Egyetemes történet

Cseh- és Lengyelország a 10-13. században

(az előadás ppt-hez fűzött magyarázatok)

1. Adalék a címhez
A 20. századi történetírásban sokszor összekapcsolják a két ország történetét, ha Közép-
Európáról van szó, még Magyarországot is hozzáteszik. Ezt a három országot a 10-13.
században - bármennyi hasonlóság látszik a felszínen - korántsem mutat egységes szerkezetet,
sem a gazdasági lehetőségeit, sem a társadalmi szerkezetét, sem a politikai kapcsolatrendszerét
illetően. A különbségek akkor is fennállnak, ha csak a két szóban forgó országot tekintjük.
Csehország a 10. száza végétől a Német-római birodalom rész, azon belül egy fontos
alkotóelem, de nem független. Lengyelország területileg nagyon más a középkorban, hosszú
ideig a széttagoltság állapotában volt, rengeteg konfliktusa volt a Német-római birodalommal,
de önálló államisággal rendelkezett.

2. A keresztény nagyhatalmak vonzásában

A 10. században a keresztény világ rendjét két korabeli nagyhatalom, a Német-római császárság
és a Bizánci császárság (az egyszerűség kedvéért: Bizánc) határozta meg. Bizánc területileg a
Római birodalom keleti részével kontinuus, a császári cím használata lényegében folyamatos,
önmagukra a középkorban is, mint rómaiakra tekintenek. A Német-római császárság (Karoling-
kori előzmények után) 962-ben született, amikor I. Ottó - 955. évi győzelme után jelentősen
megerősödve - császárrá koronáztatta magát, nem kevés konfliktust okozva. Bizánc a másik
császárság létét nehezen vette tudomásul: a kompromisszumot 972-ben II. Ottó császár bizánci
hercegnővel (Theophanu) kötött házassága jelentette.
Mindkét birodalom támogatta a keresztény missziót, ezek hatósugarát mutatják a színes
vonalak. Az is látszik, hogy több pontos keresztezte egymást a két törekvés. A továbbiak miatt
csak a se és lengyel területre figyeljünk: a Cseh-medencébe elért a morvák területéről a Cirill-
Metód által végzett bizánci misszió. A morva befolyás értelmezésének függvényében (kiterjedt-
e Kis-Lengyelország területére a Visztula felső folyása mentén, avagy sem) lehet feltételezni
vagy tagadni a bizánci hatást - de végül ez spekulatív, forrás nem támasztja alá, hogy a morva
fennhatóság kiterjedt ebbe az irányba.
Érdemes arra figyelni (a piros és zöld nyilak mentén), hogy Bizáncból a birodalmi központból
vezérelt missziót látunk, nyugati irányból pedig több központból indult - nyilván felsőbb
támogatással.

3. „Államszervező expanzió”
A térkép a törzsi háttérből kiemelkedett dinasztiák uralmi területeit mutatja, amely egyetlen
esetben sem azonos a későbbi országéval. A dinasztiák mindegyike törekedett területe
növelésére. Az érdekek több helyen ütköztek, számos csatát, hatalmi küzdelmet
eredményezve.
A szlávok lakta világ differenciálódása ekkor kezdődik. A 10. században még nincsenek
csehek és lengyelek: „szlávok országáról” (Sclavinia) beszélnek a német terület forrásai, a
dinasztikus uralom (Přemysl, kiejtve „Psemiszl” és Piast kiejtve: „Pjaszt”) megszervezése
nagyban hozzájárult a nyugati szlávokon belüli differenciálódáshoz.
 4. Přemysl dinasztia
A dinasztiának nevet adó ős mitológiai alak. A 12. század eleji legelső krónika (szerzője Kozma
/ Cosmas Pragensis, prágai kanonok) írja le a dinasztia születését. A „Přemysl” jelentése „igen
bölcs”. A dinasztia első ismert alakjai: Bořivoj és felesége Ludmilla az első csehországi
szentnek, Szent Vencelnek (csehül: Václáv) nagyszülei. Prágai Kozma szerint Bořivojt Metód
keresztelte meg. Ez a morva hagyományt jeleníti meg, biztosan nem való, Metód évtizedekkel
korábban meghalt.
Vencel mártírhalált halt, két forrásban, amely elbeszéli, kétféle datálás olvasható. Vencel
meggyilkolásában az utána következő Boleslavnak biztosan szerepe volt. Vencel a nyugati
(Regensburg) missziót támogatta, ez válthatta ki a konfliktust. Vencel halála után korán
kialakult a tisztelete. A prágai püspökség megszervezésekor már szentnek tekintették, ő lett a
prágai püspökség védőszentje (patrocinium). A prágai püspökség egészen 1344-ig a mainzi
érsek joghatósága alá tartozott.
Az egymást követő Boleslavok alatt került a Prágai medence a Német-római birodalom keretei
közé, súlyos belső konfliktusok közepette. Pl. Szent Adalbert előkelő cseh nemzetségből
(Slavník) származott, Prága püspöke lett, de miután 995-ben egész nemzetségét kiirtották
elmenekült.
A 11. század közepének jelentős uralkodója Břestilav, aki stabilizálta a térségben a dinasztia
uralmát, és egyben biztosította a cseh fejedelem státuszát a birodalmon belül. Királyi címet a
két megnevezett fejedelem szerzett magának. Az „ad personam” azt jelenti, hogy a királyi cím
nekik maguknak szólt, nem lehetett átörökíteni utódaikra. A cseh fejedelemnek adandó királyi
címről mindkét esetben a német birodalmi gyűlésen született döntés: Mainz, 1085 illetve
Regensburg 1158. Mindkét esetben a császárnak szüksége volt a cseh fejedelem katonai
támogatására. I. Ottokár kihasználta a birodalmon belüli ellentéteket, és mindkét oldalon
elismertette immár átörökíthető királyi címét. 1198-től kezdve folyamatosan királyi címmel
rendelkeztek a cseh uralkodók. II. Přemysl Ottokár 1253-ban a német interregnum idején a
császári cím megszerzéséért harcba indult. Ellenfele, Habsburg Rudolf a magyar királlyal (IV.
(Kun) László) összefogva akadályozták meg ebben. 1278-ban Ottokár meghalt a morvamezei
csatában. 1306-ban kihalt a dinasztia. Házasság révén került a hatalom a Luxemburgok kezébe.

5. Piastok a 10-13. században

A dinasztia névadó őse szintén fiktív személy. A dinasztia korai történetét a 12. század elején
a Gall Névtelennek nevezett krónikaíró (Anonymus Gallus) írta meg. A krónika Bagi tanár úr
fordításában olvasható magyarul.
Az első hiteles történet személy: Mieszko (kiejtve: Mjeskó), ki cseh feleségén keresztül vette
fel a kereszténységet a 960-as évek elején. Az egyházszervezés fia, I. (Bátor) Bolesław
(Figyelem: a nevet különbözőképpen írjuk a cseh és a lengyel nyelvben) idején következett be.
1000-ben Gniezno (kiejtve: Gnyeznó) érseki rangra emelése a lengyel egyházszervezet
önállóságát jelentette. Gniezno védőszentje Adalbert lett, aki Prágából előbb Rómába ment,
onnét a Baltikumba a pogány poroszok megtérítésére indult és mártírhalált halt.
A Piast uralkodók folyamatosan konfliktusba keveredtek a keleti irányban terjeszkedő
birodalommal. II. Henrik császár halálát kihasználva Bolesław rendezett magának egy
koronázási ceremóniát, de ezt sem az új császár (Konrád), sem a pápa nem ismert el. A II.
Bolesław az invesztitúra harc idején jutott „ad personam” koronához (1077), de 1079-ben
szerepe volt Stanisław krakkói püspök meggyilkolásában, ami trónjába került. Elhagyta lengyel
földet és Magyarországon, I. (Szent) László udvarában talált menedéket, és ott maradt egészen
haláláig. III. Bolesław törekedett a királyi státusz elérésére, de nem sikerült neki. Őt követően
Lengyelországra hosszú részfejedelemségi időszak köszöntött 1138-1295, amelyet az
egymással versengő fejedelmi ágak harca jellemzett. Szilézia egyre inkább függésbe került a
birodalomtól (adót fizetett), az 1241. évi mongol támadás (a legnicai csata a magyarok Muhinál
elszenvedett vereséghez mérhető) következtében a dinasztia sziléziai ága kihalt, Szilézia a cseh
király uralma alá került.
1295-ben a nagy-lengyelországi Przemysl fejedelem egyesíteni tudta területét Kis-
Lengyelországgal, és magának ad personam koronát szerzett. A lengyel királyok koronázása
csak 1320-tól kezdve lett folyamatos, amikor Łokietek (kiejtve: Loketek, jelentése:
„könyöknyi”) Ulászló került trónra. Az ő fia volt nagy Kázmér (1333-1370), akivel kihalt a
Piastok dinasztiája. Łokietek Ulászló a magyar Károly Róbert apósa volt.

6. Új egyházi központok Köztes-Európában

A Köztes-Európa fogalom értelmezését ld. a 2. dián.
A térkép az egyházszervezetet mutatja. A cseh egyház a birodalmi egyháznak alárendelt volt,
és cseh területen Olomoucban a 12. században jött lére egy újabb püspökség. A két püspökség
közül a prágait illette meg az elsőbbség joga, ez olyan helyzetet teremtett, mintha Olomouc alá
lett volna rendelve Prágának, noha alárendelt (suffraganeus) püspöke csak az érseknek lehetett.
A cseh egyházzal ellentétben a lengyel egyház önálló volt. Feltűnő a püspökségek alacsony
száma (fele a magyarországinak!), a tengerparti Wolin és Kołobrzeg nem működtek egyszerre,
hanem időben egymás után.

7. Helyi szentek
A kereszténység felvételével mindenütt megjelent az egyetemes egyház szentjeinek kultusza.
A táblázat csak azokat a korai szenteket mutatja, akik a helyi társadalomból kerültek ki. Fontos,
mert a kereszténység megerősödéséhez a helyi szentek kultusza minden esetben jelentősen
hozzájárult. Nem mindig közvetlen a halál után alakul ki a kultusz. A cseh Ludmilla kultusza
Vencel tiszteletére épülve későn alakult ki, hozzájárult a kettőjük közötti családi kapcsolat.
Jóval halála után alakult az 1079-ben meggyilkolt Stanisław püspök kultusza. Az ő tiszteletét a
lengyel egyház erőteljesen propagálta, szentté avatása 1253-ban jelentős szerepet játszott a
széttagoltság felszámolásában. Adalbert kultusza lengyel földön korábbi, mint szülőföldjén. A
cseh - lengyel összecsapások során 1039-ben a cseh Břetislav behatolt Gnieznóba, és ellopott
egy darabot Adalbert ereklyéjéből, ez lett a cseh kultusz kiindulópontja. A cseh Prokop
szerzetes volt, az egyik első kolostor alapítója.

8. Hatalommegosztás a dinasztián belül: széttagolódás

Különböző módon alakult. Amikor hatalommegosztásra sor került, a cseheknél csak az egykori
morva terület volt az osztozkodás tárgya, esetenként több részre darabolva. A Prága központú
nagyobb rész soha nem jutott erre a sorsra. Lengyel területen pedig a feltüntetett határokon
belül további osztozkodásra is sor került. Érdemes összevetni: a lengyel helyzet sok
hasonlóságot mutat a Kijevi Rusz széttagoltságával. Magyarországon 1048-1107 közötti
osztozkodás, a dukátus nem volt hosszúéletű (a 13. századi helyzet más, nem a kezdeti
viszonyokból nőtt ki).

9. Csehország kormányzati struktúrája a 11. században

A kormányzat oldaláról azt mutatja, amit az előző térkép. Feltüntettem a források latin és a
hétköznapi szóhasználat szláv nyelvű fogalmait.
A „colloquia” valamiféle népgyűlés, de csak létezésére, nem pedig tartalmára vonatkozó
forrásunk van. A 12. századra eltűnt.

10. Lengyelország kormányzati struktúrája a 11. században

A latin elnevezések hasonlósága mellett a tartalom eltérő volt. A comes-ek feladatkörére csak
következtetni lehet a későbbi állapotból.
Fontos: a magyar viszonyoktól mind a cseh, mind a lengyel különbözik. A kormányzatban
jelentős szerepet kaptak a dinasztia tagjai, akik között nem szilárdult meg az alá-fölérendeltség.
Itt a jelentősége a koronázás - azaz a szakrálissá emelt királyi hatalom - hiányának.

11. Csehország kormányzati struktúrája a 12. században

Ld. a korábbi térkép szerint.
A latin elnevezések (udvari tisztségek): iudex curiae = udvarbíró; camerarii = tárnokok; agazo
= lovászmester; magister venatorum = vadászok elöljárója; pincerna = pincemester; dapifer =
asztalnokmester.

12. Lengyelország a széttagolódás korában

Létezik egy elvont egység és regnum (noha nincs királyság ténylegesen) fogalom: dux totius
Poloniae (egész Lengyelország fejedelme), emiatt Krakkó a sedes regni principalis (a királyság
hercegi központja); sedes regni principales (u.az csak többes számban: a királyság hercegi
központjai = minden részfejedelemség). A latin elnevezéseket ld. az előző dián.

13. Az ún. végrendeletek

Azért ún., mert valójában nem végrendeletekről van szó, hanem arról, hogy a 12. század eleji
krónikás (Prágai Kozma), a lengyeleknél a 13. század eleji Kadłubek az adott fejedelem halála
előtti rendelkezésének mutatja be a később bekövetkezett dinasztián belüli területi
osztozkodást. Ez lehet utólagos magyarázat a szerző korának tényleges helyzetét bemutatva és
annak okait keresve. Valójában arról van szó, hogy a barbár társadalmak senioratus rendje
konzerválódik, csak ezt a korabeli szereplők egyrészt nem fogadják el, másrészt a senioratus
sorrendje a dinasztia létszámának növekedésével nem mindig állapítható be, vagy ha
megállapítható, a rangsorban hátrébbszorulók nem ismerik el. Ilyen „végrendelet” a Kijevi
Rusz első krónikájában is olvasható.

14. Térkép a területi kormányzat struktúrájáról

Ld. a fentieket. Az összehasonlításban kitűnik, hogy Magyarországon a területi egységek élén
a király által kinevezett, lényegében az uralkodó tetszése szerint kiválasztott előkelő áll, DE:
nem a dinasztia tagja, azaz nem formálhat igényt a királlyal azonos jogokra, a király által
bármikor elmozdítható. Ez a endszer megköveteli az uralkodóhoz való hűséget, miáltal
megteremt egy jelentős stabilitást.

15. A cseh társadalom a 11-12. században

A latin elnevezések: castellanus = ’várnagy’; comes = ’ispán’ (de nem a magyarországi
jogkörrel); prefectus = ’elöljáró’; Maiores natu = születésüknél fogva ’nagyobbak’, azaz
előkelőbbek); proceres = ’előkelők’; villici = ’falusiak’; conditionales homines = ’feltételek
szerint szolgáló emberek’; milites secundi ordinis = ’másodrendű harcosok’; hospites =
’vendégek’ (széles értelemben akár harcos előkelőket is jelenthet)
vladaři = ’hatalmasok’
 16. A lengyel társadalom a 11-12. században
Ebből az időből nem rendelkezünk oklevelekkel, csak az elbeszélő forrásokból tudunk valamit
a társadalomról. A három elbeszélő forrás azt mutatja, hogy a szerzők szubjektív módon írják
le a társadalmat is. A latin elnevezéseket ld. fentebb.

17. Nyugati betelepülők a 12. század végéig tárképen

18. Nyugati betelepülők és privilégiumaik
A térkép mutatja, hová érkeznek a legelső betelepülők. Nem véletlen, hogy Szilézia kapcsolata
a szomszédos nyugati területekkel erősödik. Lengyelországban erős a széttagolódás mértéke, a
privilégiumok a 13. században indulnak, és városi jogként jelennek meg. Lengyelországban
Magdeburg jogát veszik át, és ez marad végig a városjog alapja, minden lengyel város
Magdeburg jogát fogja megkapni. Prágában nemcsak németek jelennek meg, hanem latinok
(=újlatin nyelvet beszélő népesség) is. Mindkét országban a német betelepülők jelentős hatást
gyakoroltak a városiasodásra és a városjog kialakulására. (Magyarországon is, de itt az első
városjog a latinok privilégiumára épül, és több német város joga keveredik; ez a sajátos
kombináció eredményezi a budai jogot.)

19. A 13. század legfontosabb változásai

Csehországban az első két elemet ld. fentebb. A 13. század második felében Ottokár
átmenetileg megszerezte Ausztria és Stájerország feletti fennhatóságot. 1246-ban kihalt az
ottani Babenberg dinasztia, a területért IV. Béla magyar királlyal háború is folyt, ami végül a
csehek győzelmével ért véget. Ottokár u tódai nem tudták megtartani. Szilézia hosszú távon a
cseh királyhoz került. Érdekes módon az egyházi viszonyok nem változtak, Szilézia püspöksége
továbbra is Gniezno alá volt rendelve. Lausitzot a német területek felé terjeszkedve szerezte
meg a cseh uralkodó. Mindezek alapján a „cseh korona országairól” szoktunk beszélni.
Lengyelországban a 13. században kezdődnek az egyház privilégiumai. A „ius ducale”
(’fejedelmi jog’ tkp. uralkodói jog) a fejedelmi jogon szedett naturális javak összessége. A 13.
századig az egyház számára tett területi adomány nem mentesítette az ott élőket attól, hogy a
fejedelemnek való járandóságukat fizessék, azaz ezt nem ruházták rá az egyházra.
(Összehasonlításképp: Magyarországon kezdettől fogva az eladományozott birtokon minden
jövedelem a tulajdonost illette meg, azaz a király számára veszteség volt.) A 13. századtól erről
lemondtak a lengyel fejedelmek. Nem egyszerre és általánosan, hanem több lépésben,
területenként.

20. és a 21. dia térképei szerintem nem igényelnek magyarázatot