A magyar nép eredete:

Népünk korai történelméről csak ősi mondák maradtak ránk, ezért nagy a bizonytalanság. A
szájhagyomány útján terjedő történeteket a keresztény papok jegyezték le és kiegészítették bibliai
történetekkel. Ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állítja, hogy a hun–magyar rokonság
igaz lenne. A nyelvészek megállapították, hogy a magyar a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, melyhez a
finn, a lapp és az észt nyelv is. 2500-3000 évvel ezelőtt alakulhatott ki a magyar nyelv. Őseink a Kelet-
Európában élő népekhez hasonlítanak. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az évezredek alatt ide-
oda vándorló népek egymással kapcsolatba kerültek, megtanulták egymás nyelvét, így keveredtek
szavaink. Teljes bizonyosság népünk eredetéről még nincs.

Mondák üzenete

Az egyik mondán Hunor és Magyar története. Ménrótnak két fia született Hunor és Magyar. Egy
napon elmentek vadász és megpillantottak egy gyönyörű szarvasünőt elkezdték üldözni. A szarvas egy
elvezette egy vizes, mocsaras, bőségesen termő területre. Ahová elhozták a jószágaikat és itt le is
telepedtek. Hat év múlva megpillantanak gyönyörű leányokat akik között vannak a Dúla fejedelem 2
leánya akiket elvesznek feleségül. Hunortól származik a hun, Magyartól pedig a magyar nép. A hunok
telepedtek le a mai Magyarország területén és Attila volt a fejedelmük. Attila halála után fia, Csaba
király visszatért az ősi földre keletre, és sürgette a magyarokat, hogy foglalják el Magyarországot.

A magyar nép vándorlása

A sztyeppék urai

A magyarok őshazája az Urál hegység keleti és nyugati oldalán, az Ob és a Káma folyó vidékén volt.
Nomád életmódot folytattak, mint a többi sztyeppén élő nép. (Sztyeppének nevezik a keleti füves
pusztákat). Állattenyésztésből élő őseink mindig oda hajtották állataikat, ahol dúsabb volt a fű. Az új
területeket főként harccal szerezték meg a magyarok lóháton harcoltak. Legfontosabb fegyverük az íj
volt, amit ló háton vágta közben is tudtak használni. Kerek sátrakban, úgynevezett jurtákban laktak,
melyeket szét lehetett szedni és a vándorlásaik során tudták magukkal hordani. A jurta favázas
szerkezetű volt , melyet gyapjúból készített szövettel borítottak, ezt az anyagot nemeznek hívták.
Legértékesebb állatuk a szarvasmarha volt , melynek a húsát megették, a bőréből ruhát, lábbeliket,
tarsolyt készítettek, szarvából , pedig használati tárgyakat faragtak (fésű, ivóedény). Juhokat is
tartottak a tejét és gyapját használták. Kutyáik voltak, segítették őket a nyájak terelésében és
őrzésében .A lovaikat nagy becsben tartották, így könnyen követhették a távol legelésző nyájaikat.

Levédia

Az őshazát elhagyva őseink a Don és a Dnyeper folyók között telepedtek le. Ezt a hatalmas területet
egyik vezérükről, Levediről Levédiának nevezzük. Ezen a területen együtt éltek a bolgár- török néppel.
Sok mindent megtanultak tőlük, mint például a földművelést, az új ismeretekkel és szokássokkal új
szavak is bekerültek a nyelvünkbe. A földművelés őseinket az aratásig, a termés betakarításáig egy
helyhez kötötte ezt már félnomád életmódnak nevezték.
Etelköz

A 9. sz. a magyarok Levédiából nyugatra vándoroltak a Dnyeper és a Dnyeszter folyók között elterülő
füves síkságon telepedtek le, ezt a területet Etelköznek nevezték el. Itt a nomád állattenyésztés került
előtérbe, mert a vándorlások miatt nem volt idő megvárni a termések érését. Itt köttettek a törzsek
között a vérszerződések. A vérszerződés a magyar törzsek vezérei közötti erős szövetséget jelenti,
amely nemzedékekig fennmarad. Ekkor választják Álmos vezért fejedelemmé.
A monda szerint a hét magyar törzs elhatározták, hogy törzsszövetséget hoznak létre és vezetőt
választanak maguknak. Álmost választották fejedelmükké ez után vezérek pogány szokás szerint
vérüket egy edénybe csorgatták, és esküjüket ezzel szentesítették. Pogányok voltak, de az esküt, amit
letettek, halálukig megtartották.

A magyar törzsek

A magyarok népét hét törzs alkotta. Minden törzs élén a vezér állt , neki kellett engedelmeskedni.
A törzsek több nemzetségből álltak. A nemzetségeket a nemzetségfők vezették. A nemzetségek a
vérszerinti rokonokból álló nagycsaládok alkották. A törzsek férfitagjai alkották a hadsereget, amely 20
ezer főt számlált ezeket két felé osztották a két sereget töménynek nevezték.

Honfoglalás és letelepedés

A Kárpát-medence birtokba vétele

A honfoglalás a magyar nép beköltözése Etelközből a Kárpát-medencébe.

Az Etelköz gazdaságilag jó volt, de nem volt biztonságos, mert a sík területen nem voltak jól védhető
határai ezért döntöttek úgy a vezetők, hogy átköltöznek a Kárpát-medencébe. A magyarok ismerték
már a Kárpát medencét, a kalandozásuk során jártak már itt. Jó harcosaik miatt az európai uralkodók
néha segítségül hívták a magyarokat az egymás elleni háborúikba. A Kárpátok hegyei termékeny
síkságai, halban gazdag, bő vizű folyói jobban védhető területei voltak. A területet a Duna osztotta
ketté. A nyugati része a frankok államához tartozott, a keleti a bolgárok mondták magukénak. A Kárpát
-medencében akkoriban a szlávok és az avarok éltek, északon Szvatopluk szláv fejedelem élt a
népével. Szvatopluk harcba keveredett a frankokkal és segítségül hívta a magyarokat, együtt legyőzték
a frankokat. A magyarok nagy része Álmos fia, Árpád vezetésével a Vereckei-hágón keresztül vonult
be a Kárpát-medencébe. A még Etelközben tartózkodó magyarokat megtámadták a nomád besenyők.
Ők az erdélyi hágókon át a Duna alsószakaszán eljutottak az új hazájukba. A honfoglalás 862-től 895-ig
tartott. Ezen idő alatt az egész Kárpát-medence a magyarok birtokába került.

Letelepedés

A Kárpát-medencében a letelepedést védekezési szempontok határozták meg. Az ország határán

széles, lakatlan sávot, gyepűt alakítottak ki. Itt nem tartottak állatokat, nem műveltek földet , itt nem
okozhattak károkat a harcok. A gyepűk védelmére a székelyeket rendelték. A nyugati határ mentén
lévő gyepű emlékét az Őrség neve mai napig őrzi. Igyekeztek mindig víz mell, folyó partokra, mocsaras
védett helyre telepedni. A vezérek sátrait szinte védőgyűrűként vették körül.
Szent István keresztény államalapítása 1000-1038

Géza nagyfejedelem megkeresztelkedve halt meg. Utódja fia, Vajk lett, aki a keresztségben az István
nevet kapta.
István apja halálát követően 997-ben lett nagyfejedelem, uralmát azonban Koppány ( Géza fejedelem
legidősebb rokona) nem ismerte el.
A kibontakozó belháborúban István leverte a fellázadók seregét. István máshogy akart uralkodni, mint
ősei, ezért a nyugati mintát követve királlyá koronáztatja magát , a német-római császárság kérésére a
pápa koronát küld neki. 1000 karácsonyán Székesfehérváron István fejére helyezték.
Ezzel a Magyar Nagyfejedelemség helyébe a Magyar királyság lépett. István egy új keresztény államot
hozott létre, ezért hívjuk az államalapító királyként.
Hatalma megerősítése érdekébe előbb az erdélyi területek, majd a Maros-vidék urát győzte le.
Magyarország I. (Szent) István uralma alatt Közép-Európa egyik legerősebb államává vált.
Gondoskodik az egyház megszervezéséről. Egyházmegyéket vagyis püspökségekét alapított .Az hazai
egyház központjául Esztergomot jelölte ki ahol főegyházakat érsekségeket szervezett. Elrendelte az
egyház tized fizetését és a vasárnapi templomba járást. Szigorú törvényeket hozott és fel kellett venni
a köznépnek a kereszténységet. Minden tíz falunak kötelező volt egy közös kőtemplomot építeni.
A vármegyerendszert is létre hozta. A hatékony kormányzás érdekében a vármegyék élére az ispánok
kerültek. Ők képviselték a királyt az adott területen. Beszedték az adókat, bíráskodtak, vezették a
vármegye katonaságát.
István király ezüstpénzt, dénárt veretett, és két törvénykönyv is fűződik a nevéhez.

István király azt remélte, hogy fia, Imre herceg lesz majd a király. Gellért püspököt bízta meg a fiú
nevelésével. Egy vadászat során azonban vadkan oltotta ki az ifjú herceg életét. A király ezután nem
talált megfelelő utódot az ország élére. A kereszténységet elutasító unokatestvérét, Vazult
megvakíttatta, Vazul fiait pedig száműzte az országból. Végül unokaöccsét, az itáliai Velencében
nevelkedett Orseolo Pétert tette meg trónörökösnek. István 1038-ban bekövetkezett halála után
azonban a királyi hatalom ereje és tekintélye meggyengült.

Szent István halála után évtizedeken keresztül trónviszályok voltak. Pogánylázadások törtek ki,
templomokat gyújtottak fel és papok is áldozatául estek. Sokan fosztogattak , elvándoroltak , hogy
szabad területek foglaljanak maguknak. Trónra lépett I Szent László (1077-1095) aki nagyon szigorú
törvényeket hozott. A tolvajok ellen hozott törvények aki 1 tyúk értékénél többet lopott azt
felakasztották aki kevesebbet azt megcsonkították. A parasztok kötelesek voltak megművelni a
nemesek földjeit, és adózniuk is kellett. Megerősítette az egyházat és mindenféle pogány vallást
betiltott. Új püspökségeket hozott. A pápánál kezdeményezte István király, Imre herceg és Gellért
püspök szentté avatását.
László még herceg korában a kunok ellen Erdélyben ütközött meg velük és győzelmet aratott felettük.
Az utolsó horvát király halála után Szent László elfoglalta Horvátországot.

Könyves Kálmán 1095-1116

(Szent) László királyt halála után unokaöccse, Kálmán követte a trónon. A latinul írni-olvasni tudó
király nagyon művelt volt. Enyhített a törvények szigorán. Egy négylábú állat vagy egy annál
értékesebb dolog ellopása esetén lett a tolvaj büntetése kivégzés. Törvénybe foglalta azt is, hogy a
boszorkányok egy bizonyos fajtája (lidérc, rontó szellem) nem létezik. Elfoglalta Dalmáciát
III. Béla fiatalkorában éveken át Bizáncban tartózkodott, arra készítették fel, hogy irányítani tudja majd
a nagy múltú államot. Visszatért Magyarországra, mert Manuel császárnak fia született és
elválasztották a mennyasszonyától. Bizáncban elsajátított kormányzati ismereteit hatékonyan
érvényre juttatta. Kialakította a királyi udvar írásbeliségét szolgáló kancellária intézményét, ahol
külföldi egyetemeken tanult papok készítették a korabeli iratokat, az okleveleket. Európa egyik
leggazdagabb koronás uralkodójának számított. Magyar Királyságot európai nagyhatalomként emelt
ki.

II. András trónviszály során birtokok adományozásával szerzett híveket magának. Imre király halála
után is folytatta a bőkezű politikáját, Sokszor háborúzott keresztes hadjáratot indított a Szentföldre,
de ezek a háborúk csak átmeneti sikereket hozta, de sokba kerültek.
. II. András felesége, a német származású Gertrúd királynét egy főúri összeesküvés során
meggyilkolták. 1222-ben a király kibocsátotta az Aranybullát, nemesi jogokat és kötelezettségeket is
írásba rögzítették. Az egyik legfontosabb a nemesek adómentesek, cserébe, ha támadás éri az
országot, kötelesek hadba vonulni

Dzsingisz kán a 13. század elején seregeivel létrehozta a hatalmas Mongol Birodalmat Ázsiában. A
tatárjárásnak a Magyar Királyság is áldozatul esett. IV. Béla király az apja által eladományozott földek
egy részét visszavette a nagyuraktól. Meg akarta erősíteni a királyi hatalmat, de emiatt sokan ellene
fordultak. Behívta országába a tatárok elől menekülő kunokat. A kunok keresztény hitre térítését is
szívügyének tekintette. A magyar urak azzal vádolták a kunokat, hogy a tatárokkal szövetkeztek ezért
megölték Kötöny kun fejedelmet. A kunok bosszúból rabolva-fosztogatva kivonultak Magyarországról.

A tatárjárás

1241 tavaszán törtek be az országba a kelet felől érkező tatár seregek. A hadakat Dzsingisz kán
unokája Batu kán vezette. A magyarok nem kaptak segítséget a keresztény uralkodóktól. IV. Béla
csapatai Muhinál szálltak szembe az ellenséggel, ahol súlyos vereséget szenvedtek. A sereg nagy része
elesett IV. Béla is alig tudott elmenekülni ez volt Magyarország lenagyobb kudarca.1241-1242 telén a
tatárok átkeltek a befagyott Dunán és végig dúlta az ország DNy-i részeit. IV. Béla király Dalmáciába
menekült kíséretével. 1242-ben a tatárok váratlanul elhagyták Mo. -ot. A hazatérő király egy
felégetett, kifosztott országot talált. IV. Béla sokat tett annak érdekében, hogy az ország képes legyen
megvédeni magát egy újabb támadással szemben. Felismerte, hogy a tatárok a kővárakat és a fallal
körül vett városokat nem tudta sem bevenni, sem lerombolni. Ezért politikáját megváltoztatta és a
főnemeseknek birtokokat adományozott, hogy kővárakat építsenek. számos új erődítmény építtetett.
Visszahívta és letelepítette a tatárjárás előtt kivonult kunokat is. Újjáépítette a kifosztott és lerombolt
Magyar Királyságot.

862-895 Honfoglalás
1000-1038 Szent István uralkodása
1222 Aranybulla
1241-1242 Tatárjárás
1301 Árpádház kihalása
Muhi csata 1241. ápr. 11-12