18. A patrimoniális uralom.

A Frank Birodalom államszervezete

- A középkor kezdetén a társadalmi-állami rend az uralkodó kiemelkedő gazdasági erején

alapult. A tulajdonában lévő terület anyagi forrásai területének megtartását, gyarapítását, a
nagypolitikában való tevékenységet tették lehetővé  A materiális erőforrások ebben a
korszakban nagymértékben helyhez kötöttek

- A királyok a tág értelemben vett, nagy létszámú családjuk, famíliájuk tagjaival mint
tulajdonukat kormányozták az országot
- A patrimoniális uralom alapja: a fejedelem magánjogi természetű hatalma
- A többi szereplő közjogi pozíciókat biztosító földtulajdona ehhez képest alárendelt súlyú
volt  az ország dolgaiban az uralkodó akarata, döntései domináltak  hűséges
embereit bevonta, de ezt nem azok kényszerítették ki
- A korai feudális állam kialakulása: frankok  állami berendezkedéseikkel utat mutattak,
modellt jelentettek a kora középkorban.
- Legjelentősebb törzseik közül hamarosan a száli frankok szerezték meg a vezetést, majd a
hegemón szerepet => Királyuk: a Meroving dinasztiából származó Klodvig 486-ban legyőzte
Galliában a legutolsó római helytartót => brutális kegyetlenséggel szinte teljesen kiirtotta
dinasztiájának többi tagját => egyesítette a frank törzseket.
- Uralmát az alemannokra is kiterjesztette
- Felvette a kereszténységet
Az így formálódó frank állam élén az uralkodó (király) állt, aki államfőként személyében
egyesítette a kormányzati, a bíráskodási teendőket, a jogalkotást, és irányította a hadügyeket
is.
- A frank király hatalmát az uralmi területén szétszórva található egyes királyi udvarházak
(Pfalz) között vándorolva gyakorolta  Indok: naturálgazdálkodás
 Az uralkodónak nagyon fontos politikai
megfontolások alapján időről időre meg kellett jelennie
valamennyi tartományában
- A királyi udvartartás négy legfontosabb udvari méltósága:

 a marsall (aki eredetileg az istállók élén állott, majd a királyi lovasság vezére lett),

 a pohárnok (aki a királyi szőlőskertek, és nem kevésbé a borospincék és az oda

telepített személyzet felügyeletét látta el),

 a kamarás (ő volt a királyi pénzügyek fő irányítója) és

 az étekfogó mester (a királyi udvartartás élére helyezve) => a királyi udvar

tulajdonképpeni vezetőjének, a majordomusnak állását is betöltötte
- A királyi pfalzok élén: pfalzgrófok
- A királyi kancelláriát, az írásbeliség központi műhelyét eleinte a referendáriusok vezették,
a főnök később egyházi személy lett, a kancellár
- Az első frank királyi dinasztiát politikai tehetetlenségük alapján egyre inkább háttérbe
szorították saját főtisztviselőik, a majordomusok  tényleges hatalom megszerzése 
Pippin a hatalmat készségesen elfogadó pápai áldással koronáztatta meg magát 751-ben
- Az uralomra jutott Karolingok kiterjesztették a frankok uralmi területeit
- Otthon bölcs belátással óvakodtak a veszélyeket rejtő majordomusi tisztség betöltésétől
- A dinasztia legjelentősebb uralkodója: Nagy Károly (768-814)
 vaskezű uralma hadjáratok sorával szilárdult meg a
szászok, longobárdok, bajorok felett
 spanyol és az avar végekre is vezetett seregeket.
 A birodalom szilárd szervezeti kereteket és jogi
rendet kapott.
- 800. december 25.: III. Leó pápa Károlyt császárrá koronázta
- A Frank Birodalom fejlődése során a belső struktúrája is megváltozott  Az eredeti
tagolódás mellett fokozatosan grófságokra oszlott
- Élén: király bizalmasa, az uralkodó által kinevezett gróf => igazgatási, bírósági, katonai
feladatok ellátása
- Központi hatalom meggyengülése  a grófi tisztséget egyes előkelő családok igyekeztek
örökletessé tenni  széttagolódás melegágya
- Határok mentén: ún. határőrgrófságok => itt az őrgrófnak (Markgraf) mint a terület fejének
jóval nagyobb hatalma volt, mint a belső megbékített területeken a grófoknak
- Az egyes grófságok, őrgrófságok ellenőrzésére a királyi kiküldöttek utazták be időről időre
a Frank Birodalmat, és a két kiküldött bírósági funkciókat is ellátott körútja során.
- A Frank Birodalom Nagy Károly halála után: ismételten darabokra hullott, az egyesítés
újabb periódusát követően immár végérvényesen
- I. (Jámbor) Lajos 817-ben, majd 829-ben fiai között osztotta fel a birodalmat 
határozatlansága okozta azt is, hogy fiai ismételten felléptek ellene  A szerencsétlen
uralkodó pozíciói soha sem voltak stabilak
- 843: verduni szerződés:

 Lothar – Lotharingia

 Kopasz Károly – Ny. részek: Középkori francia monarchia  fr. államfejlődés csírái

 Német Lajos – K. részek: Középkori német birodalom  német államfejlődés csírái

- 911: keleti területen férfiágon kihaltak a Karolingok
- 919: Henrik szász herceget királlyá választása
=> A nyugati és a keleti frank részek között a szétválási folyamat véglegesen lezáródik

- A patrimoniális állam modellértékű megvalósítása a frankoknál hamarosan követőkre

talált Európa távolabbi területein
- Különösen a szlávok különböző csoportjai hasonló intézményekkel, működési körű
főtisztviselőkkel és udvari szervezetekkel, hatalompolitikai eljárásokkal láttak hozzá az
államalapításhoz
- Összehasonlító elemzés: a hasonló megoldások nem feltétlenül származnak valamilyen
mintától, ősforrástól, amit az átvevő tudatosan recipiált
- A frank állam és jog hatását konkrét esetekre bontva kell megvizsgálni
- A lengyel, cseh és orosz államfejlődés: az ezredforduló körüli időszakban megkésetten
indultak el a patrimoniális állam kialakításának a frank modellre emlékeztető útján
- Az időbeli eltolódás következtében a csehek különösen szoros kapcsolatba kerültek a
Német-római Császársággal
- A lengyelek: a városi jog és a kolonizáció területén szintén a német jog befolyásának
voltak kitéve
- Az oroszok: a balti lovagrendi hatásokon túl a nomádok támadásainak voltak kitéve
- 13-14. századtól kezdve: A király eladományozta vagy eladományoztatták vele a
patrimoniumok nagy részét
- A főnemesek és az egyház egyre jelentősebb birtokállománnyal rendelkezett
- A polgárság is folyamatosan bővítette gazdasági erejét  politikai hatalom
- Az egyes csoportokból érdekeiket felismerő rendek születtek  az állam fenntartásához
szükséges materiális és politikai hozzájárulásuk fejében részt követeltek az állami döntések
kialakításában
- Ezek a döntések az uralkodóval való alkudozások során jöttek létre
- Színterük: rendi gyűlés
Ez a rendek és az uralkodó közötti dualista rendszer jelentős mértékben hozzájárult az európai
politikai-jogi civilizáció fejlődéséhez.