802 ~ Célt tévesztett keresztes hadjáratok

ba menekült, a szövetségesek pedig visszavonulásra kényszerültek. Ajjúb fő célja

Iszmáíl legyőzése volt, ezért boldogan kapott az alkalmon, hogy megbonthatja a
szövetséget. Semlegességükért cserébe felajánlotta a frankoknak, hogy elbocsátja a
gázai foglyokat, megengedi nekik, hogy elfoglalják és megerősítsék Aszkalont. A
johanniták nagymestere és a szultán képviselője Aszkalonban aláírta az egyezséget.
Ez nagy diplomáciai győzelem volt Ajjúb számára, aki igen olcsón m egbontotta azt
a szövetséget, melynek megkötéséért Iszmáíl igencsak megalázta magát. Tibold, aki
boldog volt, hogy így kiszabadíthatja Montfort-i Amalrikot és többi barátját, a
johanniták mellé állt. A Tengerentúl közvéleményét azonban megdöbbentette a
damaszkuszi paktum szégyenletes felrúgása. Damaszkusz Szaladin idejéig a keresz­
tények hagyományos szövetségese volt. Tibold ekkorra már annyira népszerűtlen­
né vált, hogy elhatározta, visszautazik Európába. Sietve elzarándokolt Jeruzsálem­
be, majd 1240 szeptember végén Akkonban hajóra szállt. Társainak zöme követte
példáját, kivéve a burgundiai herceget, aki megesküdött, hogy megvárja, amíg elké­
szülnek Aszkalon erődítési munkálatai, valamint Nevers grófját, aki csatlakozott a
templomosokhoz és a helyi bárókhoz, akikkel együtt letáborozott Jaffánál megfo­
gadván, hogy tiszteletben tartja a damaszkuszi szerződést, és megakadályoz m in­
den egyiptomi betörést.
Tibold keresztes hadjárata mindazonáltal nem volt teljesen eredménytelen. A ke­
resztények visszaszerezték Beaufort-t, Szafedet és Aszkalont. A muszlimok azonban
ismét megtapasztalhatták a frankok megbízhatatlanságát.190
Október 11-én, néhány nappal Tibold elutazása után, egy még nála is jelentősebb
zarándok érkezett Akkonba. Richárd, Cornwall grófja, III. Henrik angol király testvé­
re, akinek nővére Frigyes császár felesége volt. Ekkor harmincegy éves volt, és kora
egyik legkiválóbb hercegének tartották. Zarándoklatát teljes mértékben jóváhagyta a
császár, aki arra is felhatalmazta, hogy cselekedjen legjobb belátása szerint a királyság
javára.191
Elszörnyedt attól a zűrzavartól, amely érkezésekor fogadta. A templomosok és a
johanniták csaknem nyílt háborúban álltak egymással. A helyi bárók, Jaffai Gautier
kivételével, a templomosokat támogatták, ezért azután a johanniták máris Filangieri
és a császáriak barátságát keresték. A német lovagrend nem foglalt állást. Ellátta
helyőrséggel szíriai várait, de főként Kilikiára ügyelt, ahol az örmény királytól nagy
birtokokat kapott. Filangieri még mindig Tűroszban volt, ő felelt Jeruzsálem irányí­
tásáért.192

1911Estoire d'Eracles, II, 419-420. p.; Rothelin-kczirat, 553-555. p.; Gestes de Chiprois, 121-122. p.; Makrízí,
X, 342. p.
191 Richárddal és keresztes hadjáratával kapcsolatban lásd Powicke: King Henry Illand the Lord Edward,
I, 197-200. p. A pápa kérte Richárdot, hogy hagyjon fel a keresztes hadjárat gondolatával és adjon inkább
pénzt a konstantinápolyi latin császárság védelmére (lásd Uo., 197. p. 2. jegyzet).
192 Richárd levele Párizsi Máténál: Chronica Majora, iy 139. p. Richárd az akkoni Ispotályban szállt
meg {Gestesdes Chiprois, 123. p.). A Német lovagrend kilikiai dolgairól lásd Strehlke: Tabulae Ordinis Theutonici,
37—40., 65-66., 126-127. p. Gestes des Chiprois: i. h., beszél arról, hogyan ellenőrizte Frigyes Jeruzsálemet
kinevezett ügynöke, Pennenpié révén.