TÖRTÉNELEM TZ

1. Károly Róbert bel-, külpolitikája és gazdasági reformjai:

Károly Róbert 1308 és 1342 között uralkodott. (Ezidőben tartományurak befolyása
megnövekedett, hatalmuk több megyére kiterjeszkedett, hatalmas birtokok voltak a kezükben,
saját hadsereggel rendelkeztek és országos tisztségeket foglaltak el. Miután győzött az 1308-
as királyválasztási országgyűlésen, kezdetben semmibe vették Károly Róbertet, így ellentét
alakult ki köztük. 1312-ben a rozgonyi csatában vereséget mért Károly az egyik tartományúr,
Aba nemzetség seregére. Az uralkodó a következő években fegyveres küzdelmekben megtörte
a tartományurak hatalmát, akik behódoltak neki. 1321-ben Csák Máté halála miatt Károly
Róbert teljes hatalmat élvezett.)
Uralkodása alatt a saját híveire támaszkodva erős központi hatalmat épített ki. A király
országos tisztségekhez, mint a nádor, vajda, bán, kötötte az adományozásokat, a kinevezett
honorbirtokosok az adott terület jövedelmei felett is rendelkeztek. Ezek az átruházott földek,
honorbirtokok nem öröklődött, nem lehetett átruházni és visszavonható volt a király által.
A korban a királyi birtokokból nem származott elengedő bevétel, emiatt a biztos gazdasági
alapot a regáléjövedelmek jelentették, vagyis a király felségjogon szerzett pénzjövedelme.
Bevezette a jobbágyportákra kivetett kapuadót, amit a jobbágyok fizettek a telkeik után.
Valamint nagy hasznot jelentett az országon áthaladó kereskedők megvámoltatása, vagyis a
harmincadvám, ami az áru értékének 3,33%-át jelentette. Ezek mellett bevezetésre került az
urbura, ami a királynak fizetendő bányabér volt. A bányabirtokosok gyakran eltitkolták a
földjeiken lévő bányákat, így Károly átengedte nekik a bányabér egyharmadát, ami miatt
fellendült a nemesfémbányászat. I. Károly nemesfémvásárlási monopóliumot is életbe
léptette, ami a pénzverő kamarákat illette, és a pénzverés által előállított, jó minőségű
ezüstdénárok stabilizálták a magyar pénzforgalmat, majd aranyforint is készült, megszűnt a
pénzrontás. Az uralkodó nemesfémvásárlási monopóliumot is életbe léptetett. Rendelkezési
nyomán az ország politikailag és gazdaságilag is megerősödött.
I. Károly 1335-ben megszervezte a visegrádi királytalálkozót. Cseh király, I. János, lengyel
király, III. Kázmér és ő maga a magyar király, Károly Róbert vett részt rajta. Az ellentétek
elsimítása mellett megállapodott a Bécset elkerülő kereskedelmi út kialakításában, a bécsi
árumegállítói jog miatt. Valamint a szerződés kimondta, hogy Károly idősebbik fia, Lajosnak
joga van a lengyel trónra, ha III. Kázmér utód nélkül halna meg. Ezek mellett Károly kisebbik
fiának, András hercegnek is rendezte sorsát. Eljegyezték Johannával, a nápolyi király
unokájával, így a nápolyi trón az ővé lett. Károly Róbert fiai sorsát rendezve halt meg.

2. I. Nagy Lajos törvénykezése:

Nagy Lajos 1342-től 1382-ig uralkodott. A köznemesség jogi helyzetét az 1351-es
törvényekkel erősítette meg, meghatározva a sarkalatos nemesi jogokat. Megújította a II.
András által kiadott Aranybullát, a szabad végrendelkezés joga módosult. Kimondta az ősiség
törvényét, így a birtok csak a nemzetségen belül öröklődött, nem lehetett eladni,
zálogosíthatni, a család kihalása esetén a birtok visszaszállt a királyhoz. Ezek mellett kiadta az
adómentességet és a nemesi jogegyenlőség elvét, hogy a nemesek azonos jogokkal,
kiváltságokkal rendelkezzenek. Illetve a kilenced törvénye kimondja, hogy a jobbágyoknak a
bevételük, terményük kilenced részét kötelesek befizetni a földesúrnak, ezeknek célja a
köznemesség támogatása volt és, hogy hadjáratokban vegyenek részt cserébe. A jobbágyság
jogi alávetettségét az úriszék szabályozta, amely a pallosjoggal egészült ki, de ezzel csak
néhány nagybirtokos rendelkezett.

3. Luxemburgi Zsigmond törökellenes politikája:

Luxemburgi Zsigmond 1387 és 1437 között uralkodott. Uralkodása alatt sok török támadás
érte hazánkat, felismerte a hazánkra leselkedő nagy veszélyt. Először nyugati segítséget hívott
és keresztes haderővel indult csatába a török ellen, de 1396-ban Nikápolynál vereségett
szenvedett. Majd amikor az oszmán birodalom átmenetileg meggyengült, az uralkodó a
balkáni ütközőzóna kialakítására törekedett, de ez nem hozott tartós eredményt, mivel
Havasalföld, Szerbia és Bosznia uralkodói is elpártoltak Zsigmondtól. A török
könnyűlovasággal szemben bevezette a telekkatonaságot, ami arra kötelezte a birtokosokat,
hogy meghatározott számú jobbágytelkek után egy lovas íjászt szereljenek fel. Az intézkedés
végrehajtása nem hozott tartós eredményt, mivel a birtokosok nagy részét megterhelte
anyagilag. Leghatékonyabb megoldásnak végül az Adriai-tengertől Erdélyig húzódó déli
végvárrendszer kiépítése bizonyult. A több tucat vár a nagyobb haderő támadását kívánták
megállítani. A végvárrendszernek köszönhetően Magyarország még száz évig ellen tudott
állni az Oszmán birodalomnak.

5. Hunyadi János törökellenes hadjáratai:

Hunyadi János politikai és katonai pályafutása I. Ulászló uralkodása alatt meredeken felívelt.
A király kitűnő hadvezérre a Tiszától keletre eső országrész irányítását bízta, így erdélyi
vajda, temesi ispán és nándorfehérvári főkapitány lett. Hunyadi ismerte és alkalmazta a kor
hadművészeti újításait, a gyalogság és páncélos lovasság együttes alkalmazását és a
szekérvárat. Első nagy katonai sikerei közé tartozik az 1443-44-es hosszú hadjárat, amit a
pápa hirdetett keresztes hadjárataként. Mélyen behatolt a balkáni területekre, Szerbiába és
bolgár területek felé többször is szétszórta a török csapatokat. Célja Drinápoly felszabadítása
volt. A téli időjárás és nagy távolság azonban visszafordulásra kényszerítette. Török békét
kért, 1444. januárjában megszületett a békekötés Drinápolyban. A török kivonult Szerbiából
és 100.000 aranyforintot fizettek, de mindezek ellenére a keresztény világ újabb támadásra
bíztatta Ulászlót ezzel megszegve a békekötést. 1444-ben a királyi sereg Hunyadi vezetésével
megint betört az Oszmán birodalomba és súlyos vereséget szenvedett a várnai csatában. Az
ütközetben meghalt I. Ulászló és Hunyadi is nehezen tért haza Magyarországra. Később
Hunyadi kormányzóként még egy török elleni hadjárattal próbálkozott, 1448-ban a rigómezei
csatában újabb nagy vereséget szenvedett. Rádöbbent, hogy Magyarországnak a védekezésre
kell összpontosítania. Miután 1453-ban elfoglalta a török Bizáncot is, nagyszabasú hadjáratot
indított Magyarország felé. A szultáni haderő 1456-ban Nándorfehérvárt kezdte ostromolni. A
várat Szilágyi Mihály védte néhány ezer fős erővel. Mindeközben Kapisztrán János ferences
szerzetes keresztes haderőt toborzott, akikhez jobbágyok csatlakoztak. Hunyadi banderiális
csapatokkal közeledett és ellentámadásba lendült. A szultáni hadsereg vereséget szenvedett, és
elmenekült Nándorfehérvárból. Nem sikerült megsemmisíteni a török túlerőt, csak gyengíteni.
6. Mátyás király bel-, külpolitikája és a reneszánsz:
Mátyás király 1458 és 1490 között uralkodott. Kezdetben a bárók nem fogadták el törvényes
uralkodónak, mivel nem a Szent Koronával koronázták, hiszen az III. Frigyesnél volt. Végül
egy megállapodást kötöttek, az 1463-as bécsújhelyi szerződést. Mátyás visszaszerezte a
koronát, de a Habsburgok trónigénye megmaradt. A szerződés kimondta, hogy ha Mátyás utód
nélkül marad, akkor Habsburgok kezébe kerül a királyság. A következő évben, 1464-ben
törvényes keretek között megtörtént a koronázás. Mátyás politikáját mindvégig a
határozottság jellemezte. Uralmát az erős központosítás, egy tőle függő hivatalnokszervezet
kialakítása határozta meg, valamint létrehozta a Fekete sereget, ami egy 15.000-20.000 főből
álló zsoldoshadsereg volt az 1460-as évektől. Az évek során szakképzett, sokszor alacsony
sorból származókból álló hivatalnoki szervezet épült ki, amely a király minden bevételét
egységes kezelés alá vette. A királyi hatalom alapját egy új adórendszer, a kincstári adó,
füstpénz, rendkívüli hadiadó és koronavám bevezetése biztosította. A füstpénz a kapuadó
megváltoztatását jelentette, amit házanként szedtek a portákon. A harmincadvám helyett
bevezették a koronavámot. Illetve a rendkívüli hadiadót évi egy aranyforinttal növelte meg a
jobbágyok számára. A Fekete sereg a kor egyik legütőképesebb haderejének számított, és
hamarosan a királyi külpolitika legfőbb támasza lett.

Mátyás hódító jellegű külpolitikáját a személyes ambíciókon kívül egy erős birodalom
kialakításának célja is motiválta. Mátyás a német-római császári korona elnyerésére
törekedett. Az uralkodó előbb a cseh korona megszerzéséért indított hadjáratokat, majd a
Habsburgok ellen fordult. A kibontakozó cseh háború 1468-tól 1479-ig tartott, a magyar
seregek sikereket értek el (Szilézia, Morvaország elfoglalása), de a lengyel Jagelló-dinasztia is
a cseh koronáért szállt harcba. A magyar győzelmek ellenére Podjebrád György halálakor a
prágai rendek a lengyel Jagelló Ulászlót választották királyukká 1471-ben. A kibontakozó
lengyel támadás elhárítása csak súlyos harcok árán valósult meg. Már a csehországi
hadakozás alatt kiújult a konfliktus III. Frigyessel, aki a Jagellókat támogatta a térségben. Az
osztrák háború 1477-től 1487-ig tartott és újabb gazdag tartományok bekebelezését és Bécs
elfoglalását hozta el.
Emellett Mátyás az Oszmán Birodalommal szemben inkább a védekezésre szorítkozott. Belső
végvárvonal kiépítésére törekedett. A Mátyás által vezetett hadjáratok során sikeresen
elfoglalta Jajcát 1463-ban, és Szabácsot 1476-ban. Az ottani várak beépültek a
védvonalrendszerbe, és a létrejött kettős végvárvonal a nagyobb török seregekkel szemben
megfelelő akadályt jelentett. A portyázó törökök csapatait Kinizsi Pál temesi ispán vagy az
erdélyi vajda alakulatai igyekeztek megállítani. 1471-ben főúri összeesküvést szerveztek
Mátyás ellen, amit Vitéz János, Mátyás egykori nevelője, szervezett, de Mátyás ezt a
mozgalmat hamar felszámolta.

Mátyás király időszakában kezdett Magyarországon virágozni a reneszánsz. Központja Buda

és Visegrád volt. Reneszánsz fő jegye a humanizmus és humanista gondolkodás volt, ami az
építészetben, festészetben és szobrászatban is megjelent. Mátyás híres könyvtára a Corvina
könyvtár volt, ami 2000-2500 kötet kódexet tartalmazott. Nagy összegeket költött a
művészetekre. 1467-ben megalapította az első magyar egyetemet Pozsonyban, lektora Vitéz
János volt.