IV. Béla uralkodása: a tatárjárás és újjáépítés.

 IV. Béla 1235 – 1270, aki ifjabb királyként szemben állt apja, II. András király birtok –
eladományozáson és a királyi jogon szedett (regálék) növelésén nyugvó reform politikájával.
Nagyapját, III. Bélát tekintette a példaképének
hatalomra kerülve:
 leszámolt apja híveivel
 a királyi tanácsba saját híveit ültette.
 megpróbálkozott a királyi birtokrendszer restaurációjával
 1239-ben befogadta az országba a nomád kunokat akik sok kárt okoztak
Mindezen intézkedései komoly ellenállást váltottak ki a bérókból a mongol támadás
előestéjén.
 A 13. század elején Dzsingisz kán egyesitette a mongol (korabeli Európa elnevezéssel:
tatár) törzseket és a Mongol Birodalom Ázsia jelentős részére kiterjedt. Utódai folytatták a
terjeszkedést, és megkezdték Kelet – és Közép – és Európa meghódítását.
 1236 – ban Julianus domonkos rendi szerzetes hírt hozott a keleti magyarokról és a
várható támadásról. Batu kán 1238 – ban meghódolásra szólította fel IV. Bélát, aki nem
engedelmeskedett.
 IV. Béla megváltoztatta politikáját. Leállította a birtokok visszavételét, de már nem sikerült
rendeznie a kapcsolatát a bárókkal.
 A király 1240 decemberében Kijev elestének hírére hordatta körbe a véres kardot az
országban, és kezdtek a keleti határokon erődítési munkákba.
 1241.március 12.-én a tatár fősereg a Vereckei – hágónál elsöpörte Tomaj Dénes nádor
seregét. A támadás déli szárnya, Kadan és Bödzsek vezetésével Erdélybe tört be, míg északi
szárnya, Orda és Bajdar vezetésével Lengyelország felől később érkezett az országban.
 A tatárok nagyon gyorsan vonultak át az alföldi területeken, itt nem voltak várak és
erőditett városok, amelyek megállították volna őket. A gyors előretörést a főurak a kunok
árulásának tudták be, ezért Pesten megölték Kötönyt, kun fejedelmet. Válaszul a kunok déli
irányba, dúlva fosztogatva elhagyták az országot.
 A döntő összecsapásra a Sajó tiszai torkolatához közel fekvő Muhinál került sor
1241.április 10 – 11.-én: a magyarok vesztettek, a király is csak nehezen tudott elmenekülni.
IV.Béla nyugati irányba menekült, segítséget kért a német császártól és a pápától is de nem
kapott. Végül Ausztriába, Dalmáciában, Trau várában lelt menedékre.
 A tatárok a győztes ütközet után Pest felé indultak, majd a tél beálltával a Duna jegén
átkeltek, és a Dunántúlon pusztítottak, ahol azonban a várakat, erősségeket (Esztergom,
Fehérvár, Pannonhalma) bevenni nem tudták.
 Egy idő után váratlanul kivonultak az országból, amelyre 4 okot szoktak felhozni:
 Legvalószínűbb: Ögödej nagykán meghalt, Batu kán pedig sietett haza az új nagykán
megválasztására.
 A magyarok ellenállása késztette a tatárokat az ország elhagyására – ennek nem sok
jele volt.
 A tatárok ekkor még nem törekedtek az ország elfoglalására, csak a viszonyok
felmérése, az ország haderejének a megroppantása volt a céljuk ilyenkor általában a
királyokat mindig elfogták de ez ekkor nem sikerült.
 túlságosan hosszuak voltak már az utánpótlási vonalak ( ez nem lehetett igazi ok,
mert az ellátást fosztogatásból, rablásból oldották meg).
EMBERÁLDOZAT ÉS PUSZTITÁS:
 A pusztításról Rogerius váradi kanonok tudósított „Siralmas ének” c,, munkájában. Leírása
sok szörnyűséget tartalmaz.
 A történészek többsége 15 – 20% - os emberveszteséget valószínűsít – kb félmillió halott. A
pusztítás elsősorban a síkságokon volt jelentős.
A totális vereség okai:
 Hadvezetés, stratégiai hibák késlekedés a mozgósításban, Muhinál terepválasztás,
szekértábor.
 Ellentét a király és a főurak között.
 hiányoztak a várak és a fallal körülvett városok
 alapvető ok: a várispánságokon alapuló, de a nagy birtokadományozások miatt már
felbomlóban levő királyi hadszervezet nem lehetett hatékony a védelem megszervezésében.

Az újjáépítés:
IV. Béla a második honalapitó a tatárok kivonulása után megkezdte az ország újjáépítését.
 A tatárjárás a lakosságban óriási pusztítást végzett, annak pótlása több forrásból történt.
 A visszahívott kunokat és a velük érkezett jászokat az elnéptelenedett Alföldön telepitették
le, ahol ettől fogva saját önkormányzattal rendelkeztek. Adómentességért cserébe a királyi
seregben katonáskodtak.
 Erdélybe román, a Felvidékre pedig szláv lakosság vándorolt be. Utóbbiakból a helyi szláv
lakosság összeolvadásával jött létre a szlovák népesség.
 Nyugati főleg német telepeseket azaz hospeseket hívott az országba, akik részben szórtan
települtek le, részben a már korábban érkezett németek, a szászok közé Dél – Erdélybe, és a
Felvidékre. (Szepesség)
 A korábbival ellentétben elkezdett ő is birtokokat adományozni, de feltételekkel:
katonaállitáshoz kötötte az adományt, megteremtve ezzel a magánhadseregre épülő
banderiális hadszervezet alapjait, valamint hogy a tulajdonos kővárat épit rá.
 Nagyarányú nemesítésbe kezdett: a szerviensek mellett sok várjobbágy is nemesi jogokat
kapott, ezzel a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult.
 Igyekezett a városokat is megerősíteni, köréjük falat építeni – 1247 Buda alapítása. Több
településnek szabad királyi városi kiváltságot adott.
 Fejlesztette a hadsereget, megnövelte a nehézlovasság létszámát, besenyőkből, kunokból,
jászokból könnyű lovas segédcsapatoka szervezett.
 Békés külpolitikára, szövetségesi viszony kialakítására törekedett a szomszéd államokkal.
 A legenda szerint a tatároktól való megmenekülés érdekében ajánlotta IV. Béla fel a
tatárjárás idején született lányát, a későbbi Szent Margitot Istennek, aki igy apáca lett.
Margit Sziget. ( Az Árpád – ház egy másik női szentet is adott a kereszténységnek, IV. Béla
testvérét Szent Erzsébetet.)
 A tatárjárás után végérvényesen felbomlott az a rend, amely a királyi birtokok túlsúlyán a
királyi közigazgatási rendszeren, a királyi vármegyéken alapult.
 A nagy birtokadományok nyomán létrejött egy, az ország nagy területeit birtokló
bárói réteg. A szerviensekből és várjobbágyakból kialakuló köznemesi réteg saját
akarata ellenére kikerült a királyi felügyelet alól, és kénytelen volt bárói szolgálatba
állni – kialakult a familiaritás rendszere.

 Familiaritás rendszere: a familiáris a családhoz tartozó cseléd, élethosszig tartó szolgálatot vállalt
egy bárónál, amiért teljes ellátást és egyéb juttatásokat kapott, de hűbérbirtokot nem. Békeidőben
uránál birtokát igazgatta, háborúban katonáskodott az úr magánhadseregében, bandérium. A
familiáris nem volt egyenrangú urával, de megpróbálta megtartani korábbi privilégiumait pl királyi
bíráskodás alá tartozás joga.

 A tatárjárás okozta emberveszteség és munkaerőhiány nagy lökést adott az alávetett

rétegek jogi egyesüléséhez, és Magyarországon létrejött a jogilag egységes jobbágyság, ami
egy szolgai állapotnál sokkal magasabb szinten jött létre. A jobbágyok jogai: szabad költözés,
ingóságokkal, szerszámokkal és telkükkel való rendelkezés és örökíthetőség joga. Megszűnt a
szolgai állapot.
 A jobbágysággal párhuzamosan, az Aranybulla nyomán a földbirtokos réteg jogai is
egyesültek, a szervienseket is ettől a korszaktól kezdték nemeseknek nevezni.
 Az ispáni hatalom meggyengülésével a vármegyék is kezdtek átalakulni a király igazgatási
egységeiből a helyi birtokosok önkormányzatává. A királyi vármegyéből lassú fejlődés
eredményeképpen létrejött a nemesi vármegye. A bíráskodás nem az ispán hanem a
nemesek által választott szolgabíró végezte.