Magyarország 

úthálózatának gerincét alkotják a már elkészült gyorsforgalmi utak mellett

a főutak. Besorolásuk szerint lehetnek első-, illetve másodrendűek. A főutak jellemzően 2x1
sávos kialakítással rendelkeznek, de városi, illetve olyan szakaszokon, melyeken a forgalmi
adatok azt indokolják több forgalmi sávval is rendelkezhetnek irányonként. Magyarország főútjain
(ahogy minden közúton) alapesetben 90 km/h a legnagyobb megengedett sebesség lakott
területen kívül, míg azon belül 50 km/h.
A főutak nem tévesztendők össze más úttípusokkal, például a gyorsutakkal, vagy az autóutakkal.
Az autóutakon csak különszintű csomópontok épülhetnek és a rajta megengedett legnagyobb
sebesség 110 km/h. A gyorsutakon szintén 110 km/h a legnagyobb megengedett sebesség,
viszont ezen az úttípuson épülhetnek szintbeli kereszteződések is, főleg turbó körforgalmak.

Tartalomjegyzék

 1Történetük
o 1.1A főutak kialakulása
o 1.220. század
o 1.3Főútjaink napjainkban
 2Főutak
o 2.1Elsőrendű főutak
 3Díjfizetés
 4Lásd még
 5Jegyzetek
 6Források
 7Külső hivatkozások

Történetük[szerkesztés]

Magyarország főútjai

A főutak kialakulása[szerkesztés]
A történeti úthálózat kialakulásában a Dunántúlon az ókori közlekedési hálózatból ránk
maradt római kori úthálózat is nagy szerepet kapott. Ezek közül a legismertebb és részben
eredeti nyomvonalán jelenleg is főútként működik a borostyánút.
A középkorban az ország északi, nyugati és egyes keleti részein, ahol a hegyes vidékeken
lehetett követ találni az útépítéshez, ott jobb volt a közlekedés. Az Alföldön, a Duna–Tisza
közén nem volt használható út.
Széchényi A Hitel című munkájában így irt erről:
„Az Ország sok tájékin zsíros, fekete vagy ragadó agyag földeken ásatik 5-6 ölre egymástúl
közegyenleg két mély árok, s az áldott termékeny föld árkok közé domboltatik fel…. a ’ munkások’
képzeletek szerint országutat készítenek , melly minden tréfán kivül hazánkban, sok helyen búza  alá
alkalmasabb lenne, mint utazók s társzekerek számára … a’ magasb töltésnek közöségesen csak
azon haszna szokott lenne, hogy a’ kocsi melly dűl, ’s az utazó benne kékebbre üti testét, - a’
domború út pedig arra hasznos, hogy a’ ráhányt föld mélyebb, a’ sár nagyobb ’s így a süllyedés
bizonyosb. ”
– Széchenyi István, A Hitel
A rossz utak, a nemesi előjogok a posta kialakulását hátráltatták. A vasút előtti időkben
háromfajta postakocsi járat volt.

 gyorsposta - utasokat, leveleket, csomagokat vitt,

 lassúbb postaszekér - az értékesebb áruk mellett ugyancsak szállított utasokat,
 postai társzekér - kizárólag áruszállítási célokra.
A gyorsposta csak két helyen közlekedett. Buda és Bécs között 30 órás úttal, Pozsonyból Bécsbe
6 óra alatt. A postás szekerek is csak nyolc irányban közlekedtek, volt olyan is mely csak két
hetente járt. A társzekér útja Budáról Bécsbe 57 órát vett igénybe.[1] A rossz utakon kívül a
nemesi önkény is sokat ártott a postának. Megtörtént, hogy a földesúr órákig váratta a
postakocsit a révnél.
Magyarországon 1848.ban mindösszesen 2300 km kiépített közúthálózat volt.
26 vármegyében egyáltalán nem volt közút.[1] Rendszeresen gondozott utakról csak a vasút
építések megindulásával és a közutak állami kezelésbe vételével a 19. század közepétől lehet
beszélni.