máshol kikényszerített.
Ezen munkáját sokan félreértelmezték, Dessewffy József A Hitel című munka taglalatjában
támadta a Hitelt. Erre Széchenyi válaszul, hogy megvilágítsa a Hitel félreértett,
félremagyarázott pontjait, 1831-ben megírta a Világ című művét.
1833-ban, a Stádium (állomás, szakasz) című művében 12 pontban foglalja össze programját:
1. hitel
2. ősiség eltörlése (
3. a kincstár jogát a birtokra a család kihalása esetén meg kell szüntetni
4. a nem nemesek birtokszerzési joga
5. törvény előtti egyenlőség
6. törvényes pártvéd
 7. részleges közteherviselés (a megyei háziadóban és az országgyűlési
költségekben)
8. folyók szabályozás, utak karbantartása
9. céhek, monopóliumok, hatósági árszabályozások (limitáció) megszüntetése
10. magyar nyelvű törvények 1835-től
11. a Helytartótanács kormányozza az országot
12. nyilvánosság a törvényhozásban és a bírósági tárgyalásokon.
Széchenyi gyakorlati alkotásai:
- a Vaskapu hajózhatóvá tétele
- a Tisza szabályozásának elindítása (Vásárhelyi Pál segítségével, 1846: az
első kapavágás Tiszadobon)
- a dunai gőzhajózás megindítása
- hajógyár, téli kikötő létesítése
- balatoni gőzhajózás
- a selyemhernyó- tenyésztés népszerűsítése
- gőzzel hajtott hengermalom építése
- Lánchíd (Clark Ádám irányításával): Pest és Buda egyesítése állandó híd
által, az első rés a nemesi adómentességen, mert hídvámot mindenkinek
kötelező fizetnie
- lóversenyt honosít meg (első műve 1827-ben A lovakrul fellendítette a
lótenyésztést)
- angol mintára kaszinót („elmesúrlódások fóruma”) alapít.

2. Kossuth Lajos (1802, Monok - 1894, Torino)

Liberális. „Szabad föld, szabad ember, szabad nép”.
 a polgári átalakulás motorját (a polgárság gyengesége és idegen volta miatt) a
magyar liberális köznemességben látta, melynek bázisa a vármegye
(municipialista)
 célja: a nemzeti önrendelkezés (a Habsburg Birodalmon belüli gazdasági-politikai
különállás)
 ehhez érdekegyesítésre van szükség nemes és jobbágy között:
- az előjogokról való lemondás
- teljes közteherviselés („Európa-szerte csak a koldus adómentes, minálunk az
úr”)
- népképviselet, politikai jogegyenlőség
- kötelező örökváltság állami támogatással (az önkéntes örökváltság nem
elég, 1848-ig csak a parasztság 1%-a tudta megváltani magát)
● a gazdasági reformok célja az önálló nemzetgazdaság (a nemzeti önállóság csak
ezáltal
képzelhető el):
- szabad kereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozása)
- vasútfejlesztés (Fiume felé, Bécs elkerülésével kell szállítani, így a
haszon Magyarországé marad)
- iparfejlesztés („Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”; az Ipartestület
létrehozása -1841)
- a fejlett iparú országoktól (Ausztria, Csehország) védővámmal kell
védekezni (ebben a kérdésben nem liberális, erre az 1842-es ipari
kiállítás után és Friedrich List közgazdasági munkája alapján döbbent
rá)
 - mivel a védővámokat a király az 1843/44-es országgyűlésen elnapolta,
1844-ben megalakították a Védegyletet, melynek elnöke Batthyány
Kázmér, titkára Kossuth Lajos („amit a határainkon felállítani nem
engednek, fel kell állítanunk a saját házaink küszöbénél”- Bezerédi
István tolnai követ szerint). A belépők vállalták, hogy 6 évig csak
magyar árut vesznek, még ha drágább vagy gyengébb minőségű is a
külföldinél (fél éven belül kb. 100 ezer tag). (1848-ra csődbe ment,
nem érte el a célját.)

3. báró Wesselényi Miklós (1794-1850)

Az erdélyi arisztokrata Széchenyi István barátja volt, együtt utazták be Európát. Kölcsönösen
hatottak egymásra: Széchenyi a nemzeti eszmékhez, Wesselényi az európai liberális
gondolkodáshoz került közelebb a barátság révén. Később útjaik elváltak, mert Széchenyi a
reformok akadályának látta a rendi ellenzékiséget, míg Wesselényi erre építette
reformelképzeléseit. Gondolatait Balítéletek (1833) című munkájában fejtette ki: úgy vélte, a
nemességnek a parasztságot a szolgáltatások megváltásával és jogkiterjesztéssel maga mellé
kell állítania, hogy eredményes lehessen a kormányzattal szemben.

4. Kölcsey Ferenc
A költő Kölcsey Ferenc államférfiként is aktív szerepet vállalt a reformkor folyamán: az
1832-1836-os országgyűlésen szatmári követként az örökváltság ügyében mondott
szenvedélyes beszédével hívta fel magára a figyelmet. A konzervatívok előretörése azonban
ezt a kezdeményezést – akkor – még keresztülhúzta. Mikor Kölcsey is konzervatív
követutasítást kapott, lemondott és visszavonult az aktív közélettől (Búcsú az országos
rendektől). Himnusza a magyarság legfőbb nemzeti költeményévé vált. Ő fogalmazta meg a
reformkor jelmondatát: „Jelszavaink valának haza és haladás.”

5. Deák Ferenc
A "nemzet prókátora". "A haza bölcse" 1833-tól jelent meg a politikai porondon. Deák Ferenc
éles logikája és taktikai érzéke voltak azok a tulajdonságai, amelyek a reformfolyamatokért
folytatott politikai küzdelem egyik főszereplőjévé tették. 1847-es visszavonulásáig Kossuthtal
együtt szellemi vezére volt a reformerek országgyűlési táborának.

6. Újkonzervatívok, fontolva haladók

Az újkonzervatív fiatal arisztokraták, a fontolva haladók jelentették gr. Dessewffy Aurél és
testvére, Dessewffy Emil, valamint gr. Apponyi György vezetésével. Céljuk: csak a
legszükségesebb reformok megvalósítása (pl. a közlekedés fejlesztése, hitelintézet felállítása,
az önkéntes örökváltság és a magyar nyelv ügyének támogatása), konzervatív elképzeléssel és
osztrák vezetéssel. Nézeteiket a Világ című politikai lapban fejtették ki.

7. A centralisták
Miután a kormány 1844-ben Kossuthot leváltotta a Pesti Hírlap szerkesztőségéből (Kossuth a
Hetilapban folytatja tovább munkáját) a lapot Szalay László személyében a
vármegyerendszer felszámolásával kialakítandó, a parlamentnek felelős kormány által
központi vezetésű, népképviseleten alapuló polgári államot megteremteni kívánó liberálisok, a
centralisták kapták meg. Pl. báró Eötvös József, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Szalay
László, de szélesebb támogatásra nem tettek szert, s kezükben a lap rövidesen jelentősen
veszített népszerűségéből.
Széchenyi és Kossuth vitája: Széchenyi (liberális-elitista) az „ész”, Kossuth (liberális-
demokrata) a „szív” politikusa. Céljuk közös volt, de módszereik mások. Széchenyi a Kelet
népe című művében támadta Kossuthot 1841-ben, Kossuth a Pesti Hírlapban és a Felelet című
művében válaszolt. Kossuth a „legnagyobb magyarnak” tartja Széchenyit, akit követ az általa
megkezdett úton. Széchenyi elismeri Kossuth tevékenységét, de bírálja: Kossuth az önállóság
hangoztatásával ujjat húz Béccsel, vagy meggondolatlanságával, radikalizmusával
forradalmat csinál, katasztrófába vezeti az országot. Széchenyi célja a polgári átalakulás,
Kossuth emellett a nemzeti függetlenséget, önállóságot is fontosnak tartja. Széchenyi lassú,
míg Kossuth gyors változtatásokat kíván. Kossuth szerint a népet a sajtón át kell megnyerni,
míg Széchenyi szerint a politizálás színtere az országgyűlés. Kossuth teljes sajtószabadságot
akar, Széchenyi szerint a cenzúra megtartható. Széchenyi Ausztriával, a dinasztiával
együttműködve, a jó viszonyt fenntartva akarja a reformokat véghezvinni, míg Kossuth képes
a szakításig is elmenni a reformok érdekében.

A reformkor eredményei:
Az 1830-as országgyűlésen a kolerajárvány (és az ezt követő kolerafelkelés) miatt nem
születtek érdemi döntések.
Az 1832-36-os országgyűlés: I. Ferenc nem hagyta jóvá a mindkét táblán elfogadott önkéntes
örökváltság tervét („Az indítványokat agyonütöm”), s újratárgyalásra visszaadta. A kormány
ügynökei azonban a bocskoros nemesség körében korteskedve (pénzzel, leitatással) elérte,
hogy azok szavazataikkal a megyegyűléseken maradi követutasításokkal lássák el a
követeket; emiatt az önkéntes örökváltság ügye az alsótáblán is elbukott. Az országgyűlés
eredményei:
- a jobbágytelken ülő bocskoros nemesnek kötelező adót fizetni
- a Lánchídon a nemesnek is meg kell fizetni a hídvámot
- a diéta költségeit a nemes is fizeti
- a törvényeket ezentúl magyar nyelven kell megfogalmazni
- kisebb jobbágyterhek eltörlése (pl. hosszúfuvar, ugardézsma)
- törvényt hoztak a tagosításról és a legelők használatáról

(1835-ben meghalt a reakciós I. Ferenc, helyébe gyöngeelméjű fia, V. Ferdinánd (1835-

1848) lépett. Helyette a Szent Szövetség őre, a nemzeti-forradalmi mozgalmakat csírájában
elfojtani kívánó konzervatív államkancellár, Metternich Kelemen irányította a Habsburg
Birodalmat. javaslatára a kormányzat reformellenes megtorló akciót indított: az ország-
gyűlési ifjak vezetőjét, Lovassy Lászlót 10 éves spielbergi várfogságra ítélték (a börtönévek
alatt megőrült), testvérét másfél évre. Ezután Kossuth Lajos következett, akinek lapját betil-
tatták, majd 1837. május 5-én letartóztatták s 4 év börtönt szabtak ki rá. A lázításért és fel-
ségsértésért már korábban perbe fogott Wesselényi Miklóst (az 1838-as pesti jeges árvíz
hősét, „az árvízi hajóst”) 3 éves fogságra ítélték (két hónap alatt megvakult a börtönben). A
hűtlenségi perek felháborították, de nem törték meg a liberális ellenzéket: a letartóztatottak a
nemesi szólásszabadság hőseivé váltak az egész országban. Az 1839/40-es országgyűlés
követeinek kiállása a kormányzatot taktikájának megváltoztatására és meghátrálásra, a fo-
glyok szabadon bocsátására késztette.)
Az 1839-40-es országgyűlés eredményei:
 az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása (Bezerédi István tolnai birtokán
elsőként szabadítja fel a jobbágyai egy részét)
 a nyelvkérdésben részeredmények: az országgyűlés és a törvényhatóságok
levelezési nyelve magyar; a Helytartótanács körleveleit magyarul adja ki; 3 év
múlva be kell vezetni a magyar anyakönyvezést
 a zsidók részleges emancipációja (egyenjogúsítása): lehetővé tették
számukra is a gyáralapítást, a kereskedelmet, a mesterségek tanulását és a
letelepedést
 a polgári fejlődést elősegítő gazdasági törvények: váltótörvény,
gyártörvény (bárki szabadon alapíthat)

Az 1843-44-es országgyűlés: (a liberális ellenzék vezetője Klauzál Gábor; elfogadtatták a

jobbágyok birtokbírhatási és hivatalviselési jogát, ill. az 1844/II. tc.-ben a magyar lett a
hivatalos nyelv) tapasztalatain okulva Metternich felismerte, hogy a liberális ellenzék
központja a vármegye; ezt kell megtörnie. 1845 tavaszától ismét keményebb politikára tért
át: gróf Apponyi György magyar és báró Jósika Samu erdélyi kancellár vezetésével
adminisztrátori rendszert szervezett: a távollevő vagy ellenzéki főispánok mellé osztott
adminisztrátorok a különböző módszereikkel (nyílt erőszak, megfélemlítés, megvesztegetés,
az ellenzék megosztása a mérsékelt reformokkal – pl. közlekedésfejlesztés, az Ausztriával
közös vámterület sugalmazása) gondoskodtak a megyékben az udvarhű szellemű követekről.
Mindezek következtében a megosztott reformellenzék lassan egységesedik.
1847. március 15-én a liberálisok pártot alakítottak. Az Ellenzéki Kör vezetője Teleki
László, meghatározó tagjai Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József,
Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan voltak. Programjuk az Ellenzéki Nyilatkozat:
közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, a nem nemesek választójoga, népképviselet,
kötelező örökváltság állami kártalanítással, az ősiség eltörlése, polgári szabadságjogok, a
parlamentnek felelős kormány, Magyarország önállóságának hangsúlyozása (az 1791. évi X.
tc. alapján).
Az utolsó rendi országgyűlés (1847-1848)
Az ellenzék vezetője Kossuth (Deák betegsége miatt nem fogadta el a mandátumot), aki az
alsótábla kiegyenlített erőviszonyai miatt nem a reformokat, hanem a sérelmi politikát állí-
totta előtérbe: támadást indított az udvar abszolutizmusa, alkotmánysértései (az adminisztrá-
tori rendszer) ellen, mert ezzel a megosztott ellenzéket egységben tarthatta. Az udvar ezzel el-
lentétben a mérsékelt reformok megadásával igyekezett továbbra is elodázni a döntő változ-
tatást:
 eltörölték az ősiséget
 elfogadták a nemesek megyei háziadó fizetését és a kényszerítő örökváltságot (ha a
jobbágy ki tudta fizetni a megváltás összegét, a földesúr nem akadályozhatta meg)
A jelentős reformok (a közteherviselés és a kötelező örökváltság) továbbra sem valósultak
meg!

Összegzés:
A reformkor végére megvalósult a felzárkózás Európához, a polgári Magyarország alapjainak
lerakása. Az ebben a korszakban megteremtett gazdasági erő, nemzeti érdekegyesítés és a
jobbágykérdés rendezése nélkül az ország nem vállalkozhatott volna 1848-1849-es
szabadságküzdelmére. Különlegesen kiemelkedő jelentőségű a nemesség kezdeményező
szerepe a reformok elindításában és kiváltságaik önkéntes feladása: ez azzal a különleges
eredménnyel járt, hogy a jobbágyság nagy tömegei nálunk nem fordultak fegyveresen szembe
földesuraikkal szabadságjogaik kivívása érdekében, mint más országokban történt, hanem a
nemességgel érdekszövetségben kapcsolódtak be a nemzet ügyének szolgálatába.