7. A frank birodalom utódállamai: a francia és német királyság a 9-14.

sz-ban

Franciaország és Németország születése a Karoling –utódok osztozkodásának köszönhető.

843 –ban Nagy Károly legkisebb fiának Lajosnak gyermekei egymás között három részre
osztották a birodalmat.

1. Nyugati fele (Kopasz) Károlynak jutott (Flandriától Champagne-on és a Burgund

hercegségen keresztül Aquitaniáig és Gothiáig az egykori Gallia területén),
2. Lotharnak jutott a középső királyság (Itália és a Burgund Királyság),
3. Károly pedig a keleti tartományokat kapta („német királyság).

A verduni szerződés (843) után Franciaország másfél évszázadig még a Karolingok jogara
alatt maradt, s csak 987 –től került trónra a Capeting ház.

A Capetingek 1328 –ig tartó országolásuk alatt a tartományokra hullott Franciaországból

egységes királyságot kovácsoltak.
1. IV. (Kövér) Lajos tett elsőként lépéseket a hűbérurak megfékezésére,
2. II. Fülöp Ágost királyi hivatalnokai beavatkoztak a feudális birtokok ügyeibe, ezt a
reformot folytatta
3. IX. (Szent) Lajos (1226-1279).
4. IV. (Szép) Fülöp sikerrel küzdött a pápai befolyás ellen (az Ő nyomására a pápává
választott Bertrand de Got Bordeaux –i érsek Rómából Avignonba tette át a pápai
székhelyet, amely „avignoni fogság” néven vonult be a történelembe. IV. Fülöp
uralkodása alatt ült össze első ízben a rendi gyűlés (1302).

A Capeting –ház kihalása után 1328 –tól a Valois –dinasztia tagjai egy jól szervezett francia
államot.
 A 100 éves háború is (1337 -1453) a nemzeti összefogást erősítette.
 VII. Károly (1422-1461): A központi hatalom megszilárdítása a feudális
széttagoltsággal szemben kormányzati reformjait követően
 XI. Lajos nevéhez fűződik

A francia társadalom

Klerikusok: az egyháziak „rendje”. Részesedett a

 privilegium fori (ítélkezési kiváltság: büntető v. polgári ügyeiért csupán egyházi
bíróság előtt kellett felelnie.) és a
 privilegium canonis (egyházi kiváltság: személyében és javadalmában védelmezte a
klerikusokat, egyházi átokkal sújtva a sértőt)
 Nemesség:
 Nemesnek számított aki lovagi hűbérbirtokkal rendelkezett és felfegyverkezve képes
volt hadba vonulni.
 Az erősödő, állandó hadseregre szoruló központi hatalom e katonáskodási
kötelezettséget pénzszolgáltatásra váltotta.
 A nemesek megváltották magukat, az uralkodó zsoldoshadsereget alkalmazott.
 Parasztok
 Szabad paraszt (roturier): Szabadon termelő, kereskedő, az általa művelt/birtokolt
földért bérrel és bizonyos szolgálattal tartozott.
 Dologilag kötött jobbágy (vilain): A föld használatáért cenzust fizetett, robotot
teljesített. Vásárpénzeket, vámokat rótt le.
 A személyében is kötött jobbágy (serf): A fentieken túl személyi függésből eredő
szolgáltatásokkal is tartozott. Sorsa a rabszolgáéhoz közelített.

Polgárok
 Királyi hatalom hű partnerei

A francia állam

 Uradalom (seigneurie): A francia államélet alapja a 10-12.sz.-ban ez volt.

 Földesúr (seigneur), az uradalom feje. Jogosítványai: pénzverés, révek, vámok és
banalitások. Az uradalomközpontja a vár, a földesúri család lakhelye, védelmező
erődítménye. A földesúr hatásköre: katonai igazgatás, igazságszolgáltatás, egyházzal
kapcsolatos felügyeleti jogok, a közigazgatás leghétköznapibb ágazatai (útfelügyelet,
várellenőrzés)

A király
 maga is földesúr volt a többi között, így hatalmát kezdetben csak hűbérúrként tudta
megerősíteni.
 Az országos főméltóságokat familiárisai közül válogatta.
 Közük a sénéchalt (főudvarnokmester, a király általános helyettese, a hadak
parancsnoka, a bíráskodás jelentőd alakja) és a kancellárt
 A francia uralkodók a 14.sz-ra egyre határozottabban kezdtek beleavatkozni a
hűbéresek ügyeibe.
 Külön, közvetlen hűbéresküt követeltek, az uradalmak utódlási rendjébe és
átszállásába beleszóltak.
 A 13. sz-ra elfogadott jogelv, hogy a király senkinek sem hűbérese, csak Istennek (a
szembeszegülés ékes bizonyítéka az avignoni fogság.)

Kancellár: (az írásbeliség képviselője, az udvari papság és a nótáriusok feje.)

Prévot: Polgári származású elöljáró, a királyi birtokok igazgatását látták el.
Bailli: A prévotokat felügyelték, gyakorolták a kontrollfunkciót (sénéchallok)

Curia regis (királyi tanács),

 A központi bíráskodás egyik centruma.
 Belőle vált ki az évente négyszer ülésező bírói fórum, a számadási kamara (pénzügyek
önállósult szerve).
 Ezután a király tanácsadó szervét nagytanácsnak kezdték el nevezni
 IV. Fülöp hívta először össze 1302-ben. 1357-től rendi országgyűlés, mely a
nagyhűbéresek tanácskozásából növekedett ki. Soha nem sikerült elérni a rendszeres
összehívást.
Notables: előkelők gyülekezete. A legfőbb hűbérurakkal kibővített királyi tanács.
A német királyságtól a Német Nemzet Római Szent Birodalmáig

A szász dinasztia nevéhez fűződik a német állam megszilárdítása.

I. Henrik
 leverte az ellenálló hercegeket, 929-től megindult a birodalom keleti részének
kiszélesítése ( az Oderáig meghódították a nyugati szláv törzseket).
 Sajátos államegyház kialakítása: a klérus bevonása a birodalmi kormányzatba,
előjogokkal, világi földesúri tartományúri státus biztosítása.
 Komolyan vette a Római Birodalom feltámasztását, a birodalom székhelyét Rómába
tette át.
 A pápának alárendelt világi hatalmat akart formálni Róma.

E törekvések jegyében kezdődött meg az ún. invesztitúra harc (1073: VII. Gergely pápa trónra
kerülése), s a nevezetes Canossa –járás (1077) epizódján keresztül eljutott az ún. Wormsi
konkordátumig (1122) melyben összeomlott az Ottói konstrukció.
 A főpapság a pápa alárendeltségébe került, az uralkodónak csupán a világi javakba
történő beiktatást hagyta meg.

IV.Károly
 német Aranybulla kibocsátása (1356),
 biztosította a császári hatalom fölé kerekedett fejedelmek befolyását: garantálta a
hét választónak (a mainzi, kölni, trieri érseknek, a cseh királynak, a szász hercegnek, a
brandenburgi őrgrófnak és a rajnai palotagrófnak) a császárválasztás jogát,
 megerősítve az 1338. évi rhenséi birodalmi gyűlés határozatát, hogy a német
királyválasztáshoz nem szükséges a pápai jóváhagyás.

A hűbéri rendszerbe kapcsolt elemek mindegyike egy meghatározott hadipajzshoz tartozott.

A hadipajzsok rendjét megtörni nem lehetett: nem fogadhattak el sem azonos pajzsállású,
sem alábbi pajzshoz tartozó hűbért. A pajzsok:
1. a király
2. egyházi előkelők,
3. fejedelmek (a legfőbb méltóságok birtokosai), a király tanácsadói,
4. grófok és bárók,
5. nemesek,
6. ministerialisták (eredetileg szolgarendű fegyveres),
7. „egypajzsos” kisnemesek rendje (hűbért csak megkapó, adni nem tudó)
A német királyok kötelessége a bármilyen jogcímen rá visszaáramló birtokok tulajdonjogát
egy év és egy nap leforgása alatt újra eladományozni.

A német alkotmány fejlődésében óriási szerepe volt a túlhangsúlyos külpolitikának, a

pápával folytatott elkeseredett harcnak, melynek végeredménye egy legyengült császári
hatalommal szemben álló erős tartományi (fejedelmi) rendszer lett.
 A német királyoknak sohasem sikerült rögzíteniük a trónöröklés rendjét.
 A császári udvar, utazó udvar volt.
 A császári udvar első embere a rajnai palotagróf, a birodalom asztalnoka, aki
trónüresedés esetén helyettesítette az uralkodót. Az udvarban működött a kancellár
 vezetése alatt az oklevél kiállító személyzet, s itt gyűlt össze a királyi tanács
(udvartanács is).
 A választófejedelmek, kisebb fejedelmek és tartományurak kiépítették a maguk
speciális jogállására támaszkodó államgépezetüket. -> ellenállási jog
 Tartományaikat nem lehetett felosztani, gyakorolták a pénzverési és vámjogot, a
bánya –és sóregálét, szedték az egyébként királyi jogon járó bevételeket

Birodalmi gyűlés: -> Reichstag

Landtag: Tartományi rendi gyűlés.
 Kuriális rendszerben tanácskoztak: külön üléseztek a grófok a szabad urakkal, külön a
tartományi nemesség, külön a magasabb papság, külön a parasztok.

Gerichtsbann: bírói hatalom gyakorlására szóló jogosítvány.

 Sem a politikai, sem a gazdasági életben nem alakult ki országos központ, a
birodalom egyes területei egymástól elszigetelten fejlődtek. A birodalom laza keretei
között „államok születtek az államban” – partikularizmus.