Az uralkodói hatalom és korlátai (hűbériség, rendiség, rendi monarchia)

Hűbériség
 A feudalizmus szúk értelmében a birtokadományozás rendjét és a hozzá kapcsolódó
kötelezettségeket jelentette, tág értelemben azonban a középkori állam igazgatásának és
had szervezetének alapja.
 Az uralkodó volt az ország irányítója, törvényhozója és legfőbb bíroja, de feladatai
ellátásába bevonta a legnagyobb birtokkal rendelkező hűbéresekből és a főpapokból álló
királyi tanácsot.
 a helyi igazgatás és igazságszolgáltatás a hűbéresek kötelessége és egyben joga volt.
Éppen ezért nem csak a király, de a nagy hűbéresek is adományoztak birtokokat. Igy alakult
ki a hűbér lánc.
 A lánc végén lévő kis hűbéresek azért nem adományoztak tovább birtokukból, mert az
már csak az ő személyes lovagi hadviselésük költségeit fedezte. Ezért is alakult ki a
PRIMOGENITURA öröklési rendje: a birtokot (uralkodóknál a trónt) mindig az elsőszülött fiú
örökölte. Az örökös nélkül meghalt hűbéresek birtoka a hűbérúrra szállt vissza.
 A hűbéri rendszer elaprózta, sok szereplő kezébe helyezte a hatalmat, ezért gyakran
instabil volt. A hűbérbirtokokkal a király valóban az ott lakók feletti hatalmat engedte a
nemeseknek. Éppen ezért akkor sem szedhetett volna adót azok jobbágyaitól a
beleegyezésük nélkül, ha erre gazdasági lehetőség lett volna.
 A királyi udvar és a közvetlenül a király irányítása alatt álló haderő fenntartása a királyi
birtokok feladata volt, ezért volt kulcskérdés azok kiterjedése és gazdasági ereje.
 Mivel a hűbéresek saját hatalmi bázissal és katonai erővel rendelkeztek, gyakran
fellázadtak a király ellen. vagy egymás ellen hadakoztak. Minél hosszabb volt a hűbéri lánc, a
királynak kisebb volt a befolyása a kis hűbéresek felett. Ezért volt viszonylag erős a királyi
hatalom Angliában, ahol nem volt hűbéri lánc, mindenki közvetlenül a király hűbérese volt.
A feudális állam: olyan formája, ahol a rendek és a király együttesen kormányoztak. A
hatalommegosztás az adómegajánlásban és a törvényhozásban jelentkezett.
Feudális állam kialakulása és működése.

Anglia
 I.Vilmos (1066 – 1087): Szigorú központosított hűbéri
rendszert hozott létre, 1086-ban minden hűbérestől
hübéresküt követelt, valamint össze írta Anglia lakóit és
birtokait – Domsday book.
 I. Könyves Henrik (1100 – 1135): Befejezte az
államszervező tevékenységet, létrehozta a királyi
kincstárat, a megyék élére seriffet nevezett ki.
II.Henrik (1154 – 1189): A szabad emberek királyi
bírósághoz fordulhattak, kialakult a bírósági tárgyalás (vád
– védelem – 12tagú esküdtszék). Hübéreseitől katonai
szolgálat helyett pajzspénzt szedett, amelyből
zsoldossereget szervezett.
Franciaország.
A XI.század elején Franco.a teljes széttagoltság állapotába
jutott.A központi király hatalom megerősődése a
XII.században VI. és VII.Lajos királyok által kezdődőtt.
 II. Fülöp Ágost 1180 – 1223 kezdte meg a
birtokszerzést. Megszerezte a kihalt családok birtokait, az
angol király birtokait, az eretneküldözéseket is
birtokszerzésre használta.
 IX.Lajos 1226 – 1270: 1259 – ben győztesen zárta az
angolokkal vívott százéves háborút, betiltotta a magán
háborúkat, értékálló pénzt veretett, zsoldossereget
tartott fent.
Rendiség, rendi monarchia
Rend: A 13. századtól az azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezők csoportja.
Franciaországban: papság, nemesség, polgárság; Angliában: lordok (főnemesség+főpapság),
nemesség, polgárság.
Rendiség: Nyugat-Európában a 13. századtól, Közép-Európában a 15. századtól a gazdasági
és politikai fejlődés következtében az egyes társadalmi csoportok rendekbe szerveződtek, s
érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatban és a rendi gyűlés révén az országos
politikában. Ezáltal a hűbéri kapcsolatok helyett a rendekre és azok szerveire épült a
társadalom és az állam.
rendi monarchia: a rendiség kialakulásával létrejött államforma. A hűbériséghez képest az
uralkodó hatalma jogilag csökkent a hatalommegosztás révén. A király és a rendi gyűléseken
ülésező rendek együtt gyakorolják a hatalmat , rendi dualizmusnak is nevezik.
rendi gyűlés: a rendi állam legfőbb hatalmi szerve, fontos jogköre volt az adók
megszavazása. A központi fekvésű országokban (a volt Frank Birodalom területén) kuriális
(rendenként ülésező) formája alakult ki. A peremterületeken általában kétkamarás
felépítésűek voltak a rendi gyűlések: a felsőházban (Mo.-n felsőtábla) a főnemesség és a
főpapság személyesen érvényesíthette akaratát, az alsóházban (Magyarországon alsótábla) a
nemesség és a polgárság képviselői útján.
 Az első ezredforduló után újra megjelent az árutermelés és a pénzforgalom a városok
újjászületésével. ezzel jelentősen megnőttek az eddig is létező, pénzben
szedhető királyi jövedelmek, a regálék: a kereskedelmi vámok, a bányászok által fizetendő
járulékok, a pénzváltásból származó illetékek. Emellett a városok is adóztak a királynak.
 A pénzjövedelmekből a király hivatalnokokat és zsoldos katonákat fizethetett ezzel
függetlenítve magát a hűbéreseitől.
 A jobbágyaktól a földesurak egyre inkább pénzt és nem terményhadot követeltek, hiszen
azok erre képessé váltak azáltal, hogy bekapcsolódtak az árutermelésbe.
 A királyi jövedelmek növelése tehát a nemesi és egyházi birtokokon élő jobbágyok
megadóztatásával volt lehetséges, amihez azonban be kellett szerezni a földbirtokosok
beleegyezését.
 A középkorban az államhatalom felaprózódásával az egyes közösségek jobbára magukat
igazgatták, ennek legfőbb eleme a saját igazságszolgáltatás volt. Az azonos kiváltságokkal
rendelkező közösségek rendekké szerveződtek.
 Az első rendek az egyház számított, mivel kezdettől fogva adómentes volt, az egyházi
tisztségek betöltésébe elméletileg a világi hatalom nem szólhatott bele, és a papok felett
csak elöljáróik, a püspökök és végső soron a pápa ítélkezhetett.
 A második rend a nemesség, amely katonáskodási kötelezettségére hivatkozva volt
adómentes, és a király helyett egyre inkább a saját köréből választott birók itélkeztek felette.
 Végül a harmadik rendnek a középkor második felében kialakuló városok polgársága
számitott.
A fenti 2 folyamat eredménye a rendi monarchia létrejötte, ahol a király és a rendek
intézményesen osztoztak a hatalmon.
  Ennek első lépésenként a rendek általában kikényszerítettek kiváltságaik biztosítását.
Angliában a Magna Carta Libertatum megerősítette az egyhát, a nemesek és a városok
kiváltságait, sőt felruházta őket az ellenállás jogával, ha a király megsértené azokat.
 A rendi Monarchiának legfontosabb intézménye a rendi országgyűlés, amely a király által
kért adót megszavazták, amit aztán a jobbágyok és a városok fizettek. A király tehát bevonta
a rendeket az ország irányításába, leginkább a törvényhozásba, amihez a rendek és a király
együttműködése volt szükséges. A törvényjavaslatokat a rendi országgyűlés szavazta meg és
a király szentesitette.
 Továbbra is a király kezében maradt a kül és a hadügyek irányítása, továbbá a pénzverés,
ezek voltak a királyi felségjogok.
 Helyi szinten a hatalmat viszont a rendi önkormányzatok gyakoroltak.
 A rendi monarchia összességében erősebb de ellenőrzött királyi hatalmat jelentett. A
Kialakuló központi intézmények hatékonyabb állami működést eredményeztek, ami
mindenkinek az érdekében állt. A rendek intézményes bevonása a hatalomba csökkentette a
fegyveres konfliktusok esélyét is.

A rendiség kialakulása
Anglia Franciaország
 I.Földnélküli János 1199 – 1216: Elvesztette franciao.i IV.Szép Fülöp 1285 – 1314:
birtokait, csökkentek jövedelmei, ezért emelte az adókat. - tovább erősítette a királyi hatalmat.
A főurak szervezkedni kezdtek, és 1215-ben - Házassága révén megszerezte Champagbe grófságát
kikényszerítettek tőle a Magna Charta Libertatumot: és a vásárok jövedelmeit.
tiltotta a túlzó, többszöri adóztatást, az adók kivetését a - Összeütközésbe került a pápasággal, mert adót akart
bárói tanács engedélyéhez kötötte, megadta a kivetni az egyházra.
nemességnek az ellenállás jogát. ( VIII.Bonifác pápa zsinatot hívott össze a francia király
 III.Henrik 1216 – 1272: kiadta az Oxfordi províziókat elitélésre. Válaszul a francia király meggyilkolta a pápát, és
ebben fogadta meg hogy csak a bárói tanács beleég 1302-ben általános rendi gyűlést hívott össze, amely a pápa
egyezésével szed adót. 1264 felkelés után Simon De ellen hozott határozatot.
Monfort lett a kormányzó, aki összehivta az első országos
rendi gyűlést 1265.
I.Edward 1272 – 1307: 1295-ben összehívta a rendi
gyűlést(minta – parlament), amely ezután már
folyamatosan ülésezett.
A rendek igen széles jogkörrel rendelkeztek:  adómegajánlás
 háborúk esetén katonák megajánlása
 törvények előkészítése és elfogadása
A király és a rendek együttes kormányzásában:  legfőbb szerv a rendi gyűlés
 a végrehajtó hatalom legfelsőbb szintje a király ellenőrzése előtt
állt.  a középszintű igazgatás a rendek irányítása alatt álló,
önkormányzattal rendelkező testületek kezében volt.
A rendiség elméleti alapjai:
 1. Római jog továbbélése: „Ami mindenkit illet, azt mindenkinek jóvá kell hagynia”. E
régi római jogelv alapján XII.-XIII.században kidolgozták a közösségek elméletét. A kisebb
közösségek mellett a királyságot is közösségként, az országlakosok közösségeként határozták
meg.
 Aquinói Szt. Tamás új államelméletet dolgozott ki:
 Szétválasztotta az egyház és az állam feladatait. A
hatalom új legitimációja: az uralkodó a néptől nyeri a hatalmát – népfelség elve.
Összegezve az uralkodó a néptől kapta hatalmát, és az országot, mint közösséget, a népet
képviselő tanáccsal (rendi gyűlés) együtt kell irányítania.

A rendi gyűlés:

Anglia
Az angol parlament felépítése:
Felsőház: House of lords: a király névre
szóló meghívójával vettek benne részt a
főpapok és a világi főurak.
 Alsóház: House of commons: az egyes
grófságokból és a városokból érkező 2 -2
követ alkotta.
Franciaország.
A franciaországi rendi gyűlések :
 Általános rendi gyülés: Etats generaux:
a 3 rend: papság, nemesség, és a harmadik
rend(városi polgárság, szabad parasztok)
külön ülésező képviselői voltak.
Rendek külön gyűlései:
Előkelők gyűlése: Notables: ha a király
sürgős vagy kényes ügyeket tárgyalt a
főnemesek és az egyházak közül hívott meg
egyeseket ülésezni.