Kilia korai birtoklástörténete

A Duna deltában fekvő Kiliát minden bizonnyal a bizánciak alapították a 13. század előtt. A
település neve a görög kellion szóból származik, amely magtárat, raktárt, pincét jelentett. A
nevének eredete egyértelműen utal a kikötő intenzív kereskedelmi szerepére. A nevének egyik
legkorábbi említése Rashīd al-Dīn történetírói munkájában található, amelyben a perzsa
történetíró feljegyzi Kadan mongol herceg 1241-42-es útvonalát, amely során IV. Bélát
egészen Dalmáciáig üldözte sikertelenül, visszatérve kelet felé, elfoglalta Tirnovot és Kiliát.
Ezt követően valószínűleg visszakerült Bizánchoz, és a település neve megjelenik az 1318-
1323 között keletkezett Konstantinápolyi Patriarchátus birtokjegyzékében. Az ezt követő
évtizedekben a település tatár fennhatóság alá került. 1337-38-ban Umur bég török kalóz
bizánci megbízásra feldúlta a települést. A támadás célja az volt, hogy megtörjék a tatár
uralmat a térségben, de a jelek szerint nem sikerült véghezvinni, mivel a mongolok
visszaszerezték az ellenőrzést a város felett.1

A 14. század közepén a genovaiak is megjelentek Kiliában. Ezt a 1351-52-között lezajlott

Genova és Velence és a vele szövetségben álló Bizánc közötti háború tette lehetővé, amely
genovai győzelemmel zárult, és aminek következtében Bizáncnak végérvényesen le kellett
mondania a Duna-delta feletti ellenőrzéséről. Genovának ugyan már korábban is volt egy
Duna melletti kikötője, mégpedig a folyó felsőbb szakaszán található Vicina, de Kilia sokkal
kedvezőbb földrajzi adottságokkal rendelkezett, ugyanis közelebb volt a tengerhez, és
kevésbé volt kitéve a bolgároknak, akik ebben az időben az Al-Dunán történő hajózást
ellenőrizték. A Kiliába történő átköltözés után a korábban jelentős Vicina lehanyatlott, és a
régészek és történészek máig se tudták azonosítani a város pontos földrajzi elhelyezkedését. 2
(átfogalmazni)

A genovaiak megjelenése nem jelentett teljes uralmat Kilia felett. Ezt jól mutatja, hogy 1360
és 1380 között olyan pénz bocsátottak ki a városban, amelyiknek az egyik oldalán a genovai
kereszt, a másikon pedig a tatár-mongol címer volt látható. Ez kettős függést feltételez
genovai és tatár oldalról, ami nem tartott sokáig. 1368-ban még egy bizonyos Dimitri tatár

1
Vásáry, István. Cumans and Tatars. Oriental Military in the Pre-Ottoman Balkans, 1185–1365. Cambridge,
2005. 162-163.
2
J. W. Sedlar: East Central Europe in the Middle Ages (1000-1500), University of Washington Press, 1994. 339.
herceg uralja a Duna-delta és a Bug folyó közötti részt. 3 de ezt 1386-ban minden bizonnyal
elveszti.4

Ezt követően Kilia hovatartozásáról csak közvetett információk állnak rendelkezésre, ezért
rengeteg elmélet született. A genovai források 1370 után hallgatnak a városról, ami Michel
Balard szerint annak a következménye, hogy az ebben az időben kitörő, Dobrotic bolgár
despota és Genova közötti kereskedelmi háború elől a Kiliában élő genovaiak áttelepültek a
jobban védhető Licostomoba.5 Bár a háborút végül a genovaiak nyerték, nem rendelkezünk
forrásokkal arról, hogy újra visszatértek volna a városba.6

A következő évtizedekben Kilia hovatartozásáról szinte semmit nem tudunk. Ebben az

időszakban erősödött meg a két román vajdaság, Moldva és Havasalföld, akik már csak a
földrajzi helyzetükből adóan szemet vethettek a városra. A román szakirodalom régóta
érdeklődik a Kilia feletti román vajdaságok uralmának kronológiája iránt, és két olyan román
történész munkája van, amit a legutóbbi időkig szinte senki nem kérdőjelezett meg a
témában.7 A két elismert román középkorász, Iorga és Panaitescu 1387-től 1426-ig
havasalföldi uralmat feltételezett, majd ezt követően felváltva moldvai és havasalföldi uralmat
egészen 1448-ig. Az állításukat 1964-ben Florin Constantiniu és Șerban Papacostea próbálta
meg alapos munkával megcáfolni, és véleményük szerint a Kilia feletti genovai uralom
legkésőbb 1411-ig tartott, amelyet valószínűleg I. Jó Sándor moldvai fejedelem uralma
követett 1410-1411-ben, aki lengyel vazallusként, a lengyel-magyar ellenségeskedések
kirobbanása kapcsán foglalta el a Zsigmond királlyal szövetséges genovai kikötővárost. 8
Legújabban Ion Țurcanu moldovai történész érvel a havasalföldi uralom ellen, és a 2011-es
munkájában részletes cáfolatot ír Iorga és Panaitescu elméletéről. 9 A munkában Țurcanu
meghatározza azokat az éveket, amelyekben források alapján bizonyíthatóan moldvai uralom
van Kiliában (1412, 1424, 1429, 1435, 1448), és mivel nem ismerünk más adatot ebből az
időszakból, amellyel bizonyítani lehetne, hogy Havasalföldhöz, vagy esetleg más ország

3
Nagy Lajos 1368. június 22-i oklevelében adómentességet adott Dimitrij tatár herceg (Domini Demetry
Principis Tartarorum) kereskedőinek Magyarországon, ugyanazon kiváltságokért cserében, amelyeket a magyar
kereskedők élveztek Dmitrij földjén. MNL DF-DL DF 246 810., Hurmuzaki I/2, 144; Vásáry 2005. 164.
4
Vásáry 2005. 165.
5
Michel Balard: La Romanie Génoise (XII e–début du XVe siècle), vol. I. Roma, 1978. 147.
6
Egy
7
Nicolae Iorga: Studii istorice asupra Chiliei şi Cetăţii Albe. Bucharest, 1899.; Petre P. Panaitescu: Legăturile
moldo-polone în secolul XV și problema Chiliei. Romanoslavica, 3 (1958): 95–118.
8
Constantiniu, Florin, and Șerban Papacostea. “Tratatul de la Lublau (15 martie 1412) și situația internațională
a Moldovei la începutul veacului al XV-lea”, Studii. Revistă de istorie, XVII (1964): 1129–1140.
9
Ion Ţurcanu: Descrierea Basarabiei teritoriul dintre Prut şi Nistru în evoluţie istorică. Chișinău, 2011.
fennhatósága alá tartotozott volna Kilia ebben az időben, így 1412 és 1448 közötti időszakban
elveti a havasalföldi uralom lehetőségét.10

Zsigmond és Kilia

A magyar királyok közül elsőként Luxemburgi Zsigmond érdeklődését keltette fel a város
stratégiai fekvése, aki a vesztes Nikápolyi csata után a Dunán hajóval menekült el a
helyszínről. A Konstantinápolyba tartó menekülő útja során fedezte fel a Duna torkolatának
stratégiai jelentőségét,11 és emiatt a következő évtizedekben többször is megpróbálkozott a
Kilia feletti ellenőrzés megszerzésére. De milyen úton próbálta meg kivitelezni? Amellett,
hogy fegyverest támadást is tervezett a város és a Moldva ellen, többnyire a Zsigmond
legerősebb „fegyverének” számító diplomáciát vetette be a cél elérése érdekében. Ahhoz,
hogy Zsigmond diplomáciai manővereit megérthessük, röviden össze kell foglalnunk a
magyar-moldvai kapcsolatok alakulását.

A Moldvai Vajdaság annak köszönhette létezését, hogy Nagy Lajos az egyre agresszívabb
litvánok ellenében, és a tatárok rovására sikeresen kiterjesztette hatalmát a keletre, a
Kárpátokon túlra, ahol egy ütközőállamot hozott létre. Ennek élére a máramarosi vlachok
vajdáját, Dragost, majd halála után annak fiát Szászt tette meg vajdává, hogy összefogják a
területen élő vlachokat, és megszervezzék az új állam védelmét. Az 1350-es évek végén,
amikor Lajos és hadereje a Balkánon volt lekötve, és a havasalföldi vajda is megtagadta a
magyar hűbért, a korábban hűtlenségéért a hivatalától megfosztott máramarosi vajda betört
Moldvába, és rövid időn belül megszerezte a hatalmat a magyar hűbéres uralkodótól. Lajost
ezt nem hagyta szó nélkül, és sorozatos támadásokkal próbálta a magyar fennhatóságot
visszaszerezni. Azonban Bogdán utódai ügyes politikájának következtében, a hűbéres
viszonyt csak rövid időszakokra sikerült visszaszereznie a királynak, amely talán a magyar-
lengyel perszonálunióval konszolidálódott.12

Ez a helyzet gyökeresen megváltozott Lajos halála után. 1387-ben II. Ulászló lengyel király
elfoglalta az addig magyar kézen lévő Halicsot és Podóliát, majd részben ennek hatására,
Lengyelország közvetlen szomszédságba került Moldvával, 1387. szeptember 26-án I. Petru
vajda meghódolt és hűségesküt tett a lengyel koronának. 13 A magyar belpolitikai helyzet
miatt, Zsigmondnak nem volt lehetősége a lengyel expanziós tevékenységre katonailag
10
uo. 185.
11
Liviu Pilat 73. Megnézni a hivatkozást.
12
Bárány Attila: Az Anjou-kor hadtörténete. in: MO hadtörténete. 217.
13
Deleant 203. Pósán 188. A két ország kapcsolatának elmélyítésének céljából, I. Petru 1388-ban dinasztikus
házasságra lépett a lengyel király nővérével. Deleand 205.
válaszolni, és pápai közvetítéssel, 1388. augusztus 2-án egy egyévre szóló fegyverszünetet
sikerült kötnie a lengyel királlyal.14 A fegyverszünet lejárta után se kínálkozott lehetőség az
elveszített területek visszaszerzésére, ugyanis 1389-ben a törökök súlyos vereséget mértek a
balkáni országok egyesített seregére, majd ezt követően a havasalföldi fejedelem, I. Mircea a
magyar hűbért felmondva, a lengyelek fennhatóságát ismerte el.15

Zsigmond ebben a kiszolgáltatott helyzetben - miközben a magyar seregek a Balkánon

harcoltak16 - igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatát a Német Lovagrenddel, ami köré
ezidőben egy Lengyelország-ellenes szövetség szerveződött és a Magyarországon és a
Lovagrenden kívül, Opulia hercege, Ulászló, és II. Ulászló unokatestvére, Vitold is
csatlakozott.17

Zsigmond a tervezett keresztes hadjárat miatt elállt a tervétől, és a kiegyezésre törekedett.

Ezért 1393-ban Sandecen tárgyalóasztal mellé ültek, de ekkor még nem jutottak eredményre,18
sőt a két ország közötti feszültséget tovább növelte, hogy 1395-ben, Mária királyné halála
után lengyel csapatok törtek be az országba, Hedvig királynő trónigénye érvényesítése miatt.
A kialakult helyzet rendezése miatt az ellenséges felek ismét tárgyalóasztalhoz ültek, és
Luxemburgi Zsigmond, II. Ulászló és Vitold 1397. júliusában Iglón egy 16 évre szóló békét
kötöttek. A békében Zsigmond lemondott Halicsról, Ulászló király és Vitold litván fejedelem
pedig Podóliáról mondott le, továbbá megállapodtak abban is, hogy ha Magyarország
visszakapja Moldvát, akkor cserébe Zsigmond átadja Podóliát a lengyeleknek.19 Úgy tűnik,
Zsigmond az 1395-ös Moldva elleni sikeres hadjárattal sikerült a fősége alá visszaterelni a
vajdát, amely következtében Ulászló hajlandó volt lemondani róla.20

A Moldva feletti hűbér nem tartott sokáig a szerződés ellenére se. Bár I. Sándor havasalföldi
és magyar segítséggel jutott trónra, 1404-ben hűséget fogadott a lengyel királynak, amit a
jövőben több alkalommal megismételt.21 Zsigmond – mivel Bajazid szultán vereséget
szenvedett Timur Lenktől, és az Oszmán Birodalom anarchiába süllyedt – ebben az időben
azon fáradozott, hogy visszaállítsa a déli határ melletti vazallus államok ütközőzónáját, nem
maradt ereje beavatkozni Moldvában. Ebben a helyzetben Zsigmond, hogy Lengyelországra

14
Pósán 189. Hurmuzaki
15
Pósán. 190.
16
Bárány Zsigmond kor 224-228.
17
Pósán 190.
18
Pósán HK_S tanulmány 93. Magyar békék. http://www.jmvk.papa.hu/taxonomy/term/8841
19
C. tóth Zsigmond magyar és II. ulászló kiály 340. Béke szövege.
20
A moldvai hadjárta lásd:
21
Deletant 206. ; M. Costăchescu, Documentele moldovenești. . . II, pp. 625-27.
nyomást tudjon gyakorolni, ismét a Lovagrend mellé állt, amelyben nagy szerepet játszott a
brandenburgi neveltetése, és jövőbeni német birodalmi céljai. A grünwaldi csata előtt nem sok
idővel, Zsigmond 1410. március 31-én Marienburgban megállapodást (korábbi időpont, ez
már a szentesítés) kötött a Lovagrenddel, amelynek feltételei között szerepelt, hogy győzelem
esetén ismerjék el a magyar igényt Moldva felett, amit a Lovagrend el is fogadott. 22 Zsigmond
szerencsétlenségére a Lovagrend seregei vereséget szenvedtek az egyesült lengyel-litván
sereggel szemben, így a Moldva feletti uralmat továbbra is II. Ulászló gyakorolhatta.

A vereség döntő fordulatot hozott a magyar-lengyel kapcsolatokban, és Zsigmond belátta,

hogy a jövőbeli céljai eléréséhez ki kell egyeznie II. Ulászlóval. Ennek megvalósítása
érdekében tárgyalásokat kezdeményezett a vitás kérdések megoldására.23 A tárgyalások az
Iglóban kötött béke mentén kezdődtek, amely szerint Moldvának ismét a Magyar
Királysághoz kellett volna kerülnie. Ezt azonban a lengyel király nem fogadta el, ami ismét
egy háború rémképét vetítette előre.24 Végül sikerült kompromisszumot kötniük, amiben
minden bizonnyal nagy szerepet játszott az 1411-ben kitörő velencei háború. 25 Az 1412.
március 15-én megkötött lublói béke pontja szinte teljesen megegyeztek az iglói béke
pontjaival. Moldvával kapcsolatban arra jutottak, hogy a vajdaság továbbra is lengyel hűbér
marad, de török támadás esetén a moldvai vajdának kötelessége a magyaroknak segítséget
nyújtani a lengyel király utasítására. 26 Abban az esetben pedig, ha elmulasztja ezen
kötelességét, a két király egymás között felosztja az országát az alábbi határok mentén:

„[…]a nagyobb, Bukovinának nevezett erdőket, amelyek a magyar király hegyénél azaz
hegyláncánál kezdődnek és Moldva valamint Sepenica földje között terülnek el, és a
Szeret mellett haladva egy másik, kisebb, Bukovinának nevezett erdőig, a Prut folyóig
érnek, középen kell kettéosztani, azaz megfelezni. Mivel Jászvásár a bal oldalra esik,
megmarad Ulászló úrnak, Lengyelország királyának, stb., Berlet városa vagy falva pedig,
mivel a jobb oldalra esik, maradjon meg nekünk, Zsigmond királynak és Magyarország
koronájának. Átlépve a Prut folyót, a maradék erdők a tengerig tartó lakatlan síkságon
hasonlóképp középen feleztessenek meg, oly módon, hogy így megosztva és megfelezve
Fehérvár, másképp Belgrád az egyik résszel a fent említett Ulászló úrnak, Lengyelország

22
Deletant 207.
23
C tóth. 341.
24
DELETANT. 208-209.
25
C tóth 342. Pósán 224.
26
A szerződés teljes szövege magyarul elolvasható itt:
 királyának, stb. jusson, Kilia pedig a másik résszel nekünk, Zsigmond királynak és
Magyarország koronájának.”27

A kutatásunk szempontjából nagyon fontos az idézett dokumentum. Ez Kilia első

említése Moldva fennhatósága, és itt jelenik meg előszőr Zsigmond igénye a város iránt.
Ez a két szempont szorosan összekapcsolódik Kilia birtoklástörténete miatt. Tudjuk,
hogy genovai konzul utoljára1403-ban van említve a város élén, 28 Zsigmond pedig
1408-ban tervez egy hadjáratot Kiliából Gallipoliba,29 amely csak abban az esetben lett
volna kivitelezhető, ha a város egy szövetséges ország területén fekszik. Ebből
következik, hogy minden bizonnyal 1408-ban még genovai fennhatóság alatt állt a
város, és Moldva valamikor 1408 és 1412 között foglalhatta el. A meghatározott
időintervallumot véleményem szerint még tovább tudjuk szűkíteni, mégpedig az 1410
és 1411-es évre. Mivel Zsigmond hadat üzent a Lovagrenddel háborúzó lengyeleknek,
és a magyar csapatok 1410. szeptember végén Stibor erdélyi vajda vezetéséve
Lengyelország déli részét Szandecig feldúlták, 30 Moldva pedig kapva az alkalmon
elfoglalta Zsigmond szövetségesének fennhatósága alá tartozó Kiliát.

A következő évben, 1413. május 26. után Zsigmond levelet ír Stibor erdélyi vajdának,
amelyben tájékoztatja, hogy Kilia elfoglalásának tervét nem lehet megvalósítani a
körülmények miatt, és a vállalkozás nagysága okán több előkészület szükséges. Miután
pedig hazatér, vele és a többi báróval fog a hadjáratról dönteni.31

Felvetődhet a kérdés, hogy mi okból akarta Zsigmond megtámadni a Moldva kezén lévő
várost, mikor tudjuk, hogy a korábbi évben megkötött lublói örök békét veszélyeztette
volna a cselekedetével? Dlugosztól értesülhetünk arról, hogy a lublói béke megkötését

27
Ide megkeresni az eredeti latin szöveget.
28
Iorga 274.
29
1408-ban a király egy olyan javaslatot küldött a velencei szenátusnak, amelyben egy hajóflottát kér tőlük,
amivel a magyar hadsereget Kilia kikötőjéből Gallipoliba szállítják, amelynek az elfoglalásával megszűntetnék az
Ázsiát Európával összekötő egyetlen biztonságos, a törökök által használt vízi utat, amiután már könnyű szerrel
kiszoríthatóvá válna az oszmán sereg Európából.
30
Pósán 224.
31
Zsigmond kori oklevéltár. IV. 173. o. 662. sz. A levélben nincs a kelet feltüntetve. Ez lehetőséget adott
különböző datálási lehetőségeknek. F. Constantiniu és S. Papacostea 1411-re datálják az oklevelet. Ez több
szempontból se lehetséges, amit az oklevéltár készítője megbízható módon megmagyaráz. Mivel Zsigmond
1412 őszétől nem tartózkodik Magyarországon, Stibor pedig 1414 elején meghal, így mindenképp a két időpont
között kell a levélnek íródnia. Pontosabb datálást tesz lehetővé, hogy a levélben Dévény várának
visszafoglalására szólítja fel Stibort, aminek idejéről nem rendelkezünk ugyan információval, de kapcsolatban
állhat Borbála királyné Pozsony vármegye nemeseihez intézett 1413. május 26-i felhívásával, amelyben
felszólítja őket, hogy Stibor hívására csatlakozzanak a magyar sereghez. Zs. Oklevéltár. 653. A datálást erősíti az
az információ is, hogy ebbe az időben a vajda Erdélyben tartózkodott, valószínűleg a Kilia elleni támadást
tervezve. Itinerárium. Századok 473.
követő budai fejedelmi találkozóra tatár követek érkeztek, akik ajándékot hoztak
Zsigmondnak és Ulászlónak, és a követség hírétől a magyarok ellensége Velence
megrémült.32 A tatár jelenlétet a találkozón a Lovagrend követe is megerősítette. 33
Dlugosz nem írja le a tatár követek diplomáciai küldetését, de Zsigmondnak egy 1412-
ben a genovaiak caffai kolóniájának küldött leveléből következtethetünk rá.34 A levélből
kiderül, hogy a király három követet, név szerint Gereci Milóst, Szalmavári Lászlót és
Hangácsi Jakabot küldte el Caffába,35 hogy közösen menjenek a tatár kánhoz tárgyalni
kettős célzattal. Az első, hogy újítsák meg a régi kereskedelmi útvonalat, amely a kínai
Hotan tartományból indul, és a levantei árukat Caffán, Kilián és Magyarországon
keresztül juttatják el Európa többi részébe. A második pedig, hogy segítsenek
megakadályozni ezen áruk Egyiptomba jutását, akadályozva ezzel Velence
kereskedelmét. A terv gazdaságtörténeti vonatkozásaira a tanulmány későbbi részén
fogok visszatérni. A tervet Zsigmond igencsak fontosnak tartotta a Velencével folytatott
háború miatt is, ugyanis a követküldéssel egy időben a bizánci császárral is felvette a
kapcsolat, arra kérve, hogy zárja el a velenceiek elől zárja el a Boszporuszt. 36 A
háborúval kapcsolatban nem ez volt az első lépése, amivell Velence gazdaságát akarta
megroppantani. Már 1412 februárjában, a tatár követek érkezése előtt megtiltotta a
német városoknak, hogy Velencével kereskedjenek, arra ösztönözve őket, hogy
Genovától szerezzék be a levantei árukat.37 Az 1412-es évi tervek rövid távú
eredményiről nem tudunk, de ezáltal választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy miért
született terv 1413-ban Kilia elfoglalására.

A magyarok és velenceiek között 1413-ban megkötött öt éves fegyverszünet miatt a terv

lekerült a napirendről. Ezt a fegyverszünet azon része okozhatta, amelyik kiköti, hogy a
két fél alattvalói szabadon kereskedhessenek egymással. Ezt az az információ is
alátámasztja, hogy a német városoknak a fegyverszünet lejártakor, 1418-ban újra
megtiltja, hogy a Velenceiekkel kereskedjenek. Ugyanebben az évben Zsigmond két
32
“De quo praedictus Sigismundus Rex admodum laetarus, et ipsam in magnum gloriae et suae famae cumulum
referens, hostes suos, Venetos, legatione ipsa territabat.” Dlugos 2007. 207. A fejedelmi találkozón résztvevők
listáját lásd: ZS.O. III. 2242.; A fejedelmi találkozó eseményeiről lásd: Balázs Nagy: Ceremony and Diplomacy:
The Royal Summit in Buda in 1412. In: 9-18. In Jagelló kötet
33
Zso III. 2175.
34

35
Mindhárom követ a hosszú utat szerencsésen túlélte, és hazatértük után Zsigmond megjutalmazta őket.
Hangácsi Jakab 1414-ben Újvár várnagya, Gereci Miklós és Szalmavári László pedig 1420-ban mint verőcei
ispánok tűnnek fel a forrásokban, és a nevük mellett ott szerepel a „Zaracheni” jelző. Hangácsi Jakab: Engel I.
453; Gereci Miklós és Szalmavári László: ZSO. VII: 1907. és Engel I. 231.
36
megkeresni!
37
Pach Zsigmond Pál Századok 1975. 20.
nürnbergi szakembert, Konrad és Johann Vischert 38 küldte el a Fekete-tengerhez, hogy a
hozzanak létre és/vagy állítsanak helyre egy kereskedelmi utat, amely Perából, Caffából
és más tengerentúli városból indulva, Kilián keresztül a Duna mentén Magyarországig
és Németországig tart.39

A terv nem valósulhatott meg, mivel 1420. augusztus 25-én kelt levelében Zsigmond
arról tájékoztatta a Német Lovagrend nagymesterét, hogy lemondott azon tervéről,
amelynek megvalósításában a korábbi években oly sok reményt fűzött, hogy
kereskedelmi útvonalat hozzon létre Kilia és az országai között, mert a város török
uralom alá került.40

Zsigmond még egyszer utoljára, 1429-ben a lucki találkozón (Ma Lutsk Ukrajna)
megpróbálta megszerezni magának Kiliát, amihez az 1427-es havasalföldi hadjárata
szolgáltatta az indokot. 1426-ban az oszmánok benyomultak Havasalföldre, ahol
letették a trónról Zsigmond vazallusát II. Dant, és a helyére II. Kopasz Radut ültették.
Zsigmond ahogy a korábbi években is többször, ismét egy hadjáratot tervezett vezetni
Havasalföldre, visszasegítve ezzel vazallusát a trónra. Ez jó alkalom volt, hogy a lublói
szerződésben foglalt török elleni segítségnyújtást igénybe vegye. Segítséget kért a
lengyel királytól, és kifejezte aggodalmát neki, hogy tudomása szerint a moldvai vajda a
török vazallus havasalföldi vajdát támogatja. A lengyel király megígérte a csapatokat, és
cáfolta Zsigmond moldvai vajdával kapcsolatos információit. A lengyel és moldvai
sereg a Duna felé nyomult, és Brailánál letáborozott a magyar csapatok bevárása végett.
A magyar csapatok azonban nem érkeztek meg, így a lengyel-moldvai sereg hosszas
várakozás után hazatért, és felfogásuk szerint ezzel teljesítették a lublói békében foglalt
kötelességüket. Zsigmond ellenben nem így gondolta. Következő év tavaszán egyedül
tört be a román vajdaságba, és mivel nem érkezett moldvai segítség, amit
szerződésszegésnek minősített. Ennek okán felvette a kapcsolatot Witolddal, akit a
megkoronázásának igéretével sikerült is megnyernie az ügynek. A litván király ígéretet
38
A Vischer testvérek a nürbergi Kraft-v.Locheim-Stark kereskedelmi, pénzügyi és bányászati egyesüléshez
tartoztak. Wolfgand
39
„Hac igitur consideracione permoti non per errorem aut improvide, sed animo deliberato principum, baronum
et fidelium nostrorum et imperii sacri ac eciam regni nostri Hungarie communicato consilio unacum ipsis ac
omnibus civitatibus imperii et mercatoribus residentibus in eisdem ac singulariter super eo ad nostram
presenciam evocatis conclusimus, ordinavimus et determinavimus stratam publicam de partibus transmarinis
de Kyla Kaffa et Pera ac aliis civitatibus et terris in flumine Danubio versus Hungariam et deinde versus partes
Almanie et similiter viceversa de partibus Almanie et Hungarie ad partes transmarinis cum singulis mercimoniis
transeundi erigere et de novo instaurare[…]” ZSO. VI. 1431; A levél teljes szövegére lásd: Áldásy, Antal:
Adalékok az ipar és kereskedelem történetéhez Zsigmond király idejében. Történelmi Szemle, XIII (1928): 139–
143.
40
Constantiniu and Papacostea 1139. A török hadjárat Zsigmond előző évi al-dunai hadjáratára válaszolt.
tett, hogy az éppen előkészület alatt álló lucki találkozón megvitatják az ügyet, de a
levélben kiemelte, hogy a felosztás véghezviteléhez mindenképp szükséges a lengyel
király beleegyezése.41

A lucki találkozón mindhárom ország uralkodói megjelentek, és sok egyéb

megvitatandó kérdés mellett valóban napirendre tűzték a magyar király kérését. Dlugosz
szerint Zsigmond azt követelte Ulászlótól, hogy a szerződésnek megfelelően a
következő nyáron indítsanak támadást Moldva ellen, és miután kiűzték annak hercegeit
(sic), osszák fel egy más között a területet a szerződésben meghatározott arányban. 42
Okként pedig azt hozta fel, hogy a wlach nép senkinek sem tartozik hűséggel, lopásból
és rablásból szokott élni, és így mindenki ellensége. […] megtagadják a segítséget,
valahányszor a török elleni hadjáratot akartak szervezni.43

Ulászló válaszában kifejtette, hogy nem lenne helyes háborút indítani a wlachok ellen,
akik vallják a keresztény hitet, és engedelmeskedtek neki és királyságának. Sőt, ezt
tenni a barbárság cselekedete lenne. Bár egyesek élhetnek rablásból, de nem lehet őket
mind egy kalap alá venni, és nem lehet őket azzal vádolni, hogy nem segítettek
Zsigmond királynak a török ellen, mert a lengyelekkel együtt elmentek a megadott
dunai találkozóhelyre, és időben odaértek, mégis két hónapot kellett ott várakozással
tölteniük, majd hazatérniük. Inkább Zsigmond királyt terheli a felelősség ezért, aki nem
jelent meg a megbeszélt időpontban.44 Dlugosz szerinte a vita ezután több napig
folytatódott a témában, de a végén Ulászló makacssága miatt Zsigmond feladta a tervét.

A lengyel történetíró azonban nem bontja ki a teljesen az eseményeket, hiszen a Német

Lovagrend Luckban tartózkodó követei lejegyezték, hogy tárgyalást folytattak Kiliáról
is.45 Ezt megerősíti Zsigmondnak egy a Német Lovagrend nagymesterének küldött
áprilisi levele, amelyben arról ír, hogy ő és a litván nagyfejedelem között egy
megállapodás jött létre Sándor moldvai vajdával kapcsolatban, amely okán Witold
vizsgálatot fog tartani Trokiban (Ma Trakai Litvánia) Szent György napján. A teljes
megállapodást ugyan nem ismerjük, viszont a levélben Zsigmond kiemeli, hogy a trokai
a tárgyalás legfontosabb feladata, hogy a vajdánál elérjék Kilia átadását a magyarok
részére.46 Ezalapján megállapíthatjuk, hogy miután Zsigmond a lengyel királyt hosszas
41
Liviu Pilat 84. A szövegbe majd forrásokat
42
Dlugosz kikeresni angolul 449.
43

44
dlugosz
45
Codex Witoldi 809.
46
uo. 823.
tárgyalás után se tudta rávenni Moldva felosztására, nem adta fel, és a lengyel királyt
megkerülve a litván nagyfejedelmet sikerült megnyernie a tervének véghezvitelére. Igaz
ekkor már megelégedett egyedül Kilia megszerzésével. Zsigmond terve azonban nem
valósult be. A moldvaiak és a lengyel király sem fogadta el Witold döntőbírói szerepét,
valamint a magyar követek se jelentek meg a találkozón, aminek az okát nem tudjuk.

A havasalföldi vajda ugyanezen év nyarán megtámadta és kifosztotta Kilia környékét.

Hogy ez Zsigmond válasza volt-e Kilia átadásának megakadályozására nem tudjuk, de
mindenképp elgondolkodtató, hogy Jó Sándor moldvai vajda a lengyel király
közvetítésével, Zsigmondtól kért kárpótlást az vazallusa támadása miatt, valamint a
támadást követően a moldvai vajda facölöpökkel torlaszolta el a Dunát Kiliánál, ami
Zsigmond egy augusztus 3-án kelt levele szerint 12 hajót akadályozott abban, hogy a
tengerről a Dunán folytassák útjukat. A 12 hajóból egy elsüllyedt, a többi pedig
Dnyeszterfehérvár felé volt kénytelen folytatni az útját.47

Vitold litván nagyfejedelem 1430-ban bekövetkezett halálával Zsigmond elvesztette

fontos szövetségesét Kilia megszerzéséhez. Ezt követően nem ismerünk olyan forrást,
ahol erre irányuló

IDE KELL MÉG 1 lezárás majd összeolvasás után

47
Wolfgang Stromer: Zsigmond császár. 656. Codex Vitoldi 860-861.