EURÓPAI JOG - ÉS

ALKOTMÁNYTÖRTÉNET TANTÁRGY
ANYAGÁNAK
ÖSSZEFOGLALÓJA
TANTÁRGYI TEMATIKA ALAPJÁN

KÉSZÜLT:
RUSZOLY JÓZSEF: EURÓPAI JOG-ÉS ALKOTMÁNYTÖRTÉNELEM C. KÖNYVE ALAPJÁN
(PÓLAY ELEMÉR ALAPÍTVÁNY, SZEGED, 2011)

1. A GERMÁN NÉPEK SZOKÁSJOGA, NÉPJOGI GYŰJTEMÉNYEIK ÉS

ÍROTT JOGFORRÁSAIK

- A skandináviai őshazájukból délre nyomuló germán törzsek évszázadokon át kapcsolatban voltak a

rómaiakkal, és a provinciák romanizált lakosságával
- e kapcsolat, a barbár népeknek egy fejlettebb társadalomhoz kapcsolódása általában tagadó volt
(háborúk, összetűzések), ám e mellett együttműködésre is sor kerülhetett
- a hatalomért marakodó római vezetők nem egyszer szövetségesként is (foederati) hívták őket
- amikor a nyugat-római birodalom regionális közösségekre esett szét, részeit már nem a központi
szervezet, hanem a keresztény egyház lelki (ideológiai) hatása kapcsolta össze
- a társadalom két eleme:
1. a germán törzsek szabadjai
2. és a római, vagy romanizált lakosság
- nem olvadt össze, ám a vezető rétegekben az egyesülés így is gyorsan végbement
- a germán törzsi uralkodók (rex=király) kíséretükkel együtt megőrizték vezető pozíciójukat, formailag
nem egyszer átvéve a római tisztségeket is
- A germán törzsek még sok elemet őriztek az ősi egyenlőség korából:
1. az abszolutikus kényszeren alapuló rend, helyébe a szövetkezett békeközösségek
léptek
2. a szabadok között közösségi renden alapuló biztonság uralkodott
3. a hivatal az úr és bizalmasa közötti bizalmi kapcsolaton alapuló szolgálat lett
4. az alattvalóból jogközösséget élvező társ lett
 5. a jogi parancsaktusokból ismét íratlan élethagyomány vált
- ezek összességéből formálódott a feudális rend
- A germánok találkozás a római kultúrával:
a. az antik tradíciókat leghamarabb és legteljesebben a foederati (nyugati, keleti gótok, burgundok)
vették át miután betelepedtek a római lakosság közé. Királyaik római magisztrátusi címeket
viseltek, törvényeiket római deákok (literátusok) és klerikusok szerkesztették, írásban átvették a
latint, beszédjükben a romanizált népnyelvet, ugyanakkor megőrizték hagyományos rendjüket,
szokásaikat
b. a germán törzsek jelentős része nem jut el az egykori római területekre (ószászok, frízek, északi
germánok) így őket meg sem érinti a római kultúra. Hasonlóan azokhoz a törzsekhez (alemánok,
bajorok, angolszászok, jütök) akik nem lévén érettek a római kultúra befogadásához, egyszerűen
elpusztították azt
c. A Rajna felső folyásánál lévő frank törzsek földrajzilag és a találkozás jellegét tekintve is
középúton voltak. A rajnai limes-el már évszázadok óta kapcsolatban voltak, amikor az 5.
században Gallia területére lépnek, és uralmukat fokozatosan kiterjesztik a Rajnától keletre élő
germán törzsekre, majd Itália északi és középső részére is. A Frank Birodalom, a germán törzsek
szálláshelyeiből és az egykori római területekből áll össze, ahol a két tradíció együtt él.

A germán jogokról

- a szoros értelemben vett germán kor az 5. században elkezdődött törzsi államok kialakulásáig tart
- ebben az időszakban a germán jog öröklődő szokások összessége, az életviszonyok szentnek tartott,
megtámadhatatlan rendje volt.
- a germán jog (forrásokban: êwa, /aevum/, recht, richt, lagh) a népgyűlési ítélkezésben öltött testet,
ahol minden esetben megkeresték és ítéletben kinyilvánították a megtalált jogot
- olykor a népgyűlések sok egyedi esetből állapították meg a jogot: ez a szokásjog (Rechtsvortrag)
- az így megállapított jog bölcs öregek révén nemzedékről nemzedékre szájhagyomány útján
öröklődött
- a jogi fogalmakat életképek formálták: pld. a férfi rokonok a kard -vagy lándzsarokonok, a női az
orsó- vagy guzsalyrokonok
- a jobb megjegyezhetőség kedvéért rímes mondókákba szedték a jogokat
- a germán szokásjog germán kultikus elemekkel átszőtt normarendszer volt: amelyet jellemzett az
isteni beavatkozás iránti igény ez a középkorban az istenítéletekben jelenik meg, vagy a
sorshúzás
- a germán jogra jellemző a tárgyisa szemlélet, amely részint a hely megválasztásában, részint
bizonyos tárgyak szertartásos használatában nyilvánult meg
- bosszúkesztyű bedobása, bírói pálca törése
- a germán jogot közösségi jelleg jellemezte. A jog és kötelesség az egyént kisebb-nagyobb
közösségekhez, a nagycsaládhoz, a nemzetséghez és végső soron a törzshöz (a néphez) fűzte
- a rokon nagycsaládok összessége a nemzetség (Sippe), ez védelmező és jogi közösség volt
- a vérrokonságon alapuló közösségeket már ekkor is jellemezte a területiség
- bizonyos törzsek találkozása a római kultúrával változásokat hozott: a germán törzsek nem vették át a
római jogot (annál jobban ragaszkodtak az ősi elvekhez), ezt meghagyták az alárendelt népeknek,
amely viszont az ő jogukkal nem élhetett
- a római és a germán lakosság közötti megoszlott személyi (származási) jogok különösen
megkövetelték a jog írásba foglalását
- e korban (5-6-sz. tol a 9-10-ig) az írott jog két forrását tartjuk számon:
1. lex: átfogó joggyűjtemény
2. pactus, capitulare: a király alkotta törvények
Népjogi és római jogigyűjtemények:

a. Joggyűjtemények:
1. leges Romanorum: a római vagy romanizált helyi lakosság joga
2. leges barbarorum: germán törzsi népjogok
b. germán jogi gyűjtemények
3. Wistum –formában népi bölcsességéként feljegyzett szokásjog
4. az ezt kiegészítő, megújító királyi törvényrészekből
5. ezek jelentősége a Nagy Károly által összehívott 802/3. évi aacheni gyűlés után
megnövekedett ekkor ugyanis elhatározták a birodalom egész területén a népjogok
megújítását és bizonyos fokú egységesítését
c. a népjogok összegyűjtése az erre a célra összehívott népgyűléseken folyt, írásba a király által
megbízott világi és egyházi írástudók foglalták:
6. a népjogi lexek nyelve a latin volt
7. a germán jogi fogalmakat a római jog kifejezéseivel határozták meg
8. germán kifejezést csak akkor jegyeztek fel, ha nem volt latin megfelelője
d. Joggyűjtemények:
 Codex Euricius: a nyugati gót Eurícius király nevéhez fűződik, 475/476, mely később kisebb
királyi törvényekkel is kiegészült
 Lex Visigothorum (654), , alapja a szokásjog, de egyházi hatás tükröződik rajta, hasonlít a
római vulgáris joghoz
 Lex Romana Visgothorum: amely a szankcionáló II.Alaric nyugati gót királyról a Berviarium
Alarici nevet is kapta (506) az első nagy római jogi összefoglalás, számos császári rendeletet is
tartalmaz. A frank korban is a római eredetű lakosságra alkalmazták
 Lex Burgondionum: (501-517) burgund törzsi népjogot tartalmaz, és királyi törvényjogot is,
személyi hatálya a burgundokra terjed ki, rómaiakra csak akkor, ha velük volt vitás ügyük
 Lex Salica: Klodvig király uralkodásának utolsó éveiben (507-511) népjogi gyűjtemény,
tartalmilag a Lex Visigothorumot tükrözi, (Nagy Károly idejében királyi a törvényekkel
kiegészítve újból kiadják Lex Salica Carolina néven (802-803)
 Capitula legi Salicae addita: 819-ben a sáli frank jogot birodalmi hatályúvá nyilvánítja
 Lex Ribuaria: I. Dagobert király uralkodása idején (623-639) Köln környéki ribuári frankok
számára kiadott királyi törvénygyűjtemény, burgund népjogi hatásokkal, Nagy Károly ezt is
megújította (terra Ribuaria, civita/ducatis Colonia)
 Lex Alamannorum: a 7. században, jelentős egyházi hatást mutat, az önálló alemann herceg
Landfried alatt (715-725) egészítették ki
 Lex Baiuvariorum: 8. században, Lex Visigothorum, Lex Salica, és Lex Burgondionum
hatásait mutatja. Erősen egyházi hatású

2. A KÖZÉPKORI NÉMET JOG TERÜLETI TAGOZÓDÁSA: TARTOMÁNYI

JOGKÖNYVEK, VÁROSI JOG, FALUJOG ÉS HEGYI JOG

A középkori német jogfejlődés:

- a középkori német jog többféleképen tagozódott

 területileg: birodalmi, tartományi, települési (városi és falusi)
 személyileg: feudális osztályhelyzet (hűbérjog, miniszteriális jog)
 rendi jogállás alapján
- a hagyományos germán jog törzsi, személyhez tapadó elve, a 11. században fokozatosan megszűnt
 - a törzsi hercegségek helyébe lépő a fejedelem területi joghatóságára épülő tartományok létrejöttével
értelmét vesztette
- A territorialitás elvének a:
 tartományi jog (Landrecht)
 vagy az alá, esetleg mellé rendelt települési jog felelt meg, úgyis, mint városi jog (Stadtrecht)
- ezt a területet lyuggatták át a személyi jellegű jogok:
 a hűbérjog (Lehnrecht)
 és ennek alacsonyabb szintje a miniszteriális szolgálatok díja (Dienstrecht)
- a Landrecht és a Dienstrech többnyire együtt járó, egymást kiegészítő intézményei, csak erősítik azt a
megállapítást, hogy a területiség korában is nagy szerepe van a személyi jogállásnak
- a hűbériségnek a rendiséget megelőző (13-15 sz.) szakaszában a jogszolgáltatásban is
megmutatkozott a germán törzsi jog, majd a belőle kialakult tartományi jog, és a hűbérjog közti
különbség
- az előbbit a frank századbíróságok jogutódjaként működő századbíróságok alkalmazták
- a hűbérúr viszont saját székhelyén vazallusaival együtt törvénykezett, ahol a jogot nem kellett
megtalálni, mert az írott vagy íratlan módon, de jelen volt
- a tartományi felügyelet alatt lévő vidéki vagy városi ülnökbíróságok feladata egyszerre volt a jog
megtalálása és alkalmazása is
- ezeket Weistumok-ban rögzítették, ezzel nem csak szokásjog jellegét, de szóban öröklődő voltát is
megőrizte
- ezek különösen jellemzők a paraszti-falusi közösségi jogban, Dorfrecht)
- amely kapcsolatban áll a földesúr- jobbágy viszonyt rendező, ugyancsak szokásjogi jellegű uradalmi
joggal (Hofrecht)

Weistumok – Falutörvények:

- törvényként, jogként használt értelemben, a középkorban és később is a falu jobbágyközösségének és

a földesúrnak egymás közötti viszonyát rendezték
- különösen a szántóföldek használatával kapcsolatban, ám család és öröklés- visszaháramlási,
valamint szolgálati jogi elemeik, sőt büntető normáik is voltak
- Jacob Grimm, a 19. századi nagy germanista nevezi őket egységesen Weistumoknak, ez az elnevezés
eredetileg, csak észak, nyugat és közép Németországban volt használatos,
- a délnémet, és svájci területeken, az egykori germán népgyűlés nevét viselte (Ding, Pantaiding=
Bann- Taiding, Jahrding), Svájcban még kinyilvánításnak, vagy nyilvánosságra hozatalnak is nevezik
(Offnung, Öffnung)
- e körbe tartozott a szőlőtermelő vidékek „hegy joga” a Bergrecht, de ennek az elnevezésnek van
bányajogi jelentése is
- a fejedelmek tartományi rendtartásai a legtöbb helyen kiszorították őket, de némely vidéken életben
maradtak
Jogkönyvek – Rechtsbücher

- ezek is szokásjogot tartalmaznak, de tartalmukat tekintve jelentősebbek, mert a jogban jártas

értelmiségiek által megfogalmazott magánmunkák
- mivel magánmunkák, a szerzők jogfejlesztő képességeiről tanúskodnak

Szásztükör - Sachsenspiegel

- a nem városi jellegű jogkönyvek egymás mellett tartalmazzák a törzsi jogi eredetű tartományi jogot
és a hűbérjogot
 - a hűbérjog szabályozása a Karoling kortól kezdve uralkodói törvényekben történt
- a német feudális rend számára ius commune-t jelentett a lombard hűbérjog
- a Libri feudorum (Consuetudines feudorum) nevű joggyűjtemény a 11-12. században keletkezett, s
egyaránt tartalmazott szokásjogot, bírói joggyakorlatot és német-római császári törvényeket II:
Konrádtól (1037), III. Lothártól (1136) és I. (Barbarossa) Frigyestől (1158)
- jellemzője a kis vazallusok jogi hűbérjogi helyzetének elismerése, valamint az adománykényszer
kimondása
- a Szásztükörben rögzített hét hadipajzzsal szemben ez csak hármat ismer:
 a világi és egyházi fejedelmekét
 a vazallusokét
 az alvazallusokét
- a 13-14 századi jogkönyvek, az úgynevezett tükör műfajában íródtak:
1. 1221/24 Sachsenspiegel – Szásztükör
2. 1274/75 Deutschespiegel – Némettükör
3. 1275/76 Schwabenspiegel – Svábtükör
4. 1328/38 Frankenspiegel – Franktükör
- a Szásztükör szerzője Eike von Repgow az első jelentős hazai jogot művelő német jogtudó
személyiség 1180-90 között született a Dessau melletti Reppichau faluban
- 1233 után az oklevelekben nyoma veszett
- társadalmi helyzete szerint ülnökképes nemes szabad volt
- Hoyer von Falkenstein gróf vazallusa, és a quedlinburgi káptalan bírája
- könyvét latinul írta, ám 1124 körül németre is lefordította
- római jogi és kánonjogi ismeretei is voltak, és fölhasználta a legfrissebb császári országbéke –
törvényeket II. Frigyestől (1220) és VII. Henriktől (1221)
- A Szásztükör részei:
 előszó
 tartományi jog (Landrecht): a paraszti és nemesi életviszonyokat fogta át, kihagyva belőlük a
városi és a miniszteriális jogot. Többek között a tulajdont, és az öröklést, a házassági
vagyonjogot, a szomszédjogot, az állattartás, és az úti közlekedés jogát, a falu jogát, a
pásztorjogot, a mezei kártérítés és a vadászat jogát tartalmazza, és nagy teret szentel a büntető
jognak, az országbéke gondolatának, a büntetési nemeknek, s a bírósági eljárásnak elválasztva a
pervezető és az ítélkező bírókat. Fölvázolja a birodalmi alkotmányt, hangsúlyozva a pápa és a
császár hatalommegosztását a két pallos jogát (ezt a 14 cikkelyt XI. Gergely pápa 1374-ben
keresztényellenesség miatt törölte)
 hűbérjog (Lehnrecht): fölvázolja a birodalom hét fokozatú hadipajzsrendjét, ami nem csak
birodalmi hadrendet, hanem társadalmi ranglétrát is jelent tárgyalja a német hűbérjog dologi
intézményeit és személyi intézményeit valamint a hűbéri bíráskodást is.

A Némettükör
 egy augsburgi minorita szerzetes által lefordított Szásztükör
 délnémet szokásjoggal, valamint római és kánonjoggal kiegészítve
Svábtükör:
 egy augsburgi ferences szerzetes műve
 az előbbiekhez sajátos sváb (aleman) törzsi jogot is fölvett, ám célja egy általánosan ható
birodalmi jog megteremtése
Franktükör:
 alapja a Svábtükör, Bajoroszág frank szokásjoggal kiegészítve
 Bajor Lajos kíséretéhez tartozó szerző alkotta
  célja az általános császári jog megalkotása
 kis császárjognak is hívják (Kleines Kaiserrecht)
A német városi jog forrásai
- a városok a középkorban nem csupán társadalmilag, hanem jogi szempontból is elkülönültek a
vidéktől
 legjobb volt a helyzetük a csak a királynak szolgáló birodalmi városoknak
 közbenső helyet foglaltak el a tartományúri fennhatóság alá eső városok
 alattuk pedig a különböző egyházi vagy világi földes uraságok városai álltak
- Városi kiváltságok:
 a privilégium-leveleket eredetileg a császár adományozta (iura et libertates, ius civitatis, ius
civile)
 a tartományurak megerősödésükkel saját jog alatt is élhettek ezzel a kiváltsággal
 a földes uraság a mezővárost kiemelhette a falusi települések közül
 egy régi város kiváltságait egy új megörökölhette
 az anya és leányvárosi kapcsolat városi jogcsaládokat szült és ezekből gazdasági és politikai
városszövetségek jöttek létre
 jogaik és kiváltságaik meghatározták a városi polgár jogállását, mind közösségük a város
helyzetét

A város hatalma
 a város, mint közösség (communitas) közhatalmát elsősorban a bíráskodásban való részt vétellel
 a szabad bíró választással
 és az önálló törvénykezéssel jelezte
- az önálló bíráskodás megszerzésének útja:
 a város urának képviselője, bírói helyettese és a városi bíróság együtt járt el
minden ügyben
 utána a város elnyerve az alacsony – bíráskodást, ez a közösködés a magas
bíráskodásban maradt meg, majd ott sem
 a kialakuló fellebbezés miatta város urának székhelye csupán, mint
fellebbviteli fórum szerepelt
 a városi bíróságokon általában tanács járt el, de voltak városok ahol a frank
eredetű ülnökszékkel törvénykeztek
- a jogtalálás intézménye szerint a bíróság nem csupán alkalmazta, hanem esetről esetre megtalálta a
jogot
- jognak csak az így megtalált, folyamatosan alkalmazott szokásjog minősül
- a város közössége alkothatott statútumokat, e helyhatósági törvényeket a városkönyvekbe
(Stadtbücher) a város jegyzője jegyezte be

Városi jogkönyvek:

- az adott város privilégiumainak, statútumainak, valamin szokásjogának gyűjteménye a 13-15.

században
- a környező tartományi jogkönyvekből is merítettek
- a legrégebbi ilyen könyv a Muhlhauser Reischrechtsbuch (1230)
- és a bányajogot is tartalmazó freibergi jogkönyv (1300)
- a legnagyobb bel és külföldi hatása a magdeburgi jognak volt, amely a 12. században vált ki Osztfália
jogából. Ezt az 1188. évi Constitutiotol számíthatjuk
 - a lübecki jog: a városprivilégium által a városnak nyújtott statutumalkotási és törvénykezési hatáskör
a város belső viszonyait rendezte, ezek folyamán kialakult városi jog volt
- a lübecki jogba a római jog behatolása nem történt meg, mert tudományosan művelték A
Iurisprudentia Luicensis a 17.-18.- század gyakorlati jogkönyve lett.

3. A KÖZÉP- ÉS KORAÚJKORI FRANCIA JOG SZERKEZETE ÉS JELLEMZŐ

INTÉZMÉNYEI

- a Frank Birodalomnak a verduni szerződéssel kezdődött felbomlása (843), majdnem másfél

évszázadig tartott
- Németország kivált (911), melynek hatására a két országrészt ugyan még franknak tartották (Regnum
Francorum)
- de a Capetingek trónra kerülésével (nyugati részbirodalom, 987), véglegessé vált Franciaország
önállósulása
- ezáltal a birodalmi közösség megszakadt
- a fejlettebb, a germán törzseket is romanizáló nyugati részbirodalomban hamarabb kifejlődik a
territorialitás elve
- ennek eredete Kopasz Károly nyugati frank király 864. évi pistes-i ediktumára vezethető vissza
- a kora középkorban Fr.o. egészen a Code civil hatálybalépéséig (1804) két egymástól elvállt földrajzi
területre oszlott:
 a pays de droit écrit
 a pays de droit coutumier
- az elsőbe az írott jog, a másodikba a szokásjog területe tartozott
- a köztük lévő, a Garonne folyó mentén húzódó természetes határ 2:1 arányban osztotta szét a Francia
Királyság területét
- Észak és Közép Franmciaország a germán alapú szokásjog, Dél Franciaország a továbbélő vulgáris
római jog területe volt és maradt.
- az elkülönüés hatására a francia népben kialakul egy etnikai-nyelvi különbözőség:
 a déliekben több volt a római elem (Langue d’oil)
 az északiak továbbra is frankok maradtak (Francia, France)
Dél írott joga:
- eredendően a leges Romanae vulgáris római joga volt
- különösen a Lex Romana Visigothorum, szavatolva a Lex Burgundiorum-ot is
- Provance ban a Lex Theodosianus és novellái smertek (483)
- a 12. századtól az olasz és francia egyetemeken tanított római jog veszi át –e gyűjtemények szerepét
(Párizs, Toulouse, Orléans,)
- III. Honorius pápa 1219-ben megtiltja a római jog tanítását a párizsi egyetemen
- ennek célja német-római császár elleni fellépés, a miatt, mert a 11-12. századtól a translatio imperii
elv alapján a római jog császári jognak minősült, és ennek terjesztése a Fr.K.-ban már politikai okból
sem volt kívánatos, különösen a szokásjog területein
- 1312-ben Szép (IV) Fülöp, bár megújítja a pápai tilalmat, amely 1679-ig érvényen van, de
megengedi, hogy a római jogot a gyakorlatban alkalmazzák, a benne felhalmozódott tudásanag végett
- non ratione imperii sed imperio rationis – nem a hatalom értelme, hanem az értelem hatalma szerint
- ha német – római császár császári elődeinek jogát saját magáénak vallotta, akkor a francia király is
császárnak tekintette magát saját országában
Észak szokásjoga:
- a germán-frank alapokon fejlődött íratlan szokásjog alapjába véve észak és közép Fr.o.-ban volt jelen
- északon Flandria jelentősége volt nagy, melynek jogát több más tartomány is átvette
Francia jogfejlődés szakaszai:
 10-11. század – íratlan (szokás) jog
 12- század elkezdődik a jogfeljegyzés, különösen városi statútumok
 13. század összeállítják a magánmunkán alapuló, ám kezdettől hivatalosnak tekintett
jogkönyveket
A francia jog:
- kezdettől territoriális alapú volt
- a francia jogban a tartományi és a hűbérjog nem vált ketté
- a 13. századtól tisztviselők (bailli) által központosít a király
- a területi jogot ezekhez az új adminisztratív területekhez alkalmazták (bailiage)
- a parasztság személyileg szabad, nem alakul ki a némethez hasonló éles különbség
- a szokásjogot a mindennapi bírói gyakorlat alakította, ebbe a király nem avatkozott bele,
- csupán a hatalmát jelképező inquisitio kiterjesztésével hatott rá
- ez egy anyagi bizonyítási eszköz volt: tulajdonképpen a fellebbezés
- e fellebbezéseknek a tartományi vagy kerületi bíróságoktól a curia regis (királyi udvar) elé kellett
befutniuk, ahol a király, mint primus inter parens nagy hűbéreseivel ítélkezett
- ám e század közepén elkülönül belőle egy központi szakbíróság: a párizsi parlament
- a francia szokásjog neve a latin consuetudoból a coustume/coustuma szóalakon át változik coutume-
mé
- a csupán perjogi neve: Styles de proceduré
- Jogkönyvek:
- városiak és grófságiak
 Tres ancien coutumier de Normandie (Statuta et consuitudines Normandie) 1199 – 1223
 Grand coutumier de Normandie (Summa de legibus Normannie in cura laicali) 1254 – 1258
- IX (Szent) Lajos utasítására két jogkönyv is készül, fiának III. Fülöpnek okulására:
 a második Estabilissementes de Saint Louis (Szent Lajos törvényei), benne két törvény mellet
két grófság szokásjoga is
 tekintélyét a királyra vezeti vissza
- a kor fő műve:
 Coutumes de Beauvaisis (1283) szerzője Philippede Remy, Sire de Beaumanoir volt,
királybíró baili, forrása a Clemmont-i bírósági joggyakorlat, mellette fölhasználta a
szomszédos grófságok, és a párizsi parlament ítélkezéseit is
 Ancien coutumier de Champagne: szerzője Guillaume de Chatalet baili 1270 – 1295
- 13-14. századi jogkönyvek
 Tres ancienne coutume de Bretagne 1312-1325
 Stilus curiae Parlamenti 1330
 Grand coutumier de France: eljárás s magánjogot tartalmaz Guillaume de Breuil ügyvéd
 Somme rural 1335
- 1454-ben királyi törvény születik a coutumes hivatalos följegyzéseire.
Francia királyi törvény:
- franciául ordonnance, 1245-ben találkozunk vele először, de előtte is voltak törvények
- törvényt az uralkodó csak akkor adhatott ki saját jogán, ha koronajószágairól rendelkezett: különben
csak az egyháziak és a bárók jelenlétében és tudomásával bocsáthatta ki
- e saját terület 1184-1283 között az ország területének tizedéről felére növekedett
 - a rendiség kezdetétől kezdve (1302) a rendi gyűlések közreműködése is szükséges volt, ám
hozzájárulásuk nem volt föltétlenül szükséges
- 1254. évi párizsi ordonnance: Reformation de moeurs dans le Langue d’oc et le Lange d’oil, amely
mindkét francia területen kötelezte a tisztviselőket, hogy saját jogukat használják, a változást-jogát
pedig magának tartotta fön
- az Ordinatio de inquisitione consuetudinum facienda (1270) a királyi kúria, benne a parlament előtti
jogkutató eljárást a baili-bíróságok elé utalta, és írásbelivé alakította
- Szép Fülöp nagy törvénykönyve: Grand ordonnance de reformation de royaume 1302,
 az egyház védelmének átvétele az addig befolyása alá nem eső tartományokban
 a curiából kitette az urakat és helyükre a tanult legisták kerülnek kinevezéssel
 a curián belül szétválasztja a tanácsot (conseil) a bíróságon eljáró parlamenttől
 a tanácsban fogalmazzák meg a törvényeket, a parlamentben pedig kihirdetek őket
 a parlamanet1328 óta törvényregisztert vezet, melynek első darabja az 1245.- évi reformáció
 a törvények bejegyzése tartalmi felülvizsgálata vált
- 1454. évi Ordonnance de Montils-les-Tours – elrendeli a királyság országaiban a szokásjog
összegyűjtését és rendszerezését, az ellentmondások kiiktatásával. E törvény szerint ezután csak a
király által kihirdetett és átvizsgált törvények maradhatnak hatályban.
- ezek összegyűjtése és publikálása csaknem egy évszázadig tartott, és mikor befejeződött 1555-ben a
rendek kezdeményezésére elkezdődött reformációjuk
Törvényhozás:
- a rendi gyűlések beleszólás és hatalma egyre inkább csökkent 1439 óta
- a királyi törvényhozás egyetlen ellenőrző fóruma a párizsi és a többi parlament
- ezeket továbbra is megillette a törvényregisztrálásának, elfogadásának vagy elutasításának joga
- az általános törvények mellett két kisebb királyi jogforrás volt, amely nem igényelt parlamenti
beiktatást:
 az edit: korlátozott körre kiadott rendelet
 és a declaration: amely jogértelmezést, és kiegészítéseket tartalmazott
 a törvények a 14. századtól kiemelkedő szerepet játszottak: főként a közjogi tartalmú
reformációk
 a 16. században magánmunkaként megjelennek az időrendbe szedett törvénygyűjtemények is
(1575,1581)

4. A KÁNONJOG FORRÁSAI EGYES JOGINTÉZMÉNYEI ÉS A

KANONISZTIKA FEJLŐDÉSE, VALAMINT AZ EGYHÁZI BÍRÁSKODÁS

- a középkor két egyetemes jogrendszere, az egyházjog (ius canonicum) és az újra fölfedezett római
jog (ius civilis) alkotta a legtágabb értelemben vett közös európai jogot ( ius commune)
- e két jogrendszer összetartozását az a kora középkorban kialakult elv alapozta meg, miszerint az
egyház a római jog szerint él (ecclesia vivit lege Romana)
- az egyház a római birodalmi gondolat hordozója és átmentője, ha nem akart elmerülni a germán
törzsek birodalmi küzdelmeiben, ragaszkodnia kellett az egységes joghoz, amely által fenntarthatta
az egységet
- ez tágabb értelemben az egyházra, mint világi intézményre, szűkebben pedig az egyháziakra, akikre
személy szerint és származás szerint külön népjog vonatkozott volna, de az elv kiterjesztésével rájuk
is a római jog vonatkozott
- a kialakuló egyházi jogba, a kánonjogba is sok római intézmény hatolt be (pld. az a jogi elv, hogy a
házasfelek szabad elhatározása hozza létre a házasságot)
 - az egyházi perjog is alapjában római jogi hatások alatt fejlődött
- a 11. században az egyházi (pápai) törvényhozás módszeresen átvette és saját akaratából hajlékonnyá
tett számos civiljogi intézményt
Kánonjog egyetemi tanítása
- tudományos művelés és tanítás a 12. századtól az univeristasokon
- a glosszátorok mellett kialakul a kanonista iskola, ugyanazzal a skolasztikus módszerrel élve, mint a
legisták, de nem voltak kötve a justinianusi joganyaghoz
- az átvett intézményeket a morálteológia szellemében sokkal bátrabban és hajlékonyabban
alakíthatták
- e két tudomány művelői együttműködtek, hiszen tanítványaik mindkét jogot (ius utrumque)
hallgatták
- a kánonjog vagy a római jog jelentőségét mérlegelve figyelembe kell venni, hogy a kánonjog mindig
írott jognak minősült, és a kezdetektől élő, hatályos volt
- így a kánonjogot a 11. században nem kellett felfedezni, mert az folyamatosan élt és terebélyesedett
- a római jog együttművelésével csak gazdagodott, és továbbterjedt
Középkor:
- a középkorban még egységes egyház joga a kánonjog volt
- a reformáció után (16. század) már a hitfelekezetek külön-külön egyházjogáról beszélünk
- a pozitív egyházjog a ius canonicum mellet az egyháznak volt még elvileg ezt és a világi jogot is
befolyásoló, természetjogi jellegű joga az isteni jog (ius divinum)
- a kánonjog kelet és Nyugat egységes joga volt
- ám a szétválási folyamat révén (692,860,1054) máig tartóan kettészakadt
- a keleti (ortodox) joga bizánci, valamint a déli és keleti szláv hatások alatt maradt, míg a nyugati a
római (katolikus) egyetemes egyház jogává vált
- Mi ezt tekintjük egyházjognak!
- a canon (regula, szabály) a Bibliában a helyes cselekvés és a hit számára meghatározott vezérfonalat
jelenti (Gal 6,16; Fil 3,16)
- a kánonok a 4. századtól a zsinatokon elfogadott és kibocsátott egyházfegyelmi rendelkezések
voltak, melyeket az egyházra vonatkozóan a császári rendelkezésektől megkülönböztetés illetett meg.
(leges civilies – sacrae canones)
- e kánonokat már e században (4. sz.) gyűjteményekben tették közzé

A kánonjog alapvető forrásai:

 a Biblia: az Ó - és Újszövetségi Szentírás
 az egyetemes és nemzeti zsinati határozatok
 1054 után a pápai decretalisok (törvények)
 a királyi és császári törvények, különösen a frank capitularek
- a források közül feltűnően hiányzik a római jog, amelyek ekkor még a frank korban a canonok mellé
helyezendőek, később a pápai törvényhozásban, és a tudományos művelésben jelenik meg
- Zsinatok:
o Lateráni (1215) az egyházi és a világi iurisdictio elválasztását mondja ki, az egyházi
bíróságok világiakra is kiterjedő hatáskörének meghatározását, valamint a házassági jogi
intézményeket szabályozza
o Tridenti zsinat 1564: a reformáció korába esik, az egyház egységének helyreállításáról szól
főként
o Nemzeti zsinatok: az univerzális zsinatok mellett nemzeti (országos) zsinatok is lehettek, egy
egy részegységre szóló határozatokkal
 - az egyházjog első jelentős tanítómestere Gratianus, tanítási célra különböző forrásokból állítja össze
1140 körül (compilatio) a
o Concordia discordantium canonum c. gyűjteményt, melyet róla Decretum Gratiani-nak
nevezünk, noha ez a gyűjtemény soha nem emelkedett törvényi szintre. eredeti és hamis
(apokrif) egyházi törvényeken kívül egyházi szokásjogot is tartalmaz
o Liber extra (1234): IX. Gergely pápa hivatalos törvénygyűjteménye
o Liber sextus (1298): VII. Bonifác törvénygyűjteménye
o Clementinae: V. Kelemen konstituciói
- Raymund de Peñafort (Penjaforti Szent Rajmund):
- Bolognában és Párizsban tevékenykedő jogtudós, 5 kötetből álló magánmunkát hoz létre
o iudex: a bíróval, bíráskodással és a bírósággal kapcsolatban
o iudicium: a perjoggal
o clerus: az egyházi hivatalokkal, intézményekkel
o sponsalia: a házassági joggal
o crimen: a bűncselekményekkel, büntetőjoggal
- mindezek alapján a katolikus egyházjog 1918-ig hatályban maradt törvénygyűjteménye a Corpus
iuris canonici összeállítása 1580 – 582- között történt meg. Ezt váltja fel 1918-ban a Codex iuris
canonici, amelyet 1983-ban a Codex iuris canonici novum vált fel.
A kánonok által átfogott főbb magánjogi területek:
- Tárgyuk folytán az egyházjog körébe tartoznak (ratione materiae)
- a kizárólag lelki jellegű ügyek (causae mere spirituales) főként házassági jogviszony
- a vegyes, az egy házi lelki ügyekkel kapcsolatban idevont ügyek (causae spiritualibus anexae/mixtae)
pld. kegyuraság, javadalom, tizedviták, eljegyzési hozomány-státus- és végrendeleti ügyek, perek
- az érintett személy sajátos helyzete (ratione persona) miatt a kánonjog hatálya alá vontak:
- az egyházi személyek ügyei (causae clericorum) akkor, ha alperesként (vádlottként) igényt tartott a
szentszék eljárására (privilegium fori)
- az ún. nyomorúságos személyek (miserabiles personae): szegények, özvegyek, árvák és keresztesek
ügyei, ha a világi fórum megtagadta a jogi segélyt
- az általános egyházjogi szabályok szerint felperesként (vádlóként) az egyházi jogi személyek is
felléphettek a világi bíróság előtt
- az egyházi fórum megtagadhatta az eljárást pld. a kereskedelmi üzletekbe bonyolódó klerikusok
ellen, és a házasságot kötött pap ellen (bár ez nem volt lehetséges, mert a házasságot az egyház
ratifikálta)
- a párizsi parlament 1262-ben a királyi szolgálatot elmulasztó klerikus ellen is eljárt, a király fóruma
ítélt felette
- II. Ince és III. Sándor pápától a házasság szentségét hangsúlyozva az házassági jog az egyházi
bíróságokhoz került. Az érvényes házasság felbonthatatlan, az ágytól-asztaltól való elvállás
lehetséges (separatio a mensa et toro)
- az egyházjog korlátozta a rokonházasságokat a germán joggal szemben
- a római jogban megtalálható jogbirtokot, (iuris posessio) amely csak a szolgalmakra vonatkozott, az
egyházjog terjesztette ki más birtokokra: a püspöki jogokra, majd az egyházi és világi felségjogokra,
közösségek, egyházi intézmények, tartományok, sőt egész országok fölé
- e birtoklás tárgya lehetett a hivatal, vagy méltóság, vagy az ezekkel járó javadalmazás
- végül minden dologra vonatkozó kötelmet jogbirtokká minősítettek
- a kánonjog időmúláshoz kötött elbirtokláskor (praescriptio) mindvégig megkövetelte a
jóhiszeműséget (bona fides) az elbirtoklónak tudatában kellet lennie, hogy senki jogát nem sértheti
- Jóhiszeműség: főként a szerződéseknél lépett érvénybe, mert fontosnak tartotta a szabad
akaratnyilvánítást
- a középkorban a szerződéseket esküvel kellett megerősíteni, mert ez lehetővé tette a per egyházi
fórumra vitelét
- egyházi méltányosság: (aequitas canonica) nem csak jogalkalmazási, hanem jogtalálási eszköz, az
eset körülményeire való tekintettel az eljáró bíróság enyhítette a törvényi szigort, és ezzel maga is új
szokásjogot alkotott
- lelki indíték: pld. akarathiány
- kamattilalom: az uzsora leküzdésére. V. Kelemen pápa 1311.évi törvénye semmissé tette a
kamattilalommal ellentétes világi törvényeket
- a perjogban az anyagi bizonyítás eszközei kerülnek előtérbe a germán istenítéletekkel szemben
- subsidiaritas elve: Francz Wieacker elve: a római jog mellett a kánonjogot, a kánonjog mellett a
római jogot lehet másodlagosa, mintegy alárendelve alkalmazni, ha az adott esetre, életviszonyra
nem található vonatkozó rendelkezés (ius canonicum et civiles unt adeo connexa, ut unum sine altero
non intellegi potest). Vagyis világi bíróságon is alkalmazható a kánonjog és egyházin is a világi jog.

5. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE: A CIVILISZTIKA KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE,

VALAMINT A RÓMAI JOG RECEPCIÓJA A NÉMET TARTOMÁNYOK
TÖRVÉNYHOZÁSÁBAN, A JOGALKALMAZÁSBAN ÉS A JOGTUDOMÁNYBAN

- a középkori jogtörténet egyik alapkérdése az antik jog továbbélése, művelése, majd a korszak végén
recepciója
- a római jog továbbélésének kérdése, a római jog és az egyetemes jog történelem közös témakörét
alkotja
- a római jogász a római jogot egységesnek véli, a tizenkét táblás törvénytől a 19. századig húzódó
ívben képzeli el, amelyben a külső hatások (pld germán jog) csak zavaró tényezők
- míg az egyetemes jogász a római jogot, mindig az adott történelmi helyzetből kiindulva, annak
helyén ténylegesen betöltött szerepe alapján értékeli
- a két jogrendszer együttélése a római-germán találkozás határsávjain volt a leggyümölcsözőbb
- a leges Romanae nem csak a nyugati gót és a burgund birodalmakban hatottak, hanem a ius originis
alapján a frank birodalomban is
- a római jog átmentésében jelentős szerepet játszott az egyház, amely ugyancsak e szerint élt (ecclesia
vivit lege Romana)
- a továbbélés Franciaországban a déli területekre korlátozódott, ahol egészen a Code civilig (1804, I.
Napóleon polgári törvénykönyve) megszakítatlanul érvényesült
- Itáliában az egykori római birodalom területén 476 óta barbár és kultúrnépek váltogatták egymást
- a keleti gótokat /488-544/ Felső Itáliában a longobárdok követték, aztán ők is betagozódtak, a frank
birodalomba
- Délen átmenetileg Bizánc megvetette lábát, Szicíliában az iszlám is próbálkozott, de utána a
normannok alapítottak jól működő királyságot
- Felső Itáliában a társadalmi – gazdasági élet fejlettebb volt, mint a birodalom németországi
tartományaiban
- különösen jelentős az a 28 város, amely Lombardia területén található volt
- Az Itáliában összegyűjtött joganyag a lex Romanorumnak nem minősült ugyan, az itt élő Codex
Theodosianus mellett nem is volt rá szükség
- de az bizonyos, hogy a germán uralkodók ugyanúgy megengedték a saját jog szerint a római
lakosságnak, mint a nyugati gót vagy burgund társaik (ius commune)
- hogy milyen lehetett az 5-10 században itt fennmaradt római jog, azt csak gyaníthatjuk
- mivel megszűnt a forrása a császári jogalkotás mechanizmusa, írott feljegyzései elpusztultak, illetve a
birodalom nyugati területén javarészt a Digesta is feledésbe merült, és részben el is vesztek
 - ezért a germán birodalom szokásjoga és királyi rendeletei mellett, ezek hatását átvéve új, helyi
jellegű jogforrások keletkeztek, elsősorban a városok statútumai, amely alkalmazása a tisztviselőktől
megkövetelte a szokásjog és a vulgáris római jog ismeretét
- a 11. században megvalósult mind a pápaság mind a császárság részéről a szellemi Római eszmény
iránti vágy
- ez ugyan hiú ábrándnak bizonyult, de a jog területén újra felfedeződött a római jog
- Bologna-ban 1088-ban alapítanak egyetemet, ahol elsőként kezdik tanítani a római jogot, az akkor
megtalált Digesta alapján
- Észak- Itáliában a paviai iskola a híres a hol a longobárd hűbérjogot művelték
A jogtanítás:
- a tanítás és a tanulás a skolasztika módszerével történt
- ennek alapján alakult ki a dogmatika, amely a mai napig két tudományszakban maradt fenn: a
teológiában és a jogtudományban
- a skolasztika módszere eleve feltételez egy ratio scriptát, egy kétségbevonhatatlan írást, amelynek
egy – egy tétele lectioként, azaz leckeként a tanulás kiinduló pontját jelentette
- a teológia számára ez a Szentírás, a jogászok számára a Törvény: a legistáknál Justinianus
törvénykönyvei és a 11-12. századi német-római császári törvények, a kanonistáknál: a Decretum
Gratiani, és a későbbi egyházjogi törvények
- A skolasztikus tanítás öt mozzanata:
 a forráshely megállapítása (lectio)
 a fölvethető kérdések kidolgozása, az egyértelmű kérdésföltétel (questio)
 a szomszédos területektől való elhatárolódás, a homályos részek megvilágítása
(distinctio)
 az érvek és ellenérvek, a tantételek ütközése (disputatio)
 következtetések levonása, eredmények megállapítása, ez lesz a dogma
- az egyetem két testületből állt: a nationes a diákok nemzeti csoportja és a collegium doctorum a
tanárok testülete
A recepció korának fejlődése:
- a ius commune és recepciója a középkori római jognak a hazai jogba való átvételét jelenti, amely az
újkor kezdetén, a 15-16 század fordulóján elsősorban Németországban következik be
- ez a recepció a germán jogszámára vadidegen jogi formulák fölvételét jelentette, ezzel háttérbe
szorítva a saját, hazai jogot.
- a germanista irányzat ezért arra törekedett, hogy fellelje a még meglévő germán jogi forrásokat, és
azok elméleti feldolgozásával a jövendő germán jogfejlődést segítse
- a német birodalmi Polgári Törvénykönyv (1896-1900) e német római jogi tudományosság
eredményeit tükrözi
- Fő törekvésük az idegen jog kiküszöbölésére irányult
- a germán jogoknál kétségkívül magasabb szinten áll a római jog
- a római jog és a vele együtt haladó kánonjog szempontjából a zökkenőmentes továbbélése az
autochton, önálló jogfejlődés területei között helyezhető el a közép európai államok: a Német-Római
Birodalom német tartományai, Németország, Lengyelország, Cseh-és Morvaország és Magyarország
- Németország és a szomszédos államok viszonyát a római joghoz az különböztette meg, hogy a
translatio imperii elve alapján, a birodalom területén ez elvileg császári jognak minősült
- a recepció tulajdonképpen csak Németországban történt meg, ez a ius commune tehát a római és a
kánonjog fölvételét jelentette
A német korai recepció:
- a jogászok öt évig tanulnak, ez után a világi vagy egyházi közigazgatási vagy bírói testületekben
helyezkedtek el
 - egyik vagy másik, vagy mindkét egyetemes jog fogalmaiban gondolkodtak
- a helyi jog megelőzte a ius commune-t
A teljes recepció időpontja a wormsi birodalmi gyűlés 1495-ben!
- ez nem idegen jog átvételét jelentette, hanem az egyetemeken már művelt római jogét, hiszen német
birodalmi jog, mint olyan nem is létezett
- így a római jog nem szoríthatta ki a németet
- a római jogot (translatio imperii) német-római császári jognak tartották
- a római jog alkalmas volt a császári-királyi jogok megfogalmazására
- a német –római császárok több fogalmat átvettek: iurisdictio, imperium, iura regalia, dominium,
properia, potestas, crimen laesae maiestatis stb.
- Kétszintű birodalom:
o császár-király partnerei a birodalmi gyűlés rendjei
o tartományi szint: a fejedelmek és a tartományi rendek
- az első jogi kar Bolognában jön létre
- az itt végzett jogászok, akik a iuris utrumquet elsajátították, a kancelláriákban helyezkedtek el
- itt érvényesült a 13. századtól az okleveles gyakorlat, amelyet hiteles pecsétalkalmazásnak is
nevezünk, ezek officialitas vagy hivatalnoki megvalósulások voltak (hasonlít a magyar hiteles helyek
– loca credibilia – gyakorlatára)
- a két tanult jogot terjesztették okleveleiken a pápai ars notarian végzett közjegyzők is, akik részint
pápai részint császári megbízásból nyerték el funkciójukat
- előre fogalmazott szerződéseket készítettek, amelyek olykor a hazai olykor a tanult jogok szerint
készültek
- Igazságszolgáltatási gyakorlat
 udvari tanács (Hofrat) évente csak néhány esetben összehívott tanácskozó-intézkedő
testület
 udvari gyűlés (Hoftag) jogszolgáltató intézmény
 ez utóbbiból a 13-15. századba kialakul a rendi gyűlés (Reichstag, Landstag) ezek
tagjai születési kiváltság alapján kerültek be
 jogász csak akkor kerülhetett be, ha udvari tanácsosi rangot kapott (Hofräte)
- Bíráskodás:
 a bíráskodás nem egy bíróval, hanem bírótársakkal történik (Schoffen)
 a bírótársak az ítélők, és a bíró csupán az ítéletet mondja ki
 bíró szerepe, hogy irányítsa a tárgyalást (pld. inquisitio)
 világi szakbíróságok: a 12-13. században alakulnak ki
 szentszéki rendszer: az egyházi bíráskodás legfőbb fóruma, élén a pápával
- Németországban II. Frigyes 1231. évi konstuticiója kialakítja az udvari bíráskodást a birodalom
tartományaiban
- de az udvari bíróság gyakorlata nem alkalmazható, hiszen az nem ítélkezhet a fejedelmek, és
választófejedelmek tartományai fölött
- a német városok szívesen alkalmaznak tanult jogászokat, jegyzői, jogtanácsosi vagy ügyészi
funkcióban
- a város a maga ura volt így egymaga testesítette meg a fejedelmek és a rendek hatalmát is
- a városi jog (Stadtrecht) amely germán alapokon állt, a római jog távoltartásával fejlődött így a tanult
jognak ellenállt
Teljes recepció:
- Wormsi birodalmi gyűlés 1495
- a birodalmi kamarai bíróságok létrehozása
 - recepció: 19. századi fogalom=egy nép jogának vagy joga meghatározott részének átvétele (pld. egy
törvénykönyv) egy másikból és továbbéltetése
- mi volt a teljes recepció tárgya? = a recepció nem a római jog vagy a kánonjog átvétele, hanem a ius
commune az egyetemes európai jog átvételét jelentette a nemzeti jogokba, ennek két alapeleme van:
o a glosszatorok és a posztglosszátorok által kiművelt római jog (ius civile)
o és a kánonjog (ius canonicum)
- lévén a justinianusi jog császárjog (Kaiserrecht) ezért a birodalmi kamarai bíróságok rendtartása
(1495) egészében ennek alkalmazását rendeli el
- vannak vélemények, amelyek szerint recepcióként a Corpus iuris civilis teljes átvétele történt meg
- és vannak, amelyek szerint a Corpus iuris civilis lényegének átvétele a római jog
- a tudósok (Koschaker, Wieacker, Coing) úgy ítélik, hogy a kortársak kedvezőtlenül fogadták a
recepciót, nem csupán német földön
- a római jog recepciója sajátosan német országi jelenség és nem terjed ki minden tartományra
- a teljes recepció Németországban a jogélet különböző síkjain is történt:
o bírósági jogalkalmazás
o törvényhozói jogalkotás
o jogi oktatással összefüggő tudományosság

Recepció a jogalkalmazásban:
- kiinduló intézménye a birodalmi kamarai bíróság
o 1495. augusztus 7.-ei első rendtartás szerint
o a fórum egy bíróból (Richter)
o és 16 ítélőből (Urteiler, ülnök) állt
o valamennyiüket a császár (ekkor Miksa) nevezte ki
o a fórumot vezető bíró magas főrendi állású (egyházi vagy világi fejedelem, de legalább gróf vagy
báró)
o az ítélő bírák: birodalmi honossággal, kellő tudással és gyakorlattal kellett rendelkezniük
o közülük nyolcan jogvégzettnek, nyolcnak legalább a született lovagi jogállás élvezőinek kellett
lenni
o a reformáció után a vallási paritást is megkövetelték
o 1507-től a bírótársak jelölésének joga is a császár, a választófejedelmek, és az alacsonyabb szintű
birodalmi rendeket összefogó körzetek (Reichskreise) együttes joga lett
o üresedés esetén egy - egy ülnöki helyre két-három, megfelelő személyt jelöltek, és közülük a
bíróság plénuma (collegium camerale) választotta meg az új tagot.
o határozott időre számfeletti ülnököket is lehetett alkalmazni
o az ülnökök közül került ki: a vezető bíró mellé választott elnök, a kettejük közé beosztott írnokok
és felolvasók, valamint a fórum kancelláriájának hivatalnokai
o az ügyvédekkel együtt csaknem 100-re dagadt a létszám
o a bíróság: 1527-től Speyerben, 1689-től – 1806-os megszűnéséig Wetzlarban működött
- A bíróság hatásköre:
 első fokon csak az örökös birodalmi béke megszegése esetén
 másodfokon a tartományi felsőbíróságoktól, valamint a birodalmi városi bíróságoktól
hozzá föllebbezett ügyekben járt el
o hatásköre bővült: 1.: a közvetlen birodalmi alárendelt személyek és intézmények egymásközti vagy
ezek ellen indított perei
- kamerális per: írásbeliség és titkosság jellemezte: a felek írásban vitáztak egymással, és miután ez a
lehetőség kimerült az előadó kivonatolta a pertestet, és a bíróság ez alapján döntött (kánonjogi per)
 - a bíróság csakis az aktákban szereplő kérdésekben hozhatott ítéletet, ami pedig ott nem fordul, elő
arról nem dönthet
- a kamerális perdöntő változása: az eljárást a jogtalálásból a már meglévő jogforrások alkalmazásává
jogalkalmazássá tette, e perben elvált egymástól a tények és a jogok megállapítása vagy is a tény és a
jogkérdés
- a kamarai rendtartás előírta: a bíráknak esküt kellett tenniük, hogy a birodalom közös jogai, valamint
a fejedelemségek, uradalmak, és bíróságok rendtartásai, statutumai, szokásai szerint ítélkeznek
A jogok lépcsőzetes tagozódása:
o az a jog, amit a bírónak ismernie kellett (ius commune, ius scritum) nem szorult külön bizonyításra
o megjelennek nyomtatott formában a joggyűjtemények: Corpus iuris canonici 1582, Corpus iuris
civilis 1583
o a közzétett forrásra a feleknek elég volt hivatkozniuk, a bíróság dolga volt beszerezni, ha az nem
állt rendelkezésre
o a szokásjogot (consuetudines) amelyek íratlan formában voltak meg, általában bizonyítani kellet és
utána tényként kezelték (consuetudo est facti)
o e kötelesség alól csak az ismert szokás (notoria) mentesített, vagy ha írásban könnyen hozzáférhető
volt (in scriptum redacta)
o a szokásjogot két tanúval, vagy oklevéllel lehetett bizonyítani
o az usust két belőle keletkezett jogesettel (Németországban) vagy 10 tanúval (Franci, Németalföld)
o hasonlóan lehetett bizonyítani a bíróságidegen statútumokat is
o mindenki másnak a saját jogát kellett bizonyítani, a subsidiaritas csak a felek indítványára
érvényesült
Recepció a törvényhozásban
- Németországban kétszintű:
o birodalmi
o tartományi
o + a birodalmi városok statutumai az előzőhöz számítva
- a törvényhozás a magánjoggal keveset foglalkozott: ez indította el a szokásjog feljegyzését, és a
törekvést ezen jogkönyvek elismerésére
- e folyamat része volt a tartományi és a városi jog is összegyűjtése és a már meglévők megújítása
reformációja is
- a fejedelmek mellet a rendeknek is érdeke volt, hogy az eltérő jogok közös nevezőre hozzák
- a 15. – 16. században a jellegzetes, eredeti szokásjogi elemeket is magában foglaló tartományi és
városi konstitució (statutum) volt a reformációs törvény
- e kor sajátos német törvénye a Polizeiordnung – nem rendőri szabályzat, hanem közigazgatási
viszonyokat tágabb körben szabályozó törvény, hellyel, közzel, magánjogi elemekkel
- ez éppen a modern magánjogi intézmények kifejlődése ellen hatott
- a birodalmi törvény elmaradt a tartományi törvény mögött: a birodalmi törvény, bár magasabban állt,
csak akkor lett hatályos a tartományokban, ha a tartományi gyűlés is elfogadta, a fejedelem kihirdette
- 1512. évi birodalmi közjegyzői rendtartás: (Reichs-notariatsordnung), amely római jogi és kánonjogi
végrendeleti formákat is bevezet
- az 1529. évi birodalmi törvény pedig a törzsöröklést kívánta meghonosítani
- az 1530. évi Reichspolizeiordnung az uzsoraügyletek ellen tartalmazott szabályokat
- az 1600. birodalmi törvény lehetővé tette a kamatban való megegyezést
- 1527. október 9. Constitution, Wilkoer und Ordenung der Erbfelle und anderer Sachen(1528), vagy
Constitutio Joachimica. I. Jakab brandenburgi választófejedelem bocsátja ki, és főként házassági
vagyoni, és örklési jog egységesítésével foglakozik. Fundamentuma a családi vagyonközösség
 - A porosz hercegségben a Szásztükör és a kulmi jog (der alte Culm) érvényesült, ezt a 16. században
többször revideálták, átfogó reformja pedig 1620-ban, további módosítása 1684-ben történik meg.
Nem csak magánjog, hanem büntető jog is
- A Szász választófejedelemség a Szásztükör jogával élnek
- 1572. április 27. Codex Augusteus – Ágost fejedelem megbízásából készül el, 272 esetből állítják
össze, nem törvénykönyv, hanem esetjogi gyűjtemény. Constitutiones-nak is nevezik.
- Würtenberg: 1514.- tübingeni szerződés, egy polgárosuló tartomány rendi alkotmányjogát rögzítette
- a szokásjog rendezésével a rendek egy kollégiumot bíztak meg, amelynek eredménye a Neue
Landrecht de Fürstentums Würtenberg, 1555
- Badeni őrgrófság: erősen római jogi hatásról tanúskodó jog (Der Markgrafschaft Baden Statuten und
Ordnung in Testamenten, Erbfallen und Vormudschaften, 1511)
- az osztrák örökös tartományok: helyi szokásjog (Landsbrauch), a kamarai bíróságtól való
mentességet kapnak a Habsburg császárok fennhatósága miatt, 1637-ig felsőbíróságuk a császár
közvetlen irányítása alatt álló Reichsofrat, a birodalmi tanács. Itt erősebb a kánonjog hatása, a
magánjogban a 17. sz.-ig a német jog érvényesül
- Raimundus Neapolitanus: Summa legum – formuláskönyv 1300-körül, Werbőczy Hármaskönyvére
is hatással van
- a teljes recepció I. Miksa uralkodása alatt következik be
- A Habsburg uralkodók által kibocsátott Landesordnungban a helyi szokásjog és a rendi szabadságjog
emelkedtek törvényerőre
Recepció a jogtudományban
- a teljes recepcióig a jogtudomány műhelyei az itáliai és dél franciaországi egyetemek voltak
- a recepció korában minden német tartománynak saját egyeteme lesz
- ezekben a mos Italicus nehézkesebb oktatási formáit felváltja a könnyedebb mos Gallicus
- míg a mos Italicus tanításának lényege a Corpus iuris civilis törvényhelyeinek körülményes előadása
volt, nagy glossza és kommentárapparátussal
- a mos Gallicus módszere az eredeti forrásszövegek filológiai elemzése, valamint az intézményeknek
nagyobb összefüggéseiben és rendszereiben való előadásának igénye
- valamint a helyi, nemzeti jognak helyadása a római jog mellett
- Heidelbergi egyetem: négy tanszék
o institucio
o pandekta
o kodex
o kánonjog
- 1604-től ez utóbbi professzora adta elő a hűbérjogot is
- megnövekszik a nemzeti jog jelentősége: ez szokásjog alapú, de fokozott mértékben törvényi
formába öntött jog
- ezek tartományi és városi jogok voltak: a közös jogok mellett fejlődtek.
- Németországban mindezt megelőzte a birodalmi jog univerzális eszméjével való leszámolás, amely
Herman Conring nevéhez fűződik
- ő számol le a de origine iuris Germanici c. művében a Lothar legendával
- ezzel kihúzva az alapot a iustinianusi Corpusnak német császárjoggá való emelése alól, hanem a
maga egészében (in complexu) való átvétele alól is
- usus modernus: a recepció korának és az azt követő századoknak tudományosan művelt és oktató
joga – a ius commune mellett hazai joggal is bővült, időszaka a teljes recepciótól a 18. század végéig
- Samuel: Usus modernus Pandectarum c. tankönyvének címéből származik a név
- az usus modernus érdeme, hogy a gyakorlatban együtt ható birodalmi jog és tartományi jogot
közönséges jogi (ius commune), túlnyomó részt római jogi elemekkel együtt művelte
A recepció eredményei:
 mindenekelőtt olyan szellemi és technikai jellegű racionalizálási folyamat, amelyet a
modern, kora újkori állam indított el, ez mindenekelőtt a jogalkalmazásban hozott
változást
 a recepció nem a jogrendszer elidegenítése, vagy fölváltása, hanem a német
jogelmélet tudományosítása
 recepció és a központosított a fejedelmi hatalmon alapuló abszolutista állam
elválaszthatatlanok lettek:
o az állam a rendi, népi jogalkotás megtörésével gyorsabb és olcsóbb és racionálisabb
jogszolgáltatást teremtett,
o az abszolutista állam a római joggal centralizálta a jogalkotást, főként az írásbeli perrel

6. A KÖZÉP- ÉS KORAÚJKORI ANGOL JOG SZERKEZETE ÉS

FONTOSABB INTÉZMÉNYEI

- az angol alkotmány és jogfejlődés alapjaiban megegyezik a kontinentális államokéval, de a 11-13.

században olyan irányt vett, amely eltávolodott azokétól
- Joga és alkotmánya öntörvényűvé lett
- a fejlődés bár római jogi alapú volt, de ez mindenkor a hazai jog mögé szorult, és kapcsolódott a
kánonjoghoz
- következetesen tiltakozott az római jog alkalmazása ellen: Nolumus leges Angliae mutare – Nem
kívánjuk Anglia törvényeit megváltoztatni (a római jog által) /mertoni statútum 1236/
Ősi angolszász jog:
- 7-12. század a germán népek betörése utáni jog jelenti a szigetország legmélyebb jogi rétegeit
- joguk alapjában nem különbözött a kontinentális rokonaikétól
- ami eredeti benne: Aethelberth király idején 600 körül, kézült jogfeljegyzés, a Domas népnyelven
íródott, s csak később fordították le latinra; e könyvben a népjog szétválaszthatatlanul kveredeett a
királyi joggal
- a törzsi népjogokkal szemben ettől egyre nagyobb jelentősége lett a királyi törvényhozásnak
- Aelfred 871-900 mellett különösen, Knut 1027-1034, volt nagy törvényhozó
- a kor latin nyelvű munkái mind magánmunkálatokként jöttek létre
o Quadriputatus 1100
o Leis Wilhelme 1150-1170
o leges Henrici primi 1115-1118
Angolszász jogforrási rendszer:
- - az angol jog (English law, the laws of England, the common law), eredendően csak Anglia joga volt
- 1830-óta már Wales-é is
A common Law kialakulása és fejlődése:
- az angol jogra különösen érvényes a jogtörténészeknek a középkori jogra communis opinioként
elfogadott megállapítása
- amely szerint a szokásjog jelentősen megelőzi a törvényt
- a királyi udvarba meghívott nagy hűbéresek gyűléseiről kibocsátott törvények (assis), általában
jelentős, közjog, perjogi, vagy büntetőjogi esetleg magánjogi kérdéseket is rendeztek
- a mindennapi joggyakorlat volt csak képes az egész jogrend megváltoztatására – bíróságok
judikatúrája
- a király nem törvényeivel hatott a jogrend fejlődésére, hanem befolyásával a bírói ítélkezésre
- a iurisdictio = bíráskodás Angliában is a hatalom gyakorlásának fontos eleme volt
- Iurisdictio
 o bírósági szervezet kiépítése
o az eljárás kialakítása
o az anyagi jog, és benne a magánjog
- A bírósági szervezet átalakításának alapja a frank-francia hűbérjog alapján történik, melynek
lényege:
o a hűbérúr kúriájában, udvari gyűlésen, mint primus inter pares a nagy hűbéresek ügyeiben ítélkezik
o e hűbéri fórumok mellett, vagy alatt, továbbra is eljárhattak, az angolszász jogot alkalmazó
grófsági ihletésű népbíróságok is
o a 13. századra a korona jogászai kialakították az elvet:
 a király a legfőbb bíró az országban
 és bárki másnak a jogosultsága a bíráskodásra, tőle ered
- Három királyi felsőbíróság kialakítása: Westminsterben, 13. sz. eleje
o placita coram rege, quae sequuntur regem: elvileg a király által vezetett Court of King’s Bench
(büntetőbíróság, polgári fellebbezési fórum
o placita de banco, iustitiarii de banco: a főbíró irányította Court of Common Pleas (elsőfokú polgári
bíróság, különösen birtokügyekben)
o Court of Exchequer: a kincstárnok elnökletével ítélkező legfőbb közigazgatási és kincstári
/pénzügyi/ bíróság
- az angolszász jog szerint ítélkező grófsági és századbíróságok felügyelője a 12. sz. végén
megállapított kerületekben cirkáló utazó királybírák (itinerant iudices), mellettük a grófság élére
kinevezett sheriffek álltak
- a három felsőbíróság és az utazó bírák hálózata csak úgy egységesíthette a bíráskodást, ha a peres
eljárások is e fórumok igényeihez igazodtak
- az angolszász időkben az akkuzatórikus: formális bizonyítási eszközökkel élő per volt alkalmazásban
- Különösen három ponton igényelt beavatkozást:
o a per kezdetén az ügyeket esetlegesen más hűbéri vagy helyi fórumoktól magához akarta vonni
o az anyagi bizonyításban
o a már befejezett ügyekben hozott ítéletek elleni jogorvoslat, a fellebbezés intézményének
bevezetésével
- elsőként az egyházi bíróságok, a szentszékek ítélkezésében nyert teret, ők pedig a római császári jog
számos elemét mentették át eljárásukba

A király bírói parancsai:

o a perjogot és vele az anyagi jogot befolyásolták a király bírói parancsai: writs(brevia)
o az illető peres fél a királytól kért writet
o a király nevében a kancellár kiadta
- Writek osztályzása formai és tartalmi szempontból:
o Perbeli jelentőség szerint:
 a királyi bíróság elé idéző parancs (evocatio)
 az illetékes grófsági sheriff (vicecomes) fölszólítása, hogy keresse meg az
alperest, és peren kívül állítsa vissza valamely eredeti állapot (restitutio),
különben perbe hívják (writ of praecipe)
 Szintén a sheriff fölszólítására megbízható és szavahihető emberekből állítson
össze juryt, amely tanúskodik a bizonyítandó kérdésről (breve recognitionis) =
ez az angol esküdtszéki rendszer kezdetét jelenti
 - a 12. századtól az alacsonyabb rendű bíróságokon is, csak writ-el lehetett pert kezdeni, ha ez
hiányzott az alperes nem volt köteles perbe szállni, sőt a sheriff hivatalból törölhette a már
megkezdett pert (breve de recto = indicatio de iustitia)
- a writek tartalma a per tárgyától függött
- a writben a kancellár körülírta a felperes jogait, ezzel mintegy meghatározta az alperesnek milyen
követeléssel szemben kell és lehet védekeznie
- a pertárgyak bonyolódásával újabb tartalmú writek keletkeztek, amelyeket már nem lehetett
áttekinteni, ezért a már kialakult per és jogformák fenntartása volt a cél
- 1285-ben a II. westminsteri statútum megtiltotta az újfajta writek kiadását: ezek után csak az eddig
bevett writeket bocsáthatta ki a kancellária (brevia formata), bár a kancellár jogot kapott az
előbbieket fejlesztő writeket is kiadni
- az írásba foglalt ítéletek egyben precedenst is jelentettek, amelyekre hivatkozni lehetett
- ez esetjogi szemlélet (case law), mostanáig csak az angolszász jog területein maradt fenn, mint bíró
alkotta szokásjog (judge made law)
- az így kialakult, nagyobbrészt újonnan alkotott jogot, a királyi törvényekkel együtt
o leges et consuetudines Angliae-ként vagy másként universal custom of the realm-ként szokták
emlegetni
o a kanonisták lex communisnak mondták, amelyből kialakul a common law kifejezés, amely az
Angliában érvényes országos ius commune
Jogkönyvek:
o Ranulf Glanvill: Tractus de legibus et consuetudinibus regni Angliae, 1187-1189: tizennégy
könyvbe foglalja a királyi writeket, különválasztva a polgári és a büntető jellegűeket; az anyagi
jogot is kimunkálta a curia regis gyakorlatából; ez a 16. század legrégebbi jogforrásának tekintett
könyv (book of authority)
o De legibus et consuetudinibus Angliae, Henricus de Bracton, 1250 körül, ő a Court of King’s
Bench bírája, könyvét 1230-körül kezdi írni és soha nem fejezi be; tárgyalja a Magna Charta
liberatum (1215) bevezette hűbéri jogi intézményeket, az új ingatlanjogot, és feldolgoz csaknem
kétezer bírói döntést (precedenst)
o évkönyvek (yearbooks 1290-1536): fiatal ügyvédek foglalják össze bennük a felsőbíróságok előző
évi gyakorlatát
o I Edward (1272-1307) alakul ki Európában először a legal profession, amelyet jogászrendnek
szoktak fordítani, = de tulajdonképpen ez a fogalom az angol ügyvédséget fedi

o Csoportjaik:
 plaeder-ék (barristen) akik a fél ügyét jogi szakértelemmel előadták a
bíróságon
 attorney –ék (solicitors) akik ügyfelüket a tényállási anyag összeállításában
támogatták és végig közvetlen kapcsolatban voltak vele
- a common law-on iskolázott legal profession tagjai a római jogot tudatosan utasították el, a királyi
szorgalmazás ellenére
Az equit
- a frank királyokat is megilleti az a jog, hogy a népjog szigorúságát enyhítsék (aequitas iudicium)
- Angliában a méltányossági ítélkezés ideje a 14. századtól következik be
- A common law megmerevedik, és a római jogot elutasítják a jogászok
- így a kancellár hogy a helyzetet enyhítse a common law-al szemben királyi fölhatalmazásból ex
aequo et bono új jogot, méltányossági jogot alakít ki, melyet lex cancllaria-nak neveznek
 - méltányossági kérelemmel a királyhoz a kisemberek fordulhattak a gazdagabbakkal szemben,
akiknek érdekeit a common law inkább védte
- elsősorban olyan élet és jogviszonyok esetén, amelyek a common law-ba nem is voltak beilleszthetők
- a trust kialakulása: lényege egy törvényes jogot gyakorló (legal right), annak viselője köteles a jogát
egy harmadik személy javára gyakorolni (pld. a gyám a gyámolt, a férj a feleség különvagyonának
kezelését, a feleség javára9
- számos hasonló esetben csak a lelkiismeret segíthetett
- a kancellári eljárás, jogon kívül kegyelmi lépés volt, amelyben a kedvezményező nem minősült
felperesnek, csupán kérelmezőnek
- az eljárás hamar jogi jelleget öltött
- a kancellár büntetés terhe alatt idézte meg az alperest (writ of sub poena), neki pedig eskü alatt kellett
válaszolnia a kérelemben felhozott kérdésekre
- az eljárás tehát hivatalból indult, s inquisitorikus jellegű volt
- ha az elítélt az engedelmességet megtagadta a kancellár a bíróság megsértése miatt le is tartóztathatta
(contempt of court)
- a klerikus kancellárok a kánonjog és a természetjog, a világiak a valóságos jog kialakítói: equit csak
világi kancellárok alakítottak ki
A törvényi jog (statute law)
- a parlament kialakulása (1265/1290) előtti és utáni törvények léteznek
- előtte a törvényhozás királyi jog
- Utána király a parlamenttel együtt gyakorolta

7. A KÖZÉPKORI NÉMET JOG SZEMÉLYI TAGOZÓDÁSA: A

HŰBÉRISÉG

- a hűbériség más kifejezéssel a feudalizmus

o mint jogi kifejezés a 17. században jelenik meg a francia feudalite alakban, melyet a hűbéri
jogszabályok jelölésére használtak
o a 18. században Montesquieu már a francia abszolutizmus egész rendszerére az ancien
régimre vonatkoztatta
o majd pedig bekerül az alkotmányozó Nemzetgyűlés 1789. évi augusztus 11.-i dekrétumába,
amely a feudális rendszer eltörlését mondja ki
- hűbéri rendszer a Karoling korban:
o vazallitásnak nevezett személyes szolgálat
o beneficiumnak mondott adománybirtok egybekapcsolásából jön létre
o a személyes elem kettős eredetű: részint a germán királyi kíséretre, másrészt a gall-római
commendatio intézményére vezethető vissza
- a germán közszervezet legszélesebb körű alapegysége a törzs: a törzsnek a vezetője a király (rex),
vagy kivételesen herceg (dux).
- háború esetén minden hadra fogható férfi harcra kel, de a fejedelemnek békében is hatalmat adó
fegyveres kísérete van
- tagjai előkelő fiatalemberek, akik a hűségért és a szolgálatért úri ellátásra számíthatnak
 fegyverek
 hadi mének
 zsold (stipendium)
- urukat elkísérték a népgyűlésre
- a fejedelmet és kíséretének tagjait kölcsönösen letett szakrális eskü kötötte
- a gall – római commendatio abból állt, hogy egy szabad ember:
 o védelemért,
o és ellátásért
o birtokával együtt
- felajánlkozott valamelyik nagyobb úrnak, s bár szabadságát megtartotta, föltétlen engedelmességgel
tartozott neki
- A Meroving korban a germán hűségfogalom egyre inkább lovagi jelleget öltött és megnemesedett
- a vazallusi kor dologi elemei:
 a királyok a rendelkezésükre álló földből megajándékozták kiemelkedő, nemes híveiket
 de jogaik az adománybirtokon korlátozva voltak (donatio)
 nem rendelkezhettek vele,
 és nem örökíthették tovább (oklevelekben rögzített ritka eseteket kivéve)
 haláluk után visszaszállt a királyra
 ha a király nem vette vissza a birtokot, akkor az eredeti vazallus valamelyik fiát
erősítette meg
 a király lelki üdvének szavatolására kaphatott birtokot az egyház is (donationes pro
remedio animae)
 ezek a birtokok elidegeníthetetlenek voltak
 Klodvig és fiai az adományért hűségesküt a világiaktól sem igényelt, hiszen ezek a
királyi ház kíséretében voltak (trustis dominica)
- a Karoling korban csak annyi változott, hogy egységes hűbérrendszer lett, melynek csúcsán a király
állt ezzel is erősítve hatalmát
- a 8. századtól ezek a birtokok elfogytak, így a király az egyházi birtokokhoz is hozzányúlt, úgy, hogy
a vazallusok beneficium (jótétemény) gyanánt kapták a birtokot, és utánuk precaria- szerződés
alapján tizedet fizettek
- a benficium eredetileg élethosszig nyújtott szolgálati birtok volt: nagysága változó, akár 100-200
mansust (jobbágytelket) elérhetett, de 12 mansus fölött már lovas katonai szolgálatot kellett érte
teljesíteni
- a karolingok hivatalt is adományoztak:
o leginkább grófi, a vele járó birtokkal (res de comitatu)
- a vassus/vazallus kifejezés kelta eredetű és szolgáló katonát jelent
- a 8. században a társadalmi jogi momentum a vazallitás és a beneficium összekapcsolás a volt: a
személyi kapcsolatok kihatnak a dologiakra is: a vazallitás a beneficium föltételévé vált
- jogelv: a hűbéri kapcsolat megszakad mind a vazallushalálával és a birtok visszaháramlásával, mind
a hűbérúr halálával
- a 10. században a beneficium szinonimájaként jelenik meg az írott jog területein a feovum vagy
feodum alakváltozatban is ismert feudum, amely a gót lábasjószág, szarvasmarha kifejezésből jön
létre
- a 12. század közepére Burgundiában és Itáliában is elterjed, Németországban megmarad a
beneficium, vagy a len (Lehn)
- feudum: örökölhető hűbérbirtok latinos megjelölése
Német-Római Birodalom
- folytatódik a törzsi hercegségek uralma, Henrik szász herceg királlyá választása után, erősödik
Szászország hatalma is
- II. Konrád már tudatos hűbéri politikát folytat, amit jelez az észak-itáliai hűbérjogi törvény (1037)
- amely az ottani alvazallusok javára kimondja: bírói ítélet nélkül egyetlen hűbérúr sem vonhatja el
alvazallusa hűbérbirtokát
- a császárhoz lehet fellebbezni, és megerősítette az alvazallusok utódainak öröklési jogát
 - a hűbéri rendszer felvirágzásában döntő szerepe van a birodalmi egyház bevonásának
- a wormsi konkordátum (1122) a birodalmi püspökök (érsekek) császári alárendeltségét széttörte,
nekik és az apátoknak lehetőségük nyílt önként csatlakozni a birodalomhoz a hűbérjog alapján
- esküt nem tettek, javaikat a császártól kapott pásztorbottal (püspöki bot) szerezték meg (Szepterlehn)
- a császár ezután, mint hűbérúr rendelkezett a birodalmi egyházi javakkal
- ugyanakkor egyetlen egyházi méltóság sem gyakorolhatott hűbérúri jogokat, csak a király
hűbéreseként
- így alakul ki az egyházi tartományuraságok pajzsa
- I.(Barbarossa)Frigyes:
o a hűbériség kiterjed a világi szférába is
o 1158. évi hűbérjogi törvény megköveteli a császár iránti hűséget
o új intézmények jelennek meg: a világi fejedelmek hadipajzsa, a zászlóshűbér hűbérkényszere,
a hadipajzsrendszer teljessége
- Hűbéri láncolat: Nagy Károlytól
o elején a király áll
o a vazallus korlátlanul továbbadhatja hűbérbirtokát, vagy egy részét (subinfeudatio)
o az alvazallusok (homo hominis, mannes man)
- Homo hominu vasalli mei non est homo vasallus meus – A vazallusom vazallusa nem az én
vazallusom!
- II. Konrád 1037. évi törvénye már különbséget tesz:
o vasallus maiores
o és vasallus minores között
o a kisebbek azonban nem voltak hűbéresei a nagyobbaknak
o a különbség vagyoni és szociális jellegű
Németország:
- a 12. században kialakul a hadipajzsrendszer, melynek célja, a királyi hatalom megerősítés a hűbéri
rendszer által
- a hadipajzsok birtokosai a Svábtükör szerint:
 a király
 az egyházi fejedelmek
 a világi fejedelmek
 a grófok és bárók
 a középszabadok
 a miniszteriálisok
 az egypajzsosok
- A Szásztükör értelmében
o az 5. az ülnökképesek
o a 6. az előbbiek emberei
o a 7. megnevezés-nélküliek
- a hadipajzs a hűbéri hierarchiában elfoglalt helyet, a hűbérképességet jelezte
- mindenki csak a nála magasabb szinten levőtől fogadhatott el hűbért
- a visszaháramlott hűbérbirtokot a jog szerint a hűbérúr 1év és 1 napon belül köteles volt újra
eladományozni – ez a hűbérkényszer
A hűbérjog forrásai:
- alapja a szokásjog volt, mint általában a középkori hazai jogok mindegyikének
- jelentősebb törvényhozás egyedül a Német-Római Birodalomhoz tartozó itáliai Lombardiában
született
 - Edictus Rothari (643) révén megújított, majd törvényileg folyamatosan korszerűsített longobárd jog
érvényesült
- Nagy Károly 774-ben meghódítja, és a birodalomhoz csatolja, Pavia majd Milano székhellyel nem
német tartomány lesz belőle (Regnum Itallicorum)
- van csak e területekre kiadott császári törvény, amelyet a paviai jogi iskola gondozott
- Liber legis Longobardorum (Liber Papiensis) ismert jogkönyv
- ehhez kapcsolódik II. Konrád 1037. évi törvénye a hűbérjogról, és későbbi törvények (II. Lothártól
1136, I Frigyestől 1158) amelyeket összefoglalva, glosszálva és kommentálva kialakul a
- Libri feudorum c. könyv a hűbérjog ius communeja.
- ezt kisegítő (subsidiarius) jogként egészen a 19. századig Európa a-szerte használták
A hűbérjog személyi intézményei:
- ilyen jogviszonyra csak az léphetett, akinek megfelelő alkalmassága és képessége volt
- ez eredetileg katonai szolgálatra való alkalmasságot jelentett
- a vazallus birtokot kapott, mert szolgált, majd e birtok révén tartotta fönn magát
- a középkor delelőjétől a hűbériség születési előjoggá vált
- a Szásztükör szerint az lehetett hűbéres, aki már hadipajzzsal bírt, nem lehetett vazallus az egyháziak,
a parasztok és a polgárok sem
- a Szásztükör a nőket is a hűbérképtelenek közé sorolta
- a női hűbér már a 12. században felüti a fejét, a 15. századtól pedig széles körben elterjed
- a fő szabály az volt, hogy a nők nem hűbérképesek, ezért az öröklésből is kizárták őket
- de helyi statútumok, privilégiumok és elsősorban a hűbérúr és a vazallus eredeti megállapodása
megengedhette, hogy nők és utódaik (férfiak) is örökölhessenek
- az intézmény neve a feudum femininum – a hűbéri szerződésben kikötött,
- a magyar fiúsításhoz hasonlító eljárás pedig a feudum femineum ex pacto
- ha a hűbérúr eleve nőt fogadott hűbéressé, akkor a vele járó birtok a lányok és lányágak számára is
örökölhető lett
- előfordult, hogy vásárlással, vagy minden kötelezettség nélkül jutott a nő hűbérbirtokhoz
- a teljesítendő szolgálatot a nővazallus helyett az általa fölfogadott férfi látta el (provasallus)
A hűbéri viszony keletkezése:
- két formális aktusa van:
o szolgálati fölajánlás (homagium)
o hűbéri eskü (fidelitas)
- a homagium előképe a gall-római commendatio volt, teljes személyi jogi alávetést jelentett
o immixtio manum: a vazallus széttárja karjait az úr összefogta
o vagy mindketten álltak, vagy az úr ült, embere pedig előtte térdelt
o a hűbércsók francia divat volt
- a hűbéreskü tartalma eredetileg negatív volt
o a vazallus azt fogadta meg, hogy nem fog ártani urának
o és jót tesz érdekében
- az újkorban a homagium és a fidelitas kettős egységét a kézfogással hitelesített egyszerű eskü váltja
fel
- Eredményei:
 a hűbérúr és vazallusa kölcsönös hűséggel tartoztak egymásnak
 a vazallusi szolgálat ellentéte az úri védelem a személyi jogban
 és birtokvédelem a dologi jogban
 a hűség ellen való vétés a hűségeskü felbontásával járt
 hűbérbirtokba való beiktatás (investitura) lett a homagium célja
  a Szásztükör szerint a fölajánlkozónak ezért háromszor kellett szolgálatát felajánlania
 az investitura jelképes volt: kard, lándzsa, kesztyű, kalap, püspöki bot, gyűrű vagy
zászló átadásával
 a hűbérviszony létesítését írásba is foglalták
Hűbéri jogok és kötelességek:
- Vazallus:
o urát sem személyében, sem birtokában nem károsítja
o nem követ el erőszakot ura emberein
o előzetes bejelentés nélkül nem indít lovagi magánharcot ura ellen
o sem vádlóként, sem tanúként nem léphet föl ura ellen
o kivéve saját hűbérjogi vitájában
- A vazallusi szolgálat: consilium et ausxilium: szolgálat volt tanáccsal és fegyverrel
- Tanácsadás:
o a vazallusoknak meghatározott időben el kellett utazniuk uruk udvarába
o részt kellett venni a hűbéri bíróságon, amelyen a hűbérúr törvénykezett
o udvari gyűléseken véleményt mondtak
o saját panaszaikat, sérelmeiket is előadhatták
- Hadba hívás:
o hat héttel megelőzte a gyülekezést
o az alvazallusok csakis uraik révén voltak mozgósíthatók
o a meg nem jelenő hűbérbirtokának elvesztésével számolhatott (1158. császári törvény)
o csak betegség, fogság vagy lovagi harc volt elfogadható
o a vazallusi szolgálat térben és időben korlátozva volt
o csak hat hétig voltak kötelesek saját költségen szolgálni
o a várhűbéresek váruk védésével tettek eleget a szolgálatnak
- Egyéb szolgálatok:
o marsalli: a vazallus köteles volt urát lovára felsegíteni
o a vazallus köteles volt a hűbérviszony megújítását kezdeményezni
o kellet hozzá az úri beleegyezés, különben a hűbérurat megillette a visszavételi jog
- A hűbérúr kötelességei:
o nem sérthette meg a vazallus jogait
o ezek védelme alatt állt
o köteles volt emberének birtokait megvédeni
o ha hűbérese ennek ellenére elvesztette őket: kártérítést kellett fizetnie
o vazallusa birtokát mások ellen bíróságon is meg kellett védenie
o jogellenes cselekményt nem követhetett el vazallusa ellen
o vitájuk az ő hűbérbíróságához tartozott, de jogmegtagadás esetén a fő hűbérúrhoz is
fordulhattak
o a hűbérurak tartási kötelezettsége volt a vazallus iránt
o a hűség megsértése a vazallusi birtok elvesztésével járt, ha az úr vált hűtlenné szerepét a
főhűbérúr vette át, ez esetben a hűbéres szabad birtokává vált a hűbérbirtok (allodium)

8. A JOBBÁGYSÁG JOGHELYZETÉNEK VÁLTOZÁSAI KÖZÉP- ÉS

NYUGAT-EURÓPÁBAN

A földesúri-jobbágyi viszony alapelemei

- a történelmi értelemben vett Nyugat- és Közép Európa a 18-19. századig agrár - jellegű volt és
maradt
- ezért különös jelentősége volt a termőföldnek, mint földbirtoknak, valamint a vele kapcsolatos
társadalmi és jogi viszonyoknak
- amit gazdasági feudalizmusnak szokás nevezni: ez a földesúri-jobbágyi viszony
- Viszonyok:
o úri: katonai-politikai jogi
o gazdasági: földesúri-jobbágyi viszony jogi vonatkozásai
- a hűbéri viszonyok a paraszti hűbér körében behatolnak a társadalom legalacsonyabb rétegének
tekintett társadalmi csoportokba is
- A feudális kor gazdasági és jogi szerkezetének három uradalmi változata:
 a földesúr birtokait- a római provinciai latifundium mintájára- saját gazdaságként
hasznosítja; a mezőgazdasági termelést, a kézműipari tevékenységet cselédek,
jobbágyparasztok és bérmunkások (napszámosok) végzik
 a földesúr birtokait telek formában jobbágyparasztok mintegy sajátjukként művelik, s
érte járadékkal tartoznak
 a földesúr birtokainak egy részén maga gazdálkodik, saját cselédeket, napszámosokat
is tart, ám nagyobb mértékben a jobbágyparasztok munkaszolgálatát (robotját) veszi
igénybe; ez utóbbiak telkekként bírják a földesúri birtokok másik részét, melyért
járadékkal tartoznak
- a legjellemzőbb a vegyes 3. változat volt, de valamennyi számos variációban létezett
- Az úr jogai:
o személyi alávetettség
o bírósági alárendeltség
o közhatalmi jogok (bíráskodás és közigazgatás) gyakorlása
o territoriálisan nem kötötték a földesurat, pld. birtokain kívül is bíráskodhatott
- Személyi hatalom:
o elvált a föld birtoklásától, de kapcsolódott is hozzá
o Leibeigenschaft=testtulajdon, azaz a jobbágyság, amely egyébként is rabszolgai eredetre
mutat
o a középkorban az ókori rabszolgák (servi) utódainak jogállása öröklődött tovább
o egyetlen fontos különbség: az ura hatalma alá tartozó jobbágyparaszt nem dolog (tárgy),
hanem a kereszténység hatására a személyi fölszabadítás következtében olyan személy,
akinek az ura által korlátozottak a személyi jogai: leginkább költözködési szabadsággal nem
bírt, emellett a házasságkötéshez való földesúri hozzájárulás a jellemző
- középkor közepe: 12 -13 század
o a személyileg kötött parasztok száma csökken Európában
o a jobbágyság az uradalmi keretek közé szorított dologi jellegű hatalom körébe kerül
o a 16 -19 századig tartó második jobbágyság visszahozta, sőt fokozta a személyi kötöttségeket
o a legjellemzőbb a törvényben megkövetelt röghöz kötöttség
- a személyileg kötött jobbágyok:
o általában súlyosabb, vagyonuk és személyük alapján
o a földesúr kénye-kedve szerinti szolgálatokkal tartoznak
o ezt keleten csak az abszolút fejedelmi törvényhozás korlátozza az adók védelmében
- a dologilag kötött jobbágyok:
o nem személyükben, hanem a földesúri birtokból származó jobbágybirtokaikért tartoztak
szolgáltatásokkal
 o szolgáltatásaikat (melyek befizetéseknek is minősülhettek) pontosabban meghatározták
Földközösségek és szomszédsági jogok:
- a középkorban a törvényhozás nem avatkozott a földesúri –jobbágyi viszonyokba, ezt főként a
szokásjog szabályozta
- ahol ez rétegezett volt ott különböző szokásjogi rétegekhez tartozott
o uradalmi jog
o falujog
Uradalmi és paraszti földhasználati viszonyok:
- a frank uradalmak három fő fajtára tagozódtak:
o királyiakra (később korona javak)
o egyháziakra (főként kolostori birtokok)
o nemesi jellegű magánuradalmak
- a király a római eredetű latifundiumokat, a meghódított vagy egyéb módon csatlakoztatott germán
törzsi államok királyi birtokait, valamint a szempontjából uratlannak tekintett területeket, különösen
az erdőket nyilvánította saját birtokának
o belőlük adományozta meg saját híveit (donatio)
o látta el az általa alapított egyházi intézményeket javadalmakkal
o ezeket használta a hűbéri rendszer kialakításában is
- a germán nemzetségek szállásbirtokként maguk is bírtak földet
Jobbágyparasztság kialakulása:
o személyileg rabszolgai állapotú szolgák (servi)
o a fél szabadok (libertini, liti)
o a közszabadok (liberi)
- rétegeiből alakul ki a jobbágyparasztság
- - a szolgai és szabadosi elemek személyi jogukat tekintve egyre szabadabbá váltak, telkeiken
vagyonilag is némileg önnállósultak tehát emelkedtek
- utódaikban lelhető fel a középkor személyileg is kötött jobbágyparaszti rétege
- a közszabad elemek függése elsősorban dologi:
o a római jog ingyenes földhasználatából (precarium) kialakult frank precaria intézménye,
melyben a paraszt oldalán a bérfizetésen kívül más szolgálatok is járultak
o az úr személyi és gazdasági védettséget nyújtott nekik
o az így kialakult gazdasági viszony hasonlít a hűbériséghez
- Birtokátengedés:
o az úr saját birtokából szolgálat vagy szolgáltatás ellenében a bérlő parasztnak átadott egy
birtoktestet (precaria data)
o a paraszt felajánlotta kisbirtokát, amelyet hasonló feltételekkel nyomban visszanyert
(precaria oblata)
o az úr a neki fölajánlott paraszti földeket elfogadta, ám helyette cserébe másikat adott (pecaria
renumeratoria)
- Királyi szabadok:
o a koronauradalmakon vagy szomszédságukban élő szabadok
o a király utak, révátkelők, erdők őrzésével voltak megbízva
o fegyveres szolgálatot végeztek
- német szakirodalom:
o földes uraság= dologi uralom vitatott fogalmak
o jószáguraság = a jobbágyság fölötti hatalom
Földes uraság:
 - régebbi változat (frank kortól a 13. századig) vegyes rendszer
o a földesúri birtok hasznosítása megoszlott a saját kezelésű és jobbágytelekként kiosztott
birtoktest között
o a szorosan vett földesúri hatalom: a személyileg kötött elemek fölött test-tulajdon, az
uradalomhoz hozzá tartozók fölötti közhatalommal, is kiegészülve a dologin kívül személyi
jellegű is volt
o központjában a földesúri lak állt (sal) gazdasági-igazgatási és kiszolgáló épületeivel, ehhez
tartozott az úr által hasznosított (terra salica) terület (=villa, curtis, curia)
o villicus: jószágigazgató, bíró, elöljáró
- újabb változat: egyre kevesebb személyileg kötött szolga van benne
o az úrdolga-robot egyre kevésbé hatékony
o a paraszti kézen levő birtokok a földesúri birtokok egyre nagyobb részére, később egészére
kiterjedt
o a korábbi uradalmi központok átalakulnak: pénzbeszedési és természetbeni járadék befizetési
helyei lesznek
o a haszonbérlői jogállás jobbágyok személyi függése lazul, kötelezettségeik nem őket, hanem
a telket terhelik, földbér jellegűvé válnak
o ők maguk dologilag kötött jobbágyoknak minősülnek
o jelentős momentum: egy jobbágygazda több földesúrtól is bérelhetett földet
o személyi uralom: a röghöz kötés törvényétől (1525)
o patrimoniális bíráskodás a földesúr joga
Teleki földek és közföldek:
- a paraszti kézen levő földek rendeltetésmódja változott, ez a használat kisebb vagy nagyobb
közösségek együttműködésével valósult meg
- e közösségi területek elhatárolására határjel (Markt) szolgált
- a falu határa nem pusztán határvonalat, hanem körülhatárolt területet is jelent
- ebből alakul ki a szláv eredetű megye szó, és az őrgrófság (marc, marca, marchia) megjelölése is
- Paraszti használatú földek:
o jobbágytelek
o közföldek
- a telek egy jobbágygazdaságot jelölt: udvarát házzal, melléképületekkel, fölszereléssel, s a hozzá
tartozó szántóföldet, kaszálót =belső és külső telket
- a külső telek agysága változó volt, a frank időkben, átlagban 30 hold
- az irtványföldeken a királytelek ennek kétszerese
- erdővidékeken erdőt is magába foglalt
- porta: mértékegység is nem csak reális gazdálkodási alap
- ehhez mérték nem csak a földesúri járandóságokat, hanem a szolgálatokat és az állami adókat is
- a telkek oszthatók voltak, az osztás arányában a kötelezettségek i osztódnak
- az egész telek birtokosa teljes szolgálattal és szolgáltatással tartozott
- a féltelek birtokosa ennek felével, a egyedtelkes gazda pedig negyedével
- a 15-16. századtól, mint fiskális számítási egység lehetővé tette az állami adózás bevezetését
- ezzel együtt járt az adókateszterek fölvétele
Közös használatú földek:
- legelők és erdők
- adott esetben éppen ezek használatára alakult Markt közösség
- allemende = közösségi föld, a latin communitas-al egyenlő
 - a legelő használata szabályozva volt, ugarföldeket is lehetett legeltetésre használni, és az erdei
legeltetés május 1-től szeptember 30-ig tilos volt, alapelvvolt, hogy a legelőkön csak annyi állat
tartható amennyit át is tud teleltetni. Az idegeneknek legelőbért kellett fizetni
- az erdőhasználat elsősorban fakitermelést jelentett
- az allemande tagjai azok lehettek, akiknek jobbágytelkük és saját háztartásuk volt
- az erdőhasználat, az irtás engedélyezése és a vadászat fejedelmi jog
- ezért allemane-regálét kellet fizetni
- a földesurak maguknak követelték e területek jogát is: de ezt oklevéllel kellet bizonyítani és még így
is meg kellett engedni a közös használatot (Franciao.), az így átengedett földet teleki szolgalomnak
tekintették, melyet 30,40 vagy 100 év alatt elbirtoklással is meg lehetett szerezni
- a király törvényeivel, saját főtulajdonának erősítésére igyekezett megvédeni a paraszti közösségeket
földesuraival szemben (1550-1650)
- a 16. században spontán elkezdődik a közföldek felosztása
o a földesurak általában harmadára tartanak igényt
o a király törvényei beavatkoznak (1667,1669) mely szerint a földesúr a harmadot csak akkor
követelheti, ha bebizonyította: e közös földeket eredetileg ingyen engedte át a közösségnek
o 1761.vi királyi ediktum elrendeli a harmadrészek közösségi felosztását is
o az 1792. augusztus 14.-i törvény elrendeli a közföldek kötelező felosztását, az augusztus 28.-
ai pedig kimondja, ha egy föld tulajdona bizonytalan, közföldek kell tekinteni
o az 1793. június 10.-i törvény elrendelte: a közföldeket a közösség tagjai között, ha a tagok
legalább harmada igényli, egyenlő részben kell felosztani, a felosztásból a nőket,
napszámosokat és a gyermekeket is részeltetni kellett
A jobbágyparaszti szolgálatok és szolgáltatások
- Robot:
o mezőgazdasági munkavégzés (szántás, vetés, aratás stb.)
o kézműves munka (fabeszállítás, őrlés, kenyérsütés, sörfőzés, fonás, szövés, a földesúri kúriák
karbantartása)
o mezőgazdasági termékek távolsági szállítása szekérrel vagy hajóval (hosszúfuvar), hátaslovak
kiállítása, küldöncszolgálat
o fegyveres szolgálat, különösen háború esetén, de a befogott tolvajok őrzése, várak és utak
építése, segédkezés vadászatokon, halászaton
- a földesúrnak vagy gazdatisztjének jártak
- saját gazdasági egységükben vehették igénybe
- részben a csupán bíráskodó urat vagy tartományurat is megillette
- a 12. századtól megváltható
- a robotköteleseket röghöz kötéssel sújtották
- Vagyoni:
o rendszeres járadékok: önkényes, a jövedelem bizony hányadára eső, vagy meghatározott
mértékben megállapított
o alkalmi járadékok: házasságkötéskor, jobbágybirtok átruházásakor járó illeték (laudemium)
o öröklés, vétel, csere, ajándékozás esetén járt a földesúrnak és rendszerint a birtokot
megszerző jobbágynak kellett megfizetnie

9. A NÉMET MAGÁNJOG ÉS A BÜNTETŐJOG EGYES

JOGINTÉZMÉNYEI A KÖZÉP- ÉS A KORAÚJKORBAN
HÁZASSÁG
Az egyén, mint jogalany
- az egyén (természetes személy) = ember, tágabb vagy szűkebb rokoni közösségek tagja
- Az egyén joga és cselekvőképessége:
o a polgári kor előtt a társadalmi állása befolyásolja
o a hűbéri, jobbágy, rendiség jogait a hazai jog (szokásjog, priviliegium) szabályozta
o kivétel ez alól az egyháziak jogállása, mivel rájuk a kánonjog vonatkozott
o ez az egyházi támogatást igénylő világi személyek bizonyos csoportjaira is érvényesült
(keresztesek, diákok, elesettek, nők)
o a zsidóság Európa szerte magánjogi korlátozásnak van kitéve (tulajdonjogi és végrendelkezési
joguk volt, de a territoriális törvénykezés kizárta őket a birtokszerzésből)
- Férfi vagy nő:
o a jog és cselekvőképességeket érintő különbségekben nyilvánult meg
o a matriarchátus megszűnik, a történelmi távlatban a patriarchátus érvényesül = atyajogúság
o a férfiak előnyt élveztek a nőkkel szemben, akkor is, ha a jogrend hátrányuk enyhítésére külön
jogokat írt elő
o a nők személyes és anyagi helyzetének javításáért sokat tett a középkori egyház
o helyzetük jelentős változását a polgári kor hozza meg
Germán jogok, és középkori utódaik:
 Férfi
o férfi jogosultság a mundium, amely védelem, kéz, biztonságjelentésű, és a római patria potestashoz
hasonlít
 atyai mundium: védelmi és uralmi hatalmat jelent a törvényes gyermek személye és
vagyona felett. Beletartozik a gyermek tartása, nevelése éppúgy, mint külön javainak
használata, ám ezek állományát nem csökkenthette vele el kellet számolni a védelem
megszűnésekor
 a gyermek vagyona vasvagyon, nem csorbulhat; a személyi jellegű védelembe a házasságra
kényszerítés is belefért, különösen lányok esetében. A lányok fölötti védelem
férjhezmenetelükig, a fiúk fölötti a családból való kiválásukig tartott
 a recepció korában a mindkét szülőt megillető szülői hatalom lép a helyébe
 gyámi mundium: hasonló, mint az előző, de ez a nagykorúság elérésével ért véget, és az
előbbivel szemben erős külső fölügyelet alatt állt (nemzetségi, rokonsági)
 a férjnek a feleség vagyona feletti mundium: a házassági szerződés formájában
érvényesült, elsősorban családvezetői és utasítói jogosultság
 az úrnak a szolga fölötti mundiuma: mivel ők is a házközösségben éltek, sőt az iparosok
tanoncaira és legényeire is, a gazda vagy mester meg is fenyíthette őket.
 a frank, a francia és a német király kiterjesztett értelmű mundiuma: a klerikusok,
kereskedők, és zsidók, valamint az özvegyek, árvák, és egyházi intézmények fölött – ez
inkább a közjoghoz tartozik
Jogképesség:
o általában az élve születéstől kezdődött, de a pogány germánok ehhez még az apai kéztől való
fölemelést, mint a csecsemő elismerését is megkövetelték
o az élve születést bizonyítani kellett a gyermek fölsírásával
o a méhmagzat (nasciturus) jogképességét a középkori jog általában nem ismerte el
o az ember jogképessége a halálával végződik
o az eltűnt személy halálának vélelmezése és a bírói holttá nyilvánítása a középkori római
jogtudományosság műve
 o a holttá nyilvánítás a szász rendszerben az illető vélelmezett életkorához kapcsolódott (100 és 70
év), a sziléziai rendszerben a távollét ideje számított
o az eltűnést okozó eseményről kapott utolsó hír vételétől 30 évnek kellett eltelnie, hogy halottnak
vélelmezzék
o mivel vagyonát gondnokság alá helyezték (cura absentis), előfordult az ideiglenes holttá
nyilvánítás is
o a holttá nyilvánítást bíróság mondta ki
- Önállóság:
o a cselekvőképesség fogalmával hasonlítható össze a germán eredetű önállóság
o valakinek a képessége saját ügyeinek vitelére
o a középkorban két fokozata van: valaki vagy éretlen, vagy érett erre
o a kettő közötti határt a férfiak fegyverviselési és hadakozási képességei alapján húzzák meg
o a népjogok írásba foglalásakor az életkor váltotta fel
o a teljes korúság a germán törzsekben a 12. betöltött év, ám az angolszászok a 10. tél elmúltát, a
ribuári frankok és a burgundoka15. életév betöltését kívánták meg
o ez a középkorban a 18 -24, sőt a római jog hatására a 25. év elérésére emelkedett
o a Szásztükör megoldása: maradt a 12. életév, de önként gyámság vállalható a 24. életévig
o a teljes kort elértek az aetatem legitimam, annos legitimos vagy pubertas néven nevezték, a nem
teljes korúak a minores, vagy impuberes
o teljes korúakká csak az árvák válhattak, mert a családban élő fiúknál érvényesült az apai mundium
o ez fiúk esetén a gazdasági kiválással, lányok esetén a házasságkötéssel ért véget, lányoknál ez nem
járt cselekvőképességgel, hiszen az asszony a férje védelme alá került
o a kiskorúak (impuberes) nem voltak cselekvőképesek
o az öregkor a pogány világban a rituális megöletés előidézője lehetett
o a középkori jog a 60. évet elérőknek lehetőséget ad, hogy magukat gyámság alá helyezhessék
o az idős ember a ius commune szerint 70, a partikuláris jog szerint már 60 éves korába mentesül a
gyámságvállalás alól,
o a partikuláris paraszti jogban pedig a családi vagyonból öregvagyon illette meg
Nemzetség és család:
- A germán népeknél:
o nagycsalád, vagy házközösség
o s több rokon nagycsalád összessége a nemzetség
- a germán nagycsaládot a jogtörténet házközösségnek nevezi
- általában három nemzedék éle együtt:
- Felépítése:
o a ház ura az apa, s az ő mundiumának alávetett személyek
 a feleség
 kiválásukig a gyermeke
 a más rokonok
 a háziúr özvegy édesanyja
 hajadon vagy megözvegyült lánytestvérei
 menyei, unokái
 beléphetett a benősült vő is
 a szabad cselédek és bizonyos mértékig a vendégek is
- a családfő munidumánál fogva vezető tisztséget gyakorol, de neki is önjogúnak kellett lennie
- e hatalmával gyakran a nemzetségtanáccsal együtt élhet
 - büntető és nevelő hatalma van, szükségből szolgaságba adhatta feleségét és gyermekeit
- Kötelességei:
 kiházasította gyermekeit, nem egyszer kényszerrel
 tartási kötelesség
 felelősséggel tartozott a rábízottak deliktumaiért
 köteles volt igazgatni feleségének és gyermekeinek vagyonát
 képviselte őket peres eljárások során harmadik személlyel szemben
- a középkor folyamán ezt a mundiumot a házassági közösség háttérbe szorította, melyben a feleség
szerepe megnőtt
Gyermek kiválása a házközösségből:
- a kiválás a gyermek gazdasági önállósodása volt
- az atyai háztartásból távozott és önálló háztartást alapított
- a lányok esetében kiházasításról van szó, így az osztály csak a fiúk esetében alkalmazható
- szükséges volt hozzá, hogy az apa legalább család vagyon egy része fölött szabadon rendelkezhessék és
kiadhassa
- a fiú akkor vált ki, ha megházasodott, és önálló háztartást alapított
- a betöltött 25. évtől volt erre lehetőség
- a ki nem vált fiú, még ha nagykorú lett is maradt az atyai mundium alatt
- a kiválás megszüntette az atyai mundium védelmi oldalát is
- a kivált fiú szabadon rendelkezett vagyonával, amely részben örökség, részben a családi vagyonból őt
illető rész volt
- az elosztás aránya változott:
o a burgund jog szerint apa és fai fele-fele arányban osztoztak
o a longobárd jog alapján az apát is csak egy fiú fejrész illette meg
o a Svábtükör az arány meghatározását az apára bízta
- aki kivált lemondott az örökrészről, kivált, ha az osztályrésze örökrészét megütötte
- ha az osztályrész csak kiházasításnak minősült, akkor a kivált is örökölt
- a kiválás a bíróság előtti formális aktussal, nyilatkozattal történt (emancipatio iudicialis)
o A házasság
- a házasság egy emberpár: férfi és nő közötti jogszerű, tartós élet és jogközösség
- ez minden törvényes vérrokonság alapja
- két fő korszaka:
o a polgári házasság bevezetéséig: a IV. Lateráni zsinat (1215), a kánonjog számára kisajátította az
addig világi jellegű házasságot, és ezzel kánonjogi intézménnyé tette
o a polgári házasság bevezetése utáni szakasz
- a házasság négy alapformája a 13. századig:
o a nemzetségek vagy nagycsaládok szerződésén alapuló a férjnek feleségén mundiumot nyújtó
házasság
o a nőrablás vagy menyasszonyszöktetésből eredő házasság
o a házastársak közötti, családjuk közreműködését nélkülöző, egyszerű megegyezésen alapuló
házasság, ami a férjnek mundiumot nem nyújtott
o a férjek egyoldalú elhatározásával létrejövő házasság
- az első és második forma ősi germán eredetű, a harmadik és negyedik pedig frank eredetű
- az egyház a 12. századtól, a hét szentség egyikének tekinti a házasságot, és mint olyat a római jogi
eredetű, a leendő házastársak szabad megegyezésén alapuló házasságkötés mellett volt (consensus facti
nuptias)
- a házasság –e rendes formája kezdettől a házasfelek nemzetségei között létrejött szerződésre alapult
- ezt a vőlegény rokonsága által támogatva kötött szerződése a menyasszony családjának képviselőjével:
apjával vagy gyámjával, akinek fölötte mundiumjoga volt
- a leendő feleség ennek a szerződésnek nem alanya, hanem tárgya
- ezt a szerződésen alapuló házasságot nővételnek is nevezik
- ennek a szerződésnek a megkötése egyetlen jogi aktusból állt, reálszerződés volt, amennyiben a vételár
fejében a vőlegény elnyerte a menyasszony kezét, és fölötte a mundium jogát
- a frank kortól két szakaszra tagozódott:
o az eljegyzés
o a szorosan vett házasságkötés
- eljegyzés: (desponsatio, sponsa)
o megegyezés a vőlegény és a menyasszony apja között arról, hogy ő átadja, a vőlegény pedig
vételár fejében majd elveszi feleségül
o megesküszik vele és a házába viszi
o és átveszi fölötte és érte a mundiumot
o hogy igazolja szándékát, előleget is adott
o a frankoknál ez egy solidus és egy dénár volt, a pénzt az eljegyzéskor a vőlegény gyűrűje
helyettesítette (subarrhatio cum annulo)
o az eljegyzés a római joggal szemben erős köteléket létesített
o az eljegyzéssel lekötött, de el nem vett menyasszony családja akár bosszút is álhatott
o vagy compositioként bírságpénzt kérhetett
- a menyasszony átadása (traditio puellae)
o az esküvő, amelynek a rokonok jelenlétében kellett történnie
o a középkorban a templomajtó előtti tér volt a színhelye
o a menyasszony letérdelt a vőlegény elé és mintegy átadta magát mundiuma alá
o a menyasszony apja vagy maga a mennyasszony uralmi tárgyakat adott át a mundium átvételét
jelképezve
o ezután megismételték az eljegyzéskor tett ígéreteket, majd a vőlegény kifizette a vételárat
o megitták az áldomást és a vőlegény saját házába vezette a menyasszonyt, ahol a nászágyba
feküdtek
o a germán-frank korban ezzel az elhálással (consumatio) vált teljessé a házasságkötés
- nőrablás:
o ez ellenségeskedést szült, ezért az egyház tiltakozott ellene
o a jóvátételből kiformálódó büntető jog tiltása elejét vette e szokásnak
o a frank királyi törvényhozás ez estben már 596-ban a házasfelek elválasztását (separatio) követelte
- szabad házasság (Fridelehe)
o a lányszöktetésből alakul ki
o amely egy férfi és egy nő szabad megegyezésén alapult
o anélkül, hogy családjaik közreműködtek volna
o ám ezt nem tekintették bűncselekménynek
o ez is mundiummentes házasság volt
- egyoldalú akaratból kötött házasság:
o szabad ember szolgálójával kötött házassága
o ezt vadházasságnak tekintette az egyház, így a római jogból ismert ágyasi együttélésnek minősül
(concubinatus)
- királyi parancsra kötött házasság (per imperium potestatis, regis beneficio)
o a római jog hatására ismert volt
 o az egyház sikerrel küzdött ellene

- Egyházi házasság:
o az egyház nem fejlesztett magának saját ünnepélyes házasságkötési formát
o a szerződéses házasságot alakított át a kánonjognak megfelelő formájúvá
o már a 6. századtól van lehetőség az ünnepélyes utólagos házasság-jóváhagyásra (benedictio in
thalamo)
o a házasságot szentségnek tekintő kánonjog a hatott a világi jogra, elsősorban a frank királyi
törvényhozásra és az általa befolyásolt népjogra.
o a 10-11. századtól az egyház a házasság kánoni elsőbbségét igényelte
o a 12-13. században: házassági kötelék (vinculum matrimonii) kizárólagos hatályúvá válik
o a leglényegesebb az volt, hogy érvényt szerezzenek a konszenzusnak: a házasuló társak
megegyezésének, házassági szándékuk egybehangzó kijelentésének, mint a házasságkötés legfőbb
mozzanatának
o a bolognai iskola a házastársak testi egyesülését is a házasságkötés létrehozó (konstitutív)
tényezőjének tekintette
o vele szemben állt a consensust kiemelő párizsi iskola
o III. Sándor pápa 12. sz. végi dekkretálisában kijelentette a római jogon alapuló elvet: solus nudus
consensus facit nuptias
o egyedül, pusztán a megegyezés, a közös akarat hozza létre a házasságot
 A nőrablás
 az egyoldalú házasság
 ugyancsak nem ismeri el a mundium-mentes házasságot
o eleve nem hozza létre a házasságot
 eljegyzés
 házasságkötés
- különbség van:
o azonnali házasságkötéshez vezető eljegyzés – a házasságkötéssel egyenértékű
o a jövőbeli házasságkötésre vonatkozó ígéret – nem egyenértékű, de ha valamelyik fél indok nélkül
lép vissza az ügyet szentszék elé lehetett vinni
o ha az eljegyzést nem érintkezés is követte, azt házasságkötésnek tekintették – tehát mással való
házasságkötésénél akadálynak bizonyult
o a sponsalia de futuro azért jelentős, mert az egyház elismerte a szülők azon jogát, hogy
gyermekeiket 7. éves koruk után eljegyezzék
- teljes jogúak között kialakult az öneljegyzés lehetősége is: itt már nem a mundiumot gyakorló atya,
hanem az eskülevezető (násznagy) adta össze a párokat
- a IV. Lateráni zsinat (1215) túllépve az utólagos egyházi jóváhagyáson és a templom ajtó előtti papi
esketésen kimondta:
o a házasságot egyházi felügyelet alatt (in conspectu ecclesiae)
o pap előtt kössék
o a házassági akadályokkal szemben a zsinat megkívánta a házasulandók kihirdetését a templomban
o megjelennek az első keresztelési, esketési és temetési anyakönyvek (libri parochiales)
- a tridenti zsinat (1563. november 11.)
o érvényes házasságot csak templomban lehet kötni, ahogyan a törvény meghatározza
o az illetékes lelkész vagy egy másik pap jelenlétében
o ez utóbbi közreműködéséhez az illetékes lelkész vagy a püspök (ordinarius) engedélye szükséges
 o megkövetelt továbbá 2 -3 tanút is
o a Német – Római Birodalomban kihirdették a katolikus tartományokban

Felbonthatatlanság:
o a germán gondolkodástól távol állt
o itt a házasságot megszüntette nem csak a házastárs halála és a békevesztés, hanem a szabad
megegyezésen alapuló fölbontás is
o általában csak a férj intézkedésére, de a felbontáshoz jogos indok volt szükséges (feleség súlyosan
jogsértő magatartása, meddőség)
o a Szentírás szerint a házasságot csak a halál bonthatja fel
o ez alól kivétel a Privilegium Paulinum esete
o ágytól- asztaltól való elválasztás: a házassági életközösségi időleges vagy hosszú távú
megszüntetése, de a házasfelek új házasságra nem léphettek
A nők külön jogai és a házassági vagyonjog:
- a család részéről
o jegyajándék: a frank germán kortól a menyasszony ékszereket, ruhákat személyes használati
tárgyakat kapott, ami az ő különvagyona maradt, ezek a tárgyak férje halála után kizárólag őt
illették: az apa halála után a fegyvereket a fiúk örökölték, a jegyajándékot a lányok
o kiházasítás: frank időkben az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen tárgyak, állatok, később pénz,
majd ingatlanok és járadékok is járultak, ezek a feleséget illették, de a férj mundiuma alatt voltak
kezelve; a maritagium csak a férj halála után kerülhetett az asszony kezébe, tőle gyermekei
örökölték, vagy ha nem voltak visszaszállt az adományozóra
o a hozomány: házassági vagyon, a menyasszony családjától járó nagyobb értékű vagyonrész, (ez
nem járt a szülői beleegyezés nélkül férjhez menőknek); nagysága a családi vagyon állásától
függött, a nemesi családok előrehozott örökségnek tekintették, aki kapta lemondott az örökségéről;
rendszerint a férj kapta meg
- a férj részéről:
o jegyajándék jellegű reggeli ajándék: az esküvő után adott, és a házasságkötés alkalmával megígért
ráfordítások; gyakran ingatlan, de sokszor pénz; a pénz és az ékszer a feleség szabd ráfordítású
tulajdona, az ingatlanon haszonélvezeti joga volt; okai:
 pretium virginitas (a szüzesség ára)
 a nőnek, mint feleségnek kitüntetése
 az asszony ellátása
 a házassági jószág (birtok) létesítése
o dos: a mundium megszerzése miatta a mennyasszony családjának fizetett vételár, erről a vőlegény
a menyasszony apjával szerződött, minden esetben férji igazgatás alá került, de csak a feleség
beleegyezésével rendelkezhetett felette(az ingatlan dos mindig szerződést igényelt) ha a feleség
előbb halt meg, akkor visszakerült a férjhez, ha a férj halt meg előbb, akkor a dost tulajdonjogát
megkapta az özvegy de a férj családja korlátozta azt: nem idegeníthette el, és a visszaháramlás joga
is fennmaradt
o hitbért
A gyermek:
- részint szüleivel kapcsolatban a leszármazással összefüggő jogintézményben, részint a gyermekkor
kapcsán cselekvőképességének hiánya miatt vizsgáljuk:
o törvényes vagy családgyermek
o törvénytelen gyermek, aki törvényesítéssel teljes jogú családgyermekké válhatott
 o fogadott gyermek: ő nem természetes származással, hanem a jog útján kerül kapcsolatba adoptáló
szüleivel
o Mostohagyermek: az anya vagy az apa újraházasodásával kerül a családba

- jogállása:
o apjának társadalmi rendjét örökölte
o rendszerint apai mundiumon alapuló nagycsaládba született
o és ez az atyai hatalma kiválásáig kiterjedt rá
o apjának fegyelmező hatalma alatt állt
o de apja, mint védőképtelent meg is védte
o gazdasági szükségből az apa el is adhatta
o a népjog szabályozza, a longobárd jog a mundium elvesztésével büntette a gyermek eladását
o eleve bírhatott különvagyonnal, mert születésétől fogva jogképes (pld: anyjától bona materna)
o ezt a vagyont apa vagy gyámja kezelte
o cselekvőképességének vagy korlátozottsága egyedül perképtelenségében mutatkozott meg:
képviseletét apja vagy gyámja látta el
o az apátlan gyermek gyámsága nagykorúvá válva megszűnt, és a falusi vagy városi közösség
tagjává vált
o az apai mundium a nagykorúság után sem szűnt meg
- a germán népjogok:
o a házasságon kívül született gyermek az anya jogát követve az anya nemzetségébe kerül
o a késő frank időkben az egyház rosszallása miatt vált ezen gyermeke helyzete kedvezőtlenné
o ekkortól a szabadházasságból születet gyermekek nem örökölhettek apjuk után
o az eljegyzett menyasszony gyermekének helyzete jobb, ha anyja utána házasságot köt
o a megesett szűzek vagy özvegyek gyermek apjával szemben a kánonjog szerint házassági és/ vagy
tartási igénye volt (duc et dota)
o a törvénytelen gyermekek egyik szülőjük után sem örökölhettek
o a középkorban a házasságon kívüli születés tisztességcsökkentő (infamia): kizárt a céhbe, egyházi
rendbe való fölvétel közhivatal vállalása, így a trónöröklésre is alkalmatlanná tett
- törvényesítés:
o III. Sándor pápa átveszi a iustinianusi jogot a kánonjogba
o a legitimatio= a házasságon kívül született gyermek törvényesítése
o az utólagos házasságkötéssel, bár tagadták azt, hogy a rendi jogi legitimáló hatás is bekövetkezik
o a kánonjog a 13. században befogadja a római jogból a császári törvényesítést
o ez az utólagos házasságkötést pótolta azok között, akik között ez nem jöhetett létre

Gyámság:
- az apátlan kiskorú gyermek személyének és vagyonának gondozása (germán jog is ismerte)
- eleinte a nemzetség felnőtt tagjai testületileg látják el ezt a feladatot
- a frank korban a legközelebbi apai rokon, mint született gyám (foramundo) megjelenik, fölötte a
felügyeletet, mint főgyám a nemzetség látja el
- a középkori városokban a magisztrátusé volt a főgyámjog, emellett az apa végrendelettel rendelhetett
gyámot, ennek híján az anyát és a gyámoltat is megillette a választás joga
- a törvényes gyám: az apai majd az anyai rokonságból, ha ezekből, nincs, akkor a gyámhatóság rendeli
- hűbéri gyámság:
 o a hűbért öröklő kiskorú nem láthatta el vazallusi feladatait ezért a hűbér gyümölcseit a hűbérúrnak
volt köteles átadnia
o ez a hűbérúri különjog még nem járt a gyámolt hűbérbirtokának visszaadásával
o a gyámolt és a hűbérbirtoknak nem minősülö saját birtoka fölött a tartományi jog szerinti gyám
őrködött
o ő a gyámság idejére a gyámolt egész vagyonára kiterjedő hűbéri kapcsolatba léphetett a gyámolt
urával
o A Svábtükörben ez csak akkor fordul elő, ha a kiskorúak nincsen megfelelő atya ági gyámja
o ebben az estben a gyám volt köteles a kiskorú hűbéresítését megkezdeni, a hűbért fogadni,
fölesküdni és a szolgálatokat ellátni
o a gyám, mint helyettes hűbérviselő betagozódott a feudális hierarchiába
o a gyámoltnak nagykorúsága elérésekor a hűbérbe lépést nem kellett megismételnie
o a 13. századtól a tartományi úr, mint főgyám felügyelte a hűbéri gyámokat
o a hűbéri gyámság a középkorban a gyámolt 13. évét követő hat hét elteltével ért véget, ám
ügyeinek intézéséhez nagykorúsága eléréséig képviselőre volt szüksége
A rokonság:
- személyi és családi viszonyok foglalata, vérségi, és jogi alapokon nyugszik
- Családon belül jogi rokonságot a recepció során átvett doptio hozhat létre
- családok közötti rokonságot pedig a sógorság a házasságkötés folyományaként
- vérrokonság:
o apai és anyai ágon is
o az előbbinek volt nagyobb jelentősége
o e rokonság belső magva a nagycsalád volt, a ius commune recepciójáig nem vérrokonok is
beletartozhattak (szolgák)
- apai rokonság
o agnat rokonságnak nevezték, a középkorban kard vagy lándzsarokonságnak
o központi szerepe van az öröklésben és a házasságkötésben is
o a legidősebb rokon veszi á az elhunyt családapa kiskorú gyermekeinek gyámságát
o ez lehet pld. a nagybáty, vagy az idősebb testvér, ő gyakorolja hűbér és az özvegy fölötti
gyámságot is
o a legközelebbi agnát rokon láthatja el a perbeli bajvívásban az arra képtelenek helyét
o ha az örökhagyónak nincsenek örökösei a legközelebbi rokonai örököltek utána
- anyai rokonság
o cognat rokonság, a középkorban orsó vagy guzsalyrokonság
o ez az anya nő- és férfi rokonaira egyaránt kiterjed
o ezt teszi szükségessé a házassági fokok számontartását
- rokonsági fok:
o a germán jogban ismeretlen, a kánonjog minden rokoni házasságot kizárt
o a IV. Lateráni zsinaton III. Ince pápa előterjesztésére a 7. rokonsági és sógorsági ízről, a 4. –re
szállították le
o fölmentést (dispensatio) csak a pápa adhat
o a rokonság, mint bontó akadály a házasság fölbontását is lehetővé tette (impedimentum dirimens)
o a sógorságot az egyházjog vérrokonsághoz hasonló házassági akadálynak tekinti

10. DOLOGI JOG

A dolgokról:
- a római jogban res, amely megkülönböztette a testi dolgok (res corporales) felosztását ingó és ingatlan
dolgokra
- a dolog fogalmának kialakulását nem lehet követni, mert a primitív gondolkodás egyes tárgyakban
gondolkodott összevont fogalom helyett
- a frank korban megjelennek a szokásjog hivatalosan megerősített gyűjteményei is (leges barbarorum)
- a középkor embere szintén még mindig egyes tárgyakban gondolkodott,
- a germán jogban az ingó és ingatlan dolgokra vonatkozó, és mindkettőt a dolog fogalmában egyesítő
intézmény nem volt
- Az ingó tárgyak a germán jogban a farnis, vagy habe kifejezéssel jelöltettek
- az ingatlan tulajdonként (eigen) vagy örökségként (erbe) jelent meg
- A középkor német és francia jogban fő szabály szerint ingónak minősült az, amely helyéről változás
nélkül elmozdítható volt
 minden földhöz nem rögzített tárgy
 az állatok
 és a nem szabad emberek
- jogi okból előfordulhatott az ingó dolog ingatlanná minősítése is
 pld. telekre telepített házas szolgák, örökre röghöz kötöttek, és a telek alkatrészei s tartozékai,
csak a földesúri földbírtokkal együtt adhatók el
- bizonyos tipikusan ingó tárgyakat, megjelenésükkel ellentétben, jogi okból fiktív ingatlanoknak (res
immobiles fictae) minősültek
 a birodalmi koronaékszerek
 a rögzített várvédő ágyúk
 ingatlan eladásából származó vagy annak megvételére fordítandó pénz
- az ingatlan jogi tulajdonságait vették fel bizonyos ingóösszességek
 áruraktárak
 a kézműves leltári tárgyai
 könyvtárak
 tengeri és olykor folyami hajók
 Ausztriában a vízimalmok
- lábon álló termés az ingatlan része, a leszedett vagy learatott ingóvá vált
- A faházak ingók voltak, a kőházak eleve ingatlanok (várak, kastélyok)
- a francia szokásjogban megjelent az ingatlan és ingó dolgok közötti, általában az ingó jogi sorsát
osztó tőlük mégis elválasztott dolgok köztes kategóriáját (cateu, catalla), amely a norman jog révén az
angol jogban is megvolt
 zöld cateu: ki nem vágott erdő, lábon álló gabona, le nem szedett szőlő
 száraz cateu: könnyebb fából készült épületek, a malmok részei
- a középkori jog a dolgokon való jogokat is önálló dolgokként fogta fel
 szolgalmak,
 dologi terhek
 közjogi jogosítványok: regáliák, Bann – jogok, bíráskodási jogok
- az ingó tárgyak között különös jelentősége volt a hadifölszereléseknek, fegyvereknek, hadiméneknek
 csak férfiak számára jelentettek értéket
 csak férfiak örökölhették
 egy részüket ősi germán szokás szerint a halott férfival együtt temették el
- a középkorban és a kora újkorban nagy jelentőségük volt az ingatlanoknak:
 családi kötődés szempontjából:
 ősiek (terra paterna, allodium)
  szerzettek (terra aquisita)
 hűbéri szempontból:
 hűbérbirtok (beneficium, feudum)
 allodium

A germán jogi birtoklás – Gewere

- Gewere: a dolgokon való tényleges uralom, a dologi jog ruhája

- a földbirtokba való beiktatást, vagy annak átadását jelölik az oklevelek a gewere vagy giwerida néven,
ami latinul vestura vagy investitura
- Jakob Grimm a felruházás (einkleiden) szóból eredezteti, míg mások a weri, wer (birtoklás) szóbol
eredeztetik
- az investitura is eredetileg a valamely intézménnyel való fölruházás folyamatát jelentette
- de már ekkor is jelentette az eredményt: a birtokban, fölruházott állapotban létet, a dolog fölötti
tényleges uralmat
- a 13. századi német tükrök idejére vált önálló jogintézménnyé
 Föltételei:
 uralom a dolog fölött
 a dologi jogosultság, amely alapján az előbbi gyakorolható (ezt csak bírói ítélettel,
lehetett bizonyítani, így vélelmezték meglétét)
 a tényleges birtoklásnak nyilvánosnak kellett lennie
- a 14. századtól önálló keretintézménnyé vált a Német földön
- Általános fogalma későbbi konstrukció:
 az ingó birtoklás az ingóság tényleges uralmát jelentette
 ingón zálogjogon kívül sem eszme, sem várományos Gewere nem állhatott fönn
 önkéntes földeladással a tulajdonos Gewere jogát is eladta, visszakövetelési igényével
együtt
 csak akkor volt visszakövetelhető, ha ezt szerződésben kikötötték, ám ez harmadik
személlyel szemben nem érvényesült
 nem önkéntes elvesztés is megszüntette a Gewerét, a visszakövetelés lehetősége nélkül
 a jog Gewere törés vagy békevédelem címén mégis keresetet adott a sértettnek,
 ebből fakadt a büntető jellegű bevádolási jog, amely harmadik személy ellen is
irányulhatott
 az ingó az ingatlan Gewere fölé került, ha egy ház vagy udvar tartozékaiként leltárba
vették
 Az ingókon a birtoklás az ingatlanokon a használat volt a jelentősebb
 ez utóbbi esetében a testi Gewere azé volt, aki az ingatlant birtokban és használatban
tartotta
 közvetett
 közvetlen: szabad jobbágyparaszt
 a jobbágytelken a földesúr Geweréje eszmei birtoklásnak minősült
 A Gewere meghatározott jogi érdekkörön belül érvényesült
 a hűbérjogban
 a miniszteriálisok szolgálati jogában
 a földesúr – jobbágy közti udvarjogban
  a teljes Gewere a földesurat illette meg, akkor is ha közvetettnek minősül, a többieket
csak használati birtoklás illette meg
 a középkor végétől:
 tulajdon Gewere
 korlátozott Gewere
 A Gewere főszabálya szerint a nyilvánosság előtt közvetlen vagy közvetett birtokban tartásként
jelent meg
 ehhez a jogszerűség nem volt feltétel
 eszmei Gewere: szerződéssel, bírói ítélettel, vagy örökléssel jön létre
 a jogosultat a jog már megillette, de tényleges birtoklási helyzetbe nem kerülhetett, mert
a birtok még más kezén volt
 germán jogterület: az örökös az örökhagyó halálának pillanatában örököl, akkor is ha,
rögtön nem veheti birtokba az örökségét
 ennek a jogi megfelelője a közjogi: meghalt a király, éljen a király elve!
 a nyugvó vagy várományos Gewere az előbbinek speciális esete
 az adományozó bizonyos ideig fenntartja magának a haszonélvezetben megnyilvánuló
Geweréjét,
 birtokát elvileg átruházza a megadományozottra ám ez csak várományos lesz
 Geweréje nyugszik, adott időpontban feléled, s bárkivel szemben érvényesíthető lesz
 ugyan ez működik a zálog esetén is
 A jogbirtoklás (Rechtsgewere)
 részint egyébként ingatlannak minősülő adományozható vagy hűbérbe adható jogokon
 bíráskodási jog
 regáliák
 vámjog
 ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó jogokon:
 jobbágyi szolgáltatások
 tized
 az igazi Gewere elbirtoklással keletkezhetett
 ha valaki jogalap nélkül meghatározott ideig birtokolt egy ingatlant, anélkül hogy
bíróság előtt megtámadták volna, az birtokába került és az eredeti jogosult perrel sem
tudta tőle visszaszerezni
- A Gewere joghatásai:
 defenzív (jogvédő):
 önvédelemre és a deliktuális vádra terjedt kiű
 a középkori jog a tényleges birtokost védte, így az őt bevádlónak kellett bizonyítania
jogát
 offenzív (jogérvényesítő):
 az erősebb joggal bíró a jog útján perrel és ítélettel érvényesíthette jogát a gyengébb
javára
 transzlatív (jogátruházó):
 a birtok csak Gewerével volt átruházható
 ez az ingó dolog puszta átadásában nyilvánult meg
 ingatlan viszont külön nyilvános eljárásban lehetett megszerezni

11. A TULAJDONJOG
- A Gewere a legkülönfélébb jogcímű bírtoklási formák révén teljesen eltért a ius commune dologi jogától
Germán jogi tanítás:
 a föltulajdon legrégebbi formája a nemzetiségi szintű közösségi összes tulajdon – de ez
bizonytalan eredetű
 az egyház nyomására alakul ki a lélekváltsággal járó szabad rész, a szerzett birtokkal
megszerzője szabadon rendelkezett
 az örökölt résszel (Erbgut) szemben
 a birtokforgalom hatása:
 közös törzsjószágok létrehozása
 hitbizományok kialakítása
- A tulajdonjog először Fahrnis körébe körében tartozó legszorosabban vett használati tárgyakon alakul
ki:
 ruhák
 ékszerek
 fegyverzet
 bútorok
- ez is a Gewere álta egybefogott, valakihez tartozáson alapuló dologuralomban fejeződött ki
- az ingó tulajdona már a középkorban teljes használati és rendelkezési jogot nyújtott
- ezt a városi jogfejlődés folyamatosan az ingatlanokra is kiterjesztette, és a kettőt összekeverve
egységes vagyontömeggé tette
Tulajdon
- a 13. századtól a német jogterületen a földbírtokra vonatkoztatva jelenik meg (Eigentum, Eigenschaft,
dominium et proprietas, proprium, dominatio)
- ez a tulajdon nem római jellegű, tehát nem teljes és nem korlátlan
- nem állandó éás változatlan jogi hatalom, hanem állandóan változó jogi keret, amely a
legkülönbözőbb tartalmat nyerheti el
- a jog dominusként tartotta számon azokat akik a Gewere szintjét elérték: haszonbérlő, zálogtulajdonos
- a szorosabb értelmű tulajdont a hűbérjog fejlesztette ki:
 az úr (eigen) a vazallus (len) –al állt szemben
 a vazallus hűbérbirtoka nem volt szabad tulajdon, ő ilyet csak allodium formájában
birtokolhatott
 Szásztükör Landrecht-je:
 hűbérúri tulajdon (Eigen)
 vazallusi tulajdon (Len)
 jobbágyparaszti (liflucht)
 miniszteriális birtok (Dienstmanns Eigen)
A középkori német tulajdonjog és a római jog különbségei:
 a középkori jog nem állította fogalmi ellentétbe a tulajdonjogot és a korlátozott dologi jogokat
(ezek önálló tulajdoni részként jelennek meg)
 nem volt abszolút és korlátlan, hanem számos kötelezettség terhelte: család, szomszédság,
közösség iránt
 a teljes tulajdon mellett egész sor alárendelt tulajdon volt
 a középkori tulajdon lehetséges uralmi jogosultságok fogalomköre volt
 az egyéni tulajdonhoz mint magánjogi intézményhez, uralmi jellegű közjogok járultak
(bíráskodás)
 e tulajdon a testetlen dolgokra azaz jogokra is kiterjedt
 a római jogi dominium kizárta a harmadik személynek hasonló jogait: a középkorban ezt úgy
oldották meg, hogy:
  dominium directum: a hűbérúr tulajdona, egyenes tulajdon (rendelkezési joggal)
 dominium utile: vazallus tulajdona, használati birtok

12. ÖRÖKÖSÖDÉSI JOG

Fejlődéstörténete:
- alapjait nem ismerjük
- a 13. századig a személyes tárgyak kivételével minden ingatlan és az ingóságok egy része a
házközösségi nagycsalád tulajdonában állt
- ez egy mundium alatt álló családi közösség volt, ahol az apát birtoklási jogok (Gewere) illették meg,
de a hatalma alatt álló fiainak bizonyos fokú beleszólási joguk volt a jószágok hasznosításában
- apa és fiai társtulajdonosi viszonyban voltak, a fiúk közül valaki az apa nyomába lépett
- kiválás esetén (osztály) e szerepet osztályrészükön még az apa életében átvehették
- tehát mintegy az apa helyére léptek, a házi jószág közösségi használatának részesei lettek
- bár már erre is az öröklés szót használták, ez inkább a családi vagyonba való belenövés
- a frank korban az apa és fiai, valamint távolabbi rokonai között valódi öröklési viszony kezd
kialakulni
- az örökségben a férfiaknak, férfiágnak előnyei vannak
- az örökség az örkhagyó halálával, elfogadó nyilatkozat nélkül átszáll az örökösökre
- ez az örökhagyó halálának pillanatában történő öröklés a legtávolabbi örökösökre is kiterjedt
- ha az örökös, mint családtag, birtokon belül volt, akkor az örökség átvétele külön jogi eljárást nem
igényelt
- a hűbéri és úrbéri viszonyok megújítása kapcsolódhat hozzá, de ez csak a laudemium megfizetésére
korlátozódik
- ha az örökös nem ült a bírtokban, akkor a bíróság investitura alapján iktatta be
- a kereszténység felvételével megnő az igény a végrendelkezésre
A törvényes öröklés rendje:
- germán alapú:
 nemzedékek: parentélák
 házközösség
 rokonság
- középkor vége: törzsöröklés
 a parentélán belül a vérközelség elve érvényesült
 942 Szászország: az azonos szinten, fejenként öröklő testvérek kiesése esetén azok
leszármazottainak belépése törzsenként
- késő középkor:
 rokonsági vonalak számítása
 hármas vonalrendszer:
 lemenő
 felmenő
 oldalági
 a felmenőket gyakran kizárták
- a nem jelentősége:
  a női nem hátrányban volt a férfival szemben
 részint utódok hiányában érvényesült a családi visszaháramlás joga (ius recedentiae)
 az apai vagyon az apai rokonságra, az anyai az anyai rokonságra száll vissza
- a visszaháramlás minden olyan esetben felmerült, ahol az egyik házastárs halálával kérdésessé vált a
különvagyon sorsa
- bona paterna paterni, bona materna maternis
- a 16. – 17. századra kialakul az öröklés szokásjogi, törvényes rendje

Zárt parentéla rend

- Christian Wolf és Joachim Georg Darjes fejlesztették ki
- az öröklés a szülőknek a szereteten alapuló, gyermekükről való gondoskodás kötelezettségén alapszik
- ezért ha gyermek van, az öröklésnek elsősorban rá kell kiterjednie
- maga a parentéla műszó, a törvénykönyvek nem használják
- a latin parens szóból levezetve J.C. Majer használja először
- mind a törvényhozásban, mind a tudományban közös őst, vagy ősházaspárt, valamint a tőle származó
utódok összességét jelenti:
 1. az örökhagyóké
 2. a szülőké
 3. a nagyszülőké
 4. a dédszülőké
 5. az ükszülőké
 6. a szépszülőké
- az öröklési jogosultságot az ízbeli távolság határozza meg, a parentéla csúcsán állóktól
- a közelebbiek kizárják a távolabbiakat, egyazon nemzetségen belül az öröklés fejenként egyenlően
történik, valamelyik kiesése esetén utódai törzsenként örökölnek
- A 19. században egy – egy állam egységesítette az öröklés rendjét:
 az öröklés továbbra is elsősorban a rokonságra terjed ki, ám a túlélő házastárs is örökölhet, de
csak a rokonokat követően
 az özvegy feleség, ha saját létfenntartására nincsenek eszközei, az örökség egy negyedére tarthat
igényt
 megváltozott az öröklés jogi szociális funkciója: megszűnt a fiúk, különösen az elsőszülöttek
privilegizált helyzete, és velük szemben a lányok hátrányos helyzete
 a házasságon kívül született gyermekek részvétele az öröklésben kedvezőbbé vált
 a rokonok öröklési sorrendjének megállapítása:
 római jogi eredetű osztályrendszer
 természetjogi eredetű parentéla rendszer
Kötelesrész
- a végrendelkezési szabadság szükségképpen kifejlesztette a családi házhoz tartozó örökösök számára
a törvényes részből járó kötelesrészt
- egyházi közvetítéssel kialakul a végrendelkezés a középkorban, ebben bizonyos mellékintézményekre
is szükség volt
- Kötelesrészre jogosultak:
 a lemenők
 hiányukban a fölmenők
 a 19. század előtti német jogban esetleg az örökhagyó testvérei
 a házastársak
- Kvótája:
  a törvényes örökrész bizonyos hányada
 lemenők és feleségek esetén örökrészük fele, vagy az örökrész fele
 a fölmenőknél örökrészük egyharmada, vagy örökrészük fele
 a kötelesrészből jogosultat kizárni csak kivételesen lehetett
 ha elhanyagolta tartási kötelezettségeit
 vagy ha súlyos bűncselekményt követett el örökhagyó sérelmére

Az öröklés különös esetei

- a hűbéri rendszerben a hűbérúr érdeke az volt, hogy a hűbér egy örökös kezében maradjon
- olyanéban aki tudta teljesíteni az érte vállalt kötelezettségeket
- a vazallusok érdeke nem ez volt, de ahol siekrült az egy kézen való öröklés, ott primogenitura vagy
maioratus alapján történt
- az elsőszülött jogot a Libri feudorum még nem ismerte, csak házi szokásként
- a 13. században kialakult oszthatatlan hűbérbirtokon jelenik meg általánosan
- a Német Aranybulla szerint a választófejedelmek eredeti tartományaira terjed ki
- más fejedelmek csak belső családi szerződés szerint tehették meg, ehhez a császár beleegyezése nem
volt szükséges
- a francia jogban pénzzel, vagy ellátással is kielégíthették az öröklésben nem részesülő fiúkat
- hasonlóan egy kézben öröklődött a családi hitbizomány is:
 senioratus: olyan öröklési rend, amely szerint mindig a legidősebb fiú utód következik, tekintet
nélkül arra, hogy melyik ágból származik
 primogenitura: az alapító után a legidősebb fiúág örököl az elsőszülöttség rendje szerint
 maioratus: ha az örökös elsőszülött fia hamarabb meghal mint apja, akkor nem az ő
leszármazója következik, hanem az apa második fia és az ő utódai
 minoratus: itt a legfiatalabb fiú örököl
- jobbágytelek: a földesúr érdeke az osztatlan öröklés
- a jobbágycsalád érdeke is a telek egyben tartása volt, ezért kialakul egy különleges öröklési fajta
- a földesúr vagy a jobbágycsalád kiválasztott egy fiúörököst, ő örökölte a telket, a többi örököst más
allodiumból elégítették ki
- öregrész: ha az örökös a telket már apja életében megkapta
- caudacitas: az örökös nélküli, uratlan jószágok magához vonása, amely oda jut vissza ahonnan
származott
A hagyaték
- az elhunyt örökhagyó vagyoni jogainak és kötelezettségeinek foglalata, amely nem szűnik meg
halálával, hanem másra: az örökösre száll át
- latinul hereditas, németül erbe
- a hagyaték különvagyonok összessége, ezeken eltérő öröklés is érvényesülhet
- szokásjog és / vagy törvényhozás határozta meg, hogy egyáltalán mi örökölhető
- a német jogi felfogás szerint a birtoklás az örökség tárgyával együtt átruházódik az örökösre, az
örökhagyó halálának pillanatában
A várományosok:
- a várományos, leendő örökös beleegyezésére volt szükség nem csupán az örökjószág elidegenítésére,
hanem a rá vonatkozó egyéb ügyletek megkötéséhez
- e beleegyezés szigorú formához volt kötve
- ha az örökös még kiskorú volt, nagykorúsága után 1 éven és 1 napon belül azt visszavonhatta
- a meg nem kérdezett várományos az ősi birtokot szintén 1év é 1 napon belül visszavehette, zálogból
kiválthatta
A végrendelet és az öröklési szerződés
- a germánjogban senki sem végrendelkezhetett (nullum testamentum)
- a római jog intézményeit átvevő egyházjog alakította ki a pia causa, kegyes célú végrendelkezést
- első alakja: halál esetére szóló adományozás, a haszonélvezet fenntartásával
- testamentum ellentétben állt a házközösségi tulajodon felfogással, így a rendelkezőnek ki kellett
kérnie a családtagok, és a leendő örökös beleegyezését
- a francia szokásjog szintén nem ismerte a végrendeletet
- e végrendeletek általában az egyház vagy a szegényalapítványok javára szóltak
- a végrendelkezést a városokból lassan átvették a „nemesek” is, és az özvegyasszonyok
- e középkori végrendelet nem univerzális vagyonöröklésre, hanem egyes vagyontárgyakra külön –
külön vonatkozik
- az egyházjogból a végrendelet – végrehajtója a világi jogba is átkerült
- Az egyház javára szánt végrendeletet két tanú előtt kellett tenni
- a világi végrendeletnek kezdetben nem voltak formai követelményei
- szóbeli végrendeletet csak a városi tanács előtt lehetett tenni, bár szükséghelyzetben kialakult a több
tanú előtti végrendelkezés
- Végrendeleti formák:
 köz vagy
 magán
 szóbeli
 vagy írásbeli
 saját kézzel írt holográf végrendelethez nem kellett tanú
 más kézzel írt allográf végrendelethez 2 – 7 tanú volt szükséges
- a birodalmi közjegyzői rendtartás szóbeli végrendeletnél 7 tanút igényel
- Privilegizát végrendeleti fajták:
 pestisjárvány idején tett
 katonai
 szűlőknek gyermekeik javára tett
 kegyes célú
 faluhelyen tett
- a tanúknak jó és tiszteletreméltó embereknek kellett lenniük
- asszonyok, 18 év alattiak, szellemi vagy testi fogyatékosok nem lehettek
- a végrendelkezőnek még eszénél és erejénél kell lennie, szükség esetén erőpróbát is tettek
- világos pillanataikban lelki betegek is végrendelkezhettek
- halálos ágyon már csak ingó vagyonokról és meghatározott értékekig lehetett végrendelkezni
- nemesi család utolsó férfitagjai csak szerzett javaikról a törzsvagyonból pedig csak saját
osztályrészükről
- a maradék a lányaiké volt
- öröklési szerződés: mesterséges öröklési viszonya 14. századtól kialakul a testvérré fogadás, amellyel
nagykorú férfiak között kölcsönös öröklési jog keletkezik (confraternitas)
- csak a főnemesség körében volt megengedve, uralkodók és dinasztiák is kötöttek ilyen szerződéseket
-
13.A KÖZÉPKORI FRANCIA ALKOTMÁNYFEJLŐDÉS
(ÓRAI JEGYZET KIBŐVÍTÉSE)

Frank birodalom a meroving és a karoling korban

- Kancellária= Nagy Károly hozza létre Kr.u. 768 – 814-ig uralkodott

 - ars notaria: az oklevélírás tudománya
- Meroving kori: 751-ig PACHUS
- Karoling: CAPITULARE: világi és egyházi írott forma
a. a frank uralkodó saját jogon adta ki
b. Népgyűlési határozatokat emeltek törvényi szintre
c. utazó bíráknak adott utasításokat, normatív parancsokat= az uralkodó bocsátotta ki
802. évi aacheni gyűlés= Lex Saxorum

Nemzetség: Sieppe= közös őstől eredtek, egy szálláshelyen helyezkedtek el

a. családfők: mindig férfi, jogai és kötelezettségei voltak a családra nézve mundium

b. a feleség felett, gyermekek, unokák felett
c. szolgák, fél szabadok, rabszolgák felett
d. kötelessége volt a hozzátartozóit megvédeni fizikai és jogi értelemben
e. jogügyletekben képviselte a hatalma alá tartozókat
f. zálogba és szolgálatba adhatta, vagy eladhatta őket, viszont biztosítania kellet a megélhetésüket
g. diffúz hatalom, jogokat és kötelességeket is tartalmaz
h. a törzs vezetője: szakrális (mint a sámánok)

politikai, közjogi vezető

Mezők: hadi szemlék, minden fegyverforgató részt vesz, a férfivá avatás helye is

Népgyűlések:

a. törzsi összejövetelek, nagycsaládok vezetői találkoznak

b. bíráskodás: az állam legfelsőbb szerve
c. határozatok hozása: korai törvények
d. A rex hozhatott törvényt, vagy a népgyűlés megegyezés alapján

- Béketörés: a legsúlyosabb cselekvés, a közösség élete ellen való támadás, a béke itt a közösség életét
jelentette, büntetése akár száműzés, ami jogvesztést is jelent, tehát nincs mögötte a ius originis, a ius
territorialis, így bárki bármikor megtámadhatja, akár meg is ölheti, sehová nem tartozik

Állammá szerveződés

- Kötöttségeket jelent: terület és jogi intézményrendszer

- A Frank Birodalom állandónak tekinthető állam
- Az állammá fejlődés 476 – 511 –ig tartott, Klodvig 511-ben hal meg, ez a Meroving kor vége
 Az igazi államiság a Karoling korszakban alakul ki.
- udvari tisztségviselők: állandóan a király mellett vannak
- király: állami szuverenitásból eredő jogok absztrakt és tényleges gyakorlója
- Maior Domus: a királyi udvari élet szervezője, később a király helyettese a Kr.u. 600 –s évektől,
ekkor a major Domus hatalma túlnő a királyén, mivel birtokai is megnőnek
- Martell Károly Maior Domus: 732-ben a poaiter-i csatában legyőzi az iszlám támadókat, 749-ben
Harun al Rasid elhagyja az iszlám területeket és 751.-ben megalapítja a Kordóbai Kalifátust, amely
fennáll a 15. század végéig, 1493-ig
- Martell Károly 751-ben átveszi az uralkodást, és átengedi azt fiának III. (Kissebik) Pippinnek. A
Karoling korban nem töltik be ennek okán a Maior Domust tisztét, így ez a tisztség megszűnik.
 Senechal: a Maior Domus után az udvari élet szervezőjévé válik
 Cammerer: (kamarás) az adóügyek intézése, és az árucsere bonyolítása a feladata
  Schenk: birodalmi külkapcsolatok intézése
 Marshall: legfőbb hadvezető az uralkodó után
 pohárnokmester: bortermesztésért felel
 lovász mester
 ajtónállók, kapuőrök
Kancellária: vezetője a kancellár
- az írásbeli közigazgatás centruma
- feladata a nyilvántartás, a hűbéri adományozások dokumentálása
- vezetője egyházi méltóság
- munkatársai: notarius= jegyző a kancelláriában tevékenykedik
- készítettek ugynev. formula-kat, azaz behelyettesíthető okleveleket is
Közigazgatás:
- nem csak központi, hanem területi szintű is

Frank grófságok
a. területi közigazgatás
b. állandó területi egység
c. adminisztratív vezetés: comes= gróf
Gróf: a király bizalmi embere
a. pénzügyi igazgatás, adószedés, kezelés
b. hadvezetés= vazallusok hadba hívása
c. bíráskodás= az uralkodó megbízásából, területi szintű bíráskodás várakozás az utazó bírákra
Őrgrófságok (Margrave, Markgraf= őrgróf, vö. marquis)
a. a Birodalom peremén határvédelem a feladata
b. nagyobb kiterjedésű
c. pld.: elbai, észak elbai, pannón, hispán, breton
Pater Europae = Európa atyja = Carolus Magnus, vagyis Nagy Károly
Kb. 800 körül császárrá koronázzák. A pápák és Nagy Károly között jelentős támogatás volt. III. Leo-t
megvédte, ezért a pápa császárrá koronázta.

A birodalom központja:

- A birodalom központja Gallia meghódítása után megőrizve a provinciális adminisztráció

maradványait – Reims lett.
- Klodvigot a szomszédos és rokon ribuári frankok ugyancsak királyukká választják
- az alemannokat meghódítja, a déli szálok 536-ban kerülnek a Frank Birodalomba
- a birodalommá válásban nagy szerepet játszott a keresztény egyház, hiszen a kereszténységet minden
germán törzs felvette
- Klodvig 498-ban keresztelkedik meg, ez által népeivel együtt Róma központú katolikus egyházhoz
csatlakozik
A társadalom:

 ősi nemesség: germán nemesség

 szolgáló nemesség: tekintélyét nem származása, hanem vagyona adta
 közszabadok, fél szabadok, nem szabadok

A király és környezete:
 - a frankok király a rex Francorum címet viselte
- Nagy Károly a longobárdok legyőzése után (774) ezt kiegészítette: rex Francorum et Longobardorum
ac Patricius Romaorum (a frankok és a longobárdok királya és a patríciusok védelmezője)
- az első századokban a király a Meroving házból, Klodvig utódai közül került ki
- az uralkodói házon belüli öröklés gyakorlata alakul ki
- germán jog szerint a király valamennyi fia jogosult az öröklésre, ezért ha többen voltak egyenlő
arányban örökölték a királyságot
- e részkirályok testvéri közösséget alkotva a birodalom ügyeiben együtt döntöttek
- a királyi hatalom jelképe a Meroving korban a lándzsa és a jogar, a Karoling korban a lándzsa helyett
kard, és a korona
- a királyi hatalom elfoglalását a trónra emelés (elevatio) jelentette
- a király germán szokásból eredő isteni származása lassan eltűnt, de az isten kegyelméből való
uralkodás megjelent (Dei gratia)
- a frank királyok nem voltak egyeduralkodók, híveik és alattvalóik egyetértése nélkül nem
gyakorolhatták hatalmukat (consensus fidelium omnium)
- A frank király hatásköre:
 a parancs és tilalom jelentésű Bannba (auctoritas) összpontosult
 fő feladata a béke és a jog fenntartása
 a Bann- büntetés alapesete a bírságolás
- Királyi parancsok:
 békeparancs (Friedesbann) kiveszi a bosszú, mint egyébként a jogellenes cselekedetek
normális megtorlása alól az özvegyeket, az árvákat, az egyháziakat, a kereskedőké, a
templomokat és egyházi javakat, az utakat, erdőket, a vizeket, a halászatot, és a
vadászatot
 a rendeleti, törvényhozási jognál fogva (Verordnungsbann) a király általánosan
kötelező normákat állíthat föl: törvényeket hozhat, ezek egyrészt a népjog
megerősítésére, részint kiegészítésére szolgálna
 a király végrehajtó hatalma a közigazgatási parancsban (Verwaltungsbann)
 ezt tovább is adhatja, delegálhatja tisztségviselőknek, pld. a grófoknak – e lehetőség
Németföldön a 15. századig fennmaradt
 hadiadó kivetés
- a király székhelye palotáiban volt (nincs külön főváros, időről időre kiemelkedik egy - egy hely,
általában városok mellett)
 a palotában van egy nagyterem, egy királyi lakóház és egy palotatemplom
 ezek együtt alkotják a palatiumot
 a Meroving korban Párizs, Orleans, Reims, Metz
 Karoling korban: Aachen (sedes regni), már-már székváros
A királyi udvar tagjai (szolgái)
 az öregszolga (senesalk, dapifer, siniscallus, Seneschal) az udvartartás feje, eredendően
gazdasági feladatokkal
 a lovászmester: (comes stabuli, Marschall) a királyi istállóra és a szállításra felügyelt – segítője a
marescalius
 pincemester: (princeps pincenarum) a szőlőkre és a pincékre felügyel
 a kamrás (camerarius, cubicularius) a királyi pénzügyek főnöke, a királyi kincstár felügyelője –
kinövi magát az egész birodalom kincstárnokává
 királyi orvos
- Karoling kortól:
  ajtóőr (scario)
 kvártélymester (mansionarius)
 főszakács (coquus)
 királyi pallos és kardhordó (spatarius)
 könyvtáros

- Királyi kancellária
 a Meroving korban
 referendarius
 notarius
 Karoling korban
 cancellaria regis élén az archicapellanussal- aki 956-tól mindig a mainzi érsek, és
1806-ig ő látja el a kancellár tisztjét
 a királyi kancelláriában okleveleket állított ki
 őrizte a királyi pecsétet
- palotagróf: (comes palatii regis)
 a királyi udvar egészének vezetője, majd a királyi udvari bíróság, és eseti feladatok ellátása,
mindig ott járt el ahol a király tartózkodott, csak a királyi udvarban bíráskodott, ő volt a bírótársa
a maior domusnak, és a királyi szék szóbeli tárgyalásait is ő vezette le
 maior domus: tisztsége megszűnik a Karoling korban Martell Károllyal
 a palotagrófnak saját bírósága van, ahol a kisebb ügyekben ítél
- maior domus: (háznagy, udvarnagy)
 a Lex Salica szerint a házi szolgák főnöke, az öregszolga tisztét veszi át
 a maior domus regiae a királyi udvarnagy: sok esetben a királyi hatalom fölé tudott kerekedni
egy-egy országrészben
 Középső Pippin terty- gőzelme után (687) tisztségük örökölhetővé vált, de germán jog szerint
megosztható is lett
 a maior domus interregnum idején ténylegesen is uralkodott, és ennek megfelelő címeket vett föl
(dux et princeps Francorum)
 e folyamatot a kisebbik Pippin királlyá választása és fölkenése állítja meg (751)
 ő soha nem tölti be a maior domus tisztét, sem utódai
 társbíró a királyi bíróságon, a király távollétében elnökölt is rajta
 a 7. századtól a királyi védelem körében helyettesítette az uralkodót
 arra is volt példa hogy a nemzeti egyház zsinatait összehívta
 a frank királyi udvar leírását: Reims-i Hinkmar leírásából ismerjük: De ordine palatii
- századkerületi bírói közgyűlés
- hadiszemlék
- márciusi mező (campus Martius)
A frank birodalom tagozódása, hercegségek, grófságok, őrgrófságok
- a Frank birodalom tagozódása területi volt
- a királyi hatalom megosztása, valamint más germán törzsek alávetése magasabb területi és népi
egységekre: birodalomrészekre/részbirodalmakra, és az azokon kívül maradt törzsi hercegségekre
tagolta a birodalmat
- a többes királyságból adódó birtokrészek:
 Neustrien
  Austrasien
 Burgundia
 Aquitania
- törzsi hercegségek:
 Alemannia
 Bajorország
 Türingia
 Szászország
- ezekbe csatlakozásuk után a frank király nevezett ki hercegeket, a frank nemesség nagyjai köréből,
akik e törzsek hercegeinek funkcióit vették át
- ők is egyre nagyobb önállóságra tesznek szert, és címüket is örökletessé teszik – ez gyengíti a
Meroving királyok hatalmát
- ezeket ezért frank kori törzsi hercegségeknek hívjuk
- a király kinevezte hercegek szinte alkirályként vezették területüket, és törzsi gyűléseket is tartottak
- melyek nem csak hadiszemlék voltak, hanem rajtuk történt a népjogi gyűjtemények összeírása,
megerősítése is
- ennek az elkülönülésnek Nagy Károly vetett véget
- a Karoling korban a hivatali hercegséget a szászokra is kiterjesztve (Amtsherzogtum) a király szoros
alárendeltségébe kerültek
- a frank királyság mindennapos igazgatási egységei a grófságok (comitatus) és őrgrófságok (marca,
Mark) voltak
- a hozzájuk kapcsolódó területi intézmények alapvető jelentőségűek voltak, ezek a törzsi, vagy
hivatali hercegségek területéből szakadtak ki, ezért hercegségnek (ducatus) nevezzük őket
Comes:
 a késő császárkorban magas császári hivatali tisztviselő (Római)
 és lehetett a provinciába küldött különleges felhatalmazású, magas tisztségviselő is
 utóbb a különböző hatáskörű hivatalnokokat is így nevezik
 az utódállamok is átvették a kifejezést, így a nyugati gót birodalom provinciáiban a dux és a
curator mellett találjuk
 Itáliában és Hispániában az 5. századtól találkozni a comes civitas = aki egy körzetben bírói és
katonai hatáskört gyakorolt
 a 7. században a városokat átvevő püspökök kapták meg szerepüket, vicarius (helyettes) által
 a comes palatii a királyi udvarban és a vidéki, nem városi területeken is megjelent =a király
tisztségviselőjeként, átfogó hatáskörrel
 a vidéki comesek nem csupán képviselik a királyt, de átruházott formában gyakorolják hatalmát
 a vidéki comesek központja a királyi javak, uradalmak voltak
 a 8. században megjelenik egy másik tisztviselő a grafio. A Lex Salica a bíráskodás körében
említi
A századkerületi bírói népgyűlés (Ding):
 itt ősi hatáskörében a thunginus ítélkezett
 ám a garfio is köteles volt a hozzá fordulókat a maga mellé vett ülnökökkel igazságot szolgáltatni
 a comeshez hasonlóan a grafio is eredendően katonai vezető
A gróf és grófság Nagy Károly idején:
 az ő uralkodása idején teljesedik ki az intézményrendszer
 a királyi hatalom kiterjesztése igényének intézményesített formája volt
 a birodalom minden részén a nagy kiterjedésű királyi birtokok központjaira, valamint ezek
hadköteles telepeseire épült
  a comes illetékessége személyi és területi keretek között nyilvánult meg
 a magánföldesúri és egyházi birtokok királytól kapott immunitásába (adózási és bírói mentesség)
a comes hatalma nem hatolt be
 a comes hatalma a királyi uradalmakban különösen hadba hívásra, békeőrzésbe, és a királyi
védelem terén sugárzott ki
 a comes kinevezését a szolgálati birtokkal együtt a királytól nyerte
 általában nemesek kapták e hivatalt
 az őrgróf hatásköre a gróféhoz volt hasonló
 katonai hatásköre nagyobb: parancsnoksága alá tartoztak az őrgrófság kereteibe tartozó grófok az
általuk vezetett katonasággal együtt
A frank egyházszervezet
- Klodvig megkeresztelkedése után (498), elkezdődött a frank királyságban a népek keresztény hitre
való térítése, amely nem nélkülözte az erőszakos eszközöket
- a térítésben nagy szerepet játszottak az angolszász és az ír misszionáriusok
- idővel az egész frank birodalom a pápa által vezetett egyházba tért át, kivéve a longobárdokat
(ariánus hitűek), akik a 8. században magát Rómát is veszélyeztették
- ekkor a pápa Nagy Károlytól kér segítséget, aki ezzel nem csak birodalmát terjeszti ki Itália egészére,
és elnyeri a longobárd királyi címet (rex Longobardorum)
- hanem hozzájárul a Róma központú pápai állam kialakuláshoz is
- a pápák és a frank királyok már előbb is együttműködtek
- a frank királyok védőhatalma kiterjedt az egyházra is
- a király, mint egy főpap nemzeti egyházi vezető is volt (rex et sacerdos), ez a kialakuló feudális
rendszer eredménye
- a meghódított területeken (Galliában) püspökségeket (episcopatus) és érsekségeket
(archiepiscopatus) hoztak létre
- a legfőbb egyházi vezető az Arles-i érsek volt patriarchai címmel
Püspökségek:
 Rajna vidék:
 Köln,
 Mainz 4. század
 Straßburg
 Tongern
 Worms
 Speyer 7. század
 Augsburg
 Chur 5. század
- e területeken Nagy Károly idején létrejön a metropolita rendszer, amelynek előkészítője az
angolszász (Szent) Bonifácius (672-754)
- Jámbor Lajos idején a 9. században a keleti részen 25 püspökség, 5 érseki ranggal: Mainz,
Köln,Trier, Salzburg és Hamburg
- a régi és az újonnan szervezett püspökségek királyi adományban (donatio) részesültek
- Nagy Károly 779.-ben Haristallban kiadott kapituláréja bevezeti a tizedet, amely tulajdonképpen, a
szekularizált egyházi birtokért fizetett bérleti díjból alakul ki
- az érseki és püspöki szék betöltése jog szerint a klérus és a hívek általi választás
- ehhez a király hozzájárulási és egyetértési jogot kért magának
- a megválasztott püspök, vagy érsek csak akkor volt felszentelhető, ha a király maga is előzetesen
hozzájárult
- e hozzájárulás a Karoling korban kinevezéssé erősödött
- királyi kegyből méltatlan klerikusok, sőt világiak is juthattak egyházi méltósághoz
- a kinevezettet a pásztorbot átnyújtásával a király iktatta tisztségébe (baculus pontificalis)
o a püspökök, érsekek és a szerzetesházakat vezető apátok részesei a királyság államéletének
o az udvarban tanácsadással tartoztak, királyi küldetésben szolgálattételre voltak kötelezhetők
o részt kellett venniük a hadjáratokban
o javadalmaik után pedig évi járadékkal tartoztak a királynak
- a nemes földesúr is építhetett templomot és ott a papot maga nevezte vagy mozdította el,
gondoskodott ellátásáról, de a templom az ő tulajdona volt
- a frank egyház küzdött ez ellen: 819. évi egyházi kapitulare kivívta a püspökök közreműködését a
papok kinevezésében, püspöki felügyelet alá helyezte őket, és tilalmazta önkényes elmozdításukat
- a „magam egyháza” elv végül teret nyert és bekerült az egyházjogba is, 826. évi római zsinat ismerte
el, majd 856-ban egy kánon megújította
Pater Europæ
Nagy Károly:
- valószínűleg 742-ben született a nyugati frank birodalomrész területén
- apja a fiatalabbik Pippin maior domus
- II. István pápától 754-ben elnyerte 751-től király apjával és öccsével Karlmannal egyidejűleg a
rómaiak és a St. Denis-ek patríciusa címet, valamint a királlyá való fölkenést
- apjuk halálakor társkirályokká lettek testvérével, mely birodalom észak-nyugati része esett Károlyra
- 771-től a rex Francorum méltóságát viseli, öccse halála után
Feleségei:
o Himiltrud –szabados házasság –fia púpos Pippin, 792-ben száműzve
o longobárd királylány
o Hildegard -13éves
o a keleti frank Fastrada
o alemann Liutgard
o ezen kívül még öt ágyasa volt
- uralkodása alatt alakul ki a középkori Európa
- 774 – rex Francorum et Longobardorum
- 775 – a Duna-Tisza közi avar hringus megdöntése
- 786 - királyi cím kiegészül a Dei gratia toldattal
- 794 –től az aacheni palota a székhelye, közigazgatási írásbeliség bevezetése
- 796- pannon őrgrófság, és spanyol őrgrófság megszervezése
- 774- összetűzés a Bizánci Birodalommal, melyet házassággal próbált elsimítani, de Irén császárnőt
nem tudta feleségül venni
- 812- Bizánc és Károly között helyreáll a béke, császári címe elismerésével
- 800- III. Leo pápa császárrá emeli (adoratio)
- ez próbálkozás volt a translatio imperii-re
- 802 – írásban instruált királyi küldött: egy-egy vazallus nemes és egy-egy pap a grófok és más elől
járók ellenőrzésére
- 813 – Jámbor Lajos, Károly fiának császárrá koronázása
- 881 – ifjabb Károly és Pippin alkirályságai
- 802 az imperátori címben is megmarad (lásd 786) a Deo coronatus
- Nagy Károly fölújítja az alattvalói esküt, ez nem a hűbéreskü
- ő szervezi meg az őrgrófságokat
- megújítja a bíráskodást, a bírói közgyűlések számát évenként háromra korlátozza (trio placita
generalia)
 - a comesek ekkor nyerik el a magas bíráskodást
- 801 Lex Ribuaria megújítása
- 802/803 a Lex Salica megújítása
- 803 – Lex Baiuvariorum és más népjogok újraszerkesztése
- a kortársak úgy emlegették őt, mint pater Europæ, Eorópa atyja (padeborni eposz, 799)

A francia rendiség, rendi intézmények

- hűbériség és rendiség: egymásra épülő intézmények

- mégis elütő társadalmi, jogi és államszervezeti jelenségek

Hűbériség:

o a hűbériséget a hűség és a szolgálat, mint személyi oldal

o a hűbérbirtok és a hűbéri jogok, mint dologi oldal jellemezték
o e feudális kötelékbe tipikusan a nemesek léptek be
o világi nagy- vagy kisurak, akiknek kötelességük a háborúban a katonáskodás, békeidőben a
tanácsadás volt
o a hűbérviszonyok eldologiasodásával, e feudális nemesség tagjait kisebb, nagyobb birtokaik
határozhatjuk meg
o a bíráskodáson túlnyúlva már nem csupán egyéni panaszaikat terjesztették a hűbérúri bíróság
elé, hanem közösségi ügyeket is
o ez megérlelte z időt, hogy helyzetüket javító testületi kiváltságokat igényeljenek
o a lovagság is intézményesül, amely életformában, közös eszményben nyilvánul meg
o mindezek segítették a rendiség kialakulását
Rendiség:
- időszaka 13. század Franciaországa
- az ancien régime korából három egységes országos rendet különböztetünk meg:
o papságot, vagy egyházi rendet
o a nemességet
o a harmadik rendet
- a rendi gyűlést, mint képviseleti szerveiket így tagoljuk:
o általános rendi gyűlés (États Généraux)
o az előkelők gyűlése (notables)
o tartományi rendi gyűlések ( états provinceaux)
o a rendek, különösen a papság külön gyűlései
Rend:
- latinul ordó, status, estat, état
- az egyházban jelenik meg és innen hat a világi társadalomra
- a rend az egyháziak egészét átfogó egyházjogi státus (egyházi rend)
- a kánonjog szerint az egyházi rend, egész Európát átfogó jelenség, míg rendi alkotmányok csak
birodalmakban, országokban alakulnak ki
A francia rendiség:
- elsőként az egyházi rend jelenik meg
 o rangjában élvezte az elsőséget, ám a rendiség kialakulása a feudális hierarchiába betagolt
nemességnek a jogi egyesülése jelenti
- a nemességet származásból és birtokkülönbségekből álló határok tagolták
o a katonáskodó nemesség
o a birtok nélküli nemesített hivatali nemesség
o udvari és vidéki nemes közötti különbség
o tartományi szinten a 12. országos szinten a 13. sz. végére záródott le a nemesség
o ez azt jelentette, hogy megnehezült a közéjük való bejutás
o a nemességet lehetett örökölni:
 törvényes származás után, nemes apától
 a hűbérúr uralkodótól meg lehet szerezni
 átörökölhető adományozás: a 14. sz.-tól a király joga
o a központosító francia királyok érdeke az, hogy a papság és a nemesség egységes legyen
- a harmadik rend tagjai
o a polgárság és a személyében szabd parasztság
o a harmadik rend lett a két kiváltság olt renddel szemben maga a nemzet
o a középkori fejlődés során a városok tartoztak a körébe
- városi jogállás:
 a város urához fűződő viszony: király, tartományúr, hűbérúr, püspök
 nem teljes szabadsággal bírók (villes franches): a város ura a iurisdictiot részben
magánál tartotta, különösen a magas bíráskodás esetében, a város fölött az úr
előljárója által gyakorolta megőrzött hatalmát (villes de prevôté)
 a városnagyot is a város ura bízta meg
 a város elnyert önkormányzata a város közgyűlése, gyakorolta a prévot felügyeletével
a városnagy irányításával
 szabad városok 8villes libres) uruktól a királytól teljes önkormányzatot kaptak,
polgáraik a bennük lakó nemesek kizárásával intézték ügyeiket
 a király számára a város szabaddá tétele előnyökkel járt, növekedett az adó és politikai
támogatás is remélhető volt tőle
 a főpapok és birtokaik, városaik királyi védnökséget kapnak
- képviseleti szervek:
o magnum consilium: nagygyűlések, amelyekben a vazallusok is résztvesznek, a harmadik rend
bevonásával ebből alakul ki a rendi gyűlés
o e folyamat a 12. sz.-ban tartományi szinten indul meg
o elnevezésük: curia, consilium, concilium, parlamentum
A rendiség megalapításáról szóló törvények:
o IX: Szent Lajos törvényei szólnak a három rend megalapításáról
o IV: Szép Fülöp támogatást szerzendő a pápa ellen, Perre Flotte nagypecsétőr javaslatára
1302-ben összehívja a hűbéres tartományurakat, vazallusaikat, valamint a városok követeit
o ez az általános rendi gyűlés (États Généraux) első színre lépese
o a király beleszólást enged a rendeknek a saját jogát képező törvényhozásba és létrehozzák, a
királyság megreformálásáról szól törvényt: Ordonnance sur la réformation de royuaume –
Törvény a királyság megújításáról
o a második rendi gyűlés 1303-ban már a notabilesek számára lett összehívva
o 14. sz.-tól évente kétszer hívta össze a rendeket a király
o gyűlések mindkét fajtája országos volt, de előfordult, hogy országrészenként tartották
A három kúria:
 - az egyházi rend kúriája:
o a királyi kinevezésű hatáskörbe tartozó főpapok
o az egyházi pairek, személyes meghívással
o a káptalanok, és kolostorok, electio canonica szerint választott követekkel vettek részt
- a nemesség országos renddé formálódása:
o pairek és vazallusok
o a belőlük kialakuló lovagság
o a hivatalt viselők (köznemesség)
- a harmadik rend:
o a jobb királyi városok (bonnes villies) választott követei
o a személyileg szabad parasztság, de csakis a királyi tartományokból
- az országos rendi gyűlésen a tanácskozásra csak királyi meghívóval ülhettek össze
- így a király közvetlen hatalmat gyakorolt az ország egész területén, és nem vált szét a terület és a
rendiség
Általános rendi gyűlés:
o a rendek együttes ülése
o a király, majd a kancellár, hiányában a főpecsétőr nyitotta meg
o a tanácskozások és határozathozatalok a rendi kúriákban párhuzamosan történtek
o a külön – külön határozatok összegzésével alakulnak ki a végleges egységes döntések,
amelyek a király által elfogadva (szentesítve) váltak hatályossá
o hatáskörök:
 bíráskodás
 az adómegszavazás
 a törvényhozás
o 1355-ben a király elismeri a rendek, - a harmadik rendét is –ellenállási jogát

14.NÉMET ALKOTMÁNY ÉS JOGFEJLŐDÉS

Hűbériség: személyi tagozódása a nemesi társadalomnak, nincs köze a földesúrnak és a jobbánynak a
kapcsolatához az az úrbériség

Tárgyi oldala: a hűbérbirtok

Személyi oldala: vazallitás

Tárgyi:
- adományozott birtok: a nagyobb birtokkal rendelkezők a kisebbeket földadományokkal magukhoz
kötötték
- szolgálatért kapott birtok
- beneficium:
o a megadományozott szolgálatot tett a hűbérúrnak – hadi szolgáltatásért a hűbérúr a saját
birtokai terhére adományozta
o a hadi szolgálat feltétel
o csak akkor örökölhető, ha az örökös is szolgálatot vállalt a hűbérúrnál
o családtagok nem örökölhették a 9 századig
 vagy folyamatos szolgálat
 vagy bonyolult helyzet
o örökölni is lehet úgy, hogy az utódok a is szolgálni fognak – 9 – 10 századtól
 o örökölhetőség rendszere:
 nem csak hűbéri eskü
 hanem szolgálat is
o feudum a 10. századtól
Birtok természete:
- adományozó és adományozott közötti szerződés
- föld terület átadása, mezőgazdaságilag hasznosítható
- a vazallus is adományozza a birtokot a neki szolgálatot tevőknek
- várhűbér: várbirtok és a hozzá tartozó földek
- javadalmak: bányajog, tó, folyó javai

Birtok:
- jobbágytelek nagysága szerint
- visszaszállt az adományozóra:
o ha az adományozott nem teljesítette kötelezettségeit
o ha nem született olyan utódja, aki a hűbéri szolgálatokat teljesíthette volna
- Németországban: adománykényszer volt, a visszaháramlott birtokot 1 év és 1 napon belül újra el
kellett adományozni
Személyi oldal: szolgálat
- gall - római condemnatio gyakorlatából
- germán népeknél: kíséret, fegyveres szolgálat
- Jogviszony: szolgálat felajánlása és annak elfogadása, ezzel jogviszony jön létre - oklevél kiállítása
és a Hűbérkönyvbe való bevezetése

Homagium et fidelitas: szolgálat felajánlása és hűségeskü

Laudemium: illetékfizetés oklevél kiállításáért, vagy ha a hűbéres meghalt, az utódoknak
Női hűbér: - feudum femininum – a 15. sz. tól

- kivételesen nő is örökölhetett, ő is vazallusnak számtott

- de a szolgálatot egy helyettesítő férfi végezte akivel megegyeztek
- ez csak egy alkalomra szólt, nem volt örökölhető
Feuda empta:
- nem járt birtok adományozás, hanem személyes ellátás
- családjába fogadta a hűbérúr a hűbérest, de a szolgálatot el kellett látnia
A vazallus kötelezettségei:
- consilium et auxilium: tanács és fegyveres szolgálat
- Consilium:
o hűbéri bíróságon való résztvétel
o kötelező megjelenés
o együttes bíráskodás, bírótársakként
o annak eldöntése, hogy az adott helyzetre milyen jogot kell alkalmazni: - jogtalálás
- Auxilium:
o kizárólag fegyveres szolgálat
o hadi szolgálat
o hadjáratokban való résztvétel
o a vazallus saját költségén 6 hétig
o utána költségtérítés, a nagyobb károkat is megtérítették
 o hűbérúr kiváltása a fogságból
o élethosszig tartó szolgálat
o földműveléssel nem foglalkoznak
A hűbérúr kötelezettségei:
- birtok adományozás kötelezettsége: osztott tulajdon
- a vazallust köteles volt megvédeni
- hűbéri bíróság: a vazallitással kapcsolatos ügyekben – concilium

Hűbéri láncolat: Német – francia HADIPAJZS rendszer

1. 11. század LIBRI FEUDORUM: 3 fokozat

a. senior: birtokot ad de nem fogad el
b. vazallus: egyszerre vazallus és hűbérúr is, birtokot kap és ad is
c. alvazallus: csak kap birtokot de nem ad

2. Világkrónikák: az emberiség története 7 ezer évig tartó korszakokra osztva

Világkrónikák Szásztükör Svábtükör

Ádám 1. a német király
Noé 2. az egyházi fejedelmek – jogar
Hűbérjog hűbér
Ábrahám 3. a világi fejedelmek - zászló hűbér
Mózes 4. grófok, bárók
Salamon 5. középszabadok miniszteriálisok
Jézus 6. miniszteriálisok a miniszteriálisok
emberei
Szolgálati
1100 –tól jog
7. megnevezés az 1 pajzsosok
napjainkig nélküliek

Rendiség: a király nincs benne

BIRODALMI SZINTŰ TARTOMÁNYI SZINTŰ

Választó fejedelmek rendje Birodalmi képviseletet nem nyert bárók és grófok
Fejedelmek rendje, és a birodalmi képviseletet nyert papság, köznemesség (lovagok
bárók és grófok
A birodalmi, és szabad városok tartományi városok, egyéb

Választó fejedelmek: a német király választása az ő joguk

1198- a négy rajnai fejdelem, választja a királyt: a külni, mainzi és trieri érsek és a rajnai palotagróf
1202- III. Ince pápa elismeri ezt a jogot

1356 – Német Aranybulla: rögzíti a tényt, hogy 7 választófejedelem van

- kölni érsek
- mainzi érsek
- trieri érsek
- a rajnai palotagróf
- a brandenburgi őrgróf
- a szász herceg
- és a cseh király
1648 – vallásháború, a választófejedelmek cserélődnek, és számuk 11-re nő

Német Aranybulla: 1356 – a választófejedelmek jogai: kiadja IV. (Luxemburgi) Károly

- a német király megválasztása

- a birtokaik egy kézen öröklődnek: nem feloszthatók és terhelhetők
- személyükben ugyanolyan jogi védelmet élveztek mint a német király
- jogukban állt bíráskodni az egyéb fejedelmeket illető kérdésekben
- immunitás joga: a királyi udvari bírósság és a kamarai bíróság döntései alól – privilegium de non
avocando ac non apellando
- pénzverés joga, bányajog
- önálló tanácskozás joga

BIRODALMI rendiség:

1. Fejedelmek, és birodalmi képviseletet nyert grófok és bárók rendje:

- 13. század első fele
- 1220; 1231: a Német – Római császárok kiadnak két iratot:
o Confoederatio
o Statutum rendi kiváltságlevelek
- saját tartományaikban:
o regálé jogok (bánya, pénzverés, magánegyház joga)
o városokat alapítani csak hozzájárulásukkal lehetett
o várat emelhettek a király jóváhagyásával
o manus mortua joga
o megtiltotta a városoknak az önálló városszövetségek létrehozását
o fejedelmek általi bíráskodás a saját területeken
o immunitás
2. Birodalmi és szabad városok:
- teljesen szabad városok
közvetlenül a német király fennhatósága alatt álltak
- birodalmi városok

- kiváltság levél:
o közjogi jellegű
 autonomia
 önálló közigazgatás
 bíróválasztás
 önálló városi szervek
 tisztségviselők választása
 statutum alkotás
 plébános választás
 városi polgárjog adományozása
o gazdasági jellegű:
 egy összegben való adózás
 vásártartás
 piactartás
  árumegállítás
 vámszedés
 vásári bíráskodás
o magánjogi jellegű
 tulajdonukba tartozó dolgok feletti rendelkezés joga
 nők is rendelkezhettek tulajdonuk felett

TARTOMÁNYI szint: területi alapon szerveződik

- tartományi képviseletet nem nyert bárók és grófok

- papság
- lovagok (köznemesség)
- tartományi városok
- egyéb

LANDTAG: tartományi rendi gyűlés

NÉMET BIRODALMI GYŰLÉS – REICHSTAG 1495 –től 1806 -ig

1495: Wormsi birodalmi gyűlés

- a birodalmi rendi képviseleti szerv

- három curiás:
o választófejedelmek
o fejedelmek, grófok, bárók
o birodalmi városok
1. Kúria: Választófejedelmek:
a. elnöke a mainzi érsek, a Birodalmi Kancellár
2. Kúria, elnöke Salzburg és Austria meghatalmazottjai
a. minden fejedelemnek szavazati joga volt
b. grófokat és bárókat meghatározott számú csoportokban illette meg a szavazat
3. Kúria: elnök, annak a városnak a követei, amelyikben a gyűlést tartották
a. egyenkénti szavazat 1571 –től

A német király hívja össze, birodalmi végzéseket alkot, de minden kúriának egyet kell értenie.
Hatásköre:
- végzések és törvények alkotása
- birodalmi jog értelmezése
- rendi sérelmek előadása, megvitatásának joga, felirati jog
- birodalmi szintű intézmények megalkotása
- birodalmi szintű adó (közös fillérek)
- nemzetközi szerződések megkötésére feljogosíthatja az uralkodót

NÉMET KIRÁLY – NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁR

- 912 –től Nagy Ottó

- A frank császári címtől, a római birodalom továbbvitele
- Német király: a választófejedelmek választják
- Német-Római császár: a mindenkori pápa koronázza meg, de ez nem volt kötelessége, meg is
tagadhatta
 - A két cím jogilag elkülönül egymástól, nem volt feltétel, hogy a német király egyben német római
császár is legyen, bár ez rendszerint így volt.

- Kezdetben: 1253 –ig

dinasztikus
elven töltik be a császári tisztet
vérségi
- 1253 –tól 1273 –ig interregnum, a választófejedelmek nem hajlandók német királyt választani, így
császár sincsen
- 1273-tól a hét választófejedelem választja
- Habsburg Rudolf német király és német – római császár
o választás majd 40 nap várakozás, ezután
o koronázás, a kölni dómban a trieri érsek által
o ezután Rómába vonulás a császárrá koronázásra
A 15. század végéig vegyesházi királyok vannak,k ezután a Habsburg dinasztia birtokolja a Német – Római
császári címet, 1806 –ig a Német – Római Birodalom megszűnéséig

Tartományi jog:

- Birodalmi jog: Reichst Recht

- Tartományi jog: Landrecht
- Városi jog: Staadt Recht Consuetudo
- Falusi jog: Dorf és Berg Recht

A német szokásjog: a jogtalálás intézménye

Jogkönyvek alkotása a 18. században:

Tükrök – Spiegel: tudományos, bölcselkedő műfaj, gyakran verses formában

SZÁSZTÜKÖR SVÁBTÜKÖR FRANK TÜKÖR

1221 – 1235 között 1200 –as 1328 –ban
- EYKE VON REPGOW írja, években egy Bajorország, magát franknak
Falkenstein szász herceg minorita nevező népének szokásjoga
megbízásából szerzetes
- tartományi és hűbérjogot CSÁSZÁRI
tartalmaz JOG NÉMET TÜKÖR
részei: délnémet jog,
- Bevezetés: négy rész császári jog
- Tartományi jog: 3 könyv
- Hűbérjog: 1 könyv

15. NÉMETORSZÁG A KORA ÚJKORBAN

RENDISÉG - INVESZTITURA

- a tartományurak megerősödése folytán, a hűbérjog a kialakult hadipajzs-rendszer keretében a

világiak mellé állította a főpapokat, mint egyházi fejedelmeket
- ők eleve territoriális módon építették ki hatalmukat
- mintegy külsődleges és rangjelző momentumként megmaradt a 13. sz-ban és tovább is a hadipajzs –
rendszerben rejlő hűbériség, ám mellette a császár –király, mint fejedelmek oldaláról felerősödött a
hűbériség által inkább csak háttérbe szorított, saját jogon való hatalomgyakorlás
 - a császár-király nem csupán, mint legfőbb hűbérúr lépett föl, hanem saját birodalmi jogán is, ezt
- Barbarossa Frigyes rocagliai törvényei (1158) mutatják, római császár elődök jogára alapozva
- igaz területileg csupán az Itáliai hűbéres városokra átruházva
- a nagyhűbéres fejedelmek, egyháziak, vagy világiak, tartományurakká váltak, a hatalmuk gyakorlása
közben alkalmazott tartományi jogot közjogilag a királyi jogok részbeni átruházásával nyerték el
- a hűbérjog szerinti kiemelt jogállás:
o a 2. és 3. hadipajzs birtoklása
o és a tartományuraság
- tehát a személyes jellegű hűbérjog és a területi alapú tartományi jog együttes alkalmazása közel hozta
az egyháziakat és a világiakat
- territoriális jogállásukat egyenként elnyert kiváltságlevelek is megerősítették, a 13. sz.-ban már közös
kiváltságokat is szerezhettek
- e kiváltságok részint a királyt-jogait csorbították, részint az alacsonyabb társadalmi rétegekkel
szemben előnyösebb helyzetbe hozták őket

Birodalmi fejedelmi (tartományúri) rend kialakulása:

- fontosak II. Frigyes kiváltságlevelei az egyházfejedelmekkel való összefogás jegyében

(Confoederatio cum princibus ecclesiasticis) 1120,
o annak fejében adta ki, hogy hozzájárultak kiskorú fiának, VII. Henriknek német királlyá
választásához
o megígérte, hogy a birodalmi püspökségek kedvezőtlen viszonyit megszünteti
o a király lemondott az öröklési jogról, amely az elhunyt főpapok javaiba megillette
o megakadályozva ezzel azt, hogy róluk szabadon végrendelkezhessenek
o ezt Habsburg I. Rudolf 1275-ben megismételte
o a király arról is lemondott, hogy az érdekelt egyházi fejedelmek egyetértése nélkül
területükön új vám –és pénzhelyeket állítson fel
o megtiltotta a királyi helyettes bírák túlkapásait
o az egyházi fejedelmek szabadon rendelkezhetnek megüresedő egyházi hűbéreikről
o erősítendő a kiközösítést nyomában hat héten belül birodalmi békevesztés kihirdetést ígérte
o különös királyi engedély nélkül megtiltotta a várak építését és városok alapítását egyházi
területeken
o pontosította a regáliák élvezetét a püspöki városokban tartott gyűlések idején
- valamint a világiak javára (Statutum in favorem principum) 1231/32:
o a Statútum VII Henrik 1231-ben wormsban kiadott privilégiumán alapszik
 az egyházi és világi fejedelmek először tekintetnek egyazon, a császárral egyezkedő,
vele szemben álló rendbe
 a császár nem uralkodói jogainak átruházását, hanem a visszásságok megszüntetését
ígérte
 megerősíti a tartományurak területi jellegű helyi bíráskodását
 e Statútum cikkelyeinek több mint fele a királyi városok ellen irányul
 azaz, megtiltották a városi bíráskodás kiterjesztését a tartományúri bíráskodásra,
tiltották a jobbágy városba fogadását, és eltörölték a csökkentett jogállású polgárság
intézményét
- mindkét jogforrás a rendi kiváltságlevelek sorába tartozik
 - új világi fejedelmeket, tartományurakat a király csak a többiek hozzájárulásával emelhetett ki a
grófok közül
- a birodalmi fejedelmek száma a 13. században 110 – 120 között mozgott
- a birodalmi fejedelmek között már I. Frigyes idején is volt különbség
o nem csupán egyházi mivoltukból fakadóan
o hanem gazdasági, politikai és katonai erejük tekintetében is
 külön emlegetik a nagyobb fejedelmeket (maiores principes)
 és a kisebb fejedelmeket
Választó – fejedelmek:
- elsők az egyenlők között
- mindössze hét tagból állt
- eredetüket homály fedi, nem ismert
- a választó fejedelmek a királyválasztás idején előválasztók voltak
- e választások a frank törzs területén zajlottak, akkor is, ha nem e törzsbélit választottak meg
- ez is magyarázza a Rajna-menti három érsek: mainzi, kölni és treri előválasztói jogát - kancellárok
- hozzájuk kapcsolódott a rajnai palotagróf, aki a királyi udvari bíróság kiemelkedő tagja - asztalnok
- majd a brandenburgi őrgróf -kamarás
- a szász herceg - marsall
- a cseh király - pohárnok
- ad qouos principaliter spectat imperatoris electio – akiket különösen is megillet az uralkodóválasztás
joga
- a választófejedelmeknek a királyválasztás saját joga
IV. Károly Aranybullája (1356)
- mint törvénnyé emelt privilégium levél
- a királyválasztás mellett megerősítette külön-külön é testületileg is a tartományúri kiváltságokat
- ezek közé tartozott a privilegium de non evocando ac non apellando – a nem idézés és nem
fellebbezés kiváltsága
- amely kizárólagos bíráskodást enged meg a tartományban
- megillette őket:
o a bányászati
o zsidó és vámregálék
o és a pénzverés joga
- más tartományokat is szerezhettek, de saját tartományaik éppen a királyválasztási jog miatt
oszthatatlanok és elsőszülöttségi jogon öröklődtek
- a fejedelmek testületi föllépést jelentette, hogy a hűbérjogi iudicium parium elve szerint
meghatározott fejedelmeket illető ügyekben csakis fejedelmek lehessenek bírótársak
- köztük 1361-től elkülönítve a választófejedelmek
- a választófejedelmek nem csak a királyválasztásban alkotnak egy fórumot, hanem az aranybulla 12.
cikkelye szerint, évente gyűlést tartva a királlyal ma birodalom jólétéről és békéjéről tanácskozzanak
- ez nem lett gyakorlat
- a 15. században a birodalmi gyűlésben találják meg testületük állandósul és végső formáját: annak
választófejedelmi kúriájaként

A grófok és bárók rendje

- a 4-7 hadipajzsba tartozók
Lovagi rend:
- az 5-7 hadipajzs tagjai

Invesztitúra harc:
 - a püspökségek, érsekségek betöltése királyi jog, a magam egyháza elv is érvényesül!
- I. Ottó a birodalom megújítása jegyében császárrá koronáztatja magát, és ezzel a pápa és az egyház
védelmezője lesz
o a törzsi hercegségek ellensúlyozására az egyházra támaszkodott, agy birtokadományokat tett
az egyháznak és erősítette az egyházi javak király általi betöltésének elvét
o általában ő és utódai jó viszonyban voltak a pápával, gyakorolták védelmi funkciójukat,
amely Rómáról az egész birodalomra kiterjedt. A király nagy befolyással volt a birodalmi
zsinatokra.
o céljai között szerepel a római birodalom megújítása (renovatio inperii Romanorum)
- a 11. századtól kezdve Európa szerte világi befolyás alá kerül az egyház, amely így alig különbözik
környezetétől
- ez a helyzet az egyház hivatásának végzését akadályozta, így többen fellépnek ellene: a burgundiai
Clunyból kiinduló mozgalom vezetője Odilo apát (994-1048) célja az egyház szabadságának
helyreállítása, és a belső viszonyok megreformálása (a papi nőtlenség betartatása)
- ez az egyházi szabadság leginkább a királyok, főként a német-római császár által az egyházi
méltóságok betöltésénél gyakorolt túl hatalmának megszüntetését célozta
- a császár ugyanis a neki megfelelő jelölt támogatásával befolyása alá vonta a pápákat
- a 11. sz.- második felében már világhatalmi összecsapás az invesztitura harc
o előzménye II. Miklós pápa megválasztási dekrétuma volt, amely a IV. Henrik kiskorúsága
idején gyakorolt gyámkormányzat időszakában történt
o a pápaválasztást az e célra szervezett kardinális kollégium kizárólagos hatáskörébe utalta, így
a császárt a pápaválasztásból kizárta, és azok beiktatásából és elmozdításából is
VII. Gergely pápa (1073 – 1085) a „szent sátán”
- aki az invesztitúra harc keretében:
o az uralkodónak az egyházi méltóság beiktatási és
o az egyház tulajdonának tekintett javadalmak adás-vételét és a vesztegetést (simonia)
megtiltotta
o 1075-ben zsinati határozattal tiltja meg ezeket, ám Henrik változatlanul gyakorolja
o erre a császár leváltottnak nyilvánítja a pápát, a pápa viszont kiközösíti az egyházból (a
kiközösítés, hűbéreseit feloldja az esküjük alól)
o a császár enged a Canossa – járással (1077)
- a Dictatus Papæ c. programirat
o az addig gyakorolt császárkoronázási jogon túllépve
o a pápa főhatalma alapján magának követelte a császár elmozdításának jogát
- az egyház ragaszkodott ahhoz, hogy egyházi személyek nem lehettek hűbéresek, mert azok a
birtokok, amelyeket az egyház birtokolt, a holt kéz szabálya alapján kikerültek az adományozó király
tulajdonából
- az egyházjogászok munkálkodása
o a lelki és az egyház anyagi jellegű javainak szétválasztása
o 1122. szeptember 11.-i wormsi konkordátum:
 a király lemondott a püspöki gyűrűvel és bottal, azaz egyházi szimbólumokkal történő
kinevezésről
 szabad utat engedett a káptalani választásoknak
 ennek fejében a pápa hármas jogot szavatolt a császárnak:
 a kánoni választásnál való jelenlétet (praesentia regis)
 a kettős püspökválasztás esetén az illetékes érsek püspöktársaival együtt adott
tanácsa kikérésével az egyik választottnak támogatását
  a megválasztott püspök részére, a fölszentelés előtt a temporáliák, anyagi javak
jogarral való átadását, azokba, mint hűbérbirtokba való bevezetéssel
- ez egy hűbérviszony, amely az egyházi méltóságokat a világi hűbéres rendszerbe sorolta, mégpedig
annak a királyhoz kapcsolódó 2. hadipajzsán
- az alacsonyabb szintű egyházi hivatalok betöltése egy ideig még a magam egyháza elv alapján történt
- ezt III. Sándor pápa a földesúrnak csupán patronátusi jogává csökkentette
o a patrónus- kegyúr élhetett javaslattételi jogával
o de a kinevezés a püspök jogává vált

A reformáció és ellenreformáció
- reformare= latin főnévi igenév és a belőle képzett főnév (reformatio), jelentése: a meglévő állapot
újra formálása, a kiinduló ponthoz történő visszatérés, a jog alapján a korábbi joghelyzethez való
visszatérést jelent
Németország:
- először a jogalkotásban jelent meg: a városi, tartományi jogok, majd a jogkönyvek reformációjára
került sor a ius commune alapján
- az egyházi reformáció a 16. században Németországból indult ki, az a koraújkori jelenség, amely
magán hordozta a polgári átalakulás lehetőségeit és igényeit

Fő irányzatai:
- Luther Márton: német földön alapított evangélikus egyház kezdetei
- Kálvin János: svájci, református egyház

Ellenreformáció:
- a tridenti zsinattal indul meg (1545 – 1563)
- és ezután császári támogatással ellentámadásba lendül
- a maga módján ez is reformáció
Kezdetei:

- a reformáció kirobbanása Luther Márton 95 tételének nyilvánosságra hozása, amit a bűnbocsátó

cédulák árusítása váltott ki
- az egyházi reformáció a joginál nagyobb akadályokba ütközött
- főként a római kúria és a pápaság reformja maradt el

Luther Márton (1483 – 1546)

- bányász családból származik

- az erfurti egyetemen folytat filozófiai és jogi tanulmányokat
- 1507-ben pappá szentelik, 1580-ban pedig a wittenbergi egyetemen ad elő
- 1512-ben avatják a bibliatudomány doktorává és professzorává
- teológiai nézetei közül a megigazulás – tan emelhető ki: csakis az irgalmas Isten ajándéka lehet, a hit
erősítése az egyén belső ügye, nincs tehát szükség az egyházi intézmények közvetítésére
- tételeit Róma fenyegetésére sem vonja vissza
- X. Leo pápa 121-ben kiközösíti, és ezt a wormsi birodalmi gyűlés is megerősíti
- birodalmi átkot mond ki rá
- bibliafordítása alapozza meg nem csak a reformációt, hanem az irodalmi német nyelvet is

Nézetei:
- a két birodalom tana:
o a világi és a lelki
 o a két birodalom egymás mellett működik
o társadalomtana három rendet különböztet meg:
 gazdaságit
 politikait
 és egyházit
o újrafogalmazza a világi hatóság állását és egyházhoz való viszonyát
o a világi hatalom lényege a lutheri teológiában a tízparancsolat, az isteni akarta végrehajtása
o ám az egyház belső kormányzatára nem terjesztheti ki hatalmát: hittilalmat vagy hitkényszert
nem rendelhet el
o az egyházon belül nem érvényesülhet a tartományúri egyházkormányzat
o a fejedelem csak keresztényként és testvérként, mint kiemelkedő egyháztag vehet részt az
egyházi instanciák vitáinak elsimításában
o tetszése szerinti parancshatalommal nem bírhat

Kálvin János: (1509 – 1564)

- francia származású
- apja városi jegyző és káptalani ügyész volt
- Párizsban 1527-től tanul teológiát, majd 1529-től Orleans-ban
- 1533-tól Bourges-ban jogot hallgat, ez évben-Párizsban jogászdoktorrá avatják
- 1536-ban írja meg fő művét az: Institutio religionis Christianae-t
- Genfben 1537-ben választják lelkésszé
- itt írja meg Kátéját 1537-ben
- 1559- Párizsi református nemzeti zsinat, mely elfogadja a Confessio Gallicanumot

1521. évi wormsi ediktum:

- a keresztény egyház védelmében Luther és követőit birodalmi átok alá helyezte

- ez eredménytelennek bizonyul
- Ferdinánd osztrák herceg 1529-be a speyeri birodalmi gyűlésen, az 1521-évi törvényt megerősítő
határozata ellen az újhitűek protestáltak
- 1530. évi birodalmi gyűlés, Augsburg
o Confessio Augustiana beterjesztése protestáns részről
o megújítják az 1521. évi ediktumot
o erre válaszul megalakul a protestáns Schalmakndischer Bund) schalmkaldeni szövetség) 1531
o 1532- a császár békét köt Nürnbergben a protestáns rendek vezetőivel
o a birodalmi zsinat felfüggeszti az ellenük béketörés miatt indított pereket
o 1555. évi augsburgi birodalmi gyűlés: végleges békekötés a protestánsokkal
 véglegesítette a hitbéli megosztottságot
 megerősítette a reformáció teremtette tartományúri és egyházkormányzatot, mind a
lutheránus, mind az óhitű rendeknél (cuius regio – eius religio; ius reformandi)
 az augsburgi vallásbéke a reformátusokra nem vonatkozott
- az ellenreformáció a tridenti zsinat után, a Loyolai Szent Ignác alapította militáns berendezés jezsuita
renden keresztül történt
- 1608: a pfalzi választófejedelem alapította protestáns unió
- 1609: a bajor választó vezette katolikus liga
 - harmincéves háború (1618-1648) lezáró vesztfáliai békéje, nem csupán a hitfelekezeti vitát zárta le a
református egyházra is kiterjesztve, hanem magának a birodalmak és a birodalmi rendeknek a
jogállását is jelentősen módosította
- az augsburgi vallásbékét kiterjesztették a reformátusokra is
- a ius reformandi tovább már nem volt alkalmazható
- vallási ügyekben maradtak az 1624. január 1-i állapotoknál, ha pedig ezek azóta változtak
visszatértek
- béke szerint vallási ügyekben a birodalmi rendek két vallási csoportja a Corpus Catholicorum és a
Corpus Evangelicorum között nem szótöbbség, hanem baráti kiegyenlítés dönt, ha ez nem elérhető,
akkor döntés sem születhet

Ius reformandi:

- az államnak a joga az ország vallási ügyeit (hitvallás, hitgyakorlás, hitfelekezeti társulások)

szabályozni – eredete: egyházi tartományi szervezetek világi helynöksége, az egyház képviselete, és
a tartományúri egyházkormányzat
- a világi hatalom jogosult és köteles az egyház védelmére, beleértve a tévtanok terjesztésének
megakadályozását és büntetését (cura religionis)
- az augsburgi vallásbékében nincs benne kifejezetten a ius reformandi:
o ország békét szavatol a hit számára
o a felekezet az egyházi szokások, szertartások, és rendtartások számára
o a hitváltást védelem alá helyezte
o a fejedelem, csak tekintélyes egyháztag (praecipium membrum ecclesiae)
o a két elismert hitfelekezet a katolikus és evangélikus számára
- a vesztfáliai béke ismeri először a ius reformandit, az onasbrücki békeműben
o ez a birodalmi rendek, lovagok, városok területi felségjogává tette
o ez nem a hit szabad megválasztására, csak a három birodalmi hitvallás szabad gyakorlására
vonatkozott
o nyilvánosan, egyénileg és házon belül gyakorolhatók

Cuisu regio –eius religio:

- a ius reformandival együtt alakult ki

- először J. Stephani (1544 – 1623) evangélikus egyházjogász használta
- a kánonjog oldaláról nehezen fogadták el, mint birodalmi jogelvet
- a katolikus és az evangélikus teológiai is a világi hatóság korlátozására törekedett egyházi ügyekben

protestáns Katolikus
elvetették a tartományúri az egyház védelem az egyház
egyházkormányzatot (külső képviseletére és támogatására
védelem) volt korlátozva
a fejedelem csak tekintélyes valamint bizonyos külön
egyháztag jogokra, köztük az egyházi
hivatalok betöltésére
egyház belügyeibe csak segítő
közreműködéssel szólhatott
zsinatok összehívása,
prédikátorokról való
gondoskodás, istentiszteleti
rendek, hitviták, egyházlátogatás
 (vistatio)

- Luther szász vizitációs cikkelyek 1527: még ki akarta zárni a tartományúri egyházkormányzatot
- 1555. augsburgi vallásbékében foglalt kivándorlási jog az alattvalók hit – és lelkiismereti
szabadságának első megjelenési formája
- Jelentősen korlátolta ezt az elvet a katolikus fejedelmek számára szavatolt lelki fenntartás: ez azon
birodalmi közvetlenséget élvező fejedelemségeket, és kolostorokat illetett meg, amelyeknek
prelátusai a jövőben átlépnek, az augsburgi hitfelekezetbe, azaz a lutheránus egyházba, az átlépő
birodalmi fejedelem vagy birodalmi apátrendiségét, illetve közvetlen birodalmi kapcsolatát a maga
személyében a birodalmi jog szerint megőrzi, de katolikus egyházi tisztségét és beneficiumát már
elveszti

16. AZ ANGOL ALKOTMÁNY FEJLŐDÉSE

- Kr.e. 19 Július Caesar elfoglalja Britanniát
- Kr.u. 4. század a rómaiak a kelta támadások miatt kivonulnak
- A britonok újra elfoglalják saját földjüket. Az 5. század második felében angolszász invázió, Kr. u. 500
körül délkeleti irányból, a mai Anglia déli részére.
- Kr. u. 601.-ben I. (Nagy) Szt. Gergely pápa hittérítőket küld – gregoriánus korszak
- Heptarchia: 7-es királyság:
 Essex
 Wessex
 Sussex
 Kent
 Cambria
 Mercia
 Northumbria

Witan: királyi tanács

- uralkodó családtagjai
- társadalom előkelő rétegei
- királyválasztás joga
Doom:
- törvényi szintű norma
- mesterséges jogforrás
- maga az uralkodó az elnöke
 - A 9. században a normannok délre húzódnak. Létrejön egy Dánia központú normann birodalom.
Nagy Knút 1019 – 1037

Történeti alkotmány:
- Hitvalló Edward + 1066
- Harald trónkövetelő az utolsó angolszász uralkodó
- Vilmos normanndia hercege - 1066-ban átkel a csatornán Anglia területére, normann invázió
Angol államalapítás
Királyi méltóság elismertetése
- 1135 körül a Normandiai ház
- új király választása: Blois házi István + 1154
- 1155 – 1189 II. Henrik a Plantagenet házból
- - Hódító Vilomos + 1077
- II. Vilmos 1100 - 1135
- Blois-i István +1154: klérus és a nép által választott királyi címre való hivatkozás
- bírósági tisztek: iusticiarius (főbíró); thesaurarius (kincstartó); marsall: lováaszmester
Trónbetöltés a primogenitura elve alapján.
Oroszlánszívű Richárd 1189 – 1199
Földnélküli János 1199 – 1216
A király:
- A törvény teszi a királyt. Rokoni fokban a lehető legközelebb essék az uralkodóhoz.
- választott király, de az őt követő uralkodók már trónöröklők
- designatio heredis: a királynak örökösét be kell mutatnia a parlamentnek
- a koronázás a canterbury-i érsek joga, acclamatio, királyi eskü tétele
- a koronát és a koronázási jelvényeket a királyi kincstárban őrzik
- a király nem vonható felelősségre bíróságok előtt, mert ezek elvileg, és jogilag mind királyiak
- a koronát három alkalommal viselik: húsvétkor Winchesterben, pünkösdkor Westminsterben,
karácsonykor Gloucesterben, ekkor nagy tanácsot is tartottak, ez a koronavazallusok hűbéri gyűlése
volt
- trónöröklés a primogenitura elve alapján
- a király elmozdítható a parlament által
- csak nagykorúsága idején gaykorolhatja a hatalmat
Tanácsadó szerv: Curia regis – Királyi tanács
- törvényhozásban és adóztatásban egyetértési joga van
Főnemesek: a Normandiai ház tagjai
Bárók: az angolszászok
- barones maiores – norman eredetű családok
- barones minores – angolszász eredetű családok
Sajátos hűbéri rendszer: centrális hűbériség: a hűbéri rendszerben a vazallusok és az alvazallusok
közvetlenül a királynak is tehetnek hűbéri esküt
- korona vazallusok
o vazallusok
 alvazallusok
- concilium: tanács és bíráskodás hűbéresi ügyekben
- auxilium: fegyveres segítségnyújtás, szolgálat
1086 Salsburry ülés: scutanium: pajzspénz, az auxilium pénzel való megváltásának lehetősége
Területi közigazgatás kialakítása
Grófsági rendszer:
SHIR : grófság – vezetője barones minores vagy maiores
- Vezetés:
o earldorman – gróf (comes)
o algróf (vicecomes) – vagy más néven sherriff
 a királytól nyertek megbízatást visszavonásig
 a grófi titulust átörökíthető címként is elnyerhették
 tisztségük megvásárolható, koronajavak és adók bérlőivé váltak
 felelősségre vonhatók a helyszínen vagy a királyi bíróságok előtt
 ellenörzésükre iusticiarusok, és coronatorok voltak kiküldve

 Alárendeltjei:
 jegyző (cler): papi személy
 százados (baillif)
 a grófi bíróság évente kétszer ült össze, és bírói turnusokat tartott a századkerületekben,
amelyen a megjelenés minden szabad birtokos számára kötelező volt
- területi szerkezete:
o a heptarchia területéből
o föld adományokból
- feladatai:
o közigazgatás
o adók kivetése, és kezelése
o hadvezetés
o törvényhozás
- utazó bírák rendszere: iudices itinerantes – a 13. századig: a sherriffek ellnőrzésére
- 1164, Clarendone-i konstitució: - II. Henrik
o büntető ügyekben a királybírákat (utazó bírák) helybeli, becsületes emberek segítsék – 12 fő –
esküdtek

Egyéb állami intézményrendszer:

- királyi udvar:
o Lord Kancellár:
 kancellária irányítása
 udvari adminisztráció
 adókivetés
 oklevelek kiállítása
o királyi kincstartó
o Nagypecsétőr
o comes palatii= palotagróf, az udvar legfőbb hivatalnoka
o pinceran= lováaszmester
o chamberlain= kamarás

Wardrobe – központi adminisztráció

Constitutio

Carta törvényi jog STATUTE LAW, 1295 előtt az uralkodó

Assize

(Doom)

DOMES-DAY BOOK = birtok kateszter, összeírás 1086 –ból

- az ország egész területe a király tulajdona beleértve azokat is, amelyek jogilag nem voltak
hűbérbirtokok
- Hódító Vilomos után, adóztatási szempontból készült
o mely terület (grófság)
o kinek, hol és milyen méretű bírtoka van
o jogi eredete (hűbér, szabad birtok, városi birtok)
o hány falu, város, milyen lakossággal
o ki mekkora adót fizet
o az adón felül mekkora adót lehetne még kivetni

A városok joga:

- városi közgyűlés (burggemot) bíráskodási joggal, büntetőbíráskodás csak tettenérés esetén, polgári
perben szabadon
- vásártartási jog
- firma burgi joga: a városbéli királyi jövedelmeket a város bérbe vehette
- a városok maguk választották a tisztség viselőiket, a grófsági joggal bíró Londonban a sherriffet is
- a városi bíróság látta el a közigazgatási feladatokat is
- a város önállóan alkothatott helyi statutumot
- a város meghatározott célra helyi adót vethetett ki
- kereskedő testületeket alakíthatott a falakon kívül és belül

Az angol állam az államalapítás végén

- 1189 Oroszlánszívű Richárd

- 1099 Első kereszteshadjárat Boullion Gottfried
- 1187. Jeruzsálem elfoglalása, a pápa meghírdeti a kereszteshadjáratot
o (Barbarossa) Frigyes, III. kereszteshadjárat + 1191
- 1191. Oroszlánszívű Richárd elindul hajón
Birtokok:
- királyi bírtokok: Hódító Vilmos birtokai: Normandia, Gascon, Aquitania – Francia földön van
o II. Fülöp Ágost elveszi a normandiai birtokokat: a király elveszíti a koronabirtokokat
- Földnélküli János – Richárd testvére
o beleszól a Canterburry érsek kinevezésébe
o a pápa ellenszenvét váltja ki- III. Ince kiátkozza
o 1213. a pápa visszaveszi
o 1214. bonvini csata, elveszíti minden francia érdekeltségét, birtokát
o 1215. Magna Charta Libertatum:
 nincs adóztatás képviselet nélkül
 kivétel:
o ha az uralkodó legidősebb fia lovag lett
o kiházasítása
o király, fogságból való kiszabadítása
  Habeas Corpus est joga: semmilyen szabad ember sem fosztható meg szabadságától
jogerős, bírói ítélet nélkül
 egyházi javadalmak: nincs investitura
 felhagy a király a manus mortua joggal is
 meghagyja a városokat addigi jogukban
 minden nemest ugyanazon jogok illetnek meg
 a szabad birtok tulajdonosait meghagyja addigi jogaikban
 egységes mértékrendszer bevezetése
 a jobbágyokat nem lehet túladóztatni – az állami adó behajthatósága miatt
 Ellenállási jog: ius resistendi: 65. cikk: ha az uralkodó megszegi a Charta rendelkezéseit, a
rendeknek jogukban áll felszólalni és jogaikat fegyverrel kikényszeríteni
 bárói tanács:
 25 tag a bárókból
 jogukban áll a Charta megszegése miatt tiltakozni
 ha 40 napon belül nincs eredmény, intéző bizottságot hoznak létre, akik a királyt a
királyi javak megszállásával kényszerítik

Rend, rendek:
- azonos jogokkal és kötelezettségekkel, valamint politikai és gazdasági érdekekkel bíró, kiváltságolt
társadalmi rétegek
o egyházi (főpapok) rendje
o lordok
o lovagok (angol köznemesség)
o polgárság (civitas)

III. Henrik:

1258-ban bárói tanács, oxfordi proviziók

o megállapítják a Magna Charta sokadik megszegését

o több jog kell, mint amit a Magna Charta enged
o állandó szervvé tette magát, 3 alkalommal évente össze kell ülnie
o állandó intéző tanácsot hoz létre, tanácskozási szüneteiben
o hozzájárulás a király által kinevezett állami főtisztségviselők kinevezéséhez

1265: Simon de Monfort összehívja a grófságokat és városokat, akik kifogásolták az uralkodó

tevékenységét: ezt nevezzük Monfort Parlamentnek
I.Edward: 1295, saját maga hívja a rendeket tanácskozásra – Minta Parlament

Parlament:
- két kamarás parlament 1351 –től:
o Lordok háza (House of Lord’s)
o Közösségek háza (House of Commons)
House of Lord’s – Lordok háza:
- eredete:
o curia regis
o bárói tanács
- arisztokratikus kamara:
 o születési jogok (családok) (peerek)
o király általi kinevezés
o állami főtisztség viselők
- bárók, grófok
- hercegek, vicomte-ok (47 – 67 fő)
- püspökök, apátok (21 megyéspüspök, 2 érsek, minden parlamentbe, apátok nem rendszeresen)
- királyi tanácsosok
House of Commons – Közösségek háza

- aktív választó jog: választottak

- passziv választó jog: megválaszthatók
Census: azon feltételek, amelyek alapján aktív, vagy passziv választójog illeti meg
Aktív:
1429, 40 schillinges törvény:
- A választhatók azok, akiknek legalább évi 40 schilling jövedelme van
- ezt a sherriff előtt kell megvallani
- ez a törvény mondja ki először a többség elvét
Passziv:
- gentleman-nek kell lenni, azaz született nemesnek
- 1445. törv: grófság tekintélyes lakosa, aki legalább született nemes (lovag) és szabad birtokaiból évi
20 £ jövedelmet kimutatni képes
- a sherriff és az ügyvédek nem választhatóak
- minden követ a maga grófságából kell hogy származzon
Parlament összehívása munkája
- királyi parancs: WRIT amely felszólítja a rendeket a Parlamentben való részt vételre, a Lordok
Házának tagjait személyre szóló meghívó levéllel
- a grófságok 2 – 2 követet küldhetnek
- a városok 1 – 2 követet küldhetnek, a writ-ben meghatározva
- a grófság vezetője a sherif: feladata a gyűlés összehívása a grófságban
o választás a grófsági közgyűlésben történt (county cort)
o a mandátumot az nyeri el, akire a legtöbb szavazat esett
o igazoló levél: a mandátumot igazolja
- a meghívólevelet a sherriff kapta meg, aki összehívta a közgyűlést
- itt közfelkiáltással választották meg a két követet
- a sherriff tett javaslatot, a jelöltek szóltak a választókhoz, majd kézfelemeléssel választották meg
őket.
A két ház kapcsolata:
- mindenki csak az egyikben lehetett egyszerre
- az uralkodó nem léphetett be a House of Commons-ba
Parlament:
- törvényalkotási jog
- A király hívja össze, üléseit ő napolhatja el, és ő oszlathatja fel
- az uralkodónak abszolút vétójoga van
- adó megajánlás
- IMPEACHMENT eljárás: állami tisztviselők közjogi felelősségre vonására vonatkozó eljárás –
legfeljebb hivatalvesztés
- PETITION: tiltakozás
- BILL: ki nem hirdetett törvény
 - ACT: törvény, amelyet a Parlament mindkét Háza elfogadott és az uralkodó kihírdetett
House of Lords:
- Angliában a legfőbb bírói fórum a Lordok Háza
Az angol rendiség, rendi intézmények
- Rendiség létezhet országos képviselet nélkül, rendi képviselet – Angliában parlament – viszont
rendiség nélkül nem
- Magna Charta Liberatum (1215): a parlament megjelenése, és intézményesülésének kezdetei
- a két házból álló testület (Simon de Monfort parlamentje 1256) a 14. században válik véglegessé, és
sok - sok átalakulás után máig folytonossá
- az angol rendek az angol hűbériségben gyökereznek, négy rend alakult ki:
o egyházi lordok (peer)
o a világi lordoké (peer)
o a lovagoké (knigths)
o a városoké (cities, boroughs)
- e tagozódás a parlament két házában öltött testet, azért mert az egymás mellé került rendek már
előzményeikben és folytatásukban is együtt voltak
- a lordok két részrendje: a koronahűbéres főpapok, és a nagybárók
- a lovagság: a korahűbéres kisebb bárók, és vazallusok, kis és középbirtokos nemesek
- a városok: polgárok
- az egyházi vonal: a főpapság a rendiségben peerként az országos rend tagjai lesznek, az alsópapság
megmarad a saját egyházi rendjébe
- a világi peerek a nagyobb bárók nyomaiba léptek
- II. Henrik azon törvényi intézkedéseivel szemben, melyek a bárók saját hűbéri kúriáinak bíráskodását
háttérbe szorították, a Magna Charta 34. cikkelye egy fontos téren visszalépést jelentett: a writ of
praecipe (kiemelési parancs) alkalmazása hűbérúr esetében, azaz hűbéri vita királyi bíróság elé
vonása
- I. Edward törvénnyel bontogatta a hűbéri viszonyokat. Az 1278-ban Glouchesterben kiadott törvénye
szerint mindazon bárói immunitások, amelyek királyi adományból eredését a földesúr nem tudta
bizonyítani semmisek lettek
- a feudális nagyurak elleni tőrdöfést a Stautum quia emptores jelentette 1290-ben (I. Edward), amely a
jövőt illetően minden újabb alhűbérbe adást lehetetlenné tett
- ha ugyanis a hűbérúr az ő birtokából valakit alvazallusként megadományozott, a hűbérviszony nem
közte és az alvazallus, hanem a főhűbérúr és az alvazallus között jött létre, ez esetben tehát a vazallus
a királyé lett
- a common law-ot kialakító bírói hatalom is a feudalizmus ellen irányult
o a Magna Charta csak a koronavazallusokat kötelezte arra, hogy vitáikat a királyi curia-ban
intézzék, az alvazallusokat elzárta ettől
o a kancellária által kialakított brevia de ingressu viszont már lehetővé tette az alvazallusoknak
is, hogy hűbérurak ellen birtokpereiket, mégpedig birtokháborítási okából ott folytassák le
- mindezen jogi változások miatt a hűbériség eredeti értelmét veszítette
- a francia pear angol megfelelőjével a peer-rel először 1322-ben találkozni oklevelekben: ez nem csak
a nagybárót jelentette, hanem meghívást a parlamentbe és így a parlamaneti tagságot is
o ez történhetett pátens (nyílt parancs) révén, ami az illetőt, ha addig nem is volt az báróvá
emelte
o és writ révén, amely a 14. sz.-ban nem csak a meghívott bárónak, hanem utódainak is peeri
jogállást adott
o a peeareknek két fő kiváltsága volt:
 a személyre szóló és örökölhető parlamenti tagság
  és hűtlenség esetén velük azonos rangúakból álló bírótársakból álló fórumra való
joguk
- hercegi rangot csak a királyi család tagjai nyerhettek, mások ritkán
- a lovagság érvényesülése és terülte a grófság volt: ennek csúcsát a grófság parlamenti követévé
választás jelentette (knight of the shire)
o rendjük nyitott minden olyan szabad ember számára, akinek lovagi szolgálatot lehetővé tevő
birtoka volt
- a városok a városi kiváltságlevél alapján lehettek a rend tagja

17. TÖRVÉNYKEZÉS
A perjog fejlődése
- Három tényező együtthatása:
 a gyökerei a törzsi- nemzetségi intézményekig nyúlnak
 a feudális, majd rendi társadalom az ezekből kifejlődött alapokat igényei szerint alakította
 a közös európai jog hatása (ius commune: egyházjog, római jog)
- az alapintézményeket nézve meghatározó a germán eredet
- jelentős a szentszéki bíráskodás révén az egyházi perjog, az itáliai perjog
- a törvénykezés recepciója Németországban a birodalmi reformokkal indul meg: a birodalmi kamarai
bíróság (Reichscammer gericht, RKG, 1495) és a Constitutio Criminalis Carolina (CCC1532)
létrehozatala
- a német prejog a 14. -15. században a germán alapokon nyugodott:
 vádelvi eljárás (akkuzatórikus)
 nyomozóelvi eljárás (inkvizitorius) (II. Frigyes Melf - i konstituciója)
- A jogviták eldöntésének ősi soron két módja volt:
 a nemzettségek közötti szabályozott bosszú (Fehde)
 a felek közötti per (Parteiprozeß)
- a felek közti jogi küzdelem, a per bíróság előtt zajlott
 az ítéletet az adott ügyben a népgyűlés hozta, később a frank korban a grófi századbíróságokon
kiválasztott jogtudók, a későbbi korban pedig az ülnökök
- a per kezdeményezője a vádló (felperes), nélküle nem indulhatott eljárás (Wo kein Kläger, ist kein
Richter = Ahol nincs vádló, ott nincs bíró)
- a vádló és a vádlott jogcselekményeiket szigorú rendben végezték, mert ellenkező esetben
pervesztéssel is járhatott
- a per szóbeli volt, és a felek maguk irányították, a bíróra csak annyiban esett a per vezetése,
amennyiben a felek rája bízták
- a felek előterjesztéseiket mintegy ítéleti formában tárták a bíró elé, aki a bírótársaknak adta elő, majd
ezek hozták meg az ítéletet, akár részekben is
- a végítéletet rendszerint bizonyítási ítélet előzte meg
- az ítélkezők annak adták meg a bizonyítási jogot, akinek igazát valószínűbbnek tartották
- a germán korban a vádlottnak kedveztek, aki tisztítóesküvel kimenthette magát
- a frank kortól fordítva a vádlónak kedveztek
- a bizonyítási ítélet:
 kit illet a bizonyítás
 mivel bizonyítson
- bizonyítási eszközök: a tanúk, az esküfajták, az istenítéletek, a frank kortól az oklevelek
- a bíróság csak anyagi bizonyítási eszközök hiányában nyúlt a formális bizonyítás eszközeihez
- a 14. századtól nagyobb a jelentősége az okleveles bizonyításnak, és a bíróság előtt tett vallomásnak
 - A vád formái:
 egyszerű vád: amely alól a vádlott tisztítóesküvel mentesíthette magát
 a tanúk megnevezésével előterjesztett vád: amely alól tisztítóesküvel csak úgy menthette ki
magát, ha számban ugyanannyi tanút is állított
 a tanúk számát hétben határozzák meg, ezt támogatja a Szásztükör is
- a kimondott végítélet nem tartalmazhatott mást, mint az odaítélt és teljes bizonyítás eredményét
- ha a föllelt ítéletben a vesztes vagy vesztésre álló fél jogtalanul károsítva érezte magát azonnal ellent
kellett mondania
- ezzel egyidejűleg saját, javított ítéletjavaslatát is elő kellett terjesztenie
- ezt vagy ugyanaz a törvényszék bírálta el, vagy felsőbb fórum elé került (Oberhof)
- A germán jellegű törvénykezés a 13. -14. századig az anyagi jogi ügyekben egységes volt
- a felek magán autonómiáján (szabad rendelkezés) alapult, a bíróság csak az eléje került ügyről
ítélkezhetett
- az anygai bizonyítás előtérbe került, a formális bizonyítás (ordáliák = istenítéletek) háttérbe szorultak
- a középkor delelőjén az ellenségeskedésen alapuló sérelmek jogi kiegyenlítését (magánjog) átveszi az
állami büntetőjog
- ez utóbbit a pönális büntetésekkel, a puszta jóvátételen túlmutató valódi büntetőjogi büntetésekkel
jellemezhetjük
- e büntetések közül a halálbüntetés már itt kiemelendő jelentőségű
- a büntetőjog a felek magáncselekményéből a társadalom egészének ügye lesz, a bűncselekmények
elleni fellépés pedig állami tevékenység
- az addig egységes per a 14. században két ágra oszlott el:
 polgárira (pinlike saken)
 és büntetőre (borgerlike saken)
- a polgári perben továbbra is érvényesült a felek szabad rendelkezése
- a büntető per viszont inkvizitórius jellegűvé vált
- A polgári per keresetei:
 a pénzbeli adóság visszaköveteléséért
 az ingóságokért
 a tulajdonért, és az örökségért
- vegyes vádak: amelyek a magánbüntetőjog területén megőrizték a felek szabad rendelkezését
- A büntető jellegű perekben
 inquistio= tudományvétel: az anyagi igazság, tett és tettes felderítésére irányuló, a bíróság által
hivatalból elrendelt
 egyik eredete a szent inkvizíció: eretnekség üldözése, és halálbüntetés
 az eretnekség üldözése a püspöki szentszék hatásköre

Inkvizició:
- a 13. századtól a püspököktől az inkviztorok vették át a szerepet, és különbíróságokká alakulnak
- V. Kelemen pápa a viennei zsinaton (1311) tiltakozik ellen, hiába
- az inkvizítorok helyettesei a jegyzők (executores) idézési és végrehajtási feladatokat látnak el
- az inkvizítorok hatásköre kiterjedt
 az eretnekek üldözése
 más egyházjogi bűncselekmények
 a zsidókra és a szaracénokra (arabok)
- tempus gratiae: önkéntes jelentkezés a hithez való visszatéréshez az inkvizitor felszólítására
- az eljárás titkos volt, a feljelentő és a vádló, és a tanúk rejtve maradtak
 - confessio est regina probationum: a bizonyítékok királynője, az eretnekséggel vádolt beismerő
vallomása
- tortura: kínvallatás, kezdetben a világi hatóságok, majd az inkvizitor résztvételével
- Eretnekség büntetése:
 enyhébb (levis suspicio) tisztítóeskü és bírság
 súlyosabb (vehemens suspicio) halálbüntetés
 violenta suscipio: az eretnekség legsúlyosabb foka
- a kínvallatás lehetősége római jogi eredetű a Codex szerint a felségsértés földerítésére volt lehetőség
alkalmazni (crimen laesae maiestatis)

A bíró és a bíróság:
- bíró: a jogfelek vitáját eldöntő semleges személy, az elnöklő bírós és a bírótársak alkotják
- a bíróság a polgári kor előtt más funkciókat is ellátott
- Bíráskodás:
 magas bíráskodás:
 fórumai helytől és időtől függően változtak
 a 12. századtól rögzült rendszerük
 a lopás, a nemi erőszak és az emberölés tartozott hozzájuk
 elvileg a király joga volt, amellyel ő ruházta fel a fejedelmeket és a választófejedelmeket
 e jogot később a városok is elnyerték
 a vérhatalom (ius gladii) jellemzi
 alacsonybíróságok:
 12. – 13. századtól,
 a patrimóniális bíráskodás, úriszék fórumai
 századbíróság, (centena), go –bíróság, Vogt bíróság, falubíróságok (Dorfgerichte)
 a vérhatalmon kívül eső ügyek
- polgári perekben az értékhatár döntött afelől, hogy az ügy melyik bírósághoz tartozott
- ez általában 5 schilling körül mozgott
- az ingatlanokkal kapcsolatos perek a magasbíráskodás alá estek
- a bíráskodás külső jelei: a bírói szék és a bírói pálca
- ennek átadásával az ülnökök maguk is bíróvá váltak
- alapvetően a pálca a bírói hatalmat jelképezte
- eskübot: a perben a bírói pálcára tettek esküt a felek és eskütársaik
- pálcatörés: az eljárás befejezését és az ítélethozatalt jelezte: a Carolina szerint: amint a vádlottat
büntetőjogilag elítélik, a bíró pálcáját eltöri
- a hűbéri rendszerben a iudicium parium azt jelentette, hogy mindenki felett csak a vele azonos
szinten levő ítélkezhetett ( A Magna Charta 39. c. szabad ember ellen nem folyhat eljárás, csak
törvényes rendben= Nullus liber homo…per legale iudicium parium)

Rendes bíró és a bírói függetlenség

- Magna Charta /1215/ 39. c és a Német Aranybulla /1356/ tilalmazza a királynak azt a jogát, hogy
bárkinek az ügyét bármely fórumtól magához vonja (ius evocandi)
- a király ezt csak a jogszolgáltatás megtagadása esetében tehette meg
- a bírák csak független személyek lehettek,
- az angol parlament a 17. században kivédi az abszolút királyi beavatkozás lehetőségét, sőt a
trónöröklési törvény a bírák élethossziglan tartó kinevezésével megteremti a bírói függetlenség
alapjait (Act of Settlement, 1701)
- Franciaországban a törvényes bíró fogalma az 1791. évi alkotmányban jelenik meg
- a bírói függetlenséget Poroszországban az 1849. es rendelet ismerte el
A felek:
- a frank germán időkben:
 a per jogi küzdelem
 a per a felek egymással való vitatkozásából áll
 már ekkor is alkalmaznak szószólókat
 a Szásztükör leggyakrabban vádlónak és vádlottnak nevezi a szembenállókat
 az ítélet tárgyát felperes vádja és az alperes védekezése határozta meg
- Római és kánonjog:
 vádló (felperes) = actor
 vádlott (alperes) = ius cum quo agitur, reus

A perképesség:
- egy személynek azon képessége, hogy a bíróság elé állhat, akár felperesi, akár alperesi minőségben
- a német jogban a perbeli cselekvőképesség alapját a rendileg megszabott anyagi jogi képesség
határozta meg
- ha egyik fél alacsonyabb rendi állású volt a másiknál, nem veszítette el perképességét a másikkal
szemben
- a perképesség hiánya a perbeli különjogok tekintetében jelentkezett (esküképesség)
Nem perképesek:
 a fegyverforgatási képességgel nem bírók
 a mundium alatt állók
 a testileg vagy szellemileg betegek vagy gyengék
- őket a mundiumot gyakorló férj vagy apa képviselte
 becstelenek
 békevesztésre ítéltek
- Korlátozott perbeli képesség:
 egyháziak
 zsidók
 városbeli vendégek
- Ecclesia non sitit sanguinem = az Egyház nem ont vért: az egyházika perképességét meghatárózó elv,
először a westminsteri zsinat mondta ki /1173/
- a főbenjáró pöpröket nem lehet a templomban vagy udvarában tartani, mondja ki a roueni zsinat
- a dublini zsinat megtiltja a lovagi tornákon és bírói párbajban való résztvételt
- III. Sándor pápa egyházi bíróságoknak megtiltja a halálos ítélet meghozatalát
- a püspökök ezért világi helyetteseket állítanak

A perbeli képviselet: az ügyvédség

- első jelei a frank királyi bíróságokon: ahol a távollevő lakok meghatalmazottakkal képviseltethetik
magukat
- a 13. – 15. századtól bírói kezdeményezésre a fél által megbízott szószóló
- a felek háta mögött tanácsadók is állhattak, akik a háttérből irányították a fél jogi lépéseit
- a szószóló által elkövetett hibát a fél javíthatta, a jogcselekményt megismételhette
- Procurator: a bíróság előtt valódi jogi képviseletet lát el, ő tesz meg minden szükséges
jognyilatkozatot
- Advocatus: a háttérből jogi tanácsokat ad
- A procuratortól 1500-tól, az advocatustól 1530 –tól leteendő vizsgát követeltek meg
- 1672-től legalább két éves kamarai bírósági gyakorlat is szükséges volt
- az ügyvédek a 17. századtól egyetemi végzettséggel is bírtak
 - a 18. századtól a kormányszékek adták ki az okleveleket és szervezték a vizsgákat
- a 19. századtól jönnek létre az ügyvédi kamarák =szakmai önkormányzatok
A vád (kereset)
- per, vád, kereset nélkül nem indulhat
- a vádló vádja a bevádolt személy jogellenes cselekménye ellen irányult
- a vád sohasem a sértett jogot, hanem a megsértett tárgyat tárja a bíró elé
- Szásztükör:
 jogtalansági vád
 birtokvád
 örökségi vád
 ingó jószág
 és a vétség elleni vád
- a vád bizonyító ereje lehet egyszerű és megerősített
 megerősített: tettenérés esetén az ingósági ügyekben
 ha a megtörtént eseményt nyomban segítségül hívott tanúk bizonyították
 béketörést követő Fehde vád
 harci vád
 adóssági ügyekben, ha azt tanúk vallomása vagy oklevél igazolta
 saját és hűbérbirtok miatti vád
 magánharcot elkerülendő emelt vád
- Egyszerű vád:
 adóság vagy
 jogtalanság
- a vádat szóban emelték
- a vádlót előeskü letevésének kötelessége is terhelte a visszaélések elkerülése végett
- vádbirtok: a vádló megígérte, hogy ugyanazért a dologért további pert a vádlott ellen nem indít
- ha valaki vádat emelt a bíróság előtt, azt már nem vonhatta vissza
- A vádlottnak joga volt a viszontvádra
- a pervezetés a bíró hatásköre

Az idézés: a perjog alapintézménye, ez képezi a bírósági eljárás kiindulópontját

- az idézés mindig személyhez szól, soha nem lehet általános, távolmaradás esetén joghátránnyal kell
számolni
- Germán –frank kor:
 a fél által való egyoldalú idézés (mannatio)
 a bíró általi idézés (bannatio)
 az idézés 40 napi ciklusra szólt, háromszor ismételték, a távolmaradást a bíróság engedetlenségi
ítélettel szankcionálta
 nem voltak idézhetők a király szolgálatában állók mindaddig amig feladatukat nem teljesítették
 a királyi kisérte tagjai egymást nem idézhették
- a német jogrendben a 13. sz.-tól a bírói idézés vált általánossa
- a királyi kúrába való idézésnek írásban és pecséttel kellett megtörténnie
- gyakran kapcsolatk bírói parancsot hozzá, ami a kibékülésre szólít fel
- az idézést bírói küldöttek teljesítették, háromszopr ismételték 14 nap különbséggel és nappal

A bizonyítás:
- germán per
- az állítás valódiságának igazolása
 - Elemei:
 a bizonyítékok bemutatása
 és a bizonyítékok értékelése
- a bizonyítás a bizonyítási ítélet meghozása után a végitélet előtt a bíróságon kívül történik a tanúk
jelenlétében
- Eszközök:
 szemrevételezés
 tanúbizonyítás
 eskü
 istenítéletek
- kiindulópontja az, hogy a két fél közül ki áll közelebb a bizonyításhoz
- a bizonyítás után a bíróság megállapította annak sikerességét
- tanúbizonyítás esetén: formálisak
- frank per: a germán intézmények élnek tovább
- a királyi hatalom kiépülése után a bizonyítás már a bíróságon zajlott, megnő az istenítéletek szerepe
és az okleveles bizonyítás kezdetei is innen ismerhetőek meg
- a vádlott bizonyítási jogát a tisztítóesküre korlátozták, kivéve tettenérés esetén
- a polgári perek terjedésével a bizonyítás jelentősége megnövekedett:
 okleveles bizonyítás
 tanúbizonyítás

Az eskü:
- a bosszúálló istenségre, a keresztény korban a büntető Istenre hivatkozó valóságbizonyítás volt az
állítás valótlanságának esetére
- az eskü máig rituális intézmény: a tartalom (szó) és a forma egyesülnek benne
- a pogány germán korban az eskü kapcsolatban állt az istenítélettel
- az eskü intézménye a kezdeti idegenkedés után, az egyház közbejövésével terjedt el
- az igazságra tett perbeli eskü az állított és a már megvalósult tények valódiságára vonatkozott
- a fogadalmi jellegű eskü a jövőbeni magatartást illeti
- Perbeli felek által tett esküfajták:
 a vádlott tisztító esküje
 a vádló által átszármaztatott eskü
- bizonyos kivételekkel a tanúkat is megeskették
- Esküképtelenek:
 a nem szabad szolgák
 a jogaiktól ítélettel megfosztott személyek
- A nők esküképesek
- Mundium alatt állók helyett az apjuk tett esküt
- Relikvia eskü: a keresztények a Bibliára, evangéliumra, a zsidók a Tórára
- a formalitások elvétése az eskübizonyítás sikertelenségére vezette, a pervesztésre
- a hamis eskü büntetése az esküre lenndített kéz vagy a felemelt új levágása, a testcsonkítás
- a felek esküjüket eskütársakkal tették le

Istenítéletek:
- eljárás az égi jelek kitudakolására, mivel isten a jog védelmezője, aki nem tűrheti, hogy a bűnöst
felmentsék, avagy az ártatlant elítéljék
- Szertartásai: a templomban vagy a templomudvarban pap előtt zajlottak
 háromnapos böjt és imádság
  szentmise, szentáldozással
 a pap megesketi a vallomására
 ha magát bűnösnek érzi az ördögi csalás kiűzése tömjénnel vagy szenteltvízzel
 részben ruhátlanul kellett végezni
- Istenítéletek:
 tüzesvas – próba (iudicium ferri igniti): ha a seb gennyesedik, bűnös, ha gyógyul nem az
 hidegvíz – próba (iudicium aquae frigidae): vízbedobják, ha elmerűl büntetlen, ha feljön bűnös
 a párbaj (iudicium pugnae)
 a próbafalat (iudicium panis et casei): száraz árpakenyér és sajt a szájba, ha le tudja nyelni
bűntelen, ha nem bűnös
 a sorshúzás: a frankonál divat, de mivel pogányságba nyúlik az egyház elveti
 kereszt – ordália (iudicium crucis):
 tetemre hívás (ius cruentationes): ha a halott sebe vérzik, az a gyilkos akinek az érintésére
vérezni kezdett a seb
- az istenítéleteket a IV. lateráni zsinat betiltotta
A párbaj:
- fegyveres küzdelem két vagy több személy között, amelyben egymáshoz mérik erejüket
- a bírósági prábaj eredetileg magának a jogvitának eldöntését szolgálta
- az 5. - 8. sz. tól sorolják az istenítéletek sorába
- jogi kérdések megoldására is szolgálhatott: a bírósági párbaj perbeli bizonyítási eszköz, amely
megnyerés esetén sem vezetett a per megnyeréséhez, a bíróság megvizsgálta szabályosságát, majd
ezután hozott ítéletet
- a párbajt a bíróság hivatalból is elrendelhette, ebben az estben formáját a bíró írta elő
- Rituáléja: francia
 vádemelés a bárók törvényszékén
 bajra való kihívás
 annak elfogadása
 harci zálogok letétele
 a bíróság bizonyítási ítélete
 templomban történő virrasztás és reggeli mise
 kibékülési kísérlet és a párbaj előtti kölcsönös eskü
 békeparancs kihírdetése a küzdőtéren
 küzdelem (duellum)
 a legyőzött bíróság általi elmarasztalása
 csak a győzelemig tartott, nem életre - halálra
- Vesztes:
 a korláton kívülre került
 fegyvervesztés
 küzdelem feladása
- a IV. Lateráni zsinattól tilalmazzák
- 14. – 15. században kimegy a gyakorlatból, csalók lovagi becsületbíróságokon alkalmazzák
- a bajnokok: a bírósági párbajban a feleket helyettesítették

A tanúk:
- akik a megtörtént igaz tényről felvilágosítást adhatnak
 véletlen tanúk
 ügyleti tanúk
  szemtanúk és fültanúk
 hallomás alapján tanúskodók
- közösségi tanúk: a fél által állított jogi tény ismeretéről tanúskodnak, mezei kártétel esetén is, mentő
tanú is lehetett
- nem eskütársak, a tanú megtörtént esemény vagy cselekmény, vagy létezőállapot valódiságát
igazolják, az eskütársak a szavahihetőséget
- a tanú a vádlott felé felelősséggel tartozott: ha állítása nem igazolódott be a pertárgy értékének
megfelelő bírságpénzt, vagy a vádlott vérdíját kellett megfizetnie
- a közösségi tanúzás a késő középkorban a családi és öröklési viszonyokra vonatkozó tanúzásra
korlátozódott
- Ügyleti tanú: későbbi jogvita esetén bizonyította, hogy mit látott, abból, ami előtte történt
- kis ügyekben hét, nagy ügyekben tizenkettő tanút kellett alkalmazni
- vallomásukra esküt kellett tenniük
- a büntetőügyekben a véletlen tanúkat a bíróság kutatta fel
- a tanúk vallomása csak akkor bírt bizonyító erővel ha saját észlelésen alapult
- Tanúzás képessége:
 felnőtt szabad férfiak
 királyi szolgák
 szolgák asszonyok, serdületlenek nem
- tanúskodni csak az azonos rendbe tartozó tanúskodhatott a másik ellen (iudicium parium)
- hitelt érdemlő személynek kellett lennie, aki egyszer hamisan tanúskodott, nem számított ilyennek
- az inkvizitorius perben külön vizsgálták a tanúk szavahihetőségét
- a megvesztegetett személyeket eleve kizárták a tanúskodásból
- Német:
 teljesen megbízható
 gyanús
 vallomásra képtelen
- Unus testis, nullus testis: egy tanú, nem tanú – a kánonjog és a római jog elve

Az okleveles bizonyítás:
- első jelei a frank korban keletkeztek
- Itáliában a közjegyzői oklevelek teljes bizonyító erejűek
- III. Sándor pápa dekretálisa: a tanúk halála után is megőrzi bizonyító erejét
- Magánoklevelek:
 pecséttel való ellátás hitelesítette
 a bennük felsorolt tanúk
 tiltakozással kétségbevonható
- A pápai, királyi és fejedelmi oklevelek teljes bizonyító erejűek
- A bíróság tanúsítványa: a bíróság eljárási jellegű nyilatkozat volt az előtte folyó perbeli
cselekményről, az ott elhangzottakról, a felek által jogilag megfogalmazva
- vagy szóban, a bíró két ülnöktársával, vagy két bírósági szolgálattevővel adja ki, vagy a bírósági
könyvből kiadott hiteles másolattal

Beismerés és kínvallatás:
- a vádlott alapvetően két dolog közül választhat:
 elismeri,
 vagy tagadja tettét
 vagy ellentmondás áll fenn (pld ha elismerte a tettet de tagadta annak jogtalanságát)
 - az inkvizitorius eljárásban, a büntető perben a beismerő vallomás két tanú állításával ért fel
- Kínvallatás (tortura):
 a 13. századtól alakul ki a városokban majd a tartományokban is
 a Carolina csak előzetes gyanúok esetén tette lehetővé
 ennek hiányában a kínvallatással szerzett beismerő vallomást a bíróság nem vehette figyelembe
 a 15. – 16. századtól alapelv az, hogy rendes büntetés csak a vádlott beismerése esetén szabható
ki
 különöse a boszorkányperekben tekintettek el a Carolina rendelkezésétől
 a kínvallatás során tett vallomást jegyzőkönyvezték
 azt három nap múlva a vádlottnak felolvasták
 ha visszavonta azt akkor az ítéletre alkalmatlannak minősítették
 tévedésre hivatkozva nem ismételhető meg ugyanazon kérdésekre
 fájdalomra hivatkozva még kétszer megismételhet

Ítélet és jogorvoslat:
- Ítélet:
 általános ítélet
 az ítélet alakját öltő törvény
 a perben hozott, jogvitákat érintő ítélet
- Általános:
 nem konkrét ügyben, hanem a jogkereső kérdésére adott jogi válasz
 ez a válasz az adott területre, mindenkire érvényes volt
 az ítéletet bírótársak hozták
 a bíróságon elnöklő csupán kihirdette azt
 először azt állapították meg, hogy mi is a jog, és ezt a megtalált jogot alkalmazták az
adott ügyben

- Törvény alakját öltő:

 a törvényt a király adja ki de megalkotásában minden szabad ember részt vesz
 minden szabadnak joga és kötelessége az ítélethozatalban részt venni
- Perben hozott ítélet:
 a konkrét perben hozott ítélet is jogtalálásnak minősült
- az újkorban:
 az ítélethozatali hatáskör a bíró felé tolódott el
 a perek írásbelivé válása után a bíróság testülete csak az ítélet meghozatala előtti jelentésből
szerzett tudomást a periratok tartalmáról
 Jelentő levelek tartalma:
 vitán felüli tények felsorolása
 pertörténet
 a bizonyítékok
 a votum, a döntési javaslat
- Perbeli jogorvoslat:
 dorgálás: tiltakozás, amelyet a vesztésre álló fél használhatott, ez újabb bizonyításhoz, vagy
párbajhoz vezetett
 ügydöntő ítélet elleni tiltakozás: az eljáró fórum fölöttes bírósága elé került, az ott meghozott
ítélet ellen nem lehetett tiltakozni
- Fellebbezés:
  olyan rendes, az ítéletet felfüggesztő (szuszpenzív) és megsemmisítő (devolutív) hatályú
jogorvoslati eszköz, amely fölöttes magasabb bíró előtti újabb tárgyalást, és a jogvitának általa
történő eldöntését eredményezheti
 az itáliai római jogi pernek vagy a kánonjogi pernek már a középkorban alkotó eleme
 a 15. század második felétől a városi és tartományi gyakorlatban megjelent és a tiltakozást kezdi
kiszorítani
 a fellebbezés közép és felsőfokú bírósági rendszer megteremtését igényelte
 fellebbezésnek a kánonjog és a világi perben is nem csupán a végítélet, hanem a közbenső
ítéletek ellen is helye volt
 a fellebezés helye a választófejedelmi tartományokban a tartományi felsőbíróság, egyébként a
királyi kamarai bíróság: alsó értékhatára ide 50 ft,
 Büntető ügyekben nem lehet fellebbezni, kivéve a vádperekben
- Felülvizsgálat (revizio):
 az a perorvoslat, amely által lehetővé válik egy ítéletnek kizárólag jogi értelemben való
utóvizsgálata, ténybeli vonatkozásokra ez nem vonatkozhat
 csak jogerős ítéletekre volt beadható és meghatározott értékminimum volt a feltétele, egyébként
4 hónapon belül volt benyújtható
 a benyújtónak esküt kellett tennie, és a bíróságnak meghatározott összeget kellett átadnia
 vitás volt az ítéletet felfüggesztő hatása, ez a királyi kamarai bírósággal szemben nem
érvényesülhetett

Evokáció és a reklamáció:
- a király bármely jogvita perét magához vonhatta, és vagy a
 birodalmi udvari bíróság
 vagy más udvari bíróság
 vagy a vészbíróság
 avagy más territóriális fórum elé utalhatta
- ez a perbehívásnak (evocatio) nevezett intézmény a király saját hatáskörébe tartozott, erre a feleknek
nem lehetett igényük, csak
kérelmezhették
- a választófejedelmek a királytól erre mentességet kaptak, ugyancsak a királyi bíróságokhoz való
fellebbezés lehetősége alól is
- reklamáció:
 jogtalanság elszenvedése esetén
 valamelyik királyi bírósághoz fordulhattak
 Alapesetei:
 alsóbíróság megtagadta az ügyben való eljárást
 alsóbíróság kimondottan hibás ítéletet hozott
 ebben a két esetben a királyi fórum hozott végítéletet
 a király és fórumai az aequitas szellemében jártak el, nem bírói méltányosság, hanem az
igazságosság szellemében való eljárás

Perbeli bírságok és perköltségek

- Perbeli bírságok:
 a bíróság tagjait
 a feleket
 a tanúkat
 az ítélethozókat
  és az ítélet ellen alaptalanul tiltakozókat egyaránt sújthatták
- a per szabad folyásának és a helyes ítélet megtalálásának akadályozása miatti szankció
- Perköltségek:
 bíróságon felmerült költségek (az államot illetik)
 bíróságon kívüli nyomozási költségek
 ügyvédi költségek
- a polgári perben a vesztes, a büntető perben az elítélt terhe

Különös uralkodói jogok büntető perekben:

- beavatkozás joga, akár már folyó perbe is (abolitio)
- súlyos ítéletnek a végrehajtás előtti megerősítése
- jogerősen kimondott ítélettel szemben kegyelmezési jogának gyakorlása (gratia, misericordia)
- ezt a jogot az isteni kegyelem továbbításának tekintették

Az ítélet végrehajtása:
- az ítéletnek kényszerű érvényre juttatása
- a középkorban egységes, a perjog kettéválásával viszont polgári és büntető
- a germán és frank korban a végrehajtás a feleknek van átengedve, alapja nem az ítélet hanem a
meghozatala előtti végrehajtási fogadalom (eskü)
- a középkorban a bíróság végrehajtási paranccsal kényszerítette az elmarasztalt felet a végrehajtásra
- Polgári per:
 nem teljesítő vagyonának bírói zálogba vétele
 érintett ingatlanok lefoglalása és a pernyertes tulajdonába adása
 adósszolgaság
 adós letartóztatása
 katonák kényszer beszállásolása
 a középkorban jogszerű magánharc (Fehde)
 birodalmi átok
- Hóhér:
 testfenyítő
 halálbüntetést kiszabó ítéletek végrehajtója

18. BÜNTETŐ JOG

Büntetőjog és büntetés a késő középkorban:

- a társadalmi békét sértő jogtalanságra adott válasz
- a béke helyreállítását szolgálta, akár a zavar elhárítása akár annak puszta megállapítása által
- a béke helyreállítása és nem a tettes méltó megbüntetése a célja
- a béke két módon volt helyreállítható:
o a bosszú:
o vagy a magánharc által
- már a legkorábbi időkben is ismert volt, a népgyűlés, mint bíróság előtti nyilvános eljárás, a bosszú
helyett
- ez abban különbözött a bosszútól, hogy a büntetést csak részben kapta meg a felperes, másikrésze
békepénzként a királyt és a törzsi szervezeteket illette
- a germán szakrális büntetéseket: a tettes feláldozásával, halálbüntetéséként alkalmazták
 - a Meroving korban nem változik a magánharcon alapuló békefenntartás
- ha a harc elhúzódott megbékélési határidő kitűzésével igyekeztek elejét venni a további vérontásnak
- A Karoling királyok:
o a magánharc gondolatából kiindulva, azon alapultak, hogy aki ne hajlandó annak befejezésére és a
kiegyezésre, az magának a királynak és a népnek az ellensége (nobis et populo nostro inimicus)
o a megegyezésre nem hajlandó felet a király száműzte
o a magánharcból kialakuló polgári paraszti elképzelés, hogy az okozott sérelem, a társadalom
szempontjából a béketörés magánjogilag, elégtétel révén kiegyenlíthető legyen
o a Carolina kora:
 rablás,
 gyilkosság halálbüntetés
 gyújtogatás
 fölprédálás
 a magánharc alatt történt sérelmeket nem büntette

- halálbüntetés, csonkítás:
o már a germán korban is ismert
o köz és magánbüntetéséként használták
o a jóvátétel körében csak, mint pótlások jelentkeztek
Magánharc:
o maga a magánharc is vezethet poenalis büntetéshez, az ellenfél megöléséhez vagy
megcsonkításához
o ez a megfelelő vagyoni érték kiszolgáltatásával megelőzető (compositio)
o ha a bírósági tárgyalásból kikerülő fél nem tudott fizetni, vagyona és élete is veszély bekerült
o a jóvátételnek már a népjogok korában rendszere alakul ki, amely konkrét esetekre vonatkozott, és
a harc végét is jelentette
o a bírósági úton kiszabott poenalis büntetések pénzzel továbbra is megválthatók voltak
o a népjog a halálbüntetés helyett a vagyonvesztést vagy a száműzést is lehetővé tette
o a késő középkorral bezárólag a büntetések megváltható voltak
o ebben a magánharcot lezáró magánjellegű kiegyezés és az állami felelősségre vonás megegyezett
egymással
o a megszégyenítő büntetések is megválthatók voltak
o a középkori gyakorlatban a pénzbüntetés nagyobb szerepet játszott, mint az elrettentő büntetések
o az ország békék korában a halálbüntetés az idegen vagy országháborító emberek ellen irányult
o az államnak a büntető igénye az általánosan szokásban lévő magánharc mellett, már a népjog
korában is felmerült
Büntető jog a Carolina korától
- a tartományúri hatalom és a birodalmi szabad városi joghatóság megerősödésével a 15. század
közepétől vett új irányt a fejlődés
- sorra jelentek meg a főbenjáró perekben eljáró bíróságok perrendtartásai, a városi és tartományiak
- ezek az inkvizíció per nyomozati anyagát rendezték aprólékosan, a perfolyamatra viszont a szokásjog
vonatkozott, miként az anyagi büntetőjogi tényállásokra is
- Tiroler Halsgerichtsordnung:
o I. Miksa tiroli büntetőrendtartása (1499) amely emberölés esetén nem csak a büntetés
megválthatóságát zárta ki, hanem még a kegyelmet is
 o a bűnüldözés e kortól az állam feladatává vált, függetlenül attól, hogy emelt e valaki magánvádat
vagy sem
o vádló hiányában a hatósági vádemelés az állam költségén történt
- Carolina (1532)
o az állam büntetőigény erőteljesen kifejezésre jut benne
o miáltal a büntetőjog végleg állami büntetőjoggá vált
o a korábban anyagi eszközökkel megváltható halálbüntetés megválthatatlanná válik
o a megtorlás, elrettentés, kártalanítás büntető eszközei mellé a halálbüntetés lép
o a legtöbb bíróságon olyan bírók ítélkeznek, akik a császár (római) jogot nem tanulták és nem
ismerik
o a bíróság és a jog egyaránt nép közeli nyelve is a német
o a Carolina megnyitott az utat a római jogon nyugvó büntetőjogi intézménynek
o bizonyos fokú jogegységet teremt
o a Carolina a büntető perjogban hoz újításokat
 a jogi szakértői vélemények előzetes megkérése
o a középkori német jog csupán a cselekmények általános körülírását adja meg, a Carolina viszont
számos esetben pontos törvényi tényállást tartalmaz
- „rossz hír”: hírhedtség a bűncselekménye tetten ért vagy üldözés során elfogott személy azonnali
megbélyegzésében (mola fama publica) és becsültének jövőre is kiható elvesztésében (infamia)
nyilvánult meg
- Kettőssége:
o VII Henrik 1224-i országbékéje szerint az ilyen emberek az elmenekült orgyilkosok.
o nem tehettek tisztító esküt
o viszont a vádló a fejükre eskütársaival pusztán rossz hírükre alapozva esküt tehetett
o ez által az eljáró országbéke – bíróság a tényállás vizsgálata nélkül elítélhette őket
o a Carolina szerint, aki ellen három tolvajlás bebizonyosodott, már rossz hírű tolvajnak minősült
- Különbség a gyilkosság és emberölés között
o gyilkosság: előre megfontolt szándék
o emberölés: hirtelen felindulásból, és haragból halálos ítélet
- a gyilkost kerékbe törték az emberölést elkövetőt lefejezték
- alapvető jog volt a törvényben a szándékra és a gondatlanságra kiterjedő vétség büntetőjogi elvvé
emelése
- a véletlen cselekmények büntetlenül maradtak
- a fiatalkorúak és az elmebetegek beszámíthatóságát a bíróságnak esetről esetre kellett eldöntenie, jogi
szakértők véleményének kikérésével
- a be nem fejezett bűncselekmény büntethető kísérlete
- büntethetőséget kizáró ok lett az élet és testi épség elleni cselekményeknél a jogos védelem, valamint a
végszükség
- a szabadságvesztés csak kivételesen nyer alkalmazást: így lopásnál a pénzbüntetésre ítélt vagyontalan
elkövető, avagy perjogi jelentőségű őrizetbe vétel esetén
- Halálbüntetés nemei:
 felnégyelés (árulásra)
 kerékbetörés (megmérgezésre és gyilkosságra)
 tűzhalált (boszorkányság, súlyos pénzhamisítás, gyújtogatás, és súlyos templomi lopás)
 akasztás (súlyos lopás)
 lefejezés (nemi erőszak, rablás, lázadás, emberölés és jogtalan magánharc)
  élve eltemetés (gyermekgyilkosság)
Rendkívüli büntetések: (poena extraordinaria)
- jogi szakértők véleménye alapján lehetett kiszabni
- általa a törvényben nem említett cselekményeket büntetőjogi analógia alapján bűncselekménnyé
nyilvánítva büntethette a bíróság
- a büntetés célja a megtorlás, valamint a tettes ártalmatlanná tétele és az elrettentés volt
Bűncselekmények:
o vallási bűncselekmények: Istenkáromlás, hamis eskü, bűbájosság
o hamisítási cselekmények: pénz, oklevél, mérték, mérleg súlyhamisítás, határjelek helyének
megváltoztatása vagy megsemmisítése
o erkölcs elleni cselekmények: fajtalanság, vérfertőzés, házas asszony vagy szűz elrablás, nemi
erőszak, házasságtörés és bigámia
o közrend elleni cselekmények: gyújtogatás, lázadás, jogellenes magánharc
o emberölési cselekmények: gyermekelhajtás, gyermekölés, gyermekkitétel, gyilkosság, egyszerű
emberölés (agyonütés), rablógyilkoság, méreggel gyilkolás, orvos által gyógyszerrel ölés és
öngyilkosság (ez vagyonelkobzással járt), gondatlan emberölés
o testi sértés: mérgezés, a hamis háziállat által okozott testi sérelem
o vagyon elleni cselekmények: rablás, lopás, titkos vagy nyilvános lopás, betöréses és fegyveres
lopás, visszaeső lopás, minősített esetek: rokonságban és házastársak között elkövetet lopás,
létszükségletben elkövetett lopás, mezei, fa és hallopás, templomi lopás, valamint a sikkasztás
o árulás és becsmérlő levelek terjesztése