Nyugat Európa Államai a Középkorban

FRANCIAORSZÁG

A Nyugati Frank királyságban, Nagy Károly utódai alatt, a királyi hatalom tekintélye meginog. Megnő az arisztokrácia
hatalma, a nagy hűbérbirtokokból fél-független területek alakulnak ki amelyek már csak elvben tartoztak a király
fennhatósága alá, ezt az államformát, amelyben az uralkodó nem rendelkezik teljes ellenőrzéssel az országa területe
fölött nevezzük feudális vagy rendi monarchiának.

987-ben, a francia királyság nagy hűbérurai Párizs grófját Capet Hugót választják meg királynak, ő a Capeting
dinasztia megalapítója, amelyik 1328-ig fogja vezetni Franciaországot.

A capeting dinasztia első időszakában, a király csak a saját hűbérbirtokának jövedelmeivel rendelkezik, nem vethet ki
országos adókat.
Az egyedüli intézmény amelyel a király az országot kormányozza az a Királyi Udvar (Curia Regis), amelyben a király
összes hűbérese jelen kellett volna legyen, mivel a király volt „elviekben” a legfőbb hűbérúr. A valóságban azonban a
királyi udvarban csak a kisebb hűbéresek voltak jelen.
A Capeting királyok folyamatos munkával, érvényesitik a vér szerinti örökösödés elvét, és lassan megszilárdítják
hatalmukat a nagy hűbéresekkel szemben.

A Capeting királyok másik nagy eredménye az volt hogy az egyház segítségével elismertetik a királyság szent jellegét;

II. Fülöp Ágost uralkodása (1180 - 1223) alatt, a királyi birtokok területe háromszorosára nő.
IV. Szép Fülöp (1285 - 1314) kiváló tanácsosokat gyűjt maga köré, a Legistákat, az ő segítségükkel kinyilvánítja hogy
„a király a császár a saját országában” ez azt jelenti hogy nem ismer el semmilyen más tekintélyt, sem világit, sem
egyházit,emiatt összetűzésbe keveredik a pápasággal is. Ebből győztesen kerül ki, és a pápaság székhelyét Rómából
Avignonba helyezi át.

A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

A Német-Római birodalom a Keleti Frank királyság területén alakul meg I. Ottó vezetésével. Ottót 936-ban
koronázzák német királlyá. Trónrakerülése után hozzálát országa átszervezéséhez. A fontosabb hercegségeket és
püspökségeket szétosztja rokonai között, a határok mentén, védelmi célból, markokat (őrgrófságokat) hoz létre.
Sikeresen veri vissza a kalandozá magyarokat, egyik seregüket 955-ben Augsburgnál megsemmisíti. Három
alkalommal vezet hadjáratot Itáliába, 951-ben Itália királlyává koronáztatja magát, majd 962-ben császárrá. Ezután,
olyan hatáskörrel rendelkezett, ami megengedte neki hogy pápákat váltson le, vagy nevezzen ki. Kora legnagyobb
uralkodója volt, Nagy Ottónak nevezték.
1
Az általa létrehozott, Németországot, Észak és Közép Itáliát magába foglaló államot kortársai a régi római
birodalommal azonosították, csupán megjegyezték róla hogy „német ajkú”.

1024-ben az Ottók dinasztiája kihal, és a Száli majd a Hohenstaufen dinasztia császárai kerülnek a Német-Római
birodalom trónjára. Az új császároknak rengeteg kihívással kellett szembenézniük, ebben az időszakban
birodalomszerte lázadások törnek ki.
1250-ben kihalt a Hohenstaufen dinasztia, több mint húsz évig császára sem volt a birodalomnak.
1273-ban, I. Habsburg Rudolfot választják meg császárnak. Az ő trónrakerülése után a német hűbérurak óriási
hatalomra tesznek szert, semmibe veszik a törvényeket és a birodalomban úrrá lesz a feudális feldaraboltság.
A birodalom több mint 300 kisebb államocskára bomlik, a császár hatalmát pedig csak formailag ismerik el.
Az 1356-ban kiadott Német Aranybulla szentesítette a hűbérurak szinte teljes függetlenségét, megszabta hogy a
császárt csak hét választófejedelem választhatja meg.

ANGLIA

Angliát az 5. században hódítják meg a mai Dánia és Észak Németország területéről érkezett germán törzsek, az
angolok, szászok és a jüttök. Az angolszász törzsek itt hét királyságot hoznak létre (Northumbria, Mercia, Essex, Kent,
Sussex, Wessex, East Anglia) a 6. század folyamán pedig felveszik a kereszténységet. Ezek a királyságok sokáig
egymás között harcolnak az elsőségért.

A 8. század végén a vikingek fosztogatni kezdik a Britt szigeteket, a kezdeti rablóhadjáratok után azonban
hódításokba is kezdenek, a 9. századra uralmuk alá vonják a Danelaw-nak nevezett területet. Az angolok azonban
Wessex királyának, Nagy Alfrédnak (871-899) a vezetésével elkezdik kiszorítani a vikingeket. Az angolszász
királyságok 973-ban, I. Edgar vezetése alatt egyesülnek végleg, ekkortól beszélhetünk egy egységes Angliáról.

1066-ban, Anglia királya, Hitvalló Edward utód nélkül hal meg, az angol trónra az egyik angolszász nemes Harold
Godwinson és Vilmos, Normandia hercege is bejelenti igényét. A két fél Hastingsnél csap össze, Vilmos győz és ő lesz
Anglia királya. Vilmost az utókor Hódító Vilmosként is nevezi.
2
Vilmos dinasztiájának kihalása után, 1154-ben, egy nőági rokon Plantagenet Henrik, kerül Anglia trónjára, II. Henrik
néven. Ő anyai ágon Vilmos dédunokája volt. Henrik Anglia mellett, Normandia, Aquitánia és Irország felett is
uralkodott. Trónrakerülése után megerősíti a királyi hatalmat, a kis hűbérurak katonai szolgálatát, pénzbeli
hozzájárulással váltja fel, ebből pedig hozzá hűséges állandó hadsereget tud fenntartani.

Henrik halála után fiai, Oroszlánszivű Richárd (1189-1199) és Földnélküli János(1199-1216) elveszítik összes
Franciaországi birtokukat. 1215-ben az angol nemesség aláiratja Jánosal a „Magna Charta Libertatumot” vagy Nagy
Szabadságlevelet, amelyben az uralkodó beleegyezik a királyi hatalom korlátozásába.