A VEGYESHAZI KIRÁLYOK KORA

I. Károly hatalomra kerülése

1301-ben az Árpád-ház kihalt, ami számos trónkövetelőt hozott elő, köztük az Anjou-házból
származó I. Károlyt is, aki a pápa támogatásával győzött a küzdelemben.

I. Károly hatalmának megszilárdítása:

Megküzdött a tartományúri hatalommal, a "kiskirályokkal".
Kezdetben csak az ország déli területeit uralta, székhelye Temesvár volt.
Támogatást kapott az egyháztól, városoktól és a bárói függésből szabadulni akaró
köznemesektől.
Egyesével legyőzte a "kiskirályokat", pl. az Abákat a kassai polgárok segítségével.
Utolsó ellenfele, Csák Máté halálával az egész ország urává vált.
Küzdelme eredményeként újra megnövekedett a királyi birtokállomány. Az ország hadereje
bandériumokból tevődött össze. Bandériumot állított ki a király és a bárók a birtokuk
jövedelméből, továbbá a személyesen hadba vonuló köznemesek vármegyénként.

Pénzügyi reformok, a visegrádi királytalálkozó:

I. Károly megszüntette a kötelező birtokcserét, és a birtok az eddigi tulajdonosé maradt.
Bányabér helyett a király a birtokosnak egyharmad részt adott.
Ezáltal bányanyitási láz indult, Magyarország Európa legnagyobb arany-, és második
legnagyobb ezüstkitermelőjévé vált.
A kibányászott nemesfémet csak a királyi kamara vásárolhatta meg (nemesfém-monopólium).
Az aranyból vert aranypénzt, az aranyforintot verték.
Károly bevezette a kapuadót, melyet a jobbágyok évente fizettek.
A kereskedők harmincadot fizettek az ország határainál.
Az 1335-ös visegrádi találkozón a kereskedelmi útvonalakról(,hogy elkerüljék Bécs
árumegállító jogát) állapodtak meg(Magyar, cseh és lengyel király).

Városok három típusa alakult ki:

Szabad királyi városok: Gazdasági és önkormányzati kiváltságokkal rendelkeztek,
kereskedelmi központok voltak.
Bányavárosok: Jórészt bányászattal foglalkoztak.
Mezővárosok: Fontos piaci központok voltak, lakóiknak jogilag kevesebb szabadságuk volt,
jobbágynak számítottak.
Ezek az intézkedések és fejlesztések jelentősen megszilárdították I. Károly hatalmát és
gazdasági helyzetét, valamint Magyarország gazdasági és kereskedelmi fejlődését
elősegítették.

Az Oszmán Birodalom
Az Oszmán Birodalom Magyarország legjelentősebb ellenfele volt a vegyesházi királyok
korában, melyet a muszlim törzsek alapítottak.
A birodalom uralkodója, a szultán despotikus hatalommal rendelkezett.
A szultán minden föld birtokosa volt, melyeket lovas katonai szolgálatért cserébe adott ki
szpáhiknak.
A szpáhik, bár földbirtokosok voltak, sosem szerveződtek renddé.
A szultán fenntartott egy tűzfegyverekkel felszerelt gyalogos zsoldossereget, a janicsárokat,
akiket eredetileg a keresztény területekről szedett gyerekadó biztosított.
Az Oszmán Birodalom uralkodói a kalifa címet is felvették, ezzel igényt tartva az összes
muszlim terület felett.
A birodalom terjeszkedése a Balkán és Kis-Ázsia irányába történt, ahol legfőbb ellenfele
Magyarország lett.

Luxemburgi Zsigmond harcai a török ellen

Luxemburgi Zsigmond, az Anjou-házból való felesége révén magyar király lett, majd
Csehország trónját is örökölte, és német-római császárrá választották.
Európai tekintélyét felhasználva törekedett a török kiűzésére Európából.
1396-ban európai lovagsereget toborzott a nikápolyi csata számára, ahol vereséget szenvedett
az oszmán csapatoktól.
A török kiűzése így több száz évre lekerült a napirendről, és Zsigmond a védelemre fókuszált.
Timur tatár kán legyőzte az oszmánokat, időt nyerve Zsigmond számára.
Zsigmond célja a déli határ megerősítése és a hadsereg növelése volt.
Az észak-balkáni államok uralkodóit magyarországi birtokadományokkal hűbéreseivé tette.
Megkezdte a déli végvárak építését, melyek közül legjelentősebb Nándorfehérvár volt, de
említhetők még például Szigetvár és Érsekújvár.
A nemesek személyes hadkötelezettsége mellett, a birtokméret arányában a jobbágyokból
további katonákat állított ki (telekkatonaság).
Ezek az intézkedések és hadi cselekmények Zsigmond politikáját a déli határ védelmére és a
török elleni harcra összpontosították, azonban hosszú távú siker csak részben volt elérhető.

Hunyadi János harcai a török ellen

A Hunyadi család Zsigmond uralkodása alatt emelkedett a bárók közé, majd a trónviszályok
idején további birtokokat és tisztségeket szereztek.
Hunyadi János már több fontos tisztséget viselt, mint erdélyi vajda, szörényi bán, temesi ispán
és nándorfehérvári kapitány, melyek az ország déli határának védelmét szolgálták.
Haderejét zsoldosokból, bárói bandériumokból és székelyekből állította össze.
Kiemelkedő sikereket ért el a lovagi harcászat mellett a tűzfegyverekkel felszerelt gyalogos
csapatok alkalmazásával, különösen a szekérvárak segítségével.
Visszaverte több török betörést, amelyek katonai sikerei népszerűséget hoztak neki.
1443-44-ben hosszú hadjárata, bár nem találkozott az oszmán főerővel, a téli időjárás miatt
visszavonulásra kényszerült, de a kötött béke révén Szerbia ismét függetlenné vált.
Azonban a király és tanácsadói a háború folytatása mellett döntöttek, és 1444-ben a várnai
csatában súlyos vereséget szenvedtek az oszmánoktól.
A következő király, V. László kiskorú volt, így az országgyűlés Hunyadi Jánost kormányzóvá
választotta, de korlátozott királyi jogkörrel.
A pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, és Hunyadi kihasználva a meglepetést,
megnyerte a nándorfehérvári csatát(1456), de sajnos a pestisjárványban Hunyadi János is
elhunyt.
A Hunyadi János vezette hadjáratok és sikerek jelentős mértékben befolyásolták a magyar
történelmet és a törökellenes küzdelmet a középkorban.

Hunyadi Mátyás hatalomra kerülése és a központosítás

Hunyadi Mátyás(uralkodása1458-1490), Hunyadi János fiatalabb fia, Kolozsváron született,
anyja Szilágyi Mihály testvére, Szilágyi Erzsébet volt.
Az előző uralkodó, V. László, az ősrégi Hunyadi-család túl nagy hatalmára tekintettel
intézkedéseket kívánt tenni. A fiatalabb fiút kivégezték, Mátyást pedig bebörtönözték, majd
Prágába hurcolták.
A 15. századra Magyarországon kialakult a rendi monarchia, ahol a rendi országgyűlések, a
bárók, főpapok és a köznemesség képviselői gyakran összegyűltek.
Mivel trónörökös hiányában többször az országgyűlés választott királyt, Hunyadi János
kormányzóként a rendi országgyűlésre támaszkodott rivalizáló bárókkal szemben.
V. László hirtelen halála után Szilágyi Mihály az országgyűlésen királlyá választtatta Mátyást,
és magát a kormányzóságot is megszerezte.
Mátyás azonban önálló politikát folytatott. Szövetséget kötött a leendő cseh királlyal,
Podjebrad Györggyel, és kiszabadult a prágai fogságból.
Hazatérve Szilágyit lemondatta és börtönbe vetette. Lezárta V. László híveivel szembeni
konfliktust (Garai-Cillei-liga).
Mivel V. László a Habsburg dinasztia tagja volt, Mátyásnak Habsburg rokona, III. Frigyes
német-római császár, is igényt tartott a magyar trónra.
Mátyás visszaverte Frigyes támadását és visszaszerezte a Szent Koronát is, így megerősítve a
királyi hatalmat és a Szent Korona tiszteletét.
Mátyás központosította a rendi monarchiát, bővítve a hivatalnokok kört, létrehozva a királyi
udvar irányítására szolgáló kancelláriát és kincstárat.
Személynöki székének bevezetése stabilizálta a jogrendet.
Mátyás reagált az elégedetlenségre, megerősítve a rendi intézményeket, mint például a
köznemesek által választott alispánok és szolgabírók pozícióját.

Mátyás jövedelmei és kiadásai

Mátyásnak jelentős jövedelmei voltak, amelyek lehetővé tették a központosítást. A királyi
birtokokból és regálékból származó jövedelmek növekedtek.
A rendkívüli hadiadók, amelyeket a rendi országgyűlés szavazott meg, szintén fontos bevételi
források voltak.
Ezek a jövedelmek fedezték a hivatalnokok fizetését és a végvárak fenntartását, valamint a
reneszánsz udvar luxusát.
Mátyás állandó zsoldos, kifizetett hadsereg (Fekete sereg) fenntartása jelentős kiadásokkal
járt, amelyeket a korábbi Hunyadi-birtokokból származó jövedelmek támogattak.
Mátyás birodalomépítő tervei
Mátyás nyugati hódításai több okból is indokoltak voltak. A külpolitika dinasztikus jellege
mellett a török elleni védekezés is szerepet játszott.
Megtámadta Podjebrad György cseh királyt, részben a huszita eretnekség terjedésének
ürügyén. A háború során Csehország formális alávetettségét sikerült elérnie.
Mátyás célja lehetett a választófejedelmi méltóság megszerzése, ami jelentős előrelépést
jelentett volna a császárrá választás felé.
Bár sikeresen elfoglalta Bécset és az osztrák tartományokat, a császári címet nem sikerült
megszereznie, és törvényes utód hiányában az ősi dinasztiaalapítás sem valósult meg.
Mátyásnak nem sikerült törvénytelen fiával, Corvin Jánossal a dinasztia alapítása, és a nyugati
hódítások a király halálával elvesztek.
Mátyás alakja később a nemzeti függetlenséggel és a népmesei igazságosztó szerepével
azonosították, eltekintve a rendkívül magas adókról és a rendek háttérbe szorításáról.