Géza és I. (Szent) István államszervező tevékenysége, a földbirtokrendszer és a vármegyeszervezet Géza fejedelemség (972-997) elkezdte megszervezni a keresztény magyar királyságot, ezelőtt Magyar Nagyfejedelemség volt, az állam központja Esztergom volt. Az öröklési rend szerint a legidősebb fiú örökölte a hatalmat – szeniorátus. A törzsfők hatalmát fegyveresen megtörte. Erdélyi Gyula lányát, Saroltát vette feleségül, keleti országrészek támogatását szerezte meg. 973-ban I. Ottó Német-római Birodalmi császárhoz küldte követeit, hittérítőket kért. Vajk számára megszerezte a bajor hercegnőt, Gizellát. A beérkezett lovagok tovább erősítették Géza hatalmát. 997-ben Géza halálakor hatalmi igényekkel lépett fel Koppány a szeniorátus elve alapján, de Géza már új öröklési rendszert vezetett be – primogenitúra. E-szerint az uralkodó legerősebb fia, vagyis Vajk-é a hatalom. István legyőzi Koppányt és Gyulát kiszorítja Erdély környékéről. Vazult megvakíttaja, hogy véletlenül se lázadjon fel ellene, ne lehessen uralkodó. 1000 végén megkoronázzák Istvánt Esztergomban, II. Szilvesztertől kapott koronával. Magyarország csatlakozott a keresztény királyságokhoz. I. Szent István (997-1000-1038) területi alapon nyugvó közigazgatási egységeket hozott létre: (királyi) vármegyék, ezért egy feudális államról, királyságról beszélhetünk. A királyi várak köré szerveződtek a vármegyék, a területek 2/3-a a király kezén volt. A királyi várak és a hozzájuk tartozó királyi birtokok alkották a várispánságot élén az ispánnal. Az ispán felelt az adó, hadsereg és bíráskodásért. Alárendeltjei a korlátozott szabadsággal rendelkező várjobbágyok és a szolgák, azaz várnép. Az udvarbirtokok olyan részek, amelyek a királyi udvar ellátására szolgáltak, a vár ellátását a várbirtok biztosítja. Fontosabb királyi várak a királyi vármegyék központjai, a vármegye része a királyi birtok, egyházi és magánföldesúri birtokok is. Élükön a megyeispán állt. Királyi tanács a király munkáját segítette, részei voltak az ispánok és a főpapok. A legmagasabb világi méltóság a nádorispán, ő a királyi udvarfőembere. Királyi hadsereg a királyi várak fegyveresei (várjobbágyok, várnépek) és a szabad birtokos vitézek, későbbi nevükön szerviensek. Fia hirtelen halála miatt, Orseoló Pétert teszi meg utódjának. Az ő uralkodását trónharcok fogják jellemezni, hűbérese lesz az ország alatta a Német-Római Császárságnak.
A magyar állam megszilárdulása: I. (Szent) László és Könyves Kálmán törvényei
Az évtizedes trónviszályok után I. Szent László (1077-1095) (I. Béla gyermeke) megszilárdította az ország külső és belső helyzetét. A pápa hozzájárult István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásához 1083- ban. Meghódította Horvátországot 1091-ben. Új püspökséget hozott létre Zágrábban. Somogy megyében bencés kolostort alapít. Visszaverte a keletről betörő nomádokat. Kialakul a nagybirtokos réteg. Szabadok művelik a nagybirtokosok földjeit, néhányuk rendelkezik saját földdel, de vannak, akik lesüllyednek és alávetettek lesznek, egyrészük kóborló lesz és az ország peremterületein fognak élni. László I. és II. törvénykönyvei védik a magántulajdont, mert a kóborlók lopni kezdtek. A törvény szerint, ha 1 tyúknál nagyobb értéket lop valaki, az halálbüntetésre ítélhető. Előírta a kóborlók elfogását, letelepítését. Erősítette az egyházat, ismét rendelkezett a 10-ed megfizetéséről, fellépett a pogány szokások ellen. I. Szent Lászlóhoz köthető a kard és a korona története a Képes Krónikákból, herma és freskó. Könyves Kálmán (1095-1116) próbálta hódításokkal gyarapítani az országot, Dél-Nyugaton sikeres. Létrejött a horvát bánság, élén a horvát bánnal. Törvényei védik a magántulajdont, de enyhített László törvényein, egy 4 lábú állat ellopásáért jár már halálbüntetés. A lesüllyedő szabadok kóborlása továbbra is probléma. Törvénybe hozza, hogy vitézeket kell kiállítani telkenként , kezdetleges bandérium Elrendelte a háramlási jogot, ha nincs fiú örökös, a föld a királyra száll. Korlátozza az istenítéleteket. Boszorkánytörvényt hozz, fellép a pogány szokások ellen. Reformokat vezet be az egyház tekintetében is, elveti a cölibátust és engedélyezi a házasságot az egyházi személyeknek. A kül- és belpolitika új irányai: III. Béla uralkodása III. Béla (1172-1196) a királyi címet bizánci segítséggel szerezte meg, ezután viszont megszabadul a bizánci befolyástól, és megszilárdította a királyi hatalmat. Létrehozta a kancelláriát, ami egy hiteleshely- ügyintézőhely, a hivatal feladata volt a közigazgatás, adományozás (oklevelek), bíráskodás és a diplomácia. 1181-től a király előtt vitatott ügyek lejegyzésre kerültek. A kancellária élén a kápolnaispán állt, ő hitelesíti az okleveleket, őt követi a kancellár, aki általában az esztergomi érsek (1181-től), alatta a tényleges ügyek intézője, az alkancellár kap helyet, végül a jegyzők és az írnokok maradnak. Ez az államszervezetet a bizánciaktól vette. Folyamatosan fejlődik a gazdaság, rideg állattartás helyett (télen nyáron kint legel az állat) egyre népszerűbb lett a földművelés. Ennek köszönhetően az emberek letelepültek és apró falvak alakultak ki. Nyugatról érkező bevándorlók – hospesek szász közösségeket alapítanak Szepességben és Erdélyben, nyugati értelemben ők alkotják meg első városainkat. Az önellátó gazdálkodást kezdte felváltani a piacra termelés, a közvetlen cserét pedig a pénzforgalom váltotta, kialakul az árutermelő pénzgazdálkodás. A királyi birtokok csökkenésével kieső bevételeket így a király felségjog alapján, regálé jövedelmekből pótolta. Ilyen volt a vám, bányajövedelem, pénzverésből származó bevétel -kamara haszna, és a királyi monopóliumok (só). A gazdasági intézkedések alapjául a francia gazdaságot vette. Keletről nomád népcsoportok (kunok, besenyők) érkeztek, nyugatról pedig hospesek (németek). Az idősorán beolvadtak a magyarokba. Túlnyomó többség magyar volt, de a bevándorlások miatt megtalálhatóak volta még franciák, olaszok is, a források őket latinoknak nevezi.
Az Aranybulla legfontosabb elemei
II. András (1205-1235) Imre uralkodása után került trónra. Gazdasági problémák voltak, folytatódtak a királyi birtokok eladományozása, de már várakat, és várbirtokokat is eladományozott. Válságba került a királyi hatalomgyakorlás. Anyagi javak nélkül a kormányzás is problémássá vált. A király a regálé jövedelmek növelésében látta a kiutat. Egy új tisztségviselő kezelte a királyi jövedelmeket: tárnokmester. A pénzveretésnél a pénzrontás gyakorivá vált, és bérbe adta a zsidó kereskedőknek a vámok és a só kereskedelmi jogát. A pénznem a dénár volt. A bárók elégedetlenek voltak, mert András feleségének, Gertrúdnak kegyencei nagyobb birtokokat kaptak, ezért 1213-ban meggyilkolták Gertrúdot. Elégedetlenek voltak a kisbirtokosok is, mert a nagy birtokadományok veszélyeztette a szabadságukat. A bárók megpróbálták saját szolgálatukba állítani a szervienseket, várjobbágyokat. A várjobbágyak ekkoriban vagy lesüllyedtek és a kialakuló jobbágyság rétegéhez csatlakoztak, vagy a szerviensekhez léptek fel. Az egyház a regálék bérbe adását sérelmezte, mert részesülni akart a bevételből. 1222-ben Székesfehérváron a bárók, szerviensek és várjobbágyok érdekeit biztosító oklevél született, az Aranybulla. Az oklevél megtiltotta egész vármegyék elajándékozását, méltóságok halmozását, idegenek birtok szerzését és hivatalviselését. A 31. cikkely – ellenállási záradék – feljogosította a bárókat és a főpapokat az ellenállásra, ha a király megszegi az oklevélben foglaltakat. A szerviensek sok kedvezményt kaptak: adómentességüket megerősítették, bírói ítélet nélkül nem foghatóak el, engedély nélkül még a király sem szállhat meg birtokukon, szabadon végrendelkezhetnek birtokaikról - negyed részt örökölhetett leány, csak az ország védelmére kötelesek hadba vonulni és határon kívül király költségén katonáskodnak. A XIV. században a felsorolt jogok a nemesség szabadságjogaivá fognak válni. Az egyház elégedetlensége miatt 1231-ben eltörölték a tized pénzben való beszedését, és 1233-ban pedig az egyház rendelkezett a só kereskedelmi jogával. 1232-ben a Kahidai oklevél kiadásával biztosítva lett, hogy a nemesek szolgabírót választhatnak. IV. Béla uralkodása: tatárjárás és újjáépítés IV. Béla (1235-1270) II. András halála után megszilárdította a király tekintélyét, visszavette a földeket, amelyeket apja eladományozott, szembe kerül a vezető réteg mindegyik csoportjával. 1237-ben Julianus barát hírt hoz a mongolokról. A tatárok elöl menekülő kunok bebocsátást kértek. Kötöny kun király a népével letelepedett az Alföldön, a kun könnyű lovasság jól jött Bélának. A kunokkal viszont problémák is voltak, nomád életmódot folytattak, raboltak, és Béla a kunok mellet állt ki, ezzel nőtt a feszültség a király és a vezető réteg között. 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet, Béla segítséget kér Európától, de csak Babenberg Frigyes jön kisebb erőkkel. 1240-ben a tatárok 3 irányból támadnak. 1. Vereckei hágó, 2. Észak-nyugat, Lengyelország, Morvaország felől, 3. Keletről, Erdélynél. A királlyal elégedetlen bárók csak lassan szervezték a bandériumokat, ezért márciusban Batu a Vereckei-hágónál elsöpri a magyar „sereget”, akadálytalanul halad. Pesten a magyarok megölik Kötöny kun királyt, válaszul a kun pusztítva kivonulnak dél felé és Babenberg Frigyes is kivonul, jelentősen gyengül a magyar haderő. Muhi közelében 1241 április 11-én a magyar királyi had megsemmisül. Béla előszőr Ausztriába menekül, az osztrák őrgróf elveszi kincseit, és néhány magyar megyét. Ezután Béla Dalmáciába, Trau várába menekül. A nép mocsarakban, erdőkben, kővárakban bujkál. 1242 márciusában a tatárok kivonulnak Magyarország területéről. A tatárjárás hatalmas emberveszteségekkel járt. Főleg a vonulás mentén, a magyar lakosság és arányának csökkenésével járt. Ezért IV. Béla nemzetiségeket hívott be, második honalapítónak is nevezzük. Tatárjárás előtt éltek északon szlávok, Erdélyben szászok, keletről betelepült nomádok, besenyők, kunok. A peremterületekre Béla betelepítette a Cseheket, lengyeleket, románokat. Az Alföldre visszahívta a kunokat, jászokat. Béla szakított addigi politikájával, földadományozásba kezdet – várépítés feltételével. Támogatta a városfejlődést, a város, fallal való megvédését (Buda). Az adományok a bárók megerősödéséhez vezettek, egyre nagyobb összefüggő birtokaik lettek, és a kisebb szabadok például szerviensek kénytelenek voltak behódolni, és a báró szolgálatába állni, a földesurak vazallusai lesznek. Birtokot igazgattak, bandériumot irányítottak, kísérték a bárót. A báró famíliájához tartoztak – familiaritás. Volt egy sikertelen hadjárata Halicsnál. A szerviensek szolgabírót választhatnak, akik bíráskodtak a nemesi vármegyében. A nemesi birtokos közösségek önkormányzati jogokat kapnak, már nemesi vármegyékről beszélünk. Kialakul egy új társadalmi réteg: jobbágyság. A földesurak (hűbérurak) rendelkeztek a jobbágyak felett a bíráskodás jogával, saját területükön (úriszék). A jobbágyok lesüllyedt várjobbágyakból állt. Jogukban állt a szabadon költözés.
Kiegészítő jegyzék (személyek, fogalmak)
Anonymus: valamelyik Béla király jegyzője. Nevéhez fűződik Anonymus Gestája, Gesta Hungarorum. Magna Charta: 1215-ben adták ki Főméltóságok: vajda, bán, nádor
Részek, amelyek nem biztos, hogy kellenek
Kialakítja István az egyházszervezetet. Egyházmegyéket (püspökségeket) alapít, 10-et. Földadományokkal, törvényekkel például tized, erősíti az egyházat. Törvénybe hozza azt is hogy minden 10 falu építsen templomot. Az esztergomi püspökséget a pápa érsekséggé emelte, a magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt. Később a kalocsai püspök is érseki rangot kap. Püspökségek: Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Gyulafehérvár, Csanád, Várad, Vác. Káptalanok létrejönnek, püspökök munkáját segítik, oklevélkiadást is végeztek. Benedek-rend szerepe fontos a térítésben, oktatásban. Egyre több bencés kolostor létesül, központjuk Pannonhalma.