EURÓPAI ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET

Germán kor és a frank kor

Aacheni gyűlés: Nagy Károly hívta össze a 802/803. évi aacheni gyűlést, amikor
elhatározták az egész birodalom területén a népjogok megújítását és
bizonyos fokú egységesítését. Nagy Károly idején a Lex Visigothorumot
az aacheni gyűlés nyomán királyi törvényekkel kiegészítve újra kiadták
Lex Salica Carolina (802-803) néven. A 802-803. évi aacheni gyűlésen
megnyilvánuló jogegységesítő törekvéseket teljesítette ki a Capitula legi
Salicae addita (819.), amelya száli frank jogot kifekezetten birodalmi
hatályúvá nyilvánította (Reichsrecht).
A 802/3 évi aacheni gyűlés jogegységesítő célzatú határozmánya
nyománállították össze a száz (Lex Saxonum), a türingiai (Lex
Thuringorum) és a fríz (Lex Frisiorum) joggyüjteményt.

Bann-jogok: (király saját hatalmi jogosultságán alapuló joga); A kora középkorban a

frank, a francia és a német királyt családi vagy házközösségen túlmutató,
alapjaiban saját hatalmi jogosultságán (Bann) alapuló, kiterjesztett értelmű
mundium illette meg klerikusok, kereskedők, zsidók, valamint özvegyek,
árvák és egyházi intézmények fölött. Ez viszont inkább a közjog körébe
vág.

Bírói pálca: A germán jogra jellemző: a bírót megillette a bírói pálca, melyet
ítélethozatalkor eltört, azaz pálcát tört az elítélt vagy elmarasztalt felett

Breviarium Alarici (Lex Romana Visigothorum): A Lex Romana Visigothorum, amely a

szankcionáló II. Alarik nyugati gót királyról a Breviarium Alarici (506.)
nevet kapta. A justinianusi „kodifikációt” is megelőző első nagy római jogi
összefoglaló jellegű joggyűjtemény jelentőségét az is adja, hogy számos
késő római császári rendeletet mentett át az utókornak, mivel szövgük csak
benne maradt fenn.

Capitulare: Az 5-6. századtól a 9-10. századig terjedő fél évezredben az írott

jogforrások két alapváltozatát szoktuk megkülönböztetni: a lexnek nevezett
átfogó joggyüjteményekét és a király alkotta törvényekét (pactus,
capitulare). A két jogforrási kategória között a mindkettőben jelenlevő
királyi törvényhozási mozzanat teremt kapcsolatot. A többnyire csak
pactusnak, esetenként decretiónak is nevezett Merovingkori törvények a
Karoling-korban új nevet vettek fel: a fejezetekre tagolt, rendszeres
törvényekét, a kapitulárékét (capitula, capitularia).
A százszámra kibocsátott kapitulárékat tárgyuk szerint világiakra
(capitularia mundana), egyháziakra (capitularia ecclesiastica) és
vegyesekre: világi és egyházi szabályokat egyaránt tartalmazókra tagolták
(capitularia mixta).
A világiakat 802/3. óta további kategóriákra osztották. A caputularia
legibus addenda a népjogi gyűjtemények (leges) királyi pótlásai, úgymond:
a nép megkérdezésével, sőt egyetértésével kibocsátott törvények voltak. A
capitula per se scribenda, a király saját jogán alapuló törvényei akár
konkurálhattak is a népjoggal; ezekhez is kellett a „nagyok” egyettértése. A

1
 capitula missorum a királyi utazóbírák (missi dominicii, missi regis)
utasításait tartalmazták., melyeket ők maguk hirdettek ki vidéken, hivatali
illetékességük területén. A kapitulárékat a kancellária csupán előkészítette,
gyűjteményekben viszont nem foglalta össze. Az egyházi ügyekben
kibocsátott kapitulárék is germán alapúak voltak. A királyi (császári)
törvények, különösen a frank kapitulárék a kánonjog alapvető forrásai.

Codex Euricius: A joggyűjtemények sorát a nyugati gót Euricius király nevéhez fűződő
Codex Euricius (475/476) nyitotta meg, amely későbbi királyi
törvényekkel is kiegészült (Lex Visigothorum, 654.) Alapja a szokásjog, de
már jelentős keresztény egyházi hatást is tükröz; bizonyos fokig közelít a
római vulgáris joghoz. Túlélte a nyugati gót királyságnak a frank
birodalomba való bekebelezését (711.), a 12. század elejéig alkalmazták;
bizonyos passzusai a későbbi kasztíliai törvényekben (1240.) is fellelhetők,
s így a 19. századig alkalmazták őket.

Codex Theodosianus: II. Theodosius adta ki 438-ban a Nyugat Római Birodalomban, a

Constantinustól kiadott császári rendeleteket tartalmazza. A Codex
Theodosianus az összes császári rendelet egy olyan hivatalos összeállítása
volt, amelyet a birodalom mindkét felében közzétettek Kr. u. 438-ban, és
napra késszé tette a Codex Hermogenianust és a Codex Gregorianust,
amelyek a császári leíratokat foglalták magukba egészen I. Constantinus
uralmáig. A Codex Theodosianushoz adott későbbi kiegészítéseket
Novellaenek nevezték, ezeknek a birodalom másik felében nem volt addig
törvényereje, amíg az ottani császár jóvá nem hagyta.

Dux (herceg): A germán közszervezetben a kivételesen csak hadvezetésre hivatott herceg

volt.

Ecclesia vivit lege Romana: Aki egyházi taggá vált, az mindegy, hogy hova született,
egyházivá vált. Az egyház a római jog szerint él.

Felkenés: A királyi legitimáció egyik formája a felkenés a koránázás mellett.

Kezdetben a felkenés mellett a koronának szinte másodlagos szerep jutott.
A felkenés intézményénak megteremtése Kis Pipin (751.) nevéhez kötődik.
Célja, hogy a püspökök szintjére hozzák fel magukat, csak éppen világi
szinten.

Foederati: Szövetségesek.

Gróf/Grófság: A frank grafio, mely a VI. században még a comesnél alacsonyabb királyi
tisztségviselőt jelentett, a VII. századtól azonosult jelentésében a
comesszel, a Karolingok idején pedig a comitatus már ugyanaz, mint a
„grófság”.
A frank gróf feladatköre a következőkre terjedt ki:
- a törvények (kapitulárék) kihírdetése, érvényre juttatása;
- a császár parancsainak végrehajtása;
- ítélkezés, rendfenntartás;
- hadba vezetés;
- adó, vám és bírság beszedése;

2
 tehát a magyar comes feladatkörével egyezett.
A comitatus – grófság területileg általában megfelelt a pagusnak, ill.
gaunak, de hódított területeken pl. Türingiában, Szász- és Bajorországban a
kettő többnyire nem esett egyben. Előfordult, hogy egy comes (gróf) több
pagust (gaut) kormányzott, de fordított esetre is van példa: egy pagus
kormányzásán több gróf osztozott. Katonai közigazgatási kerületek élén a
grófok álltak, ha határvidék terület, akkor őrgrófok voltak.

Istenítélet: A germán szokásjog pogány kultikus elemekkel átszőtt normarendszer volt,

melyet különösen jellemzett az isteni beavatkozás iránti igény. Ez
keresztény korba átmentődött istenítéletekben is megnyílvánult. Ugyanezt
fejezi ki a javak, főként az ingóságok - pl. zsákmány - fölosztásakor
gyakorta alkalmazott sorshúzás is.

Kancellária: latinul cancellarius. A Karoling korban az uralkodók mellett működő

főtisztviselők, akik a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb
közokiratok szerkesztését és kiadását eszközölték; rendszerint az írás
tudományában jártas egyházi rendek tagjai voltak. A Meroving korban
referendriusnak nevezték őket.

Koronázás: Nagy Károly idején jelenik meg először jelenik meg először a koronázás
intézménye (800.). Nyilvánosság számára, ez egy plusz látványelem, maga
a koronázás volt a lényeg, nem a korona. Nálunk kizárólag csak a „Szent
Koronával” lehetett koronázni.
Merovingoknál  karizma  pogánysághoz nyúl vissza
Karolingoknál  Dei gratia rex  „Isten kegyelméből”  keresztény
vallás gyökereihez nyúlik vissza. A király isteni eredetű.

Leges Barbarorum: Barbárok törvényei. A germán törzsi népjogokat ölelte fel. Ezek
jogkönyvek voltak nem törvénykönyvek, mert szokásjogok gyűjteményét
foglalta magába.
A joggyűjtemények sorát a nyugati gót Euricius király nevéhez fűződő
Codex Euricius (475/476.) nyitotta meg, amely későbbi királyi
törvényekkel is kiegészült. Az összes jelentősebb törzs jogkönyvét foglalta
magába.

Leges Romanorum: A római vagy romanizált helyi lakosság jogát tartalmazó

joggyüjtemény. Teoderik kelet-gót és Alarik nyugat-gót királyok (ca. 500.)
jegyezték le.

Lex: Az 5-6. századtól 9-10. századig terjedő fél évezredben az írott jogforrások
két alapváltozatát szoktuk megkülönböztetni, melyek közül az átfogó
joggyűjteményeket nevezzük lexnek.

Lex Alamanorum: A 7. században állították össze a Rajna felső folyása körül élő alemánok
népjogi gyüjteményét, amely jelentős egyházi hatást mutat. A még önálló
alemán herceg, Landfried alatt (712-725.) egészítették ki. Erős bajor
népjogi hatásról is tanúskodik.

3
Lex Baiuvariorum: A 8. században, Odilo herceg uralkodása idején (739-748.) jegyezték fel
a bajor népjogot, amely a Lex Visigothorum, a Lex salica és a Lex
Burgundionum befolyása alatt is állt.

Lex Burgundionum: Pontosan meghatározhatatlan időben (501-517.) állították össze a Lex

Burgundionumot, amely a burgund törzsi népjogon kívül királyi
törvényjogot is tartalmazott. Utóbbiakban megnyilvánuló szerződéses
jelleg mellett különösen jellemzők az öröklésjogban, a végrendelkezésben
tükröződő római hatások. A bírák vitás esetekben az ügyeket a király elé
kellett terjeszteniük. Személyi hatálya a burgundokra terjedt ki, a
rómaiakra csak akkor, ha velük voltak jogvitáik.

Lex Ribuaria: I. Dagobert uralkodása idején (623-639.) a Köln környéki ribuari frankok
számára kiadott királyi törvény, amely burgund népjogi hatásokat is tükröz.
Nagy Károly ezt is megújította.

Lex Romana Burgundionum: Vulgarizált római jogi jogforrási kivonatokat tartalmazott a

Gundobad burgund király halála előtt (516.), bizonyos jelek szerint a
Breviarium Alaraciti (506.) is megelőző Lex Romana Burgundionum c.
joggyűjtemény, amely e birodalom bukásával nem ment nyomban
feledésbe, hanem ugyancsak hatott a Lyon környéki dél-francia
jogfejlődésre.

Lex Salica: A legnagyobb hatású népjogi gyűjteményt, a száli frankok Lex Salicáját
Klodvig király uralkodásának utolsó éveiben (507-511.) fogalmazták meg.
Tartalmilag a példadadó Lex Visigothorum hatását tükrözi. Utóbb több
országos békéről való megegyezést tartalmazó királyi törvényt fűztek
hozzá. Nagy Károly idején az aacheni gyűlés nyomán királyi törvényekkel
kiegészítve újra kiadták (Lex Salica Carolina, 802-803.). A frank
birodalomterjeszkedése nyomán más törzsek területén száli jog szerint
élőkre is kiterjedt. A 802/3. évi aacheni gyűlésen megnyilvánuló
jogegységesítő törekvéseket teljesítette ki a Capitula legi Salicae addita
(819.), mely a száli frank jogot kifejezetten birodalmi hatályúvá
nyilvánította (Reichsrecht).

Majordomus: feudális intézmény, udvartartás főnöke, a királyt ellenőrizte. Az uralkodó

gyengülése során ő a király helyettese, a hadsereg főparancsnoka. A frank
birodalomban a Merovingok hozták létre természetes módon. Martell
Károly majordomus volt, majd amikor uralkodásra jutott, megszüntette a
majordomus tisztségét.

Májusi mező: Az államszervezet formailag jelentős tényezője volt a régi népgyűlés, amit
a Karolingok idején a nehéz páncélos lovasság seregszemléje jelentett.

Márciusi mező: Az államszervezet formailag jelentős tényezője volt a régi népgyűlés, amit
a Merovingok idején a gyalogosok seregszemléje jelentett.

Marsall: Lovász mester, a királyi istállókra és a szállításra felügyelt (eredetileg a

lovak és istálók felügyelője a frank királyi udvarban, később udvari

4
 főméltóság). Segítője a marescalius (lószolga) volt; olykor katonai
feladatot is kapott.

Missi dominicii: (missi regis) királyi utazó bírák. Önálló frank találmány, egyszemélyes
tisztség volt. A frank királyok főellenőre volt  a király megbízásából
járta a birodalmat, akár a grófokat is ellenőrizhette és meg is idézhette.

Nemzettség (Sippe): (Mark) A mai társadalom legősibb vérségi örökség alapján szerveződő
formája. Vándorló, barangoló germán törzsek a Sippe-k. A nemzettség
tagjait az a tudat köti össze, hogy ők egy közös ős leszármazottai.
Tilos volt: - a házasodás a nemzettség tagjai között;
- a vérbosszú.

Népgyűlés (Ding): (Malus) Formailag a legfontosabb testület. Indogermán népeknél gyakori.

Minden férfinek részt kellett vennie rajta. Legfontosabb funkciói:
- Seregszemle/hadiszemle, a hadrafoghatóságát, a katonai állapotát a
társadalomnak ellenőrizni lehessen és a gyakorlatozást is lehetővé tette;
- Király/herceg választás, választás útján szerezték meg a funkciójukat,
életfogytiglan választották;
- Férfivá fogadás, kit vettek fel a harosok csoportjába ezt döntötték el.
12-15. év közötti fiúkat már felvették.
- Idegenek felvétele, nyilvánosan zajlott ritka volt, de ha mégis volt, csak
a népgyűlésen keresztül lehetett, a társadalom férfi tagjai előtt;
- Bíráskodás, lényeges dolgok mindig nyílvánosan történtek. A
bíráskodás is mindig nagy néptömegek előtt zajlott.

Nobiles: A városi kommunák kifejlődése idején a 12. században kialakult egyetlen

nemesi rend.

Őrgrófság: Területi alapon való szervezettség. Frankoknál figyelhető meg először. A

határ menti területek katonai közigazgatási kerületek élén álltak a.
Grófok/őrgrófok királyi funkcionáriusok voltak.

Pactum: szerződés, egyezmény. A Meroving korban némely törvények az uralkodó

és a kialakuló hűbéri társadalom meg az egyház vezető elemeinek
megegyezésével jöttek létre, ezért a római magánjogban ismert pactum
nyomán pactus lett a neve.

Pohárnok: Udvari szolgálatban szolga, aki a fejedelemnek az italt nyújtja. Ebből

fejlődött ki a puhárnoki méltóság.

Professio iuris: Jogérvényesítés. Személyhez fűződő jog elve. Jogkijelentés. A

laghsagahoz” hasonlít. A bíró előtt a peres fél nyilatkozott, hogy mely jog
vonatkozott rá.

Rachimburg: A frankoknál jelennek meg azok, akiket Rachimburgoknak nevezünk,

úgynevezett jogtudók. Általában ők voltak a szokásjogok ismerői. Idős,
megbecsült tekintélyes emberek. A bíróságokok vettek részt, a grófok a
bíróságoknak csak rangot adtak.

5
Rechtsfindung: Jogtalálás. A középkorban a bíró nem csupán alkalmazta a már meglévő
jogot, hanem az esetből mintegy „kihozta”, „megtalálta” a jogot. Az angol
közönséges jog (common law) egész rendszere a bíró alkotta esetjogon
alapszik.

Seneshall: Öregszolga, másnéven Truchsess vált az udvartartás fejévé, ő gondoskodott

a királyi asztalról; feladatai tehát eredendően gazdasági, ellátási jellegűek
voltak. Magyarán: asztalnok. Az öregszolga etimológiája: sinista (gót:
öregebb), skalk (ófelnémet: szolga).

Századkerületi bíróság: A századkerületi bírói népgyűlésen (Ding) ugyan saját „ősi”

hatáskörében a thunginus ítélkezett, ám a grafio - a királytól átruházott
hatáskörben - jogosult, sőt köteles volt a hozzáfordulóknak – a maga mellé
vett, általa kiválasztott „esküdtekkel” (rachimburgi) igazságot szolgáltatni.
Utóbb grófsági bíráskodás révén a századkerületi szinten az
alacsonybíráskodásra korlátozótt thunginus fölé is kerekedett.

Személyhez tapadó jog elve: Professio iuris  a laghsagahoz hasonló. Jogkijelentés. A

germán-frank korban pl. a perbefogott a személyhez tapadó jog elve
alapján élhetett a jogkijelentés eszközével. Az egyház és az egyháziak a
római jog szerint élhettek, ennek érvényesítésének eszköze a professio
iuris, az adott származás szerinti joghoz való ragaszkodás bíró előtti
kijelentése volt. Pl. 988-ban egy Lombardiában feleségül ment grófnő
kijelentette: a száli jogot vallja magáénak. A professio iuris a 11. században
szűnt meg.

Szokásjog: Ewa = időtlen, örök  laghsaga (jogkijelentés)

Egészen a polgári jogig a legfontosabb jogforrás, eredete, bizonytalan,
vallási szokásokkal rituálékkal van kapcsolata, így időtlen, örök.
A szokásjogi normának nincs időbeli lehatároltsága. Minél régibb, annál
erősebb. Jogkijelentés útján történt.  Jogvitában lévő felek kimondták a
maguk jogát, a bíró ez alapján hozta meg a döntését. Először verses
formába öntötték a jogi passzusokat, megtanulták és ezeket mondták.
Szóról-szóra adták át. A latin írásbeliségen felbuzdulva, elkezdték a
jelentősebb germán népek az ősi normáikat feljegyezni.
2 csoportja van a gyűjteményeknek:
1. Leges Barbarorum
2. Leges Romanorum
A szokásjogot érvényesíteni kellett, adott jogvita alatt kellett alkalmazni.

Területiség elve: Már a Karoling-kori királyi törvényhozásban megvolt a törekvés a jog

hatályának átalakítására a területiség elvére. A kapitulárék vagy az egész
birodalom területén vagy meghatározott területein (pl. Itáliában)
érvényesültek mindenkire, függetlenül származásától. E gyakorlat válik
általánossá a 11. századtól a szokásjogban is.

Translatio imperii: történet földrajzi értelmű szó, amely a pápai koronázás révén a császári
hatalmat az egykori nyugatrómai birodalom területén a bizánci császárról a
frank birodalom fejére ruházta, akinek örököseként a 10. században Ottó
német-római császár vette át.

6
Weistum: A germán népjogi összefoglalások 2 elemből tevődtek össze. A Weistum-
formában feljegyzett szokásjogból és az ezt kiegészítő, megújító királyi
törvényrészekből. A paraszti jellegű Weistumok magyarul
falutörvényeknek mondhatjuk őket, törvény szavunknak eredeti: jogként
használt értelmében. A középkorban és később is a falu
jobbágyközösségének és a földesúrnak egymás közti viszonyát rendezték.
Különösen a szántóföld és a közföldek használatával voltak kapcsolatosak,
ám család-, öröklés-, visszaháramlási-, valamint szolgálati jogi elemeik, sőt
büntető jellegű normáik is voltak. Jacob Grimm, a 19. századi nagy
germanista óta nevezik Weistumoknak.

Középkori német jogtörténet és egyházjogtörténet

Accursius: (?-1263. k.) Ő gyűjtött össze 96.000 glosszát a Glossa Ordinariaban. Műve
minden későbbi tudományos munkálkodás alapja lett a római jog
középkori művelésében.

Acht: (levelesítés) ha a vétkes ígéretét nem teljesítette, békevesztettnek minősült.

Közösségből kitaszított.

Akkuzatórius
eljárás: Az angolszász időkben, s még 1066. után is a formális bizonyítási
eszközökkel élő akkuzatórius per volt alkalmazásban, melyben az eljárás
urai a felek voltak. Ez nem felelt meg a perekbe beavatkozni kívánó
királynak. Különösen három ponton igényelt beavatkozási lehetőséget:
1.) a per kezdetén az ügyeket esetlegesen más hűbéri vagy helyi
fórumoktól magához akarta vonni,
2.) az anyagi bizonyításban, és
3.) a már befejezett ügyekben hozott ítéletek elleni jogorvoslat, a
fellebbezés intézményének bevezetésével.
Az igény a per továbbfejlesztésére a hatalom által felügyelt és befolyásolt
eljárássá, nem volt új jelenség. A frank királyok (Nagy Károly) is
megkísérelték, s hogy akkor nem járt átütő sikerrel, a hatalom
meggyengülésére, majdhogy nem szétesésére vezethető vissza.
(Vádelvi eljárás)
 Nyilvános per
 Formális per: ordaria (isteni ítélet: vízpróba, tüzes vas, bajvívás)
eskütárs: arról, hogy a terhelt rendes, becsületes személy.
 Közvetlen: a bíróság személyesen észleli a bizonyítási eljárás
lefolytatását.
 Kontradiktórium van benne: a peres felek a bíróság jelenlétében
ellentmondanak egymásnak.

Alacsony
bíráskodás: A teljesen önálló városi bíráskodás megszervezéséhez az első lépés: a
város urának képviselője és a városi bíróság együtt járt el minden ügyben,
ez után nyerte el a város az alacsony bíráskodást. Nagy Károly idején
megmarad a szabadosok ill. az immunitást élvező – egyháziak –
földesuraik hatáskörében.

7
Annyaváros: A várost kiváltságai emelték ki környezetéből. E privilégium leveleket
eredetileg csak a császár-király adományozhatta, a tartományuraságok
megerősödésével saját joghatóságuk alatt maguk is élhettek e
kiváltságolással, s a földesuraság a mezvárost is kiemelhette a falusi
települések közül. Az is rendszeresen megtörtént, hogy egy régi város
kiváltságait egy vagy több új város is megkapta. Ez az anya- és leányvárosi
kapcsolat városi jogcsaládokat szült, és ezekből gazdasági, sőt politikai
jellegű városszövetségek jöttek létre. Leányvárosok az anyavároshoz
fellebbezhettek, ami tovább erősítette ennek szerepét. A város bíróságaként
általában tanácsa járt el, voltak viszont városok, így Magdeburg is,
amelyek frank kori eredetű „esküdtszékkel”törvénykeztek.

Augsburgi
birodalmi
gyűlés: A protestánsok az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés elé terjesztették –
az újraegyesítés reményében az óegyházéval sokban egyező, éppen ezért
valamennyi reformatórius gondolatot nem is tartalmazó – hitelveiket
(Confessio Augustana, Ágostai Hitvallás). V. Károly császár visszatérésre
fölszólító tervezetét el nem fogadva a protestáns rendek elhagyták a
birodalmi gyűlést. Az óhitű rendek meg megújították az újhitűek ellen
hozott 1521. évi ediktumot, s a protestánsok katolikusok elleni
cselekményeit az országbéke megtörésének nyilvánítva, azokat a birodalmi
kamarai bíróság elé utalták.

Bartolus: Bartolus de Saxoferrato (1313-1357) a legnagyobb tiszteletű római jogász,

aki 1334. november 10-én lett Bolognában a római jog doktora (doctor
iuris civilis); gyakorlati tevékenysége mellett – megszakításokkal – 1338-
tól 1353-ig tanított előbb Pisában, majd Perugiában. Kora első számú
jogászának számított. A legnagyobb érdeme az a jogtudományban, hogy –
a francia jogtanárok nyomán – kifejlesztette a törvény szabad
értelmezésének tudományos elvét; a törvény értelmét (ratio legis) és a
törvényhozó szellemét, akaratát kutatta. Hallgatói által följegyzett sok
előadása mellett említést érdemel 45 tractatusa és 350 szakvéleménye
(consilia) is. Összes művei 1504 és 1615 között 34 összkiadásban
többnyire tíz kötetben jelentek meg. Munkásságának Itálián kívül Európa-
szerte óriási hatása volt, így mindenekelőtt a 16-17. századi
Németországban. (Méltán járta a szállóige: nemo bonus iurista nisi
bartolista.)

Bergrecht: A szőlőtermelő vidékek „hegyi joga”: a Bergrecht, a Bergrechtnek van

bányajogi jelentése is; ez utóbbi körben neves pl. a freibergi jog (1297-
1307). A 16-17- században a jobbágyi viszonyokba beavatkozó fejedelmek
tartományi rendtartásai legfőbb helyen kiszorították őket; némely vidéken
így is a jobbágyfölszabadítást meghozó 19. századig hatályban maradtak.

Birodalmi
kancellária:

8
Birodalmi
törvény: (Reichsgesetze) Ausztriának és a Német birodalomnak törvényeit nevezik
így, megkülönböztetésül az egyes osztrák tartományok, illetőleg az egyes
német államok törvényeitől. Az osztrák birodalomban létrejöveteléhez a
birodalmi tanács két házának (urak és képviselők háza) és a császárnak
egyező akarata szükséges, a német birodalomban a törvény alkotásának
tényezői a birodalmi gyűlés, a szövetségtanács és a német császár. Mind
Ausztriában, mind a Német birodalomban alaptörvény szabályozza a
birodalom törvényhozásának hatáskörét.

Birodalmi
udvarmester:

Birodalmi város: Közvetlenül a császárnak alárendelt város, széleskörű önkormányzatukon

túl a Birodalmi Gyűlésen részt vettek a nagypolitika alakításában is. A
birodalmi városok többsége evangélikus hitvallású.

Bolognai
egyetem: A justinianusi római jogot tanító bolognai intézmény: a bolognai egyetem
az eredeti retorikaoktatásból lassan átfogó jogi oktatást fejlesztett ki. 1088-
ban alapított városi tanintézetben, sok későbbi egyetem modelljében: az
addig ismeretlennek számító, a 11. század közepén megtalált Digesta
tanítása új volt. Bolognában a glosszátorok a 11-13. században indítottak el
azt a jogi tudományosságot, amely a tételesjogok dogmatikájában máig érő
és élő hatással van. Az egyházjogi gyűjtemények összeállítása igazán
Bolognában kezdődött el.

Bulgarus: Bolognai glosszátor. Új műfajokat vezetett be, mint az apparatus, a

summula és a későbbi igen nagy hatású ordo iudiciorum. Az ő példáján
indult el a glosszátorokra jellemző mozaikstílus, amely összegyűjtötte a
különböző forráshelyek összevágó szavait és egybefűzte őket. Az ő
oktatása szigorúan ragaszkodott a törvények hangzatához, és szorosan
értelmezte forrásait; ez vált hosszú időre a bolognai jogi stúdium hivatalos
irányává.

Canossa-járás: Szent VII. Gergely pápa a Canossa-járás legfontosabb céljának tekintette,

hogy kivívja az egyház függetlenségét a világi hatalomtól, sőt érvényesítse
a pápai felségjogot. IV. Henrik VII. Gergely pápa tilalma ellenére régi mód
szerint nevezte ki a kölni és a milánói érseket. Gergely válaszul a
legfélelmetesebb fegyverhez nyúlt: kiközösítette a császárt, alattvalóit,
pedig felmentette hűségesküjük alól. Mivel a német fejedelmek az alkalmat
megragadva úgy döntöttek, hogy ha Henrik a kiátkozás évfordulóján sem
lesz tagja az egyháznak, a trónt üresnek tekintik, az uralkodónak meg
kellett alázkodnia. 1077. januárjában elzarándokolt IV. Henrik Canossa
várába, ahol a pápa éppen időzött és a fagyban egy száll csuhában,
mezítláb vezekelt három napig a bezárt kapu előtt – azaz Canossát járt.

9
Clementinae: V. Kelemen konstitúciói a Clementinae (1317.), melyekkel le is zárult a
hivatalos egyházi törvénygyűjtemények kibocsátása.

Constitutio
Criminalis
Carolina: birodalmi törvény (1532.), amely nem minden tartományban volt
hatályban, csak ott lépett hatályba, ahol a tartományi törvényhozás is
elfogadta. Ez az elv fennmaradt a Német Szövetség idején is. Csak a
kisnémet egység létrejöttével szűnt meg, amikor is a tagállami
törvényhozás tartományi szintre szorult. Ez megfelelt annak az elvnek,
mely szerint az alacsonyabb szinten álló terület joga „megtöri” a
magasabbét.

Corpus iuris
Canonici: A római katolikus egyházjog 1918-ig hatályban maradt hivatalos
törvénygyűjteményének, a Corpus iuris Canonicinek összeállítására és
kiadására 1580/1582-ben került sor. Ezt váltotta fel 1918-ban a Codex iuris
Canonici.

Decretalis: a különösen 1054. után jelentőssé váló pápai törvények.

Decretum
Gratiani: Az egyházjog első jelentős tanítómestere, Gratianus, tanítási célra
különböző forrásokból mintegy tansegédleti célból 1140. körül állította
össze, kompilálta Concordia discordantium canonum c. gyűjteményét,
melyet az utókor róla Decretum Gratianinak nevezett el, noha e
gyűjtemény, mint olyan soha nem emelkedett törvényi (decretum) szintre.
Az eredeti és hamis (apokrif) egyházi törvényeken kívül egyházi
szokásjogot is tartalmazott.

Deutschenspiegel: 13-14. századi német szokásjogi tükrök egyike. 1274/75. Némettükör

néven ismert jogkönyv egy augsburgi minorita szerzetes által lefordított
Szásztükör, délnémet szokásjoggal, valamint római és kánonjoggal
kiegészítve. Közvetítő szerepet töltött be a Szásztükör és a Svábtükör
között.

Dienstrecht: A személyi alapú jogok egyike, a miniszteriálisok joga, ami az uruknak

nagyobb jogosultságot adó szolgálati jog.

Dorfrecht: Paraszti-falusi közösségi jog, mely szoros kapcsolatot mutat a földesúr-

jobbágy viszonyt rendező, ugyancsak szokásjogi jellegű uradalmi joggal
(Hofrecht). A közösségi jellegű, germán eredetű törzsi jogi elemek a falusi
jogban bizonyultak a legmakacsabbnak.

Ecclesia vivit lege Romana: Az egyház és az egyháziak a római jog szerint élhettek.

Egypajzsos nemes: A Német földön a hűbéri ranglétrának tagja a 12. században

(hadipajzsrendszer), azonban a 13. századot nem élte túl. Azok a
kisnemesek tartoztak ide, akik hűbért kaphattak, de nem adhattak. A sváb
tükör szerint a 7. hadipajzs birtokos az egypajzsos nemes.

10
Eike von Repgow: A Szász tükör szerzője, az első jelentős, hazai jogot művelő német
jogtudó személyiség 1180-90 között született Reppichau faluban; 1233.
után az oklevelekben nyoma veszett. Társadalmi helyzete szerint
esküdtképes nemesszabad volt. Több hűbéruraság szolgálatában állt. A
kánonjog ismeretéről is tanúskodó jogkönyvét, amely alapján a szász
Osztfália tartomány- és hűbérjogát tartalmazta, latinul írta, de Falkenstein
gróf kívánságára 1224 körül németre fordította. Római jogi és kánonjogi
ismeretei is voltak.

Ellenállási jog: latinul: ius resistendi. Az Aranybulla 31. cikkelyébe belefoglalt joga a
nemességnek, hogy ellenállást szerezzen a király ellen, ha az hűtlenné válik
a néppel szemben. Az 1687. november 17-én és november 10-én a
pozsonyi országgyűlésen lemondtak a rendek erről a jogról, valamint a
szabad királyválasztás jogáról.

Fehde: A germán nemzetségi bosszúból levezethető lovagi magánharc.

Feudum: lényege az, hogy minden a királyé. Minden az ő tulajdonában van, de nem
kapitalisztikus, hanem valóban a király tulajdonában van, és ő adományoz.
Földbirtok, földadomány.

Frankenspiegel: Franktükör, amelynek alapja a Svábtükör volt, bajorországi frank

szokásjoggal kiegészítve. Célja az általános német császárjog megalkotása,
miért is „kis császárjognak” is hívták. Főként a hesseni frank vidéken,
valamint a birodalmi városokban alkalmazták.

Gewere: (durván birtok/lás) jogi műszó. Komplex fogalom, alapvetően materiális

dolgok feletti hatalom gyakorlást jelenti. Talán a Munt középkori változata,
mert ide tartozott pl. a földesúr jobbágyok feletti hatalma. Pallosjog esetén
élet-halál ura is lehetett. Szegények feletti hatalmat is jelentett. A régi
magyar jog világában a birtoklás szóval adható vissza.

Glosszátorok: Előbb csak a római jog, később a kánonjog művelői. A glosszátoriskola

megalapítója Irnerius volt. A glosszátorok jogesetmegoldásokat is
készítettek (tényállás, kérdés, álláspontok, megoldás).

Gratianus: Az egyházjog első jelentős tanítómestere, tanítási célra különböző

forrásokból mintegy tansegédleti céllal 1140. körül állította össze,
kompilálta Concordia discordantium canonum c. gyűjteményét, melyet az
utókor róla Decretum Gratianinak nevezett el, noha e gyűjtemény mint
olyan soha nem emelkedett törvényi (decretum) szintre.

Hadipajzs: A német feudális társadalom rendje leginkább a hadipajzs rendszeren (a

hadra kelt lovagsereg hadrendjén) keresztül ábrázolható. A hűbéri
rendszerbe kapcsolt elemek mindegyike egy meghatározott hadipajzshoz
tartozott. A hadipajzsok között a közlekedés szinte lehetetlen volt. A
hadipajzsok rendjét megtörni nem lehetett: nem fogadhattak el azonos
pajzsállású, sem alábbi pajzshoz tartozó hűbért, mert ezzel

11
 lealacsonyították volna saját pajzsukat. A legelső pajzs a királyé volt, majd
ezt követték:
2) az egyházi fejedelmek,
3) a világi fejedelmek (legfőbb méltóságok, király tanácsadói),
4) a grófok és bárók (szabad urak),
5) nemesek, „középszabadok”,
6) ministerialisok (az eredetileg szolgarendű fegyveresek),
7) az egypajzsosok (kisnemesek)

Hansa szövetség: A Rajna menti és az északi városok szövetkeztek először a kereskedelem

védelmére, ezekből alakult a Hansa szövetség, mely célul tűzte ki a
kereskedelmet vizen és szárazon megvédelmezni. Fénykora a 13-14.
századra tehető. Ezen városok közül kiemelkedik Hamburg és Lübeck,
melyek magukhoz gyűjtik a régi szövetségeseket és az újonnan
csatlakozókat. Keleten Reval, északon Bergen, nyugaton London, délen a
Rajna s Elba-menti nagyobb városok.

Hadipajzsrendszer: Egy olyan hűbéri hierarchiát jelent, amely lehetetlenné tette a király
számára az alvazallusokkal való érintkezést, és a hierarchia adott fokán álló
számára mondhatni örökre kijelölte az őt megillető helyet.

Hűbéri bíróság: Sajátos vazallusbíróság, amely a földesúri, a hűbéri és a volt grófi (állami)
joghatóságot is gyakorolta. Tehát a hűbéri és állami hatáskörök (justice
feodal, justice seigneurale) összeolvadásával a hűbéri bíróság közjogi
funkciókat is ellátott. A fejedelmek törvényeket is alkottak, de azok
érvénye csak a kizárólagosan saját hatalmuk alá tartozó részekre terjedt ki,
míg territóriumuk többi területére csak akkor, ha vazallusaik ahhoz
hozzájárultak. Felbomlott a régi hadszervezet is. A hűbérúr megszerezte a
király parancsadási jogát, melyen természetesen maga is osztozni
kényszerült szuverénné váló vazallusaival. A király a Karoling-korból
származó jogait egyedül az egyházzal szemben tudta megőrizni.

Interregnum: A Nyugat-Római Császárság idején II. Frigyes halála után 1254-ben kihalt
a Hohenstauf dinasztia és egéyzen 1273-ig nem volt elismert császár. Ez a
Nagy interregnum időszaka volt (anarchikus időszak). Mo-on két ilyen
időszak volt jelentős: az Árpád-ház kihalása (1301.) és Károly Róbert
(1308) trónralépése között volt hosszabb interregnum.

Invesztitúraharc:A vallási és politikai hatalom különválása volt. Előzménye II. Miklós pápa
pápaválasztási dekrétuma volt (1059.), melynek kibocsátása IV. Henrik
(1056-1106) kiskorúsága idején gyakorolt „gyámkormányzata” (1056-
1065) időszakában történt. A kardinális kollégium kizárólagos hatáskörébe
utalta, s kizárta a császárt a pápák beiktatásából és elmozdításából. IV.
Henrik és VII. Gergely pápa közötti invesztitúraharc volt a legjelentősebb.

Ius commune: A birodalom római jogi és kánonjogi alapú közönséges jogának

megnevezése.

Jogforrások a kánonjogban: a) Biblia: a Szentírás Ó- és Újszövetsége, valamint

b) az egyetemes és nemzeti zsinati határozatok,

12
 c) a különösen 1054. után jelentőssé váló pápai törvények
(decretalisok), továbbá
d) a királyi (császári) törvények, különösen a frank capitularek.

Jogkönyv: A 13. századtól (Európa-szerte) sorra összeállították a magánmunkálaton

alapuló, ám kezdettől fogva mintegy hivatalosnak is tekintett s ekként
alkalmazott jogkönyveket.

Kamattilalom: uzsora=bűn  kamattilalom

Nem volt kötelező a világi jog fejlődésére az uzsora elleni küzdelemben a
bibliai eredetű kamattilalom erőltetése. V. Kelemen pápa 1311. évi
törvényében elvileg semmissé tett minden, a kamattilalommal ellentétes
világi törvényt.

Kánonjog: A középkorban még egységes (nyugati) keresztény egyház joga a kánonjog

volt, melyet az egyház egysége folytán e korban az egyházjognak
tekinthetünk. A reformáció után viszont már a hitfelekezetek külön-külön
egyházjogáról beszélünk, sőt az állami felügyeleteknek is kialakult
alkotmány- és közigazgatási jogi eredetű egyházjoga.
A pozitív egyházjog, a kánonjog (ius canonicum) mellett az egyháznak volt
még elvileg ezt és a világi jogot is eszmeileg befolyásoló, természetjogi
jellegű „isteni joga” is, melynek hatása különösen a pozitív jog elméleti
továbbfejlesztésében volt jelentős. A kánonjog Kelet és Nyugat egységes
egyházának egységes joga volt.

Kommentátorok:A 13. századra már nem csak Itáliában, hanem Franciaországban is

működtek jogi fakultások, és mindkét területen a kommentátorok adtak
modern, alkalmazható jelleget a glosszáknak. A kommentátorok már nem
csak a tiszta római joggal foglalkoztak (arra már inkább kiegészítő
jelleggel tekintettek), hanem a statútumokat is figyelembe vették és
elméletileg kidolgozták, így a jogászképzésben a partikuláris jog is
szerephez jutott.

Konziliátorok: A fejedelmi udvarokban vagy városi kommunákban kifejtett gyakorlati

jogászi tevékenységük folytán tanácsadóknak, konziliátoroknak is nevezték
a kommentátorokat.

Közönséges nemesek: vagy „középszabadok”  Mittelfreien

A 12. században a hadipajzsrendszer hierarchikus piramisának 5.
szintjén találhatóak.

Landesherrschaft (tartományuraság): A francia jogot kezdettől a territorialitás elve

jellemezte. Ebben egyaránt kifejezésre juthattak az ország tényleges együtt-
tartására törekvő király és hűbéri piramis felsőbb szintjein tényleges
tartományuraságot kivívó nagy hűbéreseknek egymásnak ellentmondó
érdekei. Területi jellegű, a feudális viszonyok meghatározott személyi
körökre vonatkozó jogával felruházott személy.

Landrecht: Germán törzsi jogból kialakult tartományi jog a Landrecht.

13
Adománykényszer: Az uralkodóra szállt hűbérbirtokot 1 év és 1 napon belül el kell
adományoznia.

Liber extra: IX. Gergelytől származó hivatalos joggyűjtemény 1234.

Libri feudorum: (Consuetudines feudorum) című joggyűjtemény a 11-12. században

keletkezett, s egyaránt tartalmazott szokásjogot, bírói joggyakorlatot,
valamint német-római császári törvényeket II. Konrádtól (1037.), III.
Lothártól (1136.) és I. (Barbarossa) Frigyestől (1158.). Jellemzője a kis
vazallusok hűbérjogi helyzetének elismerése, valamint az
adománykényszer kimondása.

Magdeburgi városjog: A Szásztükör hatását tükröző magdeburgi városi jogkönyvek voltak

Görlitz, Löwenberg, Neumarkt, Berlin és Silleiner városokban. A
legnagyobb bel- és külföldi hatása a magdeburgi jognak volt, amely a 12.
században vált ki Osztfália jogából. E fórum nem csupán e város
polgárainak ügyeiben járt el, hanem a hozzá forduló leányvárosainak jogi
útmutatásokat adott, sőt fellebbezésre ítéletet is hozott ügyeikben.

Mark-közösség: A Mark-közösség a határjelekkel körülhatárolt (nagy) családi földeket

rendszeresen felosztotta; idővel ez az újraosztás elmaradt. A (nagy) családi
használatú jobbágyparaszti telkek mellett voltak közös használatú
területek: leginkább legelők és erdők, melyek falusi községek vagy más
testületek – adott esetben éppen ezek használatára alakult Mark-
közösségek – birtokában s közös kezelésében voltak, s a tagok
magánhasználatára s közhasználatára egyaránt szolgáltak.

Miniszteriális: A 12. században a hadipajzsrendszer hierarchikus piramisának 6. szintjén

állnak, az eredetileg szolgarendű fegyveresek.

Német Aranybulla: (1356.) amely többek között a választófejedelmek királyválasztó jogát

rendezte. A választófejedelmek teljes önállóságot kaptak udvaraikban, csak
a pénz- és vámügyek, és bányászat marad királyi kézen.
(Luxemburgi) IV. Károly (1347-1378) nevéhez fűződik. 7
választófejedelem: manzi, kölni, tieri érsek, cseh király, szász herceg,
brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf.

Ofner Stadtrecht: Az 1403. és 1439. között szerkesztett Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht)
valószínűen Johannes Siebenlinder, egykori budai bíró és főharmincados
tollából származott, szemléletesen eleveníti meg előttünk a budai piac
forgalmát és a harmincadhivatal működését Zsigmond korában.

Osztott tulajdon: Az osztott tulajdon rendjét, tekintettel a „feudális” társadalmi viszonyok

még fennálló intézményeire. Ezeknek a természetjogtól is befolyásolt
rendszerében a szorosan vett tulajdona főtulajdonost illette, míg az
altulajdonosok társtulajdonosként és az általános használati jog élvezőiként
jelentek meg. A recepció az „osztott tulajdon” elvének fenntartása mellett a
klasszikus római dologi jog behatolását is jelentette.

Örök országos béke: 1495-ben dekralálták a wormsi birodalmi gyűlésen.

14
Privilegium canonis: a klerikusok sérthetetlenségének vélelme. Ez a kánonjoggal,
nyugatrómai egyházzal ellentétes tanok, elemek megsemmisítését szolgálja
(pl. inkvizíció) – az inkvizitórius eljárás mintája, az elrettentés a cél.

Privlegium fori: Egyházi személy kiváltsága, aki eljárás esetén igényt tarthatott arra, hogy
ügyét a Szent Szék bírálja.

Rajnai palotagróf: Német területeken a német Aranybulla óta 7 választófejedelem választja a

császárt, melyek egyike a rajnai palotagróf.

Rechtsfindung: A középkorban a bíró nem csupán alkalmazta a már meglévő jogot, hanem
az esetből mintegy „kihozta”, „megtalálta” a jogot.

Reichsabschid:

Reichskammergericht: Birodalmi kamarai bíróság 1495-ben került felállításra (a worms-i

birodalmi gyűlésen), amely „bizonyos eszmei jelentősséggel bír a német
jogfejlődésben”, a valóságban nem tölthette be a birodalmi
központosításban neki szánt szerepet. Az önérdekű birodalmi rendek
igényeit elégítette ki, elsőfokú hatásköre alig volt, a föllebbvitel alól pedig
minden valamire való tartományúr a privilegium de non evocando ac non
appellando révén kivételezettséget nyert tartományának

Reichstag: Birodalmi gyűlés, ahova a rendiség korában a birodalmi és szabad városok

birodalmi rendek lévén követeiket a birodalmi gyűlésbe küldték.

Rend: Népes társadalmi csoportok alkotják a rendeket. Azonos jogállású

személyek csoportjai a rendek. Az alábbiak határozzák meg a rendeket:
- életmód,
- vagyoni helyzet,
- jogállás.
Átmenet a hűbérségből a rendiségbe.

Római jog recepciója: A megbukott Nyugat-Római birodalom helyén szerveződő barbár

germán törzsek a római jogot alkalmazták, pl. törvénykönyvet állítottak
össze. A XI. században megjelentek az egyetemek, ahol a római jogot
tanították. A római jog szabályait alkalmazták a nem szabályozott
kérdésekben is. Kettévált az egyházi és római jog.
A XVIII. századi természetjogi iskolákban is megjelent a római jog: az
abszolút helyes megtalálása.

Romzug: Császári cím  „rómába vonulás”, ott a pápa császárrá koronázta.

Rendiség idején.

Sachsenspiegel: Szásztükör 1221/24. A 13-14. századi német szokásjogi tükrök közül az

első. Szerzője Eike von Repgow az első jelentős, hazai jogot művelő német
jogtudó személyiség. A Szásztükör előszóból és két részből áll:
1) tartományi jogból és
2) hűbérjogból áll.

15
 A Landrecht a paraszti és „nemesi” életviszonyokat fogta át, kihagyva
belőlük a városi jogot és a miniszteriálisok szolgálati jogát. A
Lehnrechtjében sem maradt meg a szász viszonyoknál, hanem fölvázolta a
birodalom hét fokozatú hadipajzsrendjét, ami nem csupán birodalmi
hadrendet, hanem társadalmi állást is jelentett. Részletesen tárgyalta a
német hűbéri jog dologi és személyi intézményeit, valamint a hűbéri
bíráskodást. Az ősi szász hagyományokhoz való ragaszkodás jellemezte.

Schöffengericht: Az egykori frank századbíróságok jogutódaiként eljáró „esküdtbíróságok”,

a tartományi jogot alkalmazták.

Schwabenspiegel: A Svábtükör egy augsburgi franciskánus barát műve, amely az

előbbiekhez sajátos sváb törzsi jogot is felvett, ám célja egy általánosan
ható jogalap megteremtése, összefüggésben Habsburg Rudolfnak a császári
trónra kerülésével. Hangsúlyozta, hogy a császár nem csupán a törvények,
hanem a Landrecht alkotására is hatalmat bír. Egyebekben meghagyta a
Landrecht és a Lehnrecht elkülönítését; birodalmi jogi irányultsága miatt
császárjognak is nevezték.

Stadtrecht: Alá- vagy mellé rendelt települési jog, úgy is mint kiváltságos jog, a városi
jog. Germán alapokon, a római jog távoltartásával fejlődött ki, s meg is
felelt a városi társadalmi-gazdasági viszonyoknak.

Statutum: törvényi jogot jelenti. Idővel a statutum fogalom kiterjedt az adott ország
minden szintű írott vagy feljegyzett jogára. A város közönsége (tanácsa
vagy valamely tágabb testületi szerve) is alkothatott statutumokat, erre
először a lombardiai városokban került sor.

Talio elve: A büntetőjog legősibb módja a bosszúelv. Ennek jellemzője, hogy

kollektív, azaz az elhalálozott nemzettségének joga van bosszút állni a
gyilkoson vagy annak nemzettségén. Ugyanakkor a viszontbosszú tilos.
Egyszerűen ez az elv a: „szemet-szemért, fogat-fogért” elve.

Translatio imperii: Történetföldrajzi értelmű. A pápai koronázás révén a császári hatalmat

az egykori nyugatrómai birodalom területén a bizánci császárról a frank
birodalom fejére ruházta, akinek örököseként a 10. században Ottó német-
római császár vette át.

Tükröző büntetés:

Választófejedelem: A német területeken a német Aranybulla óta 7 választófejedelem

választja a császárt, ezek a: manzi, kölni, frieri érsek, rajnai palotagróf,
brandenburgi őrgróf, szász herceg, cseh király.

Wormsi birodalmi gyűlés: 1495. évi wormsi birodalmi gyűlésen fölállították a birodalmi
kamarai bíróságot. A deklarált örök országos (birodalmi) béke mellett
megalkották a legfőbb közös bírói fórumokat. Az újkor hajnalán
bekövetkezett „teljes” recepciót a wormsi birodalmi gyűléstől
számíthatjuk.

16
Wormsi konkordátum: 1122. a birodalmi püspökök (érsekek) császári alárendeltségét
széttörte, nekik és az apátoknak lehetőségük nyílt a birodalomhoz a
hűbérjog alapján önként csatlakozni. Esküt nem tettek, javaikat a császártól
kapott püspökbottal szerezték meg. A király ezentúl csak, mint hűbérúr
rendelkezhetett a birodalmi egyházi javakkal; ugyanakkor egyetlen püspök
vagy apát sem gyakorolhatott hűbérúri jogokat, funkciókat anélkül, hogy
maga ne lett volna a király (császár) hűbérese. Így alakult ki az egyházi
tartományuraságok hadipajzsa.

Zsinati határozat: az egyetemesek, közülük jelentősek a laterániak (1215.), melyek az

egyházi és világi iurisdictio elválasztását, az egyházi bíróságok világiakra
is kiterjedő hatáskörének meghatározását, valamint a házassági jogi
intézményeket szabályozták. Az egyház egységének helyreállítását
szolgáló tridenti zsinat, 1564. pápa által a határozatai megerősítették,
különösen a házassági köteléki jogban fontosak.A zsinatok lehettek
nemzetiek  az egyetemes kánonjog mellett/alatt kialakulhattak sajátos
egyházjogi intézmények is.

Középkori Francia jogtörténet (X-XVI. század)

Bailliage: A főbírói kerületek, baillage-ok Franciaország északi részén alakultak ki. A

király közvetlen felügyelete alatt álló 15 kerület volt. Több előljáróságból
állt egy-egy személyhez kapcsolódó bailli-i kerület amely egy
gazdálkodási, hadvezetési és bíráskodási terület volt a királyi kúriának
alárendelve.

Baillis: 13. században a király által kinevezett hivatalvezetők, királyi baró először
4 (ők a kúria tagjai voltak, bíráskodtak és elszámoltak), később vidéki
főballikat is kinevezett a király, akik több alballit is ellenőriztek, ügyeltek a
királyi törvények és a parlament törvényeinek végrehajtására. A kúriában, a
parlamentben és a számadási kamarában is esküt tettek.

Beneficium: Adomány birtok a frank kori hűbéri rendszer egyik fő tényezője, a

vazallitás azaz a személyes szolgálat mellett eredetileg élethosszig nyújtott
szolgálati birtok, nagysága 100-200 jobbágytelek. A Karolingok hivatalt is
szoktak adományozni (grófit) vele együtt járó birtokkal. IX. századtól
kezdtek a beneficiumok örökölhetővé válni.

Bérbirtok (censive): Közrendű parasztbirtok, mely falusi és városi is lehetett. Különvált a

nemesi jellegű feudális birtoktól.

Címzés és pecsét
nélküli ordonnance: Az ordonnance-nál alacsonyabb jogforrás. Lényege: konkrét, a
közigazgatás, a rendészet, a hadsereg, a hajóhad ügyeiben kiadható
rendeletek. Tipikusan célzott területi hatályúak.

Compositivo (jóvátétel): Vagyoni elégtétel, a bosszút megváltó jóvátétel. Pl. az eljegyzéssel

lekötött,de el nem vett menyasszony rokonsága bosszút is állhatott vagy
compositióként bírságpénzt igényelhetett. A nőrablások esetén a

17
 jóvátételből fennmaradó állami büntetőjog tiltása elejét is vette e szokás
fennmaradásának.

Connetable: A kamarás a kincstárra felügyelt; az istállógróf, hatáskörébe tartoztak a

lovak és a kocsik, s ő szervezte az udvar utazásait, segédei voltak a
marsallok. Bírói funkciót is ellát.

Coutume: Szokásjog. 1454. évi királyi törvény alapján megkezdődött a francia

szokásjog hivatalos feljegyzése, összegyűjtése.

Coutumes de Beauvaisis: Philippe de Berry sire de Beaumanoir (1250–1296), királyi bíró

volt. Robert le Clermont-nak, IX. Lajos francia király öccsének
megbízásából írta híres jogi munkáját Coutumes de Beauvaisis címmel.
Beauvaisis tartomány szokásjogát írta le (1280.). A kor fő műve. Fő forrása
a bírósági joggyakorlat és a grófság és a szomszédos tartományok
szokásjoga. Ha ez nemvolt elég, akkor másodlagosan a kánon joghoz vagy
a római joghoz fordult. A római jogot a Francia Királyság közös jogához
tartozónak vélte.

Coutumier: Francia szokások, amelyek inkább északon maradtak meg és a germán

tradíciók hatottak rájuk.

Domonium directum (egyenes tulajdon): Főtulajdonjog a földesúré. A hűbérúr tulajdonát a

rendelkezési jogot magában rejtő egyenes tulajdonnak nevezték. A XVIII.
században már a dominium utilét tartották a római joghoz hasonlító teljes
tulajdonnak.

Dominium utile (használati tulajdon): Használati tulajdon a jobbágyé. A vazallus tulajdona,

„altulajdon” a hasznok szedésére.

Egyes rendek külön gyűlései: A három rend külön-külön is – országos és tartományi szinten
– összehívhatóvolt. Különösen az egyháziak lettek számottevőek.

État Généraux (általános rendi gyűlés): Első rendi gyűlést 1302-ben IV. (Szép) Fülöp
idején ült össze először. (A törvényalkotás jogát nem szerezte meg, a
beleszólás jogát soha.) Ettől kezdve ötletszerű időpontokban hívták össze a
rendi gyűléseket. A rendi gyűlés nem szuverén.  a király hívja össze.
1439-ben a francia király az État Généraux-val megszavaztatta a rendszeres
hadi adót. Ettől kezdve még hézagosabbá vált az összehívása a rendi
gyűlésnek. 1614-ben utoljára ült össze, majd 175 év telt el úgy, hogy a
francia État Généraux-t nem hívták össze. A forradalom előestéjén hívta
össze őket a király, de État Généraux ként már akkor nem ült össze, ezért
az 1614-es ülés az utolsó. Három Kúriában ülésezett a rendi gyűlés:
1) Papság  felső papságot értjük itt alatta,
2) Nemesség,
3) Harmadik rend  nincs önállóneve, itt húzóerő a zömmel városi
polgárság volt. Az önálló szabad paraszti réteg még létezett és még ők
is küldtek követeket a rendi gyűlésbe.
A király/kancellár nyitotta meg. SA tanácskozások, a határozathozatalok a
rendi kúriákban párhuzamosan zajlottak, általuk választott elnök

18
 vezetésével. A külön hozott határozatok összegzésével alakult ki a
végleges és egységes döntés, amely a király által elfogadva vált hatályossá.
Három hatáskörben tanácskoztak: a) bíráskodás,
b) adómegszavazás,
c) törvényhozás.

Harmadik rend: A polgárságot és a személyében szabad parasztságot más szempontból a

városok és a falvak szabad elemeit foglalta magába. Maga lett a nemzet.

Írott jog országai: A Loire-folyó volt a vízválasztó, az írott jog országai a Loire-tól délre eső
területek; római jog által megérintett terület (1219-ig Párizsban oktatják).

Kollektív meghívó: A rendi gyűlésre a városok: kollektiv meghivót kaptak.

Édit: XVIII. században alakult ki, kisebb királyi jogforrás, mely nem igényelt
parlamenti beiktatást; korlátozott körre kiadott rendelet volt.

Moulins-i ordonnance: Az uralkodó az 1566-ban kiadott moulins-i ordonnance szerint az

oszthatatlan és elidegeníthetetlen királyi birtokok egyedüli urának
számított.

Notables gyűlése:Az előkelők gyűlése a XIV. századtól, a király szabadon válogatta össze,
kvázi tanácsadó testület volt, politikai értéke jelentéktelen.

Nyomozó elv: Inkvizitórius eljárás. A feudális abszolutizmuskorára a büntető eljárásoknál

a vádelvet kiszorította a nyomozó elv követése. Ekkortól 13. sz. válik szét a
polgári és a büntető eljárás. Nagy szerepet kapott a tanúbizonyítás.

Ordonnance: Francia királyi törvény 1245-ben. Törvényt az uralkodó csak akkor

adhatott ki saját jogán, ha korona országairól rendelkezett: különben csak
az egyháziak és bárók jelenlétében és tudomásával bocsáthatta ki. A
rendiség kezdetétől a XIII. században a rendi gyűlések közreműködésére is
szükség volt, de inkább csak véleményt nyilváníthattak.

Pairek bírósága: A legfőbb hűbéri bíróság Franciaországban (a legmagasabb hűbéresek

közül 6 volt paire). Ítéletében a Lex Salica-ra hivatkozva – az előkelők
testülete ezt megerősítette – Fr. ország királyi trónjára csakis férfi ülhet, a
magánjogi törvényes öröklés szempontjai szerint Franciaország trónja csak
férfi-ágon öröklődhet. Az örökhagyó király halála után a trónörökös
herceg automatikusan az örökségbe lépett. A koronázás ennek mintegy
szentesítését jelentette.

Panaszfüzet: A rendi gyűlésre az egyházi, világi főurak: névre szóló, városok: kollektiv
meghivót, később: vazallusok és parasztok képviselői is, a követek:
"panaszfüzet"-et kapnak = követutasitás.

Párizsi Parlamentum: Központi szakbíróság. XIII. század közepétől a király által kinevezett
szakbírákból, tanácsosokból álló legfelső királyi bíróság, mely a
franciajogegység megteremtésében és az uralkodói hatalom erősödésében

19
 is közreműködött. Egy évben 2-4 alkalommal üléseztek. Ítéleteit írásban
rögzítik.

Philippe de Beaumanior: A XIII. században a kor fő művét a Coutumes de Beauvaisis-t

(1280.) alkotta meg. Királyi, bírói bailli volt. Fő forrása a Clemonti
bírósági gyakorlat, az egyes grófságok, a szomszédos tartományok
szokásjogai és a párizsi parlament ítélkezései. Másodlagosan a
kánonjoghoz és a római joghoz fordult.

Prévots: Király által kinevezett helyi emberek, akik a személyükhöz kapcsolt

birtoktestekből és jobbágyságokból állő előljáróságok élén álltak 
előljárók. Uradalmi, bírói és katonai hatáskörben jártak el.

Seigneur: Tartományúr, „igazi kiskirályok” voltak Franciaországban. A XIV.

században megindult egy sikeres központosítás, ami bedarálta a
tartományurakat és a királyi hatalmat megerősítették.

Sénéchal: A Kapeting-kor főkatonáinak elnevezése, a királyi hatalom, a legfőbb

katonai funkcióinak ellátói. Franciaországban 1328-ig uralkodott a
Kapeting dinasztia, majd a Valoha-ház követte őket.

Számadási kamara: A király rendes bevételeit gondozta, a királyi kincstárat is ő gondozta, a

királyi uradalmak felügyelője volt, pénzügyi bíróság is volt. Tagjait a
király nevezte ki.

Szent Lajos törvényei: 1270. táján született meg, nem csupán archiváló céllal születtek ezek
a jogkönyvek, hanem előre tekintve, hogy a jövő számára használhatóvá
tegyék. Ezért gyakran fiktív címeket tettek elé  azt a látszatot próbálta
kelteni (presztízyt, tekintélyt ért el vele), hogy valóban „Szent Lajos
törvényeiről” szól. Római jogi utalások is fellelhetők benne.

Szokásjog országai: Franciaországban a Loire-tól északra fekvő területek, amik homogén

jogi régiót alkottak, nagyok és kicsik egyaránt. Itt a germán, frank, burgund
alapú szokásjog volt meghatározó. A XXI-XXII. században íratlan jog 
tartományi, települési szinten. XXII. század a jogfeljegyzések időszaka,
lokális jogalkotás, különösen a városi statútumok, XXIII. században
jogkönyvek.

Tartományi rendi gyűlés: Ide hívták meg a tartományurak a három rend tagjait, követeit. A
királyok saját hercegi tartományukban is ezt tették. Az általános rendi
gyűlésekhezhasonló összetételben, szervezetben és hatáskörrel
tevékenykedtek saját területük illetékességi körében.

Treuga dei: A király bizonyos napokon megtiltotta a magánharcot és a bosszút.

Bizonyos személyeket is kivett a bosszú alól.

Angol jogtörténet (X-XVI. század)

40 shillinges választójog:

20
Act: Ma az angol forradalomtól csak ilyen jogforrás jön létre. A szuverenitás
átbillent az angol parlament ölébe. Az angol király feladatai formálisak.
Csak a király által szentesítettből lesz törvény, pecséttel ellátott, aláírt
törvények. Alapvetően nem blokkolhatja a törvényt. Még ezt sem kötelesek
alkalmazni az angliai bíróságok  csak ha a királyi felsőbb bíróság
használja.

Admirális Bíróság:

Assize: Királyi tekintéllyel kiadott törvény jog, ünnepélyes törvénylevél, de

rendszerint a bárói tanács üléséről bocsátották ki.

Békebíró:

Bill: Később jelenik meg a középkor legvégén az újkor hajnalán. Nem csak
megpendít egy témát, hanem meg is szövegezi, rögzíti a tartalmat, de a
király pozíciója még nem változott. Megszövegezi a parlament a törvény
javaslatát, de a király tetszésétől függően el is utasíthatja.

Bookland: A XIII. századra kialakult 3 féle birtoktípus egyike, amely szerzeményi

birtok. Királyi adománybirtok, elidegeníthető  háttérbe szorította az ősi
jogot  királytól nyert birtok lehetett csak, de forgalom korlátozás alá nem
tartozott. Nemzettség tagjainak gyökérjoga volt az ősi birtokon.

Britton: A bírói ítéletek olvasható testet jogkönyvekben öltöttek  Britton (francia

nyelvű jogkönyv)

Charta: A királyi törvények egyik megjelenési formája. Ünnepélyes kiváltságlevél

 melyet a király személyesen bocsát ki ünnepélyes keretek között.

Clarendoni Assize: 1166: a Clarendoni Assize-ban rögzitik, hogy az utazó királyi birák a
vádemelést a jury döntésére bizzák (ez vezet a vádemelő nagy jury - grand
jury - kialakulásához). Királyi parancs (verdict) kötelezi az igazmondásra.
A grand jury állásfoglalását a vádlevél (bill of indictement) hátlapjára irták
= alap az eljárásra. Bünösség kimondása után: a biró a szomszédos
közösség tagjaiból itélkező kis jury-t választ. Ez csak akkor járhat el, ha a
vádlott rábizta magát vidékére.

Clarendoni Constitúciók: II. Henrik korlátozni kívánta az egyházi személyeknek a királyi

igazságszolgáltatás alóli függetlenségét. Az 1163. októberi westminsteri
gyűlésen Becket elutasította a súlyos bűnökkel vádolt klerikusok világi
bíróság elé állításának jogosságát. Az 1164. január 30-án Clarendonban
összegyűlt királyi tanács döntésének engedett ugyan, de az okiratra nem
tette rá pecsétjét, és visszavonult az udvartól.

Common Law: Anglia akkori törvényi és szokásjoga együttesen, szűkebb jelentésében a

felsőbíróságok ítélkezésében kialakult precedensjogot vagy az angol
országos szokásjogot. Vagyis az Angliában érvényes országos ius
commune.

21
Copyhold: Hűbéres parasztbírtok, járadékokkal terhelt szabad paraszti-polgári
jobbágybírtok, mely korán bérbirtokká alakult át. A kora újkorban a nem
szabad birtokok közé tartozott.

Csillagkamara bírósága: (Court of Star Chamber) (abszolutizmus idején) önkényuralom

biztosítására az abszolutizmus bíróságai közül a Csillagkamara bíróságot
1358-ban a politikai természetű bűnügyek kezelésére állították fel.

Domesday Book (Utolsó ítélet könyve): 1086. Hódító Vilmostól alakul ki egy adminisztratív
intézkedés (mindennek vallási dimenzióban fogant címet adtak) 
Birtokkataszter  birtok összeírás volt, mindent precízen összeírtak. A
vazallusok nevét és birtokuk nagyságát tüntették fel.

Equity: (Kancellár) Angol specialitás ez a jogforrás. Méltányossági jog. A

kancellár a common law-val szemben királyi felhatalmazásból új jogot,
méltányossági jogot alakított ki. A XVII. században alakult önálló joggá,
jogrendszerré. Kialakulásához az vezetett, hogy egyre nehezebbé vált
precedenst találni, a precedens rendszer egyre statikusabbá vált. Az equitas
 méltányosság szót alkalmazták rá.

Esküdtszék (jury): Megbízható és szavahihető emberekből állt, akik tanúskodtak a

bizonyítandókérdésekről. Kezdetben a szomszédjogú közösségek képviselete.
A királyi tisztviselők a juryktól tudakozódnak eskü alatt az állami érdekek és a
közrend megsértői után.  így vette kezdetét az angol esküdtszék
kialakulása.

Fleta: A bírói ítéletek olvasható testet jogkönyvekben öltöttek  latin nyelvű

jogforrás a XIII. századi angliában. Henry Bracton 1290. körüli kéziratának
egyik rontott változata.

Folkland: A XIII. századra kialakult 3 féle birtoktípus egyike, mely magyar analógiák
szerinti ősi birtok, régi nemzettségek által birtokolt földbirtok. 
közösségi jogáltal szabályozott birtok. Nemzettség tagjainak gyökérjoga
volt az ősi birtokon.

Henry Bracton: III. Henrik utazóbírája, majd a Királyi Tábla bírája. De legibus et
consuetudinibus Angliae (1256.) Tárgyalta az új hűbérjogi intézményeket,
az új ingatlanjogot, a királyi felsőbíróságok precedensét (2000 db-ot
dolgozott fel). Szerkezetében a római jogi institúciórendszert követte.
Egyik alkotmányjogi tétele: lex facit legem = a törvény teszi a királyt, nem
pedig fordítva.

Holtkézi törvény:1279. „holtkézi törvény” alól királyi mentesség érvényesül. Egyház csak
szerezhet birtokot, azt elidegeníteni nem lehetett, ettől fogva királyi
mentességgel lehetett elidegeníteni birtokot.

Hűtlenség: A hűség megsértése, a hűtlenség, a vazallus hűbérbirtokának elvesztésével

járt, ha az úr vált hűtlenné, szerepét a főhűbérúr vette át. A Libri Feudorum

22
 jellegzetesen vazalluspárti megoldása szerint ez esetben a hűbérbirtok a
hűbéres szabad birtokává: allódiumává vált.

Kancellári Bíróság (Court of Chancery): Hosszú ideig egyetlen tagja maga a (lord)
kancellár alkotta. 1730-tól lépett mellé bírótárs. 1526-tól világi kancellárok
addig csak egyháziak. A kancellár a király pontján állt. 1615-től a
kancellári bíróság meg is tilthatta a common law bíróságok ítéleteinek
végrehajtását.

Kincstári Bíróság (Court of Exchequer): Királyi pénzügyekkel foglalkozott. A kincstári

perekkel foglalkozott

Királyi Tábla (Court of King’s Bench): Mely elsősorban büntető perekben járt el. Ez a
királyi jelenlétben folyó bíráskodás, követi az udvart. Hatásköre később
polgári perekben fellebbezéssel eléje kerülő ügyekre is kiterjedt. Jelentős
feladatköre a királyi tisztségviselők felelősségre vonása.

Kis (ítélő) jury: 13. században kialakult az ún. kis jury, mint ítélő jury is. Kialakult az az
elv is, hogy aki tagja a nagy jury-nek az nem vehet részt az ítélő jury
munkájában. A jury tagjai nem saját tudomásukat adták elő, mint a tanúk,
hanem közvéleményt fejeztek ki. 14. századtól az esküdtszék csak
ténykérdésben és egyhangúlag nyilatkozott. Az esküdtek közé csak a
bizonyos jövedelmi határ fölötti szabad birtokosokat vették fel. Tudor
időben már úgy tartották, nem a “közvélemény” szócsöve, hanem a
“pártatlan” emberek testülete. A jury eljáráshoz később fűződtek garanciák
is, ilyen volt : kínzás eltiltása védő állításának lehetősége, vád kötelező
kikézbesítése stb.

Lordok Háza: Anglia „Felső Ház”-a, ahová nem választással jutnak a tagok, hanem a
király személyre szóló meghívójával, alanyi jogon senki nem juthatott be.
A király bizalmasainak politikai testületevolt beépítve. A parlamenti
struktúrában magasabb helyen foglalt helyet, az alsó ház nem alkothatott
nélküle jogot. 1485-ben a bírák, akik a parlamenti ügyekben jártak el, azt
deklarálták, hogy a hibás ítéletek ügyében a bíráskodás csak a Lordok
Házát illeti meg. A fellebbezés rendszere a Lordok Háza bíróságához a
Tudor időben alakult ki, főleg az impeachment ügyekre=fej- és
jószágvesztő ítélet, ill. a nemesség felony ügyeire korlátozódott.

Magna Charta Libertatum: A Plantagenet házból származó Földnélküli János II. Henrik
király legkisebb fia volt. Ragadványnevét atyjától kapta, aki kisebbik fia
születésekor már felosztotta birtokát idősebb fiai között (más változat
szerint azért kapta, mert országát jelképesen a pápának adta át és csak
kormányzásra kapta vissza). A Magna Charta nem új törvény volt, hanem
I. Henrik szabadságlevelének megismétlése és kibővítése. Bevezetésből és
63 részből áll, tartalma szerint kilenc részre osztható. Szavatolja az egyházi
rend, a nemesség, a bérlők és a városok jogait és kiváltságait. Szabályozza
a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás
reformját. Rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem
tagadhatják meg, illetve nem lehet késleltetni; szabad embert tárgyalás
nélkül nem lehet elítélni; jogszerű ítélet nélkül nem lehet letartóztatni,

23
 bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni.
Nevezetes záró rendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt
erőszakkal is rászoríthatja a Magna Charta betartására.

Mertoni statutum: 1236. törvényi jogforrás, jogi szemlélet megfogalmazódása. Az angol

királyi törvényhozás következetesen tilalmazta a római jogi oktatást.
„Nolumus mutare leges Angliae.”  „Nem akarjuk
felcserélni/megváltoztatni Anglia jogát.”

Mintaparlament: A mintaparlament 1295-ben alakul ki. Monfort-Parlament mintájára hívták

vissza  grófságok, városok követeit hívták meg. 1295-től a parlamentnek
kialakul az a fő struktúrája, mely a mai napig változatlan. Ez egy
kétkamarás parlament, 2 házba kerültek a követek (House of Common és
House of Lords).

Monfort-parlament: 1265. Simon de Monfort nevéhez fűződik. 2-2 lovag és 2-2 városi
képviselőt hívtak meg a bárók tanácsához, ez azonban nem vált
rendszeressé. Országos értelemben teljes reprezentációt mutatott.

Nagy (vád) jury: 1166-ban (Clarendoni Assiza) elrendelte a grófságokban és

századkerületekben eskü alatt hallgassák ki a században 12, a falvakban 4
legkiválóbb embert arról, kik a rablók, gyilkosok, tolvajok a kerületben ill.
a faluban. Ez a testület a nagy jury a nyilvános gonosztevők, a hűtlenek
elleni vádemelésre szolgált. A vád alól istenítélettel tisztázta magát a
gyanúsított, ha egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésére, de még önmaga
tisztázása után is elrendelhették, hogy hagyja el a vidéket.
Amikor az utazóbírák megjelentek a vidéken, a századkerület jury-je
nyilatkozott a gonosztevők személyéről, majd a századkerületek és falvak
népéből választott esküdteket kérték fel az ítélkezésben való
közreműködésre.

Oxfordi Províziók: 1258. (dokumentum) az „őrjöngő parlament” adta ki  ez még nem a

klasszikus képviseleti szerv, csak annak előképe. Az Offordi Províziók
viszonylagos részletességgel definiált cselekvési kötelezettséget és
szankciókat tartalmazott (királyi hatalom korlátozását célozta).

Petition: Kérelem nevű törvényi jogforrás, szervesen kapcsolódik az angol

parlamenthez. Ezt a parlament fogalmazza meg. Átvezet a parlament és a
király hatalomtörténeti vetélkedéséhez. Az angol parlament ekkor még nem
szuverén, ezért csak alázatos kérelemmel fordulhat a királyhoz és kérheti,
hogy ebben vagy abban a témakörben a király alkosson törvényt.  Ami
így jutott törvényre azon rajta maradt ez a név. Szuverenitás láthatólag a
király kezében van. Egészen az angol forradalomig volt jelen.

Polgári Bíróság (Court of Common Pleas): A főbíró irányította bíróság, mely a király
érdekeit nem érintő egyéb polgári perekben járt el, különösen
birtokügyekben, fellebbviteli fóruma a Királyi Tábla.

Precedens: Az írásba foglalt ítéletek egyben előző bírói döntést precedenst is

jelentettek, melyekre hasonló esetekben hivatkozni lehetett.

24
Ranulph de Glanvill: Sheriff, majd udvari főbíró 1187/89. első jelentős mű a common law-
ról a Tractatus de legibus et consuetudinibus regui Angliae. 14 könyvben
foglalta össze a királyi writeket külön a polgári, a büntető jellegűeket, az
anyagi jogot is kimunkálta a curia regia gyakorlatából pl. az öröklési jogot
és a szerződési jogot.

Sakktábla-kamara: Az ülésezés helyéről kapta meg a nevét 1156-1833-ig fennállt. Később

ez ketté vált:
a) kincstárra (királyi udvar pénzügyei) és
b) főszámvevőszékre (ország, vidék gazdasági ügyeivel foglalkozott

Senior: A frank birodalom széttagolódása után tovább bonyolódott a

hűbérrendszer. A közvetlen királyi vazallusok, mint seniorok vezették az
alvazallusi csapatokat.

Sheriff: A régi angolszász jog szerint ítélkező grófsági és századbíróságok

felügyeletét az utazó bírák látták el, olykor magát a bíráskodást is átvették.
Mellettük a grófságok élére kinevezett sheriffek is a központi hatalmat
képviselték. A sheriff parancsa (felszólítása) keresse meg az alperest és
állítsa vissza az eredeti állapotot peren kívül, ha nem teszi, külön perbe
hívják.

Statute law: Írott törvényi jog. (A parlament kialakulása előtt a törvényhozás királyi
jog, utána a király a parlamenttel együtt alkot törvényt. De a magánjog
alapjában szokásjog jellegű maradt (common law, equity)). A feudalizmus
korai századaiban a szokások és a precedensek mellett a statute szerepe
még jelentéktelen. A 19. században összeolvad a common law és az equity,
így a jognak 2 fő forrását különítik el: case law és statute law. A statute a
13. századot követően kezd szerephez jutni, azonban fontossá csak a 19.
századtól válik. Az írott jog a közjog, ezen belül is az alkotmányjog
területén tett szert legnagyobb befolyásra. Az ítélkezési gyakorlat ma is az
esetjogon, a ratio decidendi és a stare decisis elvein nyugszik.

Thomas Littleton: 1481. az anyagi jog első rendszerezője és ezen belül is főleg a birtok jogot
rendszerezte.

Utazó bírák: A XII. század végén, a régi angolszász jog szerint ítélkező grófsági és
századbíróságok felügyeletét utazó királybírák látták el, olykor magát a
bíráskodást is.

Writ (brevia): A király bírói parancsai. Nem egyszerűen idéző levelek voltak, funkciója,
mint a régi Rómában az actionak. A királyi udvarban, akik a writs-eket
fogalmazták profik voltak  ha helyt adtak neki, akkor mintát teremtett. A
XII. századtól kiterjedtek az alacsonybíróságokra is. Itt is csak wrottel
lehetett pert kezdeni.Az alacsonybíróságoknál az illető hűbérúr
felhatalmazása a per lefolytatására. Ha nem volt writ, nem lehetett per. 
így az ország minden bíróságára kiterjesztette a király a bírói főhatalmát.
Tartalmuk a per tárgyától függött. 1285-re 50 féle writ lett, betiltották
többféle writ kiadását.

25
Year Books: Évkönyvek, XIII. század végétől. Rendszeresen vezették  a common law
bíróságok valamennyi ítéletét leírták. Joganyaga a teljesség igényével
ölelte fel a jogeseteket. Fiatal ügyvédek foglalták össze a felsőbíróságok
előző évi gyakorlatát. Reports: eseti tudósítások. Records: a bíróságok
feljegyezték és közreadták ítéleteiket.

26