1.

FEJEZEL_,

A KÁRPÁT-MEDENCE
BIRTOKBAVÉTELE

A honfoglalás

Kelet felől, korábbi szállásterületük, Etelköz irányából érkez-

ve, a magyarok 895-ben (esetleg 896-ban) lépték át a Kárpátok
hágóit, s ezzel kezdetét vette a Kárpát-medence birtokbavétele, a
honfoglalás. Egyszersmind ez a nyitánya a magyar történelem
Árpád-korának is. A honfoglalást előidéző események két szálon
futottak. Az egyik fonal Ázsiába vezet, ahol Iszmail ibn-Ahmed
szamanida (Aral-tó vidéki) uralkodó hadat vezetett szomszédai,
a karlukok és az úzok ellen. Ennek eredményeképpen az úzok
róldjeik elhagyására kényszerültek, s nyugati irányú mozgásuk
~orán a Volgától keletre levő besenyő szállásterületre zúdultak.
/\ b esenyőknek tovább kellett mozogniuk nyugat felé. Feltehető­
rn 894 táján átkeltek a Volgán, majd a Donon, s talán már ekkor
elérték az etelközi magyarok Dnyeperig húzódó szállásait. Ezzel
11 1<:gkezdődött a m agyarok kiszorítása Etelköz keleti részéből.
U gyanezekben az években a Balkánon is olyan események
t\i rténtek, amelyek nem maradtak hatás nélkül az etelközi magyar
'" .í llástcrület nyugati részére. 893-ban lépett trónra a dunai Bulgá-
11.í h:111 Simeon, aki rövidesen hódító hadjáratba kezdett déli szom-
\tl-dja, a bizánci birodalom ellen, amelynek élén ekkor VI. (Bölcs)
1 rli császár állt. A bolgár-bizánci háború jelentős bolgár sikerek-
k1·I indult. A Trákiában vagy Macedóniában a bolgároktól veresé-
1'.l' l szenvedett bizánciak a magyarokhoz fordultak segítségért.
/\ hi'lfo ciak ezen elhatározása természetes lépés volt. A magyarok
v.í ll :t ~ai déln yugaton egészen az Al-Dunáig nyúltak, tehát a bol-
1'.·" ok l:szak felő l közvetlenül határosak voltak a magyarokkal.
/\ 1m.í 11 r i poli tikától soha nem állt távol szövetségre lépni saj át
1 llt-11,{·gc cll c11ségcivel. Márpedig van ok annak feltételezésére,

111 11·.y .1 1 11 :i~ya r -bolgár viszony a IX. század utolsó évtizedében

7
feszült volt. Ráadásul a magyarok éppen ezekben az években
többszörösen is tanújelét adták annak, hogy felkérésre szívesen
avatkoznak be a környező országok egymás közti viszályaiba, ami
saját szempontjukból annyit jelentett, hogy készséggel vezetnek
portyázó, kalandozó hadjáratokat szállásterületük közvetlen vagy
tágabb szomszédságába. 881-ben a magyarok és a hozzájuk csatla-
kozott kabarok bizonnyal Szvatopluk morva fejedelem megbízá-
sából harcoltak a keleti frankok ellen Bécs és Kulmberg (vagy
Kollmitz) vidékén. 1 Egy évtizeddel később , 892-ben a magyarok
immár a keleti frankokkal szövetségben Szvatopluk ellen folytat-
tak katonai akciót, 894-ben pedig éppen fordítva, Szvatopluk
hívására keltek hadra Arnulf frank császárral szemben. 2 A magyar
seregek ez utóbbi hadi cselekményeinek java része a Kárpát-
medencében zajlott le. Amikor tehát - feltételezés szerint 894
végén vagy 895 elején - Bölcs Leó bizánci császár követet küldött
a magyarokhoz, hogy megnyerje őket bizánci szövetségben a
bolgárok elleni harcra, nem cselekedett egyebet, mint amit gya-
korta megtettek a frankok és a morvák is a magyarokkal, azaz
felbérelte őket kalandozó hadjáratra, és nyilván a szabad rablás
ígéretével rábírta őket az oldalán való hadba lépésre.
Leó császár a követet hadihajókkal küldte a Duna folyóhoz,
„hogy adjon ajándékokat a türköknek [magyaroknak), és késztes-
se őket harcra Simeon ellen. Nikétasz elment, találkozott azok
fejeivel, Árpáddal és Kuszanésszal, és miután megállapodtak egy-
mással a támadást illetőleg, és kezeseket is kapott, visszajött a
császárhoz." 3 Az itt idézett görög forrás mellett az orosz őskróni­
ka ezzel egybehangzó híradást örökített ránk: „Leó császár felfo-
gadta a magyarokat a bolgárok ellen" .4 Bizánci hajóhad szállította
át a szövetségessé vált magyarokat a Dunán. Ily módon a bizán-
ci-bolgár háborúban újabb, északi front nyílt meg. A Bizánccal
harcoló Simeon az addigi egyetlen arcvonalról, a déli frontról a
magyar betörés hírére északra sietett. Az első összecsapások a
magyarok - egy értelmezés szerint Árpád fia, Levente volt a
vezérük - és a bolgárok között magyar sikerekkel végződtek.
A magyarok mélyen behatoltak északi irányból Bulgária belsejé-
be, s Preszláv és Madara vidékén győztes csatát vívtak a bolgárok-
kal. Ezzel azonban a magyarok teljesítettnek tekintették Bizánc
irányában vállalt kötelezettségüket; s kérték a bizánci császártól
bolgár foglyaik kiváltását. Miközben a magyarok elhagyták Bul-
gáriát, s visszavonultak az Al-Duna bal partjára, Havasalföldre,
8 9
nmely akkor szállásterületük részének szam1tott, Simeoh békét
kért Bölcs Leótól, s a bizánci seregek szintén távoztak Bulgáriából.
Ekkor a harapófogó szorításából megszabadult Simeon „a bese-
n yőkhöz küldött és megegyezett velük, hogy leverik és megsem-
1llisítik a türköket [magyarokat]". 5 H a erről a bolgár-besenyő
.dkalmi szövetségről itt idézett görög forrásunk egyetlen kútfő­
ként szól is, hitelében aligha kételkedhetünk. Egy ilyen szövetség
rgyaránt érdeke volt a bolgároknak és a besenyőknek. A bolgárok
hosszúra vágytak a magyarok ellen a tőlük éppen frissen elszenve-
dt;tt katonai vereségek miatt, a besenyők pedig, akiket az úzok
1.í madása hajtott nyugat felé, csak az etelközi magyar szállásterület
d foglalásával remélhettek maguknak új hazát. E görög forrásunk
.1 magyar honfoglalást közvetlenül a bolgár-besenyő szövetség
111 agyarok elleni támadásából vezeti le: „És amikor a türkök
j 1H:-tgyarok] hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök
l'i len jöttek, családjaikat telj esen megse~misítették, és a földjük
tí rzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután
pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva
1.11.ílták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak". 6 H ogy
,1besenyő támadásnak, amely kelet felől érte az etelközi magyaro-
k.1t, döntő szerepe volt a magyar honfoglalásban, egy másik,
11 yugat-európai forrásunk is bizonyítja. Eszerint a magyarokat
„\,tjft t l a khelyeikről kiűzték a vele szomszédos népek, akiket bese-
11 yő k n ck neveznek". 7
lJ gyanebben az időben nem csupán kelet felől a besenyők,
l1.111 t• m dél felől, a Duna jobb partjáról a bolgárok is támadást
111 1{·ztck a magyar szállásterület al-dunai része ellen. Erről az újabb
111.1 gya r- bolgár összecsapásról nyugati kútfő ekként számolt be:
,, ltu lgfi rok és az általa avaroknak nevezett magyarok „kemény
111 kiizt:tbc bocsátkoztak, és bár mindkét fél a legelkeseredettebben
l1.11 ( olt, végre az Isten könyörületessége folytán a győzelem, bár
„, ,i, vér firá n, a keresztényeknek [a bolgároknak] adatott. Mert ki
111tl1 1.í :i pogány avaroknak [magyaroknak] ezekben az ütközetek-
lw11 l·k1,envcdett vereségét számba venni és elmondani, amikor a
l111lr,.írok közül is, akikhez a győzelem pártolt, szám szerint
'( 1 <'i'tT lovas vágatott le". 8 Feltehető, hogy az elemi erejű besenyő
1 111 1.1d.í' itl()po11tjában a magyarok éppen H avasalföldön a délről
11111.1dt1 bo lgárokkal harcoltak, ami megkönnyítette a besenyők
'1, dt•„Ít. f\ hesl'llyőkkcl felvették ugyan a harcot az Etelköz őrzésé-
11• l11 v.1tnll c~apntok, valamint a szintén Etelközben maradt főfeje-
delem (szakrális fejedelem) - minden valószínűség szerint Álmos
- személyes kísérete, testőrsége, de ezek a magyar fegyveres erő
kisebbik részét alkották. A Havasalföldön hadakozó törzsszövet-
ségi seregek távollétében a szerén y etelközi katonai kontingens
nem számíthatott sikerre. A besenyők kivetették Etelközből a
magyarokat, még ha azt túlzásnak is kell minősítenünk, hogy az
Etelközben tartózkodó családtagokat Gobbára nyilván nőket és
gyermekeket) „teljesen megsemmisítették" volna. Görög forrá-
sunk tud arról, hogy a besenyő támadás idején - úgy tűnik: a
Havasalföldön a bolgárok ellen - hadban volt magyarok Etelköz-
be „ visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták,
letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak". 9 A besenyőktől
és a bolgároktól egy időben, legnagyobb valószínűség szerint
895-ben elszenvedett katonai vereség eredményezte azt, hogy a
hazájukat vesztett magyarok a Keleti-Kárpátok hágóin át beléptek
a Kárpát-medencébe.
Nem volt ismeretlen számukra e vidék, többször is keresztülha-
toltak már területén az elmúlt évtizedekben, nemegyszer harcol-
tak itt, sőt az sem kizárt, hogy a medence Duna-Garam-vonaltól
keletre eső részét immár 892 óta a magyar törzsszövetségi haderő
elővédjei tartották laza fennhatóságuk alatt. D e mindennek ellené-
re a magyarok 895-ben nem hazajöttek a Kárpát-medencébe
(mint a kettős honfoglalás elmélete vallja), s nem előre eltervezett
szándékkal érkeztek. Katonai kényszer eredményezte a régi szál-
lásterület, Etelköz feladását, s új haza szerzését. A vereséget szen-
vedett magyarok útja szükségszerűen vezetett a Kárpát-medencé-
be. Keletről a besenyők szorították őket, délről a szintén ellenséges
bolgárok emeltek elébük falat, észak felé pedig a különböző szláv
törzsek (mindenekelőtt a Kijev környéki poljánok) zárták el el ő­
lük az utat. Egyetlen lehetőségként a nyugatra menekülés maradt:
behatolás a Kárpát-medencébe. Maguk a magyarok katasztrófá-
nak tekintették etelközi hazájuk elvesztését , hontalanná válásukat,
amire az is utal, hogy „Álmost Erdélyországban megölték". 10
Álmos, a magyarok első számú fejedelme, szinte istennek tekintett
(szakrális) fej e volt, akinek tisztéhez tartozott az égiekkel való
kapcsolattartás, a népét fenyegető veszély elhárítása. Mivel képte-
lennek bizonyult erre, a szakrális királyoknak kijáró rituális gyil-
kosság áldozatául esett. Az a sors jutott osztályrészül neki, ami a
magyar szakrális fejedelmi méltóság mintájául szolgáló kazár ka-
gánnak járt ki abban az esetben, ha „a kazár földre szárazság jön,
10
vagy azt valam ely más csapás éri, ha egy másik országból háborút
indítanak ellenük vagy őket bármely váratlan veszedelem éri": az
e rőszakos halál. A kazár előkelők a második számú királytól azt
kfaték: mivel „ettől a kagántól s uralkodása idejétől j ót nem
v:trunk, baljóslatú embernek tartjuk őt s uralkodását, öld meg őt,
v.1gy add át nekünk, hogy megöljük" . 11 Ez játszódhatott le a
111:1gyar törzsszövetség első számú vezetőjével, a már hqsszú idő
1'iL1 e tisztet betöltő Álmossal is, közvetlenül a Kárpátok hegyein
v.dó á tvergődés után, Erdélyben, a magyar honfoglalás, a Kárpát-
11H.: dcnce birtokbavétele szinte első lépéseként. Utóda fia, Árpád
l«t t, s ezzel a lépéssel kezdetét vette az új haza megszerzése, illetve
,1 magyar történelem több mint 400 évet átfogó Árpád-kora.
A honfoglalás tényleges menetéről nincs m egbízható informá-
' 1Ú11 k. Igaz, több mint három évszázaddal az esemény után kelet-
1.t·:tc.: tt egy latin nyelvű történeti alkotás, P. mesternek, a rejtélyes
1 il t· LŰ Anonymusnak (N évtelennek) Gesta Hungarorum (A ma-
1'.Y·trok története) című műve, amely jobbára a m agyar honfogla-
l.l'111.1k szenteli tárgyát. Ez azonban nem tekinthető a K árpát-
11 11·lk nce magyarok általi birtokbavétele hiteles leírásának. Ennél-
111)'.v.1 nem tarthat számot hitelre sem az ország elfoglalásának
l\ 111111 ymus által megörökített mikéntje, sem a honfoglalásban a
111 vtl'lcn j egyző szerint szerepet játszott magyar és kun vezérek,
• itol·k legtöbbje (Ond, Ketel, Osbő, Velek, Tas, Szabolcs, Szo-
\ 111 1, Kadocsa, Huba, Lél, Bulcsú, Botond stb.). E magyar és kun
1 l1 1k1·ltík nagyobbik részét Anonymus maga keltette életre, nem
' v.' t' l .1zonban más történeti korokból „telepített át" a honfoglalás
11 11 11·11· (így pl. Tast , Lélt, Bulcsút és Botondot a X . század közepé-
1111) lJ gyszintén nélkülöznek mindenféle történeti hitelt azok az
111111\l-gcs vezérek, akikkel szemben Anonymus művének lapjain
1 11 1.q„y;1rok11ak az ország birtokbavételéért m eg kellett küzdeni-
1d 1 k l yn cvckből alkotta m eg a névtelen j egyző Laborcot, Mén-
1111 111111l, C y:ilut, Salánt és Zobort. Nem éltek a m agyar honfogla-
l 1, l 111.'1h,1n :i Kárpát-medence IX . századi etnikumaiként Anony-
11111" .dt.ti szerepeltetett kazárok, kunok (kománok), görögök,
ld il 11k (ro mánok), csehek és rómaiak sem. 1 2
M 1111.í 11 A11 011y must a magyar honfoglalás menetére nem hasz-
11 il l1.11p1k li 1 rr:í ~ k611t, a megbízható kútfők elszórt híradásaiból
11\, 1lw1111 1k erre vonatkozóan információt. Bizonyosra vehető,
11111•. \ .1 111.11'. Y·lr lioníoghlás két (ső t amennyiben a honfoglalás
, 111 11 11 11y(·11vk lá i11 Lj iik :izt a lehe tőséget, hogy a magyar törzs-
11

VOLG~I
BO~AROK 1"'~
„
13p.s1<.\f'-O\<.
BURDÁSZOK \\~
ESZKILEK ( _ .„MO +-=
eE. ENY K
1. A honfoglalás, 895-896
szövetség elővédjei már 892-ben kiterjesztették laza fennhatóságu-
kat a Kárpát-medence keleti felére, a Duna-Garam-vonaltól ke-
letre eső területre, abban az esetben három) lépcsőben játszódott
le. Az ország tényleges megszállásának, birtokbavételének első
felvonása a besenyőktől és a bolgároktól 895-ben elszenvedett
vereség következménye volt. A Keleti-Kárpátok hágóin átkelt
magyarok - a későbbi magyar krónika még azt is tudni véli, hogy
a hegyekből való leereszkedés három hónapig tartott - Erdélybe
jutottak. Ugyancsak e krónika tudósít arról, hogy „Erdélyben
megpihentek, és barmaikat erőhöz juttatták''. 13 Erdélyben ren-
dezhették a magyarok zilált soraikat, egyebek között éppen azzal,
hogy Álmost feláldozták, s helyette Árpádot tették szakrális feje:
delmükké. Hogy a 895- öt követő években a magyarok belso
dolgaikkal voltak elfoglalva, az mutatja, hogy megbízható forrás-
ban egészen 899-ig nem találkozunk velük, s ami kiváltképpen
figyelmet keltő: nem avatkoztak be a frankok és morvák között
898-ban kiújult, majd 899-ben folytatódó ellenségeskedésekbc
sem, jóllehet, korábban ilyen zsákmányszerző alkalmat nem mu-
lasztottak el.
Mivel azonban Erdély szűknek bizonyult a honfoglaló tö rzs-
szövetség egészének, valamint a csatlakozott segédnépeknek (:i
kabaroknak) a befogadására, a magyarok már az Erdélybe való
12
11 H'gérkezést közvetlenül követően kiterjesztették szállásaikat a
1( .1 rpát-medence tágabb tereire is. Természetes határként kínálko-
11ll t számukra a Kárpát-medencét észak- déli irányban keresztül-
\/\'l(í Duna-Garam-vonal. Ettől nyugatra viszonylag erős szom-
•,1t'·1h>k - a keleti frankok és a morvák államai - állták útját további
11•1w~z kedésüknek, míg e folyóktól keletre ilyen erejű államalaku-
l.11 1.d nem találkoztak. Nem keveset nyomhatott a latban, hogy
,1„ idézett feltételezés szerint - a magyarok előőrsei (talán Kur-
' ' ·"' · a görög forrásban szereplő Kuszanész vezetésével) már 892
111.1 hc.: n t tartózkodtak a Kárpát-medence keleti felében, s laza
1 1lllllai fennhatóságuk alatt tartották azt. A 895 utáni évek legje-
111111),<.: bb magyar vonatkozású katonai eseménye Nagy-Morávia
11w1•,,<.: mmisítése volt. A fenti állam kérdésében a tudomány még
111 111 mo ndta ki a végső szót, de aligha szabad kizárni azt a
1, l u• 11i~éget, hogy eredetileg két Morvaország volt, az egyik a
111111.Í ha - Pozsony mellett- ömlő Morva folyó két partján, amely
11 lt·t fi: lé a Garamig terjedhetett, a' másik pedig valahol a Kárpát-
1111 1li-11 cc.: déli részén. Ez utóbbi Morávia fekvése, amelyet - és csak
111 görög forrásunk Nagy-Moráviának nevez, bizonytalan.
1 1lwt, lt ogy a Duna-Tisza közére terjedt ki, esetleg a Duna- Szá-
' 1 1 1'm 1.: és a Temes-köz déli részére is. Bizonytalan, hogy mi volt
11 q 11 'o l:ita a magyar honfoglalás idején az északi, a Morva folyót
111111 l ii klő Moráviával. Elképzelhető, hogy Szvatopluk negyed-
' •.1 dm o rszáglása során (870-894) egyesítette ezt az eredetileg
l 11 k11l ii11ft lló Morvaországot, s ily módon északi Morávia nem
1 11 \ 1•1• ,l'La Garamnál, hanem a Duna- Tisza-közén folytatódott. 14
\ 1q l1,1 k(·tséges, hogy egyik görög forrásunk a magyar honfogla-
l 1 11 d i1v.í11 e déli Morvaország sorsáról tudósít: a besenyő támadás
111111 „,1 üirkö k (magyarok] tehát megfutamodván, földet keres-
i• 1 , .tl1 o l mcgtelepedhetnének, s odaérkezvén elűzték Nagy-
" l111,1v1,1 lak óit, s megszállták azok földjét, amelyen a türkök most
1 11 1111d 111:t ig laknak". E kútfő másutt Szvatopluk morva fejede-
1. 111 li.111 ti i szólva j eg yzi meg: „Miután ennek a Szvatopluknak a
li ti 1L1 JHtJil J utfo eg y esztendőt békességben töltöttek, viszály és
1111 t:l1 .1•,(111l.ís d madt köztük, belháborút indítottak egymás ellen,
j11l1 11- .1 tíirkö k Jmagyarok], teljesen tönkretették őket és elfog-
1dl il 1H, :t,Ígubt, :i mclyben most is laknak. A (morva] nép mara-
d· 1 11•.11·h ·1{· kdv<.: :i szo n1.szédos népekhez, a bolgárokhoz, türkök-
li11lf, 11111v.í1nklt oz és a többi néphez m enekültek". 15 A morva föld
111N1.1 1il ,1',,Í1t'i l 111 :i ~ kíit fő is hírt ad : „a kiket [a morvák közül] az
13
ugrok [magyarok] nem ejtettek foglyul, a bolgárok közé futottak.
És elnéptelenedett földjük az ugrok hatalmában maradt" . 1 6 Azok
a morvák, akik a magyarok támadása következtében a bolgárok-
hoz futottak, természetesebben gondolhatók a déli Nagy-Morá-
via lakóinak, semmint az északi Morvaország népének.
Még Nagy-Morávia sorsánál is kevesebbet mondhatunk és
bizonytalanabbak vagyunk a Kárpát-medence keleti felének bizo-
nyos területein egészen a honfoglalásig érvényesült bolgár fennha-
tóság 895 utáni története kérdésében. Hogy Erdély egyes részei
892-ben bolgár uralom alatt állottak, kétségtelen tény. Ennek
p erdöntő bizonyságát szolgáltatja az a nyugati forrás, amely arról
tudósít: ez évben, 892-ben Arnulf császár követek útján kérte a
bolgár uralkodótól, Vladimirtől , „hogy ne engedélyezze onnan
a sóvásárlást a morváknak". 1 7 A bolgárok só bányái ugyanis Er-
délyben voltak . Bizonyosnak látszik, hogy az Alföldön, elsősor­
ban annak déli részén bolgár népességgel számolhatunk a IX .
század folyamán. Csongrád a bolgárság egyik központja lehetett,
de ilyen etnikum élhetett ettől délre, a Szerémségben, valamint
ettől északra, Nógrád vára vidékén is. 1 8 A bolgárok lakta alföldi
terület egy része a IX . század végén feltehetően Nagy-Moráviá-
hoz tartozott. Az erdélyi bolgár uralom magyar honfoglalás utáni
sorsát illetően megoszlanak a vélemények. Az egyik n ézet szerint
az itteni bolgár fennhatóságot már a honfoglaló magyarok felszá-
molták, míg más álláspont szerint Dél-Erdélyben egy kis bolgár
államképződmény - élén Keánnal, azaz a kagánnal - egészen
1. István király idejéig fennmaradt. 19 Bármiként is állj on a helyzet,
nagyon valószínűnek látszik, hogy a D una-Garamtól keletre eső
terület egésze vagy csaknem egésze a 895-öt követő néhány rövid
esztendő alatt m agyar uralom alá került. Az esetleg már korábban,
892-től itt érvényesült m agyar katonai fennhatóságot felváltotta
a magyar törzsszövetség, valamint a csatlakozott törzsek népessé-
gének letelepedése. A Kárpát- medence keleti fele a magyar kato-
nai előőrsök által ellenőrzött vidékből a magyar és a hozzá csatla-
kozott más népek lakhelye lett. A 899-ig terjedő időben a magyar-
ság megvetette lábát a Duna- Garam-vonaltól keletre, s ezzel
közvetlenül határos lett a 898 óta újra egymás ellen hadakozó
keleti frank és (északi) morva állammal.
A z új erőre kapó magyarok azonban már 898- 899-ben elkezd-
ték nyugtalanítani a Pannóni5t (a mai Dunántúlt) kezükben tartó
frankokat. T heotmár salzburgi érsek 900 tavaszán a p5páboz írt
14
levelében arról számolt be, hogy „mi [a frankok] a magyarokkal
megsértettük a katolikus vallást, és kutyára vagy farkasra és más
i~tentelen és pogány dolgokra esküt tettünk és békét kötöttünk
vel ük, továbbá, hogy pénzt adtunk nekik, hogy m enjenek Itáliá-
ba". A frankok a pénz m ellett m ég lenből való ruháikat is a
111agyaroknak ajándékozták , csakhogy „valamelyest megszelídít-
11iik vadságukat, és hogy üldözésüktől nyugton maradhassunk". 20
/\ rnulf tehát pénzzel, ajándékokkal kívánta biztosítani a frank
1'annónia nyugalmát. Hogy a frankok korábban számítottak a
111 agyarok támadására, azt az jelzi, hogy Arnulf császár már 896-
h.111 „Pannónia védelmét a M ocsárvárral [a mai Zalavárral] együtt
ll raszlávra, a hercegére bízta" .21 Az a fenyegetés, amely már
H%-ban veszélyeztette a m agyarok részéről Pannóniát, 899-ben
11p·a jelentkezett. Arnulf azonban a zsákmányra éhes magyarokat
pénzért felb érelve - Itália ellen fordította. A császár ugyanis
l(·ltékeny volt az egész Itáliára igényt tartó B er engár királyra, s
,, 11 1aga gesztenyéjét a magyarok révén kívánta kikaparni a tűzből.
11,y esett hát, hogy a Kárpát-medence keleti felében alighogy
1
1wn.:ndezkedett m agyarok máris zsákmányszerző útra indultak, s
1 w:'tl l ásterületüktől viszonylag távoli Itália lett célpontjuk, bár
1i.11:i raik közvetlen közelében is találtak volna alkalmat hadakozás-
' 1 .i frank-morva ellenségeskedés keretében. Mindeneset re a 899-
lw11 indított itáliai hadj árat számít az első kalandozó akciónak,
111 1t' lyct a magyarok immár Kárpát-medencei hazájukból vezettek.
/\ magyar sereg 899 elején (február-március havában) kelt
li.1 d 1,1. Nem Pannónián keresztül vonult, hanem annak déli pere-
1111•11 , :i Száva-Dráva vonalán jutott el Észak-Itáliába. Később a
11 1o1f,,ya r kalandozások gyakran j árt útvonalává vált ez, a források
• J', yt'1H;scn Strata Hungarorumnak (a magyarok útjának) nevezték.
l ' már itáliai területen - Aquileiától északra vezetett Treviso
1111• /\ 899 elején felvonuló magyarok azonban sem Aquileiát,
•• 111 '1'rcvisót nem foglalták el. Észak-Itáliában a sereg több ágra
• ti .1d va folytatott portyázásokat. Egyik része az Alpok lábáig
1111 1·1ii rvc Fcltre városát pusztította el. Egy másik seregrész tagj ai
1111 ~'./ (' nyuga tra vonultak, s Padován, Veronán, Brescián és Ber-
1 1111011 kcrcsztlil M ilánóig, illetve Paviáig jutottak, sőt egészen a
1
• 1111 lkrnrit-hágóig hatoltak. Ez utóbbiak okozhatták a vercelli
1111 •1 pnk l1 al{iJát, akinek esetét, illetve a magyarok itáliai kalandozá-
• 11 1 ~·,y k<ll'rfrs nyuga t-európai krónikás így írta le: „A magyarok
11 111•, IH'tii rve a longobárdok határaira, mindent legyilkol, tűzb e
15
borít és kegyetlenül kirabol. .. Igen sok püspököt és grófot gyil-
koltak le. Liudward, a vercelli egyház püspöke ... amikor minden
igyekezetével azon fáradozott, hogy azok vérengző vadsága elől
elfusson, és ezért magához vette vagyonát és mérhetetlen kincseit,
amelyeknek annyira bővében volt, hogy fel sem lehet mérni,
tájékozatlanságában a magyarokba ütközött, s azok megölik,
kincseit pedig, amelyeket magával vitt, elrabolják". 22 Bizonnyal
egy harmadik seregrésznek tulajdonítható a Velence elfoglalására
tett kísérlet. Napi dátumát tudjuk: június 29-e, de bizonytalan,
hogy az esemény 899-ben avagy 900-ban történt-e. Menetét egy
későbbi, de megbízható információt közlő krónikából pontosan
ismerjük: „A magyarok pogány és igen kegyetlen népe Itáliába
jött, gyújtogatva és rabolva mindent elpusztított, az emberek
legnagyobb részét leöldöste, de sokakat fogolyként életben is
tartott ... A magyarok ... lovaikon és bőr hajóikon Velencébe be-
hatolva, Cittanuovát a lakosság elmenekülése után tűzzel felper-
zselték, azután Equiliót, Finét, Chioggiát és Capo d' Arginét gyŰj­
tották fel és a tengerpartot végigpusztították. De Péter és Pál
kínhalálának a napján Liúnius 29-én] megkíséreltek behatolni a
Rialtóra és Malarnoccóra azokon a helyeken, amelyeket Albiolá-
nak neveznek. Ekkor Péter doge úr Isten segítségével az említett
magyarokat hajóhaddal megfutamította." 23
A magyarok kegyetlen dúlása megrémisztette I. Berengár itá-
liai királyt, „ezelőtt ugyanis m ég a nevét sem hallotta ennek a
népnek". Gyülekezőhelyre rendelte a fennhatósága alatt álló itáliai
népeket, „és így a magyarokénál háromszorta erősebb lett a sere-
ge". Más forrás szerint az itáliai királynak 15 ezer katonája volt.
A toborzás sikere gőgössé tette Berengárt, a magyarok pedig,
„amikor meglátták az óriási sokaságot, lelkükben megrettenve,
nem tudták eldönteni, mit tegyenek. Megütközni rettegtek, elfut-
ni meg egyáltalán nem tudtak. A két veszély közül inkább van
kedvük a futáshoz, mint az Ütközethez. Amikor a keresztények
üldözőbe veszik őket, az Adda folyón úszva kelnek át, úgyhogy
a szerfeletti sietségükben igen sokan elmerültek és meghaltak". 2 4
Mivel az Adda Milánótól keletre folyik, Berengár bizonnyal azt
~ magyar csapatrészt vette üldözőbe, amely mélyen benyomult
Eszak-ltáliába. Felmerült olyan nézet, hogy Berengár hadát „a
kalandozók legnyugatibb előhadai tervszerűen maguk után von-
ták" a Brenta-vidék felé, ahol az Észak-Itáliában szanaszét portyá-
zó m agyar seregek bázisa lett volna. 25 Más kalandozó haclj:íratok
16
ismeretében e feltevés nem tűnik megalapozatlannak. A brentai
csatáról tudósító legrészletesebb kútfő mindenesetre - nem ismer-
ve fel azt, hogy itt taktikai megfutamodásról lehet szó - a megret-
t·rnt magyarok keleti irányban, Kárpát-medencei hazájuk felé
t \) rténő meneküléséről beszél. Eszerint a magyarok még arra is
l1 aj landók lettek volna, hogy „a zsákmányt minden szerzemé-
11 yükkel együtt" visszaszolgáltatják, csak „térhessenek haza bán-
t.1tlanul". Berengárék visszautasították az ajánlatot, s tovább ül-
1lüzték a magyarokat, akik „futva elérkeznek a veronai széles
111 czőkre. A keresztények elővédjei üldözőbe veszik amazok utó-
v(·djeit, és a csatának egy előjátéka kezdődik itt, amelyben a
p()gányoké [a magyaroké] lett a győzelem. Amikor pedig egy
('l't)scbb [itáliai] sereg közeledett, a megkezdett úton tovaszágulda-
11.1 k, nem feledkezve meg a futásról". 26 Az idézett feltételezés
V('l'.int ez a veronai közjáték is arra mutat, hogy a „kalandozók
1'1'iycsült előcsapatai az ellenséggel állandó érintkezésben - hol
11wµ; futamodva, hol meg j elentéktelen küzdelembe bocsátkozva
1 ~a logatták, húzták maguk után Berengár seregét a Brentához,
.111.1 ::i kiszemelt csatatérre, ahol a gondosan elhelyezett oldallesek
111.í r felkészülten várták az elbizakodottságában rendet nem tartó,
1•,1111datlan, a hosszú »üldözésben« kifáradt keresztény sereget". 27
f\ brentai csatáról, amely 899. szeptember 24-én zajlott le, e
1111 1rt sunk ekként tájékoztat: „A Krisztus-imádók [az itáliaiak] és
1 li.í lványimádók [a magyarok] egyszerre érkeztek meg a Brenta
l11l y\>mellé; ugyanis a szerfelett kifáradt lovak nem tették lehető­
' 1 .1 magyarok számára a futást. A két sereg tehát egyszerre
' 11 ri't.:tt oda, s csupán az említett folyó medre választotta el őket
1 1•, y 111 :ístól. A magyarok végre a szerfeletti félelemtől kényszerítve
1111 11.íg<'.:rik, hogy odaadják minden felszerelésüket, foglyaikat,
11 111 h lm fegyverüket és lovaikat, csupán egyet tartva meg belőlük,
11111·,y azon hazamehessenek. H ogy kérésük annál megtisztelőbb
11l'.Yl'll, hozzáteszik még ezenkívül, hogy ha mindenük átadása
111.i11 , a puszta életük m eghagyásával hazaengedik őket, akkor
1111 1 1,Í~»fr ik, hogy soha többé nem fognak Itáliába betörni, s erre
l111 k.1l is kezesül adj ák. De sajnos, a keresztények gőgös felfuval-
l 111 l."tú l elkapatva a pogányokat fenyeget~~~kkel halmozzák el,
111 1111 li ,1 111 :í r le lenn ének győzve. A magyarok tehát e követségük
1111111 1 v11 H'.·1 1yi:ikct vesztve egybegyűjtötték a legvitézebbeket, és ...
l11 vt•dtll'I vigasztalj 5.k egymást„. E buzdító beszédtől visszanyer-
\ 1 lt·l1·kjt· k 1il<'.: tlikct, há ro mfelől lesbe állítanak csapatokat, ők
17
maguk meg a folyón átkelve, egyenesen az ellenség közepébe
rontanak. A keresztények közül ugyanis a legtöbben az alkudozá-
sok miatti hosszas várakozásban kifáradva, táborszerte leszálltak
a lóról, hogy felüdítsék magukat étellel. A magyarok oly hirtelen-
séggel döfték le ezeket, hogy egyeseknek az ételt a torkukban
szúrták át, másokat megakadályoztak a futásban, mivel elvették
a lovukat, és ezektől annál kevésbé féltek, mivel lovak nélkül
látták őket. Futnak tehát a keresztények, dühöngenek a pogá-
nyok, és akik az előbb ajándékokkal sem tudták m egkérlelni őket,
utóbb nem ismerik a kíméletet a könyörgőkkel szemben. Végül
a magyarok, miután legyilkolták és megfutamították a kereszté-
nyeket, dühöngve végigszáguldoznak az ország egész terüle-
tén". 28 A Padovához közeli térségben megvívott brentai csatát
követően a magyarok átkeltek a Pó folyón, s az attól délre eső
vidéket dúlták: Piacenza, R eggio és Modena környéke szenvedett
súlyos károkat.
Az Itáliában kalandozó sereg 899-900 telét a Pó vidékén töltöt-
te, s csak 900 tavaszán tért vissza onnan. Ennek a szokatlan ese-
ménynek az értékeléséhez tudnunk kellene azt, hogy kik és m eny-
nyien vettek részt az itáliai portyázásban. Analógiák alapján lehet
arra gondolni, hogy a legmozgékonyabb elővéd harcolt itt, ugyan-
az, amely már 892-ben laza katonai függésbe vonta a Kárpát-
medence keleti felét. Könnyen lehet, hogy a 899-900. évi észak-
itáliai kalandozás olyan kísérletnek számított, ho gy a pár éve még
Etelközben élő, ám kényszerűen új hazát kereső magyarság to-
vább vonuljon a Kárpát-medencéből. Eszerint nem kizárt a ma-
gyarok Pó-völgyi tartózkodását „honfoglalási kísérlet" -nek ne-
vezni. 29
Az itáliai akcióban részt vevők száma n éhány ezerre tehető.
Ama két forrás kombinációjából, hogy Berengárnak 15 ezer kato-
nája volt, illetve hogy ez háromszorosan múlta felül a magyar
haderőt, 5 ezer fős sereglétszám adódik. Ezt csakis mint felső
határt tekinthetjük. Mivel 880 táján a magyarság - arab kútfő
szerint - 20 ezer lovast tudott kiállítani, 30 így m ég egy akár 5 ezer
fős katonai kontingens is az összes fegyveresek kisebbik részének
(esetleg csak töredékének) számított. A honfoglaló magyarság
létszámának megállapításához is lényegéb en egyedül ez a 20 ezres
seregnagyság nyújt szilárd fogódzót. Vagyis azt kell megbecsül-
nünk: mekkora össznépesség állíthatott ki 20 ezer lovast. Az
arányok lehetőleg helyes megá llapításához nyújt tfo1po11tot az a
18
kürülmény, hogy a IX-X. század fordulóján a magyar társadalom
li'.Tfi népességének zöme fe gyverrel rendelkezett. Az eddigi szak-
11·odalomban a honfoglaló magyarok lélekszámául leggyakr abban
100- 500 ezres szám szerepel. H a pl. 500 ezres honfoglaló magyar-
~.í ggal számolnánk, ez azt j elentené, hogy közülük csak minden
.~S . számított fegyverforgató lovasnak, ha viszont csupán 100
<'ITCssel, akkor meg m inden ötödiket fegyveresnek tekintenénk.
f\ 1.00 ezret kevésnek, az 500 ezret túlságosan soknak ítéljük. 100
t·zcr főre már csak azért sem gondolhatunk, mert ez azt jelentené,
l1ogy gyakorlatilag minden felnőtt férfi egyszersmind fegyveres
vo lt . A 100 ezer főnek a fele a női n emhez tartozott, a másik 50
1·1cr tette ki a férfi nemet. Ezen belül a fiúgyermekek számát 30
t'ter re becsülve, a maradék 20 ezerben az összes felnő tt férfi benne
v.111, azok is, akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt képtelenek
vu lt:ik, avagy m ás irányú kötelezettségeik m iatt kötelezve sem
vo lt:ik a hadakozásra. Ahhoz, hogy 20 ezer fegyverest egy társada-
J, 11 11 ki tudj on állítani, 200 ezer főnyinek kellett lennie. Ezt a
l1u11 foglaló magyarság minim ális létszámának tekinthetjük. 3 1
f\ z Itáliában kalandozó magyarok 900 tavaszán visszavonultak
1111 11:111. Ebben szerepet játszott Amulfnak 899 végén bekövetke-
~1· t t halála, aki itáliai hadjáratukban a megbízó szerepét játszotta .
l lp,ya11akkor távozásukban része volt B eren gár pénzének is, mivel
„ 1t°1'zok és ajándékok adásával rávette az említett magyarokat,
l111gy Itáliából vonuljanak ki mindazzal a zsákmánnyal együtt,
1111 it szereztek". 32 Itália elhagyásához kapcsolódik Pannónia
(V.t f~ y is a Dun ántúl) birtokbavétele, amelyet Arnulf halála meg-
l 111rnyített. Mint egy nyugati forrás hírül adja, az Itáliát elhagyó
111.tgy:irok „ugyanazon az úton tértek vissza, amelyen jöttek,
1l1111\ztítván Pannónia nagy részét" . Ez még aligha jelentette Pan-
111111 i.1elfoglalását, a magyarok csupán a birtokbavételt készítették
1111 n :í ltal, hogy főleg a városokat és monostorokat feldúlták, a
1 il 11 ~~:í go t pedig m egfélemlítették. Pannónia m egszerzésére ezt
1 , • Vt' tŐc n a Kárpát-medence keleti feléből előretörő magyarok
d 1 1lij a nyomán került sor. H ogy elaltassák a bajorok éberségét,
d 1k l·kkor hadban álltak a morvákkal, előbb követséget küldtek
l111n.íj 11k, s alkalmasint felajánlották támogatásukat a m orvák
1 11< ·11 . /\ magyarok hadba is szálltak, az északi Morvaország egy
11 ··~Í· t t' if'o gla ltik, majd rövidesen bajor szövetségeseik ellen for-
il1 il1.1k. „V(i ratlanul erős csapattal és igen nagy sereggel ellensége-
i 11 111(· gro lia 11t(1k L3 ajorországot az Enns folyón túl [a K árpát-
19
 medence felől nézve az Enns folyón innen], úgyhogy egy nap alatt
50 mérföldnyi területen hosszában-széltében , tűzzel-vassal gyil-
kolva és pusztítva, mindent leterítettek. Amikor ezt megtudták
a túlnan lakó bajorok, a fájdalomtól ösztökélve elhatározzák,
hogy sietve szembeszállnak velük; de a magyarok előre értesülvén
erről, mindazzal, amit zsákmányoltak, visszatértek oda, ahonnan
jöttek, saj átjukba, Pannóniába". Az Ennsig (csaknem Linzig) ha-
toló katonai akció szolgáltatott lehetőséget a m agyaroknak arra,
hogy a frank Pannóniát, vagyis a Dunántúlt birtokba vegyék.
Röviddel ezt megelőzően Morvaországtól elfoglalták a Morva és
a Garam folyók közti területet. A 900. évi sikert az sem kérdője­
lezte meg, hogy egy frank előkelő a Duna északi partján győzel­
met aratott a visszavonuló magyarok ellen. Nyugati forrásunk
1200 magyar haláláról ad hírt. Maguk a bajorok is tudták azon-
ban, hogy egyelőre a 900 előtti politikai helyzet nem állítható
helyre. Még a győzelem után is az volt a bajorok legfontosabb
dolga, hogy „az ország védelmére", vagyis a keleti frank biroda-
lom biztonsága érdekében az Enns folyó partj án levő Ennsburgot
fallal vegyék körül.3 3 A m agyar- keleti frank határ 900-ban több
száz kilométerrel nyugatabbra tolódott.
Ezzel a katonai akcióval a Kárpát-medence birtokbavétele befe-
jeződött, de hátravolt még a fegyveres foglalás biztosítása a hatá-
rok kiterjesztése, illetve a visszavételt célzó t ámadás elhárítása
révén . 901-ben a magyarok Karintiára támadtak, de vereséget
szenvedtek.34 A következő évben, 902-ben sikerült megdönteni-
ük Északi-Moráviát, s annak a Morva folyótól nyugatra eső
területe a magyar h ódítás áldozatául esett. 35 903-ban m egint
bajor-magyar háború volt,36 904-ben pedig az elő bbiek tőrb e
csalták és megölték a magyarok egyik vezetőjét, Kurszánt. 37
A honfoglalás eredményei 907-ben kaptak végleges szentesítést.
Ez évben nagy bajor támadás indult a magyarok ellen , am elyet
Germánia királya, Laj os vezetett. A bajor sereg három oszlopban,
a Duna két partján, valamint a Duna vizén haladt kelet felé.
A július első napjaiban lezajlott véres (és bizonnyal több napos)
csata helyéül említett Brezalauspurc, illetve Braslavespurch min-
den valószínűség szerint Pozsonnyal azonos (m ás nézet viszonl
Braszláv várára, Zalavárra gondol lokalizálásakor). A magyarok
tehát megállították a kelet felé törő bajorokat, s az összecsapás :11
ő győzelmüket h ozta.38 A magyarságnak sikerlilt megvetnie .1
lábát a Kárpát-medencében .39
2. FEJEZET
A KALANDOZÓ
HADJÁRATOK
A Dunától az óceánig
,„
kezdődtek.
( ) ,cink kalandozó hadjáratai nem a honfoglalással
111 1Úla ismerünk bizonyosan a magyarokra vonatkozó írott tu-
1, l'•l l .'1sokat, azaz a 830-as évek óta, e forráshelyek szinte kivétel
111 11, ii 1 kalandozó népként és éppen hadjárataikról szólva említik
•I 1 1 /\ 830-as évekből a még Levédiában lakó magyarokat említő
1 1 lq~ korábbi írott kútfő szintén kalandozásaikról szól, illetve
il v:1 11 összefüggésben. Az egyik szerint a kazárok a magyarok
111 111 védekezésül építették fel a Don mellett Sarkel erődjét, 40 a
1111~ 1 ~ s1crint pedig a dunai bolgárok hívására harcoltak magyarok
1 A 1-1>u nánál a macedónokkal. 41 Az Etelközbe átkerült őseink
IH1ll -,1s é vektől kezdődően nyugati irányú portyázásaik során a
1q1.'11-1ncdencén áthatolva jutottak el a frank területekre, s 862-
11 lrgyveresen avatkoztak be az ottani belviszályokba. 42 Két
11m l 111últán, 881 -ben a kabarokkal együtt a mai Ausztria
11111·1(·11 kalandoztak. Ugyanakkor rendszeresek voltak a tőlük
il 1.1 l:t kó szlávok (és oroszok) elleni sarcoló hadjáratok.4 3
ll' lll 1·s évek első felében megsokasodó katonai akcióik a frank-
11111 \ .1vllt:nségeskedéshez kapcsolódtak. 895-ben bizánci felkérés-
! \ • 11·111'.·k azt a hadjáratukat a bolgárok ellen, amely - a besenyő
111 111 I." 111 cllett - a Kárpát-medence birtokbavételét eredményezte.
1\ l1111di >glalás eseménysora nem j elentett t örést a kalandozások-
! 111 , l11 ~í' rn 899- 900-ban már itáliai portyázásra v állalkoztak bizo-
' 11, 111.11„ya r btonai egységek. Nem kizárt, hogy 901-ben újra
11 1'11 1·llrni l~gyveres támadásra került sor. 44 904-905-ben ismét
11 il1il 1,111 k.:i h 11do'.ltak, s Berengár király, a brentai csata vesztese
ltl il .111 .1v,1Llrnztak be a közte és III. Laj os császár között az
1 d l1 ,il1.1 hil'to klúsáért folyó harcokba. 4 5 Néhány, a X . század
1 1• 11 11'1 .q Int l, li:i t(1raik bi'.ltosításaként értékelt katonai akciót -
21
 így a 901. évi karintiait, a 902. évi morvaországit, a 903. évi
bajorországit - kalandozó hadjáratnak is ítélhetjük.
A bizánciak e korbeli tudós császára, Bölcs Leó az általa türkök-
n ek nevezett magyarokról ismereteit elsősorban a 895. évi, bizánci
kezdeményezésre kirobbant magyar- bolgár háború kapcsán sze-
rezte, ám amikor munkáját írta, 904- et követően, már javában
zajlo ttak a Kárpát-medencéből kiindult kalandozások. A magya-
rok - és az azokkal általa azonosnak tekintett VI. századi türkök
- h aditaktikáját ismertető sorainak különös aktualitást kölcsönöz
az a k örülmény, hogy a lényegében itt leírt módon m ent vagy
mehetett végbe a legtöbb portyázó akció a X. század későbbi
évtizedeiben is. A császár szerint „a türkök törzsei fürkészők és
szándékaikat rejtegetők, barátságtalanok és m egbízhatatlanok, és
mi':'el telhetetlen kincsszomj rabjai, semmibe sem veszik az esküt,
sem szerző déseket nem tartanak meg, sem ajándékokkal nem
elégszenek m eg, h anem mielőtt az adottat elfogadnák, fondorla-
ton és szerződésszegésen törik a fejüket. Ügyesen kilesik a kedvező
alkalmakat, és ellenségeiket nem annyira karjukkal és h aderej ük-
kel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szüksége-
sekben való megszorítás útján ... Sok gondot fordítanak rá, h ogy
gyakorolják mag ukat a lóhátról való n yilazásb an is. Követi őket
nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett,
részint pedig sokaság látszatának keltése végett. Nem körülárkolt
táborban táboroznak, mint a rómaiak [bizán ciak), h anem a hábo-
rú napj áig nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legeltetik
lovaik at foly v ást, télen-nyáron ... Őrseiket messzire, sűrűn egy-
m ás mellé helyezik el, nehogy egykönnyen r aj taütés éije ő ket.
A h arcban nem, mint a rómaiak, három hadosztály ban állnak
csatarendbe, hanem különböző ezredekben, tömören összekötve
egymással az ezredek et, melyeket csak kis közök választanak el,
hogy egyetlen csatasornak látszódjanak. A főseregen kívül van
tartalék erejük, melyet kiküldenek tőrbe csalni azokat , akik elővi­
gyázatlanul állnak fel velük szemben, vagy pedig szorongatott
csapatrész m egsegítésére tartogatnak ... J o bbára a távolharcban , a
lesb en állásban, az ellenség bekerítésében , a színlelt meghátrálás-
ban és visszafordulásb an és a szétszóródó harci alakulato kban lelik
k edvüket. H ogyh a pedig m egfutamíto tták ellenfeleiket, minden
egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra
nem gondolva, mint az üldözésre" . A lén yeget illetően hasonló
képet rajzolt a h onfoglaló magyarok haditaktikájáró l egy, a kö-
22
11'.·p-európai hadszínterek től távol élő n yugat- euró pai krónikás is,
.1ki 906- tal zárta munkáját: „karddal csak k eveseket , de sok ezere-
1-..ct ölnek m eg n yilaikkal, am elyeket olyan ügyesen lőnek ki
,:t ,1ru-ijaikról, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni. Ugyanis
.1re vonalban közelről harcolni vagy városokat ostrommal bevenni
ll l'lll tudnak. Előreszáguldó vagy meghátráló lovaikon h arcolnak,
r. y,1kran színlelnek futást is. És nem tudnak sokáig harcolni;
t'gyébként, h a akkora lenne a kitartásu k is, amilyen erős a támadá-
•.11k, akkor elviselhetetlenek lennének. T öbbnyire a heves viad al
l 1izcpén abb ah agyj ák az ü tközetet, és k evéssel utóbb a futásból
Vl\'\Zafordulnak a csatába, és amikor azt hinnéd , h ogy m ár győz­
ll·I. éppen akkor jutsz halálos veszed elembe ... Lovaikon szok tak
1.1111i , gondolkodni, álldogálni és beszélgetni. Gyermekeiket és
•.m lg(tikat n agy szorgalommal tanítják n yilazni."
Nem érdektelen, h ogy Bölcs Leó miben látta a h onfoglaló
111.qwarok gyengéit: „Türk [magyar] ellenfeleinknek h átrányos a
1 1 ·1„l· l ő hiánya, tekintve a magukkal vitt lovak sokaságát. Ütközet
1tl1:1l'.·11 főleg a h adirendben álló gyalogosalakulat fog n agy kárt
11 1111i bennük, amely ártalmukr a van nekik, akik lovasok, és a
l1111'il le nem szállnak; gyalogosan ugyanis nem képesek h elytállni,
11 11111 liogy lóh áton nőttek fel. Hátrán yos nekik a lapályos és puszta
\ 11 lí· I-.. is, továbbá a lovasság sűrű csatasora, m ely szakadatlan
1P,: 111n 11kban van . H átrán yos n ekik a fegyveres kézitusa is és az
11wl1 t(\madások, melyek biztos sikerűek abban az esetben, h a a
1 1111 ,1dúk egyik része hadirendben áll, a m ásik része pedig rejtve
111 ,11.1d." 46 A Kárpá t-medencéből főleg n y ugati irán yban in du lt
111.11•, yar portyázókat egyelőre azonban még nem fenyegette az a
, 1v(·I y, hogy széttagolt, erőtlen frank (német és francia) ellenfele-
d ld i.;m crik gyengéiket. Évtizedekre volt szüksége Nyu gat-
l 11 111p.í11 ak (főleg a ném et királyságnak), h ogy összeszedj e erőit,
li 1 1m ljc politikai megosztottságát, és - saját k ár án tanulva -
11 l1•.11 1l·1jc a magyarokkal szemb en sikeresen alkalmazható hadi-
1 d 111-..:il. Így a kalandozások a X. század első évtizedeiben - az
1 1 11·11k(·11t elszenvedett vereségek ellenére is - felszálló ágb an ,
1 111 11 1·,l·d őbcn voltak mind intenzitásukat, m ind területi kiterje-
il1 •i1 1l-..1· L i ll etően.
1 J 1 tcrii !etet kapcsolt be a kalandozások h atósu garába a 906. évi
11111 I y.1. l ~kkor a Meissen k örnyéki szláv dalamancok felkérésére
\ , 1111 il1 ('gy magyar ser eg Szászországb a. Ez, „miután Szászország-
i• 11 1 11.q•,y i\ldöklést vitt végbe és mérhetetlen zsákmányt szerzett,
23
 v1•.watérve Dalamantiába, szem.be találta magát a magyaroknak
1 1•,y másik seregével. Ezek azzal fenyegetőztek, h ogy h ábor út
111díta nak [szláv] szövetségeseik ellen, m ivel azok n em vették
11:«11 ybc az ő segítségüket, míg az előbbieket oly nagy zsákmány-
111 11 ,1 u ttatták. Így történt azután, h ogy a magyarok másod szor is
\ 1 J', 1µ;pusztították Szászországot, és mivel az első sereg Dalaman-

H tl 1. 111 várta be a m ásodiknak a visszatértét, maga Dalamantia is.. .

•11k "égbe és nyomorúságra jutott". 47 Ami a 899. évi b rentai csata,
1111IVt' a 899-900. évi itáliai portyázás kapcsán még csak gyanítha-
111 volt, hogy tudnillik e hadjáratban a törzsszövetség n em teljes
1 11n11ai ereje vett részt, hanem csak egyik egysége, az perdöntő
l1111111 yságot n yer e 906. évi akció kapcsán. Itt a dalamancok már
l 11 l 1 v tőcn - n em is a magyar törzsszövetség vezetőihez fordultak
1p, lh{·gkéréssel, hanem eleve egy sereget (bizonn yal egy törzs
1 111111.1'iágát) b érelték fel a szászok ellen. A 906. évet követően ,
l t\,tll miután a 907. évi (pozson yi) csatában a magyarok biztosí-
t111 1.1k 11ralmukat a Kárpát-medence, valamint az azzal szom szédos
11 \ 11v,.1li területek felett, mind messzebbre m erészkedtek a portyá-
"' ·„1p.1tok. 908- ban előbb ism ételten Szászországot, majd Türin-
1 111 d(tlt{ik. Itteni csatájukra talán Eisenach m ellett augusztus 3-án
l 111tll1vtett sor. 48 A követk ező évben, 909-ben megint új n émet
11 1 1 1 · 1·. ~(·g, Svábföld (Alamannia) következett soron a k alan dozá-
111 1111tl- nctében . E p ortya szintén a nyári h ónapokban zajlott le,
111n 1 l 1lil iusi és augusztusi dátumokat ismerünk a magyarok ez évi
ti ti o ld i pusztításairól. A h onfoglalást közvetlenül előidéző ese-
1111 11 y<' k óta ekkor érte az első katonai vereség őseinket. Arnulf

l 1q11 1 herceg a Pocking melletti Rottnál legyőzte a kalandozó-

i '1 11'
'1 il 1•1t·sc11 indult a 910. évi portyázó akció. Bajorországon ke-
1 111 I vo nultak fel, majd ez évben első ütközetüket a sváb okkal
I'\ 111:•1111 11 µ; m ellett, a Lech-mezőn vívták meg. Itt ugyan azt a
l11 d11.tl, 11k:íj ukat alkalmazták, amely már feltehetően a brentai
1 1111 l11H'l is eredmén yezte: futást színlelve vonultak vissza, s ilyen
1111 11 11 111 111.1 gukra vonták a támadásba lendülő és gyanútlan ellen-
i" 1 /\ 111 i ko r az besétált a magyarok gyűrűjébe, körbefogták és
1 \.di ~ncgc t m egsemmisítették. Ez az ütközet június 12-én
ql 1111 lt'. /\ L<.: ch menti csatát követően a kalandozók „keresztül-
11•, 1il.l11111.1k a bajorok, svábok, frankok és szászok országán,
1111111 11 111 klpt'rzsclvc". Ennek során harcoltak első ízben a n éme-
t 1 1p,v 111.h1k tarto111 511 ya , f-rankföld (Franconia) ellen , ahol csatá-

25
ra június 22-én került sor. Visszaútjukban azonban a bajoroktól
vereséget szenvedtek az Erding melletti N euchingnél. A sikertelen
befejezés ellenére a magyarok több német tartományból (a bajo-
roktól, sváboktól, frankoktól) rendszeres évi adót hajtottak be.50
A kalandozók 911. évi portyája azért nevezetes, mert ebben az
esztendőben keltek át először a Rajna folyón , s intéztek támadást
Burgundia ellen. 5 1 A 912. évi katonai akció irányát, amely Frank-
föld és Türingia ellen irányult, 52 mindenekelő tt az befolyásolta,
hogy 911 végén a gyermek Laj os (a 907. évi pozsonyi csata
vesztese) halálával a frank Konrád lett Germánia királya. A ma-
gyarok frankföldi tám adása az új német uralkodó adój ának kicsi-
karását célozta. 913-ban ismét a Rajnán túli területre vezettek
hadat a magyarok, s egészen Burgundiáig hatoltak. Visszaútjuk-
ban azonban az Inn folyó mellett a bajorok minden eddiginél
súlyosabb vereséget mértek rájuk. Ha lehet hinni egy forrásunk
tudósításának, Arnulf bajor herceg tökéletesen alkalmazta ellenük
saját haditaktikájukat: cselt vetett a magyaroknak, serege zömét
elrej tette, hogy alkalmas időpontban váratlanul bevethetők legye-
nek, míg kis létszámú csapattal futást színlelt. A m agyarok hossza-
san üldözték e bajor csapatot, ám amikor tábort ütve győzelmi
ünnepbe kezdtek, a rejtekhelyről előjött Arnulf katonaságának
színe-j ava, s nagy vérfürdőt rendezett soraikban. Van olyan kút-
főnk, amely mindössze 30 magyar harcos megmeneküléséről tud,
a tö bbi a csatatéren maradt vagy az Innbe veszett. 53
A 899 óta eltelt másfél évtized alatt elő deink minden évben
vezettek külországi hadjáratot vagy - mint 907-ben - nekik kellett
saját szállásterületükön belül harcolniuk az ellenséggel. A 914.
esztendő az első olyan év, amely szünetet j elent a p ortyázó katonai
akciók történetében. Szerepet játszh atott ebben az előző évi Inn
menti súlyos vereség, valamint az, hogy a n émet belviszályok
következtében többszöri legyőzőjük, Arnulf bajor herceg Ma-
gyarországra menekült.54 915- ben aztán ismét folytatódtak a
kalandozások. Ebben az esztendőben „a magyarok az egész Sváb-
földet tűzzel-vassal pusztították, egész Türingiát és Szászországot
bejárták, és egészen a fuldai m onostorig m entek ". E hadjárat
kapcsán jutottak el a dán határig vagy éppen D ániába. E kalando-
zó hadjárat utolsó eseményeként Fuldánál kudarc várt rájuk; a
kolostor apátja sikeresen ellenállt az ostromlóknak, s visszavetette
őket. 5 5 N em kizárt, hogy a Bajorországban 916-ban sikereket
elérő Arnulf herceg magyar tám ogatást élvezett. 56 Bizon yos vi-
26
1111t, hogy egy újabb portyázó hadjáratnak már 916 vegen -
11 li.ít viszonylag szokatlan időben - el kellett indulnia, mivel
l l 11l'I lerombolására 917. j anuár 21-én került sor. Ezt követően a
1 tl .111dozók Elzász, m aj d első ízben Lotaringia ellen támadtak. 57
•11 / .1z első olyan év, amelyből tudomásunk van arról, hogy
1t~ y.1i'on esztendőben két irányban hadakoztak. Míg egyik sere-
111 1k Nyugat-Euró pát pusztította, addig egy m ásik csapat bolgár
11vclségben vett részt a Fekete-tenger parti Ankhialosz mellett
1111 1\ v ívott csatában a bizánciak ellen, amely Simeon bolgár ural-
l 111 lt1 győzelmével végződö tt. 58
f\ küvctkező esztendőből, 918-ból nincs hírünk magyar katonai
d 111'1ról. A 919. évi portyázást elsősorban a Germániában 918-ban
111 l.1\ vctkezett változás magyarázza. Konrád király halálát köve-
1111 11 1 knrik szász herceg lépett a trónra. Egy forrásunk nyíltan
1111 f', 111 ondja: a németországi trónváltásrólhallva a magyarok arról
111 ~1 í· l gt:ttek egymás között, hogy „nem kis csapatot gyftj tve
dlp 111k lóra, és vizsgáljuk m eg, vajon Henrik király hajlandó- e
1 1wkii nk járó adót megfizetni. Mert hogyha nem különbözik a
t 111ti 11 királytól - mint hisszük - , akkor öldöklés és m érhetetlen
111 .,„.,'.I. pusztítja el országát". A m agyarok beváltották fenyegeté-
1il 1·1. mert végigdúlták Szászországot, s Püch en m ellett magára
11111 11 k királyra m értek vereséget. Bizonytalan , hogy a Szászor-
11•, h.111 járt kalandozók vagy pedig egy másik sereg jutott-e el
11111'. 1·hhen az évben a Rajnán túli Lotaringiába, amelyet ugyan-
' ~ 1I. 1111.: gsarcoltak. Károly francia király csatára készült ellenük,
.11 111·111 gyűlt össze elegendő katonája.
l 1„yctlen forrásunk a magyarok 919. évi itáliai hadjáratáról is
' il ~· 1 Nem kizárt, hogy ezzel azonosnak tekinthető az az itáliai
111111:1i akció , amelynek dátumaként 920. februárt ismerjük. 60
\ 1 1 1 vc tkező néhány év kalandozó hadjáratainak időpontj ai kü-
11111'11·11 sem m entesek a problém áktól. Így mindenekelőtt bizony-
111.111 , l1ogy Verdun felgyújtása 921-ben volt-e, avagy a 917. évi
1 ' 11·1 li·:111ciaországi portyázáshoz kapcsolható-e inkább. 6 1 922:
f, 111 11,í r 'l-én a Dursac és Bugat vezette csapatok már Apuliában
( I ' 11 1){:1- Itál iában) hadakoztak . (A Dursac n evet nem tudjuk
11111·.hí:t liatóan magyarázni, a Bugat név pedig Bogátnak hangoz-
11 111111.) l\:t,t megelőzhette észak-itáliai szereplésük, ahol talán Be-
' ' 1q•„1r kirfi ly hívásá ra jelenhettek meg, aki immár sok év óta
111 1d v(' rt'S {: v i adó fi zetésével tudhatta magát a magyarok „szövet-
' n1 •,(·111·k ". lk rcngárt éppen 922-ben űzték ki Itáliából, s helyébe
27
Rudolfot, Gallia C isalpina királyát hívták be. Verona és Brescia
között a magyarok győzelmet arattak Rudolf lombard hívei
felett. Ez az itáliai hadjárat tehát még 921 végén kellett hogy
induljon, s 921 /922 telét a portyázók Itáliában tölthették. 62
Újabb egyévi szünet után, 924-ben folytatódtak a magyar
kalandozások. Ekkor ismét Berengár király hívta segítségül őket,
akik Salardus (magyarosan Szalárd) vezetésével törtek be Itáliába,
s március 15-én - a dátum megint tél végi hadbaszállásra mutat
- felégették Pavia városát. A pusztítást túlélő paviaiak nagy
mePriyiségű ezüsttel váltották meg életüket és városukat. Ezt
követően a magyarok az Alpokon átkelve Galliát kívánták pusztí-
tani. Alighogy kitették azonban lábukat Itáliából, ellenfelei meg-
ölték Berengár királyt, így a kalandozók galliai terve nem valósult
meg. Rudolf (Berengár riválisa, Gallia Cisalpina királya) és Pro-
vence-i Hugó beszorították a magyarokat az Alpok hegyszorosai
közé. Onnan ugyan úttalan utakon sikerült még kitörniük és a
Földközi-tenger melléki Gothiára támadniuk, de mivel Rudolf és
Hugó nem hagyott fel üldözésükkel, sokan ennek estek áldozatul,
másokat pedig fertőző betegség támadott m eg, s ez okozott kö-
rükben nagy emberveszteséggel járó pusztítást. 63
924-ben egy másik portyázó haderő harcosai Szászországra
törtek , ahol „keresztül-kasul száguldozva ... a városokat és erődí­
tett helyeket tűzbe borították, és mindenfelé akkora öldöklést
vittek végbe, hogy már végső pusztulással fenyegettek". A szá-
szoknak sikerült elfogniuk egy magyar főembert, akit társai min-
denáron igyekeztek kiváltani, nem sajnálták volna érte az aranyat
és az ezüstöt. Henrik király azonban· békét kért az országot foszto-
gató csapatok vezéreitől, akik - miután a foglyot „más ajándékok
kíséretében" m egkapták - ráálltak erre, s kilenc évre békét kötöt-
tek. Henrik a béke megváltása fejében rendszeres évi adót fizetett
a magyaroknak. 64
Újabb egyéves szünet következett a portyázásokban, majd
926-ban ismét messzi útra indultak a kalandozók. Előbb Bajoror-
szágot pusztították, majd Svábföld következett soron. A magya-
rok Sankt Gallen monostorára támadtak, amelynek lakói készül-
tek az ellenállásra, az apáttal az élen a barátok közül többen
fegyvert öltöttek, még a cselédségre is számítottak. A szerzetesek
megerősítettek egy, a monostorhoz közeli helyet, ahová - a
magyarok támadását közvetlenül megelőzően - átvitték legérté-
kesebb kincseiket. Mivel azonban a támadás váratlanul érte a
28
11.11.ítokat, akik ráadásul kételkedtek abban, hogy az ellenség meg-
" 1lt,1nja monostorukat, majdnem elkéstek értékeik menekítésével,
1H· 111 egy kincs ott maradt. A Sankt Gallen-i portyázásról becses
1észletes leírás maradt ránk, úgyszólván az egyetlen, amely
l1·udi, emberközeli képet nyújt a többi forrásban csak alaktalan,
l111 h.'tr tömegként ábrázolt kalandozókról. E leírás szerint a por-
i v.1/'Ú támadások váratlanságát haditaktikájuk idézte elő, mivel a
111 1g y:mág „ugyanis nem egy tömegben portyázott, hanem csapa-
l111 1k(·11t rohanta meg a városokat és falvakat, és mivel senki sem
tll1 l'lltn, azokat kifosztva felgyújtotta, és így váratlanul rohanta
1111 I'· .1 készületlen lakosságot, amerre csak akarta. Az erdőkben is
"·"· vagy néha még kisebb csoportok rejtve előtörtek, mégis
1 l 11"1 és a tüzektől vöröslő ég jelezte, hol vannak az egyes csa-
11
l' t111k •
/\ 111agyarok május 1-énjelentek meg Sankt Gallenben. A szer-
" '•l' k már biztonságos helyre menekültek, csak egy félkegyelmű
li 11 11, 1Icribald maradt vissza a kolostorban, akinek az apát még
11 1 111 .1dta ki évi járandóságát. „Félelem nélkül várta a magyarok
l 111 1(•,(:t", és éppen „nyugodtan sétálgatott", amikor „azok be-
11
1„ 111.111.1k tegzesen, megrakodva fenyegető hajítódárdákkal és nyi-
l 1 l .11. Minden helyiséget gondosan átkutatnak, s bizonyos, hogy
11111 1 kq.~yelmeznek sem a nemnek, sem a kornak. Öt egyedül
1I ti 1.1k csak ott a középen rendületlenül állva. Csodálkoznak rajta,
1111 1 1k.1 rhat, miért nem menekült el. A tisztek eközben megparan-
·d1.1k gyilkolásra kész embereiknek, hogy ne használják fegyve-
' ti 11, (.·, tolmácsok segítségével kifaggatják őt. Amikor észreve-
d , l1ogy félkegyelmű szörnyszülöttel van dolguk, mindnyájan
111 \1 l 1tl'k rajta és megkímélik életét. Szent Gál kőoltárához hozzá
111 11 yt'd11ak, mivel előbb már gyakran csalódtak az ilyesmiben,
111• 11 1\1mtokon és hamvakon kívül semmit sem találtak bennük.
• 1 11 111 <.:gkérdezik bolondjukat, hová rejtették el a helység kincs-
' 11 Mid ő n ez serényen a kincseskamra rejtekajtaj ához vezette
l 1 1, 11-hi) rik azt, de mivel itt csak gyertyatartókat és aranyozott
11 1111.1k.1l ta láltak, amelyeket a sietős m enekülés közben otthagy-
ti 111 llottnkkal fenyegetik m eg őt , mivel rászedte őket . Kettő
1 1tl11k f(· lmászik a haranglábra abban a hitben, hogy a csúcsán
• ' 1 " " " .1r,111 yból való, és nem lehetne az ily nevű helység istene
11tl 1 < ;,tllt-11 védőszentje Gallus volt, ami latinul kakast jelent],
d 11p. y, lt .1 11 e 11wsfémből van öntve. Miközben az egyik erőseb­
" 1 tl1.ql 1k , hoµ;y a lándzsájával lefeszítse, a magasból lezuhan az
29
 udvarba és szörnyethal. A másik ezalatt Isten szentélyének a meg-
gyalázására a keleti homlokzat tetejére mászott, és miközben
hozzákészülődött, hogy a hasát ott kiürítse, hátrazuhant és teljesen
összetörte magát. Amint később Heribald elbeszélte, amikor e
kettőt ajtószárnyak között égették, és a lángot okádó máglya már
hevesen nyaldosta a szemöldökfát és a berakott mennyezetet, bár
dorongokkal többen versenyezve élesztették a tüzet, mégsem
tudták felgyújtani Gallus templomát".
„A kolostor udvarát a tisztek veszik birtokukba és bőségesen
lakomáznak. Heribald is velük együtt úgy belakott, hogy mint
utóbb maga mondogatta, soha jobban. S minthogy azok, szoká-
suk szerint, székek nélkül a zöld fűre ültek az étkezéshez, Heribald
magának és egy foglyul ejtett klerikusnak [papnak] székeket ho-
zott. Azok pedig, miután az áldozati barmok lapockáit és a többi
részeit félig nyersen, kések nélkül, csupán fogaikkal marcangolva
lerágták, a lerágott csontokat tréfából egymáshoz hajigálták. Bort,
amelyet tele csöbrökben középre helyeztek, annyit ivott min-
denki, különbség nélkül, amennyijólesett. Miután pedig a bortól
nekihevültek, mindnyájan elkezdtek rettenetesen kiáltozni iste-
neikhez, a klerikust pedig és a bolondjukat arra kényszerítették,
hogy ugyanezt tegyék. A klerikus peqig, minthogy jól tudta a
nyelvüket, s ezért is tartották m eg életben, velük kiabált, ahogy
csak tudott. Amikor pedig már eleget esztelenkedett az ő nyelvü-
kön, elkezdte könnyezve a szent keresztről szóló, »Szentelj meg
minket« kezdetű antifonát - másnap volt a kereszt feltalálásának
ünnepe [május 3.] -, amelyet maga Heribald is vele énekelt, bár
rekedt volt a hangja. A foglyoknak szokatlan énekére mindnyá-
jan, akik ott voltak, összecsődülnek, és vidámságukat szabadjára
engedve, táncolnak és birkóznak a főemberek előtt. Némelyek
fegyv errel is összecsapva bemutatták, m ennyire járatosak a hadi-
tudományban."
„A kémek az erdőben, amely az erődítmény felé fekszik, sietve
közelednek hirtelen kürtjelzéssel és kiáltozással. Elmondják, hogy
a közelben van egy erődítmény fegyveres csapatokkal megerősít­
ve. Erre a klerikust és Heribaldot ott hagyván egyedül a kolostor-
ban, a férfiak gyorsan kifelé sietnek, ki hogy tud, és ahogy szok-
tatva voltak, előbb, semmint hinné az ember, harcra készen csata-
sorba álltak. Miután pedig meghallották az erődítmény fekvését,
hogy azt nem lehet megostromolni, s hogy arra a helyre az
ostromlók csak egy hosszú és igen keskeny földszoroson, s csak
30
nagy veszteséggel és kétségtelen veszéllyel juthatnának el, s hogy
.11111ak védelmezői, amíg élelemmel rendelkeznek, ha férfiak, so-
l1.1sem fognak meghátrálni az ő tömegük előtt: a kürtökre és a
beszédre csendet parancsolva, eltávoznak azon az úton, amely
l( onstanzba vezet. A falu néhány házát felgyújtják, hogy láthassa-
11,1k - mert az éjszaka már közel volt-, d e a monostort végül is
111 cghagyták, mivel annak istene, Gallus- szerintük- úr volt a tűz
fiilött. Az erődítménybeliek pedig, mivel azt hitték, hogy a mo-
11ostor ég, miután értesültek a távozásukról, rövidített utakon
1 1ild özőbe veszik őket, és a felderítőket, akik a tömeget csak
1.'1volról követték, szembetámadva, néhányat megölnek közülük,
1·1·,y sebesültet pedig fogságba hurcolnak . A többiek, miután vala-
l111gy futással kimenekültek a kezeik közül, kürtjükkel jelt adnak
1 1iimegnek, hogy vigyázzanak. Azok pedig, amilyen gyorsan
1 ••• 1k tudták, elfoglalják a mezőket és a síkságot, és a lehetőséghez
11 1\·rtc n felállítják serényen az arcvonalat, s miután a kocsikat és
111;hbi málhát körben elhelyezték, felváltva őrködnek az éjszakán
11, .1 tö bbiek pedig a fűben elterülve, hallgatagon borozgatnak és
il•i1.111:ik. Kora reggel pedig megrohanják a közeli falvakat, felku-
111 J.Ík és elrabolják, ha valamit az elmenekülők otthagy tak, és
111111dcn épületet felgyújtanak, am ely mellett csak elhaladnak." Az
1 1111 lítménybe eljutó H eribald és a klerikus így formált véleményt
1 '-l.1 11kt Gallent dúló magyarokról: „Amikor pedig pihenőidő "&
1l 111 111 cgkérdezték H eribaldtól, hogyan tetszettek neki Sankt
t, dk n nagyszámú ellenségei: »Hát - szólt - a lehető legjobban.
l l1 p,gy0tck el nekem, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb
1 111 l1nckct láttam volna a mi kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis{\'
1 11 1•,11.1gyob b bőséggel adtak ..~lerikus pedig közbeszólt: »És--
111 1w111 :ikartál volna inni, pofonokkal kényszerítenek rá.« »Nem
1111, 1dn 111 - m ondta H eribald -, az az egy dolog nekem nagyon
111 11 1 1t·tszctt, hogy annyira neveletlenek voltak. Az igazat mon-
d• 111 1 11('ktck: Szen t Gál kolostorában én sohasem láttam még ilyen
1H \ 1•lt·t len embereket. Sem a te mplomban, sem a kolostorban
111 111 vi\clkcdtek vadabbul, mintha kinn a mezőn lettek volna.«"
/\ "i.111 kt Gallent elhagyó magyarok Konstanz külső falait fel-
1 1 11 <' k, dc a város nem jutott kezükre. Elözönlötték a Rajna
111111.l k\-1 p::i rtj át . A déli oldalon tartózkodókat az egyik éjszaka
11 l'1 11 w l ll'n meglepetés érte. „Amikor már az álom és a bor
111\ 111 11t.1 tíkc t, és készületlenek voltak", egy helyi erőkből álló
q1.11 111 t·g roha 11ta ő ket, s nagy pusztítást vitt végbe kö ztük.
31
„'l'.'1rs.1ik pusztu lását a folyón túli ellenség [a magyarság] tétlenül
szemlélte, és haragjukban fegyveresen a folyó partjára futnak
dühösen, és dühüknek eleget téve, számos nyilat kilőnek, és ku-
tyaszerű üvöltéssel rettenetes kiáltozást csapnak", de a győztes
helyi seregvezérnek sikerült a magyaroktól rablott zsákmányt
magával vinnie. Ezt követően a kalandozók Elzászra támadtak,
ahol győzelmet arattak Liutfred ellen, noha maguk is nagy veszte-
ségeket szenvedtek. A portyázó sereg - hihetően annak egy része
- északi irányban Lotaringián átkelve az Ardennek hegységig
jutott, míg m ásik része nyugat felé fordulva Franciaországon át
egészen az Atlanti-óceánig haladt előre. Galliai sikereiket elősegí­
tette, hogy Rudolf király kitért az ütközet elől. A 926. évi kalan-
dozó hadjárat elhúzódására mutat, hogy noha már május 1-én
m egérkeztek Sankt Gallenbe, dc még július 29-én is a keleti frank
területen portyáztak.65 Mindjárt a következő évben, 927- ben X.
János pápa testvérének a hívására vállalkoztak itáliai katonai akci-
óra. Ennek során sikerült visszatérnie megbízójuknak Rómába,
ahonnan riválisai kivetették, a magyarok pedig nem csupán Tos-
canát dúlták fel, hanem Dél-Itáliát, Apuliát is pusztították. 66
Az itáliai hadakozást követően szokatlanul hosszú, hatéves szü-
net következett a magyar kalandozásokban, bár nem lehet kizárni,
hogy kisebb jelentőségű portyázások ezekben az években is tör-
téntek Itáliába. Nem került viszont sor németországi katonai
akcióra, amelynek alapvető oka a Henrik által 924-ben pénzen
vásárolt, kilenc évre szóló béke volt. 933-ban viszont két irányban
is hadra keltek a magyarok. Az itáliai kalandozásról, a puszta
tényen túl, nincs hírünk. 67 Sokkal részletesebb tudósítások szól-
n ak viszont az .ugyancsak 933. évi, Szászország elleni támadásról.
Ennek közvetlen előzményét az szolgáltatta, h ogy - nyilván a
kilencévi béke lejártával - „a magyarok követei a király [Henrik]
elé járultak a szokásos ajándékokért, de az elutasította őket, és azok
üres kézzel tértek vissza hazájukba". Erre a magyarok fegyveresen
indultak Szászországba, s ehhez az akciójukhoz a dalamancoktól
kértek segítséget, de egykori szövetségeseik most nem nyújtottak
nekik támogatást. A magukra maradt portyázók tehát, „amilyen
váratlan támadással csak tudtak, betörnek a türingiaiak határaira,
és azon a földön, ellenség módján, keresztül-kasul száguldoznak.
És itt a bajtársak két csoportra válva, egyesek továbbmentek
n yugat felé, mivel nyugatról és délről akartak betörni Szászor-
szágba. D e a szászok a türingiaiakkal egyidejűleg egyesülve, harc-
32
ba bocsátkoztak velük, és ennek a nyugati seregnek a vezéreit
levágva, a többieket az egész vidéken szétszórták: Ezek k?zül
egyesek az éhség következtében pusztultak el, maso~ a hideg
miatt szóródtak szét, ismét mások levágva vagy fogsagb a esve
nyomorultul elpusztultak, ahogy m egérdemelték" - írja erről az
akcióról a jól értesült szász krónikás.
A keleten maradt magyar sereg egy város ostromához kezdett,
,1111it el is foglalt volna, „ha az éjszaka a látásban nem akadályozta
volna a harcolókat. Mivel azonban ezen az éj szak án értesültek
l:\ rsaik sorsár ól és arról, hogy a király [Henrik] erős sereggel
megérkezett ellenük - a király ugyanis ama hely mellett üt~tt
t:íbort, amelyet Riadénak hívnak -, rémülettel eltelve otthagytak
1:í borukat, és szokásuk szerint, hatalmas tűz- és füstjeleket adva,
.1 szétszéledt csapatokat összegyűjtötték" . A Merseburg m ellett
111árcius 15-én megvívott csatáról egy másik forrásunk ekként
r mlékezik meg. A királynak Merseburg közelébe érkezését köve-
t ően „haladék nélkül megkezdődik az ütközet, és a keresztények
, )ltl alán gyakran hallatszik a szent és csodálatos Kürie eleiszon
„1„tcn irgalmazz!« kiáltás, míg amazok oldalán az ocsmány és
, )rdögi hui, hui" . A szászok - Henrik király tanácsára - „rei:dezett
lt .1dsorokban egyszerre rohamoznak, s nem akad olyan, akt gyor-
•1,1hb lovával megelőzné a lassúbbat, hanem ahogy a király mon-
dlltta, egyik oldalról a pajzsokkal fedve, paj zsaikon f~~fogjá~ a~
,11 la lmatlanná vált nyíllövéseket, azután, ahogy a bolcs ferfiu
ll)cgmondta, gyors rohammal rájuk mennek, úgy, ~ogy ~mazok-
1)()1 nyögések közben előbb tá':ozik az élet, sem~mt, masodsz?r
1\ dő hctnék nyilaik villám ait. Es Isten kegyes apndeka folytan
IH'következett az, hogy amazoknak inkább a futáshoz, semmint
,, 1 satához jött meg a kedvük. Lustának szidják akkor a gyors
p .11 ipát; ezenfelül a melldíszek ékessége és a fegyverek teki~télye
~1· 11 1 nyújt védelmet a m agyaroknak, hanem csak terhet jelent
~1 :unukra . Eldobálják ugyanis íj aikat, szétszórják nyilaikat, sőt
111 dldíszeiket elvetik, h ogy a lovak annál könnyebben futhassa-
11ii k , és csupán a menekülésre van gondjuk. D e a mindenható Isten
írj a a j ámbor középkori krónikás-, aki elvette tőlük a bátorsá-
p,1ir' :1 ha.rcra, megtagadta tőlük a menekülés lehetőségét i~ . Miut~n
1t•l1 :it legyilkolták és m egfutamították a magyarokat, ktszabad1t-
111!.. a fog lyok mérhetetlen tömegét, és a gyászt az öröm énekével
1 ~!' • (· lik fel". A nyugati források elképesztően nagynak ábrázolták
111 111d .1 magyarok seregét, mind személyi veszteségeiket. Az egyik
33
szélsőséget az a forrás jelenti, amely 36 ezer főben, a másik végletet
pedig az a kútfő, amely 100 ezer főben adta meg a magyarok
halottainak számát. A már idézett szász forrásunk egyértelműen
a nehézfegyveres szász csapatok fölényében jelölte meg „a nehéz-
fegyverzet nélküli ellenség", vagyis a magyarok vereségének okát;
szerinte a portyázók az ütközetben nem sok embert vesztettek,
mert „aniikor meglátták a nehézfegyverzetű hadsereget, úgy
megfutamodtak, hogy nyolc mérföldön keresztül alig néhányat
lehetett levágni vagy foglyul ejteni közülük". 6 8 A 933. évi szász-
országi kalandozás igazi balsikere a magyarok számára nem első­
sorban maga a riadei (merseburgi) katonai, csatabeli vereség volt
- hiszen különböző mértékű hadi kudarcok már a megelőző
évtizedekben is érték őket-, hanem az, hogy a kilencévi fegyver-
szünetet jól felhasználó, kellően meg erősödött Henriket, a német
királyt nem tudták az egészen addig rendszeresen behajtott adó
megfizetésére kényszeríteni, továbbá, hogy nagy hasznot hajtó
foglyok nélkül voltak kénytelenek visszatérni Szászországból. 6 9
Hogy maguk a magyarok sem tekintették súlyos kudarcnak a
riadei vereséget, az mutatja: nem okozott törést a kalandozások-
ban, hiszen 934-ben szintén két irányban indultak portyázások.
A nyugat-európai katonai akcióról csak annyi ismerettel rendelke-
zünk, hogy egészen Metzig nyomultak előre a csapatok. 70 Részle-
tesebb híradás maradt ránk a dél felé folytatott hadakozásról,
mivel erről bizánci és arab kútfő is beszámol. A görög forrás
szerint 934 „április havában történt a rómaiak [bizánciak] ellen a
türkök [magyarok] első hadjárata, akik a fővárosig [Konstanti-
nápolyig] száguldván mind en trák lelket zsákmányul ejtettek.
Elküldetett tehát Theophánész patrikiosz ... , hog y egyezséget kös-
sön velük. Theophánész csodálatos módon és okosan járt el velük
szemben, amit csak akart, keresztülvitte, és részükről okosságáért
és leleményességéért sok dicséretben és csodálatban részesült. Ro-
manosz császár pedig tanúságot tett nagylelkűségéről és embersze-
retetétől is, amennyiben nem kímélt semmi pénzt a foglyok
kiszabadításáért". Semmi kétség tehát, hogy a bizánci uralkodó
pénzen szerzett időleges nyugalmat a magyaroktól. Erről a kato-
nai akcióról egy részletes, bár helyenként nehezen értelmezhető
arab forrás szintén megemlékezik. Innen tudjuk, hogy a 934. évi
portyázásban a m agyarok a b esenyőkkel együtt vettek részt, s
előbb W.1.n.d.r város ellen vonultak fel „mintegy 60 ezer lovas-
sal. .. Ezt a sereget nagyobb toborzás és csapatösszevonás nélki.il
34
.i llították ki, egyébként 100 ezer lett volna a számuk". A forrásban
v.írosnak nevezett V/.l.n.d .r-on a dunai bolgárok értendők. E tá-
11 1adás hírére a bizánci császár „12 ezer kereszténnyé lett mohame-
tl ,í n lovast küldött ellenük, akik arab módra, lándzsával voltak
11-lfegyverezve, 50 ezer bizáncival együtt. Nyolc nap alatt érték
1·1 W.l.n.d.r városát. Tábort ütöttek mögötte, majd felvonultak
11. ellenséggel szemben. A türkök [magyarok és besenyők] előző­
h·g már nagy tömeget megöltek W.l.n.d.r népéből, a város lakói
11onban falaik védelmében kitartottak egészen addig, amíg oda
tt(' lll érkeztek a segédcsapatok" . Az első napi .csata eredményekép-
l'('ll a keresztény mohamedánok és a bizánciak „kerültek előnyö­
.1·hb helyzetbe, minthogy kétszer annnyian voltak, mint a tür-
l 11k".
Másnap a besenyő „király" vette át a türk sereg vezetését.
, M i kor megvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelt a
111 hh szárny mellé, mindegyik osztag ezer lovast számlált, ugyan-
IJ', y a bal szárny mellé is. Mikor azután felsorakoztak a csatasorok,
1 1u hb szárny lovasosztagai a bizánciak derékhadára törtek, és
11víl1,á port zúdítottak rá, miközben átmentek a bal szárnyra. A bal
' " r11 y lovasosztagai is felvonultak, és nyílzáport zúdítottak a
l111,í11ciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb
.u ny lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így állandóan folyt, a
l 11v. 1~osztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Maga a türk
p1hh szárny, középliad és bal szárny azonban nem mozdult. A lo-
' ,1•11 1s1.tag ok tovább ' folytatták akciójukat ezres csoportokban:
1 11k, akik a türkök jobb szárnya mellett voltak, elkezdték nyilaz-
11 1 .1 bizánciak bal szárnyát, majd a bizánciak jobb szárnya felé
1111 i •k t:dve, állandó nyilazás közben a bizánci derékhadig is eljutot-
1 d, Azok a lovasosztagok pedig, amelyek a türkök bal szárnya
11wll lí l indultak ki, a bizánci jobb szárnyat nyilazva haladtak a
l111,111 ci bal szárny felé, miközben a derékhadig is eljutottak. A lo-
' 1 ~m1. tagok a bizánci derékhadnál találkoztak, és a leírt módon
• d1t1gatták egymást. Mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedá-
1111k [·s a bizánciak látták, hogy miként bomlanak fel soraik, s
11111 1,y.111 tér rájuk vissza állandóan a nyílzápor, rendezetlen soraik-
1 d l.Í 111 ad ás ba mentek át, s az eddig mozdulatlanul álló türk
1111 l ~t· rt:gc t rohanták meg. A [türk] lovasság utat is nyitott nekik.
111.111.1 azo nban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket.
1 . 1 11 yíl1,(ipor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a
111 1l, \\ I tq;yanis a nyílzápo r után rendezett sorokban végrehajtott
35

támadásukkal megszerezték a győzelmet. Az ő soraik ugyanis
rendezett állapotban maradtak és nem bomlottak fel. A lovasosz-
tagok jobbról és balról száguldoztak. Előkerültek a kardok is.
Elsötétült a láthatár, és sűrűn hangzott a lovasok kiáltása. A bizán-
ciak és a kereszténnyé lett mohamedánok közül mintegy 60 ezren
estek el, úgyhogy a türkök az ő holttesteiken át hágtak fel a város
falára. A város elesett, s a kard nem nyugodott benne napokig,
népét fogságba vitték." A Bulgáriában megvívott csata j ól szem-
lélteti a besenyőkkel szövetkezett magyarok Bölcs Leó által leírt
és más ütközetekből is jól ismert haditaktikáját. Az itt olvasható
sereglétszámok mindenesetre erősen túlzók. A győztes összecsapás
után a türkök Konstantinápoly felé vonultak. A bizánci császárvá-
ros „falai alá érve 40 napig táboroztak ott: Közben a nőket és a
gyermekeket eladták szövetből készült ruhákért, valamint brokát-
és selyemruhákért. A férfiak között azonban nagy ö ldöklést vittek
végbe, és egyet sem hagytak élve közülük, bár néha leöldösték az
asszonyokat és a gyermekeket is. Ezután kiterj esztették portyáikat
ezen a vidéken". 71 Valószínű, hogy a honfoglalás után , 934- et
megelőzően is vezettek a magyarok portyázó akciókat a Balkán-
félszigetre - így pl. a 917. évire vagy talán egy 924 körüli mozgo-
lódásra írott források utalnak -, de a bizánci birodalom, illetve
annak székvárosa elleni első komoly támadásukat 934-ben indítot-
ták.
935-ben ismét távoli útra vállalkoztak a magyarok nyugati
irányban. A Rajnán átkelve Burgundiát és Aquitániát dúlták,
m ajd amikor arról értesültek, hogy Rudolf király felvonult elle-
nük, Itáliába mentek át.72 A 936. évben nincs hírünk magya
portyákról, viszont a 937. évi nagyszabású nyugat-európai kalan
dozás közvetlen előzményei a 936-ban ott bekövetkezett változá-
sokkal voltak kapcsolatosak . A Rajnától nyugatra és keletre egy-
aránt személyi változások történtek a frank államok élén. A n yu-
gati frankoknál (franciáknál) a Karoling-családbeli Lajos került a
trónra, a keleti frankoknál (a németeknél) pedig az elhunyt Henri-
ket, a riadei győző t fia, Ottó váltotta fel. Egy szász forrás szerint
a magyarok 937. évi portyája azért indult, hogy „kipróbálják az
új király (Ottó] vitézségét. Betörtek a Frankföldre, és elhatároz-
ták, hogy ha lehetséges, a nyugati égtáj felől megtámadják Szász-
országot. Amikor pedig erről Ottó király értesült, késedelem
nélkül eléjük sietett erős hadsereggel, megfutamította és határairól
kiűzte őket". Ottó nyugati irányban egészen Metzig üldözte a
36
111agyar okat, akik így nem tudták elérni céljukat, azt, hogy. az .~j
11émet királyt adófizetőjükké tegyék. A Rajnán átkelve Lotanngia~
1.1 támadtak. R eim s környékén megismétlődött a Sankt Gallen-i
rn;t: az egyik magyar a templom tornyán megcsillanó aranyozás
111 iatt mászott fel oda, de a földre zuhant és meghalt. M árcius
.~4-én érték el a P árizstól nem messze levő Sens városát. E dátum
.1rra enged következtetni, hogy a magyarok e por.tyáj~ ~ég a
hideg téli hónapok valamelyikében indulhatott el. Lajos ~1ra1yn,a~
1u.; 111 volt elég ereje ahhoz, hogy megakadályozza franci~?rsza~1
pusztításaikat. Orléans-nál helyi ellenállással kellett megkuzdem-
1tk, de azt legyűrték. Nyugati irányú akc~óik során - a kala.n~oz,á­
•1 nk történetében immár másodízben - eljutottak az Atlantl- ocean
I'·' rtjáig. Visszafelé július· hónapban Burgundiát dúltá.k'. ~ajd . Itáliá-
h.111 fosztogattak. Mélyen behatoltak az Appenmm-felszigetre'.
( :.1pua környékén „mindent elpusztítottak és felprédáltak . .. senki
•w rn akadt, aki ily tömeggel szembeszállhatott volna". Veszélybe
krrült Nápoly is, de végül a csapatok nem ostromolták meg a
vfrost. A Capua környéki nagy győzelem miatt ~lbfzak~d:~ és
1c·1Hérdek zsákmánnyal megrakodva vonultak - n yilvan mar JOCS-
k:1n őszi időben - haza Itáliából, amikor a helyi lakosok által
,tl litott csapdába estek, akik sokakat m egöltek közülük és rablott
lw 1·seiket elvették.73
Nyilván a 937. évi szászországi kudarc adja :U~gy~rá~atát an-
11,1k, hogy a következő évben, 938-ban a portyazok ismet bevo-
11 11lta k oda, ezúttal Türingia felől. Erről a hadjáratukról a gyakran
11 l(·zctt szász forrás ekként számol be: „Régi ellenségeink, a ma-
i', y.1 rok hirtelen betörtek ~z~sz,orsz.ágba, és tá~ort. ü;ve a !3ode
l1tl y6 partj án [Merseburg v1deken~, m~e~ az eg.es: v~~eket ~larasz-
11111·{1k. A táborbó l a hadsereg egyik reszevel kikuldott vezer ezen
,, 11:.pon, estefelé indította el hadtestét ama város felé, amelyet
'1 1r 1crburgnak hívnak. A városiak pedig, meglátván az ellenséget,
,1111r ly részint a m egtett úttól, részint a hatal~as e,~őzés, mi~:t igen
l11lll h5n mozgott, bátran kitörtek a kapukon, es elobb larmajukkal
11•111isztgették őket, végül hirtelen meg~ohanták ,ellenfel~iket, és ·
1111 11lún közülük igen sokat levágtak, es elfogtak lovaik nagy
1t111H:gét néhány hadijelvénnyel együtt, a többieket futá sra ké1?:Y:
~m itctték. Amikor pedig azok a városok, amelyek [a menekulo
111.1gy:iroknak) úrjukba estek, észrevették, hogy ezek m enekülnek,
lqw vcrcikkcl mindenütt szorongatták őket, és miután nagy r,é-
m1kt't leterítették, vezérüket valam i iszapos vízgyűjtőbe beszont-
37
 va, ott megsemmisítették őt. A seregnek a másik része észak fel'
indult, és eg y szláv - cselből - arra a hely re vezette őket, amelye
Drömlingnek n eveznek, ahol a neh éz helyi viszonyok következté-
ben és fegyveres csapatoktól körülzárva ezek elpusztultak, és
szerfölötti rémületet keltettek a többiekben. Ennek a seregnek a
vezére n éh án yadmagával elmen ekült ugyan , de elfog ták , a király
[Ottó] elé vezették, és nagy váltságdíj fejében válto tták ki. Ennek
h allatára az ellenség minden táborát felforgatták, és azok futásban
kerestek m enekülést. " 74 A 937. évi szászországi csorba kiköszörü-
lésére indított hadjárat tehát teljes kudarccal végződött. A korábbi1
évtizedekben oly könnyű zsákmányt kínáló Szászország - előbb
Henrik, majd Ottó királyok céltudatos politikájának következté-
ben - egyre keményebb, feltörhetetlen dióvá vált a portyázó
magyarok számára. A gyors egymásutánban k ét ízben, 937-ben
és 938-ban elszenvedett vereség véget vetett a magyarok szászor-
szági portyáinak. A nyugati irányú kalandozó hadjáratok útján a
930-as évek végére kezdett felépülni az a szilárd „fal", amely
!lleggátolta a magyarok behatolását az ezen túli területekre.
Egyévi szünet után , 940-ben ism ét folytatódtak a m agyar kato-
nai akciók, s ez alkalommal Itália ellen. Áprilisban törtek be az
Appennini- félszigetre, hadakoztak R ó m a közelében , m ajd Rieti-
nél vereséget szen vedtek a longobárdoktól.7 5 941 táján déli irány-
ban akartak h adat vezetni, de nem tudtak átkelni a Dunán bele-
fulladtak annak sodrába, ... közülük csak kevesen maradt~k' élet-
ben s tértek v issza országukba, azok is üres kézzel" . 7 6 A magyarok
942. évi p ort yájáról - a távoli Ibériai-félszigetre - nyugati és arab
források egyaránt táj ékoztatnak. Az előbbi alapján tudjuk, hog
e hadjárat itáliai katonai akcióval kezdődött, d e Hugó király „tí
mérő p énzt ad va, bék ét kötött a magyarokkal, és túszokat kap va
tőlük, kikergette őket Itáliából, és vezetőt adván n ekik, Spanyol-
országba küldte őket". Hugó is pénzen vásárolt tehát bék ét tőlük!
Arab kútfő arról tájékoztat bennünket, hogy a magyarok erős
lovash adser ege a frankok országa (vagyis Dél-Franci.aország) felől
tört b e az Ibériai-félszigetre. Andalúziáb an pusztítottak, arab k é-
zen levő várakat ost romoltak, de Lerida városának m egvívása,
am ely n yolc n apig tartott, n em járt sikerrel. Az élelmiszer és az
abrak hián yáb an vissza kellett vonulniuk, s h azafelé útjukban a
frankoktól súlyos vereséget szenvedtek. Egy m ásik arab forrás is
említést tesz a magyarok Andalúzia és a szintén az Ibériai- félszige-
ten levő Galícia elleni portyáiról. 77
38
A következő esztendőben, 943-ban megint két irányban indul-
t.1k a magyar portyák. A d éli katonai akcióban részt vevők április-
han betörtek a bizánci birodalom területére, végigszáguldozták
C ;örögországot, d e T heophánész patrikiosz békét kötött velük,
.1111ely öt évr e szólt.78 A n y ugat felé induló csapatok csak alig
\ll-40 km-t tettek meg az Enns folyónál levő határuktól számítva
nyugat felé, amiko r az O ttóhoz hű bajor és karantán herceg serege
.1T raun folyó mellett, Wels városánál megállította őket, s augusz-
1m közepén csatában győzelmet aratott felettük. 79 A n yugati
11".Ínyú kalandozások útjában tehát tovább épült az e portyázások-
11.1k gátat vetni hivatott „fal". Többéves szünet után, 947-ben n em
" német területek, h anem Itália felé indultak katonai ak ciók.
f\ sereget Árpád unokája, Taksony vezette. II. Berengár itáliai
k1r:1ly p énzen szerzett békét, azt követően, hogy a magyarok
1·1 ~0sz Otrantóig végig dúlták az Appennini-félszigetet. A sikerek
111dlett veszteség is érte ekkor Itáliában a portyázókat. 80
Miután 947-ben Bajorországban uralomváltás történt, s a Wels-
11(·1 győztes h erceg h alálával Ottó király öccse, H enrik lépett
111 iikébe, a m agyarok m ár 948-ban támadást intéztek ellene. Ezút-
1 ti sem tudtak azonban m élyen behatolni az ellenséges területre,
111 <·rt a mai Nyugat-Ausztria Dunától északra eső részén, köze-
l c · h b ről m eg n em határozható helyen lezajlott ütközetben a bajo-
111 !.. ism ét legyőzték őket . 81 Az összecsap ások egyre közelebb
l 1·1ii ltek a magyar szállásterület n yugati határához, az Enns folyó-
111 · ~ . Határ menti fegyveres villongások leh ettek 949-ben és 950-
l w11 is. Sőt 950-ben Henrik h erceg vezetésével - 43 év ó ta első
11 h t·11 - · n émet sereg lépett magyar földre. H enrik b etört az Enns
l 1 d yl'itól keletre levő szállásterületre, s onnan nagy zsákmánnyal
1•, 1'·rtékcs fo glyokk al tért vissza . 82 A magyarok 951. évi portyájuk
, 1 11 .'111 is elkerülték N émetországot, s Észak-Itálián át vonultak -
11 f\ lpokon átkelve - Aquitaniába, ahol csaknem egész nyáron át
d11 l1.1k és pusztítottak. Visszafelé szintén Itálián át vezetett útjuk.
!\ 111 he n azonban Itália északi részén uralomváltás tö rtént: Ottó
1 11 .í 1y szerezte meg a h atalmat, am elyet m egosztott testvérével,
l l1•11ri k herceggel. A hazatérő csap atok teh át Itáliában belefutottak
1 11{· 111 ctek be, s november végén súlyos ver eséget szenvedtek
t • d11k .11 J 951 végére tehát immár a Balti-tengertől az Adriai-,
il lt 1vc a L i gu~-tengerig húzódott az a „fal", amely a nyugatra járó
1 .1l.11 1dozók útját zárta cl. Ekkor úgy tűnt, a n émet fej edelmek
\ 1 t'. lcg t•ltorla szolt:ík az utat a m agyar portyák elől.
39
 E több évtizedes szívós munkával megépített „falon" azonban
még egy alkalommal rés támadt. 953-ban ugyanis Ottó király
ellen belső lázadás tört ki, amelynek élén közeli rokonai álltak:
Liudolf herceg, a fia, valamint Vörös Konrád lotaringiai herceg,
a veje. A magyarokat 954 elején a lázadó hercegek hívták be
Németországba. Karintián át vonultak fel Bajorországba, majd
onnan Frankföldre. Ottó király a magyarok megjelenésének híré-
re hadba szállt, de Liudolf nem apja ellen vezette alkalmi szövetsé-
geseit, hanem továbbküldte őket nyugat felé. A magyarok márci-
us 1-én keltek át a R ajnán - ami megint korai, téli időszakban
történt hadba vonulásukról vall - , s ettől k ezdve a másik lázadó
herceg, Konrád vezette őket saját személyes ellenfelei ellen. Az
észak felé fordult lovascsapatok végigpusztították a mai Belgium
területét, ütközetet vívtak a lobbes-i m onostor mellett, majd
Cambrai városa alatt április első napjaiban. Ez utóbbi ostroma
során vesztették el a kalandozók a seregüket vezető Bulcsúnak az
öccsét vagy unokaöccsét, aki kevesedmagával a városfalak kikém-
lelésére indult, de társai magára hagyták, s így a városiak fogságá-
ba került. Azok megölték, s fejét a fal tetejére tűzték ki. Bulcsú
meg akarta bosszulni közeli rokona halálát, de nem tudta az
ostromot sikerrel befejezni. Ekkor a magyarok azt ajánlották fel,
hogy a fej ellenében minden foglyukról és zsákmányukról lem on-
danak, s békét kötnek. A cambrai-iak visszautasították ezt az
ajánlatot, s emiatt el kellett viselniük azt, hogy az ostromlók
tűzhalálra ítélték a be nem vett várost, s égő nyilakat lőttek rá.
A védők azonban eloltották a tüzet, s megakadályozták , hogy
város az ellenség kezére kerüljön. A magyarok viszont a váraljá
elpusztították, foglyaikat megölték. A sikertelen ostrom utá
délre fordultak. Franciaországot dúlták, majd Burgundiában nem
kevesen estek áldozatul a csatáknak és a betegségeknek. A meg-
maradottak Itálián át tértek haza .8 4
A következő év, 955 első felében, miután a belső lázadás fészke,
R egensburg Ottó kezére jutott, a lázadó hercegek meghódoltak
a királynak. Szász forrásból tudjuk, hogy „Ottó király, amikor
július 1-e körül Szászországba bevonult, szembetalálkozott a ma-
gyarok követeivel, akik mintegy a régi hűség és barátság kedvéért
látogatták m eg, valójában azonban, mint egyesek hitték, azért,
mivel a polgárháború kitörésére számítottak". Alighogy néhány-
napi tartózkodás után „némi ajándékkal megajándékozva békében
elbocsátotta őket", hírt szerzett arról, hogy a magyarok betörtek
40
a német királyságba. A portyázók itt minden bizonnyal a belviszá-
lyok folytatódására számítottak, amelyek - hitük szerint - 954-hez
hasonlóan 955-ben is akadálytalan áthatolást biztosítanak N émet-
országon keresztül, és bőséges zsákmányt ígértek. Tudhattak arról
is, hogy a szászok és a velük keletről szomszédos szláv fejedelmek
között már 955 első felében fegyveres összecsapásokra került sor,
.1mi nehezítette Ottó helyzetét. A magyarok július közepén tör-
hettek be Bajorországba, a Duna és az Alpok pereme között
pusztítottak. A Lech folyón átkelve Svábföldre támadtak, elvo-
11ultak Augsburg mellett, s annak vidékét - a Dunától az Iller
li>lyóig - feldúlták. Az addig a környéken szanaszét portyázó
Í's zsákmányszerző magyarok augusztus elején gyűlhettek össze,
l1ogy megostromolják Augsburgot.
A város nem készült fel tartós ostromra, s a 954. évi polgárhá-
ború pusztításai következtében nem is volt sok esélye egy na-
11yobb támadás kivédésére. Erősítést jelentett viszont számára,
l1ogy a környékbeli lakosság egy része behúzódott oda, s részt vett
,, védelemben. A magyarok előbb állandó rohamokkal zaklatták
,, védőket, majd koncentrált támadást intéztek a keleti kapu ellen,
,1111.cly a Lech folyó fölé magasodott. A védelmet a város püspöke,
,,., utóbb szentté avatott Ulrich (Udalrik) vezette. A keleti kapu
111 cgrohamozásának legvalószínűbb dátuma augusztus 8-a. Az
'"' romlók nagy erővel támadtak„ de „a püspök katonái a kapu
1li'ítt vitézül harcolva ellenálltak nekik mindaddig, amíg a magya-
111k közül egy, aki a csatában a többiek előtt kivált, és akinek a
vc•:t,ctésébe és kiválóságába vetették m inden bizalmukat az ütközet
1il1:jén, levágva el nem terült. A többiek végül is, amikor látták
1t l l1oltan a földre zuhanni, nagy félelem és siránkozás közben
1l1 ,1gadták, és visszatértek a táborba" . Augusztus 8-ról 9-re virra-
111 1(jszakán a magyarok minden oldalról körbekerítették, ostrom-
" ytÍ rűbe fogták a várost. A falak lerombolása érdekében ostrom-
ltr•pckct vonultattak fel. 9-én reggel már éppen hozzákezdtek
\ 1 tlna a város megvívásához, amikor tudomásukra jutott, hogy
11 cgl:vel együtt Augsburg közelébe érkezett Ottó király. E hír
l1 ,dl.1tftra - mint egy megbízható német forrás írja - a magyarok
l 11.í lya (azaz vezére) „megfúvatta az egész sereg előtt ismeretes
1 111 tjl:t, amelynek hangjára az egész hadsereg abbahagyta a város
11•11 1 nn1 ft t, és sietve gyülekezett a király megbeszélésére. A király
I '' d 1g megbeszélve velük a dolgot . .. elállt a város ostromától, és
1l111d1 dt a dic~őségcs király [Ottó] ellen, azzal a számítással, hogy
41
 őt levervén, győz­ A csata azonban váratlan módon kezdődö tt el, a szász krónikás
tesként visszatér, és v avai szerint „másként következtek be az események, mint ahogy
---„ a várost és az egész 1.1németekJ gondolták. Mert a magyarok semmit nem késlekedve
,,,..- a magyar sereg
/ visszavonulásának országot szabadon .1tkeltek a Lech folyón, és megkerülve a hadsereget, nyilaikkal az
;!- a magyar s iránya
birtokába veszi".
e-•~~~
, ~~ \\
~
o'+ irá~~9~rno._..9~
~
Ottó király az
11tolsó légiót kezdték el ingerelni. Hatalmas kiáltozással indították
111l·g a támadást, és miután némelyeket levágtak, másokat foglyul
~„
.i.Qo.,.~~ (
~· augusztus 9-i napot 1'1lcttek, hatalmukba kerítve az egész poggyászt, a légió többi
~
....,. o~ \ 'o e •
"' a csatára való elő­
sa ~t a~~' ~ kgyvereseit futásra kényszerítették. Hasonló módon támadták
e
,._
„,
~~ ·~0~
~~'41" ">~
, ........ Gunzenié
készülettel töltötte.
Az Augsburg m el-
11 11·g a hetedik és hatodik légiót, és miután legnagyobb részüket
•,1{·tszórták, megfutamították őket. A király [Ottó J pedig, amikor
letti táborban csat- 111\'gtudta, hogy az ütközet kedvezőtlenül alakul, és hogy a hát-
a német sereg \ _
mozgási iránya \agyar tábor ? lakozott hozzá a ' 1·dcsapatok veszélyben forognak, odaküldte Konrád herceget a
védők egy része, 1ll'gyedik légióval, aki a foglyokat kiszabadította, a zsákmányt
valamint veje, Vö- 1 11itötte kezükből, és az ellenség portyázó csapatait messzire elűz­
3. Az augsburgi csata, 955 rös Konrád. Köl- '' /\z ellenfél portyázó csapatainak a szétszórása után győztes
csönösen folytak a l11d1jclvényekkel tér vissza Konrád herceg a királyhoz". Ottó
felderítések, a szem- 111.1g:1 is beavatkozott a küzdelembe. A magyarok kénytelenek
ben álló felek pontos ismeretekkel rendelkeztek egymás helyzetét \ 1ill.1k elfogadni - az előre felállított hadrend felbomlása folytán
illetően. Augusztus 10-e hajnalán a német sereg felkerekedett .1 számukra előny telen kézitusát, amely a nehézfegyverzetű
táborából. Amint megbízható szász forrásunk írja: „A sereget 111•1111: t sereg számára volt kedvező. Bár súlyos veszteségek érték
egyenetlen és nehéz terepen vezetik, hogy az ellensé~n~k ne , 11í·111 ct sereget - Konrád herceget egy torkába fúródó nyíl ölte
adjanak alkalmat arra, hogy zavarják a csapatokat ny1la1kkal, 1111·g. s életét vesztette Ulrich püspök testvére is -, de a csatában
amelyeket kíméletlenül használnak a cserjések védelme alatt. Az 1111·1•,is ők kerekedtek felül. A magyarok közül a bátrabbak m egkí-
első második és harmadik légiót a bajorok alkották, akiknek élén 111·1ték az ellenállást, de „amikor látták, hogy társaik hátat fordí-
He~rik herceg tisztjei voltak, mivel maga a herceg nem vett részt t 111.1k, megrémülve és a mieink [a németek) közé keveredve,
ebben a háborúban, ugyanis betegség gyötörte testét, amelyben 1 11111\Ztíttatnak. A többiek közül pedig egyesek fáradt lovaikon
meg is halt. A negyedik légiót a frankok képezték, akiknek vezére 111 11l L'11nek a közeli falvakba, és ott fegyveresektől körülfogva a
és gondviselője Konrád herceg volt. Az ötödik légióban, amely 1 d,1kk:t1 együtt elégnek. Mások a közeli [LechJ folyón átúsztatva,
a legnagyobb volt, és amelyet királyi légiónak is neveztek, vonult 1111 V(' I :i túlsó part nem tudja befogadni a vízből kilépőket, a folyó
maga az uralkodó, a sok ezer katona közül kiválogatott vitézektől 1 l .111 lrnja őket, és elpusztulnak". Az Augsburg közelében, a Lech-
és a serény ifjúságtól mintegy sánccal körülvéve ... A hatodik és 11 11 11i 11 955. augusztus 10-én megvívott csata a kalandozók súlyos
hetedik légiót a svábok alkották, élükön Burcharddal [sváb her- 1 1 t•,(·gé vel végződött. A kudarcot tetézte, hogy a németek nem
ceggel), akinek a felesége a király testvér,ének a le~nya v~lt. , 11v,n lték szabadon m enekülni a legyőzö tt magyarokat, hanem
A nyolcadik légióban csehek voltak, ezer valogatott v1tez, akik- 111\ ,1hh iildözték őket a Lech jobb partján is. Ottó király őrizet alá
nek fegyverei jobbak voltak, mint a szerencséjük . Ennél a ~égión~l \ , 111· .1 környező folyók összes révj c:;it és gázlóit. A menekülők
volt minden málha és útipoggyász, mintha ez lenne a legb1ztonsa- 1111•, 11 wlus 11-én, a Lech-mező keleti részén csatára kényszerültek
gosabb, minthogy ez képezte az utóvédet". A német sere~ a~ba,n 1 l l11bí'.l:'1v herceg vezette és a németekkel szövetséges cseh sereg-
a tudatban nyomult előre, hogy a magyarok a Lech folyo tulso, i'·' 1, ' vn cséget szenvedtek ettől. A menekülés az újabb kudarc
jobb partján vannak. l111.".'11 .1 111ég fcjvesztettebbé vált. Ugyanakkor a magyarokat,
d 1k C:1w.1k.1 érkeztek a révekhez, „a hajósok részint a folyókba

42 43
 si.ill ycsztt:ttl-k, részint 111 <:gölc(·k. /\kik 111(•gi-. l" " ' "' 1•1tl'k, a:wk
gyilkolták le, ak ik a partokat ő ri zt6 k . .Egycd t·11 111 .11 , l'gyctlcn
kerülő utat sem tudtak maguknak találni anélkii l, l1ogy 11c várt
volna rájuk nyilvánvalóan - írja a megbízható n y uga ti forrás -
Isten bosszúja". N émet kézre kerültek a m agyarok vezérei, Bul-
csú, Lél és Súr is; őket haladéktalanul Regensburgba szállították,
s ott augusztus 15-én akasztófán végezték ki. Csak a hagyomány
szépítette meg utóbb ezt a szégyenletes eseményt azáltal, hogy Lél
kürtjével agyonütö tte a németek császárát. Nem ismerjük azon-
ban az ütközetben részt vettek és elesettek pontos számát, bár más
vonatkozásban m egbízható forrás a magyar sereg 100 ezres létszá-
máról szól, egyéb hagyomány 26 ezer német és 128 ezer magyar
harcosról tud. Ezt mindenképpen túlzásnak kell tekinteni. A ma
elfogadott (vagy elfogadható) nézet szerint a kalandozók kétségte-
len számbeli fölényét a német sereg 3- 4 ezres létszámához viszo-
nyíthatjuk. Azt roppant valószínűnek tartjuk, hogy 955-ben igen
jelentős, a korábbi években megszokottnál bizonnyal népesebb
magyar hadsereg vett részt a balul végződött katonai vállalkozás-
ban, amely nyugat felé az utolsó volt. 85
Ezt követően már csak déli irán yban vezettek a magyarok
kalandozó hadjáratokat. 959 áprilisában a bizánci birodalo m elleni
katonai akció során egészen „a fővárosig [Konstantinápolyig]
száguldottak, minden trák lelket zsákmányukká tettek és sok
prédát szereztek". A bizánci had azonban egy éjszaka raj tuk ütött,
„s levágták és leverték őket, zsák mányt és foglyokat szerezve.
Azok pedig a nagy veszteség és vereség miatt m egszégyenülve
visszatértek saját földjükre". A hagyomány feltehetően ezzel a
hadjárattal kapcsolatban őrizte m eg és színezte ki Botond történe-
tét, aki Konstantinápoly falai alatt párviadalban legyőzte a görög
óriást. 86 Két év múltán, 961-ben újabb jelentős haderő csapott be
Bizánc területére, s a császári hadvezér nem is merte csekélyebb
számú katonaságával felvenni velük a harcot, hanem rejtve készí-
tette elő támadását . „Erdőkön át titkon o dalopódzo tt, a hunok
[magyarok] táborát a távolból m egszemlélte, és tömegüket pon-
tosan megbecsülte, éjnek éjszakáján háromfelé osztott sereggel
rátört a szküthákra [magyarokra], és a hirtelen támadással a legrö-
videbb idő alatt olyan öldöklést vitt végbe, hogy a m egszámlálha-
tatlan tömegből nem sokan menekültek meg." 87 Újabb adatunk
968-ból van a délen kalandozó magyarokról. Ekkor Thesszaloniké
mellett 300 portyázó elfogott 500 görögöt, akiket - n yilván
44
l11Hn lykt'• 111 M.1 g y. 11w ~1-.íg r.1 v1ll t·k. l\1- .1 ~ i k e r b(tcorított fel
M.11 1'd(ll 11.í h.111, l(n11'it.111ti11.ípo lyr6 I 11t 111 111 csszc 200 magyart,
l11 11i.y li.l\onl ú t sd cktdj 6k. Mivel v i ssza térőben a szűk úton vigyá-
11l,1111d vo11 ult:1k, köúilük 40-en fogságba estek, s ezeket a bizánci
1 1'11 :i r Lcstő rc i közé sorozta be. 8 s
J\1- 11to lsó déli irányú magyar kalandozás egy, az oroszokkal,
1 l u tlg frokka l és a bcscn yőkkel közösen indított, Bizánc elleni
1 ll 111 1.1i. akció so rán 970-ben történt. A szövetséges seregek „átkel-
' ' 1 ,1 llalkán-hegységen, és m iután tábort ütöttek Arkad iupolisz
f 1l.1111.1 k közelében, és o tt vár ták a h áborús összecsapást, egész
l 1,1k1,ít felégették és kifosztották„ . A barbárok három részre
1 dt .1k osztva (ugyanis a bo lgárok és oroszok tették ki az első részt,
1 111 1kök [magyarok] ön magukban külön voltak, a besenyők
l1 1 ~111 d ú képpen) . " A bizánci sereg előbb a b esenyők haderejét
1111 11 1.;olta fel, majd a hosszabb ideig eldöntetlenül folyt csata
1 f',1 11 is a győzelmükkel ért véget. A vesztes sereg pusztulása
• 1k11t m hasonló lehetett, mint amilyent a magyarok 955-ben
A11 11.~h u rgnál szen vedtek el: a szövetségesek „megfutamodtak, és
111 111 1t·lcnül, nag y ren detlenségben menekültek. Kö vetik őket a
111 111.1i ~1k [bizánciak], s ez egész mezőt hullákkal borítják. Foglyok
1 ~ 11·1iiltck kézre, többen, mint az elesettek. Kevés kivétellel vala-
11111111 yi túlélő' sebesült volt. S nem került volna ki senki sem a
\ 1vl'.· lyből, ha a leszálló éjszaka nem akadályozta volna meg a
111111.1iakat az üldözésben. A sok tízezernyi barbárból - írja a
l111.11 1ci forrás- mindössze néhány menekült meg." 89 Az arkadiu-
1" il l\Zi vereséggel véglegesen lezárultak a magyar kalandozások.
/\ 111 cgerősödő bizánci birodalom ellenében a portyázásoknak
11 111 11ár nem lehetett esélyük a sikerre. A bizánciak által húzott
,l,d" délen is útját állta a katonai akcióknak.
J\. magyarok 899 és 970 között legkevesebb 47 hadjáratot vezet-
lt k (38-at n y ugat, 9- et dél felé) . Bizonyosra vehető, hogy ezek a
-1.1mok - közelebbről nem ismert, csak általánosságban említett
11.Hljáratok ide sorolásával - növelhetők, amint rendelkezünk in-
l11rn1ációval azt illetően is, hogy északi irányban (a Kárpátoktól
1~·1 .1kra levő fehér horvátok ellen), valamint dél-délny ugat felé (az
Ad ria melléki horvátok és a tőlük keletre élő szerbek ellen ) is
l 1ti ytattak - esetleg megismétlődő - katonai akciókat. 90 A kalan-
ilnzfisok lezárultak, a portyázások keltette hadi zaj elcsitulása egy-
•tl .ínt nagy j elentőségű volt m ind Európa, mind pedig a magyarok
•1 1ámára. 91
 3. FEJEZET
AZ ÁLLAMALAPÍTÁS
ÉS A FIATAL ÁLLAM
VÁLSÁGA .
A befelé fordulás évtizedei
M iután lezárultak a magyar kalandozó hadjáratok, a német
területen megerősödött királyi hatalom 962-ben császárivá válto-
zott át, s lendületet kapott a keleti irányú terjeszkedé,s. A haso~ló~
képpen erőt gyűjtött Bizánc 970 után nem, csupan ~ to~a?~1
magyar portyáknak emelt gátat, hanem hozzakezdett eszaki ua-
nyú hódítás~,°z, amely a Dunát~_l délre e,lte~ülő bolgár _áll~n:ot
fenyegette elsosorban. A magyar torzsek Karpat-medence1 szallas-
területe egy csapásra két, terjeszkedésre vágyó császárság erővona­
lába került. Miután a kalandozások nem oldották meg a belső
társadalmi feszültséget, amelyre pedig hivatva lettek volna, a
válságból való kilábolásnak új módját kellett megtalálniuk. A ma-
gyar társadalom a maga problémáit és ellentmondásait 955, _illetve
970 után többé nem „vitte ki" az országból, azaz nem idegen
földön, Nyugat-, illetve Dél-Európában kísérelte meg megoldani,
hanem arra kényszerült, hogy ezt saját földjén tegye meg. A
egyre határozottabb arcélt öltő társadalmi csoport, az előkelők
köre immár többé nem más országok rovására jutott gazdagság-
hoz és kincshez, hanem saját területén próbálta ezt megszerezni.
Ehhez viszont erőszakszervezetre volt szükség. Napirendre került
a magyar állam kialakulása.
Kései, X II. századi nyugati források meglepően életteli és fő
vonásaiban valós képet festenek arról a helyzetről, amelybe a
magyarok 955, illetve 970 után jut?ttak. i;z ,eg~ik szeri~t ~z
augsburgi csatában a németek „annyira legyoztek es megalaztak
a magyarokat, h ogy azok többé már mukkanni sem mertek". Egy
másik szerint Ottó király oly súlyosan megverte a magyarok
népét hogy az nemcsak nem mert többé Németországra támadni,
hane~ reménytelenségében cölöpökkel és karókkal erősítette.
46
111r g a mocsaras helyeket a németek ellen. Egy további kútfő arról
1t , hogy a 970-es évek elején a magyarok fejévé választott Géza
1rlídebb természetű volt, mint barbár elődei. Őt meglátogatta
l ~ trn kegyelme, hogy bölcsen elmélkedjék azon a sok rosszon,
1111it népe annyi vidéknek okozott, valamint a kegyetlen vesztesé-
1wkc;n, amelyeket oly sok ország ismételten elszenvedett, és ezért
1 békébe helyezte reményét. Célul tűzte ki, hogy Pannóniát
dl.1111má alakítja és azt gazdagítja, de többé nemjogtalan zsákmá-
11 y11kkal, hanemjogosjövedelmekkel. És mivel tudta, hogy orszá-
1 111.tk földje jó és termékeny, rábeszélte népét, hogy a fegyvereket
1111,yl: le, és inkább áruit hintse szét a szomszédoknak, amelyeket
111 kik a föld bőségesen termett. 92 Ha ez utóbbi leírásban nem
l 1 v{·s naiv , mesterkélt elem is olvasható (egyebek között - az
1 11•11i kegyelem emlegetésén kívül - az, mintha Gézának szép
11v.d sikerült volna népét rábeszélnie a fegyverek letételére), a
l11 ly.1mat lényege számottevően aligha különbözhetett ettől.
1logy Géza békére törekedett, és nem a háborúságokban lelte
1111•,ylcjcdelemmé tétele után örömét, hazai forrás is megerősíti .
1 11'1 i11t „a lelki kegyelem fényének közeledtére figyelmesen kez-
.11 11 1.í rgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tarto-
111 11 111 y:d a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt" .93 Az
11t1 1hh idézett nyugati forrás azonban - miközben nem mulasztot-
t• 1 1Ltg lalni Géza békepolitikáját - méltatlankodva jegyezte meg:
1 ,, 1 .1z dődei által nagy részben elfoglalt Osterrichiát [a későbbi
1 1 11 11 t·ich, azaz Ausztria területét] nem adta fel, hanem állhatato-
111 1.11t otta, s nem tiltotta el az e területen tartózkodó övéit a
1 1111.i tl .'1 ~októl és zsákmányoktól, s magyarjai az ausztriai föld ellen
1 p1k l1r l ycikről gyakran kitörtek. 94 E tudósításban annak a több
11 , 1·1 ks harcnak az emléke őrződött meg, amely az Enns folyó-
1 il 1 1·ktrl: eső területek bir toklásáért folyt a X. század végén.
1 11111 k . 1 kiizdelemnek egyes részleteit csak nagyon homályosan
1 1111 11 11k , végeredményét viszont annál pontosabban: a magyarok
l 1 1~ 1 1· l t'll c; k voltak fokozatosan feladni a mai Kelet-Ausztriára
1 11 • 1wil ő szállásterületüket. 970 táján jött létre a Duna völgyében
11 q11 1111 \z:íg keleti őrgrófságaként Ostarrichi (a későbbi osztrák
111 '' 1l'.\t'l ~ 111 :tgja). Ettől délre a (976-ban hercegi rangra emelt)
1 1111 111.1 r(·~zét képező Karniola vagy Krajna őrgrófsága 973-ban
1 11 1 1 ,111 lc: l l' l ső ízben. Ez arra mutat, hogy a 955- 970 közti időben
1111 p.1 l'td tídiitt és előrehaladt a magyarok kiszorítása legnyugatibb
dl 1••. 11~1 (11. M(t s fc l ő l viszont számos adatunk van arra nézve,
47

hogy ez nem csekély ellenállásba ütközött. Amikor II. Ottó c~á­
szár 979-ben az Erlaffa folyónál egy régóta lakatlan területet bajor
telepesekkel népesített be, ott a magyarok zaklatásaitól való véde~
lem érdekében vár építésére került sor. 95 A magyarok befele
fordulására mutat, hogy nem avatkoztak be a nyugati határaik
mentén dúló német belviszályokba, amelyek II. Ottó császár,
valamint Civakodó Henrik bajor herceg között robbantak ki a
970-es években. Ugyanakkor szívósan törekedtek hadállásaik1 és
szállásaik megtartására a mai Kelet-Ausztria vidékén. Erőfeszítése­
ik ellenére a 980-as évek közepén a Duna melletti Melk várát
kellett feladniuk, majd 991-ben vereséget szenvedtek Civakodó
Henriktől, aminek következtében a mai Kelet-Ausztria nagy ré-
széről kiszorultak. 96
A magyar források elejtett megjegyzéseiből tudjuk, ho,$y Géza
nagyfejedelem bent az országban belháborúkat vívott az Arpádo
hatalmának kiterjesztése érdekében. Több kútfőnk tesz említés
arról, hogy az uralkodó keze - bizonnyal belső csatározásokbó
származó - embervértől volt szennyes. Más tudósítás szerint „ha
talmaskodva bánt az övéivel, de irgalmasan s bőkezűen az idege
nekkel, kiváltképpen a keresztényekkel" . Belháborúi elválasztha
tatlanok a római (latin) rítusú kereszténység terjesztésének szándé
kától. Adatok bizonyítják, hogy amikor a keresztény hitre kezdt
téríteni a magyarokat, s „intelemmel őket meg nem téríthette
mert a pogány szertartásoknak hódoltak, kénytelen volt némelye
ket fegyverrel elnyomni, többen lévén a hit ellenei, mintse
követői". Tudjuk Gézáról, hogy a kereszténységtől eltérő uta
követőket „fenyegetéssel és rémítgetéssel törte igába". 9 7
A Gézát a nagyfejedelmi méltóságban 997-ben felváltó Istvá
ott folytatta , ahol apja abbahagyta. Míg azonban Géza bels
ellenfeleit n.év szerint nem ismerjük, s csak sejtésekre hagyatkoz
hatunk azt illetően, hogy a Kárpát-medence mely területeit sike
rült e harcok eredményeképpen az Árpádok tényleges uralma al
vonnia (mindenekelőtt a Dunántúlnak, valamint a Felvidékne
egyáránt a nyugati részét), -addig István ellenségeit többnyire má
lrnnkrétan meg tudjuk nevezni, s megközelítően pontos lokalizá
ciót ~dhatunk e harcok színhelyéről. Mint ismeretes, az ~!Jú ural
kodónak legelőbb Koppánnyal kellett megküzdenie. 0 közel
rol<.ona volt Istvánnak, Arpád-házi családtag, aki, Géza nagyfeje...
delem 997. évi halálakor magának követelte, az Arpádok vezetto
törzs főnöki tisztét, s ami ezzel immár hosszú évtizedek óta együvr
48
1.i1t: a magyar törzsszövetség nagyfejedelmi méltóságát. Koppány
~terepére és erej ére mutat Géza életében az a körülmény, hogy ez
11d1bbi osztozni kényszerült vele az Árpád-törzs fennhatósága
d.1tti területen. Géza főként a Balatontól északra húzódó dunántú-
li vid éket birtokolta. E területen állt Esztergom, ahol - a hagyo-
111.í11 y szerint - István született, amely az Árpádok ekkori székvá-
11 ' '· ' volt. Itt feküdt Veszprém, amely az Árpád-házi nagyfejede-
lt 111 feleségének szolgált központul (itt tarthatta udvarát Géza
11l t·~6ge, az erdélyi Gyulák családjából származó Sarolt, s ide
l11 11hatta 995-ben István is bajor feleségét, Gizellát), valamint
1lil1 t:'l a politikai egységhez tartozott Győr. Ezen a területen állt
1 111.'1r Géza alatt megalapított pannonhalmi· apátság, s nem kizárt,
l11 'l'· y Veszprém központtal az első latin rítusú püspökség szintén
111 ll-tcsült, s a 990- es években már létezett is. Ezzel szemben
l 11 ppánynak a Balatontól délre eső vidék jutott, ezért nevezi
h 111 .ísunk Koppányt somogyi vezérnek. E vidék m ég mentes volt
11\ yli(i:á intézményektől. Vagyis István és Koppány ellentétének
1 11 yílt hatalmi kérdés mellett vallási, hitbeli eltérés is n yo matékot
11 l111t: az ifjú fejedelem a K árpát-medencében, a m agyarok köré-
111 11 l'riss, fiatal kereszténységet, ellenfele pedig a pogányságot
11~ lt•,ítctte meg.
1( 1>ppány a régi szokásokhoz való ragaszkodásának nem csupán
ti il 1.111 adott hangot, hogy mint az Árpád-ház akkor élő legidő­
' l1h, 1stvánnál évtizeddel, esetleg évtizedekkel idősebb tagja jogot
11111 11.í lt a főhatalomra, hanem abban is, hogy feleségül akarta
1 t 111 i Géza özvegyét, István anyját, amit a keresztény szellemben
l111•,.111 t magyar forrás egyenesen „vérfertőző házasságnak" tekin-
lo 11 f\ 'l összecsapás a két politikai erőtényező között elkerülhetct-
1. 1111 (· vált. Istvánt elsőso rban a bajor feleségével bej ött ném et
h 1\ ,11•,o k támogatták. A csatába indulás elő tt Esztergomban -
111 11 ll'l szokás szerint - karddal övezték fel, vagyis felnőtté avatták,
ti i tl111:1ssá nyilvánították a fegyveres harcra. H adseregének veze-
1111 hivétel nélkül németek voltak. A nagyfej edelem személyes
111111·1<.'.Tc H a ntot és Paznant rendelte. „Az egész sereg fejedelmévé
1 \ t''ltTévé német származású vendégét, Vecelint tette meg", aki
11 q111 mszágból, az Inn folyó melletti Wasserburgból j ött - talán
11 1111tl1nz és Paznanhoz hasonlóan szintén Gizellával együtt -
M 11•.y.1ro rszágra. István seregének egy másik vezére, Orci, neve
1 11111 S'lÍntén német származású lehetett. M ár a magyar krónika
1 111·11 , hogy :i nagyfejedelem Koppány elleni háborúja tulajdon-
49
király „Gyula tágas, nagy gazdagságú egész országát Magyar or- li.t rsogás és lárma támadt, a küz?ele~ dél~g t,art~,tt; s~k~.n hullo_t-
szághoz csatolta". Ezzel a keresztény uralkodó tényleges hatalma 1 ik cl sebesülten innen is, onna~ i;, mmdk~t :esz~~l. Vegul c.~a~ad
kiterjedt az ország keleti részére. 99
1i l'ge futásnak eredt, és meghu,zodott_ a ~.okenyer~ bokr~k ko~ott,
Bizonytalan időben - valószínűleg 1028 táján - István a Kárpát-
1 ., Szőregen meg egész Kanizsan , a T1sza1g. Csa~ad pedig, an a az
m edencén belül újabb katonai akcióra vállalkoz5>tt, ezúttal a Ma-
1l',1:1kára tábort ütött egy hegynel, amelyet aztan Oroszl~,nosnak
ros-vidék n agy hatalmú ura, Ajtony ellen. 0 volt az utolsó
111·vczett el. Ajtony m eg a Nagyősznek mond? tt ~~zo~ ve;,t
törzsfő, akivel a királynak fegyveresen kellett leszámolnia, s aki-
1 1limt. Mindkét fél őrszemei aztán virrasztva fel es ala J~rkaltak ·
nek személyéről, államáról (törzsi államáról) viszonylag részletes .í mbor középkori szerző Csanád sikerét azzal magy~razta, ho~y
1
információ maradt ránk: „Akkoriban volt Marosvárt [a mai Csa-
11 (~ folyamán Szent György vértanú tanácc~al seg1tette Istvan
nádon] egy Ajtony nevű nagyon hatalm as fejedelem, aki Bodony lw lvczérét. Álmában oroszlán jelent meg neki, s figyelme:tette:
[a bulgáriai Vidin] városában a görögök szertartása szerint keresz- 1 1 1~1ént szedje össze seregét, támadjon az al~~ ellen,ségre; ,;Kesed~-
telkedett meg. Ez felette fitogtatta erejét és hatalmát. Továbbá hét 11 111 nélkül harcba szálltak hát, és Szent Gyorgy vertanu erdem e1-
felesége volt, mert nem volt tökéletes a keresztény hitben. István 111, aki őket oroszlán alakjában látogatásra méltatta, várták az ég
1 r·,Ílségét. És nem sokára azon az éjszakán eg,Ymásra :ontott~k;
királynak pedig nem adta m eg a tiszteletet semmiben, mert bízot
katonáinak és nem es embereinek seregében, akik felett uralkodot \ , 0 11 y serege, amely a síkságon táborozott, hatat fo:d~tva fut~s-
1
hatalma teljében. Szilaj paripája számtalan sok volt, nem is számít- 11ik i.: rcdt, Ajtonyt pedig Csanád serege a csata helyszmen megol-
va azokat, amelyeket istállókban őriztek csikósai. Rengeteg bar- 11 1:L~ ét levágták és elküldték a királyn~~„.Ezcn a napon reng.e~eg
ma is volt, mindegyik csordáj ának külön gulyása, s voltak azonfe- ,,1krnányt ejtettek, és elteltek nagy orommel, hogy a kiraly
lül majorságai és udvarházai. Még a királynak a M aroson leúszta- 1 1kmége elesett."
t ott sója fölött is hatalmat bitorolt, a folyó révhelyein egészen a /\ fe nti csataleírás azonban nem minden problémától mentes,
Tiszáig vámosokat és őröket tartott, és mindent megvámoltatott.
1 / onnan gyanítható, hogy egy m ásik, for~á; Ú?Y .~ájékoztat
A görög öktől felhatalmazást kapott, és az említett Marosvárott
Keresztelő Szent János tiszteletére m onostort épített, s abba apáto ·
111 11 11 ["1nket, miszerint Ajtonyt „Szent lstvan kiraly 1dej~be~po-
1" 1k,1 íia Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti varaban
helyezett görög szerzetesekkel, az ő rendszabályuk és szertartásuk llHT,ii ltc, mivelhogy az említett királynak ,:Uinden dologban ellen~
szerint. Mivel ennek az embernek szolgált a Körös folyótól a 1 •ii lt". Eszerint Ajtony-nem a csatamezon , hanem Maros menti
1
11 ,; h:rn , azaz Marosvárott, a későbbi Csanád várban vesztette
erdélyi részekig és Bodonyig és Szörényig terj edő föld, s mindezt
a hatalma alá vonta, ezért fegyvereseinek sokaságával túltett m á-
sokon , a királyt pedig semmibe vette." Az összecsapást megin
n yíltan hatalmi tényező - a Kárpát-medence egy darabj a feletti
uralom kérdése - indokolta, amelyet vallási szem benállás is m oti-
vált.
A kezdem ényezés Istvántól indult k i, nyíltan azzal szólította
fegyverbe főembereit : „Készüljetek hadra ellenségem, Ajtony
ellen, és foglaljuk el országát!" Serege vezéréül azt a Csanádot
tette m eg, aki előbb Ajtony közvetlen munkatársa, legmagasabb
rangú tisztségviselője volt, ám az Ajtony udvarában ellene folyt
intrikák elől a királyh oz szökött, aki megkeresztelte őt. A hadjá-
ratot így örökítette meg egy forrásunk: István emberei Csanád
vezetésével „a sereget összegyűjtve felvonultak az ütközetre. Mi-
után a Tiszán átkeltek, m egütköztek Ajtonnyal és seregével. Nagy 4. A 11agyőszi csata, 1028 körü l

52
 életét. Kételyt ébresztenek a leírásban említett földrajzi távolságok
is. Oroszlámos, ahol Csanád serege állítólag tábort vert, légvonal-
ban mintegy 40 km-re van Nagyősztől, Ajtony hadának tartóz-
kodási helyétől. Ekkora távolságot egyetlen éj szaka alatt aligha
lehetett egy előző napi csatában és visszavonulás ban fáradt sereg-
gel megtenni. Mindamellett a leírást telj esen k éptelennek sem
minősíthetjük, mivel a királyi csapatok a Tiszáig történt visszavo-
nulása nagy valószínűség szerint nem más, mint az ősi magyar
haditaktikának, a színlelt megfutamodásnak és a cselvetésn ek az
alkalmazása. Mindezeket figyelembe véve az újabb szakirodalom-
ban felmerült az események másfajta elrendezésének kísérlete is:
„István m egtámadta Ajtonyt. Valószínűleg azért, hogy elkerüljék
a kétszeri átkeléssel járó bonyodalmakat (ti. a Tiszán és a Maro-
son),_ a Tisza felől támadtak csapatai." A királyi sereget nem
Csanád vezette, aki ekkor M arosvár helyőrségének parancsnoka
lehetett. A királyi h ad vezére „a kanizsai átkelés után seregét két
részre osztva egyik hadtesttel Ajtony ellen vonult, míg a másik
Kanizsa és Szőreg között a Tisza árterének erdőségeiben megbújt.
Az első seregrész megütközött Ajtony csapataival, m ajd a csata
hevében adott jelre megfutamodott Szőreg irányába. Ajtony sere-
ge üldözőb e vette a menekülőket''. (Feltehető, hogy Ajtony etni-
kailag sokszínű seregében számosan nem ismerték az ősi magyar
haditaktikát.) „Az üldö zőket aztán oldalba kapta a másik hadse-
regcsoport, m ajd a visszaforduló első h adtesttel két tűz közé fogva
megfutamították és szétszórták Ajtony seregét. Oroszlámos kör-
n yékéig üldözték a vert had maradványait, s itt táborba szálltak.
Ajtony szétzilált serege Nagyősz környékén gyülekezett az éj leple
alatt." A vereség hírére Csanád Marosvárott orvul m eggyilkolta
Ajtonyt, s a levágott fe_üel a királyhoz szökött. A fejedelmét
vesztett csapatoknál általános zűrzavar támadhatott. A királyi
sereg vezére támadást rendelt el, s „a felkészületlen, bár m ég
maradékában is tekintélyes ellenséges haderőt sikerült ezzel a
támadással térdre k ényszeríteni''. 100 A győzelemmel a Tisza, az
Al-Duna, az Erdély i-középh egység és a Körösök közé zárt terület
ténylegesen is a király uralma alá jutott.
A z István több évtizedes uralmát átszövő belső h áborúk, az
azokra történő felkészülés, illetve a belső szervezőmunka (egyh áz-
és vármegyeszervezés) nem adtak lehető séget a királynak arra,
hogy élénk külpolitikai tevékenységet folytasson . Saját kezdemé-
nyezésér e, bár mindkét esetben gyaníth atóan szövetségese felkéré-
54
1• 1 r, összesen k ét külországi katonai akcióban vett részt (ha n em
1 ~zc mélyesen, d e serege révén). Az egyik háború a német-len-
11yr l fegyveres harcokhoz kapcsolódott, am elyek röv idebb meg-
1.1kításokkal, 1003-tól egészen 1018-ig tartottak. Ezeknek tétje a
I• il ibára szlávok lakta Elba és Odera közti terület, valamint az ettől
d1•lrc eső Cseh- és Morvaország feletti uralom volt. Morvaország-
111 ii. amely egészen 955-ig laza magyar fennhatóság alatt állott, s
11 11dy a n yugatra irán yuló k alandozások felvonulási terepéül szá-
111 1lott, az augsburgi csatát követően fokozatosan kiszorultak a
11 1,1gyarok, s így a terület további állami hovatartozásának ügye
l 1•1désessé vált. A Morvaországért folyó küzdelmekben a csehek
I\ t'· rdckeltek voltak. A XI. század elején kirobbant német-lengyel
1 ll1 ·11tétekben Magyarország az előbbiek oldalán állt. Meghatároz-
' 1 lidyét az a körülmény, hogy István feleségének, Gizellának a
11~ 1 vére, H enrik bajor herceg 1002-ben német király (utóbb né-
1111•t- római császár) lett. valam in t az a t~nv. hogy az Erdély elleni
1 11 1111ai akció után börtönbe került Gyula, Vitéz Boleszláv lengyel
111 .dkodóhoz menekült, aki egy h atárvár őrizetét bízta a magyar
111 ,ilkodó nagy bátyjára. (István nagylelkűségére jellemző, hogy
l 1y11 la feleségét utóbb a fogságból kiengedve férje után küldte.).
l 11 l •1- bcn Boleszláv hadat indított a Morva folyó völgyében az
il knr még magyar kézen levő várak ellen, s egészen a Dunáig
111111 lt előre . István néhány évvel később - az osztrák őrgróffal
r 11 y i\ t tműködve- e várakat visszafoglalta. A német- lengyel ellen-
i • 11•k11ck az 101 8-ban megkötött bautzeni béke vetett véget. Ez
1111 itott az eladdig ellenséges magyar-lengyel viszon yon is. Vitéz
1\1 ilnzlávot kijevi hadjáratában a békekötést követő en már 500
111.1p,yar lovas kísérte. 101
r-ll' in kizárt, hogy az István idejében Erdély t sújtó besenyő
l 11 l 11rés is kapcsolatos a bautzeni bék ét megelőző kelet-európai
1 ~1:il yokkal. 1016-ban n émet- magyar- orosz szövetség jött létre,
11 111·lybcn orosz részről Bölcs J aroszláv vett részt, s ennek az
t 11y 1i1tműködésnek az éle testvérbátyja, Szvj atopolk ellen irá-
1 1 ~ 1 il1 , aki mint Vitéz Boleszláv veje lengyelbarát politikát folyta-
'' •1 1. I< i>nnyen lehet, h ogy az egyébként is a besenyők támogatását
1 1' 1·1lí Szvjatopolk bérelte fel Magyarország elleni katonai akcióra
1 d 1•1, ho gy ily módon gyen gítse a német-magyar-orosz szövetség
1 11 I"' · Mint ha zai forrásunk írja: „a besenyőknek a hittől jócskán
h 111,1·11 6s szinte vadállati balgaságú, értelem híján való népe rom-
1
l11 il111 ti irt 1 lstván l országának h atáraira" . Más adatok szerint a
55
Gyulafehérvárig előrehatolt besenyők „gyújtogatással és fosztoga-
tással mindent elpusztítottak", de mivel István előrelátása követ-
keztében az erdélyi lakosok a városokban leltek menedéket, k e-
vésbé sújtotta őket a besenyő dúlás. Nyílt csatára került sor a
királyi csapatok és a besenyők között („mindkét részről viaskodni
kezdtek" - írja egyik forrásunk) , amely a magyar ok győzelmével
ért véget. 1 02
István balkáni hadakozása ahhoz a bolgár- bizánci ellenségeske-
déshez kapcsolódik, amelynek újabb felvonása éppen 970-nel (a
magyarok számára is nagy fontosságú arkadiupoliszi csatával)
kezdődött el. A megerősödött Bizánc ekkor látott hozzá Bulgária
elfoglalásához, de az első évek lendülete hamarosan megtorpant,
s csak 1 002-től, Vidin elestétől vettek a hadi esemén yek újabb
fordulatot. A magyarok 970-ben bolgár szövetségben harcoltak,
s ezt követően is fenntartották m ég egy ideig jó viszonyukat.
velük, majd irányvonalváltás következett be a külpolitikában:
Bulgária helyett Bizánccal lépett István szövetségre. Felbomlott
István nőtestvérének házassága a bolgár trónörök össel, ami sokat
rontott a magyar- bolgár kapcsolaton, illetve a király egy másik
húga Orseolo Ottó velencei dogéval lépett frigyre, ez viszont
jelentősen j avított a korábban ellenséges magyar- bizánci viszo-
nyon. István új szövetségesének, II. Baszileiosz császárnak a felké-
résére kapcsolódott be Bizánc oldalán a bolgárok elleni háborúba.
Egy kö zelebbről meg nem h atározható helyen - a forrás Cesaries-
nek nevezi, s felmerült a mai jugoszláviai Ohriddal való azonosítá-
sának lehetősége - együttes akcióra került sor; míg a görögök a
várost dúlták, addig István katonasága ereklyéket gyűj tött a város
templomában . A krónika egy nehezen értelmezhető része beszá-
mol arról, hogy István király „seregét Keánra indította, a bolgá-
rok és szlávok vezérére. Eme népek olyan helyen laknak, m elyek..
természeti fekvésük szerint igen erősek: ezért sok fáradságba és
harci verejtékbe került, míg a nevezett vezért végre legyőzte és
m egölte. Felbecsülhetetlen mennyiségű kincset szerzett, kiváltll
aranyat, gyöngyöt és drágaköveket". Sokan a szakemberek k özött
a magyar forrás e tudósítását összekapcsolják István bolgárellenes
hadjáratával, míg van olyan nézet is, amely e Keánban a dél-erdé-
lyi bolgárok és szlávok fejedelmét látja. Ez utóbbi értelmezés
esetén a krónikában megőrzött híradás Istvánnak Keán elleni
katonai akciój áról nem minősül külpolitikai vonatkozású ese-
m énynek , hanem a királynak azon harcai sorába illeszkedik, ame-
56
1\1•kct a Kárpát-medence tényleges birtokbavételéért folyta-
1, 111 . 103
f\ 'I, évtizedeken át felhőtlen m agyar- német viszonyban István
•11•1Jrának, II. Henrik német-római császárnak 1024. évi halála
1
11 11tett elő változást. Az új uralkodó, egyszersmind egy új dinasz-
11 1 l'lső képviselője, II. K onrád agresszív külpolitikát folytatott.
l 11111- ban m egdöntötte Velencében István sógorának, Orseolo
1 111 (1 dogénak az uralmát. Ottó Bizáncba menekült, fia, Péter
11dig talán már ekkor Magyarországon talált menedéket, s a
1 11 ,11yi sereg vezetője lett . 1026-ban m egürült a bajor hercegi szék ,
11111·lyre - Imre fiuk szám ára - alkalmasint István és Gizella is
11 111 yt jelentett be. Ám a hercegség Konrád gyermek fiának,
11111riknek, a későbbi III. H enrik császárnak a kezébe került, s
1•1 :i németországi változások Magyarország nyugati határaiig
1 tlt.1l.Íssal voltak. A m agyar-német viszony fokozatosan romlott,
11 V 1027-ben István megakadályozta Konrád császár Bizáncba
l 111.liitt megbízottjának m agyarországi áthaladását. Ezt követően,
r. l 1 1· li ctően 1029-ben, a bajorok kezdeményezésére határincidens
11111 i·11t. A m agyarok visszacsaptak, az ellenséges területet (a mai
1 1 11·1- Ausztriát) pusztították és zsákmányt szedtek. István készült
1 1lkn ülhetetlen összecsapásra. Egy értelmezés szerint a király a
11 111•„1t- magyarországi határvédő oroszok élére tulaj don fiát, Im-
u I .dl íto tta, aki így rövid ideig az „oroszok hercege" (dux Ruizo-
111111) címét viselte . (Utóbb a királyi testőrséget is oroszok al-
l 11tt.1k .)
11 Konrád M agyarországot alávetni hivatott hadjárata 1030
11 1 11.1 11 indult el. Egyik forrásunk szerint, amikor Konrád „a béke
11\ 1q„. ilmát m egtörve, egész Németország csapatait egyesítve el-
f, m1·r.kl:nt próbált rátörni Pannónia határaira, tanácsot tartott
11111t" .1 király a püspökökkel és a főemberekkel , s a haza védelmé-
1 1l'.Í·~z Magyarország fegyvereseit összevonta". E kútfő sejtetni
• 1q11·tli , hogy a magyarok cselhez folyamodtak az ellenség vissza-
1111il11 .'1 ~a érdekében: „hírnök érkezett a germánok táborába min-
1111 1·gycs vezérhez, mintha a császár küldte volna, és parancsot
11 11 •11 :i t a visszatérésre". Mivel ez az akció meglep ő hasonlóságot
11 1111.il eg y másik magyar- ném et összecsapás - az 1051. évi -
11 it l1.1 t:i tl anul hiteles történetével, s a két esemény lej egyzésében
1 1 11 \'/,Crinti egyezések vannak, az 1030. évi háború ezen epizód-
111 111·111 Lckinthetjük feltétlenül megtörténtnek. Annál kevésbé,
11m1•I 111cg bízható nyugati kútfő egészen mással, a ném et sereg
57
éhezésével magyarázza a hadjárat kudarcát. Konrád seregének
már a nyugat-magyarországi folyók természetes mocsarain és
mesterséges határvédő erődítményein való átjutás sem bizonyult
könnyű feladatnak. Ám amikor a Rábáig eljutott, krónikus éle-
lemhiány lépett fel. István eredményesen alkalmazta a felperzselt
föld taktikáját, vagyis· minden élelmet és eleséget elpusztított,
elhordott a német sereg útjából. Konrád visszavonulásra kénysze-
rült. Német forrásunk szerint Konrád „Magyarországból katona-
ság nélkül és semmit sem érve el tért vissza, minthogy a hadsereget
éhség veszélyeztette és Bécsben a magyarok elfogták". Az orszá-
got elhagyó ellenséget tehát a magyarok egészen Bécsig üldözték,
s mind a város, mind a német sereg kezükre jutott. Az 1031-ben
megkötött békében István megkapta Konrádtól a Lajta- Fischa
közét, valamint egy kis területet a Morva folyó jobb (nyugati)
partján. 104 Az 1030. évi sikernek katonai értékén túl politikai
haszna volt: a fiatal magyar állam elhárította az alávetésére irányu-
ló első komoly fegyveres kísérletet. 105
A következő évtizedekben is az ellenségessé vált magyar- német
viszony határozta meg a külpolitika alakulását. Miután Imre, a
király akkor már egyetlen fia 1031- ben távozott az élők sorából,
az 1038-ban István halálával megürült magyar trónra unokaöccse,
az apai ágon velencei származású Péter került. Röviddel ezt köve-
tően Németországban Konrádot fia, H enrik váltotta fel a főhata- '
lomban. A magyar- német feszültség a személyi változások követ-
keztében sem tompult. Péter király 1039- 1040 telén az országával
szomszédos német határra támadt, zsákmányt szedett, foglyokat
gyűjtött, felégette a területet. 1040-ben n1agyar csapatok jelentek
meg Csehor~zágban, s noha a viszony sem volt baráti, a német
császárral szemben Péter mégis a cseh fejedelmet támogatta. Ami-
kor azonban 1041-ben Péter uralma megdőlt Magyarországon, s
István sógora, Aba Sámuel követte a trónon, Péter III. Henriknél
lelt menedéket. 106 A magyar politika németellenességét ekkor
Aba Sámuel vitte tovább.
Az új király uralmának legalitásához, valamint biztonságához
szükséges volt a német elismerés. Miután 1041 végén eredrn.ényte-
lenül próbálkoztak ennek megszerzésével III. Henrikhez küldött
követei, 1042 februárjának közepén Aba fegyverekhez nyúlt, s
mélyen behatolt a Duna mindkét partján az akkori keleti bajor (a
mai osztrák) területre. A déli parton a király vezetésével vonuló
csapat a Traisen folyó mentén véghezvitt tisztogatás után
58
1tilln vidékén át hatalmas zsákmánnyal tért vissza. Az északi
I'·" ton hazajövő sereg azonban sokkal szerencsétlenebbül járt, a
Mmva folyó közelében vereséget szenvedett az osztrák őrgróftól,
" kudarc nagy személyi veszteséggel párosult. A Bécsen túli
111.1µ; yar pusztítás Henrik bosszúját váltotta ki, ezért szeptember-
lw11 betört Magyarországra, s a Duna északi partján haladva,
1 1 11'.l ~ony feldúlása után, egészen a Garam folyóig pusztított. Az
111 13. év megint azzal telt el: Aba Sámuel kétségbeesett erőfeszíté­
• kl't tett, hogy a császárhoz menesztett többszöri követjárás révén
lu•két kössön H enrikkel, s ezáltal megszilárdítsa uralmát. Törek-
' 1\t'it végül is akkor koronázta rövid életű siker, amikor az év
\ •'1•,c felé Henrik újra Magyarországra támadt, s Aba nem kis
tlilozatok révén - egyebek között az 1031. évi békében a magya-
111k számára biztosított területi gyarapodásról való lemondással -
fi f', yverszünetet kötött a császárral. H enrik azonban azzal vádolta
1\ l1.í t, hogy nem teljesíti a fegyverszünetben előírtakat, ezért 1044
111111usában, Péter trónra történő visszahelyezésének célzatával,
1qhl1 l haddal indult Magyarország ellen. Krónikánk, amely tudó-
11.l':Ínak megformulázásában erősen támaszkodott egy megbíz-
11 111'> német forrásra, ekként számol be a fejleményekről: a császár
1\ yms menettel a magyar határra támadt, benyomult Sopronnál,
1111knr azonban Babótnál át akart kelni a Rábcán, nem tudott
1il1.1t0Jni a folyón a kiöntött vizek, a sűrű bozótok és az áthatolha-
111 l.111, ingoványos mocsarak miatt. A császárral és a Péter királlyal
J, vt, m.agyarok ekkor elvezették a sereget; egész éjjel vezették a
11 1li.1és a Rábca folyók mentén, és napfelkeltekor könnyű gázlón
11 I 1•ll ck ezek. Aba király nagyszámú fegyveressel Ménfőnél
dlott vele szembe; felette bízott a győzelemben, mert némely
11 q11 rok azt üzenték neki, hogy a császár csak kevés emberrel jött
1 ll1 •11c. Mondják, Aba király győzelmet is nyert volna, de azok a
111 1gyarok, akik barátsággal maradtak Péter király iránt, földre
1. 1li1 .'1k zászlaikat és megfutottak. Azt is mondják, hogy mielőtt
1111 1„iitköztek, égi jelként ritkás köd szállt le, majd Isten heves
1!vihart támasztott, s ez szörnyű port vitt a magyarok szemébe;
1111111 djflk ugyanis, hogy a pápa úr már előbb kiátkozta a magyaro-
1 11 , .t lll iért királyukat, Pétert megalacsonyították. Sokáig és ke-
1111 11 ycn foly t a csata, végre a császár, Isten segítségével, győzelmet
11 111 itt." A német szempontokat érvényesítő híradás ellensúlyozá-
11 '• t olgfl lta a magyar krónikában ezt követően annak elmondása,
111 11•,y „ama napon véghetetlen sokaságú német veszett el azon a
59
helyen. Ezért annak a helynek az ő nyclvtikön mai napiglan
Verloren-Bayer a neve, a mi nyelvünkön pedig Vessz-német".
A vesztes csatából menekülő Abát a Tisza vidékén magyarok
meggyilkolták. 107
A királyi trón ismét Péteré lett, aki 1045-bcn német hűbért
vállalt. U ralmát azonban 1046-ban a Vata vezette pogány mozga-
lom megdöntötte. A tömegharag végzett Péter tisztségviselőivel
és híveivel. Az északi Felvidékről az uralkodó Fehérvárra igyeke-
zett. „A magyarok azonban megneszelték szándékát, elébevágtak,
megszállták a város bástyáit és tornyait, bezárták a kapukat, őt
meg kirekesztették. " A közben Oroszországból bejött két Árpád-
házi herceg, Levente és András a pogány magyarok és a hozzájuk
csatlakozott, j obbára idegen etnikumú eretnekek kíséretében már
a pesti révig hatolt előre . Itt szenvedett vértanúhalált Gellért
püspök. „Látta Péter király, hogy a magyarok egy lélekkel András
és Levente hercegekhez csa tlakoztak: maga hát németjeivel futás-
nak eredt Moson felé, hogy onnan átmenjen Ausztriába, de meg
nem menekülhetett. A magyarok ugyanis közben már elfoglalták
az ország kapuit és kij áratait." András herceg követe csalárd
szándékkal visszahívta Pétert az országba, s az hitt neki. „Amikor
Zámor faluba ért, az említett követ csellel el akarta fogn i, hogy
kötözve vigye András herceghez. Péter azonban megneszelte ezt,
bevetette magát egy udvarházba, és három napig emberül harcol-
va védekezett; végül is az íj ászok összes embereit megölték, maga
elevenen foglyul esett, m egvakították'', és sebeibe rövidesen bele-
halt. A császár pártfogoltjának detronizálása újabb ürügyet terem-
tett H enriknek a Magyarország elleni katonai akcióhoz .108
Henrik, az új magyar király I. András követei előtt sem titkolta:
háborút akar Magyarországgal, csak egyelőre ennek időpontja
volt kétséges. 1050-ben - a császári támadás bevezető mozzanata-
ként- határvillongást kezdeményeztek a németek, majd a magya-
rok is visszacsaptak. A német hadjárat 1051 szeptemberében indult
el. A császár hajóit Gebhard regensburgi püspökkel a Dunán
indította útnak kelet felé, maga pedig szokatlan helyen, délről, a
Zala forrásvidékénél tört be magyar területre. 1. András király és
testvére, Béla herceg - aki 1048 táján az ország területének egy-
harm adára kiterjedő hercegséget nyerte el - ismételten a felper-
zselt föld taktikáját alkalmazták. M int krónikánk írja: „András
király és Béla herceg mind a búzakereszteket és szénaboglyákat
felégették, és messze elvezérelték a lakosokat minden barm aikkal
nokról a tájakról, amerre a császár útja vezetett". Így a német
~ere~ v~szony:ag akad~l~talanu~ hatolt egyre beljebb az országba.
A csaszar „felegetett v1dekekre ert, nem talált eleséget sem vitézei-
nek, sem lovainak; azt sem t~dta, hol vannak hajói, azokról sem
ka ph~t~tt semm_i segítséget. Atkelt hát az erdőkön, elközelgett a
llodaJki-hegyekig, mindenféle eleségben nagy hiányosságot szen-
vedett". Nem kizárt, hogy a Vértes vidékén hadi cselekményekre
1 ~ ~utotta ~ n~m~tek erej éből (van forrásunk, amely szerint még
;zc~esfehervart 1s ~eg~strorn_olták), de a mindjobban fenyegető
r hseg, m eg a sereguket allandoan zaklató, de nyílt ütközetbe nem
bocsátkozó magyarok akciói visszafordul ásra kényszerítették a
1':íszárt. Közben a magyarok csellel távozásra bírták a D unán
q ~észen Győrig elért Gebhard püspököt. Így hát „a császár csaló-
do,tt :emé~ységében, hogy a haj ókr ól segítséget kap , és halálos
1· h 111s~gre jutott. Nyomorúságos ínség sanyargatta mind egész
\1· rcget a lovakkal és málhásállatokkal együtt. Ezenfelül a magya-
111 k és a b esenyők éjszakáról éjszakára kegyetlenül zaklatták mér-
1·.1·zctt nyilakkal öldösték őket" . H agyományunk utóbb a Vértes-
l1q.i;ysé_g_nevét onnan magyarázta, hogy a németek ott hajigálták
11 vcr1:.Je1ket, a Bodajktól Győr felé vezető út mellett levő Bárso-
11 v(~s -~1<;,vét pedig o~na~ , hogy az ellenség ott hagyta bársonyból
\.do uloalkalmatossaga1t. A császár csak nagy nehézségek és nem
' "l'kély áldozatok árán tudott kimenekülni az országból. A követ-
i 1·;t ő évben, 1052- ben ismét Magyarország ellen indult III. H en-
11k: „nagy sereggel ostrom alá vette Pozsony várát . .. Sok hadigé-
1wIL'tet állíto tt fel a vár megvívására, de nyolcheti ostrom alatt
1 111 mire sem j utott . .. Hajón érkezett Pozsony várának ostromára.
1 kkor a várbeli magyarok találtak egy, az úszás m esterségében
11•,1·11 okos embert, a neve Zotmund. Az éj csendjében a császár
l1.111'1i hoz küldték; a víz alatt jutott oda, megfúrta mind a hajókat;
1111 J(·lcn megt_~~tek vízzel, és a németek ereje odaveszett. Megfé-
11 111kt,tck,_er;Juk o~avolt , hazatértek." 109 A fiatal, belső válságok-
1111 (lronv1szalyoktol, pogány mozgalomtól) sújtott magyar állam
1q.1hh német hódító kísérleteket hárított el.
/\ békét a magyarok és a németek között 1058-ban kötötték
1111 g; 1. _András fia'. a gyermek Salamon, valamint az új n émet
111.dkodo, IV . Hcnnk testvére, Judit között házassági kapocs léte-
1il1 /\ nd'.·:1~ fi~ 11 ak, S~lamon nak szánta a trónt, de arra igényt
111 11 11t .1 k1raly occsc, l ~cla hc,rccg is. A trón birtoklása ítjra fegyve-
11 •, mwl'cs.1 pa~ <:n:d111 c11 yl' krppe11 dőlt cl. András term észetesen
német, Béla pedig, aki korábban hosszabb ideig Lengyelországban
élt, lengyel segítséget élvezett. A Tiszántúlon 1060-ban megvívott
csatában „mindkét részről vitézül harcoltak . De - mint a magyar
krónikás véli - Isten segítségével a német majdnem mind odave-
szett, vezéreiket elfogták." A N émetország felé menekülő And-
rás-pártiaknak sem sikerült elhagyniuk az országot, magát a ki-
rályt a mosoni kapunál elfogták, s rövidesen meghalt. A trón
I. Béláé lett, aki uralma tömegbázisának biztosítása érdekében
minden faluból két-két vént hívott a királyi t anácsba. Ezt az
alkalmat használták fel a már lesüllyesztett szolgák és az alávetés
előtt álló szegény szabadok, hogy felkeljenek a keresztény vallás
és az állam intézményei, valamint képviselői ellen. Béla nem
kegyelmezett a lázadóknak: „parancsára fegyveres katonák ron-
tottak rájuk, közülük némelyeket megöltek, elöljáróikat a magas
állványról leszórták, a többieket megkötözték, keményen verve
korbácsolták, és így ölve, kötözve, korbácsolva is csak alig csilla-
píthatták le a lázadást a katonák". Béla uralmától félve András
özvegye és fia, Salamon, valamint híveik Németországban talál-
tak menedéket, s kezdeményezői voltak egy újabb, Magyarország
elleni támadásnak. A császár vezette hadjárat 1063 szeptemberében
indult el. Mint már nem dőször a XI. századi német támadások
történetében, a császár seregét magyarok (Salamon párthívei)
vezették a határvédő erődítmények között Moson várához, ahová
közben IV. Henrik is megérkezett. A várnál ütközetre került sor
az ország kapuját védők és a németek között; az erősség egykettő­
re ez utóbbiak kezére jutott, s megnyílt számukra az út az ország
belseje felé. Béla súlyos betegen vonult fel a császár ellen, s bár
nagy serege volt, a mosoni ostromba nem avatkozott be, a vár
elestének hírére m eghalt, a vele együtt jelen levő fia, Géza pedig
elmenekült. Így Henrik akadálytalanul vonult be Székesfehérvár-
ra, ahol Salamont királlyá koronázták. 110
Salamon, valamint a Béla-fiak (Géza, László és Lampert) között
néhány évig béke honolt. Ez idő alatt számos együttes katonai
akciót bonyolítottak le. 1066-ban a Béla-fiak sógora, a H orvátor-
szágban báni méltóságot viselő Zvonimir kérésére nyújtottak neki
segítséget a karantánok elleni harcához, „akik akkor foglalták el
Dalmácia határvidékét. A király és a herceg [Salamon és Géza]
tehát összeszedte seregét, elm entek Dalmáciába, és épségben visz-
szaszerezték azt, ami elveszett". A következő évben, 1067-ben a
Trencsén felé törő és zsákmányoló cseh sereg akciójának meg-
hosszulására „seregeikkel betörtek Csehországba", ahol nagy
pusztítást vittek véghez. Közös katonai fellépéseik közül a legne-
vezetesebb az 1068- ban Magyarországra tört besenyők legyőzése
C-s kiűzése volt. A pogány besenyők ez évben „áttörték a gyepű­
k~ t, és a Meszes kapu felső részénél berontottak Magyarországba;
ll1har váráig kegyetlenül végigprédálták az egész N yírséget, vég-
hetetlen sokaságú férfiakat, asszonyokat és állatokat vittek maguk-
k:il , akadálytalanul átkeltek a Lápos- patakon és a Szamos folyón,
'.naj d visszahúzódtak" . Salamon, Géza és László a Meszes kapun
.1t vonult ellenük, majd Doboka vára érintésével az észak-erdélyi
1( crlésnél találkoztak össze az ellenséggel. A besenyők egy magas
l1 l·gy tetej én, biztonságos helyen vonták meg magukat, míg a
111:1gyar sereg a hegy lábánál gyűlt össze. A bátrabb besenyő
11.'1szok „leszálltak a hegy lejtőjének közepéig, hogy a magyarokat
.1 kjtőről nyilazzák. Mint a záporeső, oly sűrűn hullottak nyilaik
,1király és a herceg csapataira. Némely jeles magyar vitézek azután
1.írontottak ezekre az íjászokra, és közülük sokakat megöltek a
l1q woldalban". A király, valamint Géza és László személyesen
11111tatott példát bátorságból a m agyar seregnek, m aguk is a hegy-
11 ldalon nyilazva törtek előre. Mások kardjukkal aprították a
lw~c nyőket. Kerlésnél a magyar sereg nagy győzelmet arato tt az
r 11 ~zágba becsapó, portyázó besenyők ellen. 1 11
Salamon és a B éla-fiak jó kapcsolata az 1071. évi hadi esemé-
11yck kapcsán romlott meg. Ekkor ism ét a besenyők okoztak
J•,nndo t, ezúttal dél felől, a bizánci kézen levő Nándorfehérvár (a
11 1.1i Belgrád) irányából törtek rá a Szerém ségre, s „foglyot, zsák-
111.í 11yt nem csekély számmal ragadoztak, és elvitték a maguk
11 .ldjére". M ivel a király és a herceg úgy ítélték meg, hogy
1 l.í ndorfehérvárnak szerepe volt a besenyők magyarországi ak-
111'1j:'1 ban, Szalánkeménnél összegyűjtötték seregüket, s elhatároz-
' 1k, hogy megostromolják a Száva-parti várat. Átkelésük a folyón
1w111 ment m inden n ehézség nélkül, „mivel a görögök és a bolgá-
11rk sajkáikon hajóztak, és gépezeteikből kénköves tüzet fújtak a
111.igyarok hajóira, és a vízen gyújtották fel azokat". Bár a magya-
111k itt a félelmetes görög tűzzel találták szembe magukat, a Száván
11 k1· lt sereg m égis bekerítette Nándorfehérvárt. A városiak ekkor
1 l11'\ Cll y ők segítségét kérték, akik megjelentek, de a soproniak
1~.1 p.1 ta legyőzte őket . Fatornyokkal vették körül az ostromlók a
v.11 m t, amelyeknek magassága kétszeresen múlta felül a falak
111 ,1 n . 1 ~s:'1 gft t, s onnan nyilaztak és hajigálták a köveket az emberek-
63
re. Faltörő kosokat készítettek a falak megbontására, hosszú védő­
födeleket ácsoltattak a tornyok bejáratának 1negközelítéséhez.
„N émely helyeken le is o mlaszto tták a falakat egés:cn .az ala~j~­
kig, de a várost meg nem vehették , mert bentrol igen vit:z
harcosok védelmezték . Két hónapig tarto tták ostrom alatt a va-
rost, ezalatt g yakran megharcoltak a városból kirohanó szaracé-
nokkal." Az ostrom harmadik hón apj ában egy, m ár korábban
N ándorfehérvárba fogolyként hurcolt m agyar leán y felgyújtotta
a várost, a tűz gyorsan terjedt épül~tr?l épületre. ,,l~_Y „a magyar
sereg berohant a városba a:o~, a reszen, ah~l a fal:oro kosok a
bástyákat m ár leomlaszto ttak . Az ostromlok a varost - nag y
öldöklés kíséretéb en - birtokba vették , a védők a várba vonultak
vissza. Majd amiko r szabad elvon~lás f~jéb~n elhag~tá~ az:, a
várvédő N ikétásszal az élen a többseg Geza ugalmassagara bizta
magát , csak kevesen adták m agukat a rideg természetű Salam on
király kezére. Ráadásul a nándorfehérvári zsák r:ián yb ól. ~ala~on
a szokottnál kevesebbet akart adni Gézának. Igy a kiraly es ~
herceg között viszálykodás tört ki. Az 1071. évi h ábor,ú hódít~sa1
közül egyelőre csak Szerém vár marad:, meg m~gyar. keze~, m ivel
Nándorfehérvárt a következő esztendobcn a bizanciak visszafo g-
lalták. Ám Salamon és Géza azon nyomban hadat indíto tt dél felé,
s nem csupán a Száva torkolatánál fekvő :á: os visszafog.~alá~a
sikerült hanem mélyen benyomulva a bizánci birodalom terulete-
re, egé~zen Nisig hatoltak előre. „A nisi ~ér~a~ so~ ajánd~kot
adtak a királynak és a hercegnek : ar:ny~t, ezustot es ~raga ,palasto-
kat." E hadjáratban azonban Lászlo m ar nem vett reszt, o tarto;t
Salam on cselvetésétől. Újabb belháború fenyegette M agyarorsza-
got.112 , , .. , 1111'. l.dt el.
Hiába kötött Salamon és Géza 1073 vegen kozel hat h onapra
szóló fegyverszünetet , m indkét fél az összecsapásra készült. Lá~zló,
m iután O roszországból segítség nélkül tért m eg, Csehorszagba
ment, hogy onnan biztosítson támogatást. Távollétét használt~ fel
a N émeto rszágból katonákat szerző Salamon arra, ho g~ m eg, a
fegyverszünet lejárta előtt megtámadja Gé~át. 107~_. februar ~6-~.n
a Tiszán túlon, a Szolnokhoz k özeli KemeJben kerul: s~r az utko-
zetre. A befagyott T iszán átkelő király legyőzte Geza: , „m er; a
herceget em berei álnokul cserbenhagyták. Ebben a csataban .G~za
főemberei.„ . három vár csapatával átálltak Salamonhoz, amikep-
pen neki megígérték. Géza herceg azonban , noha seregének na-
gyobb része elhagyta, és noha egyetlen csapatát Salamon harminc
< ,;ipattal fogta körül, nem riadt vissza, hanem dühös harcot kez-
dett". Az árulók azon ban pórul jártak. Hiába emelték fel pajzsukat
1ncgadásuk jeleként, a királyi sereg nem ismert kegyelmet. Csak
.izt látták, hogy „a herceg csapatai futnak, üldözték és pusztították
1'\ kct, úgyhogy az árulók közül csak kevesen menekülhettek meg
.1 haláltól. .. Összes vitéze elvesztével hagyta csak abba a herceg
.1 harcot" . A vesztes csatából távozva Vácnál találkozott össze
1 ircsével, Lászlóval, aki sógoruk, Ottó és erős cseh segédcsapat
~ ísl:retében tért vissza Csehországból. Az új abb csatát Salam on és
.i lléla-fiak 1074. március 14- én vívták Mogyoródnál. A magyar
kró nika így szám ol be az összecsapásról: „Mikor azután megkez-
1 liídö tt a csata, a csehek első támadása n yom or úságosan letiporta
V 1d ispánt [Salamon legfőbb hívét] és a bácsiakat. László herceg
l'l·dig felcserélte jelét Géza herceg zászlajával a célból, hogy Sala-
11u111 bátrabban támadj on erre a csapatra, amelyben Géza jelét
v 1 ~d ték, abban a hitben , hogy az Géza dan dára, m elyet a minap
11 ·1 „ yőzött. László herceg ugyanis oltalmazni akarta bátyját, Géza
lwrccget Salamon támadásától, ezért inkább maga felé irányította
1 1 ~a ta első rohamát. A király tehát László dandára elé érkezett,
1,1 l\111crt, megrémült és megparancsolta a jelet ho rdozóknak, for-
il11 ~.ík a csapatokat Géza herceg csapatai felé. Látván László her-
1 1-g. hogy a király féltében elfordul tőle, ő rontott az élen a király
1l.111dárára, háta mögött támad tak az összes vitézek , szemből azon-
11,111 Géza herceg tört rájuk hevesen a m aga népével, László vitézei
'„d.nnon ide- oda tekergő dandárát rémítő kardcsattogással adták
11•1·. yctlen halálra". 113 Salam on nem csupán az ütközetet vesztette
11, hanem királyi trónját is, amelyet Béla legidősebb fia, I. Géza
"l.1 lamon az ország nyugati részére, Mosonba és P ozsonyba
1111 ttlt vissza. Géza és László mindent m egtettek annak ér deké-
111 11, hogy ellenfelüket kivessék az országból. Megerősítették a
1
11l.1111on országrészével határos várakat, Kapuvárt és Babótot.
1 :1•1.1 besenyőket bérelt fel az exkirály elleni harcra. A „silán y" -
11,1'! kö nnyűfegyverzetű - besenyők azonban nem állhattak ellen
1
1 d.1111011 jobban felszerelt hadán ak : „megkezdődö tt a csata, és a
l 11 •,1·11yők úgy futo ttak el Salamon király elől, m iképpen a viasz
1111 l'.ulvad a tűzben; közülük sokan elestek, mások a Fertő m ocsa-
i il1.1 111cri.iltek , Zoltán [besenyő vezér) kevesedmagával futva
1111 11\'kifü". A sikertől felbátorodott volt uralkodó ezután egyene-
1 11 1V. Tlcnriktől kért segítséget trónja visszaszerzéséhez. 1074
65
augusztusában a ném et uralkodó hadra kelt, „nagy sereggel bejött 4. FEJEZET
Magyarországba; seregének szükségletére bőven hoztak eleséget
dunai hajókon" . A Dunától északra a Felvidéket pusztítva haladt NYITÁ.S EURÓPA FELÉ
kelet felé. H enrikkd vonult Salamon is. N yitra mellett összecsa-
pásra került sor Salamon dandárjai és a helyi várkatonaság k özött.
Ettől eltekintve csatát nem vívtak egymással a szemben álló felek,
mivel Géza - bevált eljárást követve - a felperzselt föld taktikáját
alkalmazta. A német uralkodó oly m élyen nyomult be Magyaror-
szágra, mint még az egyetlen más elődjének sem sikerült: egészen Hadjáratok I. Lász lótól III. Béláig
Vácig jutott előre. T ovább azonban részint az élelem hiánya,
részint pedig amiatt nem haladhatott, mivel Géza pénzen meg-
vesztegette és visszafordulásra bírta az ;:i.quileiai pátriárkát és más
német vezéreket. Váctól tehát vissza kellett fordulnia, s az ország Nem csupán Magyarország helyzetében következett be vál-
elhagyására kényszerült, ráadásul Salamont sem sikerült visszaül- l 111.ís a X I. század utolsó negyedétől kezdve (amennyiben a belső
tetnie a trónra. A bukott király Pozsonyban húzta m eg m agát, \ 1v onyok fokozatos javulásával, a feudalizmus erőinek erősödésé­
amelynek várát egyelőre eredménytelenül ostromolta László her- \ 1•1 megnőtt az ország külpolitikai érdeklődése, a .befelé fordulás
ceg.114 Mivel pedig 1. Géza rövidesen , 1077- ben m eghalt, s két 1" ' izedei lezárultak), hanem ehhez a nemzetközi körülményekben
fia, Kálmán és Álmos még gyermekek voltak, az ország feletti h 111 cgfelelő feltételek alakultak ki. A következő évtizedekben a
főhatalom testvéröccse, a vitéz harcos hírében álló I. László kezébe 111111a i rítus uralma alatti Európát (a földrész nyugati és középső
került. Uralma végét jelentette a fiatal állam válságának, s ke- 11•11'.·t) megosztotta a pápa és a császár közt a keresztény világ
1

ménykezű, erőszaktól sem visszariadó országlása alatt az I. István 11 11·1li főhatalom kérdésében kirobbant rivalizálás (az invesztitúra~
korában kialakult feudális viszonyok megerősítése, továbbépítése 111 11·). Ugyanakkor a század végén induló, a mohamedánok elle-
terén komoly sikereket m ondhatott magáénak. 115 111 1irn a Szentföld visszafoglalását („felszabadítását") célul kitűző
l 11l'\Ztes hadjáratok a keresztény világ egységének erősítését is
11 11~.llták. Magyarország - valamilyen módon - mindkét kérdés-
111 11t'l'dckeltté vált. M indj árt a Németországgal fennálló viszony-
11111 ~(~lto_zás következett be 1079-~t köve~ően. Amíg a_z ezt m eg-
1 111111 evt1zedekben egymást érték az ország elleni német támadá-
1il (amelyek nemegyszer az állam függetlenségét veszélyeztet-
' 1 ), .1ddig az invesztitúraharc kitörte lényegében hosszú évtize-
11 1 1l' véget vetett a fegyveres összecsapásoknak. A pápával tartó
1 1v lú 1078-ban maga ajánlott segítséget a német ellenkirálynak
1\ 1 k nrik ellenében, s 1079- ben elfoglalta Mosont Salamontól.
11 11, 1079 tavaszán Henrik még egyszer betört Salamon megsegí-
t .1 (· rdckében az országba, de akciója nem járt eredménnyel,
1 11d.'1" d hosszú időre az utolsó volt ez a magyar belügyekbe
1°11 11·111 német beavatkozások közüJ.116
'1,d.1111011 okozott még bonyodalmat Lászlónak. Előbb összees-
~ 11 \t'" l ,zőtl cll c11c, majd István szentté avatását (1083) követően
t 111 ··1· 11 yő k lt iiz mc11l, ~ t'\k livcl ígérte Kutesk n ev ű vezérüknek,

67
hogy „tulajdonul adja neki Erdély tartom ányát, és feleségül veszi
a leányát, ha m egsegíti őt László ellen. Kutesk vezért elcsábította
az üres reménység, n agy sokaságú kunnal [besenyővel] betört
M agyarországba, eljutott egészen Ung és B orsova vármegyékig.
Ennek hallatára László király rájuk rontott, és szétszóródtak színe
elő tt; kard élével veszett sok ezer kun: Salamon király és Kutesk
futva menekültek, mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőré­
től". A döntő ütközetre 1085-ben talán Kisvárda környékén ke-
rült sor. 117 Salamon ezt követően nem sokkal (1087-ben) meg-
halt, s így megszűnt létezni és hatni a Lászlót a n émet uralkodóval
szembeállító legfőbb ok . László páp ap árti politikájában az alapve-
tő fordulat 1091-ben , illetve azt követően a horvátországi esem é-
nyek miatt következett be.
A z évszázadok óta ön álló, de 1075-től kezdődően pápai hűbér­
nek számító Horvátországban meghalt Zvonimir király , akinek
felesége I. Béla leánya volt, testvére tehát Lászlónak. E Zvonimir
még bán volt 1066- ban, amikor sógorai (Géza és László) már
segítettek neki. M ost Zvonimir özvegye fordult segítségkéréssel
testvéréhez, a magyar királyhoz. 1091-ben László haddal ment a
K apella-hegység vidékén levő Horvátországba, s annak egy részét
meghódítva Tengerfehérvárnál (Biograd na moru) kijutott az
Adriai-tengerhez. Ekkor írt levelében maga László király akként
emlékezett meg hódításáról: „Szlavóniát [H orvátországot] már
maj dnem egészen megszereztem " . Az Árpádok monarchiáj ának
első tartós és m aradandó területi nyeresége volt László e foglalása.
A horvátországi hódításnak egy váratlan kun betörés vetett.véget.
A Volgától nyugatra a Xl. század közepén megjelent kunok
(kumánok) az oroszok tanácsára t ám adtak Magyarországra. Rö-
vid idő alatt nagy területet pusztítottak el: elő bb Erdélyt dúlták
végig, majd Bihart és a T isza-vidéket sarcolták. „Annyi zsák-
m ányt szereztek M agyarországról, am ennyi soha egyetlen nem-
zetnek sem volt. M ég a nemesek feleségeit, gyermekeit és fiait is
rabul magukkal hurcolták. László király Szlavóniában volt seregé-
vel. Amikor hazatérőben mindezt hírül vette, gyorsabban tért
vissza, mint ah ogy tudott, és vitézeivel ham ar a kunok után
nyomult. A T em es folyó táj án találta m eg őket. Azt gondolták
a kunok, hogy m ár teljesen m egszabadultak, és inkább vadászatra
gondoltak, m int hadakozásra." László - legalábbis a m agyar kró-
nika szerint - vörös zászlaj ával elsőként tám adt az ellenség táborá-
ra. A m agyarok váratlan akciój a meglepte a kunobt, akik ;i
68
l'ogáncs folyó menti csatában súlyos vereséget szenvedtek. A ku-
11ok Al-Dunától délre levő csoportjai értesültek a Magyarországra
betört társaik ku darcáról, s ennek megbosszulására indítottak
ltadat László ellen . A király azonban elébük ment, s a D unához
ki)zel legyőzte őket . 118 A keletről fenyegető pogán y népek (bese-
11yők, m ajd kunok) ezt követően hosszabb ideig nem indítottak
•1zftmottevő hadj áratot s nem követtek el j elentős betörést Ma-
f', yarországra.
Miután László m egszabadította az országot a kunoktól, újabb
l1údításba Horvátországban már nem fogott (unokaöccsét, Ál-
11H>st tette királlyá ott), viszont aktív külpolitikát folytatott más
~m mszédos országok irányában . Mindjárt 1092-ben Oroszország-
11.1 rnent hadseregével, mivel a kunok az előző évben Vaszilkó
1 ynebovli fejedelem tanácsára rontottak Magyarországra. A m a-
i', y.1 r krónika szerint „amikor az oroszok látták , hogy a király
l rn1ényen szorongatja őket, kegyességéhez folyamodtak , és min-
tl1•11 tekintetben hűséget fogadtak a királynak". 1094-ben a lengyel
1t•1cdelem, H erman U lászló felkérésére vonult Lengyelországba,
l1ngy segítséget ~yújtson n eki lázadó alattvalói ellen. Az ottani
\ l'.'/.onyokkal megismerkedő László azonban végül U lászló ellen
l11rdult, s a fej edelem kezén levő Krakkó várát ostrom olta. A ma-
li y.1r krónika még arról is tud, hogy Krakkó csel révén a m agya-
11 1!... kezére került volna (ugyanis az ostromlók a vár előtt épített
11,1gy dombot liszttel szórták be, hogy elhitessék a védőkkel:
l111vl:ben vannak az élelemnek, akik így megadták m agukat), de
11111 L'k hitele vitatható. Hazafelé László Csehországot ejtette útba,
k.1tonái „bántatlanul sok foglyot hoztak M agyarországra". 1095-
111 11 annak az O t tónak a fia kérte családj a örökösödési j ogának
'1 1!elmében csehországi beavatkozásr a, aki két évtizeddel koráb-
11 111 Cézá t és Lászlót segítette Salamon ellenében. El is indult a
l 11.í ly a csehek ellen, de a határon súlyos betegségbe esett és
' "v 1d csen m eghalt. 11 9
1 .'1dónak nem volt fia, az elhunytával megürült magyar trón
l111t11k lása csak mintegy esztendei belviszály után dőlt el I. Géza
l 11 1ia közül Kálmán j avára, Álmos ellenében. Pedig aligha kétsé-
1" •1, l1 ogy ;i sok győztes csatát megvív ott, utóbb a „lovagkirály"
1 1111 i.íj:íva l felékesített László szívesebben látta volna a koronát a
11 111 1.1'\ Álmos, semmin t a könyvekhez vonzódó, a „tudom ányok"
11 1111 (·rdt:klődő Ká lmán fején. 1096 tavaszán és nyarán azonban
1 lw lpul iLik:i i t.:lkn tl:tc:kL't h(1ttl:rbc szo rította az el őző évben meg-
 hirdetett és rövidesen nagy tömegeket keletre, a Szentföld moha-
medánoktól való megtisztítására vezénylő első keresztes hadjárat.
A pápa szavára útnak indult és hadba szállt lovagok egy részének
útja több csoportban Magyarországon vezetett keresztül. Az első,
jobbára franciákból álló keresztes had, Valter lovag vezetésével,
még viszonylagos nyugalomban haladt át az országon, csak a
Száva környékén került sor kisebb incidensre. Már sokkal több
bonyodalommal járt Amiens-i Péter német- francia seregének
átvonulása. A déli határvidéken elfoglalták Zimony várát, s csak
Kálmán közeledtének hírére vonultak tovább dél felé. Folkmár
hadát Nyitránál állították meg és verték szét a magyarok. A né-
m et Gottschalk vezette keresztes sereg mindjárt az országba való
belépést követően garázdálkodott, Pannonhalma környékén Kál-
mánnak fegyverrel kellett szétvernie a lovagokat, akiket könyör-
telenül kiűzött az országból. A következő, vegyes etnikumú ke-
resztes hadat már nem is akarta a király beengedni az országba.
Ám annak tagjai mégis behatoltak, s hosszasan ostromolták Mo-
son várát. A védők, köztük Kálmán király is, kritikus hetek után
tudták csak elűzni a vár alól a kereszteseket. A Bouillon Gottfried
vezette, zömében franciákból álló haderő rendzavarás nélkül ha-
ladt át az országon. 1 20
A m agyarországi trónviszály s annak olyanféle m egoldása,
hogy Kálmán a királyi korona fejében az ország egyharmadára
kiterjedő hercegséget átengedte Almosnak, aki így elhagyta az
Adria vidékét, kérdésessé tette a Horvátország feletti uralmat.
Péter személyében helyi család sarj a állt ekkor királyként a horvá-
tok élén. A keresztes hadak átvonulását követően Kálmán figyel-
mét ismét Horvátországra fordította, fegyveresen győzte le a
székhelyét Kninben tartó Pétert a Bihácshoz közeli Petrova gorá~
ban (a Gozd-hegységben). 1097 tavaszán Kálmán - hódítása ered-
ményeképpen - Tengerfehérvárnál kijutott a tengerhez.1 2 1 To-
vábbi adriai terjeszkedésének azonban több körülmény szabott
egyelőre határt. A dalmát városokat és a szigeteket kézben tartó
Bizánc ezek védelmét a tőle függő viszonyban levő velencei
dogéra bízta. Márpedig egy érlelődő belpolitikai válsággal a hátá-
ban Kálmán nem vállalkozott a Velencével megvívandó háb orú-
ra. A belső ellentéteket Álmosnak a korona megszerzése iránti
vágya szította. 1098-ban fel is vonultak a király és a herceg seregei
a Tisza menti Várkonyhoz, de az előkelők egyik oldalon sem
látták értelmét a harcnak, így a fegyveres összecsapás clmaraclt. 1 22
70
A következő évben, 1099-ben a kijevi nagyfejedelem, Szvjato-
polk hívta segítségül Kálmánt Oroszországba a részfejedelmek, a
vlagyimiri Dávid, a peremisli (a mai Przemysl) Volodár és a
tycrebovli Vaszilkó ellen. Ez utóbbi ellen már László király is
vezetett hadat 1092-ben. Kálmán, két püspök társaságában, sze-
111élyesen vonult Peremisl vára alá. A szemben álló tábor is idegen
'rgítség után nézett, lengyel és kun segédcsapatokat tudott felvo-
11ultatni. A csatát orosz forrás ekként írta le: „Hajnalban Bonjak
lkun vezér] csatarendbe állította seregét, Dávidnak volt 100, neki
111 agának 300 katonája, és három részre osztva [őket] megindult
.1 magyarok ellen. Előhadul Altunapát [kun vezért] küldte 50
1·mberrel, Dávidot a zászló alá állította, maga m eg két részre
1" :.dott, 50-nel egy-egy oldalon. A m agyarok, akik szám szerint
100 ezren voltak, védőcsapatokban állottak fel. Altunopa az első
1 ~apathoz száguldva lövetett, és tovarohant a magyarok elől.
/\zok pedig utána rontottak. S amint a rohanás közben elhaladtak
1lonjak előtt, ez oldalba küldte szekercéseit, Altunopa pedig visz-
v .1fordult, és nem engedték vissza a magyarokat, s így többszörö-
~1·11 reájuk rontva tömegbe szorították őket. Bonjak három részre
11,ztva seregét, mintegy tömegbe nyomták össze a magyarokat,
111111t ahogy a sólyom öldökli a gerléket. S megfutamodtak a
111.1gyarok. Sokan a Vjagrba, mások a Szanba fulladtak. És futot-
11k a Szan [folyó] mellett a hegyek közé egymást tapodva. Ama-
111k két napon át űzték öldökölve őket. Ott megölték Kupán
jl<oppány] püspöküket is, és sokat a bojárok [előkelők] közül.
Mo11dják ugyanis, hogy 40 ezren vesztek oda." A sereglétszámok-
t 1 ti cl tekintve hiteles csataleírást őrzö tt meg az orosz kútfő. M eg-
h1l" ható voltát a magyar krónika sokkal rövidebb híradása is
q•,,1zolja: „Nagy sokaságú kun jött Mirkoddal [Bonjak fejedelem
\ 1ti tára utaló név] az oroszok segítségére. Éjszaka kerekedtek fel,
l 11 r.1 hajnalban a király táborára csaptak, és kegyetlenül szétszór-
! 1k, hogy elveszett ... A kunok űzőbe vették az Almási nemből
'.tl1'1 Őze ispánt, a vitéz, serény férfiút megölték mind a vele
11v1í kkel együtt; átlőve nyíllal megölték Koppány és Lőrinc püs-
p11ki)kct is és sok más vitéz harcost ... A király és mind a vele levők
I\ y11rs futással jöttek el Magyarországba; a kunok elfogtak min-
d111kit, aki hamar meg nem futhatott, s a király kincseit is elvet-
t1 k . O ly nagy vereség volt ott, hogy ritkán volt a magyaroknak
d km.1 vereségük." A csata orosz forrásbeli leírásából világosan
l 1t 1i11ik, hogy a kunok a magyarok ellenében azt a saj átos nomád
71
 steppei haditaktikát alkalmazták, amelynek lényege a cselvetés, a
színlelt megfutamodás, majd a bekerítés volt. Igy értelmezhető,
hogy az Altunopa által felingerelt magyarok „ besét áltak" a kunok
kelepcéjébe, s a mindenfelől ellenség által közrefogott sereg való-
jában kalitkába zárt madár módj án vergődött. A magyar h adszer-
vezet és haditaktika átalakulására m utat, hogy a XI. század végére
immár elfelej tették azt a nomád hadakozási módot, amelynek
alkalmazásával másfél-két évszázaddal korábban maguk arattak
egész Európában emlékezetes katonai sikereket. 123
Az oroszországi kudarc után Kálmán politikájában ismét a
félbemaradt horvát hódítás került előtérbe. 1102-ben Tengerfe-
hérvárott horvát királlyá koronáztatta magát, majd 1105-ben
fegyveresen szerezte meg az előző években Velence védelme alól
közvetlenül Bizánc fennhatósága alá visszakerült dalmát városo-
kat és szigeteket. Ezek egy része (így Trau) ellenállás nélkül
megadta magát a magyar seregnek, más részét viszont fegyverrel
kellett hódolásra bírni. Zárát előbb ostromgépekkel vívatta Kál-
mán, majd megegyezett a város átadásáról a védőkkel. Spalato is
vonakodott előbb teljesíteni a király megadásra vonatkozó kéré-
sét, de a környék magyarok által történt feldúlása egyezségre
késztette e várost. A szigetek közül egyedül Arbe (Rab) tanúsított
ellenállást, a többiek - Veglia (Krk), Osero (Cres), Brazza (Brac)
- meghódoltak. Kálmán immár Magyarország és H orvátország
királya mellett Dalmácia uralkodójának is tekinthette magát. Ad-
riai hódítása nem jelentett automatikusan ellenséges viszonyt a
Dalmáciában teret vesztő Bizánc és Velence irányában. Sőt 1107-
ben, amikor a dél-itáliai normann B ohemond fegyveresen támadt
Bizánc európai (balkáni) területére, Kálmán Velencével együtt
- Bizánc oldalán vett részt e háborúban. Magyar seregek hajóztak
át Itáliába, s hónapokon át harcolva Apuliában, Monopoli és
Brindisi városát ostrommal bevették, nagy segítséget nyújtva
ezzel Bizáncnak a fenyegető veszély elhárításában. 124
Ezekben az években újra nem kis gondot okozott Kálmánnak
öccse, Álmos nyughatatlans_ága, több, a király ellenében támaszt
kereső külországi akciój a. Almos 1105- 1106 fordulója táján IV.
Henriknél kísérelt meg támaszra lelni, de a német császár éppen
saját fiával , a későbbi V. H enrikkel viaskodott, így nem tudott
segítséget adni. Álmos erre Lengyelországba m ent, ahol sógorától,
III. Boleszlávtól elnyerte a remélt támogatást. Magyar és lengyel
seregekkel 1106-ban elfoglalta Abaújvárt, de amikor a király
72
1negjelent ott, hogy ostrommal vegye be a várat, Kálmán és
lloleszláv időközben megkötött szövetsége hatására Álmos feladta
.1z erősséget. A ma.:g_y_ar-1~!.1gy~~g_y_ii.tJJ:11.Úködés els§jc;:le_az, h.Q.g~ _
l( :ílmán sereggel segítette Boleszlávot a féltestvére elleni belhábo-
1i'1 ban.125 Almos az újabb kudarc után sem nyugodott, s mivel
1H.:m sikerült a dömösi prépostság 1107-1108. évi felszentelésén
111crényletet elkövetnie bátyja ellen, megint külső támasz után
116zett. Az immár trónra került V. Henrik nem tagadta meg a
\t'gítséget tőle, s 1108 szeptemberében nagy német és cseh sereg
t iirt Magyarországra. Közel harmincévi szünet után ismét ném et
t.í madás ellen kellett az országnak védekeznie. V. Henrik Po-
1~o nyt ostromolta, Szvatopluk cseh herceg a nyugati Felvidéket
di'dta . Szvatoplukot azonban Kálmán szövetségesének, B oleszláv
l1·11gyel uralkodónak Csehország elleni támadása visszavonulásra
k{·sztette, V. H enrik pedig, ne~ boldogulván Pozsonnyal, meg-
1·h'.:gedett Kálmán ígéretével Almos visszafogadását illetően, és
1•1cdmény nélkül távozott. 1108 novemberében magyar fegyvere-
•wk hatoltak be Morvaországba, majd visszacsapásként 1109 febru-
,11júban a csehek egészen Nyitráig ütöttek be az országba. Henrik
l1.1dában vonult annak idején Lipót osztrák őrgróf is, valószínű,
illlgy enn~k megbosszulására tört 1112-ben magyar sereg Auszt-
11:1r:i.126 Almos még egyszer, 1115 táj án tett kísérletet a hatalom
1111.:gszerzésére, de Kálmán lecsapott az összeesküvőre, mind őt,
11 1i11d fiát, Bélát megvakíttatta. Még ugyancsak Kálmán életében
l,111 itt hozzá Velence az elvesztett dalmáciai területek visszafoglalá-
~ il1 oz. 1115 augusztusában annak egy részét sikerült is elfoglalnia
( /\ rbc szigetét, Zárát és T engerfehérvárt), majd a következő év
t.1vaszána 1116 májusában és júniusában, immár az új magyar
1 11 .í1 y, Kálmán fia, II. István uralkodása alatt eredményesen fejezte
l w .1z adriai hódítást. Magyarország elvesztette alig egy évtizede
11 wgszerzett dalmáciai területeit. 127
11. István kedvező tlen külpolitikai helyzetben, Magyarország
• 1i">~cn elszigetelt állapotában vette át a hatalmat. Legelőbb a
1 •,C'l1 ckkel próbálkozott, hogy kitörjön az elszigeteltségből. 1116
111.\jusában az Olsava folyó mellett, a magyar-cseh határon talál-
111/'ott Vladiszláv herceggel. A békésnek indult megbeszélés azon-
l1.111 lcgyveres összecsapássá változott. A határ menti konfliktusról
111.1 gyar és cseh forrás egyaránt tájékoztat. A magyar kútfő szerint
11111.í 11 ykodás eredményeképpen ugrottak egymásnak az uralko-
111 >k ~c rcgci. Amint a csehek megmozdulni látták a magyarok
73
íjászait, m egtámadták azokat. „A hitvány besenyők és szék~lyek
seb nélkül futamodtak a király táboráig. H allotta ezt a király,
kevesedmagával elnyargalt Magyarorszá~ba ... A csehek azután
alaposan elpusztították a király táborát." Amjanus n~~or m,egtá-
m adta a tábort dúló cseheket, diadalt aratott felettuk, s igy a
m agyarok számára győzelmes csata zajlott le v égül is :z Olsava
partj án. A cseh forrás szerint a magyarok eleve nem béket akartak
kötni, hanem háborúzni. Ezért Vladiszláv nem m ent el a II.
Istvánnal tervezett találkozóra. Amikor pedig az Olsava túlsó
partján hadi mozgolódást észlelt, támadást pa~ancsolt, a csehek
átkeltek a határfolyón, s rögvest csata alakult ki. A magyar sereg
első hadsorai (bizonyára ezek lehettek a székelyek és a besenyők)
derekasan küzdöttek , mivel megfutamították a támadókat, köz-
tük a fejedelmet is. A csehek más egységei azonban m egkerülve
a csatateret, hátulról támadtak a király táborára. A roham váratla-
nul érte a magyarokat, a csehek nagy pusztítást vitte~ végbe
közöttük. Magát a királyt is nehezen tudták megmentem. A ma-
gyarok fejvesztetten m er:ekültek, az ors~á~ ?.elsej e felé, 11_1íg, a
csehek a királyi tábort kifosztottak. Az idokozben a Vlad1szlav
üldözéséből oda vis_szatérő, idegen etnikumú hadsorok (a széke-
lyek és besenyők) sem tudták megfordítani a harc menetét, ők is
gyorsan elmenekülte~ o~nan. Amint le~ig t~:Vo~~ó} meglátták
ezeket közeledni a királyi sereg katonai, oket uldozo cseheknek
vélték saját harcostársaikat, s ijedtükben szétszaladtak, sokan vesz-
tek bele a Vág folyóba. 128 A kétféle leírás k özül bizonnyal a 7seh
kútfő tudósítása áll közelebb a valósághoz, azaz 1116 tavaszan a
m agyarok vereséget szenvedtek a csehektől , s II. Istvánnak nem
sikerült kitörnie a külpolitikai elszigeteltségb ől.
II. István nem csupán a csehekkel, hanem szinte a szélrózsa
minden irányában, többi szomszédaival is folyt atott háborúkat.
1118-b an kísérletet tett arra, hogy Velencétől visszaszerezze a
nemrégiben elvesztett Dalmáciát. A Zára közelében megvívott
csatában ugyan maga a doge is elesett, de a magyarok terve nem
sikerült, az öt évre m egkötött fegyverszünet szentesítette Velen ce
uralmát a dalmát városok és szigetek felett .1 2 9 Ugyan csak ebben
az évben előbb a király vezetésével magyarok törtek be osztrák
területre, mire válaszul Lipót őrgróf és a cseh fej edelem hatolt be
Magyarország nyugati határvidékére, egészen Vas várig (castru_m
ferreum), amelyen aligha Vasvár, hanem inkább Eisenstadt (Kis-
marton) értendő . 1 30 N éhány évi szünet után Oroszországból egy
74
1 1·~'.l.fejedelem, a Vlagyimirt (Lodomériát) kormányzó és onnan
111.ívolítottJaroszláv kérte II. István segítségét a központi hatalmat
,., t'í~í tő kijevi nagyfejedelem, Vlagyimir Monomah ellen. Orosz
11'1 l rő szerint Jaroszláv nagy erőket vonultatott fel, saj át hívein
11víil magyarokat, cseheket és lengyeleket. Ám mielő tt m ég Vla-
11y1mir ostromához kezdett volna, két lengyel megölte, „erre a
11 1.i gyarok és a lengyelek . .. szétmentek, ki-ki a h onába". Hazai
f, 11 r;'1sunk egyenesen arról tudósít részletesen, hogy az orosz fej e-
1li•k m halálát követően a vlagyimiri vár alatt j elenlevő II. István
l 11(:jczett parancsa ellenére sem akarták a magyarok az erősséget
111t·gostromolni, s akaratuknak érvényt is tudtak szerezni. 1 3 1 Mi-
111 .'111 a magyar- velencei, öt évre kötött fegyverszünet lejárt, II.
l .1v.ín 1124-ben Z ára kivételével elődei minden korábbi dalmáciai
1111•,lalását visszaszerezte, de sikere rövid életű volt. A keletről
l 11 1.1térő velencei haj óhad 1125 tavaszán visszaállította e területen
1 th>ge uralmát, T engerfehérvárt fegyverrel véve be, a többit
I'' dig megadásra és hódolásra késztetve. 132 A dalmát hadjárat
111 .1 11 (1126 körül) a király „elküldötte seregeit, és a lengyel határt
p11v tította". 1 3 3 A kulpolitikai kudarcok is elősegítették, hogy a
• 1k Álmos 1125 táj án újból kísérletet tegyen a hatalom m cgszer-
' \1'1e, dc próbálkozása nem járt eredménnyel. Bizáncba m enekült
l1t v1·ivcl egyetemben, s ezzel egyik okául szolgált az 1127-ben
1 1111 hbant magyar- bizánci háborúknak, amelyeket kereskedelmi
• ll1•11tétck is motiváltak.
Miután Bizánc megtagadta II. Istvánnak Álmos kiadására vo-
11 11 knzó kérését, a magyar király háborút kezdett déli szomszédja
' 11111. Istvánnal együtt vonult fel 700 - hihetően zsoldos - frank
1 111111a .is. A király „átkelt a Duna folyón , a m ellette fekvő várost,
111 lg1.'1c.lot ostrom alá vette: mikor pedig elfoglalta, földig lerom-
lo dl.tlta , a köveket hajókkal elvitette, s azokból Szirmionban [a
• r r (· in ségben) Zeugme [Zimony, a Belgrád részét képező m ai
/ 1 1111 111 I városát emelte". M ásik bizán ci forrásunk szerint a m a-
i \ , 11 ok „nyár idején keltek át a Dunán, Branitzobát [Barancsot,
1 111.11 l ~ranicevót) feldúlták; falait lerombolták , és köveit átvitték
1 111• ,111i11onba [Zimonyba], sőt Szardikét [Szófiát) is kifosztot-
1 d " . Adatok bizonyítják, hogy a magyarok szófiai sikerüket
1111 1 •.c · l őzőcn elfoglalták N ist. A harcok idején Plovdivban tartóz-
l 1 1il11 hi '.l.;'mci császár csak a következő évben, 1128-ban tudott
1 " ·" \. tpásra vállalkozni. Igaz, a háború kirobbantásában nagy
• 1c·1wl j;í tszó Álmos bizánci területen már 1127-ben meghalt, de
75
elhunyta nem jelentette a megindult ellenségeskedés beszünteté-
sét. 1128-ban a császár vonult fel a Dunához, lombard zsoldosok
és perzsa segédcsapatok is támogatták. Hadiflottáját „a Fekete-
tengeren át a Dunára vezényelte, és szárazon és vízen az ellenségre
támadt. A vezérlő háromevezősorossal átkelt a folyón, és a sereget
a túlsó parton állítva fel lovas- és dárdaharcban szétszórta az
összegyűlt hunokat [magyarokat]. .. Meghódította Phrangokho-
riont [a Szerémséget), mely a hunok földjének legtermékenyebb
része, mely lónevelő síkságokká lapul, s amely a Száva és a Dm~a
folyók közt terül el, továbbá Zeugminont is elfoglalta, majd
közvetlenül Khramosz [Harám, a mai Banatska PalankaJ ellen
vonulva nagy zsákmányt szerzett". A bizánciak a Karasó folyóig
üldözték a magyarokat, akiknek a folyót átívelő hídon összetorló-
dott nagy tömege alatt „a híd leszakadt, és a legtöbben a folyó.t ál
elsodortatva itt lehelték ki lelküket. Sokan kerültek a rómaiak
[bizánciakJ kezébe, köztük volt Akos és Keled, a hunok között
igen nevezetes férfiak". A m agyarok súlyos vereségéről krónikánk
is beszámol. A bizánciak „Harámnál keltek át Magyarországba,
és ezt a magyarok meg nem akadályozhatták, m ert a görög
hadigépek kénes lángot szórta~ a magyar sajkákra, és a vízen
gyújtották meg azokat„ . Az Ur keze a görögökkel volt, és a
magyarok meg nem állhattak ellenük. Ritka az olyan nagy vere-
ség, amilyen ott esett: Karasó patakja annyi emberi vérrel kevere-
dett, hogy szinte vérnek látszott az egész, úgy feküdtek a páncélos
emberek a folyóban, mint a tuskók; a futók és az üldözők rajtuk
keltek át a patakon, mint egy hídon. Vágták a magyarokat, mint
az ökröket, és nem volt, aki megmentse őket a görögök kezéből.
Ott veszett el Csiz ispán más d erék vitézekkel". II. István király
személyesen nem vett részt az 1128. évi harcokban, mivel betegen
Egerben kezelték, seregét a német nevű - és talán valóban is az
- Setepel vezette. A császár megtorló akciója sikerrel járt, s vissza-
útjában az előző évi magyar támadás során kárt szenve~et~ Ba-
rancs várát „erősítette meg katonai őrséggel". Az 1129. ev1 ma-
gyar-bizánci harcokhoz II. István cseh segédcsapatokat kapott, s
így megerősödve harcosai Barancsot „körülzárták, elfo,glaltá~, és
az ott levő rómaiakat részben legyilkolták, részben fogsagba ej tet-
ték". A bizánciak helyzetét nehezítette, hogy ezzel egy időben a
szerbek is felkeltek ellenük, s a Raska völgyében levő Raszon
erődjét feldúlták. Amikor a császár oda jutott, hogy a lerombolt
Barancsot újjáépítse, már télre fordult az idő, ami btonaságát
76
nőscn megviselte. II. István erről értesülve, „elhatározta, hogy
,1111 ilyen gyorsan csak lehet, átkel a Dunán, és a mit sem sejtőkön
1.1jtuk üt". A császár nem vállalta a nyílt összeütközést a magya-
1nkkal, visszavonult Barancstól, s nehéz, meredek terepen vezette
1\,1patait. „Itt a hunok serege ugyan hirtelen rátört a hátvéd
11w.tagokra, de a rómaiakat semmi másba nem károsították, csak
,1< ~ászári udvar beterítésére szolgáló függönyök darabjait rabolták
1•1". A három évig tartó magyar-bizánci ellenségeskedésnek az
1129 végén, a Duna egy Barancshoz közeli szigetén megkötött
lt(· kc vetett véget, amely területi nyereséget egyik hadakozó fél
v,ímára sem biztosított. 134
/\ mindinkább belső bázisát vesztő II. István halála után a
111q~ vakított Álmos fia, a szintén vak Béla következett a trónon.
A hatalom Kálmán ágáról Álmoséra került át, ami együtt járt a
l 1·1 csoportosulás köré tömörülő előkelők összeütközésével, sok
\ <'1L követelő belső meghasonlásokkal. Az uralomváltás külpoliti-
1.11 vetületet is kapott. Miután II. Istvánnak nem volt utóda, a
'' ,d mán-párti előkelők a korábbi király állítólagos fia, a Lengyel-
111 wágban tartózkodó Borisz köré csoportosultak. „Behívták a
1 111 yú Boriszt, jöjjön be, és segítségükkel foglalja el a királyságot,
1111 •rt Kálmán király fiának hitték őt . Borisz tehát orosz és lengyel
1 ,„ít ~éget szerzett, eljött Magyarország határszélére, arra a helyre,
11 1lt' lyct Sajónak neveznek." II. Béla, nővérének osztrák házassága
11 v(·n, III. Lipót őrgrófra támaszkodott; összegyűjtötte seregét, s
l l1 11 1 ~z ellen vonult. A csatát megelőzően azonban ez utóbbi hívei
1 1.tl próbálkoztak a királyi tanácsban, hogy elism~rtessék Borisz
1111•.. 1L a magyar koronához, de nem jártak eredménnyel. B éla
1 11 .1I y pedig Borisz oldaláról külországi szövetségeseit akarta levá-
l "11.1ni, de ez csak az oroszok esetében sikerült, III. Boleszláv
11111•,ycljei kitartottak támogatottjuk mellett. Az 1132.július 22-én
11w1„vívott ütközetben Béla és osztrák szövetségese győzelmet
11 11 l.l k, noha a lengyelek derekasan küzdöttek ellenük. Béla „Bo-
11,:1 n1inden erejét megtörte a csatában, és karddal szalasztotta meg
11 1 : halálba zavarta a lengyel sereget, elnyerte zsákmányukat, és
11 qw diadallal tért vissza". Maga Boleszláv is nehezen tudott
1111 1„11 1c11ckülni a csatatérről. Borisz számos híve esett Béla fogsá-
1 d1.1, 1·1e; hatalomátvételi kísérlete nem járt tehát eredménnyel, s
1 111 w:'1g m e gerősödöt t II. Béla kezében. Ezzel magyarázható,
11 1 11•.y .1 niagyar királynak sikerült 1136-ban Dalmácia egy részét,
•11.1l.11 l1 t és körn yékét visszaszereznie Velencétől , 1137-ben pedig
77
Boszniában a R áma folyó vidékét fegyveresen elfoglalnia. Kirá-
lyaink címében ettől kezdve rendszere.sen szerepel a R áma király~
titulus. A hódítás hatására Bosznia elismerte a m agyar uralkodo
fennhatóságát. 1 36 A középkori államterület e foglalással újból
gyarapodott. Ugyancsak a II. Béla-kori állam megerősödés~re
mutat, hogy másfél évtizedes szünet után a m~gy~rok m~gmt
beavatkoztak az orosz belviszályokba. Jaropolk kijevi nagyfejede-
lem hívására királyi sereg j elent meg Oroszor~zágba~, ,hogy n;-e~­
vívj ák a Jaropolk ellenfele által tartott C sernyigov varat, de vegul
1 37
a szemben álló felek harc nélkül békét kötöttek.
II. Bélát fia, II. Géza követte a trónon, akinek két évtizedes
uralkodása m éltán minősíthető a nagy külpolitikai vállalkozások
korának. 1144-ben Belos bán, nagybátyj a vezetésével királyi had
segítette volna Oroszországban Vlagyimirkó halicsi f~jedelmet
V szevolod nagy.fejedelem ell~n, de a magyarok ~' mmt o~o~z
forrásunk hírül adja - „semmi hasznára sem voltak . Egy masik
orosz információ szerint ennek az volt az oka, hogy előbb az
ellenséges hadak között levő Szeret folyó akadályozta meg a
harcot, utóbb pedig, Zvenyigorodnál, a megduzzadt mocsarak
tették lehetetlenné a csatát. 1 38 II. Géza következő hadakozásai
Borisz újabb mozgolódásához kapcsolódtak. Ill. Konrád német
király és a Babenberg családból való Jasomir,gott He~rik o.sztrák
őrgróf (egyszersmind bajor herceg) engedélyevel -~3onsz a _lm??~­
lom területén zsoldosokat toborzott m agának, akik 1146 apnhsa-
nak elején elfoglalták Pozsony várát. Német forrás szerint ez úgy
történt, hogy _„a keleti határgrófságban egynéhány lovag felk,er_c-
kedik, lopva Pannóniába nyomulnak és Bosan [Pozsony] ~~rat,
amelyet régente [III.] H enrik császár ostromolt [1052-ben], ejnek
idején váratlanul megrohanják és elfogl~1j ák, am~kor is némelyek
fogságba kerültek, néhányan elestek, masok pedig futva ~l~en:­
kültek". A m agyar krónika tudni véli, hogy Pozsonynal arula\
történt, azaz „Julianus ispán álnok hűtlensége folytán foglalta cl
R ápolt német vitéz P ozsony várát": Ez~ n;-e~~rő:íti, német kút-
főnk, amely megírja: amikor II. Geza ispanp1 reven .tudakolt.1
meg „a várbeliektől, h ogy mely okból követtek el ily súl~O\
j ogtalanságot a királlyal [II. Gézával] szemben, azok azt feleltek,
hogy ők ezt . . .uruk, Borisz érdekében tették ". II. Géza felv~nult
Pozsony alá, a várat „különböző hadigépek: o:tromszerek .cs :•'l
íjászok egészen körülözönlötték" . A .várbeli ner;ietck - „ m;uta11
segítséget nem remélhettek - pénz fejében átadtak :1z cnmcgct.
78
A magyar király, aki elég erősnek érezte magát az országán
r~ctt sérelem megbosszulására, beavatkozott a német belviszá-
lyokba (rendszeresen pénzelte az uralkodóval és a bajor herceggel
wcmben álló VI. W elf herceget), s hadat üzent H enriknek.
A döntő ütközetre 1146. szeptember 11-én a Lajta folyó mellett
knült sor. A csatáról német és magyar forrás egyaránt tájékoztat
lw11nünket. A részletesebb német tudósítás szerint II. Géza 70 ezer
v.1gy még több harcossal a mosoni kapunál tört ki, s tábort ütött
1·.kapu, valamint a Lajta közti síkon. H enrik a folyó másik partján
1.1borozott le. Német oldalról kémek próbálták felderíteni az
1llcnség hadállásait (magyar forrásból tudjuk, hogy II. Gézának
~ 1 111tén dolgoztak kémek, akik j ól tudtak németül). A még szinte
1wcrmekember II. Gézát (16-17 éves volt ekkor) „a püspökök -
1111vcl addigelé még nem öltötte fel a lovagi ruhát, m inthogy
HYCrmekéveit élte - az ilyen alkalommal elrendelt papi áldás
1l11 ycrése után fegyverekkel felövezik". A magyar forrás is szól
11 1ól, hogy „a királyt felövezték karddal" . II. Géza úgy rendezte
11\crcgét, hogy „előre két szárnyat helyez, amelyekben az íjászok
\ 1 il Lak, hogy távolról visszaverhessék az ellenség támadását, és
• 1'1yrnes vonalban egy nagy csatasort, amelynek élén nagybátyja,
1k l.1 1Belos] herceg állott, míg a maga légiójában - amint mond-
j ti • cöbb mint 12 ezer lovast tartott vissza". A támadást a magyar
l 11 .d y kezdte azzal, hogy átgázolt a Lajta folyón. Krónikánk
1•11tléletes képe szerint „jó, nagy lovaikon, mint az óriások,
11 11·K döbbentően meredtek fel előttük a németek . Gőgösen, b ecs-
1111•1l6sekkel szidalmazva támadtak a magyarokra, hogy gyalázko-
1l 1•.11kkal rémületbe ejtsék őket".
A csata lefolyásáról a német kútfő informál megbízhatóbban .
1111·,iilése szerint a n émet felderítés hibája okozta, hogy II. Géza
11'gL'i át tudtak kelni a Lajtán. A herceg körében tanácstalanság
111 11,1dt, hogy vajon azonnal harcba avatkozzék- e serege, vagy
j • tl11·. várjanak, vonuljanak vissza a Fischa folyóhoz, s csak akkor
11 111 l[ilj cnek támadásba, ha biztos híreik lesznek a magyar csapat-
111111dulatokról. Ugyancsak rosszul ítélték m eg a helyzetet H enrik
l 11111 y<.:zctében, amikor a magyarok Lajtán túli pusztítása kapcsán
1 11111goló tűzről úgy vélekedtek: „a megfutamodott ellenség [a
111 11•.v.1r sereg] tulaj don táborát áldozta fel a tűznek". E kedvező-
11 1 11 l' lt pillanatban H enrik „gyorsan fegyvert ragadott, és más-
l 1 11111·11, mint ahogyan azt a katonai szabályzat és rend k övetelték,
111 111 l.1-,,:in- lassan clőrcvo nul v::i, hanem hanyatt-homlok sietve
79
rárontott az ellenségre .. . A légióban a rend egészen felbomlott,
összevissza m eneteltek. Végre a lázas futás túlontúl n agy g yorsasá-
ga következtéb en a támadó ijászokhoz juto tt, akik elöl k ét csapat-
ban voltak felállítva, és azokat az élükön álló két ispánjukkal
együtt csaknem teljesen m egsemmisítette". f:- csata e mozzana~,át
a magyar krónika világítj a m eg jobban. Eszermt „a rossz besen yok
és a hitvány székely ek valamennyien egyszerre m egfutamodtak,
mint a birkák a farkasok elől; szokás szerint u gyanis ők jártak a
magyar hadsorok előtt. Ekkor néhány magyar csapat is megré-
mült a dühös németektől, mielőtt m ég velük megütköztek volna.
A hadimérkőzés elej én a n ém etek a m agyarok fölé k erekedtek".
A kocka azonban h am arosan fordult. A n ém et forrás szerint,
amikor az íjászok felett H enrik h erceg győzelmet aratott, „a
királynak és nagybátyjának , [Belos] h ercegnek a csatasorát táma?-
ta meg; azonban a király légiójából senki sem h agyta el helyet,
hanem mozdulatlanul m aradtak, mint egy erdő. A magyarok
már-már a futáson gondolkodtak, és h átat akar tak fordítani, és
íme, a németek , akik her cegüket [Henriket] a h átulsó csapatokba1~
követték, m egszaladnak anélkül, h ogy a h er.ceg tudta vol,na, i;:i1
történt, mert n em láthatott a roppant por miatt, amely szarazsag
idej én azon a h elyen igen n agy szoko tt lenni. Most aztán a barbá-
rok [magyarok] összeszedik erejüket, és az ö véitől mi;iteg y el?a-
gyott herceget körülözönlik. Erre a h erceg az e~lens~,gnek h~tao
fordítani k ényszerült, és miután mind h adakozó JObbpna~, ~mHd
a levegőt betöltő pornak az oltalma alatt a harc veszelye1bol
kimenekült a szomszédos Bécs városába m ent ... A magy arok
egészen az ~mlített Fischa folyóig üld~zté~ :1~ el}enséget, s a~tán
hazatérnek. Ebben a csatában a nemes es kivalo ferfiak nagy resze
elesett, a népb ől pedig megszámlálhatatlan tömeg, de - zárj a
szinte kötelező fordulattal a csatáról szóló tudósítását a német
szerző - m ég n agyobb a magyarok részéről , amint mondják".
A magyar krónikának a csatáról szól~ rövideb~ tudósítá~a e~,Y
ponton azonban árnyalta~b, mint a ;ie~et forras: In~en erte:u
lünk arról, h ogy a k önnyufegyverzetu, t]al harcolo - es becsmer·
J ő jelzőiket innen kapó - besenyők és székelyek m ö gött kl•t
v onalban hely ezkedtek el a magyar seregek: előbb Belos csapnt.1
lépett akcióba (közülük néhány e gység gondolhatott a m agya1
elővéd megszalasztásakor futásra), majd a király válogatott vitl'.·
zeinek hadba lépése pecsételte meg a n émetek és a csata sorsát
A kró nika szerint 7 ezernél tö bb ném et vesztette ott életé t. H a .1
80
1.í mok k étségtelenül túlzók is, jól mutatják , hogy n agy erőkkel
\ tvták m eg a Lajta menti csatát, ah ol a m agyarok főseregei immár
1.tlfegyverek kel, közelh arcot v állalva küzdöttek, csak az elővédet
tl ko tó besenyők és székelyek h asználtak ij at.139
Az 1146 őszi m agyar h adi sikert követő évtizednyi időben II.
1 .1·1:1 állam a párját ritkító m értékben vállalkozott k aton ai (és
dip lomáciai) akciókra. Ezek sorát az 1147. évi m ásodik keresztes
l1 1dj:lrat m ag yar országi esemén yei vezették be. Előbb az a III.
1 1111 rád vonult át ném et hadaiv al, akivel II. Géza ellenség es vi-
1111 yban v olt, s akiről a m agyar krónika azt j egyezte m eg:
M.1gyarországon n em Krisztus zarándokaként jelen t m eg, n em
1 lií·kességet hozott ide, hanem zsarnoki és rablói dü hösséget", s
1k :iz egyh ázaktól behajto tt n agy összegű pénznek volt köszö n-
l11 1t'í, hogy k o m olyab b ö sszecsapás nélkül kelt át az országon. VII.
1 q11 ~ francia király átv onulását az tette veszélyessé, h ogy seregé-
111 11 húzódott meg a m agyar trónra vágyakozó B orisz. A francia
111 tlkodó ugyan n em adta ki a trónkövetelőt II. Gézán ak, ami
ll111 1 ~z későbbi fellépéséhez teremtett lehetőséget , de VII. Laj os és
1 11 1 .q~ya r k irály e feszültség góc ellen ére is, szövetségesi viszony t
li lt'\Íl<.:tt. 140 Európáb an éppen eb ben az időszakban jött létre -
1 111rndme során első ízben - a k ontinens nagy részére kiterjedő
11 \, 1·t~égi rendszer, amelynek m eghatározó ellen téte az Itália
1111111k lása kérdéséb en kiéleződő és testet öltő szembenállás volt a
111 11.íliai n ormann királyság és a bizán ci császárság k özött. Az
l11hhicket támogatták a franciák, Bizán cot a n ém et b irodalom.
1111l'l n ann- fran cia k oalícióba tartozott a pápa, VI. Welf n ém et
111 11 l'g , a b izánci uralom alatti Szerbia, valamint Izjaszláv volhi-
111 11 1·., kijevi orosz fejedelem (1 146 ó ta II. Géza sóg o ra) . M agyar-
'' ~1.1 g is ebben a hatalm i csop ortosulásban találta m eg helyét .
,;11·111ben álló tábort Bizánc és Németország m ellett Velence,
ti 1111 111 t a Jurij Dolgorukij vezette orosz fejedelmi csop ortosulás
1111111.1 . A m agyaroknak a következő évek ben egym ást érő hada-
i 11 ,1•1.1 i e szövetségi rendszerek egymás elleni katon ai (és diplomá-
1 11 ) v.íl h lkozásaiba illeszkedtek.
\ l1.11 Ii ese mények 1148 k ora tavaszán vették kezd etüket. lzj asz-
11 11 ( )lgovicsok központja, C serhyigov ellen ment, magyar
1 ' 1l1,,1pa tok is vele tartottak. A v idék felégetése után Ljubecs alá
11111 tl 1.1k, dc ott n h arci cselekményekn ek a Dnyeper j egének
1 1tl 1\,1 g:t t.1t ~:t aho t t. /\ hcsza bclt jég néhány m agyar halálát
k11 1,1 1·11 A kc)vl·tkc:tő (·vht·11 . 11 41>- hl'll jmij J o lgornkij kive-
Hl
 tette Kij evből II. G éza sógorát, aki a lengyel és a cseh uralkodók
mellett a magyar királytól is segítséget kért. Géza a feltehetően
ősszel hozzá érkezett orosz követségnek azt válaszolta: „háborúm
van a császárral, h a azonban szabad leszek , m agam is elmegyek,
ellenkező esetben elküldö m csapataim at". H ogy az itt említett
összecsapás 1149 őszén a konstantinápolyi uralkodóval foly t, azt
egy bizánci vers teszi bizonyossá, amely az ekko r kirobbant,
Bizán c-ellenes szerb felkelés kapcsán említi a szövetséges m agyar
segédcsapatokat, illetve a császárral szemben normann ösztönzésre
folyó, közös szerb-mag yar harcot. A m agyarok teh át 1149 őszén
a szerbeknek nyújto ttak fegyveres segítséget Bizánc ellenében. 142
Izj aszláv újra követséget küldött a lengyelekhez, csehekhez és
m agyarokhoz, s azt üzente az uralkodón ak , hogy karácsony körül
ülj enek lóra. „És azok karácsonykor csakug yan lóra szállo ttak.
A király [II. Géza] pedig nem volt szabad, azért 10 ezer m agyart
küldött neki. És m ondta: »Íme, elengedem seregem et , m agam
pedig a halicsi fej edelem hegyei alá szándékozom felv onulni, hogy
ne engedjem ő t m ozogni, te tehát végezd, akivel ami baj od van;
ha a csapatok kimerülnek, én másokat, erősebbeket küldö k, vagy
m agam is lóra ülök«. " M ég tartott tehát a mag yarok részvétele a
szerbek o"ldalán a Bizánc elleni harcokban 1149 őszén, amiko r egy
m ásik sereg Oroszo rszágba indult Izj aszláv m egsegítésére. Az
ellene felvonult erők m egrettentették a m agyarokat és a lengyele-
ket, ezért tárgyalást kezdem ényeztek az o rosz fej edelmek között:
maguk határozzák el, hogy kit illet Kijev. Ezt követően a m agya-
rok és a lengyelek h arc nélkül visszatértek hazájukba. A külső
tám aszától megfoszto tt Izj aszlávnak Kijevet át kellett adnia Jurij-
nak.143
A következő h ónapokban lzjaszláv elő bb m egszerezte, utóbb
új ra elvesztette Kijevet. Szorult helyzetében 1150 őszén ism ét
11. Géza segítségét kérte. „A király pedig, h allván ezeket, széljel
~k üld ö tt egész országában kíséretéért és összes csapataiért", m ajd
ló ra ült, és személyesen vezette a hadat Oroszországba. Izjaszláv
ellensége, a halicsi Vlagyimirkó megij edt II. Géza kezdeti sikerei-
től , aki bevette Szanok városát, és sok falut fo glalt el Peremisl
környékén . A halicsi fej edelem „összekö ttetésbe bocsátkozott
Kuknis [Kökényes] érsekkel, két m ás püspökkel, úgyszintén a
király körül levő férfiakkal, és bekönyörögte magát n áluk, és sok
aranyat ado tt nekik, felbérelve őket, hogy a király t hazatérésre
bírják. A király meg is hallgatta őket , ső t maga is bizonygatta: ez
82
111.ír nem is alkalmas idő [hadakozásra], a folyó k m ár fagynak" .
f\ z uralkodó 1150. október 26-án indult haza O roszországból, s
\ 1 ~szatérése idej én üzente Izjaszlávnak: „a görög császár haddal j ő
l'l k nem , azért e télen és tavaszon nem ülhetek lóra, hog y segítsé-
1•,n lre legyek ". 144
A görög tám adás, amelytől II. Géza tartott, 11 50 nyár vége felé
111d ult el, amikor M ánuel bizánci császár Nisbe gylíjtötte össze
\t'regét , hogy a szerbek ellen 1149 végén félbeszakadt háborút
lil'l l:jezze, s végképpen leverj e a felkelést. A szerbek ekkor is
1lvezték a m agyarok katonai tám ogatását. M ánuel Nistől a Száva
h il yó felé vette útj át, hogy megakadályozza a m agyar és a szerb
1,,1patok egyesülését. A császár a T ara-pataknál (a jugoszláviai
V .1 ljcvo közelében) pillantotta m eg a „m egszámlálhatatlan sokasá-
11, 11 vértest" , amely Magyarországról j ö tt a felkelők megsegítésére.
/\ kémek igazolták ezt: a Tara túlsó partján valóban nagy „sereg
dl hadirendben , nem csak az o rszág lakói, hanem részben hun
l111.11war] lovasok , részben a köztük élő, de m ás hiten levő kálizok
l1 1.111i nyelvű mohamedáno k] közül". Ezenkívül besenyők is vol-
11k .1 magyar haderőben . Mánuelnek tehát nem sikerült a szerb
1'• .1 magyar csapatok egyesülését m egakadályoznia. A bizánciak
1dclfomi kezd ték az ellenséges haderő t. Közben ugyan a rej tekhe-
i\ 1· kcn lesben álló szerbek és m agyarok zaklatták a bizánci hadat,
1l1· 11 em tudtak sok kárt tenni benne. A császár vezette sereg
1111 il{·rte a Bágyon ispán irányítása alatt álló m agyar segéderő t . Az
• 1; v1k bizánci előkelő hátba döfte Bágyont, de a lándzsa nem
111 nt lc át teljesen, a fegyverzet ellenállt. „H eves kézitusa támadt."
f\ 1,:1szár is bekapcsolódott ebbe, „m egsarkantyúzta lovát , közi-
l11 1k ugratott . Közülük valakit dárdáj ával mindj árt le akart döfni ,
d1 1''.I nem sikerült. A barbár [magyar] ugyanis félrehajlott, s így
1 il il.tl.1 mellett, célj át el nem érve hullt le a lándzsa. Erre kézitusára
I• 11 .Íl. Mikor ezt Bak chinosz [Bágyon] és kísérete m eglátta, . . .a
• l\t.'1rra rohantak. Borzalmas látvány volt. A császár azonban
l 111d'.ls:íját eldobja, s az oldalán csüggő kardo t kirántva sűrűn
f11q~ol<idott köztük, szüntelenül csapásoka t adva és kapva, míg-
111 111 111ikor a többiek m ár szétszóródtak , az egész csata eldöntése
1111 1 t sak rajta és Bakchinoszon múlt, aki vitézségben kitűnő és
l111.d11 1.1\ testű ember volt. Sok összecsapás után Bakchinosz kard-
'' '·" 11d,1vág va a c<>ászárt áll kapcso n súj to tta, de nem tudta a
1 cl, 1i'il old,d vúst Jd'iiggő arc védőt is átvágn i. A csapás mindam el-
1 11 1il y.11 1 t'r<l l l' lj l'\ volt, hogy .1 kapcsok, llll'l yck meglehetős
 mértékben belenyomódtak a húsba, többnyire ott hagyták a nyo-
mukat. A császár azonban kardjával megfosztva a barbárt kezétől,
gyorsan unokaöccsének adta át, maga pedig égett a vágytól, hogy
ismét az ellenségre törjön". Mánuel személyes sikere volt, hogy
„40 ellenséges hadifoglyot hajtván tért vissza a táborba" . Az
ütközet, amelyet 1150 késő őszén vívtak, bizánci sikert hozott,
II. Uros szerb nagyzsupán kénytelen volt meghódolni a császár-
nak.14 5
Van olyan bizánci forrásunk, amely szerint a Tara menti csatát
követően „a császár azon melegében, izzadságtól ázottan, még a
port sem t örölvén le arcáról, a magyarok ellen vonul, szemükre
hányva a szerbeknek nyújtott segítséget, és kihasználva védelm e-
zőjük távollétét. A magyarok királya ugyanis nem volt az ország-
ban, mert a szomszédos oroszokkal csapott össze". A most már
kifejezetten Magyarország ellen indult bizánci hadjárat eszerint
1150 végére tehető, amikor II. Géza még nem ért haza Oroszor-
szágból. A Dunán - hajói távollétében - fatörzsből kivájt sajkákon
kelt át a császár és serege, s kíméletlenül pusztította a Szerémséget.
Zimonyt rohammal nem tudta elfoglalni, viszont a környékén
levő falvakat végigdúlta. A bizánciak ellen vonult magyar sereg
nem volt képes számottevő ellenállást kifejteni. Közben Zimony
őrsége m egadta magát, mert II. Géza nem jött felmentésükre.
A bizánciak már éppen visszatérésre készültek a Száván át seregük
létszámát felülmúló hadifoglyaikkal, amikor híre j ött, hogy az
orosz háborút befejező Géza király érkezése várható. Mánuel meg
akarta bosszulni Gézának a bizánci szövetséges halicsi Vlagyimir-
kó elleni háborúját, s válogatott sereggel vonult Géza elé. De -
mint kiderült - nem Géza jött meg, hanem a magyar király
nagybátyja, Belos, aki viszont kitért a császárral való összecsapás
elől, így a bizánci uralkodó visszavonult Barancsba. A császár egy
másik serege a második keresztes hadjárat során Bizáncba került
Borisz vezetésével a Temesközre támadt, „azt végigportyázva az
ott levő mezővárosokat pusztította... Ekkor történt, hogy három
hun [magyar) csapatrésszel megütközve mindenestül megfutamí-
totta őket - akik úgy vélték, hogy maga a császár van jelen -, fa
zsákmánnyal terhelve ért vissza a római [bizánci) táborba".
A közben a magyar- bizánci hadszíntérre érkező II. Géza üldözte
Boriszt, de nem tudta csatára kényszeríteni, mert az átmenekült
a Dunán. Az 1150 végén lezajlott magyar- bizánci háborúság
utolsó felvonása az volt, hogy a Dunánál farkas~7.C ll1l't nézett
84
qw mással Mánuel és Géza, a császár újabb összecsapásra gondolt,
de végül ez elmaradt, s a szemben álló felek fegyverszünetet
kiitöttek. 146
Még ki sem vonultak a bizánci seregek a Szerémségből, amikor
l11.1szláv már újra üzent II. Gézának: „ha a császár megtámadott,
1kkor segítsen az Isten. Ha magad nem is jöhetsz, küldj segítséget,
.1111 int ígérted. Megsegít az Isten Jurij , az Olgovicsok és a halicsi
fq edelem ellen". A magyar király 10 ezer embert küldött Izjasz-
l 1v11ak, de maga nem kelt hadra sógora megsegítésére. Izjaszláv
1 111 agyar sereggel megerősödve elindult Kijev felé, útközben
11tesült arról, hogy Vlagyimirkó halicsi fejedelem ellene vonul
tlll1b orosz szövetségese társaságában. Ezek serege már csaknem
111kiizetre tudta kényszeríteni Izjaszlávot, de végül sikerült egér-
111.11 nyernie. Izjaszláv bízott abban, hogy Kijevet elfoglalhatja,
111 1vd terve végrehajtásához a magyarok további támogatásukról
l111tosították. Ezt mondták neki: „Mi vendégeid vagyunk, helye-
' 11 rcménykedel-e a kijeviekre nézve, embereidtől kérdezd, mi
1 1 ~l· n:gb en ülünk". A fejedelem előbb Belgorodot vette birtokba,
111,qd megnyílt előtte Kijev is. Ott „a magyarokat meghívta
111,1g.'d10z ebédre, úgyszintén a kijevieket is, és a Jaroszláv-udvar-
11111 maga is velük együtt lakomázott, és mindnyájan nagy örö-
11111k között vigadoztak. A magyarok ekkor felette nagy számban
li1\'.11kon futtató- és ugratóversenyeket játszottak a Jaroszláv-
111 lv,1 rban, a kijeviek pedig bámulták a nagyszámú magyart, szol-
i 1k í,fa-ctüket és lovaikat".147 A kijeviek minden bizonnyal azokat
1 l1 1\•,1gi játékokat csodálták meg, amelyeket a m agyarok anyu-
1 1t 1tii bejött lovagoktól tanultak meg.
Al ighogy hazaérkeztek Oroszországból az Izjaszlávot Kijev
l 11 111,1 .'1ra segítő seregek, máris újabb követség jött a szorongatott
111 1y;ctben levő fejedelemtől a magyar királyhoz: „Téged szemé-
l\' "'11 11em hívunk, mivel háborúd van a császárral, hanem ké-
111 11k, .1dj nekünk segítséget, akár ugyanolyant, akár még erőseb­
'" 1 kii lclj.„, mivelJurij erős, az Olgovicsok is vele vannak, sőt a
1d polovecek [kunok] is„. Tehát e tavaszon, fivérünk, segíts
1111I'.· lia e tavaszon szabadok leszünk, mi fogunk téged segíteni."
11 ti t.ivaszán tehát újabb összecsapásra készültek a szemben álló
1111 1v nök. Ju rij t támogatta a halicsi Vlagyimirkó is, míg Izjaszláv
1111 1•,,1·gítésérc minden korábbinál nagyobb m agyar sereg kelt át
1 .1 1p.Ílokon. Még ennek megérkezése előtt Izjaszláv legyőzte
1111 qt t' ' .1 ku11obt. Vlagyimirkó sem folytatta ezt követően útját
85
Jurijhoz, hanem visszatért Halicsba, és az Izjaszlávhoz Kijev felé
tartó magyarok után eredt. Egy hajnalon, amikor azok az oro-
szoktól ajándékba kapott italtól lerészegedtek és aludtak, Vlagyi-
m irkó rajtuk ütött: közülük „néhányat foglyul ejtve a többit mind
lemészárolta". Izjaszláv követek útján tájékoztatta II. Gézát a
balsikerről: a „halicsi Vlagyimirkó megverte segélyemre küldött
hadaidat, most tehát legyen erre gondod. Ne adj a Isten, hogy ez
rajtunk száradj on, hanem engedje, hogy bosszút vehessünk rajta
hadainkért". 148
A bosszú nem váratott sokáig magára. 1152 nyarán II. Géza
személyesen vezette 73 csapatból álló seregét Oroszországba. Az
1148 óta eltelt négy esztendő alatt immár hatodik alkalomm al
keltek útra orosz földre magyar hadak. A király egyenesen Vla-
gyimirkó fejedelemségére, Halicsra támadt, ide jött elébe orosz
szövetségeseivel Izjaszláv is. Peremisl közelében, a Szan folyó
mellett állapodtak meg, Vlagyimirkó pedig a túlsó parton állomá-
sozott csapataival. Éppen vasárnap volt, márpedig „a királynak
szokása volt, hogy vasárnap semmihez sem fogott". Másnap
II. Géza és Izjaszláv seregei átkeltek a folyó sellőin, és „mindnyájan
együttesen rárontottak Vlagyimirkó táborára, és sokat letapadtak,
sokat lekaszaboltak ott b előlük, a többieket pedig foglyul ejtették.
Vlagyimirkó látva a magyarok túlerejét, menekült ... Peremislbe
futott, melyben akkor egyetlen katona sem volt, mindnyájan a
harcmezőn lévén". Innen küldözgetett követeket a királyhoz, az
érsekhez és a had vezéreihez, „békéért könyörögve" . Vlagyimirkó
„sok ajándékot küldött az érseknek és a vezéreknek, aranyat és
ezüstöt, arany- és ezüstedényeket, köntösöket, csak bírják rá a
királyt, hogy n e töltse rajta bosszúj át" . A megvesztegetés elérte
célj át: Géza nem adta sógora kezébe Vlagyimirkót, h anem arra
késztette a szemben álló orosz fejedelmeket, hogy egyezkedjenek.
Vlagyimirkó mindent megígért, így hát „Izjaszláv a királlyal
összejövén, és vigadozások és örvendezések között töltötték
együtt az időt, azután pedig szétm entek , a király visszatért hazájá-
ba". II . Géza többé nem vezetett h adat Oroszországba, pedig
számos alkalom kínálkozo.tt volna a későbbi években 'is , egyebek
között éppen az, hogy távozása után Vlagyimirkó nem teljesítette
iménti ígéretét, megszegte esküjét. 149 Az orosz ügyektől való
távolmaradásának részint az volt az oka, hogy Vlagyimirkó 1153-
ban, Izjaszláv pedig 1154-ben meghalt, részint pedig az, hogy n
kétfrontos, Bizánccal és Oroszországban vívott háho r(1 k kezdték
86
kimeríteni az országot. Pedig a bizánci háborúknak még nem is
volt végük.
Talán 1153-ban történt, hogy mind II. Géza, mind Mánuel
felvonult a Dunához. Bizán ci híradás szerint „Géza ... az elmúlt
dolgokon keseregve a Duna melléki [bizánci] városok ellen várat-
1:111 támadást" készült intézni. Mánuel már éppen a dunai átkelés-
hez fogott, amikor a magyar király békét kezdeményezett. Ezt
Gézára nézve kedvezőtlen feltételek mellett kötötték m eg, egye-
bek között a magyar uralkodónak a legutóbbi (1150-1151. évi)
bizánci betöréskor szedett foglyok közül 10 ezerért váltságdíjat
kellett fizetnie. 150 A béke feltételeivel elégedetlen Géza csak alka-
lomra várt, hogy megtámadhassa Bizáncot. Beavatkozva az ottani
belügyekbe, a császár unokaöccsét, a Magyarországgal határos
bizánci területek (Belgrád, Barancs, N is) elöljáróját támogatta
Mánuel elleni, a korona megszerzését célzó akciój ában. Géza 1154
vége felé - a csehek, szászok és boszniaiak katonai támogatását is
(·lvezve- Barancs ostromához fogott, majd a császár közeledtének
hírére Belgrád felé vonult. Mánuel hadvezére megütközött a
1nagyarokkal, akik legyőzték és megfutamították a bizánci sere-
1•,(;t. Maga a császár ekkor nem bocsátkozott harcba, viszont 1155
1.1vaszán ismét nagy erőkkel felvonult a D unához , hogy megbosz-
wuija az előző évi kudarcot, s mélyen behatolj on Magyarország
1nületére. II. Géza azonban békét kezdeményezett, amely szerint
visszajuttatta Mánuelnek az 1154. év végén foglyul ejtett bizáncia-
k.1 t, valamint a j obbára fegyverekből és lovakból álló hadizsák-
111:í nyt.151 Ezzel a fél évtizede tartó magyar-bizánci összecsapások
\11ra véget ért, egyik ország sem jutott a másik rovására területi
l". Y:lrapodáshoz.
/\. gyakori háborúk igen súlyos bel- és külpolitikai helyzetet
1•1t·dményeztek Magyarországon II. Géza uralkodásának utolsó
l'Vl'iben. Géza öccsei közül előbb István kísérelt m eg hatalomátvé-
11·lt, s ennek sikertelensége után menekült a német birodalomba
1l.1rbarossa Frigyeshez, majd Mánuelhez. Utóbb László is követte
l•.1v fmt Bizáncba, amely a II. Gézával szemben álló magyar herce-
1•,1· k menedéke lett. Ugyanakkor fenyegetett az európai hegemó-
11 1.í ra törő Barbarossa Frigyes német- római császár Magyarország
1llrn i katonai akciójának veszélye is. Ezt II. Géza oly módon
1 1v.'mta elhárítani, hogy politikájában közeledett Barbarossához,
1 '• 11SH kora őszén mintegy félezer főnyi, mohamedán vallású
11111.1cli t5 kbó l áll ó magyar segédcsapat vett résztJasomirgott Hen-
87
rik osztrák herceg seregében az Itália feletti uralomra törő császár
oldalán a milánói harcokban .152 M iután a fenyege tő ném et ve-
szélyt Gézán ak sikerült elhárítania, a német- római uralkodó elle-
nében újra a pápáh oz közeledett, s vele kötött megegyezést. Mivel
Frigyes ezekben az években Itáliában volt elfoglalva, Gézának
nem kellett ném et visszacsapástól tartania. Változatlanul fennállt
viszont a magyar- bizán ci háb orúk felújulásának lehetősége,
am elyhez alapul nem csupán trónkövetelő her cegek bizánci tar-
tózkodása szolgált, hanem az is, h ogy Mánuel - Barbarossához
hasonlóan - szintén európai h egemóniára tört, s ehhez jó kiindu-
lópontkén t kínálkozott Magyarország alávetése.
Amikor II. Géza 1162-ben m eghalt, s a trónon fia, III. István
követte, Bizán c, illetve az ott tartózkodó István herceg támadásba
lendült. Bizánci haderő vonult a D unához, a magyar határra, sőt
egy csapat az országba is behatolt. Ez alkalommal azonban nem
harcoltak a katonák , hanem csak nyomatékul szolgáltak a szem-
ben álló felek tárgyalásához. A m agyarok azonban még így sem
fogadták el királyuknak Istvánt, Géza öccsét, hanem Lászlót is-
m erték el uralkodónak . III. István menekülni volt kénytelen,
Kapuvárnál m egütközött a vele szembeforduló hűtlenekkel, m ajd
Ausztriába m ent, de rövidesen Pozson yban épített k i hídfőál­
lást.153 László féléves országlás után m eghalt, testvér e, a Bizánc
által m ár előbb is trónra szánt IV. István követte az uralkodásban.
M ég két hónapj a sem viselte az ország koronáj át, amikor m~r
Mánuel katonai segítségét kellett kérnie helyzete m egszilárdításá-
h oz. A császár el is indult M agyarország felé, de a határhoz
közelgő bizánci hadra IV. István - rosszul m érve fel h atalmát az
országb an - nem tartott igényt. U nokaöccse, a Barbarossa Frigyes
j óindulatát elnyert III. István, aki ném et területről j ött zsoldosokra
is támaszkodott, fegyveres összecsapásra készült az ellenkirállyal.
A trón birtoklását eldöntő ütközetet 1163. július 19-én Székesfe-
hérvár közelében vívták meg. Itt III. István győzött, s nagybátyj a,
IV . István „úgy elfutott előle, miképpen a pogányok m enekül-
nek". A csatában IV. István sok nemest vesztett, más forrásunk azt
emeli ki, hogy menekülésekor, m ár a csatavesztést követően,
„kevés volt a h adinépe" , így unokaöccsének fogságába került.
A koronát ugyan elvesztette, de életét nem. III. István azzal a
feltétellel bocsátotta szab adon , h ogy „az országból távozzék, és
soha többé ne akarjon visszatérni" .154
IV. István azonban makacs volt, féktelenül hatalomvágyó, akit
ráadásul Bizánc európai hegemóniára toro csaszara tám ogatott.
Még ugyancsak 1163-ban M ánuel - IV. István visszahelyezése
érdekében - hadat küldött Magyarországra. Már a magyar-bizán-
ci határon fekvő Belgrádban tartózkodott a császár, amikor „felis-
merte annak lehetetlenségét, hogy [IV.] István a továbbiakban a
hunok (magyar ok] földjén uralkodjék". M ivel azonban továbbra
sem mondott le M agyarország megszerzésének és alávetésének
tervéről, új taktikát követett: leányát, Máriát elj egyezte III. István
iiccsével, Bélával. Az ifj ú herceget m agával vitte Konstan tiná-
polyba, s így jutott hozzá Mánuel Dalmáciához, amely Béla atyai
öröksége volt. Bizánc egyébként szívesen szám ította Béla örök-
ségéhez a hozzá legközelebb fekvő , gazdag Szerém séget is. III. Ist-
ván ugyan elismerte a császár j ogát Dalmáciához, de már
1163-1164 fordulója táj án nagy létszámú, 30 ezer főből álló ma-
gyar had jelent m eg ott Am pod bán vezetésével, amely m egaka-
dá lyozta a bizán ciakat abban, hogy e tartományt ténylegesen
birtokukba vegyék. Ezzel az akcióval függött össze Zárának a
vdencei uralom alól való felszabadulása és Magyarországhoz csat-
1.ikozása.155
A következő évben, 11 64-ben IV . István kezdte a háborút.
/\ Fekete-tenger felől tört be Magyarországra, ám - még bizánci
kt'1tfő is kénytelen elismerni - „inkább vakmerően , min t előrelá-
1úan vágott bele a dologba". Ha nyert is meg ügyének m agyaro-
k.1t, amikor III. Ist ván ellene támadt, m ár apadt hadserege, mivel
„.1 vele levő hunok (magyarok] egyre-másra pártoltak át a király-
l111z [III. Istvánhoz]". A császár is M agyarországra indult, „az volt
,1w:índéka, hogy Bélának visszaszerzi apai örökségét, [IV.] Istvánt
pl·dig megszab adítja a közvetlen nehézségektől". Mánuel a Száván
11 kelve, Titelen és a Duna menti Kőn (Bánm onostorán) keresztül,
q ·,c'.·szen Bácsig jutott előre az országban . Közben III. István cseh,
•l\Ztrák és halicsi segítséget szerzett magán ak . A fegyveres össze-
1•,,1pás azon ban elm aradt, a cseh uralkodó közvetítésével meg-
11·.yczés jött létre III. István és Mánuel között. Az előbbi lem on-
1l111·t Béla ö rökségéről, M ánuel pedig ígéretet tett, h ogy nem
' 111„cdi többé pártfogoltj át M agyarország ellen tám adni. De
1V. István nem akarta elhagyni az országot, m ég akkor is a déli
\ l')', L'kcn maradt, amikor a császár már visszatért bizán ci területre.
11,1gybá tyj a ellen támadó III. István kis híj án elfogta az utolsó
1•1ll.11 1.1 tban az országból kimenekülő trónkövetelőt. 15 6
Az, 11<í5. évi ma gya r bizánci háború azzal vette kezdetét, hogy
89
III. István a Mánuel kezére került Szerém ség visszafoglalására tett
kísérletet. A terület nagy r észét birtokba vette, központját, Zi-
monyt - ahol ez idő tájt IV. István is tartózkodott - keményen
megostromolta. III. István előbb a szárazföld felől próbálta beven-
ni a várat, majd a Duna felől. Szabályos folyami ütközet alakult
ki a kissé ormótlan magyar és az ügyesen épített, gyors bizánci
hajók között. Ez utóbbiak vonalalakzatot véve fel, közrefogták ,a
magyar hajókat, sűrű nyilazás közepette többségü~e~ megfuta.~m:
tották, dc „egy [haj ó], mely náluk parancsnoki tisztet betolto
férfiakkal volt tele, a rómaiak (bizánciak] hatalmába került, akik
azt görögtűzzel elpusztították". Végül is az ostr.omlók ry.lst;án
megmérgezése révén április közepén jutottak Z1mony birtokaba.
Mánuel június végén indult újabb magyarországi hadjáratára, s
rögtön Zimony ostromához fogott; Előbb azz~l Hkísérletez;tt:
hogy fatornyot építve hatol be a varosb:, ::a ve?ofalak~n ,allo
barbárokkal [magyarokkal] közelharcot v1va . Majd az erosseget
övező mély és széles árkokat - rőzse- és vesszőnyalábok híján -
„kövekkel töltötte m eg, s így vitette át a hadigépeket. D e a város
elfoglalása szempontj ából ezzel sem ért el semmit." Mivel állítólag
közeledett Zimonyhoz egy felmentő sereg, harmadi}c kísérletre a
bizánciak még elszántabban rohamozták a falakat. „Ujból m egin-
dult a harc. Egyfelől a hunok [magyarok] a m ellvédeken kövek-
kel, nyilakkal és minden kezük ügyébe eső dologgal védekeztek
a római [bizánci] sereg ellen, másfelől viszont csak még inkáLb,
mint előbb, aláásták az alapépítményeket, és hajítógépekkel zúz-
ták szét a kövek toldásait, s mindkét részről sűrű biztatások és
buzdítások hallatszottak, kiáltozás és üvöltözés támadt, és zűrzava­
ros lárma kavargott." Egy másik bizánci kútfő szerint végül a
négy hajítógép megtette a magáét , megbontották a ~alak szer~eze­
tét, „a bástyák közti fal is, amelyre a kövek súlya irányult, mga-
dozni kezdett, s nem állt már egyenesen, annál is kevésbé, m ert
az aknaásók is aláemeltyűzték". Utóbb „maga a fal is összeomlott,
és lehetővé tette, hogy a rómaiak létrákon felkapaszkodva hatolja-
nak a városba. Sokan megsebesültek, s így vesztek el, de nem
kevesen voltak, akik megadták magukat a győzteseknek, s így
életben maradtak, és akadtak, akik a futásban találtak menedéket".
A bizánciak kifosztották a várost, s nem tanúsítottak kíméletet:
mint a birkákat öldösték az ott levő embereket". A vár védelmé-
~ek bizánci kézre került irányítói csak az ostromnál a császár
oldalán j elenlevő B éla herceg közbenj árásának köszö n hctték élc.:-
90
Lliket. Egy másik hadszíntéren - velencei segítséggel - Bizáncnak
' ikerült elfoglalnia Boszniát és D almáciát, Zára pedig visszakerült
.1 doge uralma alá. Az 1165. évi magyar-bizánci megegyezés a
lénylegesen elért császári sikereket szentesítette. 15 7
III. István nem nyugodott ebbe bele, s már 1166 tavaszán
wreget indított a Szerémség visszafoglalására. Az egymással vi-
wiílykodó bizánci hadvezérek éjszaka támadtak volna a Dénes
"pán vezette magyar hadra, de ahol annak táboroznia kellett
volna, o tt egyetlen embert sem találtak, s „félelem fogta el őket.
Mert ha valami, a néptelen vidék és szokatlan halasztás elég ahhoz,
hogy ellenséges földön a katonák lelkét megzavarja". Már világos
11.q)pal volt, amikor a magyarok észrevették a bizánci sereget, „és
1·1·,y felől kezdték a lovakat a táborba terelni (mert éppen a legelőre
1' ap ták ki azokat), másfelől a szokás szerint mindig a sátrak elő tt
.dlúkra pattanva csapatokba rendeződtek, és látva, hogy a rómaiak
1bizánciak] nagy rendetlenségben haladnak (m ert a lovakat terelő
l111 11okra [magyarokra] rátámadva a legtöbben szétszóródtak),
11t·kik vágtattak, és megfutamítva sikerült őket a hátul jö vő csata-
~11 1 nak hajtani. Ettől azok is megzavarodtak, hátrálni kezdtek ,
'1·giil a rómaiak teljes erej ükkel megfutottak, abban a hiszemben,
l111g y a láto ttnál sokkal nagyobb ser eg támadt rájuk". A győzelem
1 111agyaroké lett. A bizánci császár azonban, aki belátva, hogy
111·111 képes alávetni és elfoglalni az országot, elfordult a magyar
1 1 1 •.yc ktől , személyesen m ár nem is vonult ez évben hadba III.
1 .1 v .'111 ellen, de a szerémségi vereséget nem hagyta bosszulatlan.
1 l.í 10111 sereget indított útnak. Az egyik Béla vezetésével a Duná-
lt111 inent, hogy elhitesse: Bizánc a szokott irányból fog támadni,
111 1 ez a magyarok megtévesztésére szolgált. A m ásik sereg a
l 1 kt' tc-tenger felől zúdult Erdélyre, s ebben nagy számban harcol-
1il .1z Al-Duna és a Fekete-tenger vidékén élő románok. E hadtest
,1 1111<'.: letlenül lekaszabolt mindent és letiporta, ami csak útjába
l 1 11i lt. Nagy öldöklést vitt végbe az emberek között, s nem
l 1 'ncbb foglyot ejtett. Azonkívül igásállatoknak, lovaknak és
• 1: \ í·h mindenféle fajtának nagy seregeit hajtva érkezett a császár-
1111 / '. A h:1rm adik sereg északkeletről, Halics irányából csapo tt be
11 •11 w:'1gba, „nehezen megközelíthető, ember nem lakta vidéke-
l 1 11 l1.1hd v:1 :ít'', majd „számos népes falura bukkanva rengeteg
ii. 11 1.ínyt ejtettek, so k férfit megöltek, temérdeket foglyul ejtet-
t• 1 " /\ 111agyarok t:~ hi;riín r i:1k v'·gii l J asom irgott Henrik osztrák
111 11q~ k fovctíl{·~(·w l l{·ptl'k t(·gyv(.' rsúin ctre. l 50
<) 1
 A fegyvernyugvás ezúttal is rövid ideig tartott. A magyarok
„megint azt tervezték, hogy Dalm áciát elfogla lják. Ezért több ti~g~nst is tartalmazó magyar sereg felépítéséről ellentmondó
seregtesttel odaérkezett az is [bizonnyal Ampod], aki köztük a h1:emk ;annak. Az egyik bizánci forrás szerint „a m egszokott
báni m éltóságot bírja (ennél a népnél ez a király után leghatalma- modon alltak csatarendbe. . . M indig az a szokásuk hogy váloga-
sabbat j elenti)''. Amikor a terület bizánci helytartój a „értesülvén, t~tt h,~rcos:ik töltik be az élvonalat". Az e vonatko~ásban kevésbé
hogy az országban hun [magyar] sereg van, a nála levő seregből ~l,heto - . ba: a ma,?~ar ~e:egről és a csatáról szintén szemléletes
némelyeket magához vett, és kivonult Szpalathaszból [Spalató- epet ra_Jzolo - mas1k bizanci kútfő szerint Dénesnek fogalma
ból]. Mialatt m eneteltek, az ő t követőknek jó része apránként sem volt arról, hogy az adott helyzetben mit is kell te~ni ezért
lemaradozott, s így lehetővé tették az ellenség számára, hogy ezt a parancsnoksága alatt levő sereget nem osztotta jobb ~s bal
a férfiút könnyűszerrel elfogják. Körülfogták, s noha kem ény ~~arr~y~a, hanem egy akkora hadat egyetlen egységbe gyúrva-
kézzel vitézkedett, foglyul ej tették". Ekkor jutott vissza a király tomontve, ahogyan volt, ... durva elbizakodottsággal eltelten kö-
birtokába a dalmát városok közül Sebenico. A m agyarok e dalmá-
ciai katonai akciój a 1166 végén vagy 1167 elején történt. M ánuel
követelte a bizánci helytartó kiadatását, ellenkező esetben háború-
val fenyegetőzö tt.1 59
A fegyveres összecsapást a m agyarok kezdték azzal, hogy a
D unán átkelve behatoltak a Szerémségbe, am ely az 1166. évi
katonai siker ellenére is bizánci kézen m aradt. M ánuel ezúttal sem
személyesen állt a had élére, hanem rokonát, Andronikosz Kon-
tosztephanoszt bízta meg a sereg vezetésével, aki a szokástól
eltérő en nem küldött ki felderítőket és megfigyelőket az ellensé-
ges táborhoz, hanem frissen foglyul ejtett m agyar katonától tájé-
kozódott a szembenállók erejéről. A fogoly készségesen adott
felvilágosítást: „Ezt a sereget 37-en vezetik a mi vezéreink közül,
valamennyi fölött a parancsnokság azonban D énes kezében van.
A sereg mindenestül 15 ezer vértes lovasra, íj ászra, és könnyű
gyalogosra rúg". Az ütközetre 1167. július 8-án a Száva folyóhoz
közel került sor. A bizánciak csatarendjét pontosan ism erjük.
A hadvezér „a szküthákat [besenyőket] és a perzsák [szeldzsuk-
törökök] legnagyobb részét előreküldte egy kevés lovassal, akik
dárdákkal harcolnak. H ozzájuk csatlakoztak mindkét oldalon a
r ómaiak [bizánciak] csatasorai ... Ezek háta m ögött a nehézfegy-
verzetű gyalogosok haladtak, keverve íjászokkal, valamint a per-
zsák fegyveres hadsora. Utánuk következett . . . [több, név szerint
felsorolt bizánci hadvezér] válogatott rómaiakkal, alam anokkal
[németekkel] és perzsákkal. Leghátul Andronikosz, a fővezér ha-
ladt sok m ás n agynevű férfiúval. . . továbbá zsoldos itáliaiakkal
m eg szerbekkel, akik hátul követték ő t, dárdáikat és hosszú pajzsa-
ikat előrefeszítve ". A szomszédos népek, köztük az osztrákok .:J rnagyar csapatok
~ bizánci flotta hajói
segédcsapatát magában foglaló és pogány (nyilván bcscnyfi) kon-
'i ·I S:;:,í1 111 111c111i n t1t11, / ltí 7

92
zeledett. Zászlaj a is fennen lobogott egy vastag és magasba fes:ülő
rúdon, melyet nég y pár ökö r vont kerekeken. Maga az ellen seges
[magyar] sereg valóban ijesztő és félelmet~s látvá~y. v~lt~ csu?a
lovas és dárdás . Nem csupán az emberek viseltek lab1g ero, telj es
fegyverzetet, han em m ég a lovakon is h?mlo~s:íj akat ~s sz~gr:_kö­
tőket lehetett látni, és homlok- meg szugyvedok bontottak oket
körül, hogy védjenek a lövedékektől. A lovak nyerítése, a ragyo-
gó fegyverek csillogása a na~fénybe.n, a_:i1ikor a h~dsere,gek egy-
m áshoz már közel voltak, a felelem, 1lletoleg a csodalkozas folytan
m indkét tábo r katonái számára m ég rendkívülibb é tette a lát-
ványt".
Délidőben, „miután a seregek egym áshoz közel jutottak, And-
ronikosz parancsot adott, hogy az elülső csapatok nyilazzanak a
hunokra [magyarokra]. Mihelyt pedig azt látják, hogy azo~ ro~
hamra indulnak ellenük, fussanak el, de nem egyenesen a romai
[bizánci] sereg felé, hanem inkább oldalvást, hogy így a huno k két
irány ba szétszakadva a hadrend középső részét üresen hagyják" .
A bizánci bal szárny nem állta a magyarok támadását, egészen a
Száváig futva meghátrált, a jobb szárny azonban teljesített; fel-
adatát. Az eredeti helyzetükből kimozdított hadsorok egymasnak
feszültek. „M ozgó és pikkelyeit meresztő sárkányként hullámzot-
tak a h adseregek . Dénes azonban, mint egy fal, rendíthetetlenül
nyomult előre, és Kontosztephanosz meg a körötte felsorakozot-
tak felé feszítette lándzsáj át. Amikor a rómaiak felvették vele a
harcot, kölcsönösen dárdákat hajigáltak , s egy ideig támadások és
ellentámadások váltották egym ást. Miután azonban a dárdák ösz-
szetörtek, és a dárdanyelek halmazaiból a seregek közt mintegy
gátféle keletkezett, hosszú kardjaikat rántották ki, és megint össze-
csapva tovább küzdöttek. Amikor azután ezek él~ is kicsorbult,
hiszen a seregek csupa bronz meg vas voltak, a pa1011ok [magya-
rok] egyszeriben tanácstalanná lett,ek, ~nert az n:eg s~~ for~ult .a
fejükben, hogy az ő roh amukat a romaiak feltartoztatjak, a ro:na1-
ak viszont kézbe kapták vasbuzogányukat (szokásuk, hogy ilyen
fegyvereket is visznek m agukkal, ha csatába mennek), s azokkal
csépelték a paionokat. A z ilyen csapás, ha a fejet vag~. az ~rcot érte,
halálos volt. Sokan eszm életlenül fordultak le nyergukbol, soknak
nehéz sebben folyt el a vére ... A széttörhetetlen [magyar] csataso r
így szétszakadozott ... Mikor azután a nap beesteledett, a ,tro~nbi:a
éles hangja visszavonulót fújt, és D énes fennen lobo go zaszbJ:t
rong g yá lett." Elfo gták e zászlót, „továbbá Dénc~ ln v:'11· telj e'
ft:gyverzetével együtt" . Maga a vezér nem esett áldozatul, de
„akik a barbárok [magyarok] közül el tudtak menekülni, azokat,
111ikor a folyó mellé értek, a rómaiak h ajóhada fogta el". Fogságba
kcrült öt magyar ispán és 800 katona, s a halottak száma több
l'l't:rre rúgott. A bizánci hadizsákmány igen bőséges volt: 2 ezer
p.í ncélra, megszámlálhatatlan sisakra, pajzsra és kardra tettek szert.
A súlyos vereségről hazai forrás is beszám ol: a görög sereg
„1>_lyannyira halálra verte a pogányokat és a magyarokat, hogy
1 k nes csak kevés néppel menekült". 160 A Száva m enti csatával
lc·zárultak a magyar-bizánci háborúk . Dalmácia és a Szerémség
1 ,,íszári uralom alá került. 1167-tel egyszersmind a XII. századi
111:igyar k ülpolitika látványos hadi és diplomáciai vállalkozások-
h,111 gazdag korszakának végére is pont került. Az egy évtizede
11(>nküzdelmek től, ellenkirályoktó l megosztott, a sorozatos hábo-
11'1kban meggyengült Magyarországon a konszolidáció békés idő­
"' .1b vette kezdetét. III. István életének hátralevő öt esztendejében
11 1:i r nem is vállalkozott katonai akcióra.
Ugyancsak a háborúktól való tartózkodás j ellemezte az 1172-
l w11 trónra lépett III. Béla országlásának első nyolc esztendej ét.
l q ;yv~r.he~ csak .akkor nyúlt ez időben, amikor az bel- vagy
l 1dpoht1ka1 ok miatt elkerülhetetlen volt. Mivel uralkodása elején
Vt' 111befordult vele tulajdon öccse, Géza, aki Jasomirgott H enrik-
lw1 menekült, ezért B éla 1175-ben és 1176- ban fegyveresen tört
l 11· Ausztriába, s dúlta, pusztította az osztrák hercegség határterüle-
ti l. " 11 Ugyancsak 1176-ban Mánuel kérte katonai segítségnyúj-
1 "" .1 Bélát, am elyre a K onstantinápolyban nevelkedett m agyar
111 1( t:g királlyá tételekor neki tett esküje jogosította fel a bizánci
11 1.il k odót. A császár az ikoniumi szeldzsuk-török szultánnal kí-
\ . 11 1l hadakozni, s már a tavasz kezdetén Ázsiába ment de a hun
l111,1gyar] szövetségesek meg a szerbek, akik a rómaiak '[bizi~ciak]
il ll l valói, nem kellő időben érkeztek m eg, s ezzel azt idézték elő,
11111•. y a hadakozás n yár idejére maradt, ami a dolgoknak nagy
1 11 .í r:1 volt''. 1 6 2 A magyarok és szerbek által segített bizánci
111 .il kodó a kis- ázsiai Müriokephalonnál súlyos vereséget szenve-
il1 11 , .1mi európai hegemóniára törő terveit végképpen keresztül-
111 111.1. Különben is M ánuel 1180-ban m eghalt, a bizánci „arany-
l 11111,1k" eg y csa pásra vége lett, a birodalom súlyos válságba
1il 1.11 1l. l ~z az esemény új korsza ko t nyitott a magyar külpolitiká-
111 11 ., , 111i vel lll. Béla és fi ai ala tt l ehetővé tette több fronton
1 rn d \1 1 · n· ~ h(idítú ll .í hori'1 k i11 dí tfl~(t t , 1 r..'.l
 S. FEJEZET
SOROZATOS HÓDÍTÓ
HÁBORÚK
III. Béla és fiai kora
A III. Béla alatt, 11 80 után indított hódító háborúknyitány~
a mintegy másfél -évtizede bizánci urafom alatt. levő m ag_yar
államterületek visszaszerzése volt. Röviddel Mánuel halála (1 180.
szeptember 24-e) után, bizonnyal m ég 1180 végén hozzálátott
Béla Qalmácia elfoglalásához. Ottani forrás utal arra, hogy ~pala­
to a bizánci császár elhunytát követően visszatért a magyar uralom
:ilá. Feltehető, hogy a többi dalmát város sem tanúsított ellenállást,
továbbá Zára is átkerült Vele_q~étől M agyarországhoz. Ezzel egy
időben - de még 'bizonnyal 1182 m ájusát megelőzően - a Szerém-
ségben szintén helyreállt a magyar fennhatóság. 1 6 4 Mivel M ánuel
halála után Bizáncban az uralkodóváltás súlyos belpolitik~j válság-
ba torkollott, ez kedvező alkalmat teremtett Bélának arra, hogy
fegyveresen hódítson a Balkánon, ahol megélénkültek és sikerre
vezettek a bizánci uralom alól szabadulni igyekvő szerbek és
bolgárok önállósulási mozgalmai. Nyugati forrás tájékoztat ben-
nünket, hogy „Béla, Magyarország királya Bulgáriában elfo glalta
a görögök várait és városait". Bizánci forrás szerint a magyar
uralkodó Belgrádot és Barancsot vette bir tokába, s ez 1-1-82-ben
történt. A következő esztendőben , 1183-ban Béla „ismét erős
sereggel dúlja a görögök földj ét". Ez évben a bizánci hadvezérek
„Niszosz [Nis] és Branitzoba [BarancsJ vidékén szálltak szembe
Bélával, M agyarország királyával, aki feldúlt és kardélre hányt ott
mindent". E hadj árathoz kapcsolódott Szófia elfoglalása, amikor
III. Béla elhozta onnan R ilai Szent Iván ereklyéjét. 165 A magyar
foglalást követően sikerült a bizánciaknak Béla seregét visszaszorí-
taniuk Belgrád és Barancs vidékére. A magyar király 1185. évi
balkáni hadjáratáról csak általánosságokat őriztek meg a nyugati
forrá sok. Közülük az egyik arról ír , hogy II. Vilm os 11ormano
ft:j edelemhez ~asonlóan „Magyarország kiváló királya, Béla .. . is
nagy, ~~dda.~ tamadta meg Görögországot, és elfoglalt a biroda-
lon~t~l teruleteket. 1 66 Miközben a dél-itáliai uralkodó Thessza-
l o~,11ket ~zerezte meg, s .!<onstanti?á~oly felé vezette hadát, addig
l Ida ~alan a Morav,a-volgyben hod1tott, s N ist és esetleg Szófiát
k.ip.~rmt?t:a m eg. Am a ~rmann fenyegetés miatLvégveszélybe
~~ru~t ~i_zan.c ip,egm_entéséhez is Béla jár.ult_hgzzá.,.?zzal. hogy az
11~ csasza~hoz, II. lzsákh~eJ~égül adtaJeányát, s vele hozomány-
k.t·nt a; altala elfoglalt területeket, amelyekre a császári fennható-
·„1~ : lol ezekben az években függetlenedő szerb és bolgár állam
167
" 1genyt tartott. A magyar uralom alá visszakerült D almáciá-
li.1~1 ,Béla siker~~l _védt<:_f!_l.eg Zárát a velenceiek megújuló, 1187.
1 v1 cs 1192- 1193 fordulója körüli támadásaitól. 168
/\.z 1180_-~s évek végén III. Béla keleti, északkeleti irányban is
1 liód,ítás„ ú~ára ~ép_;tt. Az alkalmat erre az orosz fejedelmek
1·1„:mas ~ozt1 belv1~z~lya szolgáitatta. Vlagyimir nalicsi fejedelmet
1 ';i:omsze~os. \:'.: <?!~m1~ u~~lkodója 1188=Dan m egfosztotta a trón-
t ni. Vlagy_!}lllr „Ijedteben feleségével, két fiával és a-kíséretével
M:~g~aro~szágra me~t a királyhoz [III. Bélához], sok aranyat és
1
11 1 ~ t? t vitt ~agáv~l... A király fogadta Vlagyimirt, és egész
1
·r~·gevel, H;!1~a m dult. M ikor Román meghallotta, hogy a
1 11.dy mar atkelt a hegyen [a Kárpátokon] , elmenekült mivel
111•111 tudott szembeszállni vele. .. A kiJály bevonult Hali~sba de
111•11 1 ~la~yi1:11ir: ültette trónra„ .; fiát, Andr~st tette feJedelem~é.
Vl.1gy1:mrt ismet magával vitte Magyarországra, erőszakkal el-
\ 1·11.l' tol; vagyonát, és feleségével együtt egy toronyba záratta".
l l.1lics.n~pe, sokat ;zenvedett az erőszakos uralomtól: a m agyarok
. ·' l1.d1 cs1 ~er~aktol elragadták feleségüket, leányaikat, és a saját
11', \' 11k?a v~:tek, a t~mplomokba lovakat kötöttek, és a házakban
11
k 111 ~s eroszakossagot cselekedtek". Vlagyimir 1190-ben szaba-
il 111! ~1 mag.yarországi börtönéből, s lengyel ségítséggel kiűzte
i\ 11d rast HahcsbóJ.1 69
1189-bcn, a harmadik keresztes hadj ár at során Barbarossa Fri-
1' \ 1\. nfiszár mintegy 100 ezer fős seregével vonult át M a ar-
1 11 '• · ~.; rn~: J;. fi~sz~lt magyar-német viszony ellenére lénye:J,en
11
' ' v c·utkozes n~l ku! h~mpölygött k eresztül az országon a kereszte-
' 1 l1.1ta l m:i~ .lcts~amu h:da. Barbarossával együtt hagyta el az
111v.q;o l :t kiraly occsc, Gcza herceg, aki évtizedes börtönbünteté-
1l11 ti w.1h:idu lt, s jL•tott el a keresztesekkel Bizáncba. III. Béla
l 1.1lili < ~.1p:rlo l h11n.írn 11 .1 r~;íwfr rendelkezésére, hogy scgítségé-
<)7
re legyen a Balkánon való átkelésben. Magyarországtól messze,
már Plovdivban járt a német uralkodó, amikor Béla a kísérőnek
adott katonákat visszahívta. Csaknem Edirnéig jutott a had, ami-
kor - írja a német forrás - „a kegyes császár megengedte, hogy
azoknak a m agyaroknak a csapata, akik, fájdalom, vissza akartak
menni hazájukba ... , visszatérjen ... király urához. Ily módon aztán
csak három magyar ispán vagy báró maradt velünk társaikkal
együtt, hat ispán pedig az összes többivel és a győri püspökkel
170
[1189) november 19-én visszaindult országába". , , ,
Az 1190-es évek elején ismét dél felé ~-ócjíto.ttlll. B€lla. Tamada-
sai központjában a Bizánctól függetlenné vált Szerbia állt, amely-
nek földjére azonban az előbbi szintén igényt tartott. Béla szerb1a1
katonai akciójáról sajátos módon éppen vej ének, II. Izsák császár-
nak a római pápához intézett leveléből értesülünk. A bizánci
uralkodó arról panaszkodott, hogy még az is, aki „felségemnek
egészen a minapig szerfelett kedves apósa vclt [III. Béla] ... , nem
elégedvén meg saját ősei földjével, amelyet Románia [Bizánc 1
hadainak és pénzének segítsége révén nehezen szerzett meg, a
Szerbia feletti uralomra tört, pedig az régóta Romaniához tarto
zík, és soha senki másnak nem hódolt meg ... Most - noha felsl·
gem ezt nem akarta - mégis ez [Szerbia] ellen vonult,. s úgy vélt~··
hogy ellene seregeket küldve első rohammal elfoglalp azt. Felsc
gem azonban, miután értesült erről, s miután seregéből had.11
küldött Szerbia nagyzsupánja [Nemanja István] számára Szerbii.1
földj ének megvédésére, arra törekedett, hogy a másik [III. Bél:i 1
által küldött csapatokat visszafordulásra késztesse. De .. . ezek egy
általán nem akartak visszatérni" .171 E hódító hadjárati .1
1192-1193 fordulója táján került sor. Béla azonban nem vállalt ,1
a levélben említett bizánci haddal az összecsapást, s feladta ·''
elfoglalt szerb területeket. Ebben szerepet játszott az is, ho~~
éppen ekkor kellett Velence támadásával szemben m egvédenn
Zárát. Így hát a magyar-bizánci viszony nem jutott el a szemben
állásig, s ez adja magyarázatát, h~gy amí~o~ II ...Izsák 119.~-b.1.1 11
vereséget szenvedett a bolgároktol, a csaszar kovetet „kuldoll
apósához, a hun [magyar] királyhoz is, és segédhadak támogatá,,11
kérte. Az készséggel megígérte a segítséget, és kötelezte mag.ít
172
hogy Vidinen keresztül küld katonai egységeket". Erre aw 11
ban már nem került sor, mert II . Izsákot 1195-ben megfosztotl,1~
trónjától, III. Béla pedig a következő évben, 1196. ~p,rilis 2~ .111
meghalt. Déli és keleti irányú hódításai ugyan sc1111111fclc tcrull l t
98
liY·1rapodást nem eredményeztek, de a balkáni és halicsi expanziók
111 t·gindításával _évtizedekre kijelölte a m agyar kül-és katonapoli-
11k.1 útját fiai számára. 173
111. Béla "iitán a magyar trón időseb b fiáé, Imréé lett. H atalom-
\ .1gyó öccse, András azonban megnyerte magának VI. Lipót
11\/trák h~g támp.g~tását, s 1197-ben a szlavóniai Macskinál
li f', yveres győzelmet aratott Imre felett. 174 E sikerének köszönhe-
11 u•11 nyerte el 1197-1198 fordulóján a dalmát- horvát hercegséget.
l111 l l' ll vezetett hadat 1198 első hónapjaiban a középkori Ráma és
1ltdm (a mai Bosznia és Hercegovina) vidékére, ahol győztesen
11w1kőzött meg az előretörő szerbekkel. A fenti területeket még
l l1>H-ban felvette hercegi címébe Dalmácia és Horvátország mel-
11 11 „ Az ország egy részére kiterjedő..ha talom birtokában András
11~vrcsküvést szőtt Imre ellen, amely azonban lelepleződött. Az
1 l1!1) közepe táján a Somogy megyei Rádnál megvívott újabb
11 ~ t vé rháború Imre győzelmével végződött. András VI. Lipóthoz
111111ckült, Imre pedig az osztrák határvidéket dúlta. A kö vetkező
1\ lirn , 1200-ban létrejött a béke III. Béla fiai között s András
l\v.1tért tengermelléki hercegségébe.1 76 '
f\ belső fegyvernyugvás jó alkalmat teremtett Imrének a külor-
1g1 hódításhoz. Elsőként Szerbia ellen fordult, ahol III. Béla
• 11y kori ellenfelének, Nemanja Istvánnak két fia, István és Vukán
111·lkedett a hatalomért. Imre beavatkozott a belviszályokba:
1 1tl l ··bcn fegyveresen hatolt be Szerbiába, Istvánt legyőzte , s
111 lví· hc Vukánt ültette .a nagyzsl!páni s_zékbe, maga pedi_g uralko-
1li111ímei közé felvette a Szerbia királya titulust. 177 A következő
• \ lw11 a másik, Bizánctól nemrégiben függetlenedett balkáni ál-
l 1111, lhilgária ellen vezetett hadat. Okot - még inkább ürügyet
111r az szolgáltatott, hogy a Bizánc rovására történt bolgár
1 p·wkedés egészen az Al-Dunáig ért el, s így annak fennhatósága
11 111 1tott a Morava-völgy északi része is, amelyet nászajándékként
1q\1'dt·tt át 1185-ben III. Béla vejének, II. Izsák császárnak. Imre
1 \1· l í·~c azért sántított, mert Barancs és Nis vidéke tartósan soha
111 111 k ~· 1~e~te a magyar királyság részét. Van adatunk arra, hogy
1 l11 il1'. ·1na1 kunok magyarországi betörését követően nyúlt 1202-
1 • 11 l 111 rc a fegyverekhez, s vezetett hadjáratot Bulgáriába a Mora-
1 l11lyú mellett. Pápai oklevél adja hírül 1202-ben Gubanus
Ili 11•.t'gcskedését Imre királlyal szemben. Későbbi oklevelek hol
111 11 1 (·\ Cu bascl csatájáról szólnak, hol meg arról, hogy Imre Gö-
' 11\111\:t Jg h:i n meghódította a Gubatusokat. Valószínű feltételezés
99
szerint e Gubatusok egy, Bulgáriában élő - s talán a háború
kirobbanásához vezető magyarországi betörésben részt vett - kun
népcsoport tagiai .. 1eh ett ek . 178 . , „.
Az 1202-ben indult negyedik keresztes. had resztvevoi nem
t dván kifizetni Velencének az élelmezésükért és szállításukért
u , b " , 'k 1
járó teljes pénzösszeget, adósságukat „t~rmeszet en ro~ta , e.
A doge buzdítására fegyvereiket keresztenyek ellen fo.rd1tott~k,
november 10-én körülzárták Zára ~á~osát, s ostro,m~lm ke,zd,te~.
Több napon át tartott annak megv1vasa ostromgepeik seg1ts~ge­
vel, mígnem a védők mega~ták, magu~~t, s november 24-,en a
keresztesek - jobbára velenceiek ~s franciak,- behat~ltak, a varos-
ba. Óriási pusztítást vittek ott veghez, temerdek zsakmanyt sze-
reztek. Zára elnéptelenedett, s hiába állt III. Ince pápa a keresztesek
ellenében a kárvallott Imre oldalára, a megtörténtet nem :eh~tett
visszavonni. Amit Velence évtizedeken át nem tud'ott, elerm, „az
most a keresztesek fegyverei révén sikerült: Zára meghodolt elot-
te. 179
A nemzetközi küzdőtéren Imre a pápát támogatta a német
uralkodó ellenében. 1203-ban hadat küldött a nérr.iet birodalo1'!1ba
III Ince kérésére. Serege a cseh király, Pfemysl .(ejtve: Przsem1szl)
O~akár (egyébként Imre sógora) kat?naságáva! e~yütt segít~é~~t
úitott a pápapárti IV. Ottónak a nemet belviszalyokban nvah-
ny
sának;,i
számító Sváb Fülöppel szemben. Ahad'' Jarat ere d menyesen
'
folyt: a szövetségesek elől Fülöp meghátrált. 1204-b~n ..Imre
ugyancsak segítette Otakárt Fülöp ellenében. 18 '.\ Imre __es occse,
András szembenállása megfelelt az európai hatalmi ellentétek ~ö
vonulatának. Amíg Imre a pápapárti IV. Ottót támogatta, addig
András - a meráni Gertrúddal kötött házassá~a rév~n -, ann.~~. a
Bertold isztriai és krajnai őrgrófnak lett a veje, a~1 Sv,ab Ful?p
oldalán állt. 1203-ban már majdnem fegyveres belhaborura kerult
sor Imre és András között, a szem~en álló cs~patok ~elsorakozt.ak
Varasd közelében a Dráva menten, de egyik forr~~un~ sz:nnt
Imre fegyvertelenül, egy pálcával kezében fogt~ el saja; tab~rab~n
Andrást, más kútfő szerint azonban csellel kentette kezre ?ecset,
k't börtönbe vetett. 181 Nem sokáig volt azonban fogsagb an,
a ~g Imre életében kiszabadult onnan, majd annak halálát, s Imrt·
~a, UI. László rövid országlását követően, 1205 tavaszán II. And·
rásként Magyarország trónjára lépett. . 111 1
Míg Imre király hódító politikájának középpontjában .a Bal
kán-félsziget állott, addig II. András elsősorban a. 11 y11 µ;n t1 oros:t
l ()()
l\1cdelemség, HaliQ__elfoglaJása érdekében vezetett gyakorta had-
j.Í ratokat. Közülük az első már koronázásának évében, 1205 végén
bekövetkezett, amikor a Román halálával megür:ült fejedelmi
·,zék betöltése dolgában maguk a halicsiak kérték II. András segít-
,Í'j~é t Román fiai, a kisgyermek Danyilq__ és a még ~secsemő
V.1szilkó érdekében. A magyar király megjelent orosz földön,
1
'11.lllokban találkozott Román özvegyével, majd Danyiló védel-
11 1<'.·ben őrs~gs:t hagyott Halicsban. E hadjárata eredményeképpen
il bztette uralkodói rangjai közé a Halics és Lodoméria királya
11111ct. Román özvegyét és fiait azon.ban - a tekintélyes számú
111.1gyar őrség támogatása ellenére - 1206-ban Igor fiai kiűzték
11.tlicsból. Leszek (ejtve: Lesek) krakkói fejedelem a Román-fiak
1,. 1,,zahelyezése érdekében buzdította II. Andrást, mondván neki:
ll nmán a „barátod volt, s megesküdtetek egymásnak, hogy egyi-
l 1í lök elhunytával a hátramaradt családot védelmezni ·fogjátok.
Must ezeket [Román fiait] megtámadták és elűzték. Menjünk
11 11.ít, és visszafoglalva atyai örökségüket, adjuk vissza nekik". Az
11•, yik Igor-fiú aranyai azonban eltántorították a hadjárattól mind
1 111agyar, mind a lengyel uralkodót, s így Danyilót sorsára
l1,q ,y ták. Halics trónjára m égsem ez az Igor-fiú, hanem testvére
1
l 1•1íi lt. Ő sem élvezhette azonban zavartalanul a hatalmat, mert
1 lh·ntéte támadt a halicsiakkal. „András király értesülvén a halicsi
l 1 · 1 1· 1'icnségekről és viszálykodásokról, elküldte oda Benedeket ha-
il 11 val , aki a fürdőben mosakodó" Igorjevicsét elfogta és M agyar-
111 "':ígra küldte. A leplezetlen hódító szándék kifejezéseképpen
1 111H-ban Halicsba)1 magy<!r főúr , Benedek kezdett el uralkodni.
1 >1 halicsi országlásának temérdek bűne miatt - az Antikrisztus-
i! lt'kintették azonosnak az oroszok. Forrásunk elmondja róla,
l 11 •1'. y „kínozta a bojárokat és polgárokat, és bujálkodott, meg-
1 • plősítve az asszonyokat, szerzetesnőket és papnékat, úgyhogy
\ il1'1,(1ggal Antikrisztus volt piszkos tettei miatt". A halicsiak
~ 1"1 t yiszláv pereszopnyicai fejedelmet léptették fel Benedek ellen,
il1 .11 nem tudott eredményt elérni. Benedek uralmának 1209-ben
1 l1t'l lgor-fiú fellépése vetett véget, akik közül az egyik ekkor
- 11kiitt meg magyarországi fogságából. A halicsiak könyörögtek
111111.\ juk, hogy mentsék meg őket kínzójuktól, Benedektől. „S
•il 1 ,,1kugyan inegtámadták Benedeket, aki Magyarországba me-
, 1dl. " 18 2
A ku tatás 1210-re tette annak a hadjáratnak a dátumát, amelyet
• ii. •10 6vvcl későhhi okleveles említésből ismerünk. Eszerint
101
Boril bolgár uralkodó - a Vidinben ellene támadt lázadás leverésé-
re - II. Andrástól támogatást kért. A magyar király Ivachin
szebeni ispán vezetésével szász, román, székely és besen yő erőkből
álló csapatot küldött megsegítésére. Ez a sereg az Ogoszta folyónál
megütközött a vele szembeszálló három kunországi (havasalföldi)
vezér hadával. Közülük kettőt e csatában megöltek, a harmadikat
pedig a szebeni ispán megkötözve küldte el II. Andrásh oz. Az
Ogoszta folyó oklevélbeli említése nagy valószínűséggel megadja
az ispán seregének vonulási irányát. Az O lt m entén haladtak dél
felé, Nikápolynál kelhettek át a Dunán, majd a Duna jobb partján
Vidin felé vezető útjukban csaptak össze a kunokkal. Így jutottak
el a Duna-parti Vidin várához, ahol derekasan harcoltak , a város
két kapuját tűzzel felégették, s kem ény ostrom után, nem kevés
szem élyi veszteség árán, az erősséget visszajuttatták Boril uralma
alá. 183 A bolgár uralkodó megsegítésére indított magyar hadjárat
csak rövid időre szakította meg II. András halicsi hódító hadjára-
tainak sorát, am elyek 1210-et követően folytatódtak.
Az Ig_osj evi9ek uralmával elégedetlen halicsi előkelők ! 211-
ben Magyarországra futottak . „Midőn a magyar földön ráakadtak
a gyerm ek Danyilóra, kérték őt a magyar királytól: »Add nekünk
Da~yilót Halics fejedelméül, mi az ő részére elfoglaljuk azt az
Igorjevicsektől.« A ,l<irály pedig nagy örömmel J:üldte ha~ait , igen
nagy erőt, legfőbb udvari tisztségviselőjével [nádorával], Pottal,
akire összes hadai vezérletét bízta." A m agyar seregben vonult a
tízéves D anyiló is. Peremisl még megnyitotta kapuit előttük, dc
már „a zvenyigorodiak makacsul védték magukat, és sem a város-
falakhoz, sem az őrkapukhoz nem engedték őket" . A magyarokat
több orosz fejedelem, továbbá Leszek krakkói uralkodó, míg a
védőket egyebek között a kunok támogatták. A csatában kezdet-
ben a magyarok hátrálni kényszerültek. Fordulatot az jelentett,
hogy a városból m eggondolatlanul kij övő egyik Igor-fiú az ost-
romlók kezére került. Ekkor a zvenyigorodiak feladták a várost.
Ezt követően a másik Igor-fiút H alicsból kivetették a szövetsége~
magyar-orosz hadak, s így a fejedelemség II. András pártfogoltjá-
nak, a gyermek Danyilónak a kezére került, aki a hatalmat meg-
osztotta özvegy anyjával. A halicsiak azonban elégedetlenkedtek
az asszonyi uralommal, s az özvegyet elűzték onnan. Ez a követ-
kező esztendőben , 1212-ben megint II. András beavatkozását
váltotta ki. A király Halicsba érkezett, az uralkodni vágyó bojáro-
kat megkínoztatta, közLili.ik egyet fogo lyként M.11•.y.11 m wágr.1
l(L
' 11\'LCtt. A helyi előkelők kérésére beavatkozott a halicsi trónért
h 11yú küzdelembe M sztyiszláv pereszopnyicai fejedelem is, aki
1•gii l elnyerte azt. Danyiló és anyja újra Magyarországon találtak
11w11t:déket. Ez 1213-ban alkalmat teremtett II. Andrásnak újabb
'11 1l\ZOrszági akcióra. Ennek előkészületeként szabadon bocsátotta
1 l11golykénr-Magyarországon tartott előkelő bojárt, majd „maga
I • 11.1gy sereget gyűjtve megindult H alics felé". Leleszig j utott,
11 11.í t még bent volt az országban, amikor hírül hozták, hogy
l11i Llt:n nagyjai .. . nejét megölték, sógora pedig, az avliai [aqui-
11 1.111 pátriárka alig tudott megmenekülni; sok németet is megöl-
'' k ". A németeket szerfelett ked velő Gertrúd elleni merénylet
\ 1•.wafordulásra késztette az uralkodót. 1 8 4
l Jgyancsak 1213-ban - de még a torzóban maradt halicsi hadj á-
1 il11 l m egelőzően - II. András sereget küldött IV. Ottó császárral
l' lll ben II. Frigyes és I. Otakár megsegítésére Szászországba. 185
1 lí· p6sével a magyar uralkodó a pápai irányvonalhoz csatlakozott
1 1,,kór ellenében. Ugyancsak 1213-ban vagy 1214-ben létesült
.11 utóbb felbontott - jegyesség Boril bolgár uralkodó leánya és
11 /\ nclrás elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla között. Bizonyosan
11 11 1<'k a révén és nem fegyveres hódítás eredményeképpen jutott
11 kor U el~d ~s Barancs II. András kezébe. 1 86
/\ halicsi hadjáratokban azonban m ég Gertrúd halála sem idé-
' 1t rl ő törést. A m erényletet követően a Magyarországon tartóz-
l 11tl (1 Danyiló és anyja - nyilván mert nem bízott András király
1q.1hh hadjárata -megindulásában - Lengyelországba ment Leszek-
111 1 , .1ki 1214-ben vállalkozott is halicsi katonai akcióra, ért el
11 1·1rket, de magát. a fejedelemséget nem tudta ~!foglalni. Erre
"I 111 I r.ís szintén megmozdult, „megtám adta Leszeket, amikor Da-
11 \r il1'i ennél tartózkodott". Ekkor a krakkói fejedelem családi
I • ~1t·kö ttetés létesítését aj ánlotta a királynak. Ennek megfelelően
11 /\ ndrás másodszülött fia, Kálmán eljegyezte Leszek leányát,
• 1l1'1111ét. A szövetséges magyar-lengyel sereg még ugyancsak
1 1 l •l -bcn elfoglalta H alicsot, amely Kálmáné lett, Peremisl pedig
1 • v1·k11 t:kjutott. Ám a magyar király már 121 5-b~n elvette tőle
11111·111isl várát. A krakkói fej edelem erre a Í10vgorodi M sztyisz-
l 1\ l1 m: fordult segítségért, aki kiűzte H alicsból Kálmánt, az orosz
le 11 dt'le rnség immár királlyá felkent uralkodóját, s maga foglalta
1 1 .1 1rú 11t. Leszek azonban 1216-ban megújította szövetségé~ II.
\ 11 d 1.í,~: d , s együttesen „nagy sereget küldöttek, melf 'Peremisl
d 11•1t " . l nn cn tovább vonulva legyőzték Msztyi~zl áv hadát, majd
103
Halics vára ellen indultak, amelyet az időközben Msztyiszláv
vejévé lett panyiló védett. A város alatt „nagy csatározás folyt"
egészen addig, amíg az első hó le nem esett. Már éppen tábort
bontottak a szövetséges hadak, amikor sikerült Msztyiszlávot
kiűzniük a tartományból, s Danyiló i~ feladta Halicsot, ahol.1216
vége felé helyreállt Kálmán ur_ahna. 1 8 7 - -·
Annak a keresztes hadnak a megindítását, amelyre mind II.
András, mind korábban apja és bátyja többszörösen ígéretet tet-
tek, nem lehetett tovább halogatni. A magyar uralkodó mellett
VI. Lipót osztrák herceg, valamint német egyházi és világi méltó-
ságok vettek részt az ötödik keresztes hadjáratban. II. András
tengeri utat választott, velencei hajókat bérelt, s ezek díja fejében
lemondott Záráról Velence javára. Spalatóban szállt hajóra, útba
ejtette Ciprust, majd őszi időben, októberben ért a keresztesek
közel-keleti támaszpontjára, Akkonba. Útközben a ciprusi, majd
az út végén a jeruzsálemi király csatlakozott a keresztesekhez, akik
immár túlságosan sokan lettek; az ellátási gondok miatt nem
kevesen visszatértek hazájukba. Az ott maradottak november
elején indultak a mohamedánok ellen, de inkább „turista kirándu-
lást" és zsákmányszerző utat tettek a Jordán folyó és a Genezareth-
tó vidékén, semmint harci tettet hajtottak volna végre, ellenséggel
ugyanis nem találkoztak. November végén vállalkoztak újabb
megmozdulásra, de ebben András király már nem vett részt.
Ekkor N azareth közelében egy hegytetőre épült és mohamedáno k
által védett vár ostromához fogtak, de nem tudták bevenni.
A magyar király közben a tripoliszi grófságot kereste fel: ereklyé-
ket vásárolt, gazdag adományokat tett, minden pénzét felélte , s
még magyarországi jövedelmeiből is ajándékozott . Eközben :i
keresztesek még egy harmadik kísérletet tettek a mohamedánok
legyőzésére. Ebben a seregben magyarok is voltak, de hegyvidéki
akciójukat nem kísérte szerencse; alig néhányan menekültek csak
meg. 1218 januárjában indult szárazföldi úton hazafelé András,
útba ejtve a kis-ázsiai örmény királyságot, a szeldzsuk-törökök
ikoniumi szultánságát, az ugyancsak kis-ázsiai székhelyű nikain1
császárságot, valamint Bulgáriát. Útközben gyermekei kiházasíd
sára vonatkozó, alkalom szülte ötleteit próbálta megv alósítan i
Ekkor létesült eljegyzés András legidősebb fia, Béla és a nikai:11
császárleány, Mária között. Utóbb e jegyességből házasság lett. L>lll
A Magyarországra a Szentföldről eredmény n élkül hazatérn
királyt n em csupán b elpolitikai viszályo k és polgá rh(ihort'1 s 51lap n
104
lok fogadták, hanem 1219- ben Kálmán halicsi királyságának is
v(·gc szakadt. Az ottani magyar had:_veiéré, Fila szerfelett gőgös
a
vo lt, ami kiváltotta halicsíak -ellenszenvét, "s a volt fejedele m,
Msztyiszláv kun segítséggel vonult fel a magyar és lengyel csapa-
111k clleri: Fila ütközetre készült, Kálmán királyt Halicsban hagyta,
di ni még a Boldogasszony-templomot is erődítménnyé alakítot-
t.1k át, ami az oroszok megbotránkozását váltotta ki. Fila magyar
1"1 lengyel haddal elhagyta a halicsi várat, s Msztyiszláv serege ellen
111d ult. Augusztus 14-én „kora hajnalban Msztyiszláv megtámadta
1 hi.iszke Filát, a magyarokat és a lengyeleket. És nagy verekedés
111 rt6nt. Msztyiszláv győzött. A magyarok és a lengyelek megfu-
1.1111 odtak, és roppant sokan leölettek közülük". Maga Fila is
li1gságba esett . „A győztes Msztyiszláv Halics alá vonult, amely-
1wk kapui előtt csatát vívtak. Egyesek a templom felső emeletére
111t·1tckültek, mások csigákon húzódtak fel, a lovaikat azonban
1 lfi >gdosták. Fent a templomban ugyanis vár volt alakítva, s az ott
li vők nyilaztak és köveket dobáltak az alant állókra, de mert
\ 11iik nem volt, elepedtek a szomjúságtól, úgyhogy amikor
M•.:t.tyiszláv megérkezett, megadták magukat, s levezették őket a
11 1nplomból. .. A magyarok és a lengyelek egy részét lekaszabol-
t 1k, a másikat elfogták. Egyesek elmenekültek ugyan, de ezek
11 "" int bujdosás közben pusztultak el, részint a köznép verte
q•,yo n őket. Senki sem menekült meg." A háborúságot jegyesség
11 t.1 le: II. András harmadszülött fia, András eljegyezte a halicsi
1111nra visszakerült Msztyiszláv kisebbik leányát. Ez volt annak az
11,1, hogy Kálmán és a vele együtt volt magyarok kiszabaduljanak
l111,\:'1gukból.1 89 Mindenesetre e dinasztikus kapcsolat a későbbi­
1
' 1lirn is lehetőséget biztosított II. Andrásnak az orosz (halicsi)
11gyekbe való beavatkozásra.
1:(· I évtizednél is hosszabb szünet következett ekkor II. András
111d,1.'1rataiban. A felgyülemlett belső problémák, amelyek az 1222.
• \ 1 ,1r:inybullában, az azt kierőszakoló palotaforradalomban és az
' 1 ko r kirobbant tömegmozgalomban öltöttek testet, nem tették
11 l lt'tő v é az ország határaitól távoli hadakozást. Még 1225-ben is
\ 1ol1.1 képpcn belpolitikai indíték miatt küldte harcba II. András
• 11·11,('t. Az ország délkeleti szegletébe (a Barcaságba) 1211-ben
111 l11g:1do tt német lovagrend mind nagyobb hatalmat vívott ki
11 1,q•,.Í1iak, s e helyzet már azzal fenyegetett, hogy szinte állammá
\ dik .t:t. áll am on belül. A kunokkal szemben fegyveresen helytálló
11111H·t lovagrend tagjai nagy hódításokat mondhattak magukénak
105
a Havasalföldön (Kunországban). Az ország szuverenitását fenye-
gető lovagok ellen II. András hadat indított, kiűz te őket a Barca-
ságból és a Kárpáto"Ron kívüli területekről, klmors.zági erős váru-
kat megvívta. l 90
A következő évben, 1226-ban újra mozgásba jöttek a halicsi
ügyek. Msztyiszláv fej edelem leánya vőlegényének, András her-
cegnek odaadta Peremislt. Ez nem elégítette ki András iaényeit,
aki apjához fordult segítségért, II. András szem élyesen kel~ hadra.
A királyfi „tél felé Peremisl elé érkezett, amelynek parancsnoka ...
átadta a várost ... A király m aga Zvenyigorodnál állapodott meg,
hadait pedig elküldte Halics alá. Személyesen nem mert velük
menni, mert a magyar jósok azt jövendölték neki, hogy ha meg-
látja Halicsot, nem fog többé élni. Ö tehát hitelt adva a jósoknak,
nem mert személyesen Halics alatt megjelenni. A Dnyeper ekkor
már áradni kezdett, minek következtében a sereg át nem kelhetett
rajta. Msztyiszláv is megindult seregével, amit midőn azok meg-
tudtak, visszatértek a táborba, ahol a király segélyére megjelent
Pakoszláv is a lengyelekkel. Onnét a király T yerebovl alá m ent,
s bevette azt, majd Tyihoml alá jött, melyet szintén bevett. Onnét
Kremjanyec alá indult, ütközetet vívott, amelyben sok magyar
esett el és sebesült meg". A vesztes csata után II. András Zvenyigo-
rod alá vonult vissza. A Halicsból kijövő Msztyiszláv újabb ütkö-
zetet vívott a magyarokkal, „legyőzte és a királyi táboiig űzte,
kaszabolva őket, ekkor öletett nieg Martinis [Martonos), a király
vezére" . A magyar uralkodó visszavonult orosz földről. Ám a
katonai vereséget mégis politikai győzelem követte. Egy halicsi
bojár meggyőzte Msztyiszlávot, hogy a fejedelemséget ne a nép-
szerű Danyilónak adja, hanem az ifjabb Andrásnak. A bojár fő
érve ez volt: „ha a királyfinak adod, vissza i~ veheted tőle, amikor
tetszik, ha ellenben D anyilónak adod oda, soha többé nem lesz a
tied". Msztyiszláv hallgatott a szóra, Halicsba András ült be, aki
feleségül vette Msztyiszláv kisebbik leányát. 191 Alig egy évtize-
den belül András királynak immár egy másik fia is Halics élére
került.
Az 1220-as évek végén megélénkültek a katonai események
Magyarország déli határai mentén. II. András testvére, Margit, aki
II. Izsák bizánci császár felesége volt, fiával, Kalojánnal 1223-at
megelőzően hazatért Magyarországra. III. Honorius pápa ugyanis
ez évben , 1223-ban j ogosnak ism erte el a magyar uralkodó által
a császárné szám ára tett adományokat, az Al-D11n a nH·nti Kew
106
1111·gyét, valamint a Szerém és Bács megyei birtokokat. A követ-
l 1 • 1ő években innen kiindulva Margitnak és fiának sikerült a
111.1gyar uralmat kiterjesztenie a Szávától délre eső vidékre, ame-
ly1·1 utóbb Macsónak hívtak. Kaloján f~lvette a Szerém ura címet,
11 111· ly egyaránt kifejezésre juttatta a Duna- Száva közti Szerém-
' 1.,, valamint a Szávától délre fekvő túlsó Szerémség (a későbbi
M.1rsó) feletti uralmat. 1 9 2 Részt vállalt a déli irányú hódításokban
l \1•l.1 herceg, aki 1226 óta Erdély élén állt. A Déli-Kárpátok és a
l l1111a közti terület nyugati sávja, Szörényvár és vidéke az 1220-as
1 \ l' k végétől kezdve kapcsolódott Béla erdélyi hercegségéhez, s
lt\ Y Magyarországhoz. E jobbára románok lakta területen 1233-
11 111 jelent m eg a magyar állam tisztségviselője, a szörényi bán.
193
1111.; dél felé egészen Vidinig terjesztette ki fennhatóságát, s 1228-
11 111 e fontos Duna menti, bolgár kézen levő vár elfoglalására tett
1 1·,í·rlctet. Az erődöt azonban nem sikerült bevennie, s az idegen
f 1 ddet dúló magyar sereg sem járt szerencsével. A bolgár cár
11 ··I v0re (aki pedig Béla herceg sógora volt) cselt vetett a magya-
11 1k 11ak, maga a sereg vezére, Bogomér székely ispán fogságba
, 11·1L. l94 Erdélyből keleti irányban is terjeszkedett Béla herceg.
1 1111ország (Havasalföld és Moldva) területén kezdetét vette a
l 1koss:íg keresztény hitre térítése. Az egyházi befolyás kiterjeszté-
' 1 11 yomon követte e terület Béla fennhatósága alá vonása, majd
1 11~-ban felvette uralkodói címei közé is Kunországot. Ugyan-
' i 1k az 1230-as évek elején már arról kezdett terveket szövögetni,
li1 •r. y kapcsolatot épít ki azokkal a keleti magyarokkal, akiknek
11 11·1ól feltehetően a kunok megtérítését végző missziók hoztak
M.q', yarországra híreket. Béla messze keletre kívánta kiterjeszteni
1 111111ai rítusú egyház s ezzel együtt a magyar állam fennhatósá-
1 11 . va lamint saját uralmi területét. 1232 táján útnak indult a keleti
111q„yarok felkeresésére az első, négy tagból álló domonkos expe-
d11 1Í1. 195
/\ halicsi ügyek sem jutottak nyugvópontra azáltal, hogy And-
1 t•• linceg került a nyugati orosz fejedelemség élére. Danyiló csak
1 .il b lomra várt, hogy felléphessen sógora ellen (András és
1 t,111 yiló egyaránt Msztyiszláv egy-egy leányát vették feleségül).
\ kl'd vező pillanat 1229 elején jött el, amikor a halicsiak kérték
l1 1 ,, rr:i: tegyen kísérletet a fej edelemség megszerzésére. Ezért
11111111:11 Halics alatt termett. „A halicsiak és a magyarok kijöttek
1 v.i 111~ból , és a j égen [a Dnyeszter jegén] egész estig verekedtek"
l l.111 yilú seregével, döntésre azonban nem tudták vinni a dolgot.
107
Ám amikor a következő napokban a bojárok tömegesen csatla-
koztak hozzá, az erők viszonylagos egyensúlya felborult. „A
városbeliek látva, hogy ~yengébbek, feladták a várost, melyet
Danyiló birtokába vett. Es ekkor megemlékezett András király
szeretetéről, és ~zábadon bocsátotta fiát." A Magyarországra visz-
szatérő András herceg, valamint halicsi bojár pártfogoltja újabb
háborúra ösztökélték II. Andrást és Béla herceget. E hadjárat élére
Béla állt, élvezte a fennhatósága alatt levő kunok katonai támoga-
tását. Hetvenkedve mondotta indulás előtt: „egyetlen város sem
marad meg Halicsban, nincs, aki megvédje karomtól". A Kárpá-
tokban hatalmas felhőszakadás tizedelte meg seregének lóállomá-
nyát, de a herceg folytatta útját. Halics alatt is azzal kérkedett: a
várost „ki képes most megvédeni karjaimtól és seregeim hatalmá-
tól". Danyiló azonban, akit Kötöny kunjai és lengyelek segítettek,
fölébe kerekedett Bélának: a herceg „elvonult alóla [Halics alól],
embereit, sok harcost és lovagot hátrahagyva, kiket a városiak
s
megtámadtak, azután részint a folyóba vesztek, részint foglyul
estek, megölettek vagy megsebesíttettek". Béla a sereg másik
részével a Prut folyóhoz húzódott, ám a hosszú gyaloglás, a
szakadatlan esőzés megtizedelte ezt a csapatrészt is. Halics Danyi-
lóé lett, a megbuktatására indított magyar hadjárat súlyos kudarc-
cal végződött.196
A következő évben, 1230-ban_meghalt VI. Lip9t osztrák her-
ceg, aki év~izedeken át jó viszonyt tartott fenn unokatestvéreivel,
Imre és II . András magyar királyokkal. Elhur1y_ta egy csapásra
véget vetett a__szívélyes magy<g:-osztrák viszonynak, inivel az
örökébe lépett fia, Frigyes harcias természetű volt. Mindjárt 1230-
ban megkezdődtek a határ menti összecsapások. Ekkor a németek
törtek be Magyarországra. Vas megyében Borostyánt és Langec-
ket foglalták el. A magyarok ostrommal visszafoglalták e várakat,
s kiverték a betolakodókat az országból. 1233-ban a magyarok
csaptak be Stájerországba, majd amikor visszavonultak onnan, a
stájerek tovább üldözték őket. A régi haditaktikára emlékeztető
módon a visszavonulók egyszerre megfordultak; az ellenség szem-
be találta magát az eladdig menekülőkkel, ráadásul a lesben álló
magyarok minden oldalról közrefogták a stájereket, akiknek túl-
nyomó többsége ott veszett. Ugyanennek az évnek a vége felé
királyi sereg hatolt be Ausztriába, az osztrákok pedig a magyar
határszélt pusztították. 1235 nyarának elején Frigyes herceg tört
be Magyarországra, rabolt és pusztított, de Léka várát nem sikc-
108
rült bevennie. II. András fiaival, Bélával és Kálmánnal vonult fel
Frigyes ellen. Egy forrásunk - túlzással - 30 ezerre teszi az osztrá-
kok és 200 ezerre a magyarok sereglétszámát. A magyaroktól
megrémült osztrák sereg ütközet nélkül elfutott, az üldöző haderő
egészen Bécsig hatolt előre, s Frigyes pénzén vásárolt békét. 197
Közben a halicsi ügyek sem j utottak n yugvópontra. ~en
teremtődött ismét alkalom, hogy a magyarok beavatkozzanak az
ottani belügyekbe. Orosz felkérésre vezetett hadat II. András
király, vele mentek fiai, Béla és András is. Előbb Jaroszláv városá-
ra támadtak, s ott „egész naplementig harcoltak" a várost védő
oroszokkal. Jaroszláv megnyitotta kapuit. Innen H alics alá vonul-
tak, ahol csatára sem került sor, „az összes bojárok megadták
magukat" a királynak. Vlagyimirhoz érkezve András elcsodálko-
zott: „Ilyen várost - mondta - még a német tartományokban sem
találtam, annyi fegyveres állott a falakon, kiknek páncélj ai vakító-
.111 csillogtak a napfényben ." A város védője azonban, fegyveresei-
11ek nagy száma ellenére, békét kötött a királlyal, és átadta neki
Vlagyimirt. Miután Belz és Cserven is Andrást támogató orosz
lcjedelem uralma alá került, a magyar uralkodó sikeres hadjáratot
111ondhatott magáénak. „A király a hűtlen halicsiak tanácsára
András fiát ültette a fajedelemségbe", maga pedig visszatért Ma-
gyarországra.-Az ifjabb András ezt követően megtámadta Danyi-
lút. A magyar herceget számos orosz fejedelem, valamint „igen
~ok magyar" támogatta. A kemény csata nem hozott változást a
l1alicsi főhatalom kérdésében, az továbbra is Andrásé maradt. Az
1i~szecsapások 1232-ben folytatódtak, ezek a magyarok számára
11.1gy veszteségekkel jártak. 1233-ban Türj e nembeli Dénes vezeté-
\ Í· vcl segédcsapat érkezett Magyarországról Halicsba András tá-
111aszául. Az ez évben Peremiijnél megvívott csata szintén Danyiló
t '. YŐzelmével végződött, a magyarok „megverettek, és visszafor-
du ltak Halicsba, fegyverzetüket is eldobálva". II. András tervezte
1.n3-ban személyes vezetésével oroszországi hadjárat indítását, de
1·z elmaradt. 1234-ben a fejedelemség területének túlnyomó része
1lalics vára és környéke kivételével - már Danyilónak engedel-
1 1 1 c~kedett. A Halicsban tartózkodók - köztük András és Dénes
„ végső szükséget szenvedtek" . Danyiló serege pedig arra várt,
l1ogy a Dnyeszter befagyjon, s átmehessen ajégen Halicsba. Köz-
i 11'11 azonban András elhunyt, a fejedelemség Danyiló kezére ju-
t 11t 1. N agyon rövid ideig uralkodott azonban Halicsban, mivel
111.í r 1235-ben lázadás tört ki ellene, s kénytelen volt Magyaror-
v.íp,ra menekülni. 1 98
109
 Éppen akkor ért ide, amikor uralkodóváltás volt: II. Andnh
meghalt, a trónon fia, IV. Béla követte. Danyiló részt vett Béln
koronázásán, a király lovát vezette. Ez annak kifejezése volt, hogy
újabb segítség fej ében hajlandó vállalni a magyar uralkodót hű
b~ru..rának . Az évtizedeken át tartó, H alics elleni magyar h ódít6
akcióknak azonban vége szakadt. IV. Béla nem vállalkozott orosz·
földi katonai ak cióra. Danyiló saj át erejére támaszkodva foglalt:i
vissza fej edelemségét. Ottani riválisa, Rosztiszláv, amint meghal
lotta, h ogy H alics meghódolt Danyilónak, „Magyarországba tá
vozott azon az úton, amely a Borszuk-bércen vezet keresztül", '
Radna bányaváros érintésével megérkezett oda. 199 Miképpen
Danyiló, úgy Rosztiszláv sem kapott IV. Bélától katonai segítst'-
get, akinek az o rosz hódítástól való tartózkodása több tényezőn·
vezethető vissza. Bizonyára belátta, hogy a gyakori hadjáratok
végeredményben semmi eredménnyel, területi gyarapodáss:il
nem j ártak Magyarországra nézve. U gyan akkor megromlott a11
ország társadalmi és politikai stabilitása, a királyi hatalom h an yat
lott. M ég II. András életében, de Béla herceg támogatásával újabb
négytagú domonkos expedíció indult el a keleti magyarok felkc
resésére. Ennek a küldöttségnek volt tagja Julianus, akinek sikerült
fellelnie a V olga-vidéki magyarokat, s amikor 1236 utolsó n apjai•
ban a négy domonkos közül egyetlenként hazatért, hírt hozott
felőlük, valamint egy, kelet felől fenyegető veszedelemről: a tat:\
rok készülő támadásáról. 200
6. FEJEZET
AZ ORSZÁG PUSZTULÁSA
A tatárjárás
Lo.mus és társai jelentése az 1235-1236. évi keleti útról ugyan
1 l•.t1,orban a Volga vidéki magyarokról szól, de feltűnnek benne
1 kt'>zd ükben élő tatárok is: „A tatár nép szomszédos velük, de
r •t• k a tatárok, harcba bocsátkozva velük, nem tudták őket hábo-
11 d1.111 legyőzni , ső t az első csatában [1223-ban] vereséget szenved-
'' 1 Ezért barátokká és fegyvertársakká fogadták őket, úgyhogy
nyi'1ttcsen 15 tartományt teljesen elpusztítottak. A magyaroknak
t 11 :1 [Volga vidéki] földjén az említett barát Uulianus] találko-
111t latárokkal és a tatár vezér követével, aki beszélt magyarul,
•111 >wul, kunul, németül, szaracénul és tatárul. Ö azt mondta
11111'.Y a tatár sereg, amely ide ötnapi járóföldre helyezkedett el:
t 1t 111ctország ellen készül m enni." 20 1 Ez volt az első közvetlen
111 I111·rnáció, amely az Európa keleti peremén tartózkodó és nyuga-
ti l111tlító hadjáratra készülődő tatárokról Magyarországra került.
1 1 ilrn1böző szállongó hírek nyilván már ezt megelőzően is eljut-
l11 1t .1k az országba, hiszen a mongol hadak első ízben 1220-ban
11 111 vk Európa földjére, s 1223 tavaszán győzelmet aratt.a k az orosz
li Jt dl'l mck, valamint az őket támogató, Kötöny vezette kunok
1 11l l. Magyarország számára, amely éppen az 1220-as évektől
l 1 •tl vc a kunok felé irányuló missziós tevékenység központja
\ 1 dr . ' amelynek királya és hercegei gyakorta vezettek éppen
• 1 hcn az években hadj áratokat orosz földre (e háborúkban a
1 11111>k különböző csoportjai hol szövetségesként, hol ellenségként
111 11 ',tt k i~ részt vettek), nem m aradhatott rejtve a tatárok kelet-
111111p.1i mozgolódása. Ugyanakkor sok oka nem volt az ország-
11 d .11 ra, hogy idejekorán felfedezze a tatár veszélyt, ugyanis a
111111 11„n lok 1223 óta közel másfél évtizeden át nem folytattak
l 1111 q1.'1h.1n hadakozást. Csak a tatár előkelők 1235. évi gyűlése
111
 hozott arról határozatot, hogy a haderőnek - miután leszámolt a
birodalom ázsiai ellenségeivel - Európában kell folytatnia az elő­
zőleg éppen csak megkezdett hódítást. Amikor Julianus 1236-ban
a Volga vidékén a tatárok Németország ellen tervezett katonai
akciójáról értesült, akkor ennek a gyűlésnek az állásfoglalásáról
szerzett hírt.
Az Európa elleni mongol invázió 1236 végén indult el. A biro-
dalomalapító Dzsingisz kán egyik unokája, Batu már 1236- 1237
fordulóján a volgai Bolgárországban volt, s a követke~ő-hfuiapok­
ban sorra estek áldozatul támadásának a Volga-melléki városok
és államok. Megsemmisült az a volgai Magyarország is, amelyben
Julianus még az előző évben időzött. 1237 végén elesett Bülgari,
az erős volgai Bolgárország fővárosa. Magyarországr6t - mit sem
tudva az időközben megindult tatár támadásról - l237_!!_yarán
újabb domonkos misszió indult el keletre, amelyn~k Julianus
szintén tagja volt. Poroszországon keresztül Szuzdaligjutottak, itt
vették a hírét annak, hogy mekkora pusztítást vittek véghez a
tatárok a Volga vidékén, s itt értesültek azok további terveiről is.
„Most pedig, amikor Oroszország végein várakoztunk, megtud-
tuk a való igazságot, hogy a tatárok egész serege, nyugat felé
vonulva, négy részre oszlott. Az egyik rész az Etil [Volga] folyó
mellett Oroszország keleti végeinél Szuzdal felé közeledik; a má-
sik rész dél felé már elérte Rjazany határait, ez egy másik orosz
fejedelemség, melyet mindeddig nem győztek le; a harmadik rész
a Don folyóval átellenben Orgenhusin [Voronyezs] várnál tábo-
rozik, ez szintén egy orosz fejedelemség. Azok az oroszok, [vol-
gai] magyarok és bolgárok, akik előlük menekültek, élőszóval
mesélték nekünk, hogy a tatárok arra várnak, hogy a következő
télen, amikor a föld vizei és mocsarai befagynak, egész Oroszor-
szágot teljes sokaságukkal. .. feldúlják."
A tatároknak azonban már ekkor Oroszországon túlmutató
terveik voltak. Ugyancsak a Julianus második útjáról készült
jelentés adta hírül: „Többen mint biztos dolgot beszélik, és a
szuzdali fejedelem élőszóval megüzente általam Magyarország
királyának, hogy a tatárok éjjel-nappal tanácskoznak afelett, hogy
miképpen győzhetnék le, és keríthetnék hatalmukba a keresztény
[Duna menti] Magyarországot ... Ezért követeket küldtek Ma-
gyarország királyához, akiket - mikor Szuzdal földjén átmentek
- a szuzdali fejedelem elfogott, és a királynak küldött levelet a
fejedelem elvette tőlük ... A fordítás pedig így ha113zik: »... Tu-
11 2
dom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és
egyedül kormányzol egy nagy országot. Ezért nehéz önként alám
vetned magadat: mégis jobb és üdvösebb lenne neked, ha önként
behódolnál nekem.«" Más forrásból tudjuk, hogy tatár követ -
legalábbis két alkalommal - biztosan járt IV. Bélánál, „és nagyon
világosan, határozottan megfenyegette őt baljós dolgokkal - me-
lyek utóbb be is következtek -, ha nem adja magát és országát a
La tárok szolgaságára" . Innen még azt is megtudjuk, hogy a tatárok
1nagyarországi követe és tolmácsa (bizonnyal az a sok nyelvet
beszélő követ, akivel Julianus 1236-ban találkozott) angol szárma-
1ású volt; az 1217. évi ötödik keresztes háború kapcsán jutott el
t\kkonba, ahol szerencsejátékon mindenét elveszítette. Mérhetet-
len nyomorából az emelte ki, hogy jó nyelvérzéke volt, több
11yelvet megtanult, köztük a magyart is (bizonnyal a volgai és
nem a dunai Magyarországban), majd „a tatárok kémjeik útján
kiszemelték, és magukhoz hívták ... sok ajándékkal hűségükre és
'> Zolgálatukra kötelezték, mert tolmácsokra volt szükségük". 202
UgyancsakJulianus második útja kapcsánjutottak a magyarok
becses információkhoz a tatár hadviselést illetően . A tatárok
„messzebbre nyilaznak, mint más népek. Az első összecsapáskor
11iintha nem is'iiyilaznának, hanem úgy látszik, hogy nyílzápor .
1·~ ik. Karddal ~s E ndzsával nem bánnak oly~n jól a harcban.
"incgüket meg úgy rendezik, hogy tíz ember élén egy tatár áll,
•,·; :Íz ember felett pedig egy . százados. Ezt azért csinálják ilyen
lmtélyossággal, nehogy befura.kodó kémek valami módon meg-
l.1puljanak köztük, és ha történetesen számuk lecsökken a csatá-
h.111, tüstént ki tudják egészíteni, és hogy a ~okfelől összegyűlt nép,
.1 111cly különböző nyelvűek és nemzetiségűek közül verő'dik össze,
11t· tudjon valamilyen hűtlenséget elkövetni. Minden elfoglalt
111 szág királyát, fej edelmeit és főurait, akikről feltehető, hogy
v.1lamikor ellenállást szerveznek, haladék nélkül megölik. A kato-
11,í kat és erős parasztokat meg a csatába maguk előtt küldik fel-
lt-gyverkezve, harcra kényszerítve őket. Más parasztokat pedig,
,1 kik harcra kevésbé alkalmasak, meghagynak földművelésre, és
111i11degyik csatába hajszolt vagy megölt ember feleségét, leányait
I"• ll Őrokonait szétosztják a földművelésre rneghagyottak között,
11l·111clyiknek tízet vagy többet juttatva, és kötelezik őket, hogy
,11011 túl tatároknak nevezzék magukat. Azok a katonák, akiket
11.11 rra kényszerítenek, ha jól harcolnak és győznek:k~vés kegy-
lw11 részesülnek, h a viszont csatában elesnek, semmi gond nincs
113
velük. Ha azonban harc közben._meghátLálnak, a tatárok tüstént
megölik őket; így hát a harcolók inkább törekednek arra , hogy
harcban essenek el, semmint hogy a tatárok kaszabolják le őket.
Tehát nem azért küzdenek vitézebbül, hogy a jövőben éljenek,
hanem hogy gyorsabban m eghaljanak. Erős várat nem ostromol-
nak, hanem előbb a földet elpusztítják , és a ~1épetkifosztják,
ugyanazon föld népét egybegyűjtik, és ezeket hajtják csatába és
a saját váruk ostromára. Ennek a seregnek a sokaságáról nem írok ·~ \
nektek egyebet, mint hogy minden elfoglalt ország fegyverfogha- !'\..~ \
tó katonaságát maga előtt hajtja, és harcolni kényszeríti. " Ami a '""'·"-· \<(
tatárok - a körülmények miatt is könnyen beláthatóan állandóan
változó - sereglétszámát illeti, a Julianus-féle m ásodik útleírás egy
\ '"'
...... i ..
Aadn:~~~~or'M!.-szoros
Besztercoe/
kézirati hagyománya azt ·említi meg, h ogy „seregükben van 260 Várad /

ezer, nem az ő felekezetükből való szolga, és 135 ezer fajtájukbeli

legválogatottabb a csatasorban". 203
Julianus értesülései általában megfeleltek a valóságnak. A~­
rok a vizek és mocsarak befagytával, 1237- 1238 telén sorban
egymás után elfoglalták a rfazanyi, a vlagyimir-szt:~dali fejede-
lemséget, míg a szmolenszkit és a csernyigovit végigpusztították,
északon pedig egészen N ovgorodig nyomultak előre. Egyévi
szünet után 1J.39 őszén folytatódtak a tatár támadások. Elesett
Csernyigov, 1240. december 6-án kemény ostrom után Kijev,
majd a vólhiniai Vlagyimir. Ezt követŐ$!n a Dzsingisz unokák
vezette sereg két, illetve rövidesen h~ro_m_részre oszlott . Az ~szaki
szárny Orda és Bajdar vezetésével Vl~_gyimirből Lengyelországrn a Batu vezette főse reg útja _ 0 _ 0 _ 0 . . . . ~ Borun~aj vezette sereg
az Orda és Bajdar vezette utia (déli szárny 3.)
zúdult. A derékhad és a déli szárny elfoglalta H alicsot , majd Ci' „ „ .„ „ „„ ._ sereg útja (északi irány) _____ 0 _ _ . , Büdzsek és Borundaj
utóbbi Katlan irányításával Mo1dva ellen vonult. A der~khadat · -· -· - . . a Kadan vezette sereg egyesített seregének útja
Batu vezette, ebben volt Siban nevű testvére, valamint a m ongol útja (dé li szárny 1.) 00000000000000
d• a Siban vezette elöörs útja

hódításokban derekasan harcoló Szübeetej is; ez Halicsból egyem:· „._ ... _., a Büdzsek vezette sereg
...
11·1....
1111....
11111++>1
1 .....
111++++
111 1...
1 11""'11
nem meghatározható
tatár seregek útja,
útja (déli szárny 2.)
sen Magyarország felé vette útját. -A sereg három részre osztásn,
az egyes csapatok útirányának megválasztása világosan mutattn, 6. A tatárok Közép-Európában, 1241-1242
hogy a tatárok legfontosabb harci feladata 1241-ben Magyaror·
szág körülkerítése és lerohanása, elfoglalása volt.
A m agyar katonai előkészületek az évek óta várható tatát d .11 rordított a királyi hatalo m erősítésére (ami, siker esetén , talán
invázió elhárítására meglehetősen késedelmesek és lan yhák '!oltak 1 1\ 1tl1 atott volna valamit a védelem esélyein) , de az uralkodói
Igaz, IV. Béla 1235. évi trónra lépte óta külországi hadjáratot nc111 11 \ .1k visszavételében kicsúcsosodó programját nem sikerült
vezetett. 1238- ban tervezte ugyan pápai óhajra háború indítás{it l 11111promisszumok nélkül végrehajtania, ez szembefordította a
rokona, II. Aszen Iván bolgár uralkodó ellen , de végül is erre n c lll 111 q•, yar társadalom fegyverforgató, katonaállító köreivel. IV. Bé-
került sor. 1237-ben viszont Kálmán herceg fegyveresen m eghó l 11L1k ,1c lrn tős belső ellenzéke alakult ki: „a nemesek keserű szívvel
díto tta Boszniát és Hulmot. 204 Az is igaz, hogy Déla 11 agy encrgi 1 1 1 11 11do1~:1 ttúk, hog y amikor őket vagy elő deiket a királyok gya-

114 115
korta hadj áratba küldték az oroszok, kunok, lengyelek és mások
ellen, és ott némelyek kardtól pusztultak el, némelyek éhhalált
haltak, némelyek börtönbe vettettek; némelyek pedig különféle
kínzóeszközökkel gyötrettek, a királyok, akik az időben éltek, a
visszatérőknek vagy a foglyok rokonainak kártérítésül és megfele-
lő jutalomként falvakat, birtokokat és ingatlanokat adományo~­
tak örök birtoklásra. Ez [IV. Béla] pedig nemcsak nem adott nekik
semmit, hanem a már odaadományozott birtokokat is visszavette
a saját j ogkörébe és tulajdonába anélkül, hogy az illető polgári
j ogainak valamilyen fokú elvesztésére ítéltetett volna. Ez az a
, „
fájdalom, ez az a kar d , ame1y atJarta a m agyaro k 1elk'et. " 205
Olaj volt a tűzre, h ogy a tatároktól vereséget szenvedett és
Mag yarországra--bcl;űcsátást kérő, Kötöny vezet_te kunokat a ki-
rály befogadta. Kötöny kunjai a halicsi hábor?k idején rendre a
magyárok ellen harcoltak, mivel azonban 1238-ban alulmaradtak
a tatárokkal szemb"en, kénytelenek voltak súlyos feltételélC m ellett
kérni betelep ülésüke.!_~V. Bélától. Szabadsá~uk,__a ~tigg~t~en ~ogál­
lás megőr~é~e fejében vállalták a keresztél?;y_ hit felvetelet, az
alávetést a ma.gyar királynak-AV: Béla örült a kpnok kérésének;
ebberi a ketes-ztén-_y-hi.t kiterjesztését látta, s arra göndolt, hogy „ha
történetesen háborŰtkellerre vis~lnie ellenségeivel szemben, ezek
ellen segítségükkel [a kug9~ .~_egít~gével] nag~obb e~őv_el és k~­
ményebben" harcolhat. H amarosan azonbans ulyos v1szalyok ta-
madtak magyarok és kunok között. Amikor „a kunok királya
nemeseivel és közembereivel együtt kóborolni kezdett Magyaror-
szágon, végtelen sok m arhacsordájuk lévén, súlyüs károkat okoz-
tak a magyaroknak legelőkben, vetésekben„ kertekben , gyümöl-
csösökben, szőlőkben és egyéb javaikban. Es ami még rettenete-
sebb volt - mivel ezek nomád emberek voltak-, undorító módon
földre teperték a szegény emberek hajadon leányal.t, és megszeplő­
sítették a hatalmasok ágyát ... bár az ő asszonyaikat, mint valami
hitvány némbereket, a magyarok is le szokták dönteni" . A IV.
B élára amúgy is sanda szemmel néző magyaro~ (főleg az előke­
lők) között az terjédt el, hogy mindig csak a megkáros!!_s>tt kunok
kaptak a királytól elégtételt, a hasonló sérelmet elszenvedett m a-
gyarok soh a. Míg a rriagyar urak nem találkozhattak személyesen
a kírállyal az uralkodó udvarában, „de ha a legutolsó kun jött oda,
azonnal nyitva állt előtte az ajtó, és be is léphetett; és a kunokat
- vádaskodtak a magyar előkelők - mind az üléseken, mind a
tanácskozásokban és m indenben a magyarok elé h ~l yczte a ki-
116
r.íly". Ha volt is túlzás ezekben a vádakban, legtöbbjük aligha volt
l <'.·gből kapott. IV: Béla tudatosan...kedvezett a betelepülőknek,
l1iszen ha ezt nem tette volna, azok „nem m aradtak volna meg
Magyarországban". Márpedig a kun fegyveresekre égetően szük-
~ége volt a királyn ak. Ami pedig a vándorlásuk réyén a magyarok
w:íntóföldi gazdálkodásában okozott károkat illeti, IV. Béla sietve
111tézkedett, hogy „a kun nemeseket cselédeik~el együtt osszák
~zét Magyarország egyes tartomiriyaiba, és mindegyikük a n~kik
kijelölt tartományban· tartózkodjon, és így, mivel nem lesznek
\okan együt( nemtucfnák sérelmet okozni a magyaroknak, és ha
.1 kun a magyart vagy a magyar a kunt megsértené, tegyenek
kiizöttük egyenlő igazságot az ispánok". 206
Kijev eleste és a tatár sereg Magyarország határaihoz való
kiizeled~;döbbentette rá Béla királyt, hogy országa nagy vesze-
delem elé n éz. Az -Orosz bpu, a Vereckei-hágó védelmére a
11.'1dort, Tomaj ne~beli J?..énest küldte el. „Egész Magyarqrszágon
ki hirdettette, hogy mind a nemesek, mind azok, akiket királyi
•.1<.:rvienseknek neveznek, mind a várkatonák, vagyis ... a várak-
l1uz tartozók , készülj enek fel a hadra, és készen legyenek akkor,
.1111 ikor a király értük fog küldeni". Maga az uralkodó is „elindult
,1 határ felé, elment az~khoz a hegyekhez [a Kárpátokhoz], ame-
lyt:k Oroszország és· M agyarország között húzódnak egészen a
ll•11 gyel határig. Ott körülj árva megszemlélt minden könnyebben
1.írható hágót, óriási erdőrészletek kivágatásával hosszú csapdákat
l 1; ycpűket] készített, a keresztbe fektetett fákkal eltorlaszoltatta
111i ndazo1cat-a helyeket, amelyek könnyen járhatóaknak látszot-
1.1k" . IV. Béla kétségbeesett erőfeszítései nem a ·kívánt hatást
v.íltották ki M agyarországon. A farsangi vigasságokat ülő magya-
1<1k nem hitték cl a közeledő tatár támadásról szóló híreket, „azt
1,,,k valamiféle tréfának vagy. alaptalan mendemondának fogták
k i cgyrés;zt azért, mert az efféle hírek már sokszor bizonyultak
\'.il útlanoknak, másrészt meg azért , mert hatalmas hadseregükben
1 i'ilon túl m egbíztak" . Nagyon érdekes, amit dalmát forrás m ond
1 111agyarok harckészültségéről, illetve éppen harckészültségük
l11 .í11 yáról: „a hosszú békében már elpuhultak, a tábori élet szigo-
1,11 i')I elszoktak, kizárólag a testi örömöknek éltek, s a lomha
1<' I knségben elerő tlenedtek ... Ugyan mi más is volt az ifjúság
f',1111dja, mint üstökét fésülgetni, bőrét tisztogatni, férfias öltözkö-
iln <'.· t asszonyi piperészk.edésre változtatni? Egész napjaikat rafinált
l.1kllln(1kkal vagy puháüy j átszadozásokkal töltötték, éj szakai al-
11 7
vásukat m ég kilenc órakor sem igen tudták befej ezni." Felmerült
az a gyanú is: Kötöny Magyarország viszon yait kívánta betelepe-
désével megismerni, hogy megkönnyítse-ily m ódon a határok felé
közeledő ellenség betörését Magyarországra. 207
Az Orosz kaput védő Dénes nádortól 1241. m árcius 6-a körül
érkezett követ a királyhoz, aki sürgős segítséget kért,mivel a
tatárok a k apuhoz érkeztek, „a gyepűakadályokat lerombolták",
és a nádor nem tud „ellenállni nekik, hac~ak a király nem küld"
azonnal csapatokat. A tatároknak volt - a szám alkalmasint túlzás
- 40 ezer fej szésük, „akik a sereg előtt j árva erdőket ir tottak ,
utakat egyengettek, és mindenféle akadály t elhárítottak a bevonu-
lók elől" . A király nem tudott segítséget küldeni, de még ha képes
is lett volna erre, az mindenképpen késve érkezett volna. A tatá-
rok ugyanis március 12-én az Orosz kapunál csatát vívtak a hágót
védő Déne~ csap;tával, s annak „csaknem minden emberét nyíllal
és karddal leöldösték" . Ezzel kezdetét vette a tatár sereg beözönlé-
se a Kárpát-medencébe. Az éjjel-nappal vágtatva lovagló nádor
március 15-én érkezett a királyhoz, s beszám olt neki a történtek-
ről. IV . Béla gyors mozgósításba kezdett. Elbocsátotta környeze-
téből az egyházi és világi előkelőket, „szigorúan meghagyva ne-
kik, hogy ki-ki összegyűjtve katonaságát, a lehetőség szerint térjen
vissza h ozzá, és időt nem vesztegetve siessen ''. Levélben kérte
Babenberg Frigyes osztrák herceg segítségét. Továbbá „megpa-
rancsolta az összes kunoknak , hogy halogatás nélkül j öjjenek
hozzá". Gyülekezőhelyül Pestet jelölte ki.
A tatárok azonban ennél gyorsabban cselekedtek . Egy előőr­
sük, Siban vezetésével, az Orosz kaputól kezdve egészen Pest
határáig üldözte a nádort, s ugyanazon a napon, március 15- én,
amikor D énes a királyhoz érkezett, m ár e sereg is csak félnapi
járóföldre állt Pesttől , s elkezdte a m agyarok gyülekezőhelyének
zaklatását. B éla király, egyelőre megfelelő had híj án, nem tudott
és nem is akart visszacsapni. Március 17- én azonban U grin kalo-
csai érsek az uralkodói parancs ellenére „kiment, és meg akart
ütközni velük. De amazok [a tatárok] h átat fordítottak neki, és
lassan vissza kezdtek vonulni. Ennek láttán az érsek sebes vágtában
üldözőbe vette őket. Végre, amikor amazok egy mocsaras helyre
találtak, n agyon gyorsan átkeltek a m ocsáron. Az érsek nem vette
észre ezt, és m ivel már igen közel voltak hozzájuk, beleszáguldott:
a mocsárba. Mivel őt és embereit a fegyverek súlya lenyomta, sem
átmenni, sem visszamenni nem tudtak . De amazok n.1g yo11 gyor-
118
s::m visszatérve hozzájuk, körülvették a m ocsarat, és nyilaikat
záporként rájuk lőve, azon a helyen mindnyájukat m egölték. Az
érsek három-négy em berével m egszégyenülve kimenekült, és
visszatért a városba". U gyanezen a napon, m árcius 17-én esett a
tatár pusztítás áldozatául Vác, a gazdag püspöki székhely. Az
egyház kincstárát a tatárok magukhoz vették, „a kandnokokat és
111 ás személyeket, úrasszonyokat és leányokat, akiket nem akartak
ka rddal elpusztítani, tűzben elégették".
Megjött közben Frigyes osztrák herceg, „de csak kevés ember-
rd és felkészqletlenül". Frigyes vakmerően a Pest alatt portyázó
t:itár seregre t~madt. „Amikor már össze kellett volna csapniuk,
.1mazok [a tatárok] hátat fordítva eltakarodtak, ahogy ez szokásuk
volt. De a herceg m egsarkantyúzva lankadó lovát, elérte az egyi-
ket, és a lándzsával úgy r ásújtott, hogy - bár a lándzsa nyele
\'!törött - ő t lováról a földre terítette. Egy másiknak pedig, az ő
ld njuknak , azaz főbb emberüknek, aki a leterítettnek segítségére
.1kart sietni, a hadiszokás szerint nyerge m ellett levő pallosát
hi rtelen m egragadva„ egy csapással levágta a karj át. Ez a nyereg-
liől azonnal lebukott, és kilehelte a lelkét. Mivel a többiek futás-
11:1k eredtek, elfogták a leterítettet, és megkötözve elhozták a
\\'reghez a lovakkal együtt~ Ezért a m agyarok, megragadva az
.il kalmat, egyhangúlag ócsárolni kezdték a királyt és magasztalni
,, herceget", aki egyébként rövidesen távozott a táborból.
Az amúgy is nehéz helyzetet tovább súlyospít9tta, hogy a
1.1tárok gyors sikerei táplálták azt a gyanút: Kö töny~ összej átszik
. 1 tatárokkal (akiket m ég ekkor is kunoknak hittek), s halálát
kiivetelték a Pesten tartózkodó m agyarok és. e településen na-
p,yobb számban élő ném etek. Végül is I~ötö~ynek é$ kí,sérete
1.11...jainak a felbőszült és a palotába betört nép fejüke t vette. Eppen
1·k kor érkeztek m eg a tatárok ellen fegyverbe hívott ku.n9.lc, akik
l1.1 lIván fejedelmük halálát, „megzavarodtak, és mélységesen fel-
111dultak, nem tudván, hogy mit tegyenek". D e mivel Kötöny
l1.1l:llhírére valóságos üldözés és pogrom kezdődött az ország~an
.1 kunok ellen , erre azok is szembefordultak a m agyarokkal. Igy
,1 király seregéhez csatlakoz~i akaró csanidi p_ üspök csapata csak-
111·111 egészében a k unokkal vívott csata áldozatául esett, a főpap
1 ••• 1k nagy nehezen tudott m egmenekülni. „A kunok pedig ezután
" l~Y pusztították az országot, mint a tatárok", s dél felé törve utat
111.1guknak, elhagyták az országot, miután a Szerémség h atárán
111l-g egy , számukr:i győztes csatát vívtak helyi erőkkel.
11 9
 Útban volt a királyi táborba a váradi püspök is, aki azonban
amint meghallotta, hogy a tatárok e1pusztították-Eger városát, ez
ellen a gazdag zsákmányt szerző csapat ellen vonult. „Mivel a
tatároknak igen sok lovuk volt, s ők maguk kevesen voltak, a
következőt koholták ki és rendezték meg. Készítettek ugyanis
kísérteties figurákat és igen sok szörnyalakot, és ezeket szabad
lovakra ültetve, mintha katonák lennének, sorba állították, és a
lovakat egy kis hegy alá vezették, s néhány szolgát velük hátra-
hagyva megparancsolták, hogy amikor ők a magyarokkal csatába
kezdenek, jöijenek elő rendezett harcvonalban, és lassan vonulja-
nak feléjük. Ők maguk a síkságon várták a magyarokat. Amikor
ezek megérkeztek, .. .igen kemény ütközetet vívtak velük. És
mivelhogy a tatárok számukat tekintve kevesebben voltak, színle-
lésből hátat fordítottak, és a kis hegy felé kezdtek visszavonulni.
.És amikor amazok a kísértetalakokkal a hegy alól előjöttek, még-
hozzá - ahogy megbeszélték - rendezett hadsorokban, ~ magya-
rok ennek láttán úgy vélték, hogy csapdát állítottak nekik, és ezért
hátat fordítva gyors futásba fogtak . A tatárok pedig visszafordul..:
va ellenük, üldözőbe vették, leterítették és öldösték őket . . . A püs-
pök pedig kevés emberével visszatért Váradra."
A király elindult Pest városából a tatár sereg elébe, amelynek
előőrse - elvégezve 'fefadatát: a felderítést;- a-z,sákmányszedést, az
elrettentést - lassan visszavonult, engedte kelet felé nyomulni a
magyar haderőt. Siban, az előőrs parancsnoka - ha lehe~ hinni egy
korabeli perzsa történetíró tudósításának - kétszer akkorának
ítélte a magyar hadat, mint amekkora a. tatár sereg volt. Becslésé-
nek azonban nagy jelentőséget - a seregek létszámát illetően -
éppen úgy nem tulajdoníthatunk, mint azoknak a középkori
forr"ásoknak, amelyek a magyar, illetve a tatár katonaság létszámát
irreálisan magas, 4-500 ezer főben jelölik meg . Mértékadó feltéte-
lezés szerint az európai hadjáratra indult tatár katonai kontingens
létszáma 150 ezer fő lehetett, de van olyan vélemény is, amely 90
ezerre teszi a csapatok harcosainak számát. Ennek a seregnek
északi és déli szárnya ekkor még nem állott szembe a magyar
király hadával, így a Batu vezette tatár fősereget legfeljebb 60 ezer
fősnek (vagy még ennél is kisebb létszámúnak) gondolhatjuk.
Ekkora hadat IV. Béla 1241 tavaszán még kedvezőbb feltételek
esetén is aligha tudott volna kiállítani, vagyis ha nem alig néhány
hét lett volna csak a gyülekezési idő, illetve ha a kunok nem váltak
volna ki a magyar haderőből. IV. Béla mindeu v:d úszí nűség
120
1nint 60 ezernél jóval kisebb létszámú haddal vonul a tatár
lt l\Creg elé.
A Sajó folyóig történt zavartalan előrenyomulás elbizakodott-
lf',O t szült a magyarok körében. Miközben a király „buzdította
11vl'.· it, hogy férfiasan készüljenek a harcra, és nem kevés zászlót
11vtott ki saját kezűleg a főemberek között, a magyarok pedig,
l111va sokaságukban, mindebből gúnyt űztek, ... nem volt sem
1n l v ü~, sem lelkesedésük a csatához. Azt szerették volna, hogy
\1'1cséget szenvedjen a király, és a~utftn ők k~dvesehb"éKlégyenek
111"ki". Azt hitték, most is olyan kun betöréssel van dolguk, ami-
lvrn korábban gyakran esett meg; ugyanis a „kunok hirtelen
111ktak betörni, és az ország egy részét elpusztították, mielőtt a
11 1,1gyarok összegyülekeztek, azután pedig siet~e visszavonultak".
t l.1gy különbség volt a Sajó folyó két partján _elhelyezke_dő haderő
111 11íciója kö_~<i~t. A magyarok sík terepen vertek tábort, ahol jól
11·111ügyre vehetők voltak, míg a tatárokat a magyarok szeme elől
11 tl ih5ra ártéri sűrű erdők rejtették el, ráadásul az ő oldalukon volt
• 1•,y kisebb, felderítésre, megfigyelésre alkalmas domb. A tábor-
• 11{·snél IV. Béla „úgy rendelkezett, hogy ne szanaszét, hanem
11\'t/ctömörülve üssék fel sátraikat. Úgy rendeződtek el tehát,
111111 tha valamilyen szűk karámban volnának mindnyájan, k_ö rös-
l 111 lil állítva szekereiket és pajzsaikat, mintegy a tábor védelméül.
,:1trak tehát úgy összezsúfolódtak, a sátorkötelek úgy összefo-
1111d u1k, köicsönösen úgy összebogozódtak, hogy az út teljességgel
l 11· volt hálózva, a táborban nem is lehetett járni-kelni, olyanok
\ 1111 .tk, mintha mindnyájukat valamiféle háló tartaná fogva . Ezt
1 11 11itták a magyarok erős védelemnek, pedig legfőképpen ez
1il, 111',ta a vesztüket. Akkor Bath [Batu], a: tatár sereg fővezére
11l11 1c1lt egy dombra, gondosan megszemlélte a magyar hadsereg
' l\' ''Z elhelyezkedését, és visszatérve övéihez így szólt: »Örvendez-
1111k, társaim, mert bár nagy annak a népnek a száma, mégsem
11ll'lll'ki.ilnek ki kezeink közül, mert rövidlátó tanács kormányozza
• ol 1·1. Láttam ugyanis, ,h ogy nyáj módjára valamiféle szűk akolba
1 11 111.ik berekesztve«". A két sereget a Sajó folyó, valamint az azon
u v 1· 1.c tő híd választotta el, amelyen a Sibán vezette előőrs vissza-;
11 11 .1 fösereghez.
Nl 11hi falu közelében a hadi cselekmények azzal kezdődtek,
11111 y 13atu parancsot adott a hídon keresztül a támadás megindítá-
1,
11,1. l·:gy, a tatár seregben levő orosz fogoly átment a magyarok-
11111,' liíri.il :idta, hogy a hídon át tatár támadás várható. E hírre
121.
 1111.:t, lerakták fegyvereiket, és egész é.ijel mivel sem törődve alud-
t.1k". Az április 11-re virradó éjjelen a batárok azonban nem
1{·Llenkedtek. „A hídfőre hét hadigépet állítottak, s a magyarok
11rcit jó messzire elűzték, mert hatalmas köveket dobáltak feléjük,
111cg a nyílvesszőik is állandóan záporoztak rájuk." A tatárok a
l11don, illetve több, a tábortól nem m esszire levő gázlón átkeltek
Mályi .1 Sajón. Kezdetét vette a magyar tábor bekerítése. A híd őrei „a
~ 1.1horba futva nagy lármát csaptak, de alig bírták felverni a gond-
1.1l.111ul mély álomba merült embereket". Míg a magyar sereg
l11hbsége csak nehezen eszmélt a váratlan támadás miatt (a dalmát
lmrás szerint sokan lassan keltek ki ágyukból, és szokásukhoz
l11v<.:n hajukat fésülgették , karpereceiket csatolgatták, arcukat mo-
,11gatták), addig Kálmán herceg, Ugrin érsek, valamint a templo-
111osok egyházi rendjének magyarországi főnöke, „amint az a
11[·ny férfialchoz illik, az egész éjszakát fegyverben és ébren
11 d1·ótték, s amikor a lármát meghallották, azonnal kirohantak a
1 tl iorból". Hősiesen harcoltak a sokszoros túlerőben levő ellenség
1 llr 11, de m ert sok társukat elvesztették, visszavonultak a táborba.

/\ / érsek fennhangon korholta a királyt hanyagságáért, az ország

1l 1.1 kclőit pedig gyávasággal vádolta. A magyar hadból mindazok,
d 1k már felkészültek a harcra, Kálmánnal, Ugrinnal és a templo-
11111s rendfőnökkel együtt új ra harcba szálltak a Sajó jobb partjára
11 11i'.önlő tatárokkal. A templomosok m estere egész csapatával
1 I'•ylitt elesett, Kálmán és Ugrin súlyosan sebesülve ment vissza a

~ Tatá r táborpk CZJ Magyar tábor 1tl11lrba.

~ A tatárok e l őnyomu l ása -;E=- Szekér~ár
T Templomosok „ l tegg~l hét óra tájban, íme, a tatár sereg telj es sokaságával,
A tatárok harchoz
~ fejlödése K Kálmán herceg 111 111 t valami tánckóru's, körbefogta a m agyarok egész táborát,
<F=:J Magyarok visszavonulása u Ugrin érsek 111.1.id felajzott íjakkal mindenünnen szórni kezdték nyilaikat, má-
--- - 11k meg a tábor gyű rűjébe tűzcsóvákat próbáltak behajítani.
7. A muhi csata, 1241 111 ikor a magyarok látták, hogy az ellenséges csapatok minden-
11liíl körülvették őket, fejüket és eszüket veszt ve már nem gon-
tl1il l.1k sem csapataik felállítására, sem egy általános támadásra,
Kálmán herceg és U grin kalocsai érsek fegyvereseivel kivonult .1 l1 111 l·m a roppant veszedelemtől m egrémülve ide-oda j árkáltak,
táborból, éjf~l tájban érkeztek a hídhoz, s látták, hogy „az ellenség 111111 t :t:t: akolban levő juhok, meg akarván m enekülni a farkasok
egy része már át is kelt rajta. Mikor a m agyarok meglátták ők<.: L , 1111 k.'1túl. A mindenfelől körülözönlő ellenség azonban nem szűnt
tüstént rájuk rohantak, és velük elég vitézül harcolva l egtöbbjüket 1111·1'. nyilakkal és dárdákkal támadni őket. A magyarok szerencsét-
megölték, m ásokat m eg a hídhoz szorítva a foly óba fullasztottak 1111 ~obsága pedig, m egfosztva minden m enekülési lehetőségtől,
S miután a hídfőhöz őröket állítottak, nagy u.ijongással visszaté1 111 111 llldta, mit csináljon, mert egymással m ég csak nem is beszél-
tek övéikhez. A magyarokat tehát a diadalmas esemény igen nag y 111 1tvk, ki- ki csak önmagával törődött, a közjóról senki sem tudott
örömmel töltötte el, s mintha már kivívták vol11 :1 :. vé µ:ső győ:w l 1 11 11d o~ kodni. ·A d~rd5k és nyilak záporával nem a fegyvereiket

122 123
 helyezték szembe, hanem megfordulva, a hátukat tették ki a
csapásoknak, hullottak is mindenfelé olyan sűrűn, mint ahogy a
makk szokott potyogni a megrázott tölgyfáról. És amikor az
·életben maradásnak már. minden reménye elveszett, a halál pedig
úgy tűnt, mintha tátongó torkával mindenki szeme láttára ott
járna-kelne a táborban, a király és a herceg, elhagyva zászlóikat,
a futásban keresték m enekülésüket. Akkor a többi sokaság is·, itt
a gyakori haláltól m egrémülve, ott' a körös-körül harapózó lán-
goktól rettegve, szívvel-lélekkel m ár csak a futás után áhítozott.
De amikor e roppant nagy bajból futással akartak kimenekülni,
íme, egy más, mégpedig egy belső és maguk okozta veszedelem-
mel találták m agukat szemben. A kötelek összevisszasága, a sátrak
sűrűsége ugyanis olyan veszedelmesen akadályozta az utakon való
közlekedést, hogy amikor futva kifelé igyekeztek, egyik ráesett
a másikra, és bizony nem tűnt kisebbn~k az a veszteség, amelyet
a saját hadseregük egymás agyon taposásával előidézett, mint az,
amelyet az ellenséges nyílvesszők találatai okoztak . Mikor pedig
a tatárok látták, hogy a magyarok serege futásnak ered, mintegy
kaput nyitottak előttük, megengedve nekik, hogy távozzanak;
nem rohamozva, csak úgy lépésben követték őket mindkét olda-
lon, m egakadályozva, hogy erre vagy arra szétszéledjenek.. .
Amikor [a tatárok] látták, hogy [a m agyarok] az út gyötrelmeitől
kifáradva már sem a kezüket nem bírják kinyújtani a fegyverek
után, sem a lábukat további futásra felemelni, akkor kezdték őket
innen is, onnan is kopjáikkal leszúrni, kardjukkal lenyakazni, nem
kegyelmeztek senkinek, barmok m ódj ára mindenkit leöldöstek.
Hullottak a szerencsétlen nyomorultak jobbra-balra, mint télen :i
levelek. Végig az egész úton hullák hevertek, rohanó patakként
ömlött a vérük, a szerencsétlen haza földje széltében-hosszában
piroslott fiainak kiomlott vérétől. Akkor a nyomorultaknak ait
a tömegét, amelyet a tatárok kardj a még nem emésztett el, neki
szorították egy mocsárnak, nem engedve meg, hogy rriás útr.1
térjenek. A magyarok nagyobbik része tehát a tatároktól hajtva
belegázolt a m ocsárba, és ott a vízben, sárban elmerülve, majdnem
mind megfulladt." . • • vizekbe, vagy akiket a tűz emésztett meg, vagy kard által
A tatárok IV. Bélát szerették volna elfogni. A királyt hívd
északi irányban menekítették. A tatárok azonbaT\ felfedezték ,1
menekülő királyt és kíséretét. Évekkel utóbb az uralkodó úp;y
emlékezett vissza egy híve hű szolgálatára, hogy az „a Sajón(i l
vívott ütközetünkben földre dön tött egy, a hi tctlc:nck sorábúl
'124
li·lénk törő és bárdját felemelve m ár- már nekünk támadó tatár
li.1rcost". Közel egy évtizeddel a tatárjárást követően egy előkelő
,1\'ért kapott Béla királytól földadományt, mert „ midőn a tatárok
li.1rbár népe háborús támadással lerohanta és elárasztotta országun-
k.1t. .., mikor a mind növekvő szerencsétlenségben lovaink kidől-
11· k, ő életével nem törődve, a mi életünket élete árán is megválta-
111kívánva, a saj át menekülésére szánt lovat személyünk megmen-
1(·~e érdekében átadta nekünk; ő maga, üldözőinkkel harcba bo-
1 ~:i ~k~zva, t? bb lándzsadöfésből és nyíllövésből kapott sebbel
v1tczul ellenallt az ellenség rohamának, és - véli a király nevében
~d> l ó oklevél - Isten segítségével nagy nehezen ki tudta magát
~1.1,badítani azok gyűrűjéből". Az ur_al~odónak végül is sikerült
1
l'f ,C l'lltat nyernie üldözői elől, S az Ország. nyugati határszélére,
l '1!1,SO~yb.a ment. A súlyosan sebesült Kálmán herceg is megmene-
1 11 lt: o „a sereg egy másik oldalán eredt útnak, és éjjel-nappal
\ .tltott lovakon megeresztett gyeplővel sietett„. Pest felé, a dunai
11•vlicz, nem is az országúton, amelyen a magyar nemzet bukdá-
1 •1;1lt,, hanem úttalan utakon". P.estről a somogyi Segesdre, majd
l„1grabba m ent, ám sérüléseibe rövidesen belehalt. Figyelmet
' 1demel egy nyugati évkönyv, amely nemcsak azzal tűnik ki
1111)'.y napnyi pontossággal megjelöli a tatárokkal vívott csat~
lt l1i pontját, hanem egyéb információja megbízhatóságával is:
, ~a~y;irorszá~ k~~á~ya, Béla, megszámlálhatatlanul nagy hadse-
11l';,r clen megutkozott Bathunnal [Batuval] , a tatárok idősebbik
l 11.tl yával, de az ütközetből alig tudott kimenekülni. Elveszített
11 \ í·i ből- még kimondani is szánalmas dolog! - több mint 10 ezer
l .1t on~t; ugy~neien csatában elesett három püspök is meg két
' 1•.t·k is." Mivel a veszteséglistán valóban két érsek és három
1111\pi>k szerepelt más forrásokból bizonyíthatóan, ez további bi-
ti 111 ~ t ~breszt ~nnak a hírnek a hitele iránt, hogy a Il}agy~rok
~' 1· 11 1 t:ly1 vesztesege Muhinál nem volt katasztrofális. Mindeneset-
' • ·' l:i tárjárás feltétlen hitelű krónikása úgy nyilatkozott erről: A
l1 1l.111dók k~,zü~ s,e~kinek, se~ ,lehet biztos értesülése a nagyobb, és
11•.1 ·hb rendu v1lag1ak szamarol, akik belefulladtak a mocsarakba
l'" '·~ lult~k ~l." Túloznak azok a magyarországi, a csata után
111 l1.111 y evt1zeddel vagy évszázaddal később keletkezett kútfők
111lt'ly<.:k sze~int „ebben az ütközetben Magyarországnak csakne~
1 Hl'\" ltadereJe, elpusztult" , vagy hogy ebben a csatában „az ország
• H' w k:i tonasagat megölték".
125
 Bizonyos, hogy a muhi csatában elesetteknél ~o~kaLnagyobb
volt azoknak a száma, akiket a tatárok szerte az országban kardélnt
hánytak vagy más módon vandálul elpusztítottak. Így rengeteg
emberáldozat ot követelt Pest ostroma. A Muhinál győztes tatáv
fősereg előrenyomult egés'.len a Dunáig . Pest lakossága, amiko1
a menekülő Kálmán hercegtől tudomást szerzett a várható táma-
dásról, „elkezdte a helységet erősíteni, árkot ásni, sáncot hányni,
vesszőből sövényt fonni . . . De mielőtt a megkezdett munkálata
kat legalább félig elvégezték volna, íme, hirtelen megjelennek a
tatárok, s a magyarok sokaságán vakrémület és szellemi kábultsá~
lesz úrrá . .. A tatár sereg tehát, miután körös-körül elhelyeztt
táborát, elkezdte mindenfelől ostromolni a várost, nyilaztak kc
gyetlenül, és dárdáikat zápor módj ára hányták befelé. A m ásik
oldalon azonban a szerencsétlen m agyarok felvették ellenük 11
harcot, és minden erejükkel igyekeztek magukat megvédeni,
megfeszítve hajítógépeiket és íjaikat, nagyon sok dárdát, nyilai
lőttek az ellenséges csapatokra, vetőgépeikkel meg rengeteg köwl
dobáltak ráj uk. A tatárok gyilkos n yílvesszői azonban pontosa11
csapódtak a célba, s így biztosabban ok ozták a halálát is. Nem voh
ugyanis se mellvért, se pajzs, se páncél, amelyen a tatár kéz által
kilőtt nyíl át ne hatolt volna. Így harcoltak tehát egymással k61
vagy három n apig, s amikor a szerencsétlen nép már nagyon nagy
veszteségeket szenvedett, s az elfáradt j obbjukkal alig bírtak ellen
állni, és m ert a hely sem volt eléggé megerősí tve, egy bizonyos
napon egyetlen rohammal betörtek a tatárok, de ekkor már nc111
volt se harc, se ellenállás... A kegyetlen halál több mint 100 ew1
embert nyelt el egyetlen nap alatt és nem is nagy kiterjedé~i1
területen ... A Duna vize széltében-hosszában emb ervértől pirm
lott". Ha e szám erősen túlzo'u is, mégsem lehet kétséges, ho1n
egy-egy megerősített helyre gyűlt nép elpusztítása esetenké111
nagyobb áldozatot követelt, mint amennyien a muhi csatába11
vesztették életüket.
E katonai eseményekkel nagyjából egy időben a déli és az északi
tatár szárny is átlépte Magyarország határát, s hozzákezdett :i:t
útjába eső területek pusztításához. A Kádán vezette déli szá m\
több kisebb seregből tevődött össze. Az a seregrész, amelyet m a~,,
Kadap_!rányított, 1241. március 31-én lépett Erdély fQ.ldjérc, .
„elérkezett a gazdag Radnához, a németek magas hegyek kö~Ül t
épült városához, a király ezüstbányájához, amelyben a nép rn q1,
számlálhatatlan sokasága tartózkodott. De mivel ei'ck ha rcos e1 11
126
lw1ek voltak, és fegyverekben sem szenvedtek hiányt , miután
1 11 q~hallották azok megérkezését , a városon kívül az erdők és
lll'gyek között kimentek eléjük. Kadan pedig, m eglátva a fegyve-
11 ~l· k sokaságát, hátat fordított neki_k, megfutamodást színlelve.
A 1~ yőzelemmel visszatérő népek ekkor letéve fegyverüket, kezd-
11 h a bortól lerészegedni, ahogyan a németek dühe ezt megköve-
11 11 . De a tatárok, hirtelen visszatérve, mindenfelől bevo~ultak a
1 11 nsba, mert annak sem árkai, sem falai, sem semmiféle erődít-
11 w11 yei nem voltak. És noha innen is, onnan is n agy öldöklés
t t1 11.1dt, amikor a nép látta, hogy nem tud nekik ellenállni, kegye-
lt 111rc.; megadta magát mindenestül. De Kadan, miután a várost
1 ddme alá vette, Aristaldot, a város ispánját 600 válogatott
111 111ct fegyveressel együtt besorozta saját katonái közé". Más
11111.ís szerint egyedül Radnán „négy vagy ennél is több ezer
r 111 hcrt megöltek" a tatárok. Radna után Beszterce következett,
111 nyugati évkönyv szerint - 6014 keresztényt gyilkoltak le
q11dis 2-án. „Ugyanígy egy bizonyos, Klusának nevezett várban
11 oluzsvárt] is végtelen sok magyar esett áldozatul. "
Nagyvárad lakói készültek a tatár ostromra; mivel a vár egyik
•dd.da leomlott, széles falait kijavították. A település könnyűszer-
11 l 1utott a tatárok kezére, „nagyrészt felégették a várost, a vár
1d 1111 kívül semmit sem hagytak meg .. ., nem kegyelmeztek sem
111 11111ck, sem életkornak". A vár ostromához azonban nem fog-
i d . sőt a feldúlt várost is elhagyták. Erre „a várbeliek azt gondol-
t ti . .hogy a vár erős volta miatt elvonultak . Mert ez nagy árkok-
1 1I ,.~ a falakon fatornyokkal volt megerősítve, és sok páncélos
111•1 volt benne, és valahányszor a tatárok szemlét tartva odajöt-
" 1, .1 magyar vitézek gyors vágtában üldözni igyekeztek őket. És
1111~ l· I a tatárok több napig egyáltalán nem jöttek el a várhoz, és
1111 vt·I mindenki azt hitte, hogy egészen elvonulnak, a vitézek (és
111 1•.11k is, akik a várban voltak) bátorságot merítve azok elvonulá-
d 11 11 , kimentek a várból, és a váron kívül eső házakban kezdtek
l d 111 . f·:s így hajnalban a tatárok, akikről nem tudhatták, h ogy hol
111 11.1k, megrohanták őket, és nagy részüket, akik nem tudtak
1 111 ,·11ekülni a várba, leöldösték, és tüstént körülvéve a várat, hét
• 111 1111 gépet állítottak fel az új fallal szemben, és éjjel-nappal,
11111·.•í llfts nélkül hajigálták a köveket mindaddig, amíg az új fal
I• l11•w11 le nem omlott. A tornyok at és a falakat szétrombolták,
111 qil rnliamra mentek, a várat erőszakkal elfoglalták , és elfogdos-
1 il ,1 vitézeket, kanonokokat és másokat, akik a vár elfoglalása
127
 közben nem pusztultak el kardtól". A váradi székesegyházat a
tatárok tűzzel pusztították el, foglyaikat pedig, „a nemeseket,
polgárokat, katonákat és kanonokokat, a városon kívül a mezőn
g.1t1
( rencsen, Nyitra, Pozsony, Turóc Komárom Fu"lek Ab ,. ' )
könyörtelenül lefejezték" .
A déli sz~rny további seregrészei Büdzsek és B orundaj vezetésé-
vel az Oj tozi-, illetve a Vöröstorony-szoroson keresztül törtek be
Erdélyb e. A Barcaságban „megölték az erdélyi hadsereg vezérét,
valamennyi katonájával együtt"; ez nyilván az erdélyi vajda volt.
A m ásik katonai egység éppen a muhi csata napján, április 11-én
Nagyszebenben - irreálisan magas e szám - 100 ezer embert
pusztított 'el. A két kisebb seregrész egyesülve a Maros mentén
hatolt n yugat felé, s Kadant megelőzve foglalta el a gazdag püspö-
ki székvárost, Csanádot. A környék népe, összesen 70 falu lakossá-
ga Peregen (a mai Kaszaperen) gyűlt össze. A tatárok ennek
elfoglalására „a harcba a magyar foglyokat küldték előre, é\
amikor azok mind elpusztultak, utánuk az oroszok , izmaeliták l·'
kunok harcoltak. A tatárok pedig a hátuk m ögött m eghúzódvn
nevettek pusztulásukon és romlásukon, és azokat, akik az övéikk<.11
való harcból visszavonultak, többnyire vérszomjas kardjukkal
~ ~1a~yarország,r~ tö,rő tatárok elfoglalták az ország északnyu-
I ' reszet,
, a Dunatol
. eszakra fekvő területet , d e a v1'd e' k vara1
' ·
'd 'k ' , , aUJVar
'.11egve te, ;;iag~kat, s n~m jutottak az ellenség kezére. IV. Béla
1
vckkel ~esobb ugy emlekezett vissza Nyitra vár m egvédésére
l lD{W amikor „országunk a tatár vész kegyetlenül és megállíthatat~
l.inul tomboló v~.ds~gát ~!szenvedte - mivel lakói egy részét
11
0Y~>morultul megolt~k, masokat rabságba hurcoltak, a föld elnép-
'.1 l~nedett, ,egys~ersi:nn~? pusztává lett - , híveink, Nyitra vár népei
1
~zerencsetlense? ideJen megingás nélkül, a sors változásában
v.ilto,zatlanul.'. a Jeles hűség tüzében dicséretesen kitartva, éber
\ igyaz,attal toreked:~k Nyitra várát megőrizni, hiszen a tatárok
t. 11 11 adas~ nemcsak raJ,~k , ~an~m ~okakra másokra is bajt hozhatott
\ 1di,1~· birt.?~unk l,~koira es nepe1re, akik, hogy testüket mentsék,
1 ~~lba huzodt~k . . Magyarország területének nagyobbik része
111.1 1 , ur~lom ala, J~t~tt, egyelőre csak azok az országrészek (a
l lt in antul, Szlavoma es a tengermellék) menekültek meg a h'd'-
111 1 ft h , , , '1 0 1
\ enn atosaga to , amelyeket a D una vize védett meg a több

megölték, úgyhogy ezek egy hétig éjjel-nappal harcolva és ,1 1 1 ,1 11~?ól betörő ellenséges seregek támadásától.
várárkokat betemetve elfoglalták a falut", s az ott tartózkodó nép 1h_aba fordult kérelemmel IV. Béla a pápához a német-római
nagy részét kegyetlenül kivégezték. Egres cisztercita monostod
1
.iwarhoz„afranciakirályhoz, a k~resztény Európa nem mozdult
11 wg, a magyarok megsegítésére. Pe.dig-11 Er:ig~yes-császárnak az
ban, „mint valami megerősített várban, harcosok húzták mep,
magukat, és igen sok úrasszony is". Pereg feldúlása után a tatárok
111
··~:tg h~bérként való átadását is kilátásba helyezte katonai támo-
Egrest vették ostrom alá, védői rövid ellenállás után megadták 1•1" ',"a fejébeU:-1Vfég f242".""J anuir 19-én i~ azt írta a király a
magukat az ostromgépeket felsorakoztató tatároknak, akik vé1 l1 i p.111ak, hogy _„minél gyorsabban küldjön Magyarországra olyan
fürdőt rendeztek közöttük. li1 1111 osokat, , akik
, ,tudják , akarják és képesek velünk es ' Ist ennek
11·1; meg szep ~zammal levő mieinkkel együtt Istenért magukat
A tatár sereg északi szárnya Orda és Bajdar vezetésével - 111 1
után Lengy~lországban, Morvaországban és Kelet-Ausztriában 1 ilkrnt, odavetni, főképpen azért, hogy [a tatárok] a Duna folyót
'.' '' ,lcp,hess~k". Pedig a ,ta.tárok éppen a téli időre vártak, hogy
11
pusztított - magyar földre lépett. A helyzetet súlyosbította , hog}
1
1 1 gcn atk~lJenek a folyo j obb partjára. Amíg csak vékony j ég
Frigyes osztrák herceg ellenségesen viselkedett IV. Bélával szen1
ben. Előbb a Pozsonyba menekült magyar királyt osztrák terliltll fi .111· a folyat, azt a magyarok mindennap feltörték, ám utóbb a
111 •11 csc H a tatáro~ kezére játszott, megtörtént, ami kevésszer
re, Hainburgba hívta, s ott megzsarolta, a hat évvel ezelőtti bék1
1
fejében kifizetett tekintélyes pénzt követelte vissza Bélától. Mivt 1 1 il. utt clofordulm:
, , a folyó teliesen
~
bef:agyott · A.__
tat'arJaras
·' ' k rom-
' ·
a m agyar uralkodó nem tudott fizetni, három nyugat-magyaro1 1„ 1 '1 1.'szamol arrol a cselről, amelynek révén a tatr;c;'k riie ' -ő-
11d1 1·I a D
szági m egyét magának kötött le a herceg. Most pedig, amiko1 ' ~ una J.,egpance
' 'l'' l ' b'
~an va o iztonságos átkelésről: Sok
ggy
Frigyesnek sikerült Kelet-Ausztriából kiszorítania a tatárokat 1 '' 11 l''> allatot vezettek a Duna partjára, és három napon ker~~ztül
fegyveresen kezdett foglaláshoz Magyarországon. Serege Győ 11 ~· iil 11 "c1;1 h.~gyt~k ott ezek őrizetére; úgy látszott, hogy az állatok
nyomult előre, a várost is birtokba vette, de a magyarok kiű:.~t C1~ ' 11' 11k 11cl ~ul koborolnak ott, és senki nem mutatkozik azon a
onnan az osztrák hadat. iili·kl'll. Llk~or a n;agyarok abban a hitben, hogy a tatárok
l 11 1111l t.ik, hirtelen atm cntek, és ezeket az állatokat átvezették a
128
129
jégen. A tatárok megfigyelték ezt, és átlátták, hogy lovon is
n y ugodtan át lehet menni a jégen. Meg is t,ették,_ és eg~ nekiir,a-
modással annyian mentek át, hogy a Dunanak mnenso oldalan
ellepték a földet ." A magyarok már 1242. feb~uár 2~án azt írták
a pápának, hogy „mivel a Duna befagyott, mmden~tt szab_ad?á
vált az út előttük [a tatárok előtt] , és átkelhettek hozzank. Mmtan
pedig átjöttek , rossz szándékkal telve széledtek szé~ szerte a vid~­
ken, hogy eltervezett gonoszságukat betöltsék. M1 azonban eleg
sokan és megfelelően felfegyverkezve beh úzódtunk Fehérvár,
Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson,
Sopron , Vasvár , Németújvár, Zalavár, Léka várá? a és más,, Du-
nán inneni várakba és erődített helyekre". A tatar sereg harom
szárnya még 1241-ben egyesült, központjuk Pesten volt:-A punán
á tkelő tatárok így elsőként a Pesttel szemközti várost, Obudá b
rohanták le. Batu serege Óbuda felégetése után~!e.E~~ tá
madt, 30 ostromgépet állítva fel. , 1 11•,,zában tartózkodik, nekilátott annak ostromának. Amikor a
„Az esztergomiak eközb;n árkokkal, falak~al es fatornyokknl
megerősítették városukat. Es a városban hatartalanul sok volt ·'
köznép és a nagyon gazdag polgár, vitéz, nemes és úrasszony, akik
úgy gyűltek oda, mint egyedülálló erősségbe; ~e a~~ora vo!t :w
önérzetük, hogy azt hitték, ellenállhatnak az egesz vilagn~k . I~_~"
a tatárok egy napon körülvették a várost, és a foglyok, ~kik velt~k
voltak, annyi rőzsenyalábot hordtak oda, hogy a varos egyik
oldalán a rőzsenyalábokból a védőárok szél~re együttesen és egy
szerre egy magas falat szerkesztettek, és a fal mögött azonn al
felállították a m o ndott 30 ostromgépet, úgyh9gy a városra h
fatornyokra éjjel-nappal lődözték a köveket. Es emiatt akko1 .1
zavar támadt a városban, és akkora homály árnyékolta be :11
emberek elméjét, hogy megfeledkeztek a védekezésről_, és minL..t
vakok és bolondok, egymás között marakodtak. Amikor pedtl'
a tatárok a facrődítményeket már lerombolták, földdel telt zsákn
kat hajítottak a gépekkel az árkok feltöltésére ." A város véd61,
látván a kilátástalan ellenállást, a váralját és a faházakat felégett(· .
s a kőpalotákba h úzódtak vissza. R övidesen azonban ezeket 1
megvívták a tatárok, s „az egész városban talán ha 15-en voltak
akiket nem öltek le hitvány módon". Esztergom várát azonb.111
„nem tudták elfoglalni, mert a spanyol Simon ispán sok számsi'1'1
íjászával bátran megvédelmezte". Székesfehérvár, külvárosi hái'.111
szintén felégették a tatárok, a vár azonban ellenallt. Szerepe voll
ebben annak, hogy a hóolvadás nehézzé tt'ttt' a rn ocsar:-ikk.il
130
l tirül,ve~t ~zék:._~feh~ryár yigékén a közlekedést, másrészt pedig „a
lw lyseg eleggé erős volt, meg a mindénfelé felállított gépekkel az
1 d.t ~z őrség is igen bátran védelmezte". Az Esztergom és Fehérvár
\
1
·dclmében részt vállaló „idegenek" nem külországaik voltak, s
111·111 onnan jött segítséget jelentettek, hanem idegen származású,
dt· rnár régebben Magyarországra került és itt élő népességet.
A Dunántúlon azonban nem a terület birtokbavétele volt a
1 11.í rok céljá, mint á Dun~tól lceletre és északra levő vidékek
1 wr6ben, hanem ll!i_ndenekelőtt a .király k~z_re .kerítése. Kadan
fi l.1data kifejezetten ez volt. Szlavóniában ugyan hozzákezdett
1 1•111lék vár._megvívásához, de felhagyott vele, nem akart időt
1v tcni ezzel. IV. Béla, valamint kísérete fokozatosan hátrált az
1
1111l:_rörő ta_!~rok elől. Előbb Spalatóba ment, majd a szigeten
11 1, vo ~auba. Katlan serege Szlavóniából ennek megfelelően
• h1hh SpaTato ellen fordult , majd arra gondo lva, hogy az uralkodó
1 11 11 ok értesültek arról, hogy a király Trauban van, e városhoz
11111.iltak. A ~irály és családja, hajóra szállt , hogy a tengeren
1d.tl1011 menedeket. E tatár sereg csaknem az egész m árciust H or-
1l11 rszág-ban és Dalmáciában töltötte, majd mind ez, m ind a
1t d11ll katonai egység elhagyta az o rszág területét. Tervszerű,
" ' 11·'1angolt kivonulás volt ez. Az erdélyi tatár hadak az Olt
1il1•.yc'.: n át, BaJg főse~ege a Duna két p;irtján, :r<;aq_an csapata pedig
t 11• 1 q~t:rmellékről Bosznián és Szerbián át vonult kelet felé s
111 il.-,.í ria területén egyesültek. A gyors kivonulás oka a ta;ár
l11 il11.1ktikában rejlik, hiszen egy meghódításra kiszemelt- ország
11111 .í ltalában két támadást indítottak; az elsőben - Magyarország
1','.·l1rn ez, volt ,az 1~41-:.1 ~42. évi akciójuk - „letetté.k né_;rj~g_y~-
1•1 . 11 H.:gfelemhtettek a ncpet, kifosztották a földet, kikémlelték,
1 lil1 ·1ítctték az állam belső viszonyait, s e tapasztalatokat hasznosí-
1 •ll 1h ni~sodik, in;má_r az ország teljes alávetésére indított hadjá-
l tt11k ' oran. A tatar birodalomban bekövetkezett változások kö-
' 11 t'1.t{·bc;1 a~.on~an úja~b, az 1241- 1242. évihez mérhető erejű
11 1! 111 1~1ar. tobbe nem mdult Magyarország ellen. A ..RE_sztítás
"' 11 l'l~ t· 1g y is, az egyszeri katonai aFéió nyomán, minden koráb-
1 " 11rs;rágot ért dúlást felülmúlt. IV. Bélának a tatárok kivonu-
l 1 ti k~iv_c.tőcn ~ond~skodnia kellett az ország védelméről egy
o l1,11n 11p bb tamadassal szemben, s hozzá kellett kezdenie az
11 111111(·,hc.:z.2os
 7. FEJEZET
AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK
KORA
A közép-európai hegemóniáért folyó harcoktól
a tartományurak elleni belháborúkig
Csak akkor n yúltak tömegesen fegyverhez Magyarországo11
a tatárjárást követő években a belső gondok miatt, ha ele1111
érdekek kívánták ezt meg. IV. Béla mindjárt 1242 tavaszán elhá11
totta Frigyes osztrák h erceg Pozsony elleni támadását, majd az h
második felében csapatai visszafoglalták a herceg kezére jutoll
városokat (Kőszeget és Sopront), s ellentámadást indítva behatol
tak osztrák területre. A Frigyesnek lekötött három nyugat
magyarországi megye visszake.rült az országhoz. 209 A követkc;r11
évben, 1243-ban azért kellett fegyvert fogni, mert a doge megt1Í
madta a magyar uralom alatti 4árát. A velencei hajóhad jún111\
5-én indította meg támadását: sikerült a katonáknak partra szál1111
uk, s hozzákezdtek a város megvívásához. A hajókról ontották .1
köveket és a dárdákat a védőkre, a gyalogság létrákat támasztolt
a várfalakhoz, s mindenképpen elejét akarták venni, hogy a tl.'11
gerparton a magyar lovasság akadályozza a falak megmászás:tt
E cél érdekében a falak és a hajók közé köteleket húztak ki. A1
ostrom közben a védelmet irányító Türje nembeli Dénes b.'tii
megsebesült, ami ugyancsak visszavetette a további ellenállft, 1
A velenceiek megmászták a falakat, behatoltak a városba, am t·I ~
így ismét a városállam birtokába került. A velenceiek megkísért'!
ték elfoglalni Nonát, ahová a Zárából elmenekültek futottak, dt
itt akciójukat nem kísérte szerencse.210
HaJV„ Béla többé személyesen nem is vezetett hadat H alicsh 1
de az ottani b elviszonyok következtében az 1240-es évc klH11
jártak magY°ar s-egédh adak orosz földön . Az időrend és a h ábo111I
számav itatott. Van olyan nézet, amely csak egyetlen oroszors;r.í111
h adjárattal számol (1243-ban), a h agyomán yos felfog ás ké t h1
avatkozást könyvel el (1245-ben és 1249- b<.:n ). 1níp; k:glijabh.111
132
fi:nntartva a kétszeri katonai akció gondolatát új kronológia felál-
lítására hangzott el javaslat (1243-ban és 1245- ben). 1243-ban a
Magyarországon már korábban megfordult Rosztiszláv csatát
vesztett a tatárnk ellenében, s ismét „a magyarokhoz futott, a
111agyar király pedig mindjárt odaadta neki [feleségül] a leányát",
An nát. Az Oroszországból kiszorult fejedelem azonban nem nyu-
HOdott bele sorsába, 1243-ban vagy 1245-ben „sok magyart n yer-
V<.: [saját] részére, kérte apósát [IV. Bélát], h ogy Peremisl alá
vonulhasson. Kimenvén pedig, sok parasztot szedett össze, kik
11iindannyian gyalogosok voltak, Peremisl alá vonult velük ...
H„osztiszláv gyalogosainak túlszáma következtében győzedelmes­
krdett", de Danyiló támadása elől újra Magyarors;ágra kellett
v 1 ~szavonulnia . Ezt kö vetően még egy kísérletet tett 1245- ben
v.1gy 1249- ben, hogy megvesse a lábát orosz földön. „Kérte
.i pósát, a királyt, küldj ön neki sereget Danyiló ellen. És megkap-
v.1 11 a sereget", elindult J aroszláv, majd Peremisl ellen. Végül is
j.1roszláv alatt vívtak kemény csatát, amelyben Rosztiszláv és az
11L támogató magyarok megfutamodtak. Danyiló üldözte őket,
~t 1k magyar esett fogságba, illetve vesztette életét. A segédhad
' t'~<.: tőjét, Filát is elfogták, majd kivégezték . Ez volt Rosztiszláv
1111>lsó kísérlete1_l}ogy,_ Halicsqt_elfqglalja. Visszatért Magyaror-
1.íg ra, s utóbb tey_tkeny szerepet játszott a Cf€h irányú· magyar
l 1dpo litika alakításában. 1250-ben dinasztikus kapcsolat létesült a
111.1gyar kiráff és a halicsi fejedelem között: Danyiló fia elvette IV.
l li- 1.1 leányát. A szövetségnek főként tatárellenes éle volt de lehe-
1t 1vé tette, hogy az előző évi hadjára tban orosz fogságba ~sett ma-
l'.'r 01 r előkelők v!ss_?:anyerj ék szabadságuk at.211 -
/\ tatárjárás utáni években meg!JŐtt Frigyes osztrák és stájer
111•1l·cg hatalma; megerősítette pozícióit a német-római császársá-
11' 111 belül, 1246 elején legyőzte a cseheket, majd a magyarok ellen
11 111 ,1dt. Csatára a magyar-osztrák h atár vidéken, a Lajta folyó
1 111t"lébcn 1246. június 15-én került sor. Béla oldalán vonult fel
\ 1 w. Rosztiszláv orosz herceg is. A z ütközet az osztrák h ad
11'r t1;rclmével végződött, ám Frigyes herceg halálos sebet k apott ,
l111lt:tn maradt a csatatéren. 212 Vele kihalt az Ausztriát évszáza-
1l11k Út:1 kormányozó Babenbergek dinasztiája. A kö vetkező évti-
1 1ld< közép-európai diplomáciai és katonai eseményeiben ez a
1 1 11\i lni én y meghatározó szerepet játszott. A megürült osztrák és
1 q1·r herceg i méltóság a pápa és a császár között húzódó ellentét
• 111v1111alába került, végiil a pápai álláspont győzedelmeskedett, s
a keleti német tartományok nem szállottak vissza II. Frigye'
császárra, hanem a Szentszék által támogatott német gróf, H er-
mann uralma alá jutottak. A B abenberg-örökség sorsa kiváltott.1
azonban a szomszédos országok, Csehország és Magyarország
érdeklődését. Amíg H ermann élt, a pápa pártfogoltjával szemben
IV. Béla nem lépett fel. A cseh belviszályo~ban 1. Vencel király
és fia, Przemysl Otakár összecsapásában a magyarok 1249-bcn
fegyveresen az előbbit segítették. 213 A következő évben egy
osztrákok kezdeményezte határ menti betörés lobbantotta láng11,1
a magyar- osztrák ellenségeskedést. IV. Béla nagy s~reget vezetett
Ausztriába, a magyarok m ellett részt vettek annak soraiban ,1
közben visszahívott kunok is. A nyáridőben Gúnius-július hóna
pokban) lebonyolított katonai akció nagy pusztítást okozott a~
osztrákoknak. A magyar és kun sereg tönkretette a termést, mo
nostorokat, templom okat foglalt el és gyújtott fel. Áldozatul eseti
a m agyarok dúlásának Mariazell, Kirchschlag várát pedig meg
vívták. 214 Kevéssel a magyarok távozása után meghalt Hermann
osztrák herceg, m ajd még ugyancsak 1250-ben II. Frigyes csiÍ
szár is.
Ausztria rövid időre uralkodó nélkül maradt. l251.::ben a hc1
cegséget Przemysl Otakár morva őrgróf, Vencel cseh király fi.1
szerezte meg. Ez kiváltotta IV. Béla katonai akcióját. Kétségtelen,
Bélát Hermann özvegye is kérte a beavatkozásra, de a magy:11
uralkodó szintén részesedni akart a Babenberg-hagyatékból
Orosz forrás szerint Béla annyira komolyan vette a háborút, hog}
„Danyilóhoz küldött, segítséget kérve tőle", mire az meg is jeleni ,
s együttesen törtek be 1252 júniusában Ausztriába. Kétségtelc11
túlzással 80 ezerre tették a hadbavonultak számát. Bécset fenyeget
vc egészen Tullnig dúltak Ausztriában a magyarok, a velük egylill
levő kunok pedig Otakár tartományát, Morvaországot fosztogat
ták. Otakár nem szállt szembe Béla hadaival, ám amint a magy.11
király visszavonult, újabb hódításhoz látott, s elfoglalta Stájero1
szág egy részét. Ez ismét oJs.ot szolgáltatott IV. Bélának arra, hog}
hadba vonulj on riválisa ellen. 1253 nyarán Gúnius-július hónap
ban) serege Morvaországra zúdult, s óriási pusztításokat tett Oli
Ismét templomok-tucatjai és várak váltak a lángok martalékáv.1,
rengeteg ember vesztette életét vagy esett a magyarok fogságÍI
ha. 215 Béla és Otakár háborújának IV . Ince pápa közreműköd (·~t
vetett véget. A m agyar király, valamint az időközben - ap1.1
halálát követően - cseh királlyá vált II. Otakár h.1j lott.1k a páp.11
134
liÍ'kekezdeményezésre, s 1254 tavaszán megegyezésre léptek egy-
11 1 .í~sal. Ausztria, valamint Stájerországnak a Semmering-hágótól
1v.1kra eső része Otakáré, a Semmering-hágótól délre eső terület
1wdig IV~11é lett.21 6
l léla négy éven át gyakorolt viszonylag zavartalan fennhatósá-
li' 1L a birtokába jutott stáj er országrész felett. Ennek a helyi előke­
l1 1k 1258 eleji felkelése vetett véget. Az idegen uralom népszerűt-
11•11 volt a stájerek körében, amit csak elmélyített a magyarok
l1•1111héjázó, erkölcsileg se~11 fl:ddh~te tlen viselkedése. Az egyik
'"'jer főúr megzabolázására indult Gutkeled nembeli Istvánt, aki
1.11cr kapitányként a magyar uralom megtestesítője volt, fegyve-
11 \l' tl legyőzték és m egfutamították. 217 A sérelem megtorlására
• .1 magyar fennhatóság visszaállítása érdekében IV. Béla és fia,
1•11v.ín személyesen vezettek hadat Stáj erországba. Akciójuk siker-
'• 1járt, vísszaszerezték Pettau (a mai Ptuj) várát, s ott rendezték
lw .1 helyreáfütott magyar uralom központját. Béla fiát, Istvánt
1.1icr h~~gé_ ~tte, aki ene~i!msan kormányozta a rábízcrtt
111w:ígr~szt: 1259. elején bosszuló hadjáratotvezetett a vele rivális
1 11 i11tiai herceg ellen, s annak birtokai nagy részét' ser ege feldúlta.
•.1.íjer urak elégedetlenségét Otakár király is szíto tta, aki az egész
1
1t .ql'l'ország feletti uralomra áhítozott. 1259 végén támogatásának
l 11\/ Ünhetően a stáj erek területük nagy részéről kiszorították Ist-
\ 111 rs~patait és csak Pettau környéke maradt még magyar uralom
11.111 . A stáj erek m eghódoltak Otakárnak.21s
No ha ezekben a hónapokban Lengyelországot tatár támadás
11 110Lta, amely Magyarországot is fenyegette, IV . Béla fontosabb-
" il ítélte az újabb összecsapást Otakárral a Bab~f;°berg-örökség
l 1111 uk lásáért. A-l 14_ 6Q e!ejé~ megkötött három hónapos fegyver-
1111ct lejártakor, június 25-én indultak meg a fegyveres harcok.
• 11 1IL' egész Közép- és Kelet-Európa képviselve volt a szemben
illi 1 li:-idakban. A magyarok oldalán sorakoztak fel a kunok a
- '·
11 il11 , j oroszok Danyiló vezetésével, lengyel fejedelmek, s.zéke-
1\ 11, . románok, mohamedán vallású izmaeliták, a déli területekről
1k.1d:í r bolgárok, szerbek, boszniaiak és görögök . Otakárt első-
11111.111 saj át alattvalói, csehek , morvák, osztrákok segítették, él-
\ • 11· továbbá a stájerek, a karintiaiak, a sziléziai lengyelek támo-
1 11.1 \,Í C. A hadi cselekményeket Istváq_h.erceg, Béla király fia
l 1 1 d11·, aki 10 ezer fős seregével átkelt a Morya fojyón. A túlsó
11111111 1 vft log:-itott, bár kis létszámú osztrák lovasság vette fel velük
1 11.111 1it. lsl v:ín serege hátrált, cselt vetett az osztrákoknak, m ajd
135
 a székely, román és kun katonaság_kfuülz.ár.ta_ésJemészárolta őket
A visszacsapás elmaradt, mivel Otakár serege még csak gyülekc
zőben volt.
Amint azonban összeállt a cseh király hada, felvonult a Morvá
hoz, csak a folyó választotta el egymástól a két hatalmas (a forríl
sokban 100 ezerre vagy még tö bbre tett létszámú) sereget. Lovagi
szabályok szerint akartak megvívni egymással, úgy, hogy előr<
kijelöljék a csata idejét és helyét. Béla vállalkozott arra, hogy átkd
a Morván, s ennek érdekében Otakár seregének hátrább kellotl
vonulnia, hogy teret engedjen a folyó jobb partjára érkező m n
gyaroknak. A folyón való átvonulás idejére - július 12-re és 13-.1
első felére - fegyverszünetet k ötöttek. Az ellenség megkezdl1
ennek megfelelően a visszavonulást. A magyarok július 12-(m
hajnalban kezdtek hozzá az átkeléshez, de nem álltak fel harcrend
be, hanem előőrseik megütköztek a stájerekkel. Gyors toborz~,
kezdődött a fegyverszünet idejére szanaszét szóródott cseh sereg
ben. Maga Otakár is szembefordult a Morván átkelőkkel, akih
elsősorban kunok voltak. Ezek nyilai azonban nem tudtak árta111
a teljesen páncélba öltözött cseh sere$nek. Megfutamodtak ,1
kunok, a csehek pedig üldözték őket . Allítólag 18 ezer magya1
kun és orosz esett el a csatamezőn, ahol István herceg is küzdött
s további 14 ezer veszett bele m eneküléskor a Morva folyób 1
A túlpartra még át nem kelt Béla király szintén menekülni vnll
kénytelen. A magyar tábor az ellenség kezébe került. A Morv.1
mezőn, Kroissenbrunn (a mai Marchegg) vidékén megvívott csat .1
a csehek győzelmével végződött, így B élának le kellett monda111 1
Stájerországról. A Babenberg-hagyaték II. Przemysl Otakár b11
tokábajutott. A magyar krónika éppen e vesztes· ütközet kapc:.:i 11
j egyezte meg Béla királyról: „Békeszerető ember volt, hadakban
csatákban nem volt szerencséje."219
A Béla és Otakár közti megállapodással István is elvesztctt1
stájer hercegségét, és visszakerült Erdély élére. Ez a körülmén y,,,
1260-as években előtérbe állíto tta a magyaro~ (kiváltképpen '' '
ván) érdeklődését az országtól délre eső államok v)szonyai irfot
Ennek előzményei az 1250-es évekre mennek vissza. 1254- be11 1
Margit királyné és fia, Kaloján halálával megüresedett Száván títlt
magyar fennhatóság alatti terület IV. Béla vejének, az OrosY111
szágból végleg kiszorult Rosztiszlávnak a kezébe került, aki 111.1
gát Macsó urának nevezte. Legkorábban 1250-ben vezeth etett 1V
Béla h adat a boszniai eretnekek ellen , ami e teriih-t M.1gyaro rsY.1p
136
h11z való csatolását eredményezte. Ha ennek a Bosznia elleni
f11•,yveres hadnak az indítását 1254-re tesszük, akkor nem lehet
1!vitatni azon gyanú indokoltságát, hogy a fenti akció mögött
ll 11sztiszláv háborúja húzódott meg. Erre mutat az az aktivitás,
11 11clyet a herceg 1254-ct követően Bulgária irányában is kifejtett.
1 H)5-ben 1. Mihály bolgár cár, aki hadban állt a nikaiai görög
1.,,í,zárral-;-féleségül ·vette Rosztiszláv leányát, maga Rosztiszláv
rwdi g te'rületi hódítás eredményeképpen Bulgária egy részére (az
1 v.1knyugati vidékre) kiterjesztette fennhatóságát. Csak ez adhat-
11111agyarázatát, hogy IV~ Béla királyi címében 1255 óta rendszer-
ll'lrnül és nem véglegesen fel-felbukkan a Bulgária királya megje-
l11 l{·s. Bizánci forrásból tudjuk, hogy Mihály cár a nikaiai császár-
i.ti vívott sikertelen harcok után apósa, Rosztiszláv közvetítését
1Í't'tc a béke megkötéséhez. Mihály azonban a szerződés tető alá
l111zftsa után röviddel m eghalt, s Rosztiszláv - mivel magva sza-
1.ult a Bulgáriát kormányzó Aszenidák dinasztiának - felvette a
l1nlgár cár címet. A bolgárok azonban nem őt, hanem Konstantint
\ .i l.1 ~ztották meg uralkodójukká. 1259- ben magyar sereg ment
lt nsztiszláv megsegítésér e Konstantin ellen . Ugyancsak 1259-ben
1 1110 főnyi. (más, kevésbé valószínű szövegváltozatok szerint 3,
il lnve 13 ezer) válogatott lovas íjász (feltehetően kun segédcsapat)
1·1•, Ítette az új nikaiai uralkodót a latin császárság ellen. E harcok
11"dményeképpen 1261-ben megdőlt Konstantinápolyban a latin
11 1.dom, s visszaállt a bizánci császárság. 1260 m ásodik felében a
111.1gyar had kiűzte a bolgárokat a Szörénységből. 220 Amikor
11 l1.'1t István erdélyi hercegként átvette az uralmat Kelet-Magyar-
t 11 \Y:Íg felett, az ország d·~ li haÚ;;:i mentén Bosznia, Macsó, a
'1nir6nység és Északnyugat-Bulgária ~_?rtozott fennhatósága alá.
/\z 1260-as évek sorozatos bÖÍgár hadjáratai azzal a katonai
tl.1ióval vették kezdetüket, amelyet 1261-ben, tehát a Babenberg-
' 111ikségért folyó háború lezárása és a béke megkötése után indí-
t1t i1.1k IV. Béla király és fia, István erdélyi herceg. Vidin vára alatt
I\ yi'\zdmet arattak a bolgárok ellen. István még tovább nyomult
1l11n· a D una jobb partján Lom várán túl Nikápoly felé, s az Iszker
lt il yúnál újabb ütközetet vívott. 1-2-62-ben m eg.halt.J:\ osztiszijy,
1111\l'11iában és Macsóbaf!. fiai, M.ih_ály és Béla léptek apjuk ö röké-
1w, i'·:~zaknyugat-Bulgária pedig az orosz származású Szventszláv
j.1k ,1h6 lctt, aki Magyarországra támaszkodott uralma gyako~:-
11111 . 1U!cne fellépett Konstantin cár , aki szövets~gesül megnyerte
137
a Nikaiából Bizáncba visszakerült császárt, s együttesen rátámad
tak Jakabra. István herceg hadat küldött Jakab megsegítésére. A'I
erdélyi vajda vezette sereg mélyen behatolt a Balkán-félszigetre,
s Bulgárián áthaladva közvetlenül a bizánci császár h adával ütkö
zött meg s győzelmet aratott. Ezt követően azonban.SzY..entszláv
Jakab elfordult a magyar szövetségtől, a b~zánci c~ászárral [.,
Konstantin bolgár cárral ker!Jlt egy táborba, s a magyar fennhatÓ·
ság alatti Szörénységre tám~dt. 1266 ny..arán István haddal vonu lt
J akab ellen. A magyar krónika rövid tudósítása szerint a hercep.
„Vidin bolgár várost vívta meg, legyőzte a bolgárokat és királyu
kat íJ akabot] szolgálatára kényszerítette". Oklevelekből tudjuk ,
hogy az erdélyi had egészen a fővárosig, Tirnovóig hatolt, Bulg;í
riában öt ütközetre került sor, ezek közül kettőben maga István
is részt vett. A csaták rendre mag_yar győzelemmel végződtek
E sikerek adják magyarázatát, hogy amikor István 1270-ben cl
nyerte a királyi hatalmat Magyarországon, uralkodói titulus:11
közé feh~_ette-a Bulgáriá kírályacímet. 221
Az 1260-as években az ország határai mentén és bent az ország
ban is számos hadi esemén y zajlott le. 1263-ban, miután a halic\I
Danyiló alattvalójuk lett, a tatárok beüt"ésekke1 kezdték zaklatni
István erdélyi hercegségét. Neki részint a keleti határ gondm
védelmével, részint a tatárokhoz küldött követségekkel sikeri.ill
távol tartania Magyarországtól a mongol hadak támadását. 22 J
Gondja támadt Istvánnak - aki erdélyi h ercegi címe mellett viselt t
a „kunok ura" ( dominus Cumanorum) titulust - a kunokkal is. Ezek
1266-ban rabolt hajókon az ország (azaz főleg az István uralrn .1
alatti keleti részek) elhagyására készültek. A herceg sereget indí
tott ellenük, s az ország hatá;aitól efűzte őket. 223 1268-han .1
Macsót pusztító szerb király ellen IV. Béla hadat ~üldött , amely
győzelmet aratott, még a _szerb uralkodó is fogságba esett. Röv1
<lesen azonban kiszabadult, s házassági kapcsolat létesült ..a k(1t
dinasztia között. 224 Az 1260-as évek közepén nagyszabású, .1
korábbi időszakban nem tapasztalt_méretű belháh.G-rlÍ- robbant k1
Magyarországon IV. Béla király és a területi hatalo~mal felruh :t
zott erdélyi herceg, István ifjabb király között. Az Arpád- áz k(·t,
ténylegesen kormányzó tagja között jelentkező, fegyveres öss:t1·
csapásig fajuló ellentét arra a társadalomfejlődési tényre mut.11 ,
hogy a X III. század folyamán fokózatosan megerősödött a vil:íp.1
nagybirtokosság. Az előkelők ekkor még meghúzódtak a kir.íl y,
illetve a herceg mögött, dc a köve tkező 6vtizcdckhc11 rn fr ,1
138
1 11.í lyi hatalomtól független belháborúiktól hangos az ország. Az
,,.,,zccsapás 1264 második felében IV. Béla saját fia elleni támadá-
\ 1v.1 l kezdődött. N oha részsikereket István is ért el (seregvezére
Hy1izelmet aratott az erdélyi Dévánál, visszafoglalta a Bereg me-
l\Yt'i Baranka várat), de az első szakaszban a király látszott a
11.11 cok győztesének. Kezére került Patak vára , ahol foglyul ejtette
l \ I v.ín feleségét és gyermekeit. István Erdély délkeleti zugába, a
l1,1rcasági Feketehalom várába szorult vissza. Helyzete kritikusra
11 11 du lt, mivel az erősséget a királyi sereg ostromzára fogta körül.
ll 1ividesen azonban megérkezett István felmentő serege, a herceg
l 11 ii rt a várból, s ezzel a háború új fordulatot vett. Fokozatosan
11 ~ o mult nyugat felé, útközben legyőzte a kunok seregét, majd
11•.y újabb királyi hadat. Átkelt a Tiszán - ekkor már igencsak téli
h li'í volt -, ·s egyenesen Pest fel é tartott. A király és a herceg dön tő
111 kiizetére 1265. március éléjén a Pesthez kozeli Isaszegnél került
111. A kernény lovascsatában, amelyet karddal és kopjával vívtak,
1lw rccg sereg<; aratott győzelmet. István ef.zel biztosított~_fennha­
t. 1 \, 1).~ :Í t az ország keleti része felett, s fogságba esett családtagjai is
1·.··Y' .myerték szabadságukat.225
l li:'tba követte megbékélés az 1264-1265. évi belháborút a
l 11 .dy és a herceg között, a feszültség IV. Béla 1270. évi haláláig
1111 l.1 ppangott, vibrált közöttük. A király !i alálos ágyán feleségét,
li 111 y:í t, Annát (Rosztiszláv_ qzvegyét), valamint hű báróit II.
1 11.1k:ír csehkirály védelme alá helyezte,226 aki Anna leányával,
1 1111igundávai kötött házassága révén kapcsolódott szorosabban
1 1:~60-as évek folyamán IV. Bélához. A király jobban bízott
11 11.11 unokája férjében, hajdani ellenfelében, mint t'ulajdon fiában.
\ 1111kor IV. Béla meghalt, s a trónon fia, V. István követte, Anna
111 11 l'g nő a királyi kincstár értékeivel vejéhez futott, számos báró
1• il 1g ugyancsak O takárhoz menve nyugat-magyarországi várait
1il11 .ít a cseh uralkodónak. 227 A magyar-cseh viszony egy csapás-
11 1q r:1 feszültté vált. Az ország nyugati határszélén zavargások
11111,1dtak, iiémet csapatok törtek be oda. Nem volt kizárható,
11111•.y t:zck mögött a Karintiában hódító Otakár állt. István hívei
1 1/1J VL'gén Stájerországra törtek, míg maga a király - kétségtelen
11 d 1 . 1 \~ :i l 50 ezerre tett - magyar-kun seregével Ausztriára rontott,
1 1>u n:ítól egészen a Semmering-hágóig pusztított, zsákmá-
"' 1 dl . .: ..! !I
11 < )1.\k:Ír akeleti német tartományok elfoglalása után Magyar-
111 11,11•. elkn hódító célzattal kezdeményezett háborút. 1271. április
139
havának első felében a forrásokban nem csekély túlzással 90 ezer
főnyire tett cseh sereg átkelt a Morva folyón. A magyar had lassan
gyűlt össze a túlsó parton, így Otakár katonasága gyors sikereket
aratott. Elfoglalta Dévényt, Pozsonyt, majd észak felé fordulva
Stomfát, Szentgyörgyöt, Bazint, Vöröskőt és N agyszombatot.
A Vág folyó sem állta útját az ellenségnek, átkelt rajta, következő
foglalása N yitra vára volt, s egészen a Garamig nyomult előre.
A Duna bal partján végzett dúlás és erőszakos foglalá sok után a
cseh sereg a Duna jobb partjára terjesztette ki tevékenységét.
M ájus 9-én hiába igyekeztek V. István hadai megakadályozni a
cseh sereg dunai átkelését, vereséget szenvedtek, s visszahúzó~tak
Óvárra és Mosonba. A .csehek átjutottak a Lajta gázlóján , s május
15-én Óvár előtt újabb csatára került sor. Ez m egint a csehek
győzelmével ért véget, a m agyarok visszahúzódtak a Rábca m ö-
gé. Ezután Óvárt kezdte el ostromoltatni Otakár , s amikor már
ostromgépeivel „telehányatta" a vár árkait, a védők megadták
magukat. Moson ellenállás nélkül jutott a cseh király kezére. A 'I
ellenség egészen a R ábcáig nyomult előre, s onnan mentek por-
tyákra egyes seregrészek a környékre, ahol gyújtogattak, raboltak .
Közben m egindultak a béketárgyalások a két uralkodó között, dt:
nem vezettek eredményre. Otakár cselből visszavonult a Rábcn
vonalától, h ogy a magyarokat kicsalogassa természettől (a Rábcn
mocsaraitól) védett állásaikból. Erre azok valóban megmozdul-
tak, s május 21-én a Rábca vidékén csatára került sor. Kezdetben
a cseheknek kedvezett a hadiszerencse, akik nem csupán a R ábcáig
szorították vissza a magyarokat, hanem egyes egységeket a folyón
is átnyomva a R ábáig üldözték. A h áború menetében ekkor
fordulat következett be: a dárdákkal, nyilakkal felszerelt magya1
sereg (amelyben m egint sokféle népesség volt együtt: kun, szé-
kely, bolgár, orosz, román és görög) lovasrohammal, sűrű nyila-
zással megfutamította a cseheket. A döntő csata m agyar győzel­
met hozott. Otakár Pozsonynál átkelt a Dunán, és Bécsbe tért
vissza. A magyarok mindenütt a menekülők nyomában voltak,
s betörtek Ausztriába, Morvaországba, ez utóbbi teruleten egészc11
Brno (Brünn) városáig jutottak. A rövidesen megkötött békt'
visszaálli.!2.tta a JY, Béla-kori területi J llapotokat, a cseh kirá ly
m~rországi h§dítónadjárata tehát nemjárt eredménnyel. Orn-
kár visszaadta a kezére került nyugat-magyarországi várakat, V.
István ugyanakkor elism ert e a cseh király j ogát az osztrák, stájt:r,
karantán és krajnai területekre. Az Anna herceg n ő által O takárlu w
140
111enekített magyar királyi kin~sek új tulajdonosuknál marad-
1.1k.229
A magyarországi arisztokrácia vezető képvi_selői 1272-?~n ~.u­
tottak el oda, hogy immár kibú.ijanak a királyi család tagp1. ~o z~
:.italuk szított ellentétek spanyolfala mögül, s önállóan a_poht1ka1
, ~clekvés mezejére lépjenek. 1272 nyarán Gutkeled n embeli Joa-
' liim b.án elfogta V. István fiát , a tízéves László h~r,ceget, s a
1>ráván túli Kapronca várában fogságba vetette. A kiraly haddal
vonult a vár megostromlására, de nem ért el eredményt. Amiµt
1iividesen meghalt V. István, Joach~m Feh~r~árra siete~t Lászlóv~l,
.ikit királlyá koronáztak. A főurak egy mas1k csoportJ.~ Y· Istva,n
li.dálának hírére rohamot indított az elhunyt uralkodo ozvegye-
ttt:k, Kun Erzsébetnek fehérvári háza ellen. A vereséget szenvedett
1:unadók ':::'.· elfoglalva Pozsony várát - Otakárhoz futottak, s
liiiségesküt foga~tak neki. A korszak egyik leghatalmasabb nagy-
11r:1, Kőszegi H enrik m egölte Rosztiszláv herceg és ~~na herceg-
111) fiát, IV:-13éla unolüijat , 13eTa -m acföi- és-b~öszrnar herceget.
A. szerencsétlén herceg országrészéb ől olyan, kisebb területű bán-
~:1 gokjöttek létre (Ozora, Só, Bosznia, Macsó, Baranc~ és Kucs?),
,11 11clyek élén immár n eip. királyi ivadék ?k:. hanem ~r~sz~o~ratak:
vil ági előkelők álltak. Uj ~orszak kezdod~tt ~ ~oht1ka1 es ~ad1
r~cményeket tekintve: m egmdult a tartomanyun hatalom kiala-
1 1tlása, rendszeresekké váltak a belháborúk, rohamosan hanyatlott
1 királyi hatalom, s ennek arányában szorult vissza mind szűkebb
t1·1Tc az önálló kül-, illetve katonapolitika. 230 .
A. magyar- cseh ellentéteket az 12?1. é;i bék~ nem ,oldo tt~ fel.
1 Haj volt a tűzre B éla herceg meggyilkolasa, aki Otakarn~k sogo-
1.1 volt. A cseh király újabb h áborúra készült M agyarorszag ellen.
A.·1 ellenségeskedések már 1273 elej én kirobbantak azzal, ho?y
111:1gyar seregek törtek be Karintiába, Stájerországba, valammt
A. usztriába és Morvaországba, sok embert öltek meg, illetve hur-
' 11 ltak fogságba. A visszacsapás nem sokat váratott magára. Az
, 1'Ztrákok a Dunán haj ókkal vonultak fel, Győrt elfoglalták, s
111111:111 végezték portyáikat délkelet felé a Bakony hegységi~, dél
11•1(· pedig Körmendig, amelyet felégettek. A D;ina b al ~artJa~ ~z
11•1:t.lrákok és a morvák , mélyen becsapva az orszagba, Nyitra varat
v1·t ték birtokukba. Mivel az osztrákok e sikereiket alig 1-2 ezer
l q •,yvcressel érték el, foglalásaika,t sokáig Hne~ tudtá~. megtarta~i.
lt 1ividcsen - kemény ostrom utan - Gyor v1sszakerult V. Istvan
111 .il1nn alá, s Pm"m n yb:in is helyreállt a magyar fennhatóság,
141
amely még az előző évi árulás következtében jutott Otakár kezé-
be. A cseh király n agy sereget gyűjtött össze, h ogy hadat vezessen
Magyarország ellen, Pozsony vidékén, a Morva bal partján pedig
a magyar katonaság gyülekezett. Augusztus S- én ez utóbbiak
sikeres portyát hajtottak végre a Morva folyó túlsó partján :1
cseh- osztrák sereg ellenében. Ezt követően indította meg Otakái
60 ezerre becsült seregét a m agyar hadjáratba. A Duna északi
partján egészen a Vágig hatolt előre anélkül, hogy ellenállásbn
ütközött voln a, így Pozson y, Nagyszombat s több más erőssé~
került a kezére. A Dunától délre szintén nagy fo glalásokat tett,
megszerezte Győrt, Sopront, egészen Pannonhalmáig hatolt elő
re, s csak kisebb veszteségeket szenvedett helyi ellenálló erőktő l.
Október közepén fejezte be katonai akcióját. Távozta után látott
hozzá a magyar sereg a cseh uralom alá került várak és városok
visszafoglalásához, de csak Nagyszombat ostroma járt sikerrel.
A nyugati határszél, s annak erős várai, Pozsony, Sopron, Óvá1
és Moson, m egmaradtak Otakár birtokában egészen 1277-ig.23 1
A magyar-cseh h áborúk időleges lezárulta azonban nem hozor1
nyugalmat, békét az országnak. Hol a határok mentén kellett
hadakozni, hol belháború rázkódtatta meg az országot. Még 1272
végén IV. László hadat küldött H avasalföldre, ahol egy román
vajda a magyar király fennhatósága alatti területeket foglalt el, \
az uralkodót megillető j övedelmeket bitorolta. A sereg a vajdát
m egölte, testvérét fogságba ejtette, a magyar részre való adózást
visszaállította. 1273 tavaszán az országban élő kunok lázadtak frl,
megostromolták a Bodrog megyei Hajszentlőrinc prépostságát, ,\
csak nagy nehézségek árán sikerült azt megvédeni.232 A belhábo
rúk immár állandósultak. A világi előkelők két nagy táborába11
a vezető szerepet a Csákok, illetve a Kőszegiek j át szották. A Csf1
kokra inkább a királyhűség, a Kőszegiekre - akikkel egy táborban
volt J oachim is - az uralkodóval való gyakori szembefordulás ,,
jellemző. A két főúri csoportosulás első fegyveres összecsapásáJ',1
1274. szeptember végén Fejér megyében, a Tác melletti Föveny
nél került sor. Itt a Csák nembeli Péter vezette bárói csopo1t
aratott győzelmet, az ellentábor vezére, Kőszegi H enrik holta n
maradt a csatatéren. Ezt követően a király vezette had Nyu gat
M agyarországon a Kőszegi Henrik-fiak Szalónak nevű várát osl
romolta eredménytelenül. A belháború 1275 végén folytatódot t,
s 1276 tavaszáig tartott, színtere m egint a D n11fo tl'd volt. /\ '/
erővonalak ezúttal is a Csákok és a Kő szeg i ek , v:d.1111i11t :1 két na gy
142
.1'H•' reha-család mögött felsorakozott bárói csoportosulások kö-
111 l 1Ctzódtak. A király a Csákok oldalán beavatkozott a belhábo-
11d 1.1, s Zalaszegnél ütközetet vívott e haderő , valamint a H enrik-
111~ ,nege . Ennek a Dunántúlt sújtó háborúságnak köszönhető
t ' /t, -ha n Veszprém feldúlása, az ottani káptalani iskola pusztulása.
11'11ti pusztítást C sák nembeli Péter követte el, s oka az volt,
""l'.Y Veszprém püspöki székében a Kőszegi családbeli Péter
111 11 1
A királlyal szembeni lázadás, illetve egyes n agy hatalmú urak
1 ~ 111,í s elleni fegyveres akciói m ár az 1270-es években sem korlá-
t , 11dL.1k a Dunántúlra. 1274- ben Szepes várát kerítette kézre egy,
1 1 11.í 1y ellen fellázadt előkelő, s hosszas ostrommal sem - csak
lqd1 11náciai közvetítés eredményeképpen - sikerült visszajuttatni
1l1111tos erősséget az uralkodó kezébe. 1277- ben az erdélyi szászok
11ll l' k fel és pusztították el Gyulafehérvárt. U gyancsak
1 1/ / 1278- ban súlyos belháború dúlt a Dráván túlon egyfelől a
11 d 11 111 icsok, másfelől pedig Gutkeled nembeli Joachim és az őt
1 111111gató Kőszegiek között. Ebbe az összecsapásba beavatkozott
1 A 1qou Károly szicíliai király is, és sereget küldött vejének, IV.
1 1v l1'i 11ak a lázadó Babonicsok ellen. 1277 augusztusában IV.
1 1 111'1 a Dunántúlon hadakozott az ellene felkelt, hűtlen H enrik-
11 ti 1•llcn. Ugyancsak ennek az évnek a végén egy lázadó magyar
t 1111 ,, Szcpességet, valamint a Nyírségtől Erdélyig húzódó terüle-
1 1 l11g la lta el. 234 S miközben bent az országban állandósultak a
I• 111 diorúk, a király csökkenő erejét az ellene lázadó tűzfészkek
111111.1, a kötötte le, a keleti n émet tartományokért folyó harcok-
1 111 1q lejlemények álltak elő. Szemben azonban a IV. Béla-kori
1 1111 yokkal, amikor Magyarország tevékeny, mondhatni vezető
, 11pl' l játszott a Babenberg-hagyaték megszerzését célzó akci-
tl l1,111, most, IV. László alatt, ebben a küzdelemben a m agyar
ll 1111 11.1 k - j elezvén az ország ereje, valamint a királyi hatalom és
1111111 í· ly hanyatlását - m ár csak epizódszerep jutott.
1 1q•,yjföól éppen azokban a napokban, amikor 1273 októberé-
lu 11 ( lt.1kfi r visszavonult Magyarországról, a német fejedelmek
~ 11 il v11k11a k nem a hatalma teljében levő s a keleti német területe-
l 1 1 l 11\ohcn tartó Otakárt, h anem Habsburg Rudolf svájci grófot
il 1v 111LL:tk, aki hatalomban, tekintélyben nem versengh etett ve-
1, A 11Í'11 1L·t birodalmi gyűlés röviddel ezt követően megfosztotta
r 11 il "11. ( :seh- és Morvaország kivételével, összes uralmi körze-
' ' 1111 1 (.1'1.1'.I. Au sztriától, Stáj erországtól, Karintiától és Krajnától) .
143
Nem véletlen, hogy IV. László Habsburg R udolffal és nem mina-
pi ellenfelével, O takárral kötött szövetséget. 1276-ban kitört a
fegyveres összecsapás Rudolf és Otakár között. Szövetséges~ tá-
mogatására magyar sereg indult Ausztriába, s ekkor tért v1sszn
Sopron IV . László fennhatósága alá. 235 A hadi események Rudolf
győzelmét hozták, Otakár kénytelen volt meghódolni, áta?t:i
neki a keleti német tartományokat, s ígéretet tett a Magyarorszag-
tól elfoglalt várak visszaadására. Ám erre ténylegesen csak 1277
őszén került sor. 1278-ban Otakár is, Rudolf is új abb meg mérkő­
zésre készült egymás ellen . A két főszereplő mellett annyiban várt
időlegesen fontos epizódszerep M agyarországra , hogy melyik fél
segítségére mozgósítja nem lebecsülendő katonai kontingensét. Morva
Otakár még az ellenségeskedés kitörését közvetlenül megelőzően
is követséget küldött IV. Lászlóhoz, s - ekként tájékoztatta n t..Láuló
magyar király erről Rudolfot - azt indítványozta, „h ogy kössünk
vele örök békét mindenki ellen, és viszonzásul azt ígérte, hogy
egész kincsünket [az Anna által elvitt kincseket] mindenestül
visszaadja, és szívünk kívánsága szerinti elégtételt szolgáltat min·
den nekünk okozott kárért és sérelemért" .236 A magyar uralkodót
azonban nem tudta eltántorítani Rudolf szövetségétől.
A források szerint 30- 40 ezer ember kelt hadra Magyarorszá
gon Rudolf megsegítésére. A magyar seregnek tekintélyes sz~mú
kun eleme volt: a hadat maga az ifjú király, László vezette. Utj át
a királyi oklevelek keltezési helyeiből követhetjük nyomon. 1278.
július 31-én Győrött, augusztus 6-án a Pozsony mellett levő
~ IV. László és Habsburg
táborban, augusztus 23-án pedig már a Morva folyó m ellett, Rudolf hadai
1

Marchegg közelében állíttatott ki oklevelet. 237 Mivel a Rudolfot
t ámogató csapatok csak lassan gyülekeztek Bécsben, a német
király igen m egörült a jelentős magyar haderő útra kelésének
M archeggnél találkozott össze a két sereg, ahol - magyar krónik:h
szerint - Rudolf „úgy várta László jövetelét és segítségnyújtás:Íl,
mint Istenét". A Morva folyóig eljutott magyar és kun csapatok,
osztrákokkal egyetemben, portyákkal derítették fel O takár hadá l
lásait, így jutott egy sereg a Laa vár alatt táborozó cseh had
közelébe. A cseh király felhagyott Laa ostromával, s a M orv,1
folyóig nyomult előre. Ekkor m ár a magyarok is átkeltek a fo lyn
jobb partjára. A csehek, valamint a németek nehézfegyveric.:cíi
C2::l Otakár hadai
8. A dürnkruti csata, 1278
l1il 1(·tő, hogy ez a szám Rudolf seregének teljes katonaságát magá-
I• 111 foglalná. H a a magyar had 30-40 ezres létszám át reálisnak
I• k 1n~jük, akkor bizonyosan mennyiségi túlsúlyban voltak a ma-
i' y.1r osztrák hadak , ha viszont - s ez a valószínűbb - ennek a
11 1v.í mnak csak mintegy a felével számolunk, feltételezhetően a
1 '.t l1 SL:rcg volt a népesebb.
0

lovasok voltak, a magyarok - legalábbis zömmel - könnyűfc~y f\ d ö ntő ütközetet augusztus 26-án vívták meg Dürnkrutnál.
verzetűek. A létszámok bizonytalanok: a csehek serege 30 ezer fő,
1 1il ii11 h:id testet képeitek az osztrákok , külön a magyarok. Ez
lehetett, Rudolf páncélos németjei alig 2 cicr fő t· ('('l'trk ki. A li gh.1
145
144
utúhhi.1k St'l'l'l •,l·t C~ . 1k lll'11ilH' l1 M.Í l t', v.d.11111111C:111l1•l1•d ll l'11il11 1
1stván vcictték . L:í w l(i k11 .:í ly .1 C\,1l.t l(·1· ,y(•l(·11 k·vt> drn11lln11 l.11
tózkodott; zászlajftt Bftsztély 11 cmbdi 11..l'no ld villt'. /\ ku1111k ,,
jobb és a bal szárnyon szabadon mowgtak. Otakftr o ldal.:ín r:-.dH·k
morvák, lengyelek, valamint meisseni, tbüringia i, brandc11h111 p,1
(szász) és bajor erők sorakoztak fel. A csehek jc.;l vényc a y(} Jd
kereszt, a magyar-osztrák seregé a fehér kereszt volt, az elő bbi t•!
a „Prága", az utóbbiak a „Krisztus" csatakiáltást hallatták . /\ 1.'1
madást a magyar és a kun íjászok kezdték, nyilaik nagy veszt1.·s{·
geket okoztak, a cseh sereg vezetője, Milota Dedic (ejtve: Gyt
dics), akiben pedig katonái igen bíztak, nem tudott ellenáll11i .1
magyar és kun nyilaknak, futásnak eredt, majd a lengyelek I\
kiváltak a kötelékből, és a csehekkel együtt menekültek. A ma
gyar sereg nehézfegyverzetű katonái karddal, lándzsával támad
tak, s lovagi módon vívtak a páncélos csehekkel. Közben hadb.1
léptek a másik szárnyon az osztrákok is, itt azonban kezd c11
sikerük után a csehek kerültek előnyösebb pozícióba, hátraszorí
tották Rudolf németjeit. Maga a német király is lebukott lováról,
a csatateret átszelő W eidenbach-pata~ba esett; magára borítort
pajzsa mentette meg a haláltól. Amint azonban lovára ültették.
folytatta a harcot. A szorult helyzetben levő osztrákokat a magy:i·
rok segítették ki, oldalba kapták a cseheket, a Morva folyó fel [·
szorították őket. A kunok a cseh király táborát foglalták cl.
Otakár a veszni látszó ütközetet személyes példamutatásával akar-
ta megfordítani: az osztrák seregnek rohant, de lováról lebukott,
s az osztrák harcosok igazán nem lovaghoz illően lemészárolták,
személyes felszerelését is lehúzták holttestéről. A cseh sereg teljes
vereséget szenvedett. Magyar krónikás szerint „a halottak számát
e csatában csak az isteni bölcsesség tudná megbecsülni". A cseh
had nem kis része odaveszett, sokan a csatamezőn , sokan pedig a
Morva folyóban lelték halálukat. Akik elmenekültek, azokat az
osztrákok és magyarok másnap űzőbe vették. Rudolf észak felé
m ent, László király pedig északnyugatra, Laa várához. A magyar
uralkodó a morvamezei (dürnkruti) csatát követő napon, augusz-
tus 27-én már Laa vára alatt állíttatott ki oklevelet. Rudolf azon-
ban nem akart osztozni tovább a magyarokkal a zsákmányban,
megköszönve László segítségét, elbúcsúzott az uralkodótól, aki
sok fogollyal, számos értékes hadizsákmánnyal tért haza; a pajzso-
kat és a zászlókat a győzelem emlékére a fehérvári egyház falára
szögezték fel. 238
146
.l11 11du 11111 „,1t.1 v11lt I V . l .t'> l' l1111111h11,v1•1111•ly1·„ 1t'·wvt'·lclt·vl'I
qli tii l1.1d viw l(·,t• kii lo 1w.í!',1 1 „,11.11111·1w1 , /\ '! 11r:tl kodásft bó l
1 l1111 ,tk v1í 12 t.:SZll'll d ő t .1 111 vg- 111 q~új ul t> bcl li(i bo rúk letörésé-
t• 11 l. 1„í· rkLck tö ltöttl:k ki. A kunok cllt.:11 a liód-tónál megví-
11 , \,11.1 pontos dfttumát teljes bizon yossággal a mai napig nem
1111 pik . /\ kutatók egyik része 1280 nyarára (augusztus első
1 11 ), 111 :í~ ik része 1282 tavaszára (április végére, május elejére)
ly1' i <' :iz ütközetet. A forrásanyag nem nyújt kellő alapot
hit•", l11 ig y az időpont kérdésében biztosan állást lehessen foglal-
~ J..u11krét történeti körülmények inkább az 1280. évi (még-
1 1Í\'li) datálás mellett szólnak. 1279 elején jött ugyanis Ma-
11, 11 "'I :1g ra Fülöp püspök, pápai legátüs, s kezdeményezésére
11 t 1 1 l ,;íszló 1279 nyarán két kun törvényét, amelyben azok
1111·1L'Sitelkedését, letelepedését irányozták elő, eltiltották őket
lt 11 .tl 111 askodástól, birtokok elfoglalásától, keresztény foglyok
t I 1~. 11 úl. László azonban mit sem tett e törvények megvalósításá-
t • •l :i pápai legátust 1280 elején a kunok kezére juttatta. Erre
t 111 11 /\ba nembeli Finta erdélyi vajda ejtette fogságba a királyt.
l l 11 11 .11 nsan mindketten kiszabadultak kényszerű rabságukból, ám
11 lt111:i k ígéretet kellett tennie a kun törvények végrehajtására.
l 111111k csalódtak a királyban, s a Dunától (de fől eg a Tiszától)
11111· cső országrészben pusztítani kezdtek. Ekkor támadhatták
,, I~ .i Maros mentén levő Egres monostorát, ahol a királyi kincse-
i 111izték, s nem kizárt, hogy a Bodrog megyei Hajszentlőrincet
1'I 1 11tán 1280-ban is megostromolták. A Tisza bal partján,
• 1•1 1• dtől délre volt Tömörkény falu templomát felégették. IV.
1 1 1li'1 1280. október 18-án még Váradon keltezett, viszont no-
' 111hn 11-én már az Al-Duna melletti Szalánkeménben, ahová
1 111 ,z:'1gból távozó kunokat követte. Eszerint a hód-tavi összecsa-
1 1 l .~80 októberének utolsó vagy novemberének első napjaiban
1 11tl'lllictett. Mindenesetre a csatáról tudósító egyik magyar-
' 1.1gi forrásunk megemlíti, hogy a kunok közül „sokan meg-
li ltl'k, mások pedig, hátrahagyván feleségüket, gyermekeiket és
1 1·~ javaikat, a barbár népekhez futottak", vagyis a kunok egy
1 11· dhagyta Magyarország területét.
magyar krónika 1282-re keltezi az ütközetet, s úgy ábrázolja
1 1111 tl:nteket, mintha idegenből jött haderő támadta volna m eg
1 11r~ág ot: „Oldamir kun vezér összeszedte a kunok seregét, és
1 l li'1d nevű tónál ellenség m ódjára akart Magyarországra törni,
h11r.Y azt uralma alá hajtsa. Ellenében László király vitéz Józsua
147
 gyanánt indult harcba nemzetéért és országáért. Ebben a hadjárni
ban Tamás fia Roland, a serény vitéz bátran támadta meg lándzs.í
jávai a kunokat, sokakat dicséretesen levert és leterített. Amikti1
azután a harc a felek között nagyon heves lett, Isten kegyelmébol
hirtelenül és váratlanul nagy záporeső támadt a pogányokk.il
szemben. Ezek íjukban és nyilaikban bizakodtak, de a sűrű <:~''
miatt - a próféta szavai szerint - olyanok lettek, mint a fölll
ganéja. Isten segítségével - zárja tudósítását a krónikás - Lásí'li•
király így nyert diadalmat". Okleveles adatok erősítik meg, hor,\
a csata színhelye a H ód-tó, a kunok vezére Oldomerus (aí'.1
Oldamér) volt, s eldöntik azt a kérdést is, hogy - szemben 1
krónika tudósításával - nem külországból jött kunok harcolt.1~
M agyarország alávetéséért, hanem itt élő, fellázadt csapataik ví~
tak csatát a királyi sereggel. Hód-tó a mai Hódmezővásárlrnh
területén keresendő , Váradról tehát ide tartott 1280. október 18 .11
követően László király, s a kunok csatában való legyőzését kövi
tően a Tisza bal partján végighaladva üldözte az országból mc111
külő ellenséget egészen Szalánkeménig, ahová november 11· 11
megelőzően érkezett meg. 239 A kunok elleni győztes csata azon
ban nem jelentette az uralkodó hatalmának megszilárdulását.
H a elfogadjuk a hód-tavi csata dátumául az 1280. esztendr11
akkor már a következő évben, 1281 nyarán újabb belhábo111
rázkódtatta meg az országot. A királyt 1280-ban foglyul ejtő Fi111 1
- ekkor immár nádorként - nyílt lázadásba tört ki uralkodú11
ellen. László hadat vezetett ellene, és sorra vívta m eg vár.111
Abaújban Szaláncot és Gömörben Gedét. 1284. január 9-t: 1
február 16-a között IV. László a Vas m egyei Borostyánkő v.í1 •
alól keltezte okleveleit, amelyet a hűtlen Henrik- fiak ellenéh111
eredménytelenül ostromolt hosszú heteken át. 240 1285 elején t al.11
támadás érte az országot. A magyar krónika úgy kötötte ÖSSí't' 1
szálakat, hogy a hód-tavi csatából „megmenekült kunok kfü-111
kevesen a tatárokhoz futottak, és azoknak ösztökélésére az l '1
1285. évében a tatárok ... bejöttek Magyarországba, és egém 11
Pestig mindent kegyetlenül felégettek". Alig néhány évvel k1
sőbb, 1288-ban Lodomér esztergomi érsek úgy nyilatkozol! •
királyról: „a tatárokkal összeszövetkezett, és maga is olyan 11111
mint a tatár", táptalajt adva ezzel annak a gyanúnak, hogy •
Magyarország keleti határai mentén tartózkodó tatárokat 111.11· •
a király hív_ta volna be, ezzel ellensúlyozandó a bárói erőfö l {·11 y1
148
1.1tárok gyors, alig egy-két hónapos magyarországi portyája
1111·,y veszteségeket okozott az ország keleti felében. H elyi ellenál-
l 1 1!11 eltekintve - ilyen volt Abaújban Regéc váránál, valamint
1 11 h'.·lyben - akadálytalanul zsákmányolhattak. A Nogáj és T ele-
l111g.1 vezette tatárok sok foglyot vittek ki az országból. Ennek
1111·1Lékére mutat, hogy az erdélyi Torockó vár alatt az aranyosi
1kdyek több mint ezer embert szabadítottak ki a tatárok fogsá-
11 1!11. A tatárok egy része bent maradt az országban, s ők - a
1 1 1 1 .í~okban nyögér néven említve - a későbbiekben a királyi
li 1 d nőt gyarapították. 241
f\z 1285- 1290 közti esztendőkben mind IV. Lászlónak, mind
1 d1g Rudolf német király fiának, Albert osztrák és stájer herceg-
111 k a legtöbb gondot a Dunántúl nyugati felében több vára~
l•111nkló, ott erős hatalmat kiépítő Kőszegiek okozták. A nyugati
1111.í ron szinte állandósult magyar-osztrák csetepaték közül ki-
111l'lkcdett Albert herceg 1285 nyarán indított támadása nyugat-
111 1g yarországi területek ellen. A határ menti osztrákok és stájerek
liHyl·lmeztették Albert katonáit, hogy a magyarokkal nem lehet
tii\ y harcolni, mintha fran cia lovagok volnának. Hol futni , hol
11111.1dni kell, ahogy az alkalom kívánja. A m agyarok haditaktiká-
11 11L'm cáfolt rá erre. Amikor a páncélos ném etek felálltak a
11 11 1ra, nem szabályszerű, lovagi párviadalra emlékeztető csata
l 111 11.1kozott ki, hanem a magyarok, kilőve nyilaikat, visszavonul-
' d , távolról n yugtalanították, zaklatták a szembenállókat. Ami-
~ 111 dőrelendült Albert hada, a magyarok kitértek a nehézfegy-
' 1tl" tŰ lovassággal m egvívandó csata elől. A németek már azt
f11111nlgatták, küldenek egy hírnököt a magyarokhoz, hogy hagy-
1d .1hba a lövést, jöjjenek ide, verekedjenek meg vitéz módra, de
111 1v.-í t a követet is nyíllövés érte. A sokórás, a németeket több
11 111 yhól érő n yilazás m egtette a magáét, Albert serege megadta
111 w.-í t, a Kőszegiek katonái elvették értékeiket (fegyvereket és
11 d1 ,1b t). A határ menti háborút béke és szövetség zárta le Albert
1\iis~egi Iván között. 242 Az alakuló tartomány uraság ~ozzák~z­
il111 iin:ílló, a magyar királytó l független, esetenként pedig - mmt
1 1H11- han is - éppen az uralkodó érdekeivel ellentétes külpolitika
d 1k í 1:t ~iíhoz.
/\ k üvctkező év, 1286 végén IV. László indított hadat a Kősze-
1111\ d lcn, s a királynak sikerült elfoglalnia Iván legfontosabb
1 11 •,\1\~6t, nyilván a nyugat-dunántúli Kőszeget. Iván egyik test-
• 11 .1 cso rbát akarván kiköszörülni, átkelt a Dunán, és más, a
149
király iránt hűtlen előkelők társaságában elfoglalta Pozsony vár.11
s emberei onnan kicsapva pusztították a kö rnyéket. 1287 elej(•r
azonban Pozsony már visszakerült IV. László kezér e a megy11
várnépek hű szolgálata következtében. R öviddel ezt kö vetően , ,1
év tavaszán azonban a király serege a Zsitva folyónál veresé~11
szenvedett a Henrik-fiak, B orsa nembeli Roland és lázadó társ.11 1.
hadától. U gyancsak e tájt megjelentek M agyarországon Alb( 11
herceg csapatai is, hogy segítsenek IV. Lászlón ak; megostromnl
ták Pozsony várát, elfoglalták azt, s a fontos erősség 1291-11
osztrák kézen maradt. 1288-ban felújultak a határ m enti összetŰ'.11
sek Albert herceg és Kőszegi Iván között. Az ekkori csatározá~11l.
Iván sikerét hozták, majd a rövid fegyvernyugvás után, 1289- bi 1
Albert ért el számo ttevő sikereket. Elő bb N agymartont vetu 1.
harcosai ostrom alá; az ostromgépek szüntelenül szórták a kövck1 1
a várfalakra és a várba. Az erő dítmény védői Kőszegi Ivántól m•111
kaptak hathatós segítséget , így felmentés híj án megadták maA11
kat. Ezt követően egymás után kerítette kézre a ném et sereg
nyugat-magyarországi várakat, egyebek között Majádot, So1
ront, Nyéket, Kaboldot, Lánzsért , R ohon cot, Szalónakot, Pink.1
főt, délen N émetújvárt, északon pedig a mosoni Ó várt. IV. Lá ~l' h
nem mozdult, hogy a Kőszegieknek segítséget nyújtson. Az o.v1
rák herceg támadása a tavaszi sikeres hódítás után ősszel folyta111
dott. Ezúttal Iván családj ának fészke, a Vas m egyei Kőszeg v.11
volt a célpont. Egy hónapig tartott az erősség ostroma", am ely111 ~
védői minden eszk özt felhasználtak arra, hogy megőrizzék a \ ,1
rat: harcoltak karddal, b árddal, nyíllal, kővel, a várfalakat m cg111
hamozó osztrákokra fo rró vizet, égő rőzsét dobáltak le. Az cll1 11
zódó ostrom miatt a vár élelmiszer- és vízkészletei fo gy6b 111
voltak, a tám adók pedig attól tartottak, hogy IV. László m6g1
csak beavatkozik a magyar országterületen folyó harcba, s meg'<
gíti a Kőszegieket. Végül is megadta m agát a vár, mivel a kirá ly111l
nem érkezett felmentő sereg. Az év végén még egyszer Nyu~ ,11
M agyarországra tört Albert serege, s ekkor Szentvid várát fog l.1' 11
el a Kőszegiektől. 2 43 Míg a nyugati határszélen Albert hercl'g 1
a Kőszegiek háborúztak , az ország más p ontj ain ism ételten k i rfi l ~
ellenes lázadás ütötte fel a fejét. Bizony talan időben, talfo l .JH·
m ásodik felében a Szepességben kellett IV . Lászlónak had:iko:t1111
hogy leverje a Szepesvárra ostrommal tö rő ell enszeg ül őke t. 1 I•
ben a királyi hadj áratban m ár részt vettek és :i szepesi k:í pt.d,111
feldúlásával kétes hírnevet szereztek maguknak :i 11 yögc'..-rek . l 1
150
il (·lyben is zavargás tört ki, m ivel az ottani püspök elfogta a király
111konát, a k un Arbuzt két atyjafiával, valamin t ezen országrész
v.ijdáját. 2 44 Ilyen viszonyok közepette érthető, hogy külországi
l1.1dakozásra 1278 után a magyar király nem vállalkozhatott,
111i11dössze két alkalomm al (1285-ben és 1287-ben) küldött Baksa
11c111beli György vezetésével csekély létszám ú magyar hadat Len-
f•,yclországba rokon a, Leszek fej edelem m egsegítésére: első alka-
ln 111 mal egy belháborúban, másodízben pedig a tatárok ellen.
f\ lengyel földről M agyarország felé törő tatárokat ugyancsak e
< :yörgy állította meg, miután a szepesi gyepűk környékén csatát
\ívott velük. 245
1V. Lászlót kunok gyilkolták meg, utóda az utolsó Árpád-házi
kirá ly, III . András lett, II . András állítólagos unokáj a. Trónj a
11 1L·gszilárdításában szerepet j átszott az a Baksa nem beli György,
1ki egy időben híven szolgálta Lászlót, de halála évében, 1290-ben
111.ír szembefordult vele. György vette fel a harcot 1290 őszén egy,
l 1·11gyelországból behatoló trónkövetelővel , aki magát IV. László
l mán elhunyt öccsének mon dotta. U gyancsak e Györgynek volt
v ncpe abban , hogy III. András magyar segédhadat küldött len-
1•, ycl felesége révén rokona, U lászló fejedelem megsegítésére.2 4 6
1iih bféle ellentét állította szembe III. Andrást a ném et birodalom-
111.d. A IV. László halála után a magyar trón utódlás kapcsán
1.1111:idt bizonytalanságban Rudolf király, nem fogadva el III .
11drás Árpád-házi voltát - arra való hivatkozással, hogy 1241-
111•11 :i tatárok elleni támogatás elnyerése fejében IV. Béla hűbér­
l 1·11t ajánlotta fel országát II. Frigyes német-római császárnak -,
M.1gyarországot hűbérbirtokként fiának, Albert osztrák herceg-
l l l' k adományozta. R áadásul Albert többtucatnyi vára~ tartott
11·11 ylcgesen elfoglalva a Kőszegiekkel vívott háborúk eredménye-
i '' l'pen, sőt m ég 1289 óta is n övelte az uralm a alatti magyarorszá-
1:1 te rületet. N apirendre került a m agyar-osztrák háború (amelyet
,zokás szerint - határszéli csetepaték előztek meg), miután III.
'\ 11drásnak az elfoglalt országrész visszaadását célzó diplomáciai
il 1·iúja nem talált kedvező fogadtatásra Albert hercegnél.
1291. június végén gyűlt össze a magyar had Székesfehérvárott.
1.qios túlzással 80 ezerre tették létszám át; a magyarokon kívül
tl'kt'lyek, kunok, oroszok, román ok és szerbek képviseltették
l11'1111L· magukat, egy részük könnyű-, más részük nehézfegyverze-
11 1 vol t. Július 10-én Győrött volt a király. Egy kisebb sereg a
l l1111.1 b:i l p:irtjára cc;:ipott át, s Nagyszombat mellett - maga a
I SI
város 1289-1291 között j utott idegen kézre - győzelmet aratott
az osztrákok felett. A fősereg a Duna j obb partján haladt n yugat
felé. Osztrák területen legelő bb R ohrau várát vette be, amely
július 21-én m ár kezükben volt. A király a Lajta m enti Bruck és
a Fischa folyó között levő dombon ütö tt tábort, s innen portyázva
pusztíto tták katonái a környező vidéke t. M ajd Sch wechatnak
fordultak, letáboroztak itt, s egyes kisebb egységek zaklatták,
ny ugtalanították Bécset . Alber t herceg B écsben tartózkodott, dc
serege alig 3 ezer főre rúgott. III. András augusztus közepén Bécs
alatt állíttatott ki okleveleket. M indennaposak voltak a város falai
alatti kisebb összecsap ások , d e nagy méretű ostromra nem került
sor. Mindössze Albertnek Bécsből kitört seregével vív tak egy
ütközetet a m agyarok, amely az utóbbiak győzelmével végző­
dött. A magyar király azonban sem ezt a kedvező katonai h elyze-
tet, sem a két szemben álló sereg létszám a között j avára m egmu-
tatkozó különbséget nem tudta kihasználni. Egyre nehezebb volt
nagy sereggel idegen , elpusztított földön tar tózkodni, ráadásul a
magyar egyházi előkelők kiváltképpen szorgalmazták a békét. Ezt
augusztus végén Hainburgban m egkötötték. Eszerint az Albert
által elfoglalt ter ületek és várak (így egyebek között N agyszom-
bat, Pozsony és Ném etúj vár) visszakerültek III. András fennható-
sága alá, d e a kisebb nyugat-magyaro rszági erősségeket, ahonnan
állandó veszély fenyegette a herceget, le kellett rombolni.24 7
A hainburg i béke fő vesztesei a Kőszegiek voltak , hiszen első­
sorban az ő váraik ítéltettek pusztulásra. Elfordultak III. András-
tól, a nápolyi Anjo uk híveinek szegődtek , akik - mint az elhunyt
IV. László közeli rokon ai - nem ism erték el III. András uralmát,
s magukat tekintették a m agyar trón j ogos örököseinek. A Kősze­
giek 1292-ben n yílt lázadásban törtek ki uralkodójuk ellen. Elfo g-
lalták Pozson y várát, amelyet Csák nembeli Péternek , Veszprém
1276. évi feldúlój ának fia, M áté, a következő évtizedek leghata l-
masabb magyarországi tartományura foglalt vissza az uralkodó
szám ára.248 Ebben az évben III. Andrást fo gságba ejtették a Kő­
szegiek, s csak n éhán y hónapos fogság után engedték szabadon.
1292 után szinte nem volt a századford ulóig olyan esztendő.
amikor belháború, király elleni pártütés ne o kozott volna zavaro-
kat az országban . 1293- ban a békétlen, nagyúri ellentétektől szab-
dalt Szlavónia hercegségét, az A driától a D unáig húzódó ó ri á,1
terület kormányzásával együtt III. András anyjá ra, Morosini 'l'o-
masinára bízta. Jell emző, hogy amikor Csák ncm lw li Ugrin t .11
152
111 .dkodó anyja fogadására a tengerpartra k üldte, szabályos csatára
l 1•1·ii lt so r a király hívei, valamint a vele szemben álló nagyurak
l 11/'Ött. 249 1294-ben a tiszán túli Borsák ellen kellett had at vezetnie
1 királynak, mivel e nagy hatalmú előkelők főleg Bihar m egye
'' 1ii letén okoztak hatalmaskodásaikkal súlyos károkat mind a
• 11.1<li püspöknek (akinek Fenes nevű várát ostromolták), mind
1 ki.irnyék népességének. 2 5 ° Ugyancsak 1294-ben Tomasina
111 y.1 királynén ak fegyverrel kellett visszafoglalnia a B ar an ya me-
1 ~r i Szekcső várát Mizsc volt nádortól, IV. László hajdani bizal-
111. 1 ~~í tól. 1295-ben megint csak Tom asina csapatai ver tek le egy
l 11.'dyellenes lázad ást , ezú ttal a Száván túlon, aho l a Babonicsok
1 l1 b:'1szkő nevű várát vívták meg.
2 51
1\ z 1291. évi magyar- osztrák háború óta eltelt fél évtized alatt
1 llrn ségesből barátivá alakult a k ét, korábban hadviselő ország
1 ~10 11ya. Ezt m egpecsételte III. András új abb házassága, amelyet
'\ 1hcrt osztrák és stájer herceg leán yával 1296 elej én k ö tött. Ezt
l 11vc tően fordult új ra a m agyar király figyelm e a nyugati ország-
'' ~1 felé, ahol a Kőszegiek továbbra is Anj ou-párti politikát foly-
t 111.1k. Albert her ceg fegyveres segítséget n y újtott vejének Kőszeg
, ,,11o mához, de m ég így is csak hetekig tartó kemén y ostrom u tán
ti n iilt 1296 októberében elfoglalnia III. Andrásnak a Kőszegiek
J1v két. 2 5 2 A következő két évben a m agyar uralkodó szerén y
li 1„1.'1 111ú segéd csapatok kal segítette k ülországi szövetségeseit.
1 11 1'/-ben Ulászló lengyel fejedelem számára k üldö tt sereget,
1111dy Szilézia területén vívott harcokat. 253 Apósát, Albert her ce-
11 1298-ban néhán y száz lovassal tám ogatta abban a küzdelem-
i., 11 , amelyet Albert foly tatott a német királyi koronáért az azt
111 11nkló N assaui Adolf ellen. A magyarok hadviseléséről a német
l 111 líík azt em elik ki, hogy nehézfegyverzet nélkül vonultak,
• ~t ll ll t íjakkal és n yilakkal fel voltak szerelve, ezeket ügyesen
l1 1•1111álták, a m ély folyókon is biztonságban keltek át lovukon .
l 1 111i nt a ném eteknek a magyarok befonva viselt hosszú haj a és
11,.,,111 lóan hosszú szakálla. A segédhad vezetőj e a Balassa családbeli
~ 11k l ús fia D em eter volt. A Raj na bal partján, Göllheim nél meg-
1\ 111t csata Adolf halálával, Albert győzelmével végződött.
l l , 1h~hurg R udo lf után így fia, Albert is elnyer te - némi magyar
1 1/'dlettel - a ném et királyi méltóságot.
254
1
1\ '! 1290-es évek végén is - a korábbi esztendőkhöz h asonlóan
.i 111 incl inkább megerősö dő tartom án yúri h atalo m j elentette a
1 1,lt"1hb gondot JTI. András számára. 1297-ben Csák Máté fordult
'153
 szembe az uralkodóval, · s két évvel később, 1299-ben királyi
megbízásból a göllheimi seregvezér, Miklós fia Demeter vezetésé-
vel had indult ellene, amely az ország északnyugati határszélén
elfoglalta tőle Újvár (H olics) várát. 255 Az ugyancsak 1299-ben
Szlavóniában a Babonicsok által keltett zavarokat T omasina sere-
ge csillapította le. A Babonl.csok - több más délvidéki oligarchá-
val együtt - a nápolyi Anjouk m agyarországi szálláscsinálói vol-
tak. Közben N ápolyban is felgyorsultak az események; II. Károly
király elhatározta, hogy Magyarországra küldi 12 éves unokáját,
Károly R óbertet. A gyerme.k trónkövetelő 1300 augusztusában
érkezett meg a dalmát tengerpartra, Spalatóba. A tartományurak-
kal szinte folytonosan szemben álló III. András nem tulajdonított
nagy jelentősége t Károly Róbert Magyarországra érkezésének,
bár 1300 őszén fontolgatta, hogy az éppen akkor pártján álló
Kőszegiek és más fő urak támogatásával hadat indít a közben az
ország belseje felé nyomuló Anjou-trónj elölt ellen. 256 Erre azon-
ban nem került sor. Az év vége felé m eghalt a király legfőbb
tám asza, anyj a, Tomasina. Röviddel utóbb, 1301.január 14-én III.
.
-g
~
András is eltávozott az élők sorából; az „utolsó aranyágacska" 257
::;
letört, elhunytával férfi ágon kihalt az Árpádok dinasztiája, amely
<(
m több mint négy évszázadon át uralkodott Magyarországon. Az
a:
$ w
N
Árpád-kor véget ért. 258
(j! ~ <fl

§
 II. RÉSZ

A HADVISELÉS
,TÁRSADALMI
ES TECHNIKAI
FELTÉTELEI
 1. FEJEZET

A HADJÁRATOK TÍPU SAI

A kön yv korábbi fej ezeteiben áttekintettük a m agyarok kal

1 1pcsolatos katonai esem ényeket 895 és 1301 között. Több mint
llHI hadi eseményről adtunk számot hol részletesen , hol éppen
1k utalásszerűen , attól függően, hogy a forrásanyag m ennyi
111 l11rmáció t őrzö tt m eg számunkra a hajdani háborúkról. B ármily
'' l v.e tős is lenne ö sszegző szám o t m ondani a tekintetben, hogy az
111 bemutato tt 405 év alatt hány hadj áratot viseltek a m agyarok,
il, 1·11 szám megadására nem vagyunk képesek sem összesen , sem
I'' d 1 ~ k ülön a kül- és a belföldi katonai akciók vonatkozásában.
\ 111i a külországi hadakozásokat illeti, fentebb utaltunk m ár arra,
11111•,y kiélezett politikai helyzetekben , a szomszéd os o rszágok
~ 111ti ellenséges viszon y időszakában (de soksZor ~még békés, sőt
11 11 .Í l i viszon y. esetén is) s~nte állandóan foly tak kisebb-nagy.obb
li 11.i r menti csetepaték. A források ezeket legtöbbször csak akkor
11 11k ítctték ránk, ha j elentősebb háborúk előj á tékául szolgáltak .
l1vd e határ környéki összecsapásokban az uralkodók legtöbb-
' •r 11 em voltak érdekelve, a királyokat elő térb e állító kö zépko ri
11111 \·11ctírás nem mutato tt különös érdeklődést a határ két ol dalán
1111 háborúi iránt. R áadásul a középkori országhatárok nem
1ol1.1k oly m értékben m erevek éseTienőrizhetők, mint a· mai
1 l11k hcn, anú onmagában kedy ezett a szom széd os . területekre
1 " 1 1· 1 1 ő becsapásoknak . Az Á rpád-kor folyam án úgy;zóiván a

1 11 /1zsa m inden irán yából vannak összefoglaló híreink ilyen

11 11 ,11 menti vagy a határszélt sújtó kölcsönös becsapásokról, pusz-

111 1•.1ik ró l. M o st csak X III. századi adatokat tartva szem el ő tt,
~ 1 11 11 ir~nyba n az 1241. évi tatárjárás előtt rendszeresek_y_~a k a
1 111 111 k betörései M agyarországra (mielőtt magyar had összegyűl-
111 11·11 volna, a pusztító és zsákmán yt szedő ellenséges csap atok

\ 159
 már vissza is vonultak földjükre) , „olykor a magyarok is ezt tették
Kunországgal". Ezekről a kölcsönös incidensekről a fo rrások rész-
lete~ő leírásokat .nem őriztek meg. U gyan csak általánosságban
~.udjuk, ~ogy m indennaposak voltak a h_a tár menti fegyveres
osszecsapasok M agyarország déli határai mentén . Amikor IV.
Béla király 1247-ben a Szörénységet a keresztes lovagrendnek
adta, az egyház~ rend elöljárój ának meg kellett ígérnie, hogy
„fegyvert fog mmden , bármily nemzetiségű pogány ellen, továb-
bá a bolgárok ellen és más szak adárok ellen , ha azok az országra
vagy az ország határaira törnének ". Az osztrák határszélen kivált-
képpen a X III. század m ásodik felében voltak ren dszeresek a
csetepaték. 1
:\belh~ború~at_illetően azér.t nem adhatunk még csak megkö-
zehtoen pontos szam ot sem, m ert ezek a feudalizmus évszázadai
alatt még gyakrabban és m ég nehezebben megállítható módon
folyta~, n:int a ~atár menti fe~yveres villon gások. Nagyon~nehéz
?"1egh~zm a ha~a~:onalat a, te~mtetben, hogy hol végződik a helyi
erdeku katonai osszecsapas es hol kezdődik a tulajdonképpeni
(~r~zágos j.elentőségű) belháború. Ennek igazolására elég 1. István
~iraly egyik, 1001 k örül keletkezett törvén ycikkét idézni: „Akar-
juk, hogy erős béke és egyetértés legyen öregek és fiatalok kö-
zött ... Senki se merjen mást megtámadni. Ugyanis ha ennek az
általános gyűlésnek a határozata után valaki az ispánok közül oly
k~no~ le.nne'. hogy, ~ tthonában keresne fel valakit, hogy őt elve-
sz1tse es JaV~lt feldulja, ha a tulajdonos otthon van, és [az illető 1
vele harcolni kezd vagy őt megöli, bűnhődj ék a kard kirántásáról
hozott törvény szerint [hogy tudniillik, aki más bántalmazására
kard ot ránt, ugyanazon k ard által vesszék el]. H a azonban az ispán
esik el, elégtétel nélkül feküdjön . H a pedig nem személyesen
n;egy ~l, hanem ~atonáit (miles) küldi, száz tinóval tegyejóvá a
tamadast. Ha pedig valamely katona támadj a m eg a másik katoná-
nak az u,dvarát és házát, tíz tinóval tegye j óvá a támadást." Tehát
l]lár az Arpád-kor elején sem volt egyedi eset, ha a nagy hatalmú
előkel ő katonáival együtt vonult hatalmaskodni, fegyveres erő
~lkal mazásával vívott - bizonyos értelemben - belháborút. A'/
Arpád-kor későbbi századaiban m ég inkább mindennaposakká
váltak .a fegyv_eres.támadások , rablások egy-egy falu vagy a rivá l i~
?a~ybutokosjava1 ellen . 1228 táján Lőrinc volt ga rai és podgotj ci
1span a Dráván túlon Podgorje várához tartozó „24 fa lu t szcm c.':-
lyesen égetett fel, és két templomot, pénzt µ; 011 do lv.í11 ott leln i,
1.60
lnombolt" . Nyilván Lőrinc nem egymaga, hanem katonasága
~(')4Í tségével vitte véghez e pusztításokat. 1295-ben a Hontpaznan
11rn1beli Kázmér fiai - egyebek mellett -;- Börzsöny faluban „Péter
volt nádor fia, Csák mester famulusait [fegyveres szolgálóit] ma-
f', ll khoz véve előbb h árom , másodízben 28 lovat foglaltak le, és
1•bhcn a faluban maguknak szereztek meg 60 aprómarhát". Nagy-
1:ihól ezekben az években foglalhatta el Csák nembeli Máté kato-
11,1i erő alkalmazásával az egyik ellenlába'Sllagyúri család,~ Ho~t­
p.1znan nem beli Bozókiak Csábr ág nevű várát, továbbá vala-
111e11nyi H ont m egyei birtokukat, a tulajdonost pedig a megye
1·lhagyására kényszerítette.2 Ilyen k örülmények között, amikor az
Árpád-kor több mint négy évszázada alatt lényegében szinte
111iudig folyt valahol, valamilyen szinten katonai esemény, a há-
borúk szám ának m egadásár a nem vállalkozhatunk.
rla azonban figyelmünket a könyvünk első részében érintett,
il letve tárgyalt, az országos politika szintjén j elentkező vagy arra
lt.1uíst gyakorló hadi cselekmények körére fordítjuk (s nem té-
Vt'~ztjük szem elől, hogy ezek az Árpád-kori, széles értelemben
vett katonai, azaz fegyveres akciók „j éghegyének" a csúcsát j elen-
11k), akkor a siker reményében lehet vállalkozni e hadj áratok
k 1il önböző típusainak elhatárolására. Lényegében vévee tip-ologi-
1.íl:ls elvégzése annak a kérdésnek a megválaszolásához nyúj t
\t·gítséget, hogy m~lyen i.ndítékok vezettek az Árpád-korban há-
llmúkhoz. Elöljáró ban utalnunk kell arra, hogy az Á!. ád-kqrban
.1 magyar történelem egyik legfontosabb választóvonala húzódik.
f\ l10nfoglalásra k övetkező közel egy évszázad még az állam
111qzjelenése elő tti id őszak , s csak a X- XI. század fo rdulója körüli
1·vckre, valamint a X I. század első évtizedeire tehető az állam
h dakulása. A ha.di események, katonai akciók szoros kapcsolat-
li.111 vannak a társadalm i berendezkedéssel, a politikai felépít-
11 1L·1111yel, összességükben attól függenek, tehát a háború tipologi-
1.íl.ísában e cezúrát érvényesíteni kell. Ilyen megközelítésben az
Arpád-kori hadjáratok egyik saj átos, önálló típusát alkotják a
l·:11/1111doz ó hadjáratok. Ezek alapvetően zsákmány- és fogolyszerző
.1kciók voltak. Ha külsőleges jegyek, funkcionális szempontok
,d,1pján minősítenénk a kalandozó hadjárali.Okat, bízvást azonos
111t•gítélés alá kellene venni más, később is szép számmal előfordu-
111 '/sf1kmányoló hadj áratokkal. Ami viszont bizton elválaszrja a
l\.tl:indozó hadjáratokat (értve rajtuk a 955-ig, illetve 970-ig tartó
k.11n11 ::i i ::ikcióka t) m ás zsákmányszerzóhadi vállalkozásoktól, az
1(Í 1
 a körülmény, hogy e IX- X. századi portyázó háborúk nem pusz-
tán a zsákmány és a fogolytömeg megszerzését szolgálták, -liariem
voltaképpen életmegnyilvánulást, életformát jelentettek.
A magyarok kalandozó hadjáratait csak annak a· konkrét törté-
nelmi helyzetnek az ismeretében lehet megérteni és megmagya-
rázni, amely megszülte és éltette ezeket a katonai akciókat, ez
pedig a kiéleződött társadalmi válság. A honfoglaló magyarok
társadalma szociális értelemben már nem volt tagolatlan társada-
lom. Noha tagjai túlnyomórészt jogi értelemben szabadok voltak,
rendelkeztek mindazokkal a jogokkal, ame1yek hasonló~társada1-
mak szabadjait m egillették (a személyes szabadság, a közügyekben
való részvétel joga, a fegyverviselési jog stb.) , vagyoni szempont-
bólnem álltak é!?_Onos szinten. Elenyésző kisebbSégük külÖnböző
okok folytán m eggazdágodott, nagyobb állatállományra, több
kincsre tett szert. Ezek: politikai vezető szerepre törtek. Nem
csekély számban viszont e társadalom tagjai elindultak és előreha­
ladtak az elszegényedés útján. Állatvagyonuk megfogyatkozott,
nemjutottak kincshez. A tehetősek tovább kívántak gazdagodni.
Saját társadalmuk rovására azonban ezt még nem tehették m eg,
mivel ehhez hiányzott az a szociális és termelési-technikai feltétel
amely jelentős m értékben felesleg képződéséhez1s elsaj átításáho;,
vezethetett volna. A meggazdagodásnak, a bizonyos szintű gaz-
dagság gyarapításának sajátos módja kínálkozott: idegen (külor-
szági) tár~adalmak rovására Kéllett ezt véghezvinni. Egyebek kö-
zött innen szerezték be azt a fogoly népességet, amelyet vagy
rabszolgapiacon értékesítettek, vagy pedig gazdasági hatalmuk
növelése érdekében szolgaként dolgoztattak. Az el szegényedők
szerettek volna megállni a lejtőn , szerették volna m egállítani, sőt
visszájára fordítani elszegényedésük folyamatát. Saját társadal-
muktól, ahol viszonylagosan sok embernek volt ugyanez a törek-
vése, e téren segítséget nem remélhettek. E gondjukon szintén
idegen társadalmak rovására tudhattak csak enyhíteni. A differen-
ciálódó társadalom két szélső pólusán elhelyezkedő népcsoportnak
tehát egyaránt érdeke volt saját problém áik megoldásának külor-
szági színtérre való áthárítása. Nem voltak ebben érdektelenek
azok sem, akik e kb pólus között helyezkedtek el, vagyis a
szabadok tömegei, akik a katonai akciókban példát láttak és kap-
tak arra, hogy miként lehet meggazdagodni, anyagiakban gya ra-
podni, ami politikailag sem közömbös. A kalan doz<'> li a dj ~ ra tok­
ban szinte - a szolgák kivételével - az egC· ~z 1:i1 ,,1d.il o111 közfo
1.62
r•rdeke öltött testet. Ezért n em tarthatjuk valószínűnek sem azt a
11 (·zetet~ hogy a kalandozások egyetlen foglalkozási ág, a pásztor-
•,,íg, a pásztorkodás körére kiterjedő válság kifej ezői, sem azt,
l1 ogy egy viszonylag szűk társadalmi csoport, a harcos középréteg
,1kciói voltak. 3
A magyarok portyázásai már a 830-as évektől kezdve egészen
1155-ig, illetve97ó-ig :_ felfogásunk szerint - az e.gész társ~dalomra
w llemző válság megoldására voltak hivatottak. A kalandozó had-
i.í ratok sikeres évtizedei azzal a reménnyel k ecsegtettek, hogy a
d rsadalmi krízist idegen társadalmak rovására lehet megoldani,
v.tgyis hogy a gazdag tovább gazdagodik, s a kevésbé gazdag is
lrozzájut annyi értékhez, amennyi elegendő elszegényedése m eg-
,dlításához, szociális helyzete stabilizálásához. A X . század első
1·vtizedeiben a nyugati források szinte egybecsengően tudósítanak
bennünket arról, hogy a magyarok m egszámlálhatatlan, temér-
dek, mérhetetlen zsákmánnyal (foglyokkal, állatokkal, nemesfé-
111ckkel) vonultak haza portyáikról. 4 Ha ezekből a seregvezér az
.1tlagnál többet kapott, nyilván jutott a kalandozások egyszerű
lurcosának is. Ezek az évtizedek azt a csalfa látszatot keltették,
111 intha e külországi katonai akciók betöltenék eredeti rendelteté-
'• liket, m egoldanák a társadalmi válságot, hiszen a gazdag is tud
tovább gazdagodni, s a szegény is megállt a telj es elszegén yedés,
v C·gső fokon a szolgaság felé vezető úton. Ám mihelyt megszapo-
1 odtak a kalandozó hadj áratokat kísérő kudarcok, ez az ábránd
•,zcrtefoszlott. Egyre kevesebb zsákmányhoz-és főgolyhoz juto ttak
,1portyázások résztvev ői, így abbamaradt a vezetők további m eg-
gazdagodásának folyamata, viszont újra megindult a szegények
lesüllyedése. A magyar kalandozások útirányába emelt „falak",
valamint a sűrűsödő fiaskók, amelyek nyugati és déli irányban
1 ,;ittanós befejezőként súlyos vereségbe torkollottak, nem tették
k hctővé további, szinte „össznépi" keretben folyó portyázások
indítását. 955-tel, illetve 970-nel nem általában a zsákmány- és
f i ,golyszerző ak cióknak szakadt vége, hanem annak a formának,
liogy ezek a társadalom legszélesebb köreit m egmozgatták és
l1.1dba állították. A kalandozó hadjáratok mint életmegn yilvánu-
1.í ~t, életformát jelentő tömeges fegyveres vállalkozások örökre
1 11 L·gszűntek.
A kalandozások évtizedei alatt nagym értékben megnövekedett
.1L(i rsadalom életében a fegyver ek szerepe, a társadalom militarizá-
l1'i dott. M ivel minden szabad rendelkezett ekkor m ég nem csupán
l ó3
 a fegy:er vi:elésének ~lvi lehetőségével, hanem magával a fegy
verrel 1s (meg ha hadi, azaz lovas felszerelése egyszerűbb is volt
a sz~gényebbeknek a sereget vezető gazdagokénál), technik :11
ak~d,alya sem volt annak, hogy tömegesen vegyenek részt a pol
tyazasokban. Megnőtt tehát a hadi cselekmények súlya és becsük
te. A magyar kalandozások korában élt nyugati szerző azt írta ,1
portyázó magyarokról, hogy „ vágyódtak az öldöklés után, {•,
kí~á~t~k a harca~'. Egy, évszázadokkal a X. század utáni magyn1
kromkas meglepoen pontos képet rajzolt a korabeli elődökről: „,1
m agyarok lelke abban az időben semmi mást nem áhított, csnh
f~~d~ket foglalni, népeket hódítani és hadimunkát végezni. Tud
nulhk a magyarok akkor úgy örültek az embervér kiontásának ,
mint a nadály." 5 A kalandozó hadjáratoknak nagy szerepük vall
olyan, egyre inkább hivatásszerűen katonáskodó réteg kialakítás(i
ban, amely rendre egyazon úr, vezető oldalán, kísére tében.~on ult
fel a h~.borúba. ~zt a réteget kísérEEe~ (druzsina, Gefolgschaft )
nev~z.zuk . T ermeszetesen a fegyveres szabad nem egyik pillanatd1I
a mas1kra vált a kíséret állandó tagjává. Mindenesetre aki azzá lett ,
az fokozatosan elszakadt a ter~elqmunkától. Amíg tartottak ,1
portya~ akciók, a főµQ.k_k§ri:il _lassan kikristályosodó kísérl't
l~~gen tarsa~almaktól erőszakos úton sajátította el .a felesleget, ,t
tobblettermeket, amikor pedig a kalandozásoknak bealkonyult, ,1
hatalmát, gazdagságát saját társadalma rovására növelni akn111
elf5kelő bent az országban használta fel a fegyveres kíséretet. fgy
valt a kalandozások során külországi terepen megszülető kísérti!
a m agyar állam kialakításában szerepet vállaló katonai erŐ Vt',
h?gy ~~utá? az ~!lam l~trejöttét követően elkülönüljön a lesi.illyt'
d~sre itelt (es lesullyedo) szabadok tömegétől, s attól élesei'1 elv5111
fegyver es hatalommá alakuljon. Az állam kialakulásával a kihC·
kíthetetlen osztályellentétek megszületésével nemvolt többé sem
mi lehetőség arra, hogy zsákmány- és fogolyszerző akciók széln
társadalmi méretekben, fegyveres szabadok tömeges részvételéwl
induljanak. 6
, Mi_?d~zek alapj á~ válas~,tóvonalat kel~ vonnunk az államabpt
~elott1 (k alandozo) hadjaratok, valammt az állam megszületh t t
k~vető ia!s;a~ habo~ái ·közé: Fo~mális oldalról tekintve a dolgot ,
ve~ekezo es tamado katonai akciókat különíthetünk el a X I X ll l
sz,áza?i . n;ag~~r hadtörténelemben. Szóljunk előbb a védelmi
kerdese1rol! O nmagában már az bizonytalan, hogy a K(irp.í t
medencébe települt ma gyarság mikor és mil y(·11 11 ilHlou t·pí1 ctl 1
164
11 a terület biztosítására szolgáló védelmi rendszert. Felmerült
11111 ak lehetősége, hogy a puszta (lakatlan) határsávval való véde-
l 1•i'és a megtelepült, földműves népekre jellemző, s nincs efféle
l 1 . 1~:t rvédelem a nomádoknál.7 Kétségtelen, hogy Európában az
1 r vczredben számos nép szállásterülete határán (így pl. a hunok
1 ,1·1ében, -~ov~bbá a frankok és az avarok, a besenyők és a kazárok ,
1 licsenyok es a szlávok országa között) többnapi járóföldnyi
N
l 1k.1tlan, muveletlen elválasztó közök voltak. Mivel ilyenek a
1 .1rpát-medencében - a magyarok kezdeményezésére - szintén
1111.zódtak a szomsz~dos népek felé, s ezek létesítésekor a magyarok
111 <'g 1:e,?1 voltak földművelők. Mégiscsak úgy tűnik: „a társada-
l11111 fejlodés alacsonyabb szintjein álló, kevésbé letelepült életmó-
d 1ic folytató, nagyobb számú mozgékony, szabad lovassal rendel-
i t•ző népek (az ún. »nomádok«) megelégedtek a természetes védel-
11 11 <ivek, lakatlan, puszta területek »gyűrűjével« szállásaik biztosí-
1 1•,.1 céljából", míg „a fejlettebb, inkább letelepült, tám adásra
1~.í bító .értékeket előállító társadalmak és népek.. . mesterséges
\ 1·dclm1 rendszert (sáncot, sövényt) építettek ki" .s
/\ magyarok esetében mind a természetes térelválasztó közök
111 111d a mesterségesen létesített határvédő objektumok megfigyel~
l w 1 ő k. A IX. század végi, a Kárpát-medencébe bezúdult törzsszö-
\ 1·1~t'.·g aligha tartotta szükségesnek, hogy legott mesterséges határ-
\ 1·tlő berendezéseket létesítsen . Mivel n yugatra és délre rendszeres
111 n: yázó (azaz támadó) hadjáratokat vezetett, legfeljebb északon
1 ~ 1olcg - a besenyőktől való távolságtartás miatt - keleten kellett
l1.11 .'1rvédelemre gondolnia. 9 Itt elsősorban nagy területek szaba-
.11 111 hagyásával, azaz el nem foglalásával tett eleget a határvéde-
11 111 elemi követelményének. Ezzel a körülménnyel lehet kapcso-
l 11 ns, hogy noha 895- 896-ban a magyarság elsőnek Erdélyt fog-
i d1.1.cl, s kelet felől érkezve annak is legelőbb keleti sávját érte el,
11wg 1~ kevéssel ezt követően ha nem is az egész területet, de
11 t'. ·d:íbb annak keleti részeit feladta , s benépesítésére (elég ha
tll'ld aként a Barcaságra gondolunk) csak a XIII. század első évtize-
il11hrn k~rült sor. Északon, a Felvidéken, pl. Bars megyében
l 11. olt teruletnek még a XI. század végén is csak a Garamszentbe-
111tlt·k -Kistapolcsány közti vonaltól délre eső vidék számított e
\ 1111.iltól ~~zakra viszont lakatlan erdőségek honoltak " . 1 0 A péid:i'k
111 1nuta1Jak, hogy a X . században a m agyarság elsősorban keleten
1 •1 1·w:ikon hagyott széles lakatlan sávot szom szédai felé. Ezeket a
li 1t'1 v(dasztó közöket hívhatta a magyar nyelv gyepűknek .
165
 Gyepű szavunk ismeretlen eredetű, de roppant valószínű, hogy
összefügg a gyep szóval. Közös eredetű gyep-gyepű szavunk
eredeti jelentése műveletlen (lakatlan) föld volt. Ezt a jelentfal
vihette tovább a gyep szó, míg a gyepű szó a természetes védelmi
öv átalakulásával a mesterséges védelmi rendszer objektumainak
jelölésére ment át, és sövény jelentése mellett kifejezetten m ester
séges építmények: fatorlaszok, földhányások megnevezésére szol
gált. A gyepűvonal Magyarországon nem, volt folytonos, s .1
szállásterület legnagyobb részén ezek az Arpád-kor folyamán
kifelé mozogtak annak megfelelően , ahogyan a gyepűn túli terii
letek - a magyar nyelv gyepűelvének nevezte - benépesültek
A középkori Magyarországon négy helyütt bukkan fel a Gyepűcl
ve név (illetve annak valamilyen alakváltozata). A sárosi- szepc\I
határon Gyepölység terület, Sáros megyében Gyepöly kerük1 ,
Zemplén megyében ugyancsak Gyepely kerület szerepelt, mí1 1
Ung m egyében Gyepűelv birtokkal, találkozunk a XVI. száz:icl
elej ét megelőző okleveles anyagban. Erdekes, hogy ezek az adatok
az ország északi, északkeleti részén sűrűsödnek. A gyepű szó lat111
megfelelőjét, az indagót gyakran használják m ás országrészek hatá1
menti területei vonatkozásában. Amikor az oklevelek a királ~
vagy az ország indagóját (gyepűj ét) említik, biztosan határvéth1
objektumokról van szó. 11 Mivel a gyepű általában a később
állandósult országhatár felé mozgott, ezért (főleg ha a korai id ő
szak határvédő alkotásairól van szó) nem tekinthető azonosnak .1
később kiljebb tolódott országhatárral. Az idézett gyepűn títl1
területek is végtére a magyar államhatáron belül voltak; elnevei't'
sük azt mutatja, hogy benépesítésük előtt a határvédő építményl'i
m ég belj ebb húzódtak. Ám egyazon időpontban a gyepű és ·'"
országhatár nem lehetett nagy távolságra egymástól, sőt egybt
kellett esniük, vagy pedig igen közel kellett egym áshoz lenniiik
A z ország nyugati részén elsősorban a vizek k épeztek mestcnl'
ges határvédelmi objektumot; egy- egy területet a m agyarok 1t 1
vízzel elárasztottak, elmocsarasítottak. A szervezett határvédelc111
re utaló legkorábbi adat az 1043. évi ném et támadás kapc~Ít11
merül fel, amikor nyugati forrás említi azt az opust, ember alko11 .1
objektumot, amellyel a m agyarok a Rábca vizét elzárták. A
1044. évi német támadáskor magyar kútfő szerint III. H eni ti
császár Babótnál „nem tudott áthatolni a Rábca folyón a kiön1011
vizek , a sűrű bozótok és az áthatolhatatlan, ingován yos m ocsai . 1 ~
miatt" . A Babóton túl levő, közönségesen osztróna k 11cvczctl ví, 1
166
g~tat n;ég a X III. század első felében is említi oklevél.12 A gyepű­
kon, gatakon kapuk vezettek át. Magyarországnak Oroszország-
g:il határos részén, a Vereckei-hágón állt az Orosz (másként He-
gyi) Kapu, „amelyen keresztül vezet az út Magyarországba".
Ugyanezt a kaput Oroszországban mint M agyar Kaput nevezték,
\ Halics nagy kapujának tekintették. Késmárktól északra említette
1~k~evél , a XIII:, század ~özepén Magyaror~zágnak Lengyelország
Ide valo kapujat. Orszagos kapu lehetett Eszak-Magyarországon
·' ~ártfa~ kaJ:>~ is. Az e tájon felbukkanó Kapu helynév az ország-
hol valo kIJaratra utal. Ugyanezt a funkciót látta el a nyugati
l1.1társzélen Kapu vára, a mai Kapuvár. Fontos kapu volt nyugaton
Mosonnál, délnyugaton, a Mura folyónál a Német Kaput említik
lorrások, amely a Németországba való átjárást biztosította Mura-
~1.ombat és a stájerországi Radkersburg között. Keleten, Erdély
k ié egykoron a Meszesi kapunak volt nagy j elentősége .13
A határvédő o bjektumok elhelyezéséről a honfoglalás korára
11<'.· zve már olvashatunk magyar krónikás tollából - természetesen
11 l' m megbízható - tudósítást: eszerint a Kárpát-medence birtok-
l1.1vételekor „az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítet-
11"k", illetve „torlaszokat állítva oda tűzték ki a m agyarok országá-
11,1k határait". E leírás persze nem a honfoglalás kori, hanem a
l1í·~őbbi , a XI. századtól a XIII. század első feléig érvényesült
l1.1tárvédelmi módra értelmezhető. Erről az 1241. évi tatárjárás
1liikészületei győzhetnek m eg bennünket. Eszerint IV. Béla bejár-
1.1 .1z Oroszország és Magyarország között húiódó hegyeket egé-
_,rn a lengyel határig. „O tt körüljárva m egszemlélt minden
l.i>nnyebben járható hágót, óriási erdőrészletek kivágatásával
l 1ll~szú csapdákat [gyepűket, indagines] készíttetett, a keresztbe
l1 ·k tctett fákkal eltorlaszoltatta m indazokat a helyeket, amelyek
1 onnyen járhatóaknak látszottak". Ám a tatárok „a gyepűakadá­
ly11kat lerombolták", amelyek nem szolgáltak különösebb gát-
l 1·11t az országba való betörésük megakadályozására. 14 Éppen a
l 11.í rok nehézség nélküli beáramlása az országba juttatta IV. Bélát
11 1.1 a következtetésre, hogy a határvédelemnek ez a - m ég a
\ Xl. században kialakult - formája változtatásra szorul, s m egkí-
11dte azt új alapokra helyezni.
A király IV. Ince pápához 1250-ben intézett levelében tett
' 111 lí ~~st arról, hogy a keresztes lovagok egy részét „országunk
111 l ~(:Jcbcn azoknak a váraknak védelmére állítottuk, melyeket a
111111:1 vonalán építettünk, mivel ebben a mi népünk j áratlan.
167
 Tanácsunk ugyanis többszöri megfontolás után arra az eredmény~
re jutott, hogy üdvösebb lenne nekünk, valamint egész Európá~
nak is, ha a Dunát várakkal erősítenénk meg. Mert ez az ellenállá~
vize: itt szállt szembe [a VII. században] Heraclius Chosroesszel 11
római birodalom védelmében, s mi magunk is, mindenképpen
készületlenül és porig sújtva, tíz hónapon keresztül itt álltunk ellen
(1241-1242-ben] a tatároknak, akkor, amikor országunkban még
szinte egyáltalán nem voltak erődítések és védők" . 15 Bizonyo~
nyomok arra mutatnak, hogy „az 1220-as évekig Magyarorszá„
gon csak a király emelhetett várat,., .-X-maganvárakeJ1foése a1
1222~évi -aranybulla kibodátását követőe;;-kezdődött el, ám t'
folyamat IV. Bélának a tatárjárást megelőző birtokyisszavétele1
során megtorpant. Apja politikáját újította fel Béla, amikor mind
maga, mind jobbára világi tisztségviselői lázas várépíté~ kezdtek
1242 után. Uralkodásának 1242-1270 közé eső 28 éve alatt 52 vá1
épült az' országban, ezek közül 14-nek az építése fűződik a király
nevéhez, a többi magánosokéhoz. Az új várak „több mint folt·
határvédő vár" volt, azaz az országhatár közelében épült. A IV ,
Béla levelében említett helyzettel szemben a Duna vonalán szintt·
alig épült vár (voltaképpen Visegrád vára létesült csak 1242-1259
között, valamint a budai Várhegy betelepítése esett a tatárjár:í'
utáni évtizedekre), viszont annál több az ország nyugati szélén .
Sajátos ellentmondás, hogy egy ítjabb tatárjárástól félő ország 6'
királya elsősorban a nyugati határon épített nagy számban vám
kat.
A cseh és az osztrák határon természetesen a tatárjárást megclő
zően is álltak régi típusú, a vármegyék központjául szolgáU1
ispánsági_várak (Trencsén, Pozsony, Moson, Sopron), ezek .1
király kezén vpltak. A ta~1rjárás el_őtt a határvédelem ennélf9 gv11
uralkodói kötelességnek számított. Amikor 1242-t követően tü
meg~e~"jelentek meg az új típusú, kőből való, jobbára magáno
sok által épített várak, ezek gyökeres átalakulást eredményeztl·k
a határvédelemben. Ennek, a királyi várakhoz kapcsolódó korábbi
szervezete felbomlott, a határvédelem ügye a határvárak tulajd o
nosainak, vagyis alapvetőenrnagánosoknak a kezére k~rült. Ép
pen a-nyugati határszél példája mutatja ezt jól. „Az 1242- 1270
között a Dráva és a Duna közötti szakaszon felépült kilenc v,Ít
közül már csak egy (Dobra) épült a király tulajdonaként. Ei :wt
jelentette, hogy a Muraköz védelme teljesen a Hahót ncmzctségrt',
a zagorJel kerületé pedig Farkas ispánra marndl. M 6~ en nél ''
168
lc ltűnőbb, hogy a Szalónakot és Szentvidéket megalapító Héder
nembeli Henrik 1260-70 között megkapta a nyugati határ másik
kfa erősségét, Borostyánkőt és Kőszeget, így nemcsak négy vár
birtokosa volt 1270-ben, hanem a határ Vas megyei szakaszán az
mszágba vezető utak és egy hosszú határszakasz egyedüli ura. Sem
várai között, még kevésbé azok előtt nem található királyi erősség,
11em csoda, ha 1270-ben - két szövetségesével és a H ahótoktól
111cg a Zagorjei Farkastól elfoglalt birtokokon - 12 várral állt
Ottokár (Otakár] oldalára, s a nyugati határt a Fertő-tótól a
Száváig " megnyitotta a cseh király előtt . A IV. B éla halálától az
Árpád-ház magvaszakadtáig eltelt 30 év alatt sem változott lénye-
gesen az építendő várak helyének megállapításában a korábbi
.1z.onos időszak alatt megfigyelt tendencia: ha nagyobb számban
keletkeztek is erősségek az ország más pontjain, „a várak még
111indig az országhatáron sűrűsödnek össze", elsősorban a nyugati
lt :i társzélen, kiváltképpen pedig Szlavóniában. 16 A határvédelem
nyugat felé - továbbra is magánosok várain nyugodott.
A tatárjárást követően nem volt ez másként az országhatár más
pontjain sem. A királyi vármegyerendszer, illetve várszervezet
homlása e területeken is éreztette hatását, a régi típusú ispánsági
v.í rak népelemei már nem voltak alkalmasak katonai (határvédő)
k iadat ell~táSára. Igaz, az ország keleti és főleg déli részén sokkal .
kl·vesebb új típusú, azaz kővár épült, mint a nyugati határszélen,
i1·.y itt nem elsősorban a magánosok várai szolgáltak a határvéde-
lt· 111 szinte egyetlen eszközéül. Déli irányban IV. Béla megpróbál-
" 11zott ~~esztes lovagok egyházi rendjének letelepítésével,_ akik
l .~47-ben megkapták a Szörénységet, hogy e ponton védelmezzék
.1 ~. országot. Mint az uralkodó kevéssel ezt követően írta: e rend
t.qtiai „nemrég fegyvert öltöttek a pogányok és szakadárok ellen,
111 sz:ígunk és a keresztény hit védelmére. Egy részüket már el is
111'1ycztük a legveszélyeztetettebb helyen , tudniillik a kunok és
hulgárok határán, a Dunán túl, ahol már országunk megszállása
1dt:jén is (1241-ben] behatolt hozzánk a tatárok serege". 17 Mivel
.1 keresztesek csak alig egy évtizedig álltak őrt Magyarország
1l(·lkclcti határai mentén, az 1260-as évektől kezdve ezen a vidéken
1 ~ . 111iként körben az ország szélein, a magánosok, a külországi
t.1111aclásnak kitett területen birtokos nemesek vállán nyugodott
1•l"ísorban a védelem ügye. Nem véletlen, hogy 1264. évi adat
v n i11t Erdélyben, a keleti határok mellett a tatárok ellen helyi
1•l11kd (í, l 288. évi adat szerint pedig a Szepességct fenyegető
169
 , okkal szemben ugyancsak helybeli nemes vette fel a harcot Az Árpád-házi királyo k többféle indítékkal vezettek támadó
tat ar fi G „ k , kk lt111!járátokat. A leggyakraboan politikai ellentétek katonai síkra
Ez utóbbinak, Baksa nembeli Si.i;ion 1a ,yorg~_n~. e~pen e, 01
en edte rneg a király, hogy saJat maga es az ove1 vedelmere .1 1t'l'clését jelentették, s nem célozták a ~megtá~adott ország""'ineglió-
g , , , , , 18
tl 1t.ísát, alávetését, hanem csak bizonyos részei feldúlását tel;cintet-
Sáros megyei Sova;on varat ep1tsen . , .. , , ..
Áttekintve az Arpád-kori hadak ~zas~~ tortenetet, .~og~cst 11'1.. feladatuknak . Zs~kmány- és fo.go ly.szerző akci<2,k ':,Oltak ezek,
1 ill' gyökeresen különböztek a IX- X. századi ka!andozó hadjára-
mega'llapítható , hogy nem a védekezo hadJ aratok ., voltak
1 kp.tobbseg
.. k
em a támadó célzatú katon ai akc1ok. H a e te mtun .1 t 11któl. Míg ez ut.ó bbiak a társadalom széles köreire kiterj edő,
b en , h an 1'. 'b , d k'
' · ·te a'llandó határ menti csetepatékt ól, enyege en szaza on cu1 ~ 11 11te életformát képviselő katonai megmozdulások voltak, addig
szln h, ny olyan próbálkozást kellett a hatarve , , d e1emnek , 1'}} etv< 1 X !- XIII. századi zsákmány- és fogolyszerző, eleve az ellenséges
. ,
a1ig ne a l' , fi. 111 w:íg pusztítását célul kitűző hadi vállalkozások m eghatározott
a hadseregnek elhárítania, amely az ors:ág elfog.1a asara, uggt'I
lenségének aláásására irányult. A XI. szazadban ilyenek voltak .1 1r Hyveres ~Y. égek, a társadalo m egy szűk t:_ét~gé.t~ szorítkozó kör
meg-megújuló német támadások (1030-ban, 1042-ben, 1044-bcu . .1h iáinak minősültek. Ilyennek tekinthető_pl. II; István 1!J7. évi,
1051-ben, 1052-ben, 1063-ban, 1074-ben és 1.079-?,e~). A nyug.111 l l11:tnc elleni_ háb9rúj a. Magyarország és a császárság számos ok
, ·szélt ispánsági várak katonasága, valammt k1ep1tett vedel11 11 1111ytán állt szemben egymással az 1120-as évek közepén: szinte
h at ar "'k k) , ' k ,
rendszer (elsősorban vízelz~ró gát~k é~. gyepu apu o~t~ ,' mcg1 d1.í 11 y forrásunk szól e fegyveres összecsapásról, annyiféle indíték
legtöbbször valamilyen modon s1kerult ezek megkerules~vel, .11 ' <'1cpcl a támadás megokolásául a kútfőkben. Az egyik bizánci
ezeken való átjutással a t ámadó seregeknek - oly~?r m elyen li1 1.1dás szerint a császárság északi területein bekövetkezett m agyar
behatolniuk az országba (hol a Gar~rnig, h~l a ~una1~, ho l, pcd1 v 111 1 ~1 títást az váltotta ki, hogy a II. István és Álmos közti hatalmi
B konyig és a Vértesig). A X II. szazad eleJen elobb nemet es est li 1 ll('J)tét következtében ez utób bi „a [bizán ci] császárhoz jö tt, aki

a' a dás okozott zavarokat a nyugati· h atarresz , , ve' de1me' b en, m.IJt · 1 lvt'scn látta és vendéglátóként fogadta e férfiút„. A hunok
tama , ,1 k 1 ,1 1 l1 11.1gyarok] királya (II. István], miután hallo tt a testvérével [nagy-
a szaz , ad közepén a bizán ci fenyegetes va „
t omo y vesze yt
, h , , 1
forrásává . Déli irányb?l i:iem védt~ Sy,epu az ~rsza~ , atarat. 1111yj:íval, Almossal] történtekrő l, követeket küldött a császárhoz,
megkönnyítette a bizanc1 had beto~eset, de Ba~snal eszakabh1 1 11 t követelte, hogy testvérét távolítsák el a rómaiak [bizánciak]
tudtak J.utni a császárság seregei. A X III . szazadban a leg11.1 t dd 1 {Től. Mivel pedig a császárt erre rávenni nem tudta, átkelt a
nem , , d' k · 1 1 111 11 ,1 folyón, a mellette fekvő várost , Belgrádot ostrom alá vet-
b b pusztítást az 1241- 1242. évi tatar tama as o ozta, m 1v1
gyo "k a sebtében felúi 1tott , /
d szer tei·Jesen h at,1 ~1.1
,,
keleti· gyepuren i " M:ísik bizánci forrásunk emellett m ég egy újabb indítékot is
e11en u 1„1 h , d' 1
1111 v
:.i

, o, da cse tama, a~w

lt A század második felében n yugat fe 1elöJ. Fogalmazata szerint a magyar- bizánci „viszálynak mé-
1an vo . 1 1 1

, t k el sikereket. Ha tehát a magyar hatarve e1em a szaz;H 1ir
er e , 1 '
folyamán számos alkalommal ~~m .is allt feladata n;agas atan, t •
_ egy tatárjárást kivéve - a tobb1 esetben az orszag katona,,11' 1
tá~~zásra tudta kényszeríteni a tám adókat anélkül, h ogy ~'/111
ly1l 1hl'n fekvő oka az volt, hogy Álmos a császárhoz érkezett, és
1
• • /('I tii szíves fogadtatásban részesült, lévén ő [II.] Istvánnak, a
lt11111 1k !magyarok] fejedelmének testvére [nagybátyja]. A tetsze-
1 1 •"• h:ingoztato tt alkalmat azonban az szolgáltatta, hogy Branit-

' l. kat m eg tudták volna valósítani, azaz hogy az államot alav1 d1.1 1 Harancs] lakosai a kereskedés végett odaérkező hunokra
CCJU , kk.. 1 k" l ' I 1ld11 111 ódon rátámadtak, és a leggonoszabbul bántak el velük. "
tették volna. Számos esetben már a hatar?. ozv<;,t en, ?~e t: 11 11
sikerült megállítani az ország közep e ,fele igyekvo, hod1~0 Si' .111 111.11'.yar krónika kevésbé valószínű - és n yelvileg sem pontosan
dékkal támadó ellenséget (mint pl. a nemeteket 105,2-ben .~s 11() 11 1l11H·1 h ető - magyarázata szerint „a konstantinápolyi császárné,
ban, a bizánciakat pedig több alkalo mmal1a XII. szazad kozcp1•11\ jl 1 1 .'i 'zlú [magyar] király Piroska nevű leánya hírül adta [II.]
. ' 11
tő en a határok szilárd védelme, va ammt az a am .11 1111 11
k 1t\ 111 ki rálynak, hogy férje, Mauritius császár [Piroska férje
Alapve , 'd k . h d „ , 1 1
ereje adja magyarázatát, hogy az Arpa - on a t~rtc 11 ~· c111 1111 1 1111111{·11osz János császár volt] szidalmazta István királyt, mond-
a támadó jellegű katonai akciók„ voltak a m egh:itarozok, 111 111 111 .1 111 agya r király a hűbérese, és amikor ő [Piroska] ellene

pedig a védekező, elhárító hadmuvclctck. 1111111 11\IL, a császár megverte. Meghallotta ezt a király, és igen

171
170
nagy gyalázatnak vette. Ö sszegyűjtötte seregét, és lelkének indu-
latában Görögország r észeit dúlta" . 19
Hasonló m egítélésben részesíthető a )$III. század szám~s m a
gyar-osztrák háborúja. Közülük az 1233. évi összecsapásokat idéz·
zük emlékezetünkbe! 1230-ban, VI. Lipót herceg halálával, végt•
szakadt a hosszas békés viszonynak Magyarország nyugati hatá
rán. Utóda fia, a Harcias melléknevet telj es joggal kiérdemelt 11
Frigyes lett, aki már apja halála évében betört Magyarországr.1
A kialakult ellentét törvényszerűen vezetett el m agyar kezdem (·
nyezésű visszacsapáShoz, tám adó katonai akcióhoz. 1233-ban kC•t
alkalommal is hadba szálltak a magyarok az osztrák és stájt11
hercegi címet viselő Frigyes, illetve tartományai ellen. Előbb
Stájerországra támadtak, pusztítottak, zsákmányoltak ott, majd .1
magyar területre becsalogatott stájer sereget - a régi haditaktikár,1
emlékeztető módon - úgy megsemmisítették, hogy csak al1 11.
50-en tudtak visszamenekülni földjükre, a többiek életüket vcs:t
tették vagy fogságba estek. Feltételezhető, a hajdani haditaktik.1
- úgy tűnik - tudatos alkalmazása is arra mutat, h ogy ezt a kato11111
akciót a határvédő, jobbára idegen etnikumú népelemek hajtott.a~
végre. A m~gyar-osztrák ellentét azonban már ekkor a hivata l11
politika szintjére emelkedett, ugyanis ezt követően II. Andr ,1
király és Béla herceg látott hozzá egy újabb, immár auszt11.11
hadjárat előkészítéséhez. N em gátolta ennek megvalósítását sv. 11
II. András halicsi hadjárata, sem a belpolitikai problém ákat w11
dezni hivatott beregi egyezmény aláírása. Az osztrák hábo rú 1.2J 1
november 1-e körül tört ki. A magyar király vezette sereg nén1t t
területen Höfl.einig n yomult előre, az osztrák pedig a határ 1111
fekvő Dévényt dúlta fel. 20
A támadó hadjáratok másik csoportj át azok a katonai .akc 1111
alkotják, amelyek felkérésre, legtöbbször az uralkodóházak tagJ 11
közti rokoni összeköttetések alapján (dinasztikus alapon) incln l1.tl
A középkor e századai még - kevés kivételtől eltekintve - 11t 111
hozták létre a szilárd, Európa nagy részét átfogó politik:11 e
katonai szövetségi rendszereket, vagyis e hadakozások jobl>.11 1
nem ezek keretében történtek. Ha voltak is ilyen szövetségi 1 cr td
szerek, az azonos érdekeknek a dinasztiák közti házassági-r~.tl .1d1
kap_csolatok a dtak nyöm átékot, vagy éppen a rokonság létesítt 1
tereritlette meg az érdekek hasonlóságát. A magyarországi t.11111
dó -hadjáratok igen nagy része dina sztiku s abpon , [cJk(· r_{·" 1, 1
segítségnyújtás szánd ékával indíto tt katonai akció voll. l;1i ltH 1
172
X. I l· _sz~za~-köz<:JJ_i oroszo~szági m agyar háborúskodások nyújta-
11,1k, erte~es adatokat annak bemutatására, hogy maguk a hadakat
\ 1•1cn~~o uralk,odók miként vélekedtek az ilyen, dinasztikus célza-
11 1li : t dJ~ra~okrol. 1 ~49-ben II. Géza király sógora, Izjaszláv fejede-
11Itt , mmtan megbizonyosodott arról, hogy mind közeli rokona,
111 t11d ~ ~eng_relek_és a csehek készek őt támogatni, „drága ajándé-
l 11k bsereteb~n ismét elküldt7 követeit a magyar királyhoz, a
l111gyelekhez es a csehekhez, es azt mondta: »Isten áldjon meg
l11·1111cteket; ~ogy vállalkoztatok a segítségemre, én teh át arra
l 1•1k_k, fivere1m, karácsony körül üljetek lóra«". Amikor pedig
11 1rgcrkezt_ek orosz földre „Izjaszláv segélyére a magyarok és a
11 11gyel feJ~delem, Boleszláv is, fivére, Indrih kíséretében erős
'q~gcl, Izjasz~áv m eghívta őket lakom ára, és együtt lakom~zván
1 1 •„1d~ak, azutan nagy tiszteletben részesítette őket, és gazdag
q 11tdckokat adott nekik" .
/\ házasságf ~ötel~~k-~l m egpecsételt dinasztikus kapcsolat érde-
l 1!, 1· La~onos.~to erejet j ol mutatja II. Gézának Izjaszlávhoz 1150-
1 11 .111tezet~ u~en~te, am elyet Izjaszláv testvére, Vlagyimir (tehát
'
11
1.1 11~k ~zmten sogora) közvetített: „Köszöntsd fivéredet, Izj asz-
1t' 11 1, cs }elen:sd m eg neki: a görög császár haddal jő ellenem,
1
111 <.: te!en es tavaszon nem ülhetek lóra, hogy segítségedre
1 1\ vd( , m:ndazonáltal, at~ám, a te védelmed nem m ás az enyém-
11 d. 11.1 tehat magam nem IS mehetek segítségedre, amikor akarod
111et vagy tö_bbet is ~üldök neked; mikorára pedig Isten nyara~
1 ·1k ~~r ~n Is, szolg~!a todra állok, és sérelmeinkkel végezni
1 •1'1 111k_. I~~as~lav azt uzente vissza Gézának: „Ha magad nem
I• dt 1·1,z is, kuldj segítséget, amint ígérted . . . A te sérelmed nemcsak
• 111d .. li~~;U: az en~ém is.'. v~!amint az enyém a tied is." A m agya-
' ol ' ' ~1ts_eget ekkent koszonte meg a fej edelem II. Gézának:
1 ' ' 11 .tldJon meg, fivér, hogy így segítettél bennünket csak az
li d ' '' l vér testvérének vagy a fiú az atyjának teheti m eg ~zt amit
111 kiink tet~él." Hasonló t üzent Izjaszláv m agyar sógorán~k fia
1 •1v 1 ~z!á; révén: „úgy j ártál el velünk szemben, mint csak ~
fI\ 1 1 l 1vcrcvel vagy a fiú atyj ával szemben szoko tt eljárni mi
1 .l 1r. 1·~ckct ígétjü_~ -~észünkről: adja meg nekünk Isten, hogy
11 ti 111111dc1:ben kozosek lehessünk, s a te sérelmeidért, bárhon-
1101 1111w.11 L·k rs azok, adja Isten, hogy mi állhassunk h elyt fiainkkal
ll\(' ll'tn k.kcl. .. Most t~hát e t~vaszon, fivérünk, segíts meg, ha
' 1\ .1v 1111 sz_aba~ok leszunk, mI fogunk téged segíteni". II. Géza
11 '' ''"' '· l;:i;1szl::tvhoz ki.ildó tt üzenete azt mutatja, hogy orosz
173
rokonán esett sérelmet személyes sérelmének tekintette: „Atyám,
tiszteltetlek, hozzám küldöttél a halicsi fejedelem részéről történt
sérelem ügyében; én tehát itt készülődöm, te pedig ottan készü-
lődjél , ne engedjük azt mag unkon száradni."
21
Ugyancsak a X II. századi m agyar-orosz háborúságok adnak
esettanulmányt arra nézve, hogy milyen helyzet állt elő, ha hada-
kozás közben a „felkérő" m eghalt. A segítségért folyamodó orosz
fejedelem ezúttalJaroszláv volt, annak a Szvjatopolknak a fia, akit
Kálmán király 1099- ben haddal támogatott, de P cremislnél súlyos
vereséget szenvedett. A fejedelem közeli rokoni kapcso~atban
állott az Árpádokkal, mivel testvérét, Predszlávát 1104-ben Almos
herceg vette nőül. Jaroszláv az orosz belviszályok következtében
1118-ban Magyarországra menekült. Öt esztendővel később,
1123-ban magyar és lengyel segítséget élvezve tett kísérletet fej e-
delem sége visszafoglalására, s „nagyszámú seregében elbizakod-
va" hetvenkedett. Amint a volhíniai Vlagyimir megvívandó várát
vette szemügyre, s azt körüllovagolva hazafelé tartott, két lengyel
ko pjáikkal összeszurkálta. H alálhírére az őt támogató magyar_ok
és lengyelek „szétmentek, ki-ki a honába". A magyar krómka
lényegében az orosz forrással egyezően adja elő a történteket; az
orosz herceget B ezen néven nevezi. Eszerint II. István király
Bezen kérésére indított hadat Oroszországba, h ogy visszasegítsc
őt hercegségébe. „Odaérve először egy várat vett ostrom alá.
Történt egy kora hajnalon, az említett Bezen herceg a vár körül
j árt, hogy helyet k eressen az erősség megostromlására; az ostrom-
lottak azonban kitörtek a várból, hogy rajtaüssenek a magyaro-
kon. Miko r a herceg m.eglátta őket, rájuk támadt, azok emberü l
harcoltak, és halálra sebezték a herceget. Meghallotta a király,
hogy a herceg m eghalt, váltig meg haragudott, parancsot adott
mind a magyaroknak, ostromolják meg a várat, és ugyanaznap
kettő közül válasszanak: vagy elfoglalják az erősséget vagy meg-
halnak. A magyar főemberek tanácsot tartottak: »Mi okból és mi
célból haljunk meg? Ha elnyerj ük a hercegséget , kit tesz a királ y
közülünk herceggé? Határozzuk el tehát, hogy senki sem vívja a
várat, és mondjuk meg a királynak, hogy mindezt főembcrcirn: k
szándéka nélkül cselekszi.«" Az egyik magyar előkelő , Kozma a
tanácsban azzal fenyegetőzött a király előtt, hogy „ha ostromot
akarsz, ostro mold meg te m agad; mi azonban vissza térün k Ma-
gyarországba, és királyt választunk m agun knak". 22 f\ 1m:gbí:rú
halálával értelmetlenné vált maga a hadako:t:t\,
174
A magyar királyok természetesen nem csupán dinasztikus kap-
1,o]atok esetén nyújtottak segítséget más, idegen hatalmaknak,
l1.111em különbö ző rendű.:..rangú szövetségi és függőségi kötele-
trttségeiknek is hódító hadjáratban való részvétellel ,' abba való
IH·kapcsolódással tettek eleget. Már amikor I. István király serege
1t\zt vett II. Baszileiosz császár Bulgária alávetését célzó háborújá-
li.111, voltaképpen a bizánci uralkodóval kö tött szövetség követ-
krztében jelentek m eg magyar katonák a Balkánon. Milánó 1158.
1·vi ostromában azért harcoltak magyar egységek, m ert II. Géza
Vllrosra fűzte - politikai okokból - országa kapcsolatát a német-
11'1111ai császársággal. Nem egy esetben viszont éppen a pápa né-
111ctországi híveit, közvetve pedig m agát a pápát segítették ma-
1•,yarok külországi csatatereken, mint pl. 1203-ban vagy 1213-ban,
,1111 iko r III. Ince pápa jelöltjeit, a német ellenkirályokat támogat-
1.1k az Imre és II. András által k üldött hadak. A pápai érdekek
11dégítését szolgálta II. András részvétele az ötödik keresztes
li.1djáratban. IV. László nevezetes sikere 1278-ban a dürnkruti
1\, 1tamezőn annak volt következménye, h ogy szövetségesét,
1 l.1 bsburg Rudolfot segítette II. Otakár cseh király ellenében.
f\ tám adó hadjáratok egy további típusa volt a hódítás, (l terület-
' l'rzés, illetve a megtámadott ország elfoglalása és önálló állami
lt 1{·11ek felszámolása. Az Árpád-korban hódító célzatú magyar
lt.1djáratok olykor éppen a dinasztikus jellegű (a szövetségesek
111l'gsegítését szolgáló) háborúkból is kialakulhattak. Mindjárt a
l 1·gdső hódítások egyike, Horvátország j elentős részének 1091. évi
1 lf(ig lalása onnan indult ki, hogy Zvonimir király özvegye,
1 l ,(tszló magyar uralkodó testvére beavatkozásra kérte fel fivérét.
1 .hzló azonban nem elégedett meg az egyszerű segítségn yújtással,
l1,111cm kihasználva az anarchikus horvát viszonyokat, unokaöcs-
1'•l't, Álmost tette ott meg királynak, így biztosítva a magyar
111.dmat H o rvátországban. „Szlavóniát [Horvátországot] már
111.1,idnem egészen megszereztem" - írta László 1091-ben a Monte
t ,l\~inó-i apátnak, 23 j elezve ezzel azt, hogy a dinasztikus j elleggel,
1 kgyveres támogatás biztosítása célzatával indult hadjárat menet
1 11zbcn hódító katonai akcióvá változott. Hasonlóképpen vált
1r,y, felkérésre elindított halicsi hadjárat III. B éla király korában
1 t1ihb évtizeden át tartó orosz hódító háborúk előfutárává. Vla- '
1\ y1111 ír halicsi fejedelmet 1188-ban megfosztották tró nj ától, „aki 1
1wdr6bcn feleségével, két fiával és a kíséretével Magyarországra!
1111·11t a királyhoz, sok aranyat és ezüstöt vitt magával. .. A király
175
 fogadta Vlagyimirt, és egész seregével Halicsba indult ... A király vc'· g6n az eredeti magyar szállásterület déli határait m indenhol
bevonult Halicsba, de nem Vlagyimirt ültette trónra; ... fiát, Ami 11 l6pve bánságok sora jelezte a foglalások eredményeit: a dalmát-
rást tette [ott] fejedelemmé". 24 Ugyancsak eredetileg dinasztikm l1nrvát-szlavón, az ozorai, a boszniai, a sói, a macsói, a barancsi,
szempontok vitték II. András királyt az orosz hódításokba. Ami 1 k ucsói, majd a Duna másik oldalán a szörényi bánság alkotta e
kor 1205- ben rokona, Román h alicsi és vlagyimiri fejedelc111 1
11 l. Sokkal kev.esebb sikert m ondhatott magáénak a keleti irányú
, m eghalt, két kisgyermeket hagyott hátra, Danyilót és Vaszilkól 111.1gyar h ódítás. Itt előbb az oroszok és a kunok, utóbb a tatárok
A magyar királyt a lengyel Leszek figyelmeztette az árvák irán11 tl lt.ík útját a Kárpátoktól keletre terjeszkedni kívánó és e téren
kötelességre: Román a „barátod volt, s megesküdtetek egymá' • ,,1k időleges eredményeket felmutatni tudó magyar államhata-
nak, hogy egyikőtök elhunytával a hátramaradt családot védel l1111111ak. Az ország katonai erőinek - részint az ellenség határoktól
mezni fogjátok. Most ezeket [Román fiait] megtámadták és elűl' \ .1h'i, többnyire sikeres távoltartásának, ré_szint a fegyveres hódítá-
ték. Menjünk tehát, és visszafoglalva atyai örökségüket, adjuk ' 1k nak - nagy szerepük volt abban, hogy az Árpád-kori Magyar-
vissza nekik". 25 András király hadat vezetett Halicsba, ám ekkrn 111 wág 400 év alatt szinte minden időszakban a térség' (Közép-
m ég megelégedett azzal, hogy saját uralkodói címébe felvegye .1 i 11 rúpa) j e.!entős, olykor meghatározó fontoss_ágú hatalmának
H alics és Lodoméria (a volhíniai Vlagyimir) királya titulmt ~t.1111ított.
Utóbb azonban már valamelyik m agyarországi főember, illctvt
hol egyik, hol másik fia H alics élére helyezésével ragaszkodott .1
közvetlen magyar uralom érvén yesítéséhez az orosz fejedelems(•p
területén. Más esetben (pl. Bosznia , illetve további déli tcrület<:k .
Szerbia, Bulgária vagy Kunország részei esetében) vallási szc111
pontok fedték el az egyébként leplezetlen hódító szándékot: .11
eretnekek elleni harc, illetve a latin rítusú kereszténység terjeszt(•,1
a szakadárok vagy pogányok lakta területen.
A X. századi magyarok elsősorban nyugati irányban tágított.ü
ki Kárpát- medencei szállásterületüket. Ennek nyugati határ~ .1.
Enns folyónál húzódott, s északnyugati iránypan fennhatóság.1
alatt tartotta a törzsszövetség Morvaország területét. A porty:i:11 1

hadjáratok 955-ben történt lezárulta nyugat felé kezdete volt •'

magyar szállásterület határa visszább húzódásának, amely az c1
redfordulón állandósult, s hosszú időn át nagyjából változath1111I
megmaradt. A keresztény királyság megteremtését követően 1
hódítások földrajzi irányában alapvető változás állott be. ~ i v1 1
nyugat, északnyugat felől Magyarországnak tartósan védelc1111 1
kellett-be rendezkednie, déli és keleti irányban nyílott lehctős(·g 1
határok kiterj esztésére. Az Árpád-kor bízvást legjelentősebb hód1
tására a X I- XII. század fordulój án, 1. Laszíoés Kálmán kirá l yn~
alatt került sor. Ekkor jutott magyar fennhat"óság alá Horv(11 111
szág, valamint Dalmácia egy része. A déli határok m entén fokcw ,1
tosan sikerült Magyarországnak Bosznia, Szerbia, Bizánc, H11lg.1
ria, Kunország és az alakuló román kenézségck és vaj das:'1H11I
ellenében terü leti nycrcséghcz jutnia. fv1 indcncsl'trt: a X III. sl' :i1111l

17.6
 2. FEJ EZET
A HADAKOZÁSOK
RÉSZTVEVŐI
Jelentős változások mentek végbe az Arpád-kor 400 éve alatt'
hadakozók körét illetően . Miként a hadj áratok típusainál, úgy ('
tekintetben is a tárgyalt időszak alapvető cezúráj a a X - X I. század
fordulój a körüli évtizedekben , az állam alapítás korában húzód ik.
Ugyanakkor e választóvonal sokkal kevésbé m arkáns, mint 11
háborúk válfajai esetében . Ejtsünk előbb szót a X . századi kalan·
dozó hadj áratok résztvevőiről! Két nézet nyert az elmúlt évtize
dek ben m egfogalmazást a magyar szakirodalomban ezzel kapcsa
latban. Az egyik szerint a magyar k alandozások „pásztornép rab·
lóhadjáratai" voltak. Ugyanis- vallja ez az elmélet-Levédia tága'
terei után a pásztortársadalom szám ára a sokkal szűkebb Kárpát·
medence nem biztosított rendes megélhetést. „A magyar népct
ebb ől a válságból a termelőerők kifejlesztése: az áttérés az eké'
földművelés termelőmódjára, vagy legalább a földművelés lényc
ges kiterj esztése vezethette volna ki. De a pásztorember, aki m eg·
szokta a külterj es állatten yésztés könnyű munkáj át, nem tér át ,1
földművelés nehéz m unkájára, míg más lehetőség kínálkozik
Azok tehát , akik a hagyományos munkakörb ől kiszorultak, ma
gával a termelőmunkával is felhagytak és a fegyverforgatásban
kerestek m egélhetést. .. E rablóháborúk oka az a válság volt,
amely a kialakuló osztálytársadalomban a pásztoréletről a földmű
vel ő életmódra való áttérést kíséri. " 26 Ennek a feltevésnek alapv(;
tően ellentmond az a körülmény, hogy a kalandozások nem .1
honfoglalással kezdő.(iitek, nem lehet tehát e rablóháborúk külö n
leges okát a legelőterü let összeszűkülésével, a megélhetés lehctct
len né válásával magyarázni. A magyarok legalábbis a 830-as évd.
óta folytattak portyákat, azaz már akko r bla11do:tt.1k, a111ik111
tágas tér állt Levédiában , il letve Htclkiizht·11 1T11d vlkt·:tl•, ii k11
178
A másik nézet szerint „a félnomád állattartó és földművelő
kiiznép nem azonos a harcosok rétegével; a kalandozók hada a
ltícmberek katonai kíséretéből , a nagyob b állatvagyonnal, legelő­
vel és szállással rendelkező »bőség« ifjaiból és a katonai segédné-
pL' k ből állt össze" . Ennek megfelelően tört pálcát ez az elmélet az
1111ént ismertetett feltevés felett: „E hadjáratok kiváltó okai felett
'11k meddő vita folyt. Igazi megértésük fő akadálya az volt, hogy
lq;többen az egész magyar nép életmegnyilvánulását látták ben-
11iik, s nem szám oltak vele, hogy a középréteg, elsősorban a
l1icmberek kísérete vett részt benne . .. Vitatható a hadseregnek
kizárólagosan a magyar etnikumhoz való kapcsolása . . . A kalan-
dozó lovasság felülállt a köznépi társadalmon és bizonyos fokig
111,1ga is nemzetek feletti volt . .. Bizonyos, hogy a magyar hadban
wk:ntékeny részben m agyar nyelvűek harcoltak, soraik azonban
11cm az állataikat vesztett közrendűekből töltődtek fel. A sztyep-
prn az elszegényedett földönfutóból többnyire szolga lett a va-
gyonos gazdaságában , s jó, ha ura kísérő katonái közé fogadta .
< \ ak a vagyonos rendelkezett fölös számú lóval és fegyverrel, ami
.1hadba von ulást lehetővé tette, és szolgákkal, akik o tthon d olgoz-
l.1k helyette, amíg ő hosszú h adjáratban vett részt. " 27 Ennek az
1·lt11életnek az egyetemes történelem tan ulságai mondanak ellent.
/\z állam kialakulását megelőző időkből - s a magyar kalandozá-
•.11k ebbe a korszakba esnek - nem ism erünk olyan társadalmat,
.1111clyben egy, magát katonai akciókra szakosított, a köznéptől
tl'ij csen elkülönült fegyveres csoport (a „harcos középréteg'', a
l1~c mberek katonai kísérete) létezett volna. U gyanis éppen az
tii.mi teremti meg a kibékíthetetlen ellentétek féken tartására
l11 v ~tott erőszakapparátust. Éppen az á}lam lesz az a hatalom,
.1111dy kitelj esíti a társ_a dalom ellentétes érdekű o~ztályokra szaka-
' l.í ~ának régóta megindult és bizonyos szintig előrehaladt folya-
111.1tá t, s hozza létre azt a 1'_.özhatalm at, „amely már nem esik
k1izvetlenül egybe az önmagát fegyveres hatalomként megszerve-
111 nl:pességgel. Ez a külön közhatalom azért SL;iikséges, mert a
11t'·pcsség ö ntevéken y fegyveres szervezete az oszt'ályokra sz~kaaás
' 11 .1 lehetetlenné vált". 28
llt most nem részletezhető európai analógiák m utatják, hogy
.11 .'tllam alapítását megelőző kalandozó akciókban- amelyek nem
' •111 pfo a m agyar társadalom életében jelentettek fontos fejlődési
v .1kaszt - a fegyveres néptö.megek, független szabadok harcoltak,
\ .1g yis é ppen nem korlátozható a hadakozók köre az ekkor még
171)

határozott körvonalakkal ki sem alakult nagyúri kíséret tagj aira.
Legjobban ezt a magyar portyázáso kkal egyidejű viking (nor-
mann, varég) kalandozások példája mutatja. Neves dán szakí~ó
arra mutatott rá, hogy a viking társadalom a kalandozások kora-
ban három részre tagozódott. A társadalmi piramis élén a király
(aki első volt az egyenlők között), valamint a jarlok, a nagy
földbirtokkal rendelkező nemzetségi előkelők (hely tartók) álltak,
akik körül immár kíséret kezdett kialakulni. A m ásodik társadalmi
csoportot, „a viking népek m agvát a paraszti rend tagjai, a szabad
kisbirtokosok alkották". Egy óizlandi költemén y szerint a paraszt
fiainak Szabad, H arcos, Bátor, Vállas neveket adott, s csak a
névsor alján bukkannak fel a termelő gazdaságra utaló Kovács,
Gazda, Telepes nevek. A király hatalmát is korlátozó népgyűlése­
k en „a szabad, fegyverforgatásra képes férfiak tanácskoztak" . Az
előkelők valamint a köznépbe tartozók teljes szab adságot élvez-
tek. VikÍng kalandozók a X. század végén a frankok hírnökeinek
arra a kérdésére, hogy „Mi a neve uratoknak?", ekként válaszol-
tak: „Nincs urunk, mindnyájan egyenlők vagyunk." A társada-
lom harmadik rétegét alkotó skandináv szolgáknak nem volt
szabadságuk, alig különböztek a vagyontárgynak számító ókori
rabszolgától. 29 . . , .
Ismert svéd író úgy foglalt állást, h o gy a v1kmgek portyamak
a paraszt volt a résztvevőj e . A vikingek otthonában, a tanyán
„szerelkeztek fel a portyákra ... J avarészt fiatal emberek voltak, a
nemzetség létszám feletti sarjai, akik n em ö rökölhették a tanyát,
de akik j og szerinti örökségüknek és prédájuknak tekintették a
tenger en túli országokat .. . D e legtöbbször hozzáértő , tapasztah
vezetőként a sok hadjáratban megedződött családfő maga is útra
kelt. A paraszt és fiai tavasszal hagy ták el a tanyát, és ésszel tértek
vissza - amennyiben visszatértek. A nyári félév~en vol:ak_ tá~?I,
a vetés, a betakarítás, a tulajdonképpeni tanyai munkak 1deje11.
A férfiak az évnek abban a r észéb en hiányoztak a tanyáról, amiko1·
a legnagyobb szükség volt a munkaerőre . .. Ki látta el a vikingek
birtokait, míg ők messze távol más népeket pusztítottak tűzzc l­
vassal? A z otthon hagyottak, akiknek a munka egész terhét ma·
gukra kellett venniük: az öregek, a nők, a gyermekek és a ~a~szo l ­
gák". 30 N eves francia történész úgy foglalt állást, hogy a v1k111gck
- a magyarokhoz hasonlóan - rabszolgák at, kin cseket szereztek
kalandozó hadjárataik során, ám a magyarokb l s1c mhcn a skatJ·
dinávok földek et is k erestek, aho l egyes v iking rtiniikiik ll'gyvcn:
180
'•t:ikkel együtt megtelepedhettek. A harcosok paraszti eredete a
normannok által gyarmatosított területeken telj esen nyilv ánvaló,
.1111 int erre az idézett dán tö rténész figyelmeztetett. A ngliáb an ,
k li lönösen a Danelag területén belül (azaz a dán törvén y alatt álló
vidékeken) „a paraszti közösségből származó gyarmatosítók fo-
1yamatos jelenléte jól megkülönböztethető nyomokat hagy ott
111aga után ... A D anelagon b elül fennálló k özösségek tartóoszlopa
.1 szegény , de szabad ember volt„. A dán parasztok jelenléte
világosan tükröző dik H ódító Vilmos »Domesday Book«-jában ...
A Danelag dán hely nevei megőrizték az o tt letelepedett dán
p.1raszti népesség emlékét ... A dán viking karddal a kezéb en
n kczett Angliába, d e azért ment, h ogy ott maradjon, megfogja
.11 eke szarvát, és megművelje a földet". Ismert szovjet tudós
~1.c r.int a viking társadalo m m ég nem alakult át osztályelv szerint,
dr már n em volt szociálisan tagolatlan sem. H áború idején a vezér
1 ('ndkívüli h atalommal r endelkezett, n épfelkelés élén állt, amely
"' összes katonak ép es szabad férfit magában foglalta. A v iking
ll.1djára tokbanjelentős skandináv tömegek vettek részt különböző
1:i rsadalmi rétegekből: a főnemesek, a köröttük kialakult k ísér et
1.11zj ai, valamint a szabad emb er ek közül. A kalandvágy, új, termé-
kc•11 ycbb földet nyújtó hadjáratok reménye a szabadok jelentős
1c'· lcgeit hozta m ozgásba, és vitte nemritkán családostul tengerre.
A katonai támadás, a kalózkodás, a b ék és k eresk edés és a „gyarma-
11 •\Ítás" elválaszthatatlanul egy befonódtak, s mindezek tömegbá-
m:1t a szabad elemek alkották.31
N incsenek az írott kú tfőkben pontosan értelmezhető utalások
,, 111agyar kalandozó hadjáratok résztvevőiről, ezért kellett segítsé-
11 11 1 hívnunk a viking p orty ázókra vonatkozó m egállapításokat.
vikingek - meg m ás n épek (germánok, szlávok stb.) itt nem
1 1·w ktczhető - példája kevés k étséget hagy abban a tekintetben,
l11lgy a magyar k alandozások részesei aligha egyetlen, szűk körű
(t ' egyébk ént is alakulóban levő) társad almi csoport, a fej edelmi
k t\l'l'Ct, a „harcos középréteg" képviselői voltak, h anem a hadak
~1 11 , 1iban a tehetősek, az előkelők mellett a m indinkább fegyver-
l• ll g:itóvá váló és az úri kíséretekbe u tat találó elemek éppen úgy
1111•gf:il i lhatók, m int a társadalom tömegeit és gerincét alkotó
~ 1. 1h. 1 dok, a köznép tagjai. Nem mondanak ennek ellent a sírokból
1lt1k1:rlilt p énzek sem. Miv el a kalandozó h adjáratokból egyetlen
11 .111 y- vagy ezüst tárgy, illetve ékszer sem ismeretes (ezeket bi-
1111u1 ya l bcoJvasztották ), „a pén zek a kalandozások egyetlen, köz-
181
vetett tárgyi emlékei". A nyugati pénzeknek a portyázásokkal
való kapcsolatát az jelzi, hogy legtöbbjük a Dunántúlról került
elő , s többségüket 1. Berengár és Provence-i Hugó itáliai veretű
dénárjai alkotj ák. Ezek „nagyrészt olyan, sejthetőleg katonáskodó
férfiak sírjából ismertek, akik semmiképpen sem lehettek közren-
dűek". 32 Ebből a megfigyelésből azonban nem szabad arra követ-
keztetni, hogy a magyar kalandozások résztvevői kizárólagosan
egy katonáskodó réteg, a kíséret tagjai voltak. A pénzekhez
ugyanis nemcsak külországi hadakozás során az ott vitézkedők
juthattak hozzá. Pénzek nem kis részben a béke megváltásából
származtak, s van későbbi adatunk arra, hogy szétosztásuk a
hadjáratot követően magyar szállásterületen történt. Ráadásul
bizonyosra vehető, hogy a tehetősebb egyszersmind nagyobb
részt kapott a pénzből. 33 A bizánci pénzekkel kapcsolatban egy
frissen megjelent összefoglalás szerzőj e arra a következtetésre ju-
tott, hogy „mind a déli irányú portyázások, mind a törzsi vezetők
megkeresztelésénél kap ott ajándékok, m ind az egyre élénkebb
kereskedelmi tevéken ység hozzájárulhattak a bizánci pénzek elter-
jedéséhez a X. századi Magyarországon". 34
Ha tehát nem is tehetjük magunkévá azt a nézetet, hogy a
magyar kalandozó hadj áratok nélkülözték a fegyveres szabadok
tömegeit, bizonyos, hogy ezek az akciók nagy szerepet játszottak
a katonai kíséret kialakulásában, vagy!Sannak az elnyomó appará-
tusnak a megszületésében·, a mely mindjobban elvilik „az ~liimagát
fegyveres hatalomkén t megszervező népesség"-től, s lassan „a
népesség öntevékeny fegyveres szervezete" helyébe lép. Ezzel
azonban nem egyszerűen csak változás következett b e a fegyver-
forgató elem társadalmi összetételében, hanem ez a szociális váltá'
a társ~o_mban vé_gbement alapos átrendeződésre, az ~kiala­
kulasára utal. Míg „az önmagát fegyveres hatalomként megszer-
vező- népesség" megpróbált az egész társadalom érdekvédelmi é'
katonai szervezete lenni, addig a főnökök körül kialakult fegyvc:
res kíséret immár bevallottan a társadalom egy szűk körének ; a:t
előkelőKrie'k az érdekeit védte - éppen a minap még szintén
fegyveres szabadok ellenében. Mindezen váltás, változás azonb:111
nem egyik napról a másikra ment végbe, hanem hosszas, évszáza
dos fejlődési folyamat eredménye volt. Ezért igaz az a megállapí
tás, hogy a hadakozások rés ztvevői vonatkozásában sokkal kevé'
bé markáns a határvonal a X - X I. század fordulój :i körü li évti :tc
dekben , mint a háborúk válfajai, a hadj áratok típ11, ,1i esetében.
182
Kik hadakoztak a X. század végén és a XI. század elején,
1. Ist~án idejé!l, amely egyszersmind Koppány, Gyula és Ajtony
kora is volt? Erthető, ha a források - gyér számban - elsősorban
f\tván katonáskodó elemeire vonatkozóan őriztek meg adatokat.
lli zonyos, hogy seregének legértékesebb részét német lovagok
.ilkották, akik n:i.ár Géza fejedelem alatt - legnagyobb valószínű­
,t;g szerint István feleségével, a b:ior:J~izellá:\~aL együtt - jöttek be
.1z országba. A magyar krónika Géza fejedelem korára nézve
1·1111íti meg, hogy a Heunburg grófok közül való Volfger (Wol-
ln) és H edrik (Heinrich) 300 páncélos vitézzel érkeztek ide. A ne-
vezett német előkel ők valójában II. Géza alatt, a X II. század
küzepén kerültek magyar földre; ráadásul oly m agasan állapította
111 cg a krónikaíró a kíséretüket alkotó páncélos lovagok számát,
hogy azt egy későbbi magyar szerző 40-ben j elölte meg,35 ami
1{·11 ylegesen közelebb állhatott a valósághoz. Vannak azonban
vitán felül álló, kétségtelen hitelű történ eti adatok, amelyek iga-
10lják, hogy nem kevesen jöttek a X. század végén német terület-
' tii Magyarországra. A Koppány elleni hadjáratban nagy szerepet
1.itszó Hontról és Paznanról X III. század végi magyar forrás je-
1•,yczte fel, hogy „Svábföldről származó édestestvérek, bátor lova-
1•,ll k (vitézek, milites)" voltak, akik „vitézeikkel együú (cum suis
111ilitibus) Magyarországon át a tengeren túlra akartak menni,
1.1rándoklatot téve", de itt maradtak.36 A forrás tudósítása szerint
11·hát Hont és Paznan nem lovagi kíséret nélkül érkezett Magyar-
111~zágra. Vecelin, a Koppány elleni had vezére, Bajorországból
111tt, Herman nemzetségéről pedig azt j egyezte fel a magyar
1 1únika, hogy Gizella királynéval érkezett, tagjai nürnbergi sza-
l 1.1d emberek voltak, örökségüket tekintve szegények. 37 Minden
v. ilúszínűség szerint őket szintén fegyveres katonaság kísérte el
M.1gyarországra. István hadseregében a külföldről ide származott
l11vagok j elentették a páncélos lovasságot, a Németországból ·be-
1111 Lek kiemel1<eaő képviselői - legalábbis a Koppány elleni hadjá-
1.11 t:inúsága alapján - Istxán hadának vezetői lettek. A király
M'1l'gében a ném et lovagok - már csak korlátozott szám uknál
11 11; va is - elsősorban az elit haderőt képvi~lték , voltaképpen
11' ' ő rségét képezték. A m agyar krónika szerint a Koppány elleni
11.d l orÚ előtt H ontot és Paznant az ifjú uralkodó, István „testi
11 1~{·gének őrizetére" rendelték, s ezen valóban a testőrséget kell
111rniink. István „az egész sereg fej edelmévé és vezérévé német
'1,11 11 1.1zású vendégét, Vecclint tette m eg" .38
183
 Istvánnak gondoskodnia kellett állandó katonaságról, amely
megf~lelő nagyságrendben bármikor rendelkezésére állt. Ezt a céh
szolgálta a várszervezet kialakítása. Ma még nagyon sok a kérdőjel
a magyarországi vár-, illetve az ezzel szorosan összefüggő vármc-
gycszervezet eredete, korai felépítése körül, de az világos: István
olyan szervezetet teremtett meg, amely egyszerre szolgált az igaz-
gatás, illetve a katonaállítás eszközéül. A vár elöljárói, az. ispánok
( comites), egyszerre voltak a yárhoz kapcsolt terület polgári és hadi
vezetői . Az első várakkal ( civítates), amelyek vármegyék ( comíta
tus) központjai voltak , I. István okleveleiben találkozunk (így
előfordul Alba =Fehérvár , Veszprém, Kolon és Visegrád vára,
valamint megyéj e). 39 István királynak 1001 körül keletkezett
I. törvénykönyvében már - egy, tárgyunk szempontjából semle-
ges cikkelyben - találkozunk a várnéppel (cívis) . Eszerint „hn
valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy vala
kit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, é\
adják a várnépnek elfogyasztásra". 4 0 Ez azt j elenti, hogy immár
az ezredfordulón létezett olyan várszervezet, egyelőre természete
sen csak a Kárpát-medence kisebbik, Ist.vánnak engedelmeskedő
részén, amelynek keretében alávetett népesség szolgált a király·
nak. Ezt az alávetett népességet nevezi a törvény várnépnek,
amelynek egyik fő feladata - későkib_i idő~zak táiiliságtétele alapjá11
- a katonás1codás volt. A várnépi állapot függést, kötöttség<.1t
jelentett az uralkodó, illetve annak helyi képv!;elője,- az ispá11
irányában. Ennélfogva a várnép nem te~inthető függetJenjogálln•
súnak, mégha e társadalmi csoportot alkotó egyes tagok elődei .1
X. század folyamán esetleg szabadok is voltak. Mindenesetre azok ,
akik a várnépbe kerültek, lesüllyedtek, alávetett népelemmé vál
tak, ugyanakkor más részüknek felmenői már a X . században se111
számítottak szabadnak . A várszervezet, illetve az ahhoz kapcsol!
várnépszervezet megjelenése az államszervezés eredm~nyeit, ,1
szabadok lesüllyesztésében elért sikereket j elzi. Az lstván-k0t 1
haderő zömét, valamint a feudális alapra helyeződött (_bár_a fc11 t1
időszakban még írott adatokkal nem igazolhat6)- h;;:-t árvédelc111
oroszlánrészét a várhoz kapcsolt, nem szabad jogállású népelenwk
(cives) alkották.
·Szólnunk kell azokról a várakról, amelyek legalább két vag y
inkább két és fél évszázadon át az országban szabálytalan területi
elosztásban, szétszórva, mintegy szem élytelenül testesítették mt•g
a (helyi-regionális) államhatalmat, lévén az alá v1:t<.:rtck a várh m ,
184
11 ispánhoz s csak ezen az áttételen keresztül a király érdekében
v olgálatra rendelt elemek. Ezek az ispánsági várak - kivétel
111'- lkül - földvárak voltak; építésük kezdete a X. század közepére,
d1· még inkább a század második felére tehető . A magyarok
\ .í répítése belső fejlődés eredménye, összefügg az államalapítással.
l•ppcn ezért „az adott fejlettségnek és szükséglétrieK: megfeiélően
1 111agyarok azonnal az állam védelmét szolgáló stratégiai fekvésű
1 '• viszonylag nem nagyméretű várakat kezdik építeni ... Ezért
IH' lll találjuk a magyarságnál a várépítészetnek máshol jellemző
11,ő fokozatait: a nagy népvárakat, ami egyes szomszédos, régcb-
111'11 letelepedett népeknél a VIII- IX . században olyannyira általá-
11os". 4 1 Az ispánsági (föld-) várak az új típusú,jobbára kőből épült
11íísségek elkészültéig ," általában a X III. század első évtizedéig, a
111:i1járásig - helyenként, átalakított formában, még azon túl is -
11 igazgatási feladatok mellett katonai-hadi funkciókkal rendel-
l 1·1.tek. Az eddigi ásatások alapján képet lehet rajzolni az ispánsági
\<,1rak védelemben j átszott szerepéről. A néhány méter m agas
•. 111rok megakadályozták a vár lovasrohammal való elfoglalását.
1 1cn építményeket természetes vizek (folyók, patakok) vagy
111l·sterségesen létesített vizesárkok vették körül. A sánc tetején
j.11 ószintet képeztek ki, külső peremén gerendák voltak, amelyek
111t'ilvédet alkottak. A vár sarkain figyelőtornyÖK. á11fiattak:· Ezek
1 l()ldből .Kész ült erősségek rif!fgiu~ok, menedékhelyek voltak,
v1·,zély, idegen támadás esetén a várkörzet népességének befoga-
d.":1 ra szolgáltak, ám békés időszakban a mindennapi élet a sánco-
1 n 11 kívül bonyolódott le. Az ispánsági várak területén semmiféle
1 pílmény nem készült. A sáncokon kívül, azok közvetlen közelé-
lw11 helyezkedett el az ispán lakhelye, itt álltak a tárházak , a
l111 rtön, valamint az istálló - ahová a kóbor jószágot gyűjtötték
• t\\~C - s amelyet írott forrás, az egyik Lászl ó- kori törvénycikk
ll<'lycz a „váraljába" (in suburbio) . Kevéssel odébb volt a templom,
\.ti .tin int az esperes háza. E vármelléki templomot csak az esperes
1\ .1z ispán, valamint kíséretük használta; köréje csak ritkán temet-
i t'IU:;k. Szintén a váralj án (a suburbiumban) feküdt a vár - az ispán
42
1 '• kísérete - kiszolgálására hivatott szolgálónépek települése.
f\ v (i rnép tehát nem tartózkodott állandóan a földvár sáncain
lwlt 'il ; településeik vagy a váralj án, vagy pedig a v:ártóffáv9labb
11-k tidtck, s csak háborús veszély idején kell~t a 2ár~sietnie.
ll1 11>11yosan voltak 'Oiyan vái-népbeliek, akik egyáltalán nem hada-
l 1111.1k, hanem békés termelő tevékenységet végeztek. Ennélfog-
185
va a vár!]-éJ2 tö~_é!lek szolgálatai sem csupán hadi természetfü1k
voltak, hanem különféle munka.- és termékj áradékra terj edtek k1
A várn~p·-rstván ICorában - s nyilván m ég egy-két évszázadd.tl
később is - elsősorban könnyűfegyverzetben harcolt. 43
István korá'nak több forrásában találkozunk a latinul míles nevt l
viselő társadalmi csoporttal. Maga a miles szó -- harcost, katon.ít
jelent, ez esetben tehát az elnevezés utal viselőinek k atonáskod11
voltára. Az István uralkodásának elején és végén alkotott törvt
nyek összesen 12 alkalommal tesznek említést milesről (illet\ 1
hospesről) . A miles István korának társadalmi csoportjaként tűm ~
el~nk . A feleséggyilkosokra m ért büntetés;-;-törvény társadalmi
egységenként rótta ki. Az ispán (comes) ilyen esetben 50, a mi/1
vagy gazdagabb ember (vír ubertatis) 10, a népből való (v ulgari •)
pedig 5 tinó fizetésére volt k ényszerítve. A leányrabló miles JO
a hasonló bűnt elkövető szegény és népből való (pauper, vulgamJ
5 tinó kártérítéssel tartozott. H asonló összegek szerepelnek a ház.1
kat megtámadó miles és népből való ember (vulgaris) büntetéM
ként. Ezek a cikkelyek a miles helyét a tisztséget viselő, szám ottcvn
gazdagsággal rendelkező ispán, valamint a meglehetősen szegén\
szabad között j elölik ki, úgy azonban , hogy a büntetés mértl·k1
alapján sokkal közelebb állott az utóbbihoz (annak 5 tin ós büntt
téséhez), semmint az ispánhoz (annak 50 tinós büntetéséhcz)
Változatos kép rajzolódik ki abban a vonatkozásban, hogy .1
vitathatatlanul személyében szabad míles kinek az uralma, fennb.1
tósága alatt állt. S~ab adságát egyebek között az mutatja, hogy .1.
ispánnal egyetemben a miles szám ára is tiltva volt szabad emhu
szolgaságba -haJtása. Van olyan cikkely, am ely a szolgával e~\
sorban , a királyi méltóság tartozékaként említi őket, vagyis "'
ilyen milesek az uralkodó fennhatósága alatt álltak. A cikkel yt·~
túlnyomó többsége azonban az ispán alkalmazottaként szerepelt(
ti a milest. M ár idéztük a törvény am a helyét~ amely szerint, li,1
az ispán valakinek az elveszejtésére és javai feldúlására „m·111
személyesen m egy el, hanem mileseit küldi", úgy az ispánt 1()()
tinó büntetés illette. Még nyilvánvalóbban mutatja a miles függt
sét az ispántól az a cikkely, am ely szerint ha „valaki a milesek kö:11 il
az ő ispánja által igazságosan h ozott ítéletet megvetve a kirá lyl1111
fellebbez azért, hogy ispánját igazságtalannak tüntesse fe l, 1!l
arany pensát fizessen az ispánj ának" . Ugyanakkor a törvény ,,,
ispánt is tiltotta attól, hogy „valam ilyen ürüggyel egy 111 i/c.1111I
valamit" elvegyen . Egyházi fenyítéket (kiátko:t:'l\t) rútt k i a ti11
186
1•11y a vétkesre abban az esetben, „ha a szolga urát, ha a miles
1,p.í nját megöli" .
Nem tekinthető véletlennek , hogy az István- törvények a milest
1 l•,cisorban az isp án kötelékébe tartozó, szabad jogállapotú:-ae...
lllf( µ;Ő társadalmi helyzetű emberként ábrázolják . Ez telj esen össz-
h 11 1 g banvar1~n<irály pontüsanezt megvalósítani hivatott célkitű-
1\~ vcl, amelyet az egyik cikkely nagyon világosan fogalmazott
1111·g: „Akarjuk, h ogy mindegyik úrnak legyen m eg a m aga
1111/i·se, és senki se beszélje rá valamelyik milest, hogy régi urát
, ll 1.1gyja és hozzá j öjjön, ebből ugyanis civakodás veszi kezdetét."
l 1.1\onló uralkodói szándék hatotta át a külf~ljött vendég
l 1 gy telepes (hospes) vonatkozásában is á' tőrvényt: „H a valaki
111,1b rattal hospest fogad be, és ennek eltartásáról tisztességesen
l" 111doskodik, a hospes, ameddig a m egegyezésnek megfelelő el-
1 11t,'1sban részesül, ne hagyj a el eltartóját, és_ ne vigye más"ltalakl.hez
11 ő szolgálatát." E hospesben éppen olxan , ~9rban_kato~i
' ' dgálatot teljesítő szabad embert láth atunk, mint. a mí/~sben. Szó
, 11k a törvényoen - -az úr konkrét m egnevezése nélkül - valakinek
1111i/cséről vagy szolgájáról, akik elszöktek uruktól. A miles sajátos
l ll\,1dalmi helyzetére m utat, hogy hol az ispánokkal, hol a szol-
i' 1h.kal említik együtt a cikkelyek (bár szolgai állapotának feltéte-
le 1(·~é re nincs elegendo alap); udvarral és házzal, azaz önálló gaz-
il ".'1ggal rendelkezett, ugyanakkor - a törvény szándéka szerint
worosan kapcsolódo tt urához. T ársadalmi vonatkozásban az
1.1v:i11-kori mi/esnek - a törvén yek tükrében - legfőbb sajátossága,
1111 1„y akár a király hatalma alatt állott, ispánhoz vagy magánbirto-
1 "'hoz szegődött, ak ár önálló volt, egyaránt szabadnak minősült,
l 111„gő viszonyát nem a szolgaember j ogfosztottsága és nincstelen-
' l'.l' jellemezte. A miles ura fegyveres kíséretét képezte, ugyanak-
l 111 .1z önálló, úrhoz nem állt miles is fegyverfo rgató elem volt,
111 111 az bizonyít: a dekrétum szerint az egyik miles megtámadja
1 1 1 1 .'1 ~ i k udvarát és házát. Az István-törvények azt a látszat ot
llf'.· il lj (i k , mintha már alig lenne önálló miles, mintha m ár a döntő
111hh,L·gük valamely úr szolgálatába szegődö tt volna. Bizonyosra
, IH' l Ő , ez csak a törvényalkotó István király j ám bor óhaj a volt,
1 111 .1gya r társadalom számára egyelőre még utópiának szám ított,
11111•. y a 111 iles fü ggő viszonyba kényszerítésével hfrbéri piramis
ti 1k1iljo11 ki Magyarországon . Éppen annak a királyi akaratnak a
1ti 11kkl'I yezésc, hogy mindegyik úrnak legyen meg a maga mílese,
11 111, ez nem a realitás, hanem a törvény által elérendő cél volt.
187
Ez pedig arra mutat: még mindig nem vagyunk az úri .kíséret1li
kialakulásának végénél; ellenkezőleg, éppen csak elindult és bi111
nyára kezdeti sikereket ért el a milesek úrhoz állásának, hűb( 11
függésbe kerülésének folyamata . A~ek döntő többség~ 111111
független, önálló szabad ember lehetett. Közülük, illetve elődl'I~
közül szám osan m ár akár a X. századi kalandozó hadjáratok sor.111
akár az arra következő évtizedekben úri kíséretekbe kerülhettd„
de m ég számosabban, függetlenségüket megőrizve, kizáróla~ 1
király hatalma alatt állottak, hadi szolgálataikra is csupán az ur .il
kodó tarthato tt igényt. 4 4
Jól tükrözi ezt István korának másik becses emléke, a király11.1~
fiához, Imréhez intézett Intelmei. Eszerint „az uralom negyedi~
dísze [a katolikus hit, az egyházi rend és a főpapok után 1 1
főemberek, ispánok, milesek hűsége, erőssége, serénysége, sZÍVl
sége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltal111.1
zói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fü1111
atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságh,1
senkit se nevezz szolgának. K.atonáskodj anak neked, ne szolg:l lJ 1
nak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, bék1
sen , alázatosan, szelíden. . . Ha békeszerető leszel, királynak 1
király fiának mondanak, és minden miles szeretni fog; ha haragg.il
gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és f11
emberek fölött, a milesek ereje bizonnyal homályba borítj .1 1
királyi m éltóságot, és másokra száll királyságod". A hospeseh1
egyebek között - azért ajánlotta István fia figyelmébe, mt 11
„különb-különb példát és fegyvert hoznak m agukkal, s mincl1
az országot díszíti, az udvar fényét emeli" . 45 Hogy mily mértN
ben rendelkezett István a tőle (és csak tőle) függő szabadok fcll\11
az mutatja, hogy az általa alapított pécsváradi apátságot megad•,
mányozta „200 szabad milesszel, akiket - szól a király nevében ,,
oklevél - olyan katonai szolgálattal terheltünk, hogy ha törtéiw11
sen bármely vidéken lázadás törne ki, a monostor őrizetére frp,\
veresen jöjjenek". 4 6
Az István-kori miles saját szabad jogállapota folytán rendclkc
zett fegyverrel, amellyel a király hívására, illetve ura érdckéht 11
hadba vonult. Persze, miles, vagyis fegyveres szabad nem csup.111
István fennhatósága alatt volt, hanem más urak , ezek sor(ih,111
mindazon törzsi vezetők uralma alatt is, akikkel a királynak frv, \
veresen k ellett m egvívnia. Közülük Ajtonyról tudjuk írott fo1 1,1
ból, hogy azért nem adott Istvánnak semm iben sem tisztclt-111
188
1111 11 „bízott mileseinek és nem es embereinek sokaságában, akik
1 11 11 uralkodo tt hatalma teljében ". Ajtony „fegyvereseinek soka-
11• 1v.d túltett másokon" . 47 Hasonló lehetett a helyzet Gyula,
11 1(·~a többi törzsi előkelő területén is. A fegyverforgató szabad
l1111 cttc a fő katonai erőt nem q upán István , hanem mindazok
11 1.t'·hcn, akik éppen vele szemben hadakoztak és alulmaradtak.
1
1 • 1 .1 szabadok kétséget kizáróan könnyűfegyverzetű lovasok
1l1.1k, akik a legtöbbet őriztek meg a X . századi magyar haditak-
11 1ltt'> I és hadviselésből. 48 Az István-kori hadakoz6k tehát három (1
•1•1111/161 állottak. Elit erőt képviseltek a Gizellával bejött német
I • q·,ok, akiket saját kíséretük :;étt körül. Ők alkották az első
••111 11·tot. Talán ez szolgáltatott mintát a királynak arra, hogy~á
1 1• y vnforgató szabad m agyarokat az előkelők (köztük a n„émet
11 1 l1·1(í urak) kíséretébe akarta beterelni. K étségtelen, hogy m ár
~:t .ízadi előzményekre visszavezethetően volt bizonyos fegy-
' 1'• kíséret Magyarországon, ezek száma és létszám a István poli-
11 q.1 következtében alkalmasint nőtt is, de a szabadok döntő
1ti1~í·gc kívül maradt a magánbirtokosok fegyveres kíséretén, s
1 11 .il yt vagy a vele vetekedő törzsi előkelőket támogatta. A for-
111 li. 11 1 miles néven szereplő fegyveres szabadok képezték az .
1 1 111 kori haderő másik társadalmi csoportját. A 4armadikat
1 d11" .l'IC>k a szabadságukat vesztett vagy vesztő elemek tett~k ki,
1 il .11 ialakuló várszer vezet keretében - mint várnép- a katonás- ·
11 lt1 1·~ tcnnelő feladatok ellátására voltak kényszerítv.e. 49 '
1\1 1. Istvántól Kálmánig eltelt évszázadnyi idő nemjelentékte-
11 v.111 ozást idézett elő a hadakozók körében , illetve a hadseregen
1111 1.1r:111yok tekintetében. Magyar források beszámolnak arról,
11 \ ( :11 t és Keled (a későbbi nagy hatalmú magyarországi nem-
i 11•, 11l-vadó ősei) Péter király korában Svábföldről, Poth nem-
i 1}\I' (a későbbi Győr nem őse) Salamon alatt szintén német
11 il1•11 tii, míg O livér és R átót (az utóbb Rátótról nevezett nem-
1 1 I'. k {·l d őd c) Kálmán időszakában az itáliai Apuliából érkezett
1'I' \ .1wrszág ra, minden bizonnyal fegyveres kíséret társaságá-
11
111 ~ f\ XI. század folyamán továbbra is elsősorban az idegen
1, 111 lllvago k jelenthették a magyar haderő páncélos lovassá-
11 11 1 .1 má r Géza fejedelem vagy 1. István király korában
111tl111nlt.1k leszá rm azottai a X I. század végére lassan bizonyára
l111 1gy.11 11,11dt.1k ; mind ők, mind az utánuk idegen földről érke-
11 111 l1t•:t l(·1 •yvt•r;rctíí lov;1gok, vitb.ck példk von zc rőtjclentet-
1
1 1 1wly1 d ő k1 · l () k s;r:'1lll:u·.1 .dilim, hogy m aguk is páncélba
öltözzenek, s felhagyjanak ősi fegyvereikkel és ha~ktik:íjtt~
kal.5 1 Az 1074. évi kemeji csata kapcsán említi a magyar kró111 ~
Géza herceg vitézét (miles) , Pétert, aki „sötétbarna lovon j.111
többiek előtt, és fénylő páncélba, aranyozott sisakba öltözve \ 1
dalra hívta a vitézeket (milites)". Kálmán alatt, 1099- ben H1l11
ban hadakozó magyarok már nem lSfü.erték a n o!.11filh3 ditaK't1k 11
s· ennek köszönhető en szenvedtek súlyos ve.n~s~geJ ~ki 1
szövetséges oroszoktól. Amikor pedig a X II. század 20-as éve1h111
Ú28-ban hasztalan próbálták megakadályozni a magyarok .1 l 1
zánciak betörését országukba, s vereséget szenvedtek a Karasó \ 1
mellett, „úgy feküdtek a páncélos emberek (lorícati homi111 iJ
folyóban , mint a tuskók; a futók és az üldözők rajtuk keltd
a patakon, mint egy hídon". 52
Nagy horderejű fej lemények történtek 1038-at követőrn 1
István király alatt szervezni kezdett várnéppel, várkatonasfigp il
Mindenekelőtt az ország egész területére kiterjedt és által:í1111
lett a várrendszer. Valószínú, hogy már a Xl. század 70- es évt; i1 ,.
a magyar hadszervezet alapvetően a várak (illetve a várme~} 1 ~
katonaságán ny ugodott. Az 1074. február 26- án Kemejnél - ~ .d
mon király és Géza herceg között - megvívott ütközc11 11I
magyar krónika azt jegyezte fel, hogy Salamon győzelmét al.1p •
tően ellenfele híveinek árulása okozta. „Ebben a csatában ( ,,
főemberei, Petrud és Bikás három vár csapatával átálltak ~ d
monhoz, amiképpen neki megígérték. Géza herceg azonban , 11111.
seregének nagyobb része elhagyta, és noha egyetlen csapatfit ~.d
mon harminc csapattal fogta körül, n em riadt vissza, hanem d11l11
harcot kezdett", ám alulmaradt . Önmagában a várcsapatok l'111ll
tése arra utal, hogy a seregszervezés alapegysége a várkatu11.1 1
volt. Ezt erősíti meg az 1071. évi nándorfehérvári ostrom ld1 ,1 •
ahol a magyar haderő részeként külön említi forrásunk a so p1 11111
ak csapatát, amelyet J an ispán vezetett, valamint az 10711. 1
mogyoródi csata krónikabeli bemutatása, aho l Géza hen ~·i:
öccse, László seregét - egyebek között - a nyitrai és bihari d.1111 I
alkotta, Vid ispán pedig a bácsiakat vezényelte. 53 Mivel itt v1111
hatatlanul vármegyei egységek szerepelnek, már régó ta k Í\t 11
gyanú, hogy a Salamonnal összefüggésben említett 30 " •11 ' ti
lehetőséget teremt a vármegyék számának megh:-ttároi:kír.1 ,1 1
században. Mivel a király ekkor az ország teri.iktérn;k kL·tli.11111 111
felett gyakorolt fennhatóságot, a herceg pedig cgy l1.11 111.11l.1
rendelkezett, ennélfogva - tartja a hagyo 111:í 11 yo:-. f'l· l f ( 1g. 1 ~
1<)()
~ 1r:tlynak 30, a hercegnek 15 megyéje lehetett, azaz Salamon
1mában összesen 45 vármegyével számolhatunk.
l\1mek némileg ellentmond, hogy a kemeji csatában Salamon
10 csapatával szemben Géza csak néggyel rendelkezett (amiből
li.í rom elhagyta őt) s végül is ez utóbbi egyetlen serege harcolt
1 lknfele 30 egységével. Erre válaszul az hangzott el, hogy „Gézát
\,d:imon m eglepte; azért volt csak keze alatt négy csapat, míg
1 11 T~e, László, akit úgy látszik a bihariak kísértek, másfelé, Tiszán
1111u..·11 gyűjtött sereget". 54 Ám itt meg az a kérdés: szabad-e azt
l«llétclezni, hogy 11 csapat (vagyis feltételezett hadereje döntő
1 1·~zc) éppen nem a hercegség urával, Gézával tartózkodott. Az
1 llrn.tmondás akként oldható fel, ha feltételezzük: az ország terüle-
111h.: k kétharmad-egyharmad arányú felosztása a megyeszámban
1w1n tükröződött. Salamonnak nyilván 30 vármegye katonasága
d1t rendelkezésére, a herceg megyéinek - és így seregeinek -
1,'1ma nem feltétlenül a 30-nak fele, azaz 15 volt, hanem jóval
l 1· vcsebb, minimálisan négy (amennyi Gézával együtt vonult fel
I\ t•mejnél), legfeljebb azonban nyolc (ha feltesszük, hogy Lászlót
e ;h,:'1éval azonos nagyságú sereg kísérte). Különben is a kéthar-
111.td-egyharmad arány inkább a területre és nem a megyékre
1 1tcndő, ráadásul függvény~. annak , hogy mekkora nagyságú
111t'gyék tartoztak a király, illetve a herceg uralma alá. Márpedig
1bizonyosan hercegi fennhatóság alatti megyék, Bihar és Nyitra,
111111d ekkor, mind később az ország legnagyobb kiterjedésű me-
11y{· i közé tartoztak. Vagyis az ország megyéi felénél kevesebbet
1 11 .1 ~:íénak mondható hercegség elvileg kiadhatta a királyi birto-
~ 11k felére rúgó t erületet . Figyelem be kell ugyanakkor venni,
l 11 1 1~Y a megyék száma az egész X I. század folyamán változóban
\1 111, állandóan gyarapodott attól függően, ahogyan a feudális
111.1gyar állam uralma újabb és újabb vidékekre terjedt ki. A Sala-
1111111- kori, maximálisan 38 megye n yilván nem vezethető vissza
1 l ~ l v fo korára, mint ahogy nem érvényes a XII. századra nézve
• 111, Mindenesetre a X I. század nagy részében a magyar haderő
111 1111 cét immár a vármegyei egységek képezték.
f\ XI. század folyamán a vármegyei szervezet nem csupán
11 11'd ctilcg teljesedett ki, épült tovább, hanem az egyes várak
11•1vczctére vonatkozó becses információkat is jobbára csak az
1 '"' v :Íll halála utáni forrásokból nyerünk (nem zárja ez azonban
l 1, hogy e felépítés egyik-másik eleme István korában létezhetett).
M.11 U1s:d ó király III. törvénykön yve (amely pedig minden bi-
191
 zonnyal Salamon vagy I. Géza alatt keletkezett) vertikálisan tagoh
várszervezetről tesz tanúbizonyságot. Az egyik cikkely azt í11 1
elő, hogy „a király követe menjen el minden egyes várba, s 011
gyűjtse össze azoknak, akiket a nép nyelvén őröknek (ewm )
neveznek, a századosait és tizedeseit ( centuriones et decuriones) .1
összes alájuk rendeltekkel együtt", és nevezzék m eg a lopásbn11
vétkeseket. Egy másik cikkely úgy rendelkezett, hogy az ideg' 11
kézre került várnépet (cívis) az inekkel (ewnek), azaz a szegények
kel és a szolgákkal együtt vissza kell szolgáltatni a királyn:i ~
A törvény kimondta azt, hogy a király határozatát megvető isp6n1
( comes) mozdítsák el hivatalából, a századost ( centurio) „tisztétnl
fosszák meg, és azonfelül 55 pensát fizessen ; ha vitéz (miies) ,
hasonlóképpen 55 pensát fizessen" .55 A László uralkodását m <:p,
előző törvényből immár kiépült várszervezet képe bontakozik k1
A várak népe századokba és tizedekbe osztva élt. Felmerült, hog v
a magyar köznép -(a királyi udvar és a várak alá tartozó n (·p)
„tízekre és százakra való beosztása nem nyugati és nem szlh
hanem igen régi pusztai intézmény, amit a hadi rend mindvég1••
konzervált, István pedig új onnan (vagy újból) kiterjesztett .11
egész népre, n yilván annak tudatában, hogy ez a berendezé' ,1
keresztény államokban is megvolt" .5 6 Nagyon éles társadal11 11
külöDb§igjés~z:tt_a várszervezet élén álloszáz ados (kisebb m (·1
tékben a tizedes), valamint az egyszerű várnép (a várkato11,1)
között. A százados rendkívül m agas, a miles'ével azonos összq~11
büntetés fizetésére volt kényszerítve, míg a várkatona - a szegc
nyek és a szolgák társaságáb an - szolgálatai elől m egszökött, m iv11
csak így állhatott elő a törvényben említett helyzet , hogy tudniil
lik idegenek illetéktelenül visszatartották őket. A várszerv<::tt'I
tehát kicsiben a kibékíthetetlen osztályokra szakadt feudális tár,,1
dalmat mintázta.
Az István-kori alapokra visszamen ő feudális határvédelem 11,1
gyot fejlődött a X I. század további évtizedeiben. Ez idő tájt ni ~
nagy fontossága volt a határvédelemnek, hogy különválasztoti.í l
az ország belsejében fekvő megyéktől a határvármegyéket (111<11
chia), amelyek élén a határispán (marchio, illetve comes con.finii) (il ll
A tisztség fontosságát mutatja, hogy egy magyar határisp:ín hal.1
láról nyugati forrás megemlékezett. 57 Elsőso rban László JJ. rii1
vénykönyvéből nyerünk becses adatokat a királyi várakhoz k.1p
csolt határvédelcmről, fő leg abból a sze mpontbó l, li oµ;y ti los v11li
lovakat és ökröket az uralkodó engedé lye 11(·lkii l a hal.'1rvidi'·kt 11
1<)2
l'l.1dni vagy venni, illetve az országból idegenbe kivinni. Innen
e 1tesülünk arról, h ogy a határok őrzőit (custodes confiniorum) a nép
11 ydvén, azaz magyarul őröknek (ewrii) nevezték, akik am ennyi-
hl'll ispánjuk engedélye nélkül m egengedték a határon túlra lovak
\.agy ökrök eladását, „ha szegények, szabadságukat veszítsék.
rnk pedig, akik ezeknek az őröknek az élén állnak, ha ugyanezen
l11i11 ben vétkeseknek találtatnak, mindenükkel együtt, amijük
1 •„1k van, vesszenek el, csupán fiaik és leányaik maradjanak meg
v .1badságukban " .58 A hatá rőrök szervezete éppen olyan differen-
1 l.Íl t képet mutat szociális szempontból, mint amilyen a várszerve-
11•tc'.: volt. Latin nyelvű elbeszélő és okleveles források speculator
1wvvel az őröket, sagittarius megnevezéssel a lövőket, explorator
1t'ival pedig a kémlelő ket (lesőket) jelölték. A magyar krónika
111.í r az 1068. évi b esenyő betörés kapcsán említ egy újvári (Abaúj
\ .ír.íba való) specu latort. Kálmán korában, 1113-ban Nagyszombat
\ 1dc'.: kén találkozunk oklevélben speculatorokkal, a Nyitra megyé-
lw11 ugyanekkor villa Spectaculi néven előforduló falu később Őr
( 1:'1r), majd a szláv környezetben Strázsa néven szerepel. 59
1
1lgyancsak a X I. század folyamán kapott határozottan etnikai
jl'lkget a határvédelem. Egy feltevés szerint Magyarország nyuga-
11 határvidékén 1031-et megelőzően oroszokat telepítették le,
1k 1knek élén I. István király fia, Imre herceg állt dux Ruiz orum (az
111u~zok vezére vagy hercege) címmel. Talán e területtel azonos
1I'· y X II. századi nyugati forrásban szereplő, magyarországi mar-
, /1111 Rutenorum (az oroszok határvidéke). Az I. Géza király megbí-
t\,í ból Salam on ellen harcolt nyugat-magyarországi besenyők
111 1tén határvédő feladatokat láttak el. Keleti irányban a székelyek
\ .il l.tl tak or oszlánrészt a határok őrzésében; fo kozatos keletre tele-
1 1 11 l t·~i.ik a határok mind keletebbre tolódásával kapcsolatos. 60
f\ X I. század közepén , a pogány színezetű népmozgalmak
h l11wa kában , nagyon j elentős változások következtek be a fegy-
\ 1•il orgató szabadok életében . Mint ismeretes, e szabadoknak
1lilwr) „közszabad mivoltukból eredő kötelezettségük volt ... a ha-
d 1km:ás. A törvények a hivatásos harcost, a milest m ár külön
1 .1 iportként kezelték . De sem a közösség, sem az újonnan megala-
l 1il t :í llamhatalom. nem nélkülözhette még a liberek legszegé-
11 \ t•hh kategóriáj ának, a vulgarisoknak az alkalmankénti ré'szvéte-
11 1 w 111 a védelmi háborfikban" . A Vata-felkelésben főként „az új
111k.'1'ok, rend és vallás által legjobban érintett kis vagyonú köz-
•1.al 1,1dok" vettek részt, akik, „ha a szükség úgy kívánta, hadakoz-
1<)3
ni is tudtak. Soraikban hadakozhattak már függésben levő elemek
is".61 Az 1046. és 1060-1061. évi mozgalmak elbuktak, a szal?.f.-
dok lesül!yes:tése, Ms~#á-:-~td~újgQQ_!~tet vett. A X!.
száz:uhn"ftse>drk-relel5en kiterjedt vandormozgalom a szabadok es
a szolgák menekülési kísérlet~ volt~az. alave'tés elől és aló( A kó-
borlókkal gya kran.emlegetnek együtt lovakat és juhokat, ami arra
mutat, hogy az útra keltek egy része biztosan szabad pásztorelem
volt. Az államhatalom azonban - éppen új megyék létesítése, a
várszervezeti'rek-a-K:á'rpát"'mederrce pcrif~n való~kiépítése for-
májában - utánuk-ment, az etszegényedő szabadok nem k~rülhet­
ték el a feudális függést. Bizonyára a hajdani szabad népelemek,
a fegyveres kalandozó pásztorok utódait rejtik a XII- XIII. századi
oklevelek saját lovakkal szolgáló népelemei (servíentes cum equis
suis), akik az alávetett néposztály bizonyos kivételezettséget élve-
ző részét képezték. 62 Ennek a társadalmi átrendeződésnek a hadvi-
selést érintő következménye az volt, hogy csökkent a szabadok
szerepe és száma a fegyverforgató társadalmic söportoK s9r~ban,
hiszen maguknak a szabadoknak a száma is megfogyatkozott.
Nagyobbik részük, mivel lesüllyedt, elvesztette mind fegyv ervi-
sel~ITehetŐsegét, mind fegyverét,- lCTsebbik ·részük pedig - -azok,
akik akár valamilyen fegyveres kíséret tagjaként, akár önálló,
független birtokosként hivatásos katonává váltak, illetve k~pesek
voltak saját erejükből magukat felfegyverezni - elkerülte az aláve-
tést. A XI. század folyamán mindinkább csökkent a szabadoknak
a korábbi hadjáratokban megfigyelhető na.gyméretű részesedése;
sze~üket fokozatosan a szabadok tömegéből kiváló, a lesüllyc-
dést maguktól elhárító, hivatásos módon vagy szükséglet $Zerint
hadakozni tudó társadalmi réteg vette át, az a csoport, amely már
István forában miles néven szerepelt. A szabadok hajdani fegyver-
vi„~.~llijjQgj,t és_~kalom megkövetelte hadakozási~kötelezettségé ~
immár csak ők vitték és örökítették tovább.
~A László nevével fémjelzett tör~ények milesei már egyre hat:í~
rozottab-ban a t~rsa dalmi hierarchia felső csoportjáb~ tartozó ek ·
mekkel (nemesekkel, a királyi vár tisztségviselőivel) mutatn ak
rqJrnnságot. Imént idéztük azt az adatot, hogy a király h atáro.zatfi t
megvető miles éppen úgy 55 pensát fizetett büntetésül, mint a vfi1
századO'Sa (centurio). Egy másik törvénycikk kifejezetten egy (ill
említi a nemest és a mílest: „Ha valaki a nemesek (nobiles) vagy
a milesek közül más nemesnek a házát megtámadj a, és ott harcot
kezd, s annak a feleségét m egostorozza, ha c lc g<: 11d ő vagyo na v;i 11,
194
vagyonának kétharmad részét adják a bűntett elkövetéséért, egy-
harmada pedig feleségének és gyermekeinek maradjon meg. Ha
pedig nincs elegendő vagyona, fejének m egnyírása után, megkö-
tözve és megostorozva vezessék a piacon körben, és így adják el"
szolgának. A mi/esek társadalmi rangját, presztízsét védte e tör-
v.é n~ikk. Több mas llasönfóval együtt itt an;;ka törekvésnek
adott hangot az intézkedés, hogy aki az uralkodó osztályba tarto-
zott, ám nem volt (elégséges) vagyona, oda kellett kerülnie, ahová
.1 többi nincstelen is jutott, a szolgák táborába. Amennyiben az
egyik László-törvényben előforduló minister terminus megfelel a
111ilesnek, becses adalékot nyerhetünk a László-kori miles társadal-
111 i állásáról az István-kori milesszel való összevetésben. Emlékezte-
tünk arra, hogy az István-törvényekben olykor hármas társadalmi
t.igo~ó_?ás !9:dt~t elŐ:-ispán{comes), vitéz (miles) és népből való
vagy _s~_:15eny (vulgaris, pauper). Nos, a László nevével fémjelzett
türvény egyik cikkelye pontosan ezt a hármas tagozódást vetíti
1·lénk: amennyiben „valaki másnak a szolgáját vagy szolgáló em-
bereit befogadja, „ .ha ispán ( comes), tudja meg, hogy kétszer 55
pcnsát fog fizetni, ha minister, kétszer 25 pensát, ha a népből való
(1ilebeus) , kétszer öt pensát". 63 A miles és a míníster azonosságára
.1z utalhat, hogy e két név egyaránt három osztatú társadalom
ol%0 110S, közbülső helyet elfoglaló rétegének megnevezésére szol-
gfü. Számunkra a büntetések összege igen fontos. István korában
.1z ispán 50, a miles 10, a népből való 5 tinót fizetett, vagyis a miles
.1z ispánt sújtó büntetésnek csak ötödét, a népből való büntetésé-
11 ck pedig dupláját fizette, azaz nyilván a népből valóhoz állt
küzelebb. A László nevével jelzett, az 1060-1070-es évekből szár-
111 azó törvényben az ispán 55, a miníster 25, a népből való pedig
'1 pcnsával lakolt bűnéért. Eszerint a mínister csak alig kevesebb, 1
11 1int f~lét fizette az ispán büntetésének, viszont ő tszörösét a nép-
l1tí l valónak. Kétség sem fér hozzá, hogy - szemben az István-kori
.1 lla potokkal - ekkor m ár nem a népből való táqadalmi kateg<?riá- '
l11 >z (a szegényedő g ?badhoz), ha.tJ.em az ispánhoz állt közelebb.
1\z azt jelzi, hogy mj lyült a szakadék a szegény, fegyv~rétől
1111.:gváló szabad é~JD-illllgaW.-agab..bá_vá16 ""l :atonaSlfoöó szabad
l, iizött. ,Az e\ő~bi útja _:~alávetet~~tg~-:utó'b,bié az
11r:il kodo osztal-~cb..a..,.xezetett. S hogy a szabad j ogállású mílesekkel
i1 király továbbra is rendelkezett, az mutatja, hogy László király
1()() háznép mi/est ado mán yozott az általa alapított somogyvári
olj l.Í ts5gnak. 64
·195
 A László-törvényekben tükröződő társadalomfejlődési foly.1
matok felerősödtek Kálmán korában. A miíes immir fefZ"árkózo t 1
az ispán ' niellé: „A püspökön kívül az ispánok v agy míteselt közitl
senki se merészeljen magának az egyházban hatalmat szerezni."
Ugyanakkor egy Kálmán-kori zsinati határozati cikkely a várn ~
pet egyértelműen a szolgák sorában említi: „Ha valaki másnak .1
szolgáját vagy olyan szolgáló személyt, akit urától annak akarat.1
nélkül elidegeníteni nem lehet, vagy bárkit a várakhoz tarto1111
népből (de civíli populo) betűkre tanít avagy pappá tesz urárnt~
tudta és beleegyezése nélkül, az illető váltsa meg és azon felül 50
pensát fizessen." A várnép e helyütt már névleges urától, a vártul
el nem idegeníthető, ténylegesen szolgaijogállapotú népességk<'.-111
szerepel. A várelemeknek a várhoz kötését jól mutatja az a cik
kely, amely mindenkinek megtiltotta, hogy „bárkit is magukn.íl
tartsanak a várnép (cív is) közül, aki a király engedélye nélkiil
elszökött". A Kálmán-törvények több alkalommal hangoztatjH
a várelemek katonáskodási kötelezettségét. Részint a várnép ( r1
vís) földjén lakó vendég-telepesnek (hospes) előírták, hogy „vag }
vegyen részt a birtok felerésze arányában a várnép (cívilis) katon.11
szolgálatában, vagy nyolc dénárt fizessen" , részint pedig az ispfo
hoz vagy minis terhez küldött várnéptől (cív is) csak azt követeli 1
meg a király, hogy „hadjáratba m enjen". 65
Kálmán korában katonai téren éppen a szabadokkal kapcsolnt
a
ban történt legjelentő sebb, az egész magyar hadszervezet~t 6 ri11
tő változás . A szabadok királyi megadóztatására talán már 1. Istv.í 11
kísérletet tett, Péter uralkodása óta azonban minden bizonny.d
adófizetésre kényszerítették őket. 66 Ez az ad_9ztatás fol}~.t..Kálm.í 11
uralkodásáig, aki 1100 táján törvénybe foglalta, hogy „ama nyo l1
dénárt, amelyet [idáig] minden szabad embertől szedtek, ezutn11
ne szedjék". A visszalépés oka az volt, hogy a szabadok mind
~agyobb · tömegei vesztették el szabad voltukat, s ezzel egyii 11
közvetlen kapcsolatukat a királlyal, azaz mind többen kerülcl•k
magánföldesúri függésbe. Oly nagy nehézségekbe ütközhetett .1
n-ein királyi birtokok lesüllyedő szabadjaitól a dénáradó b ehajt6,,1,
hogy Kálmán lemondott róla. A nyolcdénáros adót ezentú l c~:1 k
a királyi birtokok bizonyos szabadságnak örvendő népeitől s:tc
dette be, így pl. a hetes szolgálatot teljesítő várnépektől (de ci11i/1
bus ebdomadariís), „s közöttük mindenesetre az o lyan szabadtb l 1 ~.
aki csupán eme várnéptől (civis) fü ggetlen , dc ne nt a k idl yt(1I"
Arról is rendelkezett a törvény, h ogy „a v:i rak sw lg(i ló 11 6pt• i1t1I
l%
(dt• castellanis) mind munkaváltság fejében, mind szabadságuk
1lvczéséért szedjenek dénárokat". E cikkelyek szerint a várszerve-
11•t népessége függő helyzete ellenére sem minősült telj°ese11jog-
l 11~z to tt szolgaelemnek. A minden szabad m egadóztatásáról való
li•111ondás kétségtelenül kedvezőtlenül érintette a királyt. Ezért
11gy kárpótolta magát, hogy a szabadok után a magánföldesurakat
1•\tclezte katonaállításra: „Azok az ispánok, akiknek faját falvaik-
l1,111 olyan szabad embereik vannak, akiktől lovakat kaphatnak és
10() pensát tudnak összegyűjteni, ebből a jövedelemből egy páncé-
lrnt (loricatum) adjanak a királynak. Ha pedig 40 pensát [tudnak
1 1\~zegyűjteni], egy páncél nélküli katonát (miles) adjanak; ha
111 11él kevesebbet [kapnak], ezt saját használatukra tartsák meg.::_6 7\
A király tehát a hadsereg fenntartásának terheit oly mértékben 1
li:i rította át az előkelőkre és a tehetősekre, amilyen mértékben
11ok kiterjesztették fennhatóságukat a korábban a király szám~
~ .itonai szolgálattal tartozó szabadokra. -~---
A ~II. században még mindig nagy szerepet játszo ttak a ma-
gy.1r hadviselésben a. külországokból j ?E., lovagok. II. Géza alatt
11kczett az országba a Héder nem, illetve a Kőszegi család őse,
Wolfer és Heinrich vértes lovagokkal. Ugyanerre az időre tehető
1\ l'ied fiai nemzetségének bejövetele 60 páncélos lovassal. Nem
v1"k tlen hát, hogy a király „ünnepélyesen fogadta, jó és tágas
111 1to kokkal adományozta meg". IV. István idej ére helyezi- talán
1 v alószínűbb III. István helyett - a magyar krónika a Buzád nem
•1„(·11ck Magyarországra érkeztét, akiről szintén feltételezhetjük,
l11 1gy magával hozta katonaságát, azaz fegyveres kíséretét. 68 Az
11 1 l'mlítettek valamennyien a német birodalom különböző terüle-
11•1r<'.í l jöttek. A Magyarországon - a második keresztes hadjárat
dk. tlmából- 1147-ben megfordult német szerző örömmel láthat-
1 1\,tj át etnikumának tagjait, illetve azok leszármazottait a magyar
l1 .1dszcrvezet előkelő posztjain. Idevonatkozó leírását mégsem kell
1ll 1 >µ; tiltsága miatt kétes hitelűnek tekintenünk: „Magában a [ma-
1', y .1 r I királyi seregben az uralkodó oldalának megerősítésére a
\ 1·11d l:gek {hospites) sorakoznak, akik nagy számban vannak ott,
~ .1k ikct náluk főembereknek (principes) neveznek." Nem titkolt
1111\:t keséggel n yugtázta a magyar hadviselésre gyakorolt német
l1.1t.íst: „S a rútak [a besenyők, a székelyek, azaz a csatlakozott
• 1:{·d11épek] csaknem valamennyien undok fegyverekben elöl
l1iil .1dnak, kivéve azokat, akik a vendégektől - akiket mi most
'f'•• ddoso knak n evezünk - nyertek oktatást, vagy éppen tőlük is
'197
 származtak, nem velük született, hanem mintegy kívülről ráj 11~
ragadt vitézséggel felruházva , és a harci jártasságban s a fegyvev~~
csillogtatásában csak a mi főembereinket és vendégeinket utáno11
zák." 69
A X,!L században élte fénykorát a királyi vármegyerendszetr,
e százaaoanvált a királyi haderő egyértelműen meghatáro1111
elemévé a várak katonasága . Ezt mind a magyar hadseiegfelépít
se, mind pedig a - gyér forrásanyagban ránk maradt - példák .JUI
mutatják. A vármegyék száma a Salamon-kori maximális 38-1111
csaknem a duplájára emelkedett a XII. század közepéig. Kort:i1
német forrás szerint Magyarország „70 vagy még több vármegy(
re (comitatus) oszlik". Egy 1150-1153 között Magyarországon jfüt
arab utazó arról írt, hogy itt „78 város van", amelyen nyilván .1
vármegyék központjai, a várak és a körülöttük létesült váralJ 11
települések értendők. A III. Béla korában készült jövedele111
·Összeírás 72 ispánról szól Magyarországon. 70 A vármegyék 70"<1
meghaladó számával teljes összhangban vannak mindazon infor
mációk, amelyek alapján a királyi hadsereget alkotó csapato~
számát úgyszintén 70 felettire tehetjük. Orosz forrásból tudju k,
hogy II. Gézának 1152. évi halicsi hadjáratában „73 csapata voh"
A hagyományos és helytálló értelmezés szerint „ha e számb11I
kivonjuk a külön királyi csapatot, mely ekkor már szerepel, 7 1
csapatot kapunk, mely megfelel 72 vármegyének". A királyi
haderő túlnyomó többségét tehát a vármegyék várszervezcth1
foglalt katonasága alkotta.7 i Amikor az 1167. évi magyar- bizátu r
háborúra a királyi had - Dénes ispán vezetésével - felvonult, n:.-1
37-en vezették, s a „sereg mindenestül 15 ezer vértes lovasr11,
íjászra és könnyűgyalogosra" rúgott. Nyilvánvaló, hogy ebben .1
hadjáratban a vármegyei haderő fele, azaz 36 megye katonaság11,
valamint a királyi dandár vett részt. Az itt szereplő 15 ezres sz:1111
lehetőséget ad a hadsereg létszámának megállapítására a XII . sza
zad közepén. Ha a magyar haderő felének létszáma 15 ezer vo lt ,
akkor a teljes katonai kontingens 30 ezer fő lehetett. Ez a szfi 111
szerepel abban a forrásban, amely arról tudósít, hogy 111
1163-1164 fordulója táján, Ampod bán vezetésével Dalmáci:lh,1
tört magyar sereg létszáma 30 ezer fő volt. Ha ez az adat mcgbíl'
ható, akkor itt a teljes királyi haderő felvonult. Nagyjából tc:hfi t
egy-egy vármegye 300-400 katona kiállítására volt kötelczvt•,
vagyis minden megyében három-négy századot tettek ki a v:l rn (·p
tagjai. 72
198
Számos adat szól a XII. században várelemek hadakozásáról. III.
l•;t ván 1162-ben a Sopron várbeli Farkast felmentette a várnépi iga
il1'il (a cívilí íugo), mivel hűen szolgált neki azon hűtlenek ellen,
iluk Kapu várát ostromolták. Ugyanez a király 1165-ben 22
1'1 1zsonyi várnépet (suburbanus castrí) vett ki a várszolgálat alól (a
1rt1/re11sí servício), s a vár előkelői (proceres) közé emelte. Mind
l1.11 fi rozottabb elkülönülés figyelhető meg a várszervezeten belül
1 ka tonai és a termelőmunka zömét végző várnép, illetve az őket
11 .111 yító várjobbágyok (tulajdonképpen a századosok és tizedesek)
~ ozött. A várjobbágyok kiváltságaik"itSzent István királyra ve-
11•1ték vissza . Nem véletlen, hogy az 1165-ben kiváltságolt pozso-
11 yi várelemek az oklevél szerint „Szent István király fiaivá"
~.ilt:ik. Ugyanakkor, főleg a XII. század végén és a XIII. század
• l ~íí évtizedeiben, igen erős volt a várnép körében a törekvés,
l111gy kiemelkedjenek hátrányos helyzetükből, s a várjobbágyok
11 •l'é kerüljenek. Akiknek ez sikerült, azok exemptus (kiemelt)
\ .í1:jobbágyokká váltak, de a valódi vagy igazi várjobbágyoktól
l ll rnoly érdekellentétek választották el őket. A XII. század folya-
111.Í 11 a várelemeket az uralkodók mind bel-, mind külországi
l1.1horúkban felhasználták. 1197. évi adat szerint Zerzowoy pozso-
11 yi várjobbágy (iobbagio de castro Posoniensi) részt vett az Imre
1 11 .'d y és András herceg közti belharcokban. Ceka szolnoki vár-
111 hhágy III. Béla korában Oroszországban harcolt. Amikor a XII.
v.íz:id közepén a Magyarországon megfordult német krónikás
111úl írt a hadszervezetről szólván, hogy hadjárat esetén „a katonai
11 11dből (de mílitum ordine) valók csak a legsúlyosabb ok miatt
111nnek otthon maradni", nyilván a várszervezet katonáskodó
1l1·1ncire utalt. Bár írott forrásokból konkrét ismereteink alig
\. .11111:ik a várak harcos rétegének e korbeli fegyverzetéről , bizo-
11 yos nyomokból - így pl. az 1167. évi, Bizánc elleni hadjáratban
11.111 célosként említett magyar harcosok példája alapján - arra
111vctkeztethetünk, hogy egy része, nyilván az előkelőbbek, tehe-
l rt\l'hbek, azaz a várjobbágyok köre már páncélos lovas volt, míg
11 1 .í~ része, főleg a várnép, valamint az idegen eredetű (besenyő és
111·kcly) katonaság könnyűfegyverzetűnek minősíthető. 73
' 1'c:rmészetesen nem gondolhatunk arra, mintha a királyi had-
' 11ít kizáróbgósan a vármegyei hadak képezték volna: Továoora
1•. 1t'lldc1kezésre állt az uralkodónak: ;"§zegény szabadok egyre
1 •1 11 kkcn ő tábora. Alkalmasint Kálmán király liadszervezeti re-
11111njára ment vissza az a kollektív hadviselési forma, amelyről a
199
 XII. század közepén M agyarországon járt n émet krónikás örök1
tett ránk becses információt. „Amikor a király sereget akar vewt
ni, ... a falvakban lakó j o bbágyok kilencen a tizediket vagy hetc11
a nyolcadikat vagy ezen alul is, ha a szükség úgy h ozza magával
a háborúhoz m egkívánt dolgokkal fclszcrclik, és a többiek ottho11
maradnak földet művelni. " Feltehetően a kis vagyonú k özszab.1
dok, valamint a királyi fenrihatüsagalatt álló népek bj~n yo
kategóriái hadakoztak így. A n émet szerző „szem ében ez a h:icl
szervezés azért leh ete tt szok atlan és feljegyzésre méltó, mert ha7.t
jában ez a forma m ár régen a múltba merült. Nagy K ároly l
Jámbor Laj os tett [a VIII-IX. században] hasonló intézk edésektit
a szegény k özszabadok védelmére, elrendelve, hogy ne fejenként
hanem tehetségükhöz mérten többeknek k ellj en együtt egy bto
nát felszerelni". Hasonlóan intézkedhetett Kálmán is. Az ily_f!1Ú
don összeálló hadat jobbára parasztkatonák, azaz n em hivat.áso
fegyverforgatók alkották. E katonaállítási m ód legalábbis a X 11
század egész folyamán élhetett, ugyanis a XIII . század elején kt 1
magyarországi forrásban is felbukkannak a régebbi időkre vonat
koztatva a h adakozó szegén y szabadok, akik azonban sokkal i11
kább a lejegyzés korára (az 1200 körüli évekre) vonatkoztathatók
semmint a távoli múltra. Az egyik kútfő szerint II. István kiníl}
vizsgálatot folytatott egy ezüst ivócsésze ügyében, am elyet „cg}
vitéz (miles) nyom asztó szükségében ... egy ispánnak kínált elaclfl,
ra , de az ispán ... azt hazudta, hogy éppen tőle lopta". Ezt .1.
ivócsészét állítólag 1. László király adományozta a v itéz apj án:ik
A Szent László sírjánál történt csoda a vitéz igazát bizon yított.1
A, másik kútfő a honfoglalásró l írva tesz említést arról, h oi.n
„Arpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamenn y1
vitézével együtt (cum omnibus militibus), bevonult Attila kirfi l ~
városába". A részletezés során derül ki, h ogy kiket tekintetl ,1
szerző v itézeknek . Eszerint „az ételt-italt a vezérnek meg a nentt
seknek arany-, a servienseknek meg a parasztoknak (rustici) ezi.i\t
edényben hordták fel". Az itt említett parasztok a X II. századb.111
fegyveres szolgálatot jobbára kollektív formában telj esí tő szeg(·1t}
szabadok voltak. 74
Ugyanakkor ebben a kú!f.őpel)_.!!!árJeltűnik a szabadok mfi\ik ,
vagyonos, tehetős csop ortjának képviselője is, akit forrásai n k lati
nul serviens (regisJ-:iek, (királyi) szerviensn ck, azaz a király szo lg.í
lój án ak n eveztek . Ö_k személyesen hadba vonulva vag y csaJft d o11
k ént egy főt k üldve ka tonásko dtak. An y.1g i livly:t1'L lik, vag yrn111•,
200
vo ltuk az uralk odó osztályban jelölte ki helyüket; k özvetlen ter-
1 1 u.: l ő munkával rfe1n Toglá1l<ozt.aIC, eztl1elyeftük birtokuk (birto-
~.1 ik) alávetett népessége elvégezte. Így - h ajdani szabad jogállá-
\1 1k és katonáskodási kötelezettségeik folytán - fegyveres szolgá-
l 1ual tartoztak a k irálynak. Ilyen királyi szerviens korai képviselő­
i" .1 X II. századb an Gab, akit II. Géza a k alocsai egyház szolgálatá-
ht'>I kivett, és a király h ázáb an h elyezve el, szabad ságban részesí-
lt'lt. E Gab fia, Botos már a királyi szerviensre jellemző feladato-
1,1t telj esített, hűen szolgálta III. Istvánt, 1162- ben követte urát
Ausztriába, majd P ozsonyba, s 1163-ban Fehérvár mellett a IV.
l•.lvánnal vívott csatában der ekasan harcolva megsebesült. Ezért
.1 1. uralkodótól teljes szabadságot és földet kapott. A terminus
1•1111ítése nélkül is királyi szerv iensnek tekinthetjük azon család
1.1µjait, akiket a borsodi várnépek 1219-ben m aguk közül valók -
11,1k mondtak, ám akik sikerrel bizonyították tén y leges társadalmi
l1l'I yzetüket: a király mileseinek lovas nemzetségéből valók voltak.
l Jgyancsak a régóta élvezett szabadság j ogán katonáskodtak a
király seregében a földet művelő szabad telepesek (liberi hospites).
/\mikor 1146- ban Színes asszon y birtokával együtt juttatott ilye-
11r kct a pannonhalmi egyház tulajdonába, felettük szintén előírta
.11 apát fennhatóságát, de még egyházi függésükben is kötelesek
voltak a király h adj áratába menni, „miként tették azt - mondja
,1'./ adományozó - a mi életünkben". A_ X II. század első felétől
kl'zdve számolh atunk zsoldos katonák foglalkoztatásával. A legko-
1.íb bi, ide vonható adatunk 1127-ből való, amikor II. Istvánt 700
lr,1nk katona segítette bizán ci h áborúj ában. A XIII. század elej én
t•g y horvát főúr , Domald idegenből hozott sereget vetett b e a vele
11valizáló dalmát előkelők, a Subicsok földj én ek elpusztítására. 75
1:.gy M agyarországon jár t arab utazó a XII. század közepén még
o11t írta, h ogy II . Géza „hadai megszámlálhatatlanok". 76 A század
ví·µ én, főleg pedig a ~III . század első évtizedeiben olyan társadal-
111 i változások következtek be és játszódtak le viharos gyorsasággal
M.1gyarországon, amelyek nem kedveztek a király katonai erejé-
11ck, s néhány évtized alatt alapjaiban ingatták meg a X II. század-
i 1.111 virágkorát élő hadszer vezési, katonaállítási rendet. A változás
k1i ndulópontja az volt, h ogy királyi birtokok (köztük m ind gyak-
1.1hhan a hadakozó elemek túlnyomó többségét tö mörítő várbir-
1nkok) idegen k ézre, jobbára világi elők elők tulajdonába j utQttak .
/\ i'o lyamat kezdeténél álló III. B éla kiterjedt adományait feltétel-
i n·:t kötötte. Amikor 1193- ban Bertalan ispánnak eladományozta
201
 a horvátországi Modrus vármegyét, ez „azzal a feltétellel" törtL'llt
„hogy az előbb m egnevezett ispán a mi felségünk hadseregébl 11
az ország határain belül tíz pán célossal segítsen bennünket .1
elnyert adomány ellenszolgáltatásaképpen, az országon kívül \'t
szent négy p áncélossal szolgáljon n ekünk. Hívásunkra ped11
olyan időben jelenjen meg, amikor a horvát h adsereget királ ) 1
p aran csra egyetemlegesen fegyverbe szólítjuk ... Ha pedig agyak
ran mondott isp án nem jön el hadseregünkbe annyi páncéloss.il
amennyit a szerződésben kiállítani v állalt, s felségünk számát ,,
nyilván valóvá válik, hogy ez restség, gondatlanság és hanyags.tr
miatt történt, a soron következő h adjáratba kétszeres számú pá1t
célossal j öjj ön , vagy egy másik h adjáratba ugyanannyival többe1
küldj ön, mint am ennyi hiányzott a páncélosok közül". B éla fi .11
azonban nem apj uk nyomdokain haladtak e téren, egyre gyako
ri1:5b adomán yaikat nem ko tötték feltételekhez. Ső t, II. ~ Andi .1
egyenesen azt v~llotta uralma első időszakában, hogy „a királ} 1
felség b őkezűségét semmi sem szorítja határok közé, és az uralkc1
d ó számára az adományozás legjobb m érték e a m értéktelenség":'
A ~III. század első évtizedeiben tehát számottevően csökkl-111
a királyi h ad létszáma, a várnép tömegei magánföldesúri függé,bt
kerültek; a szegény szabadok lesüllyedésükkel elvesztették a sereg
b en szabad j ogállapotuk. 9Ja_pján teljesített - akár kollektív módrn 1
~ megnyilvmuló - ka!onáskodási kötelezettségl!ket. U gyanakkn1
az eddig katonáskodó rétegek felhasználását, kivált külországi
h adba hívhatóságát illetően is korl átozások történtek. Bizonym
esetekben a hadviselést az uralkodó személyes j elenlététől tcttl·~
függővé, más esetekben élesen elválasztották egymástól a védeln11
és támadó jellegű h adj áratot, illetve az azokban való részvétl'il
vagy t ávolmaradást.Jól láth~tó ez azon rétegek példáján, amelyl·~
szabad voltukból adódóan az egész XII. század folyam án mt'.·1:
korlátozás n élkül tartoztak h adb a szállni a király hívására. Mo't
az ő esetükben is kezdtek megjelenni a kivételek. Ezeket mindet1
fajta uralko dói terhek alóli ._!Tlentességek biztosításaval egyete111
b en igyekeztek elérni, vagy p eöi g éppen az uralko d ó j utalma;-t.1
meg őket efféle mentesítés (katonai kötelezettség alóli felszabad í
tás) adományozásával. Leginkább a szabad hospesek és a királ yt
szerviensek példáján érzékeltetpetjük e folyamatot.
Imre király 1204- ben az erdélyi németek között lakó Lat i11
Jánost felmentette az adózás terhei aló l, dc a katona i szo lg :í latut
nem engedte el számára, mivel az il yen s;-,1 h .l d ~:tµg. d 111 cgado111.í
202
11 yozottak e módon tartoznak szolgálni az uralkodó és a; ország
1.1vára. II. András két évvel később, 1206-ban m entes1tette az
1•1délyi Krakkó, Igen és Romosz hospeseit a határok őrzése , vala-
111i11 t a hadba vonulás alól, azt az esetet kivéve, amikor a király
~1c 111élyesen indul sereggel idegen országb a. 78 Az 1222. évi arany-
l11dla világosan k ülönbséget tett a támadó és védekez? h:djár~t
l 1izött. „Ha a király az országon kívülre hadsereget szandek oz1k
v11 1ni akkor a szerviensek vele menni csak az ő költségén tartozza-
11.1k, ~s visszatérte után sem szed be tőlük hadbírságot. H a p edig
, llcnségjönne az országba, akkor mindnyájukn ak egyetemlegesen
11 kell menniük. Szintúgy h a az országon kívülre h addal men-
11í·11 k min dazok velünk jönni tartozn ak, akik megyével vagy a mi
pí·11zÜnkkel rendelkeznek." A ~1EE c~lú ha?já:atba,tehát. min-
d1·11 fegyverforgatónak mennie kellett, tamado haboruba v iszont
1 ~.1k a vármegyék katonaságának és a zsoldosoknak. Seregszerve-
/Í· ~i okoklahn1í:igyarázható, hogy II. András az 1222. évi arany-
lt1 dlában biztosította: „A várjobbágyok ( iobagiones castrorum) ma-
1.1djanak m eg Szent István királytól alapított .szabadsá~u~ban.
k:írmilyen nemzetiségű vendégeink (hospites) 1s hasonlokeppen
1kezdetben nekik adatott szabadságban maradjanak meg" . Abel-
1 \ külföldi h áborúk résztvevői von atkozásában még v ilágosabban
h lgalmazott II. András nevében az aranybulla 1231. évi m egújítá-
''" · Eszerint „ha mi az országon kívül vezetünk hadat , a nemesek
11r111 tartoznak nekünk menni, csupán az ispánok és zsoldosok,
, .í1j obb ágyok (iobbagiones castri) és azok, akik tisztségüknél fogva
11n ; kötelesek, és akiknek nagyobb birtokokat adományoztunk.
1 l.1 azonban hadsereg jön az ország ellen, m indnyájan együtt és
~ 1i !ön-külön tartozzanak a haza védelmére az ellenség ellen k iáll-
111. S ha az ellenség ellenünk jövő hadserege vissza vonul, ezeket
111l'g torlás végett tartoznak üldözni". 79
Mint az aranybulla oly sok más cikkelye, így a hadakozással
l„1pcsolatos rendelkezések sem valósultak meg maradéktalanul,
11 11 az sem állítható, hogy teljesen hatástalanok maradtak volna:__..
N lllt a az aranybulla tilalmazta a király i szerviensek (illetve neme-
•.1·k) hadra kelését támadó hadjárat esetén, ellenkezőjére mégis van
pí·ld:ínk. 1229-ben II. András földadománnyal látta el hű szervien-
•.1·1. aki neki gyermekkorától k ezdve mind az országban, mind
11111.1k határain kívül, kiváltképpen a halicsi hadjáratban szolgált.
11ti 1·iikröződik a védelmi és támadó h adjárat megkülönböztetése,
\,il.1mint a király személyes jelenlétének a katonaállítással kapcso-
203
 -
latb_a hozása az erdélyi szászok számára 1224-ben biztosított k1
váltság~e:!'_é_lben (a~ úgynevezett -,4iídreanumban) . Eszerint e n é1111
tek a király hadjáratára az o rszágon belül 500 vitézt (miles) küldjt
nek, az országon kívül 100-at, ha a király személyesen m egy. l l 1
pedig az uralkodó az országhatáron túlra valamelyik előkel őJ1 1
küldené ·akár szövetségese megsegítésére, akár saját ügyeiben, 1
szászok csak 50 katonát tartozzanak adni, és a királynak e szá111n11
felül ne legyen szabad többet követelnie, viszont ők se legyo11t ~
kötelesek többet küldeni. II. András nevéhez fűződik a l a~,.11 1
kialakuló városok idegen és m agyar polgárainak katon!!_i szolg.1
latra kényszerítese.- 1230-ban a szatmári ném eteket arra kötelc:. . 11
hogy a szász.ok módjára falunagyuk (villiw s) fegyveresen né1•\
íj ász szem éllyel tartozzék a király érdekében hadakozni. 80
II. András igőszakábal_l megerősödtek a világi előkelők. El ő1 1
törésük ner;. csupán birtokaik számának rohamosgyarapocfáS3b.111
mérhető ~e, hanem szorosan vett katonai erejük révén is. Feltd11
tő-;„liogy „az 1220...:as évekig Magyarországon csak a király ern l'I
hetett várat", majd 1222-t követően megkezdődött és a tatá1j :l1.1
után nagy lendületet vett a magánosok várépítése. U gyancsak 11
András volt az első uralkodó, aki várat adom ányozott vi l:1p1
nagybirtokosnak. „A vár most már nemcsak egy-egy tcrii l11
védelmét szolgálja (mint az ispánsági) , hanem a földesúr székl11
lye, kincseinek és okleveleinek tárháza, az ő hatalmát szo lgn l11
jobbágyai felett, az ő politikai súlyát biztosítja az országban." A.
ispánsági vártípustól eltérő, új várforma született Magyarors:t1i
gon, amely nem csupán funkciójában, hanem külső megjelcn(·s1
ben is elütött az előbbitől. Mindenekelőtt abban k ülönbözl>t1
hogy kő- és nem földvár volt. Nehezen megközelíthető helyck11
(sziklacsúcsokra, m ocsarak mellé) építették, vagy ilyenek híj .111
m esterségesen tették azzá (árkokkal, vízzel vették körül} Mag.1 ,1
vár a védőfalat és az általa közrefogott épületet vag y épülctckl'l
(alsó- és felsővár, torony, palo ta vagy lakó torony) jelentett<:. 111
A nagybirtokosság előretörésének fontos mutatója a magánh acl'l
reg lliegjelé7~~Sc\ Ílle tvee lterjedése. Ekkor kezdett megvalósul111
a má~ C istván által kívánatosnak tarto tt elv, hogy „m indcgyd
úrnak legyen m eg a maga vitéze". Az előkelőknek természctl'~rn·
már évszázadok óta voltak alávetett szolgaelemeik, ezek aw nh.111
döntően termelőmunkát végeztek , s erősen alkalmij cllcgg<.:l ll.lll.1
koztak. A nagybirtokosok magánhadseregei el sőso rb a n .1 kir:tl >t
szerviensekből verbuválódtak, akik úgyszú lv.ín lii v ,11.í ~os k.1w11,1
204
11·111 voltak, ám fokozatosan elszakadtak az uralk9dóhoz őket
l 111i'\ szálak; a királyi szerviensek (a leendő köznemesek) a bárók
11111°,.í nszerviensei , familiárisai lettek, akik uruknak elsős~rban ~:­
to111.11 szolgálattal tartoztak. Mindez azonban gyakran nem a kir~­
ht v crviensek kezdeményezésére történt, hanem éppen er~s el-
1 11kl'zésük közepette, erő szaktól sem mentesen következett be.
\ királyi hatalom sem volt többé érdekelt a hűbfai láncolat
il~1· 11lajta kiafálZG1r sában - szemben az 1. István által m ás tört~nel-
11 11 kiiri.ilmény ek között megfogalmazott programmal - , hiszen
, , 111-.tlkodót eddig fegyveresen szolgáló réteg szinte teljes elvesz-
'' t·vd fenyegetett e folyamat. Mindenesetre a X III. század folya-
111.111, főleg a század közepétől kezdve felg yorsult ütemben kiala-
l 11 11 :1 világi-•(némi késéssel az egyházi) nagybirtokosok magán-
" 1d ~ncge, amely felett immár ők rendelkeztek, s csak ann yiban
11 l\li'tak a király fennhatósága alá, amennyiben ők m aguk enge-
il1 l111 cskedtek az uralkodónak.
82
1V. Béla apjánál sokk~l nagyobb gondot fordított a királyi
lt t d c rőrc, nemut olsósorban éppen a kialakuló bárói magánhadse-
111 '. l'k ellenében. Újra divatba hozta, hogy a birtokadománynak
~ 1111 már nem csupán a nagyobb birtokok esetében, amint erre lll.
1\1·1.í nál Modrus megye elaj ándékozása esetében példát láttunk, s
1111dyct még az aranybulla 1231. évi megerősítése is képviselt -
1 111 111aállítás volt a feltétele. Jó l tükröződik ez egyik 1240. évi
111. lrvelében. A birtok visszavételek lezárultát követően ekkor föl-
il1·1 .1dott vissza tulajdonosaiknak azzal a kikötéssel, hogy hadjárat
1111 1í·11 az uralkodó seregébe egy, hadi fegyverekkel jól felszerelt
q1"11célos?) vitézt k üldjenek, aki a király vitézeivel együtt vonul-
11111,, 11e a bárók csapatához csatlakozzék. 1240 körül IV. Béla 70
l11il d fold cladományozását katonai feltételhez kötö tte: a kedvez-
1111'11 yczettnek a király hadseregében egy katona fegyverzetével
l 1lku szolgálnia. Szigorított az erdélyi Krakkó és Igen hospesei-
111k 11. András által ·rögzített katonaállítási kötelezettségein . Mint
t 1111'l'L'tcs, e vendégeket Il ~ndrás csak az esetben kötelezte hadba
11111il:1sra, ha a király személyesen tá1J1a.d_id.~gen_Q_~zjg ra . IV .
111l.1 1239- ben úgy rend.elkezett, hogy e települések hospesei négy,
p ti cl ő kl:szí tett és illően felszerelt páncélos vitézzel, ugyanann yi
l11v.d, tak:u ókkal és két sátorral a királyi zászló alatt tartoznak
11 11·r,wlrn 11 i és hadakozni, továbbá az uralkodó vitézeivel és nem
1 J 1.'11ú k csapatában kötelesek vonulni. Alig két héttel a tatár
1111 1.ul.'1' L' I Ő tt, 1241 februá1j ának végén a Trencsén megyei Zamar
205
Németországból jött és földműveléssel foglalkozó szabad hospest 1
számára biztosította szabadságukat, s előírta nekik ennek fejébe11,
hogy hat háznép után egy, hadifegyverekkel jól felszerelt (páncC·
los?) vitézt tartozzanak hadba küldeni. 83
IV . Béla arra is törekedett, hogy más népek katonaállítási kötl'
lezettségeinek szabályozásával növelje a királyi haderőt. Ily~nkép
pen tartott igényt a kegyurasága alá tartozó egyházak (ado11
esetben a szekszárdi apátság) fegyverforgató népeinek a szolgálatÍI
ra. 1239-ben Csertőt, aki IV. B élának gyermekkorától kezd ve
hű'ségesen szolgált mind az országban, mind pedig ausztriai szárti
űzetése idején, rokonaival együtt kivette a szekszárdi apátság lov.1
kikiáltóinak (csőszeinek) sorából, az apátság szabad j obbágy.11
közé sorozta őket, s mint ilyeneket kötelezte arra, hogy a királyi
seregben páncélosan j elenj enek meg. További katonákat remélh(i:
tett IV. Béla a lassan kialakuló városok polgáraitól. 1238-ban ,1
na gyszombati polgároknak azt írta elő, hogy b'ár nem kényszerít
hetők olyan seregbe, amelyben a király szem élyesen nincs jelen,
de 100 háznép után egy, az összes szükséges hadifelszereléssel illő<.'11
ellátott (páncélos?) vitézt tartoznak hadba küldeni. Ugyanezt ,1
katonaállítási kötelezettséget rótta az uralkodó 1240-ben Ba1 '
magyar és német hospeseire. 84 Az 1235-től a tatárjárásig elwll
néhány év azonban nem volt elégséges IV. Bélának a_rra, hogy
a figyelemre méltó kezdeményezések ellenére is - sz~!rlo tte~őt..11 1
javítson a királyi haderő helyzetén és létszámán. Ezért fugad1.1
örömmel 1239- b<dl...az uralkodó a kunokat, akik csak tőle függó1
tekintél~ fegyve~es erfu-képviseltek . A kunok Magy°7irország1.1
települése, .majd a tatárjárás után visszatelepülése egy csapási ,1
megnö~te a királyi haderőben_a l9_vas- íj ász, könnyűfegyverzc Li1
efem súlyát, amelyrő1 az ura]kodók külországi a cfóÍtm~görökíLo
nyugati források a X III . szá'Z'acrmásodik felében gyakran megem
lékeztek.
Amikor 1241 elején a M ag.yaronÉ:g elleg_i tatár támadás bizo
nyosnak látszott, IV. Béla szerte az országban „kihirdettette, hogy
mind a nemes~k, mind azok, akiket királyi szervienseknek nevei'
nck, mind a várkatonák ( castrenses), vagyis a ... várakhoz tartozók ,
készüljenek fel ahad~a. és készek legyenek akkor, amikor a k irá ly
értük fog küldeni". Védelmi háborúról lévén szó, az uralkocltl
minden fegyverf9r_gatóra számított. Még azt sem lehet mond:rn1 ,
hogy - a viszonylag rövid felkészülési idő ellenére - nem gyű ll
volna össze tisztes létszámú sereg. S hogy ez 111 ~gs1.: 111 tudott a sikt•1
206
11 111t'· 11yében szembeszállni a tatárokkal, annak- a m ongol haderő
11~ il vánvaló túlsúlyán és pl. a muhi csatában elkö~etett,-a királyi
11·g felállításában megmutatkozó hadvezetési hibán, valamint
111.1\ tényezőkön kívül - legalábbis két, a magyar katonapolitiká-
d ~zorosan összefüggő oka volt. Az egyik az, hogy a tatárjárás
q.1tos katonai vákuum állapotában érte az országot. A ~irályi
l 11drrő alapját és személyi állományának zömét jelen tő várszerve-
1t bomlásnak indult: "Qtőképességében messze elmaradt attól a
1111töl, amelyet a várkatonaság virágzása idején, fennállása fény-
~ 111.'1ban, a X II. században fel tudott mutatni. Ráadásul feltételez-
l11 11iik, hogy ez a katonai kontingens nagyobb részben még ekkor
11 1 páncélos nehézfegyverzetű, hanem legfeljebb bőrpán~élt vi-
111 könnyűfegyverzetlí, tehát a korabeli Nyugat-Európához vi-
•1111 yítva korszerűtlen felszerelés;el rendelkező katonákból állt.
A. k irá lyj_b._aderő tehát_már nem tudja h atékonyan védeni az
11 •,1.ígot. A másik okot a magánhadseregek megjelenése képezi.
1 1111r k létét maga a tatárjárás krónikása is elismeri a pogányok
• lh·ni hadi készülődésekről szólván. Amikor e szerző arról ír, hogy
1V 1léla „elbocsátotta érsekeit, püspökeit és másokat, ispánjait és
l1111'iit, határozottan és szigorúan meghagyva nekik , hogy ki-ki
1 vqJ; yűjtve katonaságát, a lehetőség szerint térjen vissza hozzá",
11 k1lr az egyházi és világi előkelők magánhadseregeiről tesz emlí-
t• •11. Am a magánhadseregek a X III . század közepén a~akulóban
1tl1.1k, m ivel az ezek .al?-pjául szolgáló ~agán~áris( rendszer
1 1 ppcn terjedőben volt. Még túlzottan sok ekleor a csak királytól
1111'.1 ;ő szerviensek száma, s túl ~eVés a magánbirtokos kötelékébe
11 p1·1t szerv1ens ahhoz, hogy a magánhadsereget a tatárjárás idő-
1k.í ban ütőkép es haaaszati egységnek tekinthessiJk. A , magáti-
l1 1tl,l·rcg tehát még ~ .J_g_dta haték,,Q.,Qyan védeni a~y:ágot,
1 11d.ísul nem is akarta. Tudjuk: a magyar elő.Kelmc.;azt szerették
1d11.1 , hogy vereséget szenvedjen a kfr°álY,és azután ők kedv~seb-
111 k legyenek neki" .8 S.
/\ tatárj1cis't-követően IV. Béla világosan látta, hogy egy újabb
1 1t.1wtrófa megelőzése érdekében mit kell tennie a magyar had-
111'. v :ítalakítása érdekében. Mivel a királyi birtokok (köztük a
11 lii ldck) fogyatkozásának nem akart gátat vetni, azaz folytatta
1 l, C':t(·11 levő ingatlanok elidegenítését, így az itt élő népesség
11vrzctének felbomlását sem tudta megakadályozni; 86 ezzel
l 111vtr len volt tudomásul venni az ekkorra már kis értékű (ám
• 1111 h .111 még mindig jelentős) várkatonaság (várnép) elvesztését
207
 saját szempontjából. T ermészetesen m ég 1242 után is - évtizedl
ken át - ritkuló számban olvashatunk az oklevelekben várelemck
nek a bomló várszervezet keretében a király, illetve a várisp:i11
érdekében történt hadakozásáról. Így pl. 1265-ben V. István ifjahl
király, m egfontolva egy várnéphez tartozó ( castrensis) fi ainak 1111
szolgálatait, amelyeket sok hadjáratban Tumbolddal, gömöri .,
pánjukkal együtt neki n yújtottak, őket és utódaikat - a szolgasá ~·
ból kivéve - a (királyi) szerviensek sorába emelte. A _várni-1·
katonáskodó elelllri az.Qn 12._an idŐ\é.eLmagáo.füld esúri.függésbe kt
rUlteG~árkötelékből kiváltak, s ily módon a tatárjárás ut,í11
mindinkább megerősödő m agánhadseregek sorait gyarapították
Ilyen esetre találunk példát V. Isfváii: király 1272. évi oklevelébt·11
Eszerint egy n ógrádi várnép ( castrensis) fiai és unokaöccsei magfo
birtokos hadseregében vettek részt különböző országos hadakoz,í
sokban. Ritka kivételként ilyen esetben - mint hivatkozott p(·I
dánkban - a várnép útja még akár az uralkodó osztályba 1.
elvezethetett: az uralkodó ezeket az alávetett elemeket, uruk kérl
sére, kivette a várnépi állapotból, s - nyilván mert földj eik volt.ti
- a királyi szerviensek közé sorozta. A tipikusnak mondható pály.1
azonban az, amikor a várnép a magánbirtokos j obbágyává vált
termelőmunkát földesurának végzett. 87
A várszervezet bomlásával IV. Béla nagy tömegű, bár csekl·h
harcértékű katonaság9~i.~tt;'aniány0Kitiü"inősé~olda ln1l
kívánta · pótofrii, azt az elvet vallva, hogy iiiK:áboK evesebb~·11
tartozzanak hívó szavára hadba vonulni, ám azok a kor szíi1vo11.1
lán-...1lió-;-azaz p1ncélos: nehézfegyverzetű katonák"légy enek. lV
Béb~ tatárjárás utáni had szerv~ze ti reformja a mo-der~-1ova g 1
h~s~re!$ ~egter:_~tés é t c~lozta. Különös~n jól n~.'ut~tj ák
az adatok, amelyek szerint az uralkodo - nyilvanvaloan - ,1
:zt
minőségnek engedett teret a mennyiség rovására. 1255-ben ,1
király, megállapítva _t11ri>_ci.,j.o.bbá.g..)~fi.úk, e sajátos helyzetű kato
náskodó elemek kötelezettségeit, „úgy találta, hogy egészen fck,
leges módon a kelleténél több jobbágyfiú van. Éppen ezért számu
kat negy~enre csökkentette. Azután pedigjavarészüket fehnentvt
a személyes hadba vonulás kötelezettsége alól, katonai szol gálatu~
mértékét úgy állapította meg, hogy hatonként állítsanak ki cp, ~
páncélos vitézt (unum pancerratum)". H asonló intézkedés tört~ 11t
1267-ben a tihanyi egyház hadakozó népeleme, a harcos jobh.í
gyok körében. „A tihanyi apátnak 1267-bcn l30 telkes, h:i:t.I'
lovas j obbágya volt. O lya n óriási töm eg, hogy r~. 1 k a lcgq~ywt·
208
11 i11ben felfegyverzettnek képzelhetjük el. IV. Béla nem is értékel-
t• ' okra. Hogy használható bbá tegye, a . .. turóci példából megis-
11w rt elvek szerint rendezte állapotukat. Az említett évben, 1267-
111 11 megbízta tehát a nádort, hogy válassza ketté a jobbágyok
11.1gy és haszontalan sokaságát«, s alig tizedrészüket, mindössze
1 1 t hagyjon m eg harcos jobbágynak, a többit pedig ossza be
1 I'. yszcrű adózónak ... az úrbéresek közé ... Az uralkodó intézkedé-
' minden bizonnyal zrra irányult, hogy a lovas jobbágyok kilen c-
111n l részének a hadi szolgálatból való kikapcsolása árán a megma-
1ult töredék a réginél használhatóbb és értékesebb legyen. Olyan-
l1111nán, hogy módot nyerjen a költséges nehézfegyverzet meg-
11• rzésére és forgatására. " Az igazsághoz tartozik azonban az,
li11gy az úrbéresek (co ndicionarii) közé sorolni szándékozott népek
1111tén használhatták a jobbágy nevet, s - mint korábban - ezentúl
1~ .t király harcosai maradtak. 88
l·: zzel párhuzamosan IV. Béla - tatárjárás elő tti politikáját foly-
111 va - királyi a~Qmányt n.yert nemeseket, valamint várjo~bágyo-
1.t t és városi polgárokat kötelezett katonaáfütásra. Mindj árt 1242.
11 1.ÍrciustO-=én, amikor még a tatárok el sem hagyták az ország
11 1iiletét, Trau mellett kelt oklevelében a Frangepán család ősei-
111·k, Widó vegliai (krki) ispán fiainak előírta, hogy a királyt, h a
1 tt'ngerparton van, két gályával szolgálják, a Szlavóniában levő ,
11 András adományából bírt földjük fejében pedig három, illően
11 1ll:gyverzett (páncélos?) vitézt tartozzanak kiállítani az országha-
1.1n J11 belüli hadi esemén y idején, ám ha külországi akcióra gyűlne
11·.,zc a horvát hadsereg, akkor csak két vitézt. 1249-ben egy
azok
1!11 tokadománynak az volt a feltétele, hogy a megadományozott
v rn télyesen harcoljon a királyi seregben, vagy pedig maga helyett
1 r. y jól felszerelt fegyverest (páncélost?) küldjön . 1258-ban egy
v.írf'öldet adományul nyerő birtokosnak két páncélossal kellett
111lgálnia az uralkodó hadában. Igé_!!y_!_t~~t IV. Béla _a bomtó
v.i 1szervezet várj obbágyainak katonai szolgálatára is. Mind ő,
111111d utódai gyakranVettéF~f.JarJ9:!2'~ágyokat az ispán hatósága
dúl, s emelték őket a királyi szerviensek közé. Ezt tette pl. IV. Béla
1 ~·l !'i-ben a bolondóci vár jobbágyaival; egy hegyet adományo-
11 11 1 nekik azzal a feltétellel, hogy ők más rokonaikkal együtt,
11 w11tcsülve a vár szolgálata alól, a királyi seregben az uralkodó
1.1wlaj a alatt tíz páncélossal tar tozzanak szolgálni.89 N em nélkü-
l11í' ht:ttc a király a városok által kiállított katonákat a tatárj árást
11 1 Vt' tŐe n sem . Kevéssel .azt követően, hogy a tatárok elhagyták
209
 az országot, 1242. n ovember 16-án IV. Béla arra kötelezte .1
zágrábi polgárokat, hogy amikor az uralkodó a tengermellékn·.
Karintiába vagy Ausztriába szándékozik hadat vezetni, nekik tÍ'l,
hadifegyverekkel ellátott vitézt kellett küldeniük. A körmendi
hospesek 1244. évi kiváltságlevele azt írta elő n ekik, hogy :ti'
uralkodó személyes hadba vonulása esetén minden 15 háznép után
egy páncélost adjanak, aki lándzsával, láncinggel, sisakkal és tegc'l
zel (?) rendelkezett; két páncélos lovat is az uralkodó rendelkezés(·
re kellett bocsátaniuk. A körmendiek által állított vitéz ne bárb1
csapathoz csatlakozzék , hanem kizárólagosan a királyi zászló alall
vonuljon hadba. 1244. évi adat szerint a pesti hospesek, ha a kirá l}
személyesen harcba indul, tíz illően felfegyverzett vitézt (pánc(·
lost?) tartoztak vele együtt küldeni. 90
IV. Béla hadseregét - hadügyi reformja ellenére - sem tekint
hetjülCegynemű páncelösseregnek„ s forrásainkban sém elíl<é111
j elenik m eg. Ennek oka az, hogy a k~ly!_ haderő igen jelenté>
részét a tatárjárás után az országba visszahívott kunok alkották ,
akik könnyűfegyverzetű, ijas-lovas katonák vo ltak. Csak a kirá.ly1
ser'eg másik, legfeljebb a kunol_c számával egyenl ő nagyságú vag
számban az alatt maradó részét tették ki az ekkor már jobbái .1
páncélos, nehézfegyverzetű vitézek, királyi szerviensek, várjobb.í
gyok, a városok által állított katonák stb. Az alakuló köznemessóp.
egyik részét alkotó és abba beolvadó királyi szervie~sek külorszfigt
hadjáratra továbbra sem voltak kény szeríthetők. Az 1267. l·v1
törvényszerint, amely IV. Béla nevében fogalmaz, „ha előfordul ,
hogy országok elfoglalására vagy megszerzésére sereget indítun k,
a nemeseket (nobiles) akaratuk ellenére a seregbe nem kényszerít
jük, csak ha valaki önként akar hadba indulni avagy fizetésért, sc111
pedig arra, hogy fiaink vagy mások megsegítésére m enjenek, ők~·I
akaratuk ellen ére semmiképpen nem kényszerítjük" .9 1 A nemc~t
s~abadságjo gok egyik alappillérévé vált tehát már a XIII. század
ban, hogy a magyar-országi nemesek csak véaelrn i 'líáború eset(·11 .
az ország h atárain belül voltak kötelesek hadakozni. Ez a t611 y
szintén m agyarázatát jelentheti annak, hogy a tatárjárástól :ti'
Árpád-ház kihaltáig eltelt évtizedek alatt a külországban hadako
zó magyar királyi sereget idegen források miért elsősorban vap,y
nagyrészt könnyűfegyverzetű haderőként ábrázolták. Oka k l11•1
ennek az is, hogy a magyar katonaság íjas- lovas elemei ki:i lönösrn
felkeltették a páncélos lovagokhoz. szokott kül fö ld i krónik:í~o~
figyelmét.
210
A. XIL.gázadtól - elsősorban a királyok nyugat-európai felesé-
p,l·vcl érkezett lovagok. hatására - megjelentek Mag..y arországon a
11 )vagi ~ultúra el~mei:-Migyarországon „a lovagi kultúra kez9,e-
111l-n yezője és irányítój~királJi udvar . .. II. Andrásnak a .világi
11 ,1g ybii'tokot fe1duzzasztó adományozási politikája, a király kap-
1•.nlatkeresése az egyházi lovagrendekkel, a keresztes haajátat
\/l'l"Vezésélniiid ébbé az irányba hat. Az udvarban apródokat
1wvcltek, lovagjátékokat..rendeztek, talán lovagregényeket is fel-
1dvastak vagy elmeséltek , mint ezt az egykorú nemesi személy-
11 t'·vadás- a nyugat-európai lovagregények neveinek felbukkanása
11 egyes családokban - bizonyíthatja. IV. Béla udvara ugyan
p11ritánabb volt, de a tatárjárás után a k.i~ályi buzdíEás~a-~~tetett
111,1gánvárak, a lovagi fegyverzethez kötött nemesítések, az okle-
Vl'lt:k ideológiai részéb én Kifejtett lovagi hűségpropaganda a 10~-
1•, I lÍpusú kültúriiJösugárzását jelentik; ez ugyanis egyes aspektusa-
11 1.111 elhagyja a kiri'iV'í'üéIVa'rt, s a~y..::....s.őt középbir.tok~t
" 111egérinti" . Magyarországon ekkor m ég nincs a nemesi társada-
l11 1111ial< olyan rétege, amely a lovagi kultúra bázisa lett volna, s
1111 dyet egyértelműen lovagnak nevezhetnénk. Számos X III. szá-
1,1di oklevelünk szól a királyi udvar apródjairól (íuvenis regís),
11-. ik itt lovagi műveltséget szívtak magukba, valamint a királyi
(1·~ királynéi) udvar lovagjairól (miles aulae regíae) , akik az uralko-
1h'1 udvari katonaságát jelentették. Erősödtek a_jgy_agi hatások V.
l\I v:í n k@~dyaráb an is. Bár „lovaggá avatásról nem tudunk,
1 lr a n~messég... társadalmán és életformáj án belül egyre jobban
1 lk íilöníthető eg~an llll~mely a nyugati lovag~ágJ(Ültúráj át
111 .í11ozza, elsősorban fegyvereiben';-s--bizonyós 'i~lógiai elemek-
l11·11''.92 - - - - ----
/\z Árpád-kor utolsó három évtizedére az úri magánhadseregek
11 .1 gy mérvű -megerősödése és előretörése j ellemző. Súlyukat mu-
1.11j.1 az a becslés is, amely az ország maximális fegyveres erejének
11 11·ghatározását célozza a X III . század m ásodik felében . Eszerint
1 •10 ezerre tehető összes fegyveresből „20 ezer lehetett a magán-
l1.1 d~cregek létszáma, 10 ezer a kunoké s ugyan csak 10 ezer a
l1 ,ult:rő többi részeié: a király udvari katonaságáé, az önállóan -
1 ukirály zászlaja alatt« - harcoló köznemeseké, a királyi várak
1 11 q~ 111aradt harcosaié, a székelyeké, a besenyőké, a templomos és
11 d1:1 11 nita lovagrend csapataié stb.". 9 3 A királyi szervienst;kből,
\ 11,iobbágyokból, valamint m ás kiváltságolt népelemekbő1 kiala-
l 1il1 köznemesség töm egei kényszerültek a magánföldesúrfamílíá-
2·1·1
 jáb~.. E ~n;!l~~n;-agá.~a.k .~ -sz_ó~~ a _jelentése csalá~), illetve n
f!lmtlw...tagiava.~~l~ fflm 1lzaris a r;iag: aro~s~á~i h_~bérisé~:u
voltak . ~„fa~:l~ans, n~ha ~~nfoldesun ugges~en volt, gyöke-
resen h~!o~bo_~ott a foldesur tfoylegesen a lávetett népességétő l ,
job~~~Y_sá?ától. N_líg ez u~EE.1 terl!l~evékenySégctVegzett, :i
fa1E.iha.r1s-; ma~a is ~isebb-nagyobb birtokokefjöl5bágynépesség
u~a - e~ye~ ~as .modokoi:, ~z"~lg~lt~ hűbérurát. Kötelessége ré-
szm~ g~~l,a,gi..(.~ir:t9kk~e;l~l.. b;rto~1gazg~tó),Jészint jogi termé-
sz~tu vo~t (képviselte különböző fórumok előtt ura ügyeit), ré-
szmt pedig - s ez számított a leginkább általánosnak - katonáskod-
n~ .:'.:olt kénytelen ura magánhadseregében. Egy-egy nagy magán-
bu tokos - a XIII. s~ázad végére teljes vértezetben előttünk megje-
lent tartományúr - hadinépériéR létszámát éppen a neki katonás
kod6 railliliá'fis családok számából állapíthatjuk meg. Csák nem•
beli Máté és Héder nembeli Kőszegi Henrik fiai famíliájal)a 11
egy~óKént 6.?-7.~ úri ~saládot ~említenek az oklevelek. Egy-egy
csaladon belul tobben is katonaskodtak. H a ehhez hozzávesszük
hC:gy ~zeknek ,a diplomákban név szerint szerepeltetett - j obbán:
elokelo - qaladoknak maguknak is voltak nekik katon áskodni
kényszerülő familiárisaik, továbbá hogy az oklevelek a família
tagjai sorában éppen a nagyobb tömeget kitevő kisnemesi (vár-
job~ágyi ~: szerény anyagia~kal bíró királyi szerviensi eredetű)
csaladok hianyoznak, a legerosebb tartományurak magánhadserc·
~ét hatalmuk csúcsán több ezer főre tehetjük, amelyhez még a11
altaluk foglalkoztatott zsoldosseregeket is h ozzá kell tennünk .
~ hozz~vetőleges seregnagyság valószerűségét két adat igazolhat-
ja. Amikor III. András király 1293-ban a Subicsoknak adomá
nyozta a tengermelléki bánságot összes j övedelmeivel, azzal a
feltétellel tette ezt, hogy a királyt h adjárataiban, akár bel- akár
külföldi ellenfelekkel szemben, 500 vitézzel segítik. A SubÍcsok -
nak a X III. század végén nyilván 500-at többszörösen m eghaladú
létszámú magánhadseregük volt. Csák nembeli Máté 1312-ben 11
rozgonyi csatában Aba nembeli Amadé fiait 1700 zsoldos lán
dzsással és csaknem egész katonai erejével támogatta. 94
.A X III. század utolsó évtizedeiben a magyarországi hadcr1)
mmd szá~ra, mind minőségre meghatározó része a m agánbirto
koso,k ,~ezen volt. Nem. enyészett el a korábbi évtizedek Jovng1
kulturaJ.~ a~kor sem, a.i;i1kor e nagy hatalmú el őkelők megc rősöd ·
tek,, s donto sze~epet Ja,ts~?ttak az o-rszágbnn. „A tartomán yur:tl
koraban a lovag11deolog1at gyn krnn vi ~w h :111 gol'l':Ík m:igfookk
2 12
vdek, a várak és tisztségek tömegét birtokló urak környezetében
111cgjelenik a korábbi (és későbbi) udvari kultúra néhány jellemző­
ll" Valóságos u,gvartar.ti~t é ít~ ki, megbízható familiárisaikat
v.í magyokká teszik, egyáltalán familiárisaik révén erős magán-
lt.1dsereg fölött rendelkeznek, s így m egnyílik a lehetőség a lovagi
1ípusú kultúra szélesebb társadalmi bázisának kiépülésére. Persze
.iz áldatlan közviszonyok e kultúrának csak a harcias elemeit
(' rŐsítik fel". 95 Ez a néhánY.. é_y_tized a vég nélküli belháborúknak,
,1 nagyurak egymásesakirályi hatalom elleni hadjáratainak a
kora . ArtrfölSó ·Árpád-házi királyok mindenesetre hadaik'létszá-
111foak _n~elCedéséfe törekedtek; aligha véletlenül visszhangzik
V. István, IY. László és Ill. A~drás okleveleiben a kcil~;i szervien-
•,rk közé em elés, illetve a nemesítés indokaként az a megfoga Tina-
1.ís: azértteszik ezt, hogy ' a nadalfozók száma növekedjék. 96 Az
11 r.dkodók e cél elérése érdel<ébe-;-;;Magyaror~zág;~ élő idegen
1 · t11ikUJ.E:<?_~ra (kunokra, tatárokra, erdélyi szászokra) támaszkod-
1.1k seregépítésü.k során. Közülük főleg a kunok alkottak jelentős
k.1tonai erőt. IV. László 1279-ben akként szabályozta ezek hadlCö-
1rlczettségét, hogy „a kunok urai és nemesei összességükben és
1•gycnként kötelesek seregünkbe, amelynek m i személyesen ál-
l1111k élére, eljönni, éppúgy, mint a többi királyi szolgáló nemesek
(11ohiles regales servientes)". Ugyancsak IY. László 1285-től k~zdve
ld használta a Mag1;go_rs.zágon. mai:.adt tatárok (nyögérek) hadi
1·r1.:jét, m :-Anarás pedig 1290/1291-ben az erdélyi szászoknak
h1ztosította azokat a j ogokat és írta elő azokat a kötelezettségeket ,
,1111clyek a magyarországi nemesekre is vonatkoztak. Eszerint „ha
v.dnmely külföldi hatalom országunk megtámadására jönne, vagy
.1z országnak valam ely része vagy tartománya a király vagy az
1~rszág iránti engedelmességből vagy függésből magát kivonná
v.1gy valamilyen módon elszakadni akarna, országunk nemesei
(11ohiles) és azok az erdélyi szászok, akiknek birtokaik vannak és
111agukat nemesek módjára viselik, mellénk állni és minket segíte-
111 t:i rtoznak. De ha egy külső ország elfoglalására akarnánk vo-
1111 ln i, nem tartoznak kivonulni, csak ha felségünktől pénzt kap-
1.1k".97
Megkísérelték az utolsó Árpád-házi királyok a magánhadsere-
t'.d c további kiépítését, megerősödését m egakadályozni. E vo-
a
11.1tkozásban nem tettek egyebet, mint tatárjárást követően a IV.
ll(· l.1 :í ltal a palackból kiengedett „szellemet" kívánták oda vissza-
11,1r:111 csolni. IV. Béla ugyanis a tatárok okozta súlyos veszteségek-
. ~ -
2 13
 3. FEJEZET Mácsai dombok I, 6/53.
, j r) a gerinc két olda-
VISELET, FEGYVEREK l.í 11 egyenes sorban
11 yolc és öt fülesgomb
k küdt, két réteg ruhá- 2
1.1, vagy talán a gom-
1mlással párhuzamo- 6
•,,111 felvarrt díszgomb- 3
1.orra mutatva. 10 1
Felsőruhaként va- 3
l tiszínűleg széles gal-

E gy, a X I. század közepén író történettudós így j ellemeztt

lí·rral és kihajtóval
»1abott, combközé-
4

~ ~}-7
honfoglalás kori őseinket: „A magyarok szemrevaló és szép külse pi g vagy térdig érő, a
jű emberek . .. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüstbő l derékig szűkebb, at-
(készültek] és arannyal berakottak." 99 A leírás megállapításainak 1(1 1 lefelé bő szabású
tárgyi része főként őseink előkelőire vonatkozhatott, akiknt·k k.1 ftánt viseltek. Én-
feltűnő, fémdíszektől csillogó viseletét a régészeti leletek alapj át1 11ck jobb szárnyát a
rekonstruálni is lehet. A kevésbé rangosok egyszerűbb , s a földbc11
nyomtalanabbul elenyésző öltözetéről vagy az ugyanerre a sorsr.1
jutó alsóruházatról ma m ég inkább a néprajzi és a szótörténc ~1
h.d testfélre haj to tták
t·~ rendszerint csak
,1z övvel szorították
5
fj~ 5

vizsgálatok segítségével nyerhetünk képet. 1 0 0
Len- vagy kendervászonból (Szabadkígyós-Tangazdasági ho
mokbánya 26. sír, Szal::iadkígyós-Pálligeti tábla 7- 8. sír), tovább,1
vékony bő rből (Perbete/Pribeta 3. sír, Nagykőrös-Fekete dűlő ~
sír) varrott ing meg nadrág (Sárbogárd- Tringer tanya 33. sí1 )
alkotta a férfiruházat alsó rétegét; ebből hidegben többet öltöttek
magukra. A valószínűleg buggyosan szabott nadrág szárát u
oldalvarrott, puha talpú, fel.kapó orrú csizmába gyűrték , amel y
be a lábfejet talán vászonkapcába csavarva dugták be. Az i11 K
lehetett felálló gallérú és kivágott szabású egyaránt, s elképzelheti\
hogy a vállon gombolódott (pl. Bánkeszi/Bánov 28. sír). N c111
volt hosszú, han em feltételezhetően alig nyúlt a derék alá. Az in K
fölé szűk ujjast vehettek fel; talán ennek maradványa a m ellkaso11
(Szeged-Algyő 17. sír) , vagy annak jobb (Letkés-Téglaégető 11 ,
70. sír), illetve bal oldalán (Kenézlő-Fazekaszug 1, 21. sír, T is:t.1
bezdéd 10. sír) egy sorban talált tíz-tíz füles ruhagomb, egybr 11
a balról j obbra, valamint az ellenkező irányú gombolást is j clczVt'
7
lr, de az sem kizárt,
li1)gy a fent emlí- 10. A Szered/Sered'-Mácsai dombok I. temető
t t·tt gombolásokat is 6./53. sírjának rajza: varkocskarika ( 1) , 13
1 ~:1 k a kaftánon alkal- db füles ruhagomb (2), 4 övveret (3), csikó-
111azták. Az előkelők zabla (4), kengyelpár ( 5), nyíltegez marad-
k.1ítánja bizánci se- ványai ( 6) , lókoponya és lólábcsontok (7)
lycrnbrokátból ké-
•,1 iilt, ezt a pompás
,111 yagot a ho nfoglalás előtt - többek között - szláv rabszolgáik
1•l.1dásával szerezték be a bizánci kereskedőktől, az új hazában
pn lig a kalandozó hadj áratok zsákmányából vagy a távolsági
kn cskedelem útján juthattak hozzá. 1 02 A f~ftánt ki-ki a tehetős­
·.l·gc szerint fémveretekkel is díszíthette: kettő-négy aranyozott
1•1iist, virág- vagy palmettadíszes verettel (Nagykőrös-Fekete d ű­
lt1 1. sír , Tar cal-Vinnai dűlő 4. sír), nagy levélcsokor alakú ruha-
dí ~z veretekkel (Ladánybene- Benepuszta), m íg mások a portyá-
l, 1H1 zsákmányolt pénzekből varrattak fel néhányat a melltájékra

A csuklótájon lelt gombok a ruhaujj ak lcgo 111 bolásár:1 u ta li 1.d<. ( V n cb: tizenkét, Vörösvár/C erveník 5. sír: tizenegy nyugat-euró-
(Tiszabezdéd 10. sír: három fülcsgomb). M(i ~ull (Szcn.: d /Scn:d' p.ti czüstdcnár, Szomód-B ocskahegy : két arab ezüstdirhem, Szen-

216 217
 tes-Borbásföld 1. sír: egy bizánci arany) . Egy kiemelkedő gazda~
ságú vitézt - talán valamelyik nemzetség vagy törzs vezetőj é~
selyem- és gyapjúruhái fölé húzott bőrkaftá.nban temettek el; 1
kaftán elejét és hátát a felsőtesten legalább kilenc-tíz sorban, mini
egy kétszáz aranyozott ezüst, háromféJe mintájú kerek veretecsk1
vel ékesítették. A kaftán jobb szárnyát a b al oldalra hajtva, 111
bronz fülesgombbal gombolták össze a mellkason, de még gazd11r
veretes övv~.it._ átkötötték (Zemplén/Zemplín-Szélmalo111
domb). 103 ·A régészeti megfigyelések szerint tehát a gombolást 1
az _öve.zést együtt és külön is alkalmazhatták. A kaftán keni~
veretekkel való díszítésére más temetkezések esetében is gya11.1
kodhatunk (Beregszász/Beregovo-Kishegy, Ladánybene-Bem
puszta, Tarcal-Vinnai dűlő 4. sír, Tiszabezdéd 16. sír).
A férfi öltözékének legszebb és - témánk szempontjából
legfontosabb tartozéka a teljes jogú, szabad férfiember állapo1.11
jelző , s egyben viselőj e fegyverert, tarsolyát és bizonyos eszkön 11
hordozó öv, illetve annak veretekkel díszített változata volt. 1((1[
két és fél centiméter sz.éles (nagy ritkán csaknem négy centimét11
szélességű: pl. Karancslapujtő-Nyárvas dűlő 1. sír) és mintq n
százötven centiméter hosszú bőrszíjból készült s a köldöktáj fck•11
nyugvó csatjától kiindulva balról kerülte m eg a derekat, majd <.:g}
bujtatón áthúzva a bal térdig függött le. A jobb csípő szélétől ,1
csatig egy belülről. ráerősített, s mindig veret nélküli kapcs_oló~l' l f
feszítette meg, ezért maga az öv a has felett lazán ívelődött ,1
bujtatóig. Ez a szokatlan - de vitathatatlan „in situ" megfigyelés~c 1
Dizony íto tt (Tiszaeszlár-Bashalom 11, 7. sír) 104 - megoldás 111 .1
gyarázta meg azt a korábban érthetetlen jelenséget, hogy az i.n
szíjvége és veretei rendszerint nem fértek át a csatkarikán .
A rangos férfiak övét ugyanis bronz vagy ezüst, gyakran :u .1
nyozott csattal, veretekkel és szíjvéggel díszítették, s ennek lchctu ' 11. A honfoglalás kori magyar f érfi viselet
ségét nem a viselőjének tetszése, óhaja, hanem rangja, társad :il1111
helyzete biztosította; vannak ugyanis viszonylag gazdag temetk1·
zések csupán .csattal jel~<:tt, egyébként veret nélküli övvel is (S ~c 111 11 :1z utóbbiak általában háromféle alakban jelentkeznek: széle-
red/Sered'-Mácsai dombok 11, 4/55. sír). 'A veretek anyaga, n:igy ' lih és keskenyebb példányokat, valamint az előbbiek nyílással,
sága és kivitele, valamint száma (megközelíthette az ötvenet!), ~ 11111réssel is ellátott. változatait figyelhetjük meg. A szélesebbeket
egyben a lecsün gő, s a s_zíjvéggel záruló övrész hosszúsága szc111 •, küztük a kivágottakat is - 'a derék körül szegecselték a szíjra,
mel láthatólag tanúsította tulajdonosa i:néltóságát. Átlagosan 111 i111 11 1 q ~ a keskenyebbek a derék közepétől a szíjvégig borították el
egy húsz dekagramm fémet kellett felhaszná ln i egy-eg y öv vrn•t 1f i , /\ kivágottak nyílásán áth4zott és az övre szegecselt ~gy
készletének elkészítéséhez. A z azonos elv szerint díszített, lcg t·iihli , .11111 úzo tt végű, másfajta ve.r etekkel ugyancsak dís~ített kisszíj ak-
ször öntött - ritkábban préselt - csat, szíj vég é~ w rctck cgy iiw·" 11 1i'1ggcsztctték a vitéz fegyvereit és egyéb tárgyait : ~al oldalára

218 219
 a szablyát és. az -ijtegezt, jobb oldalára a nyíltegezt és a tarsolyt
(benne a csiholóvassal, kovával, taplóval és a fenőkővel), továbh11
a tokban tartott kést. Az övön viselték a -kürtöt és az ivócsész<'l
is. Olyan.öv is ismeretes, amelynek mind a harminc tég,lalap '!_lak11
veretét a kivágásos minta szerint készítették (Tiszaeszlár-Bash,1
lom I, 9. sír), s a kisszíjakkal igénybe nem vett lyukakon keresztul
-bfü vagy textil sallangokat erősíthettek fel rájuk. Említésre mélt11
végezetül , hogy van régészetileg megfigyelt nyoma ezüstszáll.il ""/
átszőtt textilöv használatának is (szabadkígyós- pálligeti tábla H
sír).1os
A tarsoly: - e lefelé enyhén szélesedő, majd lekerekedő, téglalnp
alakú, lapos bőrtáska - fedele kitűnő díszítési lehetőséget kínált .1
készíttetőinek . A honfoglalást megelőző időben még az volt ,,
divat, hogy a tarsolyfedél közepére szegecselt négyszegletes verni
középponti nyílásán ·fért át a tarsoly fedél alatti falára erősíwtt
bújtatóveret bújtatója, s ezen húzták át a tarsolyfüggeszt{S-_,..illetv1
tarsolyzáró-szíjat. A fedél üresen maradt felületeire négy négy
szegletes veret került (Bodrogszerdahely/Streda nad B"odrogom
Bálvány-hegy 3. sír, Újfehér:.tó-Micskepuszta) , majd - talán 111.it
csak a Kárpát-medencében - a fedél formájához és egymás alakj 1
hoz illeszkedően tervezett négyféle verettel csaknem befedt(•k 2
annak teljes felszínét (Budapest-Farkasrét). Ekkor már elhagyt:1~
a tarsolyfedél felületén keresztülfutó zárószíjat, s helyette csak 11
fedél alj áról indítottak egy szíjacskát, záráskor áthúzva azt a t:ll
soly hátáról lefüggő kisszíj bújtatóján. E szerkezeti változtatáso~
mintegy előkészítették azt, hogy egy összefüggő, rendszerint k1
váló ötvösmunkával készült lemezzel lássák el a tarsoly fedel ét, '
1.
ily módon a tarsolylemezt a magyar előkelő férfiviselet cgyil (
,( .
legszebb és legjellegzetesebb tárgyává tegyék (Epetj eske 3. ~Í 1 , .
'' ·.•
Kecskemét-Fehéregyháza, Szolnok-Strázsahalom stb.). Lem c:tc·
~
vagy veretes tarsolyra nem mindenkinek lehetett joga, ezért v olt :
akinek - jóllehet közössége vezetőjének számíthatott - m eg kclkt t ~ y

elégednie egyszerűbb, pl. bőrintarziás és kivarrott techniká v.il .

·.-'• t
-~ J
díszített fedelű tarsollyal is (Sárbogárd-Tringer tanya 33. sír). 1111'
Elődeink vagy csak a homlokuk feletti részt borotváltft k k1 ,
vagy - egy tincs kivételével - az egész fejtetőt, s az oldalt hosszíi1.i
nőni engedett hajukat két-négy varkocsba fonták . Közkcd vd1
szokás szerint a varkocsokba arany, ezüst vagy bronzkarik{tc flí :t / ' l /01ifoglalás kori bőrt~rsolyok díszítési m6djai: veretes tarsoly Újfehért6-
tek (pl. a Szered/Sered'-Mácsai dombok I, 6/53. sírban két ar;11 1-r ' 1111·kqmsztár6l (1), veretes tarsoly Budapest-Farkasrétról (2), tarsolylemez
és három ezüst varkocskarika volt), néha pt'diµ gyiin gyiikkvl 1 ~ 11 1·11crjeske1 " 3. sírb61 ( 3) , bőrintarz iás díszítésű tarso lyfedél maradványa a
Sá l'/1(1gtÍrrl 'f'ri11ger tanyai 33. sírb6/ ( 4)
220
 ékesítették. Lehetséges, hogy fejükön kerek vászonsapkácskát v1
seltek, s erre húzták rá a kar.im_átlan, hegyes vagy lekerekedő tet~Jll
báránybőr süveget, illetve a prémszegélyű bőrkalpagot. Ez Ütóbh1
a X. században Nyugat-Európában is divatba jött. 1 07 Egyetk•11
temetkezésből olyan palmettamintás, aranyozott ezüst, gömbc1
végű lemezkúp is napvilágot látott (Beregszász/Ber~:Ovo
Kishegy), amely minden bizonnyal a fejfedő hegyesedő végt•I
takarta.
A megjelenés hatását tovább fokozták az előszeretettel haszn :t ll
ékszerek. Aranyból, ezüstből készítették őket, ·a kevésbé előke!M
·a bronzzal is m egelégedtek. Az említett varkocskarikákon kív1il
fülbevalót (Galgóc/Hlohovec) , egy szálból hajlított vag_)C_ töhli
szálból font arany, illetve ezüst nyakperecet (Zemplén/Zemplí11
Szélmalomdomb, Galgóc/HlohÖvec), a nyakba akasztott bizá11c 1
aranypénzt (Tiszaeszlár- Bashalom II, 7. sír) is hordtak. Csuklój11
kat karperec díszítette (Szolyva/Svaljava, Vereb, Zemplén/Zem p
lín-Szélmalomdomb), uijaikra nemesfé.,rn_gy.fu:..ű,t húztak (Szernd
Sered'-Mácsai dombok 1, 20/53. sír, Vereb). Csillogó fémdíszt'ik
ről kortárs beszámoló is m aradt: A 955. évi augsburgi csata uti11 1
„Sur rex" és „Leli dux" Eberhardus fogságába esett más magy,1
rokkal együtt. „Eberhardus pedig elvevén a javát az aranyláncol
nak, amelyek a nyak díszeiül szolgálnak, és a ruhák alján fiigl',''
csengőknek, amelyek arany csengettyűk, s három font arany.11
kehely készítésére, ezüst keresztet, amely a király pajzsára (scu /11111 )
volt erősítve, és más ezüst holmit, egyházi díszek célj ára adott." 11 "
Nem tudjuk, hogy ez a viselet hogyan egészült ki védőfegyvc
rekkel, ha a vitéz hadra kelt, ugyanis honfoglalás kori temetkcn •
ből fémsisaknak, sodronyingnek, fémpikkelyes bőrpán cél11 1d
vagy éppen pajzsnak· -mindeddig semmiféle maradványa 11t•111
került elő. Le1ietséges, hogy el sem temették ezeket annak id(j< 11
az elhunyt harcos mellé, .de az is valószínű, hogy fémn'.:~:t lc t
nélküli, csupán szerves anyagból készült felszerelési tárgy.1k,11
használtak: bőrsisakot (galea) és bőrpáncélt (lorikion) , amin 1.· l1 c 11
évezred alatt a földben nyomtalanul megsemmisült. A bőrpá 111 e 1
hoz még egy további, egyelőre rejtélyes viseleti tárgy is tartoYli .1
tott. Egy csaknem kortárs beszámoló szerint, a 933. évi mcrs(.·'1111
gi csata magyar veszteseinek a „melldíszek ékessége (fnll'rr1111111
decor) és a fegyverek tekintélye sem nyújt véd elmet ... lt:rnrni < ~ d
terhet jelent számukra. Eldobják ugyanis íjaibt, szétszó1j ft k 11 ytl .i1
kat, sőt melldíszeiket is elvetik, hogy lova ik a1111 ft l kii1111 yl·hl1111
222
l11tl1assanak". Ilyen, a súlya miatt elvetésre érdemes tárgyhoz m ég
• ~.1k hasonló~ sem ismerünk a korabeli temetkezésekből. Ugyanez
vonatkozik Almos fejedelemmé választásának arra a mozzanatára,
ltngy őt „a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra" emelték.
1 itt - s korábban az augsburgi magyar vezérek felszerelésében
l'mlített paj?:s minden bizonnyal kerek, kisméretű, a bal karra
l1•lhúzhat6, s a vitézt mozgásában s az'íjazásában, sőt a ló irányítá-
11!.111 sem akadályozó lovaspajzzsal lehetett azonos. Ennek viszont
\'oltak fém_ alkatrészei is - pl. a bőrrel bevont fapajzs felszegecselt
dlroncs-kerete, a pajzsfogantyú szegei, a pajzsdudor -, de ezek
1p,y ikét sem tartalmazza a napjainkig ismertté vált honfoglalás
~ mi hagyaték. 109
/\. fentiekben leírt viseletű és védőfegyverzetű vitéz ~ámadó­
l1•g yvereit az írásos forrásokból is megismerhetjük, d~al"gyi •
v.dúságukban csak a régészeti leletek alapján érzékelhetjük őket.
'11nencsénkre ugyanis elődeink rangjuknak megfelelően felszerel-
\ 1• indították el halottaikat a túlvilágba vezető útra, s emiatt az
• l t1kclők és a kialakuló, hivatásosan katonáskodó réteg többé-
l 1·vl:sbé gazdag sírjaiban, valamint a köznép temetőinek módo-
1hh temetkezéseiben e fegyverek számos válfaja megtalálható.
l 1ddbe kerülésük korát pedig a kalandozó hadjáratokban zsákmá-
11 volt n yugat-euró pai (itáliai, német és francia, sőt angliai) és
1111.ínci érmék, valamint a kereskedelemből nyert arab pénzek
110
11 wgbízhatóan jelzik. A temetkezési szokások által megszabott
1111(yi hagyatékú sírok nem tükrözik az egész felszerelés teljessé-
"' 1, és nell!. utalnak bizonyos - a ~önnyűlovasságon belül elkülö-
111 ilii - fegyvernemekre sem. Az eddig feltárt hetvenegy szablyás
11li(il csak négy tartalmazott baltát is (Kenézlő-Fazekaszug 1, 25.
11, K isdobra/Dobrá-Ligahomok 1. sír, Sárbogárd-Templomdűlő
' •,ír, Székesfehérvár-Demkóhegy 6. sír), s a többségre a szablya,
11 v11ls:ígi fegyver (ij , íjtegez, egy-hét nyíl, nyíltegez együttese
q•,y valamelyike), lószerszám (nyereg, kengyelpár, zabla, heve-
ol1 11 ~at) és a ló (koponyája és lábcsontjai) volt a jellemző. A fegy-
1 11 ·~ temetkezések között találtuk meg a korszak legjobban fel-
11'1(' lt, legtöbbféle és leginkább it:iűvészi kivitelű t árggyal ellátott
l11.1ir, amelyekben az általunk ismert legelőkelőbbnek tekinthető
111l1 . 1 k - nemzetségfők? , törzsfők?- nyugodtak (Beregszász/Bere-
111 vn- Kishegy, Geszteréd-Nyíri puszta, Zemplén/Zemplín- Szél-
111,do111c.lomb, valamint a tarsolylemezes férfiak némelyike: Bana-
i 11di ig:'1 ~ta hegy 1. sír, Kenézlő-Fazekaszug 1, 3. és 14. sír, raka-
223
maz-strázsadombi dűlő 1. sír, Szolyva/ Svalj ava, tarcal-vi1111,11 I 1. A mindszent-koszo-
dűlő 4. sír, Tiszabezdéd 8. sír, Tiszaeszlár-Bashalom 1, 10. sí1 ) 11111/ti lői 2. sír rajza: Re-
A negyvennyolc baltás temetkezést a négy szablya és a három h111struált tárgyak: a f ej 1 1
2
később tárgyalandó - kétélű kard mellett ugyancsak a tá.\l.Olsáp1 ,,/,! tett nyereg (A ), lee- 3 -- -
fegyverzet, lószerszám és a ló együttes~ jellemzi, de köztük ta1 1r1::-tett állapotú {j (B),
solylemezes már csak k~vételképpen akad (Kiskunfélegyháí'.1 11)ifltegez (C). Régészeti
lrlftek: kengyelpár (1) ,
Radnóti u-:), és átlagos felszereltségük messze a szablyásoké aln11
,1/i!alpálcás zabla (2), a
marad. 111 Arról pedig nincs is pontos számadatunk - de félen 1 /,11.zcrszámot vagy a nye-
körüli lehet-, hogy a honfoglalás kor harcosainak legáltalánosahh 1r~t11kar6t díszítő 21 át- 8
temetkezési formája hány alkalommal került feltárásra: ezt a fo1 /111 t czüstlemezke ( 3), az 5 6
mát a távolsági fegyverek együttesével vagy némelyikével, lóv.d lt karjainak végét ( 4) , il- 7
9
és lószerszámmal vagy nélkülük eltemetett, igen eltérő felszerelé~ 11 /1•/11c markolatát ( 5) borít6 11
vitézek sírjai képviselik. N em tudjuk, hol a határ a hivatásosan
katonáskodó középrétegbeliek egyre „szegényebb", egyre kevi
sebb fegyverrel eltemetett tagjai és a szabad férfiak között, aí'.11
pl. az egy vagy néhány nyílcsúcs sírbeli jelenléte az előbbiek < 1
vagy az utóbbiakat jelzi-e, de a fegyveregyüttestől az egy nyíbi1
111111 tlemezek, övcsat ( 6),
1 11y{{csúcs (7), a nyate-

11r • sz áját keretelő csont-

/r111cz ek (8) , a nyíltegez
1 111 11yakpánljának töredé-
1
10

csig szűkülő „fegyverzeti skála" - témánk szempontjából - .i11I
elkülöníti e vagyonilag szemmel láthatóan erősen tagolt réteg< 1
a fegyvertelenül elhantolt férfiak rétegétől.
Áttekintésünkből kitűnt, hogy a fegyveres temetkezésekbe11 ,1
távolsági harc eszközei a leggyakoribbak, s ez jól egybevág azí'al
amit őseink harcmódjáról tudunk: „Karddal csak keveseket , d1
sok ezereket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lő1w~
ki szaru-íjaikról (ex corn.eis arcubus) , hogy lövéseik ellen alig lc:I H•t
védekezni. " Ezt a félelmetes fegyvert csak rekonstruálni lehett'tt ,
mert szerves anyagu alkotórészei a földben elenyésztek. Az t'.111
összetett-visszacsapó típusú, honfoglalás kori magyar íj minteg }
száztíz centiméter húrhosszúságú, leengedett állapotában cn yli1
ívelésű, J alakú fegyver volt. Ezt a formát a több részből összec\,1
polt, alkalmasan megfaragott famag adta: a markolatot és a karn
~at egy, az _ i jkarok végeit („szarvait") egy-egy további darabbc'll
illesztették össze, vagy megfelelő alakú ágakat kerestek a két tc:IJ<•
ijkai;-hoz, s ezeket .csapolták össze a markolat~al. A legalka lma sahh
anyagnak a Jl!h.a r jól megmunkálható, szívós és rugalmas f.í.1 11
bizonyult. A rugalmas íjkarok - felajzva a célpont felé nbő
külső ívér~ zsírtalanított és megpuhított szarvasínkötcgckcc, ,1
belső - az íjász felé forduló - ívére pedig szaru lcmczt ra gaszto11.il
fel halenyvvel. Ez a szerkezet magyarázza meg a típus uap; ysí'1°111
tulajdonságainak a titkát: az ín ellenáll t a ll yt'.ij cíi (·s ;1 hi'1 dH:rők 1H· k ,
4
e
!J:-"
ff~
J•r1 (9), oldalsó merevítő
1•11/t'lri ( 10) , és függesztő
t 1ll'ikája (11), l6koponya
fos lólábcsontok ( 12)
1v.1ru rugalmas támasztékot adva egyensúlyozta ki a ~ülső (ínnal
l11 11 íto tt) oldalon fellépő erőket, s közöttük a fa j átszotta az össze-
! 11 l Ő szerepet, felvéve egyben az erőhatások okozta rezgéseket is.
1 íg y összeállított íj m arkolatának két oldalsó lapjár~ egy-egy ,
11.11„yj:íból ellipszis alakú (hos.sza: tizenkét-tizenhat centiméter),
1 11 végeinek két oldalára egy-egy hosszúkás, húrbeakasztó nyílás-
i! is ellátott (hossza: huszonnégy-huszonnyolc centiméter),
1.1rvasagancsból hasított vagy marhabordából faragott lemezt
1,11•„1sztottak, s mind a hat lemezt a 'Cégc:in zsineggel, húrral jól
l 111tii is kötözték. A kész íj csontlemezekkel nem fedett részeit
11vírkéreggel vagy vékony b őrrel vonták be a nedvesség elleni
\ 1·1le k m ül. Lehetséges, hogy az aga~ncslemezek helyett keményfa
11 111t·zcket is alkalmaztak, ezt a nyílcsúcsos, tegzes, de az említett
l1 1t cso ntlem ez - m1nt az íj egyetlen maradandó része - nélküli
t 1 • 1 11 1·tkezésekb ől sejteni lehet . Bizonyos ásatási megfigyelésekből
1v 1111 metrikus méretezésű íjak létezését is gyaníthatjuk (Békés-

224 225
 „
Povád 58. sír, Szeged-Algyő még közöletlen sírjai); ez a - lovu11
előre és hátra egyaránt könnyebben irányítható - íjtípus Úf', \
készült, hogy az alsó karját a felsőnél néhány centiméterrel röv1
debbre tervezték.
H asználata előtt az íjat fel kellett ajzani, azaz a nyugalmi 1
formáról e alakra áthajlítva, az egyik íjkarvégre kötött id1.
másik, hurkos végét a túlsó íjkarvég bevágásába kellett akasztn111
Ezt a nagy erőt és ügyességet kívánó műveletet lóháton 1w111
végezhették el, hanem vagy a két comb közé szorítva, v:i~· \
rálépve bal kézzel görbítették vissza az íjat, és jobb kézzel ak:i„,
\\
tották rá az ideget. Az így működőképessé tett fegyverrel - 111.11
kísérletek szerint - a mintegy negyvenöt fokos hajlásszögb111
százötven-kétszáz, közvetlen célra irányzott laposlövéssel hatv.111
hetven méterre lehetett lőni; távolabbra és - mivel bármenn y11 1
is meglepő, könnyebb volt kifeszíteni mint az egyszerű íjat
sűrűbb en volt használható n yugat-európai ellenfeleik fegyve ré1111
„,
A bal kézzel tartott íj húrját a jobb kéz hüvelyk-, mutató- 1 .„·'•.
: !
középsőuijával feszítették m eg, egyben rögzítve a nyílvessző \.1
gét is. A hüvelykuij védelmére lapos íjfeszítő gyűrűt alkalmazh .11
{ .„. -: ./\\
tak, de ilyen a hazai leletekben még nem került elő. 112
Használaton kívül az íjat leeresztették, hogy rugalmasságát 1d •
.„„···(:::~>; \>~'i
•• „ ..,··.::·::... . . .· ',-~.·,
elő tt n e veszítse el, és a nedvességtől, sőt a hidegtől is féltve ,1 ,::.. ... .

íjtegezbe csúsztatták; ez utóbbit bajoldalt az övre függesztve v i ~t 1 \\ \

,, 1
3
'l 1
ték. Az íjtegez az íj leeresztett alakját követően szabott, szőr(· 11 "1
kifelé fordítottan varrott bőrtok volt, amelynek szájrészét rend 4
'''~1 2
szerint fából, ritkán sima vagy faragott palmettamintás díszít{·,11
csontlemezből készített rátétpár -borította (Kenézlő-Fazeka s~ 11 ~
az íj rugalmas rásajtolt rugalmas
I, 11. sír; Szeged-Algyő 25. sír: más típus). Z árószíjainak kio ld.1 1 szarvasín-kötegek
puhafából, általában
után e lemezek hátrahajtásával, az íj kiálló végét megma rkoh 1 nyírfából való
lehetett kihúzni a fegyvert az íjtegezből. 11 3 famagva szarvasagancsból
készített
A nyilakból nagy ritkán vesszejük körülkötözött s rozsd:t v.tl felenyvezett csontlemezburkolat
átitatódo tt vége, általában azonban csak az egykor b clcerősí t 1•11 szarulemezek a markolaton
vashegy őrződik meg a földben. A .nyílcsúcsok többsége lapn• és a hornyolással
f el e rősí tett keményfa
kissé gerincclt testű, rombusz, vagy rövid, illetve hosszú vá ~M l 11 íjvégeken
deltoid alakú volt, gyakran domborodóan ívelődő élekkel. E:t.vk11
harcra és vadászatra egyaránt használták. Ritkábban fo rd11I d 11 11 l l111ifoglalás kori {j rekonstrukciója : leeresztett állapotban, ideg nélkül (1),
leleteinkben a villásan kétágú, a domborúan ívelt élű h (l ro111 w11 v felajzva (4), megfeszítve ( 3) , szembólnézetben ( 4)
alakú, a négyzetmetszetű hegyű („páncél törő") t:s a szald ll.1 . , f111
ipa, ezeket néprajzi m egfigyelések szerin t in kább v adft ~z. ső 1 h.1
lász nyílhegyeknek tekintjl.1k. Majd min d őj ii k l' L li q.o; yt'~ tii... I í:.1 111

226
 15. A kenézló-fazekr11
zugi I. temető 11. sfrj11
nak rajza: R ekonstmhlt
tárgyak: nyí/tegez (A ) 1

nyereg (B), {jtegez (C)

R égészeti leletek: vat
kocskarika ( 1), az öv 111·
'!IJ-_ _ _ __ g
retei (2), csik6zabla (3),
'l!>--- - - -7 4 5 · 6
.::,,.;f-- - - - -9 kengyelpár (4), hevedc1
v~.......U------~ 10
csat (5) , a 16szerszámot
díszítő 16 átfúrt itá//m
ezüstérme, I. Bere11,(/r11
(888-915), valamint Pro
vence-i Hug6 és II. Loth1
(931-945) uralkodása k(J
zötti időből ( 6), a nyfllt'
gez függesztókariklij11 13
(7) , szájának szegélylt•
mezei, 6 nyí/csúcs (8), 11
17. érme (9), a ny(/tegi•.
e<- -13
akaszt6fülei (10), ésfe111·
kének szegei ( 11), az ijt1•
gez szájának borít6le1111·
ze (12), csat és akaszt6fitl
14 15
{13), l6koponya és lóláb
csontok (14)

::~:
segítségével erősítették a vesszejük végének furatába, de varrnak ·.'

köpűs 1 a vessző végére húzható példányok is. Az ötven-hatva11 20

centiméter hosszúságú szárat nyár- , _nyír- vagy fűzfavesszőből 18
készítették, alkalmasint nádat is felhasználtak erre a célra. A vess;-.o
nyílhegyes és húrbevágásos végeit körülkötözték, maj d utó bbiho:t
felragasztották a nyíl iránytartását segítő tollazatot.
Különféle célokra különböző hegyű nyílvesszőket használt:ik, .„
·".'
.„..
„
.16. Honfoglalás kori ny(/vessző (1), a nyílhegy felerósftési m6dja (2), a 11esu~
'vége a ny(/ajjal ( 3). Nyflhegytfpusok: lapos pengéjű nyflhegyek: rövid V~(/6rlt1
deltoid alakúak (4-8) , rombusz alakúak (9- 13), hossz r!t t1~(/6éltí dc/told 23 , ._: 25
26
, alakúak (14-17), véső alakú {18), villásan kétá.erí {19) , (11e/t éltí (20)
TöbbéUí pen,(!éjűek (21- 22) , köpűsek (23 -25) , .1·znkrí l/11 ~ 111:<: )l/Ít•k (2·1 l.fi )

228
de általában a könnyebb hegyűekkel távolra, a nehezebbekk d 1.1rnadhatták meg; ezt
közelebbi célpontra lőttek. A nyílcsúcs alá a vesszőre húzotl, fegyvert (pilum)
furatos gömböcskével elláto tt zengő (fütyülő) nyilak, illetve azo~ 1 11rtárs elbeszélés
qont- vagy vasgömböcskéi a hazai leletanyagban ismeretlenek 111l'g is említi, sírle-
Sajátos, a gyúlékony á'nyagba mártott kóc felkötésére alkalma,, kt ben viszont még
lyukas hegyű gyújtónyilaik sem maradtak ránk; valószínű, ho~~ 11t· m akadtunk a nyo-
ehhez a korabeli forrásokban gyakran említett tevékenységükhc" 111.'1 ra. A temetkezé-
is a szokványos hegyű nyílvesszőket tehették a húrra. 1 14 11·k ugyanis nagy rit-
A nyílvesszőket a uyíltege~ óvta meg a sérü léstől és a nedvt'' f .'ii1 csak döfőlán­
ségtől. Jelenlegi - még hiányos - ismereteink szerint a honfogla l.í d1(1t, illetve annak
kori magyar tegez mintegy hetven-hetvenöt centiméter hoss:n1 l11'1 ~z-negyven centi-
lécekre szegelt bőrből v;:igy nyírfakéregből készített cipó-mets~t 11d·ter hosszú vashe-
tű t ok volt, amely a lapos oldalával simult viselője testéht.·1 p, yét örökítették
A nyakánál volt a legkisebb átmérőjű, s ettől le- és felfelé ~gyar:í11t 1.1 11k, míg a csaknem
kiterebélyesedett, alkalmazkodva a heggyel felfelé belehelyezct t
nyílvesszőköteg alakjához. Nyakát ~s deszkafenekét_ya.sabro111
1 1·t méter hosszúságú
l.111ycle a földben cl- ~)
fogta körül, az oldalát függesztőfüles, illetve romb~sz alakra kn 1 11rltadt. Ezzel a fegy-
vácsolt végű, a tegez testén végig nem IutÓ-! as_2á]cik -rri~revÍtl'I \ n rel lóhátról döf- ~ 4B
ték. A tegez nyak feletti része egy m erev és egy lecsapha.0.Jélbol 1wt ték le az ellenfelet.
állt. A csont1emezzel fedett, kétoldalról ráhajló és rászegcc\t•h /\ ránk maradt, kü-
vaspánttal megerősített, előre lejtő merev felét ásatásokon 111.11 j, 111 !"éle levél alakúra
gyakran megfigyelték , a lecsapható, s valószínűleg teljesen szerv< l 11v(1csolt hegyű, kö- 17. Honfoglalás kori ijtegez rekonstrukci6ja:
anyagú (bőr?) felének viszont, egyelőre semmi nyoma. A tcgc1t 111" lándzsacsúcsokon az ijtegez száját borít6 csontlemezpár egyike
valószínűleg hosszant végignyitva lehetett megtölteni , s haszn(il,11 l 1viil a legjellegzete- (1), az ijtegez a beléhelyezett ijjal (2) , a
közben a lecsapható fedele által szabaddá tett szájnyílásáh kereszt 1d ~1 lih s egyben feltétle- bekötött íjtegezszáj (3), az ijtegez nyitott
húzták ki belőle a vesszőket. Eddig mindössze egyetlen sír (M11 111 tl keletről hozott tí- szája a benne lévő ij kiá/16 végével (4)
gyarhomorog-Kónyadomb 11. sír) tegezének hossztengelyélw11 11 11 \ a metszetben
sikerült apró bronzkapcsok sorát megfigyelni, amelyeknek a tcg,t, 1~.ik n em kereszt ala-
o_ldalnyílásának összefűzéséb en lehetett szerepe. A tegezt szint l 11 l 11.11 1 négyélű hegyű és tölcséres köpűjű pika volt (Tiszabezdéd 7.
az övön hordták: a jobb oldalra függesztették fel, gyakran háro111 11, Majs-Udvari rétek: szórvány) . A leletek csekély száma miatt
küllős szíjelosztó karikák közbeiktatásával vagy csatokkaj (Lctk1·, 111·111 tudjuk - bár nem is valószínű-, hogy hajító- és döfőlándzsá­
Téglaégető I, 59. sír). Egy tegezben tizenöt-húsz nyílvessző bi i't 11 \ .il ugyanaz a vitéz is fel volt-e szerelve, s azt sem sejtjük, hol
san elfért, de a X. századi magyar vitézek mellé - néhány kiv{·11I 1 11 lntta használat előtt a fegyverét. A hátára akasztott kapjatok
től eltekintve - hétnél többet nem tettek. Ezt tudatos eljár:í1,11.tl , lkt'.·pzclhetetlen, tehát feltételezhetően a nyeregre málháztak fel.
kell tekintenünk, am elynek valószínű oka rangjelzésszer ű m q:i; k11 1 1·l1t·tséges, hogy a temetkezésekben észlelt ritka előfordulásuknak
lönböztetés, és a túlvilágra utazás ezzel kapcsolatos képzetei ll'IH•t 11 .1'/. oka, hogy csak korlátozott mértékben használták őket, de
tek.11s 11 .1 !e ltevés sem vethető el, hogy rendszerint azért nem helyezték
Mind a távolsági harcban, mind a test-test elleni ki.iz<kle 111 lu 11 l 11 1d'l.s(1ját az elhunyt vitéz m ellé a sírgödörbe, hogy a sírhantba
eredményesen használhatták a harcolók a lándzsá k klili\11fl'.· k 1íp11 1111 v:i, zászlócskákkal vagy szalagokkal feldíszítve emlékjelül ál-
sait. A nem közvetlen testközelben lévő cllc11 folct hajítód.í1d:iv,d l11 l1 . 1 \~:'1k. 1 1 (,

230
 A közelharc fő fogy l1•111czpánttal is m egvastagított pengetövön ült meg a markolat-
vere a korabeli forr.í \ ""·a húzott és a m arkolatborítással leszorított, vasból kovácsolt
sokban kardnak (g /11 v.1gy bronzból (egyetlen esetben ezüstb ől: Orosháza- Pusztaszen-
dius) nevezett szably.1 1t·tornya) öntött keresztvas (=ellenző), amely általában a közepén
volt, csak egy kortár \ 1dt a legszélesebb, s itt egy lapos gúla alakú kiemelkedés díszíte~-
eposz különböztet 11 11•, Elkeskenyülő szárai kétoldalt a penge felé hajlottak és tö mör
m eg az Európáb:111 1111111bökben vagy korongokban végződtek . A keresztvasnak az
ekkor általános.111 \ 11lt a szerepe, hogy megállítsa a pengén végigsikló ellenséges
használt egyenes, kt'.•1 11·1" yvert, s ezzel megóvja a szablya markolatát tartó kézfejet,
élű kardot a pan11(1
niabeliek fegyverétől.
amely „csak egy éll11
ejt sebet" . A minteg}
hetven-kilencven
centimé ter hos~111
szablya enyhén ívd1
hatvan-hetvenöt crn
timéter hosszúsági'1,
egyélű pengével bfrt
amelynek tompa Í11
kát a hegyétől vissY .1
m ért nagyjából hn1
m adnyi hoss1.í 11
ugyancsak élesre k11
szörültek. Ezt nevet
zük .fokélnek, s h.1 ,1
fokél kiugrott a ((11
vonalából, török s;r11 ~ 14
12
18. A kenéz lő:fazekaszugi I. temető 25. sírjá- val: elmannak. A p<.·11

CJ-ra MU
nak rajza: varkocskarika ( 1),fokosbalta (2), gét a fokánál lecso1 1
szablya (3) kolt sarkú rom bm,
metszetűre kovácsol .
1 1
ták úgy, hogy ho v
szában a fok m entén - mindkét oldalon - egy kesken y, a fok t 1
~
~ 15 ~ 16 Q) 17
indulása táján elsekélyesülő árok: a vércsatorna futott rajta v0g tg ·' 3
Az ily módon kialakított penge erősebb é, rugalmasabbá s cgy í11 1.tl
könnyebbé is vált. Szembetűnő a pengével egy darabbó l ko v,1
/'J l lcmfoglalás kori szablya rekonstrukciója: elölnézetben ( 1), afokfelól (2),
csalt markolatvasnak a hosszú él felé hajlítása, am inek kü vcth·111 1 l1111•1'iy ( 3). A szablya szerelékének változatai: markolatgombok ( 4- 7), a
b en a markolat és a fokél tengelye csaknem egybeesett , c;r(·rt t, tii vét borftó g yúrü (8), keresz tvasak (9-1 1), pántos és lemezes
111,11 J..·11/111
a szablyatípus szúrásra is alkahnas vo lt. A gyakra n kü r bcli q.~t·w t t f t fii,R,gesz lc!fiilck (12 -14), koptat6k ( 15- 17)

232
amelynek hüvelykjét vívás közben a keresztvas végére rá is 1.1
maszthatták. A már említett markolatborítás két, kellő alaklir 1
faragott falécből állt össze, ezeket a rµarkolatvasra - azt körülölt
lően - szegecselték fel, s bőrrel vonták. be, vagy (és?) csav1111
fémhuzallal tekerték körül (Beregszász/Beregovo-Kishegy). Nt ' '
.
hány példányt (Szob-Vendelin 51. sír, Tornóc/Trnovec nad V.l
hom-Remíz 183. sír) faragott háló-, illetve palmettás díszű 11111 ·<fi 4
5 6
kolatborító csontlemezzel is felszerelt az ügyes kezű tulajdonm,1
Sok esetben a markolat végét lapított henger vagy k'ö rte alal<u
lemezből hajlított vagy öntött markolatgomb zárta le, s óvta mc1
a sérüléstől, sőt a körte alakú gomb kiszélesedése még a tenyél't'I
nek is támaszt adott.
A szablyát két, az övről baloldalt lelógó, veretekkel is díszítdl
kisszíjra csatolták fel, a szablyahiively függesztőfülein húzva a'ln
10
kat keresztül. A hüvely formáját a penge alakját követően föh11l
faragták és gyalulták ki úgy, hogy két félből összeállítva az~al k.d
,
..
.:
~-
~.:.

:~ 9
mas méretű üreget zárta be. A fahüvelyt vászonnal, majd (ló)bci1
rel vonták be, s erre szegecselték rá a hüvely száját ékesítő, ...
egyben a penge élétől is védő, s gyakran a felső függesztőfö ll 1 I ; \~

egyesített torkolatveretet; lejjebb a másik függesztőfület, s a V~K'

re a kaptatót ( = hüvelyvéget, sarupántot), vagyis az ellip.v 1
metszetű, cső alakú, az előoldalán gyakran U-kivágású fémlcJ1 11
vagy kéregöntésű védőburkolatot.
A honfoglalás kori vasverők jó minőségű szablyákat kovác~11 l 11
tak, az ötvösök pedig nagy hozzáértéssel éltek a szablyák fémv1
relékének felülete által kínált díszítő lehetőségekkel. Az ezek :i l1d
jához tervezett és a sajátos magyar ízlés szerint kivitelezett, do111
borított, vésett palmettamintás, vagy (nemes)fém berakáss:il l..1
emelt, vonalas mintázattal díszített szablyákat a legszebb X. sz.í1 1
di leletek közé sorolhatjuk (Geszteréd-Nyíri puszta, raka11 i.1
strázsadombi dűlő 1. sír, Tarcal-Vinnai dűlő 4. sír). A fclso11111
fegyverek olyan egyezéseket és hasonlóságokat mutatnak <'I\ \ 3
nevezetes szablyával, a bécsi Schatzkammerben őrzött „ N.11; \
Károly karddal", hogy egyre megalapozottabban tartharju k ,1,t
is magyar mesterek remekének. Az említett szablyáko n kí\ 111 ti \ X l. századi kard rekonstrukciója: elölnézet ( 1) , az él felől (2), a
további összevetésekre is lehetőség adódik (a kassai és a tisza f'i"r " dr li111•t'/y (3). A Magyarországon előfordult típusok: bizánci eredetű (4), H (5),
szablya torkolatverete és függesz tőfüle, a veszkényi '.la hl:r ,., 1 • 1 '' '/ ), T (8), T-1 (9) , U (10), X ( 11-13), Y (14-15), szablyamarkolatú
mezőzombor-bálványdombi karperec mintázata, s n c lll ut o l ~11 kard ( 16)
sorban a budapes t-pestlő rin ci szab.l ya vércsato rn {ij(i h,1 il k w 1111
bronzlemez-betét stb. ), m ege rősí tv e a po rn pft~ fcgyvl' r 111.1 1'. Y•"

234
 1 1~·dctének feltételezését. A földbe sohasem került - ezért maradt
1,111 k pl. rájabőr bevonata-, s minden bizonnyal 1. András király
111 vcgye, Anasztázia királyné adta ajándékba az Attila hun uralko-
~3 d1'1 örökségéből valónak tartott szablyát N ordheimi Ottó bajor
lu•rcegnek, a~i 1063-ban trónra segítette Salamont. A legendássá
~.d t fegyver ezután több kézen keresztül jutott a német-római
l111odalom császári jelvényei közé. 117
/\ viszonylag rövidre húzott kengyelszíjra csatolt kengyelbe
l 1111aszkodó s a nyeregben behajlított lábbal - szinte rugószerű·
~
~ l 1•,zcnlétben - ülő lovas a ló mozgási energiáját is hasznosítva,
~
1i11·zsének és karjának összehangolt mozdulatával segítve, csukló-
~ ~ lu'd .i rányította a szablyát, és nem annyira a viszonylag könnyű
rkh. fél kilogramm) fegyver súlyával, hanem inkább a pontos
4 6
t1,111yításával hasított. Az ívelt vonalú, felülről lefelé vezet ett len-
1lt1(·sscl az él, felfelé rántásnál a fokél veszélyeztette az ellenfelet
\ "K Ya lovát. Mivel a szablya viszonylag ritka a honfoglalás kori
ltt·zck fegyveres sírjaiban, nagyon valószínű, hogy nemcsak a
~
lt,tl otti felszerelésben, hanem a földi harcokban sem mindenki
~ ~··.
11 11dclkezett vele. A drága mívű példányai j ól illeszkedtek az

~ ~ 1 11 '\ kcl ő viselet többi rangjelző tárgyához, de az egyszerűbb kivite-

Vf ...,, 111 darabok sem a közharcosokhoz tartozhattak valahogy úgy,

8 9 111111 t még a XIII. századi mongolok között is. 118
7
A kevésbé rangos harcosok kezében éppen a lemezsisakkal és
1 p,y űrűspáncéllal vagy fémpikkelyes bőrpáncéllal védekező ellen-
i• lld szemben volt hathatós fegyver a sokféle harcibalta; ezeket
1 1nrrások bárd, szekerce, kétélű ( ascia, dolabrum, bipennis) néven
~
' 111lí tik. A temetkezések leleteijól mutatják, hogy elődeink külö-
·„
~ 1111~t· n a „kétkarú" példányokat kedvelték, ezeknek egy szélesebb
10 \ 1p,y keskenyebb - tehát alabárd, bárd, szekerce vagy balta alakú
prn géje s a köpű ellentétes oldalán tompa hátú nyúlványban
11·,y tömör gombban végződő foka volt; vagyis hasítani és zúzni
21 . Honfoglalás kori baltat{pusok: baltás szekerce (1), baltás bárd (2), )11~ , 1 p.y.1ránt lehetett velük (típusaik: baltás szekerce, baltás bárd,

balta (3-4), fokos bárd (5), kettős fokos (6), balta (7- 8), bárd (9), 11 yil
támaszos balta (10) és bárd (11)
li1k11~ balta, fokos bárd stb.). Természetesen a hadmenetben szük-
' g1·~ famunkákhoz a felsorolt fajták némelyikét is kézbekaphat-
1 ti . dc azért az erdőirtás, táborverés, tüzelőgyűj tés inkább a ma
1 l1.1 ~wálatos balta- és fejszeformákhoz közelálló alakra kovácsolt
I" ld .'1n yokat követelt. A. sírokból ezek is napvilágot láttak, de
11 1111d ig olyan méretben (hossza: tizenöt-húsz centiméter), s ebből
l 11v1• tkczőcn viszonylag csekély súllyal (harmincöt dekagram-
11111\), hogy alkalomadtán félkézzel, fegyverként is használhatták

2'?i7
őket. Fanyelük hosszúsága legfeljebb nyolcvan centiméter köriilt \ .í gta tva jártak. Istállót sohasem láttak, és hideget, meleget, esőt
lehetett, s a vastagsága sem haladta meg a három centimétt11 1 \ \Zélvihart egyaránt jól tűrtek. Ritkán feküdtek, állva aludtak".

Nem tudjuk, hol tartották a vitézek baltájukat, de mivel lóháto11 V.ígyott s jól kelendő árunak tekintették a paripákat, amint azt
is a kezük ügyében kellett azoknak lenniük, való színűleg vala1111 '11vjatoszláv kijevi nagyfejedelem megjegyzése is tanúsítja a ma-
lyen módon a nyeregre erősíthették fel. Egy „kettősbalta" nyel('ll Hy.1 rok Perejaszlavecbe hajtott eladó hátasairól. A sírleletekből
kampós gyűrűt húztak fel egészen a vas alá (Budapest-Csúcshq.n 11·.ykori lényüket is magunk elé képzelhetjük, mert elődeink a
2. sír), talán ez akadt meg a n yereg feltételezett szíjhurkáb:111 lt.tl otti toron elfogyasztott ló élvezhetetlen részeit, a bőrben ha-
Mivel a sokféle balta célszerű szerszám és hatásos fegyver is vo lt Hy ott fejet és a lábvégeket az elhunyt mellé fektették, s ezek a ránk
egyben , haszn álata általános lehetett (a X III. századi mongolokn.il 111 ,1radt csontok meghatározhatók és mérhetők. Ily módon derült
kötelező volt a szekerce tartása), a sírokba viszont aránylag ritk:.11 l 1, hogy mént és h eréltet választottak rendszerint a túlvilági hátas
került. 119 1ncpére, d c az is előfordult, hogy gazdája mellé valóságos „tál-
A szakirodalomban és a képzőművészeti ábrázolásokon rendít 1m t'', ferde fejű és száj ú m ént helyeztek (Izsák- Balázspuszta).
hetetlenül tovább élő felfogás ellenére őseink buzogányt cgyált.1 /\ ~ írokból teljesen hiányzik a patkó, ebből következik, h ogy a
lán n em használtak, temetkezéseikből e fegyver maradványa nwp li1vak patkolásának nem érezték szükségét. Ugyancsak semmi
egyetlen esetben sem került elő.1 20 11 yo ma annak a vas vagy nemez borításnak, amely egy kortárs
Ha a les, az. ostromzár vagy a falak vívása éppen úgy kívánt.1 h·ljcgyzés szerint az előkelők lovainak szügyét fedte. 121
a magyar vitézek leszálltak a lóról, egyébként azonban szi1111 /\ lószerszám többi alkotórésze azonban jól ismert a korszak
összenőttek velük. Az idegennek úgy tűnt, hogy „lovaikon szok 11· 1i1 ctkezéseiből. Férfi-, illetve fiúsírban csak nemrégiben találtak
tak járni, gondolkozni, álldogálni és b eszélgetni". Lovaik „kis t \ ,1\- vagy bronzlemezzel pántolt kápájú (Eger-Répástető 1. sír,
száraz fejű, tüzes szemű, száraz csánkú és acélos izmú, eleven, tü:tc '•t ncd/Sered'-Mácsai dombok 1, 15. sír), valamint indás-palmettás
és átlagban csak 1,40 marmagasságú állatok voltak, amelyek főlt•p 11 1111 tázatú, faragott csontlemezekkel díszített (Gádoros-Bocskai u.
1 \ Ír, Izsák-Balázspuszta) nyerget, vagyis általában az egykori
l'·''ztornyergek alapján rekonstruált X. századi magyar nyereg
1, 1 ~l: nt szerves anyagú alkotórészekből állván, a földben csaknem
11yo mtalanul megsemmisült. Felkapó végű s h átrafelé kcskenyülő,
1 11'1 mozgékonyságát nem akadályozó két oldaldeszkára épült ez
1 11ycreg, amely csak a közepén feküdt fel a ló hátára, illetve
111.11j:íra. Ebbe csapolták be a kápákat, amelyek közül a hátsó
11 11ycgesen laposab ban emelkedett fel, mint az első, s így nem
1:.11olta a lovas testmozdulatait, például a hátrafelé fordulását íjazás
l 11zbcn. A kápák között feszítették ki a farbőrt, amit szíjazás
11 'l'.ZÍtett rugalmasan. Bizonyára kivarrott vagy rátétes díszű nye-
H )',l.1karót is használtak, sőt az is elképzelhető, hogy ezt ezüstle-
11 w1kékkel, zsákmányolt érmékkel tették csillogóvá. A hosszabb
111v.1gláshoz szokott vagy kényszerült férfiak a meredekebb oldal-
1 !1 w k:ljú nyergüket a ló nyakához közelebb hevederezték fel, mert

1r. y k iküszöbölhették a fárasztó, a ló lépésének ütemére rugózó

11 h 111ódot. Az eddig .előkerült férfinyergek különböző részletei-
11111 következik, hogy típusaik tekintetében még van felfedezni
22. Honfo)!lalás kori f ér.fi /6sz ersz á111á11ak rckm1stmkri<Ya \ .il t'1. 122

239

- - - - - - - - - 21
---+-- - - - - - + - -- - -
- - - - - - l f - - - --
------4-----
- - -- --+--- 4
A nyereg rögzítőszíjai közül a hasat átfogó hevedert sohasem,
.1 szügyelőt és a farhám ot pedig ritkán - s talán csak az előkelő
vitézek nem is mindennapi, hanem alkalmi felszerelésében - tcr-
lid ték meg fémveretek felesleges súlyával, ezért kevésbé ism erj ük
díszítési rendszerüket, mint a sok hiteles ásatási tapasztalat segítsé-
gével rekonstruált női , ún. rozettás lószerszámzatét. Ráadásul a
v úba j öhető rangos férfisírok többségét régész n em figyelhette
111cg (Bana- Ördögástahegy 1. sír, Geszteréd-Nyíri puszta, La-
d.í11 ybene-Benepuszta), vagy azok részletei m ég közöletlenek.
/\ rendelkezésre álló anyagból annyi azonban kiderül, hogy a ló
l<:jére kapcsolt és a zablát tartó ~zíj azatot apró, levél alakú veretek-
3 1-.d s a zablába kapcsolás előtti helyen kis szíjvégekkel verték ki
(l ludapest-Farkasrét, Szakony 1. sír). A nyerget rögzítő sz ügyelőt
5
!' \ fo rhámot a szélesebb övveretekhez hasonló lószerszámveretek-
1-.d tették díszessé, méghozzá a teli és a kivágásos (tehát sallangoz-
l1.1tó) példányok szabályos ritmusú váltogatásával (Bu dapest-
i .1rkasrét, Szakony 1. sír). Egészen ritkán bajelhárító szerepű
1,()rgős csüngőket . (Budapest-Farkasrét, Kolozsvár/Cluj-Napoca
/.(1polya u. 11 . sír, Zemplén/Zemplín-Szélmalomdomb), vagy

8
12

1?

23. A komáromsz entpéter/Do lny Peter-kísréti 61. sír rajz a: 2 varkocskr111I 1

(1), Javödör f üle és abroncsai (2), kétélű kard (3) , 6 ny{[csúcs (4) , r111111
tegezfedél borítólemez ( 5), 2 vaskés ( 6), a késhüvely borítása (7), 2 csik6z r1/rf,1
(8), kengyelpár (9), hevedercsat (10), 3 szijelosztó karika (11 ), lók0/)(111) •'
és lólábcsontok (12)

.'•/, l lo1ifo.~ la lás kori zablák: kétka rikás csikózablák vékony ( 1), illetve vastag
(.: ) sz áj1N1ssal, négykarikás csikóz abla (3) , oldalpálcás zabla ( 4), csukló
11élf..:1ili bcsmy<~ z abla (5)
tömören öntött, levél alakú csüng őket (Bodrogszerdahel y/Strcd 1 ''i. Honfog lalás kori ken-
nad Bodrogom-Bálványhegy, 1937. évi ásatás leletei között) 1 1•1wlek: vaslemez borltású

co
besoroltak a szügyelő és a farhám egyéb veretei közé, másn ~ /11/1í Jakengyel ( 1), vállá- •
G

/111 kovácsolt falú (2-3),

' \
viszont megelégedtek a hadj áratokon zsákmányolt pénzek feleríi
lwtc alakú ( 4-6), trapéz .
sítésével is (Kenézlő-Fazekaszu g I, 11. sír, Kiskunfélegyház,1
•i/11k1í, dudoros szárú (7) 2 3
Radnóti u.). Az említett különleges szépségű lószerszám ot tartn l h-11gyelek. Nyugat-Euró-
mazó síroktól eltekintve a hétköznapi szerszám zatot legtöbbs'/!11 /'1tlwi zsákmányolt há-

ő óó
csak a _.zabla, a kengyelpár s a ?evedercsat együttese és sírbt•l1 111111 szög alakú ( 8), ke-
fekvése j elzi, kiegészülve néha a halott feje alá tett nyereggd 1n z tben álló fülű (9) ken-
(Kecel-Lehóczky tanya 2. sír, Mindszent-Koszorús dűlő 2. ~Ít gyel
Tiszabezdéd 1. sír). 123
A harcosok körében a két- vagy négykarikás csikózabla haszn.i 4 5 6
lata volt a népszerűbb, míg az előkelők inkább az ún. pofarud.1·
( = oldalpálcás) zablákat kedveltéK:""A kétkarikás csikózablán :í l 1
pofaszij és a fogószár ( = vezetékszár, kantár) egy- egy végét old,1
lanként ugyanabba a zablakarikába kapcsolták, emiatt az nehezd1
ben volt mozdítható, kezelhető. A négykarikás zablánál oldal;111
ként két-két, egymásra merőleges síkban álló karika fogadta ht
külön-külön az említett szíj ak~t, ezért ez a zabla a Jó finomabh
irányítására is alkalmassá vált, s a hátas sem tudta a foga ki)„,
rántva időlegesen használhatatlanná tenni. A _pofarudas zabla rn1
nan kapta nevét, hogy különféle alakúra kovácsolt, vagy bronzh1 1I
öntött, illetve csontból (s talán fából is?) faragott, díszesen 111 L'I\ (\ nyeregről - csattal állítható hosszúságú - kengyelszíjakon
munkált - a ló szájának két oldalán merőlegesen felálló- oldalp:i l 11 1111-~ő kengyelek csaknem kivétel nélkül ívelt talp-alójúak voltak,
cái voltak, hogy megakadályozzák a zabla becsúszását a ló száj:íh 1 11 kzvén, hogy tulajdonosuk ·puha talpú bőrcsizmában járt.
Mindkét típust a csuklós, két egyenlő tlen hosszúságú tagból :í ll11 A kengyelek s_zárait leginkább a körte alakj át megközelítő ívelésű-
aszimmetrikus szájvas jellemzi; ily módon küszöbölték ki az idi111 11· kovácsolták, s a kengyelszíjat rendszerint a szárak találkozási
ként csak félkézzel irányíto tt ló fejének önkéntelen félrehúz:í„,11 lw lye fölé négyszegletesen kiugró fül nyílásán vezették át. Egy
a paripa szájának bal oldalára került a rövidebb szájvas. A va~t .1 tl'rencsés megfigyelés nyómán kiderült, h ogy m egvasalt fülű
gabb, legömbölyített élű szájvas_s.al készített zablák a ló kímélt 11
1 l 1kc11 gyelt is használtak (Kiszombor E. temető, 46. sír), ez köny-
sebb késztetésére szolgáltak, ezzel szemben a vékony, négyzetn111 11yl'hb és házilag is elkészíthető volt, s télen nem vezette el oly
szetűen éles pálcából készültek, vagy a dudoros, tarajos fcllik111 1\ y11rsan a láb melegét, mint az emiatt bőrrel, nemezzel vagy
ső t láncos száj vasú zablák az érzékeny szájpadlású hátas kíméh:t li 11 \ ti llcl burkolt vaskengyel. Keményfából , gőzöléses hajlítással

nebb, de a harc könyörtelen követelményeihez alkalmasabb vc11
tésére voltak j ók. A zablát gyakran fa, ritkábban csont za blap1:111
(Szarvas-Lenin u. 2. ~r) közvetítésével kapcsolták be egy ik old 1
l~n a zablakarikába, hogy leszerszám ozás helyett csak ezt a pvt k11
kelljen kiakasztani ahhoz, hogy a ló gyakorlatilag frJszcrs'/:'11111 1
zottan - ideiglenesen az álla alá akasztott zab l:ív:d ak(1r .1 li ,111
rövid szüneteiben is legelhessen . 124
11,d.1kított formáját egy vaskengyeltípus is őrz1-(;;vá-tlába ková-
1101 dt fi.i l(í kengyel"); ugyanúgy, mint ahogy a többi vaskengyel
l11m 11 yos részletei - a talpaló hármas bordázása, a díszítés módja
itl 1, is a régebbi, szerves anyagból (kötél, szíj) készült formákat
1d1 ·:1 ik. A kengyeleket is aszimmetrikusan méretezték : a ló felé
l1 11d ulú, belső száruk ívelése m eredekebb, a külsőé domborúbb
\ 1111. f\ ran gosabbak el ősze rete ttel választo tták a nagyobb méretű ,

242
243
 n ehezebb, bukáskor a lábról ellendülő p éldán yokat, m e rt a 11
keng yelbe beakadó láb könnyen b aleset okozój a leh etett. A
előkelők csillogó viseletéhez és felszerelési tárgyaihoz alkal111 .1
kodva a k en gyeleiket is gyak ran díszítették: arany-, ezüst- v.11'
bronzhuzalok különféle m intáj ú bekalapálásával vagy ötvösm1111
k~val ékessé tett lemezk ék ráforrasztásával (B eregszász/B eregO\,,
Kish eg y, Karos-Eperj esszög szórván y, Szered/Sered'-M:h ~ 11
dombok I, 1/ 57. sír). A sírokban gyakran találunk felem ás kt111
gyeleket, s e j elenségn ek is valós oka leh etett: a lór a felülni kív.Í111
~i~éz csak a. bal k en gyelt igazíthatta a lábáh oz, s h a akár vágt:lh.111
1s m dult, a j o bb k engyelt csak a lábfej ével tapogathatta ki. A li il
? ldali, kis~bb k engyelben teh át jól megtámaszko dhatott, rnÍK 1
jobb oldali, nagyobb k engyelt könnyebben m egtalálhatta.1 211
:x;..
,A s~áz~di m agyar , h arcosok lovaikat nem sarkantyúzt.11
ezer t SUJa1kbol sa!:_k~11tyu soh asem került elő. H átasukat kd111
módra, lovaglókÖrbáccsal (vagy térddel és sarokkal) serkentett<1
de ennek sem m aradt nyom a, mer t főként szerves alkotó rész1·1 1
földben elen yésztek. M áig is vitatott, h og y a korbács.rövjd fon yi
lének vég ére húz ták-e rá a ritka sírleletként előbukkanó, rendw1
rint !!ladárfej - bagoly, k an alasgém , tőkésréce - alakúra farag1111
v agy henger esre készített, köpűs csonttárgyakat (Földeák , Hajd11
dorog-Temetőhegy 2. sír, Szabadbattyán-K ülcsap da 3. sír, Sit'I'
halo m 11/82. lelőhely 7. sír) .1 26
A fentiekben részletesen bemutatott könnyűfegyverzetű lov,1
sokbó l szerveződött kalandozó csapato k váltak ozó sikerrel, d1
~zér~ i~k~bb eredmén yesen v:tték fel a harcot a n yugat-eurúp 11
es b1zan c1 seregekk el. A gyoztes csatákban n agy m enn yi' l'Kl1
ellenséges fegyvert zsákmányolhattak , s a préd ával rak ott szckt·11
~en h aza is szállíthatták. Nem zárha tó ki teh át az a történe1d1•
indo k olt feltevés, h ogy e fegyverek n ém ely ikét - talán elsősorh.111
a szablya h elyett a kétélű k ardot - h aszn álatba is vették, t 27 dt· 1
az „áttérés" a X. század első felében aligh a lehetett töin1·r.•
méretű . A feltárt régészeti an yagban ugyanis a fegyve res sírok.11
s n em utolsósorban éppen a szablyás férfiak tem etkezéscit ld11 1
indok oltan a portyázó vitézekhez k ap csolni. Ezt az ön mag:l h.11 1 1
logikusnak látszó feltevést a b izonyosság foká ig erősítette .11 1
tén y , h ogy az említett h etven egy szablyás tem etkczésből IÍ;- h111
k alandozás k o ri érmék is napvilágot láttak (a legfiata labb p{•11y1il
jelezte terminus p ost guem sorrendjébe n: 896 utfo : Hili:i rk r 1<·~1
tes-Vasútállomás 1. sír, Egcr-Ré·p:ístct<) 1. sír. Ornsh :ÍY.1 - 1'1 1~1 1.1
244
11·11 tetornya, Rétközb erencs-Paromdomb ~. sír, Tiszaeszlár-
l l.1 ~ l 1alo m II, 7. sír; 907-912 után : Tiszasűly-Ehhalom; 913 után:
1 1· 11ézlő-Fazekaszug 1, 14. sír; 915 után: Ladánybene- Benepuszta;
'11 H/919 u tán : Sárosp at ak-Bak sahom ok 1. sír; 927 után: Eger-
'11í·passzonyvölgy A . sír). Ezzel szemben a harminc kardos temet-
l 1·/(':sből m indössze egyetlen , s ráadásul bizánc:i típusú (?) péld án y t
l 1,(rt csak - 931 utánra keltezhető - érme (Kunágota 1. sír), n1íg
1 itét szablyamarkolatú k ardos vit~~ közül kettqt temettek el
p1'1 1zzel: az egyik érm éje a 948 utáni időből való (Szeged-Csong-
i uli út 1. sír), a másik temetkezésben - ha rekonstruált leletegyüt-
'' ~t· valóságo s - tarsolylemez és m egh atározatlanul elveszett arab
ol1il1cm volt (Bodrogvécs/ Somotor-Vec) . Más megközelítéssel az
1 llrnt m ond ás még élesebb : a negyvenh at h on foglalás kori fegyve-
"'' - és arab , bizánci, n y ugat-európai - érmés temetkezésből teh át
111 tartalmazott szab lyát, egy kardot és kettő szablyamarkolat ú
1.1rdot, ső t ez utóbbi hárombó l kettő t k ísért a szóban forgó
111r11három sír legkésőbbi zárópénze. Mindebből még megalapo-
111La bbnak tűnik az a - korábban már elfogadottnak tekintett, de
1q.1hban ismét megkérdőj elezett - vélemén y, h ogy _a kétélű kar-
il11k csak a X. század m ásodik felében terjedtek el a magyar
\ lll·zek között s j ~to ttak eltemetésük során a földbe.Job b magya- i
1.11.1t híján nagyon valószínű, hogy ez a változás azzal a p olitikai
li pt·<;sel k apcsolatos, amelyre G éza nagyfejedelem a kalandozások
11 1.í rulását (970) és a néµtet-bizánci szövetség létrejöttét (972)
1 n v c tően kényszerült . 973-ban követeket k üldött Quedlinburgba
1 l11rodalm i gyűlésre, akik bejelentették a k ereszténység felvételé-
1ll'k az óh aját. A m eginduló térítéssel egy időben sváb, maj d baj or
h1v;1gok j elen tek m eg az országban , s feltételezhetően az ő k atonai
1 11 1.ícsadó tevékenységük eredményeképpen léptek fel bizonyos
\,dtozások a magyar h adszervezetben. M in d ehhez a n~met k eres-
1 n líík is hozzájárulhattak , s a nagyfejedelem megrendelésére szál-
l11 .111i kezdhették a Rajna- vidéki fegyvergyártó műhelyekben k é-
11tett kétélű kardokat. 128 Ekkortájt alakult ki a magyar haderő-
1wk az a hármas tagolódása, amely - ha változó arányban és
1111.do m mal is - egészen a XIV . század végéig fennmaradt.
/\ sereg magvát ezu tán az a nehézfegyverzetű elit csapat alkotta,
111 1dyct a n agyfejedelem - később a~király- országának e@kelői-
1„ .i. az orosz származású testőrségből és az idegen (sváb, b olgár ,
11 l1fr- horv::ít, maj d bajor) lovagokból szervezett. Töb bségük
111 111 dc11 bi zonnya.1 kc reszt<'.·11 y volt, és mivel valószínűleg mind-
245
 eg~ikük?ek a f;jedelmi (királyi) központok templomai kc)r 111
nyitott UJ temetokbe kellett temetkezniük, ennek következtéhr 11
lovuk, fegy vereik, valamint egyéb viseleti tárgyaik és ékszcrrr~
töb b s~g~ né~kül helyezték őket végső nyugovóra, maradván y.11
kat regeszetileg nem tudjuk elkülöníteni, s fegyvertörténetilt 1
értékelhető tárgyakat sem örökítettek ránk. Ahhoz nem férl111
kétség, hogy fegyverzetük a korabeli nyugat-európai kíván.rl
makhoz idomulhatott, vagyis lándzsával, karddal, páncéllal, sis.1~
kal és paj zzsal felszerelt lovasok voltak; minderről majd a későbl11
ekben esik szó.
A nagyfejedelem és szövetségesei korábban kizárólag könny11
lovas harcosainak felszerelését is megérintette az új idők kén}
szere, s ennek régészetileg j ól megfigyelhető nyoma maradt : ,
X . század második felétől, utolsó harmadától keltezhető temctk1
zésekben megjelent a kétélű kard, a szablyamarkolatú kard,
feltűntek új lándzsa-, balta- és kengyeltípusok is. Mivel azonb,111
e vitézek - ugyancsak sírmellékleteikből következtetve - lényegi
ben véve továbbra is lovas íjászok maradtak, nehézfegyverzo111
lovasnak (lovagnak) nem, legfeljebb átmeneti típusú lovas111d
• tekinthetők. 129 Régészetileg két-három nemzedékük figyell1t1t1 •
meg, t~ln".omórészt a köznép temetőinek X. század végi- XI. s:-.1
zad eleji, viszonylag leggazdagabb temetkezéseiben. Sírjailé ugy:111 1
csak a szegény környezetükhöz képest tekinthetők módosakn.1 k
mert rendszerint (kivétel: Székesfehérvár-Rádiótelep A sír) kcvt
sebb és egyszerűbb tárgy kísérte őket, mint a korábbi idők szab
lyás harcosait: nem helyeztek melléjük veretes övet, sem tarsolyh
mezt (egyetlen Kivétel lehet az említett bodrogvécsi/Som otor
V ec-i sír). E feltűnő j elenségnek az lehet az oka, hogy a nföil
el őkelőbbek ez idő tájt már keresztény módra, azaz „mell ékk•t"
nélkül kényszerültek temetkezni, ők maguk meg - köznépi s;.r.'1 1
m azásúak lévén - nem juthattak el a társadalmi ranglétra rnag.1
sabb fokaira. Bár magyarok voltak (sem tárgyi, sem ternctkc:-t'·"
szokásbeli nyoma sincsen idegen eredetüknek), egyaránt lehem·I
a helyi közösségből kiemelt vagy oda máshonnan telepített btu
nák, akiknek a temető rendszerébe illeszkedő , de ugyanakko1 ,1
környezetüknél gazdagabb temetkezései jelzik, hogy a közös' l'f\
személyükben vezetőit tisztelhette. Rétegük va lószín ű l eg a kii1
ponti hatalommal való szorosabb kapcsolata miatt ké11 yszc ri'il1
felhagyni a lovas és fegyveres tem etkezés kirívóa n po g.Ín v wok.1
sával valamikor a X I. század i::lső évtizcdcihi.:11 . A 11~hL'i'.lo v.l\\,1 v
246
, .1z átmeneti típusú lovasság mellett t~vábbélt a könnyűlovasság
1 f\ fejedelmi, majd a királyi hatalom megerősítését célzó törek-
' 1·wknek egy ideig még ellenszegülni képes előkelők és ~itézeik,
, d.unint a fegyverrel rendelkező szabadok minden bizonnyal
11 11·µ;őrizték könnyűfegyverzetű jellegüket és felszerelésüket, de
111 , ~:í ny szertartású temetkezéseikkel legfeljebb a X I. század dere-
1
1 11µ; számolhatunk. Az óvatos fogalmazás o~a ,a~ ~ tény, h,o~y a
1 .d.111 dozás kori érméket már nem tartalmazo sirpik keltezesehez
1111· 11 kevés támpontunk van a X. század m ásodik felében és a XI.
1.íz:id elején. Bár magyar pénz még eddig nem bukkant fel
11 n1ctkezéseikben, azok korát nem lehet az önálló pénzverésünk
, l1'itti időszakra szorítani, hiszen elképzelhető, hogy valamilyen
11khói nem éltek e pénzek sírbatételének szokásával. yégső soron
11•l1:í t a pogány felkelések vérbe fojtásának koráig (1061) hihetünk
li :i régészetileg nem is bizonyítható módon - abban, hogy
I" 1~ány vitézeket lovuk és fegyvereik kíséretében hantoltak el.1
30
A nehézfegyverzetű lovasság felszerelésének tárgyalására a XII-
'< 111. század keretei között kerül sor, s feltételezve, hogy a köny-
11 yíí lovasok fegyverzet~ben a X I. száza~ ~lejéí~ lényeg;s ,válto~~s
111•111 történt, az alábbiakban csak a regeszetl hagyatekaban JOl
111rµ; ragadható átmeneti típusú lovasság felszerelésének új elemeit
vr,~zük sorra.
1~ katonák távolsági fegyvere az íj maradt, s íj ászfelszerelésük
~1· 111111iben sem változott. A „kardosoknak" a korábbi idők „szab-
i y.'1saihoz" képest mutatkozó „elszegényedését" a m ár említette-
l c11 túl az is jelzi, hogy hét nyílvesszővel temetett még nem
l11rd ult elő közöttük; legtöbbször µégy nyilat k aptak. A közelharc
111 lc gyvertípusaként jelent meg náluk a - Kárpát~medencében a
1'< . századi frank uralom idején egyszer már elterjedt, de a hon-
l111~b lás kori m agyar könnyűlovasok számára túl nagy és nehéz
,;.r(1rnyaslándzsa . Elsősorban a nehézlovassá~ ked~.el:e e~~ a v~?á~
v .1tra is alkalmas döfőfegyvert, amely a nevet a kopu alJan kiallo
l1t'- to ldali lemezkéről kapta, ezek a sebszélbe akadva meggátolták
,1 l.í11dzsa túl mélyre hatolását. Bár ilyen szárnyaslándzsa kardos
11· 11 1<.:tkezésből nem ismeretes, használatát az egyetlen hiteles sír-
('°lrnb-Vendelin 83. sír) és több szórványleletén kívül az bizonyít-
!·'· hogy egyik - valószínűleg Krisztus keresztjének szögereklyéjé-
vt'I is ellátott - példánya első királyaink uralkodói jelvényei közé
'" hL'kcrLilt. Szent István ugyanis jogar helyett szárnyaslándzsát tart
1 kl'zében az 1031-ben befejezett egykori koronázási palástra
247
 hímzett képén, s szintén ez a fegyver szerepel ugyanott, az aposto
lok árkádjai felett ábrázolt harcosok kezében is, sőt bojtosvégtt
zászlóval díszített nyélen ugyancsak szárnyaslándzsa látható cJ.,11
királyunk LANCEA REGIS köriratú denárának előlapján is. 1 11
Szintén a részleges fegyverzetváltás az oka a skandináviai eredetíi ,
nagy fűzfalevél alakú döfőlándzsák megjelenésének is a ha'.t'.,11
környezetben. Ezek egyike (Budapest-Dunameder) egyedüláll11
kivitelű példány, mert - szemben az észak- európai ezüstborításo~
köpűjű lándzsák sokaságával - a fekete niellóval ki emelt vonal\1 ,
ún. Ringerike stílusú díszítését aranylemezzel bevont köpűj é 1 t
vitték fel. Ez a X L század elejére keltezhető díszfegyver egyelőr t
meghatározhatatlan, de minden bizonnyal kiemelkedő személyi
ség tulajdonában lehetett. Az említett típusokon túl használt{!~
még a babérlevél- és a háromszög alakú pengével ellátott , hoss'.t'. 11
nyelű döfőlándzsákat is. 1 32
r---: A közelharc új fegyvere a szablyánál mintegy kétszerte nelw
zebb (közel egy kilogramm súlyú) s csaknem egy méter hosszú~.í
1
gú kétélű kard lett. A Nyugat- és Észak-Európában s a kije 1
' Oroszországban egyaránt közkedvelt fegyvert a nyolcvan-kilern
ven centiméter hosszú s tövénél öt-hat centiméter széles, kétéhi ,
egyenes penge jellemzi, amely a legtöbbször lekerekedően tom p11
hegye felé enyhén keskenyül. Mindkét oldalán - . gyakran í~·I
pengeszélességű, de sekély - vércsatorna fut, ezzel az idomosr111
kialakított keresztmetszetű penge erősebb s egyben könnyebb I\
lett. A pengén gyakran felismerhető a mintás kovácsolás (damaw
kolás) nyoma, vagy a pengegyártó műhely mesterneve (pi
+ ULFBERHT, + INGELRII stb.). A pengével egy darabbt'1I
kovácsolt markolatvas egyenes, és a penge középtengelyé1wk
irányát követi. Erre húzták fel a kilenc-tizenkét centiméter hosszÍI ,
egyenes vagy szélesedő, máskor meg lehajló végű keresztvas:i l,
amely felülnézetben csónak alakú volt. A penge tövén megii 111
kovácsoltvas keresztvas elmozdulását a m arkolat csava rt drótt.d
betekert faborítása akadályozta meg, amelyet - a szab1yá6v.il
ellentétben - nem erősítettek fel szegeccsel a markolatv:m .1
A markolatvas végét a ráhúzott markolatgomb peremén (va gy
kétrészes markolatgomb esetén az alsó rész felső peremén) visw.1
hajtották, s ezzel rögzítették a nagyméretű, ellensúlyként is szo l
gáló markolatgombot a markolatvasra. A keresztvas, dc főkg 11
markoiatgomb alakja a korszakon bcliil is többször rn ódo~ 11ll ,
ezért az utóbbi formaváltozá saira :.ihpozva 11 cm zctkfr1 i kardt qio
248
lúgia készült. A Kárpát-meden cei temetkezésekben aJan Petersen-
l(· k rendszerezés alábbi típusai bukkantak eddig fel: a kétrészes,
1i:1romszög alakú (H), a kétrészes, háromosztású (S, T, T-1), a
kfo·észes, félkör alakú (U), az egyrészes, félkör alakú (X) és a
11 yt:reg alakú (Y) markolatgombbal rendelkező példányok. A ke-
1r~z tvas és a markolatgomb lemezrátétes, drótberakásos vagy
111dlós mintái a skandináviai ízlést követik, utalva e díszes szerelék
p.y:htási helyére, míg a pengék - valamint az egyszerű kivitelű,
11l meggyártásra utaló rnennyiségben elte1jedt, illetve a földből
l' l t'\kerülő, díszítetlen típusok - a Rajna-vidéki fémműves köz-
po11 tok vag-y akár (s egyre növekvő mértékben) helyi előállítás
1n 111ékei. Több pompás példányunk (Budapest-DÜnameder, Bu-
11.1 pcst-Erzsébet-híd, Széplak/Krásna nad Hornádom, Sződliget­
< ;,() rög, Tolna-Dunameder) közül is ki kell kettőt emelnünk. Az
1'gyiknek csak a díszítése a különleges: mind markolatgombját,
111i11d keresztvasát egykor - részben niellódíszes - ezüstlemez
l1orította. A markolatgomb felső tagjának közepét kilenc, az alsót
11.írom sorban huszonnyolc, a keresztvasat ugyancsak három sor-
'1 .111 huszonöt, lyukszerű bemélyedés tagolta, amelyeket a megma-
1.1dt felületek testébe fúrt csatornácskák kötöttek össze. E csator-
11 .1 c~ kákon ezüstdrótokat húztak keresztül úgy, hogy azok a hár-
111.1 ~ lyuksorok első és harmadik sorának lyukaiban hurkot képez-
v1· visszafordultak, a középső sor lyukaiban pedig keresztezték
''l'. Ylllást (Székesfehérvár-Rádiótelep A. sír). A másik kard nemze-
11 n cklyénk, amely az 1355. évi leltár szerint már a prágai Szent
V1d-székesegyház tulajdonában volt, mint első szent királyunk
ll'gy vere. S valóban, semmi sem mond annak ellent, hogy ez az
'-1 1í pusú, + ULFBERHT „márkájú" kétélű kard, amelynek szere-
lt•kl· R ingerike stílusban vésett mintázatú, csontból faragott mar-
i 1tl.1 tgombból és keresztvasból áll, egykor Szent István tulajdoná-
l 1,111 volt. Nem pompás szereléke, hanem egyélű pengéje ,miatt
11dl'mel említést a felsőszeli (Horné Saliby) kard, i mely egyetlen
.1 111:iga nemében a Kárpát-medencében, s Norvégiából, a X-XI.
v .Í'.i':id fordulója táján kerülhetett hozzánk.
f\ kardhüvely alakját - a penge formáját követően - fából
l.11 .1gták és gyalulták ki, majd vászonnal és (ló)bőrrel vonták be.
1 11 1L:Í n erősítették fel rá a. pántos függesztőföl-párat, s a végére a
•,1• 11'il t'.·stől óvó, rendsierint bronzból öntött kardkoptatót ( = hü-
' 1·1\·végct vagy sarupántot). A szerelék utóbbi tagja ritka felet a
1 , 11 p:'it- mcdencében. Négy példányunk közül egy (Székesfehér-
249
 vár-Demkóhegy 33. sír) délkeletről, kettő (Beszterec-Gyalapu.1
n ya, Gyulafehérvár/Alba lulia) a Baltikumból, az utolsó ped ig
(Dombrád-Borzos tető) a kijevi Oroszországb ól, kereskedel1111
áruként juthato tt a hüvely készítő mesterhez vagy a kard tulajdu
nosához.
A kétélű kardok elterjedésének idej éről vallott felfogásunk.11
néhány típus (h at S, egy T , két T- 1, egy egyélű X típusú kard
és két koptató) n em zetközileg elfogadott korhatározása is meg
erősíteni látszik, további h árom kardot kísérőleletei, ötöt ped t~·
temetőj ének időhatárai alapján keltezhetünk viszonylagos bizton
sággal a X. század második felétől kezdődő időszakra. Az ötven
nyolc - sírból és szórványleletként előkerült - értékelhető kard t
húsz példánya alapján kialakított véleményünk ellen régészeti é1v
jelenleg nem hozható fel, a maradék harmincnyolc kard egyedi
korhatározására pedig még nincsen kellően alkalmas móds:t.('
rünk. 1 33
A kardot a lovas az övén, baloldalt viselte; az övre k ét függcs:t
tőszíj segítségével akasztotta fel. Érdekes, hogy bár a hüvcl}
famaradványait gyakran, sőt bronzkoptatój át k ét esetben is meg
figyelték m ár sírban, függesztőfül n y omaira mindössze egysn'1
bukkantak (Budapest-Mexikói út): lehetséges, hogy a hüvel y
szerelékét a temetés előtt eltávolíto tták.
Kardj át a lovas félkézzel kezelte, miközben kinyújtott lábbal iih
a n yeregb en, s mintegy a kengyelre támaszko dva, karját a vállábnl
lendítve, teljes erőből vágott. Ez a mozdulat egészen más beid<:p,
ződést kívánt, mint a szablyával történő hasítás, s valószínű k'f:
ezért kísérelték m eg k ezdetben - azaz a X . század utolsó negyedi
táján - a szablyához szokott magyar vitézek kétélű kardjaik mn1
kolatát szablyaszerűen átalakíttatni. Kardcsiszárjaik eltávolíto tt:i~
a kard markolatgombját, m arkolatborítását és a k eresztvasát, ni
dalra h ajlíto tták markolatvasát, s a szablyáknál megszokott form.1
jú - tehát a közepén széles, kéto ldalt lehajló, gömbös végű -, C\,il
nagyobb keresztvasat húztak fel rá, majd felszegecselték a marku
latborítást. Az így létrehozott szablyamarkolatú kard e változtat.1
sok ellenére sem vált szably a módjára kezelhetővé, ugya nnkko1
a vele való csapás eredményességét lecsökkentette a ferde markol.11
Nem csodálható, hogy hamarosan fel is hagytak a haszná lnL.ív.d
tulajdonosaik, akik egyébként kardos társaikhoz hasonló ha gyat[·k111
örökítettek ránk (gazdag kivétel: B odrog vécs/Somotor- Vcl) . 1·1' 1
M inden bizonnyal a haz:í n kbn tclcpii.lt oros:t, tc.:s tő rst'.:g 1.11'd •'1
250
hozták magukkal a kij evi Oroszországból az itt k orábban ismeret-
lrn formájú, a nyél véget j obban körülzáró és m egtám asztó , vala-
111int a fokon le- és felfelé futó nyúlvánnyal is megerősített köpűs,
h·skenyebb pengéjű baltákat (Halimba-Cseres 142. sír, Ógyalla/-,
l lurbanovo-Bagota 3. sír, Szék esfehérvár-Rádiótelep A sír,
'v.ob-Kiserdő 21. sír), meg a hasonló, csak szélesebb pengéjű
h:i rdokat (Nagyhalász, N agytarcsa-Homokbán ya 1. sír , Szob-
Vcndelin 49. sír). 135 Ezzel szemben biztosan n yugat-európai kap - '
' ' olatokra vall - talán még a kalandozások korában vagy a tár-
gyalt korszakban is - az egyenes talpú, h áromszög alakú, karo-
l111g-normann típusú k engyelek, továbbá ezek gomb os n yakú ,
dktve félkör alakú változatainak megjelen ése . Többségük azoll=-
h.111 női sírból vagy szórványleletből való, s ezért fellépésük kora,
~ .1 vitézek zsákmányolásához vagy a szóban forgó részleges fegy-
vnzetváltáshoz fűző dő kapcsolatuk egyelőre még bizon ytalan.
l"gészen m ás a helyzet a trapéz alakú, ívelt talpalójú kengyelekkel.
l .1. a típus hazai környezetben, de idegen hatások (pl. a szárak és
1t.tlpaló találkozási h elyének kiszélesedő vagy gombos kialakítása!-
' 1dlegzetes fémberakásos díszítés) felvételével formálódott ki, s
k i tűnően gyakran kerül elő fegyveres férfiak temetkezéseiből,
11 1éghozzá a szablyásokk al (pl. Csongrád-Vendelhalom 17. sír)
Vl' mben inkább a kardos (Beszterec-Gyalaptanya, Csomád , Gé-
1•.í·11 y, Kunágota 1. sír, Székesfehérvár-Demkóhegy 33. sír, Szé-
1. r ~fchérvár-Rádiótelep A sír) és a szablyamarkolatú kardos
(Mohács-Téglagyár 4. sír, Szentes-Szentlászló 13. sír) vitézek
1 11d l ől.1 36
lluzogán y, lán cos buzogány, sarkantyú vagy.a védőfegyverzet
1p, yc tl en alkotórésze sem került még elő hiteles, X. század végi-
'\ 1. század eleji, átmen eti típusban felfegyverzett lovasíjász temet-
i t'i'(·séből, bizonyára azért , m ert az előbbieket még mindig n em
l1 .1 ~wá lták, védőfegyvert pedig - ha alkalmaztak is - továbbra
\1' 111 temettek a fö ldbe. Egyetlen kivétel az újab ban sírleletnek
11·ki 11 tett, Pécsről (Domb utca) előkerült sisak. Kúpos harangját
I li g y. csaknem h áromszög alakú vaslemezből form álták úgy,
l11 ig y két oldallemezének per eme az első és hátsó lemez széle alá
1111. Az utóbbiak egyébként h at-hat karéjos szegélyűek, s dombo-
111 pontsor ral díszített bronzszalag közbeiktatásával szegecselték
11k1·1 lissze. A sisak tetején nyolcszirmú alapból kiálló csúcs ül.
l1.1r;111 g a lsó széle 111 cn tén a nyakat és a vállak at v é dő bőr vagy
.11drn 1 .1 yn ~ 11 yakp.í 11 c( I li· ln1\ , ítíí tiilccskéi láthatók. A sisak a
25 1
X. század végére keltezhető. Bolgár bő rmű ves telep adhatta Esi'
tergom nevét, mert a dunai bolgár- törökben az „esztrigin" szo
H , , lk , ,
b orpance esz1to mestert Je en
H" 1 tett . 13 7
'
" Az átmeneti típusú és a könnyűfegyverzetű lovasságnak méi•,
a XI. század első évtizedeibe is benyúló temetkezéseit - amelyek
a legtöbb vonásukban még az előző korszakhoz kapcsolódnak
leszámítva az Árpád-kori katonai, illetve férfiviselet története (a:1
ékszereket kivéve) éppúgy nélkülözni kén ytelen a sírleletek tá1
gyainak felvonultatását, mint a fegyvertörténet. Ez a korszak .1
szórványleletek s főként az ábrázolások, az írásos források adatai
nak összevetésével, illetve mindennek az európai fejlődés vonaláb.1
illesztésével mutatható be, s majd csak a besenyők és a kun ok
temetkezései növelik m eg ismét a régészeti leletek súlyát.
A honfoglalás kori viselet é~_fegy~~~zet tárgyalása a hadképei.''
szabacrférflálratá~elen~sét kívánta érzékeltetni. Az Arpad
korbinafegyverviselés joga és lehetősége egyre inkább a férfiak
bi~ony_<:;_csoE~E_tjajr~.Jiíi~ült. Az ~alábbiakban a, ny ugat-európ.11
jellegű viselet és fegyverzet, valammt a hagyomanyosan magya1 ,
illetve az újabb hatásokkal kiegészült keleti ízlésű felszerelést egy
mástól elkülönülten tárgyaljuk.
A X I-XIII. századhól rendelkezésünkre álló források a n y ug:'llt
viseletátütő mértékű té~hódítását mutatják, igaz, ehhez hozzájárul
alkotóik jó részének ugyanonnan szá.rmazó iskolázottsága és mű
vészeti ismeretanyaga. A képzőművészeti ábrázolások tFúst~·'
szerint a férfiak inget csak elvétve viseltek , testükre előszöquni .11
. húztak. Ez' i" nyaknál kerek kivágású, b? re szabott, hosszú u.iJ11
ingszerű ruhadarab volt. amely vászonból. sel ye mb ől. a legkülö11
félébb sií~kben, sŐ t tarkán is készült, s felöltve, a deréktól lcfrl1
erősen bővült, redőzö tt. A derékon övvel fogták össze, majd
rendszerint kissé visszahúzták az öv fölé; és buggyosan hagyták 1.1
visszahullani. A nyak ki vágásánál, az ujjakon , valamint a GGmb kil
z~pen szél~s~ hín:ze,Et3~va~ díszíth„e~~k (pl. Szent I,:tv~n a koro1,1.1
zási paláston, 1031; a pecs1 altemplom dombormuvemek ala~Jo" ·
X II. század közepe; a feldebrői altemplom falképein K áin és A lwl
alakja, X II. század vége; aj áki templom déli toron yaljának alakJ-1 1,
illetve az öt kegyúr, XIII. század harmincas évei; a szentk ir:tl yt
(Szombathely) timpanon donátora, 1 2~0 tája: a tö m (~ rd i ~ r~ n yc~11
férfialakja, XIII. század vége). A tunib ala hossw sznru , ~rnk
nadrágot vagy színes harisnyát vettek fel; térdn ad1.-:igsi'crií rul~: 1d .1
rab ábrázolását (a szalonnai tcmplo111 S n· 111 M.1rg1L- k gl'11d.1 1.tl l.. l
252
pfoek h arcosain, X III. század vége) a tunik~s-harisnyás viselet
ll:lreértésének tartják. A lábra csizmát vagy boJdn felül érő p!}ha
t.tlpú lábbelit húZfak, ezt a Iab'fÜrmáját követőe_n varrták m eg;
~.1rkaílan volt, sriem ritlfán T1egyesed_ő ~~rú. Oldalt fűző dő vagy
.1 bokána1m eg kötött is. lehetett. Ismerték a bizánci iíp_usú, k_özé-
pcn b115orsavval clíszített, hímzett sarut, de m aradt ábrázolása a
l.íbszárakra felfutó szíjazatú sarunak is (pl. a pécsi altemplom
domöorművein; a feldebrői altemplom falképeinek K áin és Ábel
.1L1kján; Léka/Lockenhaus harcos-szentet ábrázoló falképén,
1254- 1260 között). Övnek megfelelt az egyszerűen csomóra kö-
1iitt .szíj (pl. egy pécsi pillérfö Ádám alakján, X I. század; a so-
1nogy ári szentélymellvéd Szent Egyed-legenda domborművé-
1tl'k egyik alakján, X II. század közepe), de használtak csupán egy ,
l \attaLellátott szíjat.is (pl. a trónoló király alakján a jáki főapszis
k íi l ső falán, XIII. század közepe) . Az előkelők körében a fém szá-
l.1kkal átszőtt textilöv s az arany-, ezüst- vagy zománcozott vere-
1c.: kkel léivert, sodrozatokból összeállított öv is divatba j ött (pl. a
1.ilavári b-encés apátság kövér férfiszobrán, XIII. század köze-
pt'). t 3 s A tµ@ka felett.s.Q_vide~ vagy hoss~abb, srines,.Jnjntás (pl.
1 pécsi altemplom apokaliptikus aggastyán szobra, XII. század),
1qj nélküli _,___köpen yt,- palástot (chlamis vagy pallium) viseltek. Ezt
v.1bhatták si~a n yakk1Vágással de szélesen kihajló gallérral is (pl.
1 l(;ldebrői altemplom harcos-szent falképén , XII. század utolsó
11vgyede; a jáki templom déli toronyaljának falképén a jobboldali
l.qwúr; a krakkói koronáskereszt apró aranyfiguráin, XIII. század
1 11 .'1~odik negyede), díszíthette hímzett vagy rátétes sáv (pl. Szent
lq ván alakján a koronázási paláston) vagy más színű anyagból
1 ,1varrt szegély, továbbá a vállon és az ujj felett gemmadísz (pl.
1 Lrúnoló király alakján a j áki főapszis külső falán; a jáki déli
I• 1ronyalj kegy urainak falképein). A k~el_lY szár..uy~it_pánt t~rtot-
1 1 iissze (pl. Szent István alakj án a koronázási paláston; a pécsi
ilt t·mplom apokaliptikus aggastyán szobrán; III. Béla nagypecsét-
11·11ck ábrázolásán; a „palástja pántját tartó király" szobrán a jáki
l11.1pszis külső falán, XIII. század közepe), amelynek csom ós-
l1111Lns végeit a köpenyszél egy- egy hasítékán bújtatták át, s a páros
J'.Y:tkran ötvösremekbe készült - alástdísszel ( = násfa?) csak a
, •,11111 óka t takarták el (pl. az ún. Balog-nemzét~ckszere , XIII.
.1.1i'.1d). Míg ezzel a m egofqással cg!s_.az előkelők éltek, a karika-
1 .qiucs legkülönfélébb - kö r, négyzet, sokszög, karéjos, szív, betű
1li, alakú, anyag ú l:~ 111i116ségü példányait nagyon elte1jedten
253
h asználták (pl. Szent István alakja a koronázási paláston; a feldd1
rői altemplom falképeinek Káin és Ábel alakján; a trónoló kid h
figuráján a jáki főapszis külső falán; s maga a tömördi ara~ y
csat).1 39 A tárgyalt ruhadarabokon kívül „viselték a supertumc,1
let ... A palástnál kevésbé ünnepélyes, gyakran kapucnival ellátni 1
vállköpeny a capa és a mantellum. Szőrméből vagy v astagabb
any agból készült, szőrmével bélelt és bőrrel díszített felsőruh 1
volt a garnacia - forrásaink szerint inkább a férfiak viselték '
Van ábrázolásunk feltételezhető szőrmés (bárányb őr?) ruhi\1o1
is (a p écsi altemplom domborművei egyikén ábrázolt napkcll•t1
bölcs) .140
A n yugati m ódi átvételével a hajviselet is m egváltozott, lt•p
alábbis a n em-köznépi r étegek köréb en, s a kibontott;- körbl 11
lefésült frizura vált általánossá. Ebbe gyakran fontak bronzb11I
vagy nemesfémből készült karikákat, díszeket. Az ún. S végii
azaz laposra kalapált és S alakra hajlítgato tt végű- huzalkarikák .11
az egész k orszakban k ed velték, s igen gyakran az elhunyttal Vl h
is temették. Az ötvösök vékony és v astag huzalból, lemeze' 1
bordázott S véggel, többféle méretben készítették ezeket; forn1 ,1
juk változása korjelzőnek számít. A szakáll- és bajuszviselet ált.d.1
nos maradt. A fej~Jegink~~ilyen süveg k erült, amdy11
prémből vagy textilből varrtak. Félgömb alakú formája a kodhl11
időkből élt tovább (pl. az Aracs/Novi Becej-i síremlékfedél :d\ 11
alakján, XI. század; a bátmonostori és a szentkirályi (Szomb.11
hely) templom timpanonjának donátorán, az előbbi: 1240- 1:>'ill
körül) . K eményebb, karimás nemezkalapo t a közrendűek ho rclt.il
(pl. a Bagamér ispán fiainak pecsétjén ábrázolt erdőirtó fr,1t 11
1290). Az előkelők süvegét még díszítették is: IV. Béla fia, 111l1
herceg esküvőj én (1264) a résztvevők süvegét ezüstforgób a tlÍ:t111 1
pávatoll ékesítette, s mind szakállukba, mind hosszú hajfonatu kli 1
igazgyöngyöket és drágaköveket fűztek. T 5>vábbélt az éksn ·111
viselete is. Ritkábban ka.rp~recet, főleg pedig gyűrűket h o rdi.d
E;~k funkciója „elsősorban a dísz_ítés, de egyúttal jelezték vi~t· l11
jük ra1fgjác. családi h ovatar tozását (pecsétgyűr?k), s í ~-á~o~ ..1d 11
is bi~lj-a esküvői eljegyzési gyűrűk hasznáhtat. A kcso knl'111
ko ri viselettől eltérően egyszerre csak egy-két gyű rűt ho rdt.d,, 1
díszgyűrűket inkább a bal kézen, a hűség- és házass:'1g i gyű 1 iil 11
a jobb kéz gyűrűsu]ának középső tagján." Nagy fon11 ag:1;-d .1f•,\ 1
, , . . .. k 141
gu k ismertetesere itt nm; sen terun, . . „
A magyar férfivi sclet ro l fo 11 t1.:bb 1rottak.tt n1111 tl'g y ll\\l'l' Ít1f; l.il 11
254
ICíl1 nán 1. törvénykön yvének az egyházi szem élyek ruházkodásá-
11 ti szóló 70. szakasza, amely tiltásaival egyben a világi öltözék
11·,;- lcteibe is betekintést enged: „Senki, aki az egyházi rendhez
111 tozik, ne h asználjon világi ru hákat, úgy m int hasított bőrmentét
~.1 1:y tarkaszínű ruhát, sárga kesztyűt, vörös n yeregtakaró t v agy
t dd köpeny t, bocskort vagy süveget, festett vagy selyemmel
d1,1ített sarut, úgyszintén selyemből készített inget vagy ruhát , s
111· kct ne a m ellen kapcsolják össze kötésekk el vagy csatokkal,
li.i m:m mintegy a n yakat fogják kfaül." 1 4 2
Az ismertetett öltözék m egváltozott, illetve kiegészült, ha a
11d.1jdonosa h ar cra öltözött, s természetesen eltérő védőfcgyvere­
l 1·1 iiltött magára attól függően, hogy a nehéz- vagy a könnyűlo­
\ 1\ fegyvernemhez tartozott. Az alábbiakban először a nehézlo-
\ l\~:'1 g védő-, majd támadófegyvereit és lószerszámát mutatjuk
111•, :i könnyűlovasság felszerelésére csak ezután kerítünk sort.
A XI-XIII~ázadban a test védelmére a pá!1cél sok féle típusát
li l\i'11álták, de az összefüggő lemezpáncél az Arpád-Jrnrban még
111·111 alakult ki. K özk edvelt volt' az ún. szalagos sodronypáncél_, ~
11 11 1·lynek k9vácso ltvas gyűrűcskéit szíj akra varrták sorba, s ~-
dt.1kozóan jobbra-balra fordított gyűrűsoros szíjakból erősítet-
1• k iissze a megbízható, de mégis könn yű és hajlékony p án célt.
l 1·1111 észetesen ismerték a sfirű sorokban bőrruhára varrt gyűrűk-:-
11111 .'ill ó változatot is. Csak az egészen előkelők tudták m egfizetni
1I'. -eg y valódi sodronying_árát, am elyet fáradságos munkával,
11 1'. kt·vesebb húszezer gyűrűcskéből állítottak össze. Ú gy „szőt-
11 k" 111eg ezt a mintegy tíz kilogramm súlyú inget, hogy m inden
l1i'· t- tizennég y milliméter á tmérőjű és másfél- két milliméter
1 1"1.1 gságú - vas h uzalkarikájába n égy másiJ.<.at k ap csoltak, s min-
il111 szemet egyenként összeforrasztottak vagy összeszegecsélt~k. 1
\ l.1posra vert huzalból készített gyűrűk a XIII. század elején
1• l1·11tek meg, s alkalmazásuk úgy növelte meg a sodronypáncéL·
li 111 védőfelületét, h ogy a súlya változatlan maradt. A nyug~ }
11 11'i pai szokás szerint gyár tott p án cél valób an h osszú u.üú - a XII. f
11.rdtó l csuklyás szabású - térdig érő ing volt, amelyet kétoldalt 1
11 1 kl'llett hasítani, hogy ne akad ályozza a lovas nyeregb e "szá1lását.--
\ '' í p ők védelmére megalkották a sodronyos n adrágot vagY,
l1 11l\11 y:ít , majd az ing ujjainak bezárásával kialakították a sodra~
11 \ 11\ kcsztylít is, ami a X II. században szoríto tta ki az addig
1111 t '.l l· k l őn ck ta rtott ujjas bőrkesztyű t . Idővel szükségessé v ált az
•
111 11 \t' gl'~ fegyverek által lepjobban veszélyeztetett váll, k önyök
.....__
-
2 55
 és térd erőteljesebb véd~lme, ezért az említett helyekre, sőt a X lll MELLÉKLET
sziiad elejétől m ár a felkarra és az alsó lábszárra is felcsatolható,
felszÍjazható páncéllemezeket erősítettek.
1
Mindezzel egy időben használták a le~~ különfö
._ le típusait is. Ezek egyike úgy készült, hogy n-agyjábó1 téglalap
alakú vaslemezkéket a rövid széleiken és a közepükön lévő nyíhí
sokorl át szíljal sorba fűztek, m ajd további szíjazásokkal az egym1ío.
melletti sorokat is összefogták, s ily m ódon viszonylag könnyű (.·,
hajlékony páncélhoz jutottak. A pikkelypáncél négyszegletes k
mezkéit tető cserépszerű illeszkedéssel a· felső szelük-mentén-szíja'l
ták fel a bőr- vagy textilingre, és a közepükön még egy-kt'.•t
,- s zegeccsel rögzítették is. A XIII . század m ásodik felében az ú11
brigantin_vált kedveltté; ez vasésíkokkal vagy vaslem~sorn
zat ával bélelt bőrkabát volt, s viselőj én csak a felerősítő szegecsfl
jek sorozatainak rendszere árulkodott róla. Ez a páncélfajta ,1
mongol betörést követően alakult ki Közép-, m ajdNyugat-Eurf1
páb'iii-:-A tárgyalt lem ezkés páncélok a. X l. században rövid vag ~
hosszú ujjú, nyakkivágásos, térdig érő n adrággal egybeszabot 1
kezeslábas mintájára készültek . Az alsó lábszárakat széles bő rs'l.1
laggal tekerték körül, de rit~~n .m ár lemezkés-h-:irisn yát is viselt1..1k
A védőfelszerelést a fejhez sim uló, s egyébként is szűk szab:h11
csuklyával ellátott lemezkés sapka egészítette ki; az előkelők e1 11
vették még fel a lemezsisak ot. A XII. században az ing és a nad1;,I'
küfönvált~ ;-a c~klyás ing akár a lábikráig érően meghosszabb11
dott, ezért hátul és kétoldalt fel kellett hasítani. Bőre szabt.'d
később testhezálló formára m éretezték.
A vitéz páncélj át egy bőre sz;tbott, redőzö tt ingre húzta fol,
mivel ez volt a hosszabb, ~zeri~t-ki is l átszott a páncél al11l
A páncélra a XII- XIII. században m ég~~gy övvel leszo rított f<.:y,~
vering (bambusium) került, ezt a kereszteslovagok terjesztettl·k 1 1
Európában, s elsődlegesen a páncélos test napfény elleni védelnH'I•
szolgált. Korszakunk végére a fehér fegyvering már lassan kin1t 11 1
a divatból, illetve a X III. század végére tarka lovagi díszkö nti1~ 1
vált, és helyére a feszes fegyverderék lépett. Ezzel egy id ő bl'11 ,1
öv lecsúszott a derékról a lágyékra, s inkább jelvénn yé, 11 11111
'valódi fegyvertartóvá alakult. 143
Régészeti nyoma X I- X III. századi nehézfegyverzetű lov.l\l c1
1
szereléshez tartozó páncélnak hazánkban nem maradt, ped iµ; l1.1 \
nálatát a X. század uto lsó n egy edé től a frj edelrni- kir(i lyi Lt'\ l1Í 11d
ésfócmberek körében egy re n ö ve k vő m(·rt(·khc11 fcltt'.·tt·le;rl11·1pd

256
1/ H ONFOGLALAS KORI ÖV „IN SITU" MEGFIGYELT
\'ER.ET<;O RA TI SZAESZLÁRON

2/ EGY KARA NCSLA l'LiJTÖI SÍR ÖV D ÍSZEI

4

3/ H ONFOGLALÁS KORI VERETES ÖV

5
REKONSTRUKCIÓJA

4/ B ANAI SÍRLELETEK
5/ A BEREGSZÁSZI SÜVEGCSÚCS

6/ A GALGÓCI VITÉZ ÉKSZEREI:

FÜGGŐ PÁR,
NYAKPEREC, ÉRME

7/ Az ÍJ MARKO LATÁT ÉS KARVÉGEIT

BO RfTó CSONTLEMEZEK N EMESÓCSA R ÖL
 10/ ÉP SZABLYAP ENGE
B EREGSZASZRÓL

11/ EGY SZOBI SIR SZABLYÁJA

12/ A SZOBI SZABLYA

CSONTLEMEZ MARKOLATBORITASA

8/ NYILCSÚCSOK EGY Ü LLÓI SIRDÓ L

9/ A BEZDÉDI PIKA VASllEGYE 1()

13/ A „BÉCSI SZABLYA" MARKOLATA ÉS
HÜVELYTORKOLATA

14/ A BODROGVÉCSI BALTÁS SZEKER CE

15/ A KISVÁRDAI FOKOSBALTA

16/ A KECELI FOK<)SBÁRD

17/ BRONZBÓL ÖNTÖTT ZABLA ÓGY ALLAR ÓL

1B/ SrrRALDfSZES KENGYELPÁR EGY BEREGSZÁSZI SÍRBÓL

11)/ ISMERET LEN LELŐHELYŰ PALMETTÁS DÍSZŰ KENGYELPÁR

.~()/ J<ORilÁCSNYÉL- VAGY BOT VÉG HAJ DÚDOROGR ÓL

f
.~ 1 SZENT ISTV AN DENÁR ANAK ELŐLAPJA
•.; Áll..NYASLÁNDZSA l<Él'ÉVPL

.>.~/ /\ llU l) /\l'l" d 1 Vl l( l fH, 1 ÁN ll/'>A

23 •• 24 23/ A BUDAPESTI 27f SZEN T l STV ÁN KARDJÁNAK
MARKOLATA
VIKING LÁNDZSA
DÍSZES KÖPÜJE
28/ SZENT IST VÁN
l<IR.ÁLY KARDJA
24/ A TÖRTELI
VIKING LÁNDZSA
29/ EGYÉLŰ KARD
25/ KÉTÉLŰ KARD J ;ELSÖSZELIBÖL

EGY SZÉKESFEHÉRVÁRI
SÍRBÓL

26/ A SZÉKESFEHÉll
VÁRI KARD
MARKO LATA
 33

30/ SZABLYAMARKOLATÚ KARD

31/ A BESZTER.ECI KOPT ATÓ

32/ Ec v NAGYTAR CSA I VI rÍ'í'. llÁ IWJA

33/ '>ll<(l/i\1 11 A Í'> KI N< .YI l l 'ÁH. MlJ~/ l{ f. l l lll 11/ Szi'Kf">FF HÍ' I~ vAR1 s f H. 1 FI 1· 1 FI<
\ 1) / A P ÉCS-D OMB UTCAI SISAK

\(1/ A „BA LOG N EMZETSÉG ÉKSZERE"

I"// A T O M Ö IW I AH.ANYC''iA 1
38/ LOVASOK A KRAKKÓI KORONÁSKERESZTEN

39/ Gv Al OGHAR.COSOK A KRAKKÓI KOR ONÁSKER.ESZTEN

•10/ A KISKUNMAJSA- KÍGYÓSPUSZTAI LELET

•11/ A KISKUNMAJSA- KIGYÓSPUSZTAI CSATLEMEZ LOVAGI JELENETE

42/ SZENT LASZLÓ ÉS A LEANYRABLÓ KUN DIRKÓZASA A GELENCEI FALKÉP! N

I · ~/ A KISJENÓI AQ U AMANILE

43/ A KUN LENY AKAZASA

l '1/ A MEZÖllfülÉNY-
111 •Nc :éhDPUSZTAI
.-\1 JlJA MAN JI E
111/ NORMANN TÍPUSÚ SISAK

1/ I ÜENEDEK BÁN LOVASPECSÉTJE

IH/ L ÁSZLÓ, SOMOGYI ISPÁN LOVASPECSÉTJE

1'1/ MAT YÁS ISPÁN PECSÉTJE

'111/ /\ NAGYCSALOM IAí AQUAMANILE

'ti / /\ í'.SÁMnÉK I FESZÍTÖZABLA

r, 1/ Oi'!lJ llÁ N l'FCSÉTJ E


53/ KUN LOVAS ALAKJA EGY MARGITSZIGETI PADLÓTÉGLÁN
54/ KüzDÖ ALAKOK EGY ESZTERGOMI OSZLOPFŐN
55/ A SÁRBOGÁRD- TINÓDI BESENYŐ SZABLYA
A tár gyalt típusok valamelyikét viselhették a Kálmán I. törvény-
könyve 40. cikkelyében megnevezett páncélosok (loricati), s gyak-
ran említik őket a XII. század hadi eseményeinek leírásaiban is. Ez
idő táj t m ár sokan ölthettek magukra páncélt, s így pl. az 1167.
évi Száva menti csatában részt vett tizenötezer főnyi magyar sereg
veresége után a bizánci győzők - talán túlzással - kétezer páncél
s megszámlálhatatlan sisak, pajzs és kard zsákmányolásáról tudósí-
tanak. Még sok volt ekkor a páncélosok között az idegen vagy
annak leszármazottja, de az uralkodók minden módon igyekeztek
számukat a magyarság köréből is szaporítani. 144
Korszakunkból kevés páncélábrázolás m aradt ránk, s néhány
sodronying (Szent György falképén az ócsai templom diadalívtar-
tó félpillérén, X III. század vége) és pikkelypáncél (a Süvete/Siveti-
ce-i templom ker esztvitel és Szent Margit-legenda falképcin ábrá-
zolt katonákon, XIII. század harmadik negyede) képén túl külö-
nösen három emlék érdemli meg a részletesebb bemutatást. Az
első - a IV. Béla udvarában, a XIII. század második negyedében
készült, s Kunigunda/Kinga nevű leányának férjhezmenetelével
Lengyelországba került - s ott egy kereszt vízszintes száraira
felszerelt korona, amelyen apró, másfél centiméter magas, arany-
ból öntött figurák, köztük lovagok alakjai díszlenek. A lovas és
gyalogos lovagok egyaránt telj es hosszúságú lemezkés páncélt
viselnek, amely fejük búbjától a lábuk hegyéig takarj a őket. Erre
térdig érő, ujjatlan, s kerek nyakkivágású, övvel átkötött fegyver-
inget öltöttek, ami a lovasoknál hátrafelé lobog. A másik a kis-
kunmaj sa-kígyóspusztai aranycsat (1260 táj a), amelynek niel-
lódíszes csatajelenetén csuklyá~ , hosszú ujjú, s térdig érő pikkely-
páncélba öltözött, s hasonló - vagy bőralapra varrt karikákból
készült - harisnyát és kesztyűt viselő, sisakos lovagok csapnak
össze, akik páncéljuk felett övvel leszorított, térdig érő fegyverin-
get hordanak. Ez az ing a nyaknál és a karoknál erősen kivágott,
bőre szabott, gazdagon redőzött, s .a nyereg alatt hátrafelé lobog.
A lovagok kezében tartott teknősen három szögletű paj zs a nyakba
vetett széles biztosítószíjon is lóg. A harmadik a Gelence/Ghelin-
tai templom Szent László-legendájának a X III-XIV. század fordu-
lóján festett falkép~orozata. Itt a szent király hosszú, csaknem
térdig érő barna, s fehérrel szegélyezett inget, felette pedig a
co mbtövig érő, felv.arrott gyűrűsoros bőrpáncélt visel, amelynek
:i z arcot szorosan körülölelő, szűkre szabott csuklyája is volt. Erre
h o mokszínű fegyverderekat húzott, amelyet talán - világosbarna
257
vonalakkal jelzett - darabokból (irhából?) állítottak össze, és épp
hogy a derék a~á eső széle he~yesed~ í;ekkel karé~os. Belső kap
csolószíjas, tehat a honfoglalas kon tipusra utalo, de szemmt·I
láthatóan veretsor nélküli övet visel a derekán, amelyről rombu:.:t
alakú markolatgombos tőr függ le. Lábain szűk harisnya (nadrág ?)
és pikkelypáncélos, hegyes orrú cipő van. Fejére, a páncélos csuk
, 1 d' , . k h'
ly a fölé kúpos, ~oronava, ,isz~tett ~isa, ot , u~o,tt. ,
145
. ,
A fej védelmere szolgalo , sisak_ ab,razolasa1, es, targy1 err:lek~· t
egyaránt ismeretesek korszaK:unkbol a Karpat-medenc;be11
A korábban még lemezekből összeszegecselt, kúpos harangu p (•I
dányokat a _XL században az egy darabból kovácsolt, ~is,ako~
kezdték felváltani, amelyeket orrvassal, azaz a homloktaJrol k
nyúló vaspánttal k észítettek. E sisakok alsó szélén lyuksor fu1 .
ebbe fűzték be a lemezkés, felvarrt gyűrűs vagy a s9d~onyn~
nyakv~dő felső szélét; Ilye;i - normann típu~únak ;ievezett
sisakot ástak ki a mult szazadban az egykori osztrak-magy.11
határon· a súlya k ét kilogramm, az átmérője huszonhárom cctllt
méter v'olt. A XII. században megnőtt a támadófegyverek súl y.1
s ezzel fokozódott a hatékonysága is, ehhez a védőfegyverekt w~
s így a sisakokn,ak ~s a,lkalmazkod~iuk kellett. ,Gyá:tan~ ~ezdtO
af élgömb al~~u, peldanyo~at, majd a megnyulo es kiszele~l.·d1 1
orrvas egyre inkabb fede~m ke7d~e az ,arcot, s fo~ozatosa~ krn l t
kult a h enger vagy horda alaku s1sakt1pus. Ez mar az egesz ft~1 1
v édte s csak a szemek előtt vágtak rajta keskeny látónyílást, ahtll 1
pedig' légzőlyukakat. Ez a fazék ( = csöbör) sisak a párná:tot t
fejtetőn ült, -,-a XIII. száza~,ban már a ~írr:e: ~erepű sisakdí~~i't 1
is felszerelték. Az arcél elott egy merev1topalca futott (vo . t
kiskunmajsa-kígyóspusztai csaton). A -~I~L -s,záza,d v égére l"t 1
sisakforma tovább növekedett, s a tetejet 1smet kuposra k ezd i! 1
formálni, hogy az ellenséges csapás könn yebben lecsússzék rú l.1
Ez a nagyméretű fazék- v agy ü stsisak m ár a ~állakr~ n ch eiud111
ú gy , hogy a fej szab adon foro ghatott b enne. Suly a miatt rend •m
rint csak az ütközet elő tt tették fel, s alatta vagy sod ro11 y11
pikkelyes csukly át (pl. a kiskunmajsa-kígyóspusztai cs:t ~a l .o ld .dt
fegyverhordozój a fej ~n), va~y alacson y, kúpos hara n ~u kis s 1 ~.1 k 111
(bacinet) viseltek, d e ilyen sisako t. felt~ttek a le~nc~kes csuk ly.1v ti
védett fejre is (pl. a Gelence/ Ghelm ~a-1 Szen t Laszlo- lcgcn d :1 lw .1
lyán és a kun vitéze~ egya:·án.~ ) - u_?yan ak ko ~ lll ~ r ;'l•• x 111. ~i'.Í :t.li l
ban h asználni kezdtek a fclg om bos vagy kupos, to hb k11 n·1 l11 1 l
összeállított vaskalapo ka t (pl. a S íi v~:te/S i Vl'l' Írl.·- i .1 p~;r j, !-111 111
258
Margit-legenda harcosain), s korszakunk végin jelent m eg a zárt
fa zék- , üstsisak arcrészének kivágása és egl' csúsztatható v agy
felcsapható védőlemezzel (lélekvas , visier) va:í kiegészítése. 1 46
A test előzetes védelmére szolgáló kis kerú pajzsokat (Árpád-
kori magyar nevük a vért) a XL században ar.iandula v agy csepp
alakú, sima vagy domború felületű n ormampajzsok nagyrészt
kiszorították. Ez a deszkából készült, bőrrel l:tvont, abroncsolt és
szegecselt keretű neh éz pajzsformajó k étszáúvig maradt a hasz-
nálatban. Lovasok és gyalogosok k ezében rgyaránt m egfért, s
vagy a hátoldalra szerelt pajzsfogantyúval wtották, vagy hosz-
. szabb tartószíjjal a nyakba akasztva hordoztik. Legszélesebb ré-
~zük közepére kúpos testű , fémlemez pajzsddort szereltek (pl. a
Kisjenő/Chi~ineu-i és a mezőberény-büngösdiusztai aquamanilék
lo vasain, XII. század második fele), de N yug;:-Európában a XII.
század első felét követően ezt már elhagyták,H korábban is festett
pajzsfelületen megjelentek az első címerek. faek az időközben a
normann pajzsból elkülönült, háromszög ala\ú, ugyancsak lapos
vagy domború, de az elődeiknél jóval kisePb paj zsokon v áltak
(dtalánossá. Címer - és nem dekoráció - voh1kat a XIII. század
közepének magyar környezetében egyértelmúenjelzi, hogy az V.
l s t~án ifjabb király, stájer herceg p ecsétjén (1259) ábrázolt lovag
pajzsán és lándzsa-zászlócskáján egyaránt Sríjerország párduca,
címerállata látható. A hazai pajzsábrázolásaink(a sárkányölő Szent
Cyörgy pajzsa ajáki főapszis falán, 1256 körü:: a D ejte/Dechtice-i
kcresztvitel falképén ábrázolt katona nyolcszinnú virágos közepű,
pántolt-szegecselt szegélyű pajzsa, 1260--1170-es év ek; Szent
Cyörgy pajzsa az ócsai diadalívtartó félpillér falképén) közül ismét
.1 kiskunmaj sa-kíg yóspusztai csat emelkedik ki, amelynek csataké-
pén a lovagok k ezében háromszögű, a teitet tekn ősen ölelő ,
11yakba akaszto tt szíj on tartott, n égyféle mii:táza tú paj zsot ábrá-
1olt az ötvös, s az egyik lovag paj zsának pó!vái megismétlődnek
kg yverhordozója lándzsára kötött zászlócskáján. A jobb h aránt-
púl yás, pólyás, hárma,s p aj zso s, hármas gyÍirű s cím erek közül
li :í ro m ak ár azonosítható is, a P éc és az Aba nem zetség , illetve
Moy s nádo r régebbi, somogyi és varasdi coi:les k o rában is hasz-
11:i lt, 1264-i címe~ecsétjével. Említést érdemel továbbá a krak kói
k.ncszt lovas és gyalogos p án célosainak há romszögle tű, harántv á-
l'.O tt paj zsa, v alamint a G elen ce/Ghelin p -i . zen t Lá szló-legenda
1ild özési jelen etén a lovagkirály k ezében ábr;ir.o lt hatszögletes(?),
do 111 ho rúan ívelt, széles kc rc tel ésű , p ó l y:i~ p;iJi''" 147
 A XIII. századi emlékanyagnak van egy csoportja, az ún. lova' dányok híján csak any-
pecsétek, amelyeken a korabeli fegyverzet egyes elemei '_ a k1' nyi bizonyos, hogy a·
méret ellenére is - jól felismerhetők . A lovagok viseletére figyelvl korábbi típusok - szár-
megállapítható, hogy páncéljukat csak feltételezhetjük, s a sodro nyaslándzsák (szom-
nyos harisnya vagy cipő hegyes orra látszik a legjobban belőle, dt bathelyi, tiszalök-rá-
mindőjükön jól kivehető a hosszú, övvel leszorított, a combti'il zompusztai szórvány-
redőzve hátra lobogó fegyvering, ·valamint a fejtetőn ülő csöböi leletek, XI- XV. szá-
sisak. Ha van pajzsuk, akkor az kicsi és háromszög alakú (Benedd zad; IV. Béla egyik ér-
.· - ......
bán, alországbíró, 1221.; Gutkeled nembeli László, somogyi ispán, méjének király alak-
1236.; V. István ifjabb király stájer herceg , 1259.; Béla herceg ja kezében), fűzfa- és
1269.; Mátyás ispán, 1281. évi pecsétei). 148 .babérlevél, illetve há-
A viselet és a védőfegyverzet áttekintése után a támadófegyve1 romszög alakú lán-
zet bemutatására keríthetünk sort. A nehézfegyverzetű lovas (lo dzsahegyek, továbbá
vágj távolsági fegyvert általában nem használt, ezért magy111 a pikák - továbbéltek
sajátosságnak tűnik, hogy a XIII. század közepétől adatok sokas.í .1 páncél átütésére al-
ga bizonyítja: az íj is a felszerelésükhöz tartozott. Amikor - .i kalmas, acélozott 1
tatárjárás után - a városoktól is nehézfegyverzetű lovasok állítás.11 csúccsal, rajta borda-
követelik a privilégiumok, akkor pl. a körmendiek tizenöt mami ~zerűen megvastagő-"
ónként egy páncélost kell állítsanak páncélinggel, lándzsával, ílj11I dott hosszanti gerinc-
és két lóval felszerelve. 1252- ben IV. Béla R adul és Damj án ncv11 cel és a vastagabb nye-
pohárnokait ló és lovagi felszerelés - páncél, vassapka, paj'.I' let befogadó, tölcséres
lándzsa, íj és nyíl - birtokában vette fel a seregébe. 149 Az 11 köpűvel. A lándzsák
valószínűleg semmiben sem különbözött a honfoglalás századábn11 11yelét a hegy alatt cí-
26. A XI-XIII. századi kardokfőbb típusai:
megismert típustól, s csak a kunok megjelenésével számolhatu11~ meres zászlócskával egy X II-XIII. századi kard (1), kardok len-
újított formájával. Erre s a nyílhegyekben és a tegezben végbl· díszítették. A régé- cse alakú (2- 3), félgömbös (4), tagolt (5),
ment változásokra, a könnyűlovasság fegyvereinél térünk ki. ,zeti anyagban nem trapéz (6), csónak (7) , rombusz (8) és korong
A korábbi időhöz képest megnőtt viszont a lándzsa jclentősép,t , ' ikerült hajítódárdá- alakú (9) markolatgombbal
mert a könnyűlovasság nyílzáporos csatakezdo mUvéleteit köVl' ka t elkülöníteni, jólle-
tően a nehézfegyverzetű főseregek ékben vezetett lándzsás rohan t het ismerünk olyan
ban ütköztek meg. Az említett lovaspecséteken jól felismerhct11 , •,zcmléletes beszámolót, amely szerint az ütközetben kölcsönösen
hogy a lovag a baljában tartotta a ló kantárját, s egyben irányított .1 egymásra dobták lándzsáikat az ellenfelek. Úgy látszik tehát, hogy
a nyakából szíjon lógó pajzsot, ugyanakkor pedig a jobb hóna .tl,1 ,1 magyarok még a XIII. században is inkább a döfő- és hajítófegy-
szorított nyelű , előreszegezett hegyű lándzsával vágtatott c l ő 1 l vcrként egyaránt kezelhető , embermagasságú nyélre szerelt lán-
A ló és a lovas egész mozgási energiája a lándzsacsúcsban összpo11 dzsákat kedvelték. A X III. századi oklevelekben a lándzsás vitézke-
tosult (vö. a Gelence/Ghelin~a-i Szent László-legenda üld fo\ •.i dl:s sok emléke m aradt fenn. 1 50
jelenete). A leírt s a „korszerűnek" tekinthe tő lándzsatart:Í\l nl Az egymásra támadó ékek lándzsaharca után kialakuló test-test
eltérő ábrázolásokat (pl. Benedek bán alországbíró pecsétje; S'.ll'ttl <· llcni páros viadalok közelharcának fő fegyvere a kétélű ka~d ma-
György a jáki főapszis falképén) a vadászati jelenet, il ktvc :1 n'·111 r.1dt, de a védőfegyverzet gyakoribbá válásától és minő ségi fejlődé­
mintákhoz való ragaszkodás magya rázza. Korszakun k l fod '.l\.1f~1 1 ,{·t(il is kényszerítve lényeges változtatásokat élt át. _5úlya j elent~­
máinak elkülönítése még várat magá ra, hiszen jól kdtt''.l lH· t ő 1wl 'vhbcn csak a X II . század közepétől indult növekedésnek a csapas

260 261
hatékonyságának emelése céljából, s az egy kilogrammról lassn11
elérte a m ásfél kilót , sőt a megnyúlt markolatú, alkalmanként kl-1
kézi használatra is illő típusok még m eg is haladták azt. A súly emd
kedése a penge hosszúságának és szélességének, valamint a m arko
latgomb töm egének növekedési számláj ára írható, emiatt a k:11 d
súly pontj a még közelebb került a m arkolathoz, aminek követkt•JI
tében m egj avult a kezelhetősége és a szúrás pontossága. A kényt'I
m esebb és a manőverezésre képesebb, vívó használatot segítette d 11
a m arkolat két végét határoló markolatgombnak és a keresztvasn.tl
ívelt vonalú kialakítása, ezzel ugyanis nag yobb tér j ö tt létre a m.11
k olatot szorító kézfej m o zgásához. Ugyanezt a célt szolgálta a m a1
kolatvas m egny újtása, m ert így a páncélkesztyfü kéz j obban elf(·11
rajta. A ko rszak kardjainak többféle típusú keresztvasát a m egnyúlt
forma kapcsolj a össze, amely tizennyolc-huszon öt centimé111
l}osszúság között változott. A méretarányaikban változatos pe11 g1~1
új - bár m ár a X . századtól megfigyelhető - j ellem zőj e, hogy n rn 1
lekerekedően , hanem h atározott hegyben végződnek , jelczv1
hogy rendszeresen szúrtak Ís velük. A ko rábban fél-pengeszélessC·g
nyi vércsatorna a X II. század közepéig kissé, a későbbiekben lény1
gesen elkeskenyült, ső t feltűnt a vércsatorna ? élküli, en yhén gc n11
celt (azaz ~ombuszmetszetű) pengeforma is. A penge mindkét olcl.1
lán vas vagy színesfém bekovácsolású műhelynevek, feliratok , g1·0
m etrikus j elek, alakos ábrázolások jelentek m eg, kivételképpen p1
dig címer is előfordult (l. alább, a könnyűfcgyverzetűeknél) .
Jó llehet a külföldi fegyvertörténeti műv:ek a X I- X III. száJ1.1d1
kétélű kardok - elsősorban a markolatgomb változására ala p<wn11
- típusait részletesen, bár nem egyöntetűen tárg yalj ák, csak a h:iJ1,11
anyag telj es összegyűjtése után lehet majd vélem én y t m o nd a11 1 1
típusok hazai elterj edésének egykori arányairó l és feltételezhct<Í l11
lyi gyártásuk meglétéről. Annyi bizonyos , hogy a ko rábbi évsJ1JJ1,1
d (ok) ból tová bbélő, tö m eggyártásra alkalmas, egyszerű péld á11 y111
(a Petersen-féle X és Y típus) némileg átalakultan s egyre szó1v.1
n yosabban a X III. század elej éig lappangó egyedeit lcszárm n o t1 .1il
váltották fel. Az ún. len cse alakú m arkolatgo mbos ka rdo k a X 1
a X II. század vége közötti időre keltezhetők , dc a többségi.i k v,tl11
szín űleg a X I. és X II. század közepe közö tti évszázad bó l v,iJ ,,
Szemben a X. századi kétélü kardjainkkal, e típusn:t k sírkk 11· 111.11
nincsen, ezért csak form ájának apró változásaira fi gyel ve h:li 1·1 111 1
<lányainak korát valószín ű sítcn.i : :t ko rábbi q.!;yc1ws kl'r1•,J1 t V, 1\11
tompa hegyű kardo któl fej l őd ö tt ::t késő bb i , k h.1jlú kc1Tw l VN I 1
hegyes p engéjű fegyverek felé (pl. a pécsi altemplo m Gábor arkan-
gyal do mbo rm űvének kezében, XII. század közepe) . E típusnak is
kialakultak változatai: a felső részükön gerincelt rombusz és csónak
alakú m arko latgombos példányok. Valamikor a X II. század köze-
pén kezdődö tt m eg a korábban viszonylag egyöntetűbb szerkezetű
és szerepkörű kétélű kardok alkalmazkodása a harcm odor saj átos
követelményeihez. M egkezdték a tömör, nagyon súlyos, csaknem
félgömb alakú (a szalonnai templom Szent M argit-legenda falké-
pén ~ bakó kezében), továbbá a lencse alakú forma m egduzzad ását
mutató (pl. a pécsi altemplom domborművén, a H eródes m ögött
. álló katona kezében ; a kiskunmajsa-kígyóspusztai csat lovagj ai ke-
zében) vagy a tagolt, lapíto tt félgömb formájú m arkolatgombos
kardok gyártását, amelyek m arkolata - a m arkolatgomb és a ke-
resztvas között - tö bbségüknél nem hosszabb tizenö t centiméter-
nél, ami a félkézi forgatásukatjelzi. Keresztvasuk hosszfi , leginkább
egyenes, négyzet vagy körmetszetű pálca, amely a penge töve köri.il
k iszélesedő gyűrűt képez. Hegyesedő pengéjük vércsatornája rend-
szerint keskeny, s m aga a penge gyakran díszített különféle mintá-
zatú berakásokkal.
Ugyanebbe a - X II. század második fele és a XIV. század
közepe közötti - korcsoportba sorolhatók a kevesebb példánnyal
képviselt lapos trapéz, illetve kerek n yereg alakú rp.arkolatgombos
típusok is (XIII. század) , valamint a lapos, középen gerincelt,
csaknem ro m busz alakú markolatgombos kardok, am elyek tárgyi
emlékei Erdély ben csoportosulnak, azaz ott is készülhettek (vö. a
Dejte/D echtice-i vesszőzés és keresztvitel falképek katonáinak
kardja). M ég a XII. század elején feltűnt az elkövetkező két-
három évszázad legkedveltebb kardformája, amelynek markolat-
gomb változatai a korong alakot ismétlik (a N agy-Csalomia/
Vcl'ká Calomija-i aqt[amanile OV'a-sának kardja, X III. század elej e;
.1 krakkói kereszt páncélos figurácskáinak kardja; a Süvete/Sivetice-i
templom Szent M argit-legenda falképének álló, sisakos vitéze ö vé-
rő l függő kard). Ezek közül feltehetőleg azok a korábbiak, am elyek
111 arkolata inkább a félkézi használatra utal, s m arkolatgombjuk
l.1pos korong, illetve hasonló, de oldaln ézetb ől kettős csonkakúp
.dakú; ezek (egy részük?) tartoztak csak a X III. századba. K eresztva-
' 11k hosszú, pálca szerű, néha kiszélesedő vagy éppen lekerekedő vé-
gekkel. Nem utánzo tt k onkrét fegyvert III. B éla király lapíto tt
gfün b formájú m arkolatgo mbos és pálcaszerű keresztvasú , rövid
pe n géjű , ezi.i st halo tti b rdj a. 15 1
263
 r
A közelharcban vagy a kegyelemdöfés megadásakor a küzdő
felek tő rt is elő ránto ttak, ezért a XII. századtól kezdve ezt a fegyvePI
is alovagi felszerelés kellékének tekint ették . H azai elterjedését is C'/
időtől számíthatjuk, jóllehet tárgyi emléke a korszakunkból nin
_ i;sen.
A Gelence/Ghelin~a-i templo m Szent László-legenda falképé-
nek birkózási és fej vételi jelenetén a király honfoglalás kori típusú
- azaz b első kapcsolószíj as-, de veretsor nélk üli övén elöl kettős szÍJ
közé van tűzve rom busz alakú m arkolatgombjánál fogva egy ke
resztvas nélküli, a penge töve elő tt kiszélesedő markolatú tőr úgy,
hogy a lapos, piszkosfehér színű torko latverctes, erősen hegyesedé1
hüvelyét az övre csomózott kisszíjra is felerősítette. 152
1
P áncélos ellenféllel szemben igen hatásos volt - elsősorb an agya
( logság kezéb en - a sokféle balta, amelynek nehézlovassági használll
tát tárgyi anyaggal egyelőre nem tudjuk bizonyítani. Ugyancsak
_ nem köthető egyértelműen egyfajta tárgyhoz (fegyverhez vagy
szerszámhoz) néhány, a X III. század elejétől adatolt, n yilván .1
tárggyal együtt jelentkező j övevényszavunk: bárd (1214), topo1
(1235). Előbbi fegyver szerepére félreérthetetlen ül utal a GelenCl'/
Ghelinta-i S.zen t László-legenda falképének birkózási j elenCtl',
am elyen a lány a kun horgasinát holdsarló alakú pengéjű, rövid
n yakú és csöves köpűs bárddal -a szent király fegyverével és későb
bi ábrázolásainak állandó tartozékával - vágja át. Ez a típus yu
gat-Európában a X III. század közepétől ism ert.. Egyszerű, vasta~
nyelű , szélesedő pengéj ű baltát (fej szét) tart a kezében egy péc \ I
pillérfőre faragott kentaur (XI. század). 153
A kisméretű buzogány néhány változata korszakunkban te1jcd1
el, de inkább a könnyűfegyverzetű lovasság h asználhatta, ezé1•t
- m ajd azok ism ertetésénél térünk ki rá, jóllehet egy korabeli bcs:.r.í
moló éppen a nehézfegyverzetű bizánci vitézek kezében említi ,
mint a magyarok szem ében különösen félelmetes fegyvert. 1 5 4
A hadfelszerelés áttekintése után a harcosok lovának és lószersí'.Í
m uk ism ertetésével folytatjuk. A nehéz, ún. hidegvérű lovak csont
m aradván yai X . századi m agyar sírból nem kerültek elő, jól m u t.1 t
va, hogy ilyen lovakra akkor nem is volt szükség. A nehézfcgyvc1
zetű lovas viszont éppen efféle hátast igényelt, em iatt volt N yug.11
Európában m ár a IX- X . században ez az általánosa n tc11 yé!'>'l l('l1
típus. Valószínű, hogy a X . század utolsó harmadától, a ícgyve111·1
- m ár tárgyalt - részleges átalakulásával cgyli tt L' nag yuhh t r, 111
lovak is megjelentek a Kár pát-111cdcncébc11 , dc k g kor:íhhi p{· ld.1
264
nyukat csak a X III. századból sikerült kimutatni (Tiszalök- Rá-
zom). A lócsontok hiányát az magyarázhatja, hogy a XI. század
elejétől kezdve egyre ritkábban temették az elhunyt m ellé a lovát s
ugyanekkor a lóhúsevés korábbi szokása is fokozatosan mérséklő­
dött.155
Nagy testű lován a páncélos vitéz sajátos, a keleti típusútól
eltérő nyeregben ült, amelynek m indkét kápája m agasan felfelé
emelkedett, s - egyes ábrázolások szerint - csigaszerű lekerekedés-
ben végződött. A kengyelszíjakat az elülső kápákból indították,
s m agas n yergében a lovas kezdetben csak nyújto tt (X l. század),
majd egyre inkább előrefeszített (XII-XIII. század ) láb bal helyez-
kedett el. A X II. században, amikor a lánd zsás roham csatadöntő
szerepűvé növekedett, az erős ütközés kivédésére és a jó támaszték
kívánalmának hatására kialakult a m ély, a lovas testét deréktáj t
hátulról (XII. század), maj d el ölről is csaknem körü lölelő kápák-
kal felszerelt (XIII. század) lovagi nyereg. Az első kápa a lovas
hasának biztosított védelmet', a hátsó pedig ezenfelül még a lán-
dzsadöféshez kínált jó háttámaszt. A két villás kápa két- két ponton
támaszkodott a ló hátára, s mivel e villák mélyen lenyúltak az állat
oldalára, a marjánál hátrább kellett felhevederezni a nyerget (néha
két-három hevederrel is), nehogy akadályozza annak mozgását,
ha már a légzését úgyis megnehezítette. A heveder (ek)en kívül a
nyerget egyszerű szügyelővel és farhámrnal vagy csuklós (elágazó)
szügyelővel és keresztező szíjú, farrózsás, összekötőszíja s farhám-
mal (pl. a Gelence/Ghelinta-i Szent László-legenda falképein)
rögzítették. Ezeket rendszerint veretekkel és sallangokkal, bojtok-
kal d íszítették, de az említett falképek lószerszámán még a heve-
derre is ráfestették a veretek ar anysárga pettyeit. A tárgyalt kor-
szakból nem őrződö tt meg n yereg régészeti maradványa, de ábrá-
zolásokon a szóban forgó nyeregtípus jól felismerhető (a Kisjenő/
Chisineu-i és a mezőberény-büngősdpusztai aquamanilékon; a
Nagy Csalomia/V el'ká Calomija-i aquamanilén kihajlóbb kápák-
kal; a kiskunmajsa-kígyóspusztai csaton). 156
A zablák közül minden bizonnyal a nagykarikás csikózablát
kedvelték, viszont a XIl-XIII. századi pompás kivitelű feszítőzab­
lák (Adony, Göd öllő , Zsámbék) feltehetőleg nem a nehézlovasság
lószerszámához tartoztak , mert ezt - az állat szájpadlását kímélet-
lenül fclpeckelő „nyelvszorító vassal" elláto tt, csuklós feszítőkarú
zablatípust a lovagi taktika talán nem is igényelte. Lehetséges,
hogy inkább a könnyebb fegyverzetű, nem lovagi módon harco-
 ló, a csatamén helyett kancát vagy heréltet megülő vitézek alkal· A lovak patkolása fel-
mazták. 157 tehetőleg csak a X I.
A korszak kengyeleit egyre ritkábban kovácsolták kiugró fül században kezdődött a
. lel, hanem a tartószíj nyílását a szárak találkozási helyének lemc· magyarságnál, sőt al-
zesre kalapált felületébe vágták (pl. a kiskunmajsa-kígyóspusztat földi elterjedése még 2
csaton). Már a XII. században kialakult Nyugat-Európában i1 későbbre valószínűsít­
trapéz alakú, fokozatosan aszimmetrikussá váló, egyenes talpalój(t hető. Korszakunk pat-
kengyeltípus (Gelence/Ghelirita-i Szent László-legenda birkózást kói szélesek , a szárak
jelenetén a szent király lován). 158 végeit visszahajló, há-
Korszakunk újdonságaként vált. általánossá a magyar nehézlo romszög- vagy négy-
vasság számára a sarkantyú használata. A magas lovagi n yeregben zetmetszetű csúcs zár-
ülő lovas sarkantyújának - a korábban a szárak síkjában lévő ja. Leletei a telepü-
tüskéje még egyre növekvő szárral sem érte el jól a ló véknyát, lés ásatásokon kerül-
ezért a Xl. század közepétől szerkezeti változtatásokkal keresték tek napvilágra (pl. P o-
az alkalmasabb megoldást. Kezdetben a gúla, illetve a ~úp alakÍI máz, Kecskemét-Ár-
tüske nyúlványa. felfelé hajlott, de hamarosan az ellenkező irányít vaház, Márianosztra-
· hajlítással is m egpróbálkoztak. Az egyenes, egy síkban fekvő szárÍI Bibervár, Mende-Le-
s lefelé hajló tüskés sarkantyúkat a X L és X II. század közepr ányvár). Két m éret-
közötti időszakban kedvelték. Már a XII. században azonban a arányú csoportjuk -
szárakat lefelé hajló ívekbe kovácsolti k, így jobban hozzáfértek tizennégyszer tizen-
a ló oldalához, s ugyanakkor gyalogosan járva, a tüske nem értt' egy, illetve tizenkét- 27. X-XIII. századi sarkantyútípusok: a
a földet. szer tíz centiméter - a szárak s{kjában lévő tüskével ( 1-2), lehajló
nehéz, hidegvérű és a tüskével ( 3) és ívelt szárakkal (4), a tüske
A X II. század közepétől az előbbi formával párhuzamosa11
alatt ellenzőlemezzel ( 5), illetve gömböcské-
megjelentek a tüske alatti négyszögletes ellenzőlemezzel, vagy kisebb, keleti eredetű
vel ( 6). Forgó tarajos sarkantyú (7)
gömböcskével ellátott, a lovat kevésbé sebző példányok (pl. 111. lovakhoz illett. A ne-
_ Béla ezüst, halotti sarkantyúi, 1196; a kiskunmajsa-kígyóspuszta1 hézlovasság általáno-
csaton ábrázolt sarkantyúk) ..A XIII. század elején-közepén tűntek san használta, a kön y-
fel az első, a lefelé ívelt szárakhoz kapcsolódó, i:övid, lehajló nyűlovassá g viszont - éppen a ló sebességének megőrzése miatt
n yakon forgó tarajos ( = csillagos, kerekes) sarkantyúk. H asznála- · a középkorban is tartózkodott az alkalmazásától. 160
tuk megnövelte az irányítás hatékonyságát, de hozzáértő alkalma- A lovak páncélzatáról m ár a X II. századból van adatunk: az
zásuk kevesebb fájdalmat okozott a lónak, ezért szinte napjainkiµ 1167. évi Száva menti csatában a magyar nehézlovasság lovainak
fennmaradtak. A sarkantyút a szárai fü ggőlegesre kalapált föle\ ~zügyét és homlokát védőréteggel borították. Korszakunkból va-
végeinek kettős keresztirányú, vagy egy-egy függőleges irány í1 ló ábrázoláson mindennek nincsen nyoma, a kiskunmajsa-kígyó-
n yílásán keresztül húzott szíijal csatolták fel a cipőre úgy , hogy pusztai csaton látható lovakat is csak redőzve lobogó, tex tiltakaró
egy szíj a sarkantyú két, füles szárvégét a lábfej felett, egy ped ip, fcdi. 161
a talpon keresztülvezetve kötötte össze. A sarkantyúkat által5 ba11 Az ismertetett lovagi fegyverzet és a ló együttesen igen nagy
vasbó l kovácsolták, dc előfordulnak bronzból ö ntött, ső t cúistü- 0rtéket képviselt, s. a 'kisbirtokosok jó része nem is rendelkezett
zött, aranyozott példán yaik is. Hazai lclctanyagunk b:rn nagys:t J· .1kkora földtulajdonnal (nyolc-tíz ekealja, azaz négy- ötszáz hek-
mú szór ván y, és kevesebb településen lelt példány ta l(tlh al<\ d1· 1.'1r), amelynek j övedelméből szert tehetett volna rá. Egy Nyitra
egyelő re még rendszerezésre vár. 1 5 '> 11 H:gyci köznem es, a Ludány nembeli C sitári Vitk lovagként

266 267
 kívánt megjelenni az 1278. évi morvamezei ütközetben. „Vásárolr
tehát egy páncélt tíz márkáért, három hadimént összesen harmirn
márkáért, de még tíz márka készpénzre is szüksége volt az illt'1
megjelenéshez és a költségekre. Ilyen hatalmas összeg - ez idő táJL
egy városi kőpalota ára - természetesen nem állt rendelkezésén'.
ezért öt évre elzálogosította csitári örök birtokát." A zálog összege
évről évre nőtt, s Vitk csak 1291-ben, időközbeni birtokszerzemt'.·
nyei átadásával és még hetvenhét márka kifizetésével tudta csak
azt visszaszerezni. 162 Ráadásul maga a lovagi fegyverzet is többfé
le minőségben és árban készülhetett. 1296-ban Eymech fia Márton
alországbíró eladta Vöröskő vára és birtoka felét Máté pozsonyi
ispánnak kétszáz márkáért és egy lovagi fegyverzetért, mégpedi l'.
_glyanért, „amilyet a király egy olyan bárója, mint Máté pozson yi
r ispán és királyi lovászmester szokott viselni" .163 N em véletk11
tehát, hogy a hadjáratokra kényszerült kisbirtokosok többség<
még ekkor - azaz a XIII. század második felében - is könnyűfegy
verzetű maradt, legfeljebb a felszerelését egészítette ki kardd.11,
(
lándzsával, mert az mind a nehéz-, mind a könnyűfegyverzct 11
..__ellenféllel szemben célravezető volt. A kortárs megfigyelő is .11
alábbiakat ajánlotta a mongolok ellen készülők figyelméb e: „k·
gyenek ellátva a következő fegyverekkel: jó és erős íjakkal, száni
szeríjakkal - ezektől nagyon félnek-, elegendő nyíllal, erős vasbol
készült jó szekercével vagy hosszú nyelű csatabárddal; az ij ho1
vagy a számszeríjhoz szolgáló nyilak vashegyét - a tatárok eljár:i
sával - forró állapotban sós vízbe mártva kell lehűteni, hogy ,1,
ellenséges vértezet átfúrásához erőssé edződjön. Szükségesek nH'F'
kardok és lándzsák, horoggal ellátva - a horog arra való, hoK\'
lerántsák vele a tatárokat a nyeregb ől, mivel igen könnyen kit'\
nek onnan; továbbá kések, kettős rétegű vértezet, mert azt nt·111
egykönnyen j árj ák át nyilaik, valamint sisak , paj zs és egyéb ,,,
emberi test és a ló fedésére, hogy fegyvereiktől és nyilaik 111 I
védelmezzen ... A fegyverek elkészítésekor nem szabad kímélni ,1
költséget, hogy lelkünk, testünk, szabadságunk és más értékl'i1il
védelmet nyerj enek."1 64
Tisztán könnyűfegyverzetben a b esenyők , székelyek és a X 111
században betelepült kunok, jászok harcoltak, dc - min t nzt l.ít111
fogjuk - egyes, körükben szokatlan fegyverek (pl. a ké t~ l ű k.i 1d)
szórványosan már m egjelentek felszerclésii kbcn. h ;gyvl'ri'\" l1d
tárgyalása előtt néhány szó t szólunk visc lctii k rő l , illetve l'1111l'i .i
honfoglalás korát követő folyamatosságfréil.
268
A X. századi viselet továbbélését csak vázlatosan követhetjük
nyomon . Valószínű, hogy a még a XI. században is pogány hiten
6lők igyekeztek hagyományos öltözékükhöz is ragaszkodni.
A XI- XIII. századi ábrázolásokon a magasan felálló gallérral
varrott inget és a csuklóig érő, szűk ujjú, a felsőtesthez simuló, s
az öv alatt bőven ráncolt kaftánszerű, a térd alá nyúló felsőruhát
szokás itt említeni (a somogyvári szentélymellvéd Szent Egyed-
lcgenda domborművének alakjain; a Kisjenő/Chi~ineu-i és a m e-
zőberény-büngösdpusztai aquamanilék lovasain; az esztergomi
királyi kápolna oszlopfőj ének három alakján, XII. század utolsó
negyede; a Kisbény/Bina-i templom pillérfőjének két alakján,
XIII. század első fele; a Dejte/ D echtice-i temetőkápolna freskójá-
nak vesszőző katonáján stb.). A ruházathoz mindig tartozott veret
nélkül ábrázolt öv. Az alakok lábszára meztelen vagy szűk haris-
nya takarja; a lábukon magas szárú cipő vagy csizma. Bár tudjuk,
hogy a köznép hajviselete még évszázadokon át varkocsos volt,
azaz a fej kiborotválásának elhagyásával ugyan még őrizte a régi
hagyományt, az említett ábrázolásokon m égis a nyugati j ellegű
l1ajviselet jelentkezik: a kibontott, s körben lefésült frizura, borot-
vált vagy bajuszos, sőt bajuszos-szakállas arcot egyaránt koszorúz-
va. 165 A honfoglalás ko.ri keleti jellegű viselet fennmaradását a
magyarokon és a közéjük olvadt katonai segédnépeken kívül a
székelyek és besenyők, valamint az egyéb mohamedán (izmaelita)
népelemek biztosíthatták, majd a kunok és jászok XIII. századi
betelepülésével nyert új fellencfüÍ~st. Utóbbiak felsőruházata -
.nnelyet a délorosz steppe XIl-XIII. századi kun kőszobrain (ka-
mennaja babákon), valamint egy, még éppen a korszakunkba
tartozó ábrázoláson (a Gelence/Ghelinta-i templom Szent László-
lcgenda falképein) követhetünk nyomon - csaknem térdig érő
kaftánból, nadrágból és csizmából állott. A bő, nehéz anyagból (az
d őkelőkn él bizánci szövetből) varrott kaftán szárnyait elöl jobb-
ról balra egymásra hajtották, s övvel szorították le. Ujja a csuklóig
{·rt, s gyakran széles, rávarrt csíkokkal díszítették ugyanúgy, mint
.1 kaftán oldalsó széleit és az alját. A nyak szabadon hagyott részén
.1z ing kerek nyakkivágású részlete látszik, ilyen inget a sodrony-
pfocél alá is felvettek (Csólyospálos-Csólyos puszta: a XIII. század
1ni sodik feléből való kun sírban). Az ing nagy ritkán olyan hosszú
volt, hogy a kaft~n alól is kilógott. Ez utóbbi összefogására s
t·gyben a fegyverzbt (pl. a Gelence/Ghelinta-i Szent László-legen-
da kunjának övén: szablya, ijtegez, tegez) , valamint egyéb felsze-
269
 relés (kés, csiholó, fésű, tarsoly) h ordására a kun vitéz is az öv{•t
használta, amely rendszerint díszítetlen volt, vagyis csak csattal
lehetett felszerelve. A kun előkelők azonban igényt tartottak
nem esfém veretes övre is, amint ezt három, a X III. század második
felére keltezhető sírleletük bizonyítja. Ezen övek veretkészkt1
meglepő módon nem a keleti ízlést követően készült, hanem ,1
lovagi élethez kö tő dik. A kiskunmajsa-kígyóspusztai sír övé1wk
lovagi harci j elenetet ábrázoló , niellódíszes aranycsatj áról már so~
szó esett, a hozzátartozó - hétből (?) m egmaradt - négy kerd
vereten pedig Szent Bertalan, István, J akab és Margit közbenjár.í
sát kérő latin fohászok olvashatók. A lászlófalva-felsőszentkiráJ 11
sír öve aranyozott ezüst, indás-palmettás mintájú 1emezes:c::sm111
és szíjvéget, valamint tizennégy címerpajzs alakú és ábrájú, továh
bá tizenöt kettős-liliom formájú veretet hordozott. A Csólyosp.1
!os-Csólyos pusztai sír ugyancsak aran yozott ezüst, hasonló j elleg11
cs~tjáh-dz és szíjvégéhez domború közepű kerek veretek (nég}
maradt meg) tartoztak. E díszes övek készítési helye vitatott, s ,1
viselésük módja sem rekonstruálható egyértelműen : vagy a csatrn1
átvezetve, az övön a derék bal oldalára húzott bújtatón keresztitl ,
vagy közvetlenül a csatnál csüng~sztették le a szíj véges vég{•r
Vitézeink nadrágot- a szó mai értelmében - nem hordtak, ham·111
- dél-oroszországi kőszobraik alapj án - csupán a lágyékig (•111
harisnyát. Puha talpú, könnyű csizmájuk a térden felül ért, \
ugyancsak a kőszobrok tanúsága szerint a térd szélétől szílptl
kapcsolták össze az övvel, hogy a lecsúszását megakadályozz~k
Ennek maradványa nálunk még nem került elő, a tárgyalt ábráí'n
láson (a Gelen ce/Ghelinta-i Szent László-legenda) maga a lábbl'11
sem vehető ki. A kun férfi a fejét borotválta, s a m eghagyott h:ij.11
egy-három, gyakran nem egyenlő hosszú és vastagságú varkoc\h,1
fonta. Szakállát szintén eltávolította, viszont hegyesre pcdn•rr
bajuszt viselt. Fej ére hosszú, hegyes, prém nélküli, feltlírt szegi
lyű, ún . kun süveget húzott (margitszigeti padlótégla domborn11i
ves lovasán, X III. század). Ez a viselet a X III. század másodd
felében annyira elterjedt a m agyarok között, hogy az egy lt.11
f két~zer..is (1~79, 1288), ~e ~i~ertelenül igyeke7ett bctiltani. 1M •
A .konnyufegyverzetu...."Y1tez a XI- X III. szazadba n ugya 11 c,,tl
rákényszerült a véd őfegyverzet használatára , hiszen nagyoo \ ok
szor nehézfegyverzetű ellenféllel kellett összecsapn ia. T este v(·di•I
mére nyilvánvalóan elsőso rban b ő r pán cé l t ültlt L'tctt, o ly.1 , fí· l1·1,
270
mint amilyet a XIII. századi mongolok bőrpán célj ának leírásából
ismerünk: „A harcosok vértezete ... négy darabból áll. Egyik része
a combtól a nyakig ér, de igazodik az emberÍ termethez, mert a
mell előtt keskeny, a kartól lefelé pedig kerekdeden körülöleli a
testet; hátul a derékig van egy másik rész, m ely a nyaktól kezdő­
dik és a testet körülfogó előbbi darabhoz csatlakozik; a váll fölött
pedig ezt a két részt, tudniillik az elülső t és a hátulsót, csatokkal
a vállakat fedő két vaslem ezhez kapcsolják; karjukat szintén vérte-
zet takarja: a válltól a kézig ér és alul nyitott, valamint a combju-
kon is viselnek egy-egy darabot. Valamennyi rész csatokkal kap-
cso.lódik egymáshoz." Maga a bőranyag fáradságos munkával
készült: „Marhabőrből vagy más állat bőréből hasított, tenyérnyi
széles csíkokat vesznek, hármat vagy négyet szurokkal összera-
gasztanak, és kis szíj akkal vagy zsinegekkel megerősítik, a felső
bőrcsíknak az aljába zsinegeket fűznek s ez a következőnek a
közepébe illeszkedik, és így tovább , míg a végére nem érnek.
Ennek k övetkeztében, mikor meghajlítják, az alsó csíkok a felsők­
be csúsznak , és így kétszeres, ső t háromszoros rétegben veszik
körül a testet." 1 67 A rangosabb harcosok a korábban már tárgyalt
lem ezkés, illetve sodronypáncélt öltöttek magukra. Ez utóbbia~
· szemben a lovagi páncéllal - rendszerint' rövid ujjú, s csak a
felsőtestet takaró, kerekmetszetű drótgyűrűkből összeállított ing
szabásában készültek, s az alsótest védelmével a túlzott súlynöve-
kedést elkerülendő, nem törődtek. Csak a XIII. században nyúlt
meg a sodronying hossza mind a karokon, mind a csíp őn, s a kun
élharcosok már ilyen páncélt hordtak. A lemezkés páncél készíté-
séről is maradt fenn korabeli leírás: „ujjnyi széles és tenyérnyi
ltosszú vékony (vas)lemezeket csin álnak szép számmal, és minden
egyes lemezbe nyolc apró lyukat fúrnak; belől h árom erős , kes-
keny szíjat fektetnek, a lemezkéket lépcsőzetesen egyiket a másik-
ra helyezik és az említett lyukakon átdugott, vékonyra hasított
b őrökkel szorosan a szíjakhoz erősítik; legfelül rávarrnak egy
hőrszalagot, amely megduplázódik mindkét oldalon , és hozzá-
vanják az egyik szíjhoz, hogy a lemezek j ó erősen egymáshoz
:-inm ljanak. A lemezekb ől így szíjszerű alakokat nyernek, azután
valamennyit összekötve elkészítik a vértezet különböző darabjait . .. és
1'1gy kifényesítik, h~gy aki ránéz, m egláthatj a m agát benne.. .
/\ sisak felső része vasból vagy acélból készül, az a része azonban,
mely körös-körül a nyakat és a nyeldeklő t védi, bőrből van,
1·zL:kct a b őrrészeket mind a fent ismertetett módon formálják."
271
 A z arcot körülzáróan a fej re húzott, s a nyakon szűkre szabotl
_____ ___,
de alk almasint kézbe
csuklyáj ú (lemezkés?, sod ron yos?) páncél ko rabeli ábrázolása rán k
is maradt (a Gelen ce/ Ghelinta-i Szent László-legenda falképén<:k
kun vitézén), az ugyancsak páncélban ábrázolt szent király visek
tétől eltérő s a hitelességet fokozó apró részletekkel: a feltehetők~'.
vehette (vö. az eszter-
gomi királyi kápolna
oszlopfőjének keleti
viseletű alakja kezé-
-o
csak rövid ujjú, csípő tájig érő páncélinget úgy takarja a föll11 ben) . A pajzstól való
öltött kaftán, h ogy csak a fejet és a n yakat fedő részei látszanak tartózkodásnak az volt
A csuklyás fej re még keleti típ usú sisak is került (erről később), az oka, hogy akadá-
s a vitéz lábán nincs lem ezkésen páncélozott lábbeli. A X III. száz:1d lyozta tulaj donosát az
második felében eltem etett n éhán y kun vitéz sírjából maga ,1 íj és a ló együttes keze-
páncél is előkerült: sodronying (Ártánd-Zom lin puszta, D em e lésében. Fő támadó-
cser, Kiskunmaj sa-Kígyóspuszta 2. sírlelet), lemezkés páncéliu K fegyvere ugyanis az íj ,
(Lászlófalva-Felsőszentkirály), sőt egy sírból a sodronying és :l/ maradt. A XI- Xff
ellenálló képességének növelését célzó, negyedgömb alakú vállv(· században feltehetőleg
dő páncéllem ezek is n apvilágot láttak (Csólyospálos- Csólyo~ megőrződött a hon-
puszta) , hasonlókat a dél- oroszország i kun kőszobrokról is isnw foglalás kori összetett-
rünk. Ezek egyikén fennmarad t egy - valószínűleg - bőrből visszacsapó íj típusa, de
készült, fémlemezekkel ko mbinált, u.ii atlan .tö rzspáncél ábrázol:'1 ennek nincs régészeti - - --~ - - --- - - „
sa; ugyanakkor a férfiszobrok csaknem felén látható, különfl-11 bizonyítéka hazánk te- 28. X II. századi sisakcsúcs
vezetésű szíjhálózattal rögzített s minden bizonnyal védő szercp11 rületén. A kevés ábrá- Ducó/Ducové-Kosto lec dűlőből
m ell- és hátkorongoknak egyelőre sem ott, sem nálunk ni 11 t ~ zolás (az esztergomi
rég~szeti megfelelőj e .1 68
királyi kápolna osz- . v • • , „ ., ,. , . .
A könnyűfegyv erzetű harco s is sisakkal védte a fej ét. Ez a sisak lopfőjének , s Kisbén y/B ma- 1 templom p1llerfoJenek 1pzo ala~J al~
a X I- X III. századi K elet-Európában · lemezekből összeszegecst'll megerősítik a folyam atos íjhasznála: [~~tételezését, bár az u_t~bb1
vagy egy darabbá kovácsolt, kúpos, félgömb vagy féltoj ás alakll , ábrázolás fegyvere csupán egyszeru lJnak - azaz megha~ht,~;t
sodron yo s vag y bőrre szerelt lemezkés nyakvédővel ellátott vo l1 , fának - tűnik. Forrásaink többszö r em lítenek korszakunkbo l 1Ja-
s a sisakdíszt tartó köpűben (Ducó/Ducové-Kostolec dűlő 21. 'IÍ1 szokat s adataink szerint különösen II. Géza kedvelhette őket,
. - sis_akcsúcsa, XII. század), vagy zászlócsk a-tartó kis rúdban végzci m ert Ús3-ban Abu H amid arab utazó kíséretében a türkök föld-
dö tt. Gyakran kiegészült orrvédővel, m áskor pedig félarcos, ~ci 1 jére, a Volga melletti Szakszinb:1 ~üld;.e m~l;a~e~án követét,
arcos fémmaszk kal is. Ilyen sisakokkal faragták ki a dél-oroszo1 Iszm áil ibn H aszant, hogy ott szamara lJhoz JOl er to harcosokat
szági kun kőszObrokat, ilyen példán yok őrződtek m eg a 1-..Cll toborozzon . Az út sikerrel j árt, s a M agyarországra hozott muzul-
ottani besenyő, úz, k un sírjaiban , de ez a típ us látható a sok„í'111 mán íjászok csatlakoztak a m ár itt élő s ugya°:csak ~ö~:mx_űfegy­
idézett falképünk kun vitézének a fején is: hátrahajló csúccsal , ' ver zetben katonáskodó hittestvéreikhez. 170 Rajtuk b v ul lJJal har-
coltak a hasonlóan fels:erelt ,m agyarok ,_ székely,ek,. bese~yő~,
a tarkó ra len yúló hátsó széllel (Gelence/Ghelinta-i Szen t Uís1dt,
legenda falképén). H azai kun leletan yagunkban az egy darahh.1 majd a X III. századtól a jaszok es a kunok is. Az utobb1ak m mden
1
kovácsolt, félgömbös harangú , csipkézett szél ű ho m lokµ 611 t1 .il bizonnyal az összetett-visszacsapó íj későbbi, fej ~etteb?, ~1;. ,tö-
szegélyezett és rászegecselt köpűben csúcsosod ó fo r mftjú ~ i ~.11. m örcsontvéges változatát hozták m agu kkal. Ennel az iJfaJtanal a
jelentkezett. A köpű végén , a leletet találó c111lékczctl' \í't'11111 , rugalmas és a mer~~ íj k_arrész hosszúságának ai:ánya az utóbbi
„aranygömb" ült (Csólyospálos-Csólyos pmzta). 16'' javára változott meg úgy, hogy a merev ka~t me~ egy - ~lyk~r
A könnyűfegyverzctű harcos pajzsot rrn dwcri 11 t tl l' tll h.l\111.tl1 , több húrbcakasztó vájattal is ellátott, vagyis az lJ gyengebb es

272 273
 erősebb felajzhatóságára utaló - tömör csontból faragott karvég-
gel toldották meg. A markolatot is átalakították, mert a korábbi,
ellipszist közelítő formáj ú markolatborító csontlemezek helyett
középen keskeny, a végein szélesedő példányokat ragasztottak föl
rá. Ezt az íjtípust egyszerűbben lehetett tömegméretekben gyárta-
ni. ~ár k,orabeli ábrázolásun~ kev_és van (a margitszigeti padlótég-
~a toredek; a Gelence/Ghehnta-1 Szent László-legenda üldözési
jelenete), egy közvetett bizonyíték - nevezetesen egy újfajta íjtc-
gez - m egléte amellett szól, hogy a hazai kunok már ezzel harco]-.
ta,k. ~ töm örcs?ntvéges ~sszetett-visszacsapó íjat a korábbi típus-
nal kise.hl?,re meretezhettek, mert m erev karjai meghosszabbodá-
sával az egész íj merevsége megnőtt: a fegyver erősebbé vált fa
~esszebbre hordott. Nehezebben lehetett persze felajzani, viszont
j obban tűrte a hosszabb ideig tartó megfeszített állapotot, s így
lehetővé vált állandóan működőképes fegyverrel járni. Emiatt
viszont át kellett alakítani a korábbi bőrhurka formájú íjtegezt
olyan tartóvá, amely alkalmas volt a felajzott íj befogadására.
Pontosan ez az ún. készenléti íjtegezjelentkezik a sokat emlegetett
Gelence/Ghelinta-i Szent László-legenda falképein. A szent ki-
rállyal birk~zó km~ övének bal oldaláról függ le a félíj alakú lapos,
fa~azra fcsz1tett bor vagy vastag textil bevonatú tok ugyanúgy,
mmt a dél-oroszországi kun kőszobrokon. Maga az ij a hőmérsék­
letre és a nedvességre továbbra is érzékeny m aradt olyannyira,
hogy a hód-tavi csatát (1280) a kunok éppen egy kitört zápor
hatására, íjhúrjaik megereszkedése következtében alkalmatlanná
vált lőfegyvereik miatt vesztették el. 111
A nyílvesszők változatos formájú nyílhegyei között a Xl. szá-
zadtól kezdődően megszaporodtak a különféle - három- és négy-
élű, gúla és lándzsa alaki!, „láng" alakú, a penge és a tüske találko-
~ásánál kiszélesedő ütközővel ellátott - páncéltörő nyílcsúcsok,
jelezve azt, hogy az íjászok egyre többször találták magukat
szembe páncélozott ellenféllel. M indezek mellett megőrződtek :1
koráqQ.iJ.dőkre j ellemző lapos, levél, rombusz és deltoid alakú,
valamint villás nyílcsúcsok is (Ártánd-Zomlin puszta, Csólyosp:í-
los-Csólyos puszta, I:.ászlófalva-Felsőszentkirály - kun sírok, v~tl a­
mint a korszak településein is pl. Mende-Leányvár, Szabo lc~­
Kisfalud stb.). A sokféle hegyű nyílvessző között tudatosan v:í.lo-
gattak: „nyílaik hosszúsága két láb, egy tcnyérsz61css6g és k(•t
uij „ .vashegye igen éles és m indkét old:i lán vág, min t a kl:t6hí
kard, élesítésükre mindig magukka l hord:i11ak egy n iwo ló t n
274
tegezük oldalán. Ennek a vashegynek van egy uijnyi hoss~~ ~e­
gyes farka, mellyel vesszejébe szúrják . .. Madarak, vadak elejtesere
és fegyvertelen emberekkel szemben más nyilak:t ?~sználna~,
ezek három ujjnyi szélesek; madarak és állatok vadaszasaho~ 1:1~~
sokfajta más nyiluk is van" - tudósított a mongolok felszereleserol
egy kortárs beszámoló. 172 .
A Xl. századdal kezdődő korszak tegezeiről nincs konkrét hazai
adatunk, s ismét csak a kunok m egjelenése változtatott ezen.
Dél-oroszországi szobraikról kiderült, hogy a tegezt továbbra is
az övről lefüggesztve, a derék j obb oldalán viselték, s a rajtuk
megfigyelhető típusok közül a Kárpát-medencében kettőt ismer-
hetünk fel. Az egyik a honfoglalás kori tegez javított változata:
a nyakától lefelé erősebben, felfelé enyhébben szélesedő, bőr vag_r
nyírkéreg tok, a felső végén oldalra nyíló„ fedéllel, amely~n ~t
kivehették a heggyénafelé-áiló nyilakat belole. Volt egy tovabb1,
a tegez testén hosszanti irányban kétoldalt nyíló, még ~.őrta~ar~.­
val is fedett ajtaja, ezen keresztül lehetett gyorsan m egtoltem (vo.
a Gelence/Ghelinta-i Szent László-legenda falképe: a kun l~nyaka­
zásának j elenete). Régészeti maradványa hazánkban meg nem
ismeretes. Volt egy másik, a steppén ugyancsak ismert tegezfor-
májuk is, amely nálunk csak egy későbbi, de ki':ételké_ppen meg-
említendő ábrázoláson maradt fenn (Zsegra/Zehra-1 templom
Szent László-legenda falképe, X IV. század második fele): szőrével
kifelé fordított, ovális vagy kerek szájú, egyszerű bőrzsákocs­
ka.173
A vitéz hozzáértését korán kezdett tanulással kellett megalapoz-
ni . A XIII. század közepén a mongoloknál figyelték meg, hogy
„a férfiak egyáltalán nem dolgoznak, csak nyilakat csinálnak, .:Ueg
a nyájra van némi gondj uk; viszont vadászn~k és gy;ko~?lJ,~~ a
nyilazást. A tatároknak ugyanis apraja-nagyja egyarant JO ljasz;
fiaik, mihelyt második vagy harmadik évüket elérik, máris lo;.a-
golni, lovakat terelni, vágt~,zni kez?en~k, koruk.hoz s.~abott lJ~t
kapnak a kezükbe és tanulpk a nyilazast, mert igen ugyesek es
merészek. A leányok és asszonyok is lovagolnak és lóháton sebe-
sen száguldoznak, akárcsak a férfiak. Láttuk, hogy tegezt és íjat
is hordanak„ ., és egyesek úgy nyilaznak, mint a férfiak". Nem
csoda, hogy ilyel'l környezetben jó harcoso_k nőttek fel, akiktő~- ~zt
is elvárták, hog)A1 előrelátóan gondoskodjanak az alkalmas ipsz
fclszerelésükről. A harcba ugyanis „legkevesebb két vagy három
íj:it, vagy legalábbis egy jó íjat, három nyilakkal teli nagy tegezt"
275
voltak kötelesek magukkal vinni. A magyarországi kunok felsze-

~
relése hasonló lehetett. 17 4
A könnyűlovasság - beleértve a kunokat is - lándzsa használatá-
nak nincs régészeti, illetve képi adata a Kárpát-medencében, a
délorosz steppén azonban ez a fegyver is ismert volt, leginkább
széles köpűvel, és kesken y, páncéltörő pengével. A XIII. századi
l~I
1
mongolokról tudjuk, hogy „némelyeknek közülük vannak lán-
dzsáik, a lándzsa vas tövénél horoggal, melynek segítségével a'.I
ellenfelet a nyeregből lerántani igyekeznek ." 1 75 A közelharc fegy-
verei közül a szablya említendő, j óllehet még a mongolok között
is inkább csak a gazdagabbak rendelkeztek v~le. A XI. századtól
kezdve ez a fegyver is átalakult: lassan létrej ött a korábbinál
hosszabb, szélesebb és erősebb görbületű penge. Megmaradt :i
markolatvasnak az él felé hajlítása, és re~dszerint egyenes, ívelt
oldalúan rombusz elölnézetű keresztvasat húztak fel rá, de később
- már a XIII. században - az egyenes, pálcás végű keresztvas j ~
megjelent. H a nincs is folyamatosan keltezhe tő bizonyító anya-
gunk, kétségbevonhatatlan, hogy ezt a fegyvert megszakítás nél-
kül használták a XI- XIII. században, de a magyar temetkezési
szokások változásának s a mellékletadás ékszerekre szorítkozásá-
nak következtében szablya csak szórványleletként (D emecscr-
Borzsova puszta) vagy besenyő(? Sárbogárd-Tinód puszta) , majd
kun sírokból (? Erdőtelek, Lászlófalva-Felsőszentkirály) bukka11L
fel. Korszakunk egyetlen szablya ábrázolása is a Gelence/Ghelinra-i
Szent Lá szló-leg~da falképén m aradt meg: itt a szent királlya l
birkózó kun vitéz övéről a derék bal oldalán függ le az íj tegez föl ~· 29. XI-XIV. századi csillag alakú buzogánytípusok: négytüskés ( 1), levágott
akasztott, s a hüvelyébe dugott fegyver. Pengéj e keskeny , erősen sarkú, kocka alakú (2), négytüskés dudoros (3), tizenkét tüskés (4),gömb vagy
ívelt és a vége hegyesedő, a keresztvasa lehajló végű , a markolat- hordó alakú ( 5)
gombja (?) karéjos. H asonló szablyákat a dél-oroszországi ku 11
kőszobrokon is láthatunk, ezeknek további jellegzetessége a'.I.,
hogy némelyikük m arkolatához dús rojtozatot vagy hosszú kes- inkább lovagi fegyvernek vélhető bárd is bekerült - ha elvétve is
keny, a szélein díszített, felfelé elkeskenyül ő tárgyat (?) kötöttek. a kun fegyverzetbe (? Erdőtelek). 1 77
R endeltetése ismeretlen , s hazai ábrázoláson vagy régészeti lelet· Volt m ég egy hagyományos, a Kárpát-medencében talán már
ben nincsen nyom a. 1 76 besenyő vagy csak kun _k§zvetítéssel m egjelent ütőfegyver, a
.A balta_a_XI-X III . századi könnyűlovasság nomád lclctanyag:t- buzogány. Neve is a fenti nyelvek valamelyikéből származik, s
ban igen ritka, j óllehet pl. a m on gol katonai előírás :i X III. század 111ivel e népek harcosainak sírjából egyetlen példány sem került
közepénszekerce tartására kötelezte a közvitézt. Meg kell emlí tt· 1· l ő (tiltott sírmelléklet lehetett?), csak szórványleleteit ismerjük.
nünk „csákány" szavunk besenyő-kun eredcztctését, a111clym·k l ~zck túlnyomó többségének még a megtalálási helyét semjegyez-
meggyökeresedése nyelvünkben a fegyver :itv(·tcl(·t· is jclrn t'l1ct 1 11'.· k fel, ezért nagy j elentőségű, hogy az egyik újabb buzogány
a hadfelszerelésben. l:;igye lmet érd emel :iz :1 t(· 11 y i~. hogy .1í' lr lctlink „Csengele késő középkori kun szállás ásatásánál" került

276 277
 elő szórványleletként. Változatos formában - kocka alakú négy Gutkeled nembeli Opoj, Szlavónia bánja 1239. évi lovaspecsétjé-
tüskés, levágott sarkú, kocka alakú , négytüskés dudoros, tizenk\~t ről való, jelezve, hogy alkalmasint a lovagi nyeregben ülő, sarkan-

/ tüskés (rövid vagy hosszú köpűvel) s gömb vagy hordó alakb.111

- vasból kovácsolták vagy bronzból öntötték e buzogányokat, ~
fanyélre szerelve használták őket . Érdekes módon egyetlen k01
szakunkbeli ábrázolása éppen nem a leírt környezetből, hanem ,1
tyús vitéz is kézbe kapta már ekkor ezt a fegyvert. Szórvány
példányaink a.XIII-XIV. század első fele közötti idő szakból szár-
maztathatók, késisbb ugyanis a tollas (gei:.ezdes)-buzogány kiszorí-
totta ezeket a használatból. 178 _,,.-

Az előkelőbb kunok részleges fegyvercserével is igyekezhettek

alkalmazkodni páncélos ellenfeleikhez, s ennek a folyamatnak
lehet a jele, hogy egy lovával és lószerszámával eltemetett vitéz
mellett nem szablyát, hanem a X III. század végétől keltezhető
korongo_s markola~ú, hosszú kardot találtak. Pengéje egyik olda-
lán az Arpádok vörösréz címere, · a másikon pedig rovásjeles
családi címer látható (Kunszentmárton-Jaksorérpart). Egy másik
sírlelethez (? Demecser) páncél, harcibalta és ugyancsak kétélű
kard tartozott. Ilyen cserér1.- bármikor sor kerülhetett, pl. a Kis-
_„: bény/Biiía-i templom pillérfőjére faragott keleties ruházatú férfi
. t
a medvevadászatnál pányvával és - szablya helyett - karddal van

(
\,. : ;~.:
.
ábrázolva. 179
.
*""' A könnyűlovasság felszerelése minden bizonnyal a honfoglalás
5 kori alapokon maradt, illetve fejlődött tovább. A nyeregről konk-
i·„ :-
' .•
rét adatunk nincsen, s a kunokról is csak feltételezhetjük, hogy a
' .. X. századinál fejlettebb típussal jelentek meg a Kárpát-medencé-

9.
ben. Korabeli ábrázolások hiján a lószerszámukról sem mondha-
tunk sokat, ezt csak az összes Szent László-legenda falképsorozat
feldolgozása után lehet felvázolni. Az viszont nyilvánvaló, hogy
megmaradt a csikózabla közkedveltsége (pl. Kunszentmárton-
Jaksorérpart), amelynek karika átmérője idővel a hét centimétert
is elérte, s a szájvasát továbbra is aszimmetrikusan méretezték.
l"titkán még az oldalpálcás zabla is előkerül , igaz, lehetséges, hogy
még X. század végi- XL század eleji besenyő sírból (Sárbogárd-
Tinódpuszta). Ugyancsak a besenyőkhöz köthető a Kárpát-
medence eddig egyetlen, csukló nélküli - vagyis egytagú - ívelt
szájvasú csikózablája (Baj cs/Bajc-i lelet, X-XI. század). 1 8° A vité-
zek kengyeleit - puha talpú csizm áikn ak megfelelően - zömmel
széles, ívelt talpalóval, kerek vagy csúcsosodóan kerek alakra
kovácsolt szárakkal készítették úgy, hogy a szíjnyílásukat a szárak
7
találkozási helyének lemezessé kalapált felületébe vágták. S.záruk
és talpalójuk találkoz~~ának külső oldalain gombokat, dudorokat
30. A kunszentmárton-jaksorérparti kun lo11assfr leletei: kétéf{í k11rtl ( 1), képeztek ki, ezekről feltételezhető, hogy a sarkantyút helyettesí-
csikózabla (2), kengyelpár ( 3- 4), lie11edmsal t1isJd:jc (5), rs111 ( 6) , 11111kh ( ' J lctték, hiszen ez utóbbit a könnyűlovasság továbbra sem alkal-

279
 0

0-150 m 300-500 m

150-300 m 500-1000 m

1000 m-en felül

Ladánybene
•
Kecskemét
•
lz;ák Ku sze
Kiskunfélegyháza •
Kecel Csongrád
• Csengele
•Orosháza
Kiskunmajsa 0 o
CsólyospálosD •Kunágota

Szeged-Algyő
0 Szeged
0 o Bátmonostor

\ l
 0..____._

0 - 150 m

150 -300 m

10 (11 J 111

I
,~
'

i
4 ~--$·
Kiskunfél egy háza-
Radnóti utca

11

j
I
J I
2 1 Annales Fuldenses: G. 133. =
MEH . 212.
22 Regina: G. 2039. MEH.
208-209.
23 Iohannes diaconus: G. 1313.
MEH. 215- 216.
24 Liudprandus, Antapodosis: G.
1471. = MEH. 227.; Iohannes dia-
conus: G. 1313. = M EH. 215.
25 Gombos F. Albin: A honfoglaló
magyarok itáliai kalandozása
(898-904). HK. 1927. 467.
26 Liudprandus, Antapodosis: G.
1471. = MEH. 227-228.
27 Gombos F. Albin: H K. 1927. 467.
28 Liudprandus, Antapodosis: G.
1471- 1472. = MEH 228-229.
29 Gombos F. Albin: HK. 1927.
503., 470.
30 Ibn Rusta: M HK. 167. = MEH.
86.
31 A kérdéskörre vonatkozóan más
eredménnyel 1. Györffy György:
Magyarország népessége a hon-
foglalástól a XIV. század közepé-
ig . ln: M agyaro rszág történeti de-
mográfiája. Bp. 1963. 46-48.
32 Iohannes diaconus: G. 1313.
MEH. 216.
331\~les_ ~uld,enses: G ..133.
MEI~2,4.; Aventmus: G.
344-345., 346. MEH.
265- 267., 268- 269.
34 Annales Fuldenses: G. 133. =
MEH. 214.; Annales Mellicenses:
G. 155.
35 Annales Alam annici: G. 91.
36 Annales Alamannici: G. 91.
37 Annales Sangallenses maiores: G .
199.; Annales Alamannici: G. 91.;
Annales H crcmi: G. 140.; Annales
Einsidlenses: MGH . SS. III. 140.
L. még Györffy György: Kurszán
és Kurszán vá ra. ln: T anulmá-
nyok a magyar állam erede t éről.
A Magyar N éprajzi Társaság
Könyvtára. Bp. 1959. 143-144.
288
38 Annales ex Annalibus Iuvavensi-
bus antiquis excerpti: G. 754.; Ex-
cerp ta Aventini: G. 916.; Aventi-
nus: G. 346-348.; Annales Ala-
mannici: G. 91.; Continuatio R e-
ginonis: G. 781.; Annales Heremi:
G. 140. A zalavári azonosítást 1.
Imre Boba: The Danubian Basin
in thc Ninth and Tenth Centuries.
Kézirat (előadás a müncheni
egyetemen 1975 decemberében).
Vö. Thomas von Bogyay: Besp-
rcchung. Ungarn-Jahrbuch 12.
München 1982- 1983. 258.
39 A honfoglalás újabb szakirodal-
mából 1. Dien es István: A hon-
fogla ló magyarok. H ereditas. Bp.
1972.; Györffy György: A hon-
fog lalásról újabb történeti kutatá-
sok tükrében. Va. 1973. 7. szám.
1- 16.; Fodor István: Verecke híres
útj án ... A magyar nép őstörténete
és a honfoglalás. Magyar História.
Bp. 1975. 229-259.; Bartha Antal:
A honfoglalás. A mi világunk 58.
B p. 1979.; Kristó Gyula: Leved1
törzsszövct ségétől Szent István ál-
lamáig. Elvek és utak. Bp. 1980.
151-228.; Magyarország történe-
te tíz kötetben I. Előzmények és
m agyar tö rténet 1242-ig. Főszerk
Székely György. Bp. 1984
577- 605. (a vonatkozó rési
Györffy György munkáj a)
E mű vekben további szakiroda·
lom található.
40 Constantinus Po rphyrogenitm
Moravcsik Gyula, Bíborbanszii k
tett Konstantin A birodalom kor
m ányzása. Bp. 1950. 182„ 184.
M EH. 123.; Ibn Rusta: MHI<
169. = MEH. 88- 89.
41 Georgius monachus continuatll\
BF. 53-58. = M EH. 104-106.
42 Annales Bcrtin iani: G . 111.
43 Ibn Rusta és G:lrdlú: M H K. 172
= M EI 1. 88.
44 Annales Alamannici: G. 91., An-
nales Laubacenses: G. 146.
45 Annales Beneventani: G. 110.; Li-
udprandus, A ntap odosis: Scripto-
res rerum German.icarum in usum
scholarum. Die Werke Liudp-
rands von Crc111011a. H annover-
Leipzig 1915. 3 56. = MEH. 231.;
Helinardus m onachus: G. 1127. L.
m ég Gombos F. Albin: H K. 1927.
493-499.
46 Leo Sapiens: BF. 18-21. ; R cgino:
G. 2039. = MEH. 206., 208.
47 Widukindus: G. 2660. = MEH.
246., 248.
48 Annales Alamannici: G. 91. ; An-
nales H eremi: G. 140.; Catalogus
episcoporum Wirzeburgensium:
M GH. SS. XIII. 339.
49 Annales Alamannici: G. 91.;
Martyrologium Frisingense: G.
1577.; N ccrologium Frisingense
II. = G. 1671.
50 Liudprandus, Antapodosis: G.
1469-1470. = MEH . 225-226.;
Nccrologium Augiae Divitis: G.
1668.; Annales Alamannici: G.
91.; Continuatio R eginonis: G.
781. ; Necrologium R omaricense:
G. 1675.; Excerpta Aventini: G.
916.; An nales ex Annalibus Iuva-
vcnsibus antiquis excerpti: G. 754.
51 Annales Laubaccnses: G. 146.;
Annales Prumienses: G. 185.
52 Continuatio R cgi.nonis: G. 781.
53 Annales S. Quinti Veromandcn-
sis: G. 186.; Continuatio Regino-
nis: G. 781 .; Annales Sangallcnses
maiorcs: G. 199.; Aventinus: G.
350.
'i'I Auctarium Garstense: G. 314.; Li-
ud prandus, Antapodosis: G. 1472.
-= MEH. 229.
'i'i Continuatio Rcginonis: G. 781.;
Acb nrns Ilrcmensis: G. 12.; Chro-
11icn11 Slavicum parochi Suselen-
' 1' : C. 683.; Ca talogus abbatum
P11ld e 11 ~ iu111 : G. 454.
56 Auctarium Garstense: MGH. SS.
IX. 565.; H ermannus Altahcnsis:
G. 1150.
57 Annale s W irziburgenses: G. 2 13.;
Herimannus Augiensis: G. 1142.
58 Miracula S. Georgii: BF. 77- 79.
L. Georges Ostrogorsky: Histoire
dc l'état byzantin. Paris 1969. 2
289.
59 Liudprandus, Antapodosis: G.
1472. = MEH. 229.: Annales
Corbeienses: G. 120.; Thietmarus:
G. 2201-2202.; Adamus Bremcn-
sis: G. 12.; Flodoard us, Annales:
G. 926.; Flodoar dus, Historia: G.
929.
60 Lupus Protospatarius, Ch ronicon:
G. 228- 229.; Lupus Protospatari-
us, Annales: G. 1481.
61 Laurentius de Leodio: G. 1395.
62 Catalogus comitum Capuae: G.
456.; Annales Beneventani: G.
110.; Liudprandus, Antapodosis:
G. 1473. = MEH. 231.; Flodoar-
dus, Annales: G. 926.
63 Flodoardus, Annales: G. 926.; Li-
udprandus, Antapodosis: G.
1473-1474. = MEH. 232.
64 W idukindus: G. 2660- 2661.
MEH. 248-249.
65 Casus S. Galli: G. 448-451.
M EH. 234-243.; Flodoardus, An-
nales: G. 926.; Annales S. Vincen-
tii Mcttensis: G. 21 1.; Annales
Ratisponcnscs: G. 187.; Epitaphi-
mn S. Wiboradae: G. 907.; Chro-
nicon episcoporum Mindensium:
G. 555. L. még Johannes Duft:
Die Ungarn in Sankt Gallen. Mit-
telalterliche Qucllen zur Ge-
schichte des ungarischen Volkcs
in der Sanktgallcr Stiftsbibliot-
hek. Zürich- Lindau-Konstanz
1957.
66 Bencdictus m onachus: G. 395.;
R o moaldus: G. 2092.
67 Flodoardus, Annales: G. ·927.
68 Widukindus: G. 2661- 2662.
289
 MEH. 250-251.; Liudprandus, l:fayyan. Madrid 1979. 482. =
Antapodosis: G. 1472-1473. = C zeglédy Károly: Új arab for r:Í\
MEH . 230-231.; Flodoardus, An- a m agyarok 942. évi spanyolo r-
nales: G . 927.; Vita S. Bennon is: szági kalandozásáról. MNy. 1979.
G. 2320. 275-276.; Masüdl: ]. Marquart,
69 A magyar kalandozásokat 933-ig O steuropaische und ostasiatisclw
kíséri nyomon Szabolcs de Vajay: Streifzügc 63. = MEH. 103.
Der Eintritt des ungarischcn 78 Georgius m onachus continuatm:
Stammcbundes ín die europaische BF. 61-62.
Geschichte (862- 933). Mainz. 79 Annales ex Annalibus Iuvavensi-
1968. bus antiquis excerpti: G. 754.;
70 Annales Mettenses brevissim i: G. Con tinuatio Reginonis: G. 781.,
158. Martyrologium Frisingense: G.
71 Georgius monachus continuatus: 1577. ; Necrologium Frisinge1m·
BF. 61.; Masüdl:J. Marquart, Ost- TI. : G. 1671.
europaische und ostasiatische 80 Liudprandus, Antapodosis; G.
Streifzüge. Leipzig. 1903. 61-63. 1474. = MET-1. 233.; Chronicon
= MEH. 101- 103. Cavense: G. 544.; Cola Anicllo
72 Flodoardus, Annales: G. 927.; Mi- Pacca: G. 703.; Lupus Protosparn·
raetila S. Genulphi: G . 1640. rius, Annales: G. 1481.; Histori.1
73 Widukindus: G. 2662. = MEH. vitae et translationis S. Pardi: e;
251.; Annales S. Maximini T revi- 11.89-1190.
rensis: G. 154.; Annales S. Vinccn- 81 Annales ex Annalibus Iuvavens1
tii M ettensis: G. 211.; Flodoardus, bus antiquis cxccrpti: G. 754.; An·
Annales: G. 927.; Flodoardus, nales S. Emmerani: G. 126.,
Histo ria: G. 928-929.; Annales S. A ventinus: G. 352.
Colum bae Senonesis: G. 119.; Ri- 82 Annales Altahenses maiores: e;
cherus m onachus: G. 2051- 2052.; 92.; Annales Hildesheimenses: C:
Annales Wirziburgenses: G . 213.; 140.; Widukindus: G. 2663,
Annales Mellicenses: G. 155.; H roswitha: MGH . SS. IV. 326 ,
C hronicon Bezuense: J.-P. Migne: Flodoardus, Annales: G. 927.
Patrologia cursus completus. Pat- 83 Flodoardus, Annales: G. 927 ,
rologia Latina CLXll. Parisiis Martyrologium · Frisingensc: C:
1854. 892. hasáb; Leo Marsicanus: 1571.
G . 1449. = MEH. 244-254.; 84 Vita S. Brunonis archiepiscopi: C:
Fragmenta ch ronici Neapolitani: 2322. ; Folcuinus: G. 932- 93?i ,
G. 936. , Historia miraculorum S. Ursm.1
74 W idukindus:· G. 2662. = MEH. ri: G. 1184.; Ortilo de Lilienfr ld
251- 252. G. 1753.; Widukindus: G. 2663 ,
75 Lupus Protospatarius, Annales: G . Continuatio R eginonis: (•
148+,-;--Gehrl\niello Pacca: G. 781- 782.; Flo doard us, Ann ak'
703.; Benedictus monachus: G. G. 927.; Gesta episco porum ('.1
395- 396. m eracensiu m: G. 1045- 1047.
76 Vita Basilii : BF. 28. 85 Widukindus: G. 2663-2664.
77 Liudp randus, An tapodosis: G. MEH. 252- 254.; Vita S. Udalri< 1
1474. = MEH. 233.; Ibn l:fayyan: G. 26l 5- 2517. MEI 1
P. Chalmcta: Al-Muq tabas dc lbn 258 261.; J\11 11 alc~ S:i11gal kll\1'
290
maiorcs: G. 199. = MEH . 256.;
Vita S. Brunonis archiepiscopi: G.
2322-2323.; C hronicon Ebersper-
gensc: G. 553.; Necrologium W eis-
senburgensis monasterii: G. 1678.;
C hronici Hungarici compositio
saeculi X IV.: SRH. I. 307- 308. ==
KK. 88-89. A sereglétszámmal
kapcsolatban 1. Rudolf Köp ke--
Ernst Dümmler: Kaiser Otto der
Grossc. Jahrbücher der deutschcn
Geschichte. Leipzig 1876.
252-255.; Karl Leyser: The Dattle
at the Lech, 955. A Study ín
Tenth- Century Warfare. History
1965. 1- 25. A csa ta legutolsó né-
met nyel vű feldolgozása: Hans
Einsle: Die Ungarnschlacht im
Jahrc 955 auf dem Lechfeld.
Augsburg 1979., magyar nyelven:
Kristó Gyula: Az augsburgi csata.
Sorsdöntő történelmi napok 8.
Bp. 1985. (a korábbi szakiroda-
lom ra tö rténő utalásokkal).
86 Theuphanes continuatus: BF. 69.;
Chronici Hungarici compositio
saeculi X IV. : SRH. l. 310-311 . =
KK. 90-91.
K7 Leo diaconus: BF. 72.
K8 Liudprandus, Relatio: G.
1475-1476. = Liudprand törté-
neti munkái. Középkori króniká-
sok Vl-VII. B p. 1908. 251.
H9 Iohanncs Scylitzes: B F. 86-89.
<JO Constantinus Porph yrogenitus:
B F. 39.; Diocleas presbyter:
SRHVG. III. 484., 486. L. Kristó
Gyula: Magyar kalandozások -
kalandozó magyarok. ln: Fejeze-
tek a régebbi magyar történelem-
ből 1. Bp. 1981. 38-41.
'1 1 J\ ma gyar kalandozások irodal-
111~hól 1. R udolf Lüttich: U n-
~arnziigc in Europa im 10. Jahr-
h1111clcrt. Berlin 1910.; Gina Faso-
li : 1 e incursione ungare in Europa
1ll'I 'l'rolo X. Firenze 1945.; Luci-
t'll M1Mct: Les invasions: le se-
cond assaut contrc l'Europe chré-
tienne (v 11•-x1c siecles). Paris
1965. ; Györffy György: H onfog-
lalás, megtelepedés és kalandozá-
sok. ln: M agyar őstörténeti tanul-
mányok. Bp. 1977. 123-156.;
Kristó Gyula: Levedi törzsszövet-
ségétől Szent István államáig
229-434.; Magyarország történe-
t e tíz kötetben I. 651-716. (a vo-
n atkozó rész Györffy György
munkája). E mű vekben további
szakirodalom található.
92 Sigebertus Gcmblacensis: G.
2126.; Otto Frisingensis, Chroni-
ca: G. 1763.; O r tilo de Lilienfeld:
G. 1754.
93 Legenda m aior S. Stephani regis:
SRH . II. 379. = AL. 24.
94 Ortilo de Lilicnfeld: G. 1754.
95 G o mbos F. Albin: Történetünk
első századaiból. Sz. 1911.
497-503.; Mályusz Elem ér: Az V.
István-kori gesta. ÉTTK. ÚS. 58.
B p . 1971. 44-45.; CD. H ung. VII/
1. 99.
96 Chronicon Austriae Mellicense
breve: G. 519.; Auctariu m Gars-
tense: G. 314.; Annales R atispo-
nenses: G. 187.
97 Legenda maior S. Stephani regis:
SRH. II. 379. = AL. 24.; Legenda
S. Stephani regis ab H artvico epis-
copo conscripta: SRH. II. 404. =
ÁL. 35.; Simon de Keza: SRH . I.
188.; Chronici Hungarici compo-
sitio saeculi XIV.: SRH. I. 295. =
KK. 82.; Legenda m inor S. Stc-
phani regis: SRH. II. 394. = AL.
17.
98 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. I. 312-31 4.,
296-297. = KK. 93., 83.; PRT.
I. 589.; Legenda minor S. Stepha-
ni regis: SRH. II. 395. = AL.
17-18. L. m ég Györffy Györ gy:
Koppány lázadása. ln: Somogy
megye múltj ából. Levéltári év-
291
 könyv 1. Kaposvár 1970. 5-30.;
Kristó Gyula: Koppány felnégye-
lése. Sz. 1982. 959-968.
99 Iohannes Scylitzes: BF. 85.; Anna-
les Hildesheimenses: G . 141.;
Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. I. 314-315. =
KK. 95.; Anonymus: SRH. 1. 65.
= AGH. 101.
100 Legenda maior S. Gerhardi epis-
copi: SRH. II. 489-492. = ÁL.
80-82.; Anonymus: SRH. 1. 50.
= AGH. 89. L. még Szegfű Lász-
ló : Az Ajtony-monda. AUSz.
AH. XL. Szeged 1972. 16., 18.
101 Thietmarus: G. 2203-2204.;
Chronicae Polonorum: G. 488.
Az előzményekre 1. G. Labuda:
Lengyel-magyar kapcsolatok a
X. század második felében. Világ-
történet 23. Bp. 1973. 3-22.
102 Legenda minor S. Stephani regis:
SRH. II. 39'7. = ÁL. 19-20. ; Le-
genda maior S. Stephani regis:
SRH. II." 389. = ÁL. 30.
103 Fundatio ecclesiae S. Albani Na-
mucensis: G. 969-970.; Addita-
menta Michaelis: BF. 97- 98.;
Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. L 315-316. =
KK. 95- 96. L. még Váczy Péter:
Gyula és Ajtony. Szentpétery-
Emlé~könyv . Bp. 1938. 503-506.;
Kristó Gyula: A feudális széttago-
lódás rvhi.gyarországon, 101- 105.;
Györffy György: Sz. 1983. 1104.
4. jegyzet.
104 Wipo: G. 2666.; Herimannus Au-
giensis: G. 1143.; Annales Alta-
h enses maiores: G . 92.; Annales
Hildesheimen ses: G. 141.; Aventi-
nus: G. 358.; Legenda maior S.
Stephani regis: SRH. II. 389-390.
= ÁL. 30-31. L. m ég Gombos F.
Albin: Sz. 1911. 504-507.; Gerics
József: Legkorábbi gesta-szerkesz-
téseink keletkezésrendj ének prob-
lémái. ÉTTK. ÚS. 22. Bp. 1961..
292
19-22.; Kristó Gyula: Oroszok az
Árpád-kori Magyarországon. ln:
Tanulmányok az Árpád-korról,
196-207. , 513-516.
105 Géza és István korára részletes fel-
dolgozást ad Györffy Gy örgy: Ist-
ván király és műve. Bp. 1977.
(szakirodalommal). L. továbbá
Bakay Kornél: A magyar állam-
alapítás. Magyar História. Bp.
1978. 35-209.
106 Annales Hildesheimenses: G. 141 .:
Herimannus Augiensis: G. 1143.;
Cosmas Pragensis: G. 802.; Chro-
nici Hungarici compositio saecuh
XIV.: SRH. 1. 324-325. = KI<
103.
107 Annales Altahenses maiores: G
94-98 .; Herimannus Augiensis: (;,
1143-1144.; Lam pertus HersfoJ.
densis: G. 1390.; Annales Sangal
lenses maiores: G. 200.; Chronic1
Hungarici composltlo saecull
XIV.: SRH. 1. 326-333. = KI<
104-109.
108 Chronici Hungarici compositw
saeculi XIV.: SRH . I. 337- 343.
KK. 112-1 16. L. még Szegr11
László: Vata népe. AUSz. AI 1
LXVII. Szeged 1980. 11-19. Az I
István halálát követő néhán y év
történetére 1. Gombos F. Albi11
Sz. 1911. 507-512„ 569- 585 ,
Kristó Gyula: M egjegyzések "'
ún. „pogán ylázadások" kora tb1
ténetéhez. AUSz. AH. XV ll l
Szeged 1965. 22-48.; S zegfű L:í~1
ló: Gellért, marosi püspök . V1
1976. 94-96. ; Gerics József: A1
1040-es évek magyar történctC'l1
vonatkozó egyes források kritikil
ja. Magyar Könyvszemle. 19Hi
186-197„ 299- 313.; Kristó G yul.1
Források kritikáj a és kritika i fo1
rások az 1040-es évek 111agy:11· ti11
ténetére vonatkozóan. Magy.11
Könyvszemle. 19 8 ~. 159 1711
M:i g y:i rorsí'.'1g ti i r té 11 t·t~· tÍí' kii1c1t
ben L 835-846. (a vonatkozó rész
Györffy György munkája).
E míívek további szakirodalmat
adnak.
109 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV. = SRH. 1. 346-351.
= KK. 118-121.; Herimannus
Augiensis: G. 1145.: Annales Al-
tahenses maiores: G. 100.; Annales
Augustani: G. 106.; Annales Po-
sonienses: SRH. L 125.; Anony-
mus: SRH. 1. 99. = AGH. 123.;
Simon de Keza: SRH. I. 178- 180.
110 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. 1. 355-357.;
359- 361. KK. 123-124„
125-127.; Lampertus Hersfelden-
sis: G. 1390-1391.; Annales Alta-
henses maiores: G. 102- 104.; Ada-
mus Bremensis: G. 13.; Annales
Augustani: G. 107.
111 Chronici Hungarici compositio
saeculi X IV.: SRH. I. 363-364„
365-369. = KK. 128„ 129-133.;
Annales Posonienses: SRH. 1.
126.
112 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. I. 369-378. =
KK. 133-140.; Iohannes Ci.nna-
mus: BF. 225.; Annales Posonien-
ses: SRH. L 126.
1 13 Chronici Hungarici compositio
saeculi X IV.: SRH. I. 381- 385„
388- 391. KK. 141- 144„
145- 147.
11 4 Chronici Hungarici compos1t10
saeculi XIV.: SRH. I. 395-402. =
KK. 149- 153. ; Annales Yburgen-
scs: G. 215.; Lampertus H ersfel-
dcnsis: G . 1392- 1393.
115 A XI. századi, M agyarország elle-
11 i német háborúkról 1. Kiss Lajos:
Nemzeti függetlenségünk védel-
1n czésc III. H enrik ellen. HK.
1891. 27- 59. , 180-207„ 332-357.;
I< cpp Frigyes Gusztáv: Magyar-
rnv~r.; viszonya a német császá r-
~.í i:lc n z ;1 X l. évszázadba n. Nagy-
szeben 1903.; M óricz Bálint De-
zső: Magyarország harcai Német-
ország ellen a királyság első félév-
századában. Bp. 1909.; Székely
György: Kapcsolatok a kelet-
európai népek harcaiban a feudális
német hódítók ellen a 11- 14. szá-
zadban. HK. 1954. 1. szám.
141- 150. Az I. Andrástól 1. Gézá-
ig terjedő időszak történetére 1.
Kristó Gyula: A XI. századi her-
cegség története Magyarorszá-
gon. Bp. 1974. 60-89.; Magyaror-
szág története tíz k ötetben I.
847-888. (a vonatkozó rész
Györffy György munkája).
E művekben további szakiroda-
lom található.
116 Bertholdus: G. 415.; Annales Au-
gustani: G. 107.; Fejérpataky
László: Oklevelek II. István király
korából. ÉTTK. XVI. 4. Bp.
1895. 158.
11 7 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. L 408-409. =
KK. 157.; Legenda S. Ladislai re-
gis: SRH. II. 520. = ÁL. 98.
118 CD. Croat. I. 198„ 200.; Chronici
Hungarici compos1t10 saeculi
X IV.: SRH. I. 406., 412- 414. =
KK. 156., 159-160.; Thomas Spa-
latensis: G. 2224-2225. A h orvát-
országi hódításra (és a kun betö-
résre) legítjabban 1. Nada Klaic:
Povijest Hrvata u ranom sredn-
jem vijeku. Zagreb 1971.
491- 495.; Makk Ferenc: Meg-
jegyzések Kálmán ki.ilpolitikájá-
hoz. A USz. AH. LXVII. Szeged
1980. 21- 22.; Kapitánffy István:
Magyar- bizánci kapcsolatok
Szent László és Kálmán uralkodá-
sának idején. AUSz. AH. LXXV.
Szeged 1983. 19- 28. (irodalom-
mal).
119 Chronici Hungarici compos1t10
saeculi XIV.: SRH. I. 414-415„
41 8-419. = KK. 160-161. , 162„
293
 164. ; Chronicae Polonorum: G.
489.; Legenda S. Ladislai regis:
SRH. II. 522. = ÁL. 99. László
korára nézve 1. Györffy György:
A „lovagszent" uralkodása
(1077-1095). T Sz. 1977. 533-564.
(irodalommal).
120 Albertus Aquensis: G. 35-44.;
Guibertus: G. 1096-1097.; Ekkc-
hardus Uraugiensis: G. 870--871.;
R ober tus Rem ensis: G. 2060.;
Fulco: G. 963-968.; C hronici
Hungarici composltlo saeculi
XIV.: SRH. I. 421- 422. = KK.
164-165.
121 Chronici Hungarici compositio
saeculiXIV.: SRH. I. 433. = KK.
171.; Simon de Keza: SRH. I.
182.; Gaufredus M alaterra: G.
976-977.; Simon de Leontino: G.
2157- 2158.
122 C hronici Hungarici compositio
sacculi X IV .: SRH. I. 422-423. =
KK. 165- 166.
123 Annales Russorum vetustissimi:
0.É. 56-61 .; C hronici Hungarici
com positio saeculi X IV.: SR H . 1.
423-426. = KK. 166-167.; Anna-
les Posonienses: SRH. I. 126. L.
m ég H odinka Antal : K álmán ki-
rályunk 1099-iki peremysli csatá-
ja. HK. 1913. 325- 346„ 524-544.
124 Thomas Spalatensis: G.
2225-2227.; Andreas Dandolo: G.
60.; Chronicon Venetllm: G.
687.; Historia ducum Venetico-
rum: G. 1172.; CD. Croat. II. 15.,
391., 392.; C hronici 1-lungarici
compositio saeculi X IV.: SR H . I.
426., 433. = KK. 167., 171- 172.;
Simon dc Kcza: SRH. I. 183.
125 Chronici Hun garici compositio
saeculi X IV.: SRH. I. 426-427. =
KK. 167.; Chronicae Polo no rum:
G. 490.
126 Chronici H ungarici compositio
saeculi X IV.: SRH . 1. 427- 429. =
294
KK. 168.; Annalista Saxo: (;
224-226.; Ekkehardus Uraugi<:n
sis: G. 872.; Otto Frisingem1 ~.
Chronicon: G. 1764.; Sigebcrtu
Gemblacensis: G. 2127.; Annalt
Hildesheimcnscs: G. 141.; Annalc.
Gradicenses: G. 136.; Chronic.11
Polonorum: G. 490--491. ; Cosm.1
Pragensis: G. 805-806.; Magnu
presbytcr R cicherspergensis: (,
1484.
127 Andreas Dandolo: G. 61.; Annalc
Venetici breves: G. 209.; C hro111
con Venetum: G. 687. Kálni.111
uralkodásár a 1. M akk F er~·111
AU Sz. AH LXVII. 21- 31.; M.1
gyarország története tíz kötetbe11
I. 940--966. (a vonatkozó l l
Györffy György munkáj a).
128 Chronici Hungarici co mpo<.11111
saeculi X IV.: SRH. I. 434-437.
KK. 172- 173.; Cosmas Pragc11'1
G. 806-807.; Annales Gradiceml
G. 136.
129 Andreas D andolo: G. 61.; Ch 111
nicon Venetum: G. 687- 688.
130 Otto Frisingcnsis, Chronicon <,
1764.; Auctarium Zwetlensc e,
315.; Annales Admuntenscs: <,
90.
131 Annales Kiovicnscs : OÉ. 94 'I
C hronici Hungarici compm1111
saeculi X IV.: SRH. I. 437- 431J
KK. 173- 174.
132 Chronici H ungarici com pm1111
saeculi XIV.: SRH. I. 434. = K 1
172.; Andreas D andolo: G . hl
C hronicon Venetum: G. l>li
Annales Venetici breves: e;. ,10 •1
C D . Croat. II. 37- 38.
133 Annales m ino ris Polo111.1c
158.; Chrou ici H un garici rn 11 q
sitio sacculi X IV.: SR.11. 1. '1 J.I
KK. 172.
134 Iohannes C i 11 11 a 11H 1 ~ : 111·. 1• 1,
198.; N i cct.1 ~ C lt o11 i.1tl'' 111
267 2ú8.; A1111.1 k ' 1111\111 111 11
SRH. I. 126.; Chronici H.ungarici
compositio saeculi X IV.: SRH. I.
434-435„ 439-442. KK.
174-176.; Continuatio Cosmae
Pragcnsis: G. 442.; Continuatio
Annalium Mellicensium: G. 754.;
O tto Frisingensis, Chronicon: G.
1765.
135 Chronici Hungarici compositio
saeculi X IV.: SRH. I. 447-452. =
KK. 178- 181.; Annales Polono-
rum: G. 176.; Contin uatio Cos-
mae Pragensis: G. 442.; Annales
Gradicenses: G. 136.
l36 T homas Spalatensis: G. 2227.;
CD . Croat. II. 46„ 47.
137 Annales Kiovienses: OÉ. 98- 99.
II. Béla korára l. Makk Ferenc:
Megjegyzések II. Béla történeté-
hez. AUSz. AH. XL. Szeged
1972. 31-49. (irodalommal).
138 Annales K iovienses et Susdalicn-
ses: OÉ. 98- 103.
139 Otto Frisingensis, Gesta: G. 1766.,
1768. = FO. 105- 106., 109-110.;
C hronici H ungarici comp ositio
saeculi X IV.: SRH. I. 453-457. =
KK. 181-183.
1--10 Odo de D eogilo: G. 1719-1721.;
Annales S. Disibodi: G. 124.;
Ch ronici Hungarici compositio
saeculi X IV.: SRH. 1. 457- 460. =
KK . 183-185.
1·11 Annales Kiovienses: OÉ. 102-
104.
J.1 2 Annales Kiovienses: OÉ. 106-
109.; T heodorus Prodromus: W.
1-lörandner, T heodoros Prodro-
rnos historische Gedichte. Wien
1974. 354-355. = M akk Ferenc:
Megjegyzések a II. Géza-kori m a-
gyar- bizánci konfrontáció kro-
nológiájá hoz. A USz. AH. LXVII.
s~eg cd 1980. 44. 13. jegyzet.
1,11 Annales Kiovienscs: OÉ.
10!-l 117.
1,11 A11 11 a l c~ Kiovicnses: O É.
12•1 129.
145 Iohannes Cinnamus: BF.
200--205.; N icetas Choniatcs: DF. .
269.
146 Iohanncs Cinnamus: BF.
205- 209.; Nicetas Chon.iates: BF.
269-270.; H cnricus de Mi.igeln:
SRH. II. 199. =KK. 235.; Conti-
nuatio Zwetlensis I. = G. 792.
147 Annales Kiovienses: OÉ. 130--
149.
148 Annales Kiovicnscs: OÉ. 150--
169.
149 Annales Kiovienses: OÉ. 168-
195. A II. Géza-kori Magyar-
ország és Oroszország kapcsolata-
ira!. F. Font Márta: II. Géza orosz
politikája 11 41-1162. AUSz. AH.
LXVII. Szeged 1980. 33 - 39. (iro-
dalommal).
150 Iohannes Cinnamus: BF. 209.
151 Iohannes Cinnamus: BF 210--214.;
Nicetas Choniates: BF. 272- 273.
A II. Géza idejében lezajlott ma-
g yar-bizánci háborúkról l. Pauler
Gyula: II. Géza orosz-görög há-
borúi (1148-1 156). HK. 1890.
1- 19„ 273-285,; M akk Ferenc:
AUSz. AH. LXVII. 41- 56. (iro-
dalommal).
152 Continuatio Rahewini: G.
1771- 1772.; Vincentius Pragensis:
G. 2292- 2293. L. még Makk Fe-
renc: Megjegyzések II. Géza törté-
netéh ez. AUSz. AH . LXII. Sz1:-
ged 1978. 13.
153 N icetas Choniatcs: BF. 274--275 .;
H enricus de Mi.igeln: SRH. ll.
200-2o t. = KK. 236.; un r. 24.
154 lohannes Cinnamus: BF.
215-216.; Chronici Hungarici
compositio saeculi XIV.: SR H. 1.
462. = KK. 185.; Hcnricus de
M i.igeln: SRH . II. 201-202. =
KK. 236.; Annales Posonienses:
SR H . I. 127.
155 Iohannes Cinnamus: B F.
216-219.; Chronicon Venetum:
G. 688.
295
156 Iohannes Cinnamus: BF. 219-
224.; Vincentius Pragensis: G.
2293--2295. = III. Béla 48-49.
157 Iohannes Cinnamus: BF. 225-
236.; Nicetas Choniates: BF. 277-
281.; Chronicon Venetum: G.
688.
158 Iohannes Cinnamus: DF. 236- 240.
159 Iohanncs Cinnamus: · BF. 240-
241.; C O . Croat. II. 115- 116.
160 Iohannes Cin namus: BF. 242-
245.; Nicetas Choniates: BF. 285-
291.; Henricus de Mügeln: SRH.
II. 203. = KK. 237. A III. István-
kori háborúkra !. Makk Ferenc:
Megjegyzések III. István történe-
téhez. AUSz. AH. LXVI. Szeged
1979. 29- 43. (irodalommal).
161 Continuatio Claustroneoburgen-
sis III.: G. 763. = III. Béla 62- 63.;
Continuatio Zwetlcnsis II. : G.
792.
162 Iohannes Cinnamus: BF. 247.
163 A II. Istvántól III. Béláig terjedő
időszak történetére 1. Moravcsik
Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp.
1953.; Magy.arország története tíz
kötetbetví. 1178- 1238. (a vonat-
kozó -rész Kristó Gyula munkája);
Makk Ferenc: A tizenkettedik szá-
zad. Magyar História. Bp. 1986.
E mű vekben további irodalom ta-
lálható.
164 T homas Spalatcnsis: G. 2227.;
Andreas Dandolo: G. 62.; CD.
Croat. II. 179-181.; Nicetas C ho-
niates: BF. 293.
165 Continuatio Zwetlensis II.: G.
792.; Nicetas Choniates: BF.
293--294.; :tt JiiBarrnn, )f(11nrn Ha
CB. MBaHa P11JJCKl1. ro.n:. Ha
Cocp. Ymrn. 11cT.-cp11n. cp. 1936.
107. = Ill. föna 101.
166 Anonymus Caietanus: G. 257.;
Ansbertus: G. 293.; Magnus prcs-
bytcr R cicherspergcnsis: G. 1489.
296
167 Nicetas Choniates: BF. 294-295,
Ansbertus: G. 294.
168 Annales Vcnetici breves: G. 20CJ,
Andreas Oandolo: G. 62-63.
III. Béla 73.; Historia ducum Vr
neticorum: G. 2183.; CD. Cront
II. 209„ 212. . auccoritate universitatis Pécs pub-
169 Annales Kiovienses: OÉ. 288,
290„ 292„ 300„ 302. = III. fül„
71-73.
170 Ansbertus: MGH. Nova series V
26-30„ 33„ 34„ 37„ 38„ 51-53.
III. Béla 78-81.; Arnoldus Lub1·
censis: G. 304-306. = III. B(•l 1
76-78.
171 j ean Darrouzes: Georges ct J)1
métrios Tornikes, Lcttrcs ct di
cours. Paris 1970. 343--345. = 111
Béla 70-71.
172 Nicetas Choniates: BF. 295.
173 III. Béla uralkodására !. BMJ< 1
Moravcsik Gyula: III. Béla ~~ 1
bizánci birodalom Mánuel hnl.il 1
után. Sz. 1933. (pótfüzct) 51H
528.; Kristó Gyula- Makk Fcrn111
bevezetője, in: III. Béla 5 ~ 1
Makk Ferenc: III. Béla és Biz.1111
Sz. 1982. 33--61.; Magyarorv.11
története tíz kötetben I. 12JH
1258. (a vonatkozó rész Kmt•
Gyula munkája).
174 C hronica regia Colonien si~: ( ,
482-483.; ZO. I. 6.; CD. l l u11~
II. 308- 309.
175 CD . Croat. II. 309., 293„ 2%
176 UB . 1. 62- 63.; Chronica rcgi n C ••
loniensis: G. 483.; Ch ro1111 "''
Austriacum: G. 505.; Continu.11111
C laustroneoburgcnsis II.: C . 7'1 1
177 Augustinus Theiner: V ctcrn 1111
numen ta Slavorum mcridio11.il1
um I. R omac 1863. 14.
178 Aúo. XL 231.; CD. 11 u1* 11
393- 394.; U Ü. 1. 5] 5·1„ 1111
l'RT. 1. 628. L. Dic.:t111.1r 1111 111111
D1c.: U11g.1rn u11d d,I\ hyi.11111111
schc Christentum der Bulgaren.
Erfurtcr thcologische Studicn 35.
Leipzig 1976.; F. Font Márta: Ki-
ket neveztek Gubatusnak a XIII.
század elején' Studia Paedagogica
licate. A J PTE Tanárképző Kara 190 VMH. I. 58-60„ 64-66„ 94-96., .
Tudományos Közleményei . Pécs
1985. 11- 16.
179 Andreas Dandolo: G. 63--64.;
Chronica regia Coloniensis: G.
483.; Annales Herbipolenses: G.
138- 139.; Geoffroy dc Villehar-
douin: G. 998-1000.
180 Arnoldus Lubecensis: G. 306-
307.; Albertus Stadensis: G. 50.
181 Thomas Spalatensis: G. 2228-
2229.; Continuatio Admuntensis:
G. 752.; Continuatio Claustroneo-
burgensis II.: G. 762.
182 Annales H alicienses: OÉ. 304-
313.
183 RA. I. 278. L. még Karácsonyi
János: Az erdélyi székelyek első
hadjárata 1210- ben. Sz. 1912.
292-294.
184 Annales Halicicnscs: OÉ. 314-
327. , lioteca istoridí LVII. Bucuresti
185 Braunschweigische Reimchronik:
G. 424.
186 Géza Érszegi: Eine neue Quelle
zur Geschichte der bulgarisch-un- 195 Albericus Trium Fontium: G. 32.;
garischen Bcziehungen wahrend
der Herrschaft Borils. Bulgarian
Historical Review 1975. 91-97.
187 Annales H;licienses: OÉ. 328-
341.; ÁÚO. VI. 546. L. még Kál-
Iay Ubul: Mikor koronázták meg
Kálmánt, Halics felkent királyát,
a pápától küldött koronával? Sz.
1903. 672- 673.
IB8 VMH. I. 7.; T homas Spalatensis:
G. 2229-2231.; CD. Hung. III/1.
230-232„ VII/1. 197- 198.; Olive-
rus Coloniensis: G. 1745-1747.; 196 Annales H alicienses: OÉ. 362-
C hron ici Hungarici compositio
sacculi X IV.: SRH. I. 465-466. =
I<K. 188- 189. L. még R. Röh-
richt: Studien zur Geschichte dcs
fünften Kreuzzuges. Innsbruck
1891.
189 Annales Halicienses: OÉ. 342-
347.; ÁÚO . VI. 546-547.; VMH.
I. 32-33.
106-107„ us. 1. 51., 59-60. L.
még TF. I. 822-824.
191 Annales Halicienses: OÉ. 350-
357.
192 VMH. l. 39„ 88- 89.; CD. Hung.
III/2. 366„ IV/ 1. 27. L. még Ile-
Tap PoKaH: 0 we,n:HOM HaCJJOBY
KanowaHa AHTeJJa. 36opHl1K
pa)l.OBa BH3aHTOJJOillKoro lfHc-
rnTyra 1980. 167- 171.; Ilernp
PoKaH: „Gylctus dux Sirmii".
Marnua CpnoKa, 360pHHK 3a
HCTOpirií:y 1983. 121-127.
193 VMH. 1. 124„ 165-166„ 171„
209.; US. I. 73. L. még Pesty Fri-
gyes: A szörényi bánság és Szö-
rény vármegye története I. Bp.
1878. 14-15„ 248.; Maria Halban:
Din cronica rela~iilor romano-
ungare in secolele XIIl-XIV. Bib-
1981. 49-89. .
194 CD. Hung. IV/1. 22„ 344.; RA.
l. 229.
Emo et Mcnco abbates: G. 880.
Vita S. Dominici: G . 2335-2336.:
VMH. 1. 86-87., 90-91„ 131.;
Relatio fratris Ricardi: SRH. II.
535-536. = TE. 95. L. még Nik o-
laus Pfeiffer: Die ungarische Do-
minikanerordensprovinz von ih-
rer Gründung 1221 bis zur Tata-
renverwüstung 1241-1242. Zü-
rich 1913.; Makkai László: A mil-
kói (kw;) püspökség és népei.
D ebrecen 1936.
371.
197 CD. Croa t. IV. 383.; Continuatio
Sancrucensis I- Il.: G. 776.; C hro-
297
 nica regia Coloniensis: G. 485.; dításban közli a TE. (megjelölve a Altahensis: G. 1148.; Annales H a- 221 HO. VI. 106„ 116„ 143„
Annales Erphordenses: G. 127.; különböző nyelvű források erede- licienses: OÉ. 434-435.; CD. 166-167.; CD. Hung. IV/3.
H O. VI. 106. tijének lelőhelyét). A muhi ütkö- Hung. IV/2. 168„ 195.; ÁÚO. 60-61„ 345„ 468„ 525- 526.;
198 Annales H alicienses: OÉ. 374- zetről máig a legaprólékosabb VII. 343„ VIII. 196.; HO. VI. ÁÚO. IV. 282„ VIII. 196„ XI I.
395.; MES I. 296.; AúO. X L összefoglalás Olchváry Ödön: 97- 98. 12. ; CD. Croat. V. 545„ 570. L.
257.; CD. Hung. IV/1. 22-24. A muhi csata. Sz. 1902. 309-325„ 216 J osef Lampel: Die Landesgrenzc még Pauler Gyula: V. István bol-
199 Chronici Hungarici compositio 412- 427„ 505-527. A tatárjárás von 1254 und das steirische Enns- gár hadjáratai. Hunfalvy-Album.
saeculi XIV.: SRH. I. 467. = KK. történetének legutolsó feldolgo- thal. Archiv fö r österreichische Bp. 1891. 165- 174.
189.; Annales H alicienses: OÉ. zása (a további szakirodalo m Geschichte 1887. 297- 452.; Sza- 222 H O. VI. 123„ VIII. 99.; CD. Cro-
398--401. megjelölésével): Magyarország káll Zsigmond: Magyarország at. V. 569.
200 III. Béla fiai (Imre és II. András) tortenete tíz kötetben L nyugati határa 1254-ben. Bp. 223 CD. Hung. IV/3. 346„ 414.; CD.
történetére 1. Magyarország törté- 1417- 1440. (a vonatkozó rész 1908. Croat. V. 547.; Géresi Kálmán:
nete tíz kötetben I. 1258- 1373. (a Kristó Gyula munkája). 217 Ottokar von Steier: G. 1786- A nagykárolyi grófKárolyi család
vonatkozó rész Kristó Gyula 209 C D . Hung. IV/1. 289.; AúO. 1787. oklevéltára I. Bp. 1882. 4-5.
munkája). Itt további szakiroda- VII. 135„ 263. 218 Chronicon rhythmicum Austria- 224 CD. Hung. IV/3. 490-491., V/1.
lom található. 210 M artin da Canal: G. 1565.; And- cum: G. 675.; Ottokar von Steier: 24-25„ 239.; zo. I. 58.
201 Relatio fratris Ricardi: SRH. II. reas Dandolo: G. 65.; Thomas G. 1787- 1791.; HO. II. 5„ VII. 225 CD. Croat. VI. 35-36.; CD.
541. = TE. 98-99. Sp alatensis: G. 2245.; CD . Hun g. 80.; Aúo. V . 66„ XII. 12.; CD. Hung. IV/3. 346.; RA. II/1. 36.;
202 FAI. 37„ 42- 43. = TE. 104„ 106.; IV/1. 445. C roat. V . 639-640.; J. v. Zahn: ÁÚO. VIII. 173„ X II. 7-8. L.
Matthaeus Paris: G. 1588- 1589. 211 Annales Halicienses: OÉ. Urkundenbuch des Herzogthums még TF. l. 529-530„ 828„ 830.
= TE. 300-301. L. még Tardy 416-433. L. m ég J-iBaH Eepre- Steiermark III. Graz 1903. 226 AúO. III. 204. = ÁAL. 168.
Laj os: Batu kán tolmácsa Magyar- HbH: K aonpocy o Me)!(p,yHa- 356-358„ 359-360.; CD. Hung. 22:7 Ottokar von Steier: G. 1805-
országon. ln: Régi hírünk a világ- pop,HOM noJJO)!(eHHH E eHTpm1 V/1. 106.; ZO. I. 37. 1807.; VMH. l. 300-301.; Aúo.
ban. Bp. 1979. 7- 13. nocJie rarapcKoro Hawecram1. 219 Annales Ottokariani: G. 162- 167.; X II. 74.
203 FAI. 37- 38„ 46-47. = TE. 105- AUSB. SH. XIX. Bp. 1978. Ottokar von Steier: G. 1791- 228 Continuatio C laustroneoburgen-
106„ 108. 244-249. (irodalommal). 1802.; Continuatio Lambacensis: sis VI.: G. 765- 766.; Continuatio
204 VMH. I. 159-161 „ 162- 163„ 168„ 212 Continuatio Sancrucensis II.: G. G. 773.; Continuatio Sancrucensis Zwetlensis III.: G. 793.; Continua-
170-171. 778.; Continuatio Garstensis: G. II.: G. 779.; Continuatio Zwetlen- tio Vindobonensis: G. 782.; MES.
205 Rogerius: SRH. II. 555-556. = 769-770.; Chronici Hungarici sis III.: G. 793.; Hermannus Alta- II. 20.; ÁÚO. VIII. 338- 339„ XII.
TE. 115. L. még Rákos István: IV. com positio saeculi XIV.: SRH. 1. hensis: G. 1148-1149.; Chronici 8„ 42„ 73-74.
Béla birtokrestaurációs politikája. 468. = KK. 191.; CD. Hung. IV/ Hungarici co mposltlo saeculi 229 CD. Hung. V/1. 108- 113.; Otto-
AUSz. AH. XLVII. Szeged 1974. 2. 93-94„ IV/3. 198.; AúO. VII. X IV.: SRH. l. 469. = KK. 191. kar von Steier: G. 1808- 1814.;
9- 21. 284.; CD . Croat. IV. 608„ HO . 220 Békefi R emig: A pilisi apátság Continuatio C laustroneoburgen-
206 Rogerius: SRH. II. 554„ 556- V I. 44. története l. Pécs 1891. 316.; sis VI.: G. 766-767.; Continuatio
557„ 559. = TE. 113-114„ 116„ 213 Historia Wenceslai I: G. 1191. VMH. I. 230-232.; MES. I. 422.; Vindobonensis: G. 782- 783.;
119. 214 Continuatio Sancrucensis II.: G . Georgius Acropolita: BF. 300- ÁÚO. IV. 40„ 309„ VIII. 336„
207 R ogerius: SRH. II. 560-561. = 778.; Auctarium M ariaecellcnsc: 301.; A zichi és váso nkeői grófi 340„ 390„ IX. 14„ 63-65„ 72.;
TE. 120.; Thomas Spalatensis: G. G. 314.; Chronicon Salisburgensc: Z ichy-család id ősb ágának ok- HO. VII. 129.; Chronici Hunga-
2232- 2233. = TE. 172- 173. G. 678.; CD. Croat. IV. 463-464„ mánytára 1. Pest, 1871. 5.; Chro- rici compositio saeculi XIV.:
208 A magyarországi tatárjárás ese- 608-609.; ÁÚO. VII. 338- 339.; nicon Moreas: BF. 317- 320. L. SRH. I. 470. = KK. 192.; VMH.
mén ym enetére a fő fo rrás Rogeri- CD. Hung. IV/3. 199. még Emerich Szentpétery: Das I. 295-304.
us: SRH. II. 561-588. = TE. 215 Continuatio Sancrucensis II.: e:. 13anat von Machow. Ungarische 230 CD. C roat. VII. 415.; ÁÚ O. XII.
121- 148.; a muhi csatára a legrész- 779.; Continuatio Zwctlcnsis Ill. : Rundschau für historische und 91.; Continuatio Vindobonensis:
letesebb Thomas Spalatensis: G. G. 793.; Annales Pragenses: (;, sozialc Wissenschaften 1915. G. 783.; Continuatio Claustronc-
2233-2237. = TE. 174-180. A hi- 184-185.; Continuatio L:u11h.1· !172- 875.; Szentpétery Imre: Bol- oburgensis VI. : G. 767.;. Chroni-
vatkozott oklevelek: CD. Hung. ccnsis: G. 773.; C ontinuatio c:.11 ' gfl rország IV. Béla királyi címé- con Salisburgense: G. 679.; Her-
IV /1. 405„ IV/2. 93„ 456. A t:idr- tcmi~: (;. 770.; Chro11icon S.il1' ben. Klebelsberg-Emlékkönyv. mannus Altahensis: G. 1149-
járás többi ki'.itfőj ét is magyar for- b 11 q~t 11 w: ( :. 678.; 1 kr111.111111" ll p. 1925. 225-240. 1150.; Henricus de Heim burg : G.

298

1131. L. még Emerich Szentpéte-
ry: Das Banat von Machow 876-
883.
231 HO. II. 10., Ill. 21-22„ VIII. 151.;
ÁÚO. IX. 27., 33., XII. 84.; RA.
II/2- 3. 264.; CD. Hung. Vll/2.
74.; Chronicon Salisburgense: G.
679.; Annales Praedicatorum Vin-
d onobonensium: G. 183.; Conti-
nuatio Claustroneoburgensis VI.:
G. 767.; Hermannus Altahensis:
G. 1150.; Henricus de Heimburg:
G. 1131-1132.; Continuatio Vin-
dobonensis: G. 783-784.; HO. 1.
61., VII. 147.; CD . Hung. V/2.
68- 70„ 376., 398., V/3. 157.;
ÁÚO. IX. 113„ XII. 91.; UB. II.
73.
232 ÁÚO X II. 435.; HO VI. 191.;
Kubínyi Ferencz: Árpádkori ok-
levelek 1095-1301. Pest 1867. 133.
233 ÁÚO. XII. 89., IX. 74.; CD. Cro-
at. VI. 90.; CD. Hung. V/2.
248-249„ VII/2. 46.; RA. II/2-3.
157.; Török János: Magyarország
prímása II. Esztergom 1859. 36.
234 CD. Hung. V/2. 239.; US. I. 133.,
161.; CD. Croat. VI. 240--242.;
RA. II/2-3. 191.; ÁÚO. IX. 377., 240 C D . Hung. V/3. 510.; ÁÚO. IV
XII. 434.
235 UB. II. 95.
236 G. 1384-1385. = ÁAL. 195.
237 C D. Hung. VII/2. 68- 69„ V/2.
502„ 38.
238 Ottokar von Steier: G. 1816-
1821.; Chronicon Colmariense:
G. 545- 546.; Continuatio Vindo-
bonensis: G. 785-787.; Continua-
tio C laustroneoburgensis VI.: G.
767- 768.: Thomas Tuscus: G.
2255- 2256.; Continuatio Lamba-
censis: G. 773.; Chronicon Salis-
burgcnse: G . 679--681.; Annales
O ttokariani: G. 168. ; Simon de
Keza: SRH. 1. 185- 186.; C D .
Hung. V/2. 463.; ÁÚO. IX. 196.,
198.; MES. II. 87. L. még Sóvári
300
Soós Elemér: Az 1278. évi morvn
mezei (dürnkruti) csata. Hl<
1890. 459-477.; Bárczay Oszkár
Két hacJi c~cmény a Xlll. évsz:í
zadból. HK. 1893. 490--497., 667
679.; Borosy András: A lovagi hn
ditechnika és a lovagság Magya r-
országon az Árpád-korban. M~
lyusz Elemér-Emlékkönyv. Dp
1984. 54-55. (irodalommal).
239 CD. Hung. V/3. 207.; ÁÚO. IX
381., 385-386.; TF. 1. 855-856,
718- 719., 874.; HO. VI. 291 ,
Czobor Alfréd: IV. (Kun) Lás1lu
két ado mánylevele. Történcln11
Közlemények Abaúj-Torna v~ 1
megye és Kassa múltjából 1910
149.; HO. VI. 318., 319.; Sim1111
de Keza: SRH. 187.; Chronn 1
Hungarici compos1t10 saccuh
XIV.: SRH. 1. 471- 472. = l<l(
192-193.; HO. VIII. 450.; R /\
II/2-3. 326.; HOklt. 100. L. 111( 1
Blazovich László: IV. László hn11 1
a kunok ellen. Sz. 1977. 941- 911'1
(a korábbi, egymásnak cllc111
mondó szakirodalomra való h1
vatkozással).
239„ IX . 297.; RA. Il/2 1
330--333.; HO. VI. 324.
241 Chronici Hungarici co m po ~ 11 1 11
saeculi XIV.: SRI-1. 1. 4 72. = 1( K
193.; Karácsonyi János: A méq11
vipera és az antimonialis. Sz. 11>1O
3. = ÁAL. 202.; CD. Hung. VI
2. 151.; Szabó Károly- SzádcCli ~
Lajos: Székely oklevéltár lV. 1{1
lozsvár 1895. 2.; MES. II. ?~ 1 1
Annales Augustani minorcs: <•
106.; Continuatio Vindobom: 11~ 1
G. 787.; Continuatio Zwctl(•11.i•
Ill.: G . 793.; Ottokar von Sl\ 111
0
G. 1823-1824. L. még N é11uth
Gyula: Kun László kir:ily 11y11K•
n:i. MN y. 1953. 304 318.
242 Ottokar von Steier: G. 1829-
1841.; Chronicon Salisburgense:
G. 682.
243 Chronicon Salisburgense: G. 682.;
ÁÚO. XII. 451-452.; HO. II. 18.;
CD. Hung. V/3. 344.; Kubínyi
Ferencz: Oklevelek hontvárme-
gyei magán-levéltárakból 1. Bp.
1888. 30--31.; Continuatio Vindo-
bonensis: G. 787- 788.; Henricus
de H cimburg: G. 1132.; CD.
Hung. VI/l. 108.; Ottokar von
Steier: G. 1841-1856.
244 HO. VI. 341„ Vili. 378.; CD.
Hung. V/3. 306., 442., VI/1. 54.,
265.; US. 1. 163.
245 CD. Hung. V/3. 384., 394-396„
41 0--411.; Annales Franciscano-
rum Cracoviensium: G. 130. IV.
László uralkodására 1. Szabó Ká-
roly: Kun László. Magyar Törté-
neti Életrajzok. Bp. 1886.
246 ÁÚO. IX. 559.; CD. 1-lung. VI/1.
123.; Continuatio Vindobonensis:
G. 789.; Vita B. Kingae: G. 2455.
247 HO. VIII. 295., VII. 218., VI.
366.; UB. II. 241., 242., 245.;
ÁÚO. XII. 529.; CD. 1-lung. VI/
1. 146. ; Apponyi 0. 1. 31.; HOklt.
128.; Continuatio Vindobonensis:
G. 789.; Annales Florianenscs: G.
129.; Continuatio Zwetlensis III.:
G. 793-794.; Ottokar von Steier:
G. 1868-1888.; UB. II. 251-253.
L. még Wertner M ór: Az 1291.
évi magyar- osztrák hadjárat. HK.
1916. 349-386.
2'18 ÁÚO. V. 96.; Apponyi 0. l.
31- 32., 38.
2'19 CD. Croat. VII. 141., 146-147„
165.
•~'1 0 HO. VI. 407.; UB. II. 296.; TF. 1.
591- 592., 617.
,>í I M ES. II. 384.; TF. 1. 382- 383. ;
C D. Croat. VII. 215.
•1í2 MES. II. 472.; Apponyi 0. 1. 32.;
ÁÚO. X. 212., 252.; C D . Hung.
Vl/2. 26- 27.; Continuatio Vindo-
hnn c mi ~: G. 789- 790.
253 CD. Hung. VI/2. 259.; Annales a
primo christiano duce Meschonc
Polonorum: G. 88.
254 HO. VIII. 445., 452.; CD. Hun g.
VI/ 2. 263-264.; Melczer 0. 7.;
Ellenhardus: G. 877.; Continuatio
Vindobonensis: G. 790.; Ottokar
von Steier: G. 1889.; Annales
W ormaticnscs: G. 214.; Chroni-
con Colmariense: G. 546. L. még
Wertner M ór: M agyar segítőcsa­
pat a göllheimi csatában. HK.
1915. 59- 84.
255 Melczer 0. 7.
256 Ottokar von Steier: G. 1890--
1892.; CD. Croat. VII. 355- 356.;
Michas Madius SRHVG. Ill.
638.; AÚO. V. 260--261. A XIII.
század történetére legújabban 1.
Kristó Gyula: A z Aranybullák év-
százada. Magyar História. Bp.
1976.
257 Nagy Imre: Anjoukori okmán y-
tár 1. Bp. 1878. 52.
258 Az Árpád-kor egészére máig nél-
külözhetetlenek és irányadók Pa-
uler Gyula kötetei: A m agyar
nemzet története Szent Istvánig.
Bp. 1900.; A magyar nemzet tör-
ténete az Arpádházi királyok alatt
Hl. Bp. 1899. 2 (reprint 1984.).
Noha a katonai események króni-
káját minden, az Árpád-korral
foglalkozó szintézis bizonyos
mélységig tartalmazza, a magya r
szakirodalo m mégis híján van az
ezt a kérdéskört középpontba állí-
tó munkáknak. A mennyiségileg
sovány termésből megemlítendő
R ónai Horváth Jenő: Magyar ha-
di krónika 1. A honfoglalástól a
mohácsi vészig. HK. 1895. 5.
szám. 3- 157.; Magyarország had-
története két kötetben 1. A hon-
foglalástól a kiegyezésig. Szerk.
Borus József. Bp. 1984. 11- 56. (a
vonatkozó rész Borosy András
munkája).
301
 A hadviselés társada lmi és technikai feltételei
1 Rogerius: SRH. II. 570. = TE.
129.; VMH. I. 210.'; HO. I. 56.;
UB. II. 145„ 237.
2 Decretum 1 S. Stephani regis, 35.
§: SzISzLK. 151- 152. = ÁT. 12.;
CD. Croat. Ill. 299.; MES. II.
367.; Magyar Országos Levéltár,
Diplomatikai levéltár 41011.
3 Mindezt részletesebb kifejtésben 1.
Kristó Gyula: Levedi törzsszövet-
ségétől Szent István államáig
309-434.; Kristó Gyula: Magyar
kalandozások - kalandozó ma-
gyarok 37-53. Ettől eltérő állás-
pontokat 1. Molnár Erik: A ma-
gyar társadalom története az ős­
kortól az Árpád-korig. Bp. 1949. 2
81- 97„ 107- 120.; Györffy György:
Honfoglalás, megtelepedés és ka-
landozások 142- 156.
4 Widukindus: G. 2660. = MEH.
248.; Vita S. Idae: G. 2445.; Anna-
les Hererni: G. 140.; Annales Pru-
mienses: G. 185.; Anna les Corbei-
enses: G. 120.; Liudprandus, An-
tapodosis: G. 1474. = MEH. 232.
5 Liudprandus, Antapodosis: G.
1473. = MEH. 231.; Anonymus:
SRH. I. 91. = AGH. 118.
6 Minderre európai analógiák felso-
rakoztatásával 1. Kristó Gyula: Le-
vedi törzsszövetségétől Szent Ist-
ván államáig 393-434. A kíséretre
vonatkozó nemzetközi szakiroda-
lomról tájékoztat Borosy András:
Vélemények a kora-feudális feje-
delmi kíséretrő l. AUSz. AH.
LXX. Szeged 1981. 19-39.
7 Vékony Gábor: A gyepű szerepe
az etnikai és politikai átalakulá-
sokban. ln: Nomád társadalmak
és államalakulatok. Bp. 1983.
216„ 219„ 228.
8 Kristó Gyula- Makk Ferenc-Szegfű
László: Szempontok és adatok a
korai magyar hat:í rvl:dek111 kér-
302
déséhez. HK. 1973. 639-640. (.1
határvédelemmcl kapcsolatos fej-
tegetéseinkben elsősorban ennek
megállapításaira támaszkodtunk).
9 Borosy András: Határőrség és ha-
tárőrök az Árpádok korában
HK. 1977. 543.
10 TF. 1. 821- 822„ 418„ 420.
11 Tagányi Károly: Gyepű és gyepű ­
elve. MNy. 1913. 148.; TF. I. 61 ..
Nagy Gyula: A nagymihályi {·,
sztárai gróf Sztáray család oklc·
véltára I. Bp. 1887. 146.; HO. VII
186.; UB. I. 148.; CD. Hung. lV/
2. 380.
12 Annales Altahenses maiores: C
96.; Chronica Hungarici compo
sitio saeculi XlV .: SRH. I. 331.
KK. 107.; CD. Hung. III/2. 89.
13 R ogerius: SRH. II. 560. = ·n
120.; ÁÚO. VII. 263.; CD. Hun~
1V í2. 380„ 382„ V/3. 185-186 ,
207- 208.; ÁÚO. IX. 466.; UD. 1
24.; Chronici Hungarici compo"
tio saeculi XIV.: SRH. 1. 34:' ,
357„ 366. = KK. 115„ 124„ l 2CJ ,
Szamota István- Zolnai Gyul.1
Magyar oklevél-szótár. Up
1902- 1906. (reprint 1984.) 115.1
hasáb; Anonymus: SRH. 1. 5lJ
63„ 67. = AGH. 97„ 100„ 10.'
14 Anonymus: SRH. I. 64„ 79.
AGH. 101„ 111.; Thomas Sp.1111
tensis: G. 2233. = TE. 173.; Rn
gerius: SRH. II. 561. = TE. 1.' 1
15 VMH. I. 231. = TE. 343.
16 Fügedi Erik: V:ír és társadalo111 .1
13-14. századi Magyarorsz:ígn11
ÉTTK. ÚS. 82. Dp. 1977. 2 1
25- 27„ 21 1„ 31., 37. Uud fi 1.1 1
Györffy György: Budapcst l i11 11
nete az Árpád-korban. ln: llud.1
pest ti.irténctc 1. llp. 1~ n ,
298 299.
17 V M 1 1. 1. 20B 2 11„ 2.1>1 • 'I 1
'."12.
18 HO. VI. 123.; CD. Hung. V/3.
395.
19 Iohannes Cinnamus: BF. 195-
196.; Nicetas Choniates: BF.
267- 268.; C hronici Hungarici
compositio saeculi XIV.: SRH . l.
439-440. = KK. 174-175.
20 Continuatio Sancrucensis I.: G.
776.
21 Annales Kiovienses: OÉ. 108-
109., 110-111„ 128- 129„
130-131., 150-153„ 168-169.
22 Annales Kiovienses: OÉ. 94-98.;
Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. I. 437-439. =
KK. 173- 174.
23 CD. Croat. I. 198.
24 Annales Halicienses: OÉ. 288„
290„ 292. = III. Béla 71.
25 Annales Halicienses: OÉ. 308-
309.
26 Molnár Erik: A magyar társada-
lom története az őskortól az Ár-
pád-korig 11 6-118.
27 Györffy György: Honfoglalás,
megtelepedés és kalandozások 143-
145.
28 Friedrich Engels: A család, a ma-
gántulajdon és az állam eredete.
In: Karl Marx és Friedrich Engels
művei 21. Bp. 1970. 150-151.
29 Johannes Brnndsted: A vikingek.
Bp. 1983. 213-215„ 38.
30 Vilhelm Moberg: Népem törté-
nete. Svédország a középkorban.
Bp. 1984. 77. L. még Rudolf
Pörtner: A viking kaland. Bp.
1983. 109.
31 Georges Duby: Guerriers et pay-
sans. Paris 1973. 131- 132.; J ohan-
nes Brondsted: A vikingek
232- 234.; A. JI. rypeBwr: noxo-
,nb1 BHKHHroB. MocKBa 1966.
26-27„ 33-35„ 78-80.
32 Bálint Csanád: A honfoglaláskor.
ln: Ucvezetés a magyar ős tört énet
k11cat:1 ~:ínak forrásaiba I/ 1. Bp.
1976. 156-157. L. még Gcdai Ist-
ván: A kiskunfélegyházi X. száza-
di sírlelet érmei. Cumania l. Ar-
cheologia. Kecskemét 1972. 169-
174.
33 Kristó Gyula: Levedi törzsszövet-
ségétől Szent István államáig
373-375.
34 L. Kovács: B yzantinische Münzen
im Ungam des 10. Jahrhunderts.
Acta Archaeologica Academiae
Scientiarum Hungaricae 1983.
151.
35 Chronici H ungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. l. 296. =KK.
82.; Simon de Keza: SRH. I. 189.
L. még Mályusz Elemér: Az V.
István-kori gesta 70-74.
36 Simon de Keza: SRH. l. 188.
37 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. I. 296„ 300.
KK. 83„ 84.; Simon de Keza:
SRH. I. 189„ 190. L. még Má-
lyusz Elemér: Az V. István-kori
gesta 74-75„ 80.
38 Chronici Hungarici compositio
s~eculi X IV.: SRH. I. 313. = KK.
93.
39 Györffy György: Diplomata Hun-
garica antiquissima 1000-1196.
TSz. 1960. 534.; PRT. VII. 494.
40 Decretum I S. Stephani regis, 8. §:
SzISzLK. 144. = ÁT. 7.
41 Nováki Gyula: Várépítészetünk
kezdete. In: Várépítészctünk. Bp.
1975. 60.
42 Németh Péter: A szabolcsi föld-
vár kutatásának hét éve. ln: Régé-
szeti barangolások Magyarorszá-
gon. Bp. 1978. 249-250.; Nováki
Gyula- Sándorfi György- Miklós
Zsuzsa: A Börzsöny hegység ős­
kori és középkori vá rai. FAH. Bp.
1979. 29-41., 68-69„ 88-100.;
Németh Péter: Civitas és suburbi-
um (Adatok Sopron korai város-
történetéhez). Soproni Szemle
303
 1981. 56-58.; Decretum III. S. La-
dislai regis . 13. §: SzISzLK. 177.
= ÁT. 21.
43 Borosy András: A királyi váris-
pánságok hadakozó népei Ma-
gyarországon a tatárjárás előtt.
HK. 1983. 3-24. (irodalommal).
44 Decretum 1 S. Stephani regis, 7.,
15., 22-25., 27., 35 . §: SzISzLK.
144., 146. , 148., 149., 151-152. =
ÁT. 6., 8., 9-10., 12.; Decretum
11 S. Stephani regis, 9-10., 17. §:
SzISzLK. 154-155., 156. = ÁT.
15., 16.
45 Libellus de institutione morum:
SRH. II. 623-624., 625. = ÁL.
57-58., 59.
46 Vatikáni magyar okirattár 1/ 4.
Bp. 1889. 575.
47 Legenda maior S. Gerhardi epis-
copi: SRH. II. 489., 490. = ÁL.
80., 81.
48 A milesre 1. Borosy András: XI-
XII. századi harcosrétegünk né-
hány kérdéséről. HK. 1974. 3-27.
(irodalommal); Bolla Ilona: A jo-
gilag egységes jobbágyosztály ki-
alakulása Magyarországon. ÉTTK.
ÚS. 100. Bp. 1983. 34.
49 1. István hadseregére sokban más
eredménnyel 1. Györffy György:
István király és műve 313-315.
50 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. 1. 297- 298.,
299. = KK. 83-84.; Simon de
Keza: SRH. 1. 189., 190. L. még
Mályusz Elemér: Az V. István-
kori gesta 68-69., 78-79., 75- 78.,
79.
51 Tóth Zoltán: A hadakozó nép. ln:
Magyar művelődéstörténe t 1.
Hely és év nélkül 270-277. A kor-
szak egészére 1. Borosy András:
A XI- X IV. századi magyar lovas-
ságról. HK. 1962. 2. szám. 119-
174. (irodalommal).
52 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV. : SRH. 1. 385- 386.,
304
441. = KK. 144., 175.; Hodinka
Antal: HK. 1913. 342- 346., 524-
544.
53 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. 1. 384., 371.,
389., 386., 390. = KK.. 142- 143.,
134., 146., 144.
54 Pauler Gyula: Néhány szó hadi
viszony.iinkról a Xl- XIII. század-
ban. HK. 1888. 517- 518.
55 Decretum Ili S. Ladislai regis,
1-2., 15. §: SzISzLK. 172- 173.,
173-174., 177. =ÁT. 17„ 18., 21.
56 Györffy György: A tízes és százas
szervezet. A Magyar Tudomá-
nyos Akadémia Filozófiai és Tör-
ténettudományi Osztályának Köz-
leményei 1973. 62.
57 Annales Altahenses maiores: G.
93.
58 Decretum 11 S. Ladislai regis,
15- 18. §: SzISzLK. 170-171. =-
ÁT. 28.
59 Kristó Gyula-Makk Ferenc
Szegfű László: HK. 1973.
65ü-656.; C hronici Hungariu
compositio saeculi XIV.: SRH. 1.
366-367. = KK. 130.; CD. Slov.
I. 66.
60 Annales Hildesheimenses: G. 141 „
Vita Conradi archiepiscopi: (;,
2326.; Kristó Gyula: Oroszok .11
Árpád-kori Magyarországon 1%
207., 513-516.; Chronici Hung.1
rici compositio sacculi X IV
SRH. 1. 395- 397. = KK. t 50
151.; Györffy György: A szék~·
lyek eredete és tclepi.ilésiik t(\1
ténete. ln: Erdély és népei. 11p
1941. 62- 69.
61 Bolla Ilona: A jogilag egységi~
jobbágyosztály kialakulása M.1
gyarországon 29„ 35.
62 Lederer Emma: A fc udalizmu\ ki
alakulása Magya rors?:ígo11 . llp
1959. 76-77.; Kr i~tó Gyub : A XI
századi hcrccg\ég tiirté11ctc M,1
gyaro r~;r.ígo11 (I') H7.
63 Decretum III S. Ladislai regis, 15„
21. §: SzISzLK. 177„ 178-179. =
ÁT. 21., 22.; Decretum 11 S. La-
dislai regis, 11. §: SzISzLK. 169.
= ÁT. 27. L. még Kristó Gyula:
A XI. századi hercegség története
Magyarországon 98- 100.
64 Baumgarten Ferencz: A saint-
gillcsi apátság összeköttetései Ma-
gyarországgal. Sz. 1906. 406. L.
még Bolla Ilona: A jogilag egysé-
ges jobbágyosztály kialakulása
Magyarországon 42.
65 D ecretum 1 Colomani regis, 35„
38- 39., 65. §: SzISzLK. 187- 188„
191. = ÁT. 42., 43. , 47.; Synodus
Strigoniensis l: 69. §: SzISzLK.
205. = ÁT. 58.
66 Györffy György: István király és
műv e 340-343.; Bolla Ilona:
A jogilag egységes jobbágyosz-
tály kialakulása Magyarországon
35.
67 Decrctum I Colomani regis, 40„
45., 81. §: SzlSzLK. 188., 189„
194. = ÁT. 43„ 44. , 49.
68 Chronici Hungarici compositio
saeculi XIV.: SRH. L 296.,
300-301. = KK. 82-83„ 85.; Si-
mon de Keza: SRH. 188- 189„
190., 191-192. L. még Mályusz
Elemér: Az V. István-kori gesta
64-67„ 70-74„ 80-82., 58-59.
69 Otto Frisingensis, Gesta: G. 1767-
1768. = FO. 108-109.
70 Otto Frisingensis, Gesta: G. 1767.
= FO. 108.; Abü l;lamid: Ivan
Hrbek, Ein arabischer Bericht
i.iber Ungarn. AOH. 1955. 208.;
BMKE. 140. = III. Béla 82.
71 Annales Kiovienses: OÉ. 172-
173.; Pauler Gyula: HK. 1888.
519.
72 Iohannes Cinnamus: BF. 242.;
Chronicon Venetum: G. 688.
73 UB. !. 24.; Jakubovich Emil-Pais
Dezső: Ó-magyar olvasókönyv,
l' ~c~ 1929. 44-45.; CD. Slov. I.
97.; RA. Il/ 1. 22.; Otto Frisingcn-
sis, Gesta: G. 1767. = FO. 108.;
ÁÚO. L 78.; VR. 181- 182„
196-197. L. még Novák J ózsef:
A várjobbágyság intézménye.
Debrecen 1940.; ·Molnár J ózsef:
A királyi megye katonai szerveze-
te a tatárjárás korában. HK. 1959.
2. szám. 222-252.
74 Otto Frisingensis, Gesta: G . 1767.
= FO. 108.; Legenda S. Ladislai
regis: SRH. II. 524-525. = ÁL.
101.; Anonymus: SRH. 1. 94. =
AGH. L. még Bolla Ilona: A jogi-
lag egységes jobbágyosztály kiala-
kulása Magyarországon 53.,
60-61.
75 HO. VI. 3.; VR. 224.; PRT. 1.
598.; Chronici Hungarici compo-
sitio saeculi XIV.: SRH. 1. 440. =
KK. 175.; CD. Croat. III. 231.
76 Abü l;lamid: [van Hrbek, AOH.
1955. 210.
77 BMKE. 347. = 111. Béla 87.; RA.
I. 75.
78 us. 1. 7., 54., 10.
79 Bulla aurea anni 1222., 7„ 19. §:
Érszegi Géza, Az Aranybulla (A
hétszázötvcnedik évfordulóján).
Fejér megyei Történeti Évkönyv
6. Székesfehérvár 1972. 16„ 17.,
20- 21.; Bulla aurea anni 1231.,
15-16., 27. §: RHMA. 431., 432.
= ÁT. 68., 70.
80 CD. Croat. III. 318.; US. l. 34.;
RHMA. 427.
81 Fi.igedi Erik: Vár és társadalom a
13-14. századi Magyarországon
23„ 15„ 55- 57.
82 Minderre 1. Szekfű Gyula: Servi-
ensek és familiarisok. ÉTTK.
XXIII. 3. Bp. 1912. 19- 37.; Bolla
Ilona: Az Aranybulla-kori tár-
sadalmi mozgalmak a Váradi
Regestrum megvilágításában.
AUSB. SH . I. Bp. 1957. 92-93.
83 ÁÚO. VII. 105.; HO. VII. 26.;
US. 1. 10. , 67.; HO. VI. 39- 40.
305
 84 HO. IV. 22.; RHMA. 445.;
ÁÚO. VII. 103.
85 Rogerius: SRH. II. 560., 562.,
569- 570. = TE. 120. 121., 129.
86 Molnár József: HK. 1959. 2. szám.
236-252.; Rákos István: AUSz.
AH. X LVII. 21- 27.; Borosy And-
rás: Az Árpád-kori királyi várme-
gye felbomlása és hadakozó né-
peinek sorsa. HK. 1983. 527- 552.
(irodalommal).
87 CD. Hung. VII/5. 341., VII/4.
142.
88 CD . Hung. IV/2. 295.; PRT. X.
528- 529.; Mályusz Elemér: A ma-
gyar köznemesség kialakulása. Sz.
1942. 280., 281- 282.
89 CD. Croat. IV. 144-145.; HO.
VIII. 54.; ÁÚO. VII. 480.; RA.
II/ 1. 21.
90 C D . Croat. IV. 174.; HO. VI. 42.;
Csánky Dezső-Gárdonyi Albert:
Budapest történetének okleveles
emlékei I. Bp. 1936. 41.
91 Decretum Belae IV regis et filio-
rum, 7. §: RHMA. 514. = ÁT.
78. Szűcs Jenő: Az 1267. évi dek-
rétum és háttere. Szempontok a
köznemesség kialakulásához. Má-
lyusz Elemér-Emlékkönyv 345-
346.
92 Kurcz Ágnes: Magyarország és a
lovagi kultúra. Vi. 1976. 293-
294.; Borosy András: Főur ak, fa-
miliárisok, udvari harcosok Ma-
gyarországon a XIII. században.
HK. 1978. 330-336.; Borosy
András: A lovagi h aditechnika és
a lovagság Magyarországon az
,i}rpád-k orban 47- 57.; HO. II. 6.;
AUO. VIII. 225., 383., H Oklt.
60.; RA. Il/ 2-3. 88.
93 M agyarország hadtörténete két
kötetben I. 51 (a vona tkozó rész
Bo rosy András munkáj a).
94 Kristó Gyula: A feudális széttago-
lódás Magyarországon 171.; CD.
Croat. VII. 163- 164.; Chronici
306
Hungarici composmo saeculi
XIV.: SRH. I. 487~48 8. = KK.
203. L. még Borosy András: HK.
1978. 315- 330.
95 Kurcz Ágnes: Vi. 1976. 294.
96 CD. Hung. IV/3. 294.; HO. II.
18- 19.; ÁÚO. X . 259.
97 Decretum II Ladislai IV regis d~·
Cumanis. 8. §: RHMA. 562.
ÁT. 86.; Decretum I Andrcac 111
regis. 10. §: RHMA. 617. = ÁT
91.
98 D ecretum II Andreae llI regis, 11J
(22.), 27. (33.) , 6., 9. (10.) §
RHMA . 635-636., 637-638., 633
= ÁT. 101., 103., 98„ 99.
99 Czeglédy Károly fo rdításában n:r
idézett helyen - Gardizl: MEl 1
89. - az „arannyal berakotta k"
helyett „gyönggyel berakomk "
kifejezés szerepel, de a gyöngybl·
rakás a ma ismert teljes honfogh1
lás kori leletanyagból hián yz ik
Kérésemre Czeglédy Károly s:rl
veskedett a szóban forgó hclynd
utánanézni, s megállapítori ,1,
hogy a szöveghely romlott, d1
„arany"-nak is olvasható, s a k f{
újabb kiadásban már így is szc1i
pel: „Their clothes arc of broc.1d1
and their weapons are [ma dc 1 ni
silver and are goldplated": A . I'
Martinez: Gardlzl's Two C h.111
ters on the Turks. Archivu m 1\11
ropae M edii Aevi. 1982. 162. 11111
a kiadásra is Czeglédy Károl y l11 v
ta fel a figyelmemet , szíves ~l'llil
ségét ezúton is mcgköszöm1111
A fegy verek nemesfém berak.h~ 11
való díszítése a régészeti lclct('k1 11
jól bizonyított.
100 Varjú Elemér: A m agyar vi,1·111 1
középkorba n. ln: M agyar 111 ií~1
lődés tö rténct. 1. 327- 354.; 1 ,1vl11
Gyula : A ho11 fog blú r11agy.11 111I'
élete. Bp. J944. 370 37.1.; V.11 ' '
Péter: A kor.1i n1.1gy.1r ti11111 111
néh.íny kl- rd(·,(· r·1i l. ~'/ 111 H
280--286.; László Gyula: Hun or és
Magyar nyomában. Bp. 1967.
104-105.; U. Kőhalmi Katalin :
A steppék nomádja lóháton, fegy-
verben. Bp. 1972. 192-193.
101 A szövegben zárójelben megne-
vezett X- XI. századi sírok szak-
irodalmára: Fehér Géza- Éry Kin-
ga- Kralo vánszky Alán: A Kö-
zép-Duna-medence magyar hon-
foglalás- és kora Árpád-kori sírle-
letei. Leletkataszter. Bp. 1962.;
Anton Tocík: Altmagyarische
Graberfelder in der Südwestslo-
wakei. Bratislava 1968. ; Bakay
Kornél: Honfoglalás- és államala-
pításkori temet ők az Ipoly men-
tén. SC. 1978. A felsorolt gyűjte­
ményes munkákban nem szereplő
sírok esetében k onkrét utalást
adunk: Pálóczi- H o rváth Andr ás:
X. századi t emető a szabadkígyósi
tangazdaság h omokbányájában.
BMMK. 1971. 7- 46.; Bálint Csa-
nád: X . századi temető a szabadkí-
gyósi-pálligeti táblában. BMMK.
1971. 49- 86.; T. Knotik Márta:
A szabadkígyósi X . századi sírok
textilmaradványainak vizsgálata.
BMMK. 1971. 105-112.; K. Éry
Kinga: Reconstruction of the
tenth century population of Sár-
bogárd on the basis of archaeolo-
gical and anthropolog ical data.
AR. 1967- 1968. 93-147.; Kürti
Béla: Honfoglalás-kori mag yar
temető Szeged-Algyőn. MFM É.
1978- 1979/1. 323-345.
102 Ibn Rusta: MHK. 169--170.
M EH. 89.; Leo Marsicanus: G.
1449. = MEH. 244-245.
103 Vojtech Budinsky-Kricka- N án-
dor Fettich : Das altungarische
Fürstengrab von Zemplín. Bratis-
lava 1973. 25-27., 78- 79.
104 Dienes István: A karancslapuj-
tói honfo glalás kori öv és mord-
vinfö ldi hasonmása. AÉ. 1964.
18-39.; D ienes István: A perbc-
tei lelet. Milyen volt a honfog-
laló magyarok öve? AÉ. 1959.
145- 156. (Tiszaeszlár- Bashalom
II, 7. sír) .
105 Az övről: Dienes István: AÉ.
1959. 148-156.; Dienes István:
AÉ. 1964. 23-27 .; Dienes István:
Honfoglalás kori veretes tarsoly
Budap est-Farkasrétről. FA. 1973.
199- 200.; a textil övről : Bálint
Csanád: BMMK. 1971. 65.
106 A tarsolyokról: Dienes István:
FA. 1973. 182-190., 200-209.; a
bőrintarziás tarsoly ról: K. Éry
Kinga: AR. 1967- 1968. 107.
107 Fehér Géza: Tanulmányok a nép-
vándorláskori steppei népek vise-
letéről. AÉ. 1956. 159.; Váczy Pé-
ter: Sz. 1958. 281.; „a hajukat egé-
szen bőrig késsel levágják": Regi-
na : G. 2039. = MEH. 208.
108 A férfiak éks zereir ő l: Dienes Ist-
ván: Megjegyzések Fettich Nán-
dor válaszához. AÉ. 1969.
11 6-11 8., 121.; Dienes István:
A honfoglaló magyarok 63.; a
955. évi adat: Chronicon Ebers-
pergense: G. 552. = Kristó Gyu-
la: Az augsburgi csata. Sorsdöntő
t örténelmi napok. 8. Bp. 1985. 93.
109 Részletes bibliográfia h elyett, rö-
vid áttekintést ad: Kovács László:
A magyar honfoglaláskori fegy-
vertörténeti kutatások állásáról.
HK. 1975. 515- 529. Az újabb iro-
dalomból kiemelkedik: Alexan-
der Ruttkay: Waffen und R eiter-
ausrüstung des 9. bis zur ersten
Halfte des 14. Jahrhunderts in der
Slowakei. SA. 1975. 118-216.,
SA. 1976. 245- 395. A bőrsisakról:
Folcuinus: G. 933.; a b őrpá ncél ­
ról: Bölcs Leó: BF . 19.; a m elldí-
szekről : Liudprandus, Antapodo-
sis: G. 1473. = MEH. 231.; a
pajzsra e melésről: Constantinus
Porphyrogenitus: BF. 45.; a véd ő-
307
 fegyverekről: Alexander Rutt-
kay: SA. 1976. 336-334.
110 László Kovács: Die Münzen der
ungarischen Landnahmezeit. Ar-
chaologische Studien über arabis-
che, byzantinische, westeuropai-
sche und römische Münzen im
Karpatenbecken des 10. Jahrhun-
derts. FAH.
111 A sárbogárd-templomdűlői te-
mető még közöletlen; az adatot
Kralovánszky Alán szívességének
köszönhetem.; Ákos Kiss- Antal
Bartha: Graves from the age of
the Hungarian conquest at Bana.
AAH. 1970. 219- 260.; Dienes Ist-
ván: Rakamaz-Strázsadombi dű­
lő. AÉ. 1975. 305-306.; H . Tóth
Elvira: H onfoglalás kori sír Kis-
kunfélegyházán. AL. 1974. 112-
125.; A fegyveres sírok kísérőlclc­
teiről: Kovács László: HK. 1975.
51 7- 519.; Jiacno KoBa'I: Boopy-
iKeHHe BeHrpoB-o6peTaTeJieií.
pO,!U-fHhI: ca6JIH, 6oeBbie TOIIO-
phI, KOII.SI. KandidátLtsi disszertá-
ció kézirata. Moszkva 1981.
112 R egina: G. 2038. = MEH . 206;
Cs. Sebestyén Károly: „A sagittis
Hungarorum ... " A m agyarok íjja
és nyila. Dolgozatok a m. kir.
Horthy Miklós-Tudományegye-
tem Régiségtudományi Intézeté-
ből. Szeged 1932. 167- 226.; Fábi-
án Gyula: Archaeologia experi-
mentalis. Honfoglalás kori ma-
gyar íj rekonstruálása. Természet-
tudomán yi Közlöny. 1967.
98-101.; Alexander Ruttkay: SA.
1,976. 318- 321.; Fábián Gyula:
Ujabb adatok a honfoglalás kori
íjászat kérdésköréhez. MFMÉ.
1980-81/1. 63-76.
113 László Gyula: A kenézlői h onfog-
lalás kori íjtegez. FA. 1955.
111- 122.
114 Vö. a II. rész 112. jegyzete: U.
Kőhalmi Katalin: A stcppék no-
308
mádja lóháton, fegyverben 190.;
Alexander Ruttkay: SA. 1976.
325- 333.
11 5 Vö. a II. rész 112. jegyzete; a ma-
gyarhomorogi tegezről: Dienes
István: A honfoglaló magyarok.
ln: Orosháza története és néprajza
I. Szerk. N agy Gyula. Orosháza
1965. 144.; U. Kőhalmi Katalin:
A steppék nomádja lóháton, fegy-
verben 190.; Alexander Ruttkay:
SA. 1976. 333-334.; R évész Lász-
ló: Adatok a honfoglalás kori te-
gez szerkezetéhez. AUSz. 1985.
35-53. A tegezbe tett nyilak szá-
máról: Dienes István: A bashalmi
(Szabolcs-Szatmár m .) honfogla-
lás kori magyar temető. AÉ. 1957.
29- 31.
116 A hajítódárdáról: Casus S. Galli:
G. 449. = MEH. 236.; A döfő­
lándzsáról: Bölcs Leó: BF. 19.
A szövegben szereplő „kontari-
on" kifej ezést Szádeczky- Kardoss
Samu értelmezte, szívességét ezú-
ton is megköszönöm. A lándzsák-
ról általában: Kovács László:
A honfoglaló magyarok lándzs:í1
és lándzsástemetkezésük. AR.
1970. 81- 108.; Alexander Ru tt-
kay: SA. 1976. 297- 305.; Kov:ín
László: A honfoglaló magyar lán-
dzsás sírjelölés és néprajzi megfele-
lői. Előmunkálatok a magyarsfi g
néprajzához 10. Bp. 1982. 58 85.
117 A szablya és a kard megkülönbö1-
tetéséről: Dienes István: AÉ. 196< J.
120.; Dienes István: Honfoglaló
magyarok 62. A szablyákról: Dic
nes István: AÉ. 1969. 120.; Dic11c'
István: Honfoglaló magyarok
61-63.; Alexander Ruttkay: SA
1976. 287- 293.; Kovács L:í wl6
R égészeti j eg yzet szablya szav u11 k
eredetéhez. N yK. 1978. '161 1M "
Jiacno Kooa•r: Ooopy>Kc1111c
neurpoo 10 67. A pcs 1 l ői 11111
szably:tról: 11.í lin t ( ;\,111:td · 1 l1•1
landnahmezeitliche Grabfund von
Pes tl őrinc. AAH. 1980. 241- 250.
A bécsi szablya lehetséges magyar
eredetére Nagy Géza hívta fel a
figyelmet, felvetve, hogy a fegy-
ver az augsburgi csatavesztést kö-
vetően vagy Salamon király aj án-
dékaként kerülhetett német kézre:
Nagy Géza: Hadtörténelmi emlé-
kek az ezredéves kiállításon. AÉ.
1896. 350. Kés őbb , Tóth Zoltán
munkája - Attila 's Schwert. Stu-
die über die Herkunft des soge-
nannten Sabels Karls des Grossen
in Wien. Dp. 1930. - nyomán ku-
tatásunk az utóbbi feltevést fogad-
ta el, Kalmár János viszont az első
l ehetősé g mellett döntött: Kalmár
János: R égi magyar feg yverek
Bp. 1971. 57- 58.
118 Kovács István: Hogyan használta
a honfoglaló magyar a szablyát?
Közlemények az Erdélyi N emzeti
Múzeum T örténeti, Művészeti és
Néprajzi Tárából; 1941. 129--131.;
Piano Carpini: NF. 79.
119 Alexander Ruttkay: SA. 1976.
305-313.; Kovács László: R égé-
szeti jegyzet baltaneveink eredeté-
hez. NyK. 1979. 389- 392.; Jlacno
KoBatJ: BoopyiKeHHe BeHrpoB
69-98.; Piano Carpini: NF. 79.
120 Pl. Magyarország története tíz
kötetben I. 563. (a vonatkozó rész
Bartha Antal munkája); Magyar-
ország hadtörténete két kötetben
I. 16. (a vonatkozó rész Borosy
András munkája).
121 Matolcsi János: Állattartás őseink
korában. Bp . 1982. 242-254.;
Szvjatoszláv megjegyzése: OÉ.
51.
122 Szabó J. Győző: Honfoglalás kori
sírok Eger- Répástetón. Az Egri
Múzeum Évkönyve 1964.
112- 11 5.; Bálint Csanád: A gádo-
rosi hon foglalás kori nyereg. AÉ.
1974. 17- 43.; H. T óth Elvira: Az
izsák-balázspusztai hon fo g la Iá\ko-
ri lovassír. e. 1976. 174-184.
A témában alapvető: László Gy u-
la: A koroncói lelet és a honfogla-
ló magyarok nyerge. Archeologia
Hungarica. Bp. 1943.
123 Dienes István: FA 1973. 210-211.;
A halott feje alá tett nyeregről :
László Gyula: A koroncói lelet és
a honfoglaló magyarok nyerge
52- 53.
124 Dienes István: A honfoglaló ma-
gyarok lószerszámának néhány
tanulsága. AÉ. 1966. 208-229.;
Alexander Ruttkay: SA 1976.
356-358.
125 Dienes István: AÉ. 1966. 229--
232.; Dienes István: A honfoglaló
magyarok fakengyele. FA. 1958.
125- 141.; Alexander Ruttk ay:
SA. 1976. 352-356.
126 Dienes István: FA. 1973.
179--182.; A szeghalmi sírról:
Ecsedy István- Kovács László-
Maráz Borbála- Torma István:
Békés megye régészeti topográ-
fiája IV /1. A szeghalmi járás. M a-
gyarország régészeti topográfiája
6. Bp. 1982. 155-156.
127 Györffy György: István király és
műve 108.
128 László Gyula: Fettich Nándor,
A prágai Szent István kard régé-
szeti megvilágításban. FA. 1939.
231- 233.; Bakay Kornél: Régé-
szeti tanulm ányok a magyar ál-
lamalapítás kérdéseihez. Dunán-
túli Dolgozatok. 1965.; Dakay
Kornél: Archaologische Studien
zur Frage der ungarischen Sta-
atsgri.indung. AAH. 1967. 105-
173.; Alexander Ruttkay; SA.
1976. 245-287., 293.; Györffy
György: István király és mű ve
53., 67-68.; Bakay Kornél: SC.
1978. 138.; László Kovács: R e-
marks on the evaluation of10-llth
century Hungarian double-edged
309
 swords. ln: Studies in ancient his-
tory and economy. Szerk. László
Castiglione és János Makkay. Ké-
zirat 1982. Sajtó alatt. A szöveg-
részben említett temetők, illetve
sírok közül Biharkeresztes, Oros-
háza, Rétközberencs, Sárospatak,
Szeged, Tiszaeszlár, Tiszasüly még
közöletlen.
129 Borosy András: HK. 1962. 2.
szám 138.; Györffy György: Ist-
ván király és műve 107- 109.;
László Kovács: Remarks on the
evaluation 137- 140. . gelri kard a Történeti Múzeum-
130 Szőke B éla: A honfoglaló és kora
Árpád-kori magyarság régészeti
emlékei. Bp. 1962. 81- 84.; bírála-
ta: Dienes István: Könyvismerte-
tés. AÉ. 1964. 139.; a kardos sírok
értékeléséről: Bakay Kornél: Ré-
gészeti tanulmányok a magyar ál-
lamalapítás kérdéseihez. 21- 35.;
Bakay Kornél: AAH. 1967.
144--164.; Bartha Antal: A IX- X.
századi magyar társadalom. Bp.
1968. 158- 162.; Kurt Horedt: Ar-
chaologische Deutungen. Acta
Musci N apocensis 1968. 426-
428.; Alexander Ruttkay: Bakay
K., Archaologische Studien ... SA.
1970. 482- 484.; Alexander Rutt-
kay: SA. 1976. 24~-287. ; Mester-
házy Károly: Nemzetségi szerve-
zet és az osztályviszonyok kiala-
kulása a honfoglaló magyarság-
nál. Bp. 1980. 59- 61.; László Ko-
vács: R emarks on the evaluation
32-35.
131 László Kovács: Bemerkungen zur
Bewertung der frankischen Flü-
gellanzen im Karpatenbecken.
MAI. 1978- 1979. 97- 119.; Ko-
vács László: A budapesti lándzsa.
FA. 1970. 127- 145.; László Ko-
vács: Die Budapester Wikinger-
lanze. AAH. 1970. 326-338.; Ko-
vács László : AR. 1970. 81- 108. ;
Kovács László: Adatok a LAN-
310
CEA REGIS köriratú pénz érté-
keléséhez. AR. 1975. 264--265.;
László Kovács: Zur Deutung der
Münze mit der Umschrift LAN-
GEA REGIS. AAH. 1976.
132- 139.
132 Kovács László: AR. 1970. 99.;
Alexander Ruttkay: SA. 1976.
297- 305.
133 Vö. a II. rész 128., 130. jegyzete.
A feliratos kardokhoz: Kalmár Já-
n os: Két középkori kardról. AÉ.
1959.189-191.; Kalmár János: In-
ban. AÉ. 1961. 115. Első kirá-
lyunk feg yverérő l: László Gyula:
Jegyzetek a prágai Szent István
kardról. AR. 1975. 335-342.
134 Bakay Kornél: Régészeti tanul-
mányok a magyar államalapítás
kérdéseihez 34--35.; Bakay Kor-
nél: AAH. 1967. 172.; Alexander
Ruttkay: SA. 1976. 294--295 .; Ko-
vács László: R emarks on evaluati-
on 33--35., 127.
135 JlaCJio KoBal.f: Boopy:)l<e1mc
BeHrpoB 80-81., 83--85.; Kov:í c~
László: Honfoglalás kori síro k
Nagytarcsán II.: A homokbányai
temetőmaradvány. CAH. 1986.
136 M esterházy Károly: Karoling-
normann típusú kengyel a hon-
foglaló magyaroknál. FA. 198 1.
211- 222.; Kovács László: H on-
foglalás kori sírok Nagytarcsán !. :
Temető utca 5. CA H. 1985.
137 Kalmár János: R égi magyar fegy-
verek. 263.; Kiss Attila: Baran y.1
megye X- XI. századi sírleletei. 111:
M agyarország honfog lalás és k0t .1
Árpád- kori temetőinek lelet:m y.1
ga. Szerk. Dienes lstván. ll p
1983. 252- 254. Esztergom ucv(·
rő l : Györffy G yörg y: Istvá n k 1
rály és mű ve 97.
138 V:njú Elc111C:: r : A 111 agy.1r vi ~t' kl .1
középko rba n 335 350.: l,u v.1 1~
Z s 11 í' ~a : /\ 111ag y.11· v i ~t' kl ,, X I
XIII. században. AHu. 1974.
396-399. A szövegben, zárójelben
említett művészeti emlékek kelte-
zését csak az első előfordulásuk
után említettük, s amennyiben
külön nem utaltunk szakiroda-
lomra, akkor az alábbi két mun-
kában lelhetők fel: Gerevich Ti-
bor: Magyarország románkori
emlékei. Bp. 1938.; Tóth Melin-
da: Árpád-kori falfestészet. Mű­
vészettörténeti Füzetek Bp. 1974.
A „térdnadrágról": Tóth Melin-
da: Árpád-kori falfestészet 87 .; a
lábbelikről: Írásné Melis Katalin:
A budai középkori lábbeli viselet.
AÉ. 1973. 83--10 1.
139 Lovag Zsuzsa: AHu. 1974.
398-399.; A krakkói keresztről:
Lotte Kurras: D as Kronenkreuz
im Krakauer D omschatz. Erlan-
ger Beitrage zur Sprach- und Na-
turwissenschaft. Erlangen 1963.
29. A kereszt figurácskáira Lovag
Zsuzsa hívta fel a figyelmemet, s
a ritka könyvet Kovács Éva szí-
vességéből tanulmányozhattam.
Mindkettőjük segítségét ezúton is
megköszönöm. A páros palástdí-
szekről és a karika-kapcsokról:
Kovács Éva: Két 13. századi ék-
szerfajta Magyarországon. AHu.
1973. 67-85.
140. Lovag Zsuzsa: AHu. 1974. 398.;
a szőrmés ruháról: Gerevich Ti-
bor: Magyarország románkori
emlékei 176.
141 Varjú Elemér: A magyar viselet a
középkorban 340„ 349- 350.; Lo-
vag Z suzsa: AHu. 1974. 386.
142 D ecretmn I Colomani regis, 70. §:
SzISzLK. 192. "" ÁT. 47.
143 Tóth Zoltán: A kígyóspusztai
csattjel entősége. T. 1933. 11-18.;
Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 253- 255„ 282- 283.; A. H.
K11pmPIHHKOB: ):(peBHepyccKoe
opy)lrne, III. ):(ocrrex, KOMnJieKC
6oeBbIX cpe~crn IX- XIII BB.
AC-CAl1. 1971 . 7-21.; Alexan-
der Ruttkay: SA. 1976. 338-344.
144 Borosy András: I-IK. 1962. 2.
szám 144--146„ 158-163. ; Borosy
András: A lovagi haditechnika és
a lovagság. 47- 57.; Szűcs Jenő: Az
1267. évi dekrétum és háttere
363--369.; A páncél zsákmányról:
Iohannes Cinnamus: BF. 245.
145 Lotte Kurras: Das Kronenkreuz
im Krakauer Domschatz 30.;
Tóth Zoltán: T. 1933. 11-14.
A Szent László-legenda ábrázolá-
sok keltezéséről és a Gelence/
Ghelinfa-i falképekről: Lukács
Zsuzsa: A Szent László legenda a
középkori magyar falképfestészet-
ben. ln: Athleta patriae. Tanul-
mányok Szent László történeté-
hez. Szerk. Mezey László. Bp.
1980. 161- 204„ VHX. tábla, 9.
ábra.
146 Tóth Zoltán: T. 1933. 12- 14.;
Lotte Kurras: Das Kronenkreuz
im Krakauer D o mschatz 30.; Kal-
már János: Régi magyar fegyve-
rek 263--266.; Alexander Ruttkay:
SA. 1976. 340-341.
147 Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 308.; Alexander Ruttkay:
SA. 1976. 336-338.; T óth Zoltán:
T. 1933. 14„ 18.
148 Bertényi Iván: Kis magyar címer-
tan. Bp. 1983. 61-64.
149 Borosy András: HK. 1962. 2.
szám 159„ 161„ 163.
150 A. H. Knprrn'IHHKOB: ):lpeBHe-
pyccKoe opy)KHe. II. Kornr, cy-
JUIUbI , 6oeBbie TorropbI. AC--
CAH.1966. 5-25.; Kovács László:
AR. 1970. 99.; KalmárJános: R é-
gi m agyar fegyverek. 41-42.;
Alexander Ruttkay: SA. 1976.
297- 305.; László Kovács: MA I.
1978-1979. 106.; A lándzsahasz-
nálatról: B orosy András: I-IK.
1962. 2. szám 160-163.
31 1

151 Alexander Ruttkay: SA. 1976.
252-268.
152 Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 110-11 2.; Alexander Rutt-
kay: SA. 1976. 2%-297.
153 Alexander Ruttkay: SA. 1976.
312-313.; Kovács László: NyK.
1979. 389- 392.
154 Iohannes Cinnamus: BF. 245.;
Nicetas Choniates: DF. 290„ vö.
BF. 162.: 2. jegyzet.; Theodorus
Scutariota: BF. 312.
155 Matolcsi J ános: Allattartás őseink
korában 249„ 252- 253.
156 Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 335.; A. H. KHpml'IHHKOB:
CHap.mKeHHe Bca,11;HHKa H Bep-
xosoro KOHH 1-rn Pyrn IX- XIII
BB. AC- CAH. 1973. 40-42„
45-46.; Alexander R uttkay: SA.
1976. 359- 360.; az aquamanilék- •
ről: Lovag Zsuzsa: Aquamanilék.
Bp. 1983. 25- 34.
157 Tóth Zoltán: Legrégibb feszítő­
zabláinkról. AÉ. 1920-22. 71-83.;
Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 350-352.
158 Selmeczi László: Adatok a ken-
gyel történetéhez és tipológiájá-
hoz Magyarországon. ASz. 1967.
99-104.; Kalmár János: Régi ma-
gyar fegyve rek 345-346.; A. H.
KHpilH'IHHKOB: AC-CAM.1973.
43-55.
159 Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 359- 360.; A . H. KHpn11q-
HHKOB: AC- CAM. 1973. 56-70.;
Alexander Ruttkay: SA. 1976.
344-352.
160 Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 368.; A. H. K11pTIH'IHHKOB:
AC- CAM. 1973. 83-84.; Miklós
Zsuzsa: Árpád-kori földvá r Men-
de-Leányváron. AÉ. 1981. 243.;
Miklós Zsuzsa: Asatás Márianoszt-
ra- Biberváron. AÉ. 1983. 21.
161 N iketas C honiates: BF. 289.
312
162 Sz űcs J enő: Az 1267. évi dekré-
tum és háttere 365.
163 Borosy András: A lovagi hadi-
technika és a lovagság Magyaror-
szágon az Arpád-korban 54. 35.
jegyzet; CD. Hung. VI/2. 46.
164 Piano Carpini: NF. 89.
165 Varjú Elemér: A magyar viselet a
k özépkorban 337-339.; Lovag
Zsuzsa: AHu . 1974. 383„ 399.
166 e. A. Ilnernesa: Ilonoseu KHC
KaMeHHbie H3BaSIHJUL
CAI1. 1974. 31-38.; Pálóczi.
Horváth András: Régészeti ada-
tok a kunok viseletéhez. A Ú
1982. 95-101.
167 Piano Carpini: NF. 79-80.; Pál6·
czi-Horváth András: AÉ. 1982
90.
168 Piano Carpini: NF. 80.; Pálóc11
H orváth András: A csólyosi ku11
sírlelet. FA. 1969. 109- 11 3,
122-125.; C. A. IlnerneBa: AC
CAH. 1974. 90-93.; Pálóc71
Horváth András: AÉ. 1982
90-93.
169 Pálóczi-Horváth András: l~ A
1969. 108- 109„ 119- 122.; a duw1
sisakcsúcsról: Alexander R uttk.1 y
SA. 1976. 344.
170 Abu I::Iamid: lvan Hrbek, AOl 1
1955. 208„ 211., 223„ 22<1 '
Györffy György: Tanulmányok .1
magyar állam erede térő l 57- SK ,
B orosy András: HK. 1962. •1
szám 137-139.
171 U. K ő halmi Kata lin: A m:ppr l
nomádja lóháton, fcgyvc rh111
127- 130„ 132- 134.; A. <D. Mc;~111·
.nes: Py•rnoe MentTen1>11oc op;
:>lrne. JlyK 11 CTpen1>1, caMoc 1pt•J1
Vll- XIV. DD. A C C/\VI . 1%11
7- 19„ 23- 25.; e. A . n J1c·111c1111
AC- CA J.1. 1974. 31.
172 Piano Cnrpin i: NF. HO.; M1kl1"
z~u~ ~.1 : A I:. 19K I . 2·1 1 2<11.; 1 ~ 1
vfo h1dor: Vo1'1:i11 li f.\l' lk 111 lit
über die Ausgrabung des Dorfes
Szabolcs-Kisfalud im J ahre
1971-73. FA. 1975. 181.; Pálóczi-
H orváth András: AÉ. 1982. 93.
173 László Gyula: Adatok a kunok
tegezéről. Néprajzi Értesítő 1940.
51- 59.; U. Kőhalmi Katalin:
A steppék nomádja lóháton, fegy-
verben 195-196. (megjegyzendő,
hogy a 4G-41. oldalak közötti táb-
lázat raj zain a tegezckben a n yilak
tévesen, tollal felfelé állnak); C. A.
AC IlJieTHeBa: AC- CAl1. 1974. 31.
174 Plano Carpini: NF. 68-69., 79. Az
íjászfelszerelés te lj ességéről: Ale-
xander Ruttkay : SA. 1976.
318-334.
175 Pálóczi-Horváth András: A csó-
1yosi kun sírlelet hadtörténeti vo-
natkozásai. MFMÉ. 1969. 120.;
Piano Carpini: NF. 80.
176 A sárbogárd-tinódi sírról: Dienes
István: AÉ. 1966. 209-210. 8.
j egyzet; az erdő teleki sírról: Fo-
dor István: Az osztrogozsszki le-
let. C . 1976. 259-260.; A. H .
KHpTIH'IHHKOB: )lpesHepyccKoe
opy>Ime H . !. : Me'!H H ca6m1
Xl-Xlll BB. AC- CAl1. 1966.
65- 73.; C. A. Ilnernesa: AC- -
CAH . 1974. 29- 31.; Jlacno Ko -
saq: Boopy)KeHHe BeHrpos 49.;
Pálóczi- Horváth András: AÉ.
1982. 93.
177 Piano Carpini: NF. 79.; „csá-
kány" szavunkról: A magynr
nyelv történeti-etimológiai szótá-
ra I. Főszerk. Benkő Loránd. Bp.
1967. 469
178 Kovács László : A Magyar Nem-
zeti Múzeum Fegyvertárának
Xl-XIV. századi csillag alakú bu-
zogányai. FA. 1971. 165- 181.; a
csengelei buzogányról: Pálóczi-
Horváth András: AÉ. 1982. 93.;
O poj bán p ecsétj éről: Szendrei J á-
nos: A magyar viselet történeti
fej lő dése. Bp. 1905. 31. 6. ábra.
179 Varj ú Elemér: A magyar viselet a
középkorban 339.; a kunszent-
már toni sírról: Selmeczi László:
Adatok és szempontok a kunok
;égészeti kutatásához. A Szolnok
megyei Múzeumok Évkönyve
1973. 105-107.; a demecseri sírról:
Pálóczi-Horváth András: AÉ.
1982. 91., 94.
180 A. H. KHpilH'IHHKOD: A
CAH. 1973. 11- 19.; Alcxnndcr
Ruttkay: SA. 1976. 356-358 (n
bajcsi leletről is).
181 Selmeczi László: ASz. 1967.
99-104.; Pálóczi-] forváth And-
rás: FA. 1969. 114-115., 127- 128.;
A. H. KpTIHtlHMKOD: AC- CAI1.
1973. 50-55.
182 Kalmár J ános: Régi magyar fegy-
verek 137- 151.; Alexander Rutt-
kay: SA . 1976. 324-327.
 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
AAH. = Acta A rchaeologica Acade-
miae Scientiarum Hungaricae. Bp.
ÁAL. = Árpád-kori és Anjou-k ori le-
velek. X I- X IV. század . Nemzeti
Könyvtár . Levclestár. Sajtó alá
rend. Makkai László- Mezey László.
Bp. 1960.
AÉ. = Archaeologiai Értesítő. B p.
AG H. =Anonymus Gesta Hun garo-
rum. Béla király jegyzőjé n ek köny-
ve a magyarok csel ekedeteiről. Ha-
sonmás kiadásban m egjelentette a
Magyar Helikon Pais D ezső fo rdítá-
sában. Bp. 1975.
AH.= Acta Historica. Szeged .
AHu. =Ars H ungarica. Bp.
AOH. = Acta Orientalia Academiae
Scientiarum Hungaricae. Bp.
Appon yi 0. = A Pécz nemzetség Ap-
pon yi ágának az Appon yi grófok
családi levéltárában őrizet t oklevelei
I. B p. 1906.
AR . = Alba R egia. Székesfehérvár.
ASz. =Agrártörténeti Szemle. Bp.
A C-CAH. = Apxeonor mr CCCP.
CBo.u apxeonon1•1ecKHX HCTo•rnH-
KOB. MocKBa- J1eHi-iHrpa.u.
ÁT. = Árpád-kori törvények. Ford.
Szilágyi Loránd. Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettu-
dom ányi Kar. LJegyzet.] Bp. 1962.
ÁÚ O. =Wenzel Gusztáv: Árpád-kori
új okmánytár !-XII. Pest 1860- Bp.
1874.
314
AUSB. S. H . =A nn ales U niversitatis
Scientiarum Budapestinensis de
R olando Eötvös nominatae. Sectio
Historica. Bp .
AUSz. = Acta Universitatis Szegedi-
ensis de Attila József nominatae.
Szeged.
BF. =Moravcsik Gyula: Az Á rpád-
kori m agyar történet bizánci fo rrá-
sai. Bp . 1984.
BMKE. = III. Béla magyar király em-
lékezete. Szerk. Forster Gyula. Bp.
1900.
BMMK. =A Békés Megyei Múzeu-
mok Közleményei. Békéscsaba.
Bp. = Budapest
C . = C umania. Kecskemét.
C AH. = Communicationes Archaco-
logicae Hungariae. Bp.
C D . Croat. = Codex diplomaticus
regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavo-
niae l. R ed. Mark o Kostrencié.
Zagrabiae 1967. II- XV. R ed. T.
Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934.
XVI. Digessit Marko Kostrencié.
Zagrabiae 1976.
C D. Hung. = Georgius Fejér: Codci.
diplomaticvs Hvngariae cccl c~ i .1'­
ticvs ac civilis 1 XI. Bud.tl·
1829- 1844.
CD. Slov. = Richard Ma r~ill.1: Codr"
diplomaticm ct c pi , tol.iri~ Slov.1t 1.11·
1. Bratisla v.1c 1'>7 1.
ÉTTK. =Értekezések a történeti tudo-
m ányok köréb ő l. Bp.
FA . = Folia Archaeologica. Dp.
FAH. = Fontes Archaeologici 1-lunga-
ri~e. Bp.
FAI. = Ladislaus Bendefy: Fon tes au-
thentici itinera (1235- 1238) fr. Iulia-
ni illustrantes. Archivum Europae
Centro-Orientalis 1937. 1- 52.
FO. = Freisingi Ottó: 1. Frigyes császár
tettei. Ford. Gombos F. Albin. Kö-
zépkori krónikások XV- XVI. Bp.
1913.
G. = Albinus Franciscus Go mbos: Ca-
talogus fontium historiae H ungari-
cae I- III. Budapestini 1937-1938.
III. Béla= Kristó Gyula-M akk Feren c:
III. Béla emlékezete. Bibliotheca
Historica. Magyar H elikon 1981.
H K. = Hadtörténelmi Közlemények.
Bp.
1-10.= H azai okmánytár I- VIII. Győr
1865- Bp. 1891.
H Oklt. = H azai oklevéltár. Bp. 1879.
KK.= Képes Krónika.· Kálti Márk
krónikáj a a magyarok tette iről.
Monumenta Hungarica III. Ford.
Geréb László. Magyar H elikon
1959.
1. = lásd.
MAI. = Mitteilungen des Archaolo-
gischen Instituts der Ungarischen
Akademie der Wissenschaften. Bp.
M EH. =A magyarok elő d eiről és a
honfoglalásról. Kortársak és króni-
kások híradásai. Saj tó alá rend.
Györffy György. B p. 1975. 2
Melczer 0. = Kellemesi Melczer Ist-
ván: Okmányok a kellemesi Mel-
czer család levéltárából. Bp. 1890.
MES. = Monumenta ecclesiae Strigo-
niensis I- II. Red. Ferdinandus Kna-
uz. Strigonii 1874-1882. III. Red.
Ludovicus Crescens Dedek . Strigo-
ni i 1924.
MFMÉ. = A Móra Ferenc M úzeum
Évkönyve. Szeged.
MGH . SS.= M onumenta Germaniae
historica. Scriptores !- XXXII.
H annoverae et Lipsiae 1826-1934.
MH K. =A magyar honfoglalás kút-
fői. Szerk. Pauler Gyula-Szilágyi
Sándor. Bp . 1900.
MNy. =Magyar Nyelv. Bp.
N F. =Napkelet felfedezése. J ulianus,
Plano Carpini és R ubruk útijelenté-
sei. Közreadja Györffy György.
Nemzeti Könyvtár. Művelődéstör­
ténet. Bp. 1965.
NyK. =Nyelvtudományi Közlemé-
nyek. Bp.
OÉ. = H odinka Antal: Az orosz év-
könyvek magyar vonatkozásai. Bp.
1916.
PRT. = A pannonhalm i Szent-Bene-
dek-rend története. Szerk. Erdélyi
László-Sörös Pongrác. Bp.
1902-1916.
R A. =Az Árpád- házi királyok okle-
veleinek kritikai jegyzéke J- II/1.
Szerk. Szentpétery Imre. Bp.
1923-1943. II/2- 3. Szerk. Szentpé-
tery Im re-Borsa Iván. Bp. 1961.
RHMA. = Stephanus Ladislaus Endli-
cher: R eru m Hungaricarum monu-
menta Arpadiana. Sangallen 1849.
SA. = Slovenská Archeológia. Bratis-
lava.
SC. = Studia Comitatensia. Tanulmá-
nyok Pest megye m últjából. Szent-
endre.
SRH. = Emericus Szentpéter y: Scrip-
tores rerum Hungaricarum I- II.
Budapestini 1937- 1938.
SRHVG. = Ioannes Georgius
Schwandtnerus: Scriptores rerum
Hungaricarum veteres ac genuini
1- III. Vindobonae 1746-1748.
Sz.= Századok. Dp.
SzISzLK. =Závodszky Levente:
A Szent István, Szent László és Kál-
mán korabeli torvények és zsinati
határozatok forrásai. Függelék:
A törvények szövege. Bp. 1904.
315
T. =Turul. Bp.
TE. =A tatárjárás emlékezete. Szerk.
Katona T amás. Bibliotheca Histori-
ca. Magyar Helikon 1981.
TF. = Györffy György: Az Árpád-
kori Magyarország történeti föld-
rajza I. Bp. 1963.
TSz. =Történelmi Szemle Bp.
UB. = Urkundenbuch des Burgenlan-
des I. B earbeitet von Hans Wagner.
Graz- Köln 1955. II. Bearbeitet von
Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-
Köln 1965. III. Bearbeitet von Irmt-
raut Lindeck- Pozza. Wien-Köln-
Graz 1979.
US. = Urkundenbuch zur Gesclúchte
der Deutschen in Siebenbürgen
!- IV. H ermannstadt 1892-1937. V.
Köln- W ien 1975. VI. Bukarest VÁZLATOK JEGYZÉKE
1981.
ÚS. =Új sorozat.
Va. =Valóság. Bp.
Vi.= Világosság. Bp.
VMH. = Augustinus Theiner: Vetera
monumenta historica Hungariam
sacram illustrantia I-II. Romae
1859-1860.
vö.= vesd össze.
VR. = Karácsonyi János- Borovszky
Samu: Az időrend be szedett váradi
tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki
kiadás hű hasonmásával együtt. Bp.
1903.
1. A honfoglalás, 895-896. Györffy
ZO. =Zala vármegye története. Ok-
György nyomán tervezte Kristó
levéltár I- II. Bp. 1886-1890.
Gyula.
2. A kalandozások, 899-970. Tervez-
te Kristó Gyula.
3. Az augsburgi csata, 955. Megje-
lent: Kristó Gyula: Az augsburgi
csata. Sorsdö ntő történeti napok 8.
Bp. 1985. 89. old.
4. A nag yőszicsata, 1028 körül.
Szegfű László nyomán tervezte
Kristó Gyula.
5. A Száva menti c'ata. 1167. Tervez-
te Makk Ferenc.
6. A tatárok Közép-Európában,
1241-1242. Megjelent: Magyaror-
szág története tíz kötetben I. Fő­
szerk. Székely György. Bp. 1984.
1424.
7. A muhi csata, 1241. Megjelent:
Magyarország hadtörténet e k ét
kötetben I. Szerk. Borús József.
Bp. 1984. 44. old.
8. A dürnkruti csata, 1278. M egje-
lent: Magyarország hadtörténete
két kötetben I. 53. old.
9. Katonai események színhelyeinek
térképe az Árpád-kori Magyaror-
szágon. T ervezte: Kristó Gyula.
10. A Szered/Sered'- Mácsai dombok
I. temető 6./53. sírjának rajza: var-
kocskarika (1) , 13 füles ruhagomb
(2) , 4 övveret (3), csikózabla (4),
kengyelpár (5), 1-.yíltcgez marad-
ványai (6), lókoponya és lóláb-
csontok (7). M egjelent: Anton T o-
cík: Altmagyarische Graberfelder
ín der Südwestslowakei. Bratislava
1968. 44. old.
11. A h onfoglalás k ori magyar férfivi-
selet. László Gyula nyomán össze-
állította Kovács László.
12. H onfoglalás kori bőrtarsolyok dí-
szítési módjai: veretes tarsoly Új-
fehértó-Micskepusztáról (1) , vere-
tes tarsoly Budapest-Farkasrétről
(2), tarsolylemez az eperjeskei 3.
sírból (3), bő rintarziás díszítésű
tarsolyfedél maradványa a Sárbo-
gárd-Tringer tanyai 33. sírból (4).
Dienes István, Éry Kinga, Kiss La-
jos és László Gyula nyomán össze-
állította Kovács László.
13. A mindszent-koszor ú sdíílői 2 . sír
rajza: R ekonstruált tárgyak: a fej
317
 alá tett n yereg (A), leeresztett álla-
potú íj (B), n yíltegez (C). Régé-
szeti leletek: kengyelpár (1), old al-
pálcás zabla (2), a lószerszámot
vagy a nyeregtakarót dís zítő 21
átfürt ezüstlcmezke (3), az íj karjai-
nak végét (4), illetve m arkolatát
(5) borító csontlem ezek, övcsat
(6), 2 n yílcsúcs (7), a nyíltegez szá-
j át keretelő csontlem ezek (8), a vas
nyakp ántjának töredékei (9), ol-
dalsó m erevítő pálcái (10), és fü g-
ges ztő k arikája (11), lókoponya és
lólábcsontok (12). Csallány Gábor
nyomán tervezte K ovács László.
14. H onfog lalás kori íj rekonstrukció-
ja: leeresztett állapo tban , ideg nél-
kül (1), felajzva (2), m egfeszítve
(3), szembőlnézetben (4). Megje-
lent: D ien es István : H onfoglaló
magyarok. Dp. 1972. 34. old.
15. A kenézlő-fazekaszugi 1. temető
11. sírj ának raj za: R ek onstruált
tárgyak: nyíltegez (A ), nyereg (B ),
íjtegez (C). R égészeti leletek: var-
kocskarika (1), az öv veretei (2),
csikózabla (3), k engyelpár (4), h e- .
vedercsat (5), a lószerszámot díszí-
tő 16 átfúrt itáliai érme 1. B erengar
(888-915), valamint Provence-i
Hugo és II. Lotár (931- 945) ural-
kodása közötti id őb ől (6), a n yílte-
gez függesztőkarikáj a (7) , száj án ak
szegélylem ezei, 6 n yílcsúcs (8), a
17. érm e (9), a nyíltegez akasztófü-
lei (10), és fenekének szegei (11), az
íjtegez száj ának borítólem eze (12),
csat és akasztófül (13), lókopon ya
és lólábcsontok (14). Megjelent:
László G yula: A kenézlői honfog-
lalás kori íjtegez. FA. 1955. 113.
old.
16. Honfog lalás k ori nyílvessző (1), a
nyílhegy felerősítési módja (2), a
vessző vége a n yíkijja l (3). Nyíl-
318
hegytípusok: lapos pe ngéjű nyíl-
hegyek: rövid vágóélű deltoid ala-
kúak (4-8), rombusz alakúak
(9-13), hosszú vágóélű deltoid ala-
kúak (14-17), véső alakú (18), vil-
lásan kétágú (19), ívelt élű (20).
H árom szög és rombusz metsze tű
pen géj űek (21- 22), k öpű sek
(23- 25), szakállas hegyű ek
(24-26). Cs. Sebestyén Károly és
A lexander Ruttkay n yom án ösz-
szeállította Kovács László.
17. H onfoglalás kori ijtegez rek onst-
rukciója: az íj tegez száját borító
csontlemezpár egyike (1), az ij te-
gez a beléhelyezett íjjal (2), a bekö-
tött ijtegezszáj (3) , az íj tegez nyi-
tott szája a benne lévő íj kiálló
végével (4). Megjele nt: László
Gyula: A kenézlői honfoglalás kori
íjtegcz. 11 2. old.
18. A kenézl ő-fazekaszu gi 1. teme tő
25. sírjának raj za: varkocsk arib
(1), fokosbalta (2), szablya (3).
M egjelent: J ósa András: H onfog-
lalás ko ri emlékek Szabolcsba n.
AÉ. 1914. 336. o ld.
19. Honfoglalás kori szablya rekon~t­
rukciója: elölnézetben (1), a fok
felől (2), a hüvely (3). A szablyn
szerelékének változatai: marko lat-
gombok (4-7), a m arkolat tövét
borító gyűrű (8), keresztvasak
(9-11), pántos és le mezes függe~„ .
tőfülek (12- 14), koptatók ( 15)
Ö sszeállította Kovács László.
20. X- X I. századi kard rekonstru kdú
ja: elölnézet (1), n él felől (2),' ,1
hüvely (3). A M agyarnrs1:1go11
előfordult típusok: bi7:ín li eredetit
(4), 1-1 (5), S (6 7), T (B), T - 1 ('J),
u (]()), x ( 11 13), y ( l tl l 'l),
S7a bly.1111arko l.lt li k.1 rd ( l(l) . Ov
s7d llítnlt.l J<.1v.Ít' 1 .í v l1'l
21. Honfoglalás kori baltatípusok:
baltás szekerce (1), baltás bárd (2),
fokos balta (3-4), fokos bárd (5),
kettős fokos (6), balta (7-8) , bárd
(9), nyéltámaszos balta (10) és bárd
(11). Ö sszeállította Kovács László.
22. H onfoglalás k ori férfi lószerszá-
m ának rekonstrukciója. László
Gyula és Dienes István n yomán
összeállította Kovács László.
23. A Komáromszentpéter/Dolny Pe-
ter-kisréti 61 . sír rajza : 2 varkocs-
karika (1), favö dör füle és abron-
csai (2), k é tél ű kard (3), 6 nyílcsúcs
(4) , csont tegezfedél borítólemez
(S), 2 vaskés (6), a késhüvely borí-
tása (7) , 2 csikózabla (8), kengyel-
pár (9), h evedercsat (10), 3 szíj -
elosztó karika (11), lókoponya és
lólábcson tok (12). M egjelent: M i-
kulás Dusek: Kostrové pohrebisko
z X. a X I. storocia v D olnom Petri
II. StAÚSAV 14. 1964. 209. old.
24. H onfoglalás k ori zablák: kétkari-
kás csikózablák vékony (1), illetve
vastag (2) száj vassal, négykarikás
csikózabla (3) , oldalpálcás zabla
(4); 11. századi egyrészes szájvasú
besenyő zabla (5). Összeállította
Kovács László.
25. Honfoglalás kori kengyelek: vasle-
mez borítású fülű fakengyel (1),
vállába k ovácsolt fül ű (2-3), körte
alakú (4-6), t rapéz alakú, dudoros
szárú (7) kengyelek. N yugat-
Európában zsákmán yolt h árom-
szög alakú (8), k eresztben álló fülű
(9) kengyel. Összeállította Kovács
László.
26. A X l- X III. századi kardok főbb
típusa i: lencse alakú (2- 3), félgöm-
bös (4), tagolt (5), trapéz (6), csó-
11ak (7), rombusz (8) és k orong
alakú (9) m a rkolatgombbal. Egy
X II- X III. századi kard (1). Megje-
lent: Alexander Ruttkay: Waffen
und R eiterausri.istung SA. 1975.
103. old., 1976. 249. old.
27. X-Xlll. századi sarkantyú típusok:
a szárak síkjában lévő tüskével
(1-2), lehajló tüskével (3) és ívelt
szárakkal (4), a tüske alatt ellenző­
lem ezzel (5), illetve gömböcskével
(6) . Forgó tarajos sarkantyú (7).
M egjelent: Alexan der Ruttkay:
W affen und Reiterausri.istung SA.
1976. 347. old.
28. XII. századi sisak csúcs Ducó/
Ducové-Kostolcc dűlőből. Megje-
lent: Alexander Ruttkay: Waffen
und R eiterausrüstung SA. 1975.
141. old.
29. X l- X IV . századi csillag alakú bu-
zogány típusok: négyti.iskés (1), le-
vágott sarkú k ocka alakú (2),
négytüsk és d udoros (3), tizenkét-
tüskés (4), gömb vagy hordó alakú
(5). Megj elent: Kovács László:
A Magyar N emzeti Múzeum
Fegyvertárának csillag alakú buzo-
gán yai. FA. 1971. 166. old.
30. A kunszentmárton-jaksorérparti
kun lovassír lele tei: kétélű kard (1),
c5ikózabla (2) , kengyelpár (3- 4),
hevedercsat tüskéj e (5), csat (6),
vaskés (7). Megjelent: Selmeczi
László: Adatok és szempontok a
kunok régészeti kutatásához Szol-
n ok m egyében. SzMMÉ. 1973.
106. old.
31. Pénzzel keltezett honfoglalás kori
har cossírok a Kárpát- m edencében.
Jelmagyarázat: ló és lószerszám
(1), lószerszám (2) , íjászfelszerelés
(3), szablya (4), szablyamarkolatú
kard (5), ké télű kard (6), balta (7),
319
 ékszer és viseleti tárgy (8), veretes
öv (9), tarsolylemez (10). A jelsort
lezáró évszám a „terminus post
quem" dátumát jelzi, a sír csak
ezután kerülhetett a földbe. Ter-
vezte Kovács László.
320
32. A 3. fejezetben említett régészeti
KÉPJEGYZÉK
leletek és művészeti emlékek lelő­
helyei: X. századi sírok, tárgyak
(1), X I- XIII. századi művészeti
emlékek, tárgyak (2), XIII. századi
kun sírok, tárgyak (3). Tervezte
Kovács László.
1. A Tiszaeszlár-Bashalom, fenyves-
táblabeli (Szabolcs-Szatmár m .) II.
temető 7. sírjában megfigyelt és pa-
rafinos módszerrel az eredeti hely-
zetében rögzített öv veretsora. Kö-
zépen, a veretsor mögött látszik a
belső kapcsolószíj csatja. 10. század.
Magyar Nemzeti Múzeum közép-
kori Osztálya, leltári száma (a to-
vábbiakban: MNM KO, lt. sz.:)
60.12.10.A D ienes István: AÉ. 1959.
149-151.
2. A Karancslapujtő-Nyárvas dűlői
(Nógrád m.) 1. sírban talált aranyo-
zott ezüst övdíszítmények: csat,
kétfajta övveret, a kapcsolószij két
verete, a tarsoly függesztőszíjának
két verete és szíjvége, továbbá egy
háromküllős bronz szíjeÍosztó kari-
ka. A csat m érete 9,1 x 3,7 cm . 10.
század. MNM KO, lt. sz.: a Nép-
vándorlás kori gyűjtemény naplója
(a továbbiakban: NN) 16/1939.
1-6. D ienes István. AÉ. 1964.
18-40.
3. A szeged-jánosszállási (Csongrád
m.) 5. sírban talált aranyozott ezüst
öv készlet - csat, két típusú 41 veret,
szíjvég - plexire szerelt rekonstruk-
ciója, 10. század Szeged, Móra Fe-
renc Múzeum, lt. sz.: 53.61. 10-1 4.
Dienes István: AÉ. 1959. 153-154.
4. A Bana-Ördögástahegyen (Komá-
rom m.) feldúlt 1. sírból megma-
radt leletek: a szemfedő aranyle-
mezkéi (1,5), aranyozott ezüst ro-
zetta (2), a szablya markolata: a vö-
rösréz keresztvas ezüstberakással dí-
szítve, h : 8,8 cm (3), aranyozott
ezüst övveret (4), ezüst tarsolylemez
és vörösréz hátlapja, m: 11 ,7 cm
(6-7). 10. század. MNM KO, lt. sz.:
59.3. 1.1- 2.A, 59.3.2-4.A, 59.3.10.A
Ákos Kiss-Antal Bar tha: AAH.
1970. 219-260.
5. A beregszász/beregovo-kishegyi 1.
sírban talált, hiányos állapotban
megmaradt aranyozott ezüstlemez-
ből készített, indás-palmettás díszí-
tésű süvegcsúcs, 11,4 x 6,7 cm. 10.
század. MNM KO, lt. sz. 51./
1900.20-21. Dienes István : Honfog-
laló magyarok 63, 81: 12. sz.
6. A galgóci/Hlohovec tarsolylemezes
vitéz ékszerei: aranykarikára füg-
gesztett, ezüstlemezből domborí-
tott függőpár, h: 5,6 cm, hat ezüst-
szálból font, a végein lemezesre ka-
lapált, és kettős kampóval záródó
nyakperec, átm: 13 cm, valamint
Naszr ibn Ah mad szamanida emír
(913-943) Szamarkandban, 918/19-
' ben veretett, a pereménél átlyukasz-
tott ezüstdirheme. 10. század.
321
 MNM KO, lt. sz.: 42/1871.1-2,4.
D ienes István: H onfoglaló magya-
rok 84: 46. sz.
7. A Nemesócsán/Zemianska Olea
Végh Adorján földjén feltárt teme-
tő 9. sírjából ismert íj markolatát
borító ellipszis alakú (h: 11,2, 12,3
cm), és az íjkarvégeket fed ő hosszú-
kás, szarvasagancsból hasított csont-
lemezek, h: 17,2-24 cm. 10. század .
MNM KO, lt. sz.: 87./1880.10. Végh
Adorján: AÉ. 1880. XL- XLJV.
8. Az Üllő-Ilona úti temető 5. sírjában
lelt nyílcsúcsok: fecskefark alakú
villás, továbbá rövid és hosszú vá-
góélű deltoid alakú, ill. rombusz
alakú példányok. A fecskefarkú
nyílcsúcs h.: 10,7 cm. 10. század.
MNM KO , lt. sz.: N N 18./
1939.8- 13.
9. A tiszabezdédi (Szabolcs-Szatmár
m.) 7. sírban előkerült pika vashe-
gye, h: 27,5 cm. 10. század. M N M
KO, lt. sz.: 86./1896.209. Jósa And-
rás: AÉ. 1896. 3%-397.
10. A beregszász/beregovo-kishegyi 1.
sírban talált, kitűn ő állapotban
megmaradt szablyapenge a vele
egy darabból kovácsolt, s az él felé
görbülő markolatvassal, h: 80 cm.
10. század. MNM KO, lt. sz.: 51./
1900.1. Hampel József: Újabb ta-
nulmányok a honfoglalási kor em-
léke iről. Bp. 1907. 102.
11. A szob- vendelini (Pest m.) 10-11.
századi temető 51. sírjában talált
szablya, h: 76,7 cm. 10. század.
MNM KO, lt. sz.: 13./1931.34.
T örök Gyula: A szobi Vendelin-
földek X-Xl. századi teme tője.
FA. 1956. 134.
322
12. A szob-vendelini szablya markola-
ta hálómintás, faragott csontle-
mezzel borítva, h: 10,7 cm. 10.
század. MNM KO , lt. sz.: 13./
1931.34. Dienes István: Honfog-
laló magyarok 62, 8 1: 17. sz.
13. A „bécsi szablya" („Nagy Károly
kard , Attila kard") markolata és
hüvelyrészlete. A vas keresztvasat,
és a markolat fa borítását a tövénél
és a végén aranylemezből készített
díszek fedik. A markolat közepe
ráj abő rrel van bevonva. A három
keresztszalag, amelyek közül ket-
tőt ékkövek is díszítenek újkori,
talán 17. századi rátét. A szablya
h: 90,5, a markolat h: 15 cm. 10.
század. B écs, Schatzkammer. Die-
nes István: AÉ. 1969. 120-121.
14. A Bodrogvécs/Somotor-Vei':-:i
szétdúlt 10. századi temetőből szár-
m azó baltás szekerce, h: 18, 1 cm.
MNM. KO 116./1897 29. Szencl-
reij ános: A bodrogvécsi honfogla-
lás kori lelet. AÉ. 1898. 7- 14.
15. A kisvárdai Csabamezőn (Sza-
bolcs-Szatmár m.) talált fokosbal-
ta, h: 19,1 cm. 10. század. MNM
KO, lt. sz. : 22./ 1852.23. Jósa And-
rás: AÉ. 1914. 179- 180.
16. A Kecel- Vádéi dűlői (Bács-Kisk u11
m.) te me tő 2. sírjából napvilágot
látott vas fokosbá rd , h: 15 cm. Hl.
század 2. fele. M NM KO, lt. s7 .'
NN 3./1935.5. Fettich Nándo1.
A honfoglaló magyarok fé111111íí-
vessége. Archaeologia Hun garit.1
1937. 105.
17. Az ógyalla/1-Jurbanovo-baf;Ol·''
te m e tő
3. sírjában lelt oldalp.'tl1 h
zabla, amelyet egyediilállú 111íido11
bronzból öntöttek, s nem vasból
kovácsoltak. Az oldalpálca h: 13,6
cm. 10. század 2. fele. N yitra,
A Szlovák T A Régészeti Intézete.
Mária R ejholcová: Pohrebisko z
10. a 11. storocia v Hurbanove-
B ohatej. SA. 1976. 192-193,
209- 211.
18. A beregszász/ beregovo-kishegyi 1.
sír kengyelpárja. Az ún. vállába
kovácsolt fülű típus karéjos szegé-
lyű példán yai. Száraikat csigavo-
nalú ezüstberakás díszíti. M: 17,6
cm. 10. század. MNM KO, lt. sz.:
51./1900.23.- 24. Hampel J ózsef:
Újabb tanulmányok 103.
19. Magyarországi, közelebbről isme-
retlen lelőhelyű kengyelpár.
A körte alakú típus változata. Fülét
és szárait ezüstlemez borítja, s eb-
ben szív alakú, palmettadíszes, ara-
nyozott vörösréz lem ez berakások.
M: 16,3 cm. 10. század. MNM
KO , lt. sz.: 16./1922. Dienes Ist-
ván: Honfoglaló magyarok 63, 85:
68. sz.
20. A hajdúdorog-temetóhegyi (Haj-
dú-Bihar m.) köznépi te me tő 2.
sírjában talált, bagolyfej alakra fa-
ragott csonttárgy. Korbácsnyél
vagy táltosbot végére húzhatták,
h: 5,1 cm. 10. század. Debrecen,
Déri Múzeum, lt. sz.: 58./1938.
Dienes István: Honfoglaló magya-
rok 50, 85: 72. sz.
21. Szent István király koronázására
veretett dcnár előlapj a. Körirata:
LANCEA R EGIS azaz a KI-
RÁLY LÁNDZSÁJA, közepén az
érmekép: b ojtosvégű zászlóval dí-
szített nyélen ül ő szá rnyaslándzsa.
1000 1001. MNM Éremtár, lt. sz.:
L. 6./ 1975. A 1na1war pl:11zvcrés
kezdete. AR. 1975. 249- 276,
287-288.
22. A budai partnál a Dunából kiko-
tort viking vaslándzsa. H atlapú
köpűjét ezüst helyett - páratlan
módon - aranylemez borítás fedi,
s ezt az ún. Ringerike-súlusban
készült, niellóval kitöltött minta
díszíti, h: 59,7 cm. 11. század 1.
fele. MNM Fegyvertár, lt. sz.: 25./
1910. Kovács László: A budapesti
lándzsa. FA. 1970. 127-145.
23. A budapesti lándzsa díszített kö-
pűj e.
24. A törteli (Bács-Kiskun m.) D eme-
ter tanyán feldúlt lovassír marad-
ványai között megmaradt viking
vaslándzsa. H atszög metszetű kö-
pújét árkolásos minta díszíti, h:
34,1 cm. 10. század vége. MNM
KO, lt. sz.: 101./1895.69. Kovács
László: AR. 1971. 94, 98.
25. A székesfehérvár-rádiótelepi (Fejér
m.) A. sírban talált T- 1 típusú két-
élű kard. Leírása a szövegben, h:
töredékesen 54 cm. 10. század 2.
fele. Székesfehérvár I. István Király
Múzeum, lt. sz.: 5859.(151- 1923).
Dienes István: Honfoglaló magya-
rok 81 : 19. sz.
26. A székesfehérvár-rádiótelepi A.
sírbeli kard markolata, a keresztvas
h: 11 ,6 cm .
27. A prágai Szent István kard marko-
lata. A markolat faborítása, s en-
nek vas- és sárgarézdróttal történt
betekerése újkori kiegészítés, a
markolat h: 10,5 cm.
28. Szent István kirá lynak a prágai
Szent Vid székesegyházba n ő rzött
.U\
 kardja. Leírása a szövegben, h : 75
cm. 10. század vége. Prága, Szent
Vid székesegyház. Fettich Nándor :
A prágai Szent István-kard régé-
szeti megvilágításban. Emlék-
könyv Szent István király halálá-
nak 900. évfordulój án. B p. 1938.
III. 473-516.
29. A Felsőszeli/ Horné Saliby határá-
ban talált egyélű viking kard.
Markolata X típusú, a vércsatorna
a penge foka m entén fut, h : 93,9
cm . 10. század vége. MNM Fegy-
vertár, lt. sz.: 84./1885. = 52.16.
Bakay Kornél: Dunántúli Dolgo-
zatok 1965. 9.
30. A m ohács-téglagyári (Baranya m.)
temető 4. sírjában feltárt szablya-
markolatú kard . Töredékes h: 72
cm. 10. század 2. fele. MNM KO,
lt. sz.: NN 2./1951.11. Kiss Attila:
Baranya megye X-XI. századi sír-
leletei. Bp. 1983. 241.
31. A besztereci (Szabolcs- Szatmár
m .) Gyalaptanyán lelt lovassír k ét-
élű kardjának hü velyét zaro,
bronzból öntött koptató ( = h ü-
velyvég), h: 12 cm. 10. század 2.
fele. N yíregyháza, Jósa A. Múze-
um Bakay K ornél: Dunántúli
Dolgozatok 1965. 6.
32. A nagytarcsai (Pest m.) egykori
homokbányában feltár t temető 1.
sírjának bárdja , h: 12 cm. 10. szá-
zad 2. fele. MNM KO , lt. sz.:
69.1.4. Kovács László: CAH.
1986.
33. A muszkai/Misca szétdúlt temető­
ből m egmaradt, összetartozó négy-
karikás csikózabla és egy gombos
szárú, trapéz alakú kengyelpár. Vas-
ból kovácsolták és ezüsthuza l bcra-
kásokból ki ala kított sávokk.11 dí-
324
szítették . A zabla h: 30,5, a ken-
gyelek m: 17,8, 18,1 cm. 10. szá-
zad 2. fele. MNM K O, lt. sz.: 45./
1898.3-4,9. Dienes István: H onfog-
laló magyarok 35, 86: 66-67. sz.
34. A székesfehérvár- dem kóhegyi
(Fejér m.) 10-11. századi temető
33. sírjának leleteiből: S típusú
kétélű kard, a teljes h: 104 cm volt,
hüvelyének bronzkoptatója, h: 10
cm, csikózabla, hevedercsat és
bronzberakással díszített trapéz
alakú kengyel, m: 18,5 cm. MNM
KO, lt. sz.: 106./1903.1-10. Bakay
Kornél: Dunántúli Dolgozatok
1965. 12.
35. A Pécs-Domb utcai sisak, leírása a
szövegben. M: 24,3, átm: 21 cm.
10. század vége. Pécs, J anus Panno-
nius Múzeum, lt. sz.: RO 2613.
Kiss Attila: Baranya megye
252- 255.
36. Aranyozott ezüst, vert és vésett,
filigránnal, ametisztekkel és egy-
kor gyöngyökkel díszített palást-
dísz-pár, amelyet a Balog nemzet-
ség csatjának neveznek. Átm: 11,5
cm. 13. század 2. harmada. MNM
KO, lt. sz.: 57.17.1-2.C Kovács
Éva: Árpád-kori ötvösség 33, 49:
39. sz.
37. Tömördről (Kom árom m.) szár-
mazó, aranyból öntött , cizellált,
egykor drágakövekkel díszített
csat. A tövise elveszett. Szerelmes-
párt ábrázol. Atm: 3,8 x 3,2 cm .
1250 körül. MNM KO, lt. sz.: 11 5./
1878. Kovács Éva: Árpád-kori öt-
vösség. Bp. 1974. 28, 49: 42. sz.
38- 39. Kinga, IV. l3él.1 lc.í11ya és
Szem érm es ll o l c~7l ó lrngyl'I her-
ceg fclcségl' koro11.'u:ihúl e:·, egy
111:i,1k ko1011:i húl kC:· v Ílt' ll ke1l''i'l
harcosokat ábrázoló csüngőd í szei ,
m: 1,5 cm. 1240-50. között.
38: lovasok az „A" korona 2. tag-
járól,
39: gyalogosok az „A" korona 4.
tagjáról. Krakk ói Dóm Kincstára.
Kovács Éva: Arpád-kori ötvösség
25-26, 48-49: 34-37. sz.
40-41 . A kiskunmajsa-kígyóspusztai
(Bács-Kiskun m.) lelőhelyű, való-
színűleg kun előkelő sírjából való
övcsat és 4 kerek övveret. Az öv-
csat aranyból öntött, s a lemezét
díszítő lovagi jelenet rajza vésett.
A vésett vonalakat és a h átteret
nieltóval töltötték ki, h: 10 cm.
A kerek arany vereteken a fohá-
szok betűinek hátterét fedi nielló.
A fohászok : S'(ANCTA) MAR-
GARETA ORA PRO ME,
S'(ANCTE) BARTHOLOME
(ill. STEPHANE, IACOBE)
ORA PRO ME, azaz SZENT
MARGIT (BER T ALAN, IST-
VAN, JAKAB) IMÁDKOZZ
ÉRTEM. Átm: 2,9 cm. A 13. szá-
zad utolsó n egyedé b ől való a csat,
a veretek későbbiek. MNM KO, lt.
sz.: 61.64.1- 5.C Kovács Éva: Ár-
pád-kori ötvösség 38, 50: 47.c. sz.
42- 43. A Gelence/ Ghelinta-i római
katolikus tem plom hajójának észa-
ki falán megmaradt Szent László
legenda freskósorozatának két
részlete,
42. a birkózás jelenete,
43. a kun lenyakazásának jelenete.
A 13-14. század fordu lója. Gelence/
Ghelinta. Lukács Zsuzsa: A Szent
László legenda 191.
44. A Kisjenőn/Chisineu talált aqua-
mani le. Vadászkürtöt fújó fegyve-
res lovas alakja, a ló hátán m ég egy
.1pró kutya. B ronzból öntött, ci-
zdl51t, m: 30,7 cm. 12. század kö-
zepe. MNM KO, lt. sz.: 76./1909.
Lovag Zsuzsa: A középkori bronz-
mű vesség emlékei Magyaro rszá-
gon. Bp. 1979. 24-26, 50: 24. sz.
45. A mezőberényi Bi.ingösdpusztán
(B ékés m .) talált aquamanile.
Fegyveres lovas alakja, a ló hátán
apró kutya, a ló nyakán futó nyúl
domború képe. Bronzból öntve,
m: 26 cm. 12. század közepe.
MNM KO, lt. sz.: 99./1885. Lovag
Zsuzsa: A középkori bronzműv es­
ség 24-26, 50: 23. sz.
46. Az egykori osztrák-magyar hatá-
ron szórványleletként talált nor-
mann típusú, orr védőlcmezcs vas-
sisak, m: 23,4, átm: 23 cm. 11.
század. Bécs. Kalmár János: R égi
magyar fegyverek 262- 264.
47. Benedek bán, ..!országbíró pecsét-
j e, átm: 6,4 cm. 1221. Körirata:
S(IGILLV)M ·CREDIBIL(E- BE-
NE) DICTI·BA(NI). MTA Mű­
vészettörténeti Kutatócsoportja (a
továbbiakban MKCs), lt. sz.: 1107
(másolat). Fraknói Vilmos: A leg-
ré~ibb magyarországi lovaspecsét.
AE. 1879. 8-9.
48. Gutkeled nembeli László, somogyi
ispán pecsétje, átm: 5,5 cm. Kör-
irata: SIGILLVM:LADIZLAI
MAGISTRI. 1236. MTA MKCs,
lt. sz.: 21 (másolat) Nagy Imre:
Két tatárfutás előtti pecsét. AÉ.
1877. 256- 258.
49. Roland bán fia, M átyás ispán pe-
csétj e, átm: 3,8 cm. 1281. Körirata:
SIGILLVM M-E COMIT I
MTA MKCs, lt. sz.: 726 (másolat).
50. Nagycsalomia/Vel'ká Calomija el-
pusztult középkori templomának
közelében talált aquamanile.
325
 Bronzból öntött, cizellált. Vadász-
kürtöt tartó, kardos lovas alakja, a
ló hátán kis kutya. M: 22,5 cm. 13.
század eleje. Besztercebányai Mú-
zeum. Lovag Zsuzsa: A középkori
bronzművesség 24-26, 51: 27. sz.
51. A Zsámbékon (Pest m.) elő került
feszí:őzabla. A zabla szájvasa a ket-
tős csúcsívű n yelvszorítóból állt,
amelynek vége érintette, nyomta
meg a ló szájpadlását. A száj vas
végeihez csuklósan kap csolódott
az 'C alakúra kovácsolt feszítőkar.
Amfror ezt a gyeplővel meghúz-
ták, a csuklójából kiálló nyúlvány
a szájvas két zárógyűrűj é re hatva
nyomta fel a szájvas n yelvszorító-
ját. A. zablát a ló alsó állát kö rül-
ö lelő díszes pánt, valamint a pillan-
gós díszű kantár és a díszítetlen
orradzó tartotta meg a ló fején.
A pántot és a kantár pillangós ve-
reteit áttört öntésű, aranyozott vö-
r ösrézből készít et ték . 1-1: 37,7; t en-.
gelyh..: 10,5 cm. 12-13. század.
MNM. Fegyvertár, lt. sz.: 52.89.
Kalmár János: Régi magyar fegy-
verek 350-352.
326
52. Opoj szlavón bán kettőspecsétjé­
TARTALOM
nek előoldala, átm: 6 cm. 1239.
MTA MKCs, lt. sz.: 1125 (máso-
lat) Szendrei J ános: A magyar vise-
let történeti fejlődése. Bp. 1905.
31.
53. A Margitszigeten, az esztergomi
érsekek egykori palotájában ki-
ásott padlótégla töredék, visszafelé
íjazó, hegyes süvegű kun lovas ké-
pével. 13. század. Tóth Zoltán:
A hadakozó nép. In: Magyar mű­
velődéstö rt énet I. 269, 626: 269.
54. Magyar férfiviselet ábrázolása az I. rész A KATONAI ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA / S
esztergomi királyi palota egyik
oszlopfőjén: íjas és egy pajzsos-
kardos fé rfi viadala. 12. század. 1. fejezet A K árpát-medence birtokbavétele / 7
Esztergom. Varjú Elemér: A ma-
gyar viselet 336-338.
A honfoglalás
55. A sárbogárdi (Fejér m.) Tinód 2. fejezet A kalandozó hadjáratok / 21
pusztán, a Pintér- Varga család te- A Dunától az óceánig •
metőjéb en talált besenyő (?) sírból
való szablya. A hegye csonka, h:
99 cm. 11-13. század. MNM Fegy- 3. fejez et Az államalapítás és a fiatal állam válsága / 46
vertár, lt. sz.: 65.1878. = 52.40. A befelé fordulás évtizedei
Dienes István: AÉ. 1966. 210.
4. fejezet Nyitás Európa felé / 67
Hadjáratok l. Lászlótól III. Béláig
5. fejezet Sorozatos hódító háborúk / 96
III. Béla és fiai kora
6. f ejez et Az ország pusztulása / 111
A tatárjárás
7. .Mez et Az utol só Árpádok kora / 132
A köz ép-európai hegemóniáért folyó harcoktól
a tartom!my11rnk elleni belháborúkiJ!.
 Mivel magyarázható az az egyre növekvő érdeklődés,
ami nemzeti történelmünk korai időszakai iránt megnyil-
vánul? Főként azzal, hogy még mindig számtalan felté-
telezésre vagyunk utalva - megfelelő források hiányában
- a 895 és 1301 közötti periódust illetően. Jogos tehát
az az igény, hogy még árnyaltabb képet kapjunk nemze-
ti históriánknak erről a korszakáról is, mert „az a nép,
amelyik nem ismeri saját történelmét, megérdemli, hogy
újra élje azt" Uohn Bernal).
A nemzetközi rangú történész, Kristó Gyula legújabb
könyve elé aligha írhatnánk azt a mottót, miszerint:
boldog az a nép, amelynek története unalmas olvasmány.
Az Árpád-kori hadtörténelem szintézisét tartalmazó
monográfiájában ugyanis történelmünk sokat idézett - de
talán mégsem eléggé ismert - nagy sorsfordulóit (honfog-
lalás, kalandozás, tatárjárás stb.), katonai eseményeit
állítja elemzései középpontjába. A szerző - · a téma
forrásanyagának teljes birtokában - a marxista tudós
felelősségérzetével vizsgálja a 9-13. szqzadi hadtörténe-
tünk megannyi mozzanatát, szeme előtt tartva a Héro-
dotosz által támasztott magas szakmai és etikai követel-
ményt, miszerint a historikus megállapításai az örökké-
valóságnak kell, hogy szóljanak.
Támadó •és védelmi harcqk, győzelmek és vereségek
elevenednek meg a könyv lapjain, de mindegyiket össze-
köti a haza sorsáért aggódó, érte tenni kész ·nép önfelál-
dozó helytállása, lelkes patriotizmusa.