A honfoglalás fogalma

Egy nép olyan területszerzését értjük alatta, amelynek a célja az új haza, később akár egy új saját állam
létrehozása.
A magyar honfoglalással kapcsolatban kevés írásos forrás maradt fent, a folyamatot emiatt nagyon nehéz
pontosan leírni.
A honfoglalást egy hosszú vándorlás előzte meg.
Az ázsiai sztyeppe a Kr.e. 6. századtól nem csak a magyarok vándorlásának adott helyet, hanem számos
nomád nép vonult itt nyugatra.
Oka:
 A legelők kiszáradása
 és a külső támadások
A magyarok Kr.e. 500 körül kezdték meg vándorlásukat a Kárpát- medence irányába.
1. Feltehetően Kr.e. 500-ra már a Volga és a Káma folyó vidékén, Baskíriában lehettek a magyarok.
Baskíriát Magna Hungáriaként említik azok az írásos források, melyeket Julianus barát készített
2. Baskíriából Levédiába vándoroltak tovább őseink.
 A magyarok itt kerültek kapcsolatba a Kazár Birodalommal a 8. században.
 A kazárok hatással voltak a magyarokra, tőlük vettük át a kettős fejedelemség rendszerét.
 melynek lényege az volt, hogy népet két vezér irányította
 a kultikus- szellemi hatalommal a kündü/kende rendelkezett,
 a katonai hatalmat viszont a gyula birtokolta.
 A kazároktól tanultak meg eleink földet művelni, találkoztak a nehézekével. A
rovásírásunkat is kazár eredetűnek tekinthetjük.
3. A 9. század első felében elszakadtak a kazároktól és Etelközbe (Folyóközbe) mentek.
 Itt csatlakoztak hozzájuk a kabarok, akikből a nyolcadik törzset szervezték meg a meglévő
hét mellé.
 A kabarok segédhadként szolgálták a magyarokat a támadások idején.
 Itt kötötték meg a törzsszövetséget, a vérszerződést, ami megnövelte a magyarság erejét.
 a7 törzs: nyék, megyer, kürtgyarmat, tarján, jenő, kér és keszi
 A hét törzs vezetői Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm voltak,

A magyarok katonai sikerei miatt a térség nagy államai a Bizánc és a Keleti Frank Birodalom is szívesen
kértek segítséget tőlünk fizetségért cserébe az egymás ellen vívott háborúik során.
Az Etelközből induló kalandozó hadjáratok során már megismerték a Kárpát- medence környékét a
magyarok, a hegyekkel körülvett pusztát alkalmasnak találták letelepedésre is, így elhagyták Etelközt a
9. század végén.
A Kárpát -medence előnyei:
 jobban védhető szállásterület
 a korábban letelepedett népesség (szláv, avar)adóztatása
 zsákmányszerzés szempontjából értékes nyugati területekhez való közelség
Feltételezhető, hogy a honfoglalás tervezett volt, mivel nem egyszerre indult el mindenki Etelközből. 895-
ben Árpád vezér irányításával a magyarok többsége a Vereckei- hágón keresztül benyomult a Kárpát-
medencébe és hódításokba kezdett.
Ezzel egy időben az Etelközben maradt magyarokra (főleg nők és gyerekek) besenyők rátörtek, a
magyarok a Kárpátok hágóin keresztül kénytelenek voltak Erdélybe menekülni.
Ezt követően több hadjáratban-többek között egy itáliai katonai akcióból hazatérve- elfoglalták a
Dunántúlt.
A honfoglalás zárásának a 907-es pozsonyi csata tekinthető, amikor a magyar törzsszövetség megvédte az
új szállásterületet a Dunántúl feletti hatalmat magának követelő németektől (keleti frankoktól)

A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében részben földművelő szláv, részben pedig az Alföldön

pásztorkodó avar lakosságot találtak.

A honfoglaló magyarok
A magyar törzsek létszámára csak becslések állnak rendelkezésünkre, ezek szerint 200-500 ezer fő lehetett a
magyarok száma ekkoriban, amiből kb. 40-70 ezer fő volt a katona.
A Képes krónika feljegyzései szerint a magyarok megölték Álmos vezért, aki nem mehetett be Pannóniába.
Ennek az oka nem tisztázott, egyesek szerint ekkor járt le a megbízatása, mások szerint a kendét akkor kell
feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert meggyengült az ítélőképessége. Az is lehetséges, hogy ez egy
rituális áldozat volt, ami sorén bölcsessége és ereje a fiára, Árpádra szállt. Ezekkel a feltételezésekkel
szemben azt sem lehet kizárni, hogy Álmos ekkor már idős ember volt és természetes körülmények között
hunyt el.
A magyarság félnomád életmódot folytatott, amin belül az állattartás, a ló és a szarvasmarha tenyésztése
volt a meghatározó, mivel ezekkel könnyebben lehetett mozogni, illetve a lovas harcmodor miatt szükség
volt rájuk a hadjáratokban is.
A földműveléssel is foglalkoztak, ami a Kárpát- medencében élő szláv népcsoportoknak köszönhetően
gyors fejlődésen ment keresztül a letelepedés után. A legfontosabb növény a köles, a búza és az árpa volt.
Az ipar és a kereskedelem ekkor még jelentéktelen lehetett, de az is fejlődésnek indult.
A prémek készítése, az állati bőrök feldolgozása, a szövés, a nemezelés mind ekkor terjedtek el. A fazekas
és a fémmegmunkáló foglalkozások egyre nagyobb hangsúlyt kaptak.
A letelepedést követően a jurták mellett a földbe vájt veremházak és a faházak is megjelentek, hiszen már
nem kellett mozgatni a lakóhelyet. Kezdetben még megtartották a téli és a nyári szálláshelyek kialakítását,
de a téli szálláshelyek később állandó falvakká alakultak a legeltetés háttérbe szorulása miatt.
A magyarok a sámánizmust gyakorolták. Ez inkább nevezhető hiedelemvilágnak, mint vallásnak. A
számukra megmagyarázhatatlan dolgokkal kapcsolatban a táltoshoz fordultak, akinek érdekes eszközei
voltak és ő hajthatott végre bizonyos rituálékat is.
A letelepülés valószínűleg törzsenként ment végbe a törzsfők vezetésével. A központi területek a megyer
törzs szálláshelyi voltak, ami a mai Csepel- szigeten lehetett. A társadalom erősen tagolt volt, aminek az
alapját a vagyon adta. A legfelső réteg az urak volt, amibe a törzsfők tartoztak, nekik volt saját
szállásterületük. A következő társadalmi csoport a bő, amibe a nemzetségfők kerültek. A harmadik csoport
az ín csoportja, ahova a szabad közrendűek voltak besorolva. Az utolsó csoport a rabszolgák. A szabad
népek, mint a székelyek külön csoportot alkottak.

A kalandozások időszaka
A nomád népek hagyományaihoz híven a magyarok is portyákat, zsákmányszerző hadjáratokat indítottak
szálláshelyeikről a szomszédos népek ellen.
A portyázások pár évvel a honfoglalás megkezdése után, a belső rend megszilárdítását követően
folytatódtak.
Legtöbbször nyugati irányba indultak el eleink, de a délre, a Bolgár Birodalom és Bizánc irányába is
indítottak hadjáratokat. A leggyakrabban Bajorország, Szászország és Észak- Itália voltak a célpontok,
melyek igen gazdag területek voltak.
A portyázások során kirabolták a gazdag templomokat és kolostorokat, aranyat, ezüstöt és drága
szöveteket zsákmányoltak. Az értékes tárgyak mellett foglyokat is ejtettek, akiket eladtak rabszolgának,
vagy megtartották saját rabszolgának. Nőket is raboltak.
A kalandozások sikere annak is köszönhető volt, hogy
 a környező államok széttagoltak. A belső harcok miatt nem tudtak eredményesen védekezni a külső
támadásokkal szemben, így a magyarok viszonylag könnyen véghez tudták vinni a fosztogatásokat.
 A nomád harcmodorral szemben nem tudtak eredményesen védekezni a nyugati államok. A
magyarok gyors lovassága, heves, de fegyelmezett támadásaik, a színlelt menekülés, amivel
csapdába csalták az ellenséget, hátrafelé nyilazás
A kalandozások vége
 Kiismerték a magyarok harcmodorát.
 A magyarok támadásai egy idő után összefogásra kényszerítették a nyugati államok vezetőit,
 (Madarász) Henrik hadsereget kezdett szervezni a magyarok ellen
933 Merseburgnál a nyugati államok páncélos serege győzelmet aratott
955 Augsburgnál döntő csapást mért őseinkre.
 Az augsburgi vereséget követően a magyarok nem indítottak újabb hadjáratokat nyugati
irányba, ezzel lezárult a kalandozások korszaka

A kettős honfoglalás elmélete

A kettős honfoglalás elmélete László Gyula régészprofesszorhoz köthető. A régészeti leletek alapján arra
jutott, hogy az avarok Kárpát- medencébe érkezésének második hulláma nem török, hanem magyar
népességből állt 680-ban, akik megélték az Árpád vezetésével ide érkező magyarok honfoglalását 895-900-
ig.

Ezt az elméletét arra alapozta László Gyula, hogy a temetők feltárásakor a késő avarok és a magyarok leletei
területileg kiegészítették egymást, emellett mindkét terület magyar helynevekkel volt ellátva és népessége is
magyar volt. Bár a régészeti leletekről nehéz megállapítani, hogy milyen nyelven is beszéltek az azokat
hátrahagyó emberek, a történeti források hiánya és különböző értelmezése okot adhat a kettős honfoglalás
elméletére.

Mondák a honfoglalásról
A magyar mondakutatás legvitatottabb kérdése a csodaszarvas üldözése. Feltételezhető, hogy ez egy 11.
század elejéről származó eredetmonda, ami a magyar nép származását próbálta alátámasztani. Az Emese
álma totemisztikus mondára vezethető vissza, erősen keresztény szellemben maradt ránk Anonymustól.
Álmos fogantatása minden bizonnyal egy nagy erejű vezető születésére utal, akinek a leszármazottai is
királyok lesznek később. A fehér ló története a korabeli katonai szerződésekre utal, amikor ajándékot adtak
egymásnak a szerződő felek. A történet szerint Árpád a fehér lóért cserébe megkapta I. Szvatopluktól egész
Pannóniát.
A Lehel kürtjének történetét több nyugati forrás is alátámasztja, bár egy kicsit árnyaltabban írják le az
eseményeket, mint ahogy a mondában szerepel. Tény, hogy Lehel és Bulcsú 955-ben fogságba estek
Augsburgnál és a német Konrád császár ki akarta őket végeztetni (I. Ottó volt a valóságban). Az is bizonyos,
hogy a császárral a két magyar vezér bátran beszélt, akár még tiszteletlenül is, de a kürt megfújására és arra,
hogy a császárt ezzel ölte meg Lehel nincs semmilyen említés, ez már csak a mesés része a történetnek, mint
ahogy az a mondat is, hogy Lehel azt mondta a császárnak, hogy „Előttem jársz és szolgám leszel a
másvilágon!”. A valóságban Regensburgban akasztották fel Lehelt és Bulcsút, Konrád pedig még a csatában
meghalt, mivel ő nem a császár volt, hanem csak a császár veje.
Botond története, mint a legerősebb magyar harcos, aki csata nélkül döntötte el a bizánciak elleni háborút
szintén erős túlzás. A korszakra jellemző bátor és hős katona mintájára kelt életre ez a monda, feltehetően
csak a 12. század végén. Valóságalapja a Bizánc elleni hadjárat volt, amit tényleg e magyarok indítottak,
mivel nem kapták meg a nekik járó adót, de az biztos, hogy Botond maga nem tudta Bizánc kapuját betörni
és az óriási bizánci katonát puszta kézzel megölni sem. Az viszont biztos, hogy a magyarokat nem tudták
megállítani a fosztogatásokban, így gazdag zsákmánnyal tértek vissza a hadjáratból.
Ezek a mondák legtöbbször a szájhagyomány által éltek tovább, a krónikások ezeket a történeteket próbálták
alátámasztani hiteles forrásokkal. Ezekből lettek az eredetmondák a későbbiekben.