A honfoglalás okai és menete, a kalandozások és támadó

hadjáratok.
Honfoglaláson a magyar népnek Etelközből a Kárpát-medencébe való beköltözését értjük

 A honfoglalás közvetlen kiváltója a hagyományos elmélet szerint két katonai eseménysor

volt.
 A magyar haderő zöme a bolgárok ellen harcolt a Bizánci Birodalom szövetségeseként.
 Közép – Ázsiából egy sztyeppei láncreakció indult, a nomád népek nyugatabbra húzódtak,
és igy az Etelközből keletre élő besenyők a magyarokra támadtak.
 A honfoglalás azonban mindenképpen tudatos, szervezett folyamat volt. Általánosan
elfogadott honfoglalás-koncepció: Árpád vezetésével a magyarok kb. 895-907 között
foglalták el a Kárpát-medencet.
(Kettős honfoglalás (László Gyula elmélete): Az avarok lakta Kárpát-medencében 680 körül új
népcsoport jelent meg (griffes-indás motívum a díszítésben): ők, az általános vélekedéssel szemben,
nem török népesség voltak, hanem magyarok. Az Árpád vezette magyarok így már a magyarság
honfoglalásának második hullámát jelentették.))

A Kárpát-medence a honfoglalás előtt:

A Hun Birodalom felbomlása után germán népek lakták a Kárpát-medencét (gepidák, gótok,
longobárdok).
 568-ban a Baján kagán vezetésével érkezett avarok megszállták az egész medencét. Az avar állam
Nagy Károly hadjáratai nyomán megrendült.
A Kárpát-medence a IX. század végén 3 hatalom – keleti frank, bolgár, morva végvidékének
számított, miközben egyre nagyobb számban érkeztek szláv népek a területre.

 A honfoglalás okai: jobban védhető szállásterületek és az itt élő letelepedett népesség adóztatása,
és a zsákmányszerzés szempontjából értékes nyugati területekhez való közelség. Egy kelet felől
induló népvándorlás a magyarokra zúdította a besenyőket, ezért a kevéssé védhető etelközi
szállásterületükről nyugati irányba indultak tovább, a védhetőbb és már jól ismert Kárpát-
medencébe, amely alkalmas volt a félnomád életmódra.

A honfoglalás előzményei: A magyarok Kárpát-medencei jelenlétéről először 862-ben van adatunk.

 Ezután többször is visszatértek, hol morva, hol frank szövetségesként harcolva. 894-ben meghalt
Szvatopluk, ezután a morva állam szétesett, így a térségben igazi hatalmi vákuumhelyzet alakult ki.

A honfoglalás:  általában két szakaszra szokás bontani:

 I. szakasz (894/95-898): a magyarok valószínűleg az északkeleti (Vereckei-, Tatár-) és az erdélyi

hágókon keresztül vonultak be a Kárpát-medencébe. Innen nyugatra indulva a Garam-Duna vidékéig
szállták meg a vidéket.
II. szakasz (899-907): előbb a morvákra (900), majd a bajorokra (901-907) támadtak a magyarok, és
elfoglalták kb. Pannónia területét. 907-ben Pozsony közelében a bajorok legyőzésével került a teljes
Kárpát-medence a kezükre.
LEFOLYÁSA

A 800-as évek vége felé az Etelközben lakó magyarok tudatosan készültek a Kárpátmedence
megszállására. Az első hadak 894-ben egy csellel szerezték meg a területet Szvatopluk morva
uralkodótól.

 A Honfoglalás 895 – ben kezdődött, amikor megszállták az Alföldet és Erdélyt. A fősereg a

hagyomány szerint a Vereckei – hágón kelt át. 895-ben váratlan bolgár-besenyő támadásérte a
magyarokat, akik kénytelenek voltak az állatállományt hátrahagyva bemenekülni a Kárpát-
medencébe. A magyarság nagyobb része a Vereckei-szoroson át Árpád gyula, a többi Erdély szorosain
át Kurszán kende vezetésével nyomult előre. Kurszán halálával Árpád a maga kezében egyesítette a
hatalmat. A magasabb kultúrájú szláv lakossággal megindult a keveredés. A honfoglaló magyarság
sajátos, fejlett kultúrát hozott magával.
Ezt követően több hadjáratban – többek között egy itáliai katonai akcióból hazatérve elfoglalták a
Dunántúlt.
A 896-ban kezdődött ideiglenes berendezkedés 900-ban zárult le a végleges birtokbavétellel. A
honfoglalók számát közel félmillióra teszik. A behódolt népek (avarok, szlávok, szlovének, bolgárok)
rövidesen élénk kapcsolatba kerültek a magyarokkal és besodródtak az akkori magyar társadalomba.
 A második szakaszra 900-ban került sor. A Dunántúlt uraló frankok összeütközésbe keveredtek a
morvákkal. A hadiszerencse először a morvák felé billent, de végül vereséget szenvedtek a
magyaroktól, akik így megszállták a Dunántúlt, és egészen az Enns folyó határáig terjesztették ki
befolyásukat.
 A Honfoglalás zárásának a 907 – es pozsonyi csata tekinthető, amikor is a magyar törzsszövetség
megvédte új szállásterületét a Dunántúl feletti hatalmat magának követelő németektől – keleti
frankoktól.
 A honfoglaló magyarok a Kárpát – medencében részben földművelő szláv, részben pedig az
Alföldön pásztorkodó avar lakosságot találtak. Utóbbiak hamar beolvadtak a magyarságba.
KALANDOZÁSOK:
A magyarok első ismert katonai akciója 836-38-ban volt, de kalandozó hadjáratoknak
ténylegesen csak a már a Kárpát-medencéből indított vállalkozásokat tekintjük. A magyar
törzsek rendszeresen vezettek hadjáratokat Európába, ezeket nevezzük kalandozásoknak.
899-970 között kb. 47 hadjáratról van tudomásunk (38 nyugati, 9 déli/keleti irányban).
 A hadjáratok elsősorban Nyugat – Európába, kisebb részben a Bizánci Birodalom ellen
irányultak. Elsődleges céljuk talán a zsákmányszerzés és adóztatás volt, de egyben a
szállásterület védelmét is szolgálták megelőző támadásokként.
A kalandozások sikere elsősorban Nyugat – Európa feudális széttagoltságának volt
köszönhető: az egymással hadakozó hűbérurak hívták be a magyar segédcsapatokat.
A nomád taktika – azaz színlelt visszavonulás és hadtechnika – visszacsapó vagy reflexij is
hozzájárult a kalandozások sikeréhez, de önmagában nem lett volna elegendő.
 A kalandozások a törzsszövetség központi hatalmának meggyengülését is mutatták,
hiszen zömüket a határmenti törzs és nemzetségfők saját elhatározásából és katonai erővel
hajtották végre.
A nyugati források a kalandozókat egyrészt barbár rablókként és gyilkosokként írtak le,
másrészt azonosítottak a történelem korábbi, hasonló népeivel hunok, avarok, akik Isten
büntetéseként jelentek meg.
Éppen a kalandozások elleni kényszerű összefogás vezetett a központi hatalom
megerősítéséhez a német területeken. 955 – ben az augsburgi csatában a német csapatok
döntő vereséget mértek a kalandozó magyarokra. A Német – római Császárság megalapitása
ezzel egyben a nyugati kalandozások végét jelentette, de hamarosan Bizánc is gátat szabott
támadásoknak.
Részletesen:
 A legelső hadjárat: 899-ben Itáliába ment.
 901-917 között: Bajorország, Szászország, Frankföld ellen szinte minden évben vezettek
hadakat.
926: Szent Gallen kolostorának elfoglalása, kifosztása.
937-ben egészen az Atlanti-óceánig eljutottak a magyarok.
A hadjáratoknak nagy vereségek vetettek véget:
933. Merseburg: I. Madarász Henrik (919-936) német király legyőzte a magyar seregeket.
955. Augsburg melletti Lech-mező: I. Ottó (936-973) német király aratott döntő győzelmet
a magyarok felett. A magyar sereg vezetőit – Bulcsú, Lél (Lehel), Súr – Régensburgban
felakasztották (Lehel mondája).
970. Arkadiupolisz: vereség a bizánci seregektől, a kalandozó hadjáratok véget értek.
 Európa őseinket legtöbbször félelmetes és legyőzhetetlen harcosokként ismerte meg a
kalandozások miatt. A zsákmányszerző harcok alapja a magyar könnyűlovasság volt, amely
rendkívül gyorsan mozgott. A források 43 magyar hadjárat emlékét örökítették meg,
portyázásaik a Pireneusi-félszigetig, illetve Bizáncig terjedtek. Céljuk elsősorban a
zsákmányszerzés volt, de politikai szándékuk – a szomszédok megfélemlítésével – saját
biztonságuk növelése is lehetett. A kalandozások eleinte komoly sikereket hoztak, de később
kiismerték a magyarok harcmodorát. Így következett be az első vereség 933-ban
Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál. Egyre sürgetőbbé vált a külpolitikai válság
megoldása.

A kalandozások általános jellemzői:

Keretei:  a IX. században az egész törzsszövetség képviseltette magát a harcokban;
 a X. századi kalandozó hadjáratok már inkább csak törzsi jellegűek voltak.
Résztvevői (kétféle nézet): hivatásos harcos középréteg; elszegényedett szegény pásztorok.
Harci taktika: a könnyűlovas magyar harcosok megfutamodást színlelő cselvetése, majd az
így fellazult lovagi hadrend lehetőséget teremtett a lovagsereg bekerítésére, már jóval a
honfoglalás valószínűsíthető időpontja előtt; a kalandozásoknak véget vető vereségek egyik
fő oka az lehetett, hogy az ellenfelek kiismerték a magyarok harcmodorát.
Zsákmány: a magyarok mindent vittek, amit lehetett: rabszolga, nők, arany, posztó, ló stb.,
később előtérbe került az adóztatás.

A honfoglaló magyarság életmódja:

Társadalom: A honfoglaló magyarság létszámát 200-500 ezerre teszik a történészek, a
Kárpát-medencében találtakét pedig 200 ezerre.
Etnikum- és embertani jellemzőik: a feltárt sírleletek alapján a honfoglaló magyarság két
csoportra osztható:
1: a síkvidéki leletekre jellemző, europo-mongolid rasszhoz tartozók (széles koponya)
– lehet, hogy a7 magyar törzs;
2: a dombvidékeken talált europid rasszhoz tartozók (keskeny koponya) – lehet, hogy
a csatlakozott törzs.
Társadalmi rétegek:
Előkelők („bőség”): A fejedelem, a gyula és a horka, továbbá a többi törzsfő (,,úr”)
és nemzetségfő („bő”) alkotta a vezető réteget.
Középréteg („jobbágyság”): A harcos középréteg tartozott ide, ők alkották a
fejedelem és a törzsfők kíséretét: önkéntes szolgálatot vállaltak, békeidőben is uruk mellett
voltak, aki védelmezte, elszállásolta és élelmezte őket.
Közrendűek („ínség”): Általában szolgáltató népek voltak, akiknek falvai termék és
munkaszolgálattal tartoztak az előkelőknek; voltak speciális, csak egyfajta szolgáltatásra
kötelezettek kovács, fazekas stb.
Életmód:
Letelepedés:
 A honfoglalók törzsenként telepedtek le.
A fejedelmi központ a X. sz. közepéig a Felső-Tiszavidéken lehetett, utána került át
a Fehérvár-Buda-Esztergom térségbe.
A többi törzs a fejedelmi szállásterületet gyűrűszerűen körbevéve és ezáltal is
védve telepedett le.
A törzsi területeket a gyepű: széles, természetes és mesterséges akadályokkal
övezett védővonal vette körül.
Lakóhely: Télen kunyhóban, földbe mélyített házakban, nyáron a kunyhók körül,
összecsukható sátrakban laktak.
Gazdálkodás: Dominált az állattartás; Önellátás volt a jellemző. A helyi szláv népességtől sok,
a földműveléshez szükséges technikát, eszközt átvettek.
Temetkezés: a feltárt temetők tanúsága szerint meghatározott rend szerint történt; egy
helyre általában egy nagycsalád temetkezett, a sírok leletei szerint a hatalmi és gazdagsági
jelkép a férfiaknál a nyíl, nőknél az ékszerek voltak.