Professional Documents
Culture Documents
jelentőséggel bíró helyszínek megőrzése céljából a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi
LXIV. törvény 61/E. § (4) és (5) bekezdése alapján a kultúráért felelős miniszter a Bizottság
javaslatára a Bizottság felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben kezdeményezte a
Kormánynál a törvényjavaslat benyújtását az Országgyűléshez a Hajdúkerület székházát
történelmi emlékhellyé nyilvánítására mint a nemzet történelme és fejlődése szempontjából
kiemelkedő helyszín.
A történelmi emlékhelyek listája a 303/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete alapján:
Hajdúböszörmény, Hajdúkerületi székház
A hajdúvárosok eredetileg a katonai és polgári lakosság telepei voltak a középkori és kora újkori
Magyarországon. A települések szerkezete is lakosságuk katonai foglalkozását tükrözte.
Elrendezésükben a várakhoz, erődítésekhez hasonlítottak, hiszen a védelmi funkciót állították a
középpontba. A hajdúk eredete a 15. század végére nyúlik vissza. A marhahajcsárokból,
állathajtókból lett katonáskodó réteg a 16. században a török hódítás következtében a földjeiket
elvesztő nemeseket, pásztorkodó jobbágyokat is felszívta. A török háborúk idején a végvári
harcokban a katonai foglalkozás meghatározóvá vált, a hajdú szó a gyalogosan hadba vonuló
magyar zsoldosokat kezdte jelenteni. A hajdúk helyzetét a Bocskai István által 1605
decemberében kiadott korponai oklevél rendezte. Bocskai ebben közel tízezer hajdút emelt a
kiváltságosok közé azzal, hogy Szabolcs vármegyében letelepítette őket és kollektív nemességet
adományozott nekik. Az eredetileg Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Sima, Vid, később
Kölesér és Szoboszló községekbe telepített hajdúkat „hajdú szabadság” illette meg. Ez azt
jelentette, hogy összesen tettek ki egy nemest, azonban személyes nemesség nem keletkezett.
A városokat a 17. század elején a felső-magyarországi főkapitánysághoz sorolták,
Az eredetileg hét (Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló, Vámospércs, Polgár), majd
Polgár kiválása után hat hajdúváros (oppida haidonicalia) számára létszükségletnek bizonyult,
hogy szabadságainak és privilégiumainak védelmét szervezetileg is hatékonyabban képviselje a
vármegyével, illetve az uralkodóval szemben. A 17. század második felében közeledés történt
Szabolcs vármegyéhez, amely azonban a későbbiek folyamán sem mondott le területi igényéről.
A középszintű közigazgatás kiépülése a 17. század végétől datálható. Az önállóságot egyrészt a
Kamarával, másrészt Szabolccsal szemben igyekeztek megőrizni. A Hajdúkerület (Districtus
Haidonicalis) elnevezés a 18. század végén, illetve a 19. század elején vált bevetté. A kerület
részt vett a Rákóczi-szabadságharc országgyűlésein, és elsődleges céljává vált, hogy
betagozódjon a rendi struktúrába. Ennek egyik eszköze volt az országgyűléseken való részvételi
jog kivívása. II. József reformja ugyan Szabolcshoz csatolta a kerületet, ám az 1790/91. évi
országgyűlésen a kerület két követtel képviseltethette magát (Jablonczay Petes János és Nánási
Oláh Mihály). Az 1790/91. évi XXV. és XXIX. tc. biztosította a kerület önállóságát és – kiváltságos
kerületként – a követek küldésének lehetőségét az alsótáblára. A Hajdúkerület belső
szervezetének kialakítása tovább folytatódott. A közigazgatási különállás kiépítésének, az
autonómia történetének szimbóluma a Hajdúböszörményben található Hajdúkerületi székház.
http://nori.gov.hu/tortenelmi-emlekhelyek/Hajduboszormeny/hajduboszormeny-hajdukeruleti-szekhaz/