Magyar középkori történelem – Beugró

Balogh-Vadász Barnabás
SBDDUQ

1.) Minden magyar király uralkodási évszámai, minden magyar királyné neve 1000‐
1526 között 

I. (Szent) István 997/1000 – 1038 Gizella bajor hercegnő

I.: nem ismerjük
Orseolo Péter 1038-1041 / 1044-1046
II.: Judit bajor hercegnő
I. István ismeretlen nevű
Aba Sámuel 1041-1044
nővére
I. András 1046-1060 Anasztázia kijevi hercegnő
Richeza (vagy Adalheid)
I. Béla 1060-1063
lengyel fejedelmi hercegnő
Judit (III. Henrik császár
Salamon 1063-1074
lánya)
I.: Zsófia (belga-limburgi
herceg lánya),
I. Géza 1074-1077 II.: Szünadéne (Niképhorosz
Botaneiatész bizánci császár
unokahúga)
I.: nevét nem ismerjük
II.: Adelheid sváb hercegnő,
Szent László 1077-1095
Rajnai Rudolf német
ellenkirály lánya
I.: Felícia szicília normann
hercegnő, I. Roger lánya
Könyves Kálmán 1095-1116
II.: Eufémia, II. Vlagyimir
nagyfejedelem lánya
I.: Capuai Krisztina,
II. István 1116-1131
II.: Reindenburgi Adelheid
Ilona szerb hercegnő (apja
II. (Vak) Béla 1131-1141 nagyzsupán, Belos bán
testvére)
Fruzsina/Eufrozina kijevi
II. Géza 1141-1162
hercegnő
Babenbergi Ágnes osztrák
III. István 1161-1172
hercegnő
II. László 1162-1163 Piast Judit
Komnénosz Mária bizánci
IV. István 1163-1165 hercegnő, Izsák bizánci
herceg lánya
I.: Châtillon Anna (Ágnes)
antiókhiai hercegnő
III. Béla 1172-1196
II.: Capet Margit francia
hercegnő

1
 Imre 1196-1204 Aragóniai Konstancia
III. László 1204-1205
I.: Gertrúd merániai
hercegnő
II.: Jolánta konstantinápolyi
II. András 1205-1235
latin császári hercegnő,
harmadik felesége Beatrix
estei grófnő
Mária bizánci hercegnő, I.
IV. Béla 1235-1270 Theodórosz nikeai (bizánci)
császár lánya
V. István 1270-1272 Kun Erzsébet
Anjou Izabella szicília
IV. (Kun) László 1272-1290 hercegnő, I. Károly szicíliai
király lánya
I.: Piast Fennena
III. András 1290-1301
II.: Habsburg Ágnes
I.: vitatott (talán Halicsi
Mária)
II.: Piast Mária sziléziai
I. Károly (Róbert) 1301/1308/1310-1342
hercegnő
III.: Luxemburgi Beatrix,
IV.: Piast/Lokietek Erzsébet
I.: Luxemburgi Margit cseh
és német hercegnő
I. (Nagy) Lajos 1342-1382
II.: Kotromanic Erzsébet, a
bosnyák bán lánya
Mária 1382-1387 Luxemburgi Zsigmond
I.: Mária királynő
Luxemburgi Zsigmond 1387-1437
II.: felesége Cillei Borbála
Erzsébet hercegnő
Albert 1437-1439
(Zsigmond lánya)
I. Ulászló 1440-1444 jegyese Habsburg Anna
1440-1457 (1446 és 1453
V. László között mellette Hunyadi jegyese Valois Magdolna
János kormányzó)
I.: Podjebrád Katalin cseh
hercegnő
I. (Hunyadi) Mátyás 1458-1490
II.: Aragóniai Beatrix
hercegnő
I.: Brandenburgi Borbála,
őrgróf lány (Hohenzollern-
ház)
II. (Jagelló) Ulászló 1490-1516
II.: Aragóniai Beatrix
III.: Candalei Anna,
Candale grófjának lánya
Habsburg Mária (I. Fülöp
lánya, V. Károly és I.
II. Lajos 1516-1526
Ferdinánd húga)

2
2.) Melyik évben voltak a következő katonai események? 

Ménfő: 1044
Mogyoród: 1074
Rozgony: 1312
Rigómező (2): 1389, 1448
Nikápoly: 1396
Horvátország meghódítása: 1091
Dalmácia megszerzése: 1102-1105
Morvamező: 1278
Hód‐tavi csata: 1282
Bizánci‐magyar háborúk: 1091 után, 1120-as évek, 1149-56, 1162-67, 1180-85
Nápolyi hadjáratok: 1347-1348; 1350
A magyarok elfoglalják Bécset: 1485
Szabács viadala: 1476
Halicsi hadjáratok (min. 3): 1144, 1150, 1152
A német birodalmi sereg támadása Magyarország ellen (11. század): 1030; 1044; 1051;
1052; 1074

3.) Mit jelentettek eredetileg a következő szavak? 

Fukar: A német Fugger családnévből. Fösvényt jelent.

Hadnagy: Maior exercitus. Eredetileg egy nemzetség feje, aki a nemzetség harcosait harcba is
vezette. Később az ispánt segítette a megyei had vezetésével, annak helyettese.

Billogos: Poroszló. Az ügyintézés szóbelisége idején hatósági személy és közhitelű tanú. Ispán
küldötte az ispán pecsétjével (billoggal).

Poroszló: A „poroszló” szó a délszlávon keresztül került a magyar nyelvbe (pristav > a latin
pristaldus > a magyar poroszló), jelentése: olyan személy, aki valamilyen hivatalos aktusnál jelen
van, és annak megtörténtét hitelt érdemlően tanúsítani is tudja. Esetleges hibájáért földbirtokával
kellett jótállnia. Az ügyintézés szóbelisége tette szükségessé ezt a tanúi szerepet.
Törvényszolgaként működött és ő fogta el a hatóság által kijelölt egyéneket is.

Jobbágy: (lat. iobagio) A jobbágy kifejezés a magyar nyelvben a jó alapszóból származik és

eredetileg a királyi főtisztségviselők és a várispánságok katonáinak, a várjobbágyoknak
elnevezése

Úr: A magyar úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a
honfoglalás, illetve az első Árpád-házi királyok korában még valószínűleg csak a törzsfők
(vezérek), illetve a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek,
királynénak járó asszony cím. Az úr szóból származik többek között az ország szavunk is
(eredetileg uruszág)

Generális: Latin eredetű szó, melynek jelentése parancsnok. A vallási életben a szerzetesrend
legfőbb vezetője, míg a világi életben az ezredesnél magasabb rangú katonai vezető (mai szóval
tábornok).

3
Kamara: A kamara a latin "camera" (bolthajtásos szoba) szóból származik. Később a király
szűkebb lakhelyét, hálószobáját nevezték így. A XIII. sz.-tól Mo.-on a királyi javak
tárolóhelyének összességét, ill. az azokat kezelő intézményrendszert jelöli. Ezek közül később az
ún. regálék bérlők kezére kerültek (pénzverés, sómonopólium stb.). Ez a bérleti rendszer 1528-tól
a Magyar Kamara felállításával fokozatosan megszűnt. A kamara szó alkalmazásával a királyi
birtokot kamarai birtoknak nevezték. 

Fertály: Negyed, városnegyed, városrész. Gyakran használták idő jelölésére is (fertályóra), de

használták mértékegységnek is, ha valaminek a negyedéről volt szó.

Nádor: Eredete tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szláv „nádvorný župan” (udvari ispán -
nádorispán) kifejezésből ered. Azaz az udvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy
később az országbíró is. Szent István német-frank mintára hozta létre a tisztséget a palotagróf
(pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki
általában az udvar gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az
udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is – és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor
kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi
méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.

Márka: Régi súlyegység, amelyet arany és ezüst mérésére használtak. Egy egysége 215–280
gramm között változó értéknek felelt meg, helytől és kortól függően..

Vajda: Eredetileg: hadvezér, fejedelem. Később: egy-egy tartomány ura, helytartója (más
népeknél is, pl. a lengyel vajdaságok, azaz megyék).

Bő: A honfoglalás előtti időkben még méltóságnév volt: "vezér, törzsfő, nemzetségfő". Majd
"előkelő, gazdag ember". Alattuk volt az ínek, a köznép.

4.) Értelmezze a következő fogalmakat röviden és tömören! 

Hűbériség: Önkéntességen alapuló, jogerővel bíró, mindkét fél számára kötelező érvényű,
szerződéses kapcsolat két elvileg egyenlő szabad ember közt, ahol széttéphetetlen kötelék van a
szolgálat és a földadomány, személyes kötelezettség és dologi jog közt.

Feudalizmus: Hűbéri kapcsolatokon alapuló, decentralizált struktúrájú politikai, kormányzati és

társadalmi rendszer (ez alatt csak a hűbéri társadalom értendő), ahol a központi hatalom (állam)
jogait egyházi és világi vazallusok gyakorolják egy többé-kevésbé kiépült hierarchia szerint. E
jogok nagyságát az adott hűbérbirtok státusa (királyság, hercegség, grófság, vártartomány, lovagi
hűbér) és a konkrét erőviszonyok szabják meg. A hűbériség részben vagy egészben magába
olvasztotta az állam jogait, és átvette annak funkcióit.

Zsellér: Legfeljebb 1/8 telekrésszel rendelkező szegény jobbágy. A zsellérek jelentős részének
egyáltalán nem volt földje.

Familiáris: Az úr-familiáris viszony nem feltétlenül járt birtokadománnyal, az úr (latinul

dominus) főként pénzben vagy természetben jutalmazta meg a neki szolgálatot tevő familiárist.
Ezen kívül a hűbérúr és vazallus kapcsolata a legtöbb esetben örök életre szólt, míg
Magyarországon a familiáris bármikor felbonthatta az úrral az érdekeinek már nem megfelelő
egyezséget. Ez a társadalmi átalakulás szorosan illeszkedett abba a folyamatba, amely a királyi
megye fölbomlásával és a nemesi megye kialakulásával függött össze. A világi földesuraság
megerősödésével csökkent a királyi birtok szerepe és egy alulról szerveződő önigazgatási
szándék bontakozott ki a megyékben.
4
Lucrum camarae: Kamara haszna évenkénti pénzrontásból befolyó pénz, Károly Róbert
aranyforintjának (fiorino) bevezetéséig él. 

Octava: Liturgiában az ünnep után tartó egy hétig tartó ünneplés, megemlékezés egy szentről
ünnepének nyolcadik napján.

Ín: Kezdeti magyar társadalomban szegényebb réteg.

Senioratus: Öröklési forma, az adott nemzettség legidősebb tagja örökli a fejedelmi címet,
Koppány ezen az „ősi jogon” követelte magának a hatalmat

Ducatus: Hercegség, melyet a királyi család valamely tagja kap kárpótlásul, vagy addig, amíg
nem kerül trónra. Könyves Kálmán 1107-ben megszüntette. II. László még egyszer felújította a
régi típusú ducatust, és azt öccsének, IV. Istvánnak adta.

Prédium: A korai időszak településformája a prédium, amelynek keretében a földesúr udvarháza

körül az ő eszközeivel dolgoztak a főként szolga jogállású személyek. A szolgákkal dolgozó kis
létszámú prédiumok kora a XIII. században leáldozott, a jobbágyság kialakulásával fokozatosan
népes falvak jöttek létre.

Tárnokmester: A Magyar Királyság világi udvari főméltósága; a királyi kincstár őre. Neve a
tárkán (török 'nemes, kinek bejárata van a khánhoz') méltóságnévből ered, az avaroknál 796:
említették. Kezdetben a tárnokok (az Árpád-kori szolgálónép egyik foglalkozása) felügyelője,
1198-ben egyszer fölbukkan, majd 1214-től folyamatosan megtalálható az oklevelekben. A 12.
században már átvette az országbírótól (a curialis comestől) annak gazdasági feladatait Gazdasági
és bírói feladatokat is ellátott, az országbíróval együtt ítélkezett a királyi jelenlét bíróságain. Az
országbíróénál szűkebb bírósági hatásköre a tárnoki városok föllebbezési ügyeire terjedt. A 14.
százaban a tárnokmester a királyi kincstári pénz- és gazdaságpolitika, a pénzverés, a só-, vám- és
bányaregale ügyek irányítója, az ezen műveletekben résztvevők legfőbb igazgatási és bírói
hatósága, a koronajavak, a várgazdaságok irányítója. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) idején
gazdaság feladatait a kincstartó (thesaurarius) kapta. I. (Nagy) Lajos kir. 1376-78-i reformjáig a
kincstári vagyont képező városok ügyeiben az országbíró vagy más királyi megbízott is
eljárhatott, ekkor külön a városi ügyek intezésére kinevezett országos bíró intézkedett az
országbírói tiszt megtartása mellett. 1378 után a vezetése alatt álló testületből alakult ki a tárnoki
szék, melyben polgári bírótársakkal ítélkezett. A tárnokmestert a városba látogatásakor
megvendégelték, távozásakor megajándékozták, ezek költségeit rendszeresen tartalékolták. 

Tárnoki városok: A tárnoki szék bíráskodása alá tartozott városok: Buda, Pest, Kassa, Bártfa,
Eperjes Nagyszombat, Pozsony és Sopron. A tárnokmesternek Buda és Kassa évenként 10-10, a
többi 5-5 arany tiszteletdíjat adott a védelemért. Ha a székülésen közülük legalább 5 város
küldötte nem jelent meg, azt nem lehetett megtartani.

Iudex nobilium (iudlium): A királyi szerviensek és a közéjük állt kisvagyonú nemesek

választott bírája, a 13. században kialakuló nemesi vármegye önkormányzatának vezetője. - Neve
eleinte iudex servientium, 'a szolgák bírája', innen a magyar szolgabíró elnevezés, később iudex
nobilium, nemesek bírájaként hivatkoznak a tisztségre. Egy-egy vármegyében az 1290:16. tc.
értelmében 4 szolgabírót választottak. A vármegye egy-egy járását (processus) vezették, 1 évre
választották, tisztségüket bírság terhe mellett kötelesek voltak elfogadni. A 15. századótól a
szolgabírót jómódú nemesek közül választották.

5
Honor: Az ország fő tisztségei és a hozzájuk kapcsolt birtokok, jövedelmek és a bírói joghatóság,
melyeket az uralkodó tetszése tartamára adományozhatott híveinek. A honor további
igazgatásáról a megadományozott gondoskodott. Ő szedte be a honorbirtok jövedelmeit, melyet
tetszése szerint használt fel. Magyarországon Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos idején
volt. Zsigmond alatt fokozatosan háttérbe szorult és megszűnt.

Hiteles hely (Loca credibilia): A magyar bírósági szervezetet a 13. század óta kiegészítő,
sajátosan közhitelességi szervezet. Egyházi intézmény, amelynek tekintélye, hitelességre számot
tartó pecsétje, s az oklevél kiállításához is értő tagjai voltak. Ilyen testületek a káptalanok és a
szerzetes konventok voltak. Perbeli bizonyításra ugyanis a bírák a feleket a káptalanokhoz
küldték, amint azt a Váradi Regestrumból tudjuk, s nemegyszer megkívánták, hogy a poroszló az
istenítélet lefolyásáról a káptalan írásbeli bizonyítékát hozza magával. Máskor alacsonyabb rangú
bírák, akik maguk nem tudtak okleveletet kiállítani, a felek részére szintén a káptalani bizonyító
levelét kérték poroszlójuk útján.

Bandérium: A király vagy valamely főúr által kiállított és saját zászlója alatt hadba vonuló
nemesi magánhadsereg a középkori Magyarországon.

Civitas: Szabad királyi város, melynek lakói birtokolták a polgárjogot, és maguk vezették az
ügyeiket.

Oppidum: Mezőváros. Olyan város, amely önkormányzat nélkül, földesúri joghatóság alatt áll.

Harmincadvám: Az ország határán átvitt áru vámja. I. Károly Róbert a belső híd-, rév-, útvámok
helyett a külsőkre, a határvámokra volt nagyobb figyelemmel. A régi nyolcvanadvámot
megszüntette, helyébe a harmincadvámot léptette. A behozott és kivitt áruk után a főútvonalak
mentén levő vámszedőhelyeken Károly Róbert 1%-os külkereskedelmi értékvámot szedetett,
mely Zsigmond idejében 3,33%-ra emelkedett. Az 1467-ben Mátyás kívánságára a
koronavámmal cserélték föl.

Subsidium: A háborús kiadások fedezése céljából az állampolgárokra, esetleg a megszállott

területek lakóira kirótt adó, Mátyás alatt rendkívüli hadiadó.

Marturina: A gyéren lakott Szlavónia jobbágyainak fő adója a nyestbőradó (horvátul marturina,

kunovina), ennek egy részét a király a bánnak engedte át.

Juhötvened: A transzhumáló pásztorokra jellemző (főként románok). 50 juh után kellett egy
juhot és annak a kicsinyét leadni adóként.
Geréb: Német nyelven Gräve (Graf=ispán) az erdélyi szászok társadalmán belül elkülönülő
sajátos réteg tagjainak elnevezése; elsőrendű hivatásuk pedig a katonáskodás volt. Az erdélyi
szász gerébek a szászok többségétől eltérően hivatásos harcosok voltak. A közösség katonaállítási
kötelezettségének a gerébek hadbavonulása által tett eleget, és ugyanakkor alsófokon a gerébek
ítélkeztek is a szász falvak népe felett. A gerébi tisztség eredetileg élethosszig szólt, később
örökölhetővé is vált. A geréb az általa irányított közösségnek egyik tagja, és nem a földesura volt,
így ezen a címen nem is tarthatott igényt feudális szolgáltatásokra, ezért a katonáskodás mellett
részt kellett vállalnia a királynak járó adóteherben is. A 13. századtól kezdődően a Szászok
földjén kívül is több geréb-család szerzett birtokot, ezáltal rokonságba kerülve az erdélyi magyar
nemességgel, beolvadt abba. A gerébeket még a 14. században is élesen megkülönböztették az
igazi nemességtől (nobiles et alii comites), bár életmódjuk és jogaik hasonlóak voltak.

Liber: A szláv eredetû szó latin megfelelőjeként a liber kifejezés volt használatos. Eredetileg a
senki úri (tulajdonosi) hatalma alá nem vetett személyeket jelölte, tekintet nélkül azok társadalmi
6
és vagyoni helyzetére. A 11. század utolsó negyedétől kezdődően a tulajdonosi függésen belül
korlátozott szabadsággal rendelkező kötött szabadokat szintén liber-eknek mondták, pl. a
várjobbágyokat esetenként a „szent király [ti. Szent István] szabadjai”-nak, az
udvarnokjobbágyokat az „udvarnokok szabadjai”-nak nevezték, miközben fennmaradt a liber
'közszabad' értelmű jelentése is. A nemesség és a jobbágyparasztság kialakulásával a 13. század
végére a liber mint társadalmi kategória eltűnt, s a szó használata átalakult: a továbbiakban a
szokásosnál enyhébb földesúri terheket viselő parasztokat nevezték így.

Comes: A kora középkori nyugat-európai feudális államokban egy-egy területi egység helyi
vezetője, a gróf, aki a helyi igazgatási, katonai és bírói hatalom birtokosa.  A későbbi fejlődés
során a comes önálló hatalommal bíró feudális nagyúrrá, az abszolút monarchia kialakulása után
az udvari arisztokrácia tagjává vált. Magyarországon a comes szó jelentése ispán. Árpád-házi
királyaink korában a comes, ha jelzője nincs, a felső osztályhoz tartozó személy, előkelő vagy
várispán. A várispán a királyi vármegye vagy várispánság katonai, igazgatási és bírósági
vezetője. A későbbi századokban a nemesi vármegyének két comese volt: a comes supremus
(főispán) és a vicecomes (alispán). A Magyarországon elterjedő grófi méltóság viselőit is comes
néven nevezi a hazai latinság.

Possessio: Birtok. -Werbőczi szerint kettős jelentésű: 1. ingó vagy ingatlan dolog birtoklása,
használata, kormányzása, uralma; 2. falu (mert a váraknak, kastélyoknak, városoknak,
mezővárosoknak és pusztáknak külön nevük van), de a jus possessionarium alatt általában
várakat, kastélyokat, erősségeket, városokat, mezővárosokat, falvakat, birtokrészeket, földet,
rétet, erdőt és pusztákat értettek.

Liberi denarii: A telepes vendégek (hospites) és a király vagy más földesurak földjén dolgozó
félszabadok, szabad parasztok (liberi) fejadóját szabad dénárnak vagy füstpénznek nevezték.
Adó, melyet az Árpádkorban a nem nemes szabad elem fejadóként fizetett.

Sedes Iudiciaria (Sedria): Vármegyei bíróság, a várispánságon kívül állók feletti joghatóság

Káptalan: A katolikus egyházigazgatás adminisztratív testületi szerve, mely egy püspökséghez

vagy egyházmegyéhez tartozik. Tagjai a kanonokok, vezetője a prépost.

Tartományuraság: Egy-egy főúr kezébe került jelentősebb méretű terület a 14. század elején, az
Árpád-ház kihalása és Károly Róbert uralkodása közti időszakban, melynek vezetője a területen
teljhatalmúlag uralkodik (pl.: Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz).

Statutum: Önkormányzati szinten létrehozott helyi (városi) törvények.

Interpoláció: Beszúrás, utólagos kiegészítése a szövegnek, hamisítás.

Arenga: Az oklevelek tárgyi részében az irat létrejöttének megindokolása. 

Litterae: Levél. Egyházi életben apostoli levél, a pápai ügyiratok gyűjtőneve.

Fiúsítás: Kiváltság, mellyel a király egy nemes leányát vagy nemzetségének más nőtagját
magszakadás után nemesi jogokban részesítette, a királyi adományból származó ingatlanokban
öröklési joggal ruházta föl.

Leviratus: Az a társadalmilag előírt vagy javasolt szokás, hogy az özvegyasszony az elhunyt férj
fiútestvéréhez vagy közeli férfirokonához menjen feleségül. Ez a szokás a magyar
paraszttársadalomban általánosan ismert volt, a meghalt férj családja az özvegy új, testvérrel vagy
7
közeli rokonnal megkötendő házasságát elsősorban akkor szorgalmazta, ha az özvegynek fiú
gyermekei voltak vagy vagyonos volt. A család, az özvegy és a gyermekek munkaerejét, ill.
javait akarta ezzel a házassággal továbbra is biztosítani.

Ifjabb királyság: (rex iunior). A király megosztja a trónörökössel a hatalmat, aki királyi jogokat
kap (lásd IV. Béla és V. István).

Leánynegyed: Az apai vagyonból a leányt örökségként megillető rész. Kezdetben a leányok a

magyar jog szerint sem örököltek, hanem csak eltartásra és hozományra lehetett igényük. A
római jogból eredően azonban az egyház kifejlesztette a bírói gyakorlatában azt az elvet, hogy a
leányoknak az apai vagyonból köteles rész, negyed jár. Az Aranybulla már mint ismert jogelvre
utal. Régebben a negyed az összes vagyonból megillette a lányokat, a 14. századtól azonban a
leányoknak a szerzeményekből a fiúkkal egyenlő rész, az ősiből csak negyedrész jutott.

Ökörsütés: Székelyekre vonatkozó adó. Különleges alkalmakkor kellett fizessék (pl. király
megházasodik). Neve az ökör megbillogozásából, „sütéséből” ered

Búcsú: A bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetés
elengedése.

Prior: Szerzetrendekben: perjel, egy kolostor vezetője, az apát helyettese.

Soltész: Szepességi szászok betelepítését vezette.

Kenéz: a soltészhez hasonló feladatkörű és jogállású telepítő személy a középkori Mo. keleti
területein. A kenézeknek különösen az erdélyi románok és a kárpátaljai rutének betelepítésében
volt nagy szerepük

Perpetuus et hereditarius comes: Természetes bárók.

Konvent: A középkori latinban egybegyűlt testületet jelentett. Egyre inkább kiszorította a

szerzetes közösségek régebbi elnevezését, a congregatiót, majd a 10-11. századtól kezdve egyre
inkább kizárólagosan a szerzetesek testületét jelentette egyházon belül, tekintet nélkül a szerzet
kanonok, monasztikus vagy kolduló jellegére. Meg kell említenünk a szó egy sajátos magyar
jelentésváltozatát: az egyes királyi alapítási egyházak által gyakorolt hiteleshelyi tevékenység,
amennyiben szerzetes testület végezte, sajátosan konvent nevet adott az oklevelet adó testületnek.
(pl. leleszi konvent, garamszentbenedeki konvent)

Nádor: Szent István német-frank mintára hozta létre a tisztséget a palotagróf (pfalzgraf)
mintájára nádorispán néven. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki
általában az udvar gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az
udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is – és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor
kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi
méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.

Országbíró: A királyi udvar bírája az udvarbíró volt, a király helyett ítélkező bíró a kúriában, a
nagybíró. Hivatalát a nádortól vette át. Az Aranybulla úgy emlékezett meg róla, mint állandóan
az udvarhoz kötött bíróról: Helyettese volt az alországbíró, aki a 14. sz. közepéig maga is adott ki
ítéletlevelet, ítéletek is hozott. A méltóságból a királyt helyettesítő bíró lett. A király elé
(praesentia regia) idéztetni a 13. század közepe óta annyit jelentett, mint az országbíró széke elé
idéztetni. A 14. sz-ban feladatait a nádor és a tárnokmester vette át, az országbíró az
igazságszolgáltatás s a hozzá kapcsolódó oklevélkiadás vezetője maradt.
8
Várjobbágy: Az Árpád-kori várispánságok lakóinak felső rétege, kiknek feladata a vár és
várbirtok igazgatása és a hadakozás. Birtokaik a várbirtokból kikerülő szolgálati birtokok,
valamint öröklés, adomány, vásárlás, csere útján szerzett magánbirtokok. Közülük kerültek ki a
várispánságok, királyi vármegyék tisztviselői. Két rétegük különböztethető meg: a talán a régi
törzsi és nemzetségi fegyveres kísérettől származó vagyonosabb és tekintélyesebb felső réteg,
melynek tagjai szabadságukat később Szent István királyra vezették vissza (Szent Király
jobbágyai, szabadjai, iobagiones, liberi Sancti Regis); az alsó réteg tagjai hadi érdemek
következtében a 11–12. században a várnépek közül kerültek a várjobbágyok közé
(keltjobbágyok, iobagiones de castrensibus exempti). Ez utóbbiak az ispánnak szállással is
tartoztak. Számuk várispánságonként és vármegyénként különböző volt. Egy részük a 13. század
2. felétől kezdve elvesztette szabadságát, s a jobbágyparasztságba süllyedt, melynek nevét is
átadta, más részük a királyi szerviensekkel együtt a köznemességbe emelkedett, rendszerint újabb
hadi érdemek fejében. Utódaik közül került ki az egytelkes nemesek nagyobb része.

Személynök: A kisebb királyi kancellária és a királyi jelenlét bíróságának vezetője. A királyi

személynöktisztségét Mátyás hozta létre. A hiteles személyek, ország nagybírái (nádor,
országbíró és királyi személynök) közé tartozott, a főnemesi családok töltötték be. A királyi
székhelyén tartotta a törvényeket. A királyi táblánál a nádornak alnádora, az országbírónak
alországbírája s mindkettőnek 1-1, a személynöknek 2 ítélőmestere volt. A királyi jelenlétét
képviselte az igazságszolgáltatásban olyan ügyekben, melyek a király személyes bíráskodásának
tartattak fönn. Őrizte a király bírói pecsétjét, amiért az ország rendes bírái közé soroltál, míg a
titkos kancellár csak kivételesen vett részt a személynöki bíráskodásban. Kezdetben egyháziak
töltötték be, 1507 után világiak. Werbőczy Istvánt 1514-ben lett személynök. Bármely ügyben
ítélhetett, széke elé tartoztak a vármegyétől föllebbezett, különösen a hatalmaskodási perek.
Joghatósága kiterjedt a szabad királyi városok egyik csoportját alkotó ún. személynöki városokra
(Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse), melyeknek polgárai peres ügyeikben bíróságához, a
személynöki székhez föllebbezhettek. Ítéleteit a király nevében és annak pecsétjével igazolva
adta ki.

Központi hely: A fogalmat a német földrajztudós Walter Christaller dolgozta ki az1930-as

években, és a földrajzi térben hierarchikusan, többé-kevésbé szabályos rendben elhelyezkedő,
különféle városias, azaz „központi” funkciókat tömörítő településeket értett rajta. Minél több
ilyen városias funkciót tölt be egy település, annál inkább városnak tekinthető, és jelentősége
annál inkább nyilvánvaló a társadalmi környezet számára, amellyel története során kapcsolatba
került

Libera villa: Hospesek által lakott kiváltságokkal rendelkező (szabad költözés, vásártartás,
ítélkezés bizonyos fokig) falvak. Később jobbágyfalvak vagy városok váltak belőlük. 

5.) Milyen jelentősége van a következő évszámoknak? 

1002: Esztergomi érsekség alapítása.

1044: Ménfői csata. III. Henrik (Orseolo Péter támogatása céljából) hadba vonul Magyarország
ellen és megveri Aba Sámuelt.
1046: Vata vezetésével pogánylázadás tör ki, megölik Gellért püspököt, I. András király lesz
1061: Székesfehérvárott a pogányság visszaállítását követelik, I. Béla szétkergeti a tömeget.
1083: Szentté avatják Istvánt, Imre herceget, Gellértet és a két zobori remetét (András, Benedek)
1092: Szabolcsi zsinat. 
1192: Szentté avatják Lászlót.
1208: A váradi káptalan feljegyzéseket készít a székesegyházban lefolytatott istenítéletekről és
egyéb jogügyletekről 1235-ig. 
9
1222: II. András kiadja az Aranybullát.
1233: Beregi egyezmény megkötése, amellyel az egyház gazdasági előjogokat kap.
1267: IV. Béla dekrétuma, az Aranybulla megújítása. Ebben megerősíti a nemesek jogait és
először ismeri el a nemesi megyét, azonban nem biztosítja őket a bárói hatalom ellen.
1278: A morvamezei csatában IV. (Kun) László I. (Habsburg) Rudolffal szövetségben legyőzi  II.
Ottokár cseh királyt.
1336: A portális adó bevezetése.
1351: Nagy Lajos törvényei. (Kilenced, ősiség, pallosjog, egy és ugyanazon nemesség).
1386: Luxemburgi Zsigmond az ország „gyámja”. 
1401: Kanizsai-liga fogságba ejti Zsigmondot, majd még ez évben a Garaiakkal és a Cilleiekkel
ligát köt Zsigmond. 
1437: Parasztfelkelés Erdélyben Budai Nagy Antal vezetésével.
1444: Várnai vereség, majd V. László megkoronázása.
1485: Mátyás elfoglalja Bécset.
1490: Meghal Mátyás. Utódja II. Ulászló lesz. 
1515: Ulászló és Miksa örökösödési szerződése.
 
6.) Milyen időponthoz köthetők a következő események? 

Az első magyarországi nyomda: 1473

Szent István törvényei: 1038 után nem sokkal az első és I. András alatt a második
Szent László törvényei: Salamon/Géza alatt a harmadik, 1077 körül a második, 1092-ben az első
(nem hülyültem meg, régen az időbeli sorrenddel pont fordítva számozták a törvényeket)
Kálmán törvényei: 1100 körül az első (Alberikus megfogalmazása), zsinati határozatok az
valamikor 1105 és 1112/1113 között (Lőrinc érsek idején), a második meg uralkodása végén
Aranybulla és megújításai: 1222, 1231, 1233, 1267, 1351
Visegrádi királytalálkozók: 1335, 1339
Portális adó bevezetése: 1336
Károly Róbert pénzreformjai: 1323, 1325, 1329, 1336, 1339
Kehidai oklevél: 1232
Nádori törvény: 1485
Kancellária megszervezése: 1181
Hiteleshelyek működésének kezdete: XIII. század
Kun törvények: 1279
Andreanum: 1224
Német Lovagrend kiűzése: 1225
Universitas Saxonum: 1486 

7.) Ki volt? 

Ozorai Pipó: (1369-1426) Filippo Scolari. Zsigmond király firenzei származású hadvezére,
kincstartó, temesi ispán és szörényi bán. Kivételes képességű hadvezér hírében állt, nevéhez
köthető az al-dunai magyar határ Szörény és Nándorfehérvár közötti várláncának kiépítése.
Sárkány-rend alapítótagja

Werbőczy István: (1458-1541) Jogtudós, királyi ítélőmester, királyi személynök, majd

Magyarország nádora. Ő írta a Tripartitumot, amely a korabeli szokásjogot foglalja írásba. 

Ákos mester: 13. századi udvari klerikus, történetíró. Az Ákos nemzetség tagja, valószínűleg
külföldön tanult. 1235 és 1244 között plébános volt Pesten, majd 1235-től 1268-ig IV. Béla
udvari káplánja volt. Közben a királyi korona őre (1246–1251), székesfehérvári őrkanonok
(1248–1251) és Mária királyné kancellárja (1248–61) volt. 1270-ben tagja volt a Nápolyban járt
10
küldöttségnek. Ő a szerzője az V. István-kori gestának, és általa ismert több királyunkról szóló
elbeszélés és néhány nemzetség története. Műveit Kézai Simon és a Budai Minorita Krónika
szerzője dolgozta át.

Szapolyai Imre: (?-1487) Főúr, nádor, horvát–szlavón bán, Szapolyai István bátyja, a Szapolyai
család első jelentős tagja. Hunyadiakat támogatta. Bár többször szembefordult Mátyással, részt
vett az 1467. évi erdélyi lázadásban és 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvéshez is
csatlakozott, de mindig kegyelmet kapott.

Szapolyai István: (?-1499) Főúr, nádor. Szapolyai Imre testvére, I. (Szapolyai) János király apja.
1474-81-ig Szilézia kormányzója, 1487-től Szepes vármegye örökös főispánja (szepesi gróf),
1489-90-ig I. (Hunyadi) Mátyás király által elfoglalt osztrák tartományok kormányzója, 1492-től
a Magyar Királyság nádora. 

Szapolyai János: (1487-1540) Erdélyi vajda, 1526-tól 1540-es haláláig I. János néven
Magyarország választott királya. 

Regino: (840k.–915) Német apát, jogász, krónikaíró. Honfoglaló eleinket a szkítákkal

azonosította, vadként és kegyetlen népként ír rólunk. Anonymustól kezdve később a magyar
krónikások forrásként használják fel. 

Borisz herceg: (1113k.-1154k.) Trónkövetelő. Kálmán feleségének fia (Kálmán nem fogadta el,
úgy vélte, Borisz házasságtörésből született). Három magyar király – II. István, II. Béla és II.
Géza – ellenében is megkísérelte megszerezni a magyar trónt és célja eléréséhez megpróbálta
igénybe venni szinte valamennyi szomszédos uralkodó segítségét. 

Lazarevics István: (1374-1427) Szerb fejedelem 1389-től. Zsigmond és Lazarevics István 1426-
ban szerződést kötött, amelyben a szerb despota lemondott Nándorfehérvárról, Galambócról és
még néhány kisebb várról a magyar király javára. Cserébe unokaöccsének, Brankovics
Györgynek despotaként való elismeréseként.

Brankovics György: (1377-1456). Szerb fejedelem, despota. Sárkány rend tagja.

Stibor vajda: Lengyel nemesi családban született. 1388–tól pozsonyi, majd 1394–től trencséni,
később nyitrai, szolnoki, aradi és borsodi ispán (comes) is. 1395 - 1401.; 1409 - 1414. erdélyi
vajda, a Sárkány Lovagrend tagja. Zsigmond rendíthetetlen híve.

Kézai Simon: 13. századi krónikás. Élete ismeretlen. Műve a Gesta Hungarorum, amely IV.
László koráig szól.

Julianus barát: Magyar Domonkos-rendi szerzetes volt, aki Gerhardusszal és még néhány
szerzetestársával két utazást tett, hogy megkeresse a magyarok őshazáját keleten.

Anonymus: III. Béla jegyzője. Életéről nem tudunk pontos adatokat. Műve a Gesta Hungarorum,
melyben a honfoglalás történetét írja le. István koráig szól.

Hartvik: XI. századi püspök. Szent István egyik legendája az ő nevéhez fűződik. 

Rogerius: (?-1266). Történetíró, váradi kanonok. Siralmas énekében leírta a tatárjárás történetét.

Thuróczy János: (1435?-1489?) Magyar történetíró. Műve a Chronica Hungarorum, melyben

Magyarország történetét írta meg.
11
8.) Mit kell tudni a következő személyek haláláról? 

I. Béla király: 1063-ban a dömösi országgyűlésen a Képes Krónika tanúsága szerint rádőlt a
trón. Unokaöccse (Salamon) került ezzel trónra, akivel fiai előbb kiegyeztek, aztán polgárháború
indult fiai és unokaöccse között. 
III. András király: 1301-es halálával kihalt az Árpád-ház, amely interregnumot és új uralkodó-
házat hozott (Anjou). 

Anjou Endre herceg: 1345-ben Aversába megölték felthetően a nápolyi királynő parancsára.
Megölésének következtében indította meg 1347-ben Nagy Lajos az első nápolyi hadjáratát. 

Kotromanics Erzsébet királyné: 1387-ben Kruppa várában megölték Horváti Pál parancsára.
Nagy Lajos felesége volt. Halála után királlyá koronázták Luxemburgi Zsigmondot. 

Janus Pannonius: 1472-ben halt meg. Az 1471-es király elleni sikertelen összeesküvés miatt
menekült volna Velencébe, ahová nem jutott el. Medveváron meghűlt.

Vitéz János: Esztergomi érsek, bíboros, aki az 1471-es összeesküvés után kibékült ugyan
Mátyással, ám 1472-ben újra okot adott Mátyásnak a gyanakvásra. Előbb Visegrádon, majd
Esztergomban került őrizetbe, ahol hamarosan (1472) meghalt. 

Szilágyi Mihály: 1460-ban halt meg. Ebben az évben Szendrő közelében megütközött Ali
béggel, ahol elfogták és Konstantinápolyba hurcolták. A szultán nemsoká kivégeztette, mert nem
volt hajlandó elárulni Nándorfehérvár gyengepontjait. 

9.) A magyar királysághoz és társországaihoz tartozó püspökségek alapítási időszaka és

püspöki székhelyének névváltozatai

István-kori alapítások
1000 körül – Veszprém – Veszprém központ (vagy Géza vagy István alapítja)
1002 előtt – Győr – Győr központ
1002 előtt – Kalocsa – Kalocsa központ (később érsekség, másodrangú)
1002 – Esztergom – Esztergom központ (érsekség, elsőrangú)
1003 – Erdély – Gyulafehérvár központ (eleinte nem biztos a központ, ezért erdélyi püspökség a
neve)
1004-ben (de mindenképpen 1009 előtt) – Eger – Eger központ (kiegyezés az Aba Sámuellel)
1009 augusztus 23. – Pécs – Pécs központ (fekete magyarok?)
1030 – Csanád – Csanád központ (Ajtony leverése) (eredetileg Marosvár a központ neve, később
Csanád lesz a település neve is Ajtony legyőzője után)

„Későbbi finomítások”
Vác – Orseolo Péter vagy Szent László
Bihar – 1054-ből van forrásunk róla, Bihar először, később László alatt Várad a központ (ducatus
miatt hozhatták létre)
Zágráb – Zágráb központ, Szent László, 1080-as évek
Nyitra – Nyitra központ (prépostság volt itt talán) - 1111 és 1113 közöttról van innen forrás

Társországok
boszniai: 1233, 1239-től Brdo a központ, 1247-től Djakóvár
szerémi: 1229, Kő, Szávaszentdemeter, Bánmonostora, Szent Iréné városa is volt központja (?)
nándorfehérvári: 1290 előtt: megszervezés
12
kun (milkói): 1226/1227: domonkos misszió, 1279: újjászervezés Milkó központtal
argyasi: 1381: havasalföldi expanzió (I. Lajos), Árgyas
bodonyi, 1365, előtte már Károly is csinált valamit, Vidin=Bodony (?)
szereti: 1370 körül, Szeret
szörényi: 1376: I. Lajos, Szörénytorna
halicsi érsekség: 1370-es évek, III. Kázmér vagy I. Lajos, Lvov a központ
moldvabányai: 1410, Moldvabánya, később Nyeszterfehérvár

 
10.) Mit tud a következő történészek munkásságáról (kutatási terület, művek)? 

Mályusz Elemér: Munkáiban főként a magyarországi középkorral, a hűbériség és a rendiség

kérdéseivel foglalkozott. Budapesten és Szegeden is gyakran tartott előadásokat. Megindította a
népiségtörténeti kutatást hazánkban. A barokk, a felvilágosodás és a reformkor kutatójaként is
maradandót alkotott. Egy mű: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban

Pauler Gyula: A MOL első főlevéltárnoka. Árpád-kori magyar történelemmel foglalkozott.

Egyik legfontosabb műve: Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt

Hóman Bálint: Vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke.

Hómant történészként az állam fogalmának meghatározása foglalkoztatta, szerinte az a nyelvi és
etnikai közösség tekinthető nemzetnek, amely képes államot alapítani. A középkori magyar
történelem volt fő kutatási területe. Alapvető munkákat írt a középkori magyar városfejlődésről,
és a magyar pénztörténetről. A székesfehérvári Szekfű Gyulával közösen több jelentős történelmi
tanulmány, könyv (például az ötkötetes Magyar történet) szerzője. Kedvenc kutatási területe az
éremtan volt.

Szekfű Gyula: Hóman Bálinttal közösen szerkesztette Magyar történet c. munkát. Második felét
írta.

Szűcs Jenő: Magyarországi városfejlődéssel foglalkozott kezdetben, aztán az Árpád-korral és a

XIII. század gazdasági és társadalmi folyamataival. Doktori disszertációját Az utolsó Árpádok
címmel írta meg. Egy műve: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon

Fügedi Erik: A Magyar Katolikus Lexikon lektora volt. Részt vett az új levéltári hálózat
kiépítésében. Középkort és egyháztörténetet kutatott. 

Bónis György: Nevéhez fűződik az első magyar büntetőjogi kodifikációs kísérlet (1712)

felfedezése, a magyar hűbériség és rendiség nyugat-európai összefüggéseinek feltárása, a ius
commune magyarországi és erdélyi történetének első német nyelven megjelent összefoglalása,
valamint a magyar törvények kritikai kiadása (Decreta Regni Hungariae). Jogtörténeti,
történettudományi munkái mellett néprajztörténeti kutatásokkal is foglalkozott. Egy műve:
Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban.

Györffy György: Munkái a magyar őstörténettel, a honfoglalás időszakával, az Árpád-korral,

régi személy- és helyneveinkkel, összehasonlító keletkutatással, forrásismerettel és -olvasással,
történeti topográfiával foglalkoznak. Különösen közel állt hozzá a nyelvtudomány. Egy műve:
István király és műve.

Kristó Gyula: Kutatási területe a középkori Magyarország és a segédtudományok. Foglalkozott

helyneveink eredetével, magyarság létszámával. Egy műve: Az Árpád-ház uralkodói.

13
Gerics József: Gerics József nagy formátumú középkortörténész volt, jelentős, sokrétű
tudományos életművet hagyott hátra. A középkortudomány szinte minden területét művelte.
Különösen szívesen foglalkozott az Árpád-kor problémáival. Egy műve: A korai rendiség
Európában és Magyarországon
Engel Pál: Tudományos érdeklődési körének középpontjában a középkori történelem, különösen
Magyarország XIV-XV. századi története állt; témájának nemzetközileg is elismert kutatója volt.
Egy műve: Korai Magyar Történeti Lexikon. Makk Ferenccel

Barta Gábor: Tudományos pályafutását klasszika-filológusként kezdte; Balla Lajos

tanítványaként a római birodalom dunai tartományainak történetével foglalkozott. Később
érdeklődése az önálló Erdélyi Fejedelemség és Magyarország. 15–16. sz.-i története felé fordult,
ill. a Dózsa- felkelést és a mohácsi csatavesztést megelőző és követő éveket kutatta.
Tudománynépszerűsítő tevékenysége és archontológiai kutatásai is értékesek. Mátyás király.

14