Nagy Károlyt 768-ban lépett trónra, 800-ban koronázták császárrá és hatalmát a pápa legitimálta.

A Frank
Birodalmat irányította ami a mai Németország és Franciaország területét jelentette de Pannónia egyes
területei felett is volt hatalma, birodalmi központja Aachen volt. Szent István 997-1038-ig uralkodott,
1000-ben koronázták királlyá és hasonlóan Károlyhoz a legenda szerint, hatalma az egyház
jóváhagyásával érvényesült, apja Géza uralta az egész Kárpát-medencét hatalma az egyház
jóváhagyásával érvényesült, apja Géza uralta az egész Kárpát-medencét de nem volt egységes a hatalma
mivel Koppány, Ajtony és Gyula a somogyi, marosi és erdélyi területek felett uralkodtak. A Magyar
Királyság egyházi központja Esztergom volt ami egyben koronázó központtá is vált. Nagy Károly, apját III.
Kis Pipint követte a trónon, aki a névleges Meroving uralkodót megfosztotta pozíciójától és elfogadtatta a
Karolingok hatalmát a pápával, ami dinasztiaváltást jelentett. István apja Géza, hatalmának megerősítése
érdekében a törzsfők befolyását csökkentette, felvette a kereszténységet és terjeszteni is kezdte, ez pedig
a fejedelem által irányított állam létrehozásában segítette Gézát. Mindkét esetben a hatalom csak a
második generációnál szilárdult meg. A frank és a magyar államszervezésben is egyaránt elkülönült a
világi hatalom a pápától, az egyház védelmet kapott a legitimációért. Károly és István céljai azonban
eltérőek voltak, Károly a Római Birodalmat kívánta felújítani, István pedig egy független államot kívánt
létrehozni. Birodalmaikat is másként szerint osztották fel, István vármegyékre bontotta az országot még
Károly grófságokat hozott létre. A vármegyéket frank mintára hozta létre István, még Károlynál a
grófságok élén a gróf, Istvánnál a vármegyék élén az ispán állt. A gróf és az ispán szerepköre is
megegyezett, ők feleltek a királyi birtok igazgatásáért, a hadszervezésért és a regálé jövedelmek
beszedéséért és a magyaroknál és a frankoknál is az uralkodó nevezte ki az erre a pozícióra belátása
szerint alkalmas embert. A frankoknál és a magyaroknál is a földbirtokok zöme az uralkodói kézben
összpontosult, és a hadsereg létrehozásában is szerepet játszott. A középkorra jellemző feudális
viszonyok fennállása és a kevés pénzkibocsátás miatt a pénzgazdálkodás még nem volt nagymértékű sem
a Magyar Királyság, sem a Frank Birodalom területén, és az önellátó gazdálkodás volt elterjedt ezért a
terményfelesleg sem volt elegendő ahhoz, hogy érdemes legyen kereskedni vele, sőt mivel az időjárási
viszonyok nagyban befolyásolták a termelést inkább esetenként veszteséges volt. Az uralkodó és az
uralkodói udvar mindkét esetben vándorolt és felélte a terményt ezáltal uralkodói hatalmát kívánta
megmutatni, a frankoknál az udvar élén a majordomus, a magyaroknál pedig a nádor állt, illetve mindkét
uralkodó birtokadományokkal jutalmazta az őket segítő előkelőket. István a magyar előkelőkön kívül a
külföldről érkező lovagokra számíthatott az Ajtony és Koppány elleni harcaiban és nekik adományozott
földet, Nagy Károly is eképp cselekedett, az rendelkezhetett birtokkal aki katonai szolgálatot teljesített. A
Frank Birodalomban a meghódított területek mentén épültek ki püspökségek, A Magyar Királyság
területén egyházmegyék alapultak, ebből kettő érsekség volt, egy Esztergomban és egy Kalocsán. Nagy
Károly a kereszténységet hódításai segítségével terjesztette, Szent István a kereszténységet a királyság
területén terjesztette, különböző szigorú törvények segítségével, egy keresztény állam megalapításának
céljával. Mindkét esetben a kereszténység által megszilárdított állam védettebbnek bizonyult a külső
támadásoktól, a frank és a magyar állam is erősebbnek, egységesebbnek és szervezettebbnek tűnt.